Aczél-Partos Adrienn*
Trócsányi
László: A mi alkotmányunk
„A mi alkotmányunk” 2006-ban jelent meg. A könyvet Trócsányi László volt belgiumi nagykövet, alkotmányjogász, egyetemi tanár szerkesztette. A kötet a Complex kiadó igényes gondozásában 548 oldalon tartalmaz véleményeket és elemzéseket Magyarország alkotmányáról.
Trócsányi László ebben a művében arra vállalkozott, hogy közelebb hozza az emberekhez az életüket meghatározó alaptörvényt. Ez a műfaj nem egyedülálló a világon. 2000 és 2004 között jelent meg például Marc Verdussen „Alkotmány. Sorok és gondolatok” című műve, amelyben az író a belga alkotmány rendelkezéseit az ottani közélet jeles képviselőinek megszólaltatásával mutatja be.
Sólyom László ajánlja a művet az olvasók figyelmébe ezzel a gondolattal: „Egyetemista korunkban ámulattal hallgattuk, hogy – mint professzorunk mondta – a Code Civil ott van minden francia paraszt éjjeliszekrényén. A mi civilizációnkban nehéz elképzelni, hogy a mestergerenda fölött bármilyen törvénykönyv került volna az öregbetűs Biblia helyére, azóta pedig már mestergerenda sincs.”[1] Érdekes és elgondolkodtató sorok ezek: vajon eljön az idő, amikor minden háznál ott lesz a magyar alkotmány?
Jelenleg, noha az alaptörvény a társadalom egészére vonatkozik, mindenkihez szól, mégis egy szűk csoport foglalkozik vele rendszeresen; a politikusok és a jogászok tanulmányozzák, használják a legtöbbet. A recenzió alá vett mű viszont bebizonyítja, hogy az alkotmány nemcsak egy szűk réteg dokumentuma, mindenkinek van és lehet ismerete és véleménye róla.
Az emberek többsége nem ismeri, vagy kevéssé ismeri az Alkotmányt, és ezért is „nagyszerű ötlet ez a könyv”[2], hiszen közismert emberek láttatják velünk az 1949. évi XX. törvény egyes intézményeit. A megszólaló hetvenkilenc kommentátor különböző foglalkozást képviselő személyiség. Mások mellett állami vezetők, újságírók, köztisztviselők, jogtudósok, politológusok, a civil szféra képviselői, színészek, történészek, közgazdászok, egyházi vezetők, tanárok, filozófusok, zenészek, szociológusok, sportolók szólalnak meg a könyvben. A mű elején lehetőségünk nyílik a rövid életrajzokon keresztül „megismerni” a megszólalókat.
A műnek az egyik legnagyobb erénye az a fajta hitelesség, ahogy a kommentátorok az általuk kiválasztott alapjogot vagy alapintézményt bemutatják. A megszólalók legtöbbje a saját szakterületéről ír az általa kiválasztott téma kapcsán. Minden egyes vélemény más és más; olvashatunk nagyobb gondolati ívet átfogó tanulmányokat, de a sommás anekdoták és a figyelemfelkeltő gondolatfüzérek is helyet kapnak a könyvben.
Például egyik közismert és elismert színésznő, Für Anikó a környezet védelméről írja le gondolatait. A témaválasztás nem véletlen, hiszen a színésznő műsorvezetőként is feltűnt a televízió képernyőjén a Talpalatnyi Zöld című környezetvédelmi műsorban. Terjedelmét illetően talán az egyik legrövidebb kommentár az övé, mégis minden benne van, ami fontos: „Meddig? Környezet, otthon: szoba - lakás - ház. Utca - város - ország. Európa. A bolygó. Kék. Még. Meddig?...A jelen: jelek. Földcsuszamlások, földrengések, hurrikánok, szökőár. Egyik a másik után. És jönnek még. Meddig?”[3]
Gryllus Dániel zeneszerző, zenész, a Kaláka együttes vezetője a művészeti élet szabadságáról így gondolkodik: „Én nem ütköztem olyan falba, hogy azt mondták volna: ezt nem szabad magunknak. (…) A művészet lényegéhez hozzátartozik a szabadság.”[4] A zenész véleményét egyébként interjú-formájában olvashatjuk. Megtudhatjuk, hogy mit gondol a művészeti élet szabadságáról, mit jelent számára a művelődéshez való jog, létezik-e nemzeti kultúra Magyarországon.
Frank Júlia gasztronómus-újságíró az egészséghez való jogról ír. Hétköznapi csoda - vagy állampolgári jog? tesz fel a kérdést, amit négy rövid fejezeten keresztül - saját élményei alapján - meg is válaszol: „Nem egyeskék, hanem nevünkön szólított emberek vagyunk. ... Embereket ápol, nem tárgyakat őriz.”[5]
Hegedűs Zsuzsa szociológus kommentárját a gyülekezési jogról interjú formájában olvashatjuk. Hét oldalon át fejti ki érdekfeszítő gondolatait anekdotákkal fűszerezve arról, hogy a modern államszervezet működését hogyan befolyásolja a gyülekezési jog, a politikai pártoknak milyen szerep jut a gyülekezési joggal összefüggésben: „ ... a gyülekezési jog alapja, hogy a hatalom elismeri partnernek az egyént.”[6]
Alföldi Zoltán ismert televíziós műsorvezető-szerkesztő a sajtó szabadságáról írja le gondolatait: „[A] média tehát az egyén szabadságának, a véleménynyilvánítás szabadságának a biztosítéka. Lehetne. Ez azonban illúzió, helyette nálunk most más a sajtóvalóság."[7]
Ez a néhány, véletlenszerűen kiragadott megszólalás is ékes bizonyítéka annak, hogy „... a kommentátorok kiválasztása ... telitalálat.”[8]
A könyv jól szerkesztett, átláthatóságot és világos szerkezetet biztosít azáltal, hogy élesen és logikusan különválasztja a szerkesztő a hatályos normaszöveget mind a szubjektív, mind az objektív alkotmány-értelmezéstől. A könyv az alaptörvény fejezeteit veszi sorra; ezt jelzi azzal is, hogy minden egyes fejezetet a normaszöveg idézésével kezd. Ezután következnek a szubjektív vélemények, melyeket a szerkesztő egyértelműen elkülönít; s kiemeli az Alkotmány egyes rendelkezéseihez fűzött gondolatokat. A közéleti személyiségek megszólalásai mellett a kötet minden paragrafushoz csatol egy tárgyszerű szakmai kis-tanulmányt. A harminchat szakmai kommentátor a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar oktatói és más szakértők. A szakmai tanulmányok egyik nagy érdeme, hogy – a száraz jogi nyelvezetet maga mögött hagyva – a laikusokhoz szól.
Egyedülálló és színvonalas ez a kézikönyv, amely nem csak jogtudósok és joghallgatók érdeklődésére tarthat számot; haszonnal forgathatja bárki.