MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01CA7CF4.3239E580" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01CA7CF4.3239E580 Content-Location: file:///C:/496B6AB0/andrassy40.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Andrássy György
A
választók megtévesztése
alkotmányossági szemszögből
<= o:p>
<= o:p>
<= o:p>
<= o:p>
<= o:p>
1. Bevezetés<= /span><= o:p>
<= o:p>
A
választók megtévesztése a 2006-os
országgyűlési választások után
vált a közélet központi
vitatémájává. Akkor, amikor olyan tények,
adatok, bizonyítékok váltak ismertté, amelyek a=
rra
utaltak, hogy a 2006-os országgyűlési
választások előtt a kormányzat, illetőleg a =
kormányzat
egy bizonyos köre huzamos időn át és lényeges
kérdésekben megtévesztette, félrevezette a
választókat. A napvilágra került adatok,
bizonyítékok azt is
valószínűsítették, hogy a cél a
választások megnyerése volt, s hogy e cél el&ea=
cute;réséért
az ország fontos gazdasági érdekeit is
feláldozták.
Az
ügy azóta is megosztja a társadalmat: az ország e=
gyik
része úgy véli, hogy a történtek miatt az
újjáválasztott kormányzatnak le kellett volna
mondania, és új választásokat kellett volna
kiírni. Az ország másik fele is elismeri, hogy a
kormányzó erők szóban forgó
körének a magatartása nem volt éppen kifogá=
;stalan,
de úgy véli, a politikában az ilyesmi megesik,
egyébiránt pedig a választások
törvényes keretek közt folytak, a választási
eredményeket ezért mindenkinek el kell fogadnia.
M=
aga a
vita főként a demokratikus erkölcs és a politikai
felelősség fogalmai körül forgolódik, s ez
részben érthető is: a választók
megtévesztése súlyosan sérti a demokratikus
erkölcs normáit, ezért erkölcsi rosszallást =
von
maga után, ez pedig fölveti a politikai felelősség
kérdését. Az viszont már sokkal
kevésbé érthető, hogy a vita hullámai itt
megtörnek és alig-alig gyűrűznek tovább a jogi
felelősség irányába. A probléma jogi
relevanciája ugyanis könnyen belátható: a v&aacut=
e;lasztók
megtévesztése a választási eljárá=
si
törvény (a továbbiakban: Ve.) értelmében
jogszabálysértés, a Btk. szerint pedig
bűncselekmény.
Mi
lehet tehát az oka annak, hogy a jogi felelősség
kérdése mégis periferikus eleme maradt a vitána=
k?
Fogalmazhatunk úgy is, hogy miért győzködik a polit=
ikai
erők és az értelmiségi csoportok egymást
évek óta, miért nem fordultak vagy fordulnak ink&aacut=
e;bb
a választási szervekhez vagy a bíróságho=
z?
Elvégre egy demokratikus jogállamban a választá=
si
szerveknek, illetőleg a bíróságoknak kell
eldönteniük, hogy a rendelkezésre álló
bizonyítékok alapján történt-e
jogsértés, s ha igen, akkor mi következik ebből az
adott esetben.
N=
os, az
ok, ami miatt a választási szervek, illetőleg a
bíróságok eddig nem vizsgálták, s nem is
vizsgálhatták a kifogásolt kormányzati
magatartást a Ve. előírásainak
fényében, eljárásjogi természetű: a=
Ve.
- bizonyos rövid jogorvoslati határidők letelte utá=
n -
kizárja a választási eredményeket
megállapító határozatok
megtámadásának a lehetőségét. Ha
tehát a választók megtévesztésére
utaló tények, adatok bizonyítékok csak e
rövid, egy-három napos határidők letelte után
válnak ismertté, már nem lehet a választá=
;si
eredményeket megállapító határozatokat
megtámadni sem a választási szervek, sem a
bíróság előtt. És 2006-ban épp ez
történt: a választók kormányzati
megtévesztésére utaló adatok,
bizonyítékok akkor váltak ismertté, amikor ezek=
a
jogvesztő határidők már leteltek.
M=
aradt
tehát a büntetőjogi felelősségre vonás
lehetősége. Miután azonban az arra hivatott szervek nem
indítottak hivatalból eljárást, illetőleg
– a tömegkommunikációs hírforrások
szerint – megtagadták a nyomozást az erre
irányuló feljelentések ügyében, a labda
visszapattant a politikai és az erkölcsi felelősség
szférájába.
De
vajon rendjén van-e ez így? Mindenekelőtt: vajon
kiállja-e az alkotmányosság próbáj&aacut=
e;t
a választási eljárás jogorvoslati rendszere?
– Nos, ahogy én látom, nem: a vonatkozó
szabályozás véleményem szerint több
szempontból is alkotmányellenes. Ez az írás ezt=
az
állítást fogja érvekkel
alátámasztani.
A szóban forgó alkotmányossági problémákat legjobb tudomásom szerint eddig nem feszeg= ették sem a széles nyilvánosság előtt folyó vitában, sem a szűkebb jogászi körökben, szakm= ai fórumokon, alkotmányjogász berkekben. Annak ellenére sem, hogy maga az eljárásjogi probléma= és annak megoldása a joghallgatók számára kötelező tananyagnak is szerves részét képez= i, legyen szó akár polgári, akár büntető, akár közigazgatási eljárásjogról. <= o:p>
A
probléma ugyanis egyszerűen a következő: elvileg
bármilyen ügyben előfordulhat, hogy a határozat
jogerőre emelkedése után újabb fontos adatok,
bizonyítékok válnak ismertté, olyan nó=
;vumok,
amelyeket az ügyben nem bíráltak el, de amelyek azt
valószínűsítik, hogy ismeretükben más
határozatot kellett volna hozni; mivel azonban a határozat
már jogerős, a nóvumok jogi elbírálá=
;sa
már nem lehetséges. A probléma megoldása a mode=
rn
jogrendszerekben, így a magyar jogban is természetesen a r=
endkívüli
jogorvoslat, közelebbről a perújítás é=
;s a
vele egylényegű újrafelvételi eljárá=
;s,
amely mégis lehetővé teszi az ilyen adatok,
bizonyítékok jogi elbírálását.
A=
hazai
büntető, polgári és közigazgatási
eljárásjog jogorvoslati rendszeréből nem is hi&aa=
cute;nyzik
a perújítás intézménye, a
közigazgatási eljárásjog jogorvoslati rendszere p=
edig
ismeri az újrafelvételi eljárást is; a
választási eljárásjogból viszont
hiányzik mind az újrafelvételi eljárás (=
vagy
az ennek megfelelő más elnevezésű jogorvoslat), mind
pedig a perújítás. A kérdés innen
nézve az, hogy vajon miért nem kifogásolják ezt=
az
elméleti jogászok és a gyakorlati szakemberek,
mindenekelőtt az alkotmányjogászok, hogy vajon mié=
;rt
nem viszik ezt a problémát a szakmai nyilvánossá=
;g,
s ha szükséges, az Alkotmánybíróság
elé? – Nos, az ok valószínűleg az, hogy az
Alkotmánybíróság kimondta: az Alkotmány =
57.
§ (5) bekezdése által biztosított jogorvoslati jog
nem foglalja magában a rendkívüli jogorvoslathoz val&oac=
ute;
jogot; ennek fényében pedig úgy tűnik, eleve kuda=
rcra
van ítélve minden olyan indítvány, amely a
választási eljárás jogorvoslati rendszeré=
;nek
alkotmányosságát azon az alapon
kérdőjelezné meg, hogy abból hiányzik a
rendkívüli jogorvoslatok közé tartozó
perújítás és újrafelvételi
eljárás. Ez az a pont tehát, amelynél,
fölteszem, sok jogász föladta a probléma alkotm&aac=
ute;nyossági
megoldásának a keresését.
A=
mi
engem illet, a választók megtévesztését
sokáig csak erkölcsi és emberi jogi problémak&eac=
ute;nt
értelmeztem, végül azonban rászántam magam=
egy
alkotmányossági vizsgálódásra is. Ennek
során természetesen magam is beleütköztem a fent em=
lített
nehézségbe. Miután azonban erre sikerült
megoldást – és remélhetőleg helyes
megoldást - találnom, már érdemes volt alaposab=
ban
is áttekinteni a választók
megtévesztésével összefüggő
alkotmányossági problémákat. Az ezzel kapcsolat=
os
érveket végül egy alkotmánybírós&aa=
cute;gi
indítványban összegeztem és 2009. március
3-án benyújtottam az
Alkotmánybíróságnak. Az alábbiakban enne=
k az
indítványnak a gondolatait foglalom össze, illetőle=
g ennek
az indítványnak a szövegét adom közre
némi módosításokkal, főként
rövidítésekkel. <=
/span><=
span
style=3D'mso-spacerun:yes'>
2. Előidé=
;zhet-e
alkotmányellenességet rendkívüli jogorvoslat
hiánya a választási eljárásban
<= o:p>
Az
Alkotmánybíróság 1994-ben leszögezte, hogy
„az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a
jogorvoslathoz való jog követelményét az
egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a
törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati
lehetőséget is adhat” (1/1994. AB határozat, ABH 1=
994,
29, 40.). Szoros összefüggésben ezzel az
Alkotmánybíróság 2000-ben megerősít=
ette
„azt az elvi megállapítását, hogy a
jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – csak a
rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a ren=
des
jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség,
amelynek léte nem hozható összefüggésbe az
Alkotmány 57. § (5) bekezdésével.” (663/D/2=
000. AB határozat; ABH 2003, 122=
3, 1233.)
<=
span
style=3D'mso-spacerun:yes'> Mindebből azonban nem
következik, hogy a rendkívüli jogorvoslathoz való j=
og
ne lehetne alkotmányos követelmény valamely konkré=
;t
esetben. Az idézett alkotmánybírósági
megállapításokból ugyanis kitűnik, hogy az
Alkotmánybíróság kifejezetten az 57. § (5)
bekezdésére hivatkozva fogalmazta meg idézett
álláspontját. Ettől azonban a rendkívü=
;li
jogorvoslati jog még természetesen összefüggé=
;sbe
hozható az Alkotmány más rendelkezéseivel, s az
Alkotmánynak ezekből az 57. § (5)
bekezdésétől különböző
rendelkezéseiből akár le is vezethető a
rendkívüli jogorvoslathoz való jog egy adott esetben.
M=
indez
jól nyomon követhető az
Alkotmánybíróság gyakorlatában is.
Utalhatunk mindenek előtt arra, hogy a rendkívüli
jogorvoslatra vonatkozó szabályozás nem kis rés=
zben
épp az Alkotmánybíróság
határozatainak eredményeképp ment át lén=
yeges
átalakuláson. S az Alkotmánybírósá=
;g
tevékenysége nem merült ki az Alkotmánynak valami=
lyen
okból meg nem felelő rendkívüli jogorvoslati
intézmények (vagy ilyen funkciót is betöltő
jogintézmények) megsemmisítésében. Az
Alkotmánybíróság „számot vetett=
221;
mindennek a következményeivel is. Számunkra mindebbő=
;l
az a legfontosabb, hogy az Alkotmánybíróság
gyakorlatában már arra is van példa, hogy az
Alkotmánybíróság azért íté=
lt
alkotmányellenesnek egy helyzetet – az Alkotmány 2. &se=
ct;
(1) bekezdése, 8. § (1) és (2) bekezdése, valamint
55. § (1) bekezdése alapján -, mert a törvény
nem biztosította a rendkívüli jogorvoslathoz, adott eset=
ben
a felülvizsgálathoz való jogot: „az Országg=
yűlés
alkotmányellenes helyzetet idézett elő akkor, amikor nem
tette lehetővé a felülvizsgálatot (Be. XII. fejezet=
) a
bíróságnak a tárgyalás mellőz&eacut=
e;se
elnevezésű külön eljárásban (Be. XVII. fejezet) meghozott, a
végrehajtásában próbaidőre felfüggesz=
tett
szabadságvesztést kiszabó jogerős
végzése ellen akkor, amikor a bíróság a =
Btk.
90. §-ában meghatározott kizáró okok ellen=
ére
szabta ki a büntetést” (5/1999 AB határozat, ABH 1=
999,
75, 89.).
Ezek után
már természetesen az sem zárható ki, hogy az
Országgyűlés a választási
eljárásban is alkotmányellenes helyzetet idézett
elő akkor, amikor nem tette lehetővé a rendkívü=
;li
jogorvoslatot legalább újrafelvétel, illetőleg
perújítás kezdeményezésével a
választási eljárás szabályozása
során. A következőkben azt kívánjuk igazolni,
hogy ez az alkotmányellenes helyzet ténylegesen is
fennáll.
3. Az Alkotmá=
ny
70. § (1), 71. § (1), 7. § (1) és 8. § (1)
bekezdésének relevanciája
Az
Alkotmány 70. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar
Köztársaság területén lakóhellyel
rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt
megillet az a jog, hogy az országgyűlési
képviselők választásán választ&oacu=
te;
és választható legyen, valamint országos
népszavazásban és népi
kezdeményezésben részt vegyen. A 71. § (1)
bekezdése kiegészíti ezt azzal, hogy az országg=
yűlési
képviselőket, az Európai Parlament képviselő=
it,
a helyi önkor-mányzati képviselőket, valamint a pol=
gármestert
és a fővárosi főpolgármestert a
választó-polgárok általános és
egyenlő választójog alapján, közvetlen &eacu=
te;s
titkos választással választják.
Az
idézett rendelkezések tartalmával kapcsolatban
Magyarországot nemzetközi jogi kötelezettségek is
kötik, s ezek szintén alkotmányos
kötelezettségeknek minősülnek. Az Alkotmány 7.
§ (1) bekezdése értelmében ugyanis a Magyar K&oum=
l;ztársaság
jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elis=
mert
szabályait, biztosítja továbbá a vállalt
nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog
összhangját. Mindez természetesen vonatkozik azokra a
nemzetközi jogi kötelezettségekre is, amelyeket a
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokm=
ánya
(a továbbiakban: Egyezségokmány) tartalmaz, hiszen
Magyarország ratifikálta és az 1976. évi 8.
törvényerejű rendelettel ki is hirdette az
Egyezségokmányt. Az Egyezségokmány 25. cikke a =
többi
közt kimondja:
<= o:p>
„Minden
állampolgárnak…joga és lehetősége van
arra, hogy…
b) szavazzon és
megválaszthassák az által&aacut=
e;nos
és egyenlő (kiem. A. Gy.) választójog
alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi (kiem.
A. Gy.) és rendszeres választásokon, amelyek
biztosítják a választók akaratának szabad
kifejezését...”
M=
int
látjuk, az Egyezségokmány szerint az
állampolgárokat megillető választójognak
általános és egyenlő választójognak
kell lennie, s az állampolgároknak nem egyszerűen
választásokhoz, hanem valódi választások=
hoz
van joguk. E követelmények közül a
másodikról, a valódi választáshoz
való jogról ritkán esik szó, jóllehet me=
glehetősen
fontos és szorosan összefügg az általános
és egyenlő választójoggal. A valódi
választásokhoz való joggal kapcsolatban azonban
egyelőre elegendő csupán annyit leszögeznünk, ho=
gy a
„valódi” jelző egyáltalán nem
véletlenül került be az Egyezségokmány 25.
cikkének idézett szövegébe: a kitétel szer=
epel
az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, tehát annak a
nemzetközi okmánynak a megfelelő helyén (21. cikk) =
is,
amelyre az Egyezségokmányt, s ezen belül a
választójogra és a választásokra
vonatkozó követelményeket alapozták.
Idézzük fel ezek után az Egyezségokmány 2.
cikkének 2. bekezdését:
„Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy alkotmányos eljárásukkal és = az Egyezségokmány rendelkezéseivel összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az Egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek még nem volnának hatályban”.<= o:p>
E=
z a
cikk egyértelművé teszi, hogy az
Egyezségokmány részes államai nem csak az
Egyezségokmányban foglalt jogok elismerésére
vállaltak kötelezettséget, hanem arra is, hogy gondoskod=
nak
e jogok érvényesüléséről is. A jogok
érvényesülése viszont szorosan összefüg=
g a
jogorvoslati rendszerrel. Nem tekinthető ezért véletlenn=
ek,
hogy az Egyezségokmány 2. cikkének 3. bekezdése
kizárólag erről szól:
„Az
Egyezségokmányban részes minden állam köte=
lezi
magát annak biztosítására, hogy
<=
span
style=3D'mso-list:Ignore'>a)&n=
bsp;
minden olyan személy, akinek az
Egyezségokmányban elismert jogai vagy szabadságai
sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhessen
akkor is, ha a jogok megsértését hivatalos
minőségben eljáró személyek
követték el;
<=
span
style=3D'mso-list:Ignore'>b)&n=
bsp;
a jogorvoslattal élő személy
jogai tekintetében az illetékes bírói,
államigazgatási vagy törvényhozó
hatóság vagy az állam jogrendszere szerint illet&eacut=
e;kes
más hatóság határozzon, és fejlessze a
jogorvoslat lehetőségeit;
<=
span
style=3D'mso-list:Ignore'>c)&n=
bsp;
az illetékes hatóságok a
helytállónak elismert jogorvoslatnak érvényt
szerezzenek.”
M=
indezek
alapján megállapíthatjuk, hogy a Magyar
Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettsé=
;get
vállalt arra, hogy elismeri az általános és
egyenlő választójogot, valamint a valódi
választáshoz való jogot, s kötelezettséget
vállalt arra is, hogy biztosítja e jogok
érvényesülését, ideértve azt is, ho=
gy a
szóban forgó jogok sérelme esetén – a fent
írt módon - biztosítja a hatékony jogorvoslat
lehetőségét.
E
nemzetközi kötelezettségvállalások
jelentőségét aláhúzza az a tény, ho=
gy
az általános és egyenlő választójog,
illetőleg a valódi választáshoz való jog az
alapvető emberi jogok közé tartozik, amelyekkel kapcsolatb=
an
az Alkotmány 8. § (1) bekezdése kimondja: a Magyar
Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen &eacut=
e;s
elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben
tartása és védelme az állam elsőrendű
kötelessége.
A
kérdés ezek után az, hogy vajon eleget tesz-e a
választójogra és a választásokra
vonatkozó magyar szabályozás - elsősorban a Ve.
és annak jogorvoslati rendszere - a vázolt nemzetközi jo=
gi
kötelezettségeknek, s egyben alkotmányos
követelményeknek?
4. Akarathiba,
valódi választás, általános és
egyenlő választójog
<= o:p>
Az
Egyezségokmány 25. cikkének b) bekezdése szerint
– mint láttuk - az állampolgároknak nem
egyszerűen választásokhoz, hanem valódi
választásokhoz van joguk. Mit jelenthet ez, hogyan
értelmezi a valódi választás fogalmát az
ENSZ, illetőleg az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága? A Bizotts&aacut=
e;g
az Egyezségokmány 25. cikkével kapcsolatos
Általános Magyarázatában a következők=
et
írja erről:
&=
#8222;A
b) bekezdéssel összhangban a választásokat rendsz=
eres
időközönként, tisztességesen és szabadon
kell lefolytatni, olyan jogi keretek között, amelyek
garantálják a választójog valóság=
os
gyakorlását…A szavazóknak képeseknek kell
lenniük független vélemény
kialakítására, bármiféle
erőszaktól, fenyegetéstől, kényszertől,=
helytelen
befolyásolástól/felbujtástól (iducement)=
vagy
manipulatív beavatkozástól mentesen.” (CCPR/C/21=
/Rev.1/Add.7,
General Comment No. 25. 19. bekezdés.)
Ez
meglehetősen egyértelmű állásfoglalás=
: a
Bizottság szerint semmiféle erőszak, kényszer, fe=
nyegetés,
helytelen befolyásolás és manipuláció nem
egyeztethető össze a valódi választás
fogalmával. De vajon miért gondolja úgy az ENSZ Emberi
Jogi Bizottsága, hogy az erőszak, a kényszer, a fenyeget=
és,
a helytelen befolyásolás és a manipuláció
minden formája eleve ellentmondásban áll a való=
di
választásra való emberi joggal?
N=
os,
úgy vélem azért, mert nem is igen tehet mást. Az
erőszak, a kényszer, a fenyegetés és a helytelen
befolyásolás, illetőleg manipuláció
(megtévesztés, tévedésbe ejtés vagy
tévedésben tartás) ugyanis akarathibát id&eacut=
e;z
elő, s nyilvánvaló, hogy nem csak a polgári jogi
jognyilatkozatokat – valamint a büntetőjogilag
egyébként releváns magatartásokat - teszi
akarathibássá, hanem akarathibássá teszi a v&aa=
cute;lasztójogi
jognyilatkozatokat, a választópolgárok szavazatait is.=
Az
akarathiba pedig azt jelenti, hogy valamihez hiányzik a saját
akarat – a polgári jogban a
szerződéskötéshez, a büntetőjogban a
cselekedet büntethetőségéhez, a
választási jogban pedig a választáshoz,
illetőleg a szavazáshoz.
A
választásokon azonban a szavazó polgárok
saját véleményének, saját akaratá=
nak,
saját választói akaratának kell kifejeződn=
ie,
s épp ez a saját akarat hiányzik (részben vagy
egészben) az olyan szavazók szavazatából, akikk=
el
szemben erőszakot, illetőleg kényszert alkalmaztak, akiket
megfenyegettek, vagy akiket helytelen befolyásolásnak vetettek
alá, illetőleg manipuláltak, megtévesztettek. Az
ő saját szavazatukban ugyanis ilyenkor nem az ő sajá=
;t
akaratuk, hanem a velük szemben erőszakot, kényszert vagy
fenyegetést alkalmazó, illetőleg őket
megtévesztő, tévedésbe ejtő vagy
tévedésben tartó személyek akarata
érvényesül részben vagy egészben.
Ilyenformán az erőszak, a kényszer, a fenyegetés
és a manipuláció vagy megtévesztés
szükségképpen sérti a valódi
választásra való emberi jogot. Ez pedig azt jelenti, h=
ogy
sérti az Egyezségokmány 25. cikkének b)
bekezdését, s vele együtt természetesen az
Alkotmány 7. § (1) bekezdését is.
A
mondottakban benne foglaltatik ugyan, de azért külön is meg
kell fogalmaznunk, hogy az erőszak, kényszer, fenyegetés
vagy megtévesztés következtében
előálló akarathiba éles ellentétben &aacut=
e;ll
az általános és egyenlő választáshoz
való joggal is. Az általános és egyenlő
választójog alapján ugyanis mindenki csak a sajá=
;t
szavazatával, illetőleg szavazataival rendelkezhet. Az olyan
választó véleményében és
szavazatában viszont, akivel szemben erőszakot, illetőleg
kényszert alkalmaztak, vagy akit megfenyegettek, illetőleg
manipuláltak, megtévesztettek, nem az ő saját
akarata, hanem a vele szemben erőszakot, kényszert,
fenyegetést vagy megtévesztést alkalmazók akara=
ta
fejeződik ki (részben vagy egészben). Ilyenformán=
az
erőszak, a kényszer, a fenyegetés és a
manipuláció vagy megtévesztés sérti az
általános és egyenlő választáshoz
való jogot is. S minthogy az általános és
egyenlő választáshoz való jog
követelményét előírja mind az
Egyezségokmány (25. cikk b) bekezdés), mind az
Alkotmány (70. § (1) és 71. § (1) bekezdés),=
az
erőszak, a kényszer, a fenyegetés és a
megtévesztés sérti mind az Egyezségokmán=
y,
mind pedig az Alkotmány szóban forgó rendelkezé=
seit.
5. Az akarathiba
jogkövetkezménye
A
kérdés ezek után az, hogy vajon el kell-e fogadni az
akarathibás szavazatokból, vagyis az erőszak,
kényszer, fenyegetés vagy megtévesztés
hatása alatt leadott szavazatokból kialakuló
választási eredményt, más szóval, hogy el
kell-e fogadni a nem valódi választások, illetőle=
g a
nem az általános és egyenlő
választójognak megfelelően lezajlott
választások eredményét?
J=
egyezzük
meg mindenek előtt, hogy az akarathiba joghatása a magyar
polgári jogban a szerződés érvénytelens&ea=
cute;ge,
a büntetőjogban pedig a bűncselekmény hiánya
(büntethetőséget kizáró ok). Ez önmagában vé=
ve is
azt valószínűsíti, hogy a választási
jogban sem lehet érvényesnek tekinteni, s ezért a
választási jogban sem lehet elfogadni az akarathibás
szavazatokból kialakuló választási
eredményt. Mert mit is jelentene az, ha el kellene fogadnunk az
akarathibás szavazatokból kialakuló
választási eredményt?
N=
os, ez
azt jelentené, hogy el kell fogadnunk a látszatot a
valóság helyett, hogy el kell fogadnunk a látszatv&aac=
ute;lasztásokhoz
való jogot a valódi választásokhoz való =
jog
helyett, illetőleg a nem általános és egyenlő
választójogot az általános és egyenl!=
7;
választójog helyett.
Ez
azonban éles ellentétben állna a Polgári &eacut=
e;s
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25.
cikkével, amely – mint láttuk – nem egyszerű=
en a
választásokhoz, hanem a valódi
választásokhoz való jogot ismeri el. Amiből
egyértelműen következik, hogy csak a valódi
választások eredménye, csak a valódi
választások eredményének az elfogadása
és érvényre juttatása jelentheti a valódi
választáshoz való jognak az Egyezségokmá=
ny
2. cikke 2. bekezdése értelmében vett
érvényesülését. A nem valódi
választások nyomán kialakult választási
eredmény nem a valódi választásokhoz való
jognak az Egyezségokmány 2. cikke 2. bekezdése szerinti
érvényesülését, hanem
éppenséggel e jog sérelmét fejezi ki, s
ezért ezt az eredményt nem kell, sőt nem is szabad
elfogadni, hanem – az Egyezségokmány 2. cikkének=
3.
bekezdése értelmében - hatékony jogorvoslati
lehetőséget kell vele szemben biztosítani.
N= em lehet kétséges, hogy e logika jegyében fogant az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a választási eredmények elfogadásával kapcsolatos álláspontja is. A Bizottság ugyanis nem azt írta korábban már hivatkozott Általános Magyarázatában, hogy a választási eredményeket el kell fogadni és végre kell hajtani, ha= nem azt, hogy „a valódi (kiem. – A. Gy.) választások eredményét el kell fogadni és végre kell hajtani”. (General Comment, 19. bekezdés.) <= o:p>
Az
akarathiba, mint láttuk, éles ellentétben áll az
általános és egyenlő választójoggal=
is.
Ebből következően az akarathibás szavazatokból
kialakuló választási eredményt egyáltal&=
aacute;n
nem lehet az általános és egyenlő
választójognak az Egyezségokmány 2. cikke 2.
bekezdése szerinti érvényesülésének=
tekinteni,
hanem éppenséggel az általános és
egyenlő választójog sérelmét kell benne
látni, s ezért ezt az eredményt nem csak hogy nem kell=
, de
nem is szabad elfogadni, hanem az Egyezségokmány 2.
cikkének 3. bekezdése értelmében hatékony
jogorvoslatot kell vele szemben biztosítani.
De
vajon biztosítja-e a magyar jogi szabályozás, s
különösen a Ve. a valódi választáshoz
való jog, valamint az általános és egyenlő
választójog érvényesülését
akarathiba esetén, s vajon hatékonynak tekinthető-e
akarathiba esetén a valódi választáshoz val&oac=
ute;
joggal, valamint az általános és egyenlő
választójoggal kapcsolatban a magyar jogorvoslati rendszer,
elsősorban a Ve. jogorvoslati rendszere?
<= o:p>
6. Az Alkotmá=
ny
7. § (1), 70. § (1), 71. § (1) és 8. § (1)
bekezdésének megsértése
<= o:p>
A
választójog és a választási
eljárás magyar szabályozása jó alapot te=
remt
az akarathibák megelőzéséhez, illetőleg az
akarathibás szavazatokból kialakuló
választási eredmények elleni fellépéshez.
Mindez azonban csak addig igaz, amíg le nem telnek a rövid R=
11; és
indokoltan rövid – jogorvoslati határidők,
illetőleg amíg jogerőre nem emelkednek a
választási eredményeket megállapít&oacut=
e;
határozatok. Ezt követően ugyanis a Ve. már
kizárja a további jogorvoslatot a választási
eredményt megállapító határozatokkal sze=
mben.
És itt van a probléma.
M=
ert
nyilvánvaló, hogy a választási
eljárásban is megeshet, hogy az akarathibára csak a
választási eredményeket megállapít&oacut=
e;
határozat jogerőre emelkedése után derül f&e=
acute;ny,
hogy valamilyen tény, adat, vagy bizonyíték csak a
határozat jogerőre emelkedése után válik
ismertté, illetőleg - valamilyen akadály időleges
fennállása miatt - hatóság elé
vihetővé. Annál is inkább, mert a Ve. jogorvoslati
rendszere – mint említettük - többnyire rövid, =
egy
és három napos jogvesztő határidőket tartalm=
az.
E=
rőszak
vagy kényszer alkalmazása persze valószínű=
leg
kiderül a rövid jogorvoslati határidők alatt, s
még sikerülhet a jogorvoslat megfogalmazása és
benyújtása is. A fenyegetés kitudódása
már nem ilyen valószínű, de azért erre is =
van
reális esély. Teljesen más azonban a helyzet a
manipuláció, a megtévesztés, a
tévedésbe ejtés, illetőleg tévedésb=
en
tartás esetében. A választói akarat ily m&oacut=
e;don
történő befolyásolása ugyanis a dolog
természete szerint titokban történik és sokkal
inkább titokban is tartható, mint az erőszak, a
kényszer és a fenyegetés. Ez esetben tehát az a
valószínűbb, hogy a releváns tény, adat,
bizonyíték csak a jogvesztő jogorvoslati határid&=
#337;k
lejárta után válik ismeretté. Ilyenkor azonban a
jogkeresők már nem élhetnek semmiféle jogorvoslat=
tal
- még akkor sem, ha a nóvum alapján
nyilvánvaló, hogy súlyos választási
csalás történt; olyan csalás, megtéveszt&e=
acute;s,
amely sérti a Ve. 3. § a) pontját, s amely miatt a Ve. 9=
0/A §
megfelelő pontjai értelmében a választási
eredményt meg kellene semmisíteni (Ve. 84. § (7)
bekezdés b) pont). A Ve. rendelkezései, mindenek előtt a=
Ve.
84. § (10) bekezdése értelmében azonban ekkor
már el kell fogadni, törvényesnek kell tekinteni az
egyébként nyilvánvalóan törvénys&ea=
cute;rtő
választási eredményt.
<=
span
style=3D'mso-spacerun:yes'> Ez azonban természetszer$=
9;leg
azt jelenti, hogy ilyenkor a Ve. már nem a valódi
választásokhoz való jog
érvényesülését, hanem a valódi
választásokhoz való jog sérelmének az
érvényesülését szolgálja - hiszen
épp az derült ki, hogy a választások nem voltak
valódiak. S éppígy, ilyenkor a Ve. már nem az
általános és egyenlő választójog
érvényesülését, hanem az
általános és egyenlő választójog s&=
eacute;relmének
az érvényesülését szolgálja, mivel a
választók megtévesztéséből
fakadó akarathiba, mint korábban láttuk,
összeegyeztethetetlen az általános és egyenlő
választójoggal – s itt épp az derült ki, ho=
gy
megtévesztés, választási csalás
történt.
De
vajon szükségszerű-e, hogy ilyen esetekben a jog a
jogtalanságot szolgálja, hogy a törvény a
törvénytelenséghez nyújtson segítsé=
get?
- Nyilvánvaló, hogy nem. Nyilvánvaló, hogy az
akarathibára utaló nóvumoknak a választá=
si
eredményeket megállapító határozatok
jogerőre emelkedése utáni fölmerüléseko=
r is
lenne mód arra, hogy a jog, a törvény az
Egyezségokmányban elismert valódi
választáshoz való jog, valamint az általá=
;nos
és egyenlő választójog
érvényesülését (és ne
érvényesülésük
meghiúsulását) szolgálja. A létező,
kézenfekvő és a magyar jogban széleskörű=
;en
alkalmazott jogintézmény az ehhez hasonló helyzetek
megoldására a rendkívüli jogorvoslat,
közelebbről az újrafelvételi eljárás,
illetőleg a perújítás. Mindösszesen arra len=
ne
tehát szükség az akarathibából fakad&oacut=
e;
ilyen képtelenségek elkerüléséhez, hogy a
törvényhozó kiegészítse a Ve. jogorvoslati
rendszerét az újrafelvétel és a
perújítás intézményével, s ennek a
választási eljárás jellegéhez igazod&oac=
ute;
speciális szabályaival. - Mi tarthatta, s mi tarthatja vissza
ettől? A megfejtésre nem vállalkozunk, néhá=
;ny
ezzel összefüggő kérdést azonban
mindenképpen meg kell vizsgálnunk.
E=
lőször
is azt, hogy nem késleltetné-e a választási
eljárást és nem akadályozná-e meg adott
esetben bizonyos határidők betartását, pél=
dául
az Országgyűlés alakuló ülésén=
ek
összehívását, illetőleg bizonyos
tisztségek betöltését, s ezáltal nem lenne=
-e
alkotmányellenes az újrafelvétel és a
perújítás? – A magam részéről
úgy vélem, hogy nem, illetőleg hogy az
újrafelvétel és a perújítás
szabályainak a választási eljárás
jellegéhez igazodó szabályozásával minde=
zek
a veszélyek könnyen elháríthatók
lennének.
M=
indenek
előtt, az újrafelvétel és a
perújítás már fogalmi okoknál fogva sem
késleltetheti a választási eljárást,
illetőleg ezen belül a választási eredmények=
megállapítását,
valamint a határozatok jogerőre emelkedését, hisz=
en
újrafelvétel és perújítás csak a
már jogerőre emelkedett határozatok ellen
kezdeményezhető. A jogerős határozatok azonban
végrehajthatók, s végrehajthatók
újrafelvétel és perújítás
esetén is, ily módon tehát az újrafelvét=
el
vagy perújítás iránti esetleges kérelmek=
nem
késleltethetik a további eljárási cselekm&eacut=
e;nyeket
sem, nem akadályozhatják például az
Alkotmányban vagy más jogszabályban előírt
határidők betartását, köztük az
Országgyűlés alakuló ülésének
kellő időben történő
összehívását. A jogalkotónak mindössz=
esen
arról kellene gondoskodnia, hogy a két folyamat –
egyfelől tehát a választott testületek
megalakulása, illetőleg tisztségek betöltése,
másfelől pedig az újrafelvétellel és a
perújítással összefüggő
eljárás - ne zavarja egymást. Ezt
többféleképpen is elérhetné:
előírhatná például, hogy az újrafel=
vétel
és a perújítás iránti kérelmek
elbírálására csak a kormány
megalakulása után kerülhessen sor stb.
D=
e nem
jelentené-e a már megalakult testületek, s a már
betöltött tisztségek legitimációjának
kétségbe vonását, s ezzel a jogállam
demokratikus jellegének, illetőleg a népszuverenit&aacut=
e;s
elvének, vagyis az Alkotmány 2. § (2) és 2. §
(1) bekezdésének megsértését, ha a
választási eredményeket akár hónapokkal =
vagy
évekkel a választások után is meg lehetne
támadni újrafelvétellel vagy
perújítással? <=
/span>
V=
éleményem
szerint a már megalakult testületek, s a már
betöltött tisztségek legitimációját n=
em
az újrafelvételi vagy perújítási
kérelem, hanem az akarathiba, illetőleg az erre utaló
nóvum vonja kétségbe. A megalakult testületek
és a betöltött tisztségek legitimáció=
ja ezért
az akarathiba, illetőleg a nóvum miatt akkor is
kétségessé válik, ha van, s akkor is, ha nincs
lehetőség a választási eredmények
újrafelvétel és perújítás
útján történő
megtámadására. Az újrafelvétel és=
a
perújítás pedig épp ennek a kétsé=
gnek
az ésszerű időn belüli eloszlatására
szolgáló jogi eszköz. S hogy ennek a kétsé=
gnek
az eloszlatása alapvető érdek, az könnyen
belátható. Ha ugyanis az akarathiba fennáll, az bizony=
osan
sérti a jogállam demokratikus jellegét és a
népszuverenitás elvét, azaz az Alkotmány 2. &se=
ct;
(2) és 2. § (1) bekezdését, ami
szükségképpen maga után vonja a már megala=
kult
testületek és betöltött tisztségek
legitimációjának szertefoszlását. Ha vis=
zont
az akarathiba nem áll fenn, a jogállam demokratikus jellege
és a népszuverenitás nem szenved csorbát, nem
sérül az Alkotmány 2. § (2) és 2. § (1)
bekezdése, s a már megalakult testületek és
betöltött tisztségek legitimációjához=
az
adott összefüggésben már nem férhet
kétség. Mindez pedig értelemszerűen teljes
összhangban áll az Egyezségokmánnyal: az
Egyezségokmány 25. cikkével, melynek
értelmében csak az akarathibától mentes
választások tekinthetők a valódi
választáshoz való jog, valamint az általá=
;nos
és egyenlő választójog
érvényesülésének, s a 2. cikk 2. és=
3.
bekezdésével, melyek szerint gondoskodni kell az
Egyezségokmányban elismert jogok
érvényesüléséről és
sérelmük esetén a hatékony jogorvoslatról.=
N=
em
kellene-e azonban tartani a politikai instabilitástól, ha
újrafelvétel vagy perújítás
eredményeként megsemmisítenék a
választási eredményeket és
megismételtetnék a választásokat? - Nos, ilyesf=
ajta
bizonytalanság nem csak újrafelvétel vagy
perújítás eredményeként állhatna
elő, hanem akkor is, ha például a választá=
si
bizottságok, illetőleg a bíróságok a jelen=
leg
is igénybe vehető jogorvoslatok alapján
semmisítenék meg a választási eredmények=
et
és ezért kellene megismételni az eljárás=
t,
vagy ha azért kellene új választásokat ki&iacut=
e;rni,
mert az Országgyűlés feloszlatná önmag&aacut=
e;t,
vagy a köztársasági elnök oszlatná fel az
Országgyűlést. Az újrafelvétel és a
perújítás nyomán esetleg megismétlend=
37;
választás tehát hozzávetőleg olyan
jellegű bizonytalanságot idézne csak elő, amilyen
bizonytalanságok a hatályos szabályok szerint is
bekövetkezhetnek. S egyébként is, ha a
választások bizonytalansággal járnak együt=
t,
akkor ez a fajta bizonytalanság egy demokratikus jogállamban
elkerülhetetlen, e nélkül egyszerűen nem
lehetséges demokratikus kormányzás.
D=
e nem
vezetne-e az újrafelvétel és a
perújítás lehetősége a
választási eredmények mindennapos megkérdő=
jelezéséhez,
s ily módon mégiscsak a legitimáció
aláásásához? – Úgy vélem, ez
korántsem olyan valószínű, mint amilyennek
látszik. Pontosan ilyen aggodalmak fogalmazódtak meg
például 1997-ben a kormánytagok és
államtitkárok jogállásáról &eacut=
e;s
felelősségéről szóló törvé=
;nyjavaslat
vitájában egy új összeférhetetlensé=
gi
okkal, a méltatlansággal kapcsolatban: ellenzéki
részről úgy vélték, a tervezet elfogad&aac=
ute;sa
esetén az Országgyűlésnek gyakran kell majd
foglalkoznia azzal, hogy nem folytat-e a miniszterelnök vagy egyik-m&a=
acute;sik
miniszter a „hivatalához méltatlan”
tevékenységet. A javaslatot végül elfogadtá=
;k,
s a rendelkezés mintegy kilenc évig volt hatályban (19=
97.
évi LXXIX. tv. 3. § (2) bekezdés), de ez idő alatt
tudomásom szerint egyetlen alkalommal sem került sor össze=
fér-hetetlenségi
eljárásra méltatlanság alapján. Mi&eacut=
e;rt
lenne ez teljesen másként az újrafelvétel &eacu=
te;s
a perújítás esetén? S ha netán mé=
gis
teljesen másként lenne, nem fogyna-e el az
újrafelvételi és perújítási kedv,
amint kiderülne, hogy az eljárások általáb=
an
nem hozzák meg a kívánt eredményt, s így=
nem
gyengítik, hanem inkább erősítik a hatalmon
levők legitimációját? – És még
valami: a jogalkotónak az újrafelvétel és a
perújítás szabályait az eljárás
jellegéhez kell igazítania, s a jól kialakított
szabályok elejét vehetik a visszaéléseknek is.<=
span
style=3D'mso-spacerun:yes'>
B=
árhonnan
nézzük is tehát, úgy tűnik, hogy a val&oacut=
e;di
választáshoz való jog, valamint az általá=
;nos
és egyenlő választójog érvényes&uum=
l;léséhez
szükséges, hogy a választási eredményeket
megállapító jogerős határozatok megt&aacut=
e;madhatók
legyenek legalább akarathibára utaló nóvum
alapján. Ezt azonban - mint láttuk – a Ve. nem teszi
lehetővé annak ellenére sem, hogy a magyar jogrendszernek
szerves része a jogerős határozatok nóvum
alapján történő megtámadását
lehetővé tevő jogintézmény
(újrafelvétel, illetőleg perújítás)=
, s
hogy e jogintézmény alkalmazásának a
választási eljárásban semmilyen komoly
akadálya nem lenne.
M=
indez
azonban ellentétes az Egyezségokmány 2. cikkéne=
k 2.
bekezdésével, mely szerint a részes államok
kötelezettséget vállaltak az Egyezségokmán=
yban
elismert jogok „érvényesüléséhez
szükséges” törvényhozási vagy egy&eacu=
te;b
intézkedések meghozatalára. A Ve. ilyenformán
egyértelműen és súlyosan sérti az
Egyezségokmány 2. cikkének 2. bekezdését.
Egyfelől azért, mert nem tartalmazza azokat a
„törvényhozási intézkedéseket”,
amelyek akarathibára utaló nóvum esetében is
biztosítanák az Egyezségokmány 25. cikk b)
bekezdésében foglalt valódi választásokh=
oz
való jog, valamint általános és egyenlő
választójog érvényesülését,
másfelől pedig azért, mert a Ve. egyik rendelkezé=
se,
nevezetesen a 84. § (10) bekezdése ki is zárja az
akarathibára utaló nóvum fölmerülések=
or a
magyar jogban egyébként bevett perújítás
alkalmazásának a lehetőségét.
Az
Egyezségokmány 2. cikke 2. bekezdésének, valami=
nt
25. cikke b) bekezdésének a megsértése egyszers=
mind
alkotmánysértés is: sérti nevezetesen az
Alkotmány 7. § (1), 70. § (1), 71. § (1) és 8.
§ (1) bekezdését, azaz a vállalt nemzetközi
kötelezettségek betartását, a valódi
választáshoz való jogot, az általános
és egyenlő választójogot, valamint az álla=
mnak
az alapvető jogok tiszteletben tartására és
védelmére vonatkozó „elsőrendű” =
kötelességét.
Mindent egybevetve levonhatjuk tehát a következtetést:
Az
Alkotmány 7. § (1) bekezdése által a nemzetkö=
;zi
kötelezettségek betartását, a 70. § (1)
bekezdése által biztosított és nemzetközi
kötelezettség értelmében a valódi
választásokhoz való jogot is magában foglal&oac=
ute;
választójogot, a 71. § (1) bekezdésében
biztosított általános és egyenlő
választójogot, valamint a 8. § (1) bekezdése
által az államnak az alapvető jogok tiszteletben
tartására és védelmére vonatkozó
„elsőrendű” kötelességét sé=
rtő,
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes hel=
yzet
jött létre azáltal, hogy az Országgyűl&eacut=
e;s
nem biztosította a választási eredményeket
megállapító jogerős határozatok
újrafelvétellel és perújítással
történő megtámadhatóságát
legalább akarathibára utaló nóvum alapjá=
n a
Ve. jogorvoslati rendszerében. Emellett a Ve. 84. § (10)
bekezdése alkotmányellenes, mert kizárja a jogerős
választási eredmények perújítással
történő megtámadását, s ezzel
sérti az Alkotmány fent említett rendelkezéseit=
.
<= o:p>
E=
ddigi
érvelésünkkel szemben azt az ellenvetést lehetne
tenni, hogy a valódi választásra való jog, vala=
mint
az általános és egyenlő választójog
érvényesüléséről a választ&aac=
ute;si
eredményeket megállapító határozatok
jogerőre emelkedése után nem feltétlenül
újrafelvétellel és perújítással k=
ell
gondoskodni akarathibára utaló nóvum
felmerülése esetén; gondoskodni lehet ilyenkor e jogok
érvényesüléséről más
„törvényhozási intézkedésekkel”
is, s a magyar jogalkotó épp ezt a megoldást
választotta. A magyar jogalkotó által választott
„törvényhozási intézkedés” ped=
ig
büntetőjogi természetű és a Btk. 211. §
törvényi tényállásában
található:
N=
em
kétséges, a törvényhozó itt valóban=
az
akarathiba előidézésére alkalmas
magatartásokat minősítette bűncselekménynek,
mint ahogy nem kétséges az sem, hogy ezzel megteremtette az
akarathiba előidézésére alkalmas magatartá=
sok
szankcionálásának lehetőségét a
választási eredményeket megállapít&oacut=
e; határozatok
jogerőre emelkedését követő időszakban is=
. A
szóban forgó bűncselekmény
elévülésének ideje ugyanis három év=
, s
így akarathibára utaló nóvumok alapján
akár évekkel a választások után is
megindulhat a büntető eljárás és sor
kerülhet a felelősségre vonásra. Ez pedig
tökéletesen megfelel az Egyezségokmány 25. cikke =
b)
bekezdésének, melynek értelmében az akarathiba
összeegyeztethetetlen a valódi választásra
való joggal, valamint az általános és egyenl=
37;
választójoggal, s tökéletesen megfelel az
Egyezségokmány 2. cikke 2. bekezdésének is, his=
zen
szankcionálja az akarathibás magatartásokat, s
szankcionálja e magatartásokat a választási
eredményeket megállapító határozatok
jogerőre emelkedését követően is.
A=
magam
részéről ezért egyáltalán nem vitat=
om,
hogy az akarathibára utaló magatartásoknak ez a
büntetőjogi értékelése elősegíti=
a
szóban forgó jogok
érvényesülését, s hogy szükség=
es
is e jogok védelmében. Úgy vélem azonban, hogy =
ez a
büntetőjogi fenyegetés csak kiegészítheti, de
nem helyettesítheti az újrafelvételt és a
perújítást. A jelenlegi magyar szabályozá=
;st
viszont, mely szerint a büntetőjogi fenyegetés nem kieg&ea=
cute;szíti,
hanem helyettesíti az újrafelvételhez és a
perújításhoz való jogot, nem csak hogy rossz, h=
anem
nemzetközi kötelezettséget sértő és egy=
ben
alkotmányellenes megoldásnak is tartom. Főbb érve=
im a
következők:
<=
span
style=3D'mso-spacerun:yes'> Először is, vannak bizony=
os
eltérések azon akarathibát előidézni
képes magatartások között, amelyek
bűncselekménynek minősülnek a Btk. szerint, s amelyek=
a
választási eredmények megsemmisítés&eacu=
te;t
vonják maguk után a Ve. értelmében. Ezért
már maguk a jogellenes magatartások sem fedik teljesen
egymást.
<=
span
style=3D'mso-spacerun:yes'> Másodszor, a büntet!=
7;jogi
felelősségre vonás általában nem hat ki a
választási eredményeket megállapít&oacut=
e;
határozatok érvényességére, azok
továbbra is érvényesek maradnak. Más szó=
val
az akarathibát előidézni képes magatartások
büntetőjogi értékelése csak kivételes=
en
érheti el azt a joghatást, amely a sikeres
újrafelvétel, illetőleg a perújítás
természetes jogkövetkezménye.
Az
Egyezségokmány azonban ennél nyilvánvaló=
an
többre kötelezi a részes államokat, s így
Magyarországot is. A 2. cikk 3. bekezdése szerint ugyanis
„az Egyezségokmányban részes minden állam
kötelezi magát annak biztosítására, hogy a)
minden olyan személy, akinek az Egyezségokmányban elis=
mert
jogai vagy szabadságai sérelmet szenvedtek, hatékony
jogorvoslattal élhessen…”
M=
ármost
a büntetőjogi feljelentés nem jogorvoslat, így
már fogalmi okoknál fogva sem lehet hatékony jogorvosl=
at
– akkor sem, ha a büntetőjogi felelősségre
vonásnak adott esetben lehet jogorvoslati jogkövetkezmén=
ye,
ha tehát van bizonyos jogorvoslati jellege is. De milyen jogorvoslat
lehet ilyenkor egyáltalán hatékony, s egyben mindenki
által igénybe vehető? A jelenlegi magyar
szabályozás körülményei között ali=
gha
találni mást, mint az újrafelvételt és a
perújítást. Ezért az a tény, hogy a magy=
ar
jogalkotó nem biztosítja az újrafelvételt &eacu=
te;s
a perújítást a választási
eredményeket megállapító és már
jogerőre emelkedett határozatokkal szemben, sérti az
Egyezségokmány 2. cikkének 3. bekezdését
(is).
Az
Egyezségokmány 2. cikke 3. bekezdésének
megsértése egyben alkotmánysértés is.
Sérti nevezetesen az Alkotmány 7. § (1)
bekezdését, s ezen keresztül, mint fentebb kimutattuk, az
Alkotmány 70. § (1), 71. § (1) és 8. § (1)
bekezdését is.
M=
indezeken
túl szeretnénk rámutatni, hogy a jelenlegi magyar
szabályozás, mely szerint tehát az akarathiba
előidézésére alkalmas (bizonyos) magatartá=
sok
bűncselekménynek minősülnek, de az akarathibás
szavazatokból kialakuló választási
eredményeket megállapító jogerős
határozatok megtámadására nincs semmilyen
lehetőség, önmagában is súlyos
ellentmondásokat hordoz. Eszerint ugyanis az ok, az akarathiba
előidézésére alkalmas erőszak, kénysz=
er,
fenyegetés, megtévesztés bűncselekmény, az
okozat, az akarathibás szavazatokból kialakuló
választási eredmény ugyanakkor törvényes
és megtámadhatatlan. Vagyis az ok jogellenes, az okozat
jogszerű, az ok törvénytelen, az okozat törvén=
yes.
Ez önmagában is elgondolkodtató.
Vészjóslóvá, ijesztővé azonban akkor
válik igazán, ha átfogalmazzuk a kérdést=
:
H=
ogyan
származhat bűncselekményből törvényes
kormányzat egy demokratikus jogállamban? – A
kérdés, úgy véljük, jelzi, hogy az akarath=
iba,
s közelebbről az akarathibás szavazatokból
kialakuló választási eredmény alapjaiban vesz&e=
acute;lyezteti
a demokratikus jogállamot. Ez azonban már átvezet egy
újabb alkotmánysértéshez.
<= o:p>
8. Az Alkotmá=
ny
2. § (1) és (2) bekezdésének megsért&eacut=
e;se
<= o:p>
Az
eddigiekben kimutattuk, hogy az akarathibás szavazatokból
kialakuló választási eredmények sértik a
valódi választásra való jogot, az
általános és egyenlő választójogot,=
e
jogok érvényesülését, s hogy mindez tö=
;bbszörösen
sérti az Alkotmányt. E jogsértések
súlyosságát azonban akkor látjuk csak át
igazán, ha figyelembe vesszük a valódi
választásra való jog, valamint az általá=
nos
és egyenlő választójog szerepét,
jelentőségét a demokratikus kormányzati
rendszerekben, kiváltképp a képviseleti
demokráciákban.
A=
z ENSZ
Emberi Jogi Bizottsága ezzel kapcsolatban szükségesnek
tartotta leszögezni, hogy az Egyezségokmány 25. cikke
– tehát a valódi választásra való
jogot, valamint az általános és egyenlő
választójogot elismerő cikk - „a nép
beleegyezésére alapozott demokratikus kormányzás
lényegét” foglalja magában (General Comment, 1.
bekezdés). A valódi választáshoz való jog
és az általános és egyenlő
választójog tehát alapvető
jelentőségű egy demokratikus kormányzás&uacu=
te;
államban. Éppen ezért, ha egy ilyen államban a
választók erőszak, kényszer vagy fenyegetés
hatása alatt, avagy manipulált, megtévesztett
állapotban, tévedésbe ejtve vagy tévedés=
ben
tartva hatalmazzák fel, választják meg
képviselőiket a törvényhozó és a
végrehajtó hatalom bizonyos ideig tartó
gyakorlására, nos ez esetben hiányzik a demokratikus
kormányzás egyik alapfeltétele: a valódi
választói akarat, a valódi felhatalmazó akarat.=
Ha
pedig ez hiányzik, az így létrejövő
törvényhozó és végrehajtó hatalom
már nem is tekinthető demokratikusnak – akkor sem, ha
egyébként napi működésében kín=
osan
ügyel a demokratikus elvek és normák
betartására.
A
valódi választásokhoz való jog, valamint az
általános és egyenlő választójog a
mondottak értelmében sine qua non feltétele egy
demokratikus kormányzási rendszernek. Valódi
választások, s általános és egyenlő
választójog nélkül nincs, nem lehet valódi
demokrácia sem. Ahol a valódi választáshoz
való jog erőszak, kényszer, fenyegetés vagy
megtévesztés révén
látszatválasztásokhoz való joggá
silányul, ott a valódi demokrácia is
látszatdemokráciává válik. Az
akarathibás szavazatokból kialakuló
választási eredmény ennél fogva
összeegyeztethetetlen az állam demokratikus jellegével, =
azaz
sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
A
nép beleegyezésére alapozott demokratikus
kormányzásnak mindazonáltal van még egy olyan
ismérve, amelyről okvetlenül szólnunk kell. A
legegyszerűbb, ha ismét idézzük az ENSZ Emberi Jogi
Bizottságát, mely a 25. cikkről készített =
Általános
Magyarázatában kijelenti: „az időszakonként
tartott valódi (kiem. - A. Gy.) választások
nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy biztosítsák a
képviselők elszámoltatását a rájuk
ruházott törvényhozó vagy végrehajtó
hatalom gyakorlásáért.” (General Comment, 7.
és 9. bekezdés.) A választójog tehát - m=
utat
rá ezzel a Bizottság - nem csak a jövőről
szól, nem csak azt jelenti, hogy valakiket megválasztanak,
felhatalmaznak a törvényhozó és a
végrehajtó hatalom jövőbeli gyakorlásá=
;ra.
A demokratikus kormányzás értelmében a
választás elszámoltatás is: elszámoltat&=
aacute;sa
azoknak, akik egy korábbi választás, egy korábbi
felhatalmazás eredményeként gyakorolták,
illetőleg gyakorolják a törvényhozó é=
s a végrehajtó
hatalmat. Ezért nem tekinthetők valódi
választásoknak az olyan választások, amelyek nem
teszik lehetővé a törvényhozó és a
végrehajtó hatalom gyakorlóinak
elszámoltatását.
De
vajon alkalmasak-e a választások egy hatalmi
pozícióban levő kormányzat,
törvényhozó és végrehajtó hatalom
elszámoltatására, ha ez a hatalom erőszakot,
kényszert, fenyegetést, vagy megtévesztést alka=
lmaz
hatalma megtartása érdekében? Nyilvánvaló=
;,
hogy nem. Ha tehát a kormányzat, a hatalmon levő
törvényhozó és végrehajtó hatalom
idézi elő az akarathibát, az kétszeresen is
ellentmond a nép beleegyezésére alapozott demokratikus
kormányzás elvének. Először is azért,
mert ilyenkor hiányzik a választók valódi akara=
ta a
törvényhozó és a végrehajtó hatalom
új képviselőinek felhatalmazására,
másodszor pedig azért, mert ilyenkor hiányzik a
valódi választói akarat a még hivatalban lev=
37;
törvényhozó és végrehajtó hatalom
elszámoltatására. Nyilvánvaló, hogy ez
kétszeresen is összeegyeztethetetlen a valódi
választásra való joggal (Egyezségokmány =
25.
cikk b) bekezdés), következésképpen az
Alkotmány 7. § (1) bekezdésével, ezen kereszt&uum=
l;l
pedig az állam demokratikus jellegével, s így
kétszeresen is sérti az Alkotmány 2. § (1)
bekezdését.
M=
indezek
fényében különös jelentőséget kap =
az
Egyezségokmány 2. cikke 3. bekezdésének a) pont=
ja:
M=
agyarország
kötelezettséget vállalt az Egyezségokmányb=
an
fogalt jogok elismerésére,
érvényesülésük
biztosítására, illetőleg
megsértésük esetén a hatékony jogorvoslat
biztosítására – akkor is, ha a jogok
megsértését hivatalos minőségben
eljáró személyek követték el.
T=
ekintettel
arra, hogy a Ve. a választási eredményeket
megállapító jogerős határozatok ellen
semmiféle jogorvoslati jogot nem biztosít azoknak a
személyeknek, akiknek a
valódi választásra való joga, valamint az
általános és egyenlő választójoghoz
való joga sérelmet szenvedett akarathiba folytán - sem
akkor, ha a jogok megsértését hivatalos
minőségben eljáró személyek, sem akkor, ha=
a
jogok megsértését nem hivatalos minőségben
eljáró személyek követték el -, a Ve.
jogorvoslati rendszere az alapvető demokratikus jogokkal, a való=
;di
választásra való joggal, valamint az
általános és egyenlő választójoggal
kapcsolatban súlyosan sérti az Egyezségokmány 2.
cikke 3. bekezdésének a) pontját. Ez viszont sé=
rti
Alkotmány 7. § (1) bekezdését, ezen keresztül
pedig sérti az Alkotmány 70. § (1), 71. § (1) &eacu=
te;s
8. § (1), bekezdését, de sérti az Alkotmán=
y 2.
§ (1) és (2) bekezdését is.
S=
érti
tehát a demokratikus jogállam demokratikus jellegét, h=
ogy
a Ve. jogorvoslati rendszere akarathibás – példá=
ul
választási csalás miatt akarathibás -
választási eredmények esetén arra
kényszeríti az állampolgárokat, hogy
fogadják el a demokratikus felhatalmazás nélküli
kormányzatot (2. § (1) bekezdés); sérti
továbbá a népszuverenitást, hiszen az
akarathibás – például választási
csalás miatt akarathibás - választási
eredményekben nem a nép (2. § (2) bekezdés), hane=
m az
akarathibát előidézők akarata fejeződik ki, s a
Ve. értelmében még sincs lehetőség az ilyen
eredményeket megállapító jogerős
határozatok elleni jogorvoslatra.
9. Akarathiba &eacut=
e;s
demokratikus jogállam - az Alkotmány 2. § (3)
bekezdésének megsértése
Az
Alkotmány 2. § (3) bekezdése kimondja, hogy senkinek a
tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos
megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg
kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekv&=
eacute;sekkel
szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben
köteles fellépni.
De
miért is tiltja az Alkotmány a hatalom erőszakos
megszerzésére vagy erőszakos gyakorlására,
valamint a hatalom kizárólagos birtoklására
irányuló törekvéseket? – Nos, úgy
vélem, végső soron akarathiba miatt. Akarathibás
hatalmi helyzetek előidézésére irányulnak
ugyanis mind a hatalom erőszakos megszerzésére vagy
erőszakos gyakorlására, mind pedig a hatalom
kizárólagos birtoklására irányuló
törekvések.
<=
span
style=3D'mso-spacerun:yes'> A hatalom erőszakos megszerz&e=
acute;sére
irányuló törekvések voltaképpen azt jelent=
ik,
hogy valakik a hatalmat nem a választók törvényes
keretek között kifejezésre juttatott akaratáb&oacut=
e;l,
hanem erő alkalmazásával, erőszakkal
kívánják megszerezni. A hatalom erőszakos
gyakorlására irányuló törekvések pe=
dig
azt jelentik, hogy valakik a hatalmat nem a választók
akaratának megfelelően, azaz nem a választóknak az
emberi jogokat és alapvető szabadságokat elismerő A=
lkotmányban,
valamint más törvényekben és jogszabályi
rendelkezésekben megnyilvánuló akarata szerint, hanem
ettől az akarattól eltérően és az ehhez
szükséges erő alkalmazásával, erőszakkal
kívánják gyakorolni. Végül a hatalom kiz&a=
acute;rólagos
birtoklására irányuló törekvések azt
jelentik, hogy valakik az egyszer már megszerzett hatalmat a v&aacut=
e;lasztók
akarata ellenére, de legalábbis a választók
akaratától függetlenül is meg
kívánják tartani, azaz mások hatalomra
jutását ki akarják zárni, vagyis a hatalmat
kizárólagosan akarják birtokolni. (A hatalom
kizárólagos birtoklására irányuló
törekvések emellett jelenthetik azt is, hogy a hatalom
gyakorlói közül valakik összpontosítani &eacut=
e;s
birtokolni kívánják a hatalom valamennyi
ágát a választók törvényekben megny=
ilvánuló
akarata ellenére, illetőleg a választók
akaratától függetlenül.)
A
hatalom erőszakos megszerzésére vagy
gyakorlására, illetőleg kizárólagos
birtoklására irányuló törekvések
különféle formákban jelenhetnek meg. A hatalom er=
337;szakos
megszerzésére irányuló törekvések
esetében gondolhatunk katonai puccsra, a hatalom erőszakos
gyakorlására irányuló törekvések
esetében pedig gondolhatunk a már megszerzett hatalom
erőszakos, a szabadságjogokkal és az Alkotmánnyal
éles ellentétben álló gyakorlásár=
a.
De milyen formákban nyilvánulhatnak meg a hatalom
kizárólagos birtoklására irányuló
törekvések? – Úgy vélem, a
választási manipuláció, a választó=
;k
megtévesztése, a választási csalás bizto=
san
ezek közé tartozik. Ez ugyanis akarathiba előidéz&e=
acute;sére
- természetesen a hatalmon levők számára kedvez=
337;
akarathiba előidézésére - irányul, s nem e=
gy
vagy néhány választó esetében, hanem
tömegesen. Amire tehát a hatalmon levőknek a hatalom
kizárólagos birtoklása érdekében ilyenkor
szükségük van, az a látszatteremtés orsz&aac=
ute;gos
méretekben: egy sajátos virtuális világ
létrehozása, mely képes eltakarni a
valóságot – legalábbis egy ideig. Ennek megfelelően a hatalom
birtokosai látszólag nem törekszenek a hatalom
kizárólagos birtoklására, valójáb=
an
azonban ezt teszik: a valódi elszámoltatás
látszatát keltik valódi elszámoltatás
nélkül; a valódi megmérettetés
látszatát keltik valódi megmérettetés
nélkül; a valódi választói akarat
kifejeződésének látszatát keltik a
valódi választói akarat kifejeződése n&eac=
ute;lkül;
a valódi választás látszatát keltik
valódi választás nélkül. S ami mindebben b=
enne
van: a valódi elmozdíthatóság
látszatát keltik valódi
elmozdíthatóság nélkül. De
lehetséges-e, s ha igen, hogyan lehetséges mindez?
Képzeljük el a következőket:
A
hatalom birtokosai hatalmuk kizárólagossá tétele
érdekében nem alkalmaznak erőszakot, nem halasztjá=
;k
el a választásokat, nem akadályoznak senkit és
semmilyen politikai szervezetet abban, hogy induljon a
választásokon, hogy kifejtse és
népszerűsítse programját és jelöltjei=
t;
mindazonáltal a hatalmon levők is élnek az indulás
lehetőségével, ők is kifejtik és
népszerűsítik programjukat, jelöltjeiket. A
választásokat azután megtartják,
anélkül, hogy a jogosultak közül bárkit is
akadályoznának a szavazásban, vagy hogy
meghamisítanák a választási eredményeket=
. S
az eredmények szerint győznek a hatalom birtokosai.
Látszólag tehát minden a legnagyobb rendben, a
törvény szabta keretek közt zajlik.
V=
alójában
azonban a hatalmon levők egy bizonyos köre titkon úgy
dönt – már jóval a választások
előtt -, hogy a választói akarattól
függetlenül is megpróbálja megtartani hatalmá=
;t,
s hogy ezt a választók megtévesztésével
fogja megkísérelni. Ettől kezdve a beavatottak a
valóságosnál lényegesen jobbnak és szebb=
nek
mutatják be az ország helyzetét és e
valótlan helyzetképből kiindulva vázolják =
fel a
kormányzó erő választási ígé=
reteit
is; mindezt pedig, ha szükséges, akár az ország
gazdasági érdekeinek feláldozása ár&aacu=
te;n
is megpróbálják hihetővé tenni.
<=
span
style=3D'mso-spacerun:yes'> Később, a
választási győzelem után persze ebből
szükségképpen kiderül valami, legalábbis a
lényeg. Kiderül akkor, amikor nyilvánvalóvá
válik, köztudomásúvá lesz, hogy az
ország helyzete lényegesen rosszabb annál, mint amilye=
nnek
azt a kormányzat a választások előtt látta=
tta.
S kiderül akkor, amikor a kormányzat – bár semmily=
en
érdemleges változás, természeti katasztró=
;fa,
nemzetközi pénzügyi vagy gazdasági váls&aacu=
te;g
stb. nem következett be a választások óta -
hozzákezd egy olyan politika
megvalósításához, amely összeegyeztethetet=
len a
választási ígéretekkel.
De
miért is tévesztené meg egy kormányzat
(illetőleg annak egy bizonyos köre) a választókat, =
ha a
megnyert választások után előbb-utóbb
úgyis lelepleződik ez a magatartása? - Azért, mert
kiszámítható, hogy amikor ez a lelepleződés
bekövetkezik, a jogorvoslati határidők letelte és az
újrafelvétel, illetőleg perújítás
lehetőségének hiánya miatt a választ&aacut=
e;si
eredmények megtámadására már nem lesz
mód, s így a kormányzatnak jogi szempontból az
akarathibás hatalmi helyzet ellenére is jó esél=
ye van
a hatalom megtartására. Persze csak akkor, ha
túléli az erkölcsi felháborodást és=
a
vele járó politikai feszültséget. Biztosra
vehető ugyanis, hogy a társadalom egy ilyen helyzetben
csodálkozik, értetlenkedik és tiltakozik: mert arra
már látott példát, hogy egy politikai erő =
nem
tudta maradéktalanul teljesíteni választási
ígéreteit, arra azonban még nem, hogy egy politikai
erő a megnyert választások után a
választási ígéreteivel homlokegyenest
ellenkező politika megvalósításába kezdett
volna. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetben=
a
jogállamiságból fakadó jogbiztonság
és kiszámíthatóság - a Ve. jelenlegi
jogorvoslati rendje miatt - egy alkotmányellenes törekvés
megvalósulását, nem pedig az alkotmányoss&aacut=
e;g
védelmét segíti. Ez pedig már önmagá=
;ban
is jelzi, hogy a Ve. jogorvoslati rendje ennyiben biztosan
alkotmányellenes.
&=
Ouml;sszegezve
az eddigieket azt mondhatjuk, hogy az Alkotmány 2. § (3)
bekezdése által meghatározott törekvések,
vagyis mind a hatalom erőszakos megszerzésére, mind a
hatalom erőszakos gyakorlására, mind pedig a hatalom
kizárólagos birtoklására irányuló
törekvések akarathibás hatalmi helyzetek
kialakulásának a veszélyét hordozzák
magukban. A szóban forgó akarathibás hatalmi helyzetek
közös sajátossága, hogy a hatalom
megszerzésének, gyakorlásának, illetőleg
birtoklásának forrása nem a választók
akarata, hanem egyesek, a hatalmat erőszakosan megszerzők vagy
erőszakosan gyakorlók, illetőleg a hatalmat
kizárólagosan birtoklók akarata. Ez viszont éles
ellentétben áll a népszuverenitásnak az Alkotm&=
aacute;ny
2. § (2) bekezdésében megfogalmazott
követelményével, az egész
államberendezkedésnek az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében megkövetelt demokratikus jellegével,
valamint az Alkotmány 70. § (1), illetőleg 71. § (1)
bekezdésében elismert általános és
egyenlő választójoggal. Ezeknek az akarathibás
hatalmi helyzeteknek kívánja elejét venni az Alkotm&aa=
cute;ny
2. § (3) bekezdése.
Az
Alkotmány 2. § (3) bekezdésének abból a
rendelkezéséből, hogy „senkinek a
tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos
megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg
kizárólagos birtoklására”, sok minden
következik. Az első következtetést mindjárt a =
2.
§ (3) bekezdésének második mondata tartalmazza:
„az ilyen törekvésekkel szemben törvényes
úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni=
”.
Amiből viszont következik, hogy lennie is kell ilyen
törvényes útnak.
T=
ermészetesen
az Alkotmánynak és a különféle
törvényeknek a hatalom megszerzését,
gyakorlását és birtoklását
szabályozó rendelkezései számos olyan tev&eacut=
e;kenységet
határoznak meg, amelyek már önmagukban is ellene hatnak a
szóban forgó törekvéseknek. Az Alkotmányna=
k az
a rendelkezése például, hogy a Magyar
Köztársaságban minden hatalom a népé, mely=
a
népszuverenitást választott képviselői
útján, valamint közvetlenül gyakorolja,
egyértelműen jelzi, hogy a hatalmat törvényesen csak
választások útján lehet megszerezni. Ezt a rend=
elkezést
aztán kibontják az Alkotmánynak a
választással és a választójoggal, valami=
nt
az ezek alapján létrejövő szervekkel kapcsolatos
rendelkezései, illetőleg a választójogi
törvény, a választási eljárási
törvény és más törvények
kapcsolódó rendelkezései. E rendelkezések
között pedig vannak olyan szabályok is, amelyek kifejezett=
en a
hatalom erőszakos megszerzése vagy gyakorlása,
illetőleg kizárólagos birtoklása – é=
s néhány
más veszély - elleni törvényes, illetőleg
alkotmányos fellépésre vonatkoznak. Ilyenek
például a Ve. jogorvoslati rendelkezései, egyes
bűncselekmények törvényi
tényállásai - köztük a választá=
;s
rendje elleni bűncselekmény törvényi
tényállása -, de ilyenek például az
Alkotmánynak a szükségállapottal kapcsolatos
rendelkezései is.
Az
Alkotmány és a hozzá kapcsolódó
törvények a mondottak szerint sokoldalúan gondoskodnak az
Alkotmány 2. § (3) bekezdésének
végrehajtásáról, sokféleképpen
biztosítják a hatalom erőszakos megszerzésé=
;re
vagy erőszakos gyakorlására, illetőleg
kizárólagos birtoklására irányuló
törekvések elleni törvényes fellépés
lehetőségeit. Ez a kiterjedt és kimunkált
szabályozás mindazonáltal véleményem sze=
rint
hiányos. Bizonyosan hiányos legalábbis abban az esetbe=
n,
amikor a hatalom birtokosai a választók
megtévesztésével, választási
manipulációval, csalással törekszenek a hatalom
kizárólagos birtoklására, s ez a
törekvésük sikerrel is jár. Azok a személyek
ugyanis, akik ily módon törekszenek a hatalom
kizárólagos birtoklására, illetőleg &iacut=
e;gy
jutnak a hatalom kizárólagos birtokába, ragaszkodnak a
törvényesség látszatához –
főként ahhoz a látszathoz, hogy hatalmuk alapja a
választók akarata -, s ezért nem gördíthet=
nek
akadályokat a választási szervek és a
bíróságok jogállami működése
elé. Ha tehát a jogállam biztosítja a
törvényes utat az ilyen akarathibás hatalmi helyzet
felszámolására, ez az út ilyenkor is igé=
nybe
vehető. S lehet-e természetesebb, kézenfekvőbb
törvényes útja az ilyen akarathibás hatalmi helyz=
et
fölszámolásának, mint a jogerős
választási eredményekkel szembeni újrafelv&eacu=
te;teli
és perújítási jog? - Aligha. E jogokat azonban a
Ve. jogorvoslati rendszere jelenleg nem biztosítja, sőt a
perújítást ki is zárja.
K=
övetkezésképpen,
a népszuverenitásnak az Alkotmány 2. § (2)
bekezdésében megfogalmazott követelményét,=
az
egész államberendezkedésnek az Alkotmány 2. &se=
ct;
(1) bekezdésében megkövetelt demokratikus jellegé=
t,
az Alkotmány 70. § (1), illetőleg 71. § (1)
bekezdésében elismert általános és
egyenlő választójogot, valamint az Alkotmánynak a=
2.
§ (3) bekezdésében foglalt, az akarathibás hatalmi
helyzetekkel szembeni rendelkezéseit sértő,
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes hel=
yzet
jött létre azáltal, hogy az Országgyűl&eacut=
e;s
nem biztosította a választási eredményeket
megállapító jogerős határozatok
újrafelvétellel és perújítással t=
örténő
megtámadhatóságát legalább
akarathibára utaló nóvum alapján a Ve. jogorvos=
lati
rendszerében. Emellett a Ve. 84. § (10) bekezdése
alkotmányellenes, mert kizárja a jogerős
választási eredmények perújítással
történő megtámadását, s ezzel
sérti az Alkotmány fent említett
rendelkezéseit.
E=
zen a
ponton immár világos, de azért külön is meg =
kell
fogalmaznunk, hogy az Alkotmány 2. § (3)
bekezdéséből levezethető szinte mindaz, amit az
akarathibával összefüggésben előzőleg a
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmányából, illetőleg a
vonatkozó Általános Magyarázatból, valam=
int
az Alkotmánynak az általános és egyenlő
választójogot elismerő 70. és 71.
§-ából vezettünk le. Ez pedig azt jelenti, hogy imm&aac=
ute;r
két, egymástól független – legalábbi=
s a
jelen indítvány szempontjából
egymástól független – alkotmányos
alapból is levezettük a Ve. jogorvoslati rendszerének
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányelleness&ea=
cute;gét,
valamint a Ve. 84. § (10) bekezdésének
alkotmányellenességét, s hogy ez a két
érvelés, bár jól kiegészíti &eacu=
te;s
jelentősen erősíti egymást, egymástól
függetlenül is megáll.
A
mondottak feleslegessé teszik, hogy megismételjük a
választási eredményeket megállapít&oacut=
e;
jogerős határozatok újrafelvétellel, illetől=
eg
perújítással való megtámadása ell=
en
felhozható érveket, s a rájuk adott válaszainka=
t.
Éppígy eltekinthetünk azoknak az érveknek a
megismétlésétől, amelyekkel azt az
állításunkat támasztottuk alá, hogy az
akarathibás magatartások büntetőjogi
szankcionálása nem helyettesítheti az újrafelv&=
eacute;teli
és a perújítási jogot. A szóban forg&oac=
ute;
valamennyi érv ugyanis független a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát&oacut=
e;l
(de azért természetesen összhangban áll az Egyezs=
égokmánnyal).
T=
érjünk
most vissza az Alkotmány 2. § (3) bekezdésének
végrehajtásával kapcsolatos alkotmányossá=
;gi
problémákhoz. Véleményünk szerint ugyanis =
az
Alkotmány e rendelkezésének
végrehajtásával kapcsolatban nem csak azért
állt elő mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség, mert az Országgyűlés =
nem
biztosította a Ve. jogorvoslati rendjében az
újrafelvételhez és a perújításhoz
való jogot. A magam részéről úgy lá=
tom,
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányelleness&ea=
cute;g
állt elő azért is, mert az Országgyűlé=
;s
nem határozta meg az Alkotmánybíróságnak=
az
Alkotmány 2. § (3) bekezdésének végrehajt&=
aacute;sával
kapcsolatos hatáskörét sem.
N=
yilvánvaló
ugyanis, hogy az Alkotmány 2. § (3) bekezdésének
második mondata, mely szerint a hatalom erőszakos
megszerzésére vagy erőszakos gyakorlására,
illetőleg kizárólagos birtoklására
irányuló törekvésekkel szemben
„törvényes úton mindenki jogosult és egyben
köteles fellépni”, az
Alkotmánybíróságra is vonatkozik. Lennie kell
tehát valamilyen törvényes útnak az
Alkotmánybíróság számára is, amely
úton az Alkotmánybíróság, az
alkotmányosság legfőbb őre is felléphet a
szóban forgó alkotmányellenes törekvésekkel
szemben, de legalább felléphet akkor, ha a hatalom birtokosai=
a
választók megtévesztésével,
választási manipulációval, csalással
törekszenek a hatalom kizárólagos
birtoklására. Az Alkotmánybíróság
hatáskörét meghatározó szabályok
azonban nem rendelkeznek kifejezetten ilyen hatáskörről.
E= zért véleményem szerint a népszuverenitásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelményét, az egész államberendezkedésnek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megkövetelt demokratikus jellegét, az Alkotmány 70. § (1), illetőleg 71. § (1) bekezdésében elismert általános és egyenlő választójogot, valamint az Alkotmánynak a= 2. § (3) bekezdésében foglalt, az akarathibás hatalmi helyzetekkel szembeni rendelkezéseit sértő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes hel= yzet jött létre azáltal, hogy az Országgyűl&eacut= e;s nem állapította meg az Alkotmánybírós&aa= cute;gnak az Alkotmány 2. § (3) bekezdésének végrehajtásával kapcsolatos hatáskör&eacut= e;t legalább arra az esetre, amikor a hatalom birtokosai a választók megtévesztésével, választási manipulációval, csalással törekszenek a hatalom kizárólagos birtoklására. <= o:p>
&=
Uacute;gy
vélem, az Alkotmánybíróság e
hatáskörét többféleképpen is meg lehe=
tne
határozni. Az Országgyűlés megvonhatná e
hatáskört tágabban és magában az
Alkotmányban is, hiszen nagy horderejű, az egész
államberendezkedést alapjaiban érintő
alkotmányi rendelkezés végrehajtásának a
kiegészítéséről lenne szó. A
rendelkezések kiterjedhetnének akár a minisztereln&oum=
l;k
felelősségre vonásának - a
köztársasági elnök felelősségre
vonásához hasonló - szabályozására
is. Aligha vitatható ugyanis, hogy a hatalom kizárólag=
os
birtoklására irányuló törekvésekhez
(és a hatalom erőszakos gyakorlására
irányuló törekvésekhez is) a miniszterelnökn=
ek
van a legnagyobb mozgástere, ő azonban – szemben a
köztársasági elnökkel – jelenleg nem
vonható felelősségre a tisztsége gyakorlása
során elkövetett alkotmánysértés és
törvénysértés miatt.
Az
Országgyűlés természetesen dönthetne ú=
;gy
is, hogy a miniszterelnök felelősségre vonásá=
;nak
szabályozása nélkül állapítja meg az
Alkotmánybíróság szóban forgó
hatáskörét, s választhatna olyan megoldást=
is,
amely nem igényelne alkotmánymódosítást -
már csak azért is, mert az Országgyűlés nem
kötelezhető alkotmánymódosításra. Ily=
en
megoldás lehetne, ha az Országgyűlés
történetesen a Ve. jogorvoslati rendszerén belül
rendelkezne (részben vagy egészben) a
hatáskörről. Például úgy, hogy amenny=
iben
az országgyűlési választások
eredményét megállapító jogerős
határozatok elleni újrafelvétel vagy
perújítás nem egy vagy néhány egyé=
;ni
országgyűlési választókerületi
választás megismétlését, hanem az
országgyűlési választások egész
eljárásának a megismétlését is
magával vonhatja, akkor az ilyen ügyek
elbírálása nem a bíróságok, hanem=
az
Alkotmánybíróság hatáskörébe
tartozna. Ekkor ugyanis a már megalakult Országgyűl&eacu=
te;s
egészében is elveszíthetné
legitimációs alapját, s adott esetben ki kellene monda=
ni
feloszlását vagy feloszlatását. S ha az
Alkotmány még a helyi önkormányzatok
feloszlatásához is megkívánja az
Alkotmánybíróság véleményé=
nek
– voltaképpen kötelező határozatának
– a kikérését, még inkább szü=
kséges
lenne ez az Országgyűlés feloszlatásához. =
Ez
persze az újrafelvétel és a perújít&aacu=
te;s
újszerű szabályozását igényeln&eacu=
te;,
aminek természetesen semmi akadálya nincs.
Hozzátehetjük végül, hogy a Ve. jelenleg is tartalm=
az
olyan rendelkezést, amely hatáskört állapít
meg az Alkotmánybíróság számára. =
10. Következteté=
;sek
A
mondottaknak megfelelően az indítvány két fő=
kérést
intéz az Alkotmánybírósághoz.
Elsőször is azt, hogy az Alkotmánybírós&aacu=
te;g
állapítsa meg: az Országgyűlés
mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a
választási eljárás jogorvoslati rendszeré=
;be
nem illesztette be az újrafelvétel (vagy más
elnevezésű rendkívüli jogorvoslat) és a
perújítás intézményét, s ugyancsak
mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem
állapította meg az
Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 2. &sec=
t;
(3) bekezdésének végrehajtásával kapcsol=
atos
hatáskörét, s ezért az
Alkotmánybíróság hívja fel a
jogalkotót – határidő
megjelölésével - a mulasztás
megszüntetésére. Másodszor, az indítv&aacu=
te;ny
azt kéri az Alkotmánybíróságtól, =
hogy
állapítsa meg a Ve. 84. § (10) bekezdésének
alkotmányellenességét, s ha normakímél=
337;
értelmezésre, más szóval alkotmányos
követelmény meghatározására nem lát
lehetőséget, semmisítse meg az alkotmányellenes
rendelkezést.
Az
Alkotmánybíróságnak, ha az indítvá=
;nyt
alaposnak találja, természetesen döntenie kell arr&oacut=
e;l
is, hogy milyen hatállyal semmisíti meg az
alkotmányellenes rendelkezést, és milyen
határidőt szab az Országgyűlésnek a
mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megszüntetésére. Nos,
véleményem szerint jó érvek szólnak
amellett, hogy az alkotmányellenes rendelkezést nem ex nunc, =
nem
is pro futuro, hanem ex tunc, azaz visszamenőlegesen, 2005. VII. 16-i
hatállyal kellene megsemmisíteni (vagy
normakímélő módon értelmezni). Az
érvelés fontosabb elemei a következők:
Az Abtv. 43. &se=
ct;
(4) bekezdése, valamint az Alkotmánybírós&aacut=
e;g
számos határozata szerint az
Alkotmánybíróság akkor térhet el a
főszabálytól, az alkotmányellenes jogszabá=
ly
ex nunc hatályú megsemmisítésétől, =
azaz
akkor helyezheti azt hatályon kívül ex tunc vagy pro fut=
uro,
„ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást
kezdeményező különösen fontos érdeke
indokolja”.
Nos, a
jogbiztonság az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint „az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében deklarált jogállamiság font=
os
eleme” (ABH 1992, 135, 142.). Eddigi elemzésünkből
azonban épp az tűnik ki, hogy a Ve. 84. § (10)
bekezdése oly mértékben alkotmányellenes –
azáltal, hogy kizárja a választási
eredményeket megállapító jogerős
bírósági határozat elleni
perújítás lehetőségét -, hogy az
már magát a jogállamiságot, a jogállam
biztonságát veszélyezteti. Nincs és nem is lehet
tehát jogbiztonság – legalábbis jogállami
jogbiztonság – a jogállam biztonsága
nélkül, más szóval a jogbiztonság a Ve. 84.
§ (10) bekezdésének nem ex nunc, hanem ex tunc, (2005.
július 16-i) hatályú megsemmisítés&eacut=
e;t
kívánja. Ezt a következőképpen is le lehet
vezetni:
E=
gy
jogállamban az állam berendezkedése és
működése, s ezen belül a hatalom
megszerzésének, gyakorlásának és
birtoklásának módja jogilag szabályozott, s a
jogállam gondoskodik e szabályok
betartásáról, illetőleg az e szabályokat
megsértő politikai tevékenység megfelelő
szankcionálásáról is. Ezt az alapgondolatot az
Alkotmánybíróság már 1991-ben megfogalma=
zta
(56/1991. AB határozat, ABH 1991, 454, 456.). Ezért abban a
pillanatban, ahogy a politikai tevékenység, s
közelebbről a hatalom megszerzésére,
gyakorlására vagy birtoklására
irányuló politikai tevékenység áttö=
ri a
vonatkozó alapvető jogi előírásokat és
ezt a jog nem szankcionálja vagy nem képes szankcionál=
ni,
magának a jogállamnak a léte válik
kérdésessé. Ettől a pillanattól kezdve ugy=
anis
az adott összefüggésben már nem a jog, hanem a
jogtól függetlenedő politikai akarat, nem a
törvény, hanem az attól függetlenedő politikus
uralkodik: a joguralom helyébe a politikus uralma lép.
A
Magyar Köztársaság az Alkotmány 2. § (1)
bekezdése értelmében független demokratikus
jogállam. Ez mindenek előtt azt jelenti, hogy a Magyar
Köztársaságban minden hatalom a népé, amel=
y a
népszuverenitást választott képviselői &ua=
cute;tján,
valamint közvetlenül gyakorolja. A magyarországi
jogállamban a hatalom megszerzésének,
gyakorlásának és birtoklásának teh&aacut=
e;t
csak a nép lehet a forrása. Ha tehát a hatalom
megszerzésére, gyakorlására vagy
birtoklására irányuló politikai
tevékenység a hatalom erőszakos megszerzésé=
;re,
erőszakos gyakorlására vagy kizárólagos
birtoklására irányul, ez nem egyéb, mint
törekvés a nép, a választók
akaratától való függetlenedésre, a n&eacut=
e;p,
a választók akaratának negligálásá=
;ra.
S ha a jogállam az ilyen törekvéseknek nem képes
ellenállni, ha nem képes az ilyen törekvéseket
megfékezni és szankcionálni - mert példá=
ul
rosszul alakítja ki a választási eljárás
jogorvoslati rendszerét és nem biztosítja a
választási eredményeket megállapít&oacut=
e;
jogerős határozatok megtámadásának
lehetőségét -, akkor nem csupán a
jogbiztonságot, hanem annak forrását, a jogálla=
mot teszi
ki súlyos veszélynek. A Ve. 84. § (10)
bekezdésével, s közelebbről a Ve. 84. § (10)
bekezdése megsemmisítésének
időpontjával kapcsolatos alkotmánybírós&aa=
cute;gi
döntés tétje ezért nézetünk szerint
sokkal nagyobb annál, mint amekkorának az látszik: az =
ex
tunc hatályú megsemmisítés vitális
jogállami érdek, a jogállam biztonságának
alapvető alkotmányos érdeke, mely előtt az anyagi
jogerő feloldásával járó
különféle kisebb jog- és érdeksérelme=
knek
meg kell hajolniuk.
K=
érdés
azonban, hogy mi lenne annak a következménye, ha az
Alkotmánybíróság ex tunc helyezné
hatályon kívül a Ve. 84. § (10) bekezdés&eac=
ute;t?
Nos, az indítványnak az ezzel kapcsolatos fejtegetéseit
itt nem részletezhetjük; meg kell elégedjünk e
fejtegetések eredményének
összegzésével. Eszerint a Ve. 84. § (8) és (=
9)
bekezdésében foglalt bírósági
határozatokat a vonatkozó jogszabályok
értelmében a Ve. 84. § (10) bekezdésének ex
tunc hatályú megsemmisítése után is joge=
rősnek
kellene tekinteni, de immár olyan jogerős határozatoknak,
amelyek ellen a Ppék. és a Pp. megfelelő rendelkez&eacut=
e;si
szerint perújításnak helye van. Az indítv&aacut=
e;ny
természetesen ennek kimondását is kéri az
Alkotmánybíróságtól.
M=
indezek
eredményeként végső soron megnyílna az
út nem csak a majdani választásokkal kapcsolatban eset=
leg
fölmerülő ilyen ügyek, illetőleg nóvumok
elbírálása előtt, hanem azoknak a nóvumokn=
ak
az elbírálása előtt is, amelyek a 2006-os
országgyűlési választásokkal kapcsolatban
merültek fel, s amelyek a választók kormányzati
megtévesztésére utalnak. Más szóval a Ve.
84.§ (10) bekezdésének ex tunc hatályú
megsemmisítése (vagy normakímélő
értelmezése) azonnali és hathatós jogi
védelmet teremtene a választók
megtévesztésére irányuló jövőb=
eli
törekvésekkel szemben, lehetővé tenné
továbbá a választók
megtévesztésére utaló olyan nóvumok
elbírálását, amelyek a korábbi, 2006-os
országgyűlési választásokkal kapcsolatosak=
, s
egyben kellő ösztönzést adna az
Országgyűlésnek, hogy mielőbb alkossa meg a
választási eljárásban az újrafelvé=
;tel
és a perújítás részletes szabálya=
it.
T=
alán
nem felesleges végül rámutatni, hogy az
Alkotmánybíróság választhat egy eg&eacut=
e;szen
más megoldást is: mivel az Alkotmány 2. § (3)
bekezdésében foglalt törekvésekkel szemben
„mindenki”, így az
Alkotmánybíróság is „jogosult és
egyben köteles fellépni”, megítélésem
szerint maga az Alkotmánybíróság is
elbírálhatja, ex officio is, a 2006-os országgyűl=
ési
választásokkal kapcsolatos, akarathibára utaló
nóvumokat. Annyiban feltétlenül, hogy ex officio
megvizsgálhatja – s az Alkotmány 2. § (3)
bekezdése szerint voltaképpen köteles is lenne
megvizsgálni -, hogy vajon nem idézett-e elő az
Országgyűlés alkotmányellenes helyzetet azzal, ho=
gy
az Alkotmány 2. § (3) bekezdésével kapcsolatban n=
em
határozta meg – egyebek közt - az
Alkotmánybíróság hatáskörét,
illetőleg hogy a választási eljárás
jogorvoslati rendjéből kizárta az újrafelvé=
;tel
vagy más elnevezésű jogorvoslat és a
perújítás lehetőségét, s amennyiben=
az
Alkotmánybíróság megállapítan&aac=
ute;
e mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség fennállását, ex offi=
cio
alkotmányos követelmény
előírásával értelmezhetné a Ve. 84.
§ (10) bekezdését, megnyitva ezzel a
perújítás lehetőségét akár
visszamenőleges hatállyal is.
M=
indent
egybevetve azt a következtetést kell tehát levonnunk, ho=
gy hatályos
jogunk szerint a választók megtévesztésé=
vel is
létrejöhet ugyan törvényes kormányzat, az
azonban hatályos jogunk szerint már alkotmányellenes, =
ha a
választók megtévesztésére utaló
és a választási eredményeket
megállapító határozatok jogerőre
emelkedését követően napvilágra kerül=
337;
tények, adatok és bizonyítékok alapján n=
em
lehet a választási eredményeket
megállapító határozatokat a
választási szervek, illetőleg a
bíróságok előtt rendkívüli jogorvosla=
ttal,
újrafelvételi vagy perújítási
kérelemmel megtámadni. Alapvető jogállami
érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy
tisztázódjék: a választók
megtévesztésével vagy anélkül - illető=
;leg
a választási eredményeket érdemben befoly&aacut=
e;soló
megtévesztéssel vagy anélkül - jutott-e hatalomra
vagy őrizte meg hatalmát a hivatalban levő kormányz=
at.
A választók megtévesztésével - illet!=
7;leg
a választóknak a választási eredményt
érdemben befolyásoló megtévesztésé=
;vel
- hatalomra kerülő vagy hatalomban maradó kormányzat
ugyanis nem rendelkezik valódi választói
felhatalmazással, ami viszont alapjaiban sérti és
veszélyezteti a demokratikus jogállamot. Éppen
ezért súlyos fenyegetést jelentene a demokratikus
jogállamra, ha Magyarország úgy vágna neki az &=
uacute;jabb
választásoknak, hogy a Ve. 84. § (10) bekezdése
hatályos marad, illetőleg olyan értelmezésben mar=
ad
hatályos, mint ma.
PAGE |
PAGE 19 |