Bakos Eszter

Gellén Klára: Értékpapírjog

(További szerzők: Farkas Yvett, Kaprinay Zsófia és Száz Ágnes)

 

 

 

A munka 2009-ben a Pólay Elemér Alapítvány gondozásában jelent meg a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán. A mű szerkesztője és egyben szerzője Gellén Klára a Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék docense, aki Farkas Yvettel, Kaprinay Zsófiával és Száz Ágnessel azt a hiányosságot pótolták együttes, összehangolt munkájukkal, amely eddig megnehezítette az értékpapírjog tantárgyat hallgató egyetemi közönség felkészülését. Ez az első olyan mű a felsőoktatásban, amely a területet ilyen széles körben átfogja és részletesen tárgyalja az értékpapírjog minden aspektusát. Az írók kiemelt figyelmet fordítottak az értékpapírok klasszikus anyagi jogi és piaci szabályainak jól áttekinthető, összecsiszolt rendszerben történő elemzésére. Egy ilyen munka megalkotása már nélkülözhetetlen volt az oktatás számára, az értékpapírok, az értékpapírokkal történő kereskedés egyre nagyobb jelentősége miatt fokozott igény mutatkozik a szabályok összecsiszolt logikai rendszerben, érthető módon történő rögzítésére. Talán ez az egyik legnagyobb érdeme ennek a rendkívül magas színvonalú, alapos műnek.  

A tankönyv az értékpapírjog, mint nem önálló jogág, de a polgári jogon belül viszonylagos önállósággal bíró jogterület dogmatikai alapjaival és a vonatkozó tételes joganyaggal ismerteti meg az olvasót. E művükkel a Szerzők rálátást engednek egy olyan terület minden fontos kérdésére, összefüggésére, amelyről akarva akaratlan nap mint nap hall a társadalom egésze. A televízió, a rádió, a hírlapok folyamatosan információkkal látnak el bennünket a tőzsdei hírekről, a valutaárfolyamokról, a banki és befektetési szolgáltatásokról. A pénzügyi világ és a pénzügyi piac rohamos változása, fejlődése és fokozódó jelentősége ellenére ,,bizonyára nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy az emberek többségének nincs pontos ismerete a pénzügyi szféra felépítéséről, eszközeiről és piacairól sem”[1]. Életünk e kulcsfontosságú részének működése, innovációja szükségessé teszi nem csak a jogot hallgatók számára, hanem a területtel foglalkozó szakemberek számára is a biztos alapok elsajátítását. A Szerzők munkájukkal ebben segítik a terület iránt érdeklődő idősebb és fiatalabb korosztályt, mert bizton állíthatom a mű Előszavának írójával, Török Gábor egyetemi tanárral egyetértve, hogy többet alkottak, mint egy, kizárólag egyetemi oktatásra alkalmas mű. A tömör, ugyanakkor a témakör egészére rálátást engedő színvonalas és közérthető munka a banki, tőzsdei és más, a pénz, az értékpapírok világában érintett szakemberek számára is olyan alapművé válhat, amely eligazítást nyújt számukra a mindennapi munkájuk során.[2]

A Szerzők az értékpapírjog releváns tárgyköreit három részre tagolva vizsgálják. Az első rész erősen dogmatikai vonású, az értékpapírok közös szabályaival (általános rész) foglalkozik. E részből sajátíthatók el azok az alapvető információk, amelyek nélkülözhetetlenek az értékpapírjog bonyolultabb kérdéseinek megértéséhez. Külön értéket ad a műnek, hogy Gellén Klára az általa írt első részben a klasszikus magyar magánjogtudomány nagyjait – mint Kolosváry Bálint, Almási Antal és Szladits Károly - is megidézi, ezzel is felkeltve az olvasó érdeklődését az értékpapírok történetének megismerése iránt. Az értékpapírok használata nem új keletű jelenség, mint rugalmas és forgalomképes eszközök a kereskedelmi ügyletekkel párhuzamosan váltak elterjedté. Korábban, 1960 előtt a kereskedelmi jog területéhez tartozott e diszciplína, csak később nyert a polgári jogon belül viszonylagos önállóságot. Hasznos és érdekes lehet annak a változásnak a tanulmányozása, ahogy a klasszikus magánjogi szabályok mellett folyamatosan megfogalmazódtak és megfogalmazódnak a tőkepiaci előírások az értékpapírok gazdasági szerepének átalakulása következtében.[3] Így ma már a magánjogi vonásokat magukon viselő szabályok mellett az értékpapírjog szerves részét képezik a piac működésével, szereplőivel és felügyeletével foglalkozó jogforrások is.

A második rész az egyes értékpapírok (különös rész), míg a harmadik pedig a piac szabályait gyűjti egy csokorba. E két utóbbi rész már a tételes jogra épül, de a Szerzők hivatásszeretetük, illetve a téma elméleti és gyakorlati kérdéseinek alapos ismerete miatt a jogot hallgató, még az értékpapírok világában nehezebben eligazodó, kevésbé jártas közönség számára is világos rendszerezést adva tárják fel a fontos tudnivalókat, és egyértelműen láttatják az összefüggéseket.

A mű ,,Az értékpapírok közös szabályai” címet viselő részében  a rendszertani alapok megismertetése után a következő témaköröket tárgyalja: az értékpapír fogalma, fő jellemzői, gazdasági funkciói, osztályozása, formája, kibocsátása és előállítása, valamint átruházása és végezetül az értékpapírok jogi és fizikai megsemmisítése. Az értékpapírok ezen főbb magánjogi jellemzőire az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) ,,Kötelmi jog” című főrészében a szerződések közös szabályai között elhelyezett rendelkezések az irányadók. A Ptk. a pénzkövetelésről szóló értékpapírt tekinti az értékpapírok alaptípusának és a XXVIII/A. fejezete tartalmazza ennek meghatározását, főbb jellemzőit és az átruházásuk sajátosságait. Emellett az általános részben helyett kapnak a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) dematerizált értékpapírra vonatkozó anyagi jogi szabályai.

A különös rész az egyes értékpapírok egyedi sajátosságaival, azok fogalmával, kellékeivel, jellemzőivel, alanyaival, a felmerülő speciális témakörökkel ismerteti meg a könyvet kezében tartó olvasót. A Szerzők az egyes értékpapírok szabályozását a rájuk vonatkozó speciális jogforrások, törvények és rendeletek alapján részletezik. Az egyedi értékpapírok megismertetése során az írók követik a megtestesített alanyi jog, a kötelmi, dologi és végül a tagsági jogi papírok szerinti besorolást. Ezen besorolás szerint a különös rész ad lehetőséget a váltó mellett a csekk, a kötvény, a kincstárjegy, a letéti jegy, a jelzáloglevél, a közraktári jegy, a részvény teljes körű, minden részletre kiterjedő megismerésére. Továbbá a dologi jogi értékpapírok tárgyalása során az írók a teljesség kedvéért röviden, de lényegre törően szólnak a szállítmányozás és a fuvarozás során használt értékpapírokról is, mint ahogy teszik a tagsági jogokat megtestesítő szövetkezeti üzletrész és vagyonjegy kapcsán. Végül ,,Egyéb értékpapírok” cím alatt térnek ki a befektetési és kárpótlási jegy, mint különös vonású értékpapírokkal kapcsolatos tudnivalókra.

Az utolsó részben kerül sor a piac szabályainak mindenki számára érthető módon történő bemutatására, amely az értékpapírpiac sajátosságai, az értékpapírok befektetési jellege és ebből következően a befektető védelem miatt bír különös fontossággal. Ez a rész a Tpt. alapján foglalja össze a terület iránt érdeklődőknek a törvény hatálya alá tartozó értékpapírok forgalomba hozatalának általános szabályait, a zártkörű és nyilvános forgalomba hozatalt, az értékpapírok szabályozott piacának és a tőzsdén kívüli piacnak a garanciális szabályait. Továbbá sor kerül a befektetési szolgáltatások jogi keretének, típusainak, tárgyának, szereplőinek, a szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződéseknek és az értékpapírpiac Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által ellátott felügyeletének ismertetésére a befektetési vállalkozásokról, az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységről szóló 2007. évi CXXXVIII. (Bszt.), továbbá a PSZÁF-ról szóló 2007. évi CXXXV. törvény rendelkezéseire figyelemmel. E részben a Szerzők kiemelt figyelmet fordítanak a befektetési szolgáltatások sokak által nehezen érthetőnek gondolt világára. Teszik ezt mindazért, mert hazánkban is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak azok a tőkepiaci műveletek - mint a részvények, kötvények vásárlása vagy részesedésszerzés egy-egy részvénytársaságban, esetleg az emberek bankbetétjeinek lekötése -, amelyek ezen szolgáltatásokra épülnek. Az írók is felhívják az olvasó figyelmét arra, hogy napjainkban a befektetési vállalkozások, bankok által nyújtott szolgáltatások világát már nem tekinthetjük ,,misztikus világnak”, ezek szabályainak ismerete igenis szükséges. Éppen ezért bevezetik az olvasót az értékpapírokkal kapcsolatos tranzakciók világába, és a befektetési szolgáltatások és azok szereplői mellett hangsúlyt fektetnek a szolgáltatások feltételeinek részletezésére is. Ezzel az írók bepillantást engednek a szolgáltatókra vonatkozó engedélyezési, szervezeti szabályokra és a rájuk vonatkozó személyi feltételekre. Emellett a Szerzők kitérnek a szolgáltatók és az ügyfelek jogai és kötelezettségei és a befektető-védelem témakörére, melyek szabályai a szolgáltatók tisztességes eljárását hivatott előmozdítani.

A mű egyes részei és fejezetei éreztetik, hogy a terület valamennyi aspektusa feldolgozásra került és ezt jól tükrözi, hogy a szerzők nem álltak meg a hagyományos magánjogi jellemzők feltárásánál, hanem az értékpapírok gazdasági, tőkepiaci, befektetési jellegére tekintettel tovább léptek a szűkebb értelemben vett értékpapírjog bemutatásán, és a tőkepiaci értékpapírok jogával is megismertetik az olvasót (tágabb értelemben vett értékpapírjog). További nagy érdeme a műnek, hogy megkönnyíti e terület magas szintű, átfogó, részletes megismerését azáltal, hogy hangsúlyt fektet a vonatkozó hazai magasabb és alacsonyabb szintű jogforrások és gyakorlati kérdések mellett a közösségi háttérre is. A Szerzők igyekeznek minden egyes témakörnél utalni a relevanciával bíró közösségi joganyagra is, mint például az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatala esetén szólnak az ún. Propektus és Transzparencia Irányelvről, illetve a 809/2004/EK Rendeletről vagy a tőzsde működése kapcsán az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK Irányelvéről. Továbbá kiváló összefoglaló táblázatok találhatók a névre szóló részvénytípusokon belül a részvényfajtákra, a részvényosztályokra és a részvénysorozatokra, illetve a tőzsdei termékek szekcióira és jól áttekinthető ábrák illusztrálják a dematerizált értékpapír előállításának, a tőzsdei kereskedés szereplőinek egymással való kapcsolatát. Ezeken kívül a gyakorlati példák és a ,,Jegyzetekben” olvasható magyarázatok láttatják, megvilágítják a nehezebben érthető kérdéseket. Ezek segítik az értékpapírok világában még nem oly járatos, vizsgára készülő hallgatót vagy a munkájában segítségre szoruló szakembert azáltal, hogy közelebb engednek a befektetési szolgáltatások témaköréhez vagy megmagyarázzák, tovább részletezik a mű főszövegében foglaltakat.

Összegzésként megállapíthatom, hogy a Pólay Elemér Alapítvány e kiadványa hasznos társa lesz mindenkinek, aki az értékpapírok világa iránt mutat érdeklődést. Ami nekem még nem adatott meg joghallgatóként, az ma már nemcsak a szegedi, hanem más egyetemek tanulóközönsége számára is biztosított. Ez a lehetőség egy olyan szisztematikusan felépülő, kiváló munkából történő felkészülés, amely a területet kevésbé ismerők számára is érthetővé, könnyen elsajátíthatóvá teszi e diszciplínát. A mű adatgazdagsága ellenére minden egyes részében, azon belül fejezetében dogmatikailag csiszolt, logikailag kidolgozott. Annak ellenére, hogy a munka jelentős részében a tételes joganyagra épül, a Szerzőknek sikerült megtalálni az egyensúlyt a szakmaiság és az átláthatóság között, ezért a felsőoktatásban mindenképp helye van egy ilyen tankönyvnek.

 



[1] Zeller Gyula – Koltai Zoltán: Pénzügyi alapismeret pedagógusoknak. E – learning verzió. Bevezetés. Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar. 2008. 

[2] Gellén Klára: Értékpapírjog. Szeged, 2009. 13.p.

[3] Uo. 17-18.p.