Bakos Kitti – Nótári Tamás

Adalékok az építészeti alkotások szerzői jogi védelméhez

 

 

 

 

 

 

1.      Bevezetés

 

Az építészet az ember legkorábbi műszaki tudományai közé tartozik; az innovációk egyik legfőbb terepe és hordozója volt. Az építészet fogalmának értelmezése ugyanakkor nagymértékben függ attól a tudományterülettől is, ahonnan az származik. Az építészet és az építés kapcsolatát a régi szerzői jogi törvényünkhöz kapcsolódó kézikönyv az alábbi módon jellemzi: „az építészet a végső cél, az eredmény (…), az építés pedig csak az az eszköz, a mód, a folyamat, mellyel ez a cél, az eredmény elérhető. Az építés nem vitásan olyan munkafolyamat, amely elemeknek egymásra helyezését jelenti abból a célból, hogy ezekből valamilyen épület jöhessen létre (…). Az építészet mindent jelent, ami az épületek létrehozásával összefügg: a műszaki szakmát és a művészetet egyaránt.”[1] Az idézet összetettségéből fakadóan rávilágíthat arra, hogy mind az építészet, mind pedig az építés területe alkalmas lehet az iparjogvédelmi vagy a szerzői jogi oltalomra, ha annak törvényi feltételei fennállnak. Az előbbi a művészi sajátosságokat, míg az utóbbi a műszaki, újdonsággal rendelkező megoldásokat részesíti oltalomban. Az építészet és a szellemi alkotások jogának a kapcsolatát tekintve abból kell kiindulnunk, hogy a szellemi tulajdon hasznosításának témaköre fokozott jelentőséggel bír a piacgazdaságra áttért magyar gazdaságban. A kiélesedett piaci versenyben a szellemi alkotások hasznosítására is nagyobb hangsúly helyeződik,[2] ugyanakkor a felhasználás garanciális szabályai, valamint a szerző jogai és azok érvényesítési lehetőségei gyakran mostohagyermekként kezeltek. Ehhez a kiélezett helyzethez kell igazodnia a jogalkotónak a szerzői jog területére eső építészeti művek, valamint az iparjogvédelmi oltalmi formák hatálya alá tarozó az építészet és az építőipar szektorait érintő műszaki alkotások esetében is, hiszen egy adott ország jogrendszere, valamint annak védelmi lehetőségei alapvetően meghatározzák az építészeti kultúra kialakulását és hagyományait.

Az építészeti alkotások többségükben nem csak funkcionális célt szolgálnak, hanem tartós, akár több évszázadon át fennmaradó művészeti alkotásokként esztétikus megjelenésükkel és formavilágukkal a mindennapi életünk és környezetünk hangulatát is befolyásolhatják.[3] Az építészet körében a szerzői művek megszületését mindig valamilyen építési igény indukálja, a megvalósítás költségei társadalmi méretűek. A szerző saját társadalmi és gazdasági erejéből adódóan csak a mű megalkotására (megtervezésére) és első rögzítésére, valamint a megvalósítás felügyeletére alkalmas, a kivitelezés pedig egy rendkívül tőkeigényes és időben elhúzódó folyamat keretei között realizálódik.[4]

Az épület teljes megvalósítása és kivitelezése általában egy többszereplős, bonyolult beruházási rendszer és szerződéses hálózat keretében zajlik. A folyamat első lépcsőjeként a megrendelő/beruházó/építtető megrendeli a terveket, amelyeket saját elképzeléseivel kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhat, determinálhat.[5] Már az építészeti alkotások tervezési folyamata is több szakaszt ölel fel, ahol a munkálatok további folytatása végett a már korábban elkészült tervfázis felhasználása sokszor természetszerű, még akkor is, ha a továbbfejlesztést vagy az áttervezést más tervező végzi el. A tervek megváltoztatásának a szükségessége a beruházási, építési munkálatok sajátja, amely nem csupán a tervezési és az engedélyezési szakban jelenhet meg, hanem a kivitelezés során is.[6] Számos alkotás és terv azonban sokszor el sem jut a megvalósítás fázisáig, például elfogy a támogatás, vagy a megrendelő mégsem készíti (készítteti) el azokat, vagy új helyszínen, olcsóbb költségekből építi meg az épületet. Ha a terv mindezek ellenére mégis eléri a kivitelezés szakaszát, akkor sem biztos, hogy a megépített épület pontosan a terveknek megfelelően kerül megvalósításra, valamint a szerzői jogi védelmi idő fennállása alatt is többször jelentkezhet igény az épület átalakítására, korszerűsítésére vonatkozóan.[7] A tervező által elkészített terveket az építtetővel kötött szerződés alapján maga, vagy alvállalkozói útján egy a beruházási folyamatba bekapcsolódó újabb szereplő, a kivitelező valósítja meg.[8]

Az építészeti művek esetében nem csupán az alkotó és építési szakasz többelemű, hanem a felhasználás is többszereplős: a tervezőn és megrendelőn túlmenően az egyes szerzőtársak (tervezőtársak), munkaviszonyban alkotott művek esetében a munkáltató, az örökösök és jogutódok, más – felhasználásra jogosult – személyek, az építészeti alkotásokon nyugvó származékos művek szerzőinek, valamint az épület tulajdonosának az érdekei is előtérbe kerülnek. Azt, hogy az egyes jogosultságok pontosan kit illetnek meg ezen széles személyi körön belül, legtöbbször csak a felek közötti szerződéses viszonyrendszer elemzéséből fejthetőek vissza. Az építészeti alkotások szerzői jogi védelmével foglalkozó nem jogászi, hanem építészeti szakirodalmak azt a gyakorlati tapasztalatot tükrözik vissza, hogy az építészeti alkotások szerzői jogi védelme a mindennapi életben való nehézkes alkalmazása és hagyományok nélkülisége miatt igen borús képet mutat.[9]

 

2.      A jogvédelem tárgya

 

a) A szerzői műről általában

 

Az Szjt.[10] 1. § (2) bekezdése értelmében szerzői jogi védelem alá tartozik az irodalom, a tudomány és a művészet valamennyi alkotása függetlenül attól, hogy az a törvény példálódzó felsorolásában nevesítésre kerül-e vagy sem. A jogvédelem tárgya tehát a mű, amely egyéni alkotó tevékenység eredményeként jön létre az irodalom, a művészet vagy a tudomány területén. A szerzői jogi védelem az alábbi feltételek megléte esetén állapítható meg.

Első megkülönböztető ismérve a megalkotott mű egyéni-eredeti jellege, amely önálló gondolatiságban, kreatív és individuális kifejezésmódban ölt testet. Nem beszélhetünk tehát önálló, individuális jegyek meglétéről abban az esetben, ha a mű csak egyszerű utánzásként, szolgai másolásként vagy reprodukcióként valósul meg, hiszen a szerzői jog az egyéni és eredeti módon kialakított és kifejtett gondolatszövedéket védi.[11] A szabályozás az irodalom, a tudomány és a művészet területén (területi követelmény) létrejövő valamennyi alkotás részére biztosítja a védelmet függetlenül annak esztétikai megítélésétől, a társadalom értékítéletétől vagy mennyiségi, minőségi jellemzőitől.[12] A szerzői jogi jogvitákban tehát elsődlegesen arról kell állást foglalni, hogy az alapul szolgáló alkotás szerzői jogi értelemben védett műnek minősül-e, rendelkezik-e annak törvényi feltételeivel, az egyéni-eredeti jelleggel. Ennek eldöntése olyan szakkérdés, melynek megítélése a Szerzői Jogi Szakértő Testület hatáskörébe tartozik.[13]

A mű nem feltétlen, de szokásos fogalmi eleme a rögzítés, a gondolat megformálása, mások számára történő érzékelhetővé tétele. Amennyiben tehát a szerzői jogi alkotás nem kerül rögzítésre, úgy a szellemi alkotófolyamat eredménye, a gondolati tartalom megformálása, az azonosítható és egyediesíthető gondolatsor a külvilágban mint szerzői mű nem jön létre. Néhány kivételtől eltekintve csak a megformált gondolati tartalom adhat alapot az egyéni-eredeti jelleg megítéléséhez, nem magát a szellemi tevékenységet, hanem annak az eredményét védi a törvény.[14]

 

b) Az építészeti alkotások szerzői jogi oltalma

 

Az Szjt 1. § (2) bekezdésében a törvény a teljesség igénye nélkül sorolja fel azokat a leggyakrabban előforduló műfajtákat, amelyek tipikusan a szerzői jogi védelem hatálya alá esnek. E példálódzó felsorolásban az építészeti alkotások, valamint annak tervei, a műszaki létesítmények tervei, továbbá az épületegyüttesek, illetve a városépítészeti tervek is említésre kerülnek.[15] Az építészet területére tartozó alkotások azonban ennél tágabb kört ölelnek fel, ahol a szerzői jogi védelem indokoltsága szintén felvetődhet. A belsőépítészet, a kertépítészet, a településrendezés, valamint az épített környezet kialakítása is hordozhat magán olyan individuális jegyeket, amelyek a törvényi feltételeknek megfelelően szerzői jogi oltalmat keletkeztethetnek.[16]

Az építészeti alkotások, valamint annak tervei csak abban az esetben élveznek tehát szerzői jogi oltalmat, ha az egyéni-eredeti jelleg, a téralakításban rejlő kreatív gondolatiság bennük fellelhető, még akkor is, ha más képzőművészeti ágakhoz képest a tervezőnek a fizika törvényei és a kötelező jogszabályi műszaki előírások csak jóval szűkebb mozgásteret hagynak.[17] Az építészeti művek megalkotása és kivitelezése azonban bonyolult folyamat, amely több munkamozzanatból épül fel. Ebből fakadóan tehát a védelem tárgyában is az építészeti mű kettős jellege mutatkozik meg: a terv és a kivitelezett épület sajátos kapcsolata e műfajta jellegzetes tulajdonsága, a terv és az az alapján felépített épület ugyanannak az építészeti alkotásnak a kétféle anyagi megjelenési formája.[18] Az építészet területére eső alkotások esetében elsőként tehát az Szjt. 1. §-ában foglalt törvényi követelmények megvalósulását kell vizsgálnunk. Amennyiben egy építészeti alkotás vagy annak terve nem rendelkezik egyéni-eredeti jelleggel, mert például a tervező elsődlegesen műszaki megoldások vagy tartószerkezetek megvalósítására koncentrál, akkor ebben az esetben szerzői jogi védelemről nem beszélhetünk. Az építészeti művek tehát elsődlegesen művészi vagy tudományos mivoltuknál fogva részesülnek szerzői jogi oltalomban,[19] ha egy épület vonatkozásában mégis a műszaki jelleg a domináns, akkor az iparjogvédelem jogintézményei biztosíthatnak számára oltalmat vagy nevesítetlen szellemi alkotásoknak tekinthetőek a Ptk. 86. § (3) bekezdése alapján a hézagmentes oltalom elvének megfelelően.[20]

Nem állnak fenn az alkotássá minősítés feltételei abban az esetben sem, ha a kiválasztott megoldás az egyetlen kivitelezési és műszaki lehetőség az épület megvalósítására, valamint a felhasznált műszaki elemek összeállításából más építményi struktúra nem következhet (például panelházak esetében).[21] Ebben az esetben az objektív tényezőkön alapuló meghatározottság egyáltalán nem hagy teret az individuális alkotásnak, így nem beszélhetünk szerzői jogi értelemben vett műről a típustervek szerint megvalósuló lakótelepek, mezőgazdasági és ipari épületek vagy a típusiskolák esetében.[22] Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az első terv vagy egy lakótelep komplex épületegyüttesként, még akkor is, ha annak egyes alkotóelemei önmagukban nem rendelkeznek egyéni-eredeti jelleggel, annak elhelyezésére, környezetbe való egyedi beillesztésükre tekintettel a téralakításban individuális jelleggel rendelkezzen, és szerzői műnek minősülhessen (például békásmegyeri lakótelep).[23]

A terv esetében általánosságban megállapíthatjuk, hogy bármilyen, tehát valamennyi tervfajta szerzői jogi oltalomban részesülhet, ha annak törvényi feltételei fennállnak.[24] Ide sorolhatóak a vázlattervek, a műszaki rajzok, a tanulmánytervek, a különféle tervdokumentációk, az építési engedélyezési tervek, valamint akár a kivitelezési tervek is.[25] A Szerzői Jogi Szakértő Testület gyakorlata szerint már a műszaki részmegoldásokat tartalmazó építészeti vázlatok és látványtervek is részesülhetnek szerzői jogi védelemben. Abban az esetben azonban, ha azok nem érik el azt a szintet, amely alapján az épület megvalósítható és kivitelezhető lehetne, vagy nem tartalmazzák azokat az építészeti determinációkat, műszaki és esztétikai elemeket, amelyek egyértelműen meghatároznák az építési folyamat legfőbb irányait, nem az építészeti alkotás terveként, hanem grafikai műként élvezhetik az oltalmat.[26] Egy megvalósulási tervdokumentáció sem élvezhet szerzői jogi oltalmat, hiszen funkcióját tekintve az csak a kivitelezés során történő módosítások feltüntetését szolgálja. Ez nem jelent önálló tervező-alkotó tevékenységet, így új szerzői alkotás sem jön létre.[27] Az engedélyezési tervek vonatkozásában azt kell megemlítenünk, hogy annak funkcióját tekintve, miszerint hatósági eljárás keretében használják fel őket, ügyiratként, de csak az eljáráshoz szükséges többszörözés és átdolgozás aspektusában, elveszíthetik a szerzői jogi védelmet.[28] Nem részesülhetnek szerzői jogi oltalomban azok a kiviteli tervek sem, amelyek az engedélyezési tervekhez képest semmiben nem térnek el és nem mutatnak fel individuális jegyeket a tervező-alkotó munka során.[29] Az Étv. is számos tervfajtát szabályoz (településszerkezeti és szabályozási tervek), azonban a szerzői jogi védelem csak abban az esetben valósulhat meg, ha annak Szjt-ben foglalt törvényi kritériumai fennállnak, tehát művészi értéket kifejező egyéni-eredeti gondolatiságot is tartalmaznak.[30] A településszerkezeti tervek esetében az Étv. által adott fogalomból kiindulva ilyen egyedi jelleget jelenthet az egyes területrészek felhasználási módja, térbeli kialakítása és elrendezése, míg a szabályozási tervek vonatkozásában az újonnan beépítésre vagy átépítésre kerülő területek, illetve a védett övezetekre vonatkozó elképzelések hordozhatnak magukon ilyen individuális jegyeket.[31]

Az előbbiek mellett külön foglalkozunk a tanulmánytervek szerzői jogi oltalmával, melynek megítélésénél a Szerzői Jogi Szakértő Testület SZJSZT 06/07/01. számú szakvéleményében foglalt elvi jelentőségű megállapításokat hívhatjuk segítségül. Az irányadó tényállás szerint a tervező még 1992-ben kapott felkérést arra vonatkozóan, hogy készítsen egy beépítési tanulmánytervet egy egyetem klotildligeti campusára és piliscsabai épületeire vonatkozóan. Az építész ehhez kapcsolódóan többek között azt sérelmezte, hogy az egyetem mint megrendelő a későbbiekben a campus közepén egy olyan könyvtárépületet kívánt terveztetni, amely megbontja az egyetem megépítése során kialakult, az egységes elvek alapján megtervezett építészeti képet. A tervező a tervek megalkotása során különös gondot fordított ugyanis arra, hogy az általa megjelenített építészeti stílus összhangja az épületek és a közösségi terek között is megjelenjen és harmóniában álljon.

Az előbbiekben ismertetett tényálláshoz kapcsolódóan a testület vizsgálta egyrészt a tanulmánytervek szerzői jogi oltalmának a kérdését, valamint az épületegyüttes kialakításában rejlő gondolatiságot is. A tanulmánytervek vonatkozásában abból indult ki, hogy a tervműveknek több egymásra épülő és különböző részletezettséggel, valamint kidolgozottsággal rendelkező foka van. Ezek közül egy a tervező által készített és hivatkozott beépítési terv, amely az alkotás olyan szakasza, ahol a tanulmánytervben szereplő és feltüntetett épületek tervei még nincsenek teljes körűen és pontosan kialakítva, mintegy vázlatként funkcionálva mutatják be azok elhelyezkedését, valamint főbb vonalait és kontúrjait. Erre tekintettel tehát minden esetben külön kell vizsgálni, hogy maga a tanulmányterv a vázlatos kidolgozás és a korai stádium ellenére is hordoz-e már magán olyan egyéni és alkotói jellegű tevékenységet, amelyet a törvény az oltalom előfeltételeiként megkövetel. Az épületegyüttes látképének a megítélésénél pedig a Szerzői Jogi Szakértő Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tervező által hivatkozott azon ok, amely szerint az új könyvtárépület esetlegesen megbonthatja a kialakult építészeti látképet és harmóniát, fokozhatja egy jövőbeni eredményes fellépés és igényérvényesítés lehetőségeit. Ennek keretében az új könyvtárépület egy már meglévő és stílusában harmonizáló egységes kialakítású épületegyüttes és egy olyan építészeti kép részévé válna, ahol az alkalmazott stílusjegyek elég hangsúlyosak és sajátosak ahhoz, hogy önálló szellemi alkotásnak és szerzői műnek tekinthessük őket.[32]

A tervezési folyamat jellegzetessége azonban, hogy a tervek nagy valószínűséggel több fázison, különböző változatokon keresztül jutnak el a végső megoldásig, valamint azok nem csupán az épület megépítésére, hanem átalakítására, sőt akár a lebontására is vonatkozhatnak. Ez utóbbi esetben, az épület lebontását rögzítő tervekben azonban nem érhető tetten a kreatív alkotói munka, így szerzői jogi oltalom sem állhat fenn.[33] Bármely fázisú is legyen egyébként a terv, valamennyi tervfázis vagy akár a befejezetlen terv is szerzői jogi védelemben részesülhet akkor, ha az ötlet szintjét meghaladva egyéni-eredeti jelleggel bír és maga is rendelkezik a védelem előfeltételeivel.[34] Nem minősülnek tehát szerzői műnek a terv előkészítése során jelentkező olyan műszaki gondolatok és elképzelések, amelyek csupán az ötlet szintjén egzisztálnak, így szerzői jogi jogsérelem sem valósul meg abban az esetben, ha egy kutatási-fejlesztési központ megtervezésénél a korábbi tervező helyett az új tervező például csak az alapterület beosztására vagy a helyiségek rendeltetésére vonatkozóan az alapgondolatot mint ötletet veszi át, és ennek alapján más építészeti, kivitelezési megoldást választ.[35]

A terveken túlmenően az építész nem csupán papír alapon, hanem más formában, például makett alakjában is rögzítheti elképzeléseit. A makett abban az esetben részesül szerzői jogi védelemben, ha az szintén egyéni-eredeti jelleggel bír. A makett védelme azonban kettős jellegű lehet: amennyiben az építész nem tervben, hanem háromdimenziós alakban ábrázolja a megépítendő épület formáját, akkor eredeti szerzői műként élvezhet oltalmat, amennyiben pedig már egy meglévő másik építészeti művet dolgoz fel egyéni-kreatív stílusban, például gyufaszálakból készült makett (a Parlament vagy a szegedi Dóm) esetében, akkor a későbbiekben tárgyalandó származékos művek közé sorolható.[36] Azok a makettek pedig, amelyek csupán valamely épület kicsinyített másaiként vagy reprodukciójaként jelennek meg, és sem látószögükben, sem pedig anyaghasználatukban nem tartalmaznak egyéni, kreatív gondolatiságot, nem élvezhetnek szerzői jogi védelmet, mert annak törvényi feltételei, az individuális-eredeti jelleg nem állnak fenn. Ilyen például a Vasúttörténeti Parkban kiállított Nyugati-pályaudvar makettje, amely pusztán arányosan és hűen kicsinyített mása az eredeti állomásépületnek anélkül azonban, hogy szerzői jogi megközelítésből újszerű meglátásokkal vagy anyaghasználattal rendelkezne.

Végül, de nem utolsó sorban az építési folyamat fázisainak a végén megvalósuló és kivitelezett épülettől szintén nem tagadható meg a szerzői jogi oltalom, hiszen ez a terv kész épületben történő realizációjának tekinthető az építészeti alkotások sajátos kettős jellege miatt. Az épületeken túlmenően bár nem tartozik szorosan az építészeti alkotások fogalmi körébe, az Szjt. a műszaki létesítmények (például a hidak, termelőüzemek, üzemcsarnokok) oltalmát is kifejezetten deklarálja, ha az törvényi feltételek megvalósulását magán hordozza.[37] Nem részesíthető azonban műszaki létesítmény címén szerzői jogi védelemben például egy hulladékelhelyező létesítmény megvalósításának az algoritmusa; az oltalomra ebben az esetben az iparjogvédelem egyes védelmi lehetőségei jelenthetnek garanciát és biztosítékot.[38] Szintén nem tekinthető műszaki létesítmény terveként szerzői műnek az az Olimpiai Központ megépítésére vonatkozó tanulmánytervezet, amely csak a megvalósításnál eshetőlegesen felhasználható ötletek és módszerek egybefoglaláson alapuló leírását testesíti meg. Ez a megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy a kulturális szórakoztatóközpont létrehozását és kivitelezését elősegítő, a különféle mérlegelendő szempontok feltárását bemutató tanulmánytervezet írásműként egyébként ne részesülhessen szerzői jogi oltalomban.[39]

 

c) Az építészeti alkotásokon alapuló származékos művek

 

Mint ahogy azt már a makettek esetében említettük, nem csupán az építészeti alkotások és annak tervei részesülhetnek szerzői jogi védelemben, hanem mindazok a művek, amelyek az építészeti alkotások mint szerzői művek felhasználásával, annak alapul vételével jöttek létre, és a védelem törvényi feltételeit kimerítik (származékos művek).[40] Ide tartozhat egyrészt az az esetkör, amikor az egyes tervfázisok szerzői nem azonos személyek, és a következő tervfázis elkészítője a korábbi tervező munkájára építve fejleszti tovább és tervezi át a művet. Emellett új szerzői mű létrejötte állapítható meg abban az esetben is, amennyiben a később elkészült tervdokumentáció a már meglévő tartószerkezetek által behatárolt épületi struktúrát (épülettömböket, pilléreket, lépcsőházakat) figyelembe véve, azokat jórészt adottságokként kezelve, részben pedig új tartalmat és megjelenést hordozva kerül megalkotásra. Ennek keretében tehát, ha egy adott terv vonatkozásában a már korábban megépített tartószerkezeti elemek alkalmazásával az épület szintjeinek a kialakítása, az emeletráépítések vagy akár a felvonórendszer és a különböző nyílásszerkezetek kiépítése is eltérő a korábbi tervektől, akkor egy új, önálló védelemre alkalmas szerzői alkotásról, az átdolgozás vonatkozásában pedig csak közvetett kapcsolatról beszélhetünk.[41]

Az építészeti művekhez kapcsolódóan a származékos művek másik leggyakrabban előforduló tipikus példája az épületekről készült fotóművészeti alkotások.[42] Ennek keretében a szerző a valóság, jelen esetben az épület egészét vagy valamely részletét olyan egyéni nézőpontból vagy látószögből rögzíti fényképezés útján, ahogy azt csak ő látja.[43] A fotóművészeti alkotások individuális jellege megmutatkozik tehát a témaválasztás gondolatiságában és kiválasztásában (például az épület egy jellegzetes részének a lefényképezésével), a megörökített pillanat sajátosságában (naplementekor vagy télen a havas táj részeként bemutatott épület esetében), a speciális beállítások alkalmazásában, a sajátos látószögben és nézőpontban (például alulról nézve vagy a fák koronájából szemlélve), a nem hagyományos technikai megoldások alkalmazásában, a színegyensúly és a kontrasztok kialakításában. Amennyiben tehát a képfelvétel megalkotója valamely más, egyben szerzői jogi védelem alá is eső műalkotást, jelen esetben egy épületet ezen egyedi, sajátos beállításban mutat be, akkor az eredeti mű szerzőjének a jogainak a sérelme nélkül maga is szerzői jogi védelemben részesülhet.[44] A származékos művekhez sorolhatóak még azon ismeretterjesztő könyvek is, amelyek célja valamely város látnivalóinak, építészeti jellegzetességeinek a bemutatása, hiszen ezek is az építészeti alkotásokra, valamint az arról készült fotóművészeti alkotásokra épülnek. Ehhez kapcsolódóan nem minősülnek azonban szerzői műnek azok az építészeti szakkönyvek illusztrálására készített alaprajzok és metszetek, amelyek az építészet világtörténetének a bemutatása érdekében a valaha élt kiemelkedő tervezők munkáinak az elveszett és rekonstruált újrarajzolását képezik le, hiszen ebben az esetben nem beszélhetünk olyan egyéni és eredeti jellegű alkotói tevékenységről, amely a védelem előfeltételeit kimerítené.[45]

 

3.      A védelem alanya

 

Az Szjt. 4. § (1) bekezdése alapján a szerzői jogi védelem azt illeti meg, aki a művet megalkotta (szerző). A mű és a szerző, alkotó között fennálló kreatív, intellektuális kapcsolatot jogunk csak a természetes személyek esetében ismeri el,[46] és még a szerzői vagyoni jogok kivételes átruházhatósága vagy átszállása sem jelenti azt, hogy a vagyoni jogok megszerzője a művet alkotó természetes személy helyébe léphetne.[47] Ebből fakadóan nem tekinthetőek szerzőnek azok a nagyvállalatok, gazdasági társaságok vagy tervezőirodák, akik a tervek elkészítésével megbízzák, illetve munkaviszony vagy más tagsági jogviszony keretében alkalmazzák a tervezőt vagy az építészt, még akkor sem, ha a munkaviszonyban alkotott művek felhasználására vonatkozóan a törvény ex lege külön rendelkezést tartalmaz ezen szervezetek és munkáltatók javára.

Az építészeti, műszaki alkotások szerzője mindig a tervező,[48] rögzítse elképzeléseit akár papír, akár makett formájában. Az építészet tágabb fogalmi körét tekintve ide tartozhatnak a szakági tervezők,[49] a táj- és kerttervezők, a belső építészek és a technológiai tervezők is, ha azok olyan egyéni alkotó tevékenységet végeznek, amelyet a törvény a védelem előfeltételéül előír. A típustervek alapján történő kivitelezés esetében, ha egyébként a védelem kritériumai fennállnak, csak az eredeti tervezőt tekinthetjük szerzőnek, hiszen minden további megvalósítás csak adoptációként kerül kivitelezésre. A megrendelő csak abban az esetben minősülhet szerzőnek, ha elképzeléseivel a tervezési folyamatot olyan mélységben befolyásolta és determinálta, amely önálló, individuális alkotó jelleggel bír.[50] Amennyiben pedig olyan segédek, munkások is közreműködtek a mű megvalósításában, akiknek a tevékenysége nem saját mű létrehozására, hanem a mű műszaki kivitelezésére irányult, akkor közreműködésük szerzőtársi jogviszonyt nem hoz létre, így szerzői jogi védelemre sem tarthatnak igényt. Szintén nem tekinthető szerzőnek a felelős műszaki vezető, valamint a műszaki ellenőr sem, hiszen feladatkörük az építési munka megfelelő megvalósításának és szakszerűségének, a szakmai, biztonsági szabályok és szabványok megtartásának az ellenőrzésére terjed ki, és önálló alkotó tevékenységet nem végeznek.[51]

Probléma abban az esetben jelentkezik, ha a tervezési folyamat többlépcsős jellegéből fakadóan az egyes tervfázisok szerzője nem ugyanaz a személy, hanem a legtöbb esetben a terv az alkotás és a kivitelezés későbbi fázisaiban módosításra, de akár átdolgozásra is kerülhet. Azok a művek, amelyek megalkotásában többen is részt vettek, igen sokféleképpen minősíthetőek.[52]

Ha a terv vagy az épület több szerző műszaki tervezésének az eredményeként állt elő, és a mű ténylegesen az egyes fázisok eredményeinek az egyfajta összegződése, egyesülése, akkor többszerzős műről,[53] annak típusai közül is együttes műről beszélhetünk. Az egyes tervezők alkotó folyamathoz való hozzájárulásai ebben az esetben tehát nem határolhatóak el egymástól, és e kollektív munka, valamint az egyes munkafolyamatok eredményeként a terv egységes egésszé kovácsolódik össze a tervezési folyamat sajátosságai miatt.[54] Emellett az együttesen létrehozott művé minősítésnek nem feltétele a felek közös akarat-elhatározása,[55] amely az építészet területén inkább jellemző a tervek több tervező általi megalkotására. Ebben az esetben a szerzői jogi védelemből fakadó vagyoni jogok, beleértve a felhasználás engedélyezésének a jogát is, a szerzők jogutódjaként azt a megrendelőt illeti meg, aki a terv létrehozását kezdeményezte, irányításával a munkafolyamatokat befolyásolta, valamint a tervet saját nevében nyilvánosságra hozta.[56] Nem kizárt azonban, hogy a felek, például tervezőirodák alkalmazottai akarategységben dolgozzanak együtt, ebben az esetben közös mű valósul meg. Ha annak részei nem választhatóak el egymástól, akkor a szerzők (a tervezők) a szerzői jogokat is közösen gyakorolhatják, ha pedig többen készítik el a művet, azonban az egyes munkafázisok egymástól jól elkülöníthetőek, akkor az előbbiekkel ellentétben a védelemből eredő jogosítványok és a felhasználás engedélyezésének a joga csak saját tevékenységük vonatkozásában illeti meg az egyes szerzőket.[57]

Az építészeti alkotások és a tervek megvalósítása során a kivitelezés az építészeti mű létrehozása egy adott technológiai folyamat és műszaki adottságok szerint, amit maga a terv rögzít.[58] Tekintettel tehát arra, hogy az épület megépítése az engedélyeztetett terveknek megfelelően kell, hogy történjen, így a kivitelező vállalkozás nem tekinthető szerzőnek, hiszen szerzői jogi szempontból új, egyéni-eredeti jellemzőkkel bíró alkotó tevékenységet nem fejt ki. Amennyiben azonban az épület nem maradéktalanul a tervnek megfelelően épül meg (ez lesz a gyakoribb eset), a szükséges módosítások bevezetése érdekében, ha azt nem az eredeti szerző végzi, és nem tartozik szerződéses kötelezettségei körébe sem azok elvégzése, akkor szerzőtárs lehet a változtatásokat lekoordináló tervező, művezető vagy építésvezető is.[59]

A törvény védelemben részesíti a származékos művek szerzőit is,[60] akik csak az eredeti műre tekintettel élvezhetnek szerzői jogi védelmet. Az olyan művek esetében tehát, amelynek megalkotásában, megtervezésében többen is részt vettek, például az egyes tervfázis további felhasználása, átdolgozása esetén, a fentiekben ismertetetteken túlmenően származékos mű is keletkezhet.[61] Az építészeti alkotások alapulvételével létrejövő, más tipikusan előforduló, a jogvédelem tárgya keretében elemzett szerzői művek esetében szintén nem csupán az építészeti alkotás szerzője, annak tervezője élvezhet oltalmat, hanem az épületről készült makett (ha az származékos műnek, és nem eredeti alkotásnak minősül), a fotóművészeti alkotás szerzője, valamint az ismeretterjesztő könyv írója vagy szerkesztője is.

 

4.      Következtetések

 

Az építészeti alkotások felhasználásának gyakorlati lehetőségei a beruházási-tervezési-kivitelezési folyamat sokrétűségére tekintettel rendkívül széles kört ölelnek fel, több felhasználási cselekményből épülnek egymásra és igen szerteágazóak – a tervek versenytárgyalásokon való felhasználásától és áttervezésétől kezdve a megépült épület hasznosításán, bérbeadásán át akár az építészeti alkotás megváltoztatását is magukban foglalhatják. Az építészeti alkotások felhasználásra vonatkozóan szerzői jogi törvényünk csak kevés speciális szabályt említ szűk teret engedve az egyedi, jogtárgyspecifikus szabályozásnak. Ezen speciális rendelkezések hiányában csak annyit tehetünk, hogy a szerzői jogi törvényben foglalt általános szabályokat hívhatjuk segítségül az építészeti művekkel és azok szerzői jogi kérdéseivel kapcsolatos jogviták eldöntésénél, valamint elsődlegesen meghatározó és minden körülmények között vizsgálandó a tervezési-építési folyamat szereplői közötti szerződéses viszonyrendszer, a tervek, valamint az épületek felhasználására vonatkozó megállapodások szerződéses kikötései.

Ha áttekintjük azokat a jogi kereteket, amelyek az építészeti művek jogszerű felhasználásának alapot adhatnak, akkor azt kell megállapítanunk, hogy minden esetben a felek között létrejött szerződés tartalmát kell gondosan szemügyre vennünk. A felhasználásra vonatkozó megállapodás tartalma irányadó elsődlegesen abban a tekintetben, hogy a felhasználó a tervek vagy az épületek felhasználására milyen mértékű és terjedelmű jogot szerzett (kizárólagos vagy csak egyes felhasználási módokra vonatkozó jogosultság), valamint hogy ki jogosult ennek az engedélyezésére. A felhasználás engedélyezésére a szerződés tartalmától függően jogosult lehet maga a szerző, a tervező, harmadik személy (felhasználó), a megrendelő, a munkáltató, az épület tulajdonosa vagy akár az örökös és az előbbiek jogutódjai, származékos művek esetében pedig külön figyelmet kell szentelnünk a származékos mű szerzőjének a jogosítványaira is. Nem szükséges a szerző hozzájárulása a szabad felhasználás törvényi tényállásaiba illeszkedő magatartásoknál, valamint a védelmi idő leteltét követő hasznosítási cselekményeknél sem.

Alapvető fontosságú egyrészt az alkotó ember (a tervező) érdeke, a tehetsége kibontakoztatásához szükséges feltételrendszer megteremtése, alkotásához kapcsolódóan személyi és vagyoni érdekeinek az elismerése. A megrendelő erőfölényes helyzetéből fakadóan a felhasználási jogok és az átdolgozás tekintetében a tervezőnek sokszor nincsen szabad mozgástere, az eredeti tervekre a kivitelezés befejezésének időpontjában már szinte alig lehet ráismerni.[62] Az építészeti alkotások esetében a szerzői jogi védelem a gyakorlatban alig hatályosul, a jogviták és a problémák sok esetben nem jutnak el a bíróságokhoz.[63] Mindezek mellett nyilvánvaló azonban, hogy a felhasználó érdekeit sem hagyhatjuk teljesen figyelem nélkül, aki az alkotásba vagy az alkotás létrehozási folyamatába (tervezés, az épület megépítése) anyagi eszközöket fektetett be, legyen az akár egy megrendelő, akár egy munkáltató. Harmadikként jelenhetnek meg az épület tulajdonosának az érdekei, tulajdonosi jogainak az érvényre juttatását (például és épület használatának, hasznok szedésének a joga) is biztosítani kell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom

 

A Polgári Törvénykönyv magyarázata, II. Complex, Budapest, 2007.

 

A szerzői jog kézikönyve. (Szerk.: Benárd Aurél–Tímár István) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973.

 

Barta Judit: Az építészeti alkotások és tervek jogi védelmének fejlődése egy színház történetén keresztül. Publicationes Universitatis Miskolciensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXIII/2. 2005. 405–417.

 

Bodó Gergely: A mű integritásának a sérelme építészeti aspektusban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004/augusztus (http://www.mszh.hu/kiadv/ipsz/200408/01-bodo.html)

 

Csécsy György: Magyar polgári jog – A szellemi alkotások joga. Novotni Kiadó, Miskolc, 2007.

 

Csillag György: Az építészeti alkotások szerzői jogi oltalma. Építésügyi Tájékoztató Központ, Budapest, 1987.

 

Fazekas János–Szabó Zsuzsanna: Az építési beruházás folyamata – A tervező kiválasztása. Építésügyi Kiskönyvtár 2. Complex, Budapest, 2010.

 

Kulcsár Attila: Az építészeti alkotások szerzői joga - És kinek mi köze hozzá? http://epiteszforum.hu/node/11581

 

Lontai Endre–Faludi Gábor–Gyertyánfy Péter–Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – a szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2008.

 

Petkó Mihály: A szellemi alkotások hasznosításának jogi lehetőségei a magyar jogban.

PhD értekezés, Miskolc, 2007.

 

Tattay Levente: A szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, Budapest, 2007.

 

Vajai Tamás: A szerzői jog és az építészet. (http://epiteszforum.hu/node/2823)

 

 

 


[1] A szerzői jog kézikönyve 321.

[2] Bíró Gy.: A témavezető ajánlása. In: Petkó 2.

[3] Barta 405.

[4] Vö. Vajai passim

[5] Csillag 61. sk.; Magyar Építész Kamara Etikai-Fegyelmi Szabályzat 2.8. pont

[6] Csillag 99; Bodó passim

[7] Kulcsár passim

[8] MÉK EFSZ 2.9. pont; Csillag 207.

[9] Csillag 5. sk.

[10] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

[11] Complex DVD Jogtár – a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat az 1. §-hoz; Csécsy 29.; Complex (Szjt.) 30; Csillag 18; SZJSZT 38/2001.

[12] Szjt. 1. § (3) bek.; Tattay 90.; Complex (Szjt.) 30.

[13] Complex DVD Jogtár – a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat az 1. §-hoz; Complex (Szjt.) 31.

[14] Kézikönyv 81; Csécsy 29. sk.; Complex (Szjt.) 28.

[15] Szjt. 1. § (2) bek. k-l) pont; Fazekas–Szabó 59.

[16] Barta 413.. sk., 416. sk.; Complex (Szjt.) 355.

[17] SZJSZT 38/2001; Petkó 117; Fazekas–Szabó 60.

[18] SZJSZT 27/2002; EBH 2000. 382; MÉK EFSZ 7.6. pont

[19] Complex (Szjt.) 355.

[20] Lontai–Faludi–Gyertyánfy–Vékás 35; Tattay 38.

[21] Csillag 36., 45., 57.

[22] A Polgári Törvénykönyv magyarázata 1607.

[23] Csillag 82.

[24] SZJSZT 09/08/1.

[25] 1997. évi LXXVIII. törvény 10. §, 12. §; SZJSZT 39/2001; SZJSZT 11/2003; MÉK EFSZ 2.10. pont

[26] SZJSZT 26/2004; SZJSZT 24/09/1; SZJSZT 28/2001/1-2.

[27] SZJSZT 14/2006.

[28] Szjt. 1. § (4) bek.; SZJSZT 15/10.

[29] SZJSZT 15/10.

[30] Barta 412.

[31] Étv. 10. § (1) bek., 12. § (1)–(2) bek.

[32] SZJSZT 06/07/01.

[33] Barta 412.

[34] Vajai passim; Bodó passim; Csillag 41. skk., 91.

[35] BDT 2006. 1499; SZJSZT 04/10.

[36] Nemrégiben készült el a szegedi Dóm makettje 50 000 gyufaszál felhasználásával mintegy három évi munka eredményeként. Alkotó: Tritz Gábor; http://www.hirado.hu/KepGaleria.aspx?id=74B59674-7BB1-4839-BAF9-7CDAB9A797D9; http://www.hirado.hu/Hirek/2011/03/10/08/Elkeszult_a_szegedi_Gyufa_Dom__kepekkel_.aspx

[37] Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20.595/2008; Csécsy 32; Complex (Szjt.) 355.

[38] SZJSZT 25/2003/1–2.

[39] SZJSZT 18/05.

[40] Szjt. 4. § (2) bek.; Lontai–Faludi–Gyertyánfy–Vékás 43; Tattay 93; Complex (Szjt.) 42. sk.

[41] SZJSZT 29/2001; SZJSZT 11/2006; SZJSZT 24/2006.

[42] SZJSZT 10/2004.

[43] SZJSZT 24/2004.

[44] SZJSZT 10/07/1; Complex (Szjt.) i.m. 353.

[45] SZJSZT 33/2006.

[46] Complex DVD Jogtár – a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 4. §-hoz.

[47] Complex (Szjt.) 41.

[48] EBH 2000. 382; Bár e jogalkalmazói döntés még a régi Szjt. talaján született, ahol a tövény kifejezett rendelkezése alapján az építészeti alkotás szerzőjének a tervezőt kellett tekinteni, ezt a megállapítást azonban ma is irányadónak tartjuk.

[49] Csillag 56.

[50] Complex (Szjt.) 360; Kézikönyv 87; Petkó 80.

[51] MÉK EFSZ 2.2. és 2.3. pont; vö. Petkó 119.

[52] Complex (Szjt.) 46; Fazekas–Szabó 61.

[53] Csillag 55., 60.

[54] Szjt. 6. § (2) bek.; Complex (Szjt.) 53., 55.

[55] Complex (Szjt.) 54.

[56] Szjt. 6. § (1) bek.; Complex (Szjt.) 55.

[57] Szjt. 5. §; Complex DVD Jogtár – a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat az 5. §-hoz; vö. Lontai–Faludi–Gyertyánfy–Vékás 53. skk.; Complex (Szjt.) 48. sk.; MÉK EFSZ 7.3-7.4. pont, 7.6. a) pont

[58] Kulcsár passim

[59] SZJSZT 25/07/2.

[60] Szjt. 4. § (2) bek.

[61] Complex (Szjt.) 47.

[62] Vö. Kulcsár passim

[63] Vö. Bodó passim