Luhmann, Niklas: Grundrechte als Institution. Ein Beitrag zur politischen Soziologie /Schriften zum Öffentlichen Recht. Band 24/ 4. Auflage, Berlin, 1999, Duncker & Humblot, S. 223. Preis: DM 98.

A könyv első kiadása óta harminc év telt el és ez a negyedik kiadása 1999-ben tanúsítja, hogy aktualitásából semmit sem vesztett, továbbra is ajánlható alkotmányjogászoknak, jog-filozófusoknak és jogszociológusoknak. Luhmann az államot a szociális rend funkcionálisan specifikus alrendszerének tartja, ahol az “alapjogok” (alkotmányos jogok), mint intézmények jelennek meg. A német szakirodalomban az állam és politika kapcsolata túl szoros, holott az államnak igazolnia kell magát a társadalomban, melynek alrendszereiben a szabadságjogok intézményesülnek. Luhmann négy síkon látja az intézményesülést: Az önmegjelenítés, a viselkedési elvárások, a gazdasági szükségletek kielégítése és a döntési lehetőségek síkjain. Az alapjogokat mint integrációs faktorokat is lehet tekinteni, így az állam számára is betöltenek funkciókat, de ugyanakkor megtartják eredeti pozitív funkciójukat, mégpedig az államhatalom korlátozását. A szabadság és az emberi méltóság szerepét kutatva Luhmann megállapítja, hogy csak arra lehet jogunk amit el is veszíthetünk – az emberi méltóság azonban elveszíthetetlen. Az emberi szabadságot mint az önmegjelenítés belső, az emberi méltóságot mint annak külső problémáját tekinti. A méltóság “kívánatos fogalom” (Wunschbegriff), az egyénre vonatkozik és minden kommunikációval veszélyeztetve van. Ha az államhatalom kisajátítja, akkor előállhat az a helyzet amelyet a kommunista rendszerekben a kirakatperekben tapasztalhattunk. (73 old.) A szabadságra jobban megfogalmazhatók a normák mint a méltóságra, mely a lelkiismeret kérdése marad. Az alkotmányok általában a cselekvési és a mozgási szabadságot hangsúlyozzák – mely a “civil society” sarokköve. Luhmann könyvének ötödik fejezete maga is egy program: a viselkedési elvárások civilizálása egyenlő a kommunikációs szabadsággal. A szerepalkotások a tárgyilag általánosított viselkedési elvárások – ezeket Luhmann először a család példáján mutatja be. A család és a házasság védelme alkotmányos alapjog – ezért is problémás a homoszexuálisak “házassága” illetve a hasonlónemüek életközösségének alkotmányos elismerése. A család ugyanis funkcionálisan és specifikusan pozitívan járul hozzá a társadalmi rendhez. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Luhmann frappáns kijelentését: “A család különböző szociális szerepek öltözőfülkéje” (Umkleideraum) (106. old.)

A német alkotmány (GG Art.14) előírja a tulajdonvédelmet mely egyszerre szabadságjog és az emberi méltóságot is megalapozza. A tulajdonjog fejtegetésével Luhmann betekintést ad gazdasági elméletébe is: a pénz (mint a “gazdaság nyelve”), a piac (mint kommunikációs vitafórum) a központi jegybank (mely megfigyel és kompenzál), az állam és a gazdaság kölcsönös függősége azok a témák, amiket ezzel kapcsolatban felsorol.

Luhmann élesen különbséget tesz az egyenlőségjog és szabadságjog között. Az egyenlőségjog az állam cselekvéseire vonatkozik és azt is mondhatnánk, hogy ez az “állam kötelessége” – míg a szabadságjog a polgárok cselekvését foglalja össze. Számos példát hoz az egyenlőségelv megsértésére – mely mint alapjog tulajdonképpen az állam ellen irányul. A 185. oldalon egy tipikusan luhmanni elgondolkoztató paradoxont olvashatunk: “A szociális rend differenciálódását az alapjogok alkalmazása által kell biztosítani.” A szociális differenciálódás elméletének tárgyalásakor megkülönbözteti a jogdogmatika és a szociológia szempontját. A szociológus úgy látja, hogy az alapjog a polgár szubjektív joga, mely az államot kötelezi. Az idevonatkozó jogfejlődés eddig csak a konfliktusos esetek alapján orientálódott. A társadalmi rendszer alapfunkcióinál a parsonsi alapokból (a négy alapfunkcióból) indul ki – de ezt kritikusan tárgyalja. Befejezésül említsünk meg egy luhmanni sajátosságot: a lábjegyzetek nála nem csak arra szolgálnak, hogy forrásokat, ellentmondó véleményeket jelezzenek, hanem nagyon sokszor itt fejti ki elméletének lényegét is. Ezért ezeknek olvasása szükséges és hasznos.