Bartuszek József Attila

Homicskó Árpád Olivér: Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásának jogi szabályozása

(Budapest. Telemedia Network 2011 Bt., 2009. 144. p.)

Dr. Homicskó Árpád Olivér a KRE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének egyetemi adjunktusa könyvében a magyar egészségügyi szolgáltatások nyújtásának jogi szabályozását vizsgálja különböző aspektusokon keresztül. A jogi szabályozás összetettsége miatt a szerző nehéz feladatot vállal akkor, amikor a természetben nyújtott egészségügyi szolgáltatások jogi szabályozását próbálja meg bemutatni és elemezni. A mű átfogó és rendszerezett képet ad az olvasó számára és lehetővé teszi, hogy betekintést nyerjen az egészségügyi ellátórendszerének bizonyos szegmenseibe.

A mű első felében először a magyar egészségügyi rendszer igazgatási szervezetét mutatja be a szerző. Ennek keretében vizsgálja az állam felelősségét a lakosság egészségi állapotáért, majd részletesen is áttekinti az egészségügyi rendszer igazgatására létrehozott szervezetrendszert. E körben is fontos megállapításokat tesz, amelynek lényege, hogy az egészséghez való jog alapvető emberi jog, az állam felelősséggel tartozik a lakosság egészségi állapotáért, a társadalom (és minden tagja) számára az egészség alapvető emberi érték, a személyi szabadság része a szabad orvos- és intézményválasztás, valamint az egészségügyi ágazat elemi érdeke és kötelezettsége, hogy a legtisztább morális és etikai körülmények között működjék.

Ezt követően az egészségügyi szolgáltatások ellátási szintjeinek jogi szabályozását vizsgálja meg a szerző. Jogi szempontból bemutatja és elemzi az egészségügyi szolgáltatások rendszerét, az egészségügyi szolgáltatások működésének szintjeit, valamint az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményeit. Az egészségügyi szolgáltatók gazdálkodási formái tekintetében megállapítja, hogy az egészségügyi szolgáltatók többféle formában működhetnek. Az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában – különösen a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi alapellátásban – a közszféra (az állam és az önkormányzatok) csaknem teljesen kivonult a napi működtetési feladatokból, mely kapcsán egyidejűleg jelentős teret nyertek az egyéni egészségügyi vállalkozások és a társas egészségügyi vállalkozások. Ugyanakkor a járóbeteg és a fekvőbeteg szakellátást biztosító intézmények (költségvetési szervek) működtetésében az államnak és az önkormányzatoknak ma is meghatározó befolyásuk van.

Az egészségügyi szolgáltatókon belül, az adott intézmény, szervezet jogi státuszából is fakadóan eltérően alakul a szolgáltatoknál foglalkoztatottak jogviszonyának a jellege. Ebben a fejezetben részletesen bemutatásra kerül az alapellátás és azon belül is igen részletesen az önálló háziorvosi tevékenység, valamint a szakellátások rendszere is.

 A következő fejezetben az egészségügyi szolgáltatások finanszírozását veszi górcső alá a szerző. Ez a témakör a jellegéből is fakadóan alapvetően a közgazdászok által feldolgozott, ezért a finanszírozás jogi szabályozás szempontjából releváns elemeinek a vizsgálata, bemutatása és elemzése rendkívül hasznos lehet a témával ismerkedő laikusok illetve a területen jártas szakemberek számára is. Ebben a részben is alapos vizsgálatot folytat a szerző annak kiderítése érdekében, hogy az államnak milyen nehézségekkel kell szembenéznie, amikor a jog által megkövetelt alkotmányos követelményeknek kíván megfelelni, és ugyanakkor a közgazdasági aspektusból illetve a prudens költségvetési gazdálkodási szempontjából megkívánt szempontokat is érvényesíteni kívánja az egészségügyi szolgáltatások nyújtásának biztosításakor.

A szerző azokkal a problémákkal is kiemelten foglalkozik, amiket a XXI. század kihívásai jelentenek. Részletesen bemutatja a jogi szabályozás szempontjából a háziorvosi ellátás keretében végzett egészségügyi szolgáltatások finanszírozására vonatkozó szabályokat valamint a szakellátások finanszírozásának kérdéseit. Elemzi az irányított betegellátási modellkísérletet.

Végül az egészségügy átalakításának szükségességét vizsgálja meg a műben, vagyis a privatizáció lehetőségét az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának tekintetében. Ebben a fejezetben kerülnek bemutatásra a magán-egészségbiztosítási pénztárakra vonatkozó alapvető koncepcionális kiindulópontok és lehetőségek. A jelenlegi magyar egészségügyi folyamatok tanulmányozása során azt a következtetést lehet levonni, hogy az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása tekintetében a magán források nagyobb mértékben történő bevonásával történő finanszírozás a jövőben, hazánkban is elkerülhetetlené válik. Ennek következtében a szerző értekezése nem lenne teljes értékű, ha a jövőbeli magánbiztosítás lehetőségeit nem tárgyalná. Ugyanakkor a kérdéskör nagyon nehezen behatárolható, mivel nincs jelenleg olyan jól és hatékonyan működő rendszer ebben a tekintetben, amely mintaként szolgálhatna hazánk számára. Ki kell emelni azt is, hogy az egészségügyi szolgáltatások magánfinanszírozásának technikája a társadalom valamennyi tagját érinti, így nem csak a racionális, hanem a politikai szempontok is irányadóak. Ebben a fejezetben a szerző célként azt tűzte ki az értekezésében, hogy felvázolja azokat a lényegesebb elemeket, amelyeknek a figyelembevétele nélkülözhetetlen, amennyiben a magánforrások bevonására sor kerülne az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása során. A szerző az elméleti alapvetések, és következtetései mellett ebben a részben feldolgozta az Országgyűlés által kétszer elfogadott, majd végül hatályon kívül helyezett „A kötelező egészségbiztosításról és a kötelező egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény” iránymutatásait is.

 A bemutatott könyv széleskörű tájékozódást biztosít mindenki számára, aki érdeklődik az egészségügyi természetbeni szolgáltatások iránt. A mű lehetőséget ad arra, hogy az egészségügyi rendszer átláthatóbb és érthetőbb legyen azok számára is, akik egyébként elvesznének ebben a rendkívül összetett,  terjedelmes témában. Összefogott és alapos munka készült el, amely végre a jogi aspektusból dolgozza fel a témát, és amely nem az elcsépelt orvosi jogi szempontokat elemzi, hiszen az egészségügyi szolgáltatások jogi rendszere ennél jóval összetettebb és szélesebb ismeretet magába foglaló tudományterületet jelent. Mindenki haszonnal forgathatja.