MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C84109.73C1C910" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C84109.73C1C910 Content-Location: file:///C:/497852A2/bato32b.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Bató Szilvia
Adalékok a német (osztrák) -
magyar büntetőjogi kapcsolatok történetéhez
A német-magyar büntetőjog-tudományi kapcsolatok, korszerű kifejezéssel a büntetőjogi tudományos transzfer vizsgálata a magánjogi hatások kutatása mellett eddig igen elhanyagolt volt.[1] Az 1990-es évek közepén kezdett jogtörténeti kutatási progra= mok hozták felszínre ismét a német és a magy= ar büntetőjog közötti kapcsolódási pontok fe= ltárásának szükségességét. A frankfurti Max-Planck-Institut a 18-20. századi „jogtudományi hálózatok= 221; kutatása során a német és külföldi jo= gi szakfolyóiratok és a személyes kapcsolatok (levelezés) feltérképezésével indí= ;totta el az európai kapcsolatrendszer vizsgálatát.[2]
<= /span>A jogi tudományos transzfer kutatása két nagy terül= etre bontható, egyrészt vizsgálni kell a külföldi jogi normák hazai jogrendszerbe kerülését (recepció), másrészt a „jogi kultúr&aacut= e;k közötti dialógust” vagyis a politikai elképzelések, szakmai ismeretek és az oktatási módszerek „áramlását” a jogrendszer= ek között.[3] Ennek során három „közvetítő eszköz” szerepe és aránya vizsgálható= ;: a pozitív jog, a jogtudományi irodalom és a jogtudósok közötti érintkezési formák= . A német-magyar büntetőjogi kapcsolatokon belül a jogi normák esetében egyértelműen a német büntetőjog kisebb-nagyobb mértékű recepciójáról beszélhetünk, a középkortól kezdve folyamatosan számolhatunk ilyen jellegű hatásokkal. A jogtudományi irodalom eseté= ben a feladat összetettebb: egyrészt vizsgálható a német szakírók magyarországi befolyása, másrészt kiterjeszthető a kutatás a magyar jogtudósok munkáinak német nyelvterületen kimutat= ható ismertségére. A személyes kapcsolatokat a büntetőjog művelőinek levelezésén, a nemzetközi konferenciákon és az egyetemek közö= tti oktatói és hallgatói „vándorláson” keresztül lehet vizsgál= ni.
<= /span>A büntetőjogi kapcsolatokat vizsgálva szinte közhelyszerű az a megállapítás, hogy a német jogtudomány igen erőteljes hatást fejtett ki közvetve vagy közvetlenül a magyar jogrendszerre és j= ogi gondolkodásmódra. A kapcsolatok azonban nem tekinthetők ennyire egyoldalúnak, ugyanis a magyar büntetőjog-tudomány két időszakban a né= met jogásztársadalom figyelmét is képes volt felkelteni. Az 1840-es évek közepén és a 19. század végén a hazai büntetőjog ismert &eacu= te;s elismert volt a német jogászság körében, a tudományos transzfer nemcsak egyirányúan működött. Sajnálatos módon sem a magyar, sem a német jogtörténeti és büntetőjogi kutatás nem fordított elég figyelmet erre a jelenségre, nem folyt ilyen irányú szisztematikus feltáró és feldolgozó munka. Az 1843. évi javaslat német visszhangjára vonatkozóan Fayer László anyaggyűjteményén kívül csak Györgyi Kálmán tanulmányaira hagyatkozhatunk= ,[4] a 19-20. század fordulójának ilyen jellegű vizsgálata pedig egyáltalán nem kapott nyilvánosságot. Ennek következtében nem ismertek a német szakfolyóirato= kban a magyar büntetőjogról megjelentetett ismertetések és elemezések.
Jelen tanulmány célkitűzése három olyan né= ;met nyelvű cikk rövid bemutatása, amelyek az 1843. évi büntetőjogi javaslatokról láttak napvilágot kortárs osztrák és német jogi szaklapokban.
<= /span>Az 1843. évi javaslatok liberális kidolgozói nemcsak a külföldi jogtudományi irodalmat ismerték, hanem bekapcsolódtak a tudományos közéletbe is. Az anya= gi jogi javaslat kidolgozásáról fennmaradt visszaemlékezések alapján megállapítható, hogy tudatosan építettek= ki kapcsolatokat a német jogtudomány képviselőivel. Pulszky Ferenc a kodifikációs bizottság ülé= ;sei előtt Heidelbergben meglátogatta Mittermaiert, aki folyamatosan nyomon követte a javaslatok elkészültét, és tanácsokkal is ellátta a szerkesztőket. Ezzel az „alternatív” (nem egyetemi) magyar jogtudomány képviselői bekerültek Mittermaier kiterjedt levelezőhálózatába, amely a korabeli európ= ai és észak-amerikai jogi tudományos transzfer egyik font= os eszköze volt. Pulszkyn kívül Szalay László, Henszlmann Imre és Deák Ferenc is levelezett a német összehasonlító jogtudomány megalapítójával.[5] Szalay és társai a bizottság tevékenységének befejezése után azonnal lefordították németre mindhárom javaslatot és Lipcsében a „liberális sajtó-fővárosban ” m&aacut= e;r 1843 nyarán meg is jelentették. A cél kifejezetten az = volt, hogy a német jogtudomány képviselőivel megismerte= ssék a munkálatokat és még a diétai tárgyalások alatt kikérjék a véleményüket.[6] A Mittermaierrel fenntartott kapcsolat olyan gyümölcsöző volt, hogy Szal= ay László és Henszlmann Imre is lehetőséget kapott a kodifikációs tárgyalások és a törvényhozási viták közzétételére a Kritische Zeitschriftben.[7] Lukács Mó= ;ric pedig az augsburgi Allgemeine Zeitung olvasóit tudósít= otta rendszeresen a büntetőjogi javaslatok vitájár&oacut= e;l.[8] Ez az ismeretterjesztő tevékenység igen sikeres volt, hiszen e= ttől az időtől kezdve a magyar büntetőjog nemcsak ném= et területeken, hanem német közvetítéssel egész Európában ismertté vált.[9]
A kora= beli információáramlás sebességére nag= yon jellemző módon Mittermaier szinte azonnal, már augusztus= ban megjelentette elemzését az Archiv des Kriminalrechtsben, amel= y a Die Strafgesetzgebung in ihrer Fortbildung címú kötetben is napvilágot látott. Szalayék még 1843-ban magyar fordításban is közölték a heidelbergi profes= szor kritikáját. A Magyar Tudós Társaság pedig Mittermaiert 1846-ban a büntetőjogi kodifikációs folyamatban játszott szerepe miatt levelező tagjáv&aacut= e; választotta.[10] Ezt az eseménysort, Mittermaier szerepét a Deák-féle javaslat elkészítésében és a javaslatról írt értékelését Györgyi Kálmán jóvoltából igen jól ismerjük.
A jelenség nem volt egyedülálló. Ludwig Friedrich O= scar Schwarze (1816-1886) a drezdai Apellationsgericht ülnöke ugyancsak 1843 augusztusában írta meg 24 oldal terjedelmű tanulmányát az anyagi jogi javaslatról, amely a Kritis= che Jahrbücher für Deutsche Rechtswissenschaft 14. köteté= ben látott napvilágot.[11] A szerző kimerítő alapossággal elemezte végig az anyagi jo= gi javaslatot, kitérve a legapróbb ellentmondásokra is. Kifejezetten nagy előrelépésként értékelte a magyar jogfejlődés szempontjáb= ól a javaslatokat, elsőként bemutatta felépítését.[12] A hosszú tanulmányból csak néhány elemet kiemelve is megállapíthatjuk, hogy a szerző igen alapos munkát végzett. Nem pusztán ismertette a magyar javaslatot, hanem összehasonlította a szász törvénykönyvv= el és a porosz javaslattal, valamint a Code pénal szabályaival. A büntetési rendszerről szólva Schwarze kiemelte, hogy különös figyelmet érdemel. A halálbüntetést és a testi fenyítést eltörölték, igen helyesen a hosszabb tartamú szabadságvesztésnek csak egyetlen formáját isme= ri a javaslat. Szintén helyeselte, hogy a nem szerepel becsületvesztést, vagyonelkobzást és jogfosztást magában foglaló büntetés. Rendkívül előnyösnek minősítette a büntetési rendszert, különösen azért, mert nem alkalmaz abszolút büntetést, és csak maximumot határoz meg. Az áttekinthetőség kedvéért kigyűjtötte a szerző az egyes bü= ntetési tételekhez kapcsolható bűncselekményeket.[13] Dicsérte a meg= fogalmazások pontosságát, a szerkesztők tárgyilagosságát, valamint a világos és áttekinthető szövegezést. Természetesen számba vette azokat a pontokat is, ahol nem sikerült a tényállást pontosan megfogalmazni, pl.: hamis sú= ;ly és mérték használata 346. §.[14] Felismerte azt a törvényszerkesztési hibát is, amely szerint a n= 337; akarata ellenére elkövetett magzatelhajtásnál a nő halála estén szándékos emberöl&eac= ute;sért kell felelősségre vonni az elkövetőt (144. §).[15] Schwarze kifejezetten nagyra értékelte a felségsértés 421. §-ban szereplő megfogalmazását, kijelentette, hogy a teljes német területen nehezen lehetne ilyen alaposan, világosan megfogalmazott tényállást talá= lni.[16]
Term&e= acute;szetesen az osztrák jogtudományban is visszhangot váltott ki a magyar javaslatcsomag. A leghosszabb életű (1825-1849) é= s a legnagyobb terjedelemben, legállandóbb rovatokkal megjelen= 37; jogi folyóirat, a Zeitschrift für österreichische Rechtsgelehrsamkeit und politische Gesetzkunde hasábjain láto= tt napvilágot Moriz Heyßler (1814-1882) ismertetése a Lipcsében megjelent anyagi jogi és eljárási részről.[17] A Theresianum észjogi és osztrák büntetőjogi helyettes professzora már 1843 júliusában megírta a cikke= t, de „elháríthatatlan akadály” miatt csak 18= 44 februárjában került be a Notizenblattba. A szerző még lelkesen üdvözölte a frissen összeült országgyűlést és szabadkozott, mert a börtönügyi javaslat még nem állt rendelkezésére németül. A cikk célkitűzése egyértelműen egyfajta kivonatolása volt a javaslatoknak, kiemelve azokat a rendelkez&eacut= e;seket amelyek a legjobban jellemzik azt. [18] Heyßler fejezet= enként mutatta be a javaslat szövegét, a legjellegzetesebb kérdéseket néhány mondatban ismertette, ahol nem volt valamilyen szempontból érdekes a szabályozá= ;s, megelégedett a fejezetcímmel. Az általános részi kérdéseket részletesebben tárgyalt= a,[19] a külön&oum= l;s résznél csak a legfontosabb jellemzőket említette. Egy teljes oldalt szentelt például az ölési cselekményeket tárgyaló 9. fejezetnek, amelyben kiemel= te, hogy szándékos emberölésnek kell tekinteni azt is= , ha a sérülés következtében 30 napon belül meghal az áldozat.[20] Teljesen természetesen a hazai jog ismerőin kívül magyarázat nélkül nem érthető az álorcaság és a vértagadás kifejezé= ;s, ezért a szerző röviden ezt is megmagyarázta.[21] Az eljár&aacut= e;si javaslat ismertetésénél részletesen bemutatta a bírósági szervezetet, és fejezetenként összefoglalta a szabályozás lényegét.[22]
Egy is= meretlen szerző 1847-1848-ban két cikkben mélyrehatóan elemezte az anyagi jogi javaslatot.[23] A Criminalrichter álnevet használó elemző nem kívánta kétségbe vonni Heyßler értékelését, hanem azt az igényt kívánat kielégíteni, hogy a tudományos értékeléseken túl, gyakorlati oldalról is megvitassák a magyar javaslatot. A szerző kifejezetten a fő= ;bb elvek (halálbüntetés eltörlése, nyilvánosság és szóbeliség az eljárásban, pennsylvaniai rendszer) alkalmazhatós&aacu= te;gát kívánta megvizsgálni.[24] Ennek a törekvésnek megfelelően több ponton főkén= t az osztrák törvénykönyvvel és osztrák szerzők (Zeiller, Jenull, Kudler) álláspontjával hasonlította össze. A szerző például az osztrák szabályozásnak megfelelő bichotóm rendszert hiányolta és ennek megfelelően értékelte a pénzbüntetés és a bírói dorgálás szerepét. Szerinte ennek nincs helye egy büntetőkódexben.[25] Az elévülésről szóló fejezetről vis= zont csak olyan megjegyzést tett, hogy egyetlen ponton mutat eltérést az osztrák szabályozáshoz képest.[26] A második cikk a különös rész egy részét (294. §-ig) elemezte, hosszasan foglalkozott az ölési cselekményekkel, itt már bevonta a francia,= a szicíliai, a szardíniai és a bajor kódexet is az összehasonlításba.[27] Közel hár= om oldalt szentelt a szerző a magzatelhajtás elemzésének. Ennek során nemcsak felismerte a törvényszerkesztési hibát, hanem javaslatot is te= tt a kiküszöbölésére. A német szövegben= az „als die” helyére a „gleich einem” fordulatot javasolta.[28] Ebből a megjegyzésből is kitűnik, hogy a Criminalrich= ter név mögött rejtőző osztrák bíró igen n= agy gyakorlati tapasztalattal és tudományos alapokkal rendelkezhe= tett, ennek köszönhetően alaposan megvizsgálta a javaslat szövegét.
A fent= iek alapján négy következtetést vonhatunk le. Elsőként m= eg kell állapítani, hogy a Szalay László és társai által megfogalmazott célt sikerült elérni, eddigi ismereteink szerint négy szerző foglalkoz= ott behatóbban a magyar javaslatokkal. A centralisták kifejezetten azért jelentették meg Lipcsében németül a három javaslatot, hogy külhoni jogtudósok és gyakorlati szakemberek is bekapcsolódjanak a vitába, és ezáltal segítsék a magyar kodifikációs munkát. Mittermaier hazai visszhangján kívül visz= ont nem tudjuk, hogy másik három szerző vélemé= nye ismert volt-e a magyar jogásztársadalom számára. Fontos lenne megvizsgálni, hogy Csatskó Imre felhasználta-e a Deák-féle javaslatok átdolgozásánál ezeket a cikkeket.
M&aacu= te;sodsorban meg lehet kockáztatni azt a feltételezést, hogy a 19. századi jogtudományi transzfer sokkal élénkebben és eredményesebben működött, mint azt a korábbi kutatások megállapították. Magyarország nem volt fehér folt, csak a kérdés= sel foglalkozók nem keresték szisztematikusan az erre vonatkozó forrásokat.
Harmad= sorban meg kell állapítani, hogy a külföldi visszhangok nemcsa= k a tudományos információáramlás feltérképezésében játszhatnak fontos szerepet, hanem a javaslatok értelmezésénél is felhasználhatók, sőt rámutathatnak olyan forrásokra és kodifikációs előképek= re, amelyeket Deákék felhasználtak, de ma már nem tudnánk beazonosítani.
Negyed= sorban pedig feltételezni lehet, hogy nem sikerült még az 1843. évi javaslatokhoz kapcsolódó összes külföldi publikációt összegyűjteni, tehát érdemes folytatni a kutatást.
Felhaszn=
ált
források és irodalom
ADB XXXIII. Allgemeine Deutsche Biographie. XXXIII. Leipzig, 1891.=
Balogh 2002 Balogh Judit: Német-magyar tudományos kapcsolatok vizsgálata, mint a komplex jogtörténeti kutatás tárgya. Jogtudományi Közlöny 57 (200= 2) 455-459.
Biographisches Lexikon 1959 Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950. Szerk.: Santifaller, Leo – Csendes, Péter. Graz-Köln, 1959.
Criminalrichter 1847 Ein österreichischer Criminalrichter: Bemerkungen über den Entwurf eines Strafgesetzbuches für Ungarn. Oesterreichische Zeitschrift für Rechts- und Staatswissenschaft 1847, = II, 439-451.
Criminalrichter 1848 Ein österreichischer Criminalrichter: Bemerkungen über den Entwurf eines Strafgesetzbuches für Ungarn. (Zweiter Artikel.) Oesterreichische Zeitschrift für Rechts- und Staatswissenschaft 1848, II, 354-377.
Fayer 1896-1902 Fayer László: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyüjteménye. I-IV. Budape= st, 1896-1902.
Fenyő 1997 Fenyő István: A centralisták. E= gy liberális csoport a reformkori Magyarországon. [Budapest, 199= 7.]
Entwurf 1843 Entwurf eines Strafgesetzbuches für das Königreich Ungarn und die damit verbundenen Theile. Durch eine Reichstags-Deputation in den Jahren 1841-1843 ausgearbeitet. Erster Theil: = Von den Verbrechen und Strafen. Zweiter Theil: Das Strafverfahren. Leipzig, 184= 3.
Gönczi 1998a Jogtudományi folyóiratok; a tudományos kapcsolatok 19. századi médiái. Gondolatok egy tudományos ülés kapcsán. Jogtudományi Közlöny 53 (1998) 169-171.
Gönczi 1998b Gönczi, Katalin: Wissenstransfer bei den Kodifikationsarbeiten im ungarischen Vormärz. Ius Commune 25 (1998) 261-290.
Gönczi 2002 Gönczi, Katalin: Juristischer Wissenstransfer von Deutschland nach Ungarn im 19. Jahrhundert. In: Ad Fontes. Europäisches Forum Junger Rechtshistorikerinnen und Rechtshistoriker W= ien 2001. Hrsg.: Feldner, Birgit – Halbwachs, Verena Tiziana – Olechowski, Thomas – Pauser, Josef – Schima, Stefan – Sereinig, Andreas. Frakfurt – Berlin – Bern – Bruxelles – New York – Oxford – Wien, 2002, 141-160.
Gönczi 2003 Gönczi, Katalin: Gratwanderung zwischen Tradition und Moderne. Der Wissenstransfer zwischen Deutschland und Ungarn = und die Umgestaltung des ungarischen Rechts im 19. Jahrhundert. Forum historiae iuris. http://www.rewi.hu-berlin.de/online/fhi/zitat/0308goenczi.htm
Gönczi 2005 Gönczi, Katalin: Bayern als Vorbild für= die ungarische Rechtsmodernisierung im 19. Jahrhundert. Ungarn-Jahrbuch Bd. 24. Jahrgang 2004. München, 2005, 387-399.
Gönczi 2006 Gönczi, Katalin: Die ungarische Rechtskultur= im Spiegel der juristischen Zeitschriften im 19. Jahrhundert. In: Juristische Zeitschriften in Europa. Hrsg.: Stolleis, Michael – Simon, Thomas. Frankfurt/M, 2006, 237-268.
Gönczi – Henne 2001 Gönczi, Katalin – Henne, Thomas: Leipziger Verlage, ’liasionmen’ und die Anfänge der modernen Rechtswissenschaft in Ungarn. Eine Studie zum juristischen Wissenstransfer zwischen Deutschland und Ungarn im 19. Jahrhundert. Zeitsch= rift der Savigny-Stiftung Rechtsgeschichte. Germanistische Abteilung 118 (2001) 247-272.
Györgyi 1989 Györgyi, Kálmán: Mittermaier = und der ungarische Strafgesetzentwurf vom Jahre 1843. Annales Univ. Sci. Budape= st, Sectio Iuridica. Tom. XXX (1989) 15-26.
Györgyi 2003 Györgyi, Kálmán: Die Rolle Mittermaiers bei der Ausarbeitung des Strafgesetzentwurfes vom Jahre 1843. = In: Strafrechtsgeschichte an der Grenze des nächsten Jahrtausendes. Hrsg.: Mezey, Barna. Budapest, 2003, 39-53.
Henszlmann 1845 Hensslmann, Emerich: Verhandlungen der Ungarischen Ständetafel (1843) über den neuen Strafgesetzbuchsentwurf. Kritis= che Zeitschrift für Rechtswissenschaft und Gesetzgebung des Auslandes 17 (1845) 104-137.
Henszlmann 1846a Henszlmann, [Imre]: Die Juryfrage auf dem Ungaris= chen Reichstage von den Jahren 1843-1844. Kritische Zeitschrift für Rechtswissenschaft und Gesetzgebung des Auslandes 18 (1846) 43-109.
Henszlmann 1846b Hansslmann, E.: Verhandlungen des ungarischen Landtags über den Criminalkodex, und zwar über das Gefängniss-System. Kritische Zeitschrift für Rechtswissenschaft u= nd Gesetzgebung des Auslandes 18 (1846) 261-300.
Henszlmann 1846c Hansslmann, E.: Verhandlungen des ungarischen Landtags über den Criminalkodex, und zwar über das Gefängniss-System. Kritische Zeitschrift für Rechtswissenschaft u= nd Gesetzgebung des Auslandes 18 (1846) 373-392.
Heyßler 1844 Heyßler, Moriz: Entwurf eines Starfgesetzbuches für das Königreich Ungarn und die damit verbund= enen Theile, durch eine Reichstags-Deputation in den Jahren 1841-1843 ausgearbei= tet. Aus dem ungarischen Originaltexte übersetzt. Leipzig 1843, bei Adolph Frohberger. Zeitschrift für österreichische Rechtsgelehrsamkeit u= nd politische Gesetzkunde. 1844, III, 45-66.
Kajtár 2001 Kajtár István: Európai jogi kultúra – magyar modernizáció a 19. száza= dban (büntetőjogi példákkal). In: Tanulmányok dr. Földvári József professzor 75. születésnapja tiszteletére. Szerk.: Tóth Mihály – Herke Csongo= r. Pécs, 2001, 128-138.
Lukács 1894 Lukács Móricz Munkái II. S= zerk.: Gyulai Pál. Budapest, 1894.
Mezey 1997 Mezey, Barna: Über die Rolle der Kodifikationsbewe= gung in der ungarischen Rechtsgeschichte. In: Strafrechtskodifikation im 18. und= 19. Jahrhundert. Rechtsgeschichtliche Abhandlungen Bd. 21. Szerk.: Mezey, Barna – Bódi Beliznai, Kinga. Budapest, 1997, 90-97.
Mittermaier 1843a Mittermaier, Carl J. A.: Strafgesetzgebung in ih= rer Fortbildung II. Heidelberg, 1843.
Mittermaier 1843b Mittermaier a magyar büntető-törvénykönyvi javallatról. Pest, 1843.
Mohnhaupt 1999 Mohnhaupt, Heinz: Rechtsvergleichung in Mittermaiers „Kritische Zeitschrift für Rechtswissenschaft und Gesetzgebung d= es Auslandes” (1829-1856). In: Juristische Zeitschriften, Die neuen Medi= en des 18-20. Jahrhunderts. Hrsg.: Stolleis, Michael. Ius Commune 128. Frankfu= rt, 1999, 277-301.
Nagy 1964 Nagy Lajos: Szalay László és a magy= ar büntető eljárásjog. Állam- és Jogtudomány 1964/4. 519-570.
Ötvös 1997 Ötvös, Ildikó: Die strafrechtlichen Gesetzentwürfe des Reformzeitalters und Mittermaier. = In: Strafrechtskodifikation im 18. und 19. Jahrhundert. Rechtsgeschichtliche Abhandlungen Bd. 21. Szerk.: Mezey, Barna – Bódi Beliznai, Kin= ga. Budapest, 1997, 105-117.
Pulszky 1958 Pulszky Ferenc: Életem és korom I. Szer= k.: Oltványi Ambrus. Budapest, 1958.
Riemer 2005 Riemer, Lars Hendrik: Das Netzwerk der „Gefängnisfreunde“ (1830-1872). Karl Josef Anton Mittermai= ers Briefwechsel mit europäischen Strafvollzugsexperten. I. Frankfurt/M. 2= 005.
Schwarze 1843 Schwarze, Ludwig F. O.: Entwurf eines Strafgesetzbuc= hs für Königreich Ungarn und die damitverbundenen Theile. Durch eine Reichsdeputation in den Jahren 1841-1843. ausgearbeitet. Aus dem ungarischen Originaltexte übertragen. 2 Thle. Leipzig, Frohberger, 1843. 183 u. 13= 8 S gr. 8. (geh. 1 2/3 Thlr.) Kritische Jarbücher für Deutsche Rechtswissenschaft. 7 (1843) 14. 899-922.
Stolleis 1999 Stolleis, Michael: Juristische Zeitschriften –= die neuen Medien des 18-20. Jahrhunderts. In: Juristische Zeitschriften. Die ne= uen Medien des 18-20. Jahrhunderts. Hrsg.: Stolleis, Michael. Ius Commune 128. Frankfurt, 1999, VII-XIV.
Szalay 1844 Szalay, László: Verhandlungen des ungarischen Reichstags über den neuen Strafgesetzbuchsentwurf. Kritisc= he Zeitschrift für Rechtswissenschaft und Gesetzgebung des Auslandes 16 (1844) 311-329.
Szalay 1845 Szalay, László: Verhandlungen der zur Ausarbeitung eines Strafgesetzbuches in den Jahren 1841-1843. niedergesetzt= en ungarische Reichsdeputation. Kritische Zeitschrift für Rechtswissensch= aft und Gesetzgebung des Auslandes 17 (1845) 185-212.
[1] Gönczi 2003, 8.
[2] Balogh 2002, 455-456; Gönczi 1998a, 169; Gönczi-Henne, 2001, 248,= 3. j.; Stolleis, 1999, XI-XIII.
[3] Gönczi 2005, 387.
[4] Fayer 1896-1902; Györgyi 1989; Györgyi 2003.
[5] Pulszky 1958, 179, 186; Fayer 1896/I. 191-208; Györgyi 1989, 17-19; Me= zey 1997, 92; Gönczi 1998a, 170; Gönczi 1998b, 282, 284-285, 287; Mohnhaupt 1999, 294-295; Riemer 2005, 12; Balogh 2002, 457; Gönczi 200= 2, 144; Gönczi 2003, 28; Györgyi 2003, 41-46, 53.
[6] Entwurf 1843; Fayer 1896/I. 205, 209; Fenyő 1997, 202; Gönczi-Hen= ne 2001, 249-251; Gönczi 2003, 30; Györgyi 1989, 20; Györgyi 20= 03, 46-47.
[7] Szalay 1844; Szalay 1845; Henszlmann 1845; Henszlmann 1846a; Henszlmann 184= 6b; Henszlmann 1846c; Fayer 1896/I. 90, 231; Fayer 1898, 523-543; Nagy 1964, 52= 3, 533; Gönczi 1998a, 170; Gönczi 1998b, 288; Mohnhaupt 1999, 294; Fenyő 1997, 202; Györgyi 1989, 23-24; Gönczi 2002, 145, 20. = j.; Gönczi 2003, 28; Györgyi 2003, 52; Gönczi 2006, 258.
[8] Lukács 1894, 79-86, 123-124, 143-155, 191-200, 216-219, 328-329; Fay= er 1896/I. 230-231; Ötvös 1997, 116; Gönczi 1998b, 288; Gö= nczi 2003, 28; Gönczi 2006, 258-259.
[9] Kajtár 2001, 132, 122. j.
[10] Mittermaier 1843a, 217-244; Mittermaier 1843b; Fayer 1896/I, 91, 209-230; Györgyi 1989, 20-23; Ötvös 1997, 114-116; Györgyi 2003, 47-52; Gönczi 1998a, 170; Gönczi 1998b, 289; Gönczi 2002, 144-145, 152.
[11] Schwarze 1843; ADB XXXIII. 253-258.
[12] Schwarze 1843, 899-900.
[13] Schwarze 1843, 902-907.
[14] Schwarze 1843, 913.
[15] Schwarze 1843, 916.
[16] Schwarze 1843, 921.
[17] Heyßler1844; Biograph= isches Lexikon, 311.
[18] Heyßler 1844, 46.
[19] Heyßler 1844, 46-48.
[20] Heyßler 1844, 49.
[21] Heyßler 1844, 50.
[22] Heyßler 1844, 56-57.
[23] Criminalrichter 1847; Criminalrichter 1848.
[24] Criminalrichter 1847, 439-440.
[25] Criminalrichter 1847, 441-442.
[26] Criminalrichter 1847, 451.
[27] Criminalrichter 1848, 355.
[28] Criminalrichter 1848, 360.