MIME-Version: 1.0 Content-Location: file:///C:/A2CA5382/bonis39b.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Bónis
Péter
Menyhárd
Attila: Dologi jog
(Osiris Kiadó, Bp. 2007)
Nemrégiben jele=
nt meg
Menyhárd Attila, az ELTE oktatójának
tollából az a dologi jogi tankönyv, amelyhez
mérhető, magas színvonalú munka csak igen
ritkán születik. A
dologi jog igen jelentős területe a polgári jognak, amelyn=
ek
elsajátítása elengedhetetlen a polgári jog
beható ismeretéhez. Ez a jogterület a magánjog
tudományában hosszú múltra tekint vissza.
Ebből következik, hogy ez az egyik legbonyolultabb,
legcizelláltabb területe a magánjognak, valamint az is, =
hogy
ennek a jogterületnek a művelésekor nem hagyható
figyelmen kívül a jogtörténeti múlt ismerete
és figyelembevétele. A dologi jog tudományos
igényű feldolgozása tehát a magánjog&aacut=
e;sz
egyetemi oktató egyik legnehezebb feladatai közé tartozik, hiszen
egyszerre kell magas szintű dogmatikai eszköztárral &eacut=
e;s
tudással rendelkezni, és emellett a jogtörténeti
ismereteknek is birtokában kell lenni.
Menyhárd Attila=
e nehéz
feladatot több szempontból is kiválóan oldotta me=
g. A
szerző erényei közé tartozik nemcsak a világ=
osan
kifejtett dogmatikai érvelés, hanem a történeti
ismeretek széles tárházának, a magas szintű
összehasonlító jogi ismereteknek alkalmazása. A
komparatisztika művelésének elengedhetetlen felté=
tele
a magas szintű nyelvtudás, amelyről szintén
bizonyságot tesz a szerző, amikor a különféle
jogrendszerek megoldásait feldolgozza és a magyar
közönség számára bemutatja.
Menyhárd Attila, amellett, hogy az ELTE= Polgári Jogi Tanszékének habilitált tanszékvezető docense, aktívan részt vett a polgári jogi kodifikáció folyamatában is. Nevéhez fűződik számos tanulmány a dologi jog területéről, valamint (a zálogjog kivételével) a Ptk. Szakértői Javaslatának dologi jogi könyve. Mindez a jelentős munka, amely Menyhárd Attilát a dologi jog szakértőjévé avatja, méltán képesíti őt a dologi jogi tankönyv megírására. Személye biztosíték a= rra nézve, hogy ez a tankönyv nemcsak a régi Ptk., hanem az új Ptk. dologi jogának tankönyve is lesz.
A több, mint ötszáz oldalas tankönyv nem egyszerűen a tételes jog leírását adja, hanem bemutatja azokat az eszmetörténeti előzményeket is, amelyek a magyar do= logi jogra hatottak. A könyvben megjelennek a bírói gyakorlat= ra vonatkozó utalások, a rendszerváltás után lefolytatott jogirodalmi viták, az alkotmánybírósági határozatok hatásai. A bírói gyakorlat és az elméleti jogászság dialógusának eredményeké= ;nt mutatja be a szerző a részvényátruházási szerződés kapcsán kialakult új álláspontot, amely Kisfalu= di András és mások cikkei nyomán a traditiót immár dologi jogügyletnek tekinti. Ezek a jogirodalmi vit&aacut= e;k hozzásegítenek ahhoz, hogy a bírói gyakorlat biztosabb elméleti alapokon álljék, és az egyet= emi jogászság elmúlt rendszerben megtépázott tekintélye felemelkedve a bírói gyakorlat iránytűjévé váljék.
Az alkotmánybírósá= gi határozatok szintén jelentős szerepet játszanak a dologi jogban. A szerző figyelemmel kíséri az alkotmánybírósági gyakorlat fejlődé= sét, rámutat annak ellentmondásosságára. Az alkotmánybírósági döntvénytár sohasem lehet egynemű, hiszen egy ilyen nagyszámú testületben sok eltérő eszmét, felfogást kell összecsiszolni, ami nem mindig könnyű. A testület tagjai állandóan cserélődnek, a parlament új tago= kat választ, az elnökök megbízatása lejár. Ahhoz, hogy logikailag folytonos érvelés jöjjön létre, szükség van a jogtudományra, amely minél egységesebb, annál szilárdabb útmutatást tud adni egy koherens alkotmánybírósági gyakorlat kialakításához. Menyhárd Attila könyve talán éppen egy ily= en koherenciának veti meg az alapját. Lehet, hogy néhány alkotmánybírósági határozat név szerint is fog hivatkozni az ő munkájára.
Különösen érdekfeszítőek a szerző sorai a tulajdonjog absztra= kt fogalmáról, a nemtulajdonostól való tulajdonszerzésről, a tulajdonjog magánjogi és közjogi korlátairól, és az absztrakt dologi jogügyletről.
Ebből a gazdag tartalomból nehezen lehetne kiemelni bármit is, hiszen egy szerény könyvismertetés aligha képes visszatükrözni a szerző komplex érvelését, lebilincselő st&ia= cute;lusát, a jogi eszköztár biztos kézzel való alkalmazását. Az egyszerű és érthető megfogalmazás mögött a dologi jog átgondolt é= ;s részletekbe menő ismerete rejlik, amely minduntalan feltűn= ik annak, aki a kötetet olvassa. Nem kétséges, hogy azok a bonyolult összefüggések, amelyek a magánjogot jellemzik, és amelyek a dologi jog szépségét adják, a szerző fejében egységes rendszerré állnak össze, és a szövegben logikus rendszerben t&= aacute;rulnak fel a dologi jog megismerésére vágyó érdeklődő előtt.
Egy ilyen sokrétű munka össze= foglaló értékelése sohasem könnyű. Azt hiszem azonba= n, hogy Menyhárd Attila könyve méltán rászolgál az elismerésre, hiszen az a felvonultatott tudásanyag, amely ebben a kötetben kifejeződést nye= r, minden kétséget kizáróan tanúskodik a szerző magas szintű jogi erudíciójáró= l. Ajánlom tehát mindenkinek a figyelmébe ezt a munkát, hiszen magánjogi irodalmunk egyik legjelentősebb alkotásá= ;ról van szó, amelynek ismerete hozzátartozik az igényes jogász tudományos hátteréhez.
B&oac= ute;nis Péter