MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C8410A.13A7EDB0" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C8410A.13A7EDB0 Content-Location: file:///C:/2A742A92/erdei32.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Erdei Krisztián
Salzburg kora középkori
története
Nótári Tamás:=
A
salzburgi historiográfia kezdetei
(Szeged, Szegedi Középkorász Műhely 2007. 3=
42
oldal)
Károli Gáspár Reform&aacu=
te;tus
Egyetem docensének, Nótári Tamásnak 2007-ben
megjelent, a kora középkori Salzburg
történetéről és történetí=
rásáról
szóló könyvét tarthatja kezében az
olvasó. A könyv alapját a Szegeden 2006
júniusában, a Szegedi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán summa cum laude
megvédett, „Fejezetek Bajorország kora
középkori történetéből – a salzbu=
rgi
történeti források tükrében”
című PhD-értekés adta. (Jogtudományi
PhD-értekezését a Károli Gáspár
Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán véd=
te
meg 2005 tavaszán.[1]) A monográfia
– amelyet számos, e tárgyban publikált
tanulmány előzött meg[2] – szerkezet&eacu=
te;t
tekintve jól áttekinthető, Salzburg püspökei
által fémjelzett korszakok szerint, kronológiai sorren=
dben
haladva mutatja be a szerző Salzburg, és azon keresztül
Bajorország VII.-IX. századi történetét
három fejezetben.
A monográfia els= 337; fejezete Virgil püspök korát taglalja, először felvázolva az általános és szélesebb történeti hátteret, azaz a bajor kül- és belpolitikai viszonyokat. Ezáltal segítve az olvasót, = hogy könnyebben el tudja helyezni történelmi kontextusba a feje= zetben később részletesebben tárgyalt témá= kat, mint például a bajor egyházszervezet kialakulását, vagy a három ehelyütt bemutatott forrás elemzését. (Libellus Virgilii, Liber Confraternitatum és Gesta Sancti Hrodberti confessoris[3]) Ezek közül = ehelyütt csak az utóbbit részletezzük. Ennek kapcsán a szerző nem csak a szigorúan a legendához tartozó kérdésekre keres választ, hanem több, Salzburg késő ókori és kora középkori történetét érintő problematikát is behatóan tárgyal. A salzburgi kereszténység kialakulása és kontinuitása kapcsán figyelmet érdemel az Eugippius-tól származó, 511-ben írott Vita Sancti Severini,[4] amelynek 13. és= 14. fejezete említést tesz egy Iuvao nevű helyről, ahol= a szent számos csodát művelt. Ez az elbeszélé= ;s világossá teszi, hogy a Kr. U. V. században Salzburg már jelentős keresztény közösséggel rendelkezett.[5] A Vita Sancti Severini 44. fejezetéből azt is megtudhatj= uk, hogy Severinus konventje a tartomány 488-ban bekövetkezett kiürítése során elhagyta a Noricum ripense területét, és Itáliában telepedett le. A V= II. és VIII. század lakosságát illetően a forrásokból kiolvashatjuk ugyan a római eredetű lakosság jelenlétét e területen, s a Gesta Hrodbe= rti – noha a 6. fejezetben Iuvavumról mint elhagyatott, erdők= kel borított területről beszél – sem állítja, hogy Rupert teremtette volna meg a kereszténységet, hanem sokkal inkább csak annak megerősítéséről szól. Nótári ennek megfelelően úgy véli, hogy na= gy valószínűséggel feltételezhetjük a keresztények jelenlétét= e területen a VII. században, ám nem látja bizonyíthatónak, hogy e közösség és a Severinus-kori kereszténység között közvetlen kontinuitás volna kimutatható.[6] A VIII. század végén keletkezett Gesta Hrodberti szöveghagyományát és a Conversio Bagoariorum et Carantanorum 1. fejezetéhez fűződő kapcsolat&aacu= te;t tisztázva a szerző először Szent Rupert (Hrodbertus) bajorországi, illetve salzburgi működését datálja – nézete Herwig, Wolfram és Fritz Lo#= 3;ek álláspontjával van összhangban[7] –, amely szerint= a nemesi/királyi nemzetségből származó, talán Merowingokkal is rokonságot tartó Rupert 696-ban érkezett Salzburgba, 715/716 táján pedig már na= gy valószínűséggel elhunyt. A szent tevékenysége kapcsán kiemeli, hogy sem a Salzburgi Püspökség – ez hivatalosan csak Bonifácnak köszönhetően 739-ben fog megalakulni – sem a salzburgi Szent Péter-kolostor megalapítása nem Rupert műve; hozzá köthető viszont a cella Maximiliani és= a nonnbergi apácakolostor létrehozása.[8]
A könyv másod= ik fejezete Arn püspök korát taglalja, először felvázolva az általános és szélesebb történeti hátteret, azaz III. Tasziló bajor herceg trónfosztását és ezáltal az önálló Bajor Hercegség felszámolását, valamint a salzburgi érseks&eacu= te;g megalapítását. Ezek után a szerző a 788 és 790 között íródott Notitia Arnonis keletkezésének történeti hátterét, a mű datálásának kérdését és szerkezetét vizsgálja.[9] A történeti háttér kapcsán egyetlen nagyobb témára fókuszál a szerző: az egykor a Merowingok uralma alatt álló területek közül önálló államisággal rendelkező Bajor Hercegség utols&oac= ute; uralkodójának, III. Taszilónak az uralkodás&aac= ute;ra, amelyen belül is külön hangsúlyt kap a frank-bajor konfliktus, valamint – mintegy e konfliktus csúcspontjak&eacut= e;nt – a herceggel szembeni, 788-ban Ingelheimben lezajlott koncepci&oacut= e;s per és a trónfosztás.[10] Nagy Károly – Tasziló unokafivére – birodalomalkotó terveinek egyre inkább akadályát képezte az önálló kül- és belpolitikát folytat&o= acute; bajor herceg, akit – a szerző megállapítása szerint – 787-ig nem vazallusi, csupán hűségesk&uu= ml; kötött a frank uralkodóhoz. Nagy Károly fokozatosan elszigetelte Taszilót, s e törekvésében partnerre talált a bajor nemesség egy részében és a bajor egyházi méltóságokban, kiváltképp Arn(o) salzburgi püspökben. A politikail= ag talajvesztett herceg megkísérelt szövetségre lépni az avarokkal,[11] amit Nagy Káro= ly infidelitas-ként értelmezett – a trónfosztáshoz ez azonban nem szolgáltatott kellő alapot, vádként hozták= fel a herceggel szemben a 763-ban Pippinnel szemben elkövetett harisliz= -t, vagyis a királyi sereg engedély nélküli elhagyását is. A herceget kolostorba zárták, ma= jd 794-ben ismét a birodalmi gyűlés elé idézve hivatalosan is lemondásra kényszerítették; ez az utóbbi tény is amellett szól – hangsúlyoz= za Nótári –, hogy a vádak jogilag nem voltak megalapozottak, tehát méltán tekinthetjük a III. Tasziló elleni eljárást koncepciós pernek.[12]
A Notitia Arnonis-= t csak e körülmények ismeretében érthetjük meg, ugyanis Nagy Károly hatalomátvétele után a püspökségek – és talán a világi= ak is – kénytelenek voltak birtokaikról jegyzéket készíteni, s azt a királlyal jóváhagyatn= i, aki ezáltal áttekintést és befolyást nye= rt a bajorországi belső viszonyok felett. Arn immáron Nagy Károly hű embereként e feljegyzéssel biztosította püspöksége számára az ad= dig megszerzett javadalmakat.[13] A 798 és 800 között keletkezett Breves Notitiae a 798-ban érsekséggé emelkedett Salzburgi Püspöks&eacu= te;g birtokainak jegyzéke,[14] amely az Arn(o) alá rendelt püspökök felé volt hivatott Salzbu= rg primátusát hangsúlyozni. Arn(o) Nagy Károly kívánságára kapta meg III. Leó pápától a pallium-ot, s utóbb készségesen vett részt a Nagy Károly császárrá koronázását előkészítő politikai játszmában ̵= 1; a szerző Peter Classen megállapításaitól több ponton eltérve Schieffer közelmúltban megfogalmazott nézeteit teszi magáévá a p&aacut= e;pa ellen elkövetett merénylet kérdésében.[15] A történe= ti háttér elemzését követően Nótári a mű keletkezési idejéről, szerkezetéről, illetőleg a korábbi salzburgi forrásokhoz fűződő viszonyáról ad beható elemzést. A Notitia Arnonis-hoz képest feltárt grammatikai és stiláris eltérések révén világossá válik, hogy egyik feljegyzés sem szolgálhatott a másik forrásául, valamint hogy az esetleges – néhány – közös forrás ellenére,= a két munka teljességgel különböző célokat követ, és szemléletük – ez kiváltképp a Breves Notitiae esetében vá= lik világossá – is nagyban eltér egymást&oacu= te;l.[16]
A monográfia harma= dik fejezete Liutpram és Adalwin püspök korát mutatja b= e, először felvázolva az általános és szélesebb történeti hátteret, azaz az Avar Kagan&= aacute;tus felszámolását és a bolgár misszió= t. Emellett két további kapcsolódó forrás (= Carmina Salisburgensia, Conversio Bagoariorum et Carantanorum) részletes elemzését nyújtja a szerző, amelyből most részletesen a 870-ben keletkezett Conversio Bagoariorum et Carantanorum hátterére vonatkozó elemzéssel foglalkozunk.[17] E rész annyiban tér el az előzőektól, hogy n= em marad meg a mű szűkebb – Salzburg, illetőleg Bajorország által alkotott – keretei között, hanem kilépve onnan nem csak betekintést ad a Kárpát-medence IX. századi, honfoglalás elő= ;tti történetébe, de felvillantja a frank uralkodó, a pápa, a basileus és a frank uralkodó között kialakult kapcsolatrendszert is. Ennek során részletes bemuta= tását találhatjuk a Bajor Hercegséggel, illetve a Frank Birodalommal elsőként kapcsolatba kerülő szláv nép, a karantánok közti a Salzburgi Püspökség által megszervezett missziónak. Ezt követi egy hasonló jellegű, de területileg Pannóniára koncentráló missziónak, nevezetesen az avarok megtérítési kísérletének a Con= versio prizmáján keresztüli leírása.[18] Ezek után rövid kitekintés következik Konstantin és Met&oacut= e;d működésére a Moráviában, illetve Pannóniában, majd a pápa, a basileus, és a keleti-frank uralkodó bulgáriai missziós törekvéseire.[19] Miután a szerző alapos összegezést adott a Conversio történeti hátteréről, visszatér a bajorországi eseményekhez, és részletesen elemz= i a mű szerzőségének kérdését, Metód regensburgi perét, illetve a Conversio-ban Metód ellen megfogalmazott vádakat, valamint politikai &eacut= e;s teológiai hátterét. A szerző kilété= re csupán a mű néhány utalásából kísérelhetünk meg következtetéseket levonni, ám teljes biztonsággal nem tudjuk azonosítani: Nótári szerint nagy valószínűséggel megállapítható ugyanakkor egy, az 5. fejezetben olvasható első személyű fogalmazásból= a szerző salzburgi, illetve bajor származása. Adalwin érsek szerzőségét a következőkkel támaszthatja alá: egy további első személy= ű fogalmazás közvetlenül Adalwin megnevezését követi, elképzelhető tehát, hogy az ír&oacut= e; saját magát nevezte meg. Hasonlóképpen megfontolás tárgyává tehető azon té= ny, hogy a Conversio szövegében csupán két személy epithetonjaként szerepel a piissimus jelző= ;, ezek pedig Adalwin és Német Lajos, esetlegesen tehát a mű szerzője és címzettje. A Metód elleni vádakat három gyújtópont köré csoportosítja: először a lingua Latina, másodszor a doctrina Romana, harmadszor pedig a litterae auctorales Latinae kapcsán megmutatkozó elutasító magatartása. E három, a nyugati egyház és misszionáriusai által soha meg nem kérdőjelezett elemet Metód az egész nép számára értéktelen színben tüntette fel, nevezetesen philospohice superducens – e fordulat minősítését illetően nem fogadja el Wolfram = azon nézetét, miszerint a philosophus megnevezés már önmagában dehonesztáló lett volna,[20] e neutrális kitétel csupán az okfejtés módját jelölte meg.[21]
Végül megjegyeznénk, hogy a szerző által néhai mestere, Szádeczky-Kardoss Samu emlékének ajánlott monográfiában – a szerzőtől immáron megszokott módon – figyelemre méltó a szakirodal= om bőséges és széles körű feldolgozá= ;sa, amelyből képet alkothatunk arról, hogy a szerző sz&= aacute;mára a tudományos igénnyel megírt bevezető tanulmányban a filológiai megközelítés mel= lett a köz-, egyház-, művelődés- és jogtörténeti szempontok is nagy súllyal estek latba, his= zen maguk a salzburgi történeti források sem lettek volna interpretálhatóak a politikai folyamatok behatóbb elemzése nélkül. Ennek köszönhető, hogy a mű minden egyes fejezetében találkozhatni kitekintéssel azon szak-, illetve – a vizsgálódás szempontjából – segédtudományok eredményeire, így például a régészet, a germanisztika, a szlavisz= tika kutatásaira, amelyek segítségével az egyes források jóval árnyaltabban interpretálhatók.
[1] Ehhez lásd Nótári T.: Jog, vallás és retorika. Szeged 2006= .
[2] Nótári T= .: Források Salzburg kora középkori történetéből. Fordította, jegyzetekkel ellátta és a bevezető tanulmányt írta Nótári Tamás. Szeged 2005; Iuridicophilologica. T&iacu= te;z tanulmány. (Az előszót írta Szádeczky-Kard= oss Samu) Budapest 2004; Avarok a Kárpát-medencében - Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrás= ai. Belvedere Meridionale 12. 2000/3-4. 110-114; Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Aetas 2000/3. 93-111; Megjegyzések a Conversio Bagoari= orum et Carantanorum avar vonatkozású fejezeteihez. Tanulmá= nyok a középkorról. A II. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szerk. Weisz B.–Balogh L.–Szarka J. Szeg= ed, 2001. 67-84; De Consultis Bulgarorum. Collega 6. 2002/5. 47-53; Két forrás a kora középkori Salzburgból, Notitia Arno= nis – Epistola Theotmari. Aetas 2004/2. 72–95; Salzburg neve a kora középkori forrásokban. Collega. 9. 2005/1. 48–54; Tassilo III’s dethronement – contributions to an early-middle-a= ge show trial. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Iuridica et Politica 23. 2005. 65–90; Róma és Bizánc misszi&= oacute;s kísérletei a IX. századi Bulgáriában. Belvedere Meridionale 2005/1–2. 22–35; A Salzburgi Érsekség és Metód konfliktusa a Conversio Bagoariorum et Carantanorum tükrében. Belvedere Meridionale 200= 5. 3–4. 37–62; Metód pere a Regensburgi Zsinaton a Conversio Bagoariorum et Carantanorum tükrében. Collega 9. 2005/1. 44–51; On the Avar-related chapters of the Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Chronica 5. 2005. 26–39; Adalékok Virgil ap&aacu= te;t és püspök bajorországi működéséhez. In: Medievisztikai tanulmányok.= A IV. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szerk. Marton Sz.-Teiszler É. Szeged 2005. 99-122; III. Tasziló trónfosztása – adalékok egy koraközépkori koncepciós perhez. Jogtudományi Közlöny 60. 2005/12. 503-516; Személyállapot &eacut= e;s társadalomszerkezet a kora középkori Bajorországb= an. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestinensis 42. 2005. 163-186; Az univerzum képe Aethicus Ister Cosmographiájában. Belvedere Meridionale 2005. 5–6. 38-= 54; III. Leó pere és az Salzburgi Érsekség megalapítása. 9. Collega 2005/4. 55-59; Gesta Hrodberti. In: Classica – Mediaevalia – Neolatina. Edd. L. Havas et E. Tegyey. Debrecen 2006. 131-146; A kora középkori salzburgi birtokjegyzékek margójára. Jogelméleti Szemle 2= 006 / 3; Virgil püspök bajorországi jogvitáinak margójára. In: Tanulmányok Máthé Gábor 65. születésnapja tiszteletére. Szerk. Mezey B.-Révész T. M. Budapest 2006. 369-384; Szent László király I. törvénykönyve. (A Szabolcsi Zsinat határozatai.) Bevezetés, fordít&aacut= e;s, jegyzetek. In: Írott források az 1050–1116 közötti magyar történelemről. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 22. Szerk. M= akk F.-Thoroczky G. Szeged 2006. 146-161; Az ún. I. Esztergomi Zsinat határozatai. Ibid. 218-235; Az ún. II. Esztergomi Zsinat határozatai. Ibid. 248-251; Zsinati töredék. Ibid. 267; Infidelitas és harisliz. Belvedere Meridionale 2006. 3-4. 3-12; Salzburgi Virgil – püspök és karikaturista. In: Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest, 2006. 217-260; Egy kora középkori koncepciós per – III. Tasziló trónfosztása. In: Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest, 2006. 261-291; Metód pere a Regensburgi Zsinaton. In: Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest, 2006. 292-338; On Bishop Virgil’s Litigations in Bavaria. Acta Juridica Hungarica 48. 2007. 49-70; Conversio Bagoariorum et Carantanorum – Document of an Early Medieval Show Trial. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Iuridica et Politica 25. 2007. 95-119; Comments on Bi= shop Virgil’s Activity in Bavaria. In: Nótári, T.: Studia Iuridico-philologica I. Studies in Classical and Medieval Philology and Leg= al History. Hungarian Polis Studies 14. Debrecen 2007. 179-202; Tasilo IIIR= 17;s Dethronement – Remarks on an Early-Medieval Show Trial. In: Nótári, T.: Studia Iuridico-philologica I. Studies in Classic= al and Medieval Philology and Legal History. Hungarian Polis Studies 14. Debre= cen 2007. 203-232; The Trial of Methodius in the Mirror of the Conversio Bagoariorum et Carantanorum. In: Nótári, T.: Studia Iuridico-philologica I. Studies in Classical and Medieval Philology and Leg= al History. Hungarian Polis Studies 14. Debrecen 2007. 233-282.
[3] Gesta s. Hrodberti confessoris, ed. W. Levison, MGH SS rer. Merov. 6. Hannover-Leipzig 1913.= p>
[4] Eugippius: Szent Sever= inus élete. Fordította az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszéke munkaközössége Mócsy András vezetésével, a bevezető tanulmányt írta Bóna István. Budapest 1969. 266.
[5] Noll, R.: Die Anfä= ;nge des Christentums. In: Geschichte Salzburgs I. 2. Hrsg. v. H. Dopsch u. H. Spatzenegger. Salzburg 1981. 95. skk.
[6] Nótári T= .: A salzburgi historiográfia kezdetei. Szeged 2007. (a továbbiakb= an: Nótári 2007.) 9. skk.; Nótári T.: Forrás= ok Salzburg kora középkori történetéből. Szeged 2005. (a továbbiakban: Nótári 2005.) 13. skk.= p>
<= ![if !supportFootnotes]>[7] Wolfram, H.: Grenze und Mission. Salzburg vom heiligen Rupert zum heiligen Virgil. MGSL 115. 1975. 52.;Wolfram, H.: Salzb= urg, Bayern, Österreich. Die Conversio Bagoariorum et Carantanorum und die Quellen ihrer Zeit. MIÖG Ergänzungsband 31. Graz–Wien–= ;Köln 1995. 228; Lošek, F.: Die Conv= ersio Bagoariorum et Carantanorum und der Brief des Erzbischofs Theotmar von Salzburg. MGH Studien und Texte 15. Hannover 1997. 26.
[8] Nótári 2= 007. 60. skk.; Nótári 2005. 24. skk.
[9] Lošek, F.: Notitia Arnonis und Breves Notitiae. Die Salzburger Güterverzeichnisse um 800. MGSL 130. 1990. 31. skk.
[10] Kolmer, L.: Zur Kommendation und Absetzung Tassilos III. ZBLG 43. 1980. 311; Wolfram, H.: D= as Fürstentum Tassilos III., Herzogs der Bayern. MGSL 108. 1968. 173; Wolfram, H.: Die Geburt Mitteleuropas. Geschichte Österreichs vor sein= er Entstehung. 378–907. Wien 1987. 187. skk.
[11] Szádeczky-Kard= oss S.: Az avar történelem forrásai. Budapest 1998. 274. sk.=
[12] Nótári 2007. 87. skk.; Nótári 2005. 43. skk.
[13] Nótári 2007. 132. skk.; Nótári 2005. 62. skk.
[14] Lošek 1990. 10. = skk.
[15] Classen, P.: Karl der Große, das Papsttum und Byzanz. Die Begründung des karolingischen Kaisertums. Sigmaringen 1985. 42. skk; Schieffer, R.: Arn von Salzburg und = die Kaiserkrönung Karls des Großen. In: Bayern und Italien. Politik, Kultur, Kommunikation (8.–15. Jahrhundert). Festschrift für K. Reindel zum 75. Geburtstag. Hrsg. v. H. Dopsch–S. Freund–A. Sch= mid. München 2001. 112. sk., Nótári 2005. 73. skk.
[16] Nótári 2007. 146. skk.; Nótári 2005. 81. skk.
[17] Lošek 1997. 6. s= kk.
[18] Nótári 2007. 225. skk.; Nótári 2005. 95. skk.
[19] H. Tóth I.: Cirill-Konstantin és Metód élete, működése. Szeged 2003. 10. skk.
[20] Wolfram, H.: Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Das Weißbuch der Salzburger Kirche ü= ;ber die erfolgreiche Mission in Karantanien und Pannonien. Wien–Köln= –Graz 1979. 138.
[21] Nótári 2007. 262. skk.;Nótári 2005. 110. skk.
1 |