Fantoly Zsanett

A jogi személy büntetőjogi felelőssége Franciaországban

 

 

 

 

 

 

 

I. A jogi személy büntetőjogi felelősségének kialakulása

           

Franciaországban már a XII. századból ismertek olyan városi kiváltságlevelek, amelyek előírják a városi közösség büntetőjogi felelősségét arra az esetre, ha valamely bűntettest nem sikerülne megtalálni. Ilyenkor a város büntetőjogi felelőssége azon a vélelmen alapult, hogy ha a bűntettest nem adja ki, akkor bűnrészes vagy bűnpártoló.

 

A francia jogalkotásban az 1670-es Grande Ordonnance Criminnele- ben jelenik meg először a jogi személy büntetőjogi felelőssége, igen részletesen kidolgozva. A „városok, mezővárosok és falvak, valamint a testületek és társaságok” büntetőjogi felelősségét általában az állam érdekeit sértő bűncselekmények (például lázadás, királyi parancsok iránti engedetlenség, tiltott szervezkedés) alapozták meg.[1]

 

Az új francia Büntető Törvénykönyv, a Nouveau Code Penal bevezetéséig[2] azonban az 1810-es régi büntető kódex, az Ancien Code Penal alapján abból indultak ki, hogy a jogi személyek alapvetően nem büntethetők.[3] Az általános szabály alól kivételt képeztek olyan mellék (szakmai) törvényi rendelkezések, amelyek a jogi személyekkel szemben kifejezetten büntetőjogi szankciókat tartalmaztak, ilyen törvények azonban csak elszórtan voltak találhatók.[4]

A napjainkban is hatályos jogforrások közül kiemelendő a tisztességtelen piaci magatartásokat szankcionáló törvény[5], a munka törvénykönyve[6], valamint a dohányzás- és alkoholfogyasztás visszaszorításáról szóló törvény[7], amelyek elismerik a jogi személyek felelősségét. Ezek a joganyagok ugyan nem a jogi személy büntetőjogi felelősségéről szólnak, de elősegítették a kollektív felelősség elismerését, és így a jogi személy büntetőjogi felelősségének befogadását a francia jogba.[8]

 

Mivel a jogi személyek súlyos jogsértéseket követhetnek el az egészség, a környezet, a gazdaság rendje és a szociális rendelkezések ellen, így büntetőjogi felelősségük megteremtése Franciaországban is szükségessé vált. A büntetőjogi felelősség jogi személyekre való kiterjesztése elől jelentős akadályt gördített el a francia Alkotmánytanács, amikor 1982-ben alkotmány- értelmezésében kimondta, hogy a francia alkotmány nem tiltja a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonását.

Ugyanakkor a francia törvényalkotó is az európai jogharmonizáció sodrásába került és olyan szabályozást akart teremteni, amely megfelel az Európa Tanács ajánlásainak. A francia modell kialakításakor figyelembe vették a holland, brit, spanyol mintán túl Kanada és az Egyesül Államok példáját is.[9]

 

Az új francia Büntető törvénykönyv egyik fő újítása a jogi személy büntetőjogi felelősségének bevezetése. A törvényhozási reform első lépéseként az 1976-os és 1978-as törvényjavaslat értelmében gazdasági célkitűzéssel rendelkező, pontosan körülhatárolt személyegyesülések lehettek a büntetőjogi felelősség alanyai. Ez a megoldás túlnyomó részt támogatást nyert a szakirodalomban is, mivel a jogi személy büntetőjogi felelősségének tagadása időszerűtlenné vált, a vállalkozások a gazdasági, szociális és politikai élet jelentős szereplőivé nőtték ki magukat.

Az 1983-as törvényjavaslat a jogi személy büntetőjogi felelősségét azon tényállásokra korlátozta, ahol a (büntető)törvény azt külön előírja. Az 1989-es törvényjavaslat fenntartotta és továbbfejlesztette ezt a megoldást azzal, hogy a felelőssé tehető jogi személyek köréből kizárta a közjogi jogi személyeket.[10]

 

A törvény parlamenti vitájában felmerült a kérdés, hogy mely társaságok maradjanak kívül a felelősségi körön, továbbá, hogy a jogi személy egyáltalán büntetőjogi értelemben vett cselekmény elkövetésére képes-e, illetve hogy a bűnösség miképpen értelmezhető a jogi személy vonatkozásában. Ugyanakkor ezekkel a dogmatikai problémákkal a parlamenti vitákban csak érintőlegesen foglalkoztak, sokkal inkább a gyakorlati szempontok kerültek előtérbe.

Elkerülhetetlen volt azonban meghatározni a felelősséggel érintett jogi személyek körét, valamint azokat a cselekményeket, amelyek a jogi személy felelősségét megalapozzák.

 

A törvény személyi hatályának meghatározása a szabályozás kialakításakor a törvényalkotók egyik legnehezebb feladata volt. A kérdés először a törvényelőkészítő bizottság előtt merült fel, amely egymást követően több szabályozási tervet dolgozott ki. A legelső, 1976-os elképzelés szerint a kereskedelmi, ipari és pénzügyi tevékenységet folytató társaságok voltak a felelősségi körbe vonhatók, 1978-ban az alanyi hatályt kiterjesztették „minden társaságra”, majd az 1983-as javaslat a szoros értelemben vett jogi személyeket tekintette a felelősség alanyának. Ez utóbbi változat került 1986-ban és 1989-ben a Parlament elé véleményezésre.[11]

A személyi hatály meghatározása a Szenátusnak is fejtörést okozott, attól tartottak ugyanis, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásának bevezetése olyan alapvető szabadságjogokat sértene, mint a politikai szabadságjogok (politikai pártok esetén), szakszervezeti szabadságjogok (szakszervezetek esetén), egyesülési szabadság (egyesületek esetén). Ezért a Szenátus kizárta az alanyi körből a pártokat, politikai csoportosulásokat, szakszervezeteket, nonprofit szervezeteket és a dolgozói érdekképviseletek szerveit.

A Nemzetgyűlés – a Szenátussal ellentétben – kivétel nélkül minden jogi személyre kiterjesztette volna a törvény hatályát, ezért a törvényjavaslat visszakerült második olvasatra. Végül a parlamenti képviselők és szenátorok vegyes bizottsága odáig vitte az ügyet, hogy a Parlament az alanyi hatályt kiszélesítő változatot fogadta el.[12]

 

 

II. A jogi személy büntetőjogi felelősségének szabályozása

 

A felelősség elméletileg kiterjed minden jogi személyre, a kivételek külön vizsgálat tárgyát képezik a magán – és a közszektorban.

A magánjogi jogi személyek a polgári jogi társaságok, kereskedelmi társaságok, gazdasági társaságok, szakszervezetek, egyesületek, különböző vállalati bizottságok, valamint tulajdonostársak társulásai. Nem terjed ki a hatály a csendestársaságokra, az alávetéses alapon szerveződő társaságokra /Code Civil 1973. cikke/, sem pedig a társaságok csoportjaira. A felelősségre vonás nehézségbe ütközhet a felszámolás alatt álló társaságoknál, mivel ilyen esetben a büntető eljárás lefolytatását akadályozhatja a felszámolási eljárás.           

A közjogi jogi személyek köre nem csak a területi önkormányzatokra és a közintézményekre terjed ki, hanem a közhasznú szervezeteket és a szakmai kamarákat is felöleli. Két felelősségi korlátozást fontos azonban kiemelni. Az első, hogy az állam felelőssége kizárt, a szuverenitás elvével magyarázható. Eszerint az állam – a saját monopóliumából eredően alkotott büntetőjogi szabályaival – önmagát nem szankcionálhatja. Az elv hátulütője, hogy az állam felelősségre vonásának hiánya nehezen orvosolható problémákhoz vezethet, hiszen adott esetben milyen alapon vonható felelősségre egy helyi önkormányzat például az iskolai étkeztetés során elkövetett törvénysértés miatt, ha a minisztériumokat egyáltalán nem érintik ezen szabályok? A második kivétel a helyi önkormányzatokhoz és társulásaikhoz kapcsolódik, amelyek csak akkor vonhatók felelősségre, ha a törvénysértést delegálható közszolgáltatási tevékenységük gyakorlása során követik el. A „delegálható közszolgáltatási tevékenyég” kategóriát az 1992. február 6-i Helyi igazgatásról szóló, és az 1993. január 29-i Korrupció megelőzése elnevezést viselő törvények alkották meg. A „közszolgáltatás” fogalma igen kiterjedt, közigazgatási, ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenységet egyaránt takarhat. Ilyen feltételek mellett a büntetőjogi felelősség alól mentesülnek például a tisztán közhatalmi tevékenységeket, általános rendőrségi feladatokat és a népesség- nyilvántartással kapcsolatos tevékenységeket végző szervezetek, mivel ezen tevékenységek a civil szférának nem átengedhetők.[13]

 

A jogi személy büntetőjogi felelőssége nem általános jellegű, megállapításához szükséges, hogy a törvény Különös Részében az adott tényállás azt külön előírja. Az új Code Penal pontosan meghatározza e bűncselekmények körét.[14] A Code Penal-on kívül más törvényekben és rendeletekben is találunk a jogi személy felelősségére vonatkozó büntetőjogi szabályokat. [15]

 

A lábjegyzetben felsorolt bűncselekményekkel kapcsolatban három lényegi megállapítás tehető:

Először is, a lista nem tekinthető véglegesnek. Hiányosság mutatkozik egyes vétségek, mint például a megtévesztő reklámtevékenység, vásárlók megtévesztése, néhány gazdasági társaságokkal kapcsolatos vétség, végül a munka törvénykönyvébe ütköző cselekmények bővítése vonatkozásában. Másodszor: néhány kivételtől eltekintve (például az emberiség elleni bűncselekmények, hazaárulás, kémkedés) a felelősség vétségekre korlátozódik,[16] amelyek többsége szándékos elkövetést feltételez. Végül: a jogi személy felelősségét meg lehet állapítani az adott bűncselekmény befejezett és kísérleti szakáért egyaránt, továbbá a jogi személy tettesként, vagy részesként is felelhet.[17]

 

A felelősség megállapításának feltétele, hogy a bűncselekményt a jogi személy javára, annak szervei vagy képviselői kövessék el.

 

Az 1976-os törvénytervezet úgy fogalmazott, hogy a „jogi személy javára” kifejezés alatt a jogi személy tagjainak közös elhatározásából, a jogi személy szervei által a jogi személy érdekében elkövetett bűncselekmények értendők. Az 1978-as törvénytervezetben viszont a „közös érdekből” elkövetett törvénysértés lett felelősség- megalapozó. Ezen megfogalmazások közös jellemzője, hogy célzatot feltételeznek, ebből adódóan a szabályozási körön kívül maradnak mindazon bűncselekmények, amelyeket nem egyenes szándékkal követnek el.

Elvileg a hatályos törvényszöveget is értelmezhetnénk e célzat alapján, azonban ez összeegyeztethetetlen azzal, hogy a jogi személy által elkövethető bűncselekmények között szerepelnek gondatlan deliktumok is. Így a jogi személy felelősségét megalapozó törvénysértéseket áttekintve elmondhatjuk, hogy ide sorolhatók a jogi személy érdekében elkövetett cselekményeken kívül a jogi személy tevékenységi és érdekeltségi körén belül elkövetett cselekmények is, a lényeg, hogy a bűncselekmény nyereséget vagy nem vagyoni előnyt biztosítson a jogi személy számára. Ezzel ellentétben kizárólag a cég vezetője vonható felelősségre a saját javára, valamint a jogi személyen kívül álló, harmadik személy javára elkövetett bűncselekményért.

 

Általános értelemben véve „a jogi személy szervei” azok a személyek, szervek, amelyeket a törvény vagy az alapító okirat igazgatási vagy döntéshozatali jogkörrel ruház fel. Kereskedelmi tevékenységet végző társaság esetén a vezérigazgató, a cégvezető, az igazgatótanács testülete és a közgyűlés; városi önkormányzat esetében a polgármester, a polgármester- helyettesek és a képviselő testület; megyei önkormányzat esetén a megyei közgyűlés elnöke és a közgyűlés tekinthetők a jogi személy szerveinek. Regionális szinten a regionális közgyűlés elnöke és a regionális közgyűlés alkotják a jogi személy szerveit.

„A jogi személy képviselői” alatt olyan személyeket értünk, akik a jogi személyt harmadik személlyel kötött ügyletekben képviselik. Ahogyan azt a francia Legfelsőbb Bíróság kimondta, ide tartoznak azok a külön meghatalmazással rendelkező személyek is, akik konkrét ügyekben kapnak megbízást a jogi személy képviseletére. Ezzel szemben a 121-2 szövegéből az következik, hogy a jogi személy büntetőjogi felelőssége kizárt abban az esetben, ha alkalmazottja követi el a bűncselekményt.[18]

 

A fenti elvek értelmezésekor a következő nehézségekbe ütközhetünk:

Először is kérdéses, hogy a jogi személy büntetőjogi felelőssége akkor is megállapítható-e, ha a nevében eljáró szerv hivatali visszaélést követ el.

A 121-2 cikk nem tesz különbséget aközött, hogy a jogi személy képviseletében eljáró szerv a rábízott feladat teljesítése közben, vagy azon kívül követte el a bűncselekményt. Ebből következően – az egyéb feltételek fennállása esetén – mindkét esetben meg kell állapítani a jogi személy felelősségét, függetlenül attól, hogy a bűncselekményt döntéshozó szerve, képviselője a jogi személy megbízásából, vagy anélkül követte el.

Másodszor, lényeges-e a jogi személy büntetőjogi felelősségének vizsgálatakor, hogy a bűncselekményt a de iure vagy a de facto vezető tisztségviselője követte el?

A törvényhozó a büntetőjogi felelősség tekintetében nem tesz különbséget de iure és de facto vezetők között. Más kérdés, hogy a gyakorlatban általában a de facto vezetőt terheli a felelősség.

Harmadszor, kérdéses, hogy a jogi személy akkor sem felel-e az alkalmazottja által elkövetett törvénysértésért, ha az alkalmazott a cselekmény elkövetésére a jogi személytől felhatalmazást kapott és kifejezetten e felhatalmazás keretén belül járt el? Más szóval a delegált személy által elkövetett törvénysértést nem kellene-e úgy tekinteni, mintha az adott cselekményt maga a meghatalmazó követte volna el és vajon a két eset nem jár-e azonos jogi következményekkel?

A büntetőjogi kollégium állásfoglalása szerint a kompetenciával való felhatalmazás nem azonos a képviselettel.[19] Gyakorlatilag azonban – amennyiben nem akarjuk végletesen leszűkíteni a jogi személy felelősségre vonhatóságának körét – nehezen kerülhetjük el, hogy az elkövetésre felhatalmazott dolgozó cselekményét ne úgy tekintsük, mint a jogi személy képviselője által, illetőleg megbízásából elkövetett bűncselekményt. Ilyen eset például, ha a biztonsági szabályok be nem tartása gondatlanságból elkövetett emberölést vagy súlyos testi sértést idéz elő és a szabályok figyelmen kívül hagyása a cégvezető helyett és annak megbízásából eljáró építésvezető terhére írható.

Negyedszer, a jogi személy felelősségre vonható-e akkor, ha a természetes személy elkövető büntetőjogi felelősségének megállapítása kizárt?

A kérdés megválaszolásához különbséget kell tenni az objektív és szubjektív büntethetőséget kizáró okok között.[20] Amennyiben a büntethetőség kizárásának objektív oka van, akkor a bűncselekmény megállapítására nincs lehetőség, így a jogi személy sem vonható felelősségre. Szubjektív büntethetőséget kizáró okok esetén azonban a kérdés eldöntése összetettebb. Például, ha a 122-1 cikkben meghatározott elkövetői tudatzavar áll fenn, akkor nem a cselekmény bűncselekményi jellegét zárjuk ki, hanem az elkövetőt nem tudjuk felelősségre vonni. Ez alapján vagy úgy értelmezzük a törvényt, hogy a jogi személy felelőssége tükrözi a természetes személy elkövető felelősségét, így ha a természetes személyt nem tudjuk felelősségre vonni, akkor a jogi személy felelőssége is kizárt, vagy pedig elfogadjuk azt, hogy a jogi személyek felelőssége önálló kategóriát képez a felelősség fajtái között, ezért azt külön kell kezelni.[21] A gyakorlatban azonban nagyon nehéz a társaság felelősségét megállapítani akkor, ha a természetes személy vezető felelőssége kizárt.

Ötödször, a jogi személy büntetőjogi felelőssége kizárja-e annak a természetes személynek a felelősségét, aki a bűncselekményt elkövette vagy lehetőség van a természetes és jogi személy párhuzamos felelősségének megállapítására?

A törvényelőkészítő munkáltatok során a jogalkotó célja az volt, hogy a cégvezető hagyományosan megállapított törvényi felelősségi körét szűkítse. Annak eldöntésére, hogy a természetes személy felelőssége a jogi személy felelőssége mellett felmerülhet- e, két koncepciót dolgoztak ki. Az első szerint két esetben volt lehetőség arra, hogy a vezető felelőssége megállapítást nyerjen. Az egyik, ha bizonyítást nyert, hogy a vezető személyesen is közreműködött a bűncselekmény elkövetésében vagy az arra irányuló döntés meghozatalában, a másik csoportba pedig a törvény által felsorolt munkaügyi vétségek tartoztak. A második koncepció alapja az volt, hogy a jogi személy büntetőjogi felelősségét „fedő felelősségként” (responsabilité paravent)[22] kell tekinteni, amely megakadályozza, hogy a természetes személy elkövető büntetőjogi felelőssége felmerüljön. A későbbiekben ezen rendelkezéseket hatályon kívül helyezték. A hatályos törvény a kérdést úgy rendezi, hogy a természetes személy cégvezetőt csak akkor lehet eljárás alá vonni, ha személyesen és közvetlenül vett részt a bűncselekmény elkövetésében.

 

Végül nem elhanyagolandó, hogy a jogi személy „szervei vagy képviselői által elkövetett bűncselekmény” azt jelenti, hogy a jogi személy helyett „cselekvő” szervek, képviselők bűnösségét „számítják be” a jogi személynek, amellyel megdőlni látszik az a büntetőjogi alapelv, hogy a bűnösség kizárólag természetes személyek vonatkozásában értelmezhető büntetőjogi kategória.

 

II. A jogi személlyel szemben érvényesíthető szankciók[23]

 

A jogi személlyel szemben leggyakrabban alkalmazott szankció a pénzbüntetés, amelynek felső határa a természetes személyekre kiszabható összeg maximumának ötszöröse. A pénzbüntetés összegének felső határa megállapításakor a törvényalkotó figyelmen kívül hagyta, hogy bizonyos jogi személyek jelentős vagyonnak rendelkeznek és ez a szankció nem csak kistőkéjű egyesületekkel vagy családi vállalkozásokkal szemben szabható ki. Az ítélethozatalt megelőzően a bíróság egyénileg értékeli az adott jogi személy pénzügyi helyzetét, különös tekintettel arra, hogy jelen büntetés célja nem az, hogy a szankcionált jogi személyt a csőd szélére sodorja.

 

A második büntetési nem a jogi személy feloszlatása, amelynek az alkalmazási területe két irányból is behatárolt. A törvény 131-39 cikke alapján ez a szankció nem alkalmazható közjogi jogi személyekkel, politikai pártokkal, szakmai érdekvédelmi szervekkel, szakszervezetekkel, illetőleg a dolgozók érdekképviseleti szerveivel szemben. További korlátozás, hogy a feloszlatás kimondására akkor kerülhet sor, ha a jogi személyt bűncselekmény elkövetésére hozták létre, vagy a cégbíróságon bejegyzett tevékenységi körétől eltérő, büntetendő tevékenységet folytat. A társaság feloszlatását kimondó határozat végrehajtása a cégbíróság hatáskörébe tartozik.

 

A bírósági felügyelet alá helyezés, mint a szankciók harmadik típusa minimum öt évre szól. Ez a büntetés közjogi jogi személyeket, politikai pártokat és szakmai érdekvédelmi szervezeteket nem sújthat. Kiszabható viszont a dolgozókat képviselő intézményekre, szervekre. A bírósági felügyelet alá helyezés csak a bűncselekmény elkövetésekor fennálló tevékenység gyakorlására vonatkozhat. A bíróság megbízottat rendel ki, aki ellenőrzi a felügyelet alá vont jogi személy tevékenységét és fél évente beszámol arról a bíróságnak. Törvénytelenség észlelése esetén a bíróság – a felügyelet alá helyezés megszüntetésével – új büntetést szab ki.

 

A szankciók negyedik fajtája: bizonyos tevékenységek gyakorlásától való eltiltás.

A szakmai tevékenység közvetlen vagy közvetett gyakorlásától való végleges, ötévi, vagy annál hosszabb időre szóló eltiltást csak különösen indokolt esetben lehet kiszabni, mivel a vállalat csődbe juttatásának veszélyét hordozza.

A nyilvános kötvénykibocsátástól való végleges, ötévi, vagy annál hosszabb időre szóló eltiltás hatálya alatt tilos a társaság saját értékpapírjainak értékesítése finanszírozási források begyűjtése céljából. Ilyenkor a vállalkozás a saját értékpapírjai kibocsátása céljából sem pénzintézethez, sem tőzsdei társasághoz, sem pedig egyéb pénzügyi közvetítőhöz nem fordulhat, illetve saját magát e célból nem reklámozhatja.

A csekkek kibocsátásának korlátozása ötévi, vagy azt meghaladó időtartamra történhet. Ezen felül a bankkártya használattól is eltiltható a társaság.

A közbeszerzési eljárásból való kizárás véglegesen, vagy ötévi, illetve azt meghaladó időtartamra történhet. A 131-34 cikk értelmében ez a büntetés tiltja a közbeszerzési eljárásban való közvetett vagy közvetlen részvételt, illetve közbeszerzési megállapodás megkötését az állammal vagy állami szervekkel. Állami szervek alatt az állami intézményeket, önkormányzatokat, ezek társulásait, állami, vagy önkormányzati többségi tulajdonban lévő társaságokat értjük. Ilyen széles körben alkalmazva, ez a fajta büntetés fokozott hátránnyal járhat a jogi személyre, egyes jogi személyeket csődbe is juttathat.

 

A jogi személy intézményeinek végleges, vagy ötévi, illetve azt meghaladó időtartamra történő bezárása során a vállalatnak csak meghatározott – bűncselekmények elkövetésére „szakosodott” – egységeit semlegesítik.

 

A bűncselekmény elkövetésére szolgáló dolgot elkobozzák.

 

Sajátos – a cég piaci jó hírét sértő – szankció a jogi személy felelősségét megállapító ítélet kifüggesztése, illetve az írott sajtóban, médiában történő közzététele.

 

A fenti felsorolás érzékelteti, hogy a francia büntetőjogban a szankciók széles köre ismert a jogi személyekkel szemben. Az egyéniesítést elősegítendő ezen joghátrányok egymással kombinálva is kiszabhatók. Hátrányuk azonban, hogy elsősorban kereskedelmi tevékenységet folytató jogi személyeknél alkalmazhatóak, míg egyéb társaságok (például nonprofit szervezetek vagy közjogi jogi személyek) esetén alkalmazásuk nehézségekbe ütközhet és nem biztos, hogy a kívánt hatást éri el.

 

 

III. A törvényszöveghez fűzött kritikai megjegyzések

 

A jogi személy büntetőjogi felelősségének az előbbiekben ismertetett szabályozási rendszere helyenként fontos kérdéseket megválaszolatlanul hagy.

 

A gyakorlati alkalmazás során előforduló problémás eset lehet, ha a jogi személynek a székhelye külföldön van. Ilyenkor – bár a szabályozás kétség kívül kiterjed ezen jogi személyekre is – a pénzbüntetés, a bírósági felügyelet alá helyezés és a feloszlatás végrehajtása nem megoldott. Az 1993. május 14- i rendelettel a francia hatóságok közötti belső bűnügyi együttműködés alapformái megteremtődtek, de a legtöbb szankció külföldi székhelyű jogi személlyel szemben továbbra sem végrehajtható.[24] Ez pedig maga után vonja azt az „egyenlőtlen bánásmódot”, hogy a külföldi székhelyű jogi személy kedvezőbb helyzetbe kerül a büntetés végrehajtása (végrehajthatatlansága) során.

 

A jogi személy büntethetőségére csak a törvényben meghatározott konkrét tényállások vonatkozásában kerülhet sor, a törvényalkotó a jogi személy büntetőjogi felelősségét a bűncselekmények meghatározott csoportjára korlátozza. E tényállások áttekintése során azonban hiába keresünk logikát, a bűncselekmények felsorakoztatása önkényesnek tűnik és nem alkot koherens rendszert. Egyrészről indokolatlanul tág a bűncselekményi kör, - az előbbiekben láthattuk – a tiltott kábítószer kereskedelmen át a pénzhamisítás, kerítés, lopás, zsarolás, csalás, orgazdaság mellett a jogalkotó ide vonja az állam biztonsága elleni bűncselekmények közül például a terrorcselekményt is. Ugyanakkor nem sokkal korábban még csak gondatlan emberölés vagy testi sértés miatt lehetett a jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapítani, a szándékos élet és testi épség elleni deliktumok kívül maradtak a szabályozáson. (A 2001. június 12- i törvény feloldotta ezt a hiányosságot és a szándékos emberölésre és testi sértésre is kiterjesztette a jogi személy felelősségét.) A jelenlegi kazuisztikus szabályozás további problémája, hogy olyan bűncselekményeket is átfog, amelyek elkövetése a jogi személy természetével nem összeegyeztethető, például nemi erkölcs elleni erőszakos deliktumok.[25]

 

Az anyagi jogi törvény 121-2 cikke utal az elkövetői alakzatokkal és stádiumtani szakaszokkal foglalkozó 121-4 és 121-7 cikkekre. Ugyanakkor a törvény nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy a jogi személy elkövetői alakzata mi alapján nyer megállapítást. Mivel a jogi személy felelőssége a nevében „cselekvő” szervei, képviselői magatartásához kapcsolódik, így valószínűsíthető, hogy e szervek, képviselők által megvalósított elkövetői alakzat határozza meg a konkrét bűncselekmény vonatkozásában a jogi személy elkövetői alakzatát. Ez alapján viszont elképzelhetetlen, hogy elválik egymástól a jogi személy szerveinek, képviselőinek és magának a jogi személynek a bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepe, tehát nehéz olyan esetet találnunk, amikor például a „cselekvő” szerv vagy képviselő mindössze részesi alakzatot realizál a jogi személy tettesi magatartásához járulva. Ehhez a problémakörhöz kapcsolódóan vitatott lehet a „képviselő” személyének a meghatározása, különösen a bonyolultabb szervezeti struktúrával rendelkező társaságoknál, továbbá problémát okozhat, hogy a törvény nem fejti ki, mit jelent a jogi személy „szervei vagy képviselői által” történő elkövetés.

 

A törvény szövegezése alapján a bűncselekményt a jogi személy „javára” kell elkövetni, ez a kifejezés azonban további értelmezést nem nyert. A kialakult bírói gyakorlat szerint nem csak az anyagi előny, hanem a korábbi helyzethez képest a jogi személynek egy kedvezőbb helyzetbe kerülése is megalapozza ezt a kitételt.[26] Dogmatikai szempontból vizsgálva viszont a „javára” kifejezés egy sajátos célzatot takar, amely a jogi személy „cselekvő” szerve vagy képviselője oldaláról egyenes szándékkal történő elkövetést feltételezne.

 

A jogi személy büntetőjogi felelősségét érintő alapvető kérdések tisztázatlanok maradtak, mint például annak megválaszolása, hogy a jogi személy büntetőjogi értelemben vett cselekmény realizálására képes-e vagy hogyan értelmezendő a jogi személy vonatkozásában a bűnösség. E dogmatikai hiányosságokat nem lehet a gyakorlati alkalmazhatósággal, pusztán praktikus szempontok középpontba állításával elhárítani.

 

 

IV. A jogi személy felelősségre vonásának büntető eljárásjogi kérdései

 

A jogi személy ellen indított eljárásban az államügyész jár el, a bíróság illetékességének megállapításakor a bűncselekmény elkövetésének helye, vagy a jogi személy székhelye irányadó.

A jogi személy a büntető eljárásban általában saját jogi képviselője által vesz részt, ebből a szempontból az eljárás megindításakori és nem a bűncselekmény elkövetésekori törvényes képviselő érintett. A jogi személy képviseletét speciális meghatalmazással rendelkező személy is elláthatja, ez a rendelkezés különösen a nagyobb társaságok számára teheti rugalmasabbá a képviseleti szabály alkalmazását. A törvény két olyan esetet ismer, amikor a jogi személy a bíróság által kirendelt ügygondnok által képviselteti magát az eljárásban. Egyrészt ha a jogi képviselő maga is eljárás alá vont személy, az érdekellentét indokolja az ügygondnok kirendelését. Másrészt ha a jogi személy képviseletének ellátására jogosult személy az idézésre nem jelenik meg, törvényes képviselő hiányában a bíróság köteles a jogi személy érdekeit védő ügygondnok kijelölésére. Az eljárás tárgyáról és a tárgyalás időpontjáról az ügyészség értesíti a jogi személy képviselőjét legkésőbb a tárgyalást megelőző tizedik napon.

Amennyiben a jogi képviselő nem eljárás alá vont személy, csak a tanúra vonatkozó „kényszer szabályok” (mesure de contrainte) alkalmazhatók rá. Ennek megfelelően a terhelttel szemben alkalmazható őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, bírói felügyelet nem rendelhető el a jogi képviselővel szemben, kizárólag a tanúval szemben foganatosítható egyetlen kényszercselekmény: amennyiben nem jelentik meg, a vizsgálóbíró vagy az ítélő bíróság a megjelenése kikényszerítésére rendőri erőt vehet igénybe.[27]

A vizsgálóbíró a jogi személyt bírósági felügyelet alá helyezheti, illetőleg a Büntetőeljárási törvény 706-45 cikkében foglaltak alapján elrendelheti pénzösszeg biztosítékként történő letétbe helyezését, kötelmi biztosíték adását, dologi biztosíték adását, csekk- kibocsátás, illetve bizonyos tevékenységek szüneteltetését. A fenti kötelezettségek megszegése az elkövető természetes személy és jogi személy felelősségre vonását eredményezi.

Az értesítés szabályait a törvény 550-562 cikkei tartalmazzák.

A nemzeti bűnügyi nyilvántartásba vételre vonatkozó rendelkezésekről a törvény 768-1, 769, 774-1, 775-1 A és 776-1 c cikkei szólnak.

 

            Az eljárásjogi rendelkezések kapcsán a gyakorlatban bizonytalanságok merültek fel.

Kérdéses, hogy a vállalkozás megalakítási fázisában elkövetett bűncselekmény miatt a szabályosan megalakított jogi személy elkövetőként bíróság elé állítható-e? A cégjogi bírói gyakorlat nem teszi lehetővé a bejegyzés alatt álló társaságok polgári jogi felelősségének megalapozását, ennek analógiájára a francia büntető bírságok gyakorlata szerint a 121-2 cikk itt nem alkalmazható, tehát a bejegyzés alatt lévő társaság jogi felelőssége nem merül fel. A bejegyzést nyert társaság akkor vonható büntető eljárás alá, ha a megalapításakor megkezdett és a későbbiekben már mint bejegyzett cégként befejezett folytatólagos bűncselekményből kimutathatóan előnye származott.[28]

 

Abban az esetben, ha a bűncselekményt a felszámolás folyamata alatt követték el, a helyzet megváltozik: a jogi személy a felszámolás utolsó napjáig felelősségre vonható.

 

Problémát okozhat, ha az ítélethozatal előtt a jogi személy átalakul, tehát például beolvad egy másik jogi személybe. A polgári jogi szabályok alapján a természetes személy halála megszüntet minden ellene folyamatban lévő eljárást. Ha azonban ez a jogi személyre is alkalmazható lenne, a jogi személyek a felelősségre vonás alól könnyedén kibújhatnának. Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy megtiltsák a jogi személynek a beolvadást és a szétválást a büntető eljárás megindulását követően.

 

A jogi személlyel szembeni polgári igény érvényesítése általában nem okoz komoly nehézségeket a polgári perben. Azonban kérdéses, hogy a polgári jogi igény érvényesítésére sor kerülhet-e büntetőbíróság előtt, azaz a büntetőbíróság hozhat-e polgári jogi követelésre vonatkozó ítéletet és kötelezheti-e a jogi személyt kártérítés megfizetésére?

 

 

V. A törvény alkalmazása során nyert gyakorlati tapasztalatok

 

            A jogi személyekkel szemben lefolytatott első 100 büntető eljárás bűnügyi statisztikai adatait összegzik az alábbi táblázatok.[29] A legkorábbi ítélet 1994. november 18- án született, a legfrissebb pedig 1997. október 23- án. Maga a tény, hogy közel három év alatt mindössze 100 esetben folyt büntető eljárás jogi személlyel szemben, bizonyítja leginkább, hogy a francia jogalkalmazók annak ellenére vonakodnak az új felelősségi forma alkalmazásától, hogy a törvényalkotási hiányosságok tág teret engednek jogértelmezésük számára. A törvény „visszafogott” alkalmazása leginkább annak dogmatikai kiforratlanságával magyarázható.

           

            Az 1. számú táblázat rögzíti, hogy a 100 büntető eljárás közül 69 a párizsi fellebbviteli bíróság előtt zajlott. Azokon a területeken, ahol a legtöbb társaság van cégbírósági nyilvántartásba véve (Lyon és Nancy), mindössze elvétve (4-5 esetben) indultak büntető eljárások jogi személyekkel szemben.

 

            A 2. számú táblázat azt mutatja, hogy 92 esetben kereskedelmi társaságokat ítéltek el, profitorientált, gazdasági célra alakult vállalkozásokat szankcionáltak. Hat esetben született felelősséget megállapító ítélet közjogi jogi személyekkel szemben, ám a közintézményekre kiszabott pénzbüntetések összege messze meghaladja a kereskedelmi társaságokra kiszabott pénzbüntetések összegeit. Ugyanakkor nem hoztak egyetlen felmentő ítéletet sem amiatt, hogy a jogi személy büntetőjogi felelősségre vonásának dogmatikai alapjai a konkrét eljárásban hiányoznának.

 

            A jogi személyek terhére rótt bűncselekményekkel a 3. számú táblázat foglalkozik. 35 esetben engedély nélküli munkavállalás, 8 esetben gondatlan emberölés, 19 esetben gondatlan testi sértés, 11 esetben környezetkárosítás miatt ítélték el a társaságokat. Egyetlen ítélet sem született pénzmosás, terrorizmus vagy drog-deliktumok miatt, amelyek vonatkozásában a bűnözés országhatárokat figyelmen kívül hagyó szervezeti jellege leginkább domináns.

 

            A 4. számú táblázat a felmentő ítéleteket tekinti át, amelyek – mint láthatjuk – igen ritkák. 100 büntető eljárásból 4 végződött a jogi személy felmentésével, a vádigazoltság 96 %- a magas arányszám.

 

            Az 5., illetve 6. számú táblázatok eljárási adatokat tartalmaznak. Általában az ügyészség kezdeményezte a jogi személlyel szemben a büntető eljárást, csak kivételes esetekben a sértett, illetve más személy vagy szerv. A 6. számú táblázat adataiból kitűnik, hogy amennyiben a jogi személy mellett annak képviselőjét is eljárás alá vonják, nincs törvényi akadálya annak, hogy a jogi személy érdekeit – az ugyancsak a vádlottak padján helyet foglaló – képviselője védje.

 

 


1. számú táblázat: A jogi személyekkel szemben kiszabott büntetések megoszlása

 

Fellebbezési bíróság

A fellebbezési bíróság által elítélt jogi személyek száma

A fellebbezési bíróság által hozott ítéletek száma

A büntető bíróság által kimondott elítélések száma

Párizs

69

1

T.C. Párizs

45

 

 

 

T.C. Créteil

22

 

 

 

T.C. Evry

1

Bordeaux

5

 

T.C. Bergerac

1

 

 

 

T.C. Périgueux

4

Nancy

5

 

T.C. Epinal

2

 

 

 

T.C. St. Dié

1

 

 

 

T.C. Verdun

2

Lyon

4

 

T.C. Bourg- en- Bresse

1

 

 

 

T.C. St. Etiene

3

Versailles

3

 

T.C. Nanterre

1

 

 

 

T.C. Versailles

2

Rennes

3

 

T.C. Quimper

1

 

 

 

T.C. St. Nazaire

2

Angers

2

1

T.C. Angers

1

Besancon

1

 

T.C. Montbéliard

2

Chambéry

2

 

T.C. Annecy

1

 

 

 

T.C. Chambéry

1

Dijon

1

 

T.C. Chalmont

1

Grenoble

1

1

 

 

Monpellier

1

 

T.C. Harbonne

1

Pottiers

1

 

T.C. Pottiers

1

Reims

1

 

T.C. Troyes

1

 

 

 

 

2. számú táblázat: A jogi személyekkel szemben hozott ítéletekről

 

 

Elítélt jogi személyek száma

Felmentett jogi személyek száma

Pénzbüntetés átlaga

Pénzbüntetés minimuma

Pénzbüntetés maximuma

Ítélet közzététele

Eltiltás

Egyéb büntetés

Összesen

100

4

45.300 F.

3.000 F.

500.000 F.

13

1

9

Kereskedelmi társaság

92

4

43.478 F

3.000 F.

500.000 F

12

1

7

Nonprofit társaságok

2

 

15.000 F.

10.000 F.

20.000 F.

 

 

1

Területi önkormányzatok

4

 

42.500 F.

5.000 F.

150.000 F.

 

 

 

Közintézmények

2

 

165.000 F.

30.000 F.

300.000 F.

1

 

1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. számú táblázat: A jogi személyek által elkövetett bűncselekményekről

 

 

Elítélt jogi személyek száma

Felmentett jogi személyek száma

Pénzbüntetés átlaga

Pénzbüntetés minimuma

Pénzbüntetés maximuma

Ítélet közzététele

Eltiltás

Egyéb büntetés

Engedély nélküli munkavállalás

35

1

32.353 F.

4.000 F.

100.000 F.

3

1

2

Gondatlan emberölés

8

 

107.500 F.

10.000 F.

300.000 F.

1

 

2

Gondatlan testi sértés

19

 

57.526 F.

3.000 F.

100.000 F.

7

 

1

Környezetkárosítás

11

2

10.363 F.

3.000 F.

20.000 F.

2

 

 

Számlázás

13

 

68.308 F.

4.000 F.

600.000 F.

 

 

 

Termékhamisítás

5

1

27.500 F.

10.000 F.

50.000 F.

 

 

1

Bizalommal visszaélés

2

 

26.500 F.

3.000 F.

50.000 F.

 

 

 

Vétség

2

 

100.000 F.

100.000 F.

100.000 F.

 

 

 

Árközlés elmulasztása

1

 

60.000 F.

50.000 F.

50.000 F.

 

 

 

Engedély nélküli csőd

1

 

7.000 F.

7.000 F.

7.000 F.

 

 

 

Lefoglalt áru eladása

1

 

20.000 F.

20.000 F.

20.000 F.

 

 

 

Hamis csőd

1

 

3.000 F.

3.000 F.

3.000 F

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. számú táblázat: A jogi személyek felmentő ítéleteiről

 

Bíróság

Bűncselekmény

Felmentő ítéletek száma

Elítélt természetes személyek száma

Párizs

Környezetvédelmi szabványtól eltérő berendezés üzemeltetése

1

0

Créteil

Munkavállalási engedély nélkül külföldi személy foglalkoztatása

1

0

Lyon

Környezetvédelmi szabványoknak megfelelő berendezés engedély nélküli üzemeltetése

1

0

Grenoble

Védjeggyel való visszaélés

1 (I. fokon 10.000 F. pénzbüntetés)

1 (felmentés)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. számú táblázat: A jogi személyekkel szemben lefolytatott eljárásokról

 

A jogi személy típusa

Az eljárás kezdeményezője

 

 

Az eljárás módja

 

 

 

 

 

Ügyészség

Sértett

Egyéb

Közvetlen idézés

Önkéntes megjelenés

COPJ

Kioktatás

Egyéb

Magánjogi kereskedelmi társaság

85

6

1

86

2

1

2

1

Magánjogi nonprofit társaság

2

 

 

1

 

1

 

 

Területi önkormányzat

4

 

 

3

 

 

1

 

Közintézmény

 

2

 

1

 

 

1

 

Összesen

91

8

1

91

2

2

4

1

 

 

A jogi személy típusa

A jogi személyt a saját jogi képviselője képviseli

A jogi személy képviseletét a bíróság által kirendelt ügygondnok látja el kollektív eljárás keretében

A jogi személy képviseletét meghatalmazással bíró képviselő látja el

A jogi személy képviseletét a bíróság által kirendelt ügygondnok látja el külön jogszabály alapján

Egyéb

 

 

 

Összesen

Ebből ügyvéd

 

 

Magánjogi kereskedelmi társaság

8

2

8

6

2

1

Magánjogi nonprofit társaság

 

 

 

 

 

1

Területi önkormányzat

 

 

 

 

 

 

Közintézmény

 

 

1

 

 

 

Összesen

8

2

9

6

2

2

6. számú táblázat: Azon eljárásokról, amelyekben a jogi személy képviselőjét a jogi személlyel együtt vonták felelősségre

 

 



[1] Lévai, I.: Societas delinquere potest avagy egy jogelv eróziója. Magyar Jog 1994/6. 371- 372. p.

[2] Az 1810- es Ancien Code Penal- t felváltani szándékozó törvények tervezetei már 1934. óta tartalmazzák a jogi személyek büntethetőségét. A Nouveau Code Penal elfogadását és hatályba lépését majd másfél évtizeden át tartó jogelméleti és jogpolitikai vita előzte meg. A törvénynek a jogi személy büntetőjogi felelősségével foglalkozó rendelkezése 1994. március 1- én lépett hatályba.

[3] Zieschlang, F.: Die strafrechtliche Verantwortlichkeit juristischer Personen im französischen Rech – Modellkarakter für Deutschland? ZStW 115 (2003) 118. p.

[4] A második világháborút követően ilyen lex specialis volt például az 1945- ös kollaboráns lapkiadókra vonatkozó rendelet, amely szerint minden nyomdai vagy hirdetői tevékenységet folytató társaság tettesként vagy részesként felelhet, ha hazaárulást követ el. Egy másik, szintén 1945- ös rendelet gazdasági bűncselekmények elkövetése esetén előírja a magánjogi jogi személy időleges foglalkozástól eltiltását.

[5] A kartelltilalmat, valamint a domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalmát megszegő jogi személyek pénzbüntetéssel sújthatók, amelyet a Versenytanács szab ki és hajt végre. A felelősségre vonás egy nagyon hasonló módját korábban a Versenybizottság, a Conseil de la Concurrence is alkalmazta eljárásaiban, amikor a gazdasági társaságok jogsértő magatartásait szankcionálta.

[6] A foglalkozás körében elkövetett halált vagy súlyos testi sértést okozó gondatlan bűncselekmények miatt a bíróság a vezetők vagy képviselők helyett a jogi személyt kötelezheti pénzbüntetés megfizetésére.

[7] A bíróság a vezetőkre vagy képviselőkre kiszabott pénzbüntetés megfizetésére kötelezheti a jogi személyt.

[8] Varga, G.: Elkövetői alakzatok a büntetőjogban. OTDK dolgozat. Konzulens: Györgyi Kálmán. Budapest, 2001.

[9] Boubée, G.- Bouloc, B.- Francillon, J.- Mayaud, Y.: Code Pénal Commenté. Dalloz, 1996. 16. p.

[10] Zieschlang, F.: Strafrechtliche Verantwortung … i m. 120- 121. p.

[11] Zieschlang, F.: Strafrechtliche Verantwortung … i.m. 121. p.

[12] Nouveau Code Penal 121-2: „A jogi személyek, az állam kivételével, büntetőjogilag felelősek – a 121-4  - 121-7 cikkekben megállapítottak szerint és a törvény vagy rendelet által meghatározott esetekben – a javukra, szerveik vagy képviselőik által elkövetett bűncselekményekért.

A helyi önkormányzatok és ezek társulásai csak azon bűncselekmények miatt felelősek, melyeket olyan tevékenységek gyakorlása során követtek el, amelyek közszolgáltatások szerződéses átruházásának tárgyai lehetnek.

A jogi személyek büntetőjogi felelőssége nem zárja ki ugyanazon bűncselekményt tettesként vagy részesként elkövető természetes személyek büntetőjogi felelősségét.”

[13] Bourbeé, G.- Bouloc, B.- Francillon, J.- Mayaud, Y.: Code Pénal Commenté … i.m.: 18. p.

[14] A teljesség igénye nélkül: az emberiség elleni bűncselekmények; emberölés; testi sértés; tiltott kábítószer kereskedelem; más személy veszélyeztetése; az emberen való kísérletezés; hátrányos megkülönböztetés; kerítés; az emberi méltósággal ellentétes munka és elszállásolási feltételek; személyiségi jogok megsértése; képviselet megsértése; a számítógépes file- okból vagy információfeldolgozásból eredő személyiségi jogok megsértése; családi állás megváltoztatása; lopás; zsarolás; becsületsértés; csalás; bizalommal való visszaélés; hitelezési csalás; zálogjog vagy lefoglalt tárgy elsikkasztása; jogtalan elsajátítás; fizetésképtelenség csalárd megszervezése; orgazdaság és azzal rokon bűncselekmények; rongálás, pusztítás és rombolás; a számítógépes adatfeldolgozási rendszerek elleni bűncselekmények; hazaárulás és kémkedés; a Köztársaság intézményei és a nemzet területi sértetlensége elleni bűncselekmények; nemzetvédelmi titoksértés; terrorcselekmények; államhatalom elleni csoportosulásban való vétkes részvétel; vesztegetés; befolyással üzérkedés; a közmunkák elvégzésének ellenzése; minőség jogellenes használata; az igazságszolgáltatás gyakorlásának akadályozása; hamisítások; pénzhamisítás; hatósági jelvények hamisítása.

[15] Az 1993. január 29-i törvény: A gazdasági élet átláthatóságát veszélyeztető korrupció megelőzésének szabályairól, az 1993. december 20-i törvény: A külföldi munkavállalókra vonatkozó rendelkezésekről, az 1995. február 2-i törvény: A környezet védelméről (81. cikk: a jogi személyek felelőssége a tengerek szennyezése esetén).

[16] A francia büntetőjogban a bűncselekmények súlyuk szerint bűntettek, vétségek és kihágások lehetnek. Ez utóbbiak lényegében a magyar jog szerint szabálysértésnek minősülő cselekmények, öt kihágási osztályba sorolandók. Az első három osztályt a pénzbírsággal szankcionált cselekmények alkotják, míg a többiben elzárás is kiszabható.

[17] Részesként felel a jogi személy, ha irányító szervei vagy képviselője olyan harmadik személynek a bűnsegédei, aki a jogi személy javára követte el a bűncselekményt, illetőleg ha az irányító szerv vagy képviselő utasítást ad ennek a harmadik személynek a bűncselekmény elkövetésére. A törvényelőkészítő vita során példaként említették azt az esetet, amikor valamely társaság utasítására ipari dokumentumokat loptak el a konkurens társaság helyiségeiből, valamint ide tartozik a társaság javára elektromos áram lopás az áramszolgáltató vállalat vezetékeire való jogellenes csatlakozással. Erről részletesen lásd: Nagy, G.: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége a francia jogrendszerben. Bírák Lapja 1995/ 2-4. 96. p.

[18] Boubeé, G.- Bouloc, B.- Francillon, J.- Mayaud, Y.: Code Pénal Commenté … i.m. 18. p.

[19] Boubeé, G.- Bouloc, B.- Francillon, J.- Mayaud, Y.: Code Pénal Commenté … i.m. 21. p.

[20] Az objektív büntethetőséget kizáró okok a cselekményhez, míg a szubjektív büntethetőséget kizáró okok az elkövető személyéhez kapcsolódnak.

[21] Boubeé, G.- Bouloc, B.- Francillon, J.- Mayaud, Y.: Code Pénal Commenté … i.m. 21. p.

[22] Boubeé, G.- Bouloc, B.- Francillon, J.- Mayaud, Y.: Code Pénal Commenté … i m. 22. p.

[23] Nouveau Code Pénal 131-37- től 131- 40- ig, 132- 12- től 132- 15- ig.

[24] Zieschlang, F.: Strafrechtliche Verantwortung … i. m. 122. p.

[25] Zieschlang, F.: Strafrechtliche Verantwortung … i m. 124. p.

[26] Zieschlang, F.: Strafrechtliche Verantwortung … i m. 125. p.

[27] Nagy, G.: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége … i.m. 99. p.

 

[28] Boubeé, G.- Bouloc, B.- Francillon, J.- Mayaud, Y.: Code Pénal Commenté … i m. 23. p.

[29] A táblázatok adatait a francia bűnügyi nyilvántartóban feldolgozott eljárások képezik, forrásuk a francia Igazságügyi Minisztérium.

2004/1. szám tartalomjegyzéke