Fantoly Zsanett – Kovács Judit:

Recenzió Tremmel Flórián: Magyar büntetőeljárás c. tankönyvéhez

Tremmel Flórián[1]: Magyar büntetőeljárás című tankönyve 2001-ben jelent meg a magyar könyvpiacon a Dialóg Campus Könyvkiadó gondozásában. Bár a könyv írója szerényen csak “vezérfonal”-ként szolgálónak tartja több mint 600 oldalas munkáját, - s azt a törvényszöveg tanulmányozásával és az egyetemi előadások anyagával javasolja kiegészíteni – mégis úgy véljük, hogy az utóbbi néhány évtized jelentős tankönyvét és egyben kézikönyvét vehetik kezükbe a téma iránt érdeklődők, melyet nem csupán az egyetemi joghallgatók és szakvizsgára készülők számára ajánlunk, hanem a gyakorló jogászok felé is. A tankönyv – ahogyan a szerző nevezi munkáját – elsősorban a hatályos büntető eljárásjogra épül, és az 1998. évi XIX. törvényt (a továbbiakban: új Be.) csupán a kellő terjedelemben, az egyes fejezetek végén mutatja be, annak “régi – új” intézményei alapján[2], mintegy felcsillantva a jövőbeni lehetőségeket. A mai napig kérdéses ugyanis, hogy az új Be. 2003. január 1-jén valóban hatályba lép-e és ha igen, milyen tartalommal. Az 1998-as büntető eljárási törvényt elfogadása óta több ízben módosították[3], utoljára a 2002. évi I. törvénnyel[4], igen jelentős mértékben.

Szerkezetét tekintve a 30 fejezetből álló tankönyvet a szerző két részre osztja: az első felét a büntető eljárásjog statikus része képezi (Általános rész), második fele pedig a dinamikus rész, amely az eljárás egy - egy szakaszához kapcsolódik (Különös rész). Az ún. statikus szabályokat az I-XVIII. fejezetekben, a dinamikus szabályokat a XIX. fejezettől kezdődően találhatjuk. A munka áttekinthetőségét elősegítendő a szerző az egyes fejezeteken belül pontokra, illetve alpontokra tagolja a tárgyalandó témát. A lényegi tartalmat rögzítő főszövegtől elkülönülnek az - egyes témák könnyebb megértését elősegítő - apróbetűs részek, amelyekben, - mivel “példa nélkül semmit sem lehet helyesen tanítani vagy tanulni”[5] - szellemes anekdotákat sorakoztat fel a szerző. Ezen kiegészítő “epizódok”[6] - ban emellett találhatunk hivatkozást a hazai büntető ügyekben eljáró hatóságok, illetve helyenként az Emberi Jogi Bíróság gyakorlatára, továbbá egyes külföldi országok vonatkozó szabályozására is. A szerző az európai államok közül leggyakrabban a német, a francia és a lengyel joggyakorlatot, valamint az angolszász országok mintáját említi.

A didaktikai eszközök közül kiemelést igényelnek a táblázatok (szám szerint 30), amelyeket maga a szerző három csoportba sorol: vannak ún. kifejtő, összefoglaló, illetve az egyes összefüggéseket feltáró “panoráma” táblázatok.[7] Az anyag vizuális feldolgozását a táblázatok mellett az iratminták is megkönnyítik, mint egyes kényszerintézkedések elrendeléséről szóló határozatok, vádirat és ítéleti minta. Ezáltal a hallgatók nem csupán az elméletben sajátíthatják el az egyes hatósági határozatok szerkezeti felépítését. A szerző több évtizedes oktatói pályafutása tükröződik azon szándékában, hogy a hallgatók számára minden eszközzel elő kívánja segíteni a joganyag tanulását.[8] Formai szempontból megemlítendő továbbá a tankönyv végén található név- és tárgymutató, mely biztosítja az egyes jogintézmények, illetve jogtudósokra vonatkozó utalások gyors feltalálását.

Szakmai-tartalmi szempontból kiemelendő, hogy a szerző a szakirodalom széleskörű feldolgozására akként vállalkozik, hogy az egyes témakörök kapcsán ütközteti a korábbi és jelenkori szakemberek álláspontjait, utalva nemcsak szakcikkekre, tanulmányokra, hanem számos monográfiára is. Mindamellett más egyetemi jegyzetek jelentőségét nem elhanyagolandó szól azon tankönyvekről, amelyek jelenleg is használatosak a budapesti[9] és vidéki[10] egyetemi képzésben.[11] Más, korábbi tankönyvekkel összehasonlítva igen részletesen ír az eljárás alapelveinek általános kérdéseiről. Ezen túlmenően a bizonyítékok és a bizonyítás fogalmára, elméleti kérdéseire vonatkozó hazai felfogások összefoglaló bemutatására is – indokoltan – nagy hangsúlyt fektet. A tankönyvben külön üdvözlendő dolog egyes nemzetközi jogi dokumentumok a téma szempontjából irányadó részeinek ismertetése (Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Emberi Jogok Európai Egyezménye, Európa Tanácsi ajánlások és Európai Unió Tanácsának ajánlásai), továbbá – a már említett – Luxemburgi Bíróság joggyakorlatának bemutatása, amelynek ismerete legalábbis ajánlott a hazai jogásztársadalom számára is.

A tankönyv újításai közül – a teljesség igénye nélkül, csak példálózó jelleggel – fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a szerző hangsúlyozza a kriminalisztika jelentőségét és a büntető eljárásjoghoz fűződő szoros kapcsolatát. E vonatkozásban a jogforrások részletes ismertetése kapcsán külön kitér a Pécsi Tudományegyetem Büntető Eljárásjogi Tanszékén megjelent kriminalisztikai tárgyú jegyzetre[12] és egyes fejezetek végén számos kriminalisztikai témájú cikkre, tanulmányra utal. Sajátos továbbá a kényszerintézkedéseknek az emberi és állampolgári jogok szerinti felosztásban történő tárgyalása, és a különleges eljárások viszonylag részletesebb bemutatása.   

Összefoglaló értékelésként megállapítható, hogy a tankönyv kétséget kizáróan átfogó és rendkívül alapos munka. Helyenként némi kritikai észrevételek teendők, amelyek azonban semmi esetre sem vonnak le a tudományos igénnyel megírt anyag értékéből. Ilyenként említendő az esetenként már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezésre történő utalás[13], a táblázatok helyenként inkább zavaró, mint áttekinthetőséget könnyítő volta.[14] Ehelyütt jegyezzük meg, hogy a magánvádló és a magánfél joghelyzetének megítélésével a szerző talán az indokoltnál nagyobb terjedelemben foglalkozik, bár ez az “elfogultság” annyiban érthető, hogy korábban e témában számos tanulmányt, illetve a nyolcvanas években monográfiát is megjelentetett. Egyebekben a tankönyv tagolása arányos, az eljárási törvény rendszerét követve az áttekinthető szerkezeti felépítést tükrözi az egyes részek kellő súlyozottsága. A jogszabályszöveg mellett helyet kapnak a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásai és egyes eseti döntései is, ezáltal az írott és az élő jog eltérései bemutatásra kerülnek. Az anyag nyelvezete könnyen értelmezhető, a szerző esetenként szemléletes szakzsargonokat alkalmaz.[15]

A tankönyv mindenképpen eredményesen segítheti a büntető eljárási jog elsajátítását, hallgatók részéről történő megkedvelését. Ezen igen magas színvonalú munka gyümölcseként “a tanító jutalma, hogy sietnek előadására, a tanítvány jutalma, hogy elméjében gyarapszik…”[16]