Fenyvesi Csaba

A kirendelt védői intézmény problematikája[1]

 

Az általam 1998/1999-ben folytatott és napjainkban összegzett empirikus kutatás[2] - csakúgy mint Nagy Zsolté - is világosan jelzi (lásd részletesebben az 1-5. sz. mellékleti táblázatokat), hogy a kirendelt védői intézmény nem tölti be a feladatát a magyar büntetőeljárásban. A terheltek 30 százaléka esetében van egyáltalán védő az eljárásban[3], ebből kétharmada a kirendelt védő, vagyis átlagosan tíz eljárás alá vontból két személyt kirendelt védő, míg egyet meghatalmazott védő véd, hét személyt, vagyis a terheltek 70 százalékét nem is védik sem hivatásos sem laikus védők sem kirendelés, sem meghatalmazás alapján.

 

Kiindulópontként rögzítem: a 20 százaléknyi kirendelt védő - általában, túlnyomórészt - nem látja el a védelmet az európai normáknak megfelelő és előírt "hatékony" módon.

 

(Itt teszem hozzá elöljáróban, a meghatalmazott védők sem minden esetben érik el a "hatékony" védelem kívánatos szintjét. Ennek részletezését a 4. fejezetben teszem meg. Hasonló következtetést vont le Tóth Mihály vizsgálata során: "a meghatalmazott védők nagyobb aktivitása sokszor nem párosul nagyobb hatékonysággal. Jó lenne, ha a nyilvánvalóan kilátástalan "presztízs-indítványok" csökkenésével legalább azonos arányban nőne a megalapozott javaslatok száma.")

 

Ennek okait már többen boncolgatták és tettek javaslatot a közelmúltban is, köztük az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa, továbbá elméleti és gyakorlati szerzők sokasága[4].

A működési zavar - jelenleg is fennálló, általam is elismert - okait három fő csoportra oszthatjuk;

A./ jogszabályi hiányosságok,

B. / hatósági helytelen gyakorlat,

C. / védői mulasztások (kötelesség-szegések).

 

ad A./ (jogszabályi hiányosságok)

Nem derül ki a Be-ből, hogy mikor kell kirendelni a védőt, nem tartalmaz időpontot, amikor a kötelezettsége érdemében megnyílik, legfeljebb utal rá a 132. § (2) bekezdésben, a gyanúsított kihallgatásakor; "kötelező védelem esetén fel kell hívni a figyelmét arra is, hogy amennyiben három napon belül nem hatalmaz meg védőt, a hatóság rendeli ki. "

Ez azonban nem tartalmazza, hogy mikor kell történnie, legfeljebb következtethetünk, hogy a terhelti kihallgatást követő harmadik nap után, amikor nem érkezik meghatalmazás a hatósághoz. Ezen szabályozásnak köszönhető - többek között az -, hogy az első terhelti kihallgatáson - az OBH jelentés szerint is - szinte soha nincs kirendelt védő. Ennek az a következménye, hogy a terheltet megfosztja annak lehetőségétől, hogy a hatóság által ellene felhozott tényleges vagy vélt terhelő adatokat már az első kihallgatásán jogi szakember (védő) segítségével vitathassa.

 

Ugyanez a jogszabályi hiányosság érzékelhető az őrizet ideje alatt is, ugyanis a büntető ügyekben eljáró hatóságok rendszerint az őrizetbevett ideje alatt gyűjtenek össze adatokat, hallgatnak ki tanúkat stb., melyek alapján megteszik a fogvatartott előzetes letartóztatásának elrendelésére irányuló előterjesztésüket. Az eljárási törvény azonban nem rendelkezik a védő őrizetbevétel ideje alatti jelenléti jogáról. Ez a körülmény oda vezethet - mind a saját, mind az OBH vizsgálat eredménye is bizonyítja, hogy a bűnügyi őrizetben lévő gyanúsított nem tudja védekezését szakértelemmel rendelkező személy közreműködésével kifejteni. Ugyanez vonatkozik az őrizetből előzetes letartóztatásba áthajló különleges eljárásbeli meghallgatásra is, ahol szintén nem mindig vesz részt emiatt védő.

 

Továbbra sincs lehetősége - sem jogszabályi, sem technikai alapon - a nyomozó szervek fogdájában levő terhelteknek távbeszélő igénybevételére, a (kirendelt) védővel való érintkezésre. Ezt a Magyar Helsinki Bizottság megbízott ellenőreként sok magyar rendőrségi fogdában személyesen is tapasztaltam, csakúgy mint az empirikus kutatásom során.

 

A bűnügyek rendőrségi nyomozásáról a módosított 40/1987. számú BM utasítás rendelkezik. Ennek előírásai a fogvatartott és kirendelt védője számára hozzáférhetőség hiányában nem ismertek, de szabályainak betartása a rendőri szervekre kötelező.

 

A kirendelt védők nem kapnak másolatot az iratokról, legfeljebb beletekinthetnek, mivel az állam nem előlegezi, a védenc pedig nem fizeti az állam által előírt ma már 100 forint/oldal másolati illeték költséget[5].

Csakúgy nem finanszírozza a terhelttel való kapcsolattartás költségét sem. Így nem érvényesül az ún. fegyverek egyenlősége (Euqual of Arms, Waffengleichheit) még a bírósági, tárgyalási szakaszban sem.

A financiális részhez tartozik az is, hogy a kirendelt védő költségét a terheltnek kell megfizetnie, ha felelősségre vonják, az állam ugyanis csak megelőlegezi, ami nincs szinkronban hazánk nemzetközi kötelezettség vállalásával sem; ellentétes a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának rendelkezésével, amely a rászorulóknak ingyenes jogvédelmet ír elő.

 

Egyáltalán nem elhanyagolható - szintén pénzügyi kérdés -, hogy a kirendelt védő díját méltatlanul alacsonynak vélik a jogalkalmazók, különösen összehasonlítva a megbízás alapján eljáró védők díjához képest.

 

ad B./ (hatósági helytelen gyakorlat)

 

Ide kapcsolódik az a gyakorlatban felmerült - hatóság által felvetett ­probléma, amelyre irodalmi reagálás is született, hogy ha a terhelt megtagadja a vallomástételt vajon kell-e figyelmeztetni a védőválasztás jogára, illetve a kirendelés lehetőségére[6].

Egyetértve a válaszadók álláspontjával, a vallomást megtagadó terheltet is figyelmeztetni kell a védelem alapelvéből levezethető jogára és esetleges válaszát jegyzőkönyvezni kell. Ez következik a Miranda szabályokból is, amelyet a Be. az 1990. évi XXVI. törvénnyel való módosítása után tartalmaz.[7] A Miranda szabályt a magyar alkalmazás - helyesen ­kiterjesztette - a személyi szabadságában korlátozott terhelteken túlmenően - az összes terheltre, azonban nem vette át azon rendelkezést, amely előírja a hatóságnak a védő kihallgatáson való részvételének jogára való felvilágosítást.

(Általam helytelennek tartott kifejezéssel "kioktatást". A magyar nyelv értelmezése szerint a kioktatás pejoratív értelmű, amelyben a szakképzett fél, hatalmi pozícióból "leiskolázza" a hozzá nem értő alanyokat. Célszerűbb lenne az egész eljárási jogban "felvilágosítási", még inkább "tájékoztatási" kötelezettségről beszélni. )

 

A Be. szabályai a védőt nem kötelezik arra, hogy eljárási cselekményen részt vegyen. A szabály ennek csak lehetőségét adja meg, de azt is tartalmazza, hogy jelenléti jogának gyakorlása nem késleltetheti az adott eljárási cselekmény foganatosítását, sőt értesítése is mellőzhető, ha a késedelem veszéllyel jár. A norma ezen szabályai alkalmasak arra, hogy a nyomozó hatóságok eltekintsenek a védő értesítésétől, amit esetenként meg is tesznek, vagy olyan formában tesznek eleget értesítési kötelezettségüknek, amely lehetetlenné teszi a védői részvételt. Például közvetlen a kihallgatás megkezdése előtti órában, percekben értesítik a védőt rövid úton.

 

A nyomozószervek fogdájában levő terheltek védővel való kapcsolattartását több helyen korlátozták olyan formában, hogy ügyvédi beszélőhelyiséget rendszeresítettek, ahol a védő zavartalanul, időbeli korlátozás nélkül nem tud beszélni védencével, mivel sem a fizikai körülmények sem a kellő időtartam nem áll rendelkezésre. Elválasztja őket valamilyen rács, üveg- vagy plexifal, idejüket pedig hivatali időre korlátozzák és még azt is kurtítja az étkeztetések időtartama. (Ma már nem tapasztalható az a korábbi helytelen gyakorlat, hogy csak az előadó előzetes hozzájárulásával mehet a fogdába a védő.)

 

ad C./ (védői mulasztások)

 

Az ügyvédi kar igen differenciálódott és ebből a kirendelő hatóságok nem tudják eldönteni milyen szempontok alapján rendeljenek ki védőt. A hatályos jogszabály és az ezen alapuló gyakorlat szerint ugyanis az ügyvédi kamara minden bejegyzett tagja kirendelhető, miután minden ügyvéd - függetlenül attól, hogy ténylegesen milyen jogterülettel foglalkozik - elláthat büntető védelmet megbízás alapján is. E helyzet kétségtelenül nem szolgálja a terhelt érdekét, viszont más oldalról vizsgálva - az egyenlő teherviselés elvét figyelembe véve -, az sem lenne helyeselhető, ha a szinte jelképesen honorált kirendelt védői munkát azok kötelessége lenne ellátni, akik túlnyomórészt büntető praxist folytatnak.

 

Védőként egyébként egyéni ügyvédet vagy ügyvédi irodát lehet kirendelni. Ügyvédi iroda kirendelése esetén az ügyben eljáró ügyvédet az ügyvédi iroda vezetője jelöli ki. Ha a kijelölés, illetve a kirendelt védő nevéről szóló tájékoztatásnak a kirendelő hatóság részére való megküldése - mulasztás miatt - elmarad vagy késedelmes, az egyes nyomozási cselekmények időpontjáról és helyéről az ügy előadója (nyomozója) nem tudja a kirendelt védőt értesíteni. A fogvatartott sem fogja ismerni védőjét, vagyis nyomozási szakban nem, vagy nem megfelelően érvényesül a védelemhez való joga. Emellett a védő személyes felelőssége is hiányzik.

 

Az ügyvédi etikai kódex előírja, hogy az ügyvédnek, így a kirendeltnek is, "haladéktalanul kezdeményeznie kell a személyes kapcsolatfelvételt" (8/4. pont) az előzetes letartóztatásban lévő védencével. Ez a kötelezettség teljesítés a gyakorlatban csorbát szenved - ügyvédi mulasztások miatt.

 

Továbblépési lehetőségek:

 

A három okcsoport összeségében a kirendelt védői intézmény gyakorlati működését alapvetően ellehetetleníti. Alkotmányos visszásságokat, jogbizonytalanságot eredményez, sérül a jogállamiság követelménye és a védelem alapelve. Egyúttal a szakirodalomban már - a bűnözés és a bűnüldözés közötti szakadékra, egymástól való eltávolodásra használt ­ismert "bűnözési olló" analógiájára kijelenthetem, hogy a "védelmi olló" jelensége is létezik. Vagyis a büntetőeljárás alá vontak növekedésével nő a - hatékony - védelmet nem kapó terheltek száma is, egyre inkább eltávolodik a szükségszerűség és a valóság, a távolság nő az olló szárai között.

 

Ami a jogszabályi rendelkezések hiányosságait illeti, könnyű kimondani, hogy azok megváltoztatására, a fentiek törvényalkotói, sokszor miniszteriális szintű korrigálására van szükség.

A hatósági mulasztásokat érdemi, garanciális jellegű (felettesi, ügyészi, ­bírói, stb.) kontrollal kell kiküszöbölni.

Az ügyvédekkel kapcsolatos mulasztások esetében a kamarai követelményeket - amelyek ma már az új etikai kódexben pontosabban rögzítettek mint korábban - kell szigorúan alkalmaztatni, betartatni, illetve mulasztását szankcionáltatni.[8]

 

Ezek persze tűnhetnek pusztán felületi kezelésnek, nem kizárt, hogy mélyreható, intézményi alapot érintő változtatásra van szükség az állam által biztosított, (hivatali-, köz-,) védői tevékenységgel kapcsolatban. Ehhez adalékul szolgálhat az egyes külországokban alkalmazott szabályozás, ezek áttekintése hasznos lehet számunkra is.

 

Milyen külföldi megoldások vannak a kötelező, hatóság (állam) által biztosított (hivatali, köz-)védői tevékenységre?

 

Tekintsük át röviden a külföldi szabályozásokat annak érdekében, hogy hasznosítható tapasztalatokat, következtetéseket gyűjtsünk hazai problémánk enyhítésére.

 

Angliában: A kirendelt ügyvédeket jogsegélyszolgálat fogja össze, amely szervezeti nyilvántartást vezet a kirendelt ügyvédekről. A terheltet először tájékoztatni kell a kirendelhető ügyvédekről, át kell adni neki a kirendelhető ügyvédek listáját, hogy válasszon közülük, ha nincs ügyvédje vagy nem tudják elérni vagy a kapcsolatot felvenni a saját - meghatalmazott - ügyvédjével.

A jogsegélyszolgálat szabályozza a kirendelt ügyvédek összeállításának feltételrendszerét. 24 régió-bizottság és közel 300 helyi kirendelt ügyvédi bizottság működik. A bizottságok két jegyzéket vezetnek: az egyik az ún. szolgálat jegyzék, amelyen minden kirendelhető ügyvéd szerepel, a másik a sorrendi jegyzék, amelyen a különböző időpontokra kirendelhető ügyvédek szerepelnek.

Az ún. "Kirendelt ügyvédi szabályzat" előírja a kihallgatáson és a szembesítésen való megjelenést, de a kirendelt ügyvéd először telefonon köteles beszélni a gyanúsítottal. Az első telefonbeszélgetés után a gyanúsított eldönti, hogy igényt tart-e a kirendelt védőre. Ha igényt tart, a kirendelt védő köteles megjelenni kihallgatásán, az azonosítási eljáráson, ha a gyanúsítottnak panasza van a rendőri bánásmóddal kapcsolatban.

A kirendelt ügyvédnek fel kell hívnia a gyanúsított figyelmét arra, hogy bármilyen ügyvédet kérhet az ügy folytatására, de lehetősége van őt is meghatalmaznia.

 

Ausztráliában: bárki, akit bíróságon bűncselekmény elkövetésével vádolnak joga van ahhoz, hogy ügyét védőügyvédjével megkonzultálhassa. Ha a gyanúsított magát képviseli, értelemszerűen nem lenne meg a jogi tájékozottsága mégha a bíróság segítséget is nyújtana ezekben az esetekben kérdéseivel. Bárki, akit bűncselekmény elkövetésével vádolnak és nem tudja kifizetni az ügyvédi díjat, alkalmas jogsegély igénybevételére. Erre a célra hozták létre segítségként a kirendelt ügyvéd intézményét. A legtöbb elsőfokú bíróságon a helyi ügyvédek váltják egymást az olyan gyanúsítottak képviseletében, akik nem rendelkeznek jogi képviselővel.

 

Egyesült Államokban: A Legfelsőbb Bíróság lényegesen kiterjesztette a vádlottnak a kötelező védelemre való jogát, amely az előkészítő eljárásra is kiterjed pl. akkor, ha az őrizetbevétel után bíró elé állítják, vagy ha a rendőrség kihallgatja. A Legfelsőbb Bíróság a rendőrség kötelességévé tette, hogy az első kihallgatáson a terheltet ki kell oktatni, hogy jogában áll a vallomását megtagadni és arra is, hogy minden, amit mond, a bíróság előtt terhére értékelhető. Közölni kell azt is, hogy a rendőrségi kihallgatásra védőt lehet bevonni, s ha vagyontalan, kérelmére védőt lehet kirendelni. Ha a terheltet nem oktatták ki az előírásoknak megfelelően, vallomása nem értékelhető.

Az USA Alkotmányának Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyve tartalmazza a vádlott azon jogát, hogy ügyvédet kell biztosítani számára, hogy jogait érvényesíteni tudja. Itt a kirendelt védő díjazás nélkül köteles eljárni. Ez a megoldás nagy anyagi és erkölcsi terhet ró az ügyvédre, aki arról gondoskodik, hogy ügyfele megkapja a szükséges védelmet, miközben nem kap sem költségtérítést, sem fizetést.

Mind az USA-ban, mind Angliában a vádlottnak joga önmaga védelme, így ha nem akar ügyvédet - még a legsúlyosabb ügyekben is - nem vesz részt külön szakember. Azonban ekkor sem marad védtelenül, mivel a bírák tájékoztatják a jogairól, jogi segítséget adnak az egész eljárás során. (Ezzel szemben a kontinentális szabályozás elveti ezt az "önvédő" lehetőséget; az Emberi Jogok Európai Bizottsága több esetben elutasította a vádlott korlátlan személyes védekezési jogát, különös tekintettel a súlyos bűncselekmények, illetve speciális alanyi körülmények esetén.)

 

Csehországban és Szlovákiában: egymáshoz hasonló a szabályozási mód.

Jövedelmi, vagyoni viszonyoktól függően a bíróság rendel ki pártfogó ügyvédet, illetve kirendelt védőt. Az eljáró ügyvédeket a kamarák jelölik ki. A tarifa alacsony, a támogatást rendszeresen késve utalja át a költségvetés. Mindkét kamara törekvése, hogy a jelenlegi díjtarifát emeljék. A Szlovák Kamara álláspontja szerint a közvédői intézmény bevezetése megoldaná a kirendelt védők és a kirendelt védelem színvonal emelésének problémáját. Ezen intézmény alatt nem államilag dotált munkaviszonyban álló ügyvédek szervezetére gondolnak.

 

Horvátországban: A kamara jelöli ki a párfogó ügyvédet és a kirendelt védőt, névsor szerint. E feladatok ellátása mindenkire nézve kötelező.

 

Kanadában: A kirendelt védői tevékenység ellátására jogsegélyszolgálatot szerveztek. Az ország egész területét behálózó szervezetet a költségvetés finanszírozza. Az alkalmazottak kamarai tagok, bért kapnak és ennek fejében a hozzájuk forduló ügyfeleknek tanácsokat adnak, képviselnek és büntető védelmet látnak el.

A jogsegélyszolgálati iroda vizsgálja, hogy a fél által vallott jövedelmi viszonyok alapján fennállnak-e a feltételek és indokolt-e az iroda jogi segítsége. A két feltétel együttes fennállása esetén az iroda igénybevételét a félnek megengedi. Ezt követően szabad a választása, hogy az iroda által kijelölt állami alkalmazott kamarai tag ügyvéd szolgálatait veszi igénybe vagy keres magának olyan ügyvédet, aki az iroda által fizetett díj ellenében az ügyét képviseli.

Ha az említett feltételek bármelyike hiányzik, az iroda visszautasítja az igénybevétel lehetőségét. Ez ellen a fél tiltakozhat, amit a szervezeten belül vizsgálnak felül. Hatósági vagy bírósági úton a visszautasítás ellen jogorvoslat nincs. Ha a tiltakozás eredményre vezet, a fél megkapja a szolgáltatásokat, ellenkező esetben végleg elutasítják.

A szervezet azt is vállalja, hogy limitált díjat fizet olyan ügyvéd részére, aki a fél megbízásából jár el. A segítségnyújtásnak tehát létezik olyan formája, amely az ügyvédi díj kiegyenlítésében nyilvánul meg.

 

Lengyelországban: A helyzet hasonló a cseh és a szlovák szabályzáshoz. Régebben teljesen ingyenes volt a pártfogó ügyvédi képviselete. Jelenleg igen alacsony díjazás mellett látják el az ügyvédek a képviseletet. Az eljáró ügyvédeket a kamara jelöli ki. A büntetőügyek 87 %-a pártfogó, illetve kirendelt ügyvédek közreműködésével folyik.

A tanács elnöke hivatalból rendel ki védőt a vádlott számára, ha

- a vádlottnak nincs meghatalmazott védője és a védő részvétele kötelező; - a vádlott védő kirendelését kéri, mivel képtelen a védő költségeit viselni anélkül, hogy saját és családja megélhetését veszélyeztetné.

 

Németországban: a büntetőeljárásban, amennyiben a félnek nincs választott védője, úgy a védőt a bíróság rendeli ki. Érdekesség, hogy a sértett is kérhet kirendelt képviselőt. Az ügyvédek között a kirendelések arányosan oszlanak meg, így túlterhelésről nincs szó.

 

Szlovéniában: a három évet meghaladó szabadságvesztésbüntetés-ítélettől kötelező a védelem, a kirendelés kérdésében a bíróság dönt.

 

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az állam által biztosított védővel kapcsolatos eseti döntései:

 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban EJEB) az Emberi Jogi Egyezmény által rögzítettek alapján jár el. Ennek 6. cikke 3. pontjának c) alpontjából a gyanúsítottnak azon joga következik, hogy ingyenes védőt kaphat, ha ez az igazságszolgáltatás érdekében szükséges, és a saját eszközeiből nem képes védőt megbízni.

(Hozzáteszem azonban, hogy az egyezmény említett rendelkezéseiből nem következik a hivatalból eljáró védő szabad megválasztásának joga is. Ezenfelül a gyanúsítottnak még arra sem lehet igénye, hogy a hivatalból eljáró védő kijelölése előtt a kívánságát kifejezésre jutassa.)

 

Ezek után kifejezetten hasznos áttekinteni az EJEB állami védővel kapcsolatos esetjogát, miután iránymutató -, de mindenképpen célszerűen figyelembe veendő - lehet a hazai szabályozásra nézve is.

Mindenekelőtt a nevezetes Artico ügyet emelem első helyre, amely az Európában megkövetelt "hatékony" védelem követelményének zsinórmértéke.

 

Az ARTICO kontra OLASZORSZÁG ÜGY - Ügyvédi részvétel nélküli semmitőszéki eljárás büntető ügyben, ahol az Emberi Jogok Európai Bírósága marasztalta az olasz államot, mert nem biztosított "hatékony" védelmet. A puszta formalitású hivatali védelem nem felel meg az Egyezmény előírásainak.

 

Részletezve: Ettore Artico olasz állampolgár, aki 1917-ben született, hivatásos könyvelő. 1965 januárjában a veronai bíróság csalás miatt első fokon tizennyolc havi szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte. 1970 októberében ugyanezen bíróság visszaeséses csalás, hamis személyi okmányok használata és fedezett nélküli csekkek kibocsátása miatt tizenegy havi szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel sújtotta.

 

Miután Artico sikertelenül terjesztett elő fellebbezést a veronai fellebbviteli büntetőbíróság előtt, a Semmítőszékhez fordult, amely a kérelmet 1973. november 12-én utasította el. 1972. augusztusában ingyenes jogsegélyben részesült, szeptemberben azonban a kirendelt védő tájékoztatta, hogy egyéb elfoglaltságai megakadályozzák a képviseletben és megadta védencének egy kollégája nevét, akit melegen ajánlott neki. Ezek után a panaszos többször is próbálkozott az illetékes ügyvédi kamara elnökénél, hogy egy másik ügyvéd kirendelését kérje és hogy sérelmezze a védelem jogának megsértését, ugyanis elvesztené az ingyenek jogsegélyhez való jogot, ha általa választott védő képviselné.

Ugyanakkor egy helyettes védőt sem neveztek ki és semmilyen intézkedés nem történt annak érdekében, hogy a kirendelt védőt a feladata teljesítésére kényszerítse.

 

Artico a Bizottsághoz 1974. április 26-án beterjesztett panaszában az Egyezmény 5. Cikk 1. bekezdés megsértését kifogásolta, mivel jogtalanul fosztották meg szabadságától, illetve a 6. Cikk. 3. bekezdés c. pontjára hivatkozott, mert a Semmítőszék 1973. november 12-i tárgyalásán nem volt jelen védő.

 

1980. május 13-i ítélet (tanácsban) ('A' sorozat 37. sz.)

Az olasz kormány azzal érvelt, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad elfogadhatónak minősíteni a védő hiánya miatti panaszt. Ezt alátámasztandó három előzetes kifogást hozott fel.

Először is az olasz nyilatkozat, amely a Bizottság előtti egyéni panasztétel jogát ismerte el, csak az 1973. július 31. utáni időszakra érvényes, azonban a kérdéses tényállás egy korábbi időszakra nyúlik vissza.

Másodsorban a belső jogorvoslati lehetőségek nem merültek ki. Artico nem jelentette az ügyvédi kamaránál védője magatartását, sem polgári jogi keresetet, sem "hűtlen védelem" miatti panaszt nem terjesztett elő.

 

Az ügy érdemi részének vizsgálatára térve a Bíróság elveti az olasz kormány azon álláspontját, miszerint a védő kirendelése hivatalból már önmagában teljesíti az Egyezmény előírásait. Az Egyezmény hatékony védelmet követel meg; ezt nem lehet egyszer s mindenkorra teljesíteni egyszerűen védő kirendelésével, mivel a kirendelt védő meghalhat, súlyosan megbetegedhet, körülményei tartósan akadályoztathatják, illetve egyéb módon kivonhatja magát kötelezettségei alól. A hatóságok, ha erről értesítik őket, kötelesek megoldani a védő helyettesítését, avagy feladatának ellátására kényszeríteni. Jelen esetben Artico nem részesült hatékony védelemben a Semmítőszék előtt.

 

A 6. Cikk. 3. bekezdésének c) pontja csak akkor teszi kötelezővé védő kirendelését, ha az igazságszolgáltatás érdekei ezt megkövetelik. A kormánnyal ellentétben a Bíróság úgy véli, hogy a jelen esetben az igazságszolgáltatás érdekében védőre lett volna szükség. Egy képzett védő behatóbban foglalkozott volna például az elévülés kérdésével. Ezért a 6. Cikk 3. bekezdésének c) pontja megsértésének megállapításához már csak azt kell bizonyítani, hogy a védő hiánya valódi sérelmet okozott-e.

 

A Bíróság, miután elutasította az Artico által a semmitőszéki eljárást illetően tanúsított magatartására vonatkozó kritikákat, kiemeli, hogy nem róható fel az államnak a kirendelt védő által elkövetett valamennyi hiba, mulasztás. Jelen esetben az Egyezmény azt az egyetlen lépést várta el az olasz hatóságoktól, hogy gondoskodniuk kellett volna a kirendelt védő helyettesítéséről, avagy arra kényszeríteni őt, hogy ellássa feladatát.

 

A Bíróság így arra a következtetésre jut, hogy a 6. Cikk 3. bekezdésének c) pontját megsértették (egyhangúlag).

 

- Artico az 50. Cikk értelmében először a Bizottság, majd a Bíróság előtti eljárásban felmerült ügyvédi költségeinek megtérítését kérte. Mindenesetre ebben az eljárásban ingyenes jogsegélyben részesült, és nem állította, hogy többlethonoráriumot fizetett volna, vagy kellett volna fizetnie. A Bíróság ebből arra következtet, hogy a panaszos e tekintetben semmilyen reparálandó kárt nem szenvedett.

 

A panaszos ezen kívül még igazságos elégtételt követelt a jogtalan fogvatartás miatt. A Bíróság itt megjegyzi, hogy e hivatkozott pontot illetően szó sincs vagyoni hátrányról, viszont a fogvatartás többletideje, ami közvetetten a hatékony védelem hiányából származott, kétségtelenül erkölcsileg sérelmes volt számára. Ezt a sérelmet azonban teljes mértékben ellensúlyozta a kérdéses fogvatartási idő beszámítása más büntetések idejébe. Ehhez kapcsolódik még a 6. Cikk 3. bekezdés c) pontjának megsértéséből adódó erkölcsi hátrány is, amit a zavarodottság és az elhagyatottság érzése okozott. Ebből következően a Bíróság Olaszországot Articoval szemben 3.000.000 líra általános kártérítés megfizetésére kötelezi (egyhangúlag).

 

GODDI kontra OLASZORSZÁG ÜGY - Egy fogvatartott terhelt ügyének elbírálása másodfokon, távollétében, amikoris a kirendelt védő nem rendelkezett elég idővel, lehetőséggel, így nem tudott a tárgyalásra felkészülni. Az állam így megsértette a védelemmel kapcsolatos egyezményi szabályozást.

 

Francesco Goddi olasz pásztor, aki 1911-ben született, San Venanzóban (Terni) lakik, 1975. június 6-án a forli- bíróság különböző bűncselekmények miatt tizennyolc havi szabadságvesztést és 300.000 líra pénzbüntetést szabott ki rá. Mind az elítélt, mind az ügyészség fellebbezett. 1977. december 3-án a bolognai fellebbviteli bíróság, miután többször is elhalasztotta a tárgyalást és nem vette figyelembe, hogy az érintettet más okból letartóztatták és Orvietóban tartották fogva, ítéletet hozott Goddi ügyében. Az általa választott ügyvéd szintén nem volt jelen, mivel nem értesítették a tárgyalás napjáról. A bíróság a tárgyalás napján hivatalból védőt rendelt ki, aki a fellebbezési tárgyaláson nem tett mást, mint hogy hivatkozott a meghatalmazott ügyvéd által előterjesztett fellebbezés indokaira. A fellebbviteli bíróság súlyosbította a Forliban kiszabott büntetéseket. Goddi ezek után semmisségi panaszt nyújtott be. A másodfokú határozat szerinte semmis, mivel a tárgyalás időpontját egy olyan ügyvéddel közölték, aki már nem képviselte, ahelyett, akit eredetileg megbízott. A letartóztatása megakadályozta abban, hogy megjelenjen a bolognai bíróság előtt. A Semmítőszék 1979. november 8-án elutasította a panaszt.

 

1984. április 9-i ítélet (tanácsban) (`A' sorozat 76. sz.)

672. - A Bíróság abból a megállapításból indul ki, hogy a bolognai fellebbviteli bíróság előtt 1977. december 3-án lefolytatott tárgyalás során nem teljesült a 6. Cikk. 3. bekezdés c) pontban kitűzött cél, vagyis Goddi nem részesült konkrét és hatékony védelemben. A Bíróság azt vizsgálja tehát, hogy egy ilyen tényállás felróható-e az olasz államnak, és ha igen, milyen mértékben.

 

Goddi tárgyalásról való távollétével kapcsolatban megjegyzi, hogy ebben sem az orvietói ügyészség, sem a büntetés-végrehajtási hatóságok felelőssége nem állapítható meg.

Ami a terhelt által választott védő távollétét illeti, a Bíróság kiemeli, hogy az értesítés hiánya hozzájárult ahhoz, hogy a panaszos konkrét és hatékony védelem nélkül maradjon. Ez a távollét annál is aggasztóbb, mivel nem csak Goddi, de védője is távol volt. A kirendelt védő, nem ismervén a vádlott távollétének okát, nem kérhette a tárgyalás elhalasztását a büntetőeljárási törvény 497. paragrafus-ónak értelmében. Végül pedig fennállt a forli-i bíróság által kiszabott büntetés súlyosbításának veszélye - ez be is következett.

 

A Goddi számára kirendelt védő kérdését a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a kirendelt védő nem rendelkezett a szükséges idővel és lehetőséggel ahhoz, hogy tanulmányozza az ügy iratait, előkészítse a védőbeszédet és, adott esetben, kapcsolatba lépjen a vádlottal. Mivel a vádlott által megbízott védőt nem értesítették a tárgyalás időpontjáról, a fellebbviteli bíróságnak, az ügyvédség függetlenségének tiszteletben tartásával, legalább olyan pozitív intézkedéseket kellett volna tennie, amelyek a kirendelt védő számára lehetővé tették volna az ideális körülmények közötti munkavégzést.

 

E megállapításokból a Bíróság a 6. Cikk. 3. bekezdés c) pont megsértését vezeti le (egyhangúlag).

 

A PAKELLI kontra NÉMETORSZÁG ÜGY - A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság megtagadta a védő hivatalbók kirendelését a terhelt ügyének kasszációs tárgyalására, ezáltal megsértette az Egyezményt.

 

Lütfü Pakelli török állampolgár, aki 1937-ben született, 1964. óta a Német Szövetségi Köztársaságban él. 1976. április 30-án a heilbronni tartományi bíróság két év három hónap börtönbüntetéssel sújtotta kábítószerrel való visszaélés és pénzügyi bűncselekmény miatt. Kirendelt védője, Wingerter ügyvéd semmisségi panasszal élt a Szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben a büntetőeljárási törvény 146. paragrafus megsértését állítja, mely szerint ugyanaz a védő nem láthatja el egyszerre több terhelt védelmét. Ő viszont közvetlenül azelőtt védett egy személyt, akit Pakelli tettestársának nyilvánítottak. A szövetségi ügyész elfogadhatatlannak találta a panaszt, mivel az egy olyan ügyvédtől származott, akinek nem volt joga képviselni védencét.

Miután a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy másik ügyvédet (Rauschenbusch) jogosított fel, hogy új semmisségi panaszt nyújtson be; ezzel Wingerter képviseleti feladatköre megszűnt. Rauschenbusch, akit egy kiegészítő beadvány előterjesztése céljából rendeltek ki, a későbbiek során kérte, hogy részt vehessen az eljárás szóbeli szakaszában, de a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság I. számú tanácsának elnöke ezt nem engedélyezte. 1977. november 29­én a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság elutasította a semmisségi panaszt egy olyan tárgyalást követően, amelyet egy szövetségi ügyész jelenlétében tartottak, de azon sem Pakelli, sem Rauschenbusch nem volt jelen.

Pakelli az 1978. október 5-én a Bizottság elé terjesztett kérelmében előadta, hogy a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság nem volt hajlandó védőt kirendelni számára. Szerinte megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát, főként a vád és a védelem közti fegyveregyenlőséget illetően. (Egyezmény 6. Cikk 1. bekezdés), mint ahogy az ingyenes védelemhez való jogát is [6. Cikk 3. bekezdés c)]

 

1983. április 25-i ítélet (tanácsban) ('A' sorozat 64. sz.)

A Bíróság először is e rendelkezések céljára és tárgyára tekintettel meghatározza a 6. Cikk 3. bekezdése c) pont alkalmazási körét. E rendelkezés a védelem jogának hatékony biztosítását célozza. Megállapítja, hogy egy vádlottnak, aki nem akarja saját maga védelmét ellátni, lehetőséget kell adni, hogy egy általa választott védő segítségével védekezhessék. Ha viszont nem állnak rendelkezésére eszközök védő díjazására, akkor az Egyezmény biztosítja számára a jogot, hogy ingyenesen és hivatalból rendeljenek ki számára védőt, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg. Ebből kifolyólag Pakkelinek, jóllehet a német jog szerint személyesen megjelenhet a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság előtt, jogában állt ingyenes védelmet kérni, amennyiben nem rendelkezett védő díjazására elegendő eszközökkel és az igazságszolgáltatás érdekei megkövetelik a védő jelenlétét.

 

A Bíróság hangsúlyozta, hogy a kasszációs eljárás nem volt kontradiktórius jellegű, legalábbis nem a tárgyalás szakaszában. Itt különösen azt emeli ki, hogy a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság nem tartott volna tárgyalást, a szövetségi ügyészség írásban fogalmazta volna meg álláspontját, amelyet azután megfelelően közölt volna a panaszossal. Ez utóbbinak így lehetősége lett volna azt tanulmányozni és szükség esetén válaszolni rá. Az ügyészség állításai vitatásának lehetőségét ez alapján a panaszosnak a tárgyalások során is biztosítani kellett volna. Mivel azonban a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság elhárította, hogy az eljárás szóbeli szakaszában védőt rendeljen ki számára, megfosztotta attól, hogy befolyásolja az ügy kimenetelét, aminek a lehetősége fennállt volna, ha az eljárás teljes egészében írásban zajlott volna le.

 

Ilyen feltételek mellett a Bíróság úgy véli, hogy az igazságszolgáltatás érdekeinek megfelelően biztosítani kellett volna Pakelli részére a kirendelt védőt a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság előtti tárgyalásban. A 6. Cikk. 3. bekezdés c) pontját tehát megsértették (egyhangúlag).

 

TWALIB kontra GÖRÖGORSZÁG ügy

(Az 1998-ban június 9-én kelt ítéletek összefoglalása)

Az Egyezmény 6. cikkének 1. és 3/c. pontját együttesen (tisztességes tárgyaláshoz való jog - az ingyenes jogi képviselet) nem sértették meg azzal, hogy a semmisségi eljárásban nem biztosítottak a vádlott számára ingyenes jogi segítséget.

 

A másodfokú bíróság határozatát tárgyalás után hozta meg, amelyen a kérelmező és jogi képviselője jelen voltak. Mivel a kérelmezőnek lehetősége volt rá, hogy a másodfokú tárgyaláson hivatkozzon az állított jogsértésre, és mivel semmi nem utal arra, hogy a másodfokú eljárás tisztességes voltát meg lehetne kérdőjelezni, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját a 3/b pontjával együttesen nem sértették meg.

C) A 6. cikk. 1. és 3/c. pontja

A Bíróság úgy találta, hogy a kérelmező szegény, és így híján volt azoknak az eszközöknek, amelyekre a felülvizsgálati kérelmével kapcsolatos, a Semmitőszék előtt folyó eljárás során lett volna szüksége. Ezenkívül, tekintettel arra, hogy a bűncselekmény, ami miatt elítélték, és a rá kiszabott büntetés súlyosak, a semmisségi eljárás bonyolult, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az igazságszolgáltatás érdekei megkívánták, hogy jogi segítséget kapjon felülvizsgálati kérelméhez.

Így, megállapítva, hogy a görög jog nem rendelkezik a jogi képviselet biztosítatásáról egyének számára a semmisségi eljárásban, a Bíróság egyhangúlag megállapította, hogy a 6. cikk. 1. és 3/c pontját megsértették, továbbá a kormány előzetes kifogását elutasította. (Megjelent BH 1999/7. sz.)

 

Összegzés, javaslatok:

Mind a magyar mind a nemzetközi irodalomból és jogalkalmazói gyakorlatból látható, hogy a kirendelt védő intézménye, működése garanciális jelentőségű és annak lehetetlenülése komoly veszéllyel jár a terhelti jogok, a jogállami követelmények érvényesülésére. Ebből következően mindenképpen valamiféle reformra szorul a kirendelt védők hazai tevékenysége.

 

Milyen lehetőségek, javaslatok merültek fel ezzel kapcsolatban?

 

A fentebb felsorolt jogszabályi változtatásokon túlmenően egyes álláspontok szerint[9] talán elfogadható megoldás lenne az a kamarai javaslat, mely szerint büntető védelmet mind megbízás, mind kirendelés alapján csak a bűnügyi védők jegyzékében szereplő ügyvéd láthatna el. Ez azonban - esetleg - alkotmányossági problémát vethet fel, mert különbséget tenne az azonos szakdiplomával rendelkező ügyvédek jogosítványai között. Csökkentené az aggályokat az a megoldás, ha a bűnügyi védői névjegyzékbe történő felvétele minden ügyvéd számára nyitott és saját elhatározásán alapuló jog lenne.

A bűnügyi védői névjegyzék esetén sem tartanák azonban helyesnek és célszerűnek azt a megoldást, hogy a névjegyzékben felsorolt ügyvédek közül a terhelt választhassa meg kirendelt védőjét.

Ennek megengedése azt eredményezné, hogy a közismertebb és kiválóan dolgozó ügyvédekre aránytalanul nagyobb teher hárulna. (E problémára utaltam a fentiekben, ezzel teljesen egyetértve.)

 

Az Ügyvédekről szóló 1998-ban megszületett törvény mégis az ügyvédi jegyzék összeállítását írja elő a kamarának (35. § (1.) bek.) és csak az általa összeállított és a hatóságnak folyamatos frissítéssel megküldött listáról rendelhet ki a hatóság. A jegyzéket "úgy köteles összeállítani, hogy abban a kirendelt igénylő feladatok ellátásához, valamint az igazságszolgáltatás működöképességéhez szükséges számú ügyvéd szerepeljen", és ezt olyanformán tegye, hogy "minden ügyvéd az egyenlőség elvének alkalmazásával kerüljön a kirendelt ügyvédi jegyzékbe. "

 

Az ombudsman szerint indokolt lenne, ha törvény határozná meg azt a tevékenységi minimumot, aminek a kirendelt védő feltétlenül köteles eleget tenni és azt az államnak kell ellenőrizni.

A kamarai ellenzők szerint a gyakorlatban azonban egy ilyen szabályozás szinte lehetetlen, mert az csupán formális igényeket emelhetne normaszöveg szintjére és esetleg azzal a veszéllyel is járna, hogy egyesek az ott megfogalmazott általános követelményeket tekintenék maximális kötelezettségnek.

Az állami ellenőrzés jogosultsága pedig alapvetően érintené az ügyvéd és az ügyvédi szervezet függetlenségét. E feladatot a megyei és országos ügyvédi kamaráknak kell ellátniuk.

 

Több szerző felvetette a "közvédői intézmény" ("közvédői hivatal") bevezetését. Itt kezdő ügyvédek vagy ügyvédjelöltek egy központi irodában a kirendeléses ügyekben való eseti részvétel révén szereznének nagyobb rutint és tanulnák a szakma fogásait - államilag finanszírozott költségvetésből. A javaslat nem találkozott a többség egyetértésével. Az "ad hoc" kirendelések ugyanis csak a formalizmus, s nem a hatásfok növelését eredményeznék. Ugyanakkor egy ilyen intézmény felállításának ­vélik az ellenzők - sem a személyi, sem a tárgyi feltételei nem biztosítottak és lényegesen nagyobb terhet róna a költségvetésre, mint a kirendelt védők díjazásának megfelelő szintű megoldása. A hazai hagyományok sem teszik lehetővé egy ilyen új intézmény bevezetését, mert a társadalom kellő bizalmat ezen intézmény kereteiben működő védőkkel szemben nem táplálna.

 

Többen az egységes képviseleti rendszer megteremtésében bíznak. Úgy vélik, hogy ennek folytán az ügyvédek egyre kevésbé engedhetik majd meg maguknak az ügyfajták közötti szelektálást; idestova a kirendelésekért is színvonalas munkával kell harcolniuk. Ennek igencsak ellentmondani látszik a díjazás ismertetett mértéke, amivel kapcsolatban a javaslók is sürgős rendezést követelnek.

Olyan javaslat is ismert, hogy a kirendelt ügyvédek munkájukkal való arányos díjazását az ügyvédi kamarák erre a célra elkülönített alapjából kellene megoldani. Ellenzői - köztük magam is - szerint a kamarák ezzel az állam feladatait vennék át és a költségeket az egyébként is munkatevékenységre kötelezett ügyvédek finanszíroznák. (Egyes ügyvédek még azt az aggályukat is felvetették empirikus kutatásom során, hogy alkotmányos-e az, hogy hatóság kötelezi őket - kirendelt védőként való ­munkavégzésre, miközben nem állnak semmiféle jogviszonyban, főleg nem munkaviszonyban.)

Úgy vélem, büntetőeljárási hasonlattal élve, "nagy- illetve kisreformáció" jöhet szóba, vagyis alapvető intézményi reformot hajtunk végre, vagy a meglévőt igazítgatjuk, változtatjuk. A "nagyreformáció" híve vagyok, nem hiszek az apró változtatások - díjfelemelések, ügyvédi hitvallás erősítése, jogtudat növekedése stb. - erejében. A kirendelt védő szerepét csak megváltozott struktúrában tartom helyénvalónak, valóban hatékonynak. Erre modellként a kanadai-angol ötvözetet tartom szerencsésnek, amelynek alapja: önálló, hivatásszerűen dolgozó, az ügyvédi kamara szakmai felügyelete alá tartozó, de állami költségvetésből finanszírozott szakapparátus tagjai látják el az alkotmány, az állam által - a rászoruló ­polgárainak garantált hatékony jogvédelmet a büntetőeljárások során. Ezt nevezhetjük akár - számomra leginkább tetszőként - büntetővédő, védőügyvédi irodának, de akár jogsegélyszolgálatnak, védői társulásnak, mindenesetre kerülve a "hivatal" kifejezés szerepeltetését. Ennek hiányában - teljes mértékben egyetértve Bárd Károly megfogalmazásával: ­"ha az állam továbbra is érzéketlen marad a lemaradottak igényeivel szemben, ha nem alakul ki egyfajta szakmai (védői) ethosz, úgy a büntető igazságszolgáltatásban a mainál is látványosabban mutatkoznak majd meg a társadalmi különbségek", és egyre többen és többször érzik a jogállamban megengedhetetlen kihatásokat.[10]

 

 

 

.

 

A védővel kapcsolatos empirikus kutatás összefoglaló adatai

 

 

Kérdőíves véleményalkotás Összes megkérdezetett: 873 személy Ebből:						Átvizsgált ügyirat összesen: 1273   ebből:             városi             megyei              1108               165
Bíró   66	Ügyész   117	Ügyvéd   34	Rendőr   285	Bv-ben elítélt     321	Bv-ben Előzetesen letartóztatott   50	Védő nélküli   781 (70 % városin belül)		Védős   492 (38,6 %-a az összesnek) amelyből
								városi       megyei hatáskörű     327                  165 (29,5 % a városin belül)

 

2.

ÖSSZESÍTŐ

a Pécsi Városi és Baranya Megyei Bíróságon

eljárt védőkről (ügyiratok alapján)

 

	Városi Bíróság	Megyei Bíróság	Összesen
Az ügyek száma:	327	165	492
Eljárás:
bűntetti:	142	165	307
vétségi:	177	-	177
különleges:	8	-	8
Terheltek száma:	441	198	639
Védők száma:	372	219	591
ügyvéd:	371	219	590
törvényes képviselő:	1	-	1
meghatalmazott:	198	61	250
kirendelt:	182	158	340
Ki hatalmazta meg a védőt:
terhelt:	176	52	228
hozzátartozó:	13	9	22
Ügyvédjelölt mely szakaszban járt el:
nyomozás:	20	31	51
I. fok:	44	5	49
felülv., perújítás:	3	-	3
külön eljárás:	1	-	1
különleges eljárás:	1	-	1
Terhelt kért-e védőt annak ellenére, hogy nem volt kötelező:	2	15	17
Védői meghatalmazás visszavonás:	1	3	4
Kirendelést követően lett-e meghatalmazott védő: igen	5	22	27
Kirendelés alóli felmentéskérés:	3	12	15
egyéb elfoglaltság:	2	-	2
vádlott szabadult:	1	-	1

 

 

 

 

 

 

 

4/2.

 

	Városí Bíróság	Megyei Bíróság	Összesen
Előzetes letart. előtti meghallgatáson indítvány	1	23	24
Házkutatásnál, lefoglalásnál, motozásnál őrizetnél felvilágosítás kérés	-	2	2
Iratismertetési indítványu sorsa: ·         végrehajtás ·         elutasítás ·         nem volt reakció	- 2 2	5 1 5	5 3 7
Védői pansz a nyomozás során: ·         2 gyanúsítás ellen ·         1 lefoglalás ellen	3 elutasították helytadtak	1 1 -	4 3 1
Pótnyomozás a védői jog nem gyakorlása miatt	Nem	nem	nem
Tárgyalás előkész. ülés melyen részt vett a védő	-	1	1
Védői akadályoztatás miatt a tárgyalás elhalaszt.	2	1	3
Tárgyaláson a kihallgatotthoz intézett kérdések: ·         aktívan ·         néhányat	10 28	84 64	94 92
Megtiltott védői kérdésfeltevés	1	-	1
Törvény rendjére történő bírói figyelmeztetés	1	-	1
Meg nem jelent költségére tárgyaláselhalasztás	1	-	1
Tárgyalás megkezdése előtti: ·         áttételi ·         egyesítési ·         elkülönítési                  védői indítvány ·         kizárási ·         akadályozó	- - 1 - -	- - - - -	- - 1 - -
Tárgyaláson felvett bizonyítás védő jelenlétében	5	2	7
Vád megvált. kiterjeszt. miatti védői meghallgat.	2	-	2
Védbeszéd jegyzőkönyvezése	27	65	92
Védői válasz (replika)	4	5	9
Védbeszéd eredményessége: elérte-e célját? ·         igen ·         nem ·         részben	19 7 3	22 n.a. 5	41 n.a. 8
Kirend. védő munkadíj. megfiz. kérelmezte (219. §)	15	24	39
Ügyész részvétele az ügydöntő hat. kihirdetésénél	135/327 (41,28%)	165/165 (100%)	-

4/3.

 

Önálló védői fellebbezés: ·         bűnösségre ·         minősítésre ·         büntetésre	30 16 (53,33%) 2 (6,66%) 12 (40%	10 n.a. n.a. n.a.	40 - - -
Védői fellebbezés visszavonása	1	2	3
Védői fellebbezési észrevétel benyújtása	-	1	1
Védői előadás kiegészítés kérés II. fokon	-	2	2
Védői jog nem gyakorl. miatt hatály. kívül helyezés	-	-	-
Védői beszéd eredményessége: ·         teljesen ·         részben ·         egyáltalán nem	5 2 23	1 8 26	6 10 49
Védői perújítás kezdeményezés	1	2	3
Védői felülvizsgálati kezdeményezés	-	-	-
Fiatalkorú védője: ·         meghatalmazott ügyvéd ·         kirendelt ügyvéd ·         törvényes képv. ·         nagykorú hozzátartozó ·         jogsz. szerint felhat. sz.	2 36 1 - -	n.a. n.a. n.a. n.a. n.a.	- - - - -
Fk. előz. letart. helyének megvált. irányuló véd. ind.	1
Vádemelés elhalaszt. ind. védő a fk-s ügyben	1	n.a.
Bír. elé állításnál részt vett-e a védő a nyomozásban	-	-	-
Védői tárgyalás tartás kérés t. mellőzése hat. esetén	-
Védői részvétel különleges eljárásban ·         feltételes szabadságrabocsátás ·         kényszergyógykezelés felülvizsg. ·         pf. utólagos elrendelés ·         elkobzásra irányuló eljárás ·         felf. büntetés végr. utólagos elrendelés ·         összbüntetésbe foglalás ·         visszatérítés ·         kártalanítás	- - - 1 - 6 - -	1 - - - - 4 -	1 - - 1 - 10 - -
Előzetes letart. előtti meghallgatáson védő	4	n.a.	-
Védő értesítéséről feljegyzést készítettek	9	56	65
Védő felszólalt	3	16	19
Fellebbezett a bíróság határozata ellen	1	17	18

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5.

A fogvatartottak védővel kapcsolatos válaszai

Fogvatartottak Kérdéskör	Előzetes letartóztatottak (fő) (összes %-ban)	Elítéltek (fő) (összes %-ban)	Összesen
A megkérdezettek száma	50	326	376
Fogdai telefonálás                                                        igen lehetősége védőjének                                                   nem	9 (18%) 37 (74%)	54 (21%) 199 (77%)	n.ö.* n.é.**
Előzetes letartóztatás elrendelésekor a bíróság előtt jelen volt védője (igen esetek)	23 (46%)	140 (54,5%)	163 (43%)
Aki védőt kért nyomozáskor Ebből akinek teljesítették	18 (36%) 13 (72%)	151 (41%) 140 (92 %)	169 (45%) 153 (90%)
Védője volt nyomozásban során Ebből: kirendelt             Meghatalmazott	42 (84%) 28 (66%) 14 (34%)	265 (73%) 123 (46%) 142 (54%)	307 (81%) 151 (49%) 156 (51%)
Nyomozási irat ismertetésen védő részt vett	23 (46%)	167 (48%)	190 (51%)
Rendelkezésre álltak a bü. Iratok a terheltnek vagy védőjének	34 (68%)	222 (61%)	256 (68%)
Védővel való kapcsolattartást a hatóság ellenőrizte	8 (16%)	31 (8%)	n.ö.*
Jogerős ítélés után találkozott védőjével	-	90 (25%)	-
Elítéltként védőjéhez fordult	-	123 (34%)	-
Elítélés után védője tett valamit érdekében	-	62 (17%)
Aki ismeri a védővel kapcs. büntetésvégrehajtási szabályokat	-	76 (21%)	-
BV intézetből tudott telefonálni védőjének Igen Nem Az igenlők közül ellenőrizte a hatóság a beszélgetést	32 (64%) 13 (26%) 19 (59%)	206 (57%) 118 (32%) 157 (76%)	238 (63%) 131 (35%) 176 (74%)
Elégedett védője tevékenységével Igen Nem	14 (28%) 36 (72%)	114 (32%) 207 (58%)*	128 (34%) 243 (65%)

 

*             Ahol különbözet adódik, ott néhány megkérdezett egyes kérdésekre nem válaszolt.

**           n.é.: nincs értelme összesíteni, százalékolni,  mivel nem összevonható adatok.