Gellén Klára
A fedezetelvonó és a
fedezetelvonás céljából kötött színlelt szerződés elhatárolása
A színlelt és a tényleges fedezetelvonó szerződések látszólag egymástól távol eső, de a gyakorlatban mégis egymáshoz igen közel álló, olykor nehezen megkülönböztethető, elhatárolható jogügyletek. Az elhatárolásuk problémája azon tényállások körében merül fel, amikor egy korábban keletkezett jogviszony adósa, a vele szemben fennálló követelés fedezetét e két szerződés valamelyikével kívánja a hitelezőtől elvonni. Ekkor a jogalkalmazók számára kifejezetten nehéz feladat eldönteni, hogy valójában az alapügylet adósa színlelt vagy fedezetelvonó szerződést kötött-e. Az adós célja mindkét esetben az, hogy a hitelező ne juthasson hozzá a vagyonából a követeléséhez. Ennek érdekében lehetséges alternatívaként egy harmadik személlyel vagy csak látszólag, vagy ténylegesen tulajdon átruházására irányuló szerződést köt. Mivel mindkét eset a joggal össze nem egyeztethető magatartásnak minősül, a Polgári Törvénykönyv sajátos módon szabályozza, és megfelelő módon szankcionálja azokat.
Mindkét magatartás komoly jogi érdeksérelemmel jár, az összehasonlítás mégis a színlelés felé billenti el a mérleget. A színlelés, mint semmisségi ok a szerződés érvénytelenségét, míg a fedezetelvonó szerződés az enyhébb, relatív hatálytalanságot vonja maga után. Éppen ezért a konkrét tényállások vizsgálatakor, amennyiben bizonyosságot nyer, hogy a szerződést a felek csupán színlelték és így valós akaratuk nem volt a tényleges tulajdon átruházásra vonatkozóan, a fedezetelvonás kérdése már fel sem merülhet, hiszen a továbbiakban a szerződés érvénytelennek minősül. Amennyiben a felek akarata a tulajdon átruházására irányult ugyan, s így a harmadik személy ténylegesen jogszerzővé vált, további kérdés, hogy a szerződés fedezetelvonónak minősíthető-e. Ezt mindig egy korábbi jogügyleten alapuló hitelezői követelés fedezetének elvonása céljából köti meg az adós egy harmadik személlyel, ezáltal csalárd módon kiterjesztve az üzleti kockázatot a hitelezőre.[1] A jog valójában a hitelezőt védi attól, hogy adósa a tartozás fedezeteként esetleg végrehajtás alá vonható dolgot ingyenesen vagy visszterhesen ugyan, de rosszhiszemű vevő részére elidegenítse. Ahhoz, hogy az érvénytelenség kizárását követően, a fedezetelvonás ténye megállapítást nyerjen, a Polgári Törvénykönyvben meghatározott feltételek fennálltának alapos vizsgálata szükséges.[2]
Az alábbiakban a hitelezői fedezet elvonását célzó szerződések színlelt illetve fedezetelvonó jellegének megítélésében szerepet játszó jellemzőket, sajátosságokat vetjük össze úgy, hogy azoknak csupán az elhatárolás szempontjából releváns vetületeit érintjük.
I.
A színlelésnél, annak érdekében, hogy a hitelező ne tudjon hozzájutni a követeléséhez, az adós a vele szerződő látszólagos jogszerzővel egy kétoldalú jogügyletet, szerződést hoz létre. Ugyanakkor a fedezetelvonás maga történhet egyoldalúan, illetőleg kétoldalú jogügylettel is. Az elhatárolás kérdése természetszerűleg kifejezetten csak a szerződések vonatkozásában merülhet fel. [3]
II.
A fedezetelvonás céljából kötött színlelt szerződés és a tényleges fedezetelvonó szerződés is ugyanabból a kiindulási alapból keletkezik. Adva van mindkét esetben egy alapjogviszony, melynek jogosultja, a hitelező, szeretné követelését az adóstól behajtani. Az adós célja mindkét esetben az, hogy úgy vonja el egészben vagy részben a követelés fedezetét, hogy ahhoz a hitelező semmilyen módon ne tudjon hozzájutni. Ennek megfelelően itt a színlelésnek azzal a sajátos esetével találkozunk, amikor célja a fedezet elvonása. A felek azért színlelnek, hogy a hitelező ne juthasson hozzá a jogos követeléséhez, abban a téves hiszemben legyen, hogy a követelésének nincs fedezete. A színlelés ezáltal harmadik személy jogának a sérelmére történik (Ugyanakkor, ha jogszabályon alapuló követelésről van szó, akkor ez egyben még jogszabály megkerülést, kijátszását is célozhatja.). A fedezetelvonó szerződés megkötésének célja megegyezik a színlelt szerződésével, itt azonban nem csak látszólag vonják el a fedezetet, hanem a valóságban is másra kívánják átruházni a tulajdonjogot. A felek között megkötött szerződés valós -nem csak a külvilág számára feltüntetett látszólagos - fedezetelvonás.
III.
A szerződéseket a
felek kölcsönösen egybehangzó akaratnyilatkozata hozza létre. A felek –jelen
esetben az adós és a harmadik személy ”jogszerző”- akarata alapvető
eltérést mutat a két vizsgált esetben.
A színlelésnél
mindkét fél megtévesztő kíván lenni a külvilággal szemben, akarategység áll
fenn közöttük a látszatteremtés kérdésében. Azt a látszatot kívánják a
szerződés megkötésével megteremteni és fenntartani, mintha az érintett
vagyontárgy a továbbiakban a szerződő fél tulajdonát képezné, vagyis a
kívülállók, s legfőképpen a hitelező tekintse őt tulajdonosnak, akivel szemben
- mivel köztük nincs semmilyen arra jogot adó kapcsolat - követelése nem lehet.
A színlelt szerződésnél a szerződő fél tudata is átfogja a színlelés tényét.
Tudja, hogy csak látszólag kötik meg a szerződést, és abból eredően ő sem
jogokat sem kötelezettségeket nem szerezhet. Ezzel szemben a fedezetelvonó
szerződésnél kérdéses a szerződő, jelen esetben valóban jogszerző fél
szubjektív hozzáállása. A valós átruházási szándék ekkor nem kétséges, a felek
-általában mindkét fél- akarata valóban a tulajdon tényleges átruházására
irányul. Amennyiben csak az egyik félnél állapítható meg a valós
szerződéskötési szándék, és a másik fél -alapvetően az adós – csak színlelt,
ennek nincs jelentősége, mivel a felek rejtett indoka a szerződés érvényességét
nem érinti. Ilyenkor a felek tényleges akarata vizsgálandó, figyelembe véve
egyéb nyilatkozataikat és más körülményeket. Ha a harmadik személy akarata
valós szerződéskötésre irányult, a színlelés kizárható. A fedezetelvonás
azonban még ettől függetlenül megállapítást nyerhet, amennyiben a jogszerző
rosszhiszeműen szerződött (vagy az ügylet ingyenes volt). Így ha legalább az
egyik fél valós akarattal szerződik, a színlelés nem, de -egyéb feltételek
megléte esetén- a fedezetelvonás megállapítható.
A fedezetelvonásnál egyik vagy mindkét fél akarata a valós szerződéskötésre irányul. A továbbiakban a visszterhes szerződéseknél a fedezetelvonás megállapításában komoly szerepet játszik a jogszerző fél rosszhiszeműségének vizsgálata. Ez akkor állapítható meg, ha tudott, vagy a körülmények alapján tudnia kellett volna a szerződés fedezetelvonó jellegéről, vagyis a követelés fennálltáról, ezen túlmenően arról - bár a joggyakorlat ebben a kérdésben egyre elnézőbb-, hogy ezzel a hitelező kielégítési alapját részben vagy egészben elvonják.[4]
Ha a fél jóhiszemű
volt, akkor a fedezetelvonás csak az ingyenes ügylet esetén állapítható meg.
Továbbvezetve, ha az ügylet ingyenes, eleve nem kell a szubjektív
rosszhiszeműséget vizsgálni, annak vizsgálata csak a visszterhes szerződéseknél
bír létjogosultsággal. Ennek megfelelően az érvényes ingyenes ügyleteknél egyik
szerződő fél tudatának, rosszhiszeműségének vizsgálatára sem kerül sor. Így a fedezetelvonás viszonylagos
hatálytalanságának megállapításához -az egyéb feltételek megléte esetén- még az
sem kell (Ezt nem is vizsgálják.), hogy az átruházó kifejezetten el akarja
vonni a fedezetet.
IV.
Mivel a színlelés semmisségi ok, az így kötött szerződés érvénytelen lesz. (Hangsúlyozandó, hogy a színlelés, s nem a fedezetelvonás miatt lesz érvénytelen. Ez jelen esetben csupán a színlelés oka.) Éppen ezért a szerződés mindenkivel szemben alkalmatlan a jogi hatás előidézésére, s rá az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazandóak. A fedezetelvonó szerződés ezzel szemben egy érvényes szerződés, amikor is a jogvédelem a harmadik személy (hitelező) méltányolható érdekére tekintettel nem kártérítéssel, hanem a szerződés relatív hatálytalanságának eszközével operál. Így ez a szerződés arra a személyre nézve, aki a szerződés létrejöttével és teljesítésével fedezetet veszítene, nem hatályos. Ezért nevezzük ezt relatív (más néven viszonylagos) személyi hatálytalanságnak.
Az érvénytelenség
és a hatálytalanság egymáshoz közelálló, de nem azonos tartalmú fogalmak, jogi
hatásuk is különböző. Az érvényesség, valamint a hatályosság, illetve az
érvénytelenség és a hatálytalanság nem használhatóak szinonimaként, mert eltérő
jogi tartalommal bírnak, és eltérő jogkövetkezményekkel járnak. A szerződés
akkor érvényes, ha mind alakilag, mind tartalmilag megfelel azoknak a
jogszabályoknak, melyek az adott szerződésre irányadók. A jogügylet
hatályossága viszont azt jelenti, hogy az érvényes szerződésből eredő jogok
érvényesíthetők, a kötelezettségek kikényszeríthetők, tehát a jogügylet képes
kifejteni mindazokat a joghatásokat, amelynek érdekében a felek létrehozták.[5]
Az érvénytelenség
mindenkivel szemben abszolút érvénytelenné teszi a szerződést, akár
megtámadásról, akár semmisségről legyen szó. Relatív hatálytalanság viszont
csak konkrét személlyel szemben váltja ki a szerződés hatálytalanságát.
Ugyanakkor mégis rokon vonást mutat egy kicsit a megtámadhatósággal annak
feltételességében, mivel a megtámadható szerződés egészen addig érvényes
szerződésként funkcionál, amíg az arra jogosult fél meg nem támadja. A
fedezetelvonó szerződés is csak akkor lesz viszonylagosan hatálytalan, ha a
hitelező kéri annak megállapítását. Ezzel szemben a semmis, és így a színlelt
szerződés is ipso iure, a törvény erejénél fogva érvénytelen. [6]
V.
A színlelésnél, mivel nem a fedezetelvonás okozza az érvénytelenséget, gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy a szerződés megkötése előtt vagy után keletkezett az igény az alapügyletből. Amennyiben a hitelező állítása bizonyítást nyert, vagyis a felek azért színlelték a tulajdon átruházására irányuló szerződést, hogy ő ne juthasson hozzá a követeléséhez, az érvénytelenség megállapításával továbbra is követelheti az eredeti kötelezettől, -aki egyben személyes és dologi kötelezett is- a tartozást. A fedezetelvonó szerződésnél a követelés megnyílta, az igény keletkezése a fedezetelvonás tényének megállapításakor komoly relevanciával bír. A fedezetelvonás csak akkor állapítható meg, ha a hitelezőnek már a szerződés megkötésekor fennáll az igénye, korábbi a követelése.[7] A hitelező pozíciójában bármilyen jogosult állhat, akinek az átruházóval szemben igénye van. Így lehet ez egy egyszerű polgári jogi jogalanyok között létrejövő szerződésből eredő igény, de akár adó- vagy egyéb járulékkövetelés is. Ahhoz, hogy a korábbi igény alapján követeléssel lépjen fel a hitelező, nem szükséges, hogy a követelés lejárt legyen, és a teljesítési határidő mulasztása miatt kerüljön sor az igényérvényesítésre. Elegendő csupán a jogviszony létrejötte, melyből kifolyólag a követelés korábban keletkezett.[8]
Ennek megfelelően
a hitelező a szerződés relatív hatálytalanságára csak akkor hivatkozhat, ha:
- a szerződés megkötésének időpontjában
fennállott (érvényesített) igényének kielégítésére,
- a szerződés tárgya fedezetül szolgált
volna, és
- annak elvonása miatt az átruházóval szembeni
követelésének teljesítése részben vagy egészben lehetetlenné vált.[9]
Fentiekhez
kapcsolódóan az öröklési jog területéről felmerül néhány érdekes kérdés.
Hivatkozhat-e a kötelesrészre jogosult az öröklési szerződés fedezetelvonó
jellegére. Ez a lehetőség eleve kizárt, mivel ekkor az igény az örökhagyó
halálával keletkezik, vagyis az öröklési szerződés megkötését követően. Így
nincs jogi lehetőség a 203.§ alapján az öröklési szerződés hatálytalanságának
megállapításra azon az alapon, hogy az a kötelesrészre jogosult igényének a
kielégítési alapját elvonta.[10]
Egy másik érdekes esetben, a végrendeleti örökös hivatkozott a végrendelet
elkészítését követően megkötött életjáradéki szerződés fedezetelvonó jellegére.
Ilyenkor a végrendelet jogosultjának nincs valódi igénye, hiszen ő a
végrendelettel csupán várományi jogot szerzett, az pedig nem minősül hitelezői
igénynek.[11]
Ugyanígy nem színlelt és ugyanakkor nem is fedezetelvonó az a szerződés, amikor azért ruházza át másra a tulajdonos a vagyontárgyait, hogy azok öröklés folytán ne kerüljenek a leendő törvényes örökösökhöz. Ekkor nem áll fenn sem a szerződéskötés, sem a jogcím színlelése, csupán egy visszterhes ügylet indoka, alapja az a cél, hogy az örökösök ne jussanak a vagyontárgyakhoz. Fedezetelvonó pedig azért nem lehet a szerződés, mert a követelési jog az átruházáskor még meg sem nyílt.[12]
Összegzésként
megállapítható: amíg a hitelezői követelés nem létezik, fogalmilag kizárt a
fedezetelvonó szerződés kötése.
VI.
A fedezetelvonás megállapításában fontos körülmény az is, hogy van-e más vagyontárgy, melyből a hitelező kielégítést kereshet. A relatív hatálytalanság csak akkor állapítható meg, ha a hitelező az adóson nem, vagy csak részben tudta a követelését behajtani, annak nem marad egyéb vagyona, jövedelme melyből a követelését ki tudná elégíteni. Amennyiben megállapítható, hogy az adós más vagyontárgya megfelelő fedezetet nyújtana, akkor a fellépése a fedezetelvonás megállapítására alaptalan, hiszen ekkor a felek nem merítették ki a fedezetelvonás tényállását, mivel maradt más vagyontárgy a kielégítésre, a hitelezőt pedig az egyedi szolgáltatásra irányuló kiválasztási jog nem illeti meg. E körben merül fel kérdésként, hogy a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti per megindításának előfeltétele-e, hogy a hitelező jogerős ítélettel igazolja az adóssal szemben fennálló jogszerű követelését, valamint végrehajtási jegyzőkönyvvel azt a tényt, hogy a behajtás (részben vagy egészben) sikertelen maradt, vagy egy perben is érvényesítheti kettős követelését. A gyakorlatban általában a Ptk. 203. §-ára alapított per a sikertelen végrehajtás után indul, mert a hitelező csak ekkor szerez tudomást arról, hogy az adós a fedezeti vagyont átruházta. Nincs akadálya azonban az egy perben történő - az adós marasztalására, a jogszerzőnek a vagyontárgyból kielégítésre tűrésére irányuló - igényérvényesítésnek sem. Ebben az esetben a fedezetelvonó szerződés alapján jogot szerző féllel szemben olyan tartalommal hozható ítélet - az egyszerű (sortartó) kezessel szembeni, feltételtől függően marasztaló ítéleti döntéshez hasonlóan -, hogy a kielégítés tűrésére az átruházott vagyontárgyból akkor köteles, ha a követelés az adóson nem, vagy csak részben hajtható be. A vagyontárgyat érintő végrehajtás elrendelésének ebben az esetben előfeltétele, hogy a felperes az adóssal szembeni végrehajtás sikertelenségét végrehajtási jegyzőkönyvvel igazolja.[13]
Ezzel szemben a színlelt szerződésnél, ahogy már a korábbiakban utaltunk rá, a fő elem a felek színlelése, arra bárki hivatkozhat, ha a perlési jogosultságát igazolja. Így a hitelezőnek keresetében kérnie kell a színlelés megállapítását a bíróságtól, s amennyiben annak ténye bizonyítást nyer, lényegtelen körülmény, hogy előbb vagy utóbb keletkezett-e a hitelező követelése. Csupán a színlelés bizonyításánál, az egyéb mérlegelendő körülmények között bír relevanciával. A hitelező az adóssal szemben az esetleg létező egyéb fedezet mellett is, tekintve a semmisség általános szabályait, minden további nélkül hivatkozhat a színlelésre.
A szerződés visszterhességének és a szerződő fél rosszhiszeműségének vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha bizonyítást nyer, hogy a hitelező követelése az adóson részben vagy egészben nem hajtható be.
VII.
A szerződések
eltérnek a tekintetben is, hogy annak eredményeként kap-e valóban jogosultságot
a szerződő fél, valóban jogszerző lesz-e. A bizonyításnál pontosan ez az
egyik meghatározó körülmény: valóban megszerezte-e a tulajdonosi jogokat ez a
személy, ennek megfelelően valóban ő rendelkezik-e a dologgal. A színlelésnél a
harmadik személy csak látszólag válik tulajdonossá, mindkét fél tudja, hogy a
tulajdonos továbbra is az adós marad, ő rendelkezhet vele, az ő nyilatkozata
nélkül a harmadik személy nem tehet semmit a vagyontárggyal. A
fedezetelvonásnál, úgy menti ki a hitelező elől a fedezetet az adós, hogy a
másik félre valóban átruházza a tulajdonjogot, így a továbbiakban ténylegesen ő
jogosult azzal rendelkezni, s gyakorolni felette a tulajdonost megillető egyéb
jogokat.[14]
VIII.
Szemben a színleléssel a fedezetelvonás megállapításánál
a szerződés visszterhessége is értékelhető körülményként minősül.
Amennyiben a szerződés ingyenes, a továbbiakban nem kell vizsgálni szubjektív
körülményként a fél rosszhiszeműségét. Ha a felek ingyenesen kötötték meg a
szerződést, ezen objektív körülmény alapján a szerződés fedezetelvonó jellege,
s ezáltal a relatív hatálytalanság megállapítható.
A szerződő fél szubjektív hozzáállásának vizsgálatánál már foglalkoztunk a rosszhiszeműséggel, mint a relatív hatálytalanság megállapításának egyik fontos körülményével. Az alábbiakban egy kicsit térjünk vissza a visszterhesség és a rosszhiszeműség kapcsolatára a fedezetelvonás tényének megállapításában. Mindkét esetben a bizonyítás a hitelezőt terheli. Amennyiben az ingyenességet sikerült bizonyítania, egyéb tényezők feltárására nincs szükség, a továbbiakban a rosszhiszeműségnek már nincs jelentősége. S ugyanígy fordítva, amennyiben a rosszhiszeműség bizonyított, akkor a visszterhességnek nincs jelentősége. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik eset bizonyítása járhat általában nagyobb eredménnyel. Ezt az adott eset körülményei, a rendelkezésre álló adatok, tények, levelezések, dokumentumok függvényében döntheti el a hitelező, hiszen mindkét eset bizonyítása igen nagy nehézséggel jár.[15]
Érdekesen keveredik a színlelés és a fedezetelvonás eleme az alábbi esetben, ahol a felek pontosan a visszterhességgel kapcsolatosan színleltek. Ha megállapítható, hogy a felek valódi tulajdonszerzési és átruházási szándéka fedezetelvonás célzatával fennáll, de a jogcímet például az illetékvonzat csökkentése érdekében adásvételben és nem a tényleges ajándékozásban jelölték meg, akkor elsődleges feladat a tényleges tulajdonszerzési szándék megállapítása mindkét oldalon. Ennek hiányában a szerződés színlelt. Ha valóban fennállt legalább az egyik oldalon az átruházásra irányuló akarat, akkor felmerülhet a jogcím közös palástolásának kérdése. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a vételár átadása nem történt meg, akkor a felek valós akarata fedezetelvonó célzatú ajándékozás megkötésére irányult, s a jogviszony e leplezett szerződés alapján ítélendő meg. A fedezetelvonás alkalmazását már önmagában az ingyenesség bizonyítása lehetővé teszi, egyebekben pedig illetékfizetés szempontjából bírhat jelentőséggel a jogügylet. [16] (Bizonyíthatja a fedezet elvonási célzatot, hogy nincs valós pénzmozgás, nem tudják semmilyen okirattal bizonyítani a pénz átadását, a szerződés megkötése a kötelezettség megállapítását kimondó határozat meghozatalát követő rövid időn belül történt, nem történt meg a dolog birtokbaadása.) Természetesen a szerződés egyébként egy érvényes szerződés, mely mindenki mással szemben hatályos.
A jogszerző fél
esetében a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához a törvény nem
kívánja meg további feltételként a rosszhiszeműséget akkor, ha a jogszerzés
ingyenesen történt. Az ingyenesen szerző fél jó- vagy rosszhiszeműsége azért
közömbös, mert őt vagyoni hátrány az ellenszolgáltatás nélkül szerzett dolog
elvesztése folytán nem érheti.[17]
IX.
A szerződés színlelt vagy fedezetelvonó jellegét az köteles bizonyítani, aki erre hivatkozik. Így a színlelésnél és a fedezetelvonás alapesetében a hitelező köteles bizonyítani az állítása alátámasztásához szükséges feltételeket. A fedezetelvonásnál azonban megfordul a bizonyítási teher a 203.§ (2) bekezdésnek a szerződés ingyenessége és a rosszhiszeműség mellett felállított törvényi vélelme esetén.[18]
Itt a Ptk. speciálisan kiemeli azt az alanyi kört, akikre törvényi vélelmet állít fel az ingyenesség és a visszterhesség kérdésében. Ekkor a szerződő feleknek kell bizonyítaniuk az ügylet visszterhességét és ehhez kapcsolódóan a jóhiszeműséget. Csak ezek konjunktív feltételként megvalósulása eredményezheti azt, hogy az ügylet ne minősüljön fedezetelvonónak. Amennyiben a visszterhesség bizonyítása nem sikerül, az ügylet ingyenesnek minősül, s a további bizonyítás teljesen felesleges, mert ez önmagában fedezetelvonóvá minősíti az ügyletet. Ha a visszterhesség bizonyítása eredménnyel jár, akkor még szükséges a jóhiszeműséget is bizonyítani kell. Ugyanígy elegendő csupán a rosszhiszeműség bizonyítása is, hiszen ez önmagában megalapozza a fedezetelvonást.[19]
A színlelésnél a
bizonyítás mindenképpen a színlelésre hivatkozó személyt terheli. Itt nem
találkozunk kiemelt alanyi körrel, így a bizonyítási teher nem fordul meg.[20]
X.
Az alanyi jogviszony szerkezete is más lesz attól függően, hogy a szerződés érvénytelenségét, vagy a relatív hatálytalanságot állapították-e meg.
A színlelt szerződésnél megmarad a korábbi két jogviszony: az alapügylet, ami a hitelező és adós között jött létre, és az erre „ráépülő” az adós és a harmadik személy között megkötött színlelt ügylet. A szerződés színleltsége esetén a hitelezőnek továbbra is az eredeti adós tartozik. Ekkor -szemben a fedezetelvonó szerződéssel- nem lép be harmadik kapcsolatként a hitelező és a harmadik személy relációja, mert előbbi továbbra is a vele szerződéses kapcsolatban lévő adóssal, a dolog tulajdonosával szemben léphet fel.
Ellenben a fedezetelvonó szerződésnél a jogviszony háromalanyú jogviszonyrendszerré alakul át azáltal, hogy a harmadik személy tényleges jogszerzővé, tulajdonossá válik. Ennek következtében kialakul egy új, harmadik jogviszony az új tulajdonos és a hitelező között. Amennyiben a fedezetelvonás ténye megállapításra kerül, a relatív hatálytalanság következtében két kötelezettje lesz az ügyletnek. Marad tényleges személyi kötelezettként az eredeti adós, ugyanakkor tűrési kötelezettség terheli a tulajdonos dologi kötelezettet arra vonatkozólag, hogy a dolgán a hitelező végrehajtással kielégítést keressen.[21]
Ha a szerződő fél úgy dönt, hogy kifizeti a tartozást az adós helyett, akkor követeléssel, megtérítési igénnyel léphet fel az adóssal szemben. Ha pedig végrehajtás alá vonják a vagyontárgyat, akkor a kárának megtérítését követelheti a szerződő partnertől. Ekkor az általános felelősségi szabályok szerint követelhet kártérítést.[22]
A hatálytalanság megállapítása azzal a jogkövetkezménnyel
jár, hogy a szerződéssel érintett vagyontárgy fedezeti jellege fennmarad, azaz
a harmadik személy és az adós (kötelezett) viszonyában úgy kell tekinteni,
mintha a vagyonátruházási szerződést meg sem kötötték volna. Ennek
következtében tehát a jogot szerző fél tűrni köteles, hogy a harmadik személy e
vagyontárgyból az igényét kielégíthesse. A jogszerző féllel szemben a bíróság
marasztaló ítéletet akkor hoz, ha a vagyontárgyat a visszterhesen szerző fél
már másra átruházta, illetve a rosszhiszemű, ingyenesen szerző fél az előnytől
elesett.[23]
Így valójában a relatív hatálytalanság
gyakorlati következménye az lesz, hogy a jogosult, amennyiben nem talál
kielégítést az adós vagyontárgyaiból, a szerződéssel átruházott tárgyat is
végrehajtás alá vonhatja, mintha az is az adós tulajdona volna, mintha a
szerződést meg sem kötötték volna. A relatív személyi hatálytalanság
következtében a tulajdon-átruházási joghatás nem érvényesül a hitelezővel
szemben, a kielégítési alap változatlan marad, függetlenül a tulajdonba
adástól.
A Ptk. 203§(3) bekezdése szerint, az a fél aki a
szerződésből származó ingyenes előnytől fel nem róható módon elesett, a
harmadik személy irányában nem felel. A
(3) bekezdés rendelkezése kizárólag az ingyenes fedezetelvonó szerződések
esetén alkalmazható. Az a körülmény, hogy az ingyenes szerző a dolgot
felhasználta, másnak elajándékozta vagy a megszerzett vagyontárgy megsemmisült,
csak akkor vonja maga után a szerző fél mentesülését, ha jóhiszemű volt. A jóhiszeműségnek
nem az előny elvesztésének időpontjában és nem az attól elesés körülményeit
illetően kell fennállnia, hanem az ingyenes szerzéskor. Ha a szerződés
megkötésekor a fél az átruházóval szembeni követelésről, a szerződés
kielégítési alapot elvonó vagy csökkentő voltáról tudott (vagy arról tudnia
kellett), rosszhiszeműsége folytán az elvesztett előny értékének erejéig -
saját vagyonával - helytállási kötelezettséggel tartozik. A rosszhiszeműség
törvényi vélelme e rendelkezésre is kiterjed.[24]
A gyakorlatban vitás, hogy meg kell-e előznie a szerződés viszonylagos hatálytalanságára alapított pert az egyenes adós elleni pernek és végrehajtási eljárásnak, bizonyítani kell-e bírósági határozattal a követelés fennálltát, és a behajtás sikertelenségét végrehajtási jegyzőkönyvvel. A legeredményesebb és gyorsabb talán az, ha a hitelező egy perben érvényesíti igényét mindkét szerződő féllel szemben. Az adóssal szemben a kereseti kérelem a teljesítésre irányulna, a másikkal szemben pedig ennek eredménytelensége esetén tűrni köteles, hogy a hitelező az átruházott vagyontárgyon kielégítést keressen. Feltétel tehát az adóssal szemben a behajtás sikertelenségének igazolása. [25]
XI.
Alapvetően a két szerződés jogkövetkezményei is eltérést mutatnak. Értelemszerűen a semmis szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményét, az eredeti állapot visszaállítását kell alkalmazni, míg a relatív hatálytalanságnál erre azért nem kerülhet sor, mivel a szerződés érvényesen létrejött. Ugyanakkor, mivel a megkötött fedezetelvonó szerződés a hitelezővel szemben hatálytalan, ő a dolog új tulajdonosával szemben -az előző pontban ismertetettek szerint- felléphet a követelésével. Valójában ez a sajátos jogviszony a fedezetelvonó szerződés, mint jogi tény jogkövetkezményeként jön létre. Tartalma szerint a hitelezőt kizárólag jogosultság illeti meg a jogszerzővel szemben, míg azt csak kötelezettség terheli. Ha már nincs meg a vagyontárgy, akkor a felváltó igény alapján követelhető, hogy saját vagyonával a vagyontárgy értékéig helyt álljon. Ilyenkor a tűrési kötelezettség helyébe tevési kötelezettség lép. Amennyiben a 203. (3).bekezdése áll be, vagyis ha a fél a szerződésből származó ingyenes előnytől fel nem róható módon elesett, akkor a harmadik személy irányában nem felel, és így a tűrési kötelezettség nem alakul át tevési kötelezettség.[26]
Ugyanakkor egy érdekes eset kapcsán megállapítást nyert, hogy nem zárja ki a fedezetelvonás jogkövetkezményeinek az alkalmazását az, ha az alperesek közötti szerződés fedezetelvonási céllal kötött színlelt ügylet. Így az olyan döntés, hogy a hitelező a színlelt szerződésekkel érintett ingatlanokból és ingókból követelését kielégítheti, nem jogszabálysértő, ha a szerződések színleltségén túlmenően az is megállapítható, hogy az alperesek a hitelező igényének kielégítési alapjait kívánták a szerződéssel elvonni. Így nincs akadálya annak, hogy abban az esetben, ha a szerződés egyben színlelt is és fedezetelvonó (ezzel a célzattal színlelnek) is, a bíróság csak a fedezetelvonó szerződés esetére megállapított jogkövetkezményt alkalmazza, figyelemmel arra, hogy a felperes szempontjából a kielégítési alap rendelkezésére állásának van jelentősége és nem az eredeti állapot helyreállításának.[27]
XII.
A két ügylet legfontosabb jellemzőit az alábbiakban összesítjük.
Színlelt szerződés jellemzői:
1. mind a két fél azt akarta, hogy csak látszólag kössék meg a szerződést
2. a valós akarat hiánya miatt semmis, így érvénytelen lesz
3. Nem lesz tulajdonos, akire átruházzák, adós tulajdona marad a dolog
4. bárki hivatkozhat rá, azzal, hogy kereseti jogosultságát igazolnia kell
Fedezetelvonó szerződés jellemzői:
1. legalább az egyik fél valóban át akarta ruházni a tulajdonjogot
2. fedezetelvonás miatt relatív hatálytalan lesz
3. tulajdonos lesz, akire átruházzák
4. a fedezetelvonás megállapításának feltételei:
- létező hitelezői követelés
- igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták
- az ügylet ingyenes vagy
- visszterhes, de a jogszerző fél rosszhiszemű
5. A hitelező kérheti magállapítását
A konkrét jogesetek mérlegelésénél a szigorúbb jogi tényállás, az érvénytelenség eleve kizárja a fedezetelvonás szabályainak, így a relatív hatálytalanságnak az alkalmazását, ennek megfelelően a fenti körülmények, mint visszterhesség, rosszhiszeműség, követelés megnyílta, az érvénytelenség elbírálásakor csupán a színlelés megállapításában, alátámasztásában játszhatnak releváns szerepet. A színlelésnél, legyen szó bármilyen tulajdon átruházására irányuló szerződésről, mindenképpen elsődleges a felek akaratának a vizsgálata. Erre, ahogy az alábbi jogesetekben is láthatjuk, általában csak az egyéb objektív körülmények mérlegelésével lehet következtetni.
A gyakorlatban igen nehéz a szerződések színleltségének, de akár a fedezetelvonásnak is, a bizonyítása. Azt követően, hogy a hitelező nem tudja a jogát érvényesíteni a kötelezettel szemben, joggal fordul a figyelme a jogügylet megkötése óta eltelt időben a kötelezettnek mással létrehozott jogviszonyaira. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy azok között van olyan szerződés, melynek tárgya az ő követelésének, ha nem is teljesen, de részben fedezetet jelentett volna, joggal kérheti a bíróságtól a szerződés vizsgálatát. Hivatkozhat akár a szerződés színlelt jellegére is, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a felek valóságos ügyleti akarata nem is létezett, de ennek megállapítására- olykor az akarathiány igen nehéz bizonyítása miatt-csak igen ritkán kerül sor.
A valós átruházási szándék megléte miatt nem minősítette színleltnek a Csongrád Megyei Bíróság azt a szerződést, ahol a felek között ingatlanon alapított jelzálogjoggal - és vételi joggal – biztosított kölcsönszerződés jött létre. Ezt követően - a kölcsön meg nem fizetése miatt – élt a vételi jogával a jogosult, s így ő lett az ingatlan tulajdonosa. A hitelező szerint a szerződések fedezet elvonási célból létrejött színlelt ügyletek voltak.
A hitelező elsődleges kereseti igénye a színlelés megállapítására irányult. Másodlagosan a fedezetelvonó jelleg miatt követelte a relatív hatálytalanság megállapítását. A perben a színlelt jelleg nem lelt bizonyítást, a felek között a kölcsönszerződés érvényesen létrejött. A bíróság ezt az alapján állapította meg, hogy a felek igazolni tudták a pénz átadását, legalább az egyiknél tényleg fennállt a valóságos ügyleti akarat, hiszen az, mivel tudott a korábbi tartozásról, joggal gondolhatta, hogy a korábbi hitelező tartozásának kifizetésére kéri, ő pedig nyugodt lehetett afelől, hogy az ingatlan az ő hitelét biztosítja. Ha az adós tudta, hogy nem fog fizetni, s a vételi jog folytán a másiké lesz az ingatlan, ez csak egy rejtett indok, ami a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. A bíróság azt állapította meg, hogy a szerződés a felek valóságos ügyleti akaratát fejezte ki. Nem lehetett bizonyítani a szerződés egyértelmű „kijátszó”, fedezetelvonó jellegét sem. Ennek feltétele a rosszhiszeműség bizonyítása. Jelen esetben megállapítást nyert, hogy önmagában az, hogy a jogszerző tudott a korábbi tartozás fennálltáról, még nem elegendő a rosszhiszeműség megállapításához. A szerződő féltől ugyanis nem várható el az utánajárás annak ellenőrzése céljából, hogy az adós rendezte-e a tartozását.[28]
A Csongrád Megyei Bíróság egy másik eljárásában szintén vizsgálat alá esett a felek valóságos akaratának szerepe a színlelés és a fedezetelvonás kapcsán. A tényállás szerint az adós, a meghatározott összeg fizetésére kötelező ítélet meghozatalát követő rövid időn belül házastársával házassági vagyonjogi szerződést kötött, melynek értelmében az addig kizárólagos tulajdonát képező ingatlan 4/10-ed részben továbbra is az ő, míg 6/10-ed részben a házastársa tulajdonát képezte. Később adós testvérének volt házastársával adásvételi szerződést kötöttek az érintett ingatlanra. A szerződést a földhivatalhoz is benyújtották. Az ingatlanban továbbra is az adós és házastársa éltek, így az ingatlan birtokbaadására nem került sor.
A bíróság megállapította, hogy amennyiben a szerződő felek szándéka ténylegesen tulajdon-átruházásra irányult, az átruházás motívuma - a szerződéssel leplezett cél- az volt, hogy az ügylettel a jogosult követelésének a fedezeti alapját elvonják. Az ilyen szerződési cél a szerződési jogi szabályozás szerint ugyan jogellenes, azonban nem a szerződés színlelése folytán. Hiszen ha a peradatok alapján megállapítható, hogy a tulajdon átruházási szándék akár már csak az egyik félnél is ténylegesen fennáll, akkor nem tekinthető a szerződés színleltnek. A szerződő felek nem színlelték a szerződést, hanem éppen ellenkezőleg, pont az volt a céljuk, hogy valóban megtörténjen az átruházás, hogy a szerződés tárgya már ne képezhesse a követelés fedezetét. Így a feleket az a leplezett szándék vezette az átruházáshoz, hogy a hitelező fedezetét elvonják, ami már egy jogellenes magatartásnak minősül, amire viszont nem az érvénytelenség szabályai alkalmazandóak az előbb elmondottak miatt, hanem a fedezetelvonó szerződésekre speciálisan vonatkozó relatív hatálytalanság. A bíróság indoklása szerint a hitelező felperes az érdeksérelme szempontjából irányadó szerződési jogi intézményeket tévesen értelmezte, az egyező szerződési akarat valódiságát, illetve a valós konszenzussal elérni kívánt célt helytelenül keverte. Mivel a szerződés színleltsége nem állapítható meg, a további vizsgálat tárgya mindig az, hogy fennállnak-e a relatív hatálytalanság törvényi feltételei.[29]
Összegzésként
megállapíthatjuk, hogy a fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának
megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a vagyonátruházási szerződés
érvényes. A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítására indított
perekben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a szerződés nem volt-e színlelt. Ha
a bíróság azt állapítja meg, hogy az adós és a jogszerző tényleges szerződési
akarata hiányzott, és csak azt a látszatot akarták kelteni, hogy a vagyontárgy
már nem az adós tulajdona, a szerződés semmisségét és nem annak relatív
hatálytalanságát kell megállapítani. Az érvényes szerződés fedezetelvonó
jellegének, és így a szerződés viszonylagos hatálytalanságának megállapításához
már nem a felek akaratának vizsgálatára kerül sor, hanem a szerződéskötés egyéb
körülményeinek -melyek előbbinél csak a valós akarat feltárásában bírhattak
jelentőséggel- bizonyítása szükséges.
[1] Az Actio pauliana már a római jogból ismert. A hitelezők megkárosítását célzó vagyonelidegenítés megakadályozására a praetor védelmet nyújtott a vagyon megszerzőjével szemben az actio Pauliana elnevezésű keresettel. Amennyiben az adóssal összejátszott a szerződő fél, a kereset kártérítésre, ha pedig jóhiszemű, ingyenes szerző volt, akkor csak a gazdagodás kiadására irányult.
[2] Ptk 203. § (1) Az a szerződés,
amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben
elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű
volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
[3] A fedezetelvonó szerződés
alatt minden olyan szerződés értendő, amely valamilyen dolog tulajdonjogának
átruházására (adásvétel, opció, házassági vagyonjogi szerződés, közös tulajdont
megszüntető szerződés), használatának átengedésére (haszonélvezet, bérlet,)
biztosítékul lekötésére (zálog), valamilyen jog vagy követelés átruházására
(engedményezés), kötelezettség átvállalására, tartozás elengedésére irányul.
Ugyancsak idetartoznak azok az egy vagy többoldalú nyilatkozatok is, amelyek
eredményeként az adós egy másik féllel szemben vagyoni szolgáltatásra válik kötelezetté
(pl. kötelezettségvállalás közérdekű célra, díjkitűzés).De pl. az 1997. évi CXLV. törvény
48. § (2) bekezdésének vizsgálata a Ptk. 203. §-ának alkalmazása tekintetében
címmel hozott 1/2002 sz. Polgári jogegységi határozat szerint: a társasági szerződés vagy alapító okirat, illetve
ezek módosítása alapján a gazdasági társaság részére nyújtott vagyoni
hozzájárulás a tulajdonjog átruházását eredményező visszterhes ügylet. A Ptk.
203. §-ában írt feltételek megvalósulása esetén a gazdasági társaság köteles
tűrni, hogy a hitelező az átruházott vagyoni betétből kielégítést keressen. A
cégbejegyzés megtörténte, a társaság létrejötte nem jogi akadálya annak, hogy a
társaság tagjának (részvényesének) hitelezője a Ptk. 203. §-ában írt jogcímen
keresettel kérhesse a társasági szerződés (alapító okirat), illetve ennek
módosítása alapján nyújtott vagyoni hozzájárulás relatív hatálytalanságának
megállapítását, ha a hozzájárulás igényének kielégítési alapját egészben vagy
részben elvonta, feltéve, hogy a szerző társaság (alapító) rosszhiszemű volt.
[4] Ez utóbbi elemeknek a vizsgálata és figyelembevétele
mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az ügyletben a rosszhiszeműség megállapítást
nyerjen. Előfordulhat, hogy a vevő úgy gondolja, hogy pontosan azért adja el
neki az ingatlant az adós, mert ebből próbálja kifizetni a fennálló tartozását.
Ebben az esetben tud róla, de nem ismert előtte az elvonása célzata.
[5] 1/2002 Polgári jogegységi határozat: az 1997. évi CXLV. törvény 48. § (2) bekezdésének vizsgálata a Ptk. 203. §-ának alkalmazása tekintetében
[6] Török Tamás: A fedezetelvonó szerződés és annak új szabályai a Ptk.-ban (Gazdaság és jog 2002/3).3.p.
[7] Erre ld. részletesebben: Török Tamás: A fedezetelvonó szerződés és annak új szabályai a Ptk.-ban (Gazdaság és jog 2002/3)
[8]pl. Nem hivatkozhat az ajándékozó az ajándék tárgyára
utóbb kötött vagyonátruházási szerződés fedezetelvonó jellegére ha ez utóbbi
szerződés megkötésekor az ajándék visszakövetelése iránti igényét még nem
érvényesítette (BH.1995.95).
[9] Polgári Törvénykönyv Indoklása (CD-Jogtár)
[10] „Az ellentétes jogértelmezés odavezetne, hogy a szerződéses örökösök-ha tudnak a kötelesrészre jogosultról-közvetett módon felelősséggel tartoznának a kötelesrész kielégítéséért annak ellenére, hogy az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgy egyébként a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe.” BH.1990.60.
[11] EBH.2003.849.
[12]
P.törv.V.20813/1976
[13] Ptk. indoklás (Cd-jogtár)
[14] A döntésben segítő körülmény lehet
pl., hogy valóban a birtokába adták-e a jogszerzőnek a dolgot, ha nem,
kötöttek-e ki használati díjat, ha igen, valóban megfizeti e az „adós” .stb.
[15] BH. 2001.62. A rosszhiszeműség és az ingyenesség fogalmi elemei fedezetelvonó szerződés esetén
[16] Ekkor, mivel valójában ajándékozza, már a rosszhiszeműség vizsgálata nem szükséges.(pl. Ha a vélelem alá tartozó alanyokról, esetekről van szó, akkor pedig eleve vélelmezett is mindkettő.)
[17] BH.1995. 458.
[18] 203§.(2) Ha valaki a hozzátartozójával vagy a vele
összefonódásban levő gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet
a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt
ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni
kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet az
egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy
vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás
közti szerződéskötése esetén.
[19] A (2) bekezdés 2001.
szeptember 1. napjáig hatályos rendelkezése a Ptk. 685. § b) pontja szerinti
hozzátartozók egymással kötött jogügyletei esetére nevesítette az ingyenesség,
és a szerző fél rosszhiszeműségének törvényi vélelmét. A 2000. évi CXXXVI.
törvény 168. § (1) bekezdésének 2001. szeptember 1. napjától hatályos új
rendelkezése e törvényi vélelmet kiterjesztette. A módosító törvény miniszteri
indokolása kiemeli, hogy jogrendszerünk gyökeres átalakulása és az elmúlt tíz
év gazdasági folyamatai azt bizonyították, hogy a gazdálkodó szervezetek
meghatározó szerepet játszanak azokban a polgári jogi kapcsolatokban is,
amelyekre a jelen § rendelkezése vonatkozik. A gazdálkodó szervezetek közötti
bonyolult kapcsolatrendszert tekintve nem lehet figyelmen kívül hagyni az olyan
jellegű gazdálkodási formák kialakulását, melyek alapja - vagy a tulajdoni
viszonyok, vagy a gazdálkodó szervezet működése során a feleket megillető
tagsági, illetve egyéb tisztséggel járó jogok terjedelme és megoszlása
következtében - a szükségszerűen azonos célok irányában ható gazdasági érdek (összefonódás).
Az ilyen jellegű gazdálkodási formák esetében már nem indokolt vélelmezni a
szerződésben megjelölt szerződési akaratot: szükséges ezért az egymással
összefonódásban lévő gazdálkodó szervezetek, valamint a gazdálkodó szervezet és
tagja között létrejött jogügyletekre is a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdésében
foglalt vélelem kiterjesztése. A módosított rendelkezés alapján ezért a
szerződés ingyenességét és a szerző fél rosszhiszeműségét akkor is vélelmezni
kell, ha valaki a vele összefonódásban álló gazdálkodó szervezettel, gazdálkodó
szervezet a tagjával, vezető tisztségviselőjével vagy annak hozzátartozójával
köt ilyen szerződést. Azt, hogy az összefonódás mikor és milyen feltételek
mellett állapítható meg, a Ptk. 685/B. §-ának ugyancsak 2001. szeptember 1.
napjától hatályos új értelmező rendelkezése határozza meg.
(Ptk.Indoklás-Cd-jogtár)
[20] Ha a 203§(2) bekezdésben meghatározott alanyoknál
színlelésnél is áttennénk a bizonyítási terhet a felekre, ez odavezetne, hogy
az ezen alanyi körben kötött ügyleteket bárki megcáfolhatná, megkérdőjelezhetné
arra hivatkozva, hogy csak színlelték az ügyletet és így mindig ők lennének az
alaptalan állítóval szemben is a szerződés valódiságának bizonyítására
kötelezve. Ezáltal az a méltánytalan helyzet adódna, hogy a nevezett alanyi
körben kötött szerződéseknél, amennyiben nem sikerül a bizonyítás, a szerződés
mindenképpen érvénytelen lenne.
[21] A három jogviszony részletes elemzését ld.: Török tamás: A fedezetelvonó szerződés és annak új szabályai a Ptk.-ban (Gazdaság és jog.2002./3. 3.p. )
[22] A Polgári Törvénykönyv Magyarázata (Közgazdasági és jogi kiadóBp.1992.)508.p.
[23] Ha a teljesítésre a
jogszerző fél részéről kerül sor, helyzetére a Ptk. 286. § (2) bekezdésének
rendelkezése az irányadó: azaz teljesítése erejéig az adóssal (kötelezettel)
szemben megtérítési igénnyel léphet fel. Ha a teljesítésre a végrehajtási
eljárásban lefolytatott árverési értékesítés eredményeként kerül sor, az
átruházás folytán tulajdonossá vált jogszerző az adóssal szemben kártérítési
igényt érvényesíthet. (Ptk-indoklás.CD-jogtár)
[24] Ptk. indoklás(Cd-jogtár)
[25] Ptk. magyarázata.i.m. 508.p.
[26] Ld. részletesen: Török. I.m. 6-7..p.
[27] EBH.2002.742.
[28] Csongrád megyei Bíróság 1. Gf. 40092/1997/5
[29] Csongrád megyei Bíróság 1. Gf. 40157/1999/6