A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) a szerződések általános szabályai körében
foglalkozik az érvénytelenség kérdésével.
Megadja az érvénytelenség két esetének, a megtámadhatóságnak és a
semmisségnek a lehetséges okait, illetőleg az ezek fennállásakor alkalmazandó
szabályokat. Ezen túlmenően, konkrét szankció-rendszert beépítve, meghatározza
az érvénytelenséghez kapcsolódó jogkövetkezményeket.
Az érvénytelenség lényege, hogy a szerződés megkötésekor fennáll
valamely jogszabályban meghatározott körülmény (semmisségi vagy megtámadási
ok-érvénytelenségi ok), amely miatt a szerződés nem alkalmas a kívánt joghatás
kiváltására. A Ptk.-ban rögzítettek mellett más jogforrásban is találkozhatunk
speciális érvénytelenségi okokkal (pl. 2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról, az
1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról), így a Ptk.-ban található
okok nem tekinthetőek kizárólagosnak.
A Ptk. az érvénytelenség megállapításakor, mind a semmisség, mind a
megtámadhatóság vonatkozásában, rögzíti az alapvető elvárásait (semmisség:234.§,megtámadás:235-236.§).
Összevetve a semmisségre és a megtámadásra
adott szabályokat, megállapítható, hogy a Ptk. a semmisségre a 234.§-ában
egyértelműen permisszív, eltérést engedő rendelkezést ad. Ugyanakkor a
megtámadás esetére adott szabályaiban ilyen kitételt, miszerint azok akkor
alkalmazandóak, ha törvény kivételt nem tesz, nem találhatunk. Ebből arra
következtethetünk, hogy mindazok a szabályok, melyeket a megtámadásra a
235-236. §-ban rögzít, kötelező, eltérést nem engedő előírások. (Feltételezhetően,
ha nem így lenne, akkor ugyanúgy, ahogy a semmisségnél, itt is kifejezetten
megadta volna a felhatalmazást az eltérő rendelkezésre.)Így viszont felmerül az
a kérdés, hogy nem ütköznek-e a Ptk. megtámadásra vonatkozó előírásaiba azok a
jogszabályi rendelkezések, melyek az általuk meghatározott megtámadási ok mellé
egyéb "eljárási" szabályokat is rögzítenek.(Pl. a tőkepiaci
törvényben a félrevezető tájékoztatás esetén az ügyész-akire nem alkalmazható a
235.§(2) bekezdése- kizárólagos megtámadási joga a Fővárosi Bíróság előtt, vagy
a Ptk.-ban található általános szerződési feltételek megtámadása, ahol szintén
nem a klasszikus szabályok alkalmazandóak)
A fenti ellentmondás megszüntetése érdekében
indokolt lenne az új Polgári Törvénykönyvbe a megtámadásra vonatkozó szabályok
esetében is felvenni a jogszabály eltérő rendelkezését lehetővé tevő kitételt.
2. A Ptk. meghatározza az érvénytelenséggel együtt járó
szankciórendszert is (237-238.§). Ezek a jogkövetkezmények kötelező jelleggel
alkalmazandóak a szerződés érvénytelenségének fennállása esetében. Tőlük az
eltérést a Ptk. nem engedi. Éppen ezért, amikor egyes jogszabályok (pl.
társasági törvény) az érvénytelen szerződéshez külön jogkövetkezményeket
rendelnek, akkor valójában ezt a Ptk.ba ütközően teszik, mivel az
érvénytelenség önmagában már a szerződés objektív következményének tekintendő,
melynek fennállásakor a jogkövetkezmények - eltérést nem engedően - pontosan
rögzítve vannak. Ennek megfelelően a fenti megállapítás erre az esetre is
érvényes, vagyis, amennyiben az eltérést az új Ptk. kivételként meg kívánja
engedni, a jogkövetkezmények tekintetében is szükséges lenne a permisszív
kitétel beépítése.
3. Az érvénytelenség a jogszabályban meghatározott okok fennállása
esetén bekövetkező objektív jogkövetkezmény, melyhez a Ptk.-ban konkrétan
megjelölt szankciók kapcsolódnak. Indokolt a tervezetben is szereplő az a
változtatás, hogy a Ptk.-ban az állam javára marasztalás, mint jogág idegen
intézmény ne szerepeljen. Így a megmaradó jogkövetkezmények a felek magatartásától
függetlenek, valójában csak a szerződés objektív vagyoni kompenzációját adják
meg. A tervezet is felhívja a figyelmet a 32. PK.-ban foglaltakra, miszerint
bizonyos többlettényállási elemek fennállása esetén egyéb szabályok Pl.
kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás szabályai is alkalmazandóak. S ennek
megfelelően az eddigi 238.§(2) bekezdésében foglalt kártérítési igény
lehetőségét az érintett harmadik személyen túl ki kellene terjeszteni a
szerződő félre is.
Ugyanakkor, figyelemmel a Kártérítés
általános szabályaiban tervezett változtatásokra, itt indokolt lenne továbbra
is megtartani a szubjektív kártérítési felelősséget. Ekkor, mintegy az érvénytelenség szubjektív
jogkövetkezményeként, megfelelően szankcionálva lenne pl. a fenyegetéssel, kényszerítéssel
stb. szerződő fél magatartása, amennyiben a másik félnek jogellenesen kárt
okozott. Ennek megfelelően az érvénytelenség objektív következményeinek
alkalmazása mellett - amennyiben a jelenlegi Ptk. általános szabályai alapján a
kártérítési felelősség megállapításának többlettényállási elemei fennállnak -
kártérítéssel is lehet élni. Mindezekre tekintettel az adott helyzetben
általában elvárható (felróható) magatartáson alapuló felelõsség
fenntartása, a koncepcióban példálózva felsorolt esetek mellett (pl. önhiba,
egyetemleges felelõsök belsõ viszonya),itt is indokolt. A
felróhatóság elvén alapuló kártérítési kötelezettség fenntartása az objektív
következményekhez kapcsolódva, a szükséges többlettényállási elemek fennállása
esetén, egy represszív polgári jogi szankció szerepét töltené be.
A Ptk. koncepciója indokoltan bizonytalan az értékpapírjog szabályainak
elhelyezése, és azok részletességének kérdésében. Osztom azt a nézetet,
miszerint külön könyv felállítására nincs
szükség, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Kötelmi jog címû negyedik könyvben elhelyezett ötödik részt
szélesebb területet felölelõ címszavakra kellene osztani, és ezzel
együtt a szabályozást összességében részletesebbé kellene tenni. Így a Ptk.
megpróbálhatna, az egyébként természetszerűleg heterogén értékpapír-szabályok
között, némileg rendszert teremteni. Hangsúlyozom, hogy a heterogenitás az
értékpapírjognak más jogterületekhez kapcsolódása miatt teljesen sohasem
szüntethetõ meg, ugyanakkor miért ne lehetne a polgári jogi anyagi
szabályokat egy kicsit rendszerezettebbé tenni. Ezen a fonalon haladva, az
alábbiak szerint képzelem el az értékpapírjog szabályozásának a felépítését.
Az értékpapírok elhelyezése
megmaradna a kötelmi jog könyvben, továbbra is alapesetként kezelve a
kötelmi jogi értékpapírt, viszont az ötödik rész címe Az értékpapírkötelmek
általános szabályai helyett,
Értékpapírkötelmekre változna, és ezen belül három fejezetre tagozódna:
1. Az értékpapírkötelmek általános szabályai
2. Egyes értékpapírok
3. Értékpapír-szerzõdések
1.
Az elsõ fejezetbe kerülnének mindazok a témakörök, amelyeket a
koncepció egyébként is az általános szabályokban helyezett volna el. Itt
kerülne meghatározásra az értékpapír általános fogalma olymódon, hogy egy
okirat értékpapírrá minõsítéséhez elegendõ legyen csak a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelnie, s ezen felül - eltérõen a jelenlegi
szabályoktól - nem kellene egy speciális jogszabály feltételrendszeréhez
igazodnia. Az értékpapír kritériumokat, tartalmi, minimális formai feltételeit
ez a fejezet tartalmazza a koncepcióban foglaltak szerint (alaki legitimáció,
kifogás-korlátozás stb.).
Az értékpapír normatív meghatározásánál törekedni kell arra, hogy
rugalmassága ellenére ne legyen túlságosan általános a fogalmi meghatározás. Ez
lehetõséget adna a tömegesen kiállított, egyébként az értékpapír
tényleges sajátosságait csak nyomokban magán viselõ okiratok
megteremtésére. Pontosan fel kell vázolni a fogalom megadásán túl, mindazokat a
normatív tényezõket, melyek az értékpapírok szükségszerű velejárói.
A fogalom és az alapvetõ értékpapír-sajátosságok megadása után
kerülhetne sor a fenti szabályoknak az egyéb jogot megtestesítõ
értékpapírokra történõ kiterjesztésére.
Ezt követõen ismertetésre kerülnének az értékpapírok típusai, és
az ezek átruházására vonatkozó részletes szabályok. [A “névre szóló
értékpapír” elnevezés terminológiai
zavarának megszüntetésére esetleg megoldást jelentene, ha a névre szóló
értékpapírnak két fajtája létezne: forgatható és nem forgatható értékpapír (az
utóbbi a jelenleg névre szólónak nevezett értékpapír (rektapapír), amit csak
engedményezéssel lehet átruházni). Ez alapján lehet az értékpapír bemutatóra és
névre szóló, mely utóbbinak két fajtája - megnevezésében is- a forgatható és a
nem forgatható értékpapír. Másik megoldás lehetne az, ha a névre szóló
értékpapír csak a forgatható értékpapírt jelentené, ahogy egyébként jelenleg is
olvashatjuk az értékpapírokra vonatkozó jogszabályszövegekben, s az engedményezéssel
átruházható értékpapír teljesen más elnevezést kapna]
Az átruházás szabályainak ismertetését követõen szükséges lenne
az igényérvényesítés, óvás, a megsemmisítés és nem utolsó sorban a
dematerializált értékpapír szabályainak az általános tételek között
történõ rögzítése.
2.
A koncepciótól eltérõen, a fenti szabályokon túl az egyes
értékpapírok címszó alatt teljes szabályozásukkal együtt elhelyezésre
kerülnének azok az értékpapírok, melyek nem kapcsolódnak más jogterülethez,
jogintézményhez. Az ezekre vonatkozó speciális jogforrások nem tartalmaznak
olyan rendelkezéseket, melyeknek a Ptk.-ban ne lenne helyük. Így teljes
egészében a Ptk. rögzítené a váltó, csekk, kötvény, kincstárjegy, letéti jegy
(e két utóbbit lehetne a kötvény alá rendelve szabályozni, mint
kötvényjellegû értékpapírokat) szabályait. Az értékpapírok másik
csoportját csak fogalmi szinten (esetleg egyes nélkülözhetetlen “anyagi jogi”
szabály felvétele mellett) építené be a Ptk., mivel azok részletszabályai
elválaszthatatlanok más, a Ptk.-ba nem tartozó jogintézményektõl.
Idesorolható a részvény, közraktári jegy, jelzáloglevél, szövetkezeti
üzletrész, befektetési jegy. Ezek tekintetében továbbra is megmaradna a
speciális jogszabály, amely további részletezését adja meg: jelzáloglevélnél a
jelzálog-hitelintézet, részvénynél a részvénytársaság, közraktári jegynél a
közraktározás, befektetési jegynél a befektetési alap, szövetkezeti
üzletrésznél pedig a szövetkezetre vonatkozó szabályoknak. Ezeknek az
értékpapírok témakörben tárgyalása teljesen indokolatlan.
A fejezetben megadott értékpapír-felsorolás nem tekinthetõ
kimerítõnek. Úgy is mondhatnánk, hogy nem teremt az értékpapírok
vonatkozásában típuskényszert, hiszen akkor értelmetlen lenne az elsõ
fejezetben felvázolt normatív rendelkezések megadása. Így egy okirat
értékpapírrá minõsítéséhez elegendõ, ha az az általános
szabályokban foglaltaknak megfelel.
3.
Az értékpapírokra kötött szerzõdésekre a koncepció a
legcélravezetõbb megoldásnak azt tekinti, ha az egyes
szerzõdéseknél külön-külön utalva adja meg a rájuk vonatkozó
szabályokat. Talán jobb lenne ezeket az értékpapírkötelmeken belül tárgyalni.
Ekkor az egyes tipikus szerzõdésekre vonatkozó szabályok általános
háttéranyagát képeznék az értékpapírokra jelen címszó alatt megadott speciális
rendelkezéseknek (pl. adásvétel, letét, bizomány, kölcsön, megbízás,). Ezen
túlmenõen, a Ptk.-nak fel kellene vennie ide a tõkepiaci
törvényben található ügyletek polgári jogi háttérszabályait is ( pl. a
tõzsdei ügyletek, az értékpapír forgalomba hozatalakor kötött
szerzõdések anyagi jogi szabályai).
Amennyiben itt kerülnének elhelyezésre az értékpapírokra kötött
szerzõdések speciális szabályai, akkor talán könnyebb lenne
összefüggéseiben átlátni az értékpapír-ügyletek anyagi jogi hátterét, s emellett
a Ptk. kötelmi általános részében, és az egyes szerzõdéstípusoknál
megadott szabályaival ugyanúgy meg lehetne teremteni az összhangot, mintha a
harmadik rész egyes szerzõdéseinél külön utalnánk rájuk.