MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C723C1.39C599A0" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C723C1.39C599A0 Content-Location: file:///C:/1F022A78/halmai28.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii" Halmai Gábor

Halmai Gábor

Jakab András: A magyar jogrends= zer szerkezete című PhD értekezéséről

 

 

 

 

 

Jakab András 200= 5-ben benyújtott PhD értekezése – ha eltekintünk a jogrendszer horizontális tagozódásáról szóló rövid alfejezettől és a közben született 17/2004-es AB határozat értékelésétől - lényegét tekintve megegyezett 2003-ban az Unió Kiadó gondozásában megjelent A jogszabálytan főbb kérdései című kismonogáfiájá= nak tartalmával. A magyar jogrendszer alapelemeiről szóló, mindkét dolgozatban szereplő jogelméleti fejezet ezen kívül megjelent a Jogelméleti Szemle című internetes folyóiratban. Először ez utóbbi, rövid írás váltott ki meglehetősen heves reakciókat Pokol Bé= la és Bódig Mátyás részéről, ma= jd Bencze Mátyás írt értékelő, bíráló recenziót ugyancsak a Jogelméleti Szemlében. Emellett Csizmadia Tamás és Molnár O= lga Borbála írt inkább leíró ismerteté= ;st az Európai Jog, illetve a Jogtudományi Közlöny hasábjain, az utóbbi kritizálva is a szerző „túlzott magabiztosságát” és azt, h= ogy „gyakran komolyabb magyarázat nélkül kategórikusan elutasítja” mások véleményét. Kétségtelen, hogy az említett érvelő kritikák sem sok nyomot hagytak a= munka eredetileg benyújtott változatán. (Volt olyan helye a szövegnek, ahol még az időközben bekövetkezett uniós csatlakozás ténye sem módosított a megfogalmazáson.) Így azután a doktori eljárás során az értekezésnek a jogszabály által megkívánt új eredményeit nyilván elsősorban az eredeti, 2003-as szöveg vonatkozásában lehet csak bizonyítani. Ebb= en azonban nem lehetnek kételyeink, hiszen Jakab András munkájának elvitathatatlan novuma – ahogy azt az egyébként több tekintetben kritikus Bencze Mátyás és elismeri -, hogy a jogszabálytan egyes részkérdéseivel foglalkozó eddigi magyarországi publikációk után egy általános jogszabálytani dogmatika kidolgozásának igényével megkísér= li rendszerbe foglalni a magyar jogszabályok összességét. Teszi mindezt úgy, hogy ellentétben az ilyen dogmatika hagyományosan magánjogi alapjaival, példái nagyrészt közjogiak, ami jelentős hozzájárulás a magyar alkotmányjo= g, ezen belül a törvényalkotási és az alkotmánybíráskodási matéria dogmatikájának kialakulásához. Értelemsz= erűen az alkotmányjogász bíráló elsősorban ezekhez a részekhez szól hozzá.

 

1. Miután m&oacu= te;dom volt a munkahelyi vitára bocsátott változatot is véleményeznem, örömmel jelenthetem, hogy ezt követően már történtek változáso= k a szövegben. A legkomolyabb átalakuláson az elméleti előfeltevéseket tárgyaló első fejezet ment át.

 

A legtöbb kritika = ugyanis a szerző által használt jogfogalmat érte. A 2003-= as változatban használt „strukturált tömegpszichózis” már az eredetileg benyújto= tt szövegben „tömeghitre” módosult, de az igazán radikális változás a mostani szöveg= ben következett be, amelyből eltűnt ez és bármely más jogfogalom (valójában ez nem szükséges= a szerző által vállalt tudományos feladat megoldásához), és helyére a jogrendszer, mint előírásrendszer meghatározása lépet= t. A változtatás annál is inkább indokolt volt, mert gondolom, hogy Jakab Andrásnak nem sikerült meggyőzően igazolnia, miért tesz kivételt éppen a jog fogalmának megalkotása során az általa követett elv alól, hogy ti. elméletében nem ad he= lyt nem-jogi megközelítéseknek, illetve ha mégis, akk= or kimutassa, hogy milyen mechanizmusok révén alakítja a = hit a magyar jogrendszert. Ezzel az el nem végzett vizsgálattal szemben áll a jogszabály létezésének a h= it elemét nélkülöző az a felfogása, amely = egy másik jogszabálynak megfelelő megalkotáson &eacut= e;s kihirdetésen alapszik. Ennek az ellentmondásnak a magyarázatában magam nem mennék odáig, mint Ben= cze Mátyás, aki egyenesen azt feltételezi, hogy Jakab András e jogfogalom használatával azt a paradoxont aka= rta elkerülni, hogy olyan metafizikai mozzanat kerüljön jogelm&e= acute;letébe, mint Kelsen hipotetikus alapnormája.

 

Ugyancsak újdonság a korrigált szövegben, hogy a szerző= ; a jog fogalmi rendszerét (dogmatikáját) a korábbi kettő helyett immáron alapvetően háromféle fogalomtípusból építi fel: a normatív aktusokban található és a szokásjogi érvelésekben használt pozitív jogi fogalmakat és a jogtudósok által alkotott, a jogrendszer működésének magyarázatát segítő jogelméleti fogalmakat kiegészíti a jogtudósok és a joggyakorlat szereplői által a jo= gi döntések érvelésében való használat végett alkotott, szűkebb értelemben vett jogdogmatikai fogalmak kategóriájával.

 

2. A 2003-as változatban még a bevezető fejezet részét képező, a magyar jogrendszer alapelemeit tárgyaló alfejezet önálló fejezetté bővült, amely részletesen tárgyalja a jogrétegek illetve a jogelvek és szabályok viszonyának kérdését= , anélkül, hogy a jogirodalmi vita jelentősebb nyomott hagyott volna a szerző= ;nek e kérdésekkel kapcsolatos álláspontján.<= o:p>

 

3. Változatlan m= aradt a normatív aktusok érvényessége, hatálya és alkalmazhatósága című fejezet belső struktúrája. A jogszabályok érvényess&ea= cute;gével összefüggésben a szerző jogkövetkezmények szempontjából csoportosítja azokat a hibákat, amelyektől való mentesség az érvényesség feltétele. A nem orvosolható súlyos eljárási szabálysértések kapcsán megjegyzi: ez esetben a jogszabály olyan hibáv= al rendelkezik, ami miatt nem érvényes, ezért az Alkotmánybíróság által megsemmisítendő. Ennek kapcsán érdemes lett volna kitérni arra a problémára, amely az alkotmánybírósági gyakorlatban nem ellentmondásmentesen érvényesül, vajon a megsértett eljárási szabályt az alkotmán= ynak magának kell-e tartalmaznia, vagy elegendő, ha például a Házszabályt sértik meg. A 63/2003-as Ab határozat esetében a politikai vétóval megtámadott kórháztörvény újratárgyalása kapcsán az alkotmánybírák az elnöki jogok semmibevétele miatti jogos felháborodásukban ahelyett, hogy az általuk megfogalmazott helyes alkotmányos követelmények törvénybe, de még inkáb= b az alkotmányba foglalását szorgalmazták volna, a házszabályi normákat felemelték az alkotm&aacut= e;ny szintjére, és ennek alapján megsemmisített&eacu= te;k a törvényt, elindítva a hasonló következményekkel járó vizsgálatok beláthatatlan folyamatát.

 

Azokkal az esetekkel kapcsolatban, amikor a hiba olyan mértékű, hogy a jogszabály még megsemmisítésre sem érdemes, a szerző megállapítja: ilyenkor a jogszabály létre sem jött. A kérdés csak az, mi a teendő akkor, ha mégis születnek és alkalmaznak is ilyen súlyos hibában szenvedő „jogszabályokat”. A 60/1992= -es AB határozat például ilyen, felhatalmazás nélkül kiadott, „nem létező” miniszt&ea= cute;riumi leiratokkal kapcsolatban a testület megjegyzi, hogy azok ténylegesen az állami irányítás egy&eacu= te;b jogi eszközeként, vagyis normaként viselkednek, ez&eacut= e;rt – bár a megsemmisítésükre vonatkozó indítvány nem teljesíthető -, az alkotmánybírák szükségét érezték leszögezni, hogy azokhoz jogi hatás nem fűződhet.

 

Az érvényesség, hatályosság és alkalmazhatóság viszonyáról szóló áttekintésben a hatályos, de nem érvényes és nem alkalmazhat&oa= cute; jogszabályok esetének túlságosan kézenfekvő példája az Abtv.-t ex nunc hatá= lyon kívül helyező egyszerű törvény, hisz itt valóban kézenfekvő az Alkotmánybíróság részéről történő alkalmazhatatlanság. Vajon ugyanilyen kézenfekvő lenne-e a helyzet, ha az Országgyűl&eacu= te;s egy egyszerű törvénnyel cenzúrahivatalt állítana fel? Itt ugyanis kétséges a többi állami szerv részéről történő alkalmazás hiánya, az AB pedig indítvány hiányában aligha tudná megállapítani az = alkotmányellenességet. Mindenesetre ez az eset felveti azt, a dolgozatban később tárgyalt kérdést, vajon nem az alkotmány közvetlen alkalmazása jelent-e megoldást az alkalmazhatatlanságra.

 

A hatályos és alkalmazható,= de nem érvényes jogszabályok esetében a szerző szerint a közigazgatás önmagában azért nem tagadhatja meg egy kormányrendelet alkalmazását, mert = az egy törvénynek (véleménye szerint) ellentmond. Ez= zel az állítással kapcsolatban csak az a  kérdés fogalmaz&oacu= te;dik meg, vajon a kormányrendelet alkalmazásának kötel= ezettsége jelenti-e egyszersmind a törvény alkalmazásának tilalmát, és ha igen, ez miből származtathat&oacu= te;. Nem szól-e legalább annyi érv a kormányrendelet= tel ellentétes törvény alkalmazásának kötelezettsége mellett?

 

A nem hatályos és nem érvényes, de alkalmazható jogszabályok esetkörére Jakab András azt a példát említi, amikor az Alkotmánybíróság az Ab= tv. 43.§ (4) bekezdése alapján egy normatív aktust megsemmisít (méghozzá a hatálykezdet időpontjára ex tunc), de bizonyos esetre elrendeli az alkalmazását. Kérdés, vajon ezen törv&eacu= te;nyhely alapján nem csak az alkotmányellenessé nyilvánított, de meg nem semmisített jogszabály= alkalmazásáról lehet-e beszélni, mint a 37/1992-es AB határozat eseté= ben az 1976-ból származó, a kormánynak a Magyar Televízió feletti felügyeletét szabályoz&o= acute; határozata hatályban tartásával történt. Itt azonban nem került sor a hatályon kívül helyezésre.

 

Az alkalmazási elsődlegesség természetének a közösségi jog és a tagállami jog viszonya kapcsán egyet lehet érteni a szerzőnek azzal a megállapításával, hogy h= a a belső jog ellentmond a közösségi jognak, nem történik sem derogáció, sem invalidáció, hiszen az ellentmondást minden jogalkalmazónak joga – sőt kötelessége – megállapítani, legfeljebb az a kérdés fogalmazódik meg, mi történik, ha ez mégsem k&oum= l;vetkezik be.

 

4. Nem változott a jogforrási hierarchiával foglalkozó fejezet belső szerkezete sem. Az alkotmány közvetlen alkalmazhatósága ellen &eacut= e;s mellette szóló érvek közül Jakab Andrá= ;s a jogbiztonság illetve a hatékony alapjogvédelem szempontjait tartja igazán erősnek, de úgy ítéli meg, hogy egyik mellett sem szól kényszerítő erejű alkotmányjogi érv. = Az opponens továbbra is fenntartja azt a neki tulajdonított érvelést, miszerint a bíróságok má= ;r most is félreteszik a törvényellenes rendeleteket – feltételezve az Abtv. 38.§-ának alkotmányellenességét -, miért éppen az alkotmányellenes rendeletek és törvények fé= ;lretétele lenne tilos. Emellett a jogbiztonság érvét sem tartom elég meggyőzőnek, hiszen a bíróságok eltérő félretételi gyakorlata esetére egys= zerűen kialakítható lenne egy speciális eljárás, amelynek során a bíróság által félretett jogszabály alkotmányosságár&oa= cute;l végső soron az Alkotmánybíróság döntene.

 

Ha a szerző kevésbé ragaszkod= ik mereven a német-osztrák jogtudományi irodalomhoz, mint forráshoz, talán nem fordult volna elő, hogy az alkotmány kötelező erejét veszélyeztető érvek sorába helyezi a political question doctrine-t. Ez a doktrina ugyanis nem a látszat-alkotmány veszély&eacut= e;t idézte fel, sokkal inkább a nem-jogi, politikai alkotmánybíráskodás veszélyeit hárította el.

 

A munkahelyi vitát követően a szerző kiegészítette az Alkotmánybíróság normamegsemmisíté= ;si lehetőségeivel kapcsolatos fejtegetéseit. Erre ann&aacut= e;l is inkább szükség volt, hiszen a 42/2005. (XI. 14.) AB határozat a Legfelsőbb Bíróság egyik jogeg= ységi határozatának megsemmisítésével radikális választ adott arra a kérdésre, vajon megilleti-e az alkotmányvédelmet minden állami aktus megsemmisítésének joga. Jakab András már= a kézirat eredeti változatában is igenlően válaszolta meg a kérdést, elvetve annak az Alkotmánybíróság által korábban kialakított alternatíváit, mint amilyen az „élő jog” doktrínájának vagy az alkotmánykonform értelmezés alkalmazása. &Iacut= e;gy azután érthető, hogy a szerző egyetértő= en kommentálja az alkotmánybírák többségének döntését. Érvelésével -, hogy ti. az „élő jog” alkalmazása egy jogegységi határozat esetében annak megsemmisíthetetlensége esetén az értelmezett (és esetleg nem alkotmánysértő) törvény anullálását eredményezheti, és mint ilyen „ágyúval verébre lövés”, az alkotmányos értelmezéssel történő „ellen-jogegységi” döntés pedig a Legfelsőbb Bíróságtól való hatáskörelvo= nást valósít meg - jórészt egyet is lehetne érteni, ha nem kerülné meg azt a kérdést, vajon az egyes normatív aktusok megsemmisítéséh= ez nem kell-e kifejezett hatásköri felhatalmazás.

 

Végül néhány szó= ; a dolgozat formai problémáiról. A munka élvezetét nagyban nehezíti, hogy a folyamatos olvasást – ami a formális logikai levezetések követéséhez elengedhetetlen – szinte lehetetlenné teszi a lábjegyzetek indokolatlanul nagy száma. A lábjegyzetek között sok a felesleges, s= 37;t az ismétlés is (Ockham borotvájának előfor= dulását már számolni sem tudja az olvasó). A stílus határozottsága, a kritikai megfogalmazások érdessége – ha azok kellő érveléssel párosulnak – inkább elősegítik a szerző álláspontjának tisztázását, pozicionálását mások felfogásához képest. A mondatfűzés helyenként tapasztalhat&oac= ute; modorossága, állazasága azonban könnyen kiküszöbölhető lett volna.

 

Mindent összevetve Jakab András tudományos és oktatási szempontból fontos munkát végzett. Az eredmény talán kevesebb, mint amit a cím ambicionál, de a magyar jogszabályok rendszerének dogmatikai kidolgozásához jelentősen hozzájárult, ezért nyilvános vitára tűzését feltétlenül javaslom.

 

Budapest, 2006. június 22.

------=_NextPart_01C723C1.39C599A0 Content-Location: file:///C:/1F022A78/halmai28_files/header.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"





------=_NextPart_01C723C1.39C599A0 Content-Location: file:///C:/1F022A78/halmai28_files/filelist.xml Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/xml; charset="utf-8" ------=_NextPart_01C723C1.39C599A0--