MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C666CC.26F8A9F0" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C666CC.26F8A9F0 Content-Location: file:///C:/0D674275/homicsko25.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Homicskó Árpád
A személyek szabad mozgásának
biztosítása az Európai Unióban az
egészségügyi szolgáltatások
vonatkozásában
A társadalom és az egyén szempontjából is meghatározó szociális kockázat - ami mindenkivel megtörténhet -, hogy megbetegszik, vagy megsérül, és ezért szükségessé válik az egészségi állapotának a helyreállítása. Minden európai országban kialakult a szükséges és elérhető egészségügyi rendszer, mivel az egyének sokszor önmagukban nem képesek az egészségi állapo= tuk helyreállítására. Az egész társad= alom érdekelt abban, hogy a tagjai jó egészségi állapotban legyenek. Ez nemzetgazdasági szempontból is nagyon fontos, hiszen az egészséges emberek produktívan tudnak hozzájárulni a közös termelés min&eac= ute;l magasabb szinten tartásához. Kutatások kimutattá= ;k, hogy egészségileg jó helyzetben lévő társadalom egyénei magasabb életszínvonalat tud= nak biztosítani az egész társadalom számára. Fontos azonban, hogy amennyiben mégis bekövetkezik egy kockázati esemény - adott esetben megbetegszenek -, akkor hozzájussanak az egészségük helyreállítása érdekében szükséges és hatékony ellátáshoz. Habár az egészség elsődlegesen nagyon személyes dolog - az egyes egyén szempontjából meghatározó -, a társadalom is érdekelt abban, = hogy azt sikerüljön megőrizni és fenntartani. Ez természetesen még inkább igaz az egészségügyi ellátórendszerre. Amikor valakinek szüksége van az egészségügyi ellátásra, akkor általában nagy mértékben függővé válik a többiektől, akik lehetnek a családtagok, a rokonok vagy a barátok, illetőleg leginkább azok a különleges= en szakképzett emberek, mint az orvosok, vagy adott esetben a nővérek.
<=
/span>Az
egészség és az egészségügyi
ellátás az egész társadalom ügye. Az
egészségügyi rendszer fejlesztése mindenkit &eacu=
te;rint.
Az egészségügy szerkezeti felépítése
és működése mindenki számára
meghatározó. Ahány ország van,
annyiféleképpen próbálnak egy ideális
megoldást találni az egészségügyi
ellátórendszer helyes és általuk
elfogadhatónak ítélt megoldása tekinteté=
ben.
Az egészségügy ellátórendszer által
való gondoskodásnak azonban meg vannak a maga határai
és nehézségei. Az összes
egészségügyi rendszer megpróbál
választási lehetőséget nyújtani, hogy mi a=
z,
amit a hatálya alá tartozónak gondol és mi az,
amiről úgy gondolja, hogy nem alapvető szükség=
let
a biztosítása. Ezzel azonban egy nagyon ingoványos
területre érkezünk, mivel az egyének nagyon
változatos problémákkal kerülnek szemben eg&eacut=
e;szségük
megóvása és helyreállatása során,
míg a társadalomnak is ki kell dolgoznia azokat az alapvet=
37;
elveket, amelyek alapján biztosítja a
különböző egészségügyi
ellátásokhoz való hozzájutást. Ezé=
;rt
fontos az, hogy egy ország biztosítsa a demokratikus
részvételt az állampolgárai számá=
ra
az egészségügyi politika kialakításakor. A
demokratizmus érvényesítése az
egészségügyben nagyon széles körben
értelmezhető, érteni lehet alatta a demokratikus
részvételt az egészségüggyel kapcsolatos
rendelkezések kidolgozásánál, az
egészségügyi igazgatás során, illetől=
eg a
finanszírozással kapcsolatos kérdéseknél.
Ugyanakkor a demokratizmus jelentheti az azonos elbírál&aacut=
e;st
és hozzáférést is az
egészségügyi ellátásokhoz, ami bizonyos
esetekben nehézségeket okozhat a tényleges
alkalmazáskor.[1]
&n= bsp; Az Európai Unió országaiban nagyon változatos megoldások születtek az egészségügyi ellátórendszer kialakítása vonatkozásában. Néhány európai országban az egészségügyi ellátórendszer a szociális védelmi rendszer része, míg másokban attól különállóan kezelik. Sok helyen az egész társadalom az egészségügyi ellátórendszer hatálya alá tartozik egysé= ;ges szabályokkal. Lehetséges azonban az is, hogy változato= s, eltérő azoknak a köre, akik a hatálya alá tartoznak egy országon belül is, és különböző szabályok vonatkozhatnak a munkavállalókra, önfoglalkoztatókra, közalkalmazottakra, köztisztviselőkre.
&n= bsp; Az egészségügyi ellátórendszerek biztosítási alapja a nemzeti egészségügyi rendszereken nyugszik. Ez a különbségtétel hasonló az előbbihez, mivel az egészségügyi rendszerek sokszor kirekesztenek csoportokat a társadalomból, akik nem tudnak hozzáférni a megfelelő szintű ellátáshoz, mivel az ellátások jövedelem függőek (szemben az univerzális egészségügyi ellátásokkal, amikor az egész társadalom védelemben részesül). Az egészségbiztosításai rendszerek gyakran csak egy bizonyos foglalkozási csoportot foglalnak magukba, aminek alapja a jövedelem és az azután való járulékfizetés.
&n=
bsp; A
fontos annak eldöntése, hogy az egyes
egészségügyi ellátórendszerben a betegnek
szabad választási lehetősége van-e abban a
tekintetben, hogy döntsön arról melyik egészs&eacut=
e;gügyi
ellátást vagy intézményt veszi igénybe, =
vagy
el kell fogadnia azt az egészségügyi ellátá=
;st
vagy intézményt, amelyiket előírták neki. A
két megoldás közötti választási
lehetőség is létezik, vagyis alapvetően
meghatározott, hogy az egyén melyik
egészségügyi ellátást vagy
intézményt veheti igénybe, azonban lehetősé=
;ge
van arra is, hogy bizonyos ellátások tekintetében maga
döntse el, hogy hol kezelteti magát.
Az Európai Unióban jelenleg nem létezik egységes társadalombiztosítási j= og, illetve egészségbiztosítási jog, vagyis a társadalombiztosítás keretében nyújtott egyes ellátások tekintetében az egyes tagállamok szabályai azok, amelyeket alkalmazni kell. Azonban természete= sen vannak az egészségügyi ellátások körében Európai Uniós jogforrások, amelyek= nek az alkalmazása a tagállamok számára kötelező. Mind az elsődleges, mind a másodlagos jogforrások tartalmaznak rendelkezéseket, amelyek a tagállamokban szabadon mozgó személyekre vonatkoz&oacu= te; rendelkezéseket tartalmaznak az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele tekintetében.[2] Szociális jogi-társadalombiztosítási szempontból a másodlagos jogforrások tekintetéb= en a rendeletek azok, amelyek kötelező és közvetlenül alkalmazandó szabályokat írnak elő a tagállamok számára. Az egészségügyi ellátások tekintetében ez az alapvető Euró= pai Uniós rendelet a 1408/71 EGK Tanácsi rendelet, valamint az en= nek végrehajtására kiadott 574/72 EGK Tanácsi rende= let.[3]= p>
A társadalombiztosítási ellátások[4] területén (benne az egészségügyi ellátásokkal) alapvető elv a szubszidiaritás elve= .[5] A szubszidiaritás elve alapján az alapszerződés megosztja a jogalkotási hatáskört az Európai Közösség és a tagállamok között. Alapvető célja, hogy a Közösség maradjon meg azokon a határokon belül, amelyet a tagállamok számára rögzítettek. A Közösség = csak a szükséges mértékben bocsát ki jogszab&aa= cute;lyokat. Megengedi a Közösség tevékenységének – hatásköreinek korlátain belüli – kiterjesztését, amennyiben ezt a körülmények megkövetelik, illetve annak korlátozását vagy megszüntetését is, amennyiben az már nem indokolt= . A Közösség ezen rendelkezés alapján, akkor léphet fel, ha a javasolt fellépés célkitűzései nem valósíthatók meg kielégítően tagállami fellépése révén, azok nemzeti alkotmányos rendszerei keretei között, és így a Közösség fellépése által jobban megvalósíthatók. A Közösség abban az esetben avatkozhat be jogalkotói tevékenységéve= l, ha és amennyiben – méretei vagy hatásai miatt – nyilvánvaló előnyökkel járna a tagállami szintű fellépéshez képest.[6] A Közösség és a tagállamok közötti együttműködés tehát alapvető fontosságú, és a hatékony működ&eacut= e;s szempontjából nélkülözhetetlen, különösen így van ez az egészségüg= yi ellátások tekintetében. A Közösségi célkitűzések tekintetében a gazdasági telj= esítmény és a politikai teljesítmény kéz a kézben realizálódik, egymással szorosan összekapcsolódik.[7]
= A szociális biztonság – benne az egészségügyi ellátások – a gazdasági tevékenysé= get folytató vagy korábban folytatott személyek meghatározott kockázatok elleni védelmét szolgáló ellátásokat jelenti. A szociális biztonsági ellátások meghatározó jellemzője, hogy alapvetően a keresőtevékenysé= ghez kapcsolódnak. A szociális biztonsági rendszer al&aacut= e; besorolhatók az egyes országok egymástól eltérő ellátásai. Az ellátások alapvetően hozzájárulás, járulék be= fizetésével megszerezhető jogosultságok,[8] ugyanakkor természetesen vannak olyan szociális ellátások is, amelyek alanyi jogon járnak, vagy a rászorultságtól függően adhatók az egyének számára, ezek azonban alapvetően a tagállamok kizárólagos hatáskörében maradnak, és ezekre nem alkalmazhatók a koordinációs rendeletek csak kivételesen (pl.: munkanélküli ellátások, családi támogatások).
Az
Európai Unió szociálpolitikájának
fejlődési irányvonala két
különböző technika mentén alakult ki. Az egyik a
koordináció, a másik pedig a harmonizáció=
;.[9] Az
egészségügyi szolgáltatások
tekintetében a koordináció a meghatározó=
. A Szerződés
18., 39., 42., 43., és 49., cikke rendelkezik a személyek
szabad mozgásának elősegítésérő=
;l
az Európai Unió területén belül. Tilos a
Közösségen belül mozgó
munkavállalókkal szemben hátrányos
megkülönböztetést alkalmazni, különösen
arra való tekintettel, hogy nem az adott tagállam
állampolgárai. Szociális területen a
jogalkotás keretében megvalósuló
koordináció keretében ennek érdekében a
Közösség számos intézkedést
foganatosít, amely révén gondoskodnak a
munkavállalók s=
zabad
mozgásáról. Kiemelendő a Szerződés=
42. cikke, amely szerint „A Tanács – a 251. cikkben
előírt eljárásnak megfelelően – meghoz=
za a
munkavállalók szabad mozgásának
megteremtéséhez szükséges társadalombiztos=
ítási[10]
intézkedéseket. Ennek során különösen o=
lyan
rendszert alakít ki, amely a bevándorló
munkavállalóknak és igényjogosult
hozzátartozótoknak biztosítja:
a)&n=
bsp;  =
; &n=
bsp;
a különböző nemze=
ti
jogszabályok szerint figyelembe vett minden időszak
összevonását, amely a juttatásra való
jogosultság megszerzése és megtartása, valamint=
a
járadékösszeg kiszámítása
szempontjából lényeges,
b)&n=
bsp;  =
; &n=
bsp;
a juttatások
kifizetését a tagállamok területén lak&oac=
ute;
személyeknek.
A Tanács a 2=
51.
cikkben előírt eljárás folyamán
mindvégig egyhangúsággal dönt.”[11]
&n= bsp; Minden tagállamnak joga van eldönteni, hogy kik tartoznak a társadalombiztosítási rendszerébe, milyen feltételek mellett, milyen és mekkora juttatást kaphat= nak, és mennyi hozzájárulást kell fizetniük. A Közösségi rendelkezések szabályokat és közös elveket fektetnek le, amelyeket minden tagállamnak m= eg kell tartania. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a különböző nemzeti rendelkezések még véletlenül se legyenek diszkriminitívak azokkal szemben, akik egy másik tagállamba költöznek, illetve ideiglenesen ott tartózkodnak. A rendelkezések célja, = hogy korrigálják azokat a feltételeket, amelyek kedvezőtlenül hathatnak a más tagállamból érkező munkavállalókra, illetve azok családtagjaira. Alapvető elvként fogalmazódik meg= a Szerződésben az egyenlő bánásmód biztosítása= az adott és más tagállamok állampolgárai részére, a munkavállaló által más tagországban szerzett társadalombiztosítási jogosultság elvesztésének elkerülése, vala= mint a munkavállaló társadalombiztosítási juttatásainak kiutalása, attól függetlenül, = hogy melyik tagállamban tartózkodik. Az Európai Unió= ban nincs egységes európai egészségügyi jog a tagállami rendszerek helyett, vagyis nincs jogharmonizáci&oac= ute;.[12]<= /p>
&n= bsp; Amikor a Római Szerződést megkötötték a tagállamok célja többek között a munkaerő-áramlás előmozdítása volt. A személyek szabad mozgása az Európai Gazdasági Közösségen belül az egészségügyi ellátások nélkül nem valósulna meg, az eltérő rendszerek összehangolása, koordinációja tehát szükséges. Az Európai Unióban fontos a rendelkezésre áll&oacu= te; munkaerő lehető legjobb kihasználása. A személyek szabad mozgásával biztosítani lehet, = hogy a Közösségben a munkavállalók eljuthassanak = oda, ahol a munkájukra a lehető legnagyobb szükség van, és ennek következtében hosszú távon kiegyenlítődjenek a versenyfeltételek és a bérek. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja a szabad mozgás érvényesülésének egyik legfontosabb előfeltétele. Az egységes európai munkaerőpi= ac – ahol minden Közösséghez tartozó polgá= ;r egyenlő esélyekkel rendelkezik – jelentős mértékben kihat a munkavállalók szociális helyzetére és egészségük megőrzésére. A személyek szabad mozgás&aac= ute;nak elve szerint a tagországok állampolgárai munkát vállalhatnak, vagy vállalkozási tevékenységet folytathatnak a Közösségen belül bárhol, egyenlő bánásmódban részesülve minden más tagállam polgáraival, mentesen az állampolgárságon alapuló diszkriminációtól.&nb= sp;
A tagállamok területén szabadon mozgó munkavállalók szociális biztonságának garanciáját a 1408/71 EGK tanácsi rendelet valósítja meg (valamint a végrehajtására kiadott 574/72 EGK tanácsi rendelet). Ez a rendelet, a hozzá kapcsolódó terjedelmes Közösségi szabályanyaggal egyetemben minden tagállamban közvetlenül alkalmazandó és elsőbbséget élvez a belső joggal szemben. A koordinációs rend= elet hatálya kiterjed az Európai Unió tagállamaira, továbbá Liechtensteinre, Norvégiára és Izlandra. Svájc esetében - egy külön az Euró= pai Unióval kötött egyezmény alapján - szintén alkalmazni kell a rendelet szabályait, ez azonban az újonnan csatlakozó államokra nem vonatkozik, vagyis Magyarország és Svájc viszonyában tovább= ra is a magyar-svájci szociális biztonsági egyezmé= ny alapján kell eljárni. Egyébként a rendelet főszabályként hatályon kívül helyezi a kétoldalú szociális biztonsági egyezményeket, azonban amennyiben azok magasabb szintű védelmet nyújtanak az állampolgároknak, akkor e= zen cikkelyek tekintetében hatályában fenntartja. A rendel= et főbb alapelvei, amelyek alapján el kell járni a részes tagállamok területén az egy ország jogrendszerének alkalmazása, az azonos elbírálás, a szerzett jogok megtartása é= s a biztosítási idők összeszámítás= a.
&n= bsp; Az azonos elbánás elve alapján – amint már említettem - az Európai Unió polgárai ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek egy má= ;sik tagállamban, mintha annak állampolgárai lennéne= k. Az egy ország jogrendszerének alkalmazása szempontjából főszabályként úgy kell eljárni, hogy annak a tagállamnak a szabályai szerint biztosítottak, amelyben kereső tevékenységet folytatnak. A szerzett jogok megtartása alapján az egyik tagállamban megállapított ellátásokat megszorítások nélkül akkor is folyósítani kell, ha a jogosult valamely más Eur&oacut= e;pai Uniós tagállamban tartózkodik. A biztosít&aacut= e;si idők összeszámítása alapján pedig az egyik tagállamban megállapítandó ellátások nyújtásánál – amennyiben szükséges – biztosítási előzményként figyelembe kell venni az Európai Uni= ó egyéb tagállamaiban biztosításban tölt&oum= l;tt időszakot is.
&n= bsp; A rendelet személyi hatálya kiterjed a foglalkoztatottakra, az önálló vállalkozókra, a köztisztviselőkre, a közalkalmazottakra, mindhárom kategória családtagjaira, valamint a tagállamok területén állandó jelleggel lakó menekültekre, hontalanokra és családtagjaikra, továbbá a diákokra és családtagjaikra. <= /p>
&n= bsp; A rendelet a tagállamok szociális biztonsági rendszerein= ek koordinációja tekintetében kiterjed a betegségi-anyasági ellátásokra, a rokkantsági ellátásokra, az öregségi ell&a= acute;tásokra, az özvegyi és árvaellátásokra, a munkahelyi balesettel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolat= os ellátásokra, a haláleseti ellátásokra, a munkanélküli ellátásokra és a csalá= di támogatásokra. Ezek közül most a betegségi ellátás az, amelynek a részletes elemzése szükséges. Amikor a tagállamok állampolgár= ai szabad mozgáshoz való jogukkal élnek fontos, hogy egészségük megőrzése biztosított legy= en. Az egészségügyi ellátórendszerek finanszírozási megoldásai, valamit az egészségügyi szolgáltatások szabályozása minden tagállam saját joga. Az egészségügyi ellátások hazai igénybevételének részletszabályait is a tagállamok maguk alakítják ki. Azonban alapelv, hogy amennyiben a rendelet hatálya alá tartozó szemé= ly egy másik tagállamban betegedne meg, vagy érné baleset, akkor ugyanolyan feltételekkel tudja igénybe venni az adott ország egészségbiztosítási ell&aac= ute;tásait, mint az adott tagállam saját állampolgára.
&n= bsp; Az alkalmazandó jog szempontjából a lex loci labori= s elve a meghatározó, vagyis annak a tagállamnak a jogszabályai szerint biztosított az egyén, amelyikben kereső tevékenységet folytat, ahol a foglalkoztatá= ;sa történik. Ha egyéni vállalkozóról v= an szó, akkor annak a tagállamnak a joga irányadó, ahol ezen önálló kereső tevékenység&e= acute;t kifejti. A hajó fedélzetén foglalkoztatott munkavállaló esetében annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazni, amely tagország lobogója alatt a hajó közlekedik. A köztisztviselők és a velük azonos jogállású személyek azon tagország jogának a hatálya alá tartoznak, amel= ynek a hatóságai foglalkoztatják.[13] Ezekre az általános szabályokra csak akkor lehet támaszkodni, ha a rendelet 14-17. cikke nem állapít me= g az általánostól eltérő különös szabályokat. Ezek az eltérő szabályok egyré= ;szt a kiküldetésre vonatkozóan állapítanak meg eltéréseket, amikor is annak az államnak a jogszabályai kerülnek alkalmazásra, amelyik a kiküldetésről rendelkezett, másrészt, amikor egyszerre több tagállamban történik munkavégzés. Az egyszerre több tagállamban végzett munka speciális megjelenési formája a határmenti munkavállalók esete. A rendelet lehetőséget biztosít arra nézve is, hogy ké= ;t vagy több tagállam, illetve ezek illetékes hatóságai közös megállapodással eltérjenek a fenti rendelkezésektől bizonyos személyek, vagy személyek bizonyos csoportjai érdekében. Magyarországon az illetékes hatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.
&n= bsp; A fent írtakra tekintettel sürgősségi egészségügyi ellátást, teljes egészségügyi ellátást vagy hazai helyett külföldi gyógykezelést kaphatnak az Európai Unió területén a tagállamok állampolgárai, attól függően, hogy átmenetileg vagy végleges ottlakás céljá= val, illetőleg kifejezetten valamilyen gyógykezelés igénybevétele miatt tartózkodnak az adott tagál= lamban. Természetesen a legszélesebb körű ellátások a valamely tagállamban munkavégz&eacu= te;s miatt átmenetileg vagy végleges céllal tartózkodó személyeket illeti meg. Ők valamennyi egészségbiztosítási ellátásra jogosultak, mind a természetbeni ellátásokra, mind ped= ig a pénzbeli ellátásokra (vagyis Németország= ban munkát végző magyar állampolgár, ha a német szabályok szerint biztosított, akkor teljes egészségügyi ellátásra jogosult Németországban). Amennyiben valaki nem abban az államb= an veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatást betegsége miatt, amelyikben biztosított, abban az esetben az Európai Egészségbiztosítási Kártya r&eac= ute;vén az orvosilag szükséges ellátások igénybevételére jogosult. Az Európai Egészségbiztosítási Kártyával rendelkező, ellátásra jelentkező személyek a tervezett tartózkodásukra tekintettel orvosilag szükségessé váló szolgáltatásokban részesülhetnek az adott tagországban biztosítottaknak megfelelő feltételekkel. Az orvosi szükségesség fennállásáról – körülmén= yek mérlegelésével – a kezelőorvos dönt. Orvosilag szükségesnek azonban nem csak az azonnal nyújtandó szolgáltatások minősülhetne= k.
&n= bsp; Amikor az igényelt ellátást a beteg állapotára való tekintettel nem feltétlenül szükséges rövid időn belül nyújtani, a szolgáltató= ;nak figyelembe kell vennie, hogy az illető személy milyen hossz&uac= ute; időt kíván a tagországban tölteni. Az egészségügyi ellátás nyújtás= ának tehát alapvető kritériuma annak vizsgálata, hogy a tagállam biztosítottja külföldi tartózkodásának tervezett ideje alatt milyen gyógykezelésben kell részesíteni. A gyakorlatba= n ez azt jelenti, hogy minden egyes ellátás nyújtható egy másik tagállamban a magyar egészségbiztosítás terhére, amely a biztosított állapotára és tartózkodásának várható idejére tekintettel orvosilag szükséges. Fontos annak is a vizsgálata, hogy az ellátás oka (a betegség) az adott tagállamban való tartózkodás során jelentkezett, vagy olyan mértékben vált súlyossá, hogy a beavatkozás szükséges. Az eldöntés szempontjából fontos szerepe van az adott tagállam kezelőorvosának, és/vagy a tartózkodási hely szerinti és a költségek elszámolásában közreműködő biztosítónak. A gyógyszerek tekintetében, amennyiben a gyógyszer felírását a kezelőo= rvos szükségesnek tartja és az adott ország biztosított állampolgárának az a gyógysz= er támogatással jár, akkor ugyanolyan feltételek mellett válthat&oacut= e; ki az ott tartózkodó részéről, mintha hely= ileg biztosított lenne.
&n= bsp; A magyar egészségbiztosítás alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mindazokat az ellátásokat kifizeti, amelyeket az Európai Unió tagállamainak állampolgárai tekintetében is a biztosító= ;juk fizet. Ezeket térítésmentesen lehet igénybe ven= ni. Azokért az ellátásokért azonban, amelyeké= ;rt az Európai Unió tagállamainak állampolgá= rai is maguk fizetnek, a magyar állampolgároknak is fizetniük kell az adott tagállamban. Ez az azonos elbánás elvének következménye. A magyar egészségügyi szolgáltatásokra jogosult személyek kérelemre a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárt&oacu= te;l igényelhetik az Európai Egészségbiztosítási Kártyát= b>, amely alapján az Európai Unió tagállamainak területén - átmeneti tartózkodásuk során - igénybe vehetik betegségük esetén a szükséges egészségügyi szolgáltatásokat. Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez szükséges, hogy a Kártyával rendelkező jogos= ult az adott tagállam társadalombiztosítási-egészségbiztos&iac= ute;tási szervével szerződéses kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatójához forduljon. A Kártya érvényességi ideje alapvetően a kiállítástól számított 12 hónap végéig érvényes, azonban a saját jogú öregs&eacut= e;gi nyugdíjban részesülő személyek esetéb= en 36 hónapig, míg a 17. életévüket be nem töltött. Magyarországon élő magyar álla= mpolgárok esetében a nagykorúság betöltéséig,= de legfeljebb 36 hónapig érvényes. A Kártyá= val csak egy másik tagállamban vehetők igénybe a szükséges egészségügyi szolgáltatások.
&n= bsp; Lehetőség van arra, hogy a biztosított – amennyiben itthon nem jutna hozzá – akkor valamelyik másik tagállamban vegye igénybe a szükséges gyógykezelést. A Rende= let szerint „az a munkavállaló vagy egyéni vállalkozó, aki az illetékes állam juttatásnyújtási követelményeiről szóló jogszabályainak megfelel, és aki az illetékes intézménytől engedélyt kapott, h= ogy más állam területére költözzön, ho= gy ott állapotának megfelelő kezelésben részesüljön jogosult”[14] egészségügyi szolgáltatásra, kezelé= sre. A Rendelet továbbá kimondja, hogy az előbbi engedé= ;lyt nem szabad megtagadni, ha „az említett kezelés az= on tagállam jogszabálya alapján járó juttatásokhoz tartozik, amelyben a jogosult lakik, és ha a jogosult egészségi állapota miatt a betegség előrelátható tartama miatt a kezelést ezen időszakon belül, amely azon országban, ahol a lakóh= elye van, rendes körülmények között szükséges, nem ka= phatja meg.” Ebben az esetben tehát akkor lehet a külföldi gyógykezelés lehetőségé= vel élni, ha az egészségügyi szolgáltatáshoz az általában szüksé= ges időn belül nem lehet hozzájutni. A külföldi gyógykezeléshez indokoltságához támogató orvosi szakvéleményre (illetékes országos intézet) is szükség van, vagyis abban az esetben, ha a tagállam biztosítója engedélyezi – az ehhez szükséges formanyomtatványokkal, amelyek alapján a költségeket fedezi – és gyógykezelés céljával utazik valaki egy másik tagállamban, abban az esetben az ellátásért nem kell fizetnie, a költségeke= t az egészségbiztosítója egyenlíti ki. Aki azonban nem rendelkezik engedéllyel, annak saját magán= ak kell a számlát kifizetnie.
&n= bsp; Az Európai Unióban az egészségügyi ellátórendszerek kialakítása és működtetése tehát alapvetően tagállami hatáskörben van, az Unió elsődlegesen csak technikai-szabályozási eszközökkel avatkozik be az ellátások igénybevétele tekintetében. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egység= es piac (beleértve a munkaerőpiacot is) szempontjából szükséges lenne az egészségügyi rendszerek területén is a tagállamok szorosabb együttműködésére, és egységesebb intézmények kialakítására, hiszen az Európai Unió akkor tud versenyképes maradni, ha a munkavállalói egészségesebbek, és magasa= bb szociális védelemben részesülnek, ami vonzó lehet más országok polgárai számára is.<= span style=3D'mso-spacerun:yes'>
=
=
&n= bsp;
&n= bsp;
[1] Például rákbetegek esetén ki kaphat meg adott esetben egy olyan gyógyszert, ami az áránál fog= va korlátozottan áll rendelkezésre, és ezért nem lehet minden embernek biztosítani a hozzájutást, v= agy a szervátültetések esetében.
[2] Várnay Ernő-Papp Mónika: Az Európai Unió joga. KJK-Kerszöv. Budapest, 2001. 145. p. Az alanyi jogforrások csoportosítása alapján megkülönböztet&u= uml;nk az Unióban elsődleges, illetve másodlagos jogforrásokat. Elsődleges jogforrások, amelyeket a tagállamok alkotnak alapvetően az alapító szerződések és azok módosításai, míg másodlagos jogforrások, amelyeket a jogalkotásra felhatalmazott intézmények, illetve szerv= ek hoznak különösen az alapító szerződések felhatalmazása alapján kiadott rendel= etek és irányelvek.
[3] M= eg kell említeni az új 883/2004 EK rendeletet, amelyet 2004 apri= lis 29.-én fogadott el a Tanács és az Európai Unió Parlamentje, és amely fel fogja váltani a fent említett két rendeletet, részben egyszerűsí= ;ti a bonyolult rendelkezéseket, részben pedig pótolja azo= kat a hiányosságokat, amelyeket a régi rendeletek nem volt= ak képesek megoldani. Jelenleg azonban még nem lépett hatályba, mert a 25 tagállam nem fogadta el.
[4] Az Európai Unióban a pontos kifejezés „social secur= ity system”, ami tágabb kategória mint a magyar jogrendszer= ben használatos társadalombiztosítás. A hagyományos társadalombiztosításon kív&u= uml;l a 1408/71EGK rendelet vonatkozásában érteni kell alatta a munkanélküli ellátásokat és a csalá= di támogatásokat is. A társadalombiztosítás (social insurance) szűkebb kategória.
[5] Fazekas Judit: Az Európai integráció alapszerződései 2. KJK-Kerszöv. Budapest, 2002. 25.p. Az Európai Közösség Nizzai Szerződéssel módosított Alapító Szerződésé= ;nek (továbbiakban: Szerződés) 5. cikke 2 bekezd&eacut= e;se szerint: „Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörbe, a Közössé= ;g a szubszidiaritás alapelvének megfelelően csak akkor &eacu= te;s abban a mértékben avatkozik be, ha a tervezett tevéken= ység célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ezek a célkitűzések a tervezett tevékenység terjedelme vagy hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatóak.”
[6] Várnay Ernő-Papp Mónika: Az Európai Unió joga. KJK-Kerszöv. Budapest, 2001. 153-154.= pp.
[7] Fazekas Judit: Az Európai integráció alapszerződései 2. KJK-Kerszöv. Budapest, 2002. 26.p. Ehhez kapcsolódik a Szerződés 10. cikke, amely kimondja, hogy „A tagállamok minden megfelelő általános és egyedi intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy biztosítsák azon kötelezettségek teljesítését, amelyek a je= len Szerződésből fakadnak, vagy amelyeket közösségi intézmények tevékenységei eredményeznek. A tagállamok megkönnyítik a Közösség feladatainak teljesítését. A tagállamok minden olyan intézkedéstől tartózkodnak, amely a jelen Szerz= 337;désben előírt célok megvalósítását veszélyeztetheti.”
[8] Kende Tamás-Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái. Osiris Kiadó. Budapest, 2001. 96-97. pp.
[9] <= span style=3D'font-size:10.0pt'>Harmonizáció során a különböző jogrendszerek egységesítését próbálják megvalósítani, míg a koordináció esetében az eltérő nemzeti jogrendszerek sajátosságait megőrizve, egységes iránymutatások bevezetésével próbálják elérni az átjárá= st a különböző jogrendszerek alkalmazása tekintetében. Harmonizáció esetén egység= es jogelvek és jogintézmények bevezetésére kerül sor, míg a koordináció esetében nem törekszenek egységes jogintézmények kialakítására, sokkal inkább annak biztosítását, hogy ne szenvedjenek hátrá= nyt azok a munkavállalók és hozzátartozóik, = akik a Közösség több tagállamában kívánnak munkát vállalni, vagy munkavállalási céllal letelepedni. A harmonizáció alapvető eszköze a szociálpolit= ika területen (főleg a munkajogban) az irányelv, míg a koordinációt rendeletekkel valósítják me= g a szociálpolitika területen.&nbs= p;
[10] Az eredeti angol szövegben: „the field of social secutiry”.
[11] Fazekas Judit: Az Európai integráció alapszerződései 2. KJK-Kerszöv. Budapest, 2002. 36.p.
[12] = Meg kell jegyeznünk azonban, hogy részleges harmonizáci&oacu= te; valósul meg az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele tekintetébe= n az Unióban az egységes Európai Egészségbiztosítási Kártya bevezetésével.
[13] 1408/71 EGK Tanácsi rendelet 13. cikk.
[14] 1408/71 EGK Tanácsi rendelet 22 cikkely 1) bekezdés C) pont
7 |