Homicskó Árpád Olivér
A
társadalmi párbeszéd és együttműködés lehetőségei a közigazgatásban[1]
A társadalmi párbeszéd és együttműködés lehetőségeinek vizsgálata a
közigazgatásban jelen cikkem célkitűzése. Tanulmányom első részben rövid
áttekintést kívánok adni az együttműködés lehetséges formáinak hatályos
törvényi szabályozásáról, a második részben pedig ennek a gyakorlati
megvalósulásának néhány elemét mutatom be. Mielőtt azonban a hazai szabályozás
bemutatása megtörténne, nagyon röviden szükségesnek látom az Európai Unióban,
az ezen a területen lezajlott folyamatokat áttekinteni. Azt gondolom
általánosan kijelenthető az, hogy minden társadalom igényli a nyitott és
átlátható kormányzást, a társadalmi-gazdasági döntés-előkészítő, döntéshozatali
folyamatban való részvételt. A szociális partnerségen alapuló érdekegyeztetési
rendszer kiegyensúlyozza a munka világában feszültségeket keltő piaci
hatásokat, elősegíti a szociális partnerek és a kormány közös érdekeinek
érvényesülését, a munkabéke fenntartását.[2]
A szociális párbeszédet az Európai Unió jogrendszere a szociálpolitika
részeként értelmezi. A szociálpolitika először az 1957-ben aláírt Római
Szerződés 137. és 138. cikkelyében (az eredeti számozás szerint 117. és 118.
cikkelyek) jelent meg, amelyek szerint a Gazdasági Közösség tagállamainak
szorgalmazniuk kell a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, ami
ebben az időszakban még a gazdasági céloknak volt alárendelve. Az 1960-as évek
elejére azonban már nyilvánvalóvá vált, hogy a szociálpolitika alapvető
fontosságú, tehát a közösségi jogban is hangsúlyosabb szerepet kell kapnia.
Ennek egyik legjobban tetten érhető megnyilvánulása, hogy a tagállamok 1961-ben
aláírták az Európai Szociális Kartát, amely máig az Európai Unió
szociálpolitikájának alapját képezi. Megjelentek a szociális párbeszéd első
formái a tripartit konferenciák, tanácsadó bizottságok (Advisory Committee),
majd a Foglalkoztatási Állandó Bizottság (1970) létrehozása révén. Ebben az
időszakban jöttek létre - konzultatív fórumként - az első ún. Ágazati Közös
Bizottságok és informális munkacsoportok, melyekből a Tanács 1998-as
határozatával megalakultak az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok. Az 1980-as
években, az ún. Val Duchesse-i folyamattal indult el a szociális párbeszéd
jelentőségének nővekedése. Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke aktív
támogatásával a szociális partnerek európai szervezetei ettől kezdve
közvetlenül bekapcsolódtak a döntéshozásba. Ebben az időszakban a szociális
partnerek bipartit tevékenysége közös állásfoglalásokban, határozatok és
nyilatkozatok formájában valósult meg, melyek azonban nem voltak kötelezőek.
1991. október 31-én az európai szociális partnerek aláírták a Szociálpolitikai
Megállapodást, amelyet a Maastrichti Szerződés (1993) mellékletét képező
Szociálpolitikai Jegyzőkönyvhöz csatoltak. A Megállapodás alapján a szociális
partnerek által kötött megállapodások - amennyiben a felek igénylik - a Tanács
Határozata révén kötelező erejűvé válnak, és beépülnek a tagországok
jogrendszerébe. 2001. decemberében az európai szociális partnerek közös
Nyilatkozatot adtak ki a Laeken-i Európai Csúcsra. A Nyilatkozatban
hangsúlyozták a szociális partnerek szerepét a bővítéssel, a gazdasági és
pénzügyi unió kiteljesedésével, és az Európai Unió jövőjével kapcsolatos
vitákban. A partnerek meghatározták a szociális párbeszéd, a tripartit
"concertation", és a konzultáció közötti különbséget. A
szociális párbeszéd formái az Európai Unióban a konzultáció, a concertation és
a szociális párbeszéd. A konzultáció során az Európai Unió jogalkotó
intézményei a döntés-előkészítő folyamat során felmérik a szociális partnerek
véleményét. A konzultációban a témától függően a szociális partnerek európai
csúcsszervei, az európai ágazati szintű, és nemzeti szervezetei vesznek részt.
A concertation a munkaügyi, szociális, gazdasági kérdések közös,
háromoldalú intézésének színtere. Elsősorban a foglalkoztatáspolitikában nyert
teret. Az Európai Unió intézményei és a szociális partnerek együtt fogalmaznak
meg célokat, választják ki az azok eléréséhez szükséges eszközöket, és
végrehajtásáért is közösen felelősek. Közösségi szinten a szociális párbeszéd
kétoldalú (bipartit) párbeszédet jelent. A kétoldalú párbeszéd célja közösségi
szinten a munkaadók és a munkavállalók európai szervezetei közötti
információcsere, viták, tárgyalások a konszenzus elérése érdekében. A szociális
párbeszéd Európában nemcsak közösségi, de ágazati szinten is zajlik.[3]
Az Európai Uniós kitekintést követően a hazai szabályozást kell ebben a
témakörben áttekinteni. A társadalmi párbeszéd egyik legutóbbi hazai törvényi
szintű szabályozása a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről
szóló 2010. évi CXXXI. törvényben valósult meg. A törvény az Alkotmány azon
rendelkezésével összhangban került megalkotásra, amely szerint a Kormány a
feladatinak ellátása során együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel,
továbbá a jó kormányzás érdekében annak előmozdítása céljából, hogy a
társadalom legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok
előkészítésébe. Ezzel elősegítendő a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását,
a jogszabályok minőségének és végrehajthatóságának javítását. A törvény
hatálya a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetek természetes
személyek, valamint nem állami és nem önkormányzati szervek, szervezetek által
történő véleményezésére terjed ki, valamint az előkészített jogszabálytervezetek
megalapozását szolgáló szabályozási koncepciókra is.[4] Kimondja, hogy a társadalmi egyeztetés
során biztosítani kell, hogy a véleményezési folyamatban a véleményeknek –
különös tekintettel a hátrányos helyzetű, társadalmi-gazdasági szempontból
marginalizált csoportok véleményére – a lehető legszélesebb körben jelenjen
meg. Ennek során biztosítani kell az egyeztetések átláthatóságát, azok minél
szélesebb körű nyilvánosságát.[5]
A törvény kimondja, hogy társadalmi egyeztetésre kell bocsátani a
törvény, a kormányrendelet, a miniszteri rendelet tervezetét és indokolását.[6]
A társadalmi egyeztetés tekintetében a törvény két alapvető formát különböztet
meg. Az egyik a honlapon megadott elérhetőségen keresztül biztosított
véleményezés (általános egyeztetés), a másik pedig a jogszabály előkészítéséért
felelős miniszter által bevont személyek, intézmények és szervezetek által
történő közvetlen véleményezés (közvetlen egyeztetés).[7] A törvény kimondja, hogy a társadalmi
egyeztetés keretében általános egyeztetés tartása minden esetben kötelező.[8] Kimondja, hogy a tervezettel együtt közzé
kell tenni a jogalkotásról szóló törvényben meghatározott előzetes
hatásvizsgálat összefoglalóját is.[9]
A közvetlen egyeztetés vonatkozásában úgy rendelkezik, hogy a jogszabály
előkészítésért felelős miniszternek stratégiai partnerségi megállapodásokat
kell kialakítania. Ezen megállapodások révén szoros együttműködést kell
kialakítani azokkal a szervezetekkel, amelyek készek a kölcsönös
együttműködésre, és amelyek az adott jogterületek szabályozásának előkészítésében
széles társadalmi érdeket jelenítenek meg, vagy az adott jogterületen
tudományos tevékenységet végeznek. Őket a jogalkotó megítélése szerint
stratégiai partnerek.[10]
Ilyen stratégia partnerség különösen a civil szervezetekkel, az egyházakkal, a
szakmai és tudományos szervezetekkel, az országos kisebbségi önkormányzatokkal,
az érdekképviseleti szervezetekkel, a köztestületekkel, valamint a
felsőoktatási intézmények képviselőivel alakítható ki.[11] A stratégiai partner kötelessége, hogy a
közvetlen egyeztetés során az adott jogterülettel foglalkozó, stratégiai
partnerséggel nem rendelkező szervezetek véleményét is megjelenítse.[12]
A társadalmi párbeszéd előbbiekben írt formájára ugyanakkor álláspontom
szerint nem csak a fentiekben meghatározottak esetében, és körében, hanem a
közszférában is szükség lenne. A jó szabályozás is csak akkor lesz hatékony, ha
mögötte komoly támogatás és egyetértés van. A különböző érdekcsoportok
különböző érdekek mentén látják megvalósíthatónak céljaikat. A közszféra komoly
társadalmi érdekeket közvetít és jelenít meg, amelyeket nem lehet figyelmen
kívül hagyni. Ezeket a különböző érdekeket kell úgy összhangba hozni, hogy abból
a társadalom egészének előnye származzon. Magyarországon a társadalmi párbeszéd
fogalmát korábban az érdekegyeztetéssel azonosították. Az érdekegyeztetés a
közszférában is jelen van, annak a közigazgatásban is meg kell valósulnia.
Az érdekegyeztetés fogalmába a közszolgálat esetében a konzultációk és a
megállapodások is beleértendők. Az országos szintű érdekegyeztetés a
közszférában Magyarországon elsősorban a részt vevő felek egyezségein nyugszik.
Az érdekegyeztetés különböző szinteken, vertikálisan és horizontálisan
történhet, ez lehet munkáltatói szinten, területi, települési szinten, ágazati,
alágazati szinten valamint a már említett országos szinten.[13]
A társadalmi párbeszéd fontos színtere a munkaügyi kapcsolatok területe is.
A munkaügyi kapcsolatok fogalma alatt a munkavállaló(k), a munkáltató(k),
illetve képviseleti, érdekképviseleti szervezeteik egymás közötti, valamint az
állammal (kormányzati szervekkel) való intézményes kapcsolatainak rendszerét
értjük. A munkaügyi kapcsolatok alapvető célja a szereplők közötti
együttműködés és a munkabéke fenntartása, a konfliktusok megelőzése és a
kialakult konfliktusok megoldása.[14]
A munkaügyi kapcsolatok intézményrendszere magában foglalja a makroszintű
szociális párbeszédet, konzultációt, az ágazati szociális párbeszédet, a
kollektív tárgyalások és szerződések rendszerét, a munkavállalói részvétel
(participáció) intézményeit, a munkaügyi viták és rendezésük intézményeit, az
individuális munkaügyi kapcsolatokat, valamint az Európai Unió szintjén
megvalósuló szociális párbeszédet.
A közszféra munkaügyi kapcsolatait a Közalkalmazottak jogállásáról szóló
1992. évi XXXIII. törvény második része (országos, ágazati és területi
érdekegyeztetés, a szakszervezetek, a kollektív szerződés, a közalkalmazottak
részvételi joga, a Kjt. 4. § -tól a 19. §-ig), valamint a Köztisztviselők
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hetedik fejezete a munkaügyi
kapcsolatok kérdései cím (köztisztviselői érdekegyeztetés, központi
érdekegyeztető fórumok, munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés, a Ktv. 65.
§ -tól 66. §-ig) alatt tárgyalja. A közalkalmazottak és a köztisztviselők
jogállásáról szóló törvények mellett a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak
szolgálati viszonyáról és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú
katonáinak jogállásáról szóló törvények ugyancsak tartalmaznak
érdekegyeztetésre vonatkozó előírásokat.[15]
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt általában az állami és helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatottak esetében kell
alkalmazni. A közalkalmazottak vonatkozásában fontos a Közalkalmazottak
Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT), amely szervezet a közalkalmazotti
jogviszonyt érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai
kérdések országos szintű, ágazatközi érdekegyeztetési fóruma. A KOMT-ban a
Kormány a reprezentatív, valamint az alapszabályában meghatározott országos
szakszervezeti konföderációk, továbbá az alapszabályában meghatározott országos
önkormányzati érdekképviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet.[16] A munkaügyi kapcsolatokat és a
közalkalmazotti jogviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati
miniszter, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek bevonásával
az érintett ágazatban, alágazatban, szakágazatban reprezentatív
szakszervezetekkel, az ágazati sajátosságoknak megfelelően ágazati
érdekegyeztető fórumban, területi és települési jelentőségű, ezen belül egyes
ágazatokba tartozó közalkalmazottak jogviszonyát érintő kérdésekben az
önkormányzat az érintett, helyi-területi szinten reprezentatív
szakszervezetekkel önkormányzati érdekegyeztető fórumban egyezteti.[17] A miniszter az országos önkormányzati
érdekképviseleti szervezetek bevonásával az érintett megfelelő szintű
szakszervezetekkel véleményezteti az ágazatba (alágazatba) tartozó
közalkalmazottak foglalkoztatását érintő döntések tervezetét, valamint az
ágazatra (alágazatra) vonatkozó munkajogi szabályozással, illetve a
közalkalmazotti illetmény-előmeneteli szabályokkal kapcsolatos javaslatokat.[18] Az önkormányzat döntése előtt az
érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti a közalkalmazotti
illetmény-előmeneteli rendszer pénzügyi fedezetéül szolgáló költségvetés,
valamint a közalkalmazottak nagyobb, illetve egyes ágazatokba tartozó
csoportját érintő intézkedés tervezetét.[19]
A közalkalmazotti tanácsot együttdöntési jog illeti meg a kollektív
szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve
intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében.[20] A munkáltató döntése előtt a
közalkalmazotti tanáccsal véleményezteti a munkáltató gazdálkodásából származó
bevétel felhasználásának tervezetét, a munkáltató belső szabályzatának
tervezetét, a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedés
tervezetét, a korengedményes nyugdíjazásra és az egészségkárosodott,
megváltozott munkaképességű közalkalmazottak rehabilitációjára vonatkozó
elképzeléseket, a közalkalmazottak képzésével összefüggő terveket, valamint a
munkáltató munkarendjének kialakítását és az éves szabadságolási tervet.[21] A munkáltató legalább félévente köteles
tájékoztatni a közalkalmazotti tanácsot a részmunkaidős és a határozott időre
szóló foglalkoztatás helyzetének alakulásáról.[22]
Az országos érdekegyeztetés szempontjából jelentősége van az Országos
Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsnak. Az Országos Közszolgálati
Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a köztisztviselők, a fegyveres szervek hivatásos
állományú tagjainak, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú
katonáinak munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések
országos szintű érdekegyeztetési fóruma.[23] Az OKÉT-ban a Kormány az országos
szakszervezeti szövetségek és országos önkormányzati érdekképviseleti
szervezetek képviselőivel egyeztet.[24] A közigazgatási szervek, a köztisztviselők érdekeinek
egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, megfelelő megállapodások
kialakítása céljából a Kormány, valamint a köztisztviselők országos
munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével
érdekegyeztetési fórumok működnek.[25]
A helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala,
valamint az általa alkalmazott köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás
kérdések tárgyalásos rendezése és megállapodások kialakítása céljából országos
szinten a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős
miniszter, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek, illetve az
önkormányzati köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti
szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Országos Önkormányzati Köztisztviselői
Érdekegyeztető Tanácsot (OÖKÉT) működtet.[26] Az OÖKÉT hatáskörébe az
önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire,
foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. A közszolgálati
jogviszonnyal összefüggő kérdésekben, valamint a közigazgatási munkaerővel és
személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben véleményezésre és
tájékoztatáskérésre jogosultak.[27]
Az OÖKÉT ajánlást adhat ki a képviselő-testületek, illetve a munkáltatók
köztisztviselőket érintő szabályozásának összehangolására, különösen a
szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokra, szociális és
kegyeleti támogatásokra vonatkozó szabályozásra, valamint a közigazgatási
munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseire.[28] A munkahelyi
közszolgálati kérdések rendezésére a munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés
szolgál. A munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetésben a közigazgatási szerv
vezetője és a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti
szerv választott tisztségviselője vesz részt. A tárgyalópartnerek a vitás
kérdések egyeztetésébe szakértőket is bevonhatnak.[29] A közigazgatási szerv vezetője köteles
kikérni a helyi munkavállalói érdekképviseleti szerv véleményét a
köztisztviselők munkavégzésére, munka- és pihenőidejére, jutalmazására,
valamint juttatásaira vonatkozó, a hivatalvezető hatáskörébe utalt
szabályozásról.[30]
A helyi munkavállalói érdekképviseleti szerv javaslatot tehet a közigazgatási
szerv részére a köztisztviselőket érintő intézkedésekre, a köztisztviselőket
érintő helyi szabályozás egységes értelmezésére, valamint a köztisztviselőket
érintő helyi szabályozási tárgykörökre.[31]
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjairól szóló 1996. évi XLIII.
törvény (Hszt.) az érdekvédelem tekintetében kimondja, hogy a hivatásos
állomány tagjai a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogaik és jogos érdekeik
védelmére és képviseletére érdekképviseleti szerveket, szövetségeket hozhatnak
létre, illetve azok tagjai lehetnek, érdekképviseleti fórumokon képviselettel
rendelkezhetnek.[32]
A fegyveres szerv köteles együttműködni az érdekképviseleti
szervvel és biztosítani működésének feltételeit. Ez utóbbi körben lehetővé kell
tenni részére, hogy az érdekképviseleti szerv az érdekképviseleti tevékenysége
céljából a fegyveres szerv kijelölt helyiségeit és azok berendezését a napi
szolgálati (munka-)időn túl, illetőleg a szolgálati időben térítésmentesen
használja, valamint az általa szükségesnek tartott tájékoztatásokat,
felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat a szolgálati
helyen szokásos vagy más megfelelő módon közzé tudja tenni.[33] Szakszervezeten - elnevezésétől
függetlenül - a hivatásos állomány tagjainak minden olyan érdekképviseleti
szervét érteni kell, amelynek célja a hivatásos állomány tagjai szolgálati
viszonyával kapcsolatos érdekeinek képviselete és megvédése.[34] A szakszervezet pedig jogosult, hogy a
fegyveres szerven belül működjön és tagjait tevékenységébe bevonja, a hivatásos
állomány tagjait az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és
szolgálati körülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa,
tagjait a szolgálati viszonyt érintő körben a szervezeti egységgel szemben,
illetőleg az állami szervek előtt, meghatalmazás alapján pedig az élet- és
szolgálati körülményeiket érintő kérdésekben bíróság, más hatóság és egyéb
szervek előtt képviselje.[35]
A szakszervezet a szervezeti egységgel kapcsolatosan jogosult arra, hogy minden
olyan kérdésben tájékoztatást kérjen, amely a hivatásos állomány tagjainak a
szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális érdekeivel kapcsolatos,
a parancsnoki (vezetői) intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját,
véleményét az állományilletékes parancsnokkal közölheti, és ezzel
összefüggésben konzultációt kezdeményezhet, valamint a szolgálati és
munkakörülményekre - ennek keretében az egészséges és biztonságos
szolgálatteljesítés megtartására - vonatkozó szabályok megtartását hivatali
munkaidőben, illetve indokolt esetben szolgálatteljesítési időben
ellenőrizheti, azok végrehajtásáról tájékoztatást, adatot kérhet, melyet
részére meg kell adni. Az ellenőrzése ugyanakkor a szolgálati feladatok
ellátását nem veszélyeztetheti, illetve nem akadályozhatja.[36]
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról
szóló 2001. évi XCV. törvény (Htv.) az érdekvédelem tekintetében kimondja, hogy
az állomány tagjai a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogaik és jogos érdekeik
védelmére és képviseletére érdekképviseleti szerveket, szövetségeket hozhatnak
létre, illetve azok tagjai lehetnek, érdekképviseleti fórumokon képviselettel
rendelkezhetnek.[37]
A honvédségnél működő szakszervezet jogosult arra, hogy a Honvédségen belül
működjön, és tagjait tevékenységébe bevonja, az állomány tagjait az anyagi,
szociális és kulturális, valamint az élet- és szolgálati körülményeiket érintő
jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa, tagjait a szolgálati viszonyt
érintő körben a szervezeti egységgel szemben, illetőleg az állami szervek
előtt, meghatalmazás alapján pedig az élet- és szolgálati körülményeiket érintő
kérdésekben bíróság, más hatóság és egyéb szervek előtt képviselje.[38] A szervezeti egység szakszervezeti
szerve, illetve a reprezentatív szakszervezet a szervezeti egységgel
kapcsolatban minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely az állomány
tagjainak a szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális
érdekeivel kapcsolatos, az ilyen kérdésben a parancsnoki (vezetői)
intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét az
állományilletékes parancsnokkal közölheti, és ezzel összefüggésben konzultációt
kezdeményezhet, valamint a szolgálati és munkakörülményekre vonatkozó szabályok
megtartását ellenőrizheti, azok végrehajtásáról tájékoztatást, adatot kérhet,
melyet részére meg kell adni.[39]
A szakszervezet az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a
végrehajtásért felelős szerv vezetőjének a figyelmét felhívhatja. Ha az a
szükséges intézkedést kellő időben nem tette meg, akkor megfelelő eljárást
kezdeményezheti. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a
szakszervezetet tájékoztatni köteles.[40]
A szociális párbeszéd vonatkozásában meg kell említeni az Országos
Közszolgálati Érdekegyeztetést is. A közszolgálati érdekegyeztetés három
szintre tagolódik, ezek az Ágazati fórumok, az Önkormányzati érdekképviseletek,
valamint a Szektorális fórumok. Az Ágazati fórum körébe tartozik a Belügyi Érdekegyeztető
Tanács, az Egészségügyi és Szociális Tanács, a Felsőoktatási Érdekegyeztető
Tanács, a Határőrségi Érdekegyeztető Tanács, a Katasztrófavédelmi
Érdekegyeztető Tanács, a Környezetvédelmi és Vízügyi Érdekegyeztető Tanács, a
Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanács, a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács,
a Rendőrségi Érdekegyeztető Tanács, a Sportlétesítményekben Dolgozók
Érdekegyeztető Tanácsa, valamint a Rendvédelmi Szervek Érdekegyeztető Tanácsa
(Büntetés-végrehajtás). Az Önkormányzati érdekképviselet keretében munkálkodik
a Községi Önkormányzatok Szövetsége, a Magyar Faluszövetség, a Magyar
Önkormányzatok Szövetsége, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, Megyei
Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Települési Önkormányzatok Országos
Szövetsége. Szektorális fórumokként pedig a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum, a
Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa, a Köztisztviselői Érdekegyeztető
Tanács, az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács,
valamint a Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma vesz részt a
társadalmi együttműködésben.[41]
Ezeken kívül vannak a kormány munkáját segítő tanácsadó, javaslattevő,
véleményező, elemző és értékelő testületek is. Ide tartozik a Fogyasztóvédelmi
Tanács, az Idősügyi Tanács, a Nemzeti Egészségügyi Tanács, a Nemzeti
Lakáspolitikai Tanácsadó Testület, a Nemzeti Sporttanács, a Nők és Férfiak
Társadalmi Egyenlősége Tanács, az Országos Fogyatékosügyi Tanács, az Országos
Környezetvédelmi Tanács, az Országos Szociálpolitikai Tanács, az Országos
Területfejlesztési Tanács, a Roma Integrációs Tanács, valamint a Távmunka
Tanács.[42]
A következőkben – a teljesség igénye nélkül- bemutatom az érdekegyeztetésben
részt vevő néhány szereplőt.
A Belügyi
Érdekegyeztető Tanácsot (BÉT) 1991-ben a belügyminiszter, valamint a
Független Rendőr Szakszervezet, a Belügyi Dolgozók Szakszervezete, a
Határőrségi Dolgozók Szakszervezete, a hivatásos állomány határőrségi
érdekképviseleti testülete (Határőr Szakszervezet), valamint a Hivatásos
Tűzoltók Független Szakszervezete alapította meg. A BÉT létrehozásáról szóló
együttműködési megállapodást a belügyminiszter a 3/1991. (BK.2.) számú BM
utasítással tette közzé. A megállapodás a munkavállalók élet- és
munkakörülményeit, jövedelmi, szociális és munkajogi érdekeit érintő valamennyi
kérdésben egyeztetetési kötelezettséget írt elő.
A Belügyminisztérium visszaállítását követően, 2010. augusztus 30-tól az
ágazati érdekegyeztetés legmagasabb fórumaként ismét a BÉT vette át. A BÉT
célja a miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó munkáltatók és
foglalkoztatottak érdekeinek, törekvéseinek, álláspontjának feltárása,
tárgyalásos egyeztetése, megállapodások előkészítése és megkötése, valamint az
információcsere.
A BÉT hatásköre kiterjed a miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó
szerveknél foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeit, a munkavállalókat
közvetlenül vagy közvetve érintő gazdasági, jövedelmi, szociális,
foglalkoztatási és egészségügyi kérdésekre, így különösen:
a) a foglalkoztatottak szélesebb körét érintő vezetői
koncepciók, döntések, belső rendelkezések kiadása előtti egyeztetésekre,
amelyekben a döntés vagy a javaslattétel a miniszter feladata;
b) a foglalkoztatottak illetményével, jövedelmével és
juttatásaival összefüggő kérdésekre, illetőleg az évenkénti bértárgyalásokra;
c) az érintett szervezetek - miniszteri döntési
kompetenciába tartozó - csoportos létszámcsökkentéssel járó átalakítása,
átszervezése, szervezeti egységek megszüntetése és változtatása, valamint
létszámcsökkentés esetén annak végrehajtására, illetve az ezekben érintett
munkavállalókat megillető juttatásokra és járandóságokra;
d) a foglalkoztatottak üdültetését és rekreációját biztosító jóléti ingatlanok
hasznosítására, valamint az egészségügyi ellátás biztosítására;
e) munkavédelemmel, munkaegészségüggyel kapcsolatos
kérdések egyeztetésére.[43]
A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács (FÉT) tagjai az érintett
minisztériumok vezető képviselői és a felsőoktatási intézményekben
foglalkoztatott közalkalmazottakat képviselő reprezentatív szakszervezetek
megbízottai. A FÉT célja a felsőoktatási intézmények vagy azok dolgozóinak
nagyobb csoportját érintő konfliktusok megelőzése, illetve kezelése, az
eredményes ágazati és intézményi érdekegyeztetés. A FÉT tagjai rendszeresen
egyeztetik álláspontjaikat a közalkalmazottak jogviszonyáról és munkaügyi
kérdésekről, különösen az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és
munkakörülmények ágazati szintű szabályozásáról. Kölcsönösen tájékoztatják
egymást, és ajánlásokat fogalmaznak meg a szabályozás rendjének javítására.[44]
Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a valamennyi
közszolgálati alkalmazottat - közalkalmazottakat, köztisztviselőket, fegyveres
szervek hivatalos állományú tagjait (rendvédelmi szervezetek munkavállalói) és
a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit – érintő jövedelempolitikai,
bérpolitikai, munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozik.[45]
A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) 2001. októberében
alakult, ekkor fogadta el alapszabályát is. A KOMT a kormány, a
közalkalmazottakat képviselő szakszervezetek és a közalkalmazottakat
foglalkoztató intézményeket fenntartó önkormányzatok megbízott képviselőinek
országos, ágazatközi fóruma. A KOMT intézményes keretet teremt - a
közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó intézményi
körben - a közalkalmazottak összességét érintő munkaügyi kérdésekben az
országos szintű szociális párbeszéd működéséhez, továbbá a jogalkotásról szóló
törvényben foglalt véleményezési jogok érvényesítéséhez.[46]
A központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők fóruma a Köztisztviselői
Érdekegyeztető Tanács (KÉT), amelyben a kormány, valamint a köztisztviselők
országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz
részt. A KÉT hatáskörébe az államigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők
élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó
témakörök tartoznak. A KÉT-nek egyetértési joga van a Köztisztviselői
Etikai Kódex szabályaira vonatkozó ajánlás tekintetében.[47]
Az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács
(OÖKÉT) a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, valamint az ott
alkalmazott köztisztviselők érdekeinek egyeztetésére és megállapodások
kialakítására szolgál. Az OÖKÉT-ben a BM, az országos önkormányzati
érdekképviseleti szervezetek, valamint az önkormányzati tisztviselők országos
munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz részt.[48]
A Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma (RSZTÉF) a
hivatásos (szerződéses) állomány jövedelmét, foglalkoztatását, szociális és
munkaügyi helyzetét befolyásoló kérdésekkel foglalkozik.[49]
A Honvédelmi Érdekegyeztető
Fórum (HÉF) ügyrendjét a honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök, illetve a
reprezentatív szakszervezetek és két érdekképviseleti feladatokat ellátó
egyesület megállapodása alapján határozták meg.[50]
Látható, hogy a közigazgatásban is meg vannak a különböző szinterei annak,
hogy a társadalmi párbeszéd és az együttműködés megvalósulhasson az abban részt
vevő felek között. Ugyanakkor azonban fontos figyelembe venni azt, hogy az
elmúlt húsz év után további változásokra van szükség ezen a területen is, és
tovább kell erősíteni a társadalmi párbeszédben részt vevő felek pozícióját,
hogy egyenrangú felekként tudják alakítani az általuk is szükségesnek tartott
szabályozásokat, érdekérvényesítő szerepüknek meg kellene jelennie az őket is
érintő jogi szabályozásban. Fontosnak tartom, hogy a magánszférában kialakított
szociális-társadalmi párbeszéd formák a közigazgatásban, a közszférában is
kerüljenek alkalmazásra, figyelembe véve természetesen az ezen szféra esetében
meglévő speciális sajátosságokat.
A 1113/2002. (VI. 25.) Korm. határozatban került megfogalmazásra a társadalmi
párbeszéd intézményrendszerének továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatok. A
Kormány felhívta a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert és az
igazságügy-minisztert, hogy vizsgálják meg a törvény-előkészítő munkában a
társadalmi párbeszéd hatékonyabb megvalósításának, a civil szervezetek, az
egyházak, a nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az érdekképviseletek
közreműködésének lehetőségét, szervezeti formáit, illetőleg megoldási
módozatait. Felhívta őket arra, hogy ennek keretében tegyenek javaslatot a
társadalmi párbeszédet intézményesítő szervezet létrehozására és közreműködésének
elveire. Normatív rendezés igénye esetén dolgozzák ki az erre vonatkozó
szabályozási koncepciót.
A szociális partnerek és a kormány 2004. szeptember 22-én írták alá az
ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről szóló
megállapodást, amely keretbe foglalta az ágazati párbeszéd bizottságok (a továbbiakban: ÁPB) működési feltételeit és rendjét. Ezzel egy
új fórumrendszer alapjait teremtették meg, amelynek hiánya korábban gondot
okozott a munkaügyi kapcsolatok rendszerében. A megállapodást erősítette az,
hogy az érdekeltek konszenzusával jött létre, és az önszerveződő bizottságokat
alkotó szervezetek elfogadták az abban foglaltakat. További előrelépésnek
tekinthető, hogy az Országgyűlés annak érdekében, hogy
elősegítse a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseletei között a
középszintű szociális párbeszéd fejlődését, e szervezetek érdekvédelmi és
érdekképviseleti jogainak érvényesülését, valamint meghatározza az ágazati
párbeszéd intézményrendszerének kereteit, s ezzel hozzájáruljon az ágazati
politikák megalapozásához, a rendezett munkaügyi kapcsolatok erősítéséhez, a
munkabéke megteremtéséhez és fenntartásához, a munkafeltételek javításához, az
ágazati kollektív szerződések elterjedéséhez, az Európai Unió gyakorlatára is
figyelemmel megalkotta az ágazati párbeszédről bizottságokról és a
középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV.
törvényt. A törvény hatálya kiterjed a Munka Törvénykönyvéről szóló
1992. évi XXII. törvény hatálya alá tartozó munkavállalók és munkáltatók
párbeszéd bizottságot alkotó érdekképviseleteire, az ágazati,
alágazati, szakágazati, illetve a rehabilitációs párbeszéd bizottságra, a szociális párbeszéddel kapcsolatos feladatot ellátó
kormányzati szervekre, az Ágazati Párbeszéd Bizottságok
Tanácsára.[51] A munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő
kérdésekben a szociális partnerek, a nemzetgazdasági ág, ágazat, alágazat,
szakágazat szintjén, illetve a munkavállalók meghatározott csoportjait érintően
párbeszédet folytathatnak, és ebből a célból kétoldalú szociális párbeszéd
bizottságot hozhatnak létre.[52]
Az ágazati párbeszéd bizottság a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt
érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati munkáltatói érdekképviseletek
és az ágazati szakszervezetek részvételével működő kétoldalú szociális
párbeszédet folytató testület.[53] ÁPB hozható létre egy vagy több nemzetgazdasági ágra,
ágazatra, alágazatra, szakágazatra kiterjedően. Egy nemzetgazdasági ágban,
ágazatban, alágazatban, szakágazatban egy bizottság jöhet létre.[54] Az ÁPB feladata az ágazat kiegyensúlyozott
fejlődésének elősegítése, az ágazati szintű autonóm szociális párbeszéd
megvalósítása, amelynek célja a megfelelő munkafeltételek kialakítása, a
munkabéke megőrzése és a munkaerő-piaci folyamatok jogszerűségének
előmozdítása.[55] Az ÁPB az ágazat helyzetét, fejlődését,
gazdasági és munkaügyi folyamatait érintő kérdésekkel foglalkozik.[56]
A törvény létrehozta a Rehabilitációs Párbeszéd Bizottságot is. A Rehabilitációs Párbeszéd Bizottság a különböző ágazatokban
foglalkoztatott megváltozott munkaképességű dolgozókat képviselő
szakszervezetek és a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkáltatók
érdekképviseletei közötti - a munkaügyi kapcsolatok és a munkaviszony, valamint
a foglalkoztatás kérdéseiben folytatott - kétoldalú szociális párbeszéd fóruma.[57] Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa pedig a törvény
szerint a miniszter és az ágazati párbeszéd bizottságok munkavállalói, illetve
munkáltatói oldalainak képviselőiből álló háromoldalú testület. Feladata, hogy
intézményi keretet nyújtson az ÁPB-k működéséhez szükséges koordinációs
tevékenység ellátásához.[58]
Az ÁPB új perspektívát adott a szakszervezeteknek és a munkáltatói
érdekképviseleteknek, amelyek számára ez a fórum a stabil, kiegyensúlyozott és
hatékony középszintű munkaügyi kapcsolatok színtere, és amelynek hosszú távú
működtetése a munka világa meghatározó szereplői és a kormány közös érdeke. Ezt
az intézményi rendszert álláspontom szerint szükséges lenne a közszféra
vonatkozásában is kialakítani. Erre kétféle módon lenne lehetőség. Az egyik
megoldás az lehetne, hogy a jelenlegi törvény hatályát terjesztené ki a
jogalkotó a közszférában dolgozókra is. Ez azért lehet összetett feladat, mert
a közszférában dolgozók sokféle, eltérő sajátosságokkal rendelkező jogviszonyok
alanyai, amely sajátosságok, specialitások miatt az általánosítás az ő
esetükben nehezen lenne lehetséges. A másik lehetőség viszont az lenne, hogy számukra
is megalkotásra kerülne egy önálló törvényi szintű szabályozás, ami figyelemmel
lenne az egyes közszolgálati jogviszonyok sajátosságaira, specialitására, és
amely révén lehetővé válna számukra is a társadalmi párbeszédbe és
együttműködésbe való bekapcsolódásuk a közigazgatásba ezen intézményrendszeri
forma keretében.
[1] Ez
a „Társadalmi párbeszéd és együttműködés a közigazgatásban” című
tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kara
keretében folyó, TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005 programjában és
támogatásával készült.
[2] A társadalmi
párbeszédintézményei és fórumai 2010. Készült a Miniszterelnöki Hivatal,
Társadalmi Párbeszéd Koordinációs Iroda gondozásában. Szerkesztette: Márkus
Eszter, M. Tóth László. http://dokutar.omikk.bme.hu/web/Konyvtar/Informacios_pult/TPIF_2010.pdf,
(2011. szeptember 9-i állapot) 6. o.
[3] Felhasznált
források: Ladó Mária: Szociális párbeszéd az Európai Unióban (EU
Tájékoztató Szolgálat, Rólunk Szólunk sorozat), The sectoral social dialogue in
Europe (European Commission, 2003.), Európai
Unió hivatalos honlapja, Gyulavári Tamás: Az EU szociálpolitikája: érdekek
kereszttüzében, Ladó Mária: Európai szociális párbeszéd (In: Gyulavári Tamás
(szerk): Az Európai Unió szociális dimenziója, Bp., 2000.), Recent developments
in the European Sectoral Social Dialogue (European Commission, 2006.)
[4] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 1. §
[5] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 2. § (1) – (2) bekezdés
[6] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 5. § (1) bekezdés
[7] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés
[8] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 7. § (2) bekezdés
[9] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 7. § (3) bekezdés
[10] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 13. § (1) bekezdés
[11] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 13. § (2) bekezdés
[12] a
jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi
CXXXI. törvény 14. § (1) bekezdés
[13] Dr.
Cséffán József: A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és magyarázata.
Szegedi Rendezvényszervező Kft. Szeged, 2011. 47. o.
[14]
lásd: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=13336
(2011. augusztus 25-i állapot)
[15]lásd:http://www.ueapme.com/businesssupport%20II/Training%20Tools/Confartigianato/Social%20dialogue/HUSocial%20dialogue.pdf
(2011. szeptember 4-i állapot)
[16]
Kjt. 5. § (1) – (2) bekezdés
[17]
Kjt. 6. § (1) bekezdés
[18] Kjt.
6. § (2) bekezdés
[19]
Kjt. 6. § (3) bekezdés
[20]
Kjt. 16. § (1) bekezdés
[21]
Kjt. 16. § (2) bekezdés
[22]
Kjt. 16. § (3) bekezdés
[23] Dr.
Cséffán József: A köztisztviselők és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló
törvény és magyarázata. Szegedi Rendezvényszervező Kft. Szeged, 2011. 606. o.
[24]
Kjt. 4. §
[25]
Ktv. 65. §
[26]
Ktv. 65/C. § (1) bekezdés
[27]
Ktv. 65/C. § (2) bekezdés
[28]
Ktv. 65/C. § (3) bekezdés
[29]
Ktv. 66. § (1) bekezdés
[30]
Ktv. 66. § (2) bekezdés
[31]
Ktv. 66. § (4) bekezdés
[32]
Hszt. 27. § (1) bekezdés
[33]
Hszt. 28. § (1) bekezdés
[34]
Hszt. 29. § (1) bekezdés
[35]
Hszt. 29. § (2) bekezdés
[36]
Hszt. 29. § (3) bekezdés
[37]
Htv. 31. § (1) bekezdés
[38]
Htv. 33. § (2) bekezdés
[39]
Htv. 33. § (3) bekezdés
[40]
Htv. 33. § (4) bekezdés
[41]
lásd: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=14093
(2011. augusztus 25-i állapot)
[42] lásd erről bővebben: A
társadalmi párbeszédintézményei és fórumai 2010. Készült a Miniszterelnöki Hivatal,
Társadalmi Párbeszéd Koordinációs Iroda gondozásában. Szerkesztette: Márkus
Eszter, M. Tóth László. http://dokutar.omikk.bme.hu/web/Konyvtar/Informacios_pult/TPIF_2010.pdf,
(2011. szeptember 9-i állapot), 3. o.
[43]
lásd: http://www.frsz.hu/kapcsolat_iret.php,
(2011. augusztus 25-i állapot)
[44]
lásd: http://www.nefmi.gov.hu/felsooktatas/felsooktatasi/felsooktatasi-090803-12
(2011. augusztus 25-i állapot)
[45]lásd:http://www.ueapme.com/businesssupport%20II/Training%20Tools/Confartigianato/Social%20dialogue/HUSocial%20dialogue.pdf
(2011. szeptember 4-i állapot)
[46]lásd:http://www.ueapme.com/businesssupport%20II/Training%20Tools/Confartigianato/Social%20dialogue/HUSocial%20dialogue.pdf
(2011. szeptember 4-i állapot)
[47]lásd:http://www.ueapme.com/businesssupport%20II/Training%20Tools/Confartigianato/Social%20dialogue/HUSocial%20dialogue.pdf
(2011. szeptember 4-i állapot)
[48]lásd:http://www.ueapme.com/businesssupport%20II/Training%20Tools/Confartigianato/Social%20dialogue/HUSocial%20dialogue.pdf
(2011. szeptember 4-i állapot)
[49]lásd:http://www.ueapme.com/businesssupport%20II/Training%20Tools/Confartigianato/Social%20dialogue/HUSocial%20dialogue.pdf
(2011. szeptember 4-i állapot)
[50]lásd:http://www.ueapme.com/businesssupport%20II/Training%20Tools/Confartigianato/Social%20dialogue/HUSocial%20dialogue.pdf
(2011. szeptember 4-i állapot)
[51] az
ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes
kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 1. §
[52] az
ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes
kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 2. § (1) bekezdés
[53] az
ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes
kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 2. § (2) bekezdés
[54] az
ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes
kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 2. § (3) bekezdés
[55] az
ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes
kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 3. §
[56] az ágazati párbeszéd
bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló
2009. évi LXXIV. törvény 4. § (1) bekezdés
[57] az ágazati párbeszéd
bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló
2009. évi LXXIV. törvény 19. § (1) bekezdés
[58] az ágazati párbeszéd
bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló
2009. évi LXXIV. törvény 20. § (1) bekezdés