Homicskó Árpád Olivér

A társadalmi párbeszéd és együttműködés lehetőségei a közigazgatásban[1]

 

 

 

 

 

A társadalmi párbeszéd és együttműködés lehetőségeinek vizsgálata a közigazgatásban jelen cikkem célkitűzése. Tanulmányom első részben rövid áttekintést kívánok adni az együttműködés lehetséges formáinak hatályos törvényi szabályozásáról, a második részben pedig ennek a gyakorlati megvalósulásának néhány elemét mutatom be. Mielőtt azonban a hazai szabályozás bemutatása megtörténne, nagyon röviden szükségesnek látom az Európai Unióban, az ezen a területen lezajlott folyamatokat áttekinteni. Azt gondolom általánosan kijelenthető az, hogy minden társadalom igényli a nyitott és átlátható kormányzást, a társadalmi-gazdasági döntés-előkészítő, döntéshozatali folyamatban való részvételt. A szociális partnerségen alapuló érdekegyeztetési rendszer kiegyensúlyozza a munka világában feszültségeket keltő piaci hatásokat, elősegíti a szociális partnerek és a kormány közös érdekeinek érvényesülését, a munkabéke fenntartását.[2]

         A szociális párbeszédet az Európai Unió jogrendszere a szociálpolitika részeként értelmezi. A szociálpolitika először az 1957-ben aláírt Római Szerződés 137. és 138. cikkelyében (az eredeti számozás szerint 117. és 118. cikkelyek) jelent meg, amelyek szerint a Gazdasági Közösség tagállamainak szorgalmazniuk kell a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, ami ebben az időszakban még a gazdasági céloknak volt alárendelve. Az 1960-as évek elejére azonban már nyilvánvalóvá vált, hogy a szociálpolitika alapvető fontosságú, tehát a közösségi jogban is hangsúlyosabb szerepet kell kapnia. Ennek egyik legjobban tetten érhető megnyilvánulása, hogy a tagállamok 1961-ben aláírták az Európai Szociális Kartát, amely máig az Európai Unió szociálpolitikájának alapját képezi. Megjelentek a szociális párbeszéd első formái a tripartit konferenciák, tanácsadó bizottságok (Advisory Committee), majd a Foglalkoztatási Állandó Bizottság (1970) létrehozása révén. Ebben az időszakban jöttek létre - konzultatív fórumként - az első ún. Ágazati Közös Bizottságok és informális munkacsoportok, melyekből a Tanács 1998-as határozatával megalakultak az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok. Az 1980-as években, az ún. Val Duchesse-i folyamattal indult el a szociális párbeszéd jelentőségének nővekedése. Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke aktív támogatásával a szociális partnerek európai szervezetei ettől kezdve közvetlenül bekapcsolódtak a döntéshozásba. Ebben az időszakban a szociális partnerek bipartit tevékenysége közös állásfoglalásokban, határozatok és nyilatkozatok formájában valósult meg, melyek azonban nem voltak kötelezőek. 1991. október 31-én az európai szociális partnerek aláírták a Szociálpolitikai Megállapodást, amelyet a Maastrichti Szerződés (1993) mellékletét képező Szociálpolitikai Jegyzőkönyvhöz csatoltak. A Megállapodás alapján a szociális partnerek által kötött megállapodások - amennyiben a felek igénylik - a Tanács Határozata révén kötelező erejűvé válnak, és beépülnek a tagországok jogrendszerébe. 2001. decemberében az európai szociális partnerek közös Nyilatkozatot adtak ki a Laeken-i Európai Csúcsra. A Nyilatkozatban hangsúlyozták a szociális partnerek szerepét a bővítéssel, a gazdasági és pénzügyi unió kiteljesedésével, és az Európai Unió jövőjével kapcsolatos vitákban. A partnerek meghatározták a szociális párbeszéd, a tripartit "concertation", és a konzultáció közötti különbséget. A szociális párbeszéd formái az Európai Unióban a konzultáció, a concertation és a szociális párbeszéd. A konzultáció során az Európai Unió jogalkotó intézményei a döntés-előkészítő folyamat során felmérik a szociális partnerek véleményét. A konzultációban a témától függően a szociális partnerek európai csúcsszervei, az európai ágazati szintű, és nemzeti szervezetei vesznek részt. A concertation a munkaügyi, szociális, gazdasági kérdések közös, háromoldalú intézésének színtere. Elsősorban a foglalkoztatáspolitikában nyert teret. Az Európai Unió intézményei és a szociális partnerek együtt fogalmaznak meg célokat, választják ki az azok eléréséhez szükséges eszközöket, és végrehajtásáért is közösen felelősek. Közösségi szinten a szociális párbeszéd kétoldalú (bipartit) párbeszédet jelent. A kétoldalú párbeszéd célja közösségi szinten a munkaadók és a munkavállalók európai szervezetei közötti információcsere, viták, tárgyalások a konszenzus elérése érdekében. A szociális párbeszéd Európában nemcsak közösségi, de ágazati szinten is zajlik.[3]

         Az Európai Uniós kitekintést követően a hazai szabályozást kell ebben a témakörben áttekinteni. A társadalmi párbeszéd egyik legutóbbi hazai törvényi szintű szabályozása a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvényben valósult meg. A törvény az Alkotmány azon rendelkezésével összhangban került megalkotásra, amely szerint a Kormány a feladatinak ellátása során együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel, továbbá a jó kormányzás érdekében annak előmozdítása céljából, hogy a társadalom legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok előkészítésébe. Ezzel elősegítendő a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását, a jogszabályok minőségének és végrehajthatóságának javítását.  A törvény hatálya a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetek természetes személyek, valamint nem állami és nem önkormányzati szervek, szervezetek által történő véleményezésére terjed ki, valamint az előkészített jogszabálytervezetek megalapozását szolgáló szabályozási koncepciókra is.[4] Kimondja, hogy a társadalmi egyeztetés során biztosítani kell, hogy a véleményezési folyamatban a véleményeknek – különös tekintettel a hátrányos helyzetű, társadalmi-gazdasági szempontból marginalizált csoportok véleményére – a lehető legszélesebb körben jelenjen meg. Ennek során biztosítani kell az egyeztetések átláthatóságát, azok minél szélesebb körű nyilvánosságát.[5]  A törvény kimondja, hogy társadalmi egyeztetésre kell bocsátani a törvény, a kormányrendelet, a miniszteri rendelet tervezetét és indokolását.[6]

A társadalmi egyeztetés tekintetében a törvény két alapvető formát különböztet meg. Az egyik a honlapon megadott elérhetőségen keresztül biztosított véleményezés (általános egyeztetés), a másik pedig a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter által bevont személyek, intézmények és szervezetek által történő közvetlen véleményezés (közvetlen egyeztetés).[7] A törvény kimondja, hogy a társadalmi egyeztetés keretében általános egyeztetés tartása minden esetben kötelező.[8] Kimondja, hogy a tervezettel együtt közzé kell tenni a jogalkotásról szóló törvényben meghatározott előzetes hatásvizsgálat összefoglalóját is.[9] A közvetlen egyeztetés vonatkozásában úgy rendelkezik, hogy a jogszabály előkészítésért felelős miniszternek stratégiai partnerségi megállapodásokat kell kialakítania. Ezen megállapodások révén szoros együttműködést kell kialakítani azokkal a szervezetekkel, amelyek készek a kölcsönös együttműködésre, és amelyek az adott jogterületek szabályozásának előkészítésében széles társadalmi érdeket jelenítenek meg, vagy az adott jogterületen tudományos tevékenységet végeznek. Őket a jogalkotó megítélése szerint stratégiai partnerek.[10] Ilyen stratégia partnerség különösen a civil szervezetekkel, az egyházakkal, a szakmai és tudományos szervezetekkel, az országos kisebbségi önkormányzatokkal, az érdekképviseleti szervezetekkel, a köztestületekkel, valamint a felsőoktatási intézmények képviselőivel alakítható ki.[11] A stratégiai partner kötelessége, hogy a közvetlen egyeztetés során az adott jogterülettel foglalkozó, stratégiai partnerséggel nem rendelkező szervezetek véleményét is megjelenítse.[12]

A társadalmi párbeszéd előbbiekben írt formájára ugyanakkor álláspontom szerint nem csak a fentiekben meghatározottak esetében, és körében, hanem a közszférában is szükség lenne. A jó szabályozás is csak akkor lesz hatékony, ha mögötte komoly támogatás és egyetértés van. A különböző érdekcsoportok különböző érdekek mentén látják megvalósíthatónak céljaikat. A közszféra komoly társadalmi érdekeket közvetít és jelenít meg, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezeket a különböző érdekeket kell úgy összhangba hozni, hogy abból a társadalom egészének előnye származzon. Magyarországon a társadalmi párbeszéd fogalmát korábban az érdekegyeztetéssel azonosították. Az érdekegyeztetés a közszférában is jelen van, annak a közigazgatásban is meg kell valósulnia.

Az érdekegyeztetés fogalmába a közszolgálat esetében a konzultációk és a megállapodások is beleértendők. Az országos szintű érdekegyeztetés a közszférában Magyarországon elsősorban a részt vevő felek egyezségein nyugszik.  Az érdekegyeztetés különböző szinteken, vertikálisan és horizontálisan történhet, ez lehet munkáltatói szinten, területi, települési szinten, ágazati, alágazati szinten valamint a már említett országos szinten.[13]

A társadalmi párbeszéd fontos színtere a munkaügyi kapcsolatok területe is. A munkaügyi kapcsolatok fogalma alatt a munkavállaló(k), a munkáltató(k), illetve képviseleti, érdekképviseleti szervezeteik egymás közötti, valamint az állammal (kormányzati szervekkel) való intézményes kapcsolatainak rendszerét értjük. A munkaügyi kapcsolatok alapvető célja a szereplők közötti együttműködés és a munkabéke fenntartása, a konfliktusok megelőzése és a kialakult konfliktusok megoldása.[14] A munkaügyi kapcsolatok intézményrendszere magában foglalja a makroszintű szociális párbeszédet, konzultációt, az ágazati szociális párbeszédet, a kollektív tárgyalások és szerződések rendszerét, a munkavállalói részvétel (participáció) intézményeit, a munkaügyi viták és rendezésük intézményeit, az individuális munkaügyi kapcsolatokat, valamint az Európai Unió szintjén megvalósuló szociális párbeszédet.

A közszféra munkaügyi kapcsolatait a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény második része (országos, ágazati és területi érdekegyeztetés, a szakszervezetek, a kollektív szerződés, a közalkalmazottak részvételi joga, a Kjt. 4. § -tól a 19. §-ig), valamint a Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hetedik fejezete a munkaügyi kapcsolatok kérdései cím (köztisztviselői érdekegyeztetés, központi érdekegyeztető fórumok, munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés, a Ktv. 65. § -tól 66. §-ig) alatt tárgyalja. A közalkalmazottak és a köztisztviselők jogállásáról szóló törvények mellett a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvények ugyancsak tartalmaznak érdekegyeztetésre vonatkozó előírásokat.[15]

A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt általában az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatottak esetében kell alkalmazni. A közalkalmazottak vonatkozásában fontos a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT), amely szervezet a közalkalmazotti jogviszonyt érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű, ágazatközi érdekegyeztetési fóruma. A KOMT-ban a Kormány a reprezentatív, valamint az alapszabályában meghatározott országos szakszervezeti konföderációk, továbbá az alapszabályában meghatározott országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet.[16] A munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati miniszter, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek bevonásával az érintett ágazatban, alágazatban, szakágazatban reprezentatív szakszervezetekkel, az ágazati sajátosságoknak megfelelően ágazati érdekegyeztető fórumban, területi és települési jelentőségű, ezen belül egyes ágazatokba tartozó közalkalmazottak jogviszonyát érintő kérdésekben az önkormányzat az érintett, helyi-területi szinten reprezentatív szakszervezetekkel önkormányzati érdekegyeztető fórumban egyezteti.[17] A miniszter az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek bevonásával az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti az ágazatba (alágazatba) tartozó közalkalmazottak foglalkoztatását érintő döntések tervezetét, valamint az ágazatra (alágazatra) vonatkozó munkajogi szabályozással, illetve a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli szabályokkal kapcsolatos javaslatokat.[18] Az önkormányzat döntése előtt az érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer pénzügyi fedezetéül szolgáló költségvetés, valamint a közalkalmazottak nagyobb, illetve egyes ágazatokba tartozó csoportját érintő intézkedés tervezetét.[19]

A közalkalmazotti tanácsot együttdöntési jog illeti meg a kollektív szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében.[20] A munkáltató döntése előtt a közalkalmazotti tanáccsal véleményezteti a munkáltató gazdálkodásából származó bevétel felhasználásának tervezetét, a munkáltató belső szabályzatának tervezetét, a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedés tervezetét, a korengedményes nyugdíjazásra és az egészségkárosodott, megváltozott munkaképességű közalkalmazottak rehabilitációjára vonatkozó elképzeléseket, a közalkalmazottak képzésével összefüggő terveket, valamint a munkáltató munkarendjének kialakítását és az éves szabadságolási tervet.[21] A munkáltató legalább félévente köteles tájékoztatni a közalkalmazotti tanácsot a részmunkaidős és a határozott időre szóló foglalkoztatás helyzetének alakulásáról.[22]

          Az országos érdekegyeztetés szempontjából jelentősége van az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsnak.  Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a köztisztviselők, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma.[23]  Az OKÉT-ban a Kormány az országos szakszervezeti szövetségek és országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet.[24] A közigazgatási szervek, a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, valamint a köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével érdekegyeztetési fórumok működnek.[25] A helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, valamint az általa alkalmazott köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése és megállapodások kialakítása céljából országos szinten a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek, illetve az önkormányzati köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanácsot (OÖKÉT) működtet.[26] Az OÖKÉT hatáskörébe az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. A közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben, valamint a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben véleményezésre és tájékoztatáskérésre jogosultak.[27] Az OÖKÉT ajánlást adhat ki a képviselő-testületek, illetve a munkáltatók köztisztviselőket érintő szabályozásának összehangolására, különösen a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokra, szociális és kegyeleti támogatásokra vonatkozó szabályozásra, valamint a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseire.[28] A munkahelyi közszolgálati kérdések rendezésére a munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés szolgál. A munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetésben a közigazgatási szerv vezetője és a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szerv választott tisztségviselője vesz részt. A tárgyalópartnerek a vitás kérdések egyeztetésébe szakértőket is bevonhatnak.[29] A közigazgatási szerv vezetője köteles kikérni a helyi munkavállalói érdekképviseleti szerv véleményét a köztisztviselők munkavégzésére, munka- és pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó, a hivatalvezető hatáskörébe utalt szabályozásról.[30] A helyi munkavállalói érdekképviseleti szerv javaslatot tehet a közigazgatási szerv részére a köztisztviselőket érintő intézkedésekre, a köztisztviselőket érintő helyi szabályozás egységes értelmezésére, valamint a köztisztviselőket érintő helyi szabályozási tárgykörökre.[31]

         A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjairól szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) az érdekvédelem tekintetében kimondja, hogy a hivatásos állomány tagjai a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogaik és jogos érdekeik védelmére és képviseletére érdekképviseleti szerveket, szövetségeket hozhatnak létre, illetve azok tagjai lehetnek, érdekképviseleti fórumokon képviselettel rendelkezhetnek.[32] A fegyveres szerv köteles együttműködni az érdekképviseleti szervvel és biztosítani működésének feltételeit. Ez utóbbi körben lehetővé kell tenni részére, hogy az érdekképviseleti szerv az érdekképviseleti tevékenysége céljából a fegyveres szerv kijelölt helyiségeit és azok berendezését a napi szolgálati (munka-)időn túl, illetőleg a szolgálati időben térítésmentesen használja, valamint az általa szükségesnek tartott tájékoztatásokat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat a szolgálati helyen szokásos vagy más megfelelő módon közzé tudja tenni.[33] Szakszervezeten - elnevezésétől függetlenül - a hivatásos állomány tagjainak minden olyan érdekképviseleti szervét érteni kell, amelynek célja a hivatásos állomány tagjai szolgálati viszonyával kapcsolatos érdekeinek képviselete és megvédése.[34] A szakszervezet pedig jogosult, hogy a fegyveres szerven belül működjön és tagjait tevékenységébe bevonja, a hivatásos állomány tagjait az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és szolgálati körülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa, tagjait a szolgálati viszonyt érintő körben a szervezeti egységgel szemben, illetőleg az állami szervek előtt, meghatalmazás alapján pedig az élet- és szolgálati körülményeiket érintő kérdésekben bíróság, más hatóság és egyéb szervek előtt képviselje.[35] A szakszervezet a szervezeti egységgel kapcsolatosan jogosult arra, hogy minden olyan kérdésben tájékoztatást kérjen, amely a hivatásos állomány tagjainak a szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális érdekeivel kapcsolatos, a parancsnoki (vezetői) intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét az állományilletékes parancsnokkal közölheti, és ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezhet, valamint a szolgálati és munkakörülményekre - ennek keretében az egészséges és biztonságos szolgálatteljesítés megtartására - vonatkozó szabályok megtartását hivatali munkaidőben, illetve indokolt esetben szolgálatteljesítési időben ellenőrizheti, azok végrehajtásáról tájékoztatást, adatot kérhet, melyet részére meg kell adni. Az ellenőrzése ugyanakkor a szolgálati feladatok ellátását nem veszélyeztetheti, illetve nem akadályozhatja.[36]

         A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Htv.) az érdekvédelem tekintetében kimondja, hogy az állomány tagjai a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogaik és jogos érdekeik védelmére és képviseletére érdekképviseleti szerveket, szövetségeket hozhatnak létre, illetve azok tagjai lehetnek, érdekképviseleti fórumokon képviselettel rendelkezhetnek.[37] A honvédségnél működő szakszervezet jogosult arra, hogy a Honvédségen belül működjön, és tagjait tevékenységébe bevonja, az állomány tagjait az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és szolgálati körülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa, tagjait a szolgálati viszonyt érintő körben a szervezeti egységgel szemben, illetőleg az állami szervek előtt, meghatalmazás alapján pedig az élet- és szolgálati körülményeiket érintő kérdésekben bíróság, más hatóság és egyéb szervek előtt képviselje.[38] A szervezeti egység szakszervezeti szerve, illetve a reprezentatív szakszervezet a szervezeti egységgel kapcsolatban minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely az állomány tagjainak a szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális érdekeivel kapcsolatos, az ilyen kérdésben a parancsnoki (vezetői) intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét az állományilletékes parancsnokkal közölheti, és ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezhet, valamint a szolgálati és munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartását ellenőrizheti, azok végrehajtásáról tájékoztatást, adatot kérhet, melyet részére meg kell adni.[39] A szakszervezet az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szerv vezetőjének a figyelmét felhívhatja. Ha az a szükséges intézkedést kellő időben nem tette meg, akkor megfelelő eljárást kezdeményezheti. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles.[40]

         A szociális párbeszéd vonatkozásában meg kell említeni az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetést is. A közszolgálati érdekegyeztetés három szintre tagolódik, ezek az Ágazati fórumok, az Önkormányzati érdekképviseletek, valamint a Szektorális fórumok. Az Ágazati fórum körébe tartozik a Belügyi Érdekegyeztető Tanács, az Egészségügyi és Szociális Tanács, a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács, a Határőrségi Érdekegyeztető Tanács, a Katasztrófavédelmi Érdekegyeztető Tanács, a Környezetvédelmi és Vízügyi Érdekegyeztető Tanács, a Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanács, a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács, a Rendőrségi Érdekegyeztető Tanács, a Sportlétesítményekben Dolgozók Érdekegyeztető Tanácsa, valamint a Rendvédelmi Szervek Érdekegyeztető Tanácsa (Büntetés-végrehajtás). Az Önkormányzati érdekképviselet keretében munkálkodik a Községi Önkormányzatok Szövetsége, a Magyar Faluszövetség, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége. Szektorális fórumokként pedig a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum, a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa, a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács, az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács, valamint a Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma vesz részt a társadalmi együttműködésben.[41] Ezeken kívül vannak a kormány munkáját segítő tanácsadó, javaslattevő, véleményező, elemző és értékelő testületek is. Ide tartozik a Fogyasztóvédelmi Tanács, az Idősügyi Tanács, a Nemzeti Egészségügyi Tanács, a Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testület, a Nemzeti Sporttanács, a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács, az Országos Fogyatékosügyi Tanács, az Országos Környezetvédelmi Tanács, az Országos Szociálpolitikai Tanács, az Országos Területfejlesztési Tanács, a Roma Integrációs Tanács, valamint a Távmunka Tanács.[42] A következőkben – a teljesség igénye nélkül- bemutatom az érdekegyeztetésben részt vevő néhány szereplőt.

         A Belügyi Érdekegyeztető Tanácsot (BÉT) 1991-ben a belügyminiszter, valamint a Független Rendőr Szakszervezet, a Belügyi Dolgozók Szakszervezete, a Határőrségi Dolgozók Szakszervezete, a hivatásos állomány határőrségi érdekképviseleti testülete (Határőr Szakszervezet), valamint a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete alapította meg. A BÉT létrehozásáról szóló együttműködési megállapodást a belügyminiszter a 3/1991. (BK.2.) számú BM utasítással tette közzé. A megállapodás a munkavállalók élet- és munkakörülményeit, jövedelmi, szociális és munkajogi érdekeit érintő valamennyi kérdésben egyeztetetési kötelezettséget írt elő.

A Belügyminisztérium visszaállítását követően, 2010. augusztus 30-tól az ágazati érdekegyeztetés legmagasabb fórumaként ismét a BÉT vette át. A BÉT célja a miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó munkáltatók és foglalkoztatottak érdekeinek, törekvéseinek, álláspontjának feltárása, tárgyalásos egyeztetése, megállapodások előkészítése és megkötése, valamint az információcsere.       

A BÉT hatásköre kiterjed a miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szerveknél foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeit, a munkavállalókat közvetlenül vagy közvetve érintő gazdasági, jövedelmi, szociális, foglalkoztatási és egészségügyi kérdésekre, így különösen:

a) a foglalkoztatottak szélesebb körét érintő vezetői koncepciók, döntések, belső rendelkezések kiadása előtti egyeztetésekre, amelyekben a döntés vagy a javaslattétel a miniszter feladata;

b) a foglalkoztatottak illetményével, jövedelmével és juttatásaival összefüggő kérdésekre, illetőleg az évenkénti bértárgyalásokra;

c) az érintett szervezetek - miniszteri döntési kompetenciába tartozó - csoportos létszámcsökkentéssel járó átalakítása, átszervezése, szervezeti egységek megszüntetése és változtatása, valamint létszámcsökkentés esetén annak végrehajtására, illetve az ezekben érintett munkavállalókat megillető juttatásokra és járandóságokra;
d) a foglalkoztatottak üdültetését és rekreációját biztosító jóléti ingatlanok hasznosítására, valamint az egészségügyi ellátás biztosítására;

e) munkavédelemmel, munkaegészségüggyel kapcsolatos kérdések egyeztetésére.[43]

A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács (FÉT) tagjai az érintett minisztériumok vezető képviselői és a felsőoktatási intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottakat képviselő reprezentatív szakszervezetek megbízottai. A FÉT célja a felsőoktatási intézmények vagy azok dolgozóinak nagyobb csoportját érintő konfliktusok megelőzése, illetve kezelése, az eredményes ágazati és intézményi érdekegyeztetés. A FÉT tagjai rendszeresen egyeztetik álláspontjaikat a közalkalmazottak jogviszonyáról és munkaügyi kérdésekről, különösen az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és munkakörülmények ágazati szintű szabályozásáról. Kölcsönösen tájékoztatják egymást, és ajánlásokat fogalmaznak meg a szabályozás rendjének javítására.[44]

Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a valamennyi közszolgálati alkalmazottat - közalkalmazottakat, köztisztviselőket, fegyveres szervek hivatalos állományú tagjait (rendvédelmi szervezetek munkavállalói) és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit – érintő jövedelempolitikai, bérpolitikai, munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozik.[45] 

         A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) 2001. októberében alakult, ekkor fogadta el alapszabályát is. A KOMT a kormány, a közalkalmazottakat képviselő szakszervezetek és a közalkalmazottakat foglalkoztató intézményeket fenntartó önkormányzatok megbízott képviselőinek országos, ágazatközi fóruma. A KOMT intézményes keretet teremt - a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó intézményi körben - a közalkalmazottak összességét érintő munkaügyi kérdésekben az országos szintű szociális párbeszéd működéséhez, továbbá a jogalkotásról szóló törvényben foglalt véleményezési jogok érvényesítéséhez.[46]

A központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők fóruma a Köztisztviselői  Érdekegyeztető Tanács (KÉT), amelyben a kormány, valamint a köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz részt. A KÉT hatáskörébe az államigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó témakörök tartoznak.  A KÉT-nek egyetértési joga van a Köztisztviselői Etikai Kódex szabályaira vonatkozó ajánlás tekintetében.[47]

Az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (OÖKÉT) a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, valamint az ott alkalmazott köztisztviselők érdekeinek egyeztetésére és megállapodások kialakítására szolgál. Az  OÖKÉT-ben a BM, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek, valamint az önkormányzati tisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz részt.[48] 

         A Rendvédelmi Szervek  Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma (RSZTÉF) a hivatásos (szerződéses) állomány jövedelmét, foglalkoztatását, szociális és munkaügyi helyzetét befolyásoló kérdésekkel foglalkozik.[49]

         A Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (HÉF) ügyrendjét a honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök, illetve a reprezentatív szakszervezetek és két érdekképviseleti feladatokat ellátó egyesület megállapodása alapján határozták meg.[50]

Látható, hogy a közigazgatásban is meg vannak a különböző szinterei annak, hogy a társadalmi párbeszéd és az együttműködés megvalósulhasson az abban részt vevő felek között. Ugyanakkor azonban fontos figyelembe venni azt, hogy az elmúlt húsz év után további változásokra van szükség ezen a területen is, és tovább kell erősíteni a társadalmi párbeszédben részt vevő felek pozícióját, hogy egyenrangú felekként tudják alakítani az általuk is szükségesnek tartott szabályozásokat, érdekérvényesítő szerepüknek meg kellene jelennie az őket is érintő jogi szabályozásban. Fontosnak tartom, hogy a magánszférában kialakított szociális-társadalmi párbeszéd formák a közigazgatásban, a közszférában is kerüljenek alkalmazásra, figyelembe véve természetesen az ezen szféra esetében meglévő speciális sajátosságokat.

              A 1113/2002. (VI. 25.) Korm. határozatban került megfogalmazásra a társadalmi párbeszéd intézményrendszerének továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatok. A Kormány felhívta a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert és az igazságügy-minisztert, hogy vizsgálják meg a törvény-előkészítő munkában a társadalmi párbeszéd hatékonyabb megvalósításának, a civil szervezetek, az egyházak, a nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az érdekképviseletek közreműködésének lehetőségét, szervezeti formáit, illetőleg megoldási módozatait. Felhívta őket arra, hogy ennek keretében tegyenek javaslatot a társadalmi párbeszédet intézményesítő szervezet létrehozására és közreműködésének elveire. Normatív rendezés igénye esetén dolgozzák ki az erre vonatkozó szabályozási koncepciót.

A szociális partnerek és a kormány 2004. szeptember 22-én írták alá az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről szóló megállapodást, amely keretbe foglalta az ágazati párbeszéd bizottságok (a továbbiakban: ÁPB) működési feltételeit és rendjét. Ezzel egy új fórumrendszer alapjait teremtették meg, amelynek hiánya korábban gondot okozott a munkaügyi kapcsolatok rendszerében. A megállapodást erősítette az, hogy az érdekeltek konszenzusával jött létre, és az önszerveződő bizottságokat alkotó szervezetek elfogadták az abban foglaltakat. További előrelépésnek tekinthető, hogy az Országgyűlés annak érdekében, hogy elősegítse a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseletei között a középszintű szociális párbeszéd fejlődését, e szervezetek érdekvédelmi és érdekképviseleti jogainak érvényesülését, valamint meghatározza az ágazati párbeszéd intézményrendszerének kereteit, s ezzel hozzájáruljon az ágazati politikák megalapozásához, a rendezett munkaügyi kapcsolatok erősítéséhez, a munkabéke megteremtéséhez és fenntartásához, a munkafeltételek javításához, az ágazati kollektív szerződések elterjedéséhez, az Európai Unió gyakorlatára is figyelemmel megalkotta az ágazati párbeszédről bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvényt. A törvény hatálya kiterjed a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá tartozó munkavállalók és munkáltatók párbeszéd bizottságot alkotó érdekképviseleteire, az ágazati, alágazati, szakágazati, illetve a rehabilitációs párbeszéd bizottságra, a szociális párbeszéddel kapcsolatos feladatot ellátó kormányzati szervekre, az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsára.[51] A munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő kérdésekben a szociális partnerek, a nemzetgazdasági ág, ágazat, alágazat, szakágazat szintjén, illetve a munkavállalók meghatározott csoportjait érintően párbeszédet folytathatnak, és ebből a célból kétoldalú szociális párbeszéd bizottságot hozhatnak létre.[52] Az ágazati párbeszéd bizottság a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati munkáltatói érdekképviseletek és az ágazati szakszervezetek részvételével működő kétoldalú szociális párbeszédet folytató testület.[53] ÁPB hozható létre egy vagy több nemzetgazdasági ágra, ágazatra, alágazatra, szakágazatra kiterjedően. Egy nemzetgazdasági ágban, ágazatban, alágazatban, szakágazatban egy bizottság jöhet létre.[54] Az ÁPB feladata az ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének elősegítése, az ágazati szintű autonóm szociális párbeszéd megvalósítása, amelynek célja a megfelelő munkafeltételek kialakítása, a munkabéke megőrzése és a munkaerő-piaci folyamatok jogszerűségének előmozdítása.[55] Az ÁPB az ágazat helyzetét, fejlődését, gazdasági és munkaügyi folyamatait érintő kérdésekkel foglalkozik.[56]

A törvény létrehozta a Rehabilitációs Párbeszéd Bizottságot is. A Rehabilitációs Párbeszéd Bizottság a különböző ágazatokban foglalkoztatott megváltozott munkaképességű dolgozókat képviselő szakszervezetek és a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkáltatók érdekképviseletei közötti - a munkaügyi kapcsolatok és a munkaviszony, valamint a foglalkoztatás kérdéseiben folytatott - kétoldalú szociális párbeszéd fóruma.[57] Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa pedig a törvény szerint a miniszter és az ágazati párbeszéd bizottságok munkavállalói, illetve munkáltatói oldalainak képviselőiből álló háromoldalú testület. Feladata, hogy intézményi keretet nyújtson az ÁPB-k működéséhez szükséges koordinációs tevékenység ellátásához.[58]

Az ÁPB új perspektívát adott a szakszervezeteknek és a munkáltatói érdekképviseleteknek, amelyek számára ez a fórum a stabil, kiegyensúlyozott és hatékony középszintű munkaügyi kapcsolatok színtere, és amelynek hosszú távú működtetése a munka világa meghatározó szereplői és a kormány közös érdeke. Ezt az intézményi rendszert álláspontom szerint szükséges lenne a közszféra vonatkozásában is kialakítani. Erre kétféle módon lenne lehetőség. Az egyik megoldás az lehetne, hogy a jelenlegi törvény hatályát terjesztené ki a jogalkotó a közszférában dolgozókra is. Ez azért lehet összetett feladat, mert a közszférában dolgozók sokféle, eltérő sajátosságokkal rendelkező jogviszonyok alanyai, amely sajátosságok, specialitások miatt az általánosítás az ő esetükben nehezen lenne lehetséges. A másik lehetőség viszont az lenne, hogy számukra is megalkotásra kerülne egy önálló törvényi szintű szabályozás, ami figyelemmel lenne az egyes közszolgálati jogviszonyok sajátosságaira, specialitására, és amely révén lehetővé válna számukra is a társadalmi párbeszédbe és együttműködésbe való bekapcsolódásuk a közigazgatásba ezen intézményrendszeri forma keretében.

 

 

 

 



[1] Ez a „Társadalmi párbeszéd és együttműködés a közigazgatásban” című tanulmány  a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kara keretében folyó, TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005 programjában és támogatásával készült.

[2] A társadalmi párbeszédintézményei és fórumai 2010. Készült a Miniszterelnöki Hivatal, Társadalmi Párbeszéd Koordinációs Iroda gondozásában. Szerkesztette: Márkus Eszter, M. Tóth László. http://dokutar.omikk.bme.hu/web/Konyvtar/Informacios_pult/TPIF_2010.pdf, (2011. szeptember 9-i állapot) 6. o.

 

[3] Felhasznált források: Ladó Mária: Szociális párbeszéd az Európai Unióban (EU Tájékoztató Szolgálat, Rólunk Szólunk sorozat), The sectoral social dialogue in Europe (European Commission, 2003.), Európai Unió hivatalos honlapja, Gyulavári Tamás: Az EU szociálpolitikája: érdekek kereszttüzében, Ladó Mária: Európai szociális párbeszéd (In: Gyulavári Tamás (szerk): Az Európai Unió szociális dimenziója, Bp., 2000.), Recent developments in the European Sectoral Social Dialogue (European Commission, 2006.)

[4] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 1. §

[5] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 2. § (1) – (2) bekezdés

[6] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 5. § (1) bekezdés

[7] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés

[8] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 7. § (2) bekezdés

[9] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 7. § (3) bekezdés

[10] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 13. § (1) bekezdés

[11] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 13. § (2) bekezdés

[12] a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 14. § (1) bekezdés

[13] Dr. Cséffán József: A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és magyarázata. Szegedi Rendezvényszervező Kft. Szeged, 2011. 47. o.

[14] lásd: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=13336 (2011. augusztus 25-i állapot)

[16] Kjt. 5. § (1) – (2) bekezdés

[17] Kjt. 6. § (1) bekezdés

[18] Kjt. 6. § (2) bekezdés

[19] Kjt. 6. § (3) bekezdés

[20] Kjt. 16. § (1) bekezdés

[21] Kjt. 16. § (2) bekezdés

[22] Kjt. 16. § (3) bekezdés

[23] Dr. Cséffán József: A köztisztviselők és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény és magyarázata. Szegedi Rendezvényszervező Kft. Szeged, 2011. 606. o.

[24] Kjt. 4. §

[25] Ktv. 65. §

[26] Ktv. 65/C. § (1) bekezdés

[27] Ktv. 65/C. § (2) bekezdés

[28] Ktv. 65/C. § (3) bekezdés

[29] Ktv. 66. § (1) bekezdés

[30] Ktv. 66. § (2) bekezdés

[31] Ktv. 66. § (4) bekezdés

[32] Hszt. 27. § (1) bekezdés

[33] Hszt. 28. § (1) bekezdés

[34] Hszt. 29. § (1) bekezdés

[35] Hszt. 29. § (2) bekezdés

[36] Hszt. 29. § (3) bekezdés

[37] Htv. 31. § (1) bekezdés

[38] Htv. 33. § (2) bekezdés

[39] Htv. 33. § (3) bekezdés

[40] Htv. 33. § (4) bekezdés

[41] lásd: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=14093 (2011. augusztus 25-i állapot)

[42] lásd erről bővebben: A társadalmi párbeszédintézményei és fórumai 2010. Készült a Miniszterelnöki Hivatal, Társadalmi Párbeszéd Koordinációs Iroda gondozásában. Szerkesztette: Márkus Eszter, M. Tóth László. http://dokutar.omikk.bme.hu/web/Konyvtar/Informacios_pult/TPIF_2010.pdf, (2011. szeptember 9-i állapot), 3. o.

[43] lásd: http://www.frsz.hu/kapcsolat_iret.php, (2011. augusztus 25-i állapot)

[51] az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 1. §

[52] az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 2. § (1) bekezdés

[53] az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 2. § (2) bekezdés

[54] az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 2. § (3) bekezdés

[55] az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 3. §

[56] az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 4. § (1) bekezdés

[57] az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 19. § (1) bekezdés

[58] az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 20. § (1) bekezdés