Jenovai Petra

Public Private Partnership az egyes nemzeti jogokban és az Európai Unió jogában különös tekintettel az Egyesült Királyságra és Németországra

 

 

 

 

A Public Private Partnership (PPP) angol nyelvű kifejezés, a köz- és magánszféra együttműködésének egyes formáit jelenti. A PPP finanszírozási formát az 1990-es években Nagy-Britanniában kezdték el alkalmazni,[1] majd az ezredfordulótól jelent meg az igénybevétele a kontinentális európai államokban.[2]

 

I. A Public Private Partnership lényege, előnyei és hátrányai

 

A PPP olyan speciális beruházási forma, amely alapján autópályák, börtönök, kórházak, sportlétesítmények, kollégiumok, etc. épülnek világszerte.

 

Maga a konstrukció arra a szociális jogállamot világszerte jellemző felismerésre épül, hogy az állami szervek a harmadik és negyedik generációs alkotmányos alapjogoknál fogva őket terhelő közfeladatok ellátását képtelenek finanszírozni, vagy amennyiben a feladatok ellátása biztosított is, a szolgáltatási színvonal emelésére, infrastrukturális fejlesztésekre nem jut pénzügyi forrás.

 

A PPP az említett forráshiányra tulajdonképpen úgy nyújt megoldást, hogy a beruházás ellenértékének megfizetése nem egy összegben válik esedékessé a létesítmény átadás-átvételekor, hanem a szerződés 15, 20 vagy 30 éves időtartama alatt folyamatosan fizetendő részletekben. A fizetési kötelezettség így egyenletesen oszlik el a projekt teljes futamideje alatt és nem terheli olyan mértékben a központi, illetve önkormányzati költségevetést, mint egy hagyományos projekt esetén.

 

A PPP-projektek abban különböznek a részletfizetéssel megvalósuló konstrukcióktól, hogy a beruházás kockázatát a felek megosztják egymás között, így az építési, üzemeltetési, finanszírozási kockázatok nem kizárólag az állami, illetve önkormányzati partnert terhelik. Ebből eredően a magánpartner érdekeltsége megnő a projekt sikeres kivitelezésében, hiszen nagyobb az általa viselt kockázat is. A hagyományos beruházásokhoz képest a magánpartner PPP-konstrukcióból eredő aktívabb részvételével járó előnyként szokták megemlíteni a kiszámíthatóságot a költségek arányos elosztását hosszú távon. Emellett ez a konstrukció az üzleti-gazdasági szféra számos előnyét képes bevonni a feladat ellátásba, így az új innovatív megoldásokat, a költségtakarékosságot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fizetési kötelezettség ilyen eloszlása mellett több jelentős beruházás is megvalósítható párhuzamosan a központi, illetve az önkormányzati költségvetés terhére, a gazdaságra pedig serkentő hatással van e projektek lefolytatása.

 

Ugyanakkor a PPP-konstrukció rovására írható, hogy még a jól működő projektek esetén is megnő a szerződés előkészítési ideje és ennek járulékos költségei is emelkednek, emellett a magánszféra által felvett hitel kamata magasabb, amit az állami szféra fizet meg a díjban, a hosszú távú kötelezettségvállalások pedig korlátozzák az állam mozgásterét a későbbiekben.[3] A nyugat-európai közgazdaságtudomány jelentősebb számú projektek tapasztalatait feldolgozva megállapította továbbá, hogy a PPP-technika előnyei bizonyos értéknagyságrendnél bontakoznak ki.[4] Az alacsonyabb értékű projektek esetén tipikusan nem jelentkeznek a PPP-specifikus előnyök a hagyományos beruházásokhoz képest, ezért ilyen esetekben a szakirodalom nem javasolja a PPP-konstrukció alkalmazását.

 

 

II. A Public Private Partnership fogalma

 

A Public Private Partnership-projekteknek nincs egységes fogalma. Egyes szerzők valamennyi közszférához és magánszférához tartozó jogalany bármely tartalmú és időtartamú együttműködését PPP-nek minősítik.

 

1. PPP-fogalmak közös sajátosságai

 

A többségi nézet, azonban további kritériumok teljesülését kívánja meg a Public Private Partnership-ként minősítéshez.[5] Az egyes szerzők által kimunkált definíciókból a következő közös sajátosságok állapíthatóak meg:

§  a köz- és a magánszféra olyan partnersége,

§  amely tipikusan hosszú távú együttműködést takar,

§  a magánpartner az állami, önkormányzati feladatok ellátásához pénzügyi eszközökkel és know how-ja rendelkezésre bocsátásával járul hozzá,

§  amelyért díjazásban részesül az állami, önkormányzati partnertől, vagy közvetlenül a nyújtott szolgáltatás használóitól.[6]

 

2. Az EUROSTAT kritériumrendszerének hatása a PPP-fogalomra

 

E jellemzőkön túlmenően a kontinentális európai PPP-fogalomra jelentős hatással volt az Európai Unió Statisztikai Hivatala, az EUROSTAT által kidolgozott szempontrendszer, amelynek alapján megítélhető a projektek állami vagy magánberuházásnak minősítése és kalkulálhatóak hatásaik a maastrichti kritériumok[7] közül az államadósság és az államháztartási hiány vonatkozásában.[8] Az állami, önkormányzati részvevők számára a Public Private Partnership-projektek lefolytatásának egyik legfontosabb vonzerejét uniós színtéren ugyanis az jelenti, hogy megfelelően kialakított együttműködés esetén a beruházást a magánszektor körébe sorolják, így az nem érinti az említett maastrichti kritériumokat. Ehhez az EUROSTAT szerint az szükséges, hogy a projektspecifikus kockázatok többségét a magánpartner viselje az együttműködés során.[9] Ennek értelmében

§  a magánpartner viseli az építési kockázatot (construction risk) és

§  a magánpartner viseli legalább a rendelkezésre állási kockázat (availability risk), illetve a keresleti kockázat (demand risk) egyikét.[10]

 

Az EUROSTAT jogformáló szerepét illetően lényeges ugyanakkor kiemelni, hogy az Európai Unió Statisztikai Hivatala (de jure) nem jogalkotó szerv, az általa kiadott közlemények nem minősülnek jogforrásnak.[11] Ugyanakkor az EUROSTAT szerepe meghatározó a maastrichti konvergenciakritériumok szerinti besorolásban, ezért a tagállamok (de facto) ügyelnek az EUROSTAT állásfoglalások betartására.

 

Az EUROSTAT lényegében jogközelítést megvalósító kritériumrendszere azonban nem terjed ki valamennyi európai uniós tagállamra. A maastrichti kritériumok alakulásának figyelemmel kísérése ugyanis elsősorban az eurózónához tartozó, illetve az ahhoz csatlakozni szándékozó tagállamok elemi érdeke. Emiatt a maastrichti kritériumok alakulását befolyásoló, az EUROSTAT által meghatározott PPP-kritériumok betartása alapvetően az említett két csoportba tartozó tagállamok esetén képez elsődleges szempontot. Az EUROSTAT de facto jogközelítést megvalósító gyakorlata ezért korlátozottabban érvényesül az eurócsoporton kívüli, valamint az eurócsoporthoz csatlakozni nem kívánó tagállamok körében.[12]

 

Jelenleg Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia az EU-27 azon 17 országa, amelyek áttértek az euró használatára, azaz együttesen alkotják az eurócsoportot (EA17).[13]

 

Az eurócsoportnak nem tagja,[14] de ahhoz szándékozni kíván és ennek előfeltételét képező Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusát (ERM II)[15] már jelenleg is követi Dánia.

 

Az uniós tagállamok közül nem tagja az eurózónának, de aláírta az ERM II mechanizmusra vonatkozó megállapodást Magyarország, Lengyelország, Csehország, Litvánia, Lettország, Románia és Bulgária. A felsorolt tagállamok tervezik a közös fizetőeszköz bevezetését, ezért különösen ügyelnek a maastrichti kritériumok teljesítésére.

 

Az uniós tagállamok közül speciális az Egyesült Királyság és Svédország helyzete. A két tagállam nem része az euróövezetnek, azonban aláírták az ERM II mechsnizmusról szóló Megállapodást. Svédországban 2003. szeptember 14-én népszavazást tartottak az euró bevezetéséről, amelyet a referendum elvetett.

Az Egyesült Királyságban szintén népszavazást terveztek a közös fizetőeszköz bevezetéséről, azonban döntés még nem született. A jelenlegi jogi helyzet értelmében az Egyesült Királyság nem tervezi az euró bevezetését.[16]

 

A fentiek alapján látható, hogy az Európai Unió tagállamainak többsége érdekelt a maastrichti konvergenciakritériumok teljesítésében, ezért figyelemmel kell, hogy legyen az EUROSTAT közleményeire is. Ilyen fokú érdekeltségről nem beszélhetünk azonban a monetáris unióhoz nem csatlakozó és ahhoz társulni nem is szándékozó Egyesült Királyság esetén.

 

A PPP-kre vonatkozó kritériumrendszer szempontjából ennek a jelentősége abban jelentkezik, hogy emiatt az EUROSTAT jogközelítést megvalósító gyakorlata a kontinentális európai szisztémától több szempontból különböző PPP-mechanizmusokat alkalmazó Egyesült Királyság vonatkozásában korlátozott(abb). Végeredményben az EUROSTAT gyakorlatával elérhető de facto jogközelítés ezért nem feltétlenül terjed ki az Európai Unió egészére, sőt akár az is elképzelhető, hogy ezáltal nő az angolszász és a kontinentális európai PPP-struktúrák között eltérés.  

 

III. A PPP-projektek fajtái és csoportosításuk

 

A Public Private Partnership gyűjtőfogalom, az ilyen együttműködések során megvalósuló beruházások többfajta csoportosítását ismeri a közgazdaságtudomány és a jogirodalom.[17] Ismert a PPP-projektek felek közötti együttműködés jogági-jogterületi jellege, illetve az együttműködés szintje alapján történő csoportosítása. Emellett elterjedt az ellátott feladatok jellege alapján történő kategorizálás.

 

A partnerségi kapcsolat jogági-jogterületi jellegére, illetve az együttműködés szintjére tekintettel a Public Private Partnership tipikusan a felek közötti szerződéses együttműködést jelent. A felek közötti kötelmi jogi kapcsolat egyes beruházások esetén társasági jogi együttműködéssel egészül ki akkor, ha az állami, önkormányzati és a magánpartner közös tagi részvételével működő gazdasági társaságot hoznak létre a feladatellátásra (vegyes tulajdonú projekttársaság).[18]

 

Az ellátott feladatok jellege szerint a PPP-k számos variációja alakult. Ezek a variánsok az alábbi tevékenységekből tevődhetnek össze:

A PPP tipikusan tartalmaz építési szolgáltatást. Az építési szolgáltatás tekinthető a különböző PPP-projektek közös elemének. Az építési szolgáltatás kiegészülhet tervezési, finanszírozási, üzemeltetési, tulajdonjog átruházási, stb. elemmel.

 

A fenti két szempontot egyesítő osztályozások közös vonásai alapján két alapvető szisztémát különböztethetünk meg: az angolszász és a kontinentális európai PPP-szisztémát, illetve utóbbin belül a német nyelvterületen meghonosodott együttműködéseket. A megnevezett két PPP-szisztéma az Európai Közösségek szintjén kialakított fogalomrendszerrel egészül ki.

 

1. A PPP-k csoportosítása angolszász nyelvterületeken

 

A PPP szülőhazájának számító angolszász nyelvterületen – az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban – elterjedt terminológia alapvetően az együttműködés jellege, az ellátott feladatok köre és a létesítmény tulajdoni helyzete alapján a következő típusokat különbözteti meg:

§  a koncesszió,

§  a közös kooperációs társaság (joint venture) létrehozása,

§  BOT („build-operate-transfer”), amely az építést és az üzemeltetést követően állami tulajdon szerzéssel záruló modell;

§  BOO („build-own-operate”), amely az építésit és az üzemeltetést követően teljes privatizációval végződő együttműködés;

§  DB („design-build”), amely a tervezésre és az építésre irányuló PPP;

§  DBO („design-build-operate”), amely a tervezés és az építés mellett az üzemeltetést is magában foglaló modell, valamint

§  DBFO („design-build-finance-operate”),[19] amely a finanszírozással is kiegészülő projekt.[20]

 

2. A PPP-k csoportosítása Németországban

 

A kontinentális európai államokban – elsősorban Németországban - kialakított saját szerződési gyakorlat ugyanakkor a nyújtott szolgáltatások köre és létesítmény tulajdonjogának sorsa alapján az alábbi az angolszásztól eltérő besorolást használja:[21]

§  az Erwerbermodell, vagy E-modell („kedvezményezetti modell”), amely alapján a magánpartner feladata a tervezés, a saját telken történő építés, a létesítmény berendezése és üzemeltetése, az állami, illetve önkormányzati partner használatába adása, valamint tulajdonjogának átruházása a szerződéses időtartam végén;

§  az Inhabermodell, vagy I-modell („tulajdonosi modell”), amelynek értelmében a tervezés, az építés, a létesítmény berendezése, üzemeltetése és állami, illetve önkormányzati használatba adása a magánpartner feladata, az építés azonban az állami, illetve önkormányzati partner telkén történik, ezért tulajdonjog átruházási elem nem szerepel az együttműködésben;

§  a Leasingmodell, vagy L-modell („lízing modell”) a tervezést, építést, finanszírozást és üzemeltetést tartalmazza azzal, hogy az állami, illetve önkormányzati partnernek előre rögzített választási, illetve opciós joga van az együttműködés lezárultával;

§  a Mietmodell, vagy M-modell („bérleti modell”) a tervezést, építést, finanszírozást és üzemeltetést tartalmazza azzal, hogy az állami, illetve önkormányzati partnert megilleti a választási (opció) jog az együttműködés lezárultával, azonban ennek részleteit nem rögzítik a szerződéskötéskor;[22]   

§  a Contractingmodell („szerződéses modell”) értelmében a magánpartner feladata meghatározott technikai létesítmények megépítése és/vagy berendezések beépítése és az üzemgazdasági optimalizáció az állami, illetve önkormányzati partner meglevő létesítményében,

§  a Gesellschaftsmodell („társasági modell”) alapján a projekt finanszírozását és végrehajtását egy gazdasági társaságra ruházzák át, amelyben az állami, illetve önkormányzati partner mellett egy, vagy több magánpartner is részt vesz,

§  a Kooperationsmodell („kooperációs modell”) a „társasági modell” olyan variációja, amelyet különösen a vízellátás és a szennyvízelvezetés területén alkalmaznak

§  a Konzessionsmodell („koncessziós modell”) értelmében a magánpartner feladata saját gazdasági kockázatára meghatározott szolgáltatás közvetlenül az igénybevevők számára történő nyújtása.[23]

 

A nemzeti jogok kategorizálása mellett az Európai Unió szerveinek dokumentumaiban egy párhuzamos terminológia látszik körvonalazódni. Az Európai Bizottság 2004. április 30-án kibocsátott zöld könyvében új megnevezést, az intézményesített PPP (IPPP) fogalmát vezette be a közösségi szintű szóhasználatba. IPPP alatt a Bizottság a köz- és magánszféra vegyes tulajdonú társaság alapításával megvalósuló együttműködését érti, amelyet a tagállami terminológia a joint venture, illetve a Kooperationsmodell névvel illet.[24] 

 

IV. Public Private Partnership az uniós jogban

 

A Public Private Partnership-projektekre vonatkozó sui generis, speciális jogforrásokkal az uniós jog területén nem találkozhatunk. A közösségi jogi értékhatárt elérő PPP-szerződések odaítélésére az abban foglalt feltételek teljesülése esetén kiterjednek a közbeszerzési és koncessziós szabályok (így a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelvek). Ugyanakkor az Európai Bizottság álláspontja és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a másodlagos közösségi jogi jogforrások hatálya alá nem tartozó beruházásokra az elsődleges jogforrásokban meghatározott alapelvek alkalmazandóak. Utóbbi esetben is érvényt kell szerezni ennek értelmében az Európai Unió működéséről szóló szerződés áruk szabad mozgására (EUM-szerződés 28. cikk, EK-szerződés korábbi 23. cikk), a letelepedés szabadságára (EUM-szerződés 49. cikk, EK-szerződés korábbi 43. cikk), a szolgáltatásnyújtás szabadságára (EUM-szerződés 56. cikk, EK-szerződés korábbi 49. cikk), a megkülönböztetés-mentességre, az egyenlő bánásmódra, az átláthatóságra, az arányosságra és a kölcsönös elismerésre vonatkozó elveinek.[25]

 

A szerződés odaítélésének eljárására vonatkozó közbeszerzési és koncessziós előírások mellett felmerül a közösségi szintű versenyjogi szabályok alkalmazhatósága is a PPP-k kapcsán, valamint az uniós támogatásokból megvalósuló projektek esetén az ilyen támogatásokra irányadó normákat is figyelembe kell venni.

 

A közösségi jogi jogforrások mellett a PPP-projektekkel kapcsolatban kiemelkedő jelentőséggel rendelkeznek az Európai Unió szervei (az Európai Bizottság, a Tanács, a Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és az EUROSTAT) által kibocsátott közlemények, vélemények és zöld könyvek.

 

V. Az egyes tagállamok által alkalmazott PPP-struktúrák összehasonlítása

 

A továbbiakban néhány kiválasztott szempont szerint kerül sor elsősorban az Egyesült Királyságban, Németországban és Magyarországon megvalósított PPP-projektek összehasonlítására. Figyelembe vételre kerül az együttműködések elnevezése és csoportosítása, a projektek szektorális és földrajzi megoszlása, a PPP-szerződések odaítélésének eljárására és a szerződések tartalmára vonatkozó jogi előírások összevetése, a PPP-k támogatására és felügyeletére létrehozott szervezetrendszer fennállása és hatásköre, továbbá a jogfejlesztés szerződésminták és egyéb standard dokumentumok kidolgozása révén.  

 

1. A PPP-technika alkalmazása

 

A PPP-k alkalmazása tudatos, politikai döntésen alapul. Megfigyelhető, hogy a PPP-konstrukció alkalmazásánál lényeges szempontot jelent a gazdaságélénkítő hatás kiváltása. Az Egyesült Államokban a New Deal-hez, az Egyesült Királyságban a Major-kormányzat által megvalósított gazdaságélénkítéshez kapcsolódik a PPP-technika tudatos bevezetése. Ausztriában Schüssel kancellár 2002-2003. évi választási programjának része volt a PPP-projektek alkalmazása. Németországban a 2005. évi szövetségi választási kampány része volt a PPP-kre vonatkozó szabályozás megalkotása és projektek lebonyolításának elősegítése.

 

Hasonló folyamat rajzolódik ki az Európai Unió szervei által kiadott szándéknyilatkozat jellegű dokumentumok szövegéből is.[26] A PPP-k támogatását erősíti az EUROSTAT közleménye is a Public Private Partnership-projektek konvergenciakritériumok szerinti besorolhatóságáról, amelynek értelmében a tagállami kormányzatok érdekeltek a maastrichti követelményeket nem érintő PPP-k kivitelezésében.

 

2. A PPP elnevezése, csoportosítása az egyes nemzeti jogokban

 

A PPP-projektek adaptációjában megfigyelhető angolszász hatás egyik szembetűnő jelentkezési formája az együttműködés elnevezése. A PPP-t alkalmazó nemzeti jogok jelentős része átveszi az angolnyelvű megjelölést és Public Private Partnership-nek nevezi a projekteket. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az Egyesült Királyságban ismert a Private Finance Initiative (PFI) elnevezés is.[27]

 

Az országok másik csoportja igyekszik saját nyelvű elnevezést alkotni a PPP-kre. Németországban Öffentlich-Private Partnerschaft névvel illetik a PPP-t,[28] Franciaországban partenariat public-privé kifejezés terjedt el. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezen elnevezések is az angol kifejezés tükörfordítását jelentik.[29]

 

Az angol-amerikai hatás figyelhető meg az egyes PPP-fajták elnevezésében és a csoportosítás során is. A PPP-t adaptáló országok többsége az angol, illetve amerikai felosztást alkalmazza és BOT-, BOO-, DB-, DBO-, valamint DBFO-modellek között tesz különbséget. Saját terminológia kidolgozására törekszik Németország, amely az Erwerbermodell, az Inhabermodell, a Leasingmodell, a Mietmodell, a Contractingmodell, a Gesellschaftsmodell, a Kooperationsmodell és a Konzessionsmodell megkülönböztetésén alapul.

 

3. A PPP-technika alkalmazási területei

 

A PPP-projektek alkalmazási területei igen változatos képet mutatnak az egyes európai tagállamokban. Eltérő súllyal jelennek meg a PPP-projektek az oktatási, egészségügyi, közlekedési és szállítási szektorokban.[30]

 

3.1. A PPP-technika alkalmazási területei az Egyesült Királyságban

 

Az Egyesült Királyságban a PPP finanszírozási technika a szektorok széles körében adaptálásra került. Alkalmazzák a PPP-t az egészségügy, az oktatás, a szabadidő, a hulladékgyűjtés, a (közúti és vasúti) szállítás, a lakásépítés, a védelem, az IT, a tűzoltási és mentési szolgáltatások, a közvilágítás területén és a börtönszektorban egyaránt.[31]

 

A PPP-projektek az Egyesült Királyságban a kórházi szektorból indultak ki. Emiatt hagyományosan az egészségügyi szektorban áll rendelkezésre a legsokrétűbb tapasztalat, továbbá ezen területen jelentek meg legkorábban a PPP-k támogatására létrehozott szervezetek, valamint a standardizálási folyamat.[32] A PPP-projektek keretében működtetett börtönök tekintetében a szakirodalom Ausztrália mellett világszerte az Egyesült Királyságot tekinti a projektek szülőhazájának.

 

3.2. A PPP-technika alkalmazási területei Németországban

 

Németországban a PPP eljárási technika korántsem tekint vissza olyan múltra, mint az Egyesült Királyságban. Széles körben elterjedt a projektek alkalmazása az oktatási, a kommunális és a közlekedési szektorban. Más szektorokban a megindított projektek száma ettől jelentősen elmarad.[33]

 

Gátolja a PPP-projektek elterjedését bizonyos területeken az a német alkotmányjogi felfogás,amely szerint a szuverenitás gyakorlásához kötődő tevékenységek (pl. a védelem vagy börtönök) vonatkozásában nem lehetséges a feladat ellátásba a magánpartnerek bevonása. Ezeken a területeken nem is igazán jellemző a PPP-projektek lebonyolítása.[34]

 

3.3. A PPP-technika alkalmazási területei Magyarországon

 

Magyarországon a PPP-projektek programszerű lefolytatása volt jellemző az oktatás, a sport és a börtönök korszerűsítés területén.[35] A PPP-k másik nagy alkalmazási területe a közúti közlekedési szektor volt. Az autópálya építések kivitelezésére a PPP finanszírozási technikát az M5 és M6 sztrádák bővítése során vették igénybe. Ugyanakkor Magyarországon teljesen elmaradt például a kórházi PPP-program kiírása. 

 

4. A PPP-projektek földrajzi megoszlása

 

Eltérően alakul a lefolytatott PPP-projektek területi megoszlása. A szövetségi államokban, elsősorban Németországban és Ausztriában elsősorban a legfejlettebb régiókban terjedt el a PPP finanszírozási technika igénybevétele. Németországban Nordrhein-Westfalen és Schleswig-Holstein tartomány jár az élen a PPP-k számát illetően. Ausztriában a PPP-re legnyitottabbnak Oberösterreich, Niederösterreich, Bécs és Burgenland bizonyultak. Magyarországon igen vegyes képet mutat a lefolytatott projektek földrajzi elhelyezkedése. Ennek egyik okát jelentheti a PPP-k programszerű megindítása, amelynek egyik célja az elmaradott települések és térségek fejlesztése volt.[36]

 

5. A PPP szabályozottsága az egyes jogokban

 

A Public Private Partnership jellemzője, hogy számos nemzeti jogban nincs jogszabályi definíciója és alacsony szintű kodifikáltság jellemzi.

 

Az átfogó jogszabályok megalkotásának igénye több országban felvetődött. Átfogó szabályozással rendelkezik például a tengeren túli országok közül Japán és a Dél-Afrikai Köztársaság. Európában átfogó jogi normák Portugáliában, Spanyolországban és Írországban kerültek megalkotásra. Szektorspecifikus részletszabályok beiktatására került sor Csehországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban és Lengyelországban.

 

A PPP-kre irányadó jogi szabályozás vizsgálatakor elkülönítetten kezelendő a szerződések megkötésére irányuló eljárás és a szerződésekre irányadó anyagi jog szabályozottsága.

 

A PPP-szerződések megkötésére irányuló eljárás a magánpartner kiválaszátását eredményező pályázat lebonyolítását jelenti, amely közbeszerzési vagy koncessziós eljárás keretében valósul meg. Az Európai Unió területén a közbeszerzési jog harmonizáltsága miatt alapvető eltérések nem állhatnak fenn az egyes tagállami jogok között a közösségi rezsim hatálya alá tartozó eljárásokban.[37] Eltérések a nemzeti jogok között az uniós jog előírásaiba és az EUM-Szerződés elveibe nem ütköző részletszabályok körében, illetve a nemzeti rezsimben alkalmazandó rendelkezések esetén lehetségesek.

 

A PPP-szerződések tartalmát meghatározó anyagi jog tekintetében a beszerzésekre irányadó szabályoktól eltérően jelentős eltérések vannak az egyes nemzeti jogok között. A szerződések tartalmának kialakításában meghatározó szerepet játszanak az egyes tagállamok jogi hagyományai és szerves jogfejlődés útján kialakult jogintézményei. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a szerződéses struktúrára és az egyes szerződések tartalmára kihatással bír a harmonizált uniós közbeszerzési jog és az EUM-Szerződés alapelvei. Például a közösségi közbeszerzési irányelvekből közvetlenül következő rendelkezés a közbeszerzési szerződések korlátozott módosíthatósága, amely a közbeszerzés eredményeként megkötött PPP-szerződésekre is kiterjed függetlenül az adott tagállamban alkalmazott jogi megoldásoktól. A közösségi közbeszerzési irányelvekből és az EUM-Szerződés alapelveiből a PPP-szerződések tartalmára közvetett módon levezethető követelmények kimunkálásában kiemelkedő szerepe van az Európai Bíróságnak, amely valamennyi tagállamra kötelező joggyakorlata révén meghatározó hatást gyakorol a nemzeti joggyakorlatra. Az Európai Bíróság jogfejlesztő ítélkezési gyakorlata azonban hosszabb időtávon fejti ki hatását, mint a uniós jog rendeletei, irányelvei és határozatai.   

 

5.1. A PPP szabályozottsága az Egyesült Királyságban

 

 Az Egyesült Királyságban nincs átfogó speciális PPP-szabályozás. A szerződés odaítélésének eljárására nem vonatkozik eltérő jogszabály. A PPP-k beszerzésére alkalmazandóak az EU közbeszerzési irányelvei közül az angol jogban átültetett szabályok, továbbá irányadóak az EUM-Szerződés alapelvei is.

 

Ugyanakkor néhány szektorban – különösen az egészségügy és az oktatás területén - léteznek mintadokumentációk és a közbeszerzési eljárás lefolytatásához iránymutatást tartalmazó ajánlás jellegű útmutatók. Ezekben a szektorokban az uniós közbeszerzési jog kötöttségei figyelembe vételével a közzétett útmutatók szerinti eljárást alkalmazzák a PPP-k beszerzésére.

 

A szerződésre vonatkozó anyagi jog tekintetében alapvetően az angol jog általánosságban elfogadott és alkalmazott elvei az irányadóak. Ugyanakkor néhány kérdéskörben az angol jog az általánostól eltérő rendelkezéseket tartalmaz a PPP-projektek vonatkozásában.

Így például speciális rendelkezések vonatkoznak valamennyi szektor tekintetében a fizetésképtelenség, a társadalombizotsítási kötelezettségek, az építési és az adójog által szabályozott egyes kérdésekre.

A szerződések tartalmára is kiható speciális előírások szektorális szinten is megtalálhatóak. Szektorspecifikus szabályozás vonakozik például a helyi közigazgatási szervek (önkormányzatok), kórházak vagy egyészségügyi vagyonkezelők által kötött PPP-szerződésekre, a kórházak vagy egészségügyi vagyonkezelők fizetésképtelenségére. Emellett eltérő szabályok vonatkoznak például a londoni vasúti PPP-kre különösen a vagyonátruzás, a lízing és a vitarendezés tekintetében.[38]

 

5.2. A PPP szabályozottsága Németországban

 

A PPP-szerződésekre Németországban sem született átfogó különös szabályozás. A szerződés odaítélésének eljárására nem vonatkozik speciális jogi szabályozás, az általános előírások irányadóak a PPP-szerződések beszerzésére is. Ennek során elsősorban a német jogba átültetett közösségi közbeszerzési jog és az EUM-Szerződés alapelvei alkalmazandóak.  

 

A PPP-szerződésre vonatkozó anyagi jogban valamennyi szektorra vonatkozó részletszabályokat a német Szövetségi Parlament által 2005-ben megalkotott, a PPP-projektek lefolyatatásának meggyorsítására irányuló törvény, az ún. ÖPP Beschleunigungsgesetz tartalmaz. Az ÖPP Beschleunigungsgesetz rendelkezései között szerepel többek között a tulajdonjog átruházás adózási kérdései rendezése, továbbá a nyílt végű vagyonkezelő alapok PPP-kbe történő bevonásának lehetővé tétele.

A további célkitűzések között szerepel emellett a PPP-projektek más, speciális jogszabályokból (például a német kórházfinanszírozási és szociális biztonsági törvényből, Krankenhausfinanzierungs- und Sozialhilfegesetz) eredő hátrányainak megszüntetése, a befektetési lehetőségek bővítése, valamint az adózási rendszer PPP-kompatibilitásának növelése.[39]

 

Németországban a szövetségi szintű szabályozás mellett a tartományok is alkotnak jogi normákat a PPP-k jogi helyzetét illetően. A PPP-k alkalmazását elősegítő tartományi szintű jogalkotás (ún. ÖPP Erleichterungsgesetz) azonban felveti a PPP-kre vonatkozó jog szegmentálódását Németországban.[40]

 

Németországban a szerződések tartalmát is érintő szektorspecifikus jogi szabályozás elsősorban a közúti PPP-k körében került megalkotásra. A közúti PPP-k jogalapját a Szövetségi Parlament által 1994-ben elfogadott, az autóútépítések magánfinanszírozására vonatkozó törvény ("FStrPrivFinG") jelentette. Ez a törvény képezi az ún. F-modell jogalapját. Az F-modell alapján magánpartner bevonásával speciális közlekedési infrastrukturális projektek (hidak és alagutak) tervezése, építése, üzemeltetése, és finanszírozása történik. Tehát tulajdonképpen a DBFO-modell keretében bonyolítják le a projektet. Az F-modell esetén a projektfinanszírozás a tevékenységet gyakorló magánüzemeltető által közvetlenül beszedett díjból kerül megtérítésre.

A közúti PPP-k másik alapvető típusát az ún. A-modell képezi. Az A-modell jogalapját a 2005-ben megalkotott autópályadíj törvény ("ABMG") jelenti, amely a tehergépjárművek által a szövetségi autópályák használatáért fizetendő díj kérdését szabályozza. Az A-modell alapján további sávokkal kerültek kiszélesítésre a szövetségi autópályák legfrekventáltabb szakaszai magánbefektetők bevonásával.[41]

 

5.3. A PPP szabályozottsága Magyarországon

 

Magyarországon nem került megalkotásra átfogó PPP-szabályozás. A szerződések odaítélésének rendjére valamennyi szektorban vonatkoznak a közösségi közbeszerzési jog és az EUM-Szerződés alapelvei. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a PPP-projektek alkalmazására tekintettel került sor a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosítására például a projekttársaságra vonatkozó előírások körében.  A PPP-specifikus magyar jogforrások elsősorban az állami döntéshozatal és a PPP-szerződések előkészítésének eljárását szabályozták,[42] rendelkeztek az állami, önkormányzati kötelezettségvállalás rendjéről,[43] a magánpartner kiválasztásának eljárásáról.[44]

Az egyes szektorokban folytatott PPP-programok elindításáról szóló kormányhatározatok tartalmaztak az eljárások előkészítésre, illetve a közszféra oldaláról bekapcsolódó szervezetek együttműködésére vonatkozó rendelkezéseket.  

 

A szerződések tartalmára vonatkozó különös jogi szabályozás csaknem teljesen hiányzik a magyar jogrendszerből. A PPP-projektekhez is kapcsolódva került sor a Ptk. és az Ötv. módosítására, amelyekkel megerősítették a szerződő felek mellérendeltségét, valamint kiszélesítették az önkormányzatok részvételét a PPP-projektekben.[45]

 

6. PPP-munkacsoportok („PPP Task Force”) létrehozása és hatáskörük

 

Tendenciaszerű a PPP-projektek központi koordinálására és támogatására szervezetek létrehozása. Az Egyesült Királyságban ezt a funkciót a Kincstár (Her Majesty's Treasury) (a továbbiakban: HM Treasury) PPP Task Force látja el. Németországban a koordinációs feladat a A Közlekedési, Építési és Városfejlesztési Minisztérium (Bundesministerium füt Verkehr, Bau und Stadtentwicklung) PPP Task Force-hoz tartozik. A PPP-támogató infrastruktúra kiépítése figyelhető meg Olaszországban az Unitá Technica Finanza di Progetto működésével, Hollandiában a PPPS Kenniscentrum révén és Írországban a különböző közigazgatási szervekhez telepített PPP Unit-ok keretében. Hasonló funkciókat volt hivatott ellátni a Magyarországon 2003 és2009 között működő PPP Tárcaközi Bizottság is. Ugyanakkor nem minden államban működik PPP-specifikus szervezet. Ausztriában például nem került sor hivatalos, állami PPP-támogató szervezet létrehozására.[46]  

 

6.1. PPP-munkacsoportok („PPP Task Force”) létrehozása és hatáskörük az Egyesült Királyságban

 

Az Egyesült Királyságban központi és szektorális szinten egyaránt léteznek a PPP-ket támogató és koordináló szervezetek. Az első ilyen szervezet az 1997-ben létrehozott a HM Treasury Task Force volt. A koordináció csúccsszerveként az Európai Befektetési Bank pályázati forrásainak hetékony kihasználása céljából jot létre 2009-ben a The Infrastructure Finance Unit (TIFU).[47] A PPP projektek koordinációja érdekében elsősorban a közszektor résztvevőinek támogatása céljából hozták létre a Partnerships UK-t (PUK). A Partnerships UK nem tisztán kormányzati szerv, hanem a HM Treasury és egyes magánpartnerek részvételével működő szervezet. A PUK jelenti a PPP-k támogatására létrehozott csúcsszerv, amely jellemzően delegációval rendelkezik a szektorális PPP Task Force-okban is. A 2010. év folyamán elhatározták a PUK által felügyelet eljárások átadását és várhatóan a 2011. év során a PUK megszüntetésre kerül.[48]

 

A speciális PPP-programok segítésére további szervezetek létrehozatalára került sor az Egyesült Királyságban.

§  Ilyen szerepet tölt be a Partnerships for Health (PfH), amely az Egészségügyi Minisztérium és PUK közös szervezete. A PfH feladata a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (National Health Service, NSH) Local Improvement Finance Trust (LIFT) egészségügyi alapellátás körébe tartozó beruházási programjai koordinálása.

§  Szektorális szinten működik a Partnerships for Schools (PfS), amely az Oktatási és Szakképzési Minisztérium és a PUK közös szervezete. A PfS feladata a Building Schools for the Future (BSF) program segítése.

§  Léteznek továbbá iskolák számára biztosított helyi beruházási programok (Local Partnerships).

§  PPP-támogatásra jöttek létre a "4P"-k is, amelyek a helyi hatóságokat támogatják a PFI/PPP projektek lebonyolítása során.

 

Az Office of Government Commerce (Közkereskedelmi Hivatal) (OGC) főfeladatai mellett eseti jelleggel szintén részt vesz a PPP projektek támogatásában.[49]

 

6.2. PPP-munkacsoportok („PPP Task Force”) létrehozása és hatáskörük Németországban

 

Németországban rendszerint a Szövetségi kormány és néhány tartomány által létrehozott ún. "PPP Task Force" vagy a "Kompetenzzentrum" nevű szervezetek fejlesztik a PPP-struktúrát. Ezek a munkacsoportok főként informatív-koordinatív testületek, információgyűjtéssel és továbbítással foglalkoznak a legjobb gyakorlat felderítése érdekében, felügyeleti jogkörrel, jogi kompetenciával azonban nem rendelkeznek. A centralizált információk és a tapasztalatcsere eredményeként a munkacsoportok nem kötelező erejű standard dokumentumokat állítanak össze. A folyamatos információáramlás és a tapasztalatcsere megvalósítása érdekében a PPP Task Force-ok rendszeresen szerveznek PPP-konferenciákat és hálózatot működtetnek a PPP-szektor különböző résztvevői között.[50]

 

Szövegségi színtéren 2004 júliusában jött létre a PPP-Bundes-Task Force, amely a Szövetségi Közlekedési, Építési és Városfejlesztési Minisztérium (Bundesministerium für Verkehr, Bau und Stadtentwicklung; BMVBS) keretében működött. A PPP-Bundes-Task Force 2009. február 28-án befejezte működését és helyébe lépett az ÖPP Deutschland AG.[51]

 

7. Szerződésminták kidolgozása – standardizálás és jogegységesítés

 

Elsősorban az Egyesült Királyságból eredő és kontinentális Európában tapasztalható hatás szerződésminták kidolgozása és alkalmazása.[52]

 

7.1. Szerződésminták kidolgozása – standardizálás és jogegységesítés az Egyesült Királyságban

 

Az Egyesült Királyságban a modellszerződések kialakítása a HM Treasury feladatai közé tartozik (Standardisation of PFI Contracts, SOPC).[53] A HM Treasury fejleszti ki és gondozza a PPP-projektek lebonyolításának útmutatóját, amely tartalmazza a standard szerződéses feltételeket és rendelkezéseket is. A HM Treasury által kidolgozott útmutató átültetését a PUK felügyeli.

Néhány szektorban kialakításra kerültek szektorspecifikus mintadokumentumok. Ide sorolható:

§  az NSH kórházi PFI standard projektmegállapodás;

§  a LIFT standard dokumentumok;

§  a BSF standard dokumentumok.

 

A szektorspecifikus mintadokumentumok kidolgozása, továbbfejlesztése és az átültetés felügyelete szektorális szinten zajlik. Az NSH kórházi PFI standard projektmegállapodás esetén az Egészségügyi Minisztérium magánfinanszírozási csoportja végzi ezeket a feladatokat. A LIFT standard dokumentumokat a PfH dolgozta ki és ez a szerv felügyeli az átültetést. A BSF standard dokumentumok kidolgozása és az alkalmazás felügyelete a PfS hatáskörébe tartozik.[54]

 

7.2. Szerződésminták kidolgozása – standardizálás és jogegységesítés Németországban

 

Németországban az elmúlt néhány évben kezdődött meg mintaszerződések kialakítása. A folyamat azonban alapvetően nem szövetségi szinten, hanem az egyes tartományok szintjén zajlik. A mintaszerződések kidolgozásában Németországban elsősorban Nordrhein-Westfalen tartomány mutat példát. A szerződésminták kidolgozása és gondozása Nordrhein-Westfalen tartományban a tartományi pénzügyminisztérium (Finanzministerium des Landes Nordrhein-Westfalen) feladata. A szerződések fejlesztésében és standardizálásában kiveszi a részét Schleswig-Holstein tartomány is. A szerződésminták megszövegezése szektoronként, illetve PPP-fajtánként történik.

A tartományi szintű standardizálás és jogfejlesztés hátránya ugyanakkor, hogy a szerződésminták tartományról tartományra eltérőek lehetnek.           

 

7.3. Szerződésminták kidolgozása – standardizálás és jogegységesítés Magyarországon

 

Magyarországon hivatalos szerződésminták kidolgozására nem került sor. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által közzétett PPP kézikönyv[55] hasznos információkat tartalmaz a PPP-projektek bemutatása érdekében számos külföldi kutatási eredmény és tapasztalat átvételével, de konkrét szerződésszöveg ebben az útmutatóban nem található. A megvalósult projektek során az azonos tárgyú együttműködések körében azonban spontán standardizálás volt megfigyelhető a korábban már alkalmazott szerződések szövegének átültetése útján.

 

Összefoglalás

 

Elsősorban a PPP-finanszírozási technika angolszász eredete és viszonylag rövid múltra visszavezethetősége eredményezik a jelentős angol-amerikai hatást a Public Private Partnership területén világszerte. A PPP-projektek népszerűsége és térhódítása beilleszthető abba a folyamatba is, amely az angolszász eredetű jogintézmények átvételében jelentkezik. Ennek megjelenése szembeötlő világviszonylatban az afrikai, ázsiai, valamint dél-amerikai nemzetek vonatkozásában. Hasonló folyamat figyelhető meg az elmúlt években Európában is az Egyesült Királyság és a kontinentális európai államok viszonyában. Figyelemre méltó, hogy ebben a relációban ma már az egyes országok és földrészek fejlettségének, jogcsaládhoz tartozásának, vagy hagyományainak sincs különösebb jelentősége. Az angol-amerikai hatás épp úgy megfigyelhető a római-germán hagyományokat ápoló kontinentális európai országokban (például Lengyelországban, vagy Magyarországon), mint az angolszász hatásokra hosszabb ideje fogékonyabb tengeren túli államokban. Az eltérés részben az alkalmazott PPP-projektek adaptációjában és jogirodalmi magyarázatában mutatkozik.

 

Az angolszász hatás megmutatkozik az együttműködési forma elnevezésében, a PPP-fajták csoportosításában és azok elnevezésében, továbbá a standardizálási folyamat lefolytatásában. Ezek a jelenségek a tradicionálisan a német jogfejlődést követő Ausztriában, Lengyelországban, vagy Magyarországon is megfigyelhetőek. Emellett az angolszász gondolkodásmód Németországban is megjelenik a projektek csoportosítása körében és a standardizálás támogatása során.

 

Az angolszász és a kontinentális európai PPP-k közötti eltérés tehát nem feltétlenül a jogcsaládok jogfejlődésének és jogi tradícióinak eltéréséből ered. A PPP-projektek különbözőségében meghatározó szerepet az Európai Unió szerveinek dokumentumai és a pénzügyi követelmények fejthetnek ki a jövőben. A PPP-projektek maastrichti követelmények szerinti besorolhatósága orientálja a tagállamokat a finanszírozási formák megválasztásában, ebből eredően az igénybe venni kívánt finanszírozási formának megfelelően történik a szerződések tartalmának kidolgozása például a költségek viselése, a kárveszélyviselés és a tulajdonjogszerzés vonatkozásában. Ennek révén a maastrichti konvergenciakövetelmények betartására irányuló kormányzati szándék közvetetten kihat a szerződések tartalmára is. Akár az is elképzelhető, hogy eltérő szerződéses rendelkezések alkalmazására kerül sor az Európai Unión belül is aszerint, hogy az eurózónához tartozó, vagy ahhoz csatlakozni kívánó tagállamról van-e szó.   

 



[1] A jogirodalom Egyesült Királyság területén megvalósított első PPP-projekt megindítását 1992-es évre teszi. Ehhez lásd Allen & Overy „Global Guide to Public-Private Partnerships” (2010 március) 21. p.

[2] A PPP-együttműködéseket az angolszász jogterületen PFI-nak (Private Finance Initiative) nevezik, a németajkú területeken az ÖPP (Öffentlich-Private Partnerschaft) kifejezés, Franciaországban a partenariat public-privé kifejezés terjedt el. Ugyanakkor a PPP kifejezés nemzetközivé válása hatására a PPP kifejezés az Egyesült Királyságban is elterjedt az utóbbi években. Ehhez lásd Allen & Overy i.m. 21. p.

[3] Ez utóbbiakkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy a magasabb kamat az üzleti szféra költségtakarékosabb megoldásaival kigazdálkodható, valamint a hagyományos beszerzések is hosszútávra kötik le a költségvetést.

[4] Egy 2008-ban megjelent kézikönyv kb. 15.000.000,- euróban határozta meg azt az értékhatárt, amely felett valószínűsíthető a PPP által nyújtott előnyök realizálása és a projektek sikeressége. A Magyar Nemzeti Bank által közzétett 2008. évi deviza középárfolyamon számolva ez az összeg 3.971.700.000,- forintot jelent. – megj. a szerző. Ehhez lásd Meyer –Hofmann, B. – Riemenschneider, F. – Weihrauch, O. „Public Private Partnership” (Carl Heymanns Verlag; Köln, München; 2008.; 20. p.) Magyarországon a PPP Tárcaközi Bizottság 2007. évi működéséről szóló Jelentés az 1.000.000.000,- forintot meghaladó beruházási értékű projektek megindítását látta gazdaságosnak. Ehhez lásd GKM Jelentés a PPP Tárcaközi Bizottság 2007. évi működéséről (Budapest; 2008. március) 17. p.

[5] A jogirodalom egy része a PPP-t a privatizációhoz és az outsourcing-hez pozícionálja. A PPP-ről alkotott felfogások széles skálán mozognak a magánszféra alanyainak bármilyen típusú és jellegű bevonásától az EUROSTAT által megfogalmazott kritériumokon nyugvó PPP-fogalomig. Ehhez lásd különösen Budäus, D. – Eichhorn, P. „Public Private Partnership” (Nomos, Baden-Baden, 1997, 46-55. pp.); Rónaszéki Áron „A PPP-szerződéstípusok megkötésének gyakorlati tudnivalói I.” (2005. február). Az elhatárolásról röviden Boros Anita, „A közfeladat-ellátás és a Public Private Partnership – avagy kell-e nekünk PPP?” (in: Gazdaság és Jog, 2010/9-10. sz. 42. p.).

[6] Az Európai Bizottság Zöld könyve a köz- és magánszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésekre és a koncessziókra vonatkozó közösségi jogi előírásokról COM(2004)327 végleges, 1. és 2. pont

[7] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUM-szerződés) 140. cikk (1) bekezdés (in: Európai Unió A Szerződések egységes szerkezetbe foglalt változata, Alapjogi Charta, Az Európai Unió Kiadóhivatala; Luxembourg; 2010.)

[8] Az EUROSTAT határozata az államháztartási hiányról és az államadósságról a köz- és magánszféra partnersége kapcsán (EUROSTAT 2004. február 11-ei közleménye; STAT/04/18) http://epp.EUROSTAT.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/2-11022004-AP/DE/2-11022004-AP-DE.HTML

[9] Az EUROSTAT határozata az államháztartási hiányról és az államadósságról a köz- és magánszféra partnersége kapcsán (EUROSTAT 2004. február 11-ei közleménye)

[10] EUROSTAT, i.m.

[11] EUM-Szerződés 288. cikk (az EK-Szerződés korábbi 249. cikke)

[12] Megjegyzendő, hogy az euróövezet válsága, a közös fizetőeszközre vonatkozó szabályok esetleges átalakítása jelentős hatással lehet az EUROSTAT által kialakított PPP-kritériumok rendszerére tekintettel arra, hogy a de facto jogközelítés megvalósító tényezők eredője a eurócsoporthoz csatlakozás elérése, illetve a megvalósított feltételrendszer fenntartása.

[13] EUM-Szerződés 137. cikk

[14] Ehhez lásd a Lisszaboni Szerződés 16. Jegyzőkönyvét az Egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről

[15] Megállapodás az Európai Központi Bank és az euroövezeten kívüli tagállamok nemzeti központi bankjai között a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus eljárási szabályainak

meghatározásáról (2006. március 16., 2006/C 73/08)

[16] Ehhez lásd a Lisszaboni Szerződés 15. Jegyzőkönyvét az Egyes Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről

[17] A PPP különböző formáira az Európai Unió jogában sem található joganyag, amely valamennyi PPP-fajtára kiterjedne. Nyikos Györgyi „A PPP finanszírozási technika és az EU fejlesztési támogatásai a közcélú beruházások megvalósításban” (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010, 89. p.)

[18] Köck, Stefan „Vertragsrechtliche Fragen” (in: Studienschaft für Wirtschaft ung Recht (Hrsg), Public Private Partnership, Wien, 2003., 149-150. pp.) Puwein, Wilfried „Modelle der „Public Private Partnership” im Lichte der theoretischen Diskussion…” (WIFO, Österreichisches Institut für Wirtschaftsforschung, Wien, 2004., 8. p.)

[19] A DBFO-projektek elterjedése volt megfigyelhető Magyarországon és Hollandiában. A DBFO-projektek nagy számára tekintettel ezt a PPP-modellt „holland modellnek” (Dutch mudel) is nevezik. Ehhez lásd Allen & Overy i.m. 52. p.

[20] Papp Tekla „A koncesszió” (Pólay Elemér Alapítvány Könyvtára, Szeged, 2006., 142-143. pp.); Puwein, i. m. 9. p.

[21] Meyer – Hofmann – Riemenschneider – Weihnach i.m. 5-7. p. Megjegyzendő, hogy a jogirodalomban elterjedt egyes nézetek szerint a PPP-modellek túlnyomó többsége az ún. Betriebermodell („üzemeltetési modell”) szabályaira alapul. A Betriebermodell azonban nem speciálisan PPP célokra kiterjesztett együttműködési forma, hanem hosszabb múltra visszatekintő jogintézmény. Ehhez lásd: Köck i.m. 50-151. pp.

[22] Az Erwerbersmodell-t, az Inhabersmodell-t, a Leasingmodell-t és a Mietmodell-t együttesen rendelkezésre állási modellként is szokták nevezni.

[23] A Konzessionsmodell keretében a közlekedési szektorban megkülönböztetik a szövetségi autópálya szakaszok hat sávossá tételére alkalmazott ún. A-modell-t, valamint az autóutak építésének magánfinanszírozásáról szóló törvény (FStrPrivFinG) hatálya alá tartozó ún. F-modell-t. 

[24] Az Európai Bizottság Zöld könyve a köz- és magánszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésekre és a koncessziókra vonatkozó közösségi jogi előírásokról COM(2004)327 végleges, 53. és 54. pont

[25] Az Európai Bizottság Zöld könyve a köz- és magánszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésekre és a koncessziókra vonatkozó közösségi jogi előírásokról COM(2004)327 végleges, 8. pont és az Európai Bizottság Értelmező közleménye a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek által nem, vagy csak részben szabályozott közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó közösségi jogról (2006/C 179/02) 1.1. pont

[26] Lásd különösen az Európai Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése (Brüsszel; 2009.11.19.; COM(2009) 615 végleges)

[27] A PPP megjelölést alkalmazza például Európán kívüli államok közül Japán és a Dél-Afrikai Köztársaság is.

[28] Németországtól eltérően Ausztriában azonban például inkább a Public Private Partnership elnevezés az elterjedtebb. Ehhez lásd Posautz, Gerald „Public Private Partnerships Die angabenrechtliche Behandlung in Österreich” (Linde Verlag; Wien; 2009.; 124. p.)

[29] Hasonló tendencia figyelhető meg Hollandiában, ahol publiek private samenwerking elnevezés terjedt el.

[30] Megjegyzendő, hogy a projektek száma és a beruházások értéke nem feltétlenül mutat azonos tendenciát.  Általános megfigyelés, hogy a közlekedési és szállítási szektorban jellemzően kevesebb számú projekt lefolytatására kerül sor, mint az oktatási, vagy az egészségügyi területeken. Ugyanakkor a közlekedési és szállítási PPP-k értéke jelentősen meghaladja más területeken bonyolított beruházásokét a fejlesztések jelentősebb tőkeigénye miatt. Ehhez lásd: EC Harris „PPP (Az állami és magánszféra együttműködése) - többet a pénzért?” (in: Global Review, 2002. november)

[31] Global Legal Group „The International Comparative Legal Guide to: PFI / PPP Projects 2007 A practical insight to cross-border PFI / PPP Projects work” (Global Legal Group Ltd.; London; 2007.) A projektek számát illetően kiemelkedő a PPP-technika igénybevétele az egészségügyi, oktatási és szociális szektorokban. A projektek értékét illetően azonban a közlekedési PPP-k nagyságrendje eléri az egészségügyi együttműködésekét. Ehhez lásd Allen & Overy i.m. 25. p.

[32] Megemlítendő, hogy a kontinentális európai országok közül Ausztriában szintén elterjedt PPP finanszírozási technika alkalmazása az egészségügyi és szociális szektorokban.

[33] Global Legal Group i.m.

[34] Ehhez lásd Meyer – Hofmann – Riemenschneider – Weihnach i.m. 157-161. pp. és Potacs, Michael „Verfassungsrechtliche Rahmenbedingungen von Public Private Partnerships” (in: Sutdienschaft für Wirtschaft und Recht (Hrsg.) Public Private Partnership; Inde Verlag; Wien; 2003.) 39-41. pp.

[35] Ehhez lásd: 2091/2003. (V. 15.) kormányhatározat a kollégiumi férőhelyek bővítésének programjáról („Magyar Universitas Program”), 1055/2004. (VI.8) kormányhatározat a sportlétesítmények fejlesztési és működési rendszerének átalakításáról („Sport XXI. keretprogram”), 2039/2005. (III. 23.) kormányhatározat a „Sporttal a közösségekért” program keretében megvalósuló további hasonló projektekhez kapcsolódó eljárásrendről, valamint a 2146/2005. (VII. 15.) kormányhatározat a „Tanuszodát minden kistérségben” és „Korszerű tornatermet mindenhol” program keretében megvalósuló további projektekhez kapcsolódó eljárásrendről.

[36] Torzíthatja a PPP-k területi megoszlásáról alkotott képet, hogy számos önkormányzat, illetve kistérség a központi költségvetés által folyósított támogatás miatt indította el a projekteket saját pénzügyi lehetőségei mérlegelése nélkül, továbbá a PPP-programok lehetővé tették a forráshiányos önkormányzatok részvételét is a programokban.

[37] Amint az már említésre került a Public Private Partnership-projektek lebonyolítása tipikusan jelentős értékű beruházások esetén előnyös. (lásd: 3. lj.) A jogi és közgazdasági irodalomban meghatározott értékhatár tipikusan eléri, illetve meghaladja a közösségi értékhatárt. Véleményünk szerint az egybeszámítási szabályok alkalmazása miatt felmerülhet a közösségi rezsim szabályainak alkalmazása azon a beszerzések során is, amelyek egyenként nem érik el a közösségi értékhatárt.

[38] Global Legal Group i.m.

[39] Global Legal Group i.m.

[40] Hasonló tendencia figyelhető meg Belgiumban, ahol Brüsszel és a vallon régiók nem rendelkeznek speciális PPP-szabályozással, a flamand területen azonban 2003-ban megalkotásra került a PPP-kre vonatkozó különös szabályozás. Ehhez lásd Allen & Overy i.m. 40. p.

[41] Ehhez lásd PPP Task Force im BMVBS és Global Legal Group i.m.

[42] A 2098/2003. (V. 29.) kormányhatározat és a 2028/2007. (II. 28.) kormányhatározat

[43] Az 1992. évi XXXVIII. törvény, a 24/2007. (II. 28.) kormányrendelet és a 217/1998. (XII. 30.) kormányrendelet

[44] A PPP-projektek közbeszerzési törvény hatálya alá tartozásának biztosítása érdekében került sor a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 26. §-ának beiktatására, amely az építési koncesszió fogalmát tartalmazza. Ennek értelmében az építési koncesszió olyan építési beruházás, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása az építmény hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt.

[45] 2003. évi LV. törvény a budapesti 4-es – Budapest Kelenföld pályaudvar - Bosnyák tér – közötti metróvonal első szakasza megépítésének állami támogatásáról

[46] A kormányzat a XXIII. törvényhozási ciklus jogalkotási programjában 2007 januárjára előirányozta egy PPP-Kompetenzzentrum létrehozását, azonban a pénzügyi válság és politikai prioritások változása miatt a megvalósításra nem került sor.

[47] Allen & Overy i.m. 24. p.

[48] http://www.partnershipsuk.org.uk

[49] Global Legal Group i.m.

[50] Meyer – Hofmann – Riemenschneider – Weihnach i.m. 29-31. pp.

[51] Meyer – Hofmann – Riemenschneider – Weihnach i.m. 26. p.

[52] Hollandiában 2009 elején került megszövegezésre a DBFO/M modellszerződés.Ehhez lásd Allen & Overy i.m. 52. p.

[53] Allen & Overy i.m. 24. p.

[54] Global Legal Group i.m.

[55] Karakas P. - Leiner V. - Percze R. - Wagner A., „PPP Kézikönyv, A köz- és magánszféra sikeres együttműködése” (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium; Budapest; 2004.)