Kaszás Ágnes Roxán

Össztűz alatt, avagy a kartelltilalom hazai és uniós vetületeinek együttes hatása

 

 

1.     Előszó

 

A kartellezés rendkívül káros jelenség a gazdaságban, mert akadályozza, torzítja vagy akár végleg meg is szüntetheti a piaci versenyt, továbbá nagy állami beruházásokhoz kapcsolódva jelentős társadalmi károkat is okoz,[1] ezért mind a magyar piacgazdaság, mind a közösségi piaci integritás védelme indokolja a versenykorlátozó megállapodások elleni határozott fellépést.

Magyarország hatályos versenyjogi szabályaira már a csatlakozás előtt is hatást gyakorolt a közösségi példa, de a magyar jogalkotó nem teljes egészében vezette át a közösségi kartelljoggal kapcsolatos megoldásokat. Kérdés, hogy a szabályozásbeli eltérések milyen hatással vannak a cselekmény üldözésének hatékonyságára. Hazánkban ezt a kérdést két kartelltilalmat szabályozó jogággal – nevezetesen a versenyjoggal és a büntetőjoggal – kapcsolatban is fel kell tenni. Úgy gondolom, hogy egy tilalom gyakorlati érvényesülésének alapvető feltétele, hogy a jogalkotó az elkövetési magatartások és az elkövetők körét, illetve a felelősségre vonás alóli mentesülés lehetőségeit megfelelően határozza meg. A továbbiakban e kérdésekre koncentrálva fogom elemezni a két jogrendszer, illetve a két hazai jogág vonatkozó rendelkezései közötti különbséget.

2.     A célba vettek

 

Az EUM 101. cikkének (1) bekezdése szerint a kartelltilalom tényállása így szól:

„A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (…).”

Ahogy arra már fentebb utaltam, hazánkban a versenyjog és a büntetőjog tartalmaz kartelltilalommal kapcsolatos szabályokat. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban Tpvt.) 11.§-ának (1) bekezdése erről így rendelkezik:

„Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. (…).”

A Btk. a kartellezés koncessziós és közbeszerzési eljárással kapcsolatos vetületeit a következőképpen értékeli:

„296/B. § (1) Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak (díjak), illetőleg egyéb szerződési feltételek rögzítésére, illetve a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében a vállalkozások társadalmi szervezete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet olyan döntésének a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt korlátozza.

(3) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott cselekményt jelentős értéket meg nem haladó közbeszerzési értékre követik el.

(4) Nem büntethető az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha a cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja. Hatóság alatt a verseny- vagy pénzügyi felügyeletet ellátó szerveket és a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást lefolytató szervet is érteni kell.”

A kartelltilalom megszegése miatt szankcióval sújtandók körét mindkét jogrendszer versenyjoga azonosan határozza meg:[2] a piaci tevékenységet folytató jogalanyokat lehet felelősségre vonni tiltott tényállást megvalósító magatartásukért.[3]

A Tpvt. 1.§ (1) bekezdésének meghatározása kissé túlrészletezett. A jogalkotó tételesen felsorolja, hogy milyen alanyok (természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével) merítik ki a vállalkozás fogalmát, azonban ennek a gyakorlatban nincs korlátozó hatása, hiszen a felsorolás a lehető legszélesebb alanyi kört öleli fel, így a kartelltilalom valamennyi piaci magatartást tanúsító vagy arra alkalmas jogalanyra kiterjed. Erre utal a versenytanácsnak a Diákhitel Központ Rt. üggyel kapcsolatos nyilatkozata is, mely szerint akkor tartozik a jogalany a Tpvt. hatálya alá, ha piaci jellegű tevékenységet végez, mivel a versenyjogi vállalkozásfogalom egy speciális műszó, amelynek funkcionális jelentése van, így egyes szervek bizonyos tevékenységük tekintetében vállalkozásnak minősülnek, más tevékenységük kapcsán viszont nem tekinthetők vállalkozásnak.[4]

A Btk. kommentár szerint a kartellbűncselekmény alanya a gazdálkodó szervezet ügyintézésre vagy képviseletre feljogosított tagja, tisztségviselője, alkalmazottja, illetve a gazdasági társaság tagja, aki a gazdálkodó szervezeten belüli tevékenysége vagy pozíciója révén érdekeltje a piaci versenynek, és a versenytársakkal megállapodást köthet, illetőleg, aki a vállalkozások, társadalmi szervezetek, a köztestület az egyesülés és más hasonló szervezet döntésének meghozatalában vesz részt,[5] azaz csak a kartellezésben részt vevő természetes személyekre terjed ki a Btk. kartelltilalma. Ez a meghatározás nem következik a törvény szövegéből, mivel az nem tartalmaz speciális alanyra utaló szűkítést, tehát büntetőjogi tényállás alanya bárki lehet. A speciális alany megjelölésének hiánya felveti a tényállásszerű magatartást tanúsító, a pályázat kiírásában, értékelésében részt vevő személyek büntetőjogi felelősségre vonásának lehetőségét is.[6] Amennyiben az ajánlatkérőnél dolgozó személy korrupciós előnyért valósítja meg a tényállást, az elemzett bűncselekmény ajánlatkérői oldalon a vesztegetésnek a Btk. 252.§-ában szabályozott esetével,[7] ajánlattevői oldalon pedig a vesztegetésnek a Btk. 254.§ (2) bekezdésében meghatározott esetével állhat halmazatban.

A kartellezés üldözésének hatékonysága szempontjából elengedhetetlen az ajánlatkérő oldalának felelősségre vonása, mert sokszor közreműködnek a pályázat eredményének befolyásolásában. Erre akadt példa a gyakorlatban is. A Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézet nyílt közbeszerzési eljárást írt ki az intézmény bővítésére és rekonstrukciójára. A három marasztalt vállalkozás úgy indult ezen a tenderen, hogy rezsióradíjaikat egyeztették, majd az egyikük mindegyikük számára külön-külön ajánlattételi dokumentációt állított össze, és ezt a megküldött dokumentációt az azt átvevő versenytárs vállalkozások (változtatás nélkül) nyújtották be a megrendelőnek. Az eredményhirdetés során az ajánlatokat egyeztető cég lett a győztes, és a munka műszaki vezetője egy a megállapodásban részes másik vállalkozás tulajdonos kültagjának tulajdonában lévő cég lett.[8] A vállalkozások már a kiírást megelőzően megkezdték az egyezkedést, ugyanis az ajánlatkérő informálta őket a várható pályázatról.[9]

3.                 A tilalomfa ágai

 

Mind a közösségi, mind a magyar jogrendszer három elkövetési magatartást különít el: a megállapodást, az összehangolt magtartást és a döntést. Kérdés, hogy az uniós, illetve a magyar joggyakorlat milyen tartalommal töltötte meg ezt a három fogalmat, hogyan határolja el őket egymástól.

a.     Megállapodás

 

A közösségi joggyakorlat értelmében a megállapodás fogalma a polgári jogi szerződés jelentését meghaladó vetületekkel rendelkezik, hiszen a vállalkozások bármilyen egyezsége, függetlenül a polgári jogi érvényességtől, az állami kikényszeríthetőségtől, a formától, versenyjogi értelemben megállapodásnak minősül.[10] A megállapodás fogalma magába foglalja az írásba foglalt és megfelelően aláírt szerződést,[11] a hatálytalan, de a felek által még mindig betartott szerződéseket, a gentlemen’s agreement-eket, az általános szerződési feltételeket (mivel egyik fél nyilatkozatát a másik ráutaló magatartással elfogadja) és a pereskedés közben kötött egyezséget, még akkor is, ha azt a bíróság határozatában jóváhagyta.[12] Ha egy vállalkozás olyan ülésen vett részt, ahol bizonyíthatóan versenyellenes megállapodás jött létre, csak akkor kerülheti el a számonkérést, ha bizonyítja, nem adta hozzájárulását a megállapodáshoz, elhatárolódott tőle.[13] Az elhatárolódási kötelezettség akkor is fenn áll, ha az adott szervezet nem ülésen vett részt, hanem direkt neki címzett levelet, versenyellenes felszólítást kapott.[14]

A fentebb leírtakból kiderül, hogy a versenytársak közötti horizontális kontextusban bármilyen versenyellenes törekvéstől kötelesek a vállalkozások elhatárolódni, tehát a hallgatás belelegyezésnek minősül, azonban ugyanez nem mondható el vertikális kapcsolatok esetében. Vertikális viszonylatban az egyik fél egyoldalú aktusa csak akkor minősül versenyjogi értelemben megállapodásnak, ha a felek között folyamatos üzleti kapcsolat van, és a másik fél az aktust legalább hallgatólagosan, ráutaló magatartással elfogadja[15] (hallgatólagos elfogadásnak minősül az aktusban foglaltak követése), vagy a forgalmazási keret-megállapodás rendelkezései feljogosítják az egyik felet a többiekre nézve kötelező magatartáskövetelmények meghatározására.[16]

A magyar és a közösségi versenyjog között a megállapodás fogalma tekintetében nincs lényegi eltérés.[17] Egyértelműen a kartellezés üldözéséi hatékonyságának elősegítését célozza a joggyakorlat, mivel mindkét jogrendszer igen széleskörűen értelmezi a versenyjogi értelemben vett megállapodást (hiszen az egyezségkötés valamennyi megnyilvánulási formáját felöleli ez a kartelljogi alapintézmény). Ezenkívül a kartelltagok tudattartamától függetlenül automatikus a bizonyíthatóan versenykorlátozó megállapodások miatti felelősség megállapítása (tehát  mind az uniós, mind a magyar jog az objektív felelősség intézményét alkalmazza), a résztvevők csak az elhatárolódás bizonyításával mentesülhetnek a jogkövetkezmények alól.

Szükség is van ilyen tekintetben a hatóságot terhelő bizonyítási teher feloldására, mivel nagy nehézségekbe ütközik a versenykorlátozó megállapodások működésének feltárása, létezésének bizonyítása, szinte ellehetetlenítené a számonkérést, ha még a résztvevők szándéka, célja is meghatározó lenne a számonkérés szempontjából. A piaci egyensúly nagyon törékeny, így a szabad verseny védelme érdekében minden versenyre káros cselekményt szankcionálni kell az elkövetők ismereteitől, szándékától függetlenül. A piacgazdaság nem engedheti meg magának a tájékozatlan, gondatlan piaci szereplőket.

b.     Összehangolt magatartás

 

Ahogy arra már fentebb is utaltam, a megállapodás fennállásának bizonyítása nagyon nehéz, mivel a kartellezésnek a lehető legritkább esetben vannak írásos nyomai. Sokszor csak a piaci körülményekből lehet egyértelműen következtetni az együttműködésre, mert az egyeztetés fórumaival, formájával kapcsolatban nem sikerül meggyőző bizonyítékot feltárni. Ettől függetlenül a rejtett „eszmecseréknek” köszönhetően a versenykorlátozó hatás létrejön, épp ezért indokolatlan lenne, ha a kartelltagok a kommunikációs csatornák felderítésének nehézségei miatt elkerülhetnék a számonkérést. A vállalkozások a megállapodás szintjét el nem érve, pusztán piaci magatartásukkal is üzenhetnek egymásnak, ekkor beszélünk összehangolt magatartásról.[18] Az összehangolt magatartást nem könnyű elkülöníteni a párhuzamos magatartástól, ugyanis mindegyik piaci jelenségre a versenytársak azonos magatartása utal. A különbség a motivációs háttérben rejlik, hisz az összehangolt magatartás a versenytorzításon keresztüli nyereségszerzést célozza, a párhuzamos magatartás esetében viszont az azonos cselekvés a piaci események értékelésének következménye. A versenyjog nem tiltja, hogy a piaci szereplők önállóan hozott, a piaci logikának megfelelő döntés alapján véletlenszerűen azonosan alakítsák ki magatartásukat,[19] azonban ha az „egyen-cselekvésnek” nincs racionális, logikus magyarázata, összehangolt magatartásról beszélhetünk.

A közösségi joggyakorlat szerint ha a megállapodást és az összehangolt magatartást közös versenyellenes cél köti össze, ezt a jelenséget egyetlen és folyamatos jogsértésnek lehet tekinteni.[20] Sor kerülhet a megállapodás és összehangolt magatartás együttes megállapítására is anélkül, hogy bizonyítani kellene, hogy az egyes tényállásbeli elemek egyszerre jelenítik meg mindkét elkövetési magatartást.[21] Ez a jogalkalmazói megoldás arra utal, hogy az összehangolt magatartás és a megállapodás között nincs merev válaszfal, sőt véleményem szerint ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó, hisz a megállapodás megkötésének a következménye az összehangolt magatartás tanúsítása, tehát az összehangolt magatartás kartell-megállapodás fennállását bizonyítja. Épp ezért nem biztos, hogy helyes az említett elkövetési magatartások elkülönítése.

A számonkérés tekintetében egyáltalán nem mindegy, hogy a bíróság összehangolt magatartás vagy megállapodás megvalósulását állapítja meg. Az Enichem Anic és Hercules ügyben a propiléntermelők olyan ülésen vettek részt, amelyen felfedték versenytársaik előtt a piaci magatartásukkal kapcsolatos jövőbeli terveiket (áremelésre, mennyiségi korlátozásokra vonatkozó terveket), forgalmi adatokat, információkat cseréltek a résztvevők egymással. Az Elsőfokú Bíróság vélelmezte az összehangolt magatartás megvalósulását.[22] A Kúria megállapította, ha valaki összejátszást elősegítő tevékenységben vesz részt, vélelmezni kell, hogy az így szerzett információkat figyelembe vette magatartása kialakítása során, de mivel az összejátszás és a magatartás közötti ok-okozati viszony elengedhetetlen, az érintett vállalkozó bizonyíthatja ennek ellenkezőjét.[23]

Ezek szerint ha a felek egy ülésen olyan információkat adnak és kapnak, melyek alapján kiszámíthatóvá válik a piaci szereplők későbbi magatartása megszüntetve ezzel a verseny lényegét, de a résztvevők nem mondják ki nyíltan a piaci szereplők befolyásolására irányuló szándékot, csak ráutaló magatartásukkal teszik ezt egyértelművé, összehangolt magatartást kell vélelmezni, de el lehet kerülni a cselekmény szankcionálását, ha az eljárás alá vont bebizonyítja, nem az ülésen elhangzottak határozták meg piaci magatartását. Hallgatólagos konszenzus esetén elhatárolódási kötelezettség nem terheli az együttműködőket. Ugyanakkor ha a felek az ülésen kifejezetten megbeszélik, hogy a jövőben azonos áron adják termékeiket, akkor önmagában az ülésen való részvétel megállapodásnak, azaz kartellezésnek minősül, és nincs jelentősége, hogy a résztvevő a megállapodásnak megfelelően alakította-e piaci magatartását, csak az számít eleget tett-e elhatolódási kötelezettségének.

Érthetetlen számomra a fentebb leírt megkülönböztetés, hiszen nyilvánvaló, hogy a vállalkozások nem cél nélkül terítik ki kártyáikat versenytársaik előtt, innentől kezdve viszont az „informatív” ülés résztvevőit is kötelezni kellene az elhatárolódásra, hiszen az ilyen jellegű megbeszélésen részt vevő vállalkozások puszta jelenlétükkel az egyetértés, az együttműködési készség látszatát keltik, ami biztatást jelent a többi versenytársnak.

Mivel a szerződéses formájú kartell-megállapodások nem túl gyakoriak, a gentlemen’s agreement-ek esetében pedig szinte mindig összehangolt magatartást állapítanak meg, hisz az explicit kijelentések szóban hangzanak el, kartell-megállapodás miatti felelősségre vonásra kevés az esély, az összehangolt magatartás miatti számonkérés sokkal valószínűbb. Ahogy azt már fentebb említettem, összehangolt magatartás megállapítása esetén lehetőséget kapnak az eljárás alá vontak olyan okok prezentálására, amelyek megindokolják piaci magatartásukat. Persze az összehangolt magatartás tanúsításával gyanúsítottaknak állításaikat bizonyítani kell, de nem kizárt, hogy egy széles kapcsolati hálózattal rendelkező vállalat esetén sikeres lehet az „alibigyártás”. Ezek után elmondhatjuk, hogy a közösségi joggyakorlat a kartellezés miatt indult eljárások nagyobb részében a kartelltagok számára menekülési útvonalat biztosít, ami hátráltatja a kartellek üldözésének hatékonyabbá válását.

A magyar joggyakorlat e tekintetben fejlettebb megoldást alkalmaz, ugyanis a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban GVH) állásfoglalása szerint megvalósul az összehangolt magatartás, ha egy vállalkozás egy megbeszélésen más vállalkozások előtt beszél a közeljövőben alkalmazni kívánt, a verseny szempontjából releváns üzletpolitikájáról. Az ülés résztvevői, illetve azok, akik tudtak versenytársuk bejelentéséről, ha nem bizonyítják, hogy a bejelentéstől elhatárolódtak, részesei az összejátszásnak.[24] Az ülésen elhangzottaktól való elhatárolódást sokkal nehezebb bizonyítani, mint a gyanúkeltő piaci magatartást meggyőzően alátámasztani, mivel a kartellezésre irányuló találkozókon elmondottakat ritkán rögzítik írásban, ezért a szóbeli elhatárolódás a felelősségre vonás szempontjából nem mérvadó. Nem valószínű, hogy az ülés kartellezéssel gyanúsított többi résztvevője igyekezne vallomásával elősegíteni a „különcködő” vállalkozás jogkövetkezmények alóli mentesülését. Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar jogalkalmazók becsukták a kartellezők orra előtt azt a kiskaput, amit az uniós joggyakorlat helytelenül nyitva hagyott.

c.      Döntés

 

Gyakori, hogy adott iparágban dolgozó cégek vagy meghatározott szakmát (orvos, ügyvéd, közjegyző) űzők érdekvédelmét, illetve tevékenység-koordinációját külön szervezet látja el. Az ilyen szervezetek sokszor versenyellenes törekvéseknek lehetnek a melegágyai,[25] ugyanis az érdekvédelmi társulásokba tömörülő vállalatok bíznak benne, hogy a hasznos funkciók leple mögül egy-egy döntés kapcsán kevésbé tűnik ki a versenykorlátozásra, illetve a piaci szereplők magatartásának befolyásolására irányuló törekvés. Épp ezért mind a közösségi, mind a magyar jog a társulások döntéseit a kartelltilalom hatály alá vonja. A társulások döntései a legkülönbözőbb formát ölthetik, a számonkérés szempontjából a döntés formájának, kötelező erejének, illetve jogi kikényszeríthetőségének nincs jelentősége. Így versenyfelügyeleti eljárás indulhat a szervezet működési, és alapszabályában foglaltak miatt, továbbá vizsgálat tárgyai lehetnek az ajánlások is.[26]

A magyar joggyakorlat követi a közösségi mintát, lényeges eltérés a két jogrendszer között nincs. Az elemzett elkövetési magatartásra többek között a Hungarophama Zrt. szolgáltatott példát. A Hungaropharma Zrt. 2008 első félévének végéig a magyarországi gyógyszertári forgalom 22 százalékát adó 490 gyógyszertárral kötött megállapodást. Az együttműködés koordinálására a Hungaropharma Zrt. és a 2007. május 31-ig megállapodást kötő gyógyszertárak ún. Partnerpatikai Társaságot (jelenlegi elnevezése: Gyöngy Stratégia Szövetség) hoztak létre, melynek elfogadták Együttműködési Szabályzatát. A GVH a vizsgálat után megállapította, hogy a dokumentum két pontja alkalmas a piaci verseny korlátozására. A megállapodásban szerepel, hogy a gyógyszertár saját akciót csak akkor tarthat, ha azzal az együttműködés összes résztvevőjét képviselő tagi tanács egyetért. A GVH szerint az akció bejelentésének kötelezettsége korlátozhatja a versenyt, hiszen a versenytársak ezáltal tudomást szerezhetnek egymás ármagatartásáról. A megállapodás másik aggályos pontja értelmében a gyógyszertárak vállalják a Hungaropharma által meghatározott akciós árak tartását. Mivel ez az előírás megakadályozza a vevő gyógyszertárak azon képességét, hogy maguk határozzák meg eladási áraikat, a GVH szerint az együttműködési megállapodás említett pontja versenykorlátozásnak minősül.[27]

Véleményem szerint a bemutatott elkövetési magatartás közbeszerzési, illetve koncessziós eljárások esetén az eljárás eredményének befolyásolásához önmagában nem elegendő, akkor sem, ha a megállapodás piacfelosztásra irányul, mivel nélkülözhetetlen a felek adott pályázat tárgyában történő egyeztetése, ezért nem lenne szükséges a döntés büntetőjogi tényállásban történő szerepeltetése. A döntés elkövetési magatartásként értékelése a versenyjogi fordulatok mechanikus átvételének bizonyítéka.

Ahogy az összehangolt magatartás külön elkövetési magatartásként történő értékelésével nem tudok egyetérteni, a társulások döntésének megállapodás fogalmából történő kiemelését is feleslegesnek tartom, hiszen a társulások döntései véleményem szerint minden esetben a tagok többségének akaratát, egyezségét tükrözik. Mivel mindegyik elkövetési magatartás esetében a kartelltagok megállapodásának különböző megnyilvánulásairól beszélhetünk, csak a kommunikációs keretek különböznek, a kartelltilalom büntetőjogi vetületeit érintően az elkövetési magatartásonként eltérő lehetséges elkövetői alakzatokat hirdető álláspontokkal[28] nem tudok azonosulni. Véleményem szerint valamennyi elkövetési magatartás esetében elképzelhető a részesi alakzat megállapítása, hiszen bármelyik kartelltagnak lehetnek olyan ismerősei, akik eldugott vidéki hajlékukban lehetőséget biztosítanak a szükséges egyeztetések lefolytatására, és nem elhanyagolható a kartellezés hasznaiból részesülő hozzátartozóknak a nyomásgyakorlása sem stb.

d.     Cél-hatás egyensúly

 

A kartellezés miatti felelősségre vonásnak az a feltétele, hogy a fentiekben elemzett elkövetési magatartások versenyellenesek legyenek. Az a cselekmény versenyellenes, amelynek célja vagy lehetséges hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.[29] Nincs szükség a megállapodás konkrét hatásainak vizsgálatára, ha természeténél fogva a verseny akadályozását, korlátozását, torzítását célozza.[30] A közösségi joggyakorlat értelmében a következő piaci magatartások számítanak versenyellenes célzatúnak: horizontális kontextusban az ármegállapodás, a piacfelosztás, a kontingentáló kartellek, a kibocsátás és az eladás korlátozására irányuló egyezségek, az árinformációk cseréjére vonatkozó megállapodások, valamint a kollektíve alkalmazott kizárólagossági kikötések, vertikális viszonylatban pedig a konkrét vagy minimum viszonteladási ár meghatározása, továbbá az abszolút területi kizárólagosságot, illetve exporttilalmat tartalmazó megállapodások.[31] A felsorolt cél típusú magatartások a későbbiekben részletezendő de minimis szabály alóli kivételek közé tartoznak, így a felelősség megállapítása szempontjából nincs jelentősége az említett cselekményeket tanúsítók piaci részesedésének.

Elvileg a közösségi jog nem ismeri az amerikai Sherman Act 1. §-a által bevezetett „per se” jogellenességet,[32] amely azt jelenti, hogy bizonyos piaci magatartások automatikusan, piaci környezetükre tekintet nélkül jogsértőnek minősülnek,[33] azonban a versenyellenes céllal kapcsolatban fentebb leírtakból az következik, hogy a gyakorlatban az Unióban is érvényesül az Egyesült Államokból származó jogintézmény. A közösségi jogi versenyellenes cél kategóriája pusztán abban különbözik a „per se” jogellenességtől, hogy a versenyellenes célzatú cselekmények előtt elméletileg nyitva van az egyedi mentesség kapuja (a durva kartelleket konzekvensen kivonják a csoportmentesség köréből), azonban az EUM 101. cikkének (3) bekezdése által felsorolt egyedi mentességi feltételek megállapításához elengedhetetlen a piaci hatás vizsgálata, amire céltípusú cselekmények esetén nem kerül sor.

Versenykorlátozó célzat hiányában a közösségi joggyakorlat szerint sort kell keríteni a megállapodás versenyellenes hatásainak vizsgálatára. Ehhez meg kell határozni az érintett piacot, hogy lehetővé váljon a megállapodás hatásainak a vonatkozó jogi és gazdasági kontextusban történő tanulmányozása.[34] A megállapodás utáni versenyhelyzetet egy kevésbé korlátozó megállapodás esetén előálló versenyhelyzettel kell összevetni.[35] A versenyellenes hatás feltétele akkor is fennáll, ha a megállapodásnak csupán lehetséges versenykorlátozó, torzító vagy akadályozó hatása van.[36]

A magyar joggyakorlat alapjaiban követi a közösségi mintát, azonban nem beszélhetünk teljes azonosságról, hisz az uniós jogban általánosan léteznek céljellegű magatartásként elkönyvelt cselekménytípusok, és a konkrét ügyben felmerülő cselekményt automatikusan, ezen előre gyártott klisék alapján minősítik, a magyar jogalkalmazók azonban egyedileg vizsgálnak valamennyi magatartást, és a megállapodás szövegéből, a döntés jogi és gazdasági környezetéből, valamint a felek magatartásából vonnak le a versenyellenességre vonatkozó következtetéseket.[37]

Mivel a magyar de minimis szabály alóli kivételek között vertikális megállapodások nem szerepelnek, a magyar versenyjog a céljellegű vertikális viszonylatban kötött egyezségek számára a felek piaci részesedésétől függően biztosítja a jogkövetkezmények alóli mentesülés lehetőségét, így a közösségi joggal ellentétben hazánk versenyjoga csak a horizontális megállapodások tekintetében alkalmazza de facto a „per se” jogellenesség intézményét.

Kritikai észrevételként fogalmazták meg, hogy a versenykorlátozó hatás tekintetében sem versenyjogi, sem büntetőjogi meghatározás nem áll a jogalkalmazók rendelkezésére.[38] Ez a büntetőjogban valóban komoly nehézséget jelent a stádiumok meghatározásánál. Ismert olyan álláspont, mely szerint a versenykorlátozás csak a manipulált pályázat eredményének kihirdetésével, illetve az eredményhirdetésen alapuló szerződés megkötésével következik be,[39] más vélemények szerint viszont az elkövetési magatartások megvalósulásának törvényszerű következménye a verseny korlátozása, és a befejezettség stádiumának megállapítása független az eredményhirdetés, illetve a szerződéskötés bekövetkezésétől.[40] Ha a versenykorlátozás kifejezését szó szerint értelmezzük, akkor kénytelenek vagyunk az utóbbi állásponttal azonosulni, hiszen a verseny az elkövetési magatartások tanúsításával automatikusan korlátozottabbá válik. Amennyiben a kartellezésre az eredményhirdetésig nem derül fény, illetve minden a kartelltagok elképzelései szerint alakul, és nem bukkan fel az utolsó pillanatban egy váratlan, megállapodáson kívüli pályázó, akkor a verseny teljes kizárása valósul meg, azonban az elemzett büntetőjogi tényállás megelégszik a verseny korlátozásával. Más kérdés, hogy az elkövetési magatartások megvalósításával automatikusan együtt járó versenykorlátozó hatás eredményként történő rögzítése felesleges volt, az ezzel okozott bizonytalanság csak megnehezítette a jogalkalmazást. Természetesen nem kizárt, hogy a jogalkotó az eredményhirdetés bekövetkezéséhez akarta kötni a befejezettség stádiumát, a pontatlan megfogalmazás miatt azonban nem érte el célját.

e.      Privilegizált eset

 

A közösségi és a hazai versenyjog látszólag nem tartalmaz privilegizált esetre vonatkozó rendelkezéseket, azonban a kartellezés által generált előny mértéke a szankcionálás során nagy jelentőséggel bír. A büntetőjogi tényállás a közbeszerzési érték mértékétől teszi függővé az enyhébb elbírálást, 50 millió alatt számíthatnak az elkövetők enyhébb elbírálásra, azonban a koncessziós eljárások során kivitelezett versenykorlátozó magatartás esetében a jogalkotó nem fogalmazott meg privilegizál esetet. Vannak, akik a koncesszióköteles tevékenység természetével indokolják ezt a törvényhozói következetlenséget,[41] én viszont úgy gondolom, hogy koncessziós eljárás esetén is meg lehet becsülni a kartellezésből származó előny mértékét, mindazonáltal több okból is sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lenne a privilegizált eset büntetőjogi tényállásból történő kiemelése.

A kartelltilalmat tárgyaló Btk.-beli szakasz keretdiszpozíció, tehát a bűncselekmény alapjait, lényegi szabályait a Tpvt. határozza meg, ezért a büntetőjogi számonkérési rendszer sosem függetlenedhet a versenyjogi rendelkezésektől. Így nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a büntetőjog által üldözendőnek nyilvánított cselekmény miatt a GVH bírságot szab ki, és a szankció mértéknek meghatározása során figyelembe veszi a kartellezés során keletkezett előnyt is, ezért szükségtelen e körülmény ismételt, büntetőjog általi értékelése.

Ráadásul a büntetőjogi tényállásban a privilegizált eset kapcsán megnevezett közbeszerzési értékhatár ugyan illeszkedik a büntetőjog szankciórendszerébe, azonban alkalmatlan a közbeszerzési eljárások valódi jelentőségének meghatározására. A tényállás által megjelölt összeg ugyanis a közbeszerzés tárgyától függően súrolhatja a közösségi eljárás lefolytatását igénylő értékhatárt, azaz az 50 milliós közbeszerzési értéket el nem érő eljárások közbeszerzési szempontból nem feltétlenül minősíthetők jelentéktelennek, mivel jellemzően nem a többszáz milliós tenderek vannak túlsúlyban. Véleményem szerint a kartellezés „eredményessége” független a közbeszerzési eljárás értékétől, az inkább a becsült piaci ár, illetve a kartellezéssel kikényszerített ár közötti százalékos eltéréssel mérhető. Továbbá a közbeszerzési eljárások okán kifizetésre kerülő közpénzek védelme az adott eljárás tárgyát képező összeg mértékétől függetlenül jellegükből adódóan fokozott védelmet igényelnek, ami véleményem szerint nem teszi lehetővé az egyébként a büntetőjogi szankciórendszerben megszokott elkövetési értéken alapuló enyhébb elbírálást. További érv a privilegizált eset szükségtelensége mellett a jogalkotói hozzáállás, mivel a jogalkalmazói kényelemre tekintettel a koncessziós eljárások tekintetében nem került sor privilegizált eset megfogalmazására, pedig a közbeszerzési és a koncessziós eljárások azonos „súlycsoportot” képviselnek.

 A fentiekből kiderül, hogy jelenlegi formájában nincs szükség a privilegizált esetre, annak gyakorlati hasznosításához elengedhetetlen lenne feltételeinek módosítása, illetve a jogintézmény koncessziós eljárásokra történő kiterjesztése. Úgy gondolom, hogy a későbbiekben bemutatásra kerülő engedékenységi politikának és ezzel együtt a cselekmény felderítésének hatékonyságát elősegítené, ha a törvény által garantált enyhébb büntetőjogi elbírálás a beismerő vallomás sorrendjének, illetve a szolgáltatott információk értékének a függvénye lenne.

4.     Nem mindig elsütve jó a fegyver

 

Mind a közösségi, mind a magyar jogrendszer kimondja az általános kartelltilalmat, azonban ez még nem jelenti azt, hogy a tényállásszerű magatartást tanúsítóknak mindenképpen számolni kell a kartellezés jogkövetkezményeivel, hiszen a piaci verseny komolyabb veszélyeztetésére eleve alkalmatlan kartellformációk elleni fellépés felesleges többletterhet jelentene a hatóság számára. A kartellek a verseny korlátozása mellett akár pozitív piaci hatásokat is kifejhetnek, ilyen esetben különösen mérlegelni kell a hatósági beavatkozás szükségességét. Az is előfordulhat, hogy a cselekmény felderítéséhez fűződő érdek dominánsabb, mint a megtorlás igénye.

a.     Ágyúval verébre?

 

Az EUM 101. cikkének alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a megállapodás vagy az összehangolt magatartás, illetve a döntés a tagállamok közötti kereskedelmet érzékelhetően befolyásolja. Ilyen hatás kifejtésére főleg olyan kartellek képesek, amelyek tagjai jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek. Ebből kiindulva a közösségi jog értelmében horizontális kartell esetében a felek együttes részesedése a meghatározó, amely nem haladhatja meg a 10%-ot, vertikális kontextusban pedig a felek egyedi részesedése a mérvadó, mely maximum a 15%-ot érheti el. Ha a kartell típus szerinti besorolása nehézséget okoz, a 10%-os küszöb alkalmazandó.[42] Ha piac 30%-át vagy azt meghaladó részét hasonló csekély jelentőségű megállapodások fedik le, akkor az egyezségek hatása halmozódik. Kumulált hatás esetén a megengedett piaci részesedés egységesen nem lehet több 5%-nál.[43] A megállapodások akkor nem korlátozzák a versenyt, ha a piaci részesedés két egymást követő naptári évben maximum 2 százalékponttal haladta meg a küszöböket.[44]

A vázolt küszöbök átlépése még nem jelenti, hogy a cselekmény feltétlenül a kartellezés jogkövetkezményeit vonja maga után,[45] hiszen a megengedett piaci részesedés mértékének átlépése még nem zárja ki az egyedi, illetve a csoportmentesség lehetőségét. A piaci küszöb meghaladása csupán további vizsgálatok lefolytatását alapozza meg.

Piaci részesedésüktől függetlenül nem tartozhatnak a bagatellkartellek közé horizontális kontextusban az árkartellek, a kontingentáló kartellek, illetve a piacfelosztó kartellek, vertikális viszonylatban pedig a konkrét és a minimális viszonteladási ár maghatározása, az abszolút területi korlátozás, a szelektív forgalmazási megállapodások bizonyos korlátozásai, valamint az alkatrész-beszállítókkal szemben alkalmazott bizonyos korlátozások. Az említett megállapodások akkor is kivételt képeznek a de minimis szabály alól, ha a versenytársak a termelési vagy az értékesítési lánc különböző szintjein mozognak.[46] Ahogy arra már korábban is utaltam, a leírt kivételek magukba foglalják a céljellegű magatartásokat.

A magyar versenyjog a bagatellkartellekre vonatkozó küszöböt egységesen 10%-ban állapítja meg,[47] a jogalkotó tehát nem alkalmaz a vertikális kartellek tekintetében enyhébb küszöböt. Sőt a piaci részesedés megállapításának szempontjai sem elnézőbbek vertikális kapcsolatok esetében, ugyanis a piaci részesedés kiszámításánál a megállapodást kötő felek és az azoktól nem független vállalkozások együttes részesedése[48] a meghatározó. A vertikális kartellekkel kapcsolatos „szigort” azonban hatástalanítja az a tény, hogy a közösségi joggal ellentétben a kivételek között (a vételi vagy az eladási ár versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározása, a versenytársak közötti piacfelosztás)[49] nem szerepelnek a vertikális kartellek. Ha tehát egy vertikális kartell tagjainál a piaci részesedés mértéke nem haladja meg a törvényben meghatározott küszöböt, a kartell további piaci hatásainak vizsgálatára nem kerülhet sor, a kartelltagok automatikusan mentesülnek a jogkövetkezmények alól.

A tíz százalékot meg nem haladó piaci részesedés egy évet meg nem haladó hatályú megállapodás esetében csak akkor jelent védelmet, ha az a megállapodás érvényességének időtartama alatt folyamatosan fennáll. Ha az egyezség érvényességi ideje az egy évet meghaladja, minden naptári évben teljesülnie kell a bagatellkartell feltételének.[50] Az érintett naptári évek közül csak arra az évre nézve veszíti el a megállapodás a védettségét, amelyikben a felek piaci részesedése meghaladta a 10%-os küszöböt, a többi naptári évben a megállapodás továbbra is csekély jelentőségűnek tekintendő. E tekintetben a magyar szabályozás szigorúbb a közösségi versenyjognál, mivel egyáltalán nem teszi lehetővé küszöb meghaladását.

Kartelltilalom alá esik a csekély jelentőségű megállapodás, ha a piacon jelenlévő hasonló megállapodások együttes hatásaként a verseny jelentősen korlátozódik. A GVH-nak lehetősége van rá, hogy eljárása során megállapítsa az ilyen megállapodás tilalom alá esését, de az egyezség megkötését nem lehet bírsággal szankcionálni.[51] Ez feltehetően annyit jelent, hogy a GVH a jövőre nézve kimondja a megállapodás jogellenességét, és bírság kiszabására pedig a határozat kiadását követő további működés észlelése esetén kerülhet sor. Összevetve a közösségi joggal a magyar szabályozás a kumulált hatás megállapítása tekintetében nagyobb szabadságot ad az eljáró szervnek, ugyanis nincsenek merev küszöbök, a GVH az általa tapasztaltak alapján járhat el. Kumulált hatás fennállása esetén a magyar jog (a közösségi joggal ellentétben) újabb egyezség kötését egyáltalán nem tolerálja, így a jogellenesség megállapításához elegendő a megállapodás megkötésének ténye, lényegtelen a felek piaci részesedésének mértéke.

b.     Egérút

 

A tényállásszerű megállapodások „mentsvára” a mentesítés jogintézménye. A joggyakorlat a mentesítés két típusát, az egyedi és a csoportmentességet különíti el.

                                                             i.      Egyedi mentesítés

 

Az EUM 101. cikkének (3) bekezdése értelmében több feltétele van az egyedi mentesség fennállásának. Először is a megállapodásnak gazdasági előnnyel kell járni (hozzá kell járulnia az árutermelés vagy fogalmazás javításához, illetve a műszaki technikai, gazdasági haladás előmozdításához). Az előny megtestesülhet a költséghatékonyság javulásában, új vagy a korábbinál fejlettebb termékek piacra lépésében, illetve rendszeresebb, stabilabb kínálat megszervezésében stb. Az említett előnyök méltányos részének a fogyasztóknál kell lecsapódni. A fogyasztó fogalma nemcsak a végső felhasználót, hanem a köztes vásárlókat is magába foglalja. A fogyasztók számára előnyt jelenthet például az árak csökkenése, a választék növekedése és a megbízhatóbb kiszolgálás. Nem szükséges, hogy a versenykorlátozó megállapodás valamennyi előnye a fogyasztóknál jelentkezzen, elegendő, ha érzékelhető mértékű kompenzációban részesítik őket a megállapodás résztvevői.[52]

Mindig csak az adott célnak megfelelő mértékű lehet a versenykorlátozás, a megállapodást kötő felek nem vállalhatnak fel szükségtelen kockázatot. A megállapodás nem járhat azzal az eredménnyel sem, hogy az érintett áru piacának nagy részén megszűnik a verseny.

A magyar versenyjog lényegében nem tér el a közösségi példától, pusztán két többletszempontról rendelkezik az egyedi mentesítés körében a jogalkotó: a környezetvédelmi helyzet és a versenyképesség javítását is nevesíti a versenykorlátozó megállapodással elérhető előnyök között.[53]

                                                           ii.      Csoportmentesség

 

Gyakran spekulatív és széles körű jogalkalmazói mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy az egyedi mentesség feltételei konkrét esetben fennállnak-e. A csoportmentességi rendeletek e tekintetben egyértelmű helyzetet teremtenek, ugyanis meghatározzák azokat a megállapodásokat, amelyek biztosan teljesítik az egyedi mentesség feltételeit.

A csoportmentességi rendelet közösségi jogalapját az EUM 103. cikkében megfogalmazottak képezik. Az (1) bekezdés értelmében a 101. (kartelltilalom) és 102. cikkben foglaltak érvényre juttatása érdekében a Tanács bizottsági javaslat alapján és az Európai Parlamenttel konzultálva minősített többséggel rendeleteket és irányelveket fogad el. A (2) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az említett rendeletek és irányelvek az egyedi mentesség feltételeivel kapcsolatban alkalmazandó részletszabályokat tartalmaznak, hogy a felügyelet hatékonyabb, a hatóság ellenőrzési feladatai pedig egyszerűbbek legyenek. A Tanács ezzel kapcsolatos jogalkotási hatáskörét felhatalmazó rendeletek révén a Bizottságra ruházta át.[54]

A csoportmentesítő rendeletek részletesen leírják, hogy az általuk biztosított kedvezményekben mikortól részesül egy megállapodás. Mindig meghatározott időre, általában 12-14 évre szólnak. Ha az érvényességi idő lejár, és a rendelet által szabályozott témakör még mindig preferenciát élvez, újabb rendeletet lehet alkotni a tárgykörben.[55] A rendeletek hatályon kívül helyezhetők, és módosítani is lehet őket.[56] A rendeletek által szabályozott tárgyú megállapodások esetében általában meghatározott piaci részesedési küszöb alatt automatikus mentesség valósul meg feltéve, ha a megállapodás nem tartalmaz a verseny szempontjából káros, a vonatkozó rendeletben tételesen felsorolt, tiltott szerződési klauzulát (a definíciót követő „fekete lista” tartalmazza ezeket).

A magyar versenyjogban a csoportmentesítő rendeletek tekintetében a jogalkotási felhatalmazást Tpvt. 16. §-a adja, melynek értelmében a megállapodások meghatározott csoportjait a Kormány rendeletben mentesítheti a kartelltilalom alól. A Kormány a megállapodások csoportos mentesüléséről az egyedi mentesülés feltételeinek figyelembevételével rendelkezhet. A 16/A. § azt is kimondja, hogy nem vonatkozik a versenykorlátozás tilalma alóli csoportos mentesülés a megállapodásra, ha a megállapodás és az érintett piacon érvényesülő további hasonló megállapodások együttes hatásaként az egyedi mentesülés feltételei nem teljesülnek.

A magyar jogalkotó kisebb, az eltérő jogi környezethez idomuló változtatásokkal vette át a közösségi csoportmenteségi rendeleteket.

                                                        iii.      Mentesítés a büntetőjogban

 

Kritikaként fogalmazták meg a Btk. 296/B.§-ával kapcsolatban, hogy az elkövetési magatartások megnevezése előtt nincs feltüntetve a „jogellenes” kifejezés, így a büntetőjogi tényállás értelmében a versenyjogi rendelkezések alapján kartelltilalom alóli mentességet élvező versenykorlátozások esetén is sor kerülhet büntetőjogi felelősségre vonásra.[57] Ennek elkerülése érdekében egyedül a Btk. 10.§-ára, azaz a társadalomra való veszélyesség hiányára hivatkozhat a jogalkalmazó.[58] Álláspontom szerint az idézett aggály eltúlzott, mivel a „jogellenesség” követelményét megfelelően képviseli a büntetőjogi tényállásban a kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolására irányuló szándék célzatként, illetve a versenykorlátozó hatás eredményként történő előírása. Az említett elemek megvalósulása könnyen eredményezheti a verseny teljes kizárását, ami esélytelenné teszi a Tpvt. 17.§-a, illetve a 16. által szabályozott és a 17.§ kitételein alapuló csoportmentességi rendeletek alapján történő mentesülést, hiszen a 17.§ d) pontja értelmében a mentesülés négy együttes feltételének egyike a verseny kizárásával való fenyegetettség hiánya. Az ár- illetve piacfelosztó kartellek bagatellkartellnek sem minősülhetnek,[59] márpedig az említett két kartelltípus biztosan együtt jár a közbeszerzési és koncessziós eljárásokhoz kapcsolódó versenykorlátozással.

                                                         iv.      Feltartott kézzel

 

Az engedékenységi politika mind a hazai, mind az uniós versenyjog által ismert. A két szabályozási megoldás között jelentősebb különbség csak az engedékenységi kérelem típusai tekintetében figyelhető meg, ugyanis hazánkban 2009. június 1-jétől kezdve már nincs lehetőség anonim engedékenységi kérelem benyújtására, a kérelmező csupán a teljes, illetve a marker-kérelem közül választhat. Nem véletlen, hogy a közösségi engedékenységi politika a marker mellett fenntartja a kérelmezők számára az anonim bejelentési formát is, hiszen a bizonytalankodó kérelmezők által megadott adatoknak köszönhetően (az érintett termék vagy szolgáltatás, a földrajzi hatókör és a becsült időtartam megjelölése)[60] számos hasznos információval gazdagodhat a hatóság.

 Magyarországon tovább nehezíti az engedékenység jogintézményének érvényesülését, hogy két jogág is – nevezetesen a versenyjog és a büntetőjog – biztosítja a kartellezőknek a bírság elengedésének, illetve csökkentésének lehetőségét, azonban a kedvezményekben történő részesülés feltételei jogáganként eltérnek. Az engedékenységi politika versenyjogi szabályai a kedvezmények nyújthatóságának vizsgálata során nem foglalkoznak a GVH-n kívüli hatóságok ismereteivel, csak a GVH cselekménnyel kapcsolatos információi a meghatározók, illetve a GVH-hoz benyújtott engedékenységi kérelmek sorrendje az egyik leglényegesebb szempont, ezzel szemben a büntetőjogi szankció alóli mentesülés mérlegelése során már valamennyi a kartelltilalom tekintetében illetékes hatóság cselekménnyel kapcsolatos értesüléseit is figyelembe veszik. További lényeges különbség, hogy a versenyjog által szabályozott engedékenységi politika értelmében akkor is van esély a bírság teljes elengedésére, ha a GVH az adott kartell tekintetében már a helyszín átkutatásán is túl van, amennyiben nem rendelkezik a kartelltevékenység egyértelmű megállapításához szükséges bizonyítékokkal, és másnak a helyszín átkutatásának lehetővé tétele miatt nem jár teljes bírságelengedés.[61] A bírságelengedésről lecsúszott kérelmezők pedig a bírságcsökkentés keretein belül még további jelentős kedvezményben, akár 50%-os bírságelengedésben is részesülhetnek,[62] ha jelentős többletértéket képviselő bizonyítékokat szolgáltatnak a GVH-nak.[63] Továbbá a GVH azt is garantálja a kérelmezőknek, hogy ha olyan – a GVH által addig nem ismert – tényre hívják fel a hatóság figyelmét, amely a bírság mértékének meghatározása szempontjából súlyosbító körülménynek minősül, azt nem veszi figyelembe a bizonyítékot szolgáltató vállalkozással szemben a bírság összegének meghatározásakor.[64]

Ezzel szemben a büntetőjogi szankció alóli mentesülés tekintetében csupán egyetlen feltáró jellegű vallomás meghallgatására van lehetőség. Van olyan álláspont, mely szerint a Btk. nem zárja ki, hogy egyszerre több elkövető éljen a büntethetőséget kizáró ok intézményével,[65] azonban véleményem szerint meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy az egyébként bejelentés gyorsasága terén versenytársnak minősülő „árulók” elsőbbségüket kockáztatnák azért, hogy „híveket” toborozzanak maguknak. A bejelentés megtételére irányuló szándék idő előtti kiszivárogtatása a megtorlás tekintetében jelentős kockázatot rejthet magában, továbbá a hatóság számára is kevésbé hasznos egy a kartell többi tagjának bizalmát már nem élvező bejelentő, a bejelentés veszélyének ismertté válása ugyanis döntő bizonyítékok eltűnését eredményezheti. Mivel a Btk. enyhébb büntetés ígéretével nem csalogatja az újabb bűnbánókat, a GVH-nál bírságcsökkentés kedvezményében részesülők a törvény erejénél fogva nem számíthatnak enyhébb elbírálásra. Ugyan a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként figyelembe veszik a cselekmény beismerését, azonban a kartellezésben betöltött szerepből adódó súlyosító körülmények értékelése sem marad el. Ugyanakkor az ötvenmilliós közbeszerzési értéket el nem érő pályázat eredményét befolyásolni kívánó, a hatóság munkáját semmivel sem segítő elkövetők a privilegizált eset értelmében öt év helyett maximum két év szabadságvesztéssel sújthatók.

A büntetőjogi szankció alóli mentesülés tehát szigorúbb feltételekhez kötött, ami jelen esetben mind a versenyjog, mind a büntetőjog területén csökkenti az engedékenységi politika hatékonyságát, hiszen a GVH teljes bírságelengedése még nem garantálja a büntetőjogi szankció elengedését is,[66] sőt, amennyiben a büntetőjogi szankció alóli mentesítés feltételei nem állnak fenn, egyenesen elkerülhetetlenné válik a büntetőjogi felelősségre vonás, hiszen a GVH-t a Btk. által is tiltott kartelltevékenység észlelése esetén feljelentési kötelezettség terheli. A feljelentéshez a rendelkezésre álló bizonyítási eszközöket is csatolni kell.[67] Az engedékenységi politika vonzereje a szankciók alóli mentesülés lehetőségében rejlik, és fontos, hogy a mentesülés feltételei egyértelműek, kiszámíthatók legyenek, az említett kívánalmaknak azonban a büntethetőséget kizáró ok megfogalmazása nem tesz eleget.

Talán megoldást jelentene mind a büntetőjogi, mint a versenyjogi engedékenység tekintetében az anonim, „esélyfelmérésre” szolgáló kérelmek benyújtásának lehetővé tétele, mely tartalmazná a rendelkezésre álló bizonyítékok ismertetését, továbbá a kartell alapvető jellegzetességeinek leírását, melyek alapján a hatóság el tudná dönteni, és a kérelmező felé jelezné, hogy van-e tudomása hasonló jellegű cselekményről. A versenyjog törvényi szinten garantálja ugyan, hogy a kérelem visszavonása vagy elutasítása esetén az összes kérelemhez mellékelt iratot és azok másolatát visszaszolgáltatják a kérelmezőnek, azonban a kérelemmel kapcsolatos döntés meghozataláig a helyszín átkutatásához szükséges bírói engedély megszerzéséhez fel lehet használni a kérelmező által benyújtott mellékleteket.[68] Utóbbi tényt a GVH által az engedékenységi politika vonatkozásában kibocsátott, laikusoknak szóló magyarázat elhallgatja, pusztán arra utal, hogy a kérelem sorsával kapcsolatos döntésig csak a kérelem elbírálásával kapcsolatban lehet felhasználni a benyújtott bizonyítékokat.[69] A GVH tehát azt a látszatot kelti, hogy a kartelltag következmények nélkül visszavonhatja kérelmét, pedig nem tisztázott az engedély felhasználhatóságának, illetve a helyszíni szemle végrehajthatóságának lehetősége a bírói engedély kibocsátását követő, de a helyszín átkutatását megelőző kérelem-visszavonás esetén. Úgy gondolom, hogy az ismertetett hatósági csúsztatás kartellezők általi észlelése alapjaiban rengetheti meg az engedékenységi politika egészébe vetett bizalmat, és a versenyjogi hatóság „ferdítése” rányomja a bélyegét az engedékenységi politika büntetőjogi vonatkozásainak megítélésére is.

Az elmondottak tükrében nem meglepő, hogy a 2003 óta létező engedékenységi politika vonatkozásában nem sok „sikertörténet” vált ismertté. A Strabag Zrt., az Egút Zrt., valamint a He-Do Kft. 2002. és 2006. között számos Heves és Nógrád megyei út- és hídépítési, illetve felújítási közbeszerzési pályázat kapcsán felosztották egymás között a piacot és rögzítették beadási áraikat. A GVH külön jogsértésként értékelte, hogy a Colas Dunántúli Zrt. és a He-Do Kft. versenykorlátozó magatartást tanúsítottak, amikor a Heves Város Önkormányzata által Heves Vásártér út útépítési munkái kapcsán kiírt tenderhez kötődően rögzítették a beadási áraikat. A He-Do Kft. nem kapott bírságot, mivel a cég az eljárás során az ún. engedékenységi politika keretében együttműködött a GVH-val. A Swietelsky Kft. kapcsán az eljárás során nem került elő olyan bizonyíték, amely a jogsértésben való részvételét bizonyította volna, így a GVH vele szemben megszüntette az eljárást.[70] Az engedékenységi politikával élő He-Do Kft. tehát 2 jogsértésben is részt vett, a négyéves együttműködés által érintett 12 tender összértéke pedig közel 1 milliárd forint volt.[71]

Az engedékenységi kérelem benyújtására csak a Strabagnál, az Egútnál és a He-Donál tartott előzetes értesítés nélküli helyszíni szemlét követően került sor. A He-Do Kft.-nál 2007. május 2-án kerül sor a szemle lefolytatására, mely során a GVH projektre vonatkozó táblázatokat talált, melyek több verzióban álltak rendelkezésre. A verziók közötti különbség abban ált, hogy más-más értékek szerepeltek a Strabag, az Egút és a He-Do oszlopban. A táblázatok vállalkozásonként összegszerűen, illetve százalékosan rögzítették a projektekből történő részesedés arányait.[72] A kartellezők körében ritka az írásos nyomok hátrahagyása. Jelen esetben az említett elővigyázatlanságra a több éves zökkenőmentes együttműködés miatti elbizakodottság adhatott okot, a GVH-nak tehát nagy szerencséje volt.

A szemle során feltárt bizonyítékok tükrében nem csoda, hogy még a szemle napján a He-Do Kft.-nál kisegítő családtagként dolgozó és kapcsolatrendszerénél fogva a pályázatokkal kapcsolatos mindennemű irányításért és döntésért felelős D. L. nyilatkozatot nyújtott be a GVH-hoz.[73] Kérdés, hogy a GVH által megtalált bizonyítékok mellett miért volt helye a He-Do Kft. esetében a teljes bírságelengedésnek, hiszen a kartell működését a táblázatok egyértelműen bizonyították. A bizonyítás során jelentős szerepet játszottak a He-Do Kft. kimenő, illetve beérkező e-mail üzenetei, azonban ezekhez a GVH a He-Do Kft. közreműködése nélkül is hozzáférhetett. A He-Do Kft. nyilatkozatai alapján maximum bírságcsökkentésre lett volna jogosult, ezért úgy gondolom, hogy pusztán a pozitív példa kedvéért került sor a bírság teljes elengedésére. A „sikertörténet” zárásaként hadd emeljem ki, hogy a bírságelengedésre jogosító hathatós segítség ellenére a 2006. szeptember 18-án indult versenyfelügyeleti eljárás csak 2009. január 29-én zárult le.[74]

5.     Zárszó

 

Összehasonlítva az uniós és a hazai versenyjog rendelkezéseit elmondhatjuk, hogy a magyar jogalkotó által bevezetett megoldások hol orvosolják a közösségi jogi hiányosságokat, és egyértelműen a versenykorlátozó megállapodások hatékonyabb üldözését segítik elő, hol éppen ellenkező hatást fejtenek ki a közösségi példától eltérő rendelkezések. Szerencsés, hogy magyar versenyjog az összehangolt magatartás résztvevőire is kiterjeszti az elhatárolódási kötelezettséget, ugyanakkor helytelen, hogy a hazai de minimis szabály alóli kivételek kizárólag horizontális kartellekre vonatkoznak, továbbá az engedékenységi kérelem típusait érintő szabályozás is újragondolást igényel.

Mivel a kartellezés felszámolása megköveteli a vállalatok tevékenysége mögött megbúvó természetes személyek számonkérését is, alapvetően szükség van a kartelltilalom büntetőjog általi szabályozására, azonban e tekintetben a jogalkotó átgondolatlanul, mechanikusan nyúlt a cselekményhez, így a számonkérési mechanizmushoz elengedhetetlen elméleti alapok hiányoznak. A bűnügyi közegek nem ismerik eléggé a bűncselekmény versenyjogi gyökereit, próbálják ráerőszakolni a büntetőjog jelen cselekmény természetéhez sokszor egyáltalán nem illő sémáit, mely törekvés nem járhat sikerrel. A büntetőjogi tényállás jelen formájában néhol kimondottan nehezíti a versenyjogi felelősségre vonás hazai és közösségi megvalósulását, ezért fontos lenne legalább a privilegizált esetet, illetve az engedékenységet érintő bekezdések módosítása.

 

 

 

 

 

 

 

                                                    



[1] Gál István László: Gazdasági büntetőjog közgazdászoknak. Akadémiai Kiadó, Budapest 2007, 115.o.

[2] Nagy Csongor István: Kartelljogi kézikönyv. A közösségi és a magyar kartelljog joggyakorlata. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2008, 131-132.o.

[3] Nagy Csongor István: i.m. 132.o.

[4] Vj-190/2001/76. III. fejezet 1. pont http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&pg=11&st=1&m5_doc=3444 (2010.02.15.)

[5] Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényhez, a 296/B. §-hoz, 4. pont

[6] Molnár Gábor: Gazdasági bűncselekmények. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2009, 80.o.

[7] Molnár Gábor: i.m. 81.o.

[8] http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/114328F38870C785E.pdf (2010.03.20.)

[9] Vj-66/2006/35. 6. pont http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/pdf/print_Vj066-2006_m.pdf (2010.03.20.)

[10] Nagy Csongor István: i.m. 275.o.

[11] Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2007, 103.o.

[12] Dán Judit: Bevezetés az európai közösség versenyjogába. Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi

  Kar, Szeged 2005, 21.o.

[13] Nagy Csongor István: i.m. 273.o.

[14] Nagy Csongor István: i.m. 285.o.

[15] Tóth Tihamér: A vertikális versenykorlátozás aktuális kérdései- különös tekintettel a továbbeladási ár megkötésre. Az európai közösségi és a magyar versenyjog fejlődési irányai. Szerk.: Vörös Imre, MTA Jogtudományi Intézet, Budapest 2007, 27.o.

[16] Nagy Csongor István: i.m. 307.o.

[17] Nagy Csongor István: i.m. 308.o.

[18] Nagy Csongor István: 319.o.

[19]Tóth Tihamér: Európai Unió versenyjoga. 109.o.

[20] Dán Judit: i.m. 23.o.

[21] Nagy Csongor István: i.m. 272.o.

[22] Nagy Csongor István: i.m. 327.o.

[23] Nagy Csongor István: i.m. 328.o.

[24] A Gazdasági Versenyhivatal elvi állásfoglalásai 2009 (egységes szerkezetben a korábbi években kiadott

    állásfoglalásokkal) 11.4. pont

[25] Dán Judit: i.m. 23.o.

[26] Dán Judit: i.m. 24.o.

[27] http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&pg=11&st=1&m5_doc=5720 (2010.03.19.)

[28]Belovics Ervin-Molnár Gábor-Sinku Pál: Büntetőjog. Különös Rész. Nyolcadik átdolgozott kiadás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2009, 522.o.

[29] Nagy Csongor István: i.m. 342.o.

[30] Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. 119.o.

[31] Nagy Csongor István: i.m. 348.o.

[32] Nagy Csongor István: i.m. 346.o.

[33] Dán Judit: i.m. 24.o.

[34] Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. 121.o.

[35] Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. 122.o.

[36] Nagy Csongor István: i.m. 344.o.

[37] Nagy Csongor István: i.m. 350.o.

[38] Csépai Balázs-Ujvári Ákos: A versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban való büntethetőségének kérdésköre. Jogtudományi Közlöny 2006/6. szám, 226.o.

[39] Csépai Balázs-Ujvári Ákos: i.m. 227.o.

[40] Molnár Gábor: i.m. 77.o.

[41] Belovics Ervin-Molnár Gábor-Sinku Pál: i.m. 523.o.

[42] De minimis közlemény HL C 368, 201.12.22. 7. pont

[43] De minimis közlemény 8. pont

[44] De minimis közlemény 9. pont

[45] Nagy Csongor István: i.m. 361.o.

[46] De minimis közlemény 11. pont

[47] 1996. évi LVII. törvény 13.§ (2) bekezdés

[48] 1996. évi LVII. törvény 13.§ (2) bekezdés

[49] 1996. évi LVII. törvény 13.§ (2) bekezdés a)-b) pontok

[50] 1996. évi LVII. törvény 13.§ (3) bekezdés

[51] 1996. évi LVII. törvény 13.§ (4) bekezdés

[52] Dán Judit: i.m. 29.o.

[53] 1996. évi LVII. törvény 17.§ a) pont

[54] Nagy Csongor István: i.m. 440.o.

[55] Dán Judit: i.m. 32.o.

[56] Nagy Csongor István: i.m. 443-444.o., 470.o.

[57]Csépai Balázs-Ujvári Ákos: i.m. 229.o.

[58]Csépai Balázs-Ujvári Ákos: i.m. 230.o.

[59]1996. évi LVII. törvény 13.§ (2) a)-b) pontok

[60] Bizottsági közlemény a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről 16. pont b) alpont

[61] 1996. évi LVII. törvény 78/A.§ (2) bekezdés b) pont

[62] 1996. évi LVII. törvény 78/A.§ (4) bekezdés a) pont

[63] 1996. évi LVII. törvény 78/A.§ (3) bekezdés

[64] 1996. évi LVII. törvény 78/A.§ (5) bekezdés

[65] Molnár Gábor: i.m. 87.o.

[66] Molnár Gábor: i.m. 87.o.

[67] 1998. évi XIX. törvény 171.§ (2) bekezdés

[68] 1996. évi LVII. törvény 78/B.§ (8) bekezdés

[69] http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/922752EA964000C1.pdf (2010.03.19.)

[70] http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/114328F38870C785E.pdf  (2010.03.19.)

[71] http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&pg=11&st=1&m5_doc=5658 (2010.03.19.)

[72]Vj-130/2006/239. 73. pont http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/9960AC3FC3DB5D86.pdf (2010.03.19.)

[73] Vj-130/2006/239. 42. és 155. pont http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/9960AC3FC3DB5D86.pdf (2010.03.19.)

[74] http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&pg=11&st=1&m5_doc=5658 (2010.03.19.)