Király Andrea

 

 

Az EU döntéshozatalában képviselendő magyar nemzeti pozíció kialakításának elmélete

 

 

A tagállamoknak az európai uniós döntéshozatalban való részvétele a közösségi és az uniós hatáskörök tagállamok által történő együttes gyakorlását jelenti. Az Európai Unió Tanácsában az egyes tagállamok által képviselt nemzeti pozíció mögött tagállami álláspont húzódik meg, melynek kialakításában a kormányok mellett (hiszen ők képviselik az országot a döntéshozatali tárgyalások folyamán) nagy szerepe van a parlamenteknek is, melyek részvételi súlyát a tagállami politikai és alkotmányos berendezkedés, a közjogi hagyományok és a nemzeti parlament ellenőrzési jogosítványai és az arra irányuló szándéka alapján határozzák meg a tagállamok. A végrehajtó és a törvényhozó hatalom közötti együttműködésnek természetesen egyértelműen igazodnia kell az Európai Unió döntéshozatali eljárásához és napirendjéhez. Az Európai Unióhoz való csatlakozás tehát speciális feladatokkal ruházza fel a kormányokat és parlamentjeiket. A csatlakozás változásokat jelent az alkotmányos szervek működésében, mivel hatáskörük egy részét az Európai Unió intézményein keresztül, más részét pedig a többi tagállammal együtt gyakorolják. Magyarországon az Országgyűlés 2002. december 17-én fogadta el a 2002. évi LXI. törvényt - az alkotmánymódosítás közjogi szempontból is lehetővé tette a Magyar Köztársaság számára az Európai Unióhoz történő csatlakozást: bekerült az alaptörvénybe az európai klauzula (2/A. §), valamint a 35/A[1]. cikkely, mely a Kormány és az Országgyűlés közötti együttműködésről rendelkezik az európai uniós ügyeket illetően. Az alaptörvény a következőképpen szabályozza a két hatalom együttműködését:

Magyarországon is kialakult a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti, európai uniós kérdéseket érintő sajátos együttműködés, ugyanis az Európai Unióban erre nincs egységes gyakorlat, nem képezi az acquis részét sem. Ennek a kapcsolatnak nagyfokú kooperációt és bizalmat kell feltételeznie és megvalósítania mindkét fél részéről, amely két szempontból is nagyon fontos: az egyik az, hogy a Kormány a parlamenti többség támogatásához kötött, tehát a törvényhozó hatalom bizalmát élvezi; a másik pedig az, hogy a parlament se veszítsen tekintélyéből – európai uniós ügyekben kiterjedt ellenőrzési hatásköre legyen a Kormány felett, mely képviseli az országot az európai uniós döntéshozatalban.

A tanulmány az európai uniós ügyekkel kapcsolatos magyar nemzeti pozíció megalkotásának folyamatának elméleti síkját mutatja be a vonatkozó jogszabályok alapján: 2004. évi LIII. tv. Az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről, 1023/2005 (III.10.) Kormányhatározat az európai uniós tagságból fakadó kormányzati koordinációval kapcsolatos egyes kormányhatározatok módosításáról [vonatkozó jogszabályok: 1007/2004 (II.12.) Kormányhatározat az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való részvételről és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációról; A Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994 (IX.20.) Kormányhatározat; Az európai uniós tagságból eredő jogharmonizációs feladatok meghatározásának, programozásának és teljesítésük ellenőrzésének rendjéről szóló 1036/2004. (IV.27.) Kormányhatározat], illetőleg az Országgyűlés 47/2004. (V. 18.) OGY határozata (a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról) vonatkozó cikkelyei, különösen az európai uniós ügyekkel kapcsolatos eljárás (134/A.§-134/D.§) fejezete.

 

Az Európai Unió döntéshozatali eljárásában képviselendő magyar tárgyalási pozíció kialakításának főszereplői:

Az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter[2]: feladat-és hatásköre szerint javaslatot tesz az Európai Unióval kapcsolatos magyar kormányzati politikára, ellátja az Európai Unió közösségi politikáiból eredő kormányzati feladatok tárcaközi összehangolását, valamint az országos szintű fejlesztéssel, fejlesztési tervezéssel és programozással kapcsolatos kormányzati feladatokat, továbbá javaslatot tesz az európai uniós politikák alakításához és végrehajtásához szükséges kormányzati intézmények fejlesztésére. Az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság elnöke. Munkáját a politikai államtitkár, a tárca nélküli miniszter hivatala, valamint a Nemzeti Fejlesztési Hivatal és az Európai Ügyek Hivatala segíti.

 

Európai Ügyek Kabinetje[3]: a kormány által, az európai uniós tagságból fakadó stratégiai kérdések és a rendkívüli jelentőségű európai uniós tervezetek, valamint az ezekből fakadó hazai intézkedések megvitatására, továbbá az Európai Unióban a magyar érdekek hatékony és eredményes képviseletének biztosítására létrehozott testület. Az Európai Ügyek Kabinetje tájékoztatást kap az Európai Unió döntéshozatali eljárásában napirenden levő kiemelt kérdésekről, továbbá dönt azokról, amelyekben az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságban, illetve az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter által folytatott miniszteri egyeztetést követően is véleményeltérés maradt fenn. Az Európai Ügyek Kabinetjének[4] titkársági feladatait az Európai Ügyek Hivatala látja el.

 

Európai Ügyek Hivatala[5] (MEH-EÜH): a kormány által, a kormányzati európai uniós politika és a Magyar Köztársaság európai uniós tagságából eredő kormányzati feladatok összehangolása, valamint az európai uniós tagságból eredő feladatok teljesítésének előmozdítása érdekében létrehozott testület. Az EÜH az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter feladat-és hatásköréről szóló [334/2004. (XII.15.)] Korm. rendelet 2. §[6], 3. §[7], 4. §[8]-ában, illetve 6. §[9]-ában meghatározott feladatokat látja el. A tárca nélküli miniszter irányítása alatt gondoskodik az Európai Unió Általános és Külügyek Tanácsa, valamint az Európai Tanács általános ügyeket érintő napirendi pontjainak előkészítéséről, továbbá – együttműködve a Külügyminisztériummal és a Miniszterelnöki Hivatallal – ezen tanácsülésekkel kapcsolatos feladatok összehangolásáról. Az EÜH-t - mely a Miniszterelnöki Hivatal szervezeti keretei között működik - az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter és az EÜH elnöke (aki egyben az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság helyettes vezetője) irányítja.

 

Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság[10] (EKTB): feladata a kormányzati integrációs politika, valamint az európai uniós tagságból fakadó feladatok előkészítése, koordinálása, végrehajtása és ellenőrzése, továbbá az uniós döntéshozatalban képviselendő tárgyalási álláspontok előkészítése, kidolgozása és annak meghatározása. Az EKTB elnöke a tárca nélküli miniszter, helyettes vezetője a MEH-EÜH elnöke, tagjai a közigazgatási államtitkári értekezleten képviselettel rendelkező minisztériumok és a tárca nélküli miniszterek hivatali integrációs kérdésekért felelős egy-egy vezető köztisztviselője. Az EKTB tag (akit a miniszter vagy az országos hatáskörű szerv vezetője nevezi ki) gondoskodik a minisztérium európai integrációs feladatainak egységes képviseletéről, összehangolja a minisztérium első helyi felelősségével működő szakértői csoportok munkáját, továbbá képviseli a minisztériumot az EKTB-ben. Az EKTB titkársági feladatainak ellátásáról a MEH-EÜH gondoskodik.

 

Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság szakértői csoportjai[11]: a Kormány által, a kormányzati integrációs politika, valamint az európai uniós tagságból fakadó feladatok előkészítésére, a közösségi politikák alakulásának követésére és a szükséges kormányzati intézkedések koordinálására létrehozott szakértői csoportok. Összesen 49 szakértői csoport segíti az EKTB munkáját – igazodva a közösségi politikákhoz, az európai uniós politikákhoz. A szakértői csoport feladata, hogy – a felelős EKTB-taggal együttműködve – az Európai Bizottság által a Tanácsnak beterjesztett új uniós tervezetre vonatkozó tárgyalási álláspontot (induló tárgyalási álláspont) az EKTB részére benyújtsa. A szakértői csoport tagjai a téma szerint első helyi felelős és társfelelős minisztérium, illetve országos hatáskörű szerv, továbbá az EÜH, az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium (horizontális kormányzati szervek), valamint az Állandó Képviselet (illetékes) köztisztviselői. A szakértői csoport vezetője engedélyezheti más érdekelt államigazgatási szerv képviselőjének részvételét a szakértői csoport munkájában. A szakértői csoport vezetőjét az első helyi felelős miniszter vagy országos hatáskörű szerv vezetője jelöli ki. A szakértői csoport tagja felel az induló tárgyalási álláspontnak kidolgozásáért minden tanácsi formációban képviselendő tárgyalási álláspont kialakítása esetén. A szakértői csoport szükség esetén szakértői alcsoportot hozhat létre.

 

Kormány és Közigazgatási Államtitkári Értekezlet: A közigazgatási államtitkári értekezletre, illetve a Kormány ülésére beterjesztésre kerül az EKTB üléséről készült jelentés, ill. az adott időszak (általában egy hét) legfontosabb fejleményeinek, döntési helyzeteinek tömör összefoglalása. Az Európai Ügyek Hivatalának elnöke a közigazgatási államtitkári értekezletet, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter és a külügyminiszter – feladatköréhez igazítottan – a kormányülést szóban is tájékoztatja az európai uniós tagsággal összefüggő legfontosabb kérdésekről. Minden olyan esetben, amikor egy adott vitás kérdést alacsonyabb szinten nem sikerült rendezni, úgy a Kormány dönt. Ugyancsak a Kormány dönt minden, politikai, társadalmi, gazdasági, vagy költségvetési jelentőségénél fogva kiemelt fontosságú kérdésben. Az államtitkári értekezleten a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, a Miniszterelnöki Hivatal kijelölt helyettes államtitkára és koalíciós együttműködésért felelős politikai államtitkárának megbízottja, valamint a MEH-EÜH elnöke állandó meghívottként vesz részt. 

 

A Magyar Köztársaság Európai Unió mellett működő Állandó Képviselete[12] (Állandó Képviselet): folyamatos és állandó szakmai kapcsolatot tart a kormányzati szervekkel, részt vesz az Európai Unió intézményeiben képviselendő tárgyalási álláspontok tervezeteinek kialakításában és gondoskodik a magyar részvétel elősegítéséről. Az Állandó Képviselet irányítása a külügyminiszter feladata. Az Állandó Képviselet vezetője elősegíti a Kormánynak az Európai Unió intézményeiben való képviseletét. Képviseli a Kormányt a COREPER II munkájában, részt vesz az Európai Unió Tanácsának ülésein, illetőleg az illetékes miniszter vagy államtitkár távolléte esetén képviseli a Kormányt. Az Állandó Képviselet vezetőjének általános ügyekért felelős szakmai helyettese képviseli a Kormányt a COREPER I munkájában, részt vesz az Európai Unió Tanácsának a COREPER I által előkészített ülésein. Az Állandó Képviselet szakdiplomatái az állandó képviselő, illetve általános ügyekért felelős szakmai helyettesének vagy kül-és biztonságpolitikai kérdésekért felelős szakmai helyettesének irányítása alatt végzik munkájukat. Az Állandó Képviselet diplomatái az EKTB szakértői csoportok tagjai, a szakértői csoport vezetőjének kijelölése alapján képviselik a kormányzati álláspontot a tanácsi munkacsoportokban és arról jelentést tesznek. Az Állandó Képviselet nemcsak képviseli a kiküldött álláspontokat, hanem azokat alakítja. A brüsszeli információk ismeretében kezdeményezheti a hazai tárgyalási álláspont-tervezetek módosítását, és amennyiben szükséges, kivételes eljárást is kérhet.

 

Országgyűlés elnöke: javaslatot tehet az európai uniós ügyekkel foglalkozó állandó bizottságnak (EÜB), illetve más állandó bizottságnak európai uniós stratégiai jelentőségű kérdés megtárgyalására. Továbbá: Kormány az Országgyűlés elnökének küldi meg az európai uniós jogszabálytervezettel kapcsolatos, tanácsi döntéshozatalban képviselni kívánt tárgyalási álláspontját, részt vesz az EÜB zárt ülésein, kézhez kapja az EÜB állásfoglalását, tájékoztatást kap a tárgyalási, döntéshozatali folyamatokról, eredményekről

 

Európai Ügyek Bizottsága (EÜB): az Országgyűlés európai uniós ügyekkel foglalkozó állandó bizottsága, mely ügydöntő hatáskörrel rendelkezik az európai uniós jogszabálytervezetek kapcsán kialakítandó parlamenti állásfoglalásról.

 

Országgyűlés állandó bizottságai és azok európai uniós albizottságai: részvételük indokolt és javasolt az EÜB európai uniós jogszabálytervezettel kapcsolatos állásfoglalásának kialakítása céljából.

 

Plénum: az Európai Tanács üléséről a miniszterelnök szóbeli tájékoztatást nyújt az Országgyűlés plenáris ülésén, valamint a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről a Kormánytól minden év március végi határidővel tájékoztatót kap az Országgyűlés plenáris ülése.

 

A magyar nemzeti pozició kialakulásának folyamatában több hasonló fogalom szerepel, amelyek azonban jelentésükben és használatukban különböznek egymástól, ezért hasznos a tanulmány során alkalmazott terminológia definiálása:

 

Tárgyalási álláspont: Az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) üléseit előkészítő Állandó Képviselők Bizottsága (a továbbiakban: COREPER) és az egyéb tanácsi döntés-előkészítő bizottságok ülésén képviselendő tárgyalási álláspontok meghatározása az EKTB feladata. Az EKTB a COREPER ülésén szereplő minden napirendi ponthoz tárgyalási álláspontot határoz meg.

 

Tárgyalási álláspont-javaslat: Az EKTB a politikai, gazdasági, költségvetési vagy társadalmi jelentőségénél fogva a magyar érdekek szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy a kormányzat általános integrációs politikája szempontjából meghatározó fontosságú kérdésekben (a továbbiakban: stratégiai kérdések) tárgyalási álláspont-javaslatot határoz meg. Az álláspont-javaslat elfogadására az illetékes EKTB szakminiszter és a tárca nélküli miniszter együttesen kormány-előterjesztést (melyhez csatolja az EKTB vonatkozó üléséről szóló jelentést is) nyújt be az Európai Ügyek Kabinetjének, illetőleg a Kormánynak.

 

Tárgyalási álláspont-tervezet: (induló tárgyalási álláspont)

A tárgyalási álláspont tervezetének elkészítéséért (a miniszteriális felelősség figyelembevételével) a szakértői csoport felelős. A szakértői csoport vezetője és az első helyi felelős minisztérium EKTB tagja terjeszti be és kezdeményezi az EKTB napirendre vételét. A szakértői csoport tagja felel az induló tárgyalási álláspontnak kidolgozásáért minden tanácsi formációban képviselendő tárgyalási álláspont kialakítása esetén.

 

Álláspontjavaslat: Az Országgyűlés kérésére a Kormány által, az Országgyűléssel illetőleg annak illetékes állandó bizottságával történő egyeztetés céljára kialakított képviselendő kormányzati álláspont. A Kormány kezdeményezheti az álláspontjavaslatának megküldését az Országgyűlés részére bármely európai uniós tervezettel kapcsolatban. Ezt az Országgyűlés elnökének és az illetékes állandó bizottságnak (Európai Ügyek Bizottsága) küldi meg.

 

Vélemény: az Országgyűlés elnökének kérésére, az európai uniós jogszabálytervezettel kapcsolatosan, a tárgykör szerinti illetékes állandó bizottság az Országgyűlés elnöke által meghatározott határidőre véleményt dolgoz ki.

 

Állásfoglalás: az Országgyűlés illetékes bizottsága hatáskörében kialakított, az egyeztetés keretében, az európai uniós döntéshozatali napirendre figyelemmel ésszerű határidőn belül – az európai uniós tervezettel kapcsolatban elfogadott határozata (=jegyzőkönyvbe foglalt elnöki összefoglaló).

 

Nemzeti pozíció: a kormány által, a Tanács döntéshozatalában képviselni kívánt, az Országgyűlés állásfoglalása alapulvételével kialakított tárgyalási álláspontja.

 

Jogharmonizációs javaslat: a belső jogalkotást igénylő elfogadott és kihirdetett uniós jogi aktusok vonatkozásában, az elvégzendő belső jogalkotási feladatokról készített javaslat.

 

Jogharmonizációs jogszabálytervezet: az uniós jogi aktus nemzeti jogba történő átültetése céljára elkészített normaszöveg.

 

 

A Kormány Európai Unióval kapcsolatos koordinációs tevékenysége

 

A következőkben elsőként a Kormányon belüli, európai uniós jogszabálytervezetekkel kapcsolatos tevékenység részletes bemutatására, a végrehajtó hatalom által képviselendő, az Európai Unió kormányzati intézményeiben a tárgyalások során érvényre juttatni kívánt álláspont megtervezésének és képviseletének menetére kerül sor.

 

 

A Kormány álláspontjának kialakítása

 

Az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusában a magyar nemzeti pozíció képviseletét és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációt, a képviselni kívánt tárgyalási álláspont kialakítását az 1007/2004. (II. 12.) Korm.határozatot módosító 1023/2005. (III. 10.) Korm.határozat szabályozza.

 

A tárca nélküli miniszter – együttműködve az érintett miniszterekkel és figyelemmel az Európai Unió (EU) elnökségi programjára – az elnökségi ciklus elején javaslatot tesz a Kormánynak azokra az uniós témákra, amelyekkel a Kormánynak féléves munkaterve keretében foglalkoznia indokolt vagy a Kormány döntését igénylő szakaszba kerülnek. A tárca nélküli miniszter továbbá felhívja a Kormány figyelmét azokra az uniós témákra, amelyek – az EU döntéshozatali eljárásához igazodva – a későbbiekben a Kormány döntését igénylik.

Az Európai Ügyek Hivatala (MEH-EÜH) az EU intézményeitől beérkező iratokat a tárgyalási álláspont kialakítása céljából a szakértői csoportokhoz továbbítja (elektronikus formátumban), valamint egyidejűleg (elektronikusan) megküldi az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium részére is. A politikai, gazdasági, költségvetési vagy társadalmi jelentőségénél fogva a magyar érdekek szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy a kormányzat általános integrációs politikája szempontjából meghatározó fontosságú kérdéseket (=stratégiai kérdések) az Európai Ügyek Kabinetje, illetve, szükség szerint a Kormány elé terjeszti.

Az európai uniós jogszabálytervezetekkel kapcsolatos tárgyalási álláspont-tervezetet az EKTB szakértői csoportjai[13] dolgozzák ki – a miniszteriális felelősség figyelembevételével. A szakértői csoport vezetője irányítja és összehangolja a szakértői csoport munkáját, kijelöli a tanácsi munkacsoportokban részt vevő szakértői csoporttagot, továbbá a szakértői csoport vezetője egyezteti a tárgyalási álláspontokat, kialakítja a tárgyalási álláspontra vonatkozó egyeztetett javaslatot. Az EU döntéshozatali eljárásában képviselendő tárgyalási álláspont-tervezetet véleménynyilvánítás céljából, határidő megjelölésével a szakértői csoport vezetője megküldi a szakértői csoport tagjainak. Amennyiben a megjelölt határidőn belül nem érkezik válasz, az egyetértés kifejezését jelenti.

 

A tárgyalási álláspont-tervezetnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

 

Az egyeztetett tárgyalási álláspont-tervezet EKTB napirendre vételét a szakértői csoport vezetője és az első helyi felelős minisztérium EKTB-tagja kezdeményezi, ill. nyújtja be. Az EKTB ülésének összehívását a Kormány és az EKTB bármely tagja is kezdeményezheti.

A tanácsi munkacsoportokban képviselendő tárgyalási álláspontot a szakértői csoport szintjén határozzák meg. Ellenben akkor is be kell nyújtani az EKTB ülésére a tárgyalási álláspont-tervezetet, amennyiben:

Az EKTB napirendjére csak az ezen feltételeknek megfelelő tárgyalási álláspont-tervezetek kerülhetnek.

 

Az EKTB ülését – az EKTB elnökének irányításával – az EKTB Titkársága (MEH-EÜH) hívja össze és szervezi. Az EKTB ülésének napirendjét – az EKTB-tagok javaslatainak figyelembevételével és az EKTB elnökének jóváhagyásával – a MEH-EÜH határozza meg (igazodva az EU döntéshozatali rendjéhez, valamint az Európai Tanács[14], a Tanács és egyéb előkészítő testületeinek munkatervéhez).

Az EKTB ülésére benyújtott tárgyalási álláspont-tervezeteket a MEH-EÜH elektronikus úton továbbítja az EKTB-tagoknak és az EKTB állandó meghívottjainak. A MEH-EÜH a tárgyalási álláspont-tervezeteket az Állandó Képviseletnek is megküldi. A szakértői csoport egyhangú javaslata esetén az EKTB a tárgyalási álláspont-tervezetek elfogadásáról vita nélkül is határozhat. A Tanács üléseit előkészítő speciális bizottságokban képviselendő álláspont kialakítására – amennyiben az EKTB soros ülésén ez nem lehetséges – az EKTB elnökének egyetértésével, a MEH-EÜH egyidejű írásbeli tájékoztatása mellett kerül sor.[15]

Az EKTB főszabály szerint hetente legalább egyszer egyeztető ülést tart, amelynek elsődleges feladata a Tanács üléseit előkészítő COREPER és az egyéb tanácsi döntés-előkészítő bizottságok ülésén képviselendő tárgyalási álláspontok meghatározása. Az EKTB a COREPER és az egyéb tanácsi döntés-előkészítő bizottságok ülésén szereplő minden napirendi ponthoz tárgyalási álláspontot, illetőleg a stratégiai kérdésekben tárgyalási álláspont-javaslatot határoz meg. Az EKTB kijelöli az általa tárgyalt napirendi pontok közül azokat, amelyek esetében kommunikációs tervet kell készíteni és végrehajtani. Az említett tervet a témáért felelős minisztérium készíti el – együttműködve a tárca nélküli miniszter hivatalával és az EKTB illetékes szekértői csoportjával. Az EKTB üléseinek állandó meghívottja a miniszterelnök kabinetfőnökének, a Miniszterelnöki Hivatal általános politikai államtitkárának, Kormányirodájának, valamint a koalíciós egyeztetésért felelős államtitkárának képviselője. A feladatkörét érintő napirendi pontok esetében az EKTB ülésének tagja az országos hatáskörű szerv vezetője, a kormánybiztos, valamint a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. Az EKTB ülésére az EKTB elnöke más személyt is meghívhat.

 

Az EKTB heti ülésének ún. bázis napirendje[16]:

 

Az első két pont a heti COREPER I és COREPER II ülések napirendjén szereplő uniós tervezetekre vonatkozó tárgyalási álláspont jóváhagyása.

              I.      Vita nélküli napirendek utolsó ellenőrzése

           II.      Vitatott kérdések – a fő figyelem ezekre az ügyekre összpontosul

         III.      Tanácsi napirendi pont – elsőként szóbeli kiegészítés hangzik el az előző heti tanácsülésekről készített írásos gyorsjelentésekhez, majd az EKTB áttekinti a soros miniszteri tanácsülések előkészítését, az ott képviselendő magyar kormányzati álláspontot.

        IV.      Kiemelt ügyek áttekintése:

·        A tanácsi munkacsoportok és speciális bizottságok kiemelt ügyei (azaz az első helyi felelős tárca itt köteles jelezni azt, ha a területén a tanácsi munkacsoport kiemelt jelentőségű ügyet tárgyal, vagy a magyar álláspont kialakítása során vitarendezésre van szükség)

·        Az Országgyűlés és a Kormány együttműködésének aktuális kérdései

·        A komitológia[17] ügyek

·        Az Európai Parlamenttel kapcsolatos kérdések

·        Európai Bírósági ügyek

·        Az Európai Bizottsággal kapcsolatos ügyek (a Kollégium ülésén tárgyalt ill. tárgyalásra kerülő fontosabb kérdések, jogszabálytervezetek áttekintése, ami lehetővé teszi a magyar tárgyalási álláspont-tervezet minél korábbi kialakítását)

·        Jogharmonizációs és notifikációs ügyek.

           V.      Egyebek – az uniós ügyekhez közvetlenül kapcsolódó kormányzati kérdések, felvetések, előterjesztések, beszámolók kezelése, megvitatása, szükség szerint magasabb döntéshozatali fórum elé terjesztése.

 

Az EKTB a Tanács ülése előtt előkészítő ülést tart. A Tanács különböző formációinak előkészítéséért a miniszterek a kormányzati felelősségi rend[18] szerint felelnek. A Tanács ülésén képviselendő álláspontot az első helyi felelős minisztérium EKTB-tagja az EKTB elé terjeszti. Amennyiben az EU döntéshozatali rendje indokolja, az EKTB a tárgyalási álláspontot írásos eljárásban fogadja el.

Az EKTB üléseiről emlékeztető készül. A vitás kérdések tekintetében az emlékeztető – szükség szerint – tartalmazza a kisebbségi véleményt. Az emlékeztetőt a MEH-EÜH készíti el, majd az ülést követő két munkanapon belül megküldi az érintetteknek. Az EKTB üléséről készített jelentést a tárca nélküli miniszter tájékoztatásul benyújtja a közigazgatási államtitkári értekezletre és a kormányülésre.

 

Stratégiai kérdések

A Magyar Köztársaság szempontjából stratégiai fontosságú uniós tagsági ügyekkel kapcsolatos eljárás főszabálya szerint a magyar érdekek szempontjából kiemelkedő jelentőségű (politikai, gazdasági, költségvetési, társadalmi) vagy a kormányzat általános integrációs politikája szempontjából meghatározó fontosságú kérdéseket az Európai Ügyek Kabinetje, illetve szükség szerint a Kormány elé kell terjeszteni. Az említett ügyekkel kapcsolatosan az EKTB a megtárgyalást követően tárgyalási álláspont-javaslatot határoz meg, majd ezt követően, az álláspont-javaslat elfogadására az illetékes szakminiszter és a tárca nélküli miniszter közösen kormány-előterjesztést (melyhez csatolják az EKTB vonatkozó üléséről szóló jelentést is) nyújt be az Európai Ügyek Kabinetjének, illetőleg a Kormánynak. Az így benyújtott előterjesztést a közigazgatási államtitkári értekezlet előzetesen megtárgyalja, majd a Kormány dönt a kiemelt fontosságú kérdésben.

 

A közös kül- és biztonságpolitikára, illetve az európai biztonság-és védelempolitikára vonatkozó kérdések

Az Európai Uniónak a közös kül- és biztonságpolitikai, valamint az európai biztonság- és védelempolitikai kérdésekre vonatkozó kormányzati koordináció ellátásáért a külügyminiszter a felelős. Az erre irányuló tevékenységről a Külügyminisztérium EKTB-tagja szükség szerint tájékoztatja az EKTB-t. A vonatkozó ügyekben a tárgyalási álláspontot a Külügyminisztérium – az Állandó Képviselet vezetőjének egyidejű tájékoztatása mellett – továbbítja az Állandó Képviselet Kül-és Biztonságpolitikai Hivatalának.

 

 

A Kormány tárgyalási álláspontjának képviselete

és a tájékoztatási kötelezettség

 

A tárgyalási álláspontok képviseletéről az érintett miniszterek, az általuk kijelölt személyek és az Állandó Képviselet – az EKTB-vel együttműködve gondoskodnak. A MEH-EÜH az EKTB, az Európai Ügyek Kabinetje vagy a Kormány által jóváhagyott tárgyalási álláspontot nyilvántartásba veszi és megküldi az Állandó Képviseletnek. A közös kül- és biztonságpolitikai, valamint az európai biztonság- és védelempolitikai kérdésekre vonatkozó tárgyalási álláspontot a fentiek értelmében a Külügyminisztérium küldi meg az Állandó Képviseletnek. A tanácsi munkacsoportokban a szakértői csoport vezetője által kijelölt tag képviseli a tárgyalási álláspontot. Az EKTB helyettes vezetője (MEH-EÜH elnöke) tájékoztatja a közigazgatási államtitkári értekezletet az EKTB tevékenységéről. A Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára tájékoztatja a közigazgatási államtitkári értekezletet az EU közös kül-és biztonságpolitikájának, valamint az európai biztonság-és védelempolitikájának aktuális kérdéseiről. Az egyéb tanácsi döntés-előkészítő bizottságok munkájáról a felelős EKTB-tag rendszeresen tájékoztatja az EKTB-t. A szakértői csoport vezetője által kijelölt résztvevő szakértői csoporttag a tanácsi munkacsoport ülését követő egy munkanapon belül jelentés formájában tájékoztatja a szakértői csoport vezetőjét és tagjait, az első helyi felelős minisztérium EKTB-tagját, valamint az EKTB Titkárságát. A COREPER-ben és a Tanács egyéb előkészítő bizottságaiban a tárgyalási álláspontot képviselő köztisztviselő egy munkanapon belül jelentés formájában tájékoztatja az EKTB titkárságát, mely egyben gondoskodik a jelentések szétosztásáról is. A Kormány tagjai a Tanács üléseiről az ülést követő két munkanapon belül jelentést készítenek a kormány részére. A jelentés kötelező jelleggel tájékoztatást nyújt a tanácsülés döntéseiből adódó feladatokról is. A jelentést a Kormány tagjai eljuttatják a MEH-EÜH-nak is, mely azt elektronikusan szétosztja. További tájékoztatási kötelezettségeket illetően az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter – feladat-és hatásköréhez igazodva – a Kormány ülésén tájékoztatást ad az európai uniós tagsággal összefüggő aktuális kérdésekről és az azokból fakadó hazai feladatokról.

 

 

 

A Kormány és az Országgyűlés együttműködése

európai uniós ügyekben

 

 

Az Országgyűlést az Alkotmányban, különösen annak 35/A cikkelyében meghatározott jogosítványai mellett a 2004. évi LIII. törvény rendelkezései, továbbá a Kormány 1023/2005. (III. 10.) Korm.határozatának VII. fejezete, illetőleg az Országgyűlés 47/2004. (V. 18.) OGY határozata (a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról) vonatkozó cikkelyei, különösen az új, 5. fejezete [Az európai uniós ügyekkel kapcsolatos eljárás (134/A.§-134/D.§)] szerint illeti meg a Kormánynak az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben folytatott tevékenysége feletti ellenőrzés joga, az egyeztetéshez, valamint a Kormány tevékenységéről szóló tájékoztatásához való jog.

A továbbiakban három elem vizsgálata alapján mutatom be a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti európai uniós ügyeket illető kooperációt – mely elemek lefedik a „scrutiny” terminust, vagyis a Kormány információátadási (európai uniós jogszabálytervezetek, konzultációs és egyéb dokumentumok), egyeztetési (álláspontjavaslat – állásfoglalás – nemzeti pozíció) valamint folyamatos-és utólagos tájékoztatási (tanácsi ülésekről, döntésekről, az ország európai uniós tagságával kapcsolatos feladatokról) kötelezettségét – a nemzeti pozíció EU döntéshozatala során történő képviseletének ellenőrzését - az Országgyűlés felé, biztosítván a teljes körű parlamenti kontrollt.  

 

 

Jogszabálytervezetek köre és megküldésük határideje

 

A törvény értelmében a Kormány az Országgyűlés részére megküld minden uniós jogszabálytervezetet, javaslatot és dokumentumot, amely az EU kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirenden szerepel, továbbá, az Országgyűlés kérésére minden további, pontosan megjelölt dokumentumot is. A Kormány részéről a MEH-EÜH továbbítja a fent említett dokumentumokat - a közös kül-és biztonságpolitikai, valamint az európai biztonság-és védelempolitikai témában érkező uniós dokumentumok kivételével[19] - az Országgyűlésnek, a kézhezvételt követően haladéktalanul. A minősített adatot tartalmazó uniós tervezetekről a MEH-EÜH listát állít össze, melyet rendszeresen megküld az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés kérésére a listán szereplő dokumentumok a Külügyminisztérium NATO-EU Nyilvántartójában hozzáférhetők.

Az európai uniós döntéshozatali napirendre figyelemmel a MEH-EÜH előkészíti az Országgyűlésnek szóló értesítést, melyben indoklás kíséretében a következő jogszabálytervezeteket jelöli meg:

1)      A törvényhozási tárgykörbe tartozó jogszabálytervezetek[20], különösen amelyek

2)      A Magyar Köztársaság szempontjából rendkívüli jelentőségű jogszabálytervezetek, melyek esetében indokolt, hogy az Országgyűlés tárgyalja azokat.

Az országgyűlési értesítést az EKTB fogadja el, majd azt a MEH-EÜH elnöke az EKTB jelentés mellékleteként a közigazgatási államtitkári értekezlet részére tájékoztatásul benyújtja. Az országgyűlési értesítést ezt követően a MEH-EÜH továbbítja az Országgyűlés illetékes bizottságának (Európai Ügyek Bizottsága - EÜB). Amennyiben az országgyűlési értesítés tartalmát érintően az EKTB-ben vita van vagy stratégiai kérdést érint, azt döntésre a tárca nélküli miniszter az Európai Ügyek Kabinetje, illetve szükség szerint a Kormány elé terjeszti. Amennyiben az országgyűlési értesítésről a Kormány dönt, az említett értesítést – a MEH-EÜH egyidejű tájékoztatásával – a Miniszterelnöki Hivatal továbbítja az Országgyűlésnek.

A Kormány által, valamint a más európai uniós intézmények által kiadott és az Országgyűléshez beérkezett egyéb dokumentumok az Országgyűlésben az Európai Ügyek Bizottsága által vezetett európai uniós dokumentum-nyilvántartásba kerülnek, mely nyilvántartás az országgyűlési képviselők és a képviselőcsoportok, valamint az Országgyűlés Hivatalának munkatársai számára hozzáférhető.

 

 

A nemzeti pozíció kialakításának folyamata

 

 

A Kormány álláspontjavaslatának megküldése és tartalma

 

A törvény rendelkezése szerint az Országgyűlés bármely európai uniós jogszabálytervezettel kapcsolatban tájékoztatást kérhet a Kormány által képviselni kívánt tárgyalási álláspontról. Ugyanakkor, a Kormány bármely európai uniós jogszabálytervezettel kapcsolatban megküldheti a tanácsi döntéshozatalban képviselni kívánt tárgyalási álláspontját az Országgyűlés elnökének, az EÜB-nek és a megküldött tárgyalási álláspontról megkezdheti az egyeztetést. Ezek minősülnek a továbbiakban a nemzeti pozíció kialakításának folyamatában a Kormány által, az EÜB állásfoglalásával történő egyeztetés során képviselendő álláspontjavaslatnak, mely dokumentumok az eljárás során nem nyilvános iratként kezelendők.

Amennyiben az Országgyűlés EÜB-je megkéri a Kormány álláspontjavaslatát, illetőleg amennyiben a Kormány maga kezdeményezi álláspontjavaslatának az Országgyűlés részére történő megküldését, az előkészítés kormányzati koordinációját a MEH-EÜH végzi.[21] A MEH-EÜH az álláspontjavaslatra vonatkozó kérést haladéktalanul továbbítja az illetékes szakértői csoportnak és a felelős EKTB-tagnak. Az illetékes szakértői csoport a Kormány álláspontjának kialakítására vonatkozó eljárási szabályok szerint alakítja ki az álláspontjavaslatot, amelyet a felelős EKTB-tag útján elfogadás céljára az EKTB elé terjeszt. Az EKTB által elfogadott álláspontjavaslatot a MEH-EÜH elnöke az EKTB jelentés mellékleteként a közigazgatási államtitkári értekezlet részére tájékoztatásul benyújtja, majd ezt követően továbbítja az EÜB-nek. Ha az álláspontjavaslat tartalmát illetően az EKTB-ben vita lépne fel, vagy stratégiai kérdést érint, azt döntésre a tárca nélküli miniszter az Európai Ügyek Kabinetje, illetve szükség szerint a Kormány elé terjeszti. Ha az álláspontjavaslatról a Kormány dönt, azt a Miniszterelnöki Hivatal továbbítja az EÜB-nek, egyidejűleg tájékoztatva a MEH-EÜH-t.

 

A Kormány álláspontjavaslatának az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

 

Az Országgyűlés a Kormánytól bővített álláspontjavaslatot is kérhet, mely a fentiekben felsoroltakon kívül tartalmazza még:

A törvény nem határoz meg pontos határidőt a Kormány álláspontjavaslatának megküldésére, annyiban szabályoz, hogy a Kormány álláspontjavaslatának olyan időpontban kell megérkeznie az Országgyűlésbe, hogy az európai uniós döntéshozatali napirendre figyelemmel érdemi egyeztetést lehessen biztosítani.

 

Az álláspontjavaslatot az EÜB zárt ülésén részvételre jogosult, valamint a bizottság elnöke által erre felhatalmazott személy ismerheti meg.   

  

Az egyeztetési eljárás

 

Az európai uniós jogszabálytervezeteket főszabály szerint az Országgyűlés állandó bizottságai tárgyalják. A Kormány álláspontjavaslatával kapcsolatos állásfoglalás kialakítása pedig az EÜB feladata. Az EÜB a Kormány álláspontjavaslatának ismeretében vagy az európai uniós jogszabálytervezetre figyelemmel az EÜB elnökének javaslatára dönt arról, hogy mely európai uniós jogszabálytervezetekről kíván egyeztetést kezdeményezni.[22] Erről az EÜB tájékoztatja az Országgyűlés elnökét és az állandó bizottságok elnökeit. Az EÜB tagjai kétötödének indítványára is egyeztetést kezdeményezhet a megjelölt jogszabálytervezetről.[23]

Ha az Országgyűlés az adott álláspontjavaslattal kapcsolatosan egyeztetést kezdeményez, ennek lefolytatásáról a Kormány részéről a tárgykör szerint illetékes miniszter a tárca nélküli miniszterrel együttműködésben gondoskodik.

Az Országgyűlés részéről az Országgyűlés elnöke az EÜB javaslatára határidő megjelölésével felkéri a tárgykör szerint illetékes állandó bizottságot az európai uniós jogszabálytervezetekre vonatkozó vélemény kidolgozására s erről tájékoztatja a bizottsági elnöki értekezletet. Az állandó bizottság maga is kérheti kijelölését vélemény elkészítésére – ilyen esetben kötelező a bizottság kijelölése. Az állandó bizottság nyilvános üléseire meghívhatja az Országgyűlés főtitkára által vezetett jegyzékben szereplő bejegyzett, országos érdekképviseletek és társadalmi szervezetek képviselőit is.

Az EÜB az illetékes vagy a parlamenti eljárásban részt vevő más állandó bizottság(ok) véleményének ismeretében és figyelembe vételével, az európai uniós döntéshozatali napirendjére tekintettel, zárt ülésen alakítja ki az európai uniós jogszabálytervezetre vonatkozó állásfoglalását.[24] Megjegyezendő, hogy az EÜB az állandó bizottság véleményének hiányában is állást foglalhat a jogszabálytervezetről. Az EÜB zárt ülésén a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a bizottság tagjai, továbbá a bizottság elnöke által, az adott napirendi ponthoz meghívott személyek vehetnek részt. A bizottság szótöbbséggel más - nem bizottsági tag - országgyűlési képviselő jelenlétéhez is hozzájárulhat. Ha a bizottság másként nem dönt, a zárt ülésen az Országgyűlés hivatali szervezetének oda beosztott munkatársai és a jegyzőkönyvvezetők részt vehetnek.[25] Részt vehet továbbá a véleményezésre felkért állandó bizottság elnöke is, valamint képviselőcsoportonként egy-egy szakértő.

Az EÜB állásfoglalásában megjelöli azokat a szempontokat, amelyeket az EU döntéshozatali eljárásában szükségesnek tart érvényre juttatni. Az EÜB állásfoglalása a jegyzőkönyvbe foglalt elnöki összefoglaló, melyet az Országgyűlés elnöke és a Kormány a bizottsági ülést követő 24 órán belül írásban megkap. Az EÜB által elfogadott állásfoglalást a MEH-EÜH továbbítja az illetékes szakértői csoport, a felelős EKTB-tag és az illetékes közigazgatási államtitkár részére.

Az európai uniós jogszabálytervezet elfogadásáról döntést hozó Tanács ülését megelőzően az Országgyűlés kérésére az illetékes miniszter vagy politikai államtitkár, egyéb esetekben pedig a Kormány nevében érdemi nyilatkozat megtételére feljogosított személy megjelenik az EÜB ülésén és ismerteti a Kormány tanácsi ülésen képviselni kívánt tárgyalási álláspontját s kezdetét veszi a Kormány álláspontjavaslatának vitája. Fontos, hogy a Kormány álláspontjavaslatát az EU döntéshozatali eljárására figyelemmel módosíthatja, de az álláspontjavaslatának, illetőleg az európai uniós jogszabálytervezeteknek a lényeges változásairól folyamatosan tájékoztatja az Országgyűlést. Ez alapján az EÜB is módosíthatja a korábbi állásfoglalását. (Amennyiben az európai uniós jogszabálytervezet elfogadásához többszöri tanácsi döntés szükséges, az EÜB eldöntheti, hogy a további olvasatoknál kikéri-e a korábban felkért állandó bizottság véleményét.)

A törvény értelmében a Kormány az európai uniós döntéshozatal során képviselni kívánt tárgyalási álláspontját az EÜB állásfoglalásának alapulvételével alakítja ki, mely tárgyalási álláspont ezáltal képezi a tanácsi üléseken képviselendő magyar nemzeti pozíciót.[26] Ellenben a Kormány az EÜB állásfoglalásának hiányában (amennyiben az EÜB a Kormány álláspontjavaslatával kapcsolatban az európai uniós döntéshozatal napirendje által megkívánt határidőig nem alakítja ki állásfoglalását – tehát a parlamenti fenntartás mindeddig a pillanatig él) is dönthet az európai uniós döntéshozatal során képviselendő tárgyalási álláspontról.

A törvény rendelkezik arról is, hogy az európai uniós döntéshozatal során, amennyiben az európai uniós jogszabálytervezet olyan tárgykört érint, amelynek szabályozásához az Országgyűlés minősített többségű döntése szükséges, a Kormány az állásfoglalástól csak indokolt esetben térhet el.

 

 

A magyar nemzeti pozíció képviseletének parlamenti ellenőrzése

 

A brüsszeli tárgyalásokon főszabály szerint tehát az EÜB által elfogadott állásfoglaláson alapuló magyar nemzeti pozíció érvényesül a kormány képviselője által. De mi történik, ha a Kormány képviselője valamilyen oknál fogva mégsem tudja tartani a magyar nemzeti pozíciót? A továbbiakban a tanulmány a Kormány folyamatos és utólagos tájékoztatási kötelezettségeit ismerteti.

A folyamatos tájékoztatási felelősség az európai uniós jogszabálytervezetekben történt lényeges változtatások esetében nyilvánvaló, ugyanis a szövegezés folyamán érvényesülő módosítások meghatározzák a Kormány tárgyalási álláspontjának, illetőleg az EÜB állásfoglalásának kialakítását is. Az utólagos tájékoztatási kötelezettség pedig az EU kormányzati részvétellel működő intézményének döntése után lép fel. A törvény értelmében a kormány írásban tájékoztatja az Országgyűlést arról a döntésről,

Ezt a tájékoztatót a felelős EKTB-tag terjeszti be az EKTB-nek, és a MEH-EÜH küldi meg az EÜB részére. Ha a tájékoztató olyan döntésre vonatkozik, amelynek elfogadása során a Kormány eltért az EÜB állásfoglalásától, akkor azt az EKTB-ben történő megtárgyalását követően a Kormány is megtárgyalja, majd a Miniszterelnöki Hivatal – a MEH-EÜH egyidejű tájékoztatása mellett – továbbítja az EÜB-nek.

A törvény arról is rendelkezik, hogy az írásbeli tájékoztatáson túl a Kormánynak szóbeli indoklási kötelezettsége is van, ha az általa képviselt tárgyalási álláspont eltért az EÜB állásfoglalásától. Ez esetben ennek ellátásáról a tanácsi ülésen részt vevő miniszter a tárca nélküli miniszterrel együttműködésben gondoskodik. Amennyiben az eltérés olyan tárgykört érint, amelynek szabályozásához az Országgyűlés minősített többségi döntése szükséges, az indoklás elfogadásáról az EÜB dönt.[27]

 

 

A Kormány egyéb tájékoztatási kötelezettségei

 

 

Az Európai Tanács üléseit megelőző tájékoztatás

 

A törvény előírja, hogy a miniszterelnök az Országgyűlés elnökének kezdeményezésére az Európai Tanács üléseit megelőzően tájékoztat az érvényre juttatni kívánt tárgyalási álláspontról. Az üléseket megelőző tájékoztatást a külügyminiszter és a tárca nélküli miniszter készíti elő, az érintett miniszterekkel és a Miniszterelnöki Hivatallal történő együttműködéssel. A miniszterelnök együttesen tájékoztatja az Országgyűlés elnökét, az országgyűlési képviselőcsoportok vezetőit, az EÜB tagjait, az alkotmányossággal foglalkozó bizottság elnökét, valamint az Országgyűlés elnöke által meghívott országgyűlési tisztségviselőket, állandó bizottsági elnököket, állandó bizottságok integrációs albizottságainak elnökeit.

 

Az Európai Tanács üléseit követő beszámoló

 

Az Európai Tanács üléséről a miniszterelnök szóbeli tájékoztatást nyújt az Országgyűlés plenáris ülésén. A beszámolót a külügyminiszter és a tárca nélküli miniszter készíti elő, együttműködve az érintett miniszterekkel és a Miniszterelnöki Hivatallal.

 

A stratégiai kérdések

 

A stratégiai jellegű integrációs politikai eseményekről főszabály szerint a Kormány rendszeresen tájékoztatja az Országgyűlést. Az országgyűlési tájékoztató előkészítésének összehangolásáról a tárca nélküli miniszter gondoskodik, együttműködve az érintett miniszterekkel.

 

Éves tájékoztatási kötelezettség

 

A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről a Kormány minden év március végi határidővel tájékoztatja az Országgyűlés plenáris ülését. Ezt az országgyűlési tájékoztatót a Kormány részére a tárca nélküli miniszter terjeszti be az érintett miniszterek bevonásával. A tájékoztató tervezetét a Kormány elé terjesztést megelőzően az EKTB és a közigazgatási államtitkári értekezlet is megtárgyalja.

 

 

 

Az uniós jogi aktusok átültetése a nemzeti jogba

 

Az európai uniós tagságból fakadó jogharmonizációs feladatokról és teljesítésük ellenőrzéséről első helyen a Kormány 1036/2004. (IV. 27.) Korm.határozata és annak 1023/2005. (III. 10.) Korm.határozat általi módosított pontjai, továbbá a Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm.határozatának a vonatkozó pontokat módosító 1007/2004. (II. 12.) és 1023/2005. (III. 10.) Korm.határozata rendelkezik.

Az elfogadott és kihirdetett uniós jogi aktusokra vonatkozóan, amennyiben azok természetüknél fogva jogalkotást igényelnek, jogharmonizációs javaslatot kell készíteni. Belső jogalkotás nem csak akkor szükséges, ha az uniós aktus átültetést igényel, hanem akkor is, ha egy közösségi rendelet végrehajtásához kiegészítő jellegű szabályokra van szükség, vagy dereguláció indokolt. Akkor nem kell jogharmonizációs javaslatot készíteni, ha nincs belső jogalkotási kényszer, viszont akkor is indokolt a javaslat elkészítése, ha az uniós aktus jogalkotást igényel, de ténylegesen arra azért nincs szükség, mert a hatályos magyar jogszabályok kielégítik a követelményeket.

            A jogharmonizációs javaslatot az a minisztérium készíti el, amely az adott európai uniós jogszabálytervezettel kapcsolatosan az első helyi felelősséggel vett részt a Kormány tárgyalási álláspontja kialakításának eljárásában, illetve az EU döntéshozatali tevékenységében. Ha az Európai Bizottság mellett tagállami részvétellel működő bizottságok részvételével születik olyan uniós jogi aktus, amely belső jogalkotást igényel, az uniós jogi aktus tárgyköre szerinti hatáskörrel rendelkező, illetőleg az adott bizottságban részt vevő minisztérium készíti el a jogharmonizációs javaslatot.

A jogharmonizációs javaslatot elkészítésének határideje: legkésőbb az uniós jogi aktus kihirdetésétől számított 30 nap.

 

A jogharmonizációs javaslat tartalma:

-         az első közigazgatási egyeztetésre bocsátás időpontja (év/hónap)

-         a Kormány döntésének javasolt időpontja (év/hónap)

-         törvény esetében: az Országgyűlés döntésének javasolt időpontja (év/hónap)

-         miniszteri rendelet esetében: a rendelet kihirdetésének időpontja (év/hónap)

-         a hatálybalépés javasolt időpontja (év/hónap).

 

Az elkészült jogharmonizációs javaslatot az illetékes minisztérium a MEH-EÜH, az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium részére küldi meg, továbbá tájékoztatásul, a véleménynyilvánítás lehetőségét biztosítandó, a Miniszterelnöki Hivatalnak is benyújtja, valamint, ha az első helyi felelős minisztérium úgy ítéli meg, hogy olyan jogalkotási lépésre is szükség van, amely más minisztérium feladatkörébe tartozik, akkor ennek a minisztériumnak is továbbítja a javaslatot. Amennyiben sürgős intézkedést igénylő uniós jogi aktusról van szó, akkor az aktus elfogadását követően az első helyi felelős minisztérium olyan időpontban teszi meg a javaslatot, hogy az uniós jogi aktus által megkívánt határidőre a szükséges jogharmonizáció teljesíthető legyen.

            Az első helyi felelős minisztérium és az egyeztetésbe bevont minisztériumok 30 napon belül egyeztetik egymás között a jogharmonizációs javaslatot. Kivételt képez ezen határidő alól a sürgős intézkedést igénylő uniós jogi aktus. Ebben az esetben az egyeztetésre haladéktalanul sor kerül. Az egyeztetés eredményét állami vezetői szinten szükséges megerősíteni. Akkor, ha nem jön létre megegyezés, az ügyet az EKTB állásfoglalását követően a Kormány elé terjeszti, s a döntést a Kormány hozza meg. A véglegesített jogharmonizációs javaslatban szereplő adatok az Igazságügyi Minisztérium által kialakított és vezetett jogharmonizációs adatbázisba is bekerülnek. A jogharmonizációs javaslatok elkészítését az igazságügy-miniszter és az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter rendszeresen ellenőrzi. Az ellenőrizhetőség érdekében a jogszabálytervezetekhez a tervezetet kidolgozó minisztérium vagy előterjesztő részletes táblázatot csatol, amelyben az szerepel, hogy az uniós jogi aktus egyes rendelkezéseinek a tervezet mely rendelkezései felelnek meg.

            A Kormány főszabály szerint a jogharmonizációs célú jogalkotás szempontjából úgy alkotja meg féléves munkatervét és törvényalkotási programját, hogy figyelembe veszi a jogharmonizációs javaslatokat is. A miniszteri rendeletekre vonatkozóan a miniszterek a minisztérium munkatervében az elfogadott jogharmonizációs javaslatokra való tekintettel járnak el.

            A jogharmonizációs feladatok teljesítését, a jogharmonizációs jogszabálytervezetek előkészítését az igazságügy-miniszter folyamatosan felügyeli, s amennyiben jelentős elmaradást, vagy azonnali intézkedést állapít meg, indokolt esetben erről előterjesztést készít a Kormány részére. A jogharmonizációt megvalósító jogszabály kihirdetéséről a felelős minisztérium haladéktalanul értesíti a MEH-EÜH-t és egyben azt is megjelöli, hogy az véleménye szerint mely közösségi jogi aktusokkal teremt teljes harmonizációt. A MEH-EÜH ezzel kapcsolatban az Igazságügyi Minisztérium álláspontját is megkéri. Végül, az Európai Bizottság részére notifikációs eljárásért a MEH-EÜH felel, vagyis tartozik bejelentési kötelezettséggel az uniós jogi aktusokat átültető hazai jogszabályokat illetően.

 

 

Kapcsolat az Európai Parlament magyar képviselőivel

 

Mivel a közvetlenül megválasztott európai parlamenti (EP) képviselők vannak legközelebb a „tűzhöz”, vagyis a brüsszeli folyamatokhoz, indokolt és egyben nagyon fontos a magyar képviselőkkel történő folyamatos és szoros kapcsolattartás, amely ugyanakkor nem nevezhető egységes gyakorlatnak az EU tagállamaiban. Ennek oka elsősorban az, hogy a képviselők az EP frakcióiba tömörülve a pártjaik érdekeit és nem a nemzeti érdekeket képviselik az EU döntéshozatala során. Ellenben az EP tagok „haza is figyelnek”, szemmel tartják a magyar választói hátteret is.

 

            Az Országgyűlés a 2004. évi LVII. törvényben szabályozta az EP magyarországi képviselőinek jogállását. A törvény értelmében létrejött az Európai Parlamenti Képviselők Fóruma, mint a képviselők konzultatív testülete, melynek tagja minden európai parlamenti képviselő. A fórum azzal a céllal alakult meg, hogy az EP napirendjén szereplő, a Magyar Köztársaság számára különösen fontos, stratégiai jelentőségű kérdésekben véleménycsere jöhessen létre. A fórum munkáját az Állandó Képviselet segíti. A törvény előírja, hogy az EP képviselők tanácskozási joggal részt vehetnek az Országgyűlés állandó bizottságainak ülésein, valamint a plenáris ülés európai integrációval összefüggő napirendi pontjainak tárgyalásán. Továbbá az EP képviselő az Országgyűlés bizottságainak tájékoztatást adhat a tevékenységéről és az EP Magyarországot érintő kérdéseiről.

 

A Kormány a 1023/2005. (III. 10.) Korm.határozatba építette bele az EP képviselőkkel való kormányzati együttműködés szabályait. Eszerint a kapcsolattartásért a tárca nélküli miniszter a szakminiszterekkel együtt felelős (az ebből eredő feladatok közigazgatási szintű előkészítése és végrehajtása a MEH-EÜH feladata), valamint a közös kül-és biztonságpolitikai, az európai biztonság-és védelempolitikai kérdésekben történő kapcsolattartásban a külügyminiszter jár el.

            A tárca nélküli miniszter a Tanács féléves elnökségi ciklusa elején konzultál a képviselőkkel az elnökségi programról és a magyar prioritásokról, továbbá az uniós döntéshozatali folyamatokhoz igazodva szükség szerint konzultálhat a képviselőkkel a Kormány adott európai uniós jogszabálytervezetre vonatkozó tárgyalási álláspontjáról (ilyen konzultációra Budapesten kívül az Állandó Képviseleten is sor kerülhet).

            A képviselők különböző természetű ügyekben fordulhatnak a Kormányhoz. Ha a megkeresés az EKTB vagy a Kormány által már elfogadott tárgyalási álláspontra vonatkozik, illetve nem közvetlenül tárgyalási álláspontra irányul – a minisztériumok saját hatáskörben adnak tájékoztatást a képviselőknek. Amennyiben olyan témában történik a megkeresés a képviselő részéről, amellyel kapcsolatosan a Kormányban még nem történt meg a tárgyalási álláspont elfogadása, az álláspont kialakítása a már ismertetett eljárási szabályok szerint valósul meg. Az EKTB minden héten kötelező napirendi pont keretében tekinti át az EP-vel való együttműködés kérdéseit és szükség szerint meghatározza az álláspontot vagy az ügyet a Kormány elé terjeszti, mely dönt az ügyben.

 

 

Összefoglalás

 

Összességében elmondható, hogy amennyiben a fentiekben ismertetett elmélet a gyakorlatban is megállja a helyét, Magyarország a kialakított koordinációs rendszerrel sikeres és kiterjedt Európa-politikát tud megvalósítani, melynek során kiemelten fontos szerep jut az Országgyűlésnek is: egy erős együttműködés a két hatalom között biztosíthatja a nemzeti érdekek minél hatékonyabb képviseletét az EU döntéshozatali folyamatában. A „magyar modell” a tagállamok között a középerős kategóriába sorolható, kormányzati szinten igyekszik minden egyes európai uniós témakört lefedni, amelyekre szakértői bizottságokat hozott létre. A kormányzati oldal sok szereplője első látásra fragmentált rendszert feltételez, ugyanakkor egy egységes egésszé áll össze a tevékenység folyamán, amelyet a tárca nélküli miniszter tart a kezében egy koordinációs mag élén. Az európai uniós tevékenységbe bekapcsolódnak a tárcák is, ezzel is elérve azt, hogy maguk a minisztériumok is mindennapi tevékenységük részévé tegyék az uniós ügyeket. Minden tárca és minden miniszter ugyanis a maga területén felel az uniós politikák nyomon követéséért, az induló magyar álláspontok kialakításáért, egyeztetéséért, jóváhagyásáért, majdan az Országgyűléssel történő vitájáért és a közösen kialkudott nemzeti pozíció minél hatékonyabb képviseletéért az EU döntéshozatalában, majd a döntéseket követő jogharmonizációs feladatok ellátása során.

Az Országgyűlés sem veszíti el tekintélyét, európai uniós ügyekben több jogszabály is rendelkezik a jogairól és lehetőségeiről a Kormány feletti ellenőrzési hatáskörét illetően. A magyar „scrutiny” modell a többi tagállamok között a középerős kategóriába tartozik: igyekszik minél kiterjedtebb kontrollt megvalósítani,ugyanakkor kellőképpen rugalmas rendszerről van szó. Néhány megjegyzés a modellel kapcsolatban:

 

Dokumentumok megküldése:

Nagyon jól szabályozott, hogy a Kormány azonnal (kézhezvételt követően) továbbítja az Országgyűlésnek a jogszabálytervezeteket, sőt, további dokumentumokat is, amelyekre az Országgyűlés igényt tart. Véleményem szerint nagyon fontos lenne az, hogy a munkaanyagok is minél gyorsabban megérkezzenek az EÜB kezébe (az amszterdami jegyzőkönyv szerint ez az EB feladata), ugyanis itt szerezhet a parlament először tudomást arról, hogy milyen javaslatok lesznek készülőben, milyen tárgykörben várható majd jogszabálytervezet – alkotás. Tehát már ezen munkaanyagok ismeretében az EÜB a tárgykörben érdekelt állandó bizottsággal – szakmai szinten – konzultálhat és kialakíthat egy előzetes állásfoglalást. Természetesen közben folyamatosan figyelni kell az illető anyag útját (állandó konzultáció a brüsszeli Állandó Képviselettel, sőt ideális lenne egy külön szakértő kiküldése, akinek a feladata az lenne, hogy begyűjtse a szükséges formális és informális információkat a minél hatékonyabb nemzeti pozíció kialakítás céljából), és a konzultációk folyamán up-to-date felkészültséggel kell rendelkezzen a magyar fél a nemzeti érdekek érvényesítése céljából. Utolsó befolyásolási szintnek a munkacsoportokat jelölném meg, véleményem szerint sem a COREPER, sem pedig a Tanács ülésén már érdemben nem lehet befolyásolni a döntéseket.

 

Képviselendő nemzeti pozíció:

Mivel minden fél év kezdetén a soros elnökség pontosan megjelöli, milyen témakörökkel kapcsolatban várható jogszabályalkotás, ehhez a jegyzékhez a Kormánynak is hozzá kell férnie és megküldi az Országgyűlés részére előzetes tájékozódás céljából. Amikorra a Kormánytól megérkeznek az EU döntéshozatali eljárásában napirenden szereplő tervezetek – az Országgyűlésnek készen kell állnia a gyors reagálásra – amennyiben már előzőleg megfogalmazott (konzultációs dokumentumok alapján) állásfoglalást, akkor azt az európai uniós tervezetben foglaltak szerint módosíthatja és eképpen egyeztet a Kormánnyal a kialakítandó magyar nemzeti pozícióról. Fontos, hogy az egyeztetett pozíciót képviselje a Kormány képviselője mind a COREPER mind pedig a Tanács ülésén, ugyanis, ha az előzőekhez képest ellentétes pozíciót képvisel, avagy kimegy a Tanács döntéshozó tárgyalásáról, komolytalanná válhat. A törvényben szabályozott, hogy a Kormány csak indokolt esetben térhet el az állásponttól és arról szóbeli indoklási kötelezettsége is van. Tehát magyarán: eltérhet, de milyen mértékben? Ezt kissé veszélyesnek tartom, ugyanis, amennyiben a fent tárgyalt „ideális” eset érvényesül, tehát hogy az Országgyűlés naprakészen követi és alakítja állásfoglalását és maga a Kormány is megteszi ezt az álláspontjavaslatának kialakításával, akkor a magyar fél erős tárgyaló partnernek bizonyul az Európai Unióban és a „fináléban” már nem szükséges a magyar pozíción módosítani, alakítani. Annál is inkább, mivel a többi tagállam képviselni kívánt álláspontját is megismerte már mindkét fél. Igazándiból itt a kötött mandátum felé hajlik a véleményem, viszont, amennyiben mégis valamilyen oknál fogva szükséges az eltérés a Tanács ülésein, akkor a Kormánynak azonnal jeleznie kell a pozíción végrehajtandó módosítási szándékát az EÜB-nek, amelynek arra haladéktalanul reagálnia kell – annak érdekében, hogy ne a magyar fél miatt húzódjon el a tárgyalás – illetve a Kormánynak vissza kell küldenie az álláspontot az EÜB-hez, megjelölve azt, hogy mely pontok érintenének változtatást, s az EÜB ezt figyelembe véve kialakítja az új állásfoglalását, amelyet azonnal megküld a Kormánynak. Ettől viszont már ne lehessen eltérni a döntéshozatali folyamatban. A jogszabályokban konkrétan nem szerepel a parlamenti fenntartás intézménye, ellenben kiolvasható, hogy a Kormány csak abban az esetben képviselheti a tárgyalási álláspontját a brüsszeli tárgyalások folyamán, amennyiben határidőre az Országgyűléstől nem érkezik meg az uniós jogszabálytervezettel kapcsolatos állásfoglalás. Ugyanakkor a jogszabályok tartózkodnak a pontos határidő megjelölésétől, emiatt javasolt lenne napra pontosan meghatározni az időintervallumokat.

 

Utólagos tájékoztatási kötelezettség:

A Kormány szóbelileg indokolja meg, amennyiben eltért az Országgyűlés állásfoglalásától, s az indoklás elfogadásáról az Országgyűlés dönt. Véleményem szerint pontosabban meg kellett volna határozni a törvényben, hogy milyen következményei lesznek az indoklásnak, milyen jogosítványokkal élhet az Országgyűlés a Kormány felé. Mivel ez magában rejtheti annak lehetőségét, hogy a Kormány ha egyszer eltér az állásfoglalástól, akkor másodszor és harmadszor is megteszi, s csak annyi kötelezettsége van, hogy azt megindokolja. Szerintem nem elegendő az IGEN – NEM az Országgyűlés részéről, szigorúbban kellene szabályozni azt, hogyan, milyen mértékben és milyen következményekkel lehetséges a kialakított pozíciótól való eltérés. A tagállamok gyakorlatában találkozhatunk a jogi és politikai felelősséggel is. Előbbi Ausztria kontrollmodelljében olvasható, ámbár még nem alkalmazták a tagság során, általánosnak mondható az, hogy az illetékes miniszter politikai felelősséggel tartozik a parlamentje felé.    

 

 

 

 

 

 

1. sz. melléklet

 

 

Az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság Szakértői Csoportjainak

vezetése és tagsága

 

 

 

A szakértői csoportot vezető minisztérium/országos hatáskörű szerv

 

Szakértői csoport megnevezése

 

Szakértői csoport tagjai

BM

1. Belügyi együttműködés

MEH-EÜH, IM, PM, ICSSZEM, KüM, EüM, MeH (NBI), KvVM, FMM, GKM

EüM

2. Személyek szabad áramlása

MEH-EÜH, IM, PM, FMM, OM, BM, ICSSZEM

EüM

3. Népegészségügy

MEH-EÜH, IM, PM, FVM, ICSSZEM

EUTNM (NFH)

RFFTNM (MTRFH)

4. Regionális politika, strukturális eszközök koordinációja

MEH-EÜH, IM, PM, KüM, OM, BM, GKM, FVM, FMM, EüM, KvVM, NKTH, ICSSZEM, IHM, MTH

FMM

5. Foglalkoztatás-és szociálpolitika

MEH-EÜH, IM, PM, ICSSZEM, OM, EüM, GKM

FVM

6. Mezőgazdaság

MEH-EÜH, IM, PM, KvVM, MSZH, GKM, MKEH, EüM

FVM

7. Halászat

MEH-EÜH, IM, PM, KvVM

GKM

8. Áruk szabad áramlása, piacfelügyelet

MEH-EÜH, IM, PM, BM, EüM, FVM, HM, KvVM, NKÖM, IHM, ICSSZEM, MKEH, MSZH, OLÉH, FMM

GKM

9. Közlekedéspolitika

MEH-EÜH, IM, PM, BM, KvVM, FVM, KüM, MTRFH, IHM, MTH

GKM

10. Energia

MEH-EÜH, IM, PM, KvVM, GVH, OAH, MeH (NBI), NKTH, KüM

GKM

11. Iparpolitika

MEH-EÜH, IM, PM, FVM, NKTH, GVH, KvVM, OLÉH

GKM

12. Kis-és középvállalatok

MEH-EÜH, IM, PM, GVH, FVM, FMM, NKTH, KvVM, MSZH, IHM

ICSSZEM

13. Fogyasztóvédelem, a fogyasztók egészségének védelme

MEH-EÜH, IM, PM, EüM, FVM, KvVM, GVH, GKM, MTH

GKM

14. Különleges és kizárólagos jogok (Liberalizáció)

MEH-EÜH, IM, PM, GVH, BM, IHM

RFFTNM (MTH)

15. Turisztika

MEH-EÜH, IM, PM, NKÖM, BM, FVM, KvVM, MKEH, MTRFH

ICSSZEM

16. Ifjúságpolitika és sportügyek

MEH-EÜH, IM, PM, OM, NSH, FMM, BM, EüM, MTH

IHM

17. Távközlés és információs technológiák, postai szolgáltatások

MEH-EÜH, IM, PM, MeH (NBI), NKTH, GVH, BM, OM, MŰI

IM

18. Vállalati versenyjog

MEH-EÜH, PM, GVH, GKM

IM

19. Vállalati jog (számvitel nélkül)

MEH-EÜH, PM, MSZH, FMM, PSZÁF

IM

20. Közbeszerzés

MEH-EÜH, PM, KBT, GVH, MeH (KSZF), MeH (EKK)

IM

21. Adatvédelem

MEH-EÜH, PM, BM, IHM, MeH (NBI), KüM, FMM

IM

22. Büntető-és polgári jog, igazságügyi együttműködés

MEH-EÜH, PM, BM, KüM, OIT

KSH

23. Statisztika

MEH-EÜH, IM, PM, MNB, FVM, FMM, OM, GKM, IHM, KvVM, EüM, ICSSZEM, BM, MTRFH, NFH

MEH-EÜH

24. Szolgáltatások szabad áramlása (pénzügyi szolgáltatások nélkül)

IM, PM, GKM, IHM, MTH, ICSSZEM, BM, MKEH, EüM, OM, FMM, NKÖM, KvVM

GKM

25. Külgazdasági kapcsolatok

MEH-EÜH, IM, PM, KüM, GVH, MKEH, FVM

KüM

26. Közös Kül-, Biztonság-és Védelempolitika

MEH-EÜH, MKEH, IM, PM, HM, BM, MeH (NBI)

MEH-EÜH

társvezető: KüM

27. Intézmények

IM, PM, érintett tárcák

MEH-EÜH

társvezető: KüM

28. Egyebek

IM, PM, érintett tárcák

KüM

29. Nemzetközi fejlesztési együttműködés

MEH-EÜH, IM, PM, HM, BM, GKM

KvVM

30. Környezetvédelem

MEH-EÜH, IM, PM, NKTH, MTH, BM, GKM, FVM, EüM, MTRFH

NKÖM

31. Audiovizuális politika

MEH-EÜH, IM, PM, IHM, ORTT

NKÖM

32. Kultúra

MEH-EÜH, IM, PM

NKTH

33. Tudomány és kutatás

MEH-EÜH, IM, PM, NFH, MSZH, IHM, EüM, FVM, MTA, GKM, KvVM, MŰI, OM, NKÖM, KüM, OAH

OAH

34. Nukleáris energia

MEH-EÜH, IM, PM, BM, GKM, MeH (NBI), KvVM, EüM

OM

35. Oktatás és képzés

MEH-EÜH, IM, PM, NKÖM, ICSSZEM, NKTH, EüM, IHM, FMM

PM

36. Tőke szabad áramlása

MEH-EÜH, IM, BM, GKM, FVM, KvVM, MNB, PSZÁF, ORFK

PM

37. Adózás

MEH-EÜH, IM, GKM, KvVM, NKÖM

PM

38. Pénzügyi szolgáltatások (fogyasztói kölcsön)

MEH-EÜH, IM, ICSSZEM, MNB, PSZÁF

PM

39. Állami támogatások

MEH-EÜH, IM, FVM, GKM, MTRFH, NKTH

PM

40. Gazdasági és Monetáris Unió

MEH-EÜH, IM, MNB, PSZÁF

PM

41. Vámunió, vámjog, vámegyüttműködés

MEH-EÜH, IM, NKÖM, GKM, EKH, FVM, MKEH

PM

42. Pénzügyi ellenőrzés

MEH-EÜH, IM, KEHI

PM

43. Költségvetés

MEH-EÜH, IM

PM

44. Számvitel

MEH-EÜH, IM

PM

45. OLAF szakértői csoport

MEH-EÜH, IM, BM, MeH (NBI), VPOP

IM, MEH.EÜH

46. Az Európai Közösségek Bírósága és Elsőfokú Bírósága előtti, valamint az ezeket megelőző eljárások

PM, érintett tárcák

ICSSZEM

47. Kábítószer ügy

MEH-EÜH, IM, PM, BM, EüM, KüM, GKM, MeH (NBI), FVM, ORFK, OM

EUTNM

48. Kommunikáció

MEH-EÜH, IM, PM, KüM, érintett tárcák

FMM

49. Munkavállalók szabad áramlása

MEH-EÜH, IM, PM, BM, ICSSZEM, KüM

 

 

 

 

2. sz. melléklet

 

 

Az Európai Unió tanácsi formációi előkészítésének

kormányzati felelősségi rendje

 

Tanácsi formáció

Felelős minisztérium/országos hatáskörű szerv

Társfelelős minisztérium/országos hatáskörű szerv

Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC)

MEH-EÜH, KüM, PM

HM, BM, GKM

Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN)

PM

MEH-EÜH, GKM

Bel-és Igazságügyi Tanács

BM, IM

PM, KüM, MEH-EÜH, ICSSZEM, EüM

Foglalkoztatás, Szociálpolitika, Egészség-és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa

FMM

EüM, IM, ICSSZEM, FVM, GKM, MEH-EÜH, OM, BM

Versenyképességi Tanács

MEH-EÜH

GKM, IM, OM, PM, EüM, FMM, FVM, MSZH, GVH, NKTH, ICSSZEM, IHM, KvVM, BM

Közlekedési-, Távközlési és Energia Tanács

GKM, IHM

MeH, BM, OAH, MEH-EÜH

Mezőgazdasági és Halászati Tanács

FVM

MEH-EÜH, EüM

Környezetvédelmi Tanács

KvVM

BM, GKM, FVM, EüM, MEH-EÜH

Oktatás, Ifjúság és Kultúra Tanácsa

OM, ICSSZEM, NKÖM

FMM, EüM, MEH-EÜH

 

 



[1] „35/A. § (1) Az európai integrációval összefüggő ügyekben az Országgyűlés vagy bizottságai ellenőrzési jogkörének, az Országgyűlés és a Kormány között folytatott egyeztetésnek, továbbá a Kormány tájékoztatási kötelezettségének részletes szabályairól a jelenlegi országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény rendelkezik.

(2) A Kormány az Országgyűlés részére megküldi azokat a javaslatokat, amelyek az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirenden szerepelnek.”

[2] [334/2004. (XII.15.)] Korm. rendelet az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter feladat-és hatásköréről

[3] [1022/2005. (III.10.)] Korm. határozat 1. pontja. A Kormány kabinetjeiről szóló [1107/2002. (VI.18.)] Korm. határozat módosított 4. pontja

[4] Az Európai Ügyek Kabinetjének vezetője az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter; helyettes vezetője a külügyminiszter; tagjai: a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a belügyminiszter, az igazságügy-miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, és a pénzügyminiszter; titkára az Európai Ügyek Hivatalának elnöke.

[5] [356/2004. (XII.23.)] Korm. rendelet az Európai Ügyek Hivataláról

[6] „A tárca nélküli miniszter – az érintett miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve, illetve azok bevonásával – a feladat-és hatásköréből eredő kormányzati feladatok összehangolása körében:

a)       Irányítja az európai uniós tagságból eredő kormányzati feladatok előkészítését, végrehajtását, ellenőrzését;

b)       Kialakítja a Magyar Köztársaság európai uniós döntéshozatalban képviselendő tárgyalási álláspontjait. Biztosítja ezek tartalmi összhangját és közreműködik a magyar érdekek érvényesítésében;

c)       Ha az álláspont meghatározásának késedelme a Magyar Köztársaság érdekeinek lényeges sérelméhez vezetne, az Európai Unióban képviselendő álláspontot – az egyeztetés során képviselt álláspontok figyelembevételével – a miniszterelnökkel történő egyeztetés alapján a tárca nélküli miniszter alakítja ki;

d)       A jogharmonizációs tevékenység kivételével összehangolja a minisztériumok, országos hatáskörű szervek közösségi politikákhoz kapcsolódó tevékenységét és a közösségi politikák végrehajtásához szükséges hazai intézkedéseket, beleértve a bel-és igazságügyi területet;

e)       Az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (a továbbiakban: EKTB) elnökeként rendszeres tárcaközi egyeztetést folytat, és szükség szerint a többi tárcát érintő, de az EKTB keretében nem megoldható kérdésekben további egyeztetési eljárást folytat. Vitás kérdések fennmaradása esetén az Integrációs Kabinet vagy szükség szerint a Kormány felé előterjesztést készít;

f)        Ellátja a Kormány képviseletét az Európai Unió Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának általános ügyeket érintő kérdéseinek – feladat-és hatáskörébe eső – szakmai előkészítését. Ellátja a Versenyképességi Tanács ülései előkészítését;

g)       Ellátja a Kormány képviseletét az Európai Unió Versenyképességi Tanácsában és részt vesz az Európai Unió európaügyi minisztereinek találkozóin. Képviseli a Kormányt az Európai Unió Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának ülésein a feladat-és hatáskörét érintő általános ügyekben;

h)       Ellátja az Európai Tanács üléseinek általános ügyeket érintő napirendjének – feladat-és hatáskörébe eső – szakmai előkészítését;

i)         Ellátja az Európai Unió egységes belső piacának hatékony működéséhez szükséges belső piaci koordinációt;

j)         Gondoskodik az európai uniós tagsággal összefüggő kormányzati kommunikációs feladatokról.”

[7] „(1) A tárca nélküli miniszter a 2. §-ban meghatározott feladat-és hatáskörében:

a)       A Magyar Köztársaság Európai Unió mellett működő Állandó Képviseletének (a továbbiakban: Állandó Képviselet) vezetőjét a Külügyminisztériummal egyidejűleg tájékoztatja az e rendelet döntéshozatali szabályának megfelelően kialakított, az Állandó Képviselők Bizottságában és egyéb tanácsi formációkban képviselendő magyar álláspontról. Az érintett miniszterekkel és az Állandó Képviselet vezetőjével együttműködésben gondoskodik az Állandó Képviselet szakdiplomatáinak szakmai irányításáról a feladat-és hatáskörébe tartozó ügyekben;

b)       Közreműködik a Magyar Köztársaságnak az Európai Unió tagállamaival való viszonyában az európai uniós politikákat érintő kérdések kialakításában;

c)       Összehangolja a Kormány és az Országgyűlés európai integrációs ügyekkel kapcsolatos együttműködésével összefüggő kormányzati feladatokat;

d)       Összehangolja az Európai Parlamenttel kapcsolatos kormányzati feladatokat.

(2) Az Állandó Képviselet szervezeti és működési szabályzatát a külügyminiszter a tárca nélküli miniszterrel egyetértésben állapítja meg. A tárca nélküli miniszter az Állandó Képviseletre kihelyezendő szakdiplomatákra az érintett miniszterek egyetértésével a külügyminiszternek személyi javaslatot terjeszthet elő.”

[8] „(1) A tárca nélküli miniszter látja el – az igazságügy-miniszter bevonásával  - a Magyar Köztársaság képviseletét a közösségi jog megsértése miatt indult eljárásokban az Európai Bíróság előtti eljárást megelőző szakaszban. Ezzel kapcsolatban – az igazságügy-miniszter bevonásával – koordinálja a beadványok előkészítését, és az egyeztetések alapján elkészíti a beadványokat.

(2) A tárca nélküli miniszter képviselője – mint az Európai Bíróság előtti eljárásokban a Magyar Köztársaság képviseletét meghatalmazottként ellátó igazságügy-miniszter képviselője által az eljárásba bevont – részt vesz az Európai Bíróság előtti eljárásokban.”

[9] „A tárca nélküli miniszter feladat-és hatáskörében:

a)       Előkészíti az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe tartozó döntések tervezeteit;

b)       Véleményezi a kormány-előterjesztések és a miniszteri rendeletek tervezeteit;

c)       Jogi szabályozást igénylő kérdésekben rendeletet alkot;

d)       Ellátja a Kormány országgyűlési képviseletével kapcsolatos feladatokat, együttműködik az Országgyűlés illetékes bizottságaival;

e)       Törvényben meghatározott gazdasági társaságok vonatkozásában gyakorolja a tulajdonost megillető jogokat;

f)        Ellátja mindazokat a feladatokat, amelyet jogszabály, kormányhatározat vagy a miniszterelnök a feladatkörébe, illetőleg hatáskörébe utal.”

[10] [1007/2004. (II.12.)] Korm. határozat, [1023/2005. (III. 10.)] Korm.határozat

[11] [1007/2004. (II.12.)] Korm. határozat, [1023/2005. (III. 10.)] Korm.határozat

[12] [1007/2004. (II.12.)] Korm. határozat, [1023/2005. (III. 10.)] Korm.határozat

[13] Lásd 1. sz. melléklet: az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság Szakértői Csoportjainak vezetése és tagsága

[14] Az Európai Tanács üléseinek napirendi pontjait – feladat-és hatáskörében – a külügyminiszter és a tárca nélküli miniszter készíti elő, együttműködve a Miniszterelnöki Hivatallal.

[15] Az egyéb tanácsi előkészítő-bizottságok ülésén képviselendő tárgyalási álláspont kialakítása érdekében az első helyi felelős minisztérium tárcaközi egyeztetést folytathat, melynek eredményéről tájékoztatja az EKTB-t. Főszabály szerint a tárcaközi egyeztetésre a horizontális kormányzati szervek képviselőjét is meg kell hívni.

[16] http://www.euhivatal.hu/euh/tagallam2.htm

[17] Bizottsági rendszer. Az Európai Bizottság tevékenységének irányításában a Tanácsot nagyszámú bizottság segíti, melynek tagjai a tagállamok képviselői. A bizottságok három csoportba sorolhatók: tanácsadó-, menedzsment- (végrehajtó) és szabályozási bizottság.

[18] Lásd 2. sz. melléklet: Az Európai Unió tanácsi formációi előkészítésének kormányzati felelősségi rendje

[19] A közös kül-és biztonságpolitikai, valamint az európai biztonság-és védelempolitikai témában érkező uniós dokumentumoknak az Országgyűlés részére történő továbbításáért, és az ezekkel kapcsolatos egyeztetési eljárásokért, azaz a tárgyalási álláspontok kialakításának és képviseletének koordinációjáért a külügyminiszter a felelős.

[20] A törvényhozási tárgykörbe tartozó jogszabálytervezeteknek az országgyűlési értesítésben való szerepeltetéséhez az igazságügy-miniszter egyetértése szükséges.

[21] Megjegyzés: a kormányzati EU-koordináción belül tartalmilag és eljárásilag nincs különbség a tárgyalási álláspont kialakításában, akár egyeztetési eljárást kezdeményez az Országgyűlés, akár nem, lásd: A Kormány álláspontjának kialakítása c. fejezet.

[22] Az EÜB szóbeli eljárás keretében vizsgálja meg az európai uniós jogszabálytervezeteket és az azokra vonatkozó álláspontjavaslatokat.

[23] Ilyen indítványt rendes ülésszakonként legfeljebb négy európai uniós jogszabálytervezet egyeztetésére lehet tenni.

[24] Sem a törvény, sem az Országgyűlés Házszabálya nem határoz meg konkrét időintervallumot. A törvényben az „ésszerű határidő” terminus, a Házszabályban pedig az „európai uniós döntéshozatal rendje által megkívánt határidőig” terminus szerepel.

[25] Az Országgyűlés Házszabálya 69. § (3) bekezdésében meghatározott személyek.

[26] Tehát az EÜB nem ad kötött mandátumot a Kormánynak, viszont elvárja, hogy a Kormány lehetőleg az EÜB állásfoglalása alapján járjon el a tanácsi tárgyalások folyamán.

[27] Azt nem szabályozza a törvény és a Házszabály sem, hogy milyen következményekkel jár a tanácsi ülésen részt vevő miniszterre nézve az indoklás nem elfogadása.

[28] A határidőknél figyelemmel kell lenni az uniós jogi aktusban meghatározott végrehajtási határidőre, valamint tekintettel kell lenni arra is, hogy a jogszabály címzettjeinek elegendő idő álljon rendelkezésére a jogszabály kihirdetése és a hatálybalépése között az alkalmazkodásra való felkészülésre.

2005/4. szám tartalomjegyzéke