Király Andrea
Számos feltétel, meghatározó lendület:
európai uniós ügyek a szerb Népképviselőházban
„Az EU bővítési politikája kiváló példája annak, hogyan fordíthatjuk át az előttünk álló
komoly kihívásokat a biztonságosabb és virágzó Európa megteremtésére irányuló
lehetőséggé.” (Štefan Füle)
Bevezetés, a tanulmány célja
A tanulmányt bevezető idézet az Európai Unió és a csatlakozni igyekező állam szemszögéből is azonos jelentéssel társul, a bővítési folyamat során mindkét oldal kihívásoknak és bizonyos fokú bizonytalanságnak néz elébe – az Európai Unió felől kétségekre adhat okot, vajon a tagságot elnyerni szándékozó állam rendelkezik-e az elvárt és feltételként meghatározott jogi, politikai, gazdasági, társadalmi felkészültséggel annak garanciájára, hogy nem hátráltatja az Európai Unió működését és lendületét; a csatlakozásra váró állam nézőpontja is hasonló: vajon a több éves fáradtságos munka eredményes lesz-e (azaz elnyeri-e a tagságot a kitűzött céldátumon), majd tud-e a tagságból fakadó előnyökkel és jogokkal élni, teljesíteni tudja-e a tagságból eredő kötelezettségeket – ugyanakkor a két fél hatékony együttműködése, a sikeres tárgyalássorozat eredményes együttműködéshez, a pozícióik megerősítéséhez vezet. A Nyugat-Balkán integrációjának előrehaladása azokat a véleményeket cáfolja, melyek szerint az Európai Unió belefáradt az utóbbi két, 2004. évi és 2007. évi kibővülésbe. A Lisszaboni Szerződés eltávolította az intézményi akadályokat, és lehetővé tette az összes külpolitikai eszköz együttes végrehajtását. Az Európai Bizottság 2010. évi bővítési csomagja is azt bizonyítja, az Európai Unió készen áll újabb államok befogadására: a Horvátországgal folytatott tárgyalások végső szakaszba jutottak,[1] a Törökországgal folyó tárgyalások pedig – habár lassú ütemben – de előrehaladnak. Megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Izlanddal, továbbá a Bizottság előterjesztette Albánia és Montenegró tagsági kérelmére vonatkozó véleményeit. A Bizottság megismételte azt a 2009. évi ajánlását, hogy kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, továbbá megerősítette Bosznia-Hercegovina és Koszovó európai perspektíváját. 2010. október 25-én, az Európai Unió Tanácsa (Általános Ügyek Tanácsa) felkérésére pedig megkezdte Szerbia EU-tagság iránti kérelmének[2] feldolgozását, melynek következő lépéseként november 24-én egy 2.483 kérdésből álló kérdőívet továbbított Belgrádnak, valamint a 2010. évi országjelentésben foglalt hiányosságok, az úgynevezett tíz pontból álló lista minőségi javítását és végrehajtását várja egy estleges, a jövő év második felében megfogalmazandó pozitív vélemény, illetve a csatlakozási tárgyalások megkezdésének feltételeként. A szerb kormány abban a szerencsés helyzetben is tudhatja magát, hogy túl van egy kérdőív kitöltési „főpróbán”, ugyanis megtörtént a Horvátországhoz és Montenegróhoz eljuttatott kérdőívek áttanulmányozása, több lehetséges kérdésre (gyakorlatilag a kérdőív 85-90 százalékában) már előre készen áll a válasszal. A kormány továbbá egy, az Európai Bizottság országjelentését szem előtt tartó akciótervet is elfogadott a 2011. évre vonatkozóan, továbbá tervei között szerepel, hogy 2012. végéig sikerül végrehajtani a közösségi és a nemzeti jogrendszer összehangolását. Ehhez az óriási munkához elengedhetetlen egy jól működő partneri viszony megléte és megerősítése a parlamenttel, a szerb Népképviselőházzal (Narodna Skupština, a továbbiakban: képviselőház) is, valamint hasonló fontossággal bír a vajdasági végrehajtó és törvényhozó hatalommal történő együttműködés is. E tanulmány célja, hogy bemutassa, elsősorban a 2008-2012-es parlamenti időszakban[3] hogyan és milyen hatékonysággal szerepelnek európai uniós ügyek a képviselőház, különös tekintettel az Európai Integrációs Bizottság tevékenységében valamint milyen nemzetközi kapcsolatokat ápol, végül az Európai Bizottság kritikáit is figyelembe véve a jövőbeni teendők és kontroll lehetőségek következnek.
A parlament és a kormány együttműködése
A Szerb Köztársaság egykamarás képviselőházának 250, közvetlenül, titkos szavazással megválasztott képviselője van. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonyát négy jogszabály rendezi: az alkotmány[4], a kormányról szóló törvény, a képviselőházról szóló törvény, valamint a parlament házszabálya. Az alaptörvény 99. cikkelye értelmében a képviselőház a következő hatáskörben látja el tevékenységét:
1. meghozza és módosítja az alkotmányt,
2. dönt a Szerb Köztársaság határainak módosításáról,
3. köztársasági referendumot ír ki,
4. megerősíti a nemzetközi szerződéseket, amikor megerősítésükre törvény kötelez,
5. dönt a háborúról és a békéről valamint kihirdeti a háborús vagy rendkívüli állapotot,
6. felügyeli a biztonsági szolgálatok munkáját,
7. meghozza a Szerb Köztársaság hatáskörébe tartozó törvényeket és egyéb általános aktusokat,
8. előzetes jóváhagyást ad az autonóm tartomány statútumára,
9. elfogadja a honvédelmi stratégiát,
10. elfogadja a fejlesztési tervet és a területrendezési tervet,
11. a kormány javaslata alapján elfogadja a Szerb Köztársaság költségvetését és zárszámadását,
12. büntetőjogi közkegyelemben részesít, továbbá választói jogainak keretén belül, a képviselőház:
13. megválasztja a kormányt, felügyeli annak munkáját, valamint dönt a kormány és a miniszterek megbízatásának megszűnéséről,
14. megválasztja és felmenti az alkotmánybírókat,
15. megválasztja a Legfelsőbb Fellebbviteli Bíróság elnökét, a bíróságok elnökeit, a köztársasági ügyészt, ügyészeket, bírókat és az ügyész-helyetteseket, az alkotmánnyal összhangban,
16. megválasztja és felmenti a Szerb Nemzeti Bank kormányzóját és felügyeli annak munkáját,
17. megválasztja a polgárjogi biztost és felügyeli annak munkáját,
18. törvényben meghatározott más tisztségviselőket is kinevez és felment, végül a képviselőház az alkotmányban és törvényben meghatározott egyéb feladatokat is ellát.
Az alkotmány 124., 129-131. cikkelye rendezi a kormány és a parlament viszonyát: a 124. cikkely értelmében a Szerb Köztársaság politikájáért, a törvények, előírások és a képviselőház egyéb aktusai végrehajtásáért, valamint az államigazgatási szervek munkájáért a kormány a képviselőháznak tartozik felelősséggel. A 129. cikkely szabályozza az interpelláció intézményét, miszerint legalább 50 képviselő interpellációt nyújthat be a kormány vagy annak egyes tagjai munkájával kapcsolatban. Valamint a bizalmi szavazásról a 130-131. cikkelyek szólnak: a kormány- vagy kormánytag iránti bizalmi szavazást legalább 60 képviselő követelheti, és a kormány is kérhet bizalmi szavazást.
A kormányról szóló törvény[5] 34-39. cikkelye szól a kormány és a parlament viszonyáról, a következők szerint: a kormány a képviselőháznak törvényeket és más aktusokat javasol és véleményt nyilvánít a törvényjavaslatokról és más olyan aktusokról, amelyeket nem maga terjesztett elő. Továbbá a kormány minden évben javaslatot tesz a képviselőháznak a költségvetés elfogadására – a költségvetésről szóló javaslatot legkésőbb folyó év november elsejéig kell benyújtania. A kormány jelentéstételi kötelezettsége a következőket foglalja magában: az elmúlt évben végzett munkájáról legkésőbb 60 nappal a köztársasági költségvetés zárszámadására tett javaslat előterjesztése előtt köteles beszámolni. A képviselőház kérésére a kormány és minden tagja a saját munkájáról köteles jelentést benyújtani. A kormány hatáskörét érintő kérdésekben a kormány köteles álláspont megfogalmazására a képviselőház javaslatával kapcsolatban, valamint javasolhatja a törvényhozás részére a kormány hatáskörét érintő kérdések megvitatását és azokkal kapcsolatos állásfoglalás elfogadását.
Szabály szerint a kormány képviselői részt vesznek a parlament munkájában az általa javasolt törvények és más aktusok elfogadását megelőző munkában és azon a jogszabály-javaslatokat illetően, amelyeket nem a kormány terjesztett elő, a parlament kérésére ezek megvitatásából is kötelezően kiveszik a részüket. Ami pedig az általános tájékoztatást illeti, a törvény értelmében a kormány és minden tagja köteles megküldeni a parlament részére a kormány vagy bármely tagja munkájához kötődő ügyek megvitatásához szükséges tájékoztatást és adatot.
A képviselőházról szóló új törvény[6] az 56. cikkely rendezi a kormány és a parlament viszonyát, eszerint: a kormány a munkájáról legalább évente egyszer jelentést terjeszt a képviselőház elé. A parlament képviselői kérdésekkel, interpellációkkal, bizalmatlansági szavazással és tényfeltáró bizottság létrehozásával is ellenőrizheti a kormány és tagjainak tevékenységét.
Az új házszabály általánosságban az alábbiakban rendelkezik a parlament és a kormány viszonyáról[7]:
- a kormányelnök joga és kötelezettsége a kormánynak a képviselőházban történő képviseletére a képviselőház hatáskörébe tartozó összes ügy megvitatásakor.
- a napirenden szereplő egyes kérdések, illetve a bizottságok munkája alkalmával a kormány határozza meg azt a személyt, aki törvény alapján ellátja a kormány képviseletét
- a szakmai és egyéb magyarázatok bizottsági ülésen történő megadása céljából a kormány felhatalmazhatja a kormány valamely tagját: a kormány által benyújtott törvényjavaslatok, vagy egyéb jogszabály javaslatok, vagy más anyagok kapcsán a kormány tájékoztatja a képviselőházat arról, hogy mely kormányképviselők és kormány által felhatalmazott tagok vesznek részt a plenáris ülésen és a bizottságokban. A képviselőház és bizottságai pedig üléseikről és azokról az ügyekről, amelyek napirenden szerepelnek, tájékoztatják a kormányt és az illetékesség szerinti minisztériumot
- ami a kormány iránti bizalmat illeti, a kormány a kormányelnök személyében kérheti a képviselőházat írásbeli bizalmassági szavazásra és jogában áll ezen kérelem megindokolása: amennyiben a képviselőház nem szavaz bizalmat a kormánynak, a parlament elnöke erről azonnal értesíti a köztársasági elnököt.
Az Európai Integrációs Bizottság felépítése és hatáskörei[8]
A képviselőház bizottságainak megalakításáról a házszabály 23-24., az általános szabályozásokat, a bizottságok meghatározását, hatásköröket a 41-47. cikkelyek, az ülések rendjéről és lebonyolításáról a 70-82. cikkelyek rendelkeznek.
Az Európai Integrációs Bizottság összetételét a 2008. évi általános parlamenti választások eredményeinek ismeretében a következők határozták meg: a választásokat követően a frakciók megbizonyosodnak arról, mennyi bizottsági helyben gondolkodhatnak, majd ezt követi egy megállapodás arról, mely bizottság(ok)ban lesznek a helyeik, frakción belül születik a személyekről szóló döntés. A jelen parlamenti időszakra (2008-2012) jellemző, hogy amely pártok számára fontos szereppel bír az európai integráció (és ez a hatalmi koalíciós pártokra vonatkozik elsősorban), azok a „legerősebb”, tárgyban legkompetensebb tagjaikat delegálták.[9]
A jelen parlamenti időszakban a Vajdasági Magyar Szövetség, mint hatalmi koalíciós partner ragaszkodott a bizottság elnöki tisztségéhez, melyet Varga László tölt be[10], az alelnök pedig a Szerbiai Demokrata Párt képviselője.
Ami ebből a szempontból előny (mint például az elhivatottság az európai ügyek iránt) ugyanakkor hátrány is – mivel a pártok legfontosabb emberei kaptak helyet a bizottsági székben – nagyon nehezen lehet időzíteni az üléseket.
Az Európai Integrációs Bizottság létszáma 17 fő, az új házszabály bizottságok létrehozásáról szóló 23-24. pontja értelmében lehetőség van póttagok megválasztására is, ellenben eddig erre nem került sor és elképzelhető, hogy a következő mandátumig nem is lesznek póttagjai a bizottságnak.
Megoszlás pártok(frakciók) alapján képviselőház megalakulását követően: Demokrata Párt: 4 fő (Európai Szerbiáért frakció); Szerb Radikális Párt: 4 fő (Szerb Radikális Párt frakciója); Szerbiai Demokrata Párt: 2 fő (Szerbiai Demokrata Párt frakciója); Vajdasági Magyar Szövetség: 1 fő (Kisebbségi frakció); G17: 1 fő (a G17 Plus frakciója[11]); Liberális Demokrata Párt: 1 fő (a Liberális Demokrata Párt frakciója); Új Szerbia: 1 fő (Új Szerbia frakció); Vajdasági Szociáldemokrata Liga: 1 fő (Európai Szerbiáért frakció); Egységes Szerbia: 1 fő (Szerb Szocialista Párt-Egységes Szerbia frakció); Szerb Szocialista Párt: 1 fő (Szerb Szocialista Párt-Egységes Szerbia frakció).
A bizottság ülésein részt vehetnek a tagokon kívül más parlamenti képviselők, amennyiben előzetes bejelentéssel élnek, akkor a civil szervezetek képviselői valamint az elnök által meghívott személyek.
A szerb képviselőház bizottságaiban él a kettős tagság: egy képviselő bármely két bizottságnak is tagja lehet. Sőt, az Európai Integrációs Bizottság tagjai közül többen további 2-3 szakbizottság tagjai is, de olyan képviselő is van, aki csak az Európai Integrációs Bizottság tagja.
A bizottság munkáját a parlament integrációs osztálya (Odeljenje za Evropske Integracije) segíti: az osztályon dolgozók közül három munkatárs kizárólagos feladata az, hogy kövesse az Európai Unió intézményeiben (elsősorban az Európai Bizottság, Európai Unió Tanácsa, Európai Parlament) történteket és erről heti rendszerességgel tájékoztassa a képviselőket.
Az Európai Integrációs Bizottság hatásköreit a házszabály 64. cikkelye határozza meg, ennek értelmében a bizottság:
- megvitatja a törvényjavaslatokat és más általános aktusokat – a hozzájuk tartozó állásponttal együtt - azoknak az Európai Unió és az Európa Tanács jogszabályaihoz való illeszkedését és előzetes véleményt alkot a rövidített eljárás indokoltságáról
- megvitatja az európai uniós stabilizációs és társulási folyamattal kapcsolatos terveket, programokat, jelentéseket és információkat
- figyelemmel kíséri a társulási stratégia megvalósítását, intézkedésekre tesz javaslatot és a képviselőház által felhatalmazott hatáskörében kezdeményezi a társulási stratégia megvalósításának gyorsítását
- intézkedéseket javasol általános, nemzeti megállapodás megteremtésére/létesítésére Szerbiának az európai intézményekhez történő társulásával kapcsolatosan
- kapcsolatokat ápol más államok parlamentjeivel és az Európai Unió parlamentáris intézményeivel
- törvénnyel és a házszabállyal összhangban más feladatokat is ellát.[12]
A bizottsági tagok idegen nyelv ismerete
A bizottsági tagok idegen nyelvi tudását jellemzi, hogy 13-en beszélik az angol nyelvet. A Radikális Párt frakciójából kikerült tagok közül egy képviselő tud angolul, a többi három képviselő egyáltalán nem beszél idegen nyelven. Ez a következőt jelenti: amennyiben angol nyelvű dokumentum megvitatására kerül sor a bizottságon belül, ezt az irományt kézhez kapja a hatalmi koalícióba tartozó bizottsági tag, a liberális frakció tagja, a radikális frakció tagjai számára a fordítószolgálat ülteti át szerb nyelvre. Továbbá, amennyiben tárgyában olyan dokumentumot jelöl az angol nyelvű szöveg, ami nem érinti a Radikális Párt frakciójából kikerülő bizottsági tagokat, a dokumentumot nem fordítják le.
A bizottság tevékenységei a gyakorlatban
A kormány tájékoztatása az integrációs előrehaladásáról
A kormány két szinten tájékoztatja a bizottságot Szerbia európai uniós integrációjának előrehaladásáról. Az európai integrációs ügyekért felelős kormányalelnök[13] háromhavonta[14] tájékoztatja a bizottság tagjait, valamint válaszol a képviselők kérdéseire. A jelen parlamenti időszakban az első tájékoztató az Európai Integrációs Bizottság második ülésén volt, melynek témája a stabilizációs és társulási megállapodás volt – az erről szóló törvényjavaslatot egyébként a tagok többsége ezen az ülésen megszavazta (kivételt képeztek a radikális párti illetve a szerbiai demokrata párti frakció képviselői). A kormányalelnök beszámolója kimerítő, terjedelmes, esetenként meghaladja a negyvenöt percet is.[15] A képviselők kérdései között viszont sok inkább az aktuális politikai eseményekre vonatkozik (sokszor téma például Koszóvó is: már a kormányalelnök stabilizációs és társulási megállapodásról szóló tájékoztatóját követő kérdések között is szerepelt, az Európai Integrációs Bizottság második ülésén).
A minisztériumoktól nem érkezik állandó tájékoztatás, a tisztségviselők az ún. EU Kollégiumon számolnak be. A bizottság számára továbbá a kormány tagjainak a napi politikai nyilatkozatai is folyamatos tájékoztatást jelentenek.
A kormány integrációs irodájának honlapján elérhető egy adatbázis is, továbbá a parlament honlapján nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban olvashatók a törvényjavaslatok és az elfogadott törvények is. Az ún. harmonizációs adatbázis pedig csak belső használatra lesz elérhető.
Ebben a parlamenti ciklusban a bizottság a tanulmány lezárásáig harminckét alkalommal ülésezett.[16] 2008-ban a szerb kormány kétszer tájékoztatta a bizottságot, 2009-ben a szerb kormány négy, a nemzeti program előrehaladásával kapcsolatos jelentését, valamint az Európai Bizottság 2009. évi országjelentését vizsgálta meg, ebben a témában a bizottság vendége Vincent Degert, az Európai Unió szerbiai delegációjának vezetője volt. A bizottsági tagok további, Európai Unióval kapcsolatos tájékoztatást is kézhez kaptak: a Szerb Köztársaság hivatalos lapja, a Službeni Glasnik kiadásában, Az európai integráció kihívásai címmel, valamint a kormány európai integrációs irodája szerkesztésében a Szerbia európai integrációs folyamata címmel. 2010-ben eddig három alkalommal az európai integrációs ügyekért felelős kormányalelnök és Milica Delević, az integrációs iroda igazgatója tartott részletes beszámolót, továbbá bizottsági ülés keretében Vincent Degert, az Európai Unió szerbiai delegációjának vezetője ismertette az Európai Bizottság 2010-es évre vonatkozó éves jelentését, különös tekintettel a parlament munkájára: a már felsorolt tennivalókon kívül a bizottsági jelentésből kiemelendő a parlament munkájával kapcsolatos kifogás, miszerint a törvények elfogadását megelőzően hiányzik a törvényjavaslatok részletesebb vitája.
A nemzeti integrációs terv tárgyalása
Az Európai Integrációs Bizottság a parlamenti ülésszak idején átlagosan havonta egy alkalommal ülésezik.[17] Ekkor a bizottság napirendjére a nemzeti integrációs tervből előrelátott 10-12 pont kerül, azokról általános vita keretében tárgyal, majd szavaz róla és az ülésszak végéig tovább nem foglalkozik vele.[18] Ilyenkor az ülésen részt vesz a tárgyban illetékes miniszter, vagy helyettes államtitkára, illetve más, kijelölt képviselő, akinek a bevezetőjét vita, majd szavazás követi. A bizottság első olvasatban el is fogadja a törvényjavaslatot, melynek további vitája és a végső szavazás a plenáris ülésen történik.
A bizottság ülésein jegyzőkönyv készül, ami a parlament honlapján olvasható, a jegyzőkönyvek nyilvánosak. Ezen jegyzőkönyvek tartalmazzák az ülés napirendjét (azaz milyen témák/ügyek/törvényjavaslatok kerültek megvitatásra), az elhangzottak rövid összefoglalóját valamint az egyes bizottsági tagok esetleges különvéleményét is.
A bizottsági jegyzőkönyvek megvizsgálása alapján továbbá a következőkről értesülhetünk: általában különböző tárgyú törvényjavaslatok kerülnek napirendre – melyekkel kapcsolatosan több alkalommal jelent meg a tárgyban illetékes miniszter vagy államtitkár, illetve a minisztériumok más képviselői – ugyanakkor előfordul, hogy az azonos vagy hasonló tárgyú ügyekkel ún. javaslatcsomagokban dolgozik. Az is előfordult, hogy egy törvényjavaslatot kétszer tárgyalt, pl. ilyen volt a diszkrimináció tilalmáról szóló törvény. Zömében nem jellemző, de volt példa arra is, hogy bizonyos ügyekben módosítási javaslattal él a bizottság valamely tagja – ilyenkor a bizottság a módosító indítványról tárgyal, szavaz majd elfogadás esetén a képviselőház plenáris ülésére javasolja. Továbbá a bizottság javasolta a képviselőháznak az Európai Unióval kapcsolatos ügyek gyorsított eljárásban történő megtárgyalását és jóváhagyását – ami be is került az új házszabályba. A kormánytól pedig kérte, hogy a képviselőház részére rendszeresen küldje meg azon törvényjavaslatok jegyzékét, amelyekkel kapcsolatban prioritást javasol a napirend összeállításakor.
A bizottság ülésére esetenként külföldi vendégeket is meghív, például vendég volt a francia és a cseh nagykövet és voltaképpen gyakori vendég – évente egyszer bizonyosan – az Európai Bizottság belgrádi delegációjának vezetője is.
Kapcsolatok a parlament más állandó bizottságaival
Az egyes témaköröktől függően előfordul, hogy együtt tárgyal az Európai Integrációs Bizottság más állandó bizottsággal – utóbbi esetében sokat számít az, ki a bizottsági elnök – elsősorban külügyi kérdésekben. Mivel engedélyezett a kettős tagság, azaz több képviselő egyúttal két bizottság tagja is lehet: az Európai Integrációs Bizottságból öt képviselő tagja a Külügyi Bizottságnak is, ide értendő a képviselőház alelnökét is.
Nemzetközi, interparlamentáris kapcsolatok
Európai Parlament: Szerbia barátai informális csoport
Az Európai Parlamenten belül alakult meg egy nem formális lobbi Szerbiáért Victor Boştinaru, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja román, és Zoran Thaler, a képviselőcsoport szlovén képviselői kezdeményezésére 2010. szeptember 16-án[19], s mindössze négy nap alatt 32 képviselő csatlakozott (a meghívót minden EP képviselő megkapta), eddig 40 EP képviselő (különböző nemzetek és politikai csoportok képviselői) kérte „felvételét”, elnöke jelenleg Victor Boştinaru. A csoport elsődleges küldetése egyfelől az Európai Parlament és a szerbiai intézmények közötti kommunikáció erősítése a politika, kultúra és a média területén, baráti kapcsolatok és együttműködés fenntartása, másfelől láncszem az intenzív véleménycsere céljára az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács között. A csoport részletesen figyelemmel követi a szerbiai történéseket, mint például az őszi rendbontások (úgymint a 2010. őszi belgrádi illetve a genovai események), melyeket közleményben el is ítélt, valamint az Európai Unió Általános Ügyek Tanácsa 2010. október 25-i ülésének eredményét is üdvözölte[20]. A csoport tervei között szerepel nem csak politikai személyekkel, hanem más releváns szerbiai személyekkel való tanácskozás is.[21]
Az Európai Parlament Dél-Kelet-Európai delegációja (DSEE)[22]
Az Európai Integrációs Bizottság elnöke valamint tagjai részt vesznek a Szerb Köztársaság parlamentje és az Európai Parlament közötti interparlamentáris találkozókon. Az első, immár Szerb Köztársasággal való találkozóra 2006-ban került sor[23], a negyedik, Belgrádban megrendezett ülés házigazdája az Európai Integrációs Bizottság volt. Az eseményt lezáró együttes nyilatkozat következtetései[24] közül a parlament jövőbeni munkája szempontjából fontos az a megállapítás, miszerint az elfogadott új parlamentről szóló törvény, valamint a módosított házszabály értelmében a képviselőház megerősítheti kontrollját a kormány munkája felett, továbbá a folyamatban levő parlamenti reformok a jövőben erősebb és hatékonyabb szakbizottsági tevékenységet mutathatnak a scrutiny megvalósítása terén.
Megerősített állandó párbeszéd[25]
Az Európai Unió és a szerb végrehajtó-és törvényhozó hatalom közötti intézményes együttműködési forma. Az európai integrációs iroda szervezésében a szerb kormány és az Európai Bizottság közötti ágazati, valamint plenáris egyeztetések keretében fejti ki tevékenységét az állam reformtörekvéseinek előrehaladásáról. Az évi plenáris ülésen a szerb oldalon a köztársasági és a vajdasági kormány (miniszterek, államtitkárok) mellett a parlament is képviselteti magát: más állandó bizottságokkal együtt az Európai Integrációs Bizottság is állandó résztvevője az Európai Partnerség Szerbia által megvalósítandó kötelezettségeit felügyelő találkozóknak.
COSAP[26] a COSAC[27] mintáján
Az Európai Integrációs Bizottság tevékenyen részt vesz a COSAP találkozóin, azaz a dél-kelet-európai államok parlamentjeinek első intézményes parlamenti együttműködési munkájában. A COSAC naptárát figyelembe véve, félévenkénti találkozókat határozott el az első ülésen elfogadott ügyrendjében rotációs elnökségi jelleggel, az elnöklő állam szervezésében. Bevezette a troika intézményét is, elsődleges feladatául pedig a stabilizációs és társulási folyamattal és a bővítéssel kapcsolatos ügyek megvitatását tűzte ki, beleértve az Európai Bizottság éves országjelentéseinek az elemzését is. Az üléseket követő nyilatkozatok alapvetően nem kötelező jellegűek, csak abban az esetben, ha a parlamentek ebben megegyeznek. A gyakorlatban átlagosan inkább évente kerül sor az ülésekre: a második Zágrábban volt, ahol tovább bővült az együttműködési kör és ebből eredő jövőbeni feladat: a COSAC és a COSAP közötti intenzív és rendszeres együttműködés és párbeszéd szüksége a nemzeti parlamentek megerősítése, valamint egy közös tájékoztatási stratégia kialakítása céljából, ami a bővítési politikának a polgárokhoz való kommunikációjában valósul meg. A harmadik, szkopjei találkozón az IPA előcsatlakozási segítségnyújtási eszköz hatékony felhasználása, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem került előtérbe, 2007-ben a parlamentek Budapesten, a Nyugat-Balkán konferencián találkoztak, a cetinjei COSAP a fentiekben említetteken túl a vízumliberalizációra, a regionális együttműködés fontosságára helyezte a hangsúlyt[28]. A sorrendben ötödik COSAP ülés vendéglátó szerepét az Európai Integrációs Bizottság töltötte be: itt egyebek mellett az Európai Bizottság nyugat-balkáni államokkal foglalkozó igazgatóságának igazgatója, Pierre Mirel felhívta a figyelmet egyes további teendőkre, mint a régió országai közötti számos megoldatlan bilaterális ügy valamint a menekültügy.[29] Az ülést lezáró közös állásfoglalásból[30] kiemelendő: a közösségi vívmányok délszláv nyelvekre való lefordításának együttes törekvése az érintett dél-kelet-európai államokban tekintettel ezen nyelvek hasonlóságára, a „nincs fellendülés – nincs bővítés” feltétele helyett az érintett államok a „nincs bővítés – nincs Európai Unió” állítás mellett való állásfoglalás, megfigyelői státusért/társult tagságra való törekvés (a parlamentáris együttműködés regionális titkársága közbenjárásával) a COSAC munkájában való részvétel céljából – ami közvetlenül is javíthatja az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok tevékenységének a minőségét.[31]
Bilaterális tárgyalások
Az Európai Integrációs Bizottság intenzív és folyamatos együttműködést folytat a Szerbiába akkreditált külképviseletekkel, a nemzetközi szervezetek misszióival, valamint az Európai Unió-és a régió államainak kormányával és parlamentjeivel is. Számos, az egyes tagállamok parlamentjei által rendezett konferencián és szemináriumon vett részt.
Az Európai Unió tagállamai közül egyedül az Egyesült Királysággal nem volt eddig kapcsolata az Európai Integrációs Bizottságnak, a többi, elsősorban meghatározó, „nagy” tagállamokkal ápol kapcsolatot, valamint rendszeres a szomszédos országokkal történő együttműködés is. Speciális viszony alakult ki a holland parlamenttel: az Európai Integrációs Bizottság és a Külügyi Bizottság együttes látogatásával, 2009 őszén indult meg a kapcsolatfelvétel, addig a holland fél kerülte a találkozást.
A fentieken túl a többi között az Európai Integrációs Bizottság tagjai kapcsolatokat ápolnak a parlamenti együttműködés regionális titkársága intézményében, továbbá a dél-kelet európai együttműködés regionális tanácsában is.
„Sürgősségi” teendők és a parlament jövőbeni megerősítésének kihívásai
A Szerb Köztársaságnak az elkövetkező egy évben elsődleges feladata – az Európai Bizottság kérdőívének kitöltésén, valamint a közösségi és a nemzeti jogrendszer összehangolásából adódó feladatokon túl – azon kérdések és hiányosságok megoldása, amelyek az Európai Bizottság éves jelentésében kritikaként léptek fel, illetve amelyeket az Európai Bizottság elvár a szerb kormánytól, az az ún. tíz pontos lista, közöttük olyan ügyek, amelyek közvetlenül érintik és még fokozottabb munkára hívják a parlamentet, részleteiben: a hágai törvényszékkel való együttműködés befejezése, az igazságügyi reformok befejezése, független szabályozó testületek működésének biztosítása, a politikai pártok finanszírozásával kapcsolatos törvény elfogadása, a képviselői mandátum feletti rendelkezés (azaz a kitöltetlen lemondások) kérdésének megoldása, a regionális együttműködés előmozdítása, a menekültügyi kérelmek számának növekedése körüli problémák rendezése, a romák befogadására tett erőfeszítések, a restitúciós (vagyonvisszaszármaztatásról szóló) törvény elfogadása,[32] végül a strukturális gazdasági reformok előmozdítása. A legtöbb munka minden valószínűség szerint az igazságügyi reformokkal lesz, de legalább ilyen nagy kritikát kapott a jelentésben a korrupció is, például hogy a korrupcióellenes ügynökség még nem dolgozik teljes létszámban. Ugyanakkor a pártok pénzelésének a kérdéskörével kapcsolatos törvény elfogadása például a közeljövőben megtörténhet, ugyanis a törvénytervezet már elkészült: az új törvénytervezet a kisebb pártoknak több pénzt biztosítana, a nagyoknak pedig kevesebbet, továbbá, ha egy párt kevesebb mint egy százalékot szerez a választások során, akkor a tervezet értelmében vissza kellene fizetnie az összeget, harmadik személy nem pénzelheti semmilyen szinten a pártokat, végül terv az, hogy egy független testület, a korrupcióellenes ügynökség ellenőrzi majd ezeknek a tömörüléseknek a pénzügyi tevékenységét. Összességében kiküszöböli a jelenleg hatályos jogszabály hiányosságait, de a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CESID) úgy véli, legalább 3-4 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az eredményei kézzelfoghatóak legyenek – természetesen akkor, ha a parlament változatlan formában fogadja el a munkacsoport által kidolgozott tervezetet.
Meg kell továbbá oldani az ún. kettős funkciók problémáját is, amit szintén negatívumként említ a jelentés, de az is valószínű, hogy ez majd csak a következő parlamenti választásokkal rendeződik 2012-ben, a polgármesterek ugyanis a mandátumuk lejártáig megtartják képviselői helyüket.
Ami a képviselői mandátumok kérdését illeti, 2010. április 21-én az alkotmánybíróság kimondta, hogy a helyi választásokról szóló törvény 47. cikkelyébe foglalt kitöltetlen lemondások intézménye nincs összhangban az alkotmánnyal: azaz a politikai pártoknak azzal a joggal való felhatalmazása, hogy rendelkezzenek a helyi képviselők mandátumáról oda vezet, hogy a pártok – az alkotmányellenesen – helyi szinten maguk alá rendelik a hatalmat, átveszik a választási testület szerepét és megfosztják a polgárokat szuverén döntési joguktól. A képviselőházban jelenleg a Liberális Demokrata Párt, a Vajdasági Magyar Szövetség, az Egységes Szerbia és a Szerb Haladó Párt nem él a kitöltetlen lemondás intézményével. A kérdés – azaz a valódi közvetlen választás a „közvetett részarányos” helyett – rendezésére alkotmánymódosításra vagy törvénymódosításra és mindenek előtt – és ez érvényes az összes megoldandó kérdésre – politikai akaratra lesz szükség. Ezen kívül az új házszabály is újabb módosítás előtt áll tekintettel az ún. európai pontokra: a 10 teljesítendő feladat egyharmada ugyanis a parlament munkájára, a képviselőkre vonatkozik.
A parlamentnek „törvénygyári” feladatain túl a közeljövőt tekintve egyéb kihívásokkal is szembe kell néznie, ugyanis a parlamenti kontroll kritikát kapott az Európai Bizottság 2010. évi jelentésében is, elsősorban a következő területeken: emberi jogok védelme, sajtószabadság, piacok megnyitása, privatizációs ügyek. Sőt saját pozícióját – beleértve az Európai Integrációs Bizottság pozícióját is – meg kell erősítenie a végrehajtó hatalommal szemben. A 2010 nyarán elfogadott új házszabály értelmében a törvényjavaslatok vitája a plénum hatásköre maradt – gyakorlatilag politikai akarat kérdése az elfogadásuk. A bizottság ereje kicsi, ami a jövőben nehezen változhat meg, ugyanis eleve a törvényhozás nagyságrendekkel alá van rendelve a kormányhoz képest, azaz Szerbiában egy erős kormány papíron középerős, de a gyakorlatban ettől gyengébb parlamentje szerepkörben végzi tevékenységét. Továbbá egyes állandó bizottságok delegált tagjai sem a legképzettebb szakértői annak a területnek, amely az illető bizottság tevékenységének hatáskörébe tartozik – ami szintén deaktiválja a parlamenti munkát. Például az alkotmányügyi bizottságban szociológus, a kereskedelmi bizottságban irodalmár, a biztonsági ügyek bizottságában egy ismert zenész, egy idegenvezető, informatikus mérnök, gépésztechnikus foglal helyet.
Az erős prezidenciális rendszer is tovább gyengíti, ugyanis Szerbiában nagyon erős a köztársasági elnök személye, a papíron félprezidenciális rendszer a gyakorlatban erősebb, s inkább prezidenciálisnak definiálható. És mivel ennyire erős a köztársasági elnök és a kormány – a parlament rovására –, nagyfokú kooperációra és konszenzusra lesz szükség egy rugalmas, élet-és működőképes scrutiny kialakítására.
Természetesen mindegyik parlament más gazdasági, más kulturális, politikai, társadalmi hagyománnyal, szokással rendelkezik, erőviszonyában mindegyik másképpen viszonyul a végrehajtó hatalomhoz, különbözőek a parlamentek alkotmányos jogosítványai is. Ebből kifolyólag nem lehet egységes és általános tulajdonságokkal illetni, és nem lehet egységes útmutatást, szabályt alkotni európai uniós tevékenységüket illetően. Ami az európai gyakorlatot illeti, az utóbbi évek bővítési folyamata során a tíz közép-kelet európai, illetve mediterrán új valamint 2007-től Románia és Bulgária EU tagállam parlamentje változatosan oldotta meg azt a tagságból eredő nem könnyű feladatot, hogy miként kompenzálja odahaza az európai szintre átruházott szuverenitását, vagy legalábbis annak nagy részét. Ezen parlamentek számára a csatlakozást megelőző időszakban, években alkalmuk volt az új szerepkörre való felkészülés közben a korábbi tagállami törvényhozásoknak a végrehajtó hatalommal való együttműködési tapasztalatainak, mindennapi gyakorlatának megismerésére, az információk alapján valamelyik parlament jól és hatékonyan működő scrutinyjének a saját arculatára való átdolgozásával, vagy több modell szintetizálásával egy sajátos kontroll kialakítására.
Abból a célból, hogy megkíséreljük felvázolni, melyek legyenek a szerb képviselőház kontrollmodelljének – egyelőre még csak – alapvonásai, a parlamentre jellemző tulajdonságok alapján a Norton-féle klasszifikációban[33] – a kontrollt illetően – elméletileg a középerős, gyakorlatban a középerős és a gyenge parlament között foglal helyet. Minden bizonnyal nem szerencsés egy erős kontrollmodell kialakítása, amit azután a gyakorlatban nem lehet betartani/betartatni. Viszont mindenképpen fontos, hogy időben, még jóval a csatlakozás előtt elkezdődjék egy kontrollmodell kidolgozása abból a célból, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a kipróbálására, a tesztelésére. A 2004-ben és 2007-ben csatlakozott államokra jellemző volt az, hogy túl későn, nem egy esetben a csatlakozást követően történt meg például törvény elfogadása a kormány és a parlament együttműködéséről európai uniós ügyekben.[34]
Az időbeliség kritériumán kívül meghatározandó az is, hogy milyen szinten történik a szabályozás: alkotmányos, törvényi, házszabályi. Eldöntésre váró kérdés az is, hogy dokumentum-, eljárás-, vagy vegyes alapú kontrollt kíván-e megvalósítani a képviselőház, valamint: eljárhat-e az Európai Integrációs Bizottság a képviselőház nevében, azaz az eddiginél egy sokkal erősebb bizottsági hatáskör keretében foglalkozzon az európai uniós dokumentumokkal.
Mindezeket figyelembe véve, először is tanácsos lehet legalább az európai uniós csatlakozásra való tekintettel és annak való megfelelés céljából történő alkotmánymódosítás folyamán az alaptételeket/alapelveket meghatározni, a parlament és a kormány együttműködését európai uniós ügyekben. Az alaptörvény módosítására több választási lehetőség adódik: egy speciális EU fejezet beiktatása az alkotmányba, ami magában foglalja az összes, Európai Unióval kapcsolatos kérdést és jövőbeni potenciális módosításukat, az egyéni, problematikus rendelkezések módosítása, az alkotmány mindössze egyetlen cikkelyben történő módosítása, mely az összes legfontosabb kérdést szabályozza: a szuverenitás átruházását és a demokratikus legitimáció megteremtését a nemzeti parlament által. Azt is el kell majd dönteni, hogy amennyiben európai uniós kérdésekben alkotmánymódosításra lesz szükség a csatlakozást követően, az érint-e referendumot. Véleményem szerint egy külön, az Európai Unióról szóló fejezet alkalmas lehet mind az Európa klauzula, mind a parlament és a kormány viszonyának rendezésére is. Mivel létezik törvény a kormányról is és a parlamentről is, azt gondolom, elegendő ezen törvények módosítása, EU fejezettel történő kiegészítése, külön törvény nem szükséges, ugyanakkor a kormányról szóló törvénynek a végrehajtó hatalom feladatait részleteznie kell a parlament felé eljuttatandó tájékoztatást és eljárást illetően; a képviselőházról szóló törvénynek részleteznie kell az európai uniós dokumentumokkal kapcsolatos eljárást, különös tekintettel a bizottsági munkára, és a kormány elszámoltathatóságára.[35] Végül, a házszabály egy külön fejezettel történő kiegészítése is javasolt. Véleményem szerint egy eljárás-alapú modell és a parlamenti fenntartás intézményének érvényesítése működőképes lehet, ezzel a jelenlegihez képest erősödik a parlament szerepe.
Ami az Európai Integrációs Bizottságot illeti, összetételét tekintve a jövőre vonatkozóan – szem előtt tartva a gyarapodó munkát, valamint a scrutiny hatékony megvalósítását is – nem elhanyagolható annak figyelembe vétele, hogy olyan tagok és póttagok kerüljenek delegálásra, akik részt is tudnak venni az üléseken. Továbbá a többi szakbizottság aktív bevonása véleményalkotás céljából is nélkülözhetetlen, csakúgy mint intenzív együttműködés a külügyi bizottsággal, valamint érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy a szakbizottságoknak, ha nem is mindegyiknek, de például a pénzügyi, gazdasági, szociális ügyekkel foglalkozó bizottságok alakítsanak albizottságot kifejezetten európai uniós ügyek céljára, és ugyanez érvényes lehet az Európai Integrációs Bizottságra is egy scrutiny albizottság létesítése céljából. Végül véleményem szerint szükséges egy megerősített együttműködés a Vajdaság Autonóm Tartomány kormányával és képviselőházával is – jogszabályban történő deklarálás útján – is, különös tekintettel azon európai uniós ügyekre, amelyek közvetlenül érintik Vajdaságot.
Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni azt, hogy 2012-ben általános parlamenti választásokra kerül sor, ami időben lassítja a folyamatot, az is kérdéses, hogy milyen kormány és milyen parlament áll fel a választásokat követően. Továbbá, kérdéses az is, ki lesz a szintén elkötelezett európai integráció párti Boris Tadić utódja.[36] Olyan bizonytalansági tényezők ezek, amelyek nagy mértékben befolyásolhatják a Szerb Köztársaság előrehaladását és ennek következtében a képviselőház, az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottság tevékenységét az európai integráció útján. Mindazonáltal Szerbia, és a jelenlegi államvezetés elkötelezett az európai uniós integrációra, meghatározó lendülettel készül a tagjelölti státusz elnyerésére, amelyhez teljesíteni igyekezik a fentiekben részletezett feladatait.
[1] Gert Vilders, a holland szabadságpárt vezetője kijelentette, hogy pártja nem szavazza meg Horvátország csatlakozását, továbbá pártja ellenzi az Európai Unió mindennemű kibővülését. Mint ismeretes, Hollandia eleve érzékenyen viszonyul a volt jugoszláv tagköztársaságok, elsősorban Horvátország és Szerbia európai uniós integrációjához, elsősorban a hágai nemzetközi törvényszékkel történő együttműködés hiányosságait hangoztatva.
[2] Szerbia a 2009. december 19-én, az ún. schengeni fehér listára kerülés napján összehívott kormányülésen megfogalmazott, majd Boris Tadić köztársasági elnök által 2009. december 22-én az EU soros (Frederik Reinfeldt, svéd) elnökéhez benyújtott csatlakozási kérelemmel megerősítette törekvéseit az európai integráció útjára lépés tekintetében.
[3] Véleményem, hogy hosszú, a Zoran Ðinđić kormányfővel szembeni merényletet (2003. március 12.) követő évek után a 2008. évi parlamenti választások után beszélhetünk Szerbia egyértelműen Európai Unió felé való orientálódásáról, integrációs akaratáról attól függetlenül, hogy a 2003. évi decemberi rendkívüli választásokat követően a győztes Radikális Párt helyett kormányt alakító Vojislav Koštunica (Szerbiai Demokrata Párt) 2004. februárjában a parlament előtti beszédében kijelentette: nincs más út, mint az európai integráció. Mindazonáltal az a négy év inkább nevezhető az egy helyben állás politikájának (közben a két tagköztársaságra zsugorodott Jugoszlávia szövetségi állam is felbomlott, 2006-tól Montenegró külön tárgyalópartnere az Európai Uniónak), mint határozott léptekkel történő előrehaladásnak az európai integráció útján.
[4] A Szerb Köztársaság új alkotmányát a képviselőház 2006. szeptember 30-i ülésén hagyta jóvá, majd a választópolgárok a 2006. október 28-29-én tartott referendum által erősítették meg.
[5] Törvény a kormányról (Zakon o Vladi). Hivatalos Lap (Službeni Glasnik RS) 55/05, 71/05 (javítás), 101/07
[6] Zakon o Narodnoj Skupštini, 2010. február 26.
[7] Szerb képviselőház házszabálya (Poslovnik): 271-276. cikkelyek (2010. évi negyedik rendkívüli ülés keretében elfogadva, 2010. július 28-án)
[8] A Szerb Köztársaság képviselőháza Európai Integrációs Bizottságának gyakorlati munkájába való betekintéshez köszönettel tartozom Varga László EIB elnöknek, aki személyes interjú keretében válaszolt kérdéseimre.
[9] Megjegyezendő, hogy a Radikális Párt szempontjából nem ez a bizottság áll a fontossági sorrend élén.
[10] Az EIB első ülését a házszabály 26. pontja értelmében Slavica Đukić-Dejanović házelnök hívta össze 2008. július 15-ére, amelyen az elnök megválasztásáig szabály szerint a legidősebb bizottsági tag (Momir Marković) elnökölt, majd a tagok egyhangú döntése alapján Varga Lászlót választották meg. Az alelnök személyéről a következő ülésen döntöttek, szintén egyhangú szavazattal választották meg a Szerbiai Demokrata Párt bizottsági képviselőjét.
[11] A 2010. év végéig a G17 Plus frakciója átneveződik: Egyesült Szerbiai Régiók lép majd a helyébe, ugyanez megtörténik az összes önkormányzatnál, ahol a párt képviselettel rendelkezik. Ugyanakkor maga a párt nem szűnik meg.
[12] Lásd a Szerb Képviselőház házszabályát: http://www.parlament.gov.rs/content/lat/akta/poslovnik/poslovnik_ceo.asp, 2010-11-12
[13] Božidar Đelić, aki az integrációs ügyeken túl ellátja a tudományos-és technológiai fejlődés miniszteri feladatait is.
[14] A kormány háromhavonta jelentést fogad el a módosított és kiegészített, Szerbia európai uniós integrációjáról szóló nemzeti tervének előrehaladásáról. Ami a terv egészét illeti, 2008. júliusától 2010. szeptemberéig 78%-ban sikerült teljesíteni, mert a tervezett 571 előírás közül 446-ot fogadtak el. A terv 166 törvény (az ún. Európai törvények, szerbül Evropski zakoni) elfogadása volt (ebből 136 valósult meg, ami 84% arányt mutat), továbbá 405 egyéb aktus közül 310, azaz 77% teljesült.
[15] Amennyiben kérdések merülnek fel a kormányalelnök kiegészítő magyarázattal szolgál. Eddig még nem fordult elő, hogy a bizottság elutasította volna a kormány jelentéseit.
[16] 2008. július 15-e és 2010. november 25-e között. Korábbi ülések száma évenként: 2005: 27; 2006: 7; 2007: 8.
[17] A parlament szakbizottságainak üléseire általánosan jellemző, hogy az ellenzéki képviselők bojkottálják, vagy heves vitákba torkollnak. Az Európai Integrációs Bizottság az egyetlen, amelyre ez nem jellemző és akkor sem volt az, amikor a Szerb Radikális Párt támogatottsága erősebb volt.
[18] A többi szakbizottságban az általános vitán túl lefolytatják a módosításokról szóló javaslatok megtárgyalását is.
[19] Az Európai Parlament „Szerbia 10 év után – az EU felé haladva” brüsszeli rendezvénye keretében került megalapításra.
[20] „Az Európai Parlament „Szerbia Barátai” csoportja hisz abban, hogy az Európai Unió ezzel ismét megerősítette azt, hogy az EU integráció nem csak a Nyugat-Balkán államai számára kitűzött cél, hanem az Európai Unió célja is.” – áll a Szerbia Barátai csoport közleményében.
[21] A csoport tagjai között számos, a köztudatban ismert európai parlamenti képviselő is, mint például: Tanja Fajon és Jelko Kacin szlovén, Eduard Kukan szlovák, Adrian Severin román, Ulrike Lunacek és Hannes Swoboda osztrák, Tabajdi Csaba magyar, Olle Ludvigsson svéd, Gianni Pittella olasz, Morten Messerschmidt dán, Georgios Papanikolaou görög EP képviselők. Vladimir Jokanović: Srbija nepravedno zanemarena u EP. Politika Online, 2010. október 25.
http://www.politika.rs/rubrike/Politika/Srbija-nepravedno-zanemarena-u-EP.lt.html, 2010-11-06
[22] Az Európai Parlament általi 1981 óta működő intézményes együttműködési forma, az akkor még Jugoszlávia partnereként, majd a volt jugoszláv tagköztársaságok, Albánia Bulgáriával és Romániával együtt lett tagja, Horvátország és Macedónia 2004-ben átkerült az EP-Horvátország, illetve EP-Macedónia Volt Jugoszláv Tagköztársaság parlamenti vegyesbizottságba. Jelenleg öt állam vesz részt: Albánia, Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Montenegró és 2008. májusától az egyoldalúan kikiáltott függetlenség (2008. február 17.) után Koszovó. A jelen európai parlamenti időszakban elnöke Eduard Kukan szlovák, alelnöke Jelko Kacin szlovén és Victor Boştinaru román EP képviselő. A delegációnak az EP részéről 28 rendes (legtöbben Olaszországból: 5 fő, Magyarországról: 4 fő, továbbá Romániából: 3 fő, Görögország: 3 fő, Cseh Köztársaságból 2 fő, Svédországból 2 fő, Bulgáriából 2 fő, Szlovénia, Szlovákia, Málta, Hollandia, Franciaország, Lengyelország és Németország 1-1 fő) és 26 póttagja van.
[23] Ezt megelőzően három alkalommal került sor egyeztetésre: 2001-ben Belgrádban, 2004-ben Strasbourgban és 2005-ben újra Belgrádban.
[24] Szerbia-EU kapcsolatok; korrupció elleni küzdelem; alkotmányi, parlamenti és bírói ügyek; Koszovó; gazdaság-és szociálpolitika; regionális együttműködés; emberi jogok. Joint Statement by the Chairpersons of the Delegations. European Parliament Delegation for Relations with Albania, Bosnia and Herzegovina, Serbia, Montenegro and Kosovo. National Assembly of the Republic of Serbia Committee on European Integration 4th Interparliamentary Meeting. Belgrade, 4-5 October 2010. http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201010/20101007ATT85788/20101007ATT85788EN.pdf. 2010-11-16
[25] A Megerősített Állandó Párbeszéd (Encahnced Permanent Dialogue, EPD, szerbül: Unapređeni Stalni Dijalog) lépett a helyébe a Szerbiában már 2001 júliusa óta létező Közös EU-Volt Jugoszláv Köztársaság konzultációs munkacsoportnak. Az Európai Unió Tanácsa által 2004-ben elfogadott, majd 2006 januárjában frissített (az államközösség felbomlását követően külön Szerbiával és külön Montenegróval), illetve 2008. február 18-án új formában elfogadott Európai Partnerséget alapul véve az EPD feladata a reformok figyelemmel követése és ösztönzése.
[26] A stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő államok (Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Albánia, Szerbia, Montenegró) európai integrációs ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságai 2005. június 16-18-i szarajevói találkozójukon a boszniai illetve a macedón parlament kezdeményezésére alapították meg a nyugat-balkániak COSAP-ját eszközként a célból, hogy az EU integrációs közös törekvéseik által elősegítsék az alapvető belső reformok végrehajtását. A régió parlamentjei ezáltal és a COSAC példáját és irányelveit követve megoszthatják egymással tapasztalataikat, továbbá az európai uniós ügyekkel kapcsolatos leghatékonyabb gyakorlatot, valamint a tag-parlamentek kapcsolatainak erősítését az Európai Unió fő intézményeivel, különösen az Európai Parlamenttel – ami a többi között felkészülési/tanulási időszakot is jelent a jövőbeni COSAC ülésekre is, először megfigyelői státuszban majd csatlakozást követően teljes jogú résztvevőként. Bővebben lásd: Busek-Kühne szerk.: From Stabilisation to Integration. The Stability Pact for South Eastern Europe. Wien: Böhlau, 2010. 79-80., valamint a Stabilitási Paktum honlapján: http://www.stabilitypact.org/wt1/COSAP.asp, 2010-11-12
[27] COSAC munkájáról lásd például: Király Andrea: A nemzeti parlamentek megerősítésére tett kísérletek az Európai Unióban: az Európai Konventtől napjainkig. Jogelméleti Szemle, 2007/3.
[28] Zajednička izjava sa četvrte konferencije parlamentarnih odbora za evropske integracije država obuhvaćenih procesom stabilizacije i pridruživanja jugoistočne Europe. Cetinje, 2009. március 27. http://www.skupstina.me/cms/site_data/ZAJEDNICKA%20IZJAVA%20SA%20CETVRTE%20KONFERENCIJE%20PARLAMENTARNIH%20ODBORA%20ZA%20EI__.pdf
[29] Fifth Conference of European Integration/Affairs Committees of States Participating in Stabilisation and Association Process of Sourt Eastern Europe. Belgrád, 2009. november 23-24. http://www.parlament.gov.rs/content/eng/aktivnosti/skupstinske_detalji.asp?Id=1087&t=I
[30] Joint Statement adopted at the Fifth Conference of European Integration Parliamentary Committees of
states participating in the Stabilization and Association Process in South Eastern Europe. Belgrád, 2009. november 23-24. http://cosac.eu/en/meetings/Madrid2010/chaipersons.doc/
[31] A COSAC félévenkénti ülésein a tagjelölt államok parlamentjeiből három – három fő a COSAC meghívására, megfigyelői státuszban jelen lehet.
[32] A vonatkozó törvény elfogadása évek óta húzódik, 2009. végét majd 2010. júniusát jelölték meg határidőként, viszont azóta újra megállt a törvény kodifikálása. A pénzügyminisztérium államtitkársága által megjelölt újabb határidő: 2011. vége.
[33] Lásd: Norton, Philip: A nemzeti parlament alkalmazkodása az integrációhoz. Európai Szemle, 1998/1. 22.
[34] Például Magyarországon a 2004: LIII. törvényt 2004. május 17-én szavazta meg az Országgyűlés.
[35] Az elszámoltathatóság terminusba elsősorban a kormány tervezett tárgyalási álláspontjának bizottsági vitáját értem, amit képviselni szándékozik az európai uniós döntéshozatal folyamán, azaz az „ex-ante” „elszámoltathatóságot”, mivel a leghatékonyabban a parlament itt szólhat bele és képviseltetheti magát az uniós döntéshozatalban, még mielőtt a jogszabálytervezet a COREPER illetőleg a Tanács elé kerül. A második, szintén befolyásoló erővel bíró lehetőség az „ongoing” elszámoltathatóság, azaz, amennyiben a kormánynak a brüsszeli tárgyalások (elsősorban a tanácsi formációk és utolsó esetben a COREPER) menetében módosítania kell álláspontján, eltérve a parlament állásfoglalásától, erről azonnal tájékoztatja a parlamentet és újabb jóváhagyást kér a módosított tárgyalási álláspontjára vonatkozóan, illetőleg a parlament módosított állásfoglalását veszi figyelembe a továbbiakban. Az utólagos – „ex-post” – elszámoltathatóság, az uniós jogszabály elfogadását követő tájékoztatás a kormány beszámolóját foglalja magában, itt a képviselt állásponttal számol el és kéri a parlament jóváhagyását – a parlament döntése, hogy elfogadja-e vagy sem, azaz milyen politikai vagy jogi szankciókkal élhet a kormánnyal szemben. Mivel erős a köztársasági elnök pozíciója, érdemes parlamenti törvényi és házszabályi szinten is megerősíteni a tájékoztatási kötelezettségét.
[36] Boris Tadić először 2004. július 11-én lett a Szerb Köztársaság elnöke, akkor még jugoszláv tagköztársaságként, majd 2008. február 15-től újra, a szövetségi állam felbomlását követően, Szerbia elnöke. A 2006. évi alkotmány értelmében a köztársasági elnök egyszer választható újra. Amennyiben az új alkotmány rendelkezéseit vesszük alapul, a jelenlegi elnök még egyszer betöltheti az államfői pozíciót, ugyanis Szerbia, mint független állam köztársasági elnöke először 2008-ban lett.