MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C66618.83C43500" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C66618.83C43500 Content-Location: file:///C:/ED15DE0C/konf25.html.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Konferencia-vita
(Pokol Béla előadásáho=
z)
Győrfi Tamás (a konferencián tett megjegyzés): Pokol Bélának az előadásban kifejtett álláspontját, miszeri= nt a joggal való elméleti vizsgálódásnak három egyetemi tantárgy keretében kellene megjelennie = az egyetemi oktatásban, nem tartom még ezen a ponton érde= mben megvitathatónak, mert nem ismerem az álláspont mö= götti érveket. Nem értem, hogy miért kellene pont hár= omra szűkíteni ezen tárgyak számát, és miért pont ezekre.
Nem értek teljesen= egyet azzal az állásponttal sem, hogy általános tendenciának lehetne nevezni, hogy a jogelmélet művel= 37;i mindenütt tételes joggal is foglalkoznak. Látok ezzel ellentétes tendenciát is: az angolszász országok jogelméleti szerzőinek élvonalából igen sok szerző munkássága inkább a filozófia rokon diszciplínáival és nem a tételes joggal érintkezik.
Pokol Béla válasza: Győrfi Tamásnak a válaszomban három dolgot említenék. Az egyik az, hogy én a jogon részben túlmutató átfogóbb elméleti összefüggésekre azért tartom megfel= előnek „A jog társadalomelmélete” c. egyetemi tantárgyat és ebben összefogni a teljes jogelméle= ti diszciplínának az átfogóbb társadalmiság felé mutat&oac= ute; részét - a valamikori jogfilozófia elnevezés és tematika helyett -, mert a jogot is a társadalmiság részének tekintem és a többi társadalmi szféra összetevői (kommunikációk, cselekvések, értelemadások, hatalmi szerkezetek stb.) = itt is megjelennek, és autentikusan a mai tudományos világ= ban ezt - a jogot és a többi társadalmi szféra együtt tekintve - az átfogó társadalomelméletek = span>elemzik, ahogy az 1900-as évek elejéig még a társadalomfilozófiák címszó alatt történt. De ebben a diszciplína-részben (vagy aldiszciplínában) a jog és a hozzá közvetlenül csatlakozó más társadalmi szférák kapcsolatai, behatásai is megfogalmazhat&oacut= e;k, például a jogi szféra és a tudományos kutatás szférája közötti összefüggések, a jogi szféra és a politikai-= hatalmi küzdelmek szféráinak összefüggései, a j= og szféra és az erkölcsi-morális szféra kapcs= olatai stb. Másik megjegyzésemben, arra, hogy miért ez a hármat jelölöm meg, és nem mást, vagy többet, az általános jogdogmatikára utalok, mint a jogelmélet tudományos diszciplínájának lehetséges részterületére, melyek felvételét elvileg fel lehetne vetni. De= ezt alaposan végig gondolva azért hagytam ki, mert egy általános jogdogmatika egyszerűen nem jött lé= ;tre az egyes jogági dogmatikai készleteken túl, noha az 1900-as évek elején még voltak erre kísérletek. Elhalásukban nyílván kö= zre játszott az is, hogy már az akkora létrejött jogági dogmatikák merevséget okozó hatásával szemben is olyan ellenállás bontakozo= tt ki, hogy az ezeket átfogó, jogrendszer-szintű dogmatikába befogás végletesen lemerevítette vo= lna a jog alkalmazási folyamatait, és ennek elviselhetetlensége robbanásokhoz vezetett volna a jogá= ;szságon belül, mint ahogy a szabadjogászok a jogági dogmatikák merevsége miatt már akkor is lázadoz= tak. Ezt végig gondolva - noha korábban pozitívabban &aacut= e;lltam egy ilyen kutatás propagálásához - ma má= r nem látom ezt a vonalat feléleszthetőnek. Ezét nem is emeltem ezt be a jogelméleti diszciplína részei közé. Harmadik megállapításom az amerikai kollégák jogelméletet és ezzel párhuzamo= san valamelyik tételesjogi részt művelésére -<= span style=3D'mso-spacerun:yes'> ahogy a németek esté= ben is ez a fő szabály – szórványos megfigyelésekből adódik, pl. ahogy néha beüt= öttem a világ nagy könyvtárainak katalógusait egyesítő KVK-ba (Karlsruhe Virtuelle Kataloge) egy-egy amerikai kolléga nevét valamelyik könyvét keresve, az kiadta egész életművét, és így észlelhettem telj= es kutatási tematikáját. De Tóth Zoltán kollégám ezzel a módszerrel rendszeresebben végignézte több neves, amerikai jogelméleti kutató életművét, és azt hiszem hasonlókat állapított ő is meg.
Győrfi Tamás (a konferencián el nem hangzott utólagos megjegyzés): Továbbra sem látok kényszerítő erejű érvet Pokol Bélának az egyetemi diszciplínákkal kapcsolatos álláspontja mellett= . A jog társadalomelmélete nem képes integrálni p&e= acute;ldául azt a fajta jogelméletet, melynek hátterében az angolszász analitikus filozófia áll. A Pokol Bé= la által javasolt tantárgystruktúra kanonizálása nyomós okok nélkül kiszorítaná az egyetemi oktatásból ezt a fajta = jogelméletet. (És minden mást, amit a társadalomelméleti megközelítés nem tud integrálni.) A jogelmé= ;let általános címkéje viszont meghagyja az egyes műhelyek szabadságát, hogy arra az irányzatra helyezzenek nagyobb hangsúlyt, amelyet a leginkább kép= esek színvonalasan művelni.
(Győrfi Tam&aacut=
e;s
előadásához)
Pokol Béla:= Tegnap este már megkaptam Győrfi Tamás előadás-anyagát, és már az alapján két megjegyzést gondoltam ki. Az egyik arra vonatkozik, hogy ő a jogpozitivizmus közös tartalmi jellemzőjének véli a valamilyen szabály megadását arra, hogy = mit tekint az adott elmélet jognak. Én úgy látom, h= ogy ez megfelelhet Hart elméletének és a vele vitatkozó, belőle kiinduló mutációknak, de= pl. a német Begriffsjurisprudenz jogdogmatikai pozitivizmusát ez = nem tudja befogni. Másik megjegyzésem azt érinti, hogy Tamás - ahogy szellemi partnere, Bódig Mátyás i= s - a jog és a morál erősebb összekötését állítja, és erről sok vita folyt már a mi kis magyar jogelméleti közösségünkben. Én is szemben állok e= zzel, nagyon röviden azon véleményem alapján, hogy a társadalomban létező plurális morális felfogások miatt a mindenkire egységesen kötelező, ám csak a domináns csoportok morális akcentusait tartalmazó jog kö= vetésének előírása - az egyes jogszabályok és ez alapján hozott eseti ítéletek túlzottan nyílt morális felhang= ja és ítéleti érvelése esetén - a nem domináns morális közösségek tagjai számára morálisan lenne megalázó, m&iacu= te;g a morálisan semleges érvelésre és fogalmi rendszerre törekvés esetén össztársadalmilag elviselhetőbb ez a gond. Konkrét megjegyzésem azonban az hogy ha valaki ilyen erősen összeköti a morális érvelés és igazolás fontosságát a joggal, akkor alaposabban elemzés alá kellene vennie mag&aacu= te;t a morált és az erkölcs szféráját, a modern társadalmakban betöltött szerepüket, ennek elméleti elemzéseit, egy időre zárójelbe téve a jogelméleti szerzők erre vonatkozó megállapításait. Én nem láttam, hogy Győrfi vagy Bódig ilyen tárgyú tanulmányt valaha is készített volna, pedig hadd jelezzem, hogy eléggé bevett az a Habermastól is olvasható megállapítás, hogy a mai posztkonvencionális erkölcsi fejlődési szakaszban már nem is lehet erkölcsi szabályokról beszélni, hanem az csak kul= turális tudás szintjén jelenik meg. (Most hadd ne kelljen kifejteni a= zt, hogy én ezzel egyetértek-e.)
Győrfi Tamás (a konferencián tett megjegyzés): Elfogadom Pokol Bélának azt a megjegyzését, hogy elképzelhető, hogy léte= zik olyan gondolkodó, aki nem fér be a jogpozitivizmus általam a= dott definíciójába. Megítélésem szerint ebbe a nehézségbe majd minden nagy jogelméleti irányzat definíciójánál beleütköznénk, és különösen igaz ez a jogpozitivizmus és a természetjogtan esetében. Aligha lehetséges olyan definíciót adni, amely minden, valaki által pozitivistának címkézett gondolkodó= ;t lefed. Ezért is cövekeltem ki néhány névve= l, hogy kiket tekintek én a jogpozitivizmus központi alakjainak. A tartalmi pozitivizmus előadásomban vázolt definíciójának az volt egyébként is pusztán a szerepe, hogy a gondolatmenetem vonatkoztatási pont= jait kijelöljem.
(Bencze Máty&aa=
cute;s
előadásához)
Pokol Béla:= Tegnap este már megkaptam az előadásanyagot, és volt időm alaposan átolvasni azt. Az egyik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy Bencze Mátyás a Bódig/Győrfi- páros által kifejtett, morális igazoláshoz kötött, gyakorlati filozófiába ágyazott jogelméleti beállítódáshoz látszik közeledni. A Debreceni Jogi Szemlében publikált korábbi anyagában is felmerült ez már, de akkor egyszerű félreértésnek gondoltam, mivel Bencze korábban a jogi elemezés gyakorlati irányultság= át a szociológiai gyakorlati beállítódással kapcsolta össze - vagy legalábbis én véltem, hogy ő így érti azt – és a gyakorlati filozófia elnevezés a beavatatlan olvasó előtt rejthet egy ilyen félreértési lehetőséget. (Számomra már Bódig első írásai óta nyilvánvaló, hogy ő a gyakorlati filozó= ;fia alatt lényegében egy liberális morálfilozófiai irányultságot ápol, és ez a lehető legtávolabb áll mindenféle szociológiai gyakorlati fogalomtól és elemzési ösztönzéstől.) Nos, itt világosan kiderül= , hogy Bencze tényleg ebben az értelemben közelíti = meg a jogelméletet, és a jogelmélet feladatának az egyes jogi szabályok és jogi döntések igazolását, morális érvek fényébe= n való elemzését teszi, ezzel szemben a jogszociológia azokna= k a társadalmi intézményeknek és körülményeknek a vizsgálatát jelentené= ;, melyek az eredetileg racionálisan igazolt szabályok tényleges= hatását eltorzítják a későbbiekben. Az utóbbival -= a jog egyes döntéseinek, érvelésének átmoralizálásával – szembenállásomat és ennek okát már jelez= tem a fenti vitában. Most csak azt szeretném felmutatni, hogy Ben= cze egy naiv társadalomelméleti képet ápol implicit= e, amikor azt mondja, hogy a racionálisan gondolkozó és döntő emberek az egyes jogszabályokat racionális igazolások és okok fényében alakítj&aacu= te;k ki. (Ezt kellene vizsgálni a jogelméleti kutatóknak.) Ezzel szemben kiemelném, hogy a modern társadalom szerkezetével, nagy embercsoportjainak és tőkéscsoportjainak küzdelmével foglalkozó elméletek és empirikus leírások azt állítják, hog= y a társadalomban nem az egyes emberek hozzák létre az össztársadalmi döntéseket, közöttük a jogi normákat, hanem egymással társadalmi előnyökért és más csoportok tartós alárendeléséért küzdő embercsoportok a domináns erőpozícióikra és a hatalomra támaszkodva, és a fő szabály szerint éppen= hogy letakarják igazi motivációikat és érdeke= iket ebben a folyamatban, illetve szublimált érveket és igazolásokat kapcsolnak egy-egy jogszabály kialakításának nyilvános bemutatásához. Egyáltalán: olyan naiv tá= rsadalomképet, amit Bencze az előadásanyagában vázol, legfeljebb= az 1600-as évek elejének társadalmi szerződéselméletei ápoltak, de ők is csak egy ősállapot természetességét feltéve és az akkori állapotokat illetően, és már = az 1800-as évek végén arról folyt a vita, hogy eze= k a szerzők ezt tényleg ilyen naivan fogták fel, vagy csak szimbolikus értelemben szabad ezt érteni. Én Bencze Mátyás anyagában nem úgy láttam, hogy = 337; ezt a társadalomképet csak szimbolikusnak gondolná.
Ha már szónál vagyok, hadd jelezzem itt az eredetileg a Bódig/Győrfi páros által kifejtett nézetek= kel az átfogó jogkoncepcionális szembenállásom okát. Ők a jog, és az egyes törvények népviseleti testület általi létrehozására (és az esetileg döntő bírák ehhez kötöttségére) utaló igazolása helyett az ezer és ezer eseti jogi dönté= ;s mindenkori morális érvekkel alátámasztási kötelezettségét és ezek morális diskurzusb= an való vitatását helyezik jogfelfogásuk középpontjába. A jogi vita átmoralizálásának veszélyességére a pluralista, több morális értékvilágot párhuzamosan élni hagy&oacu= te; társadalmakban már utaltam. Most egy másik ellenvetésemet szeretném megfogalmazni. Ezzel a jogfelfogással ugyanis a jog feletti parlamenti rendelkezés - és a pl. nálunk a mindenkor kb. hatmillió ember tö= ;bbségi szavazatával létrejött parlamenti többség - helyett azok a nagy tőkével rendelkező társadalmi csoportok kerülnének a jog meghatározó pozíciójába, melyek a tömegmédiumok, a szellemi vitákat meghatározó értelmiségi körök és mögöttes alapítványaik, újabban politikai agytrösztök és folyóiratai= k, ösztöndíjhálózataik meghatározá= ;sa révén dominálni tudnak a szellemi közvélemény felett. Persze ez a média-szellemi dominálás hat a választásokon résztvevők döntéseire is, de ott mégiscsak a sokmillió polgár közvetlenül dönt, és a parlamenti többség ennek igazolásával bír. Nagyon röviden: aki a jo= got a folyamatosan a napi közvéleményformálás nyomása alatt álló szféra felé tolja el, gyakorlati filozófiai és morálfilozófiai igazolások magasabbrendűségére hivatkozva, az ténylegesen a jog feletti rendelkezést a médiaoligarch= ia és a véleményformáló értelmiség illetve a mögöttük áll&oacut= e; tőkés csoportok dominanciája felé tolja el. Erre = nem lehet az válasz, hogy = ez pusztán az egyik tőkés csoporttól a másik felé való hatalmi szerkezeti eltolódást jelenti, mert a több millió ember választásához kötés a képviseleti demokráciát még mindig magasabb rendűvé teszi, mint amit a szűk ért= elmiségi csoportok eszközként felhasználásával működő mögöttes pénzügyi csoportok ura= lma jelentene. (Neo-gramsciánus terminológiával itt „= ;organikus értelmiséget” és mögöttes tőkéscsoportját kellene mondani.)
Bencze Máty&aac=
ute;s
válasza:
1) (az erkölcs &eacu= te;s a jog kapcsolatáról) Az előadásom utolsó részében azt próbáltam vázlatosan bemuta= tni, hogy egy bizonyos jogelméleti megközelítés (amely= ik a „Hart utáni” kortárs angol-amerikai jogelméletekben van jelen a legmarkánsabban) hátterében milyen emberképet, illetve, társadalom-felfogást találhatunk. Úgy gondolom, hogy e háttér-koncepció következtében enne= k az elméleti áramlatnak az az igen jelentős teljesítménye, hogy a jogelméleti vizsgálódásokba – reflektáltan – be tudta vonni a jog által érintett személyek jogra vonatkozó attitűdjeit, azaz a fennálló joghoz val= ó viszonyulásukat.
Ha a jogot emberi alkotásnak tekintjük, akkor ezzel a dimenzióval mindenképp számolni kell. Ha a jog magyarázatát kívánjuk adni, ha azt szeretnénk tudni, hogy egy társadalom tagjai miért tartanak fenn egy bizonyos fajta jogrendszert, miért engedelmeskednek a jog előírá= sainak, akkor számba kell venni, hogy miért tartják elfogadásra érdemesnek a jogot (ahogyan a politikaelméletnek is fontos terepe a politikai hatalom legitimációjának vizsgálata).
Úgy gondolom, hogy= a jog fenntartásában – ezen előbb említett attitűdök részeként – szerepet játszan= ak erkölcsi megfontolások is arról, hogy a közösség tagjai mit tartanak „helyes” vagy „jó” jogi berendezkedésnek.
Ezt talán az is ig= azolja, hogy még a legkeményebb, legembertelenebb, legelnyomóbb diktatúrák vezetői is arra törekedtek, hogy intézkedéseiket (így az általuk hozott köt= elezőnek szánt előírásokat is) mint a közösség számára „jó”-t fogadtassák el. Tehát mindenképp számolnak azza= l, hogy az emberekben él egyfajta igény arra, hogy a fennálló jog ne ütközzön komolyan a közösség erkölcsével. Többek közt azokról az alapvető erkölcsi elvekről van szó, amelyeket Hart a „természetjog minimális tartalmának” nevezett (pl. óriási feszültséget okozhat egy társadalomban, ami akár a fennálló hatalom bukásához is vezethet, ha a jogszabályok alapján bizonyos emberek anélkül foszthatnak meg másokat életüktől, vagyonuktó= ;l másokat, hogy erre erkölcsileg elfogadható indokuk lenne= ).
Demokráciák= ban pedig a választások azok, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott társadalom többségének morál= is értékítélete érvényesülj&oum= l;n, és ez az erkölcsi töltet is biztosítja a politika, és az általa alkotott jog legitimitását. Többek közt a demokratikus választás aktusáv= al igazolhatja racionálisan a törvényalkotó a tevékenységét.
E példák alapján szerintem tartható az az állítás, hogy az egyes emberek nem közvetlenül a jogot fogadják el, hanem van egy többség által osztott erkölcsi felfogás (pl. arról, hogy helyes a demokratikus törvényhozás), amelyre a jog építhető. Természetesen vannak más tényezők is, amelyek közrehathatnak a jog fennmaradásában (pl. rutinszerű cselekvések, konformitás, egyéni érdekek, félelem etc.). Ezek az erkölcsön kívüli okok elég erősek lehetnek ahhoz, hogy az emberek egy darabig a hatal= om erkölcsileg elfogadhatatlan utasításait is kövessék, de a tartós engedelmesség érdekében minden hatalom megpróbálta elé= rni, hogy erkölcsileg is elfogadottá váljon (ha oly mó= don is, hogy erőteljes propagandát folytatott a neki kedvező erkölcsi felfogás uralkodóvá tétele érdekében).
2) (a jogelmélet morális jellegéről és feladatáról) = Az erkölcs és a jog ilyen összekapcsolása azonban még nem vonja maga után azt, hogy a jogelmélet feladatának a konkrét jogszabályok és jogi döntések igazolását tekinteném. Ebből= a megközelítésből inkább az következik a jogelmélet számára, hogy meg kell próbál= nia feltárni, milyen erkölcsi elvek játszanak (vagy játszhatnak) szerepet a jog elfogadásában (anélkül, hogy morálisan értékelnie kellene ezeket az elveket), de azt is vizsgálhatja, hogy az erkölcs mel= lett milyen más tényezők segítik elő a jog fennmaradását. Ezen – fentebb már példálózva említett – más tényezők jellege miatt az utóbbiakat szociológiai jogelméleteknek is tekinthetjük.
Azt az értékelést elfogadom, hogy úgy gondolom, a jogelmélet egyik feladata lehet az egyes jogszabályok morális elvek alapján történő elemzés= e. Ha az elemző nem a saját személyes erkölcsi felfogását tekinti az elemzés vezérfonalának, hanem azokat a morális tartalmú elveket, amelyekről jó oka van azt gondolni, hogy a köz&ou= ml;sség többi tagja is osztja, akkor az ilyen elemzéseknek fontos szere= pe lehet a joggyakorlat fejlesztésében, és társada= lmi elfogadottságának növelésében. Sokszor épp ilyen elemzés kell ahhoz, hogy világossá váljon pl. egy bizonyos bírói gyakorlat tarthatatlansága.
3) (a jogszociológ= ia feladatáról) Az előadásomban jeleztem, hogy nem csupán azt tartom a jogszociológia feladatának, hogy feltérképezze, az egyes államokban ténylegesen létező jog mennyire felel meg a rá vonatkozó igazoló elveknek (azaz mennyire tér el ezektől a reális működés), hanem azt is, hogy vizsgálj= a: ezen elvek mellett milyen más társadalmi tényezők azok, amelyek meghatározzák egy adott állam jogának, jogi intézményeinek fő jellemvonásait.
Az előadásom végén éppen amellett érvelek, hogy a jog működésének legteljesebb magyarázatáh= oz egy ezeket a tényezőket figyelembe vevő szociológiai jogelmélet és a „poszthartiánus” jogelmélet ötvözésével juthatunk el.
4) (a társadalomképről) Elismerem, hogy adtam okot a kritikára, mivel nem tisztáztam a kellő alaposság= gal, hogy mi a viszonya az ember racionális, értelmes lény mivoltának a társadalmi intézmények kialakulásához. Azt sugalltam, hogy a társadalmi intézmények létrehozása – az által= am vizsgált jogelméleti megközelítés szerint – mindig valamilyen tudatos emberi döntés eredmény= e, mintha csak akkor születhetnének társadalmi intézmények, ha azokat egy racionális gondolkodású „tervező” elképzelései alapján hozzák létre.
Természetesen nem = vitatom, hogy a különböző intézmények adott történelmi kontextusban, számos politikai akarat é= ;s gazdasági érdek ütközése során sz&uum= l;letnek, ezért távolról sem tekinthetőek minden vonatkozásban tudatos alkotásnak. Tény ugyanakkor az i= s, hogy ha ezen intézmények befolyásolják a közösség tagjainak életét, akkor e közösség tagjai előtt valamilyen módon igazolni kell helyességüket, különben – ahogyan fentebb próbáltam ezt bizonygatni – nem lesznek hosszú életűek. Úgy gondolom, hogy ilyen igazolást az intézmény, vagy a gyakorlat kétféleképpen kaphat.
Egyrészt az intézmény működtetői – amint arra Pokol Béla is utal – kitalálhatnak valamilyen manipulat&iacut= e;v célzatú érvet, amelyik alkalmas arra, hogy a közösség tagjainak túlnyomó rész&eacu= te;t meggyőzze arról, hogy helyes volt az intézmény létrehozása. Azonban ahhoz, hogy ez az intézmény tartósan fennmaradjon, az is szükséges, hogy annak nyilvános gyakorlata ne vezessen elfogadhatatlan eredményre. Valamilyen módon tehát fel kell mutatnia olyan teljesítményt, amely alapján értelmes emberek igazoltnak tekintik a működését (sokszor elé= g az is, ha nem kerül alapvető és mély ellentétbe= az intézmény elfogadható céljára vonatkozó közfelfogással). Ez nem jelenti azt, hogy az intézmény létrehozatala mögötti rejtett okok titokban ne érvényesülhetnének továbbra is. Mindezzel csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy az embe= ri cselekvők racionális igazolás iránti igény= e, és a társadalmi intézmények létrejöttében közreható konkrét tényezők együttes jelenléte nem zárja ki egymást. A racionális igazolások és indokok így a hatalmi harcok mellett mindenképp szerepet játsz= anak a társadalmi intézmények karakterének kialakulásában.
A jog vonatkozás&a=
acute;ban
ez azt jelenti, hogy a jogi gyakorlatokból kirajzolódik egy
„keret”, amelyen belül a résztvevők bizonyos
szabályokat, érveket, fogalmakat, cselekvéseket joginak
(és így kötelezőnek) fogadnak el. Ezen a kereten
belül sokféle tényező (személyes érde=
k,
szimpátia) lehet meghatározó arra nézve, hogy konkrétan pl. milyen
bírói döntés fog születni, azt milyen
indokolással látja majd el a bíró, de ezeket a
kereteket nem lépheti túl anélkül, hogy
döntésének jogi mivolta (kötelező ereje) meg ne
kérdőjeleződne. Így az igazolhatóság
vizsgálatára hangsúlyt helyező jogelméletek
segítségével megmondhatjuk, hogy milyen elemek
minősülnek egy adott jogrendszer összetevőinek.
Végezetül arra szeretnék kitérni, hogy amennyiben a társadalmi intézmények, és a jogi szabályozás kialakulásában döntő szerepet tulajdonítunk a különböző embercsoportok által a domináns pozíció megszerzéséért folytatott küzdelmeknek, akkor napjaink „nyugati-típusú” politikai berendezkedéseit úgy is felfoghatjuk, hogy sikerült elérni azt, hogy a küzdelem szabályozott keretek között folyjon, bizonyos durva megkülönböztetésen alapuló szempontok, érvek már ne szolgálhassanak semmilyen hatalmi csoport ideológiájaként. Így a társadalmi intézmények létrehozói, vagy változtatói rákényszerülnek, hogy figyelje= nek arra, mennyire lesz racionálisan igazolható a tevékenységük. Ilyen mértékben tehát – ha nem is közvetlenül – szerepet játszanak a társadalmi intézmények kialakulásában a racionális okok és igazolások.
Bódig Mátyás:
1) A kérdés= em az volna Bencze Mátyáshoz, hogy a jogelméletről adott leírása a tartalmi, vagy a konceptuális jogelméletekre vonatkozik-e? 2) Az egyik észrevételem = az, hogy a jogszociológia feladatát, módszereit és lehetőségeit illetően az általános szociológia programja felől lenne inkább érdemes kiindulni. 3) A másik = az, hogy a jognak mint társadalmi gyakorlatoknak a résztvevők igen sokféle és változatos értelmet, célt tulajdoníthatnak, olyannyira, hogy szerintem a jog lényegi je= llemzőit nem is lehet a jognak tulajdonított értelem segítségével magyarázni.
Bencze Máty&aac=
ute;s
válasza:
Ad 1) Valóban nem tisztáztam elég világosan, hogy a jogszociológiát az általam adott elemzésben a jogelmélet melyik típusától kíván= tam elhatárolni. Azzal foglalkoztam, hogy egy bizonyos jogelméleti megközelítésnek, amely leginkább a Hart utá= ;ni angol-amerikai jogelméleteket jellemzi, milyen kiindulópontja van, azaz miként ábrázolja a társadalmat felépítő emberi cselekvéseket, és ebbő= ;l adódóan, hogyan közelíti meg az egyes jogi intézményekkel, és magával joggal kapcsolatos problémákat. Úgy vélem, ezek a kérdések közelebb állnak a konceptuális jogelméletekhez, azok szemléleti hátterét igyek= szik megvilágítani. Ezzel nem állítom azt, hogy a konceptuális jogelmélet érdemi kérdéseih= ez szóltam volna hozzá, csupán azt szerettem volna tisztázni, hogy a konceptuális jogelmélet az emberi cselekvések milyen felfogására alapozza a kérdésfeltevéseit.
Mivel a tartalmi jogelméletek felhasználják a konceptuális jogelmélet által kidolgozott kategóriákat (de legalábbis rekonstruálható az egyes tartalmi jogelméletek mögött a szabály. a kötelezettség, a jog, etc. valamilyen fogalma, így kibontható belőlük valamilyen konceptuális elmélet), ezért a jogszociológiától történő elhatárolás a Hart utáni angol-amerikai tartalmi és konceptuális jogelméletekre egyaránt vonatkozik.
Ad 2) A jogszociológiát lehet szakszociológiaként is művelni, és a jogszociológia feladatát, módszerét általában a szociológia progra= mja felől szokták meghatározni. Én azonban ebben az előadásban arra törekedtem, hogy a jogszociológi&aa= cute;nak egy olyan változatát határoljam el a jogelmélettől, amely a leendő jogászok számára összegzi és rendszerezi a joggal kapcsola= tos szociológiai ismereteket. A jogászi tevékenység elemzéséhez használja fel a szociológia módszereit és eredményeit. Ebben a fajta jogszociológiában nem arra tevődik a hangsúly, ho= gy milyen összefüggésben áll a jog más társadalmi intézményekkel, vagy hogyan gyakorol a jog hatást a tőle elkülönülő társadalmi jelenségekre és viszonyokra. Inkább a jogászi tevékenység reális folyamataira koncentrál, arr= a, hogy egy jogász a munkája során milyen problémákkal szembesül, milyen jogon kívüli tényezők befolyásolják a tevékenysé= gének eredményességét. Mi az, ami megvalósul a jogszabályok előírásából, meddig te= rjed a jogászi érvelés hatóköre. Amíg ugyanis a tételes jogi tárgyak, és a jogelmélet egyaránt a jog sajátos működését tanítják, illetve magyarázzák (kiemelve azokat a jellemzőket, amelyek a jogot megkülönbözteti más társadalmi jelenségektől), addig az előbbi értelemben felfogott jogszociológia arra figyel, hogy a jog használata, működtetése során milyen m&aacut= e;s – jogon kívüli – társadalmi tényezőkkel kell számolnia egy jogásznak.
Ad 3) Az előad&aacut= e;somban a jogelméleti megközelítés ábrázolásakor összemosódott a jog magyarázatának két lehetséges módja. Az egyiket funkcionalista megközelítésnek nevezhetjük, és arra koncentrál, hogy egy adott közösségb= en milyen szerepet játszik, milyen funkciót tölt be a jog. E megközelítés szerint ennek a funkciónak a feltárása visz közelebb a jog lényegének megértéséhez. Igaz azonban, hogy a joghoz igen sokféle szerep társítható, eltérő társadalmi és politikai berendezkedésekben igen változatosak lehetnek azok a célok, amelyek érdekében a jogot működtetik. Egy szekularizá= ;lt alkotmányos demokráciában ilyen cél lehet, hogy= a politikai közösség minden tagja számára a lehető legtöbb szabadságot, és ennek a szabadságnak a védelmét biztosítsa. Egy vallási alapon berendezkedő politikai rendszerben a jog célja a vallási előírások maradékta= lan betartatása lehet, míg egy abszolút monarchiába= n az uralkodó akaratának megvalósítása.
Mondhatjuk azt, hogy egy általánosabb cél minden esetben körvonalazható, mégpedig a társadalmi rend fenntartása, az egyén és a közösség viszonyának szabályozása, így csupán a helyes társadalmi rendről, illetve az egyén és közösség viszonyáról kialakított koncepciók miatt különböznek egymástól a jog különböző megnyilvánulási formá= ;i. Ezért a jog általános, minden közössé= gben fellelhető sajátosságai meghatározhatóak a= jog általános célja vagy funkciója segítségével. Egy ilyen kísérlet esetében azonban azzal a kihívással kell szembenéznünk, hogy az előbb említett funkció= ;kat nem csupán a jog biztosíthatja, nem tekintünk minden oly= an gyakorlatot jognak, amely egy közösség rendjének fenntartására irányul. A rend fenntartásá= ;t szolgálhatja a nyers erőszak illetve a megfélemlítés, de a meggyőzés is, vagy akár a pszichológiai manipuláció eszközei = (marketing, reklámok, etc.). Ezeket senki nem nevezné jognak, így a funkcionalista megközelítés nem elegendő ahhoz, hog= y a jogot elhatároljuk más társadalmi jelenségektől. Ebben a vonatkozásban helytállónak tartom Bódig Mátyás kritikáját.
Ennek figyelembevételével pontosítanom kell az előadásomban kifejtetteken. Úgy gondolom, hogy a jog megismerésekor az emberi cselekvések értelmes mivoltát nem csupán azért kell figyelembe vennünk, mert ez a jognak tulajdonított értelem az, amelyik a jog célját, szerepét meghatározza. Az értele= mnek szerepe van abban is, hogy a jogot az emberi közösségek a = jogi koordináció sajátos jellemzőivel együtt, sőt éppen arra tekintettel fogadják el. Az emberekben – értelmes lény mivoltukból fakadóan R= 11; él az az igény, hogy tudják, mások milyen okból, indítékból cselekszenek, vagy mié= rt adnak utasításokat számukra. Ebből az is következik, hogy a nekik szóló utasításoka= t, a számukra előírt magatartási mintákat csak akkor fogják követésre méltónak tekinteni,= ha azokat racionális, számukra is belátható meggyőző indokokkal látják el. A politikai hatalom vonatkozásában ezt fejezi ki a politikai intézményekkel szemben támasztott legitimitás-igény. Ha a fennálló hatalom nem tu= dja a hatalom alá vetettek számára megfelelően indoko= lni lépéseit, akkor ez olyan válságot is eredményezhet, amely a bukását is okozhatja. Mivel a j= og esetében arról van szó, hogy egyes emberek mások számára kötelezettségeket írnak elő, e társadalmi gyakorlat vonatkozásában is felvethető, hogy a kötelezettekben felmerül az az igény, hogy a jogi kötelezettség előírója racionálisan, értelmes emberek számára meggyőző mód= on indokolja, miért kell az ő utasítását követni. Így, ha a jog lényegi sajátosságát abban látjuk, hogy egy bizonyos módon – kitüntetett helyzetben lévő kötelezettségek előírásával – képes a társadalmi rendet biztosítani, akkor a jogi kötelezettségek iránti engedelmesség vizsgálata visszautal minket oda, hogy az emberi értelem meghatározó szerepet játszik a jog legitimitásának, és ezen keresztül fennmaradásának biztosításában.
(Ezen a ponton szá= momra további két tisztázandó kérdés merül fel számomra, de ezekre majd később, egy külön levélben igyekszem kitérni, a konferenci&aacu= te;n elhangzottakhoz már szervesen nem kapcsolódnak).
Szigeti Péter= i>: Én azt hiszem, hogy Bódig Mátyás gyakorlati filozófia alatt tulajdonképpen egy liberális morálfilozófiához akarja kötni a jog meghat&aacut= e;rozását, de elnevezése eltakarja ezt a kötődést.
Győrfi Tamás (a
konferencián tett megjegyzés):
Nem gondolom, hogy az a gyakorlati filozófiai megközelítés, amely keretei között mi gondolkodunk, okvetlenül liberális morálfilozófia lenne. Ha Szigeti Péternek ezzel az egész fogalmi kerettel van gondja, akkor — mondjuk így — annak módszertani individualizmusát kellene kritizálnia. Ellenkező esetben viszont nagymérték= ben tehermentesíthetné a vitánkat, amennyiben a liberális morálfilozófia elleni speciális ellenvetéseit nem terjesztené ki a gyakorlati filozófia megközelítés egészére.
Szigeti Péter:<=
/i>
Én úgy gondolom, hogy a módszertani individualizmus nem
fedi a liberális morálfilozófia mondanivalój&aa=
cute;t
és premisszáit, ahogy azt pl. Raymond Boudon megfogalmazta. De máskülönben is
úgy emlékszem, hogy Bódig fenntartások
nélkül használja a liberális jelzőt pl. a
mérsékelt állam elméletének kötet&e=
acute;ben,
ezért nem tudom, hogy most akkor miért lenne ez problé=
ma a
mai vitánkban?
Pokol Béla:= Én is úgy gondolom, hogy Szigeti Péternek igaza van, a módszertani individualizmus nem fedi le a liberális morálfilozófia álláspontját. A liberalizmusnak eleve két gyökeresen szembenálló irányzata van az amerikai és az európai vitákba= n, amit nálunk sokszor kevernek, és például a Posner-féle piaci liberalizmust a jog gazdasági elméle= te kapcsán inkább lehet individualistának nevezni, mint Dworkinék (bal)liberális morálfilozófiájának pozícióit. (Habermas a Faktizität-ben azt mondja egy helyen, hogy a balliber&aacu= te;lis irányzatra Európában szociáldemokratát mondanánk.) Dworkin és balliberális szellemi tá= bora alapvetően piacellenes, ezzel szemben a Posner tábora extr&eacu= te;m módon piacpárti s a társadalom teljes elpiacosításának előnyei olvashatók ki írásaikból. Így Posner és Dworkin között már sok éve folyó - néha személyeskedésig menő - vita nem egyszerű szellemi vetélkedés, hanem éles elméleti és polit= ikai értékválasztásbeli különbséget takar.
Győrfi Tamás (utólagos megjegyz&ea= cute;s): Soha nem állítottam, hogy a módszertani individualizmus „lefedné” a liberális morálfilozófia egészét. Éppen ennek ellenkezője mellett érveltem. A külön csatolt reflexióm másik része a Szigeti Péter megjegyzéséből indult vitához fűződik.
Győrfi Tamás előadásáh= oz fűződő fontosabb hozzászólások é= s az ezekre adott válaszok tartalmi összefoglalása.
Szilágyi Pé= ter: Vannak olyan jogszabályok, melyeknek nincs erkölcsi tartalmuk. Például a jegyzőkönyvvezetésre vonatkoz&oacu= te; részletszabályok ilyenek.
Győrfi Tamás:= Az állításom az volt, hogy a jog erkölcsi igényeket támaszt a címzettjeivel szemben. Ez egy vitatható konceptuális állítás, de csak = azt vonja maga után, hogy minden jogrendszer támaszt erkölcsi igényeket is. Az azonban nem következik belőle, hogy minde= n egyes jogszabálynak erkölcsi tartalma kellene hogy legyen.
Szilágyi Pé= ter: Gy. T. állítása az volt, hogy a jog erkölcsi igényének a megalapozásához politikai filozófiai érvekre van szükség. De milyen politik= ai filozófiára? (Ha jól emlékszem, két élesen eltérő irányzatot, vagy nevet hozott fel Péter példaként.)
Győrfi Tamás: Módszertani szempontból most ez teljesen mellékes. Az érvek természetére, nem annak tartalmára szeret= tem volna rámutatni. Módszertani szempontból annak van jel= entősége, hogy ha igazam van, akkor ilyen jellegű kérdésekbe ütközik a jogelmélet, s ezek nem válaszolható= ;k meg értékmentesen.
Szigeti Péter: Gy.= T. minden kötelezettséget erkölcsi alapon kíván megalapozni. Azt állítja, hogy ma már nem ért e= gyet Hart-tal. Szerintem azonban korábbi felfogása helyesebb volt, mert a kötelezettségeket Hart szociológiailag alapozta m= eg. Az erkölcsi kötelezettségek mellett léteznek ugyanis i= lyen kötelezettségek is.
Győrfi Tamás: Két kérdést érint a vitánk, részi= nt Hart elméletének értelmezését, részint a kötelezettségek általános kérdését. Hart-tal kapcsolatban azt állítottam, hogy korábban úgy véltem, a harti elméletnek erénye az, hogy elválasztotta egymástól a jogi érvényesség és a= morális kötelezettség kérdését. Ma már úgy gondolom, ez inkább az elmélet gyengéire mu= tat rá. Ez azonban nem azt jelenti, hogy korábban elfogadtam, ma pedig már nem fogadom el azt, ahogy Hart megalapozza a jog normativitását. Ezen a ponton korábban sem tartottam H= art elméletét meggyőzőnek. Ami a kötelezettségeke= t általában illeti, nem egészen világos számomra a szocioló= gia kötelezettség fogalma. Persze a kötelezettségek különbözőek, vannak, amelyek általános erkölcsi elvekből fakadnak, és vannak, amelyek csak bizony= os szociológiailag körülhatárolható esetben ter= helnek bennünket. Az azonban, hogy egy szociológiai tény keletkeztet egy kötelezettséget, önmagában mé= ;g nem fosztja meg a kötelezettséget erkölcsi tartalmától. De ha nincs igazam ebben a kérdésb= en, Szigeti Péter állítása akkor sem érinti = az előadásban kifejtett pozíciómat. Az, hogy a kötelezettségek különböző módon alapozhatók meg, nem cáfolja, hogy a jog erkölcsi igényeket támaszt címzettjeivel szemben. Ha a jog erkölcsi igényeket is támaszt, akkor egyes nem erkö= lcsi kötelezettségek létezése nem bizonyítja, h= ogy a jog normativitását nem erkölcsi érvekkel kell megalapozni.
Győrfi Tamás hozzászólása Karácsony András előadásához: Egy hevenyészett hipotézist szeretnék megfogalmazni Karácsony Andrásnak Ehrlich befolyására vonatkozó megállapításával kapcsolatban. Érdemes l= enne talán a jogszociológiai elméleteken belül egy distinkciót tenni: léteznek olyan jogszociológiai elméletek, melyek más jogelméleti felfogásokkal, például a jogpozitivizmussal szemben egy versengő jogfogalmat dolgoznak ki. Más jogszociológiai elméletek viszont erre nem tesznek kísérletet, hanem pusztán előfeltételezik és használják a normatív jogtudomány jogfogalmát. Ehrlich az élő jog fogalmának a megalkotása miatt inká= ;bb az első típusú jogszociológiát művelt= e. Ezért lehet érdekesebb számunkra, a jogelmélet művelői számára, és ezért kevé= sbé fontos a jogszociológiában.&= nbsp;
Győrfi Tamás hozzászólása Tóth Zoltán előadásához: Bizonyos értelemben méltatlannak tartom ezt a vitát, de miután kül&ou= ml;n is nevesítve lettem, mint bizonyos téves nézetek képviselője, megpróbálnám megvédeni= az álláspontom. Az volt az állításom, hogy a Pokol Béla és Varga Csaba által felvázolt tendenciákkal szemben látok másfajta tendenciák= at is. Az angolszász országokban számos jelentős jogfilozófus van, akinek tudományos-publikációs tevékenysége jellemzően a jogelmélet mellett nem valamely tételes jogtudományra, hanem a filozófia kapcsolódó diszciplínáira terjed ki. Bód= ig Mátyás említett az előbb néhány ily= en nevet. Huszat, huszonötöt biztosan fel tudnánk itt sorolni. Úgy lehetne meggyőzni arról, hogy téves az álláspontom, ha bizonyítanád, hogy ezek az embe= rek nem tartoznak az angolszász jogelmélet elitjéhez vagy mainstream-jéhez.
2 |