A tanya problematikája külföldiek termőföldtulajdon
szerzésével kapcsolatban
Egyes kutatók szerint a tanya már a középkorban létező településtípus volt. „A tanya vagy régebbi nevén szállás alatt a magyar Alföld szétszórt, magányos telepeit értjük, melyek ma a mezőgazdasági munkák, s általában a gazdálkodás középpontjai, régebben pedig a lábas jószág teleltető helyei voltak. A tanya azonban nem önálló településforma, hanem a hozzá tartozó földbirtokkal együtt valamely város vagy nagyközség függvénye."[1]
Erdei Ferenc a tanya ismérveit a következőkben állapította meg:
1. magányos telep, olyan épület vagy épületcsoport, amely kívül esik a városok vagy falvak zárt tömbjén;
2. mezőgazdasági, ill. általánosabban őstermelői célt szolgál, tehát állattartásnak, földművelésnek, erdőgazdálkodásnak vagy halászatnak a színhelye;
3. az említett termelésben foglalkozónak a tartózkodási helye rövidebb vagy hosszabb időre, de semmiképp nem a letelepedési helye.[2]
A Magyar értelmező kéziszótár szerint a „tanya (Alföldi) község, (mező)város határában lakóházakból és gazdasági épületekből álló kis gazdasági település.”[3]
A fenti meghatározásokból egyértelműen megállapítható, hogy a tanya mint lakó- és mezőgazdasági termelőegység az Alföldre jellemző településtípus. Amennyiben a tanyához hasonló rendeltetésű és funkciójú területeket találunk az ország más részében, akkor az elnevezése nem tanyaként történt – ellentétben a mai jogi szabályozással, mely mint a későbbiekben látjuk, lehetővé teszi, hogy az ország más területein is tanyák létesüljenek, illetve meglévő területeket tanyaként lehessen kezelni.
A tanyák lakossága a 80 évek végére lecsökkent, mely népességelvándorlás nagyban annak köszönhető, hogy a társadalom életszínvonala, elvárásai nőttek, azonban a tanyákon nem épült ki megfelelő infrastruktúra (pormentes utak, elektronos áram, stb.), így az ottlakók, és főleg a gyerekeik elvándoroltak a közeli falvakba és városokba. A rendszerváltással azonban megkezdődött a tanyák újraéledése és újrafelfedezése. A rendszerváltástól napjainkig eltelt több mint 20 év azonban megmutatta, hogy a tanya funkciója már nem a lakó- és mezőgazdasági tevékenység lehetővé tétele, hanem a megújuló tanyák egész más célokat szolgálnak.
„A megmaradt, illetve a megújuló tanyáknak csak mintegy negyede folytat érdemi termelő tevékenységet rendelkezik géppel, őstermelői vagy vállalkozói igazolvánnyal, tervezi gazdasága fejlesztését. A lakott és nem lakott farmtanyák tudatos, mintagazdaság-szerű szervezett, – az agrártevékenységük integrációjára építő – térségi fejlesztése a tanyás vidéki térségek jövőjének alapvető kérdése”[4]. A mintagazdaságok megvalósítását támogatta több cikkében Tanka Endre is, azonban más kutatásokból kiderült, hogy ezek a mintagazdaságok csak uniós és hazai támogatásokkal tudnak fennmaradni, mert az ott folytatott termelés gazdaságossága megkérdőjelezhető.
A Szent István Egyetem az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet Kecskeméti Osztálya szakmai irányításával 2002-2003-ban a Kiskunság 24 településén tanyakutatást végzett. A kutatás során megállapítást nyert, hogy a hagyományos kiskunsági tanyavilág megszűnt, helyette ma már egy más, átalakult tanyavilágot találunk. A tanyák népessége kétféle mozgást mutat: egyes területeken a népesség száma csökken.[5] Ennek oka a környező településekre való beköltözésben, illetve az idős lakosok elhalálozásában kereshető. Más területeken azonban a népesség száma nőtt. A megújulás a városból kiköltözők által felújított vagy újból felépített tanyákon figyelhető meg.[6] A tanyák átalakultak értelmiségi, vállalkozó család vagy külföldiek hobbi- és nyaraló tanyájává. A hozzájuk tartozó telkeken legfeljebb kedvtelésből, esetleg saját célra történik valamilyen kapirgáló kertészkedés vagy becézgető állattartás[7], megjelennek azon rétegek, akik nyugdíjas éveikre a tanyán rendezkednek be, sokszor a szociálisan rászorulók vonulnak vissza a társadalom elől a tanyákra és ott önfenntartó gazdálkodásra és a szociális juttatásokra alapozzák életüket, illetve megjelenik a falusi turizmus is.
A tanyák fenti céllal történő újraéledésének azonban alapfeltétele az infrastruktúra kiépítése, mely megvalósítására sem a tanyás települések, sem pedig a tanyák tulajdonosai nem képesek önerőből[8].
A tanya fogalmának jogi meghatározása
A jogszabályok a tanya-fogalmat nem szűkítik le csupán az alföldi településtípusra (nem is településtípusként kerül a fogalom meghatározásra), hanem bármilyen területet tanyának neveznek, ami megfelel az adott jogszabályban meghatározott kritériumnak. A tanya fogalmát több jogszabály önállóan meghatározta / meghatározza és vannak olyan jogszabályok, melyek ezek tanya-fogalmát átveszik (például a 2/1986 (II. 27.) ÉVM rendelet).
A 36/1977. (XI. 3.) MÉM rendelet megfogalmazása szerint a tanya és a körülötte levő föld a mezőgazdasági termelés céljait szolgálta. A tanya körüli földre a lakóépület fennállásáig a forgalomképesség szempontjából a személyi földtulajdonra vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. A meghatározás szűkszavúan írja le a tanya jellemzőit, sőt megállapítható, hogy a tanya fogalmát önmagával definiálja. A tanyát mint épületet határozza meg, melyhez föld tartozik, amin mezőgazdasági termelés folyik.
Az 1987. évi I. törvény a földről a tanya fogalmát termőföldhöz való viszonyában a jogszabály hatályba lépésétől a hatályon kívül helyezéséig a következők szerint használta: Ha a tanyaépülethez termőföld tartozik, a tanyára - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a termőföldre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, illetve ha a tanyaépülethez termőföld nem tartozik, a tanyára a használat jellegének megfelelő rendelkezések az irányadók.[9] Valójában itt sem kapunk választ arra, hogy mi a tanya, azonban megállapítható, hogy a tanya alatt itt is épületet kell érteni, melyhez termőföld tartozik. A gazdasági épület megléte nem kritérium.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény végrehajtásának tárgyában kiadott kormányrendelet szerint tanya a település külterületén lévő, eredetileg kisüzemi mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés), továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terménytárolás céljára létesített tanyaépület (lakó- és gazdasági épület, illetőleg épületcsoport) és a hozzá tartozó termőföld együttese.[10] Ez a definíció a tanya elhelyezkedésére (külterület, belterület, zártkert) és a mezőgazdasági művelésre helyezi a hangsúlyt azzal, hogy a terület művelője a területen lakó- és gazdasági épületeket építhet fel, területi korlát nélkül. Itt találunk először utalást arra, hogy a mezőgazdasági termelés célját eredetileg szolgálta a tanya, vagyis lehetséges, hogy ma már nem ezt teszi, de mégis tanyának nevezzük. Véleményem szerint ebben a definícióban megjelenik a tanyák átfunkcionálódásának lehetősége.
Az előzőekkel nagyban hasonlóan fogalmazza meg a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény a tanya fogalmát: „tanya a település külterületén lévő, eredetileg kisüzemi mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terménytárolás) céljára létesített lakó- és gazdasági épület, illetőleg épületcsoport és a hozzá tartozó termőföld együttese.”[11] A tanya funkcióváltásának a lehetősége ebben a fogalom-meghatározásban is benne van.
A Termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban Tft.) továbbfejlesztette a Földtörvény tanyafogalmát és 1994 július 27-től 2001 december 31-ig az alábbiak szerint határozta meg a tanya fogalmát: „a település külterületén levő mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terménytárolás) céljára létesített lakó-, illetőleg gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttese”.[12] A definíció hasonlít az előző két törvény tanyafogalmára, azonban a mezőgazdasági termelést jelenlévőként várja el, szemben az „eredeti” rendeltetés egykori meglétével.
2002. január 1-től a fogalom meghatározása megváltozott, pontosításra került a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján az alábbiak szerint: „a település külterületén lévő mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás) céljára létesített lakó- és gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó, legfeljebb 6000 m2 területű föld együttese”[13], mely jelenleg is hatályos megfogalmazás.
A pontosítás egyrészt a területi meghatározásra, másrészt pedig az „illetve” kifejezés értelmezésére vonatkozott. 6000 m2-ben került meghatározásra az épületegyütteshez tartozó föld nagysága, mely nagyság mögött semmiféle gazdasági racionalitás nincs. A mérték meghatározása az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor a földrendezések során 300-6000 m2 nagyságban hoztak létre a nagyüzemi táblákból földterületeket. Összehasonlítva az Európai Unió más tagállamaival, a 6000 m2 ma már kis terület ahhoz, hogy valaki azon termeléssel saját magát és a családját mezőgazdasági művelésből származó jövedelemmel eltartsa. A legtöbb európai országban a legkisebb terület, mely egy családnak megélhetést tud biztosítani, 20 hektárnál kezdődik.
A pontosítás másik sarkpontja az illetőleg kifejezés tartalmának a meghatározása volt. Az első definícióban „lakó-, illetőleg gazdasági épület”, a másodikban „lakó- és gazdasági épület” megfogalmazás szerepel. Az „illetőleg” megfogalmazás jelentése nem volt egyértelmű: „és” vagy a „vagy” jelentéssel kell értelmezni. Elegendő, ha a területen lakóépület áll, vagy mindenképpen szükséges a gazdasági épület megléte is ahhoz, hogy tanyáról beszélhessünk. A Legfelsőbb Bíróság döntései tisztázták a kérdést és több döntésben[14] is kimondták, hogy a két feltételnek együtt kell teljesülnie ahhoz, hogy egy területet tanyaként lehessen elismerni.
A Legfelsőbb Bíróság az értelmezésnél egyrészt a Magyar Értelmező Szótár meghatározásából indult ki: az „illetőleg” kifejezés vagylagos értelmű, lehet a jelentése lehet „továbbá”, de használható „és”-ként is.[15] A Legfelsőbb Bíróság döntésének meghozatalakor figyelembe vette másrészt az akkor hatályos egyéb jogszabályokban lévő tanya-definíciókat is és megállapította, hogy a jogalkotó az Tft.-ben szabályozott tanya fogalom-meghatározásakor az "illetőleg" szót az "és" kötőszó helyett használta, melynek megfelelően az Ftv. alkalmazásában a tanya fogalom csak úgy értelmezhető, hogy tanya alatt a település külterületén lévő mezőgazdasági termelés céljára létesített lakó- és gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld értendő.[16] Tanya tehát lakóépület nélkül nem létezik, a külterületi, illetve volt zártkerti termőföldön csak a termékfeldolgozás vagy terménytárolás céljára szolgáló épület (például zártkerti/külterületi pince) nem tanya.
A tanya-fogalom objektív ismérvei tehát ma a külterületi fekvés (beleértve a zártkerti fekvést), lakó és gazdasági épület(csoport), azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó maximum 6000 m2 területű föld. A felsorolt feltételek, melyeket az ingatlan-nyilvántartásból egyértelműen meg lehet állapítani, konjunktívak, bármelyik hiánya kizárja a tanyaként való kezelést.
A fenti megfogalmazás továbbra is lehetővé teszi, hogy az Alföldön kívül a klasszikus magyar tanyarendszer mellett megjelenhessen az ország más területein is a tanya. A tanya ma érvényes jogi definíciója többek szerint idejét múlt (ld. Ónodi Gábor, Váradi István, Dömsödi János). E településforma egy sajátos gazdasági, társadalmi és települési egység, amely az utóbbi években jelentős funkcionális változáson ment át.[17] A jelenlegi meghatározás nem adja a tanya fogalmának pontos meghatározását.
Többen tettek már javaslatot a tanya fogalmának újraalkotására, azonban ez a mai napig elmaradt.[18] Remélhetőleg a birtokméretekről és a termőföldről szóló tervezett új szabályozás átértékeli a tanya fogalmát és a hozzá kapcsolódó birtok és tulajdonviszonyokra vonatkozó szabályozást. Az új fogalomnak mindenféleképpen tekintettel kellene lennie az új gazdálkodási funkciókra mint pl. tanyasi turizmus, hobby-kertészkedés, a pihenés, vagy a szociálisan hátrányos helyzetűek önellátó gazdálkodása.
A Tft. meghatározta a tanya fogalmát, azonban ezt a természetben létező termőföld és épületegyüttest az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény nem ismeri művelési ágként – így „tanya” művelési ág meghatározással, mint az ingatlan egészére vonatkozó műveléssel nem találkozhatunk. A 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 2.§ h) pontja és a 39/A § alapján az ingatlan-nyilvántartás lehetővé teszi az ingatlan jogi jellegének[19] tulajdoni lapra való feljegyzését, vagyis utalni lehet a tanya jellegre. Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos jogszabályok egyike sem rendelkezik azonban arról, hogy ki és milyen eljárás során kezdeményezheti a tanya jelleg feltüntetését.
Az ingatlan-nyilvántartásban a tanya jelleg feltüntetésének a hiánya azonban nem befolyásolja a tanyához fűződő joghatásokat, tehát egy földrészlet úgy is megfelelhet a tanya fogalmának, hogy a tanya jogi jelleg nincs feltüntetve az ingatlan-nyilvántartásban. Ezt támasztja alá a Tft. is, mivel nem köti a tanya fogalmát az ingatlan-nyilvántartásban való tanyakénti bejegyzéshez, csak ahhoz, hogy bizonyos kritériumoknak megfeleljen, mely kritériumok azonban az ingatlan-nyilvántartásból egyértelműen megállapíthatók (nagyság, művelési ág, épületek megnevezése).
A tanya, mint jogi kategória, a termőföldnek minősülő ingatlanok sajátos csoportja, mely egyrészt abban különbözik a termőföldtől, hogy speciális rendeltetésű épületegyüttes található rajta, másrészt abban különbözik a termőföldtől, hogy az általánostól eltérő szerzési, földvédelmi feltételek vonatkoznak rá.
A Tft. szabályozása a termőföldszerzés vonatkozásában mind belföldi magánszemély, mind külföldi magánszemély esetében a tanya kategóriával számos kivételre és kiskapura ad lehetőséget.
A Tft. szabályozása szerint belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona értékű termőföld legyen. A belföldi magánszemély nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát, ha az annak fekvése szerinti településen az ő és közeli hozzátartozója[20] tulajdonában lévő termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt meghaladná a település összes termőföld területének egynegyedét vagy az ezer hektárt.[21]
A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg.[22] Ez alól a tagállami állampolgárok esetében a tanya az egyik kivétel a tulajdonszerzésre.
A külföldi[23] az önálló ingatlanként (földrészletként) legfeljebb 6000 m területtel kialakított tanya tulajdonjogát a termőföldnek nem minősülő más ingatlanokra vonatkozó szabályok alapján szerint szerezheti meg[24] már most is. A nem tagállami állampolgár külföldinek csak arra van szüksége, hogy beszerezze a közigazgatási hivatal engedélyét,[25] a tagállami állampolgár, valamint az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, továbbá a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban bejegyzett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet 2009.04.30-ig engedéllyel, majd 2009.05.01-től engedély nélkül vásárolhat tanyát.[26]
A rendelkezés alapjául szolgáló jogi fikció lényege az volt, hogy a tanyák a hozzájuk tartozó földdel nem annyira értékesek, hogy azok tulajdonosi minősége – legyen az külföldi vagy magyar állampolgár – globálisan meghatározó lehet a társadalom számára.[27]
Azonban ez a rendelkezés magában hordozza a rendelkezés kijátszására vonatkozó megoldást is. Mivel a hazai szabályozás a megszerezhető gazdaságok számát nem szabályozza, így lehetőség van arra, hogy egy belföldi vagy egy külföldi magánszemély akár több tanya tulajdonát is megszerezhesse, így akár több hektár termőföld tulajdonosa lehessen, a szerzéskor csak a tanya kritériumának kell megfelelnie az ingatlannak, így külföldi állampolgárok több egymás mellett fekvő tanya megvásárlásával termőföldhöz juthatnak és az épületek fenntartására nincs garancia.
Összefoglalás
A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy a különböző tudományterületek eredményeit a jogalkotók nem vették figyelembe, amikor a tanya fogalmát meghatároztak, illetve amikor a tanyával kapcsolatos használati- és szerzésmódokat szabályozták. Véleményem szerint az egyik lényeges kérdés, hogy a jog elismeri-e a jövőben a tanyát, mint önálló művelési ágat és ez az ingatlan-nyilvántartásban megjelenhet-e.
A másik lényeges kérdés, hogy a tanyák új funkciói miként jelennek meg majd a jogszabályokban. Megengedett lesz-e csak a lakóépület és a hozzá tartozó valamilyen gazdálkodási funkció (mezőgazdaság, turizmus, stb.) egy bizonyos méretnagyságon belül vagy a tanya fogalom meghatározása ragaszkodik majd a lakó- és gazdasági épület és a mezőgazdasági tevékenység meglétéhez. Amennyiben a jelenlegi fogalom nem kerül újragondolásra, úgy felvetődik a kérdés, hogy mi történik azokkal a tanya-ingatlanokkal, melyeken a tulajdonszerzést követően az új belföldi vagy külföldi tulajdonos felhagyott a mezőgazdasági műveléssel? Vagy mezőgazdasági gazdálkodást folytat, azonban elhanyagolja az épületek állapotát? Ha elegendő feltétel a termőföld minősítés és nem szükséges a mezőgazdasági termelés folytatása, akkor felesleges kritérium a gazdasági épület megkövetelése, mivel feladatát veszíti így az épület. Megfordítva is gondolkodhatunk, amennyiben egy termőföld területén gazdasági épület található, miért ne lehetne tanyaként kezelni, ha az adott területen lakóház építése nem kizárt?
A harmadik elgondolkodtató kérdés az Alföldön kívüli tanyák megjelenése. Miként lehetséges az, hogy pl. tipikus Balaton-felvidéki települések szőlőhegyein (!) megjelennek a „tanyák”, lakóépületekre adnak ki építési engedélyt olyan területeken, melyek sohasem szolgálták az ott-lakást és ezzel lehetővé teszik mind a belföldi, mind a külföldi magánszemélyek szinte korlátlan tulajdonszerzését. Miért nem lehet egy olyan szabályozást megalkotni, ahol az alföldi tanyák és a hobby-kerteknek minősülő szőlőhegyen lévő területek is megfelelően külön-külön szabályozásra kerülnek, elősegítve ezen területek újraéledését, illetve megmaradását.
Bizonyos méretnagyság alatt bizonyítottan nem lehet gazdaságosan mezőgazdasági termelést folytatni, még akkor sem, ha egy gazdálkodónak egymástól távolabb lévő településen több tanyája van. A jelenlegi szabályozás az 0,5 hektár alatti szőlőhegyeket is elnépteleníti: általánosságban elmondható, hogy ezen terület tulajdonosai az idősebb, 65 év feletti korosztályhoz tartoznak. Az örökösök gazdaságossági okok miatt nem mutatnak érdeklődést a gazdálkodás iránt, így ezen területeket ellepi a gyom – a legtöbb szőlőhegy nem minősülhet tanyának (nem rendelkezik lakóépülettel) és így szerzési korlátok alá tartozik.
Véleményem szerint sürgető feladat lenne a fogalmak tisztázása és a birtokméret alapú differenciált szabályozás megalkotása és az uniós állampolgárok számára egy bizonyos méreten aluli tanya, illetve egyéb nem összevonható külterület megszerzésének lehetővé tétele, függetlenül attól, hogy ott saját célra termelnek vagy megpróbálnak családi gazdaságot létrehozni. Egy új szabályozás mindenképpen ki kell hogy küszöbölje a jelenlegi kiskapukat nyújtó megoldásokat.
Irodalomjegyzék
7/1996. kormányrendelet
104/1991. kormányrendelet
109/1999 FVM rendelet
1987. évi I. törvény a földről
1991. évi XXV. törvény a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról
1993. évi II. törvény a földrendező és földkiadó bizottságokról
1994. évi LV. törvény a termőföldről
Becsei József (1993). A tanya-fogalom tartalmáról. Földrajzi Értesítő, XLII. évf. 1-4. 35-39
Csatári Bálint (2006): Tanyatervezési alternatívák és jogi hátterük. In: MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete Gödöllő-Kecskemét, Kutatási jelentések 10. füzet
Erdei Ferenc (1976). Magyar tanyák (Hasonmás kiadás). Akadémiai Kiadó, Budapest
Györffy István (1937): A magyar tanya. In: Földrajzi Közlemények, LXV
Kurucz Mihály (2008): Gondolatok a termőföldjog szabályozás kereteiről és feltételeiről. In: Geodézia és kartográfia, 60. évf., 9. szám
Legfelsőbb Bírósági döntések: EBH 1990.170, KGD2000.198, KGD2002.41, KGD2003.63, EBH 1999.170
Magyar értelmező kéziszótár Akadémiai Kiadó, Budapest 1982
Rácz István (1980). A tanyarendszer kialakulása. In: Pölöskei F.-Szabad Gy. (szerk.) A magyar tanyarendszer múltja. 97-148. Akadémiai Kiadó, Budapest
Szenti Tibor: Hova fejlődhet a magyar tanya? http://www.szenti.com/elpta.htm (letöltés: 2011.06.01.)
[1] Györffy István: A magyar tanya. In: Földrajzi Közlemények, 1937. LXV, 4-5. 70-93.
[2] Erdei Ferenc: Magyar tanyák. Akadémiai Kiadó, 1976.
[3] Magyar értelmező kéziszótár Akadémiai Kiadó, Budapest 1982
[4] Csatári Bálint: Tanyatervezési alternatívák és jogi hátterük
[5] Csatári Bálint: Tanyatervezési alternatívák és jogi hátterük
[6] Csatári Bálint: Tanyatervezési alternatívák és jogi hátterük
[7] Szenti Tibor: Hova fejlődhet a magyar tanya?
[8] Csatári Bálint: Tanyatervezési alternatívák és jogi hátterük
[9] 1987. évi I. törvény 5.§ (1) és (2)
[10] 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése
[11] 1993. évi II. törvény a földrendező és földkiadó bizottságokról, 13.§ (2) a.)
[12] 1994. évi LV. törvény 3.§ b) - 2001.12.31-ig hatályos definíció
[13] 1994. évi LV. törvény 3.§ b) – 2002.01.01-től hatályos definíció
[14] EBH 1990.170, KGD2000.198, KGD2002.41, KGD2003.63
[15] EBH 1999.170
[16] Csatári Bálint: Tanyatervezési alternatívák és jogi hátterük
[18] Csatári Bálint: Tanyatervezési alternatívák és jogi hátterük
[19] 109/1999 FVM rendelet 39/A§ (1): Az ingatlan jogi jellegeként feljegyezhető a társasház, szövetkezeti ház, bányatelek, műemlék, műemléki terület (…), tanya, helyi vagy országos jelentőségű védett természeti terület, törvény erejénél fogva védett forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár, természeti terület, Natura 2000 terület, ökológiai folyosó, régészeti lelőhely, kiemelten vagy fokozottan védett régészeti lelőhely, … továbbá olyan egyéb, a tulajdonjog közérdekű korlátozásával járó tény, amelynek ingatlan-nyilvántartási feljegyzését törvény elrendeli. Jogi jelleget egész ingatlanra vagy annak területi mértékben meghatározott részére lehet feljegyezni
[20] PTK 685§ b: közeli hozzátartozók: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa;
[21] Tft. 5.§
[22] Tft. 8.§
[23] külföldi magánszemély (beleértve a tagállami állampolgárt is) és külföldi jogi személy
[24] Tft. 8.§
[25] A külföldiek ingatlanszerzéséről szóló 7/1996. kormányrendelet
[26] Tft. 88/A
[27] Kurucz Mihály: Gondolatok a termőföldjog szabályozás kereteiről és feltételeiről. 21. old.