MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C916BD.ABCD2C70" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C916BD.ABCD2C70 Content-Location: file:///C:/2F8A8A95/matura35.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii" Matura Tamás

Matura Tamás

Nótári Tamás,= A jognak asztalánál̷= 0; 1111 jogi regula és szente= ncia – latinul és magyarul

Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2008. 291. oldal

 

 

 

A lati= n nyelv az európai jogászi műveltség alapja, így az ókor jogi bölcseletének ismerete nem csupán a római jog elsajátításához, hanem a modern jog rendszerének, terminológiájának megértéséhez is nélkülözhetetlen. A l= atin regulák és szentenciák segítségév= el könnyed tömörséggel fejezhetünk ki bonyolult tartalmakat úgy, hogy azok egyben tekintélyt is kölcsönöznek mondandónknak.

N&oacu= te;tári Tamás munkája ugyanakkor nem csupán a jogászok és joghallgatók, de a laikus olvasóközönség számára is érde= kes és tanulságos szentenciákat tartogat, amelyek gyakorla= ti hasznát, történeti hátterét a gyűjtemény végén található tanulmányok világítják meg. Az összegy$= 9;jtött 1111 regula és szentencia figyelemre méltó mélységben mutatja be a római jog összetettségét és egyben változásai= t, amelynek látványos és érdekes megnyilvánulása az egyes – évezredes eltéréssel keletkezett regulák – és szentenciák között számos esetben megfigyelhető ellentmondás. A szellemes előszót követően a szentenciák, proverbiumok és regulák, illetve magyar fordításuk alfabetik= us sorrendben következnek. (A „komoly” regulák rendjét oldja az előszó mottójául választott, Somerset Maughamtól származó ironik= us mondat: The ability to quote is a serviceable substitue for wit.) A jogi bölcsességek áttekintését nagyban megkönnyíti a részletes, közel száznegyven jogi fogalom alapján összeállított tárgymutató, amely egyben j&= oacute;l érzékelteti az előfordulásuk gyakorisága alapján, hogy egyes terminusok és a hozzájuk kapcsolódó jogintézmények milyen fontos szerepet töltöttek be a római jogrendben.

A k&ou= ml;tetet lezáró tanulmányok a regulák és szentenciák történetiségét mutatja be néhány példa tükrében. A „Summum ius summa iniuria= című tanulmány ezen alapelv megjelenését és fejlődését vizsgálja. Először Terentius= Heautontimorumenos című komédiájában találkozhatni e gondolattal, de a = proverbium a Cicero[1] által a De Officiisben[2] megfogalmazott formában került be a jogi köztudatba: „Existunt saepe iniuriae calumnia quada= m et nimis callida, sed malitiosa iuris interpretatione. Ex quis illud ’su= mmum ius summa iniuria’ factum est iam tritum sermone proverbium.̶= 1; Nem maga a ius tehát az = iniuria, hanem a látsz&oacu= te;lag jogos igény rosszhiszemű érvényesíté= ;se,[3] azon eset, amikor a jogérvényesítés címe alatt jogtalanságot követnek el.&nbs= p;

A következő írás a „Summum ius summa iniuria Rotterdami Erasmusnál” a nagy humanista tekintélyéből fakadó, évszázadokon átívelő hatását vizsgálja a summum ius summa iniuria proverbium felhasználása és magyarázata kapcsán. E gondolat több változatával és magyarázatával is találkozhatni Erasmus életművében, amelyekhez antik auctorokat használ fel általában a forrás pontos megjelölésével, és azt szó szerint idézve, ám olykor azok behatóbb tartalmi összefoglalása nélkül.

Az interpretatio kifejezés eredetét és jelentését vizsgálja néhány szöveghelyen keresztül Az Interpretatio fogalma című tanulmány, az = interpres és az interpretari fogalom előfordulását és szövegkörnyezeté= ;t górcső alá véve Plautusnál, illetve az archaikus római irodalom egyéb, csak töredékesen fennmaradt szerzőinél. Plautus az interpretari tevékenységet a vallási misztériumok körébe vonja, és megfejteni, rejtélyt feloldani értelemmel ruházza fel.[4] A másik fél emlékezetének felfrissítését, egy adott esemény felidézését is lehet az interpretari igével jelölni,[5] másutt egy kétséges tényállás kipuhatolóját, felderítőjét,[6] illetve egy terv kivitelezőjét[7] jelöli az interpres kifejezés, ezen utóbbi esetben az internunti= us[8] szinonimájaként. Az i= nterpretatio bizonyos esetekben a szavak etimológiai analízisét,[9] valamint görö= ;g terminus technicusok latin nyelven történő, pontos, elemző igényű visszaadását jelenti,[10]

A soron következő tanulmány célja az egyik legalapvető= bb szentencia a „ius est ars bon= i et aequi” kialakulásának bemutatása. Celsus híressé vált i= us est ars boni et aequi kijelentése a iustinianusi Digesta[11] nyitó gondolataként szerepel, miszerint aki a joggal kíván foglalkozni, először tudnia kell, hogy honnan származik a = jog kifejezés; a jog ugyanis az igazságosságról (iustitia) kapta a nevét, hi= szen a jog a jó és a méltányos művészete. Ulpianus a gondolatot továbbfűzve megállapítja, h= ogy a jogászoknak szinte papi hivatásként kell foglalkoz&a= acute;sukat űzniük, hiszen az igazságot kell tisztelniük, a j&oac= ute; és a méltányos ismeretét terjeszteni, a jogost a jogtalantól, a megengedettet a tilostól elválasztva.[12] Utóbb Ulpianus= az igazságot úgy határozza meg, mint állandó és örökös igyekezetet, törekvést arra, ho= gy az őt megillető jogot mindenkinek megadjuk; ezért a jog parancsai a következők: tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, az őt megilletőt mindenkinek megadni.

A &= #8222;venire contra factum proprium”, vagyis a „saját cselekményünkkel ellentétesen eljárni” fordulat, igen hosszadalmas és ellentmondásoktól sem mentes utat járt be, amíg ma ismert formáját elnyerte. Ebben a formában, illetve értelemben ugyanis semmil= yen törvényben vagy bírói ítéletben nem= találhatjuk meg, s azt sem állíthatjuk, hogy szokásjogi úton került volna be az állandóan visszatérő jogi toposzok közé.[13] Első alkalommal hasonló jellegű megfogalmazással találkozhatunk e= gy Ulpianusnak tulajdonított töredékben, amely a következő tényállást taglalja: egy, az apai hatalom alól emancipatióval hivatalosan ugyan el nem bocsátott, ám önálló életvitelt folytató filia familias végrendeletet készített, mintha materfamiliasi státuszban élne – ám hatalom alatt állóként természetesen nem végrendelkezhetett volna érvényesen.

Az Ubi tu Gaius, ego= Gaia című tanulmány= a házasságkötés e fontos mozzanatát mutatja = be. A házassági szertartás során jövendő otthonukba érvén a vőlegény megkérdezte a menyasszonytól: „Quaen= am vocaris?”, amire menyasszony az „Ubi tu Gaius, ego Gaia” választ adta,[14] A cicerói és quintilianusi[15] szöveghelyek azt jelzik, hogy a rómaiak a gai= us és gaia szavak személyneveknek fogták fel. A modern szakirodalom az antik auctorokhoz hasonlóan a gaius és gaia szavakat nomenként, illetve praenomenként értelmezték, s a szertartás során egyfajta jelképes funkciót tulajdonítottak e formulának.

A Magnum= numen idem sentientis senatus, a kötet záró tanulmányaként, felfedi a numen kifejezés jelentéstörténetét, kialakulásának körülményeit. A nu= men az istenekkel, a senatusszal, a római néppel, valamint átvitt értelemben az emb= eri elmével kapcsolatban mint önmagában ugyan emberfeletti, ám legtöbbször mégis valamely személyhez kapcsolódó erő kerül említésre. A numen szó legkorábbi előfordulását Acciusnál láthatjuk, egy meghatározott istenre, így például Ceresre[16]= vagy Iuppiterre[17]= vonatkoztatva, valamint a divinum melléknévvel jelzői összetételben.[18]= Augustus korában a numen már magát azt az istenséget is jelentheti, amelynek korábban inkább a funkcióját, tulajdonságát[19]= jelölte.

A fent= ebb kiragadott részletek alapján egyértelmű, hogy a szentencia és tanulmány gyűjtemény a szerző szándékaival összhangban pótolhatatlan segítséget nyújt úgy a joghallgatók számára a római jog és a latin tanulmány= ozásakor, mint a szélesebb olvasóközönség klasszikus műveltségének elmélyítése sor&aacut= e;n. Az akkurátus pontossággal jelölt forráshelyek és a tanulmányok részletes jegyzetei gazdagon illusztrálják a kötet megalkotásakor végze= tt alapos és széleskörű kutatómunkát, &i= acute;gy e könyv méltán illeszkedik a szerző eddigi munkásságába.

 



[1] Hamza G.: Cicero és a jogtudomány = kapcsolatának kérdései. In: Jogtörténeti Tanulmányok= V. Budapest 1983. 59. skk.

[2] Cic. off. 1, 33.

[3] A. Bürge: Die Juristenkomik in Ciceros Rede Pro = Murena. Zürich 1974. 53.

[4] M. Fuhrmann: Interpretatio – Notizen zur Wortgeschichte. In: Sympotica F. Wieacker. Göttingen 1970.  82.

[5] Plaut. Epid. 552. Tuae memoriae interpretari me aequom censes.

[6] Plaut. Mil. 798. quasique ego rei sim interpres; 910. Quasi ea res per me interpretem et tuam ancillam eieceretur.

[7] Plaut. Mil. 951952. Quin tu tuam rem cura potius quam Sele= uci, quae tibi condicio nova et luculenta fertur per me interpretem.

[8] Plaut. Mil. 962.

[9] Liv. 1, 44, 4; Cic. div. 1, 1; Sen. ben. 1, 3, 6; Gell. 4, 9, 9.

[10] Cic. top. 35; off. 2, 5;= Quint. inst. 5, 10, 8.

[11] Hamza G.: Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulá= ;sa a római jogi hagyományok alapján. Budapest 2002.

[12] Ulp. D. 1, 1, 1.

[13] D. Liebs: Rhytmisc= he Rechtssätze. JZ 1981. 160.

[14] Plut. Quaest. 30; Quint. inst. 1, 7, 28.

[15] Quint. inst. 1, 7, 28.

[16]= Cic. Verr. 5, 107.

[17]= Cic. Deiot. 18; Tusc. 2, 23.

[18]= Cic. nat. 1, 22; Mil. 83. numen divinum

[19]= Fr. Pfister: Numen. RE XVII. 2. 1937. 1273.

------=_NextPart_01C916BD.ABCD2C70 Content-Location: file:///C:/2F8A8A95/matura35_files/header.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"





------=_NextPart_01C916BD.ABCD2C70 Content-Location: file:///C:/2F8A8A95/matura35_files/filelist.xml Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/xml; charset="utf-8" ------=_NextPart_01C916BD.ABCD2C70--