MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C84109.F3272880" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C84109.F3272880 Content-Location: file:///C:/24B26A92/mohay32.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Mohay Gergely
A gárda-jelenség előzmé=
;nyei,
okai és társadalmi háttere
I.
Bevezetés
&nbs=
p; Mielőtt
belefognék a gárda-jelenség elemzésébe, =
le
kell szögeznem, hogy a munka korántsem egyszerű. Feladatom
ugyanis az, hogy egy többé-kevésbé objektív
elemzést adjak a gárdák megjelenésének
okairól, ne alkossak értékítéletet, &eac=
ute;s
mindemellett a tudományos szempontból is
megvilágítsam a kérdéskört. Nos, egy olyan
jelenség, mint amilyet ez a tanulmány kifejt, elég
új keletű, friss, aktuális, és
értékalapú állásfoglalásra
késztető ahhoz, hogy első látásra úgy
tűnjön, nem lehet elfogulatlanul és tudományosan
megközelíteni. A gárda-jelenség ugyanis utalhat
politikai természetű jelenségre, de épp annyira
gondolhatunk társadalmi, vagy pszichológiai „tünem=
ényre”
is, akár egyszerre mindháromra. A probléma
tárgyalható általánosságban, és k=
onkrétan,
európai és magyar kontextusban. A gárda-jelenség
tehát igen összetett és sokrétű, ezen fel&uu=
ml;l
igen kényes kérdés is, így elemzésemben
igyekszem a lehető legkörültekintőbben eljárni. =
&= nbsp; Mindenekelőtt hívjuk segítségül a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát, és keressük meg benne a ’gárda’ szót: „1. Valamely uralkodónak v. hadvezérnek rendszerint a legdélcegebb katonákból összeválogatott személyes védőcsapata; testőrség. 2. Azonos feladatkörben v. szakmában együtt dogozó emberek csoportja. Az együtt nevelkedett, azonos jellegű műveltséget szerzett és azonos társadalmi formákhoz szokott emberek csoportja; nemzedék, korosztály.” Mint látjuk, egyik értelmezés sem felel meg teljes egészében annak= a gárda- képnek, ami legalábbis ma Magyarországon bennünk él. Miért van ez? Pontosan azért, mert gárdáról, és gárda-jelenségrő= ;l ma elsősorban a Magyar Gárda megalakulása, és enn= ek elő-, és kísérőjelenségei kapcs&aacut= e;n beszélnek, amely jelenség bizonyos értelemben felnagyításában és tematizálásában az írott és elektronikus sajtónak meghatározó szerepe volt és van. A sajtó érdeklődése érthető, ugyanis na= gyon nehezen lehet mit kezdeni azzal a kérdéssel, hogy a II. világháború befejeződése után 62 évvel milyen indíttatásból jelennek meg (Közép-) Európa szerte militáns jellegű, félkatonainak mondható „szervezetek”, olyan célokkal, eszmékkel és gondolkodásmóddal, amelyekről korábban okunk volt azt hinni, hogy végleg a múlté.
Márpedig megjelent= ek; Nemzeti Gárdától kezdve, Kárpát-Haza Nemzetőrségen, Nemzeti Őrseregen keresztül= a román Noua Dreaptáig, a szlovák Slovensk&aac= ute; Pospolitostig, a cseh Prágai Nemzeti Gárd&aacut= e;ig és Bolgár Nemzeti Szövetségig, a Németországban megjelenő Kameradschaftokkal (Bajtársi Egyesületekkel) zárva a sort. És ez egy olyan – első látásra érthetetlen - jelens&e= acute;g is, amelyre a média nem csak érdeklődést tart, de amiről általában elég határozott véleményt is megfogalmaz. Ezen a ponton ismét érthetővé válik, hogy miért problémás első látásra objektív, elemző szemmel tekinteni erre az igen bonyolult kérdéskörre, de engedtessék meg bebizonyítanom, hogy a feladat korántsem lehetetlen, sőt, nagyon is lehetséges és időszerű!
Az elemzés sor&aac= ute;n általánosságban fogok beszélni a gárda-jelenségről (előzményeiről, okairól, stb.), majd külön részben fogok kité= ;rni a Magyar Gárdára és hazai fogadtatására.= Az elválasztást a már fent említett objektivitásra való törekvés indokolja, így ugyanis kiküszöbölhető, hogy a gárda-jelens&eacu= te;g megragadását akarva-akaratlanul is a Magyar Gárd&aacut= e;ra építsük fel. Mindennek eléréséhez azonban arra van szükség, hogy indulatoktól, érzelmektől, előítéletektől és előfeltételezésektől mentesen közelítsük meg a problémát, fokozottan figye= lembe véve a társadalmi és politikai előzményeket és okokat. Ha mindez sikerül, van esély arra, hogy ponto= san meghatározzuk a gárda fogalmát, és konkrétan megragadhatóvá tegyük magát a gárda-jelenséget is.
A gárdák történelmi előzményei
Először is azt érdemes górcső alá venni, hogy történelmileg milyen előzményekre vezethető vi= ssza a gárda- jelenség. Ha nagyvonalúan próbá= ljuk csoportosítani a II. világháború előtti gárdákat, amely gárdákkal való folytonosságot a jelenlegiek sok esetben nyíltan felvállalják, két fajta gárdatípust kell megkülönböztetnünk. Az első gárdatíp= us alatt az elsősorban a fiatalok nemzeti alapon való erkölcsi és katonai kiképzése céljából, állami irányítással létrejövő mozgalmakat értjük, míg a második típusnál olya= n, az előzőnél fogalmilag nehezebben behatárolhat&oacu= te; gárdákról beszélhetünk, amelyek azonban az= államtól függetlenül jöttek létre (noha nemegyszer rejtett= en az állam is támogatta őket), és tagjaik között nem csak fiatalokat találunk. A két „történelmi gárdatípus” elválasztása azért is nagyon fontos, mert jellegü= kben és történelmi szerepüket figyelembe véve sok= ban különböznek, és mert ennek ellenére a mai gárdák előzményeinek keresésekor a sajtóban található elemzések nem tesznek különbségek e két típus között. Ez azt eredményezi, hogy a különböző orszá= ;gok különböző mozgalmait ezen megkülönbözetés figyelembevétele nélkül hasonlítják össze. Vizsgáljuk = meg tehát részletesebben is e két típust.
&nbs= p; Az a gondolat, hogy a fiatalságot a hadsereg szervezetén kívül militáns jellegű kiképzésben ke= ll részesíteni, az I. világháború következménye. A vesztes országok hadseregeinek létszámát ugyanis erősen korlátoztá= k, azonban ezen országok vezetői értelemszerűen alternatív megoldásokat kerestek és találtak ar= ra, hogy az ifjúságot kiképezzék, és – noha ezt nem is mondták ki nyíltan – harcképes állapotban tartsák. Ezt olyan paramilitáris szervezeti kereteken belül tartották megvalósíthatóna= k, amelyben a fizikai és fegyveres kiképzés mellett nemze= ti szellemű erkölcsi nevelésben is részesítették a fiatalokat.
&nbs= p; A nyertes országokban természetesen más funkciója volt az ott létrejövő gárdáknak. Feladata itt demonstratív jellegű inkább, illetve a nacionalizmus egy= ik - a korszakra jellemző – terméke. Alapvetően teh&aacut= e;t ezek a mozgalmak a hadsereg utánpótlásaként funkcionáltak, és még egyszer hangsúlyozzuk, állami irányítás alatt álltak. Ilyen jellegű = volt Magyarországon a Levente-mozgalom és Németorszá= gban a Hitlerjugend, nyomban hozzátéve, hogy egyéb szempont= okat figyelembe véve a két szervezetet nem említhetjük= egy napon egymással, de abból a szempontból igen, hogy állami irányítás alatt álltak. Ezek tehát az első típusba sorolható gárd&aacut= e;k.
A második típusú gárdák az államtól és a hadseregtől hivatalosan függetlenül jöttek létre, beazonosítható vezetőjük volt, és önálló célokkal is rendelkeztek. = Ezek a gárdák nemritkán a nemzeti egyházak anyagi és szellemi támogatását is bírták= (ez elsősorban az ortodox-dominanciájú országokban vo= lt jellemző), és olykor bizonyos szélsőségesebb pártokhoz is köthetőek voltak, sőt, időnké= ;nt – titokban – az állam is támogatta őket, de = hogy ez utóbbi mennyire esetleges kapcsolat volt, azt jól mutatja a romániai Vasgárda példája, amelynek tagjai két hivatalban lévő miniszterelnököt is meggyilkoltak. A Vasgárdán kívül a tisói Szlovákiában „tevékenykedő” Hlinka-gárdát említhetjük meg. Amit nem szabad a fentieken felül elfelejteni, az a második típusú gárdák erősen nacionalista alapon való szerveződése, ami az első típusú gárdáknál sem hiányzik, ebben az esetben azonba= n a nacionalizmus deklaráltan idegengyűlölettel is párosult. Végül, de nem utolsó sorban a példákon is láthattuk, hogy az ilyen típus&uacu= te; gárdák az I. világháborúban nyertesnek mondható Kelet-közép- európai országokban jelentek meg.
Ezt a rövid
történelmi áttekintést azért kellett
megejtenünk, hogy később felismerjük, mennyire
hasonló, és mégis más alapokon,
hagyományokon és előzményeken nyugszik gár=
da-jelenség
térségünkben.
Gárdák Európában
A gárda-jelenség mibenlété= nek kifejtése előtt érdemes bemutatnunk a térségben jelenlévő, ma működő mozgalmakat.
&nbs= p; Kezdjük a sort a romániai Noua Dreaptával (Új Jobboldal= ), amely nyíltan közösséget vállal az egykori Vasgárdával (amely egyébként még mindig fennáll, és román értelmiségiek is szép számmal megfordulnak benne). Ha az interneten rák= eresünk erre a mozgalomra, zöld inges, sötétzöld nyakkend!= 7;s fiatalokat látunk, amint vidéken tanácskoznak, felvonulnak, vagy éppen ortodox papokkal barátkoznak. „Csatlakozz a magyar szeparatizmus ellen, a nemzeti egységért vívott harcunkhoz!” olvasható e= gy általuk terjesztett szórólapon a ránk né= zve nem túl hízelgő felhívást. A Noua Dreap= ta ezen kívül évente megemlékezik Corneliu Zelea Codreanuról, a Vasgárda atyjáról, idén megünnepelte a román legionárius mozgalom 80. évfordulóját, és a magyarországi K&aacut= e;rpátia együttes kolozsvári koncertje után büntetőjogi feljelentést tett az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete ellen az alkotmány megsértésének vádjával.= A Noua Dreapta jelképe a kelta kereszt, amely általában zöld háttérrel szerepel a szervezet lobogóin és transzparensein, utalva a Vasgárda színére. Európa-szerte szélsőséges, antiszemita csoportokk= al tart fenn kapcsolatokat (tagja a szélsőjobboldali csoportok ernyőszervezetének, az Európai Nemzeti Frontnak); a pozs= onyi Slovenska Pospolitosttal például a „magyar szeparatizmus visszaszorítását” tűzté= ;k ki maguk elé. A Noua Dreapta első számú célpontjai a Romániában számottevő lélekszámban élő kisebbségek: a romá= ;k, a magyarok, a homoszexuálisok, a kisebbségben élő vallási csoportok. A jelenkori román vasgárdistá= ;k az elmúlt években többnyire azáltal hívták fel magukra a figyelmet, hogy fizikailag bántalmazták a Bukarest utcáin a Gayfest parádén felvonuló homoszexuálisokat és leszbikusokat. Tavaly a román rendőrség a Noua Dreapt= a számos tagját őrizetbe vette erőszakos fellépés&uum= l;k miatt, de valamennyien megúszták enyhe pénzbírsággal. A szervezet az idén továbbment: júniusban melegellenes tüntetést rendezett a román fővárosban, amelyen szép számmal jelen voltak az ortodox egyház papjai is. A homoszexualitás, az abortusz, a globalizáció és= az EU mellett a csoport határozottan elutasítja az erdélyi magyarok autonómiatörekvését is.
Szlov&aa=
cute;kiában
a Slovenská Pospolitost
(Szlovák Testvériség) az
„ügyeletes” gárda. A 2003-ban alapított
szervezett korábban pártként is működött
– hasonló néven – 2005-ös
betiltásáig. A gárda azonban továbbra is
fennáll, sőt, aktív kapcsolatokat ápol más
mozgalmakkal, sőt, a kisebbségben élő
szlovákokkal is. Az egész szervez=
et
létét áthatja a szlovák bábállam
iránt érzett nosztalgia -–látszik ez az
egyenruhájukból, a Testvériség vezetői
tisztségeinek elnevezéséből, de a megrendezett
akciókból is. Ami az egyenruhát illeti – a
sötétkék ing feketére
cserélésével megkapjuk a Tiso-féle szlová=
;k
fasiszta államban ténykedő hírhedt Hlinka-
gárda felszerelését. Erre az időszakra utal a
kettős keresztet is tartalmazó címer, valamint a
félkatonai tisztségviselői funkciók (a szervezet
élén a Vezér áll).
A Testvériség tagjai vonul=
tak
fel két éve nyáron Komáromban a Cirill és
Metód szobor kapcsán, rendszeresen megkoszorúzzá=
;k a
szlovák háborús állam vezetőinek
sírjait, valamint demonstratív fáklyás meneteket
tartanak a bábállamhoz kötődő
évfordulókon is.” Érdemes betekintenünk a
szervezet „alapszabályába” is, mert jól
mutatja az ilyen gárdák jellegét.
„A Testvériség
feladata:
1,
Támogatni a tagok testi- és lelki
épülését, elmélyíteni a
szlovákság és a szlávok
történelméről, szokásairól való
ismereteket.
2, Hirdetni a szláv együvé <=
/span>tartozást,
a szláv kultúrát és a tradíciókat=
.
3, Együttműködni a Matica Slovenskával, a
Štúr-társasággal és egyéb,
köztük határon túli szlovák szervezetekkel.<=
br>
4, Védeni a közerkölcsöt és megakadályo=
zni
az alkohol, a prostitúció, valamint az uzsora
terjedését.
5, Védeni a szlovák természetet.
6, Segíteni a műemlékvédelemben és a
régészeti kutatásokban.
7, Kulturális- és sportesemények rendezése.
8, Folyóiratok, könyvek, hang- és képhordoz&oacut=
e;k
publikálása, főként a szlávság
témakörében.”
Nem kell messze mennünk, és újabb
csoporttal találkozunk, a Prágában
indulófélben lévő Nemzeti Gárdáv=
al.
A cseh Nemzeti Gárda megalakulását 2007.
október 28-án jelentette be Prágában a cseh Nem=
zeti
Párt. A Nemzeti Gárda első egysége hivatal=
osan
2008. október 28-án, Csehszlovákiai
megalakulásának 90. évfordulója alkalmáv=
al
tenné le esküjét s kezdené meg
tevékenységét. A cseh Nemzeti Gárda első
parancsnoka, Michal Kubík tagja a Nemzeti Párt szűkebb
vezetésének. A mozgalom létrehozásának
szükségességét alapvetően három okkal
magyarázzák a jobboldali cseh szélsőségese=
k: a
rendőrség képtelen biztosítani a lakosság
biztonságát és nyugalmát; a védelmi
miniszter megszüntette a katonai mentőegységeket; a
többségi lakosság félelme a
kisebbségektől és a bevándorlóktól.=
Itt
is megfigyelhető tehát az a törekvés, hogy az
állam vélt diszfunkcionalitásait pótoljá=
k.
=
=
Németországban sem hiányzik a
jelenség, itt a neonácinak nevezett fiatalok Kameradschaftokba, Bajtársi
egyesületekbe tömörülnek. Az ilyen egyesületek
taglétszáma 15-20 fő, összesen
körülbelül 2500-an vannak, mintegy 150 egyesületben. Ez=
en
mozgalmak jelszava az, hogy Németország legyen valóban=
a németeké,
követelik a munkanélküliség
megszüntetését, „s csavargók,
naplopók” eltüntetését az
utcáról, és tiltakoznak a melegfelvonulások,
valamint a nemzetközi tőke túlzott térnyerése
ellen is. Ezek a fiatalok, mivel komoly ideológiai alappal nem rende=
lkeznek,
„értelemszerűen” a német területeken
különösen is veszélyes nemzetszocializmushoz fordulna=
k.
Bulgáriában= is vannak a gárda-jelenségre utaló jelek. Itt ugyanis már megfogalmazódott a Bolgár Nemzeti Szövetség ötlete, amely „rendkívüli helyzetekben, például rendbontások, zavargások = vagy természeti katasztrófák idején kelhetne a lakos= ság védelmére. A kiképzést nyugalmazott katonatiszt= ek, rendőrök és tűzoltók biztosíthatn&aacut= e;k, tagjai pedig önkéntes fiatalok, hazafiságtól és bátorságtól vezérelt erős férfiak lehetnének". Mivel Bulgáriában az átlagosnál komolyabb problémát jelent a romakérdés, ezért a szépen hangzó célokon túl valószínűsíthetően= egy bolgár gárda funkciója a „rendzavaró̶= 1; romák „megrendszabályozása” lenne.
=
Délszláv
területeken nagy múltra tekintenek vissza a félkatonai
szervezetek. Mivel a Szerbiában működő
gárdák teljesen más helyzetben, kontextusban, és
eltérő funkciókkal jöttek létre, mint az edd=
ig
felsorolt mozgalmak, részletes bemutatásuktól most
eltekintünk, csak az érdekesség kedvéért
említünk meg néhány nevet. A második
világháború idején az önvédelemre
alakult, majd a hatalom hátországának
számító „Tito partizánjai" még
mindenféle nacionalista alapot nélkülöző, igazi
„jugó" hadsereg volt. A félkatonai egységek
életre hívását
kétségkívül itt nagyban befolyásolta a
háború, a szabad préda lehetősége, de
kapcsolatuk a hatalmon lévő pártokkal, illetve az ortodox
egyházzal máig tagadhatatlan és vitathatatlan.
Léteznek itt Tigrisek, Fehér Sasok, Skorpiók,
Vörös Sapkások (ezek a gárdák aktívan
részt vettek a délszláv háborúban, &eacu=
te;s
olyan tragikus eseményekben, mint például a srebrenicai
mészárlás). Ezen
kívül még számos kisebb csapat alakult a kilencve=
nes
években, a Krajina Brigád, a Daruvari egység, a rojali=
sta
Szerb Sasok, Dragan kapitány egységei, a Szerb Sólymok
és a hírhedt gyilkosokból álló titokzatos
muszlim csoport, a Szürke Farkasok. A legújabb
képződmény a májusban alakult Lázár
Fejedelem Gárdája, amely Milosevic
utódpártjának támogatását
élvezi.
= Láthatjuk tehát, hogy a különböző országokban hasonló jellegűek a gárdák, ami különbség pedig mégis fellelhető közt&uum= l;k, az az adott állam eltérő problémáira vezethető vissza.
A gárda-jelenség lehetséges okai
E kitekintő ut&aacut= e;n kíséreljük meg feltárni, hogy ma milyen motivációk és okok vezetnek a gárdák kialakulásához? Hangsúlyoznom kell előre is, hogy= az alább megadott lehetséges szempontok olyan közös jegyek, amelyek többé-kevésbé minden ma gárda-jellegűnek tekintett mozgalomra igazak lehetnek, határainkon innen és túl.
A gárda jelens&eac= ute;get először is a kiábrándultság generálja a jelenleg fennálló és hatalmat gyakorló politikai elittel szemben. A kiábrándul&aacut= e;s abból a felismerésből fakad, hogy az elit, az áll= am nem képes megfelelően ellátni feladatait, és nem képviseli a nemzeti érdekeket. Olyan, az előzővel némileg ellentmondó értékelés is létezik, mely szerint a gárdák megjelenése arra= a felismerésre adott radikális és elkeseredett válasz, hogy az adott országban a hatalmat kézben tartó elit kapcsolatai és intézményrendszere révén gyakorlatilag mindent megtehet, ezzel tisztában = is van és vissza is él. Ily módon a gárda-jelenség egyfajta ellenreakciónak tekinthető. Részben az állam diszfunkcionális működésének víziójából fakad a „gárdaalapítók” azon szándéka is, hogy pótolják, illetve kiegészítsék = az aktuálisan fennálló honvédség vagy hadse= reg általuk elégtelennek tartott működését is.
A jelenség m&aacut= e;sodik magyarázatában az előzőnél jóval dominánsabb a társadalompszichológiai momentum. Arról a vitathatatlan jelenségről van szó, amit a= társadalom eltömegesedésének, és ennek csak látszólag paradox kísérőjelenségeként megjelenő indi= vidualizálódásnak nevezünk. Sok fiatal – és nem csak fiatalok – szenv= ed attól, hogy csak kallódik, sodródik az életben, valódi célok, értékek és közösség nélkül. Ezen jelenség okainak feltárása egy külön tanulmány témáját képezhetné, de annyit azé= rt érdemes megemlítenünk a jobb megértés kedvéért, hogy a fiatalságot ma nem tartja össze = sem orientáló mozgalmak hálózata (mint a háború előtt a KALOT és KALÁSZ), sem egy n= agy közös mozgalom (KISZ, Úttörőszövetsé= g). A fiatalokkal a rendszerváltás óta ilyen szinten senki= nem foglalkozik (a cserkészet és egyéb egyházi alap= on szerveződő közösségek mégoly üdv&oum= l;s szerepétől most alulreprezentáltságuk okán tekintsünk el). Nos, mindezen problémára egy gárda kitűnő választ ad, mert alkalmas arra, hogy csoportképző funkciót lásson el, és integrálja ezen kallódó fiatalokat a társadalom= ba. De hangsúlyozni kell, hogy nem csak a fiatalokat érintheti ez= a probléma, az idősebbek is szembesülhetnek egy életüknek értelmet adó motiváció hiányával, amely érzés megszűnhet, mihelys= t egy gárdában találják magukat.
De nem csak kallódó fiataloknak nyújthat megoldást= a gárda, hanem azokak is, akikben a hazaszeretet egyfajta te= nniakarással, és talán a militarizmus iránti szimpátiával is párosul. Mert ha belegondolunk, valóban vonzó és lelkesítő lehet egy egyenruhás, egyszerre mozduló alakulat, amely ráadásul egyértelműen fogalmaz céljait tekintve, és olyan gondolatokat hangoztat, amelyeket eleddig nemigen volt alkalmuk másokkal megosztani, részben a miatt is, hogy himnusz eléneklésén túl mutató hazaszere= tet kimutatása, vagy urambocsá az átlagosnál valami= vel radikálisabb gondolkodás a nemzetről a politika é= s a közbeszéd perifériáján volt évtized= ek óta, ha nem éppen pejoratív jelzőt kapott. (Amely egyébként alkalmas lehetett arra is, hogy felerősí= ;tse a „csakazértis” tudatot ezekben az emberekben.) Az ilyen gondolkodású emberek egy gárdában végre felszabadíthatják energiáikat, és tevőlege= sen is „szolgálhatják a hazát”, hasonló gondolkodású bajtársaikkal együtt. A ma megalakuló gárdák természetesen igyekeznek alkalmazkodni a kor követelményeihez, illetve próbálják magukat elfogadhatóvá tenni a közvélemény előtt, ezért különböző közmunkák elvégzésében való aktív közreműködést vállalnak, elsősorban olyan téren, amely rokonítható életfelfogásukk= al (például hadi sírok gondozása), vagy a rendvédelemben, katasztrófa-elhárításban kínálnak külső segítséget.&= nbsp;
=
Kérdés,
hogy a gárda jelenség egy folyamat kezdete, vagy vége-=
e,
ugyanis az erre a kérdésre adott válasz vezethet el an=
nak
a nagyobb kérdésnek a megfejtéséhez, hogy
végtére maguk a gárdák – a deklará=
lt
céljaikon túl -– hogyan határozzák meg
saját funkciójukat? És ez megnyugtató, avagy
veszélyes a társadalom egészére nézve?
A gárdák
szellemisége és jelképrendszere
Fontos azt is megvizsg&aa= cute;lni, hogy milyen karakterrel rendelkeznek gárdáink, és ezek milyen elemekből állnak össze. Ennek azért van jelentősége, mert a közvélemény egy részében meglévő asszociációk soksz= or épp ezen elemek miatt aktiválódnak, és ellenérzést váltanak ki. A gárdák ugyanis soks= zor egyértelműen vállalják az egyébként= a történelem folyamán akár negatív szerepet = is játszó mozgalmak hagyományait (mint pl. a román= Noua Dreapta /(Új Jobboldal/ a Vasgárdát). Máshol nem vállalják fel nyíltan a közösséget szélsőséges eszmékkel és előzményekkel, aminek taktikai oka is lehet, de az sem kizárt, hogy egyes gárdák gondolatvilága valóban nem tartalmaz szélsőséges eszméket= a maguk teljességében, csupán ezen irányzatok egy= es, számukra általuk vállalhatónak vélt részeit emelik be retorikájukba és „programjukba”. Olyan kollektív értékeket, amelyek bárki, de legalábbis a társadalom jó része számára is elfogadhatóak (pl. báto= rság, hazaszeretet, meg nem alkuvás, rend, fegyelem, káros szenvedélyek elutasítása.)
Ugyanez a helyzet a gárdák jelképhasználatával, amelyn&eacut= e;l szintén e fent említett kettősség figyelhető meg. Vegyük például az ilyen mozgalmak esetében rendkívül fontos egyenruha kérdését. A Mag= yar Gárda fekete bakancsot, fekete nadrágot, fehér, parasz= ti jellegű inget, fekete mellényt, valamint fekete sapkát v= isel, amin egy Árpád-sávos címer találhat&oacu= te;. A Noua Dreapta egyenruhája a zöld ing és a sötétzöld nyakkendő, ez kevésbé fektet hangsúlyt a népies elemekre, inkább a Vasgárdával való folytonosság érezhet= 37; ki ebből a viseletből (a Vasgárda színe is a zö= ;ld volt). A Slovenská Pospolitost tagjai sötétk&eacu= te;k inget és kabátot, fekete bakancsot hordanak. Az egyenruha funkciója köztudottan az összetartozás tudatá= ;nak erősítése befelé, és az összetartoz&a= acute;s mellett az erő demonstrálása kifelé. Ez önmagában talán nem váltana ki megütközést. Mégis sokakban azt vált ki, mer= t az egyen viselet jellegében sok esetben alkalmas arra, hogy emlékeztessen azoknak a „történelmi” gárdáknak a rossz emlékeket ébresztő viseletére, amilyeneket nem szeretnének viszontlátni (például a Nyilas mozgalomra, a Hlinka-gárda egyenruhájára). Tudjuk viszont, hogy vannak, akik semmi kivetnivalót nem látnak az egyenruhákban, mondvá= ;n, a fenti párhuzam belemagyarázás, és éppens= éggel a mai gárdák egyenruhái alkalmasak arra, hogy „megtisztítsák” a korábban bemocskolt történelmi jelképeket.&= nbsp; És ilyen véleményeket nem csak az érinte= ttek részéről hallani.
De nézzük meg= a gárdák zászlóit is. A fent említett gárdák mindegyikének zászlójában megjelennek a nemzeti jelképek. Ám több nemzeti jelk&eac= ute;pe is lehet egy nemzetnek, és azok többféle módon is megjeleníthetőek. Sokak szerint a fenti gárdák mindegyike azt a megjelenítést választotta, amely pont „bemocskolt” volta miatt rossz emlékeket ébreszt.= Az ellenkező érvelés szerint viszont a zászlón szereplő jelképek ősi nemzeti szimbólumok, amelyek büszke használatát nem lehet csak a miatt mellőzni, mert más negatív történelmi szereplők is felhasználták azt. Hogy mennyire nem elhanyagolható kérdéskör ez, az mutatja a Magyarországon ezzel kapcsolatosan kialakult vita, amely nem csak a közvélemé= ny és publikációk szintjén, hanem parlamenti vitában is megjelent. Az ezzel kapcsolatos ellentétek azonban egyrészt a kölcsönös bizalom hiányából, másrészt abból a tényből fakadnak, hogy a közvélemény nem tud= ja értelmezni, felfogni ezeket az esetlegesen meglévő, finom különbségeket a gárdák jelképhasználatát motiváló szándékok között.
De mi jellemző m&eac= ute;g a gárdák szellemiségére? Vitathatatlanul domináns elem a nacionalizmus, illetve mivel ennek a szónak is negatív mellékzöngéi vannak, használjuk inkább a nemzeti kifejezést. Ezen a ponton ugyanis be = kell vezetnünk ’nemzeti’ fogalmát, amely etimológiai jellemzőiben hasonló tulajdonságokkal bír, mint Carl Schmitt ’politikai’ fogalma. A = ’nemzeti’ magában foglalja azt a látásmódot, amely szinte válogatás nélkül minden társadalmi, politi= kai, sőt olykor magánéleti kérdést azon a szemüvegen keresztül néz, hogy az a nemzet szám&aac= ute;ra hasznos, vagy káros-e. Ez a megvonás első látásra talán semmiben nem különbözik a= barát/ellenség duáltól, de ha jobban megnézzük, Carl Schmitt megközelítése ember-, és politikai csoportok egymáshoz való viszonyrendszerére vonatkozik, mé= ;g a hasznos/káros megvonás bármilyen jelenségre értelmezhető a konkrét politikai döntésektől addig a látszólag politikamentes kérdésig is, hogy mit eszünk. A ’nemzeti’ gondolkodásmód minden további kritika nélkü= ;l az egekbe emeli azt a jelenséget vagy személyt, amit, vagy ak= it a nemzet számára hasznosnak ítél, azonban rendsze= rint bűnbakokat keres és talál abban az esetben, ha valamilye= n, a nemzetre nézve káros jelenséget észlel. Ezen „bűnbakok” sorában sok más mellett még mindig szerepet játszik a „zsidó szellemiségR= 21; is. Itt érthető meg, hogy miben áll az a fajta – n= oha nyíltan csak nagyon ritkán artikulálódó, és nem általános, de e gondolkodásmódban= olykor jelenlévő – antiszemitizmus, amellyel sokszor sokan vádolják a ’nemzeti’ gondolkodásmód= ot, és természetesen a gárdákat is. Jeleznünk = kell azonban, hogy erre a ’nemzeti’ karakterre is csak a gárdák megnyilatkozásaiból, programjaiból következtethetünk, és nem tudhatjuk pontosan, hogy mi van a tagok fejében; hazaszeretet, tenni akarás, feltűné= ;si vágy, esetleg gyűlölet. Mindenesetre ez a nemzeti retorika= párosul egy jó adag konzervativizmussal és nosztalgiával a történelmi múlt régebbi vagy kevésbé régebbi, de mindenképpen dicsőséges korszakai után. A gárdák kollektív gondolkodásmódjában nem ritkán megjelenik a realitásokat nélkülöző jövőkép is, ezen kívül fellelhető a vidéki életformához való vonzódás és ezen életforma mitizálása.
Jellemző továbbá a fent említett ismérvek mellett a szakrális elemek felelevenítése és gyakorlása a külsőségekben, valamint felfedezhet= 37; olykor az egyházi retorika is. Akár így, akár úgy, a gárdák nem képesek lemosni magukró= ;l – ha akarják, ha nem – a széles társadalom jó részében a rossz asszociációkbó= ;l fakadó ellenérzést, elutasítást, vagy egyenesen elhatárolódást, és ennek első számú oka a jelképhasználat, valamint a mögötte húzódó nem egyértelmű motivációk.
=
=
II.
Magyar
gárda-jelenségek
Az általános okfejtés és a nemzetközi kitekintés után fókuszáljunk kimondottan Magyarországra, és a gárda-jelenség hazai sajátosságaira és j= ellemzőire, ezen belül is érdemes hangsúlyosan a Magyar Gárdát és a megalakulására adott reakciókat górcső alá vennünk.
Mielő= tt a Magyar Gárda megalakulását követő eseményeket tárgyalnánk, érdemes legalább röviden összefoglalni, hogy mit állít magáról ez a mozgalom. Alapító nyilatkozatukban= kijelentik, hogy egy olyan történelmi pillanatban bontanak zászlót, amikor nemzetünknek már nincs hova hátrálnia. „Egy olyan pillanatban, amikor már cs= ak magunkra számíthatunk.” Deklarálják továbbá, hogy mozgalmuk pártok és határok felett áll, valamint hogy a nemzetközösség erő és életközössége akarnak lenni. Ezen kívül azt is hangsúlyozzák, hogy a Gárda felkiáltó jel akar lenni. A magyarság fizikai és lelki meggyengülésének vizionálása ut&aacu= te;n pedig a Gárda hadat „üzen mindazoknak itthon és a nagyvilágban, akik nemzeti széttagoltságunkban, megtörtségünkben és megsemmisítésünkben érdekeltek”, illetve azoknak is, „akik, ha nemzetünk sorsáról van szó, tespedtek, célvesztettek vagy meghunyászkodók.” E rövid idézet is igazolja a fentebbi állítást, amely szerint a ’nemzeti’ a nemz= et számára káros jelenségekre bűnbakot keres,= de mivel a Magyar Gárda frissen megalakuló szervezetként = nem tud és nem is nevezhet meg konkrét ellenséget, eszm&ea= cute;t, vagy csoportot, ezért kollektív ellenségképet gyárt. Utólag azonban nagyon is esetleges, hogy pontosan kik kerülnek majd be, vagy kik vannak már benne abban a kategóriarendszerben, amelyet a fenti idézetből kiolvashatunk.
Tová= ;bb olvasva az Alapító nyilatkozatot, a Gárda saját maga elé kitűzött céljait ismerjük meg. A gárdisták fizikai és lelki önképzése és képzése, a magyar kultúra és történelmi emlékek ápolása, katasztrófa-elhárítás, rend-, és polgárvédelmi feladatokban való aktív részvétel, a nemzeti önvédelem erősítése, és egy számunkra érdekes előreutalás, a jelenlegi gárdisták majdani Nemzetőrség „része vagy gerince” kíván lenni (bá= ;r ez utóbbi feladatokat a Fővárosi Főügyészség felszólításá= ;ra felfüggesztették, de ennek ellenére tekintsük ezeket potenciális céloknak, főleg, hogy „ magánemberként” továbbra is gyakorolni kívánják a felfüggesztett tevékenységeket is). Az eskü szövegét pedig érdemes szó szerint is idéznünk, hogy valamit megértsünk azokna= k az embereknek a mentalitásából, akik gárda tagoknak állnak.
A Magyar Gárda esküje:
"Én, a Magyar
Gárda gárdistája esküszöm, hogy hazám=
hoz,
nemzetemhez, a magyar néphez mindörökké hű les=
zek.
Történelmünk nagyjait példaképnek tekintem,
nemzetem, hazám haladását, szabadságának=
, értékeinek,
hagyományainak védelmét életem vég&eacut=
e;ig
tartó feladatomnak fogadom el. Zászlóinkat,
társaimat el nem hagyom, a Gárda vállalt feladatainak
végrehajtásában becsülettel kitartok. A Gá=
rda
Szolgálati Szabályzatát
elfogadom és annak megtartását magamra nézve
kötelezőnek ismerem el.
Ha eskümet megszegem, sújtson elöljáró=
im
és társaim megvetése, és a
Magyar Gárda soraiból való örökös
kizárás.
Isten engem úgy segéljen!"
Az esk&uum= l; szövegét olvasva semmi olyasmit nem találunk, ami egy jóérzésű embernek kivetnivaló lenne itt Magyarországon. Hazaszeretet, haladás, szabadság, értékek és hagyományok tisztelete; liberá= ;lis és konzervatív értékek idilli összeolvadása. A vállalt feladatok becsületes végrehajtása. Ha valaki nagyon szőrszálhasogató, talán rákérdezhet, hogy pontosan kiket tekint a gárda „történelmü= ;nk nagyjainak”, illetve fennakadhatna azon a mondaton, hogy „zászlóinkat (…) el nem hagyom”, (ezek szer= int marad az Árpád-sávos zászló is), de összességében nem ad okot aggodalomra a szöveg. A szervezet honlapján ezen kívül számos esemé= ;ny demonstrálja a békés, hagyományőrző jelleget. A Magyar Gárda ezen kívül nem fegyveres szerve= zet (erre törvényileg nem is lenne lehetőség) bár lőgyakorlatokat tartanak a tagok számára.
Mindent egybevetve tehát azt mondhatnánk, hogy noha ma már sok= ak számára kicsit megmosolyogtató retorikája, céljai és világlátása van a Magyar Gárdának, alapvetően nem jelent veszélyt a magyar társadalom egészére nézve. Feltehetnénk a kérdést, hogy akkor miért váltott ki még= is ekkora „felzúdulást” megjelenése?
Erre t&oum= l;bb választ is adhatunk. Először is sokak számára aggasztó a mozgalom nyilvánvaló kapcsolata a Jobbik Magyarországért mozgalommal, amely alapvetően radikális jobboldali, ha nem szélsőjobboldali pártként van elkönyvelve a magyar politikában, és ezt a bélyeget a Jobbik nem igyekszik lemosni magáról, vagy legalábbis – ami egyéként nem könnyű – új értelm= et, más tartalmat adni ennek a bélyegnek. Másrészt a 2007. október 25-i, budai várbéli avatás sem győzte meg az akadékoskodókat állításaik ellenkezőjéről, ahol a gárdisták nyíltan és büszkén felvállaltak minden addig kifogásolt jelképet az Árpád-sávos zászlótól kezdve, a fekete egyenruháig, megannyi rossz asszociációra lehetőséget adó jelképig.
A harmadik= ok a magyar társadalom hagyományosan antimilitáns jellegében keresendő. Ám rögtön hozzá k= ell tennünk, hogy az antimilitarizmus körülbelül 20 é= ;ves kor alatt nem általános, inkább a közöny a jellemző, sőt, kifejezett szimpátiát tapasztalhatun= k e korosztály egy részében a „katonásdi̶= 1; iránt. Hogy mire vezethető vissza ez a fajta generációs különbség a militarizmushoz való hozzáállásban? Erre az az evidens vá= ;lasz, hogy a rendszerváltáskor vagy az után született generációnak nem voltak a katonákkal, a hadsereggel, összességében a militarizmussal kapcsolatban olyan negatív meghatározó élményei, amelyek az előző két generáció esetében (nem csak Magyarországon) nagyon is megvoltak a II. világháború, a holokauszt, illetve azt követő= ;en a Vörös-hadsereg jelenléte miatt. Itt gondoljunk csak például a mai ötvenéves generáció m= eghatározó – ha csak közvetett is– élményeire Magyarországon 1956, Csehországban 1968, Lengyelország= ban 1981 révén az egyenruhások szerepével kapcsolat= ban, hogy Romániáról már ne is beszéljün= k). Persze ez a magyarázat is árnyalásra szorul, ha arra g= ondolunk, hogy a szocializmusban a hagyományosan és visszatérően megtartott május. 1-éken, és = nov. 7-éken való felvonulás nem ritkán nagyon is pozitív emlékként maradt meg. Mégis, e generációk fejében olyan asszociációkat ébresztenek az egyszerre kopogó bakancsok és a marcona egyenruhás alakok, hogy nem lehet csodálkozni, ha idegenkedne= k a gárdák ilyen megnyilvánulásaitól. A fiatalabbakban azonban mindezen asszociációk már csak nagyon gyengén, vagy egyáltalán nincsenek meg, ellenben nagyon is megvan bennük az az érzés, hogy „é= ;n is közéjük akarok tartozni”. Ennek okait fentebb már elemeztem.
A negyedik válasz a gárdával kapcsolatos felháborodásra annak antiszemitizmushoz való viszonya.= Az Magyar Gárda elé ugyanis beidegződés-szerűen hozzátartozik a „náci”, a „fasiszta”, újfasiszta” jelző, és ez vélhetően arra vezethető vissza, hogy noha a mozgalom részéről konkrétan még nem artikulálódott nyíltan semmiféle antiszemitizmusra utaló jel, jellegében= i> mégis abba a táborba sorolják, és olyan m&aacut= e;s szervezetekkel, eszmékkel, mozgalmakkal, jelenségekkel hozzák összefüggésbe, amelyek viszont retorikájában már nagyon is tetten érhető a burkolt vagy nyílt zsidóellenesség. „Miér= t ne lehetne tehát feltételezni, hogy előbb vagy utóbb= a Magyar Gárda is rákezdi?” – gondolhatják a= zok, akikben domináns az ettől való félelem. Ezt a kimondott-kimondatlan vádat azért a Magyar Gárda sem segít eloszlatni, különösen, mikor a fekete egyenruha (itt elsősorban a fekete sapkán és nadrágon van a hangsúly, a fehér ing természetesen sajátosság) és az nyilas egyenruha kapcsolatát felvető, és a választás okait firtató kérdésre az a válasz érkezik, hogy „azért választottuk ezt a színt, mert ez tetszet= t a legjobban.” Egy ilyen válasz sajnos végzetesen kétértelmű. Egyrészt, mert jelentheti azt is, hogy őket tényleg nem befolyásolják az nyilas hagyományok, és valóban csak esztétikai oka vol= t a ruhaszín megválasztásának (ez esetben is felvethető, hogy a nagyobb társadalmi elfogadottság érdekében miért nem választottak mást mégiscsak). Másrészt rosszabb esetben egy rendkívül cinikus válaszként is értelmezhető, amely mögött az áll, hogy „csak azért nem mondom azt, hogy a nyilas nosztalgia miatt, me= rt tudom, hogy akkor már most elásnám magunkat, de azért mi csak tudjuk, hogy merre a meddig”. Talán nem i= llik egy objektív elemzésben ilyen feltételezett gondolatok= at idézni, de azért teszem ezt mégis, mert a reakci&oacut= e;k mögött ténylegesen ilyen értelmezések fordulhatnak meg, és így talán szemléletesebben tudjuk meghatározni, és ez által megragadni ezt a rendkívül kényes problémát. Most pedig tekintsük át, hogy mindez miként csapódott le ténylegesen a sajtóban és a politikai életben.<= /p>
A Magyar Gárda
sajtóvisszhangja
2007 augusztus első napjai=
ban
röppent fel a hogy „Magyar G&aacu=
te;rda
néven "nemzeti önvédelmi" egyesületet
alapított a Jobbik elnöke. Vona Gábor, aki a Jobbik
Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda
elnöke is egyben, az MTI-nek elmondta: a szervezetet tíz
alapítóval jegyezte be júniusban a
bíróság. Önmagukat hagyományőrző
és kulturális egyesületként jelölték =
meg,
amelynek célja a "nemzeti önvédelem kereteinek"
megteremtése” (index.hu). Ezt követően szinte nem
volt olyan nap egészen augusztus 25-ig, amikor valamely
sajtóorgánumban ne jelent volna meg valami a Magyar
Gárdával kapcsolatban. Ez az átlagon felüli
médiavisszhang három dolognak köszönhető.
Az első ok kifejezetten a Jobbikhoz köthető. A bejelentés időzítése ugyanis nem véletlen; az nyári uborkaszezon kellős közepén történt, teh&aacut= e;t egy olyan időszakban, amikor rendszerint kisebb a politika irán= ti érdeklődés. Ugyanakkor az a törekvés is fellelhető a gárda alapításának bejelentésében, hogy m&aacu= te;r jó előre, időben elhintsék a gondolatot a közvéleményben, hogy mi készül, és ez= zel párhuzamosan a Jobbik is kitörjön elszigeteltségéből, ami abból fakadt, hogy eladdig nemigen volt képes olyan ötlettel előállni, ami elérte a média ingerküszöbét.
A másik ok a kormányoldal érdekeivel kapcsolatos, b&aacu= te;r csak közvetetten magyarázza a médiában megfigyelhető „gárda-boom”-ot. Figyelembe ke= ll ugyanis vennünk, hogy a Magyar Gárda megjelenése hazánkban egy olyan időszakban történt, amikor az ország nehéz gazdasági, társadalmi és politikai helyzetben volt, és a megszorító intézkedések hatása már egyértelműen érezhetővé vált. Ezzel kapcsolatban több ele= mzés is kiemeli, hogy a gárda megjelenése jó volt a baloldalnak, hiszen ezzel megtestesülni látszott az a „szélsőjobb veszély”, amelyet a baloldal már korábban is többször szóba hozott. Volt,= aki egyenesen azt állította, hogy a Magyar Gárda a kormányoldalhoz köthető provokáció, amely ar= ra irányul, hogy elterelje a figyelmet az ország valódi problémáiról. Mi most egyik állítá= ;st sem tesszük magunkévá, tény azonban, hogy a kormányoldal nem fukarkodott a gárdával kapcsolatos elítélő nyilatkozatokkal, és ezáltal elérte, hogy körülbelül egy hónapig, ha nem is szűntek meg, de legalábbis tompultak a kormányt kritizáló hangok. A direkt provokálást azonban azért zárhatjuk ki, mert amennyit „profitáltR= 21; a gárda miatt a kormányoldal a belpolitikában, legalább annyit vesztett a külpolitika terén, gondoljunk csak a Szlovákiával való kapcsolat drasztikus megromlására.
A médiareakció ha= rmadik oka pedig az ún. baloldali értelmiség, amely a rendszerváltás óta mindig is érzékenyen reagált a kollektivizált radikális jobboldal bármilyen megnyilvánulására, és ez esetb= en is artikulálta azokat a vélt vagy valós félelme= ket, amelyek a Magyar Gárdával kapcsolatban megjelentek. Hangsúlyozni kell, hogy az ún. baloldali értelmis&eacu= te;g ezen reakciójában megfogalmazott véleménye nem a kormányoldal „megrendelésére” került közlésre, hanem ettől függetlenül jelent meg. Ráadásul az ún. jobboldali értelmiség is= nemtetszésének adott hangot a gárdával kapcsolatban.
Még egy szempontot=
nem
hagyhatunk figyelmen kívül, ez pedig a külföldi
sajtó megszólalása, és a külföldi
politikusok állásfoglalása. A Die Presse, a Kur=
ier
és a Der Standard is elemzést közölt a Magyar
Gárdáról és magyarországi politikai
környezetről, amelyben szélsőjobboldalinak
határozták meg az újdonsült mozgalmat, és a
magyar pártok reakciói mögött álló
motivációkat firtatták. A külföldi politikai
állásfoglalások közül pedig kettőt
érdemes kiemelni. Robert Fico például megjegyezte a
lisszaboni csúcs után, Gyurcsány Ferenccel tartott
megbeszélése közben, hogy „mi a Szlovák
Testvéri Közösség (SP) nevű fura szervezetet i=
gen
csak gyorsan ráncba szedtük, de ha valaki efféle
"gárdatagokkal" lépne Szlovákiába, az=
okat
még ennél is gyorsabban ráncba szednénk”,
illetve korábban is beszélt arról, hogy a Magyar
Gárda a belső politikai megosztottság terméke.
Mindazonáltal, mint ahogy azt ugyancsak számos politológiai elemzés is kiemeli, = az átlagon felüli sajtóvisszhang olyan ingyenreklámot biztosított a Magyar Gárdának, amire még a bizonyítható tematizációs szándék ellenére sem számított. A gárdával kapcsolatos híradások mindennapi jellegének kör&u= uml;lbelül szeptember közepén szakadt vége, ez után má= ;r csak alkalomszerűen, bár visszatérően, de egyre ritkábban jelenik meg a Magyar Gárda a hírek között. Ám mivel a jelenség friss, bármikor számíthatunk hasonló „gárda-boomra” abban az esetben, ha a mozgalom valamiféle új ötlettel állna elő.
Ne felejtsük el azon= ban, hogy nem a Magyar Gárda az első ilyen jellegű szervezet az= országban. Hiszen a teljesség ig&eacut= e;nye nélkül tudunk Nemzeti Gárdáról
Kárpát-haza Nemzetőrségr!= 7;l, Nemzeti Őrségről, sőt Nemzeti Őrseregről is. Ezek a mozgalmak azért nem váltottak ki akkora visszhangot, m= ert nem kötődtek direkt párthoz, és alapít&oacut= e; tagjaik között nem foglaltak helyet közismert személyiségek. Elszigetelten tevékenykedtek és tevékenykednek ma is, inkább regionális szinten, olykor hasonló, olykor más-más célokkal. A gárda-jelenségnek azonban részei ők is, és= ezt bizonyítja, hogy a Magyar Gárda „derült fény” ezeknek a kisebb szervezeteknek a létezésére.
Konkl=
úzió
Mindezek alapján tehát az állapítható meg, hogy a gárda-jelenség a= z eltorzult civil kezdeményezések jelensége. Egyrészt azért eltorzult, mert a társadalom bizonyos problémáira ugyan a szűken értelmezett (pá= rt) politikán kívül igyekszik választ találni, ennyiben „civil” kezdeményezésnek mondható (pl. vezetői túlnyomórészt nem politikusok). Azon= ban ebben a reflektálási formában a tágan értelmezett politika nagyon is túlorientált és túlreprezentált.
Másrészt to= rznak kell neveznünk a gárdákat abban az értelemben is, hogy a társadalmi problémákra militáns választ adnak. É= ;ppen ezért a gárda-jelenségnek ez a formája kifejeze= tten európai sajátosság, és a probléma gyökere is részben a civil szféra – ezen térségben – hagyományosan gyenge voltára vezethető vissza. A gárdák tehát civil torzók.
A következmén= yeket előrevetítve meg kell állapítanunk, hogy azok nagymértékben függenek a politikai kultúra &eacut= e;s a társadalmi mentalitás alakulásától, de éppen ennyire a gazdasági helyzettől és a mindenk= ori kormányok nemzetpolitikájától is. Amennyiben egy ország mindenkori vezetői a társadalommal összhangb= an és érdekeit, érzelmeit, hagyományait és félelmeit figyelembe véve kormányoznak, úgy a gárda-jelenség valóban meg fog szűnni bármilyen értelemben figyelemreméltó jelenségnek számítani. Abban az esetben azonban, ha az elit nem lesz képes érdemi párbeszédet folytatn= i a társadalommal, beleértve annak talán deviánsabb, érzelmileg túlfűtöttebb, szerencsétlen beide= gződésű tagjait is, és nyugodtan, higgadtan, megfelelően kezelni az ily= en jellegű megnyilvánulásokat, úgy egyre inká= bb erősödni fog az a réteg, amelyik a problémák= ra adott elégtelen megoldásokra való reakcióként hasonló mozgalmakban fogja keresni a választ. Márpedig ez rejt magában veszélyeket. =
A gárda-jelens&eac=
ute;g
alakulása az elit viselkedésén túl a civil szf&=
eacute;ra
erején is múlik. Képes lesz-e ez a szféra
úgy megerősödni, hogy kiszelektálja magáb&oa=
cute;l
a civil, de militáns jellegű és politikai
orientáltságú torzókat, vagy akár
„megszelídítse” őket, hogy a bennük
rejlő egyébként hatalmas energiát okosan
tudják felhasználni mindannyiunk javára?
Reménykedjünk benne, hogy igen a válasz.
Források:
|
12 |