MIME-Version: 1.0 Content-Location: file:///C:/48AD4F22/nagy26b.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii" Nagy Zsolt

a JOGI OKTATÁS FEJLŐDÉSE ÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI=

(PhD értekezés tézi= sei­- Theses of PhD Dissertation)

 

Témavezető: Pokol Béla

tanszékvezető egyetemi tanár

 

Szegedi Tudományegyetem=

Állam- és Jogtudományi Kar<= o:p>

Jogbölcseleti és Jogszociológ= iai Tanszék

 =

 =

Írta: NAGY ZSOLT

egyetemi adjunktus

 

Szegedi Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar<= o:p>

Jogbölcseleti és Jogszociológ= iai Tanszék

 =

Szegedi Tudományegyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Jogbölcseleti &eac= ute;s Jogszociológiai Tanszék


 =

 =

SZEGED

2005

 

„Amilyenek a jogászok, olyan a jog,= s mindkettőt a jogi oktatás alakítja.” (Felix Frankfurter)

&nb= sp;

&nb= sp;

&nb= sp;

&nb= sp;

 

I. A kutatási téma előzményeinek és céljainak összefoglal&aacut= e;sa

 

 

 

A disszertáció célja a jogi oktatás problémáinak vizsgálata, mely kérdés nem lehet független sem az oktatás egészének, sem ped= ig a jognak, illetve a jogrendszernek a kérdéseitől, azonban = egy disszertáció kereteit szükségképpen meghaladná az említett részkérdések telj= es és átfogó vizsgálata. Mégis megpróbáltam egy, talán néhol vázlatos, = esetenként vulgáris, de mindenképpen nélkülözhetetlen betekintést adni azokba a kérdéskörökbe, mel= yek körülírása a dolgozat alapján felmerülő problémák megértéséh= ez, magyarázatához, illetve a körülmények (jogi kultúra, fejlődési trendek) figyelembevételével a kiútkeresési mechanizmusok felvetéséhez elengedhetetlenek.

1. T&e= acute;maválasztásom elsődleges indokául az a könnyen belátható tény szolgált, hogy a magyar jogtudományi irodalom szűkölködik a jogi oktatás tudományos igényű elemzése tekintetében. Ugyan ez önmagában még semmiféle okot nem adna egy ilyen típusú kutatás elvégzésére (hisze= n a jogi életnek annyi és annyi területe van, ami szint&eacu= te;n nincs részletesen elemezve, vagy kevéssé feldolgozott), ám ha figyelembe vesszük a tradicionálisan a praktikumtól különállóan intézményesült, kontinentális és tengeren túli jogászképzési szférát, megfigyelhető, hogy az a jogéletre sokkal komolyabb hatá= st gyakorol(t), vagy gyakorolni próbál, mint erre a tényr= e a tudományos irodalom mennyiségből következtetni lehe= tne. S már csupán a néhány rendelkezésre álló, átfogóbb vizsgálatból is szembetűnik a jogi oktatásnak a jogásztársadalomr= a, a jogra, jogrendszerre kifejtett, már említett erőteljes h= atása. (Ilyen elemzésnek tekinthető például a Pokol Béla által végzett, a német egyetemi jogtud= omány kiemelkedő jelentőségét bemutató tanulmánya, vagy Bónis György az európai jogászképzés, és a kontinens jogászságának, ezen keresztül a joggyakorlatnak az összefüggéseit taglaló jogtörténeti vizsgálata. Az Egyesült Államok jogi karainak oktatóiról Pierre Schlag = pedig a következőket írja: „A tudományként való önmeghatározás ugyanis csak eszközként szolgál annak érdekében, hogy ad1. a jogászképzésben meghatározó szerepet betölteni kíván&oacut= e; „law school”-okat az egyetemi világ is „komolyan vegye”; ad2. az amerikai egyetemi jogászs&aacu= te;g pedig a német jogtudomány pozícióihoz hasonlato= san meghatározó szerepre tegyen szert a joganyag formálásában”. (Nagy Tamás) E felvetésből is következik egyré= szt a már említett európai (különösen német) jogtudomány, ezzel párhuzamosan a jogi oktatás befolyásának ténye; másré= szt, hogy az USA-ban szintén komoly hatásgyakorlásró= l, vagy legalábbis annak kísérleteiről beszélhetünk, másképpen: a jogi oktatók „belső perspektívából – nevezetesen a jogi gyakorlat perspektívájából” önm= agukat a bíró figurájával azonosítják, aminek következtében az amerikai jogi oktatók úgy tesznek, mintha nem tanulmányoznák, hanem teremtenék a jogot. (Pierre Schlag) Mindez már önmagában megmutatja, hogy a jogászképzés mennyire nem mellékes; s ez az állítás nemcsak az észak-amerikai régióra igaz, hiszen közismert = 222;az egyetemek jogát Európa szerte alkalmaz&oa= cute; doctorok” történeti példája, továbbá az a vitathatatlan tény is, hogy a jogi karok jelentik a jogászság számára az elsődleges szocializációs közeget. S a jogirodalmi relatív „szegényesség”, illetve a reális (esetleg feltehető, valószínűsíthető) jelentőség közti kirívó diszkrepancia hívta fel figyelmemet a témára, melyet elhatározásom szerint megkíséreltem minél alaposabban feltérképezni.

2. A tudományos disszertáció nem nélkülözh= eti azoknak a problémáknak a felvetését, melyekre a megoldást keressük és/vagy találjuk, hiszen ̶= 2;a probléma megfogalmazása gyakran lényegesebb, mint a megoldás”. (Claire SelltizMarie JahodaMorton Deutsc –= ; Stuart W. Cock) Ilyen problémafelvetésnek tekinthető a jogi oktatást a történelem során ért szá= mos kritika, melyekkel valószínűsíthetően a továbbiakkal is számolni kell. Az egyik leginkább expl= icit kritikai reflexiónak tekinthető a jogelméleti irodalom i= mmáron klasszikusainak számító jogi realista mozgalom, ill= etve kisebb részben a progresszivizmus is. Legújabb hasonl&oac= ute; jogelméleti törekvésnek tekinthető a kritikai jo= gi tanulmányok mozgalma. A realisták, a progresszív irányzattal ellentétben, már nemcsak az oktatás társadalomtudományos alapjait követelték, hanem fő célkitűzésükként jelent meg, a jog reformja érdekében a jog, a politika, és a társadalom közti kapcsolatok érzékeltetése= is; a jog és a társadalomtudományok integrációja, és (elsősorban az elsőfok&uacu= te;) bírói eljárások közvetlen tapasztalá= ;s útján történő ismertetése. A részleges reformok mellett az elméleti realista kritika, az USA-tól távol eső területeken is, ha más formában, de talán napjainkig él, illetve a kritikai j= ogi tanulmányok, mint a realisták „örökösei&= #8221; a jogászképzést elsősorban egyfajta burkolt ideológiai, neutrálisnak beállított politikai szocializációnak tekintik, melyből a kiutat a politikai álláspontok explicitté tételében látják. A dolgozatban megpróbáljuk ezeket a jogi oktatást ért „támadásokat”, nemcsak elméleti, hanem empirikus módszerekkel is elemezni, annak helytállóságát, illetve hibáit kimutatni= .

Tov&aa= cute;bbá a problémafelvetés keretei között elemezhetjük= azt a néhány, napjainkban kibontakozni látszó folyamatot, ami mindenképpen reformok sorát hozta, hozza, és feltehetően további átalakulások várhatóak. Ilyennek tekinthetők többek köz&oum= l;tt a különféle nemzetközi gazdasági, társadalmi, jogi integrációs, harmonizáci&oacut= e;s folyamatokból eredő hatások; másodsorban a jog különböző interdiszciplináris felfogások keretei között történő oktatására = való törekvések, illetve ennek másik oldala a jogtól idegen praktikus tudás és a jog kapcsolatából eredő kihívások; végül a társadalmi konfliktusok feloldásának jog útján történő módjaiban bekövetkezett, bekövetkező változások és az oktatási orientáció kapcsolata. Nos, az oktatási reform nem feltétlenül jelent valamiféle megújít&oacu= te; szellemiséghez kapcsolható változtatást, annak való megfelelést, s persze az is elképzelhető, ho= gy mindenféle hangzatos szólam ellenére egyáltal&a= acute;n nincs szükség sem szerkezeti, sem módszerbeli átalakulásokra, hiszen a jelenlegi jogi oktatás, akár hazánkban, akár Európában, vagy bárhol a világon tökéletesen betölti funkcióját. Ugyanakkor a képzési rendszeren kívül a bekövetkezett változásokra val&oacut= e; reflektálás szükségessége kétségbevonhatatlannak tűnik.  Mindezért megpróbáltuk a jogászképzést komplex m&o= acute;don megvilágítani úgy, hogy ezekhez a kérdésekhez tartozó tényeket, összefüggéseket feltárva esetleg választ is tudjunk rájuk adni.

Figyel= embe véve az előbbieket a jogászképzés „fő” problémaköreinek meghatározásakor mindenképpen a leginkább aktuális szituációra szükséges koncentrálni, s ha a jogi oktatással kapcsolatos tudományos irodalmat tanulmányozzuk, már csupán kvantitatív szempontok alapján is a következő kérdések merülnek fel: Ad1. A tananyag átalakításának, például társadalomtudományosításának felvetése, vagy gyakorlatközpontúvá tétele= , az oktatás diszciplinaritása vagy praktikussága, etc., illetve ezzel szemben az ilyen irányú reformok ellenzése, a törekvések negligálá= sa. Ad2. Első pillantásra csupán a jogharmonizációhoz kötődően a jogi oktatásnak ehhez való alkalmazkodása, azonban alaposabb vizsgálatok után inkább beszélhetünk a jogászképzési rendszerek – mintegy a jogi folyamatoktól akár függetlenül is – bizonyos mértékű egymáshoz való közelítéséről, annak mikéntjéről, ami hazánk szempontjábó= ;l éppen az Európai Unióhoz való csatlakozás függvényében értelmezhető. Ad3. Az előzőhöz kapcsolódva, a jelenlegi képzé= si rendszerek felosztásának, csoportosításá= nak problematikája. Ad4. A jogi oktatás, a jogi oktatói szféra és a praxis, a gyakorló jogászok kapcsol= ata, viszonya, s ennek következményei mindkét rétegre, illetve tevékenységükre, mely kérdésbe éppúgy beletartozik a jogi oktatásban már az előzőekben jelzett változások praxisra gyakorolt hatása, mint a gyakorlat fejlődésének (például a multidiszciplinaritás megjelenése) oktatási vonzata. Ad5. A jogi oktatás során áta= dott ismeretek minőségének kérdése, nevezetesen= a jogászi gondolkodásmódra történő szocializációs problémák.

 

&nb= sp;

II. Az alkalmazott módszerek

 

 

A kutatások elvégzése sohasem nélkülözheti a módszertani problémákra való utalást, ami annál is fontosabb, mivel a vizsgálatok módszere nemcsak hogy befolyásol(hat)ja a = végeredményt, de bizonyos esetekben azt akár – más-más módszerek alkalmazásával ellentétes végkövetkeztetéseket produkálva – determinálhatja is. Vagyis nem elégedhetünk meg egy egyszerű, a kutatási téma területére eső= ;, a szakirodalomban található információk ismertetésével, hanem a különböző koncepc= iók, esetleges prekoncepciók ütköztetése is szükséges.

1. Jel= en vizsgálat esetében, ha ragaszkodunk valamely diszciplínához tartozó módszer kizárólagosságához, könnyen beláthatjuk, hogy egyfelől elzárjuk magunkat a megismer&= eacute;s más lehetőségeitől, limitáljuk a megismerhetőség spektrumát, másfelől –= s talán ez jelentené a fogósabb problémát – kérdéses lehet, hogy milyen módszertani kerete= ket, vagy melyik tudományterület módszertanát preferáljuk; ez azért is kérdéses, hiszen itt n= em vagy csak nehezen lehetne egyetlen tudományterületet kijelölni, ahová a dolgozat tárgya tartozik. (A kérdéssel foglalkozó irodalom tárgyköreiből csak néhány példá= ;t említnénk: tételes jogtudományok oktatási módszertana, pedagógiája; oktatáspszichológiai kutatások a jogi fakultáso= kon; jogtörténeti tárgyú munkák; eszmetörténet; filozófiatörténet; jogfilozófiatörténet és természetesen a jogszociológiai kutatások hatalmas mennyisége.) Mindez= a komplexitás visszavezet bennünket a megismerhetőség kérdéséhez: éppen a komplexitás okozza, = hogy „a módszertisztaság követelménye egy ilyen jellegű megközelítés mellett nem lehet mértékadó, mivel csupán egy irányba engedné folyni a megismerést” (Bencze = Mátyás), vagyis leginkább „megfelelőnek”, „produktívnak” a többféle módszer együttes, egymás melletti használata tűnik. Ilyen alapon például konkrét történeti té= nyek exponálásával, lehetővé válik, hogy= ne csupán teoretikus spekulációkra, hipotézisekre alapozzuk következtetéseinket, hanem azokat, „biztosabb lábakon állva”, konkrét történeti-t&= aacute;rsadalmi szituáció leírása, esetleg magyarázata támassza alá. Ugyanakkor a szociológiai, jogszociológiai szemléletmód lehetővé tesz= i, hogy a konkrét tényeket tágabb összefüggésekben elemezzük, s így megvilágíthatóvá válnak a jogi oktatás alakulásának, jelenlegi helyzetének mélyebb társadalmi összefüggései, a társadalmi és jogásztársadalmi - sokszor egymással is összefüggő – okai, a kulturá= ;lis és jogi kulturális változók hatásai és a felmerülő problémák esetleges megoldási lehetőségei is. Reményeink szerint az interdiszciplináris diskurzus keretei között alkalmazott metodikák nem fognak egyfajta parttalan eklektikusságba torko= lni, sem pedig valamiféle elméleti, módszertan nélküli „vákuumot” okozni, hanem ellenkezőleg, a leginkább „gyümölcsöző” elemzés zálog&a= acute;ul szolgálhatnak.

2. Tudatában kell lenni, hogy a tanulmányban exponált elemzés és értékelés nem lehet az egy= etlen igaz leírás és magyarázat, hiszen ebben az esetben nem számolnánk a „történet hatalmával”, a narráció problémáiv= al, amivel például az USA-ban egy egész jogelméleti irányzat foglalkozik. Elképzelhető ugyanarra a konkrét szituációra más és más történet, ami más és más következtet&= eacute;seket produkál, és legyen bármennyire alapos is a történeti elemzés, vagy bármennyire körültekintő az értékelés egy ilyen vállalkozás eredménye megkérdőjelezhet!= 7; marad. Ezért hát „szembesülnünk kell annak tapasztalatával (…), hogy minden történet szükségképpen átfedésekkel, ismétlésekkel, kihagyásokkal és elhallgatásokkal terhes, és nincs omnipotens elbeszélő, aki akár csak az egyes történetek összes cselekményszálát képes lenne a kezében tartani”. (Nagy Tamás) Pontosan ennek figyelembevétele okán, a források tanulmányozása során szükséges az implicit, vagy explicit előfeltevéseket a szövegekben található tényekkel, történetekkel, érvelésekkel ütköztetni, sőt, mi több a különböző források elemzésén&eacut= e;l azokat egymással is összevetni, hogy a lehető legnagyobb pontosságra törekedjünk.

3. Ehh= ez közvetlenül kapcsolódik egy talán „közismert” mind az elméleti, mind az empirikus kutatásokra vonatkozó alapprobléma: A vizsgálat kezdődhet egy jól explikált, markánsnak mondható előfeltevéssel, hipotézissel, és a kutató az elemzése során vagy végig kitart és érvel eredeti álláspontja mellett, de elképzelhető az is, hogy a vizsgálat eredménye ma= ga is egy felvetés, vagy hipotézis. De egy vizsgálat kezdődhet „tárgyközpontú módszerrel= 221; úgy is, hogy csupán annak tárgya, az alapproblé= ma, a problémafelvetés adott, s a kutató erről pr&oac= ute;bál minél több információt gyűjteni, következtetéseket levonni, összefüggéseket megállapítani. Ebben az esetben valószínűb= b, hogy az elemzés során változnak a koncepciók, az esetlegesen létező implicit feltevések, sőt előfordulhat, hogy az egyik kutatás, mintegy átmegy egy másikba; vagyis „kockázatosabbnak mondható ez az út”. A jogászképzés vizsgálatánál mégis több okból ez utóbbi módszert választottuk. Először is, ha ragaszkodnánk egyfajta előzetes spekulációhoz, kizárhatnánk a vizsgálat tárgyához kapcsolódó olyan jelenségeket (okokat, következményeket, esetleg első látásra mellékkörülményeket), amelyek valójáb= an komoly befolyást gyakorolnak a kutatási problémá= ;ra. Másodszor, az előzetes feltevés többnyire implikál egy adott diszciplínához tartozó metodikát, s ez ismét – már az előzőek= ben kifejtettek szerint – behatárolja, túlzottan leszűkíti a vizsgálat kereteit.

4. V&e= acute;gül szót kell ejteni az oktatási intézmények, rendszerek vizsgálatnál fellépő speciálisa= bb kérdésekre, hiszen a jogászképzés felmérése egyfelől önmagában hordozza az intézményekre vonatkozó megállapít&aacut= e;sokat, másfelől pedig a jogi oktatás minden területen, és minden esetben része egy tágabb oktatási környezetnek. Ha oktatási rendszerekről beszélü= ;nk mindig egyes oktatási intézmények (iskolák) víziója lebeghet előttünk, s ez lényegében helytálló is, noha nem minden intézmény része egyazon rendszernek; mégis e tekintetben egy fontos szabály, elv a segítségünk= re van: az ún. „csere közege”. A csere közege ann= yit jelent, hogy az intézmények egyfajta interdependenciáb= an, egész-rész viszonyban állnak egymással, m&aacut= e;sképpen: az egyik intézmény képesítést igazoló formális elismerése biztosítja egy másik hasonló intézményben végzett tevékenységgel való egyenértékűséget, vagyis az elvégzett tevékenységek „cserélhetőségét”, helyettesíthetőségét. Tehát amely intézmények részei az oktatási rendszernek, nag= yon is hasonló jellemzővel bírnak, még akkor is ha látszólag különbözn= ek egymástól, ráadásul az intézmények egységességét fokozza, hogy ugyanazon a jogi autoritás alá tartoznak, és egyazon jogi struktúrának részei. (Thomas F. Green) Az említett elv, már önmagában megmutatja, hogy bizo= nyos esetekben nem szükséges az adott rendszer minden intézményét vizsgálat alá vonni, hiszen a formális elismerés a vizsgálatok szempontjából releváns tevékenységet bármely más intézményre tekintettel is igazolja= . Az előbbihez kapcsolódóan a szerkezet mellett bizonyos, a j= ogi tudás szempontjából, annak átadásá= ;val kapcsolatban relevanciával bíró kérdések tekintetében a kulturális antropológiában használatos módszer, nevezetesen a kultúrát hor= dozó egység (culture bearing unit) is segítségü= nkre lehet: egyetlen területi egység (város), és a hozzá tartozó intézmény(ek) éppúgy jellemezheti valamely diszciplína oktatásának kultúráját, mint egy másik társadalom hasonló régiójáh= oz tartozó intézmény adatai, a róla készült megállapítások. (Csapó Benő) Ez természetesen nem jelenti azt, hogy adott rendszer= hez tartozó, más földrajzi egységekben talált mutatók kisebb-nagyobb mértékben nem különbözhetnek, de valószínűsíthet= ő, hogy a feltárt összefüggések a rendszer egészét érintik, vagy legalábbis egyetlen intézmény, vagy régió vizsgálatából éppoly releváns információhalmaz kapható, mintha az egész rends= zert górcső alá vennénk.

 

 

III. A kutatás eredményei

 

 

 

Az mindenképpen kimondható, hogy a vizsgálatok – s = ez a vizsgálati módszerek és az elemzés tárgyához kapcsolódó területek sokféleségéből is következik - sokfél= e, több szálon egymásba kapcsolódó „eredményhalmazhoz” vezettek. Egyr&e= acute;szről a jogi oktatás fejlődésének alapvonalainak elemzése során (1. pont); másfelől a jelenkori oktatás struktúrájának áttekintése alapján (2. pont); továbbá az aktuális kérdések (3. pont), mint a jogi oktatói szféra és a praxis jogászságának kapcsolata, a jogászi gondolkodásmód, és annak átadása; végül a jogásztársadalomba= n, illetve az oktatási intézményekben bekövetkez!= 7; változások lehetséges hatásainak (4. pont) értékelése adta meg a disszertáció eredményeinek tekinthető megállapításokat; mindezt kiegészítve a jogi oktatásnak a jogelméletekben megjelenő aspektusaival (5. pont).

1. A k= ontinentális és az angolszász jogrendszer képzési intézményeit tekintve a kutatások alapján kimutathatóvá vált a „középkori gyökerekben” rejlő különbség: a kontinens jogászképzése elsősorban a hivatalnokállam szakigazgatásának rekrutációját szolgálta, s az oktatás során átadott ismeretek ennek megfelelően idomultak; ezzel szemben az angol oktatás a praxis kezében maradva - eltekintve a szakismeretek átadásának hosszú időn keresztüli hiányától - kifejezetten a gyakorlati tudást tartotta szem előtt. Ehhez köthetően az amerikai oktat&aacut= e;s a polgári társadalomban egyértelműen a gazdasági élethez kapcsolódott, s az ehhez adaptálódott jogismeretek átadása vált elsőlegesség; (eltekintve az amerikai jogi oktatás történetében a polgárháború elő= ;tti déli államok stratégiáját, ami ink&aacut= e;bb az államférfiaknak, politikusoknak releváns tudá= ;st biztosította).

A történelmi okok áttekintése lehetővé tette, hogy megérthessük, jelenleg miért különbözik mind módszerében, mind a tananyag tartalmában, mind a tudás relevanciájában &eacu= te;s szakismereti jellegében e három kultúrkörhöz, illetve jogi kultúrához köthető képzé= s, illetve a kontinentális jogkörhöz kapcsolva a magyar jogi oktatást, annak történeti elemzése megmutatta, miként, illetve milyen speciálisabb okoknál fogva idom= ult a hazai oktatás az európai főáramhoz.

2. Napjaink képzési rendszereinek áttekintése, annak klasszifikálása és dinamikájának felvázolása alapján kaptuk= az egyik legérdekesebb eredményt: a tradicionálisnak tekinthető, egy jogi kultúrához, jogrendszerhez köthető ismeretátadás mellet léteznek t&o= uml;bb jogi kultúrán alapuló képzések, ille= tve kifejezetten a jogi kultúrákat egységesen oktat&oac= ute; intézmények; s az elemzések rávilágítottak, hogy a jogi oktatási rendszerek fokozatos közelítése, közeledése, egyfajta kompatibilitási folyamat figyelhető meg, mely mind az átadott tudásban, mind a módszertanban, s végül a formális elismerések ekvivalenciájában is explicitté válik. Bár szükségesenk tartottuk jelezni a folyamatokról alkotott elméleti álláspontok (instrumentalist&aacu= te;k és kulturalisták) különbözőségét, szemben állását is.

3. A jogászképzés aktuális kérdéseinél elsőként a jogi oktat&oacut= e;i szféra szociológiai aspektusból végzett elemzésére került sor, s ennek eredményeké= ppen megállapíthatóvá vált, hogy az oktatási intézmények tradíciója a legink= ább meghatározó tényező az oktatói szfé= ra és a praxis jogászságának, ismeretanyagá= nak kapcsolatánál; továbbá a komparatív kutatás során kimutathatóvá vált, hogy a hazai oktató gárda esetében a két ideáltípus – a két szféra közti kapcsolat szinte teljes hiánya, illetve az egyik, vagy másik értékeinek teljes érvényesülése = 211; között egy köztes szituáció alakult ki, vagyis= nem beszélhetünk sem teljes harmóniáról, sem pedig diszharmóniáról.

A következőkben a jogászi gondolkodásmód, mint= a jogászképzés tudásanyagának legfontosabb szegmense, illetve az ismeretek megszerzésének „m&eacut= e;lystruktúrája” került elemzésre. A jogászi gondolkodásm&oacut= e;d ideális definiálásánál elsősorban <= i>Nancy B. Rapoport, Catherine Valcke és Pokol Béla álláspontjaira építettünk, s megállapítottuk, hogy a jogászi gondolkodásmód meghatározásánál a professzionális jogi kultúra kiemelt relevanciája mell= ett figyelemmel kell lenni mind a Pokol által hangsúlyozott dogma= tikára, fogalmi koherenciára, autonómiára, tovább&aacut= e; a Rapoport által explikált argumentációs kérdésekre. A tudásátadás kérdéseinél rávilágítottunk a jogi oktatásban a különböző diszciplíná= k, osztályok közti integráció szükségességére, illetve javaslatokat fogalmaztunk meg ennek praktikus megvalósítására. Vég= ül három gyakorlati megjegyzést explikáltunk: a jogi gyakorlatra jogosító formális elismeréshez szükséges számonkérés kérdés= e, melynél megoldásként egy a moblitási lehető= ;ségeket megtartó, s a későbbiek során differenciált vizsgarendszert tartanánk elképzelhetőnek; a tudás alkalmazhatóságának problematikái, ahol a diszciplináris és a praktikus tudásátatás közti átmeneti „híd” létrehozását tartjuk szükségesnek; é= ;s az európai jogharmonizációból eredő hossza= bb távú hatások, ahol az egyetemek szerepének növelése és karakterük specializációj= a valószínűsíthető.

4. A közeljövő két kihívásának áttekintése során a következő megállapítások váltak relevánssá:= a multidiszciplináris praxis megjelenésével napjaink jogásztársadalmának és oktatásának szükségképpen szembe kell néznie, s ebben a kérdéskörben a jogászság autonómiájának védelmét szem előtt tartva a jogi és más professzionális szfér&aacu= te;k kapcsolatában a kooperatív tevékenységet tartjuk megengedhetőnek. A virtuális oktatás problematikáját tekintve, mely egyszerűen a technikai fejlődés kétségtelen eredménye, a fizikai környezet és a virtualitás egymást kiegészítő funkcionalitását látjuk optimálisnak.

5. Függelékünkben röviden ismertettük a jogi oktatás megjelenését a jogelméletekben: a Jog és Irodalom Mozgalom, a Kritikai Jogi Tanulmányok Mozg= alma, Varga Csaba, Sárándi Imre, Pokol Béla= , és Richard Posner munkáit elemeztük. A Kritikai J= ogi Tanulmányok politikai kérdésfelvetése feltehetően nem tud adekvát válaszokat adni a jogi problémákra, s az oktatást is a politikai kérd&= eacute;sek színterévé tenné, s ez igaz lehet a Jog é= ;s Irodalom némely alkategóriájára is, ugyanakkor a Jog és Irodalom nagyon sok hasznosítható, gyümölcsöző elemmel gazdagíthatja a jogi oktatást. Ezzel összefüggésben kiemeltük mind Pokol, mind Posner mozgalmakkal kapcsolatos kritikáit, s rámu= tattunk Posner interdiszciplinaritásából eredő elméleti paradoxonára is.

6. A kutatások eredményeinél mindig felmerül a kérdés: milyen hasznot remélhetünk a vizsgálatokból, milyen hasznosítási lehetőségek rejlenek benne. A disszertáció els= 37;sorban nem az elméleti, vagy tételes jogi kutatások szá= ;mára lehet gyümölcsöző, hanem a jogi oktatói szféra másik alapvető tevékenységér= e: az oktatásra. Véleményünk szerint a különböző folyamatok felismerése lehetővé teszi azok tudatos, előre átgondolt alak&i= acute;tását, befolyásolását, melynek következtében a jo= gi oktatás ad hoc változásaihoz, változtat&= aacute;saihoz képest adekvátabb válaszlépéseket kaphat= unk, és optimálisabb eredményre juthatunk.

 

 

 

 


Az értekezés témaköréből készült publikációk:

 

 

I. Tanulmány, cikk:

 

1. Nagy Zsolt: A klinikai jogi oktatás kérdéseiről

Jogelméleti Szemle. 2001/3. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

2. Nagy Zsolt: Vélemények a jogi oktatásról

Jogelméleti Szemle. 2002/1. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

3. Nagy Zsolt: A jogi klinikák szerepe a jogászképzésben

Collega. 2002. április. 6. évf. 2. szám. 39-42.

 

4. Nagy Zsolt: Az angolszász jogi oktatás fejlődésének „önálló” útja az Egyesült Államokban

Jogelméleti Szemle. 2002/3. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

5. Nagy Zsolt: Az amerikai jogi oktatás történeti vázlata

Acta Juridica et Politica Publicationes Doctorandorum Juridicorum. Thomus II. Fasciculus 7. 157-176.

 

6. Nagy Zsolt – Tóth Zoltán: A jogi oktatás helyzete. (Felmérés a jogi oktatást befolyásoló tényezőkről.)

Jogelméleti Szemle. 2002/4. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

7. Nagy Zsolt: A magyar jogi oktatás történeti vázlata.

Jogelméleti Szemle. 2003/3. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

8. Nagy Zsolt: Hatalom és Igazságszolgáltatás a jogi realizmus tükré= ben. In: Nagy Zsolt (szerk.): A bírói hatalom kérdés= ei. SZTE ÁJK Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tansz&e= acute;k. Szeged. 2003. 72-87.

 

9. Attila Badó –János Bóka - Zsolt Nagy: Hungarian Lawyers In The Making. Selectional Distorsions after = the Democratic Changes in Hungary. Acta Juridica et Politica. Tomus LXIII. Fasciculus I. Szeged. 2003. 3-20.

 

10. Nagy Zsolt: Hallgatói létszám= adatok a jogászképzésben.

Jogelméleti Szemle. 2003/4. http://jesz.ajk.elt= e.hu/

 

11. Nagy Zsolt: A jogi oktatás fejlőd&eacu= te;se: múltjának hagyatéka és lehetséges jövője.

Jogelméleti Szemle. 2004/2. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

12. Nagy Zsolt: A jogászképzésre vonatkozó modern jogelméletek.

Jogelméleti Szemle. 2004/3. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

13. Nagy Zsolt: Korunk jogászképzé= ;si rendszerei.

Jogelméleti Szemle 2005/1. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

14. Nagy Zsolt: A jogi oktatás távlatai.= m. a.

Kontrol. 2005. év 4. szám.

 

 


Development and Topical Questions of the Legal Education

 

I. Premi= ses and goals of the research

 

 

      The aim of = this study is to research the problem of legal education within the education and law system. For a better understanding of the problems discussed, to the ex= tent necessary, the dissertation has cast a glimpse into the issues of legal cul= ture and development trends without providing the reader with a thorough analysi= s of these trends.

&= nbsp;

  1. The main rationale of the dissertation is based= on the easily understandable fact that in the literature of Hungarian leg= al studies there is a gap in the field of academic examination of legal education. This fact might not seem to be a well-based rationale as th= ere are several fields which represent a gap in legal academic knowledge. = On the other hand, considering the institutionalised legal education over= seas and in the continent where traditionally the practical and academic spheres are separated, it can be realised that legal education has mad= e a more significant effect on legal life than this could be assumed by relying on the references from the literature. It becomes obvious from= the few available comprehensive resources that, as mentioned above, legal education has a key effect on the legal society, law and the law syste= m. Such source can be a study by Béla Pokol, which study depicts the outstanding influence of German legal studies, or the legal history study of György Bónis, which study discusses the relationships of European legal education and legal practice throu= gh the lenses of continental legal professionals. In connection with the tuto= rs of the law faculties in the USA Pierre Schlag has written that = the academic definition of legal studies has functioned in two ways. In the first place, it has made it possible for law schools, which have a significant role in legal education, to be taken into account by universities, and in the second place, similarly to the positions of t= he German legal studies, to enable the American academic legal profession= als to have a role in forming the legal syllabus. An important attribute of the legal education in the USA is that the inner perspective of the le= gal tutors is similar to the practical legal perspective i.e. to the perspective of the judge. As a consequence, the American legal tutors = give the impression that they are not examining, but creating law. This fac= t in itself demonstrates the weight of legal education, and this importance= is present not only in the North-American region, as the historical examp= le of the “doctors” who used the law of universities a= ll across Europe is well-known. It is also an undeniable fact that for le= gal professionals law faculties are the primal socialising contexts.
  2. In a dissertation, it is essential to have aims= and objectives and raising problems to solve are often more important than finding the final solution to those problems. Such a problem could be = the several criticisms received by legal education during history, and it = is likely that in the future legal education would continue to be address= ed by such comments. One such critical approach in legal theory literatur= e is the legal realism movement and to a lesser extent sociologic= al jurisprudence. A latest critical approach includes the movement of critical legal studies. The aim of legal realism movement is to make an attempt to reform law by focusing on the relationships among law, politics, and society and to achieve an integration of law and social sciences. The movement of critical legal studies however consid= ers legal education as political education. The study discusses these poin= ts and critiques in detail. Besides partial reforms, the theoretical real= ist criticism is still prevalent even outside the USA while the critical l= egal studies movement still considers legal education as a neutrally positi= oned and hidden political socialisation process. To disclose their political aims, the movement allows explicit political views. The study goes on = to examine some recent developments, which have lead to a series of refor= ms and will probably initiate further changes. Some of these developments= are the effects of the efforts to integrate and harmonise the advances in international economics, social and legal improvements. Other effects = on these developments come from the various legal attempts for an interdisciplinary education while another group of effects are the res= ult of the relationship between the legal responses to various social conflicts and the orientation of education. It may be required to adap= t to these various changes in legal education however it must be acknowledg= ed that it may be unnecessary to complete a structural and methodological change as the current legal education in Hungary, in Europe, or in the rest of the world is sufficient. In the thesis, all these issues have = been examined in detail. Considering the above-mentioned facts, the present situation and the literature in connection with legal education, the following main problem areas can be identified:

&= nbsp;

Ø      The alteration of the syllabus to make it mo= re practical-centred or closer to social studies, and the reforms opposing this movement.

Ø      The adaptation of legal education to the pro= cess of legal harmonisation or to be precise an approach of legal education syst= ems, independently from legal processes, which is understood in relation to the acquisition of Hungary into the European Union.

Ø      Relating to the second point, the problem of grouping and dividing the present education systems.

Ø      The relationship among lawyers, legal educat= ion and the practical activities of legal tutors. The problem includes the effe= cts and consequences on both lawyers and tutors, taking into account the effect= s of the changes in legal education on practice and the effects of the developme= nts in practice on education.

Ø      The question of the quality of the syllabus = and the problems of socialising students for “thinking like a lawyer̶= 1;.

 

 

 

II. Rese= arch methodology

&nb= sp;

&nb= sp;

A thes= is cannot be complete without a reference to its research methodology. The giv= en research methodology is very important because it can not only influence the results, but by producing counter-conclusions, the various methods can also determine the thesis. By relying on the literature, it is essential to form= a cohesive argument and clash the various concepts.

&= nbsp;

  1. To be able to include a broad range of ideas and concepts in the thesis, it was essential to rely not only on the metho= d of one particular discipline, but to employ a complex interdisciplinary approach. The thesis could not focus on one particular methodology as = the chosen topic initiates a wide range disciplines such as: the teaching methodology of legal studies, education psychology research in the law faculties, the works of legal history, legal philosophy, philosophical history and immense volumes of legal sociology. Such complexity raised= the problem of cognition and finding the appropriate methodology for the thesis. A clear and single method would allow understanding to flow in= to one direction, which would not support the approach of the topic. The = most productive method has been the utilization of a complex methodology. In this respect, it was possible to exploit only not theories, speculatio= ns and hypothesises, but to explain our conclusions with concrete facts f= rom historical and social situations. By making use of law sociology and sociology, it was possible to examine the facts in a broader context, = and to shed light on the deeper associations of the present legal education and society, legal society, and the changing cultural, legal cultural, aspects. Furthermore, it is also possible to find solutions to the upcoming problems. It is the intention of this study to employ the research methodology in a fruitful way, avoid unjustified free interdisciplinary associations and engage into empty theorising.
  2. It must be noticed that the analysis presented = in this theses cannot be the “one and only” description as in that case it would ignore the power and problems of narration, which a= re dealt with a separate legal theory discipline in the USA. It is possib= le to give an account of the same concrete event in various ways, and dra= w a variety of conclusions. In this respect, no matter how thorough the analysis of the narratives is, and how careful the investigation may b= e, the results can always be questioned. During the investigation therefo= re, to be able to be precise, it has been vital to clash the facts and the arguments of the sources.
  3. Closely relating to the above-mentioned facts is the well-known problem for both theoretical and empirical researchers.= A study can begin with a hypothesis, which is proposed by the researcher= and argued for during the research. The result of the research might also = be a hypothesis. On the other hand, it is possible to start the research by forming a basic problem, and them making attempts to gather information about that topic while deriving conclusions as the study progresses. T= hese conclusions may vary during the investigation and alter the course of progress, or even change the field of the study completely. It can be stated that the latter way bares more risk to the researcher. To exami= ne legal education, this study has settled on the “riskier way̶= 1; for the following reasons:

&= nbsp;

Ø      By insisting on a presumption, the study mig= ht exclude such factors, and seemingly irrelevant issues, which might have a g= reat influence on the problems proposed in the research.

Ø      Secondly, a presumption usually assumes a gi= ven research methodology and, as mentioned above, this would narrow the scope of research.

 

  1. Finally, some words must be mentioned regarding= the special questions that could come up during the examination of educati= on institutes and systems because any study on lawyer training includes comments on the institutes and because legal education is always integrated into a broader educational environment. With education syst= ems, individual education facilities are associated, which is a correct association even if not all of the facilities are members of the same system. In this respect, one can make use of the so called “exch= ange condition”. This term means that educational institutions have an interdependent relationship i.e. it is ensured that activities awarded with a formal certificate in one institution are equal with the activi= ties in a similar institution. In this way the activities are exchangeable = from one institute to the other. It can be realised that institutes within = the same educational system hold similar features, fall into the same legal authority, and part of the same legal structure. The theory of “exchange condition” shows that to have relevant results i= n a study, it is unnecessary to examine each institute of a given system s= ince the formal recognition proves that the activities are relevant for all= the institutes. Another significant term to consider in connection with conveying legal knowledge is culture bearing unit, which term derives = from cultural anthropology. This term explains that the educational institu= tes in a given region can describe the cultural context of the instruction= of a discipline as much as the data and features of another similar regio= n in another society. This does not mean that there can be no minor differences, but it is probable that the outcomes of a study = on a small scale would reveal the characteristics of the entire system.

 

 

 

III. The= results of the research

 

 

The r= esearch on the development of legal education (paragraph 1.), the structure of legal instruction of the present time (paragraph 2.), the actual questions as the connection between the faculties and the sphere of praxis, lawyer’s w= ay of thinking and its instruction method (paragraph 3.), finally the affect t= he changes in the lawyers society and the instruction institutes (paragraph 4.= ), added the appearance of legal education in legal theories has presented the results of this dissertation.

1. The examinations show that the difference among the American, English and Continental legal educations go back to historical, medieval, roots. In contrast with the English situation where the legal instruction remained in= the hands of the profession with a practical knowledge, the European legal instruction, first of all served the system of the governmental authority t= hus their legal education has been conformed to the authoritarian aim. In the United States, legal education has been connected to the economic life of t= he civil society, and the local legal knowledge has been adapted to this. Exception was the so called southern strategy that reflected on the prepara= tion of gentlemen for an intellectual education needed by those who might become politicians, legislators, or statesmen. Being aware of the historical facts= has made it possible the fully understand why the legal instruction systems in these three different legal cultures vary so much in method, knowledge, practical relevance, and practical expertise. The historical research of the Hungarian legal education has shown the special reasons that led to the conformation of the Hungarian instruction system to the European mainstream= .

2. Reflecting on the stru= cture of legal education in the first place, the paper has concentrated on the crite= ria to classify the legal instruction systems, and secondly the paper paid spec= ial attention to the dynamics of the different educational systems. Researches = have shown that there are legal instruction systems based on one legal tradit= ion, and there are systems that are grounded on two or more legal cultures. Besides these, there is the so called transsystemic legal teaching w= here students admit into a single civil and common law program. This research has led to the analysis of the various hypothesizes, theories and predictions, = instrumentalists and culturalists, that reflect on the future development of legal instruction. Nevertheless, the paper has emphasised the differences of these theoretical views. The study has also shown that in instructed knowledge, teaching profile and diploma the legal education systems are coming closer = to each other almost to the point of compatibility. From the end of the twenti= eth century, this process will continue into the 21st century.

3. Ana= lysing the actual questions of legal education in the first place, the research has reflected on the empirical studies that provided a comprehensive framework = for the backgrounds and characteristics of those entering law teaching in the present time. It has been clarified that in the law faculties the great= est effect on the relationship of praxis and academic sphere is tradition. In Hungary there is a moderate contact and discourse between these two spheres= .

An att= empt has been made to explain what it means “thinking like a lawyerR= 21; as the most important segment of the knowledge in legal education, and how = this way of thinking can be obtained. When an attempt has been made to define wh= at it means “thinking like a lawyer”, the research has employed the theories of Nancy B. Rapoport, Chaterine Valcke, and Bela = Pokol. He emphasizes that attention must be paid to the professional legal culture, and to the autonomy of the legal profession and law, while Rapoport explicates argumentative questions. For the questions of instruction method, the thesis is based on the theory of Basil Bernstein. The thesis has highlighted the integration and collection type of education and the necess= ity of integration of the various disciplines and classes in legal education.

Finall= y three practical problems have been discussed. First of all, a solution for the problem of the final examinations was put forward. The thesis suggested that after the examination for the various legal professions, assuring the possibility of professional mobilisation, a second examination would be necessary for the specific legal professionals. Secondly, for the applicabi= lity of legal knowledge it is recommended “to build a bridge” between the practical and theoretical instructions. As a third point, the thesis mentioned that because of the effects of legal harmonization in the European Union the role of law faculties in legal education will probably increase, = and the faculties have to specialize in the different fields of knowledge.

4. The dissertation reflects on two challenges for the near future. As the first issue, the problems of the multidisciplinary practice are discussed saying = that only the cooperation among lawyers and members of other professions, which cooperation has always existed, is to be allowed. The multidisciplinary practice however endangers such core values of the legal profession as independence, confidentiality, and the avoidance of conflicts of interest. = As the second issue, the thesis proposed that to have an optimal quality in le= gal instruction strategy, there has to be a balance between the face to face and the electronic teaching methods.

5. In = the appendix, the appearance of legal education in legal theories has been set forth reflecting on the Law and Literature Movement, the Critical Legal Studies Movement, and on the theories of Csaba Varga, I= mre Sarandi, Béla Pokol, and Richard Posner. The “crit” scholars, and also scholars from some classes of the Law= and Literature Movement argued that law is nothing more than politics in a different form. These scholars attempted to show that legal education is cl= ose to ideological education, but it is necessary to emphasize that when these thinkers regarded law as politics, they could not address the legal questio= ns properly. In spite of that the Law and Literature Movements can enrich legal instruction. Finally, the thesis reflects on the critiques of Richard Posner and Béla Pokol emphasizing that the theoretical paradox of Posner em= erged from his interdisciplinary point-of-view.

6. When considering the r= esults of the research one of the most important questions is usefulness. Perhaps = this dissertation would not be useful for the theoretical or practical disciplin= es, but it would be very useful for one important activity of the law faculties: teaching. The results of the dissertation will make it possible to improve = the means of law teaching and enable an adequate adaptation to the different conditions in the changing world of legal society.


&nb= sp;

&nb= sp;

List of publications

 

 

1. Zsolt Nagy, About the Questions of Clinical Legal Education.

Jogelméleti Szemle. 2001/3. http://jesz.ajk.elte.hu/

<= o:p> 

2= . Zsolt Nagy, Opinions about Legal Education.

Jogelméleti Szemle. 2002/1. http://jesz.ajk.elte.hu/

<= o:p> 

3= . Zsolt Nagy, The Roll of Clinical Legal Education.=

6. Collega. 39. 2002.

 

4. Zsolt Nagy, The Autonomous Way of Development of Legal Education in the United States.

Jogelméleti Szemle. 2002/3. http://jesz.ajk.elte.hu/

<= o:p> 

5= . Zsolt Nagy, The History of American Legal Education.

Acta Juridica et Politica Publicationes Doctorandorum Juridicorum. Thomus II. Fasciculus 7. 157-176.

<= o:p> 

6. Zsolt Nagy, Zoltán Tóth, Status of Le= gal Education. (Opinion Poll about the Affective Facts)

Jogelméleti Szemle. 2002/4. http://jesz.ajk.elte.hu/

<= o:p> 

7= . Zsolt Nagy, The History of the Hungarian Legal Educati= on.

Jogelméleti Szemle. 2003/3. http://jesz.ajk.elte.hu/

<= o:p> 

8. Zsolt Nagy, Power and Jurisdiction in the Mirror of Legal Realism= . In: Zsolt Nagy (ed.): A bírói hatalom kérdései. SZTE ÁJK Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék. Szeged. 2003. 72-87.

<= o:p> 

9= . Attila Badó, János Bóka, Zsolt Nagy: Hungarian Lawyers In The Making. Selectional Distorsions after the Democ= ratic Changes in Hungary. Acta Juridica et Politica. Tomus LXIII. Fasciculus I. szeged. 2003. 3-20.

 

10. Zsolt Nagy, The Number of Law Students.

Jogelméleti Szemle. 2003/4. http://jesz.ajk.elt= e.hu/

 

11. Zsolt Nagy, The Development of Legal Education: Legacy= of its Past and Possible Future.

Jogelméleti Szemle. 2004/2. http://jesz.ajk.elte.hu/

 

1= 2. Zsolt Nagy, Modern Legal Theories about Legal Education.

Jogelméleti Szemle. 2004/3. http://jesz.ajk.elte.hu/

<= o:p> 

1= 3. Zsolt Nagy, The Systems of Legal Education of our Time= .

Jogelméleti Szemle 2005/1. http://jesz.ajk.elte.hu/

<= o:p> 

1= 4. Zsolt Nagy, The Prospects of Legal Education.

4= . Kontrol. 2005. (under editing)