Neparáczki Anna Viktória

A terrorista bűncselekmény szabályozása Németországban

 

 

 

 

 

1. Problémafelvetés: a Freikorps-eset[1]

                                        

A jogeset történeti tényállása alapján H. vádlott 2003. július 3.-án egy gyűlésre hívta össze a további tíz vádlottat, ahol javaslatának megfelelően megalapították a Freikorps („szabadcsapat”) nevű szövetséget. A szövetség célja az volt, hogy a külföldieket az üzlethelyiségeik ellen elkövetett szisztematikus gyújtogatások sorozatával a kerületből, és végül az egész Németországból elűzzék. Végül öten vállalkoztak az akciókra, és a rákövetkező időben különböző cselekményekben részt is vettek. A másik öt vádlott bár a terveket helyeselte, az akciók megvalósításában közvetlenül nem vett részt, csak sofőrszolgálatot nyújtottak.

A Tartományi Legfelsőbb Bíróság[2] a vádlottak által megalapított szövetséget terrorista szövetségnek minősítette, és az első öt vádlottat -akik mind a szövetség létrehozásában, mind az egyes gyújtogatási cselekményekben közreműködtek- bűnösnek találta terrorista szövetség alapításában és terrorista szövetségben való részvételben, H.-t pedig az ezek minősített esetét képező szervezőként ítélte el. A további öt vádlottársukra viszont egyedül terrorista szövetség alapítása miatt szabott ki büntetést. A német Szövetségi Törvényszék[3] a vádlottak benyújtott felülvizsgálati kérelmét elutasította, és az OLG ítéletének megfelelően a Freikorps-szövetséget terrorista szövetségnek találta. Ezen kívül az eset kapcsán a BGH a vonatkozó német tényállás több elemét is értelmezte, amelyekre a későbbiekben hivatkozni fogok. Németországban tehát a terrorista bűncselekmény a Freikorps-eset kapcsán megállapítható, az elkövetők büntetőjogi értelemben terroristának tekintendők.

Ha ez az eset Magyarországon történt volna, a magyar bíróság a tizenegy vádlottat „csupán” bűnszövetségben elkövetett közveszélyokozás bűntette[4] miatt ítélhette volna el: a gyújtogatási cselekményekben közvetlenül résztvevőket tettesként, míg a sofőrszolgálatot nyújtó társaikat részesként. A terrorista bűncselekményekre vonatkozó magyar tényállás, a Btk. 261. §-a, azaz a terrorcselekmény elkövetése nem állapítható meg.

Vajon miben rejlik az eltérés oka?  Ha alaposan szemügyre vesszük a német szabályozást, választ kapunk a kérdésre.[5]

 

2. A német terrorista bűncselekmény: StGB. 129a. § - Terrorista szövetség alakítása[6]

 

2.1. A jogi tárgy, és a megelőzés törvényi eszközei

 

A terrorista szövetség alakítását a hatályos német Büntető Törvénykönyv[7] Hetedik Fejezetében, „A közrend elleni bűncselekmények” körében a 129a. §-ban találjuk. Ugyanakkor a terrorista bűncselekmény német szabályozása döntően három tényálláson nyugszik: a StGB. 129. § szerinti „Bűnszövetség alakításá”-hoz[8] képest a „Terrorista szövetség alakítása” minősített tényállás, specialitása a terrorista szövetség céljának és tevékenységének taxatíve meghatározott bűncselekményekre irányultságában rejlik.[9] A két tényállás jogi tárgya a közbékét, a Szövetségi Köztársaság belbiztonságát magában foglaló közbiztonsághoz és közrendhez fűződő társadalmi érdek.[10] E jogi tárgy védelmet terjesztette ki a StGB. 129b. § „Bűnszövetségek és terrorista szövetségek külföldön; tágabb elkobzás és vagyonelkobzás”[11] tulajdonképpen „az egész világra”[12]. Ez a tényállás a külföldi szövetségeket aszerint különbözteti meg, hogy legalább egy részszervezete az Európai Unión belül megtalálható-e. Amennyiben igen, szükséges a németországi vonatkozás: a külföldi szövetség célja vagy tevékenysége legalább egy, a katalógusban megnevezett olyan bűncselekményre irányuljon, amelynek kapcsán a Szövetségi Köztársaság jogosult eljárni.[13] Az Európai Unión kívüli szövetségek esetén a szabályozás azonban több szempontból is zavaros, nincs összhangban az StGB. 3-10. §-ában meghatározott hatályossági körével.[14]  A törvény a meghatározott feltételek valamelyikének teljesülése esetén akkor alkalmazható, ha a szövetség a tevékenységét belföldön fejti ki, ha a tettes vagy a sértett német állampolgár, avagy bármelyikük későbbi németországi tartózkodása esetén.

Hasonlóan a magyar szabályozáshoz[15], a német törvényhozó is a cselekmény kiemelkedő súlyára tekintettel feljelentési kötelezettséget ír elő azon személyeknek, akik hitelt érdemlő tudomást szereznek a StGB. 129a. § szerinti, és ezzel összefüggésben a StGB. 129b. § szerinti bűncselekmény elkövetésének tervéről vagy kidolgozásáról, tehát a készülő bűncselekményről. A hatósághoz történő feljelentés időbeli feltétele, hogy azt a tudomásszerző haladéktalanul tegye meg, és a kivitelezés még megakadályozható legyen. De a magyar szabályozással ellentétben a feljelentést elmulasztó hozzátartozó nem minden esetben büntetendő: ha komolyan arra törekedett, hogy az elkövetőt a cselekménytől visszatartsa, vagy pedig az eredményt megakadályozza, büntetlen marad.[16]

További hasonlóság, hogy a német szabályozásban is lehetőséget kap az elkövető a tevékeny megbánásra.[17] Az utaló diszpozíciót kitöltő büntetőjogszabály szerint[18] azonban a bíróság mérlegelésétől függő mellőzés vagy enyhítés mellett, meghatározott feltétel teljesülése esetén kötelező eltekinteni a büntetéstől. Büntetlen akkor marad az elkövető, ha a szövetség további fennállását törekvésének megfelelően sikerül megakadályoznia, vagy ez az önkéntes és komoly igyekezetétől függetlenül következik be (például a nyomozó hatóság közbeavatkozása folytán). A mérlegeléstől függő esetnek két variációját nevezi meg a törvény: az első esetben az elkövető sikertelenül, de önkéntesen és komoly elhatározással törekszik a szövetség fennállásának, vagy a szövetség céljainak megfelelő valamely bűncselekmény befejezetten történő elkövetésének megakadályozására. A második variáció az elkövetőtől azt kívánja meg, hogy minden ismeretét a szövetségről szabad elhatározásából bármelyik állami hatóság tudomására hozza, és ennek alapján az összes olyan bűncselekményt sikerüljön meghiúsítani, amelyek tervezéséről tudott. Tehát eredményes elhárítást kíván meg a törvényhozó, akár a kötelező mellőzés feltételeként.[19]

Továbbá enyhítési lehetőség merül fel azon elkövetőknél is, akik bűnössége enyhébb és közrehatása jelentéktelen („csatlósok klauzulája”).[20] A törvény szövege a résztvevő kifejezést használja, de bármely elkövetési magatartás szerinti közreműködés a bűncselekmény elkövetésében szóba jöhet, kivéve a minősített esetet képező szervezők és értelmi szerzők tevékenységét, valamint azon elkövetőket, akik tevékenysége fogalmilag nem minősülhet jelentéktelennek.

 

2.2. A terrorista szövetségről

 

Jogi értelemben terroristává a német szabályozás alapján csak olyan személy válhat, aki egy terrorista szövetséggel a törvényben meghatározott kapcsolatban áll, ezért fontos tisztázni mit is takar ez a fogalom.

A német Btk. nem tartalmazza kifejezetten sem a terrorista szövetség, sem a bűnszövetség definícióját egyik vonatkozó tényállásban sem, így a megállapításához szükséges ismérveket az állandó joggyakorlat valamint a jogirodalom alakította ki. A StGB. 129. § és 129a. § vonatkozásában tehát a szövetség: egy meghatározott időtartamra létesített, szervezett, legalább három személy olyan összefogása, amelyben az egyesek akaratát a közösség akaratának alárendelve közös célokat követnek, és egymáshoz való viszonyukat egy egységes kötelék fűzi össze.[21] Tehát a német joggyakorlat a Tanács terrorizmus elleni küzdelemről (2002/475/IB) szóló kerethatározatában[22] megkövetelt fogalmi elemeken[23] túl lényegi ismérvként jelöli meg azt, hogy a terrorista szövetség tagjai az akaratukat alárendelik a közös akaratnak (a szövetség terrorista céljának), és így a tagok között egyfajta kötelék alakul ki.[24] Azaz ha egy fő parancsokra és engedelmességre alapuló rendszerrel vezeti a csoportot, semmiképp sem lesz terrorista csoportnak tekintendő.[25] A BGH nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a jogalkalmazóknak ragaszkodniuk kell-e ehhez a szigorúbb definícióhoz, vagy vizsgálják-e felül a kerethatározatnak megfelelően, amely csak annyit követel meg, hogy a csoport tagjai ne alkalomadtán „verődjenek össze” a megjelölt bűncselekmények elkövetésére; mindenesetre a bíróság a közelítés szükségességét elismerte.[26]

 

A tulajdonképpeni terrorcselekményeket szabályozó StGB. 129a. § három különböző jellegű terrorista szövetséget különböztet meg: (1) bekezdés szerintinek a célja a felsorolt különösen súlyos bűncselekmények elkövetése; a (2) bekezdésbelinél ezen túl megköveteli a második fordulata szerinti irányultságot és a harmadik fordulatában kifejtett alkalmasságot is. A (3) bekezdésben pedig a szövetség célja az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott bűncselekménnyel való fenyegetés. [27]

Az elkövetési magatartásokra büntetőjogi felelősség kiterjesztése jellemző: tulajdonképpen részesi vagy kísérletként[28] minősülő cselekményeket minősít (sui generis) tettességgé a német törvényhozó.[29]

 

2.2.1. Terrorista szövetség, mint súlyosabb megítélésű bűnszövetség

 

StGB. 129a. § (1) bekezdés: Aki olyan szövetséget hoz létre, amelynek a célja vagy a tevékenysége arra irányul, hogy

1. gyilkosságot [az emberölés minősített esete] (StGB. 211. §), vagy emberölést (StGB. 212. §), vagy népirtást (VStGB.[30] 6. §), vagy emberiesség elleni bűntettet (VStGB. 7. §), vagy háborús bűntettet (VStGB. 8. §, 9. §, 10. §, 11. § vagy 12. §), vagy

     2. a 239a. § [zsaroló emberrablás] vagy 239b. § [túszejtés] esetén személyi szabadság elleni bűncselekményt

kövessen el, vagy aki egy ilyen szövetségben tagként vesz részt, egy évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

Az (1) bekezdés szerinti szövetség célja vagy tevékenysége a bekezdés első vagy második pontjában megnevezett bűncselekmények elkövetésére irányul, e súlyos megítélésű bűncselekmények révén kapja a „terrorista” jelzőt.[31] Ilyen cselekmények elkövetésére létrejött szövetség esetén a törvényhozó további szubjektív elemeket nem tart szükségesnek. Ez pedig nincs összhangban a Tanács kerethatározatával, hiszen ennél a típusnál hiányzik maga a terrorista célzat. Egyik oka lehet, hogy a megnevezett bűncselekményeket rendszerint pont ugyanezzel a szubjektív szándékkal követik el. Ez igaznak is bizonyul a háborús bűntettnél, az emberiesség elleni bűntettnél vagy a népirtásnál. Viszont a gyilkosságnál, emberölésnél, vagy emberrablásnál már kétségek merülhetnek fel, hiszen ezek elkövetésére létrehozható szövetség az elkövetők között anélkül, hogy az alapvető politikai viszonyok megváltoztatásának, vagy civil lakosság megfélemlítésének speciális célzatával járnának el. Emiatt elmondható, hogy a német szabályozás olyan cselekményeket is terrorista cselekményekké nyilvánít, amelyeknél éppen a jellegzetes terrorista jegyek hiányoznak, tehát az (1) bekezdést ki kellene bővíteni a (2) bekezdésben meghatározott szubjektív elemmel.[32]

Objektív oldalon az (1) bekezdés kétféle elkövetési magatartással valósítható meg: a meghatározott célú szövetség alapításával vagy pedig a már létező terrorista szövetségben tagként részvétellel. Az alapítás vezető és iránymutató közreműködés a szövetség létrejöttében a kezdetektől,[33] de egy már fennálló, eddig más célokat követő szövetség megváltoztatása, átalakítása is alapításnak tekinthető,[34] ha az 1. és 2. pontokban foglalt bűncselekmények elkövetésére szerveződik újjá. Nem feltétel az alapító tagsága, de nem elegendő az egyszerű részvétel az alapítóstádiumban, vezető közreműködés nélkül.[35] Azonban ez a definíció kifogásolható, hiszen a 129a. § (6) és (7) bekezdésében írt büntetést enyhítő kitételek nem lehetnének alkalmazhatók alapító elkövető esetén. Ezt felismerve mutatott rá a BGH, hogy ez az elkövetési magatartás leginkább az alapítás jelentős elősegítéseként értelmezhető, így az alapításhoz nyújtott hozzájárulások eltérő súlyúak lehetnek.[36] Míg egy egyszerű együttműködés vagy csupán egy nyilatkozat a részvételi hajlandóságról (amennyiben egy létező tervre vonatkozik) tagkénti részvételt valósít meg.[37] Társtettesség valósul meg, ha a szervezet létrehozása közös megállapodással vagy tervezéssel, szándékegységben történik. Büntetendő a kísérlet is (hiszen bűntettet valósít meg[38]), megállapítható amennyiben a tettes más személyt azzal a konkrét ajánlattal szólít meg, hogy megnyerje az alapítandó szövetség tagjának.[39] Befejezett az alapítás (és ezzel az (1) bekezdés szerinti bűncselekmény), ha eredményeként egy működőképes szervezeti struktúra jön létre.[40]

A szövetségben tagként vesz részt az a személy, aki a szervezetbe beilleszkedve az akaratát annak alárendeli és aktív tevékenységet fejt ki a szövetség törvényben meghatározott céljainak elősegítéséért, felépítésének, fennállásának érdekében.[41] Többet jelent a puszta belépésnél:[42] szükséges hozzá egy huzamos, de legalább hosszabb időre tervezett, mégha időleges vagy végeredményben csak egyszeri közreműködés a szövetség céljában. A formális tagságú, passzív magatartást tanúsító személy nem vonható felelősségre ezen elkövetési változat alapján, még akkor sem, ha a lehetséges későbbi részvételi alkalomra vár („alvó tag”).[43] Ugyanakkor a tagság –egy vagy kifejezett vagy hallgatólagos- kétoldalú akarategyezséget feltételez a cselekvő tag és a szövetség között, ha pedig ez a szövetség „életében” tartós részvételre vonatkozó egyező akarat a szövetség oldaláról hiányzik, az esetleg támogatásnak minősülhet.[44] Viszont nem szükséges a tényleges részvétel az egyes bűncselekményekben,[45] elegendő például a szervezet vezetőinek tudósítása a tervezett elkövetés és kivitelezés alakulásáról.[46] Ugyanakkor a részvétel az egyes bűncselekményekben még nem jelent tagként részvételt, hiszen az (1) bekezdés szerinti bűncselekmény tettesének szándéka ki kell terjedjen (legalább eshetőlegesen) azokra a körülményekre, amelyek a terrorista szövetséget jellemzik, valamint a tervezett bűncselekmények büntetendőségére is. A kísérlet itt is büntetendő, de a tagként részvétel már bármely aktív magatartás kifejtésével befejezett, ha a fentebb említett érdekből követi el.[47] A hosszabb szünetek az egyes részvételi cselekmények között önmagukban nem vezetnek az egységes terrorista cselekmény bevégzettségéhez, amíg a tevékenység folytatása a tettes és szervezet tervei között szerepel; a cselekmény akkor lesz bevégzett, ha a tettes ilyen szándékkal teljesen visszavonul.[48]

 

2.2.2. Terrorista szövetség, mint cselekményen túli célokkal rendelkező bűnszövetség

 

StGB. 129a. § (2) bekezdés: Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki egy olyan szövetséget hoz létre, amelynek a célja vagy a tevékenysége arra irányul, hogy

1.     másnak súlyos testi vagy lelki károsodást, különösen a 226. §-ban meghatározott jellegűt [maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés], okozzon,

2.     303b. § [számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény], 305. § [építmények elpusztítása], 305a. § [fontos munkaeszközök elpusztítása] szerinti bűncselekményeket vagy a 306.-306c. § esetén közveszélyes bűncselekményeket [gyújtogatás alap- és minősített esetei], vagy 307. § (1)-(3) bekezdései [robbanás előidézése atomenergia felhasználásával szándékos esetei], 308. § (1)-(4) bekezdései [robbanás előidézése robbanóanyag felhasználásával szándékos esetei], 309. § (1)-(5) bekezdései [visszaélés ionizáló sugárzással], 313. § [árvíz előidézése], 314. § [közveszélyű mérgezés] vagy 315. § (1),(3),(4) bekezdései [veszélyes beavatkozás a vasúti, légi, vízi közlekedés rendjébe szándékos esetei], 316b. § (1) vagy (3) bekezdései [közérdekű üzem működésének megzavarása] vagy 316c. § (1)-(3) bekezdései [támadás a légi és vízi közlekedés rendje ellen], vagy 317. § (1) bekezdése [távközlési és információs létesítmény működésének zavarása] szerinti bűncselekményeket

3.     környezet elleni bűncselekményeket a 330a. § (1)-(3) bekezdés [mérgek terjesztésével előidézett szándékos jelentős veszélyeztetés] eseteiben

4.     bűncselekményt a 19. § (1)-(3) bekezdés, 20. § (1)-(2) bek., 20a. § (1)-(3) bek., 19. § (2) bek 2. pontja vagy (3) bek 2. pontja, 20. § (1)-(2) bek, vagy 20a. § (1)-(3) bek., mindig kapcsolatban a 21. §-szal, vagy 22a. § (1)-(3) bekezdéseivel a háborús fegyverek ellenőrzéséről szóló törvény esetében [visszaélés atom-, kémiai vagy biológiai fegyverekkel, valamint aknákkal]

5.     a fegyverekről szóló törvény 51. § (1)-(3) bekezdései szerinti bűncselekményeket [visszaélés a törvény mellékletében felsorolt lőfegyverekkel]

kövessen el, vagy aki egy ilyen szövetségben tagként részt vesz, ha az 1.-5. pontokban felsorolt cselekmények arra irányulnak, hogy ezzel a lakosságot jelentősen megfélemlítsék, egy szervet vagy egy nemzetközi szervezetet jogellenesen erőszakkal vagy erőszakkal fenyegetve kényszerítsenek, vagy a politikai, alkotmányos, gazdasági vagy szociális berendezkedését egy államnak vagy nemzetközi szervezetnek megváltoztassa vagy jelentősen korlátozza; és az elkövetés módja vagy a kihatása alkalmas egy állam vagy nemzetközi szervezet jelentős károsítására.

 

Ezt a bekezdést jelentősen módosították 2003-ban a Kerethatározat rendelkezéseire figyelemmel. Kibővült a bűncselekmény-katalógus és újonnan iktatták be a harmadik és negyedik fordulatot.[49] De az átültetés során különösen nagy nehézséget okozott az, hogy a kerethatározat magukhoz a terrorista alapbűncselekményekhez kapcsolja a terrorista célzatot, míg a német szabályozás az önálló szervezési magatartásokat veszi alapul, és a szövetség fogalmát olyan bűncselekményekhez kapcsolja, amiket majd terrorista céllal fognak elkövetni. Így a StGB. 129a. § nem a felsorolt bűncselekmények elkövetésének célja alapján állapítja meg a büntethetőséget, hanem a hangsúlyt a szövetség céljára helyezi, ami pedig az 1.-5. pontban felsorolt cselekmények elkövetése lesz, amelyek valamelyike fog rendelkezni a meghatározott irányultsággal.[50] Az tehát nem szükséges, hogy a szövetség csak abból a célból jöjjön létre, hogy a megnevezett bűncselekményeket kövesse el. Fontos feltétel viszont, hogy egy bűncselekmény tervezése vagy elkövetése -legyen az akármilyen súlyú- még nem elegendő a StGB. 129a. § szerinti felelősségre vonáshoz;[51] a felsorolt bűncselekmények közül többnek az elkövetése kell, hogy a szövetség terveként szerepeljen.[52]

Megállapítható, hogy az elkövetési magatartások megegyeznek az (1) bekezdésben írtakkal, az első két bűntetti változat a bűncselekmény-katalógusban és a terrorista célzat meglétében, illetve hiányában tér el.

A (2) bekezdés szerinti terrorista célkitűzés lehet a lakosság jelentős megfélemlítése, ami nem kell, hogy kiterjedjen az egész lakosságra (hiszen akkor vonatkoznia kellene a szövetség tagjaira és szimpatizánsaira is),[53] de legalább a lakosság egy említésre méltó részére értendő.[54] Jellemzője még, hogy az egyszerű nyugtalanságon túl sokkal inkább a szövetség további céljai elleni ellenállás leküzdésére vagy megakadályozására irányul.[55]  Az, hogy mi értendő a szerv kényszerítésén, nem egyértelmű, de elegendő a szerv munkatársainak tevésre vagy nemtevésre kényszerítése a munkakörükbe tartozó feladatokkal kapcsolatban.[56] Egy állam vagy nemzetközi szervezet alapvető felépítésének korlátozása alatt pedig nem értendő egy állam fegyveres erőinek mozgósítása.[57]

A megfelelő káros következménynek, mint eredménynek nem kell bekövetkeznie, de a cselekménynek alkalmasnak kell lennie az állam vagy nemzetközi szervezet jelentős károsítására. A lehetséges károsodásnak pedig az elkövetés módjából vagy kihatásából kell adódnia.[58]

 

2.2.3. Fenyegetési célú terrorista szövetség

 

StGB. 129a. § (3) bekezdés: Ha a szövetség céljai vagy tevékenysége az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményekkel való fenyegetésre irányul, a szabadságvesztést hat hónaptól öt évig terjedően kell meghatározni.

 

Itt a bűnszövetség célja vagy tevékenysége többszörösen közvetett: az (1) és (2) bekezdésben megnevezett bűncselekményeknek nem az elkövetésére irányul, hanem az azokkal való fenyegetésre. De ha a (2) bekezdésbeli cselekményeket érinti, szükséges az irányultság és alkalmasság is. Tehát elegendő, ha a tettes egy olyan szövetségben vesz részt, amely az elképzelése szerint a törvényben meghatározott bűncselekmények elkövetésével fog fenyegetni, amelyek -amennyiben ténylegesen végre is hajtják őket- rendelkeznének a (2) bekezdésben meghatározott irányultsággal és alkalmassággal.[59] A szándékának pedig legalább eshetőlegesen át is kell fognia ezen körülményeket, az irányultságra nézve viszont -közvetett módon- egyenes szándék követelendő meg.[60]

E szövetségtípus alapításának vagy tagként való részvételének kísérlete nem büntetendő, mert a tényállás vétségként szabályozza a (3) bekezdés esetét.

Érdekes a (3) bekezdés és a StGB. 126. §-ában szabályozott köznyugalom megzavarása bűncselekménnyel való fenyegetőzéssel[61] viszonya, az utóbbi ugyanis alacsonyabb szabadságvesztés-büntetéssel sújtja a tényleges fenyegetést, amennyiben alkalmas a köznyugalom megzavarására. Mivel egy olyan fenyegetés, amely alkalmas egy állam jelentős károsítására, rendszerint a köznyugalom megzavarására is alkalmas, a büntetési tételek különbözősége nem eléggé átgondolt.[62]

 

2.3. Minősített eset

 

StGB. 129a. § (4) bekezdés: Ha a tettes a szervezők vagy értelmi szerzők közé tartozik, az (1) és (2) bekezdés eseteiben a szabadságvesztés nem lehet három év alatti, a (3) bekezdés esetében a szabadságvesztést egy évtől tíz évig terjedően kell megállapítani.

 

Ez a bekezdés a Kerethatározat azon rendelkezésének tesz eleget, ami szerint biztosítania kell a tagállamoknak a terrorista szövetség irányítójának büntethetőségét. Szervező lehet olyan személy is, aki utasításokat kap, de különösen a szervezet azon tagjai tartoznak ide, akiknek meghatározó befolyásuk van a vezetésre, szerkezetre, tervezésre, nyereségelosztásra stb. nézve.[63] A törvényhozó itt a háttérből irányító személyeket rendeli büntetni, tevékenységük módja nem döntő hatású a megítélés szempontjából. Ezért meghatározott tervek finanszírozása, avagy a gazdasági vagy technikai feladatok felügyelete is elegendő a megállapításához.[64] Értelmi szerző az a személy, aki nem tagja a szövetségnek, de a szervezet szerkezetére, célmeghatározására vagy a konkrét tervezésre meghatározó befolyással bír. Ugyanakkor ez a személy is a háttérben marad,[65] a szövetség tulajdonképpeni „munkájában” nem vesz részt. Mindig előfeltétele legalább az (1) bekezdés szerinti tényállás megvalósítása. E két elkövető de facto irányadó, meghatározó szereppel bír -akár szellemileg, akár gazdaságilag- a szövetséget illetően.[66] A büntetési tétel aszerint differenciál, hogy a szervező, vagy az értelmi szerző mely szövetségtípushoz kapcsolódóan fejti ki tevékenységét. A minősített eset révén a (3) bekezdésbeli vétség ezen elkövetőinek tevékenysége bűntetté válik, tehát a kísérletük is büntetendő lesz.

 

2.4. A terrorista szövetség tevékenységét elősegítő kívülálló elkövetők

 

StGB. 129a. § (5) bekezdés: Aki az (1), (2) vagy a (3) bekezdésben meghatározott szövetséget támogat, az (1) és (2) bekezdés esetében hat hónaptól tíz évig terjedő szabadságvesztéssel, a (3) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Aki az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott szövetségnek tagokért vagy támogatókért toboroz, hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

Az (5) bekezdésbeli elkövetők tevékenysége vétséget valósít meg, így ezen bűncselekmény kísérlete kizárt. A terrorista szövetséghez kapcsolódó két elkövetési magatartásban közös, hogy tettesek csak a szövetségen kívülálló, tagként részt nem vevő személyek lehetnek.

A támogató magatartás a terrorista szövetség mindhárom típusához kapcsolódhat, mint „tettességre önállósodott bűnsegély”[67](sui generis tettesség). Tényállásszerűvé az a cselekmény válik, ami hatásosan elősegíti, erősíti vagy biztosítja a terrorista szövetségben rejlő speciális veszélyességi potenciált és ami a szervezetnek egyben előnyös is;[68] az már lényegtelen, hogy ez az előny ténylegesen használ-e (objektív elősegítési alkalmasság)[69]. Ezért tényállásszerű lehet pl. a tanácsadás, információk, anyagok és eszközök szállítása stb., amelyek a szövetségnek előnyösek, de az már közömbös, hogy ezek aztán fel lesznek-e használva.[70] (Így nem állapítható meg támogatás, ha a cselekmény a szövetségnek kezdettől fogva haszontalan volt és lenne.[71]) A támogatásnak szervezet elősegítésére, mint olyanra kell irányulnia, nem feltétlen a szervezet struktúráját erősíti. Nem elegendő a közrehatás olyan bűncselekményekben, amelyeknek nincs jelentősége a szervezet fennállásával kapcsolatban, sem pedig az egyes tagok támogatása, ami a szervezettel, a szervezet céljával semmilyen specifikus kapcsolatban nem áll; így ítélendő meg az eljárásjogilag megengedett védői tevékenység is.[72]

A toborzás tervszerű eljárás az átlagcímzett által felismerhető azon céllal, hogy másokat a szövetségnek megnyerjen;[73] kifejezett és ráutaló nyilatkozat, amely formától független, és tagként részvételre vagy támogató cselekményre irányuló felhívást tartalmaz[74] („toborzó cél”, tehát egyenes szándékkal követhető el), ami a szövetség veszélyeztetési potenciálját erősíti vagy annak fennmaradását segíti elő.[75] A szervezetfenntartást vagy erősítését új tagok belépésével vagy támogatócselekményekkel kívánja elérni az egyes személyekre irányuló vagy nyilvános propagandatevékenységgel.[76] Nem feltétel a toborzás megfelelő eredményessége.[77] De szükséges az objektív alkalmasság, azaz az adott esetben a toborzó szöveggel megszólított címzettek a terrorista szövetséghez való toborzást megértsék, számukra egyértelműen felismerhető legyen; míg a tettes oldaláról a szubjektív oldalon az egyenes szándék követelendő meg.[78] Egy tag vagy támogató eredményes toborzása minden esetben egyben tagként való részvételre, illetve támogatásra felbujtásként értékelendő (kivéve, ha a toborzás címzettje nem egyedileg meghatározható személyek köre, hanem a nyilvánosság).[79] Tehát a toborzásnak akkor van büntethetőséget kizárólagosan megalapozó jelentése, ha eredménytelen marad. Feltétele egy ténylegesen már vagy még fennálló szövetség, és az, hogy a toborzás egy egyértelműen beazonosítható, létező szövetségre vonatkozzon.[80] Az alapításhoz toborzás ezért alapításként, vagy felbujtás, illetve bűnsegély szerint büntethető lehet, ha eredményes. Az eredménytelen alapítótoborzás pedig nem toborzás, hanem az alapításhoz felbujtás kísérlete.[81]

 

2.5. A Freikorps-eset minősítése

 

         A Freikorps-eset érdekessége tehát az, hogy míg ugyanannak a cselekménynek az elkövetése a Btk. alapján a kisebb súlyú közveszélyokozásként minősül, a StGB.-ban szereplő törvényi tényállás eltérő szerkezeti felépítése folytán a terrorista bűncselekmény elkövetése, azaz a terrorista szövetség alakítása megállapítható. Mint arról szó volt, a német tényállás az önálló szervezési magatartásokat veszi alapul, és nem a tényállásban felsorolt terrorista alapbűncselekmények elkövetését. Azaz esetünkben az elkövetők a StGB. 129a. §-a alapján azért felelnek, mert létrehoztak egy olyan szövetséget, amelynek célja a terrorista alapbűncselekmény, a gyújtogatás[82] elkövetése. Ezek a gyújtogatások pedig rendelkeztek a szükséges irányultsággal is, hiszen e bűncselekmények elkövetésének hatására alakulna ki a külföldi lakosságban az a félelemérzet, ami beteljesítheti a szövetség célját, az elűzésüket. Ezen túl az elkövetés kihatása alkalmas is egy állam, Németország jelentős károsítására, mivel a külföldiek elűzése mind a társadalmi, mind a gazdasági életre nézve súlyos következményekkel járna, nem is beszélve a közbiztonság tartós megrendüléséről.[83]

 

2.6. A terrorista bűncselekmény kapcsán az újabb német elméleti szakirodalomban megjelenő[84] koncepcióról: az ún. ellenség-büntetőjogról[85]

 

         Elmondható, hogy a tényállás gyakorlati jelentősége Németországban nagyobb, mint hazánkban. A jogalkalmazók döntéseik során többször szembesültek a szabályozás pontatlanságával, hiányosságával. Az első esetben az átültetés hibáira, nehézségeire utaltak[86], míg a második esetben a tényállás szerkezeti eltérésére mutattak rá, nevezetesen arra, hogy a nem szervezeti keretek között terrorcselekményt előkészítő/véghezvivő elkövető(k) cselekményei nem esnek a törvényhely szabályozása alá[87].  Ezt kiküszöbölendő –a büntetőjogi felelősséget még inkább kiterjesztve- egy új 89a. §-t iktattak be[88] a StGB.-ba „Erőszakos cselekmény előkészítése”[89] címmel.

         Ezt az új módosítást is figyelembe véve, úgy tűnik a büntetőjog ultima ratio szerepével ellentétes módon, ennek eszközeit elsődlegessé téve lép fel a német jogalkotó (is). A lehetséges terrortámadások jelentős veszélyére hivatkozva, a feltehetően terroristává váló személyek cselekményeit a büntetőjog lehető leghamarabbi beavatkozásával látják elkerülhetőnek.[90] Ez a „megoldás” a német büntetőjog tudományban újabban megjelent „ellenség-büntetőjognak” nevezett irányzat ismérveinek felel meg.

 

Az ún. ellenség-büntetőjog elméleti alapjait Günther Jakobs dolgozta ki 1985-ben.[91] Először is elhatárolta a polgári büntetőjogtól[92], ami a jogállami keretek között maradó büntetőjogot jelenti, azaz a jogkövető állampolgárok személystátusza továbbra sem lenne kétségbe vonható, és velük szemben a garanciális elvek érvényesülése is kötelező maradna. Ugyanakkor, aki viselkedésével tartósan jogon kívül helyezi magát, személyi státuszát elveszti és veszélyforrássá alakul, ami ellen küzdeni kell. Az ellenség-büntetőjog tipikus jellemzői (büntető anyagi jogi szempontból):[93]

-absztrakt veszélyeztetési deliktumként való szankcionálás terjedése

-a büntetőjog alkalmazási hatókörének előrehozatala és kiszélesítése

-szigorú megítélés, súlyos büntetéssel fenyegetés, amely nem arányos a büntetendőség kiterjesztésével.

         Ezek a jegyek a StGB. 129a. §-án fel is fedezhetőek: a deliktum egészében absztrakt veszélyeztető jellegű, hiszen a katalógus-bűncselekmény befejezett elkövetése, de még kísérlete sem szükséges az elkövető felelősségre vonásához, elegendő, ha az a szervezet –amellyel az elkövető a tényállásban meghatározott valamely kapcsolatban áll- majdani céljaként szerepel. Azaz a védett jogi tárgy veszélybe még nem kerül, elegendő az ennek előidézésére alkalmasság. Ezzel összefüggésben áll az is, hogy a befejezett bűntettként történő szabályozásaként annak kísérlete, és a kísérlet mellett a StGB. 30. §-ára tekintettel a „Részvétel kísérlete”[94] (azaz az előkészület) szabályai is alkalmazandóak lesznek.[95] Véleményem szerint ez a második tipikus jellemző körébe tartozó jegy. Ha pedig ezek ismeretében a szankciót is szemügyre vesszük, az első két típusú terrorista szövetséggel kapcsolatban az egytől tíz évig terjedő szabadságvesztés igen súlyos büntetéssel fenyegetést jelent, ugyanígy a fenyegetési célú terrorista szövetség esetén a hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés is magas, ha összevetjük például a –korábban már említett- StGB. 126. §-ával. Ezen felül még a bíróság legalább hat hónapi szabadságvesztés-büntetés mellett közügyektől eltiltást is elrendelhet[96], és az első két típusú bűnszövetséghez kapcsolódó elkövetés, valamint a szervező vagy értelemi szerző esetén pártfogó felügyeletnek is helye lehet[97]. A StGB. 129b. § (2) bekezdése pedig lehetővé teszi a „tágabb elkobzást” és a „vagyonelkobzást további feltételek megléte esetén”.

         Úgy gondolom a terrorcselekmények elleni német szabályozás a fentebbiek alapján magán viseli az „ellenség-büntetőjog” jegyeit, amelynek a léte egy jogállam keretei között meglepő. A német jogirodalomban a tényállást emiatt sok kritika éri, egyelőre azonban nem sikerült adekvát megoldást találni az elkerülésére.

         A probléma azonban a „szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén” alapuló térségben, az Európai Unió tagállamainak –köztük Magyarországnak is- közös problémájává válhat, illetve vált a harmonizációs törekvések révén. Mivel pedig a német törvényi példaképek, a modern német jogtudomány eredményei mindig jelentős hatással bírtak a magyar büntetőjog fejlődésére,[98] érdemes lenne ez alkalommal a német szabályozás további alakulását kritikusan szemlélni.



[1] BGH v. 10. 01. 2006. – 3 StR 263/05 („Freikorps-Fall”)

[2]Oberlandesgericht”, továbbiakban OLG

[3] „Bundesgerichtshof”, továbbiakban BGH

[4] Btk. 259. § (2) bekezdés a) pont

[5] A Freikorps-eset mínősítésére a terrorcselekmény német Büntető Törvénykönyvbeli szabályozásának ismertetése után, a 2.5. alfejezetben térek vissza.

[6] „Bildung terroristischer Vereinigungen”

[7] Bundesrepublik Deutschland Strafgesetzbuch: In der Fassung der Bekanntmachung vom 13.11.1998 (BGBl. I S. 3322), továbbiakban: StGB. vagy német Btk.

[8] „Bildung krimineller Vereinigungen”

[9] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D.: Strafgesetzbuch. Kommentar, 27. Auflage. Verlag H.C. Beck. München, 2006. 1292. p

[10] FISCHER, TH.: Strafgesetzbuch und Nebengesetze. 55. Auflage, Verlag H.C. Beck. München, 2008. 954. p.

[11] „Kriminelle und terroristische Vereinigungen im Ausland; Erweiterter Verfall und Einziehung”

[12] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D.: i. m. 1294. p.

[13] FISCHER, TH.: i. m. 955. p.

[14] Uo. 954. p.

[15] Lásd. Btk. 261. § (8) bekezdés.

[16] StGB. 138. §, és 139. § (3) bekezdésének első mondata.

[17] „tätige Reue”, TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH.: Strafgesetzbuch und Nebengesetze. 53. Auflage. Verlag H. C. Beck. München, 2006, 854. p.

[18] A StGB. 129a. § (7) bekezdése a 129. § (6) bekezdésének szabályaira utal vissza.

[19] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m.: 845-846. p.

[20]„Mitläuferklausel”, StGB. 129a. § (6) bekezdés.

[21] BGH v. 12. 10. 2001. – AK 14/01

[22] A Tanács kerethatározata a terrorizmus elleni küzdelemről (2002/475/IB), továbbiakban: Kerethatározat. Forrás: http://eur-lex.europa.eu/

[23] Kerethatározat 2. cikk (1) bekezdés: „E kerethatározat alkalmazásában a "terrorista csoport" kettőnél több személyből álló, hosszabb időre létrehozott, szervezett csoportot jelent, amely terrorista bűncselekmények elkövetése végett összehangoltan működik.”

[24] FISCHER, TH. i. m.: 947. p.

[25] WEISSLER, BETTINA: Der „Kampf gegen den Terrorismus” – Prävention durch Strafrecht? Juristen Zeitung (JZ), 8/2008, 389. p.

[26] BGH v. 10. 01. 2006. – 3 StR 263/05 („Freikorps-Fall”)

[27] FISCHER, TH. i. m.: 948. p.

[28] Németországban nemcsak az minősül kísérletnek, ha a tettes a szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának egyik elemét megvalósítja (bűncselekmény elkövetését megkezdi); hanem az is, ha a tettes elképzelésének megfelelően egy korábbi cselekménye bármilyen további közbenső aktus nélkül zavartalanul, azaz közvetlenül a tényállás megvalósítását eredményezi, vagy azzal közvetlen térbeli és időbeli összefüggésben áll. (BGH v. 21. 10. 2003. – AK 17/03)

[29] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m.: 840. p.

[30] VStGB (Völkerstrafgesetzbuch): „Nemzetközi bűncselekmények törvénykönyve”, emberiesség elleni és háborús bűntetteket szabályoz önálló büntető törvénykönyvben.

[31] WÖRNER, LIANE – WÖRNER, MATTHIAS: Landesberichte – Deutschland, In GROPP, WALTER: Organisierte Kriminalität und kriminelle Organisationen: präventive und repressive Maßnahmen vor dem Hintergrund des 11. September 2001. Nomos Verl.-Ges. Baden-Baden, 2006, 81. p.

[32] Uo. 82. p.

[33] KINDHAEUSER, U. – NEUMANN, U. – PAEFFGEN, H-U. - Ostendorf, H.: Strafgesetzbuch. Band 1, 2. Auflage. Nomos Verlag. Baden-Baden, 2005. 2739. p.

[34] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D. i. m.: 1282. p.

[35] Uo. 1282. p.

[36] BGH v. 10. 01. 2006. – 3 StR 263/05 („Freikorps-Fall”)

[37] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m.: 840 . p.

[38] A német büntetőjogban egy bűntett kísérlete mindig büntetendő, míg a vétség kísérlete csak akkor, ha a Büntető Törvénykönyv azt kifejezetten előírja az adott bűncselekmény tényállásában. (StGB. 23. § (1) bekezdés)

[39] BGH v. 21. 10. 2003. – AK 17/03

[40] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m.: 840. p.

[41] KINDHAEUSER, U. – NEUMANN, U. – PAEFFGEN, H-U. - Ostendorf, H. i. m.: 2739 . p.

[42] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D. i. m.: 1282. p.

[43] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m. 840. p.

[44] BGH v. 29. 07. 1992. – 3 StR 132/92

[45] WEISSER,B. i. m.: 390. p.

[46] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m.: 840. p.

[47] Uo. 843. p.

[48] Uo. 841. p.

[49] FISCHER, TH. i. m.: 948. p.

[50] Uo. 949. p.

[51] HELM, MARTIN: Die Bildung terroristischer Vereinigungen – Auslegungsprobleme beim neuen § 129a. StGB. Strafverteidiger (StV) 12/2006. 720. p.

[52] KINDHAEUSER, U. – NEUMANN, U. – PAEFFGEN, H-U. - Ostendorf, H. i. m.: 2749. p.

[53] BGH v. 10. 01. 2006. – 3 StR 263/05 („Freikorps-Fall”)

[54] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D. i. m.: 1292. p.

[55] FISCHER, TH. i. m.: 949. p.

[56] Uo. 949. p.

[57] Kerethatározat, preambulum, (11) bekezdés.

[58] FISCHER, TH. i. m.: 950. p.

[59] Uo. 950. p.

[60] A (2) bekezdés esetén, és így (3) bekezdés egyes eseteiben a tettes legalább beletörődik abba, hogy a szövetség katalógusba tartozó bűncselekményeket akar elkövetni vagy azokkal fenyegetni (eshetőleges szándék), de ha ez megtörténik, biztosan a meghatározott irányultságot is hordozni fogják (egyenes szándék). (FISCHER, H.  i. m.: 951. p.)

[61] „Störung des öffentlichen Friedens durch Androhung von Straftaten”

[62] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m.: 852. p.

[63] HELM, M. i. m.: 723. p.

[64] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D. i. m.: 1123. p.

[65] HELM, M. i. m.: 723. p.

[66] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m.: 704. p.

[67] „zur Täterschaft verselbständigte Beihilfe” Uo. 842. p.

[68] Uo. 842. p.

[69] KINDHAEUSER, U. – NEUMANN, U. – PAEFFGEN, H-U. - Ostendorf, H. i. m.: 2740. p.

[70] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D. i. m.: 1284. p.

[71] Uo. 1285. p.

[72] WEISSER,B. i. m.: 390. p.

[73] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D. i. m.: 1283. p.

[74] KINDHAEUSER, U. – NEUMANN, U. – PAEFFGEN, H-U. - Ostendorf, H. i. m.: 2740. p.

[75] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D.. 1283. p.

[76] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m.: 840. p.

[77] KINDHAEUSER, U. – NEUMANN, U. – PAEFFGEN, H-U. - Ostendorf, H. i. m.: 2740. p.

[78] BGH v. 29. 01. 1992. – StB 30/91

[79] SCHÖNKE, A. – SCHRÖDER, H. - Lencker, Th. - Sternberg-Lieben, D. i. m.: 1283. p.

[80] TRÖNDLE, H. – FISCHER, TH. i. m. : 841. p.

[81] Uo. 841. p.

[82] StGB. 306-306c. §

[83] BGH v. 10. 01. 2006. – 3 StR 263/05 („Freikorps-Fall”)

[84] SINN, ARNDT: Moderne Verbrechensverfolgung – auf dem Weg zu einem Feindstrafrecht? Zeitschrift für internationale Strafrechtsdogmatik (ZIS) 2006/3. sz. 107-117. p. (Forrás: http://www.zis-online.com); APONTE, ALEJANDRO: Krieg und Politik – Das politische Feindstrafrecht im Alltag. Höchtsrichterliche Rechtsprechung (HRRS) 2006 (8-9/2006). 297-303. p. (Forrás: http://www.hrr-strafrecht.de/hrr/)

[85] „Feindstrafrecht”

[86] A BGH v. 10. 01. 2006. – 3 StR 263/05 („Freikorps-Fall”) döntés indokolásában például a StGB. 129a. § (2) bekezdése kapcsán többször is ellentétbe került a nyelvtani értelmezéssel a törvényhely teleologikus értelmezése, és a BGH szavaival élve az előbbi „már azért is kisebb súllyal esik latba, mivelhogy a 129a. § (2) bekezdésének új szövegébe csak a kerethatározat megfogalmazása került átemelésre”.

[87] WEISSLER, B.: i. m. 393. p.

[88] Az államot súlyosan veszélyeztető erőszakos cselekmények előkészületének üldözéséről szóló törvénnyel 2009. augusztus 4.-ei hatállyal. (Gesetz zur Verfolgung der Vorbereitung von schweren staatsgefährdenden Gewalttaten vom 30.7.2009 (BGBl. I S. 2437) Forrás: http://www.bgbl.de/)

[89]Vorbereitung einer schweren staatsgefährdenden Gewalttat“

[90] Ahogy az új 89a. §-t bevezetni kívánó előadói tervezet problémafelvetéséből explicite ki is tűnik. (Referentenentwurf für ein Gesetz zur Verfolgung der Vorbereitung von schweren Gewalttaten (GVVG), Bearbeitungsstand vom 21.4.2008. Forrás: http://www.brak.de/)

[91] JAKOBS, GÜNTHER: Kriminalisierung im Vorfeld einer Rechtsgutverletzung. Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft (ZStW) 97 (1985/4) 751-785. p.

[92] „Bürgerstrafrecht”

[93] NAGY FERENC: Az ellenség-büntetőjogról, a jogállami büntetőjog eróziójáról. Acta Jur. et Pol. Szeged, 2006. Tom. LXVIII. Fasc. 17. 12-13. p.

[94] „Versuch der Beteiligung”

[95] A StGB. 30. §-a csak bűntettek vonatkozásában alkalmazható.

[96] StGB. 129a. § (8) bekezdés.

[97] StGB. 129a. § (9) bekezdés.

[98] NAGY FERENC: Die deutsch-ungarischen strafrechtlichen Beziehungen in der Vergangenheit und Gegenwart. Strafrechtlicher Lebensschutz in Ungarn und Deutschland. 21-46. p. Forrás: http://geb.uni-giessen.de/geb/