MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C9BD4E.A8BC20D0" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C9BD4E.A8BC20D0 Content-Location: file:///C:/EA455342/notrai37b.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Nótári Tamás<= o:p>
Hamza, Gábor: Symposion. Hu=
ndert
Jahre Bürgerliches Gesetzbuch.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- é= ;s Jogtudományi Karának gondozásában, Hamza Gábor tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA levele= ző tagjának szerkesztésében látott lapvilág= ot azon tanulmánykötet, amely a német Polgári Törvénykönyv hatályba lépésének századik évfordulója alkalmából, 2000. október 13–14-én, Budapesten tartott konferencia előadásait tartalmazza.[1] Az ELTE, a tübing= eni Eberhard-Karls-Universität és az Internationales Zentrum fü= ;r wissenschaftliche Zusammenarbeit rendezésében megtartott konferencián a magánjog egyes jogtörténeti &eacut= e;s jogdogmatikai tárgyköreit feldolgozandó négy magy= ar és öt német jogászprofesszor tartott előadást.
A tanulmányok áttekintése előtt érdemes néhány szót ejteni a BGB létrejöttéről és történetéről. A pandektisztika talán legkiemelkedőbb eredményének a német polgá= ri törvénykönyvet (Bürgerliches Gesetzbuch, BGB) tekinthetjük, amelynek előkészítő munkálatai 1874-ben kezdődtek. 1874-ben került sor = az Erste Kommission létesítésére, amely 1887-ig kidolgozták a BGB első tervezetét. A bizottság= munkájában döntő szerepet játszott a kiváló romanista, Bernhard Windscheid – a testületben a német jogot egyedül Paul von Roth képviselte 1889-ig. Alois von Brinz (1820-1887) és Heinrich Dernburg (1829-1907) és Bernhard Windscheid (1817–1892), baseli, müncheni, heidelbergi, majd 1877= -től lipcsei professzor dolgoztáa ki a mai napig is mérvadó módon a modern magánjog dogmatikáját. Az els= 37; tervezetet számos germanista, többek között Otto von Gierke erős kritikával illette. A BGB-t előkészítő = Zweite Kommission 1890 és 1895 között működött= , s az Erste Kommission által előkészített tervez= et szövegét csak kisebb mértékben módo= sította. A végleges tervezet 1895-ben került közzétételre, amelyet immáron a közvélemény is kedvezően fogadott, s a Bundesrat= és a Reichstag is szinte módosítások nélkül fogadta el. A BGB kihirdetésére 1896. augusztus 18-án került sor, ám II. Vilmos kívánságának megfelelően 1900. január 1-jén lépett hatályba. A 2385 paragrafusból álló t&ou= ml;rvénykönyv első könyve (1-240. §§) az Általános Részt, a második könyv (241-853. §§) a kötelmi jogot, a harmadik könyv (854-1296. §§) a dologi jogot, a negyedik könyv (1297-1921. §§) a családi jog= ot, az ötödik könyv (1922-2385. §§) pedig az öröklési jogot szabályozta. Az egykori Német= Demokratikus Köztársaságbana magánjog forrása továbbra is a BGB volt. A szocialista polgári törvénykönyv kidolgozására irányuló munkálatok már 1952-ben elkezdődt= ek, a Német Demokratikus Köztársaság polgári törvénykönyve (Zivilgesetzbuch) 1976. január 1-jén lépett hatályba. A BGB hatálya Németország 1990. október 3-án létrej&ou= ml;tt újraegyesítésének eredményeképpen= kiterjed az egykori NDK területére is. A BGB 2002-es reformja elsősorban a második könyvet, vagyis a kötelmi jogot = módosította. A reform nem érintette a BGB szerkezetét, ám a terminológia tekintetében több változtatás= t eszközölt. (A BGB történetéhez bővebben lásd Hamza G.: = Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján. Budapest 2002. 94. skk.; Földi A.–Hamza G.: A római j= og története és institúciói. Budapest, 20= 0611. 125.)
Imm&aa= cute;ron a bemutatandó kötetre térve: az első tanulmányban Hamza Gábor a polgári jog magyarországi kodifikációjának fontosabb moment= umait és jellemzőit tárgyalja (Beitrag zur Geschichte der Kodifikation des bürgerlichen Rechts in Ungarn)= , amelyben a XIX. századi magyar magánjog helyzetét mutatja be, t= árgyalva a korszak jelentős jogtudósainak munkásságá= ;t. A német pandektisztika nem elhanyagolható hatást gyakoro= lt a magyar jogtudományra: Szászy-Schwarz Gusztán és= a győri, majd utóbb a nagyszebeni jogakadémián oktató Biermann Mihály Jhering tanítványai volt= ak Göttingenben, Balogh Elemér pedig Dernburg előadása= it hallgatta Berlinben. Szalay László a Code civil mintáját tartotta a magánjog kodifikációjára nézvést irányadónak, ám ezen igyekezete politikai ellenállásba ütközött. 1853-ban az ABGB ker&uu= ml;lt uralkodói pátens útján bevezetésre, 1861= -ben az Országbírói Értekezlet elfogadta az Ideiglen= es Törvénykezési Szabályokat, majd az 1865. é= vi nemzetgyűlés határozott egy magyar polgári törvénykönyv tervezetének megalkotásáról. 1871-ben Hoffmann Pál kidolgozt= a az Általános Magánjogi Törvénykönyv tervezetét, 1880-ban pedig Győry Elek alkotta meg a magá= njog általános részére vonatkozó másod= ik tervezetet. Szászy-Schwarz Gusztáv nevéhez köthet= ő az egységes magyar polgári törvénykönyv első tervezete, amely 1900-ban készült el – ezt 1913= -ban egy második, 1914-ben egy harmadik, majd 1915-ben egy negyedik terve= zet követte. Az ítélkezési gyakorlatra a legmaradandóbb hatást az ötödik tervezet, az 1928-ban megjelent Mag&aacut= e;njogi törvényjavaslat fejtette ki. A svájci polgári törvénykönyv (ZGB) és a német BGB eredményeit is integráló Mtj. Azonban csak tervezet maradt. A jelenleg is hatályos Ptk.-ba (1959. évi IV. törvény) nem került általános rész, c= sak hét bevezető rendelkezés, felosztását teki= ntve pedig a személyek joga, a tulajdonjog, a kötelmi jog, az öröklési jog elnevezésű részeket, illet= ve zárórendelkezéseket tartalmaz. A Ptk.-ban 1967-ben és 1977-ben hajtottak végre jelentősebb változtatásokat, majd 1989 után került sor sz&aac= ute;mos jelentős módosításra.
A k&ou= ml;tet második tanulmánya Burián László írása a nemzetközi szerződési jogról írt munká= ;ja (Internationales Vertragsrecht – Römisches Übereinkommen und ungarisches IPR), amelyben a Római Egyezmény és a magyar nemzetközi magánjog kapcsolatát tárgyalja. A magyar magánj= ogra gyakorolt német hatást mutatja, hogy a magyar nemzetközi magánjog első jelentős feldolgozása Johann Vesque v= on Püttlingen bécsi szerző munkájával történt meg 1878-ban. Közvetetten, bizonyos jogintézmények (az or= dre public, a renvoi vagy a lex loci delictii) szabályozásában azonban kimutatható a né= met jogtudomány eredményeinek felhasználása. Tanulm= ányában Burián László Hans Lewald és Szászy Istv= án munkáinak összehasonlítására nagy sú= ;lyt fektet, és kimutatja, hogy a magyar nemzetközi magánjog reformjára a Római Egyezmény tekintetbe vételével kell sort keríteni.
Fö= ;ldi András tanulmánya az érvényességnek és hatályosságnak a modern polgári jogi problematikáját taglalja (Zur Frage der Gültigkeit und der Wirksamkeit in modernen Zivilrecht). A magyar jogban ismert érvényesség és hatályosság terminusokhoz képest a BGB-ben a semmiss&e= acute;g (Nichtigkeit) és a megtámadhatóság (Anfechtbarkeit) fogalmak találhatók meg, ugyanakkor a hatályossá= ;g (Wirksamkeit) és a hatálytalanság (Unwir= ksamkeit) tekintetében pedig a magyar szabályozásnál tágabban értelmezi ezen kategóriákat. Tanulm&aa= cute;nyában Földi András elemzi az érvényesség é= ;s hatályosság fogalmának jogtörténeti előzményeit, és kimutatja, hogy e fogalmak klasszikus értelemben vett definíciója elsősorban Friedrich = Carl von Savigny munkásságának köszönhető. A= magyar magánjogban e fogalmakat először Grosschmid Béni ha= tárolta el világosan egymástól. Földi András a végrendeletek érvénytelensége kapcsán le= szögezi, hogy a jogügylet érvénytelensége a jogügylet= ben szereplő jogalanyok akarati, nyilatkozati vagy a célzott joghatás hibája folytán jöhet létre, míg a hatályosság fogalma a jogügylet tényleges megvalósulását takarja.
Hamza Gábor a negyedik tanulmányban Schwarz András Bertalan életútját és munkásságát elemzi (András Bertalan Schw= arz). Schwarz András Bertalan Budapesten végezte jogi tanulmányait, majd 1908-ban Lipcsébe ment, ahol Ludwig Mitteis világhírű papirológiai intézetében kutatott. Lipcsében publikálta a jogi papirológia m&ea= cute;rföldkövének számító, Die öffentliche und private Urkunde im Römischen Ägypten c&i= acute;mű munkáját. 1922-ben rendkívüli tanári címet szerzett, majd 1926-tól négy évet Zürichben töltött. Ezt követően a freiburgi egyete= men oktatott, majd Angliába ment, ahol Oxfordban és Cambridge-ben tartott előadásokat. Mivel Magyarországon nem jutott katedrához, elfogadta az isztambuli egyetem professzori meghívását. A jogi papirológia, a magánj= og és a jogösszehasonlítás területén is maradandót alkotó tudós 1953-ban halt meg.
Harmat= hy Attila tanulmánya a magyar polgári jog fejlődéstörténetéről szól. A középkori magyar magánjogban a Werbőczy Istvá= ;n nevéhez fűződő Tripartitum kiemelt szerepet kapott az ítélkezési gyakorlatban, am= it a 1769-es Planum Tabulare, sive Decis= iones Curiales követett. A szerző hangsúlyozza a XIX. &eacut= e;s XX. századi magánjogi kodifikációs törekvések esetében az erős német és osztrák befolyást, az 1960-ban hatályba lépett magyar Ptk.-t pedig keletkezésének és szabályozási rendszerének bemutatásával elhelyezi a kor történelmi és gazdasági folyamataiban. Az 1990 utáni átalakulás magánjo= gi tárgyú jogalkotását vizsgálva kiemelésre kerül, hogy az 1994-ben az Európai Közösség tagállamaival megkötött Társulási Szerződés alapján kezdetét vette a magyar jogrendszer harmonizálása a közösségi joggal, ami számos módosít&= aacute;si folyamatot indított útjára.
Knut W= olfgang Nörr tanulmánya a XIX. századi német magánjogi kodifikáció gazdasági összefüggéseit tárgyalja (Kodifikation und Wirtschaftsordnung im Deutschland des 19. Jahrhunderts. Bemerkungen zum ADH= GB 1861 und BGB 1896), összegezve a korszak gazdasági rendjének fontosabb elemeit és tendenciáit. A né= ;met egység 1871-es megteremtése utat nyitott az egységes, birodalmi szintű jogszabályalkotás megkezdéséhez. Az állami beavatkozás csökkenésével és a kereskedelmi szabadság növekedésével alapjaiban új gazdasági rend= szer alakult ki, amely számos ponton hatott a szociális biztons&aa= cute;g növelésére is – a BGB és az ADHGB ezé= ;rt törekedtek arra, hogy garantálják a magántulajdon= , a vállalkozási szabadság és a kereskedelmi forgal= om biztonságát.
Wolfga= ng Pöggeler tanulmányát (Der Sicherungsvertrag und das pactum de pignore dando) a biztosítéki szerződésnek, a BGB-ben nem szabályozott egyik legjelentősebb szerződésnek szen= telte. A szerző kimutatja, hogy ez a szerződéstípus BGB kodifikációjának előzményeként már ismert volt, s hogy nem római és nem is germ&aacut= e;n, hanem a partikuláris jogokban alakult ki. A tanulmány r&eacut= e;szletesen bemutatja a biztosítéki szerződés szabályozási modelljeit a BGB első tervezetében (= Verpfändungsvertrag), az 1863. évi Szász Polgári Törvénykönyvben (Pfandvertrag), az 1866. évi drezdai kötelmi jogi törvény tervezetében (Pfandvertrag) és az 1825. évi württembergi zálogjogi törvényben (Pfandgesetz).
Gottfr= ied Schiemann tanulmányában (100 Jahre BGB-Deliktsrecht: von der Kodifikation zum Fallrecht?) a BGB-ben szabályozott, a pandektisztika és a gazdasági liberali= zmus eredményeként létrejött deliktuális felelősségi alakzatokat vizsgálja különös tekintettel a bírósági gyakorlatra. A BGB – miként a római lex Aq= uilia is – elsősorban egyedi tényállási eseteket helyezett előtérbe, és nem alkotott generálklauzulát, ám éppen ezen szabályozási technika nyitotta meg a lehetőséget = arra, hogy a bíró saját (olykor a törvényi szabályozástól eltérő) jogfejlesztő tevékenységet fejthessen ki. Kiváltképp a term&= eacute;kfelelősség és az orvosi felelősség terén tapasztalható tendencia mutat afelé, hogy a kodifikált jog felől az esetjog felé haladó a német magánjog deliktu&aa= cute;lis felelősségi koncepciója.
Jan Schröder tanulmányában a német BGB és a 19. századi jogászi módszertan kapcsolatát elemzi (= Das deutsche BGB und die juristische Methodenlehre des 19. Jahrhunderts). A jogászi metodika eszk&oum= l;zeinek, a jogértelmezés, az analógia, a fogalmak és jogelvek áttekintése után a szerző behatób= ban vizsgálja a jogforrástant, a BGB és a szokásjog kölcsönhatását. Itt fogalmazza meg azon nézetét, miszerint nem tekinthető szokásjognak se= m a jogtudósok által kialakított álláspont, = sem pedig a bírói gyakorlat, valamint számos érvvel támasztja alá abbéli meggyőződését, hogy az interpretációs módszerek változásának betudhatóan a BGB= számos rendelkezése kapcsán a jogtudomány és a jogalkalmazás újabb és újabb jogértelmezési eredményeket hoz létre.
A tanulmánykötet a Harm Peter Westermann tollából származó, az egyesülési jogról írott tanulmánnyal zárul (B= GB-Vereinsrecht vor 100 Jahren und heute). A normatív rendszer bevezetésének az egyesülési jogra gyakorolt hatásának keretében bemutatja az egyesületek alkalmazhatóságának társadalmi jelentőségét, illetve a személyegyesít!= 7; és a korlátolt felelősségű társaságokkal kapcsolatos viszonyát. A szerző r&a= acute;mutat arra is, hogy az egyesületek között az ún. eserny!= 7;szervezetek, -szövetségek létrehozása alapvetően perjogi szempontból vethet fel számos kérdést, í= gy például a tagsági jogok gyakorlásáb&oacu= te;l eredő jogvitákban.
[1] Hamza, Gábor (Hrsg.): Symposion. Hundert Jahre Bürgerliches Gesetzbuch. Entwicklung des Privatrechts im deutschen und mittel-osteuropäischen Sprachraum seit dem Inkrafttreten des BGB. 13–14. Oktober 2000. Budapest. Eötvös Loránd Universität Fakultät für Staats- und Rechtswissenschaften. B= ibliotheka Iuridica. Acta Congressuum 3. Budapest 2006. 131 pp.
|
1 |