MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C9EE6E.1C706130" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C9EE6E.1C706130 Content-Location: file:///C:/2649C698/papp38.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Papp Tekla
Dér,
T.–Nótári, T.: Sapientia
liberat animum. Sententiae Graecae et Latinae.
Bibliotheca Latina IV. <= o:p>
Saarbrücken, Societ=
as
Latina, 2008. 189 pp.
2008-ban =
jelent meg
a saarbrückeni Societas Latina kiadó
gondozásában Dér Terézia és
Nótári Tamás bilingvis szentenciagyűjtemén=
ye,
amely kötete az antik görög irodalom számos
alkotójának bölcs gondolataiból tartalmaz
válogatást ógörög és latin nyelven. 1=
999-ben
a Belvedere Meridionale Kiadó látott
napvilágot az „Exemplaria Graeca”, 2005-ben pedig=
a Lectum
Kiadó a gondozásában a „Tanítsd
és tanuld a jobbat!” című munka, amelyek
szintén a görög irodalom remekeiből tartalmazott
válogatást görög nyelven, latin és magyar
fordítással.[1] E két
korábbi válogatás
összeállítására az ösztönöz=
te a
szerzőket, hogy az elmúlt száz esztendőben
Magyarországon görög-latin-magyar szentenciagyűjtem&e=
acute;ny
nem jelent meg. Jelen kötet a korábbi válogatásban
olvasható szentenciákon kívül számos
további bölcsességet is tartalmaz teljességgel
más, önálló kötetként
történő megjelenését indokoló szerkez=
etben.
A gyűjtemény összeállításakor a szerzőket azon cél vezette, hogy a kiválasztott görög szentenciákat latin fordításban is közölve, latinra átültetve a két klasszikus nyelvet párhuzamba állítsák. Egy-egy bölcs mondás kedvcsináló is lehet ahhoz, hogy az azt tartalmazó művet legalább magyar fordításb= an alaposabban megismerjék az olvasók. Azon művek adatait, amelyeknek fordításait az egyes szentenciák esetében átvették, a bibliográfiában tüntették fel, számos helyen pedig – így például Galénosz és Marcus Aurelius művei = esetében – a latin változatot saját átültetésükben közölték. A köteten belül a görög szentenciák alfabetikus sorrendje érvényesül. A bibliográfia a felhasznált görög szövegkiadások és lat= in fordítások köteteit sorolja fel – ez is mutatja a munka kettős, ismeretterjesztő és tudományos karakterét.
A kö= tet alkotói arra törekedtek, hogy az ókori hellén kultúra és irodalmi műfajok sokoldalúságát érzékeltessék: nem csak költők, dráma- és történetírók, filozófusok – azaz a humánnak nevezett terület szerzőinek – műveiből idéztek tehát, hanem igyekeztek az olvasó figyelmét a természettudomány területére is ráirányítani. A számos szakág közül az orvostudományt emelték ki, Hippokratész és Galénosz műveiből válogatva bölcs gondolatokat. Munkálkodásuk közben Xenophón szavait választották vezérelvként: “Végigbúvárolom .= .. a régi bölcsek kincseit, amelyeket örökül hagytak ránk könyveikben leírva, és ha valami nagyszer= 69; gondolatra bukkanunk, kiemeljük.” (Mem. I, 6, 14.) A kötetben id&eac= ute;zett klasszikus auktorok köre igen széles spektrumot ölel fel: a nagyepikát Homérosz és Hésziodosz, a drámairodalmat Aiszkhülosz, Szopholkész és Euripi= dész, a regény műfaját Héliodórosz és Longosz, a történetírást Hérodotosz &eacut= e;s Thuküdidész, a fabula műfaját Aiszóposz képviseli. A filozófiát Platón, Arisztotelész, Démokritosz, Hérakleitosz, Marcus Aurel= ius, Lukiánosz és az ún. hét bölcs (Biasz, Khilón, Kleobulosz, Periandrosz, Pittakosz, Szolón és Thalész) reprezentálja.
Munk&aacu= te;jukat Dér Terézia és Nótári Tamás ̵= 1; amint ezt az előszóban kifejtik – azzal a szándékkal állították össze, hogy a görög és latin nyelvi alapképzéshez egy fajta szórakoztatva gondolkodtató és tanító segédkönyvet adjanak a tanulók és oktatók kezébe. Felmerülhet a kérdés, hogy mi szüksége lehet a mai olvasónak – kiváltképp a jogásznak – egy ilyesfajta könyvre, és egyáltalában mi szüksége lehet az ókorról való tudásra. Nót&aacut= e;ri e kérdésre a választ Szádeczky-Kardoss Samu nekrológjában fogalmazta meg a nemzetközi hír$= 9; ókorász-bizantinológust idézve: „Erre egyik válaszom az, hogy az emberben él egy érdeklődés a múlt iránt. Ilyen a természetünk. A fejlődés útja pedig az, hogy= a múltunk számontartása egyre kevésbé mítosz, egyre inkább a tények, az összefüggések láncolata kell legyen. A múlt tényszerű feltárása létező emberi szükséglet, még akkor is, ha a szó anyagi értelmében vett haszna nincsen. A válaszom másik része az, hogy azért mégis van haszna az ókorról való tudásnak, hiszen sok minden eredetét nem érthetjük meg enélkül. Görög volt az első ember, aki megmondta, hogy a Föld ke= ring a Nap körül és nem fordítva; az atom – görög szó, Démokritosz fogalmazta meg elősz&ou= ml;r az atom elméletét; régészetünket Thuküdidész anticipálta, Arisztotelésznek egy csomó logikai tétele ma is tökéletesen igaz, az orvosi eskü ma is Hippokratész esküje és sorolhatnám vég nélkül az antikvitás óriásait. Az egyetlen jogrendszer, amit minden európai joghallgatónak ma is kötelező ismerni, az a római j= og. Az Újszövetséget görögül írt&aacut= e;k ... Az európai civilizáció a görög-latin kultúrára épül, az pedig nem kétség= es, hogy az emberiség történetében eddig a legnagyobb haladást az európai ember érte el, s terjesztette mindenüvé földünkön.”[2]
A jog
tematikájával a kötetben számos szentencia, illet=
ve
regulaszerű mondat foglalkozik.[3] Ezek közül a
legfontosabbak a hésiodosi Munkák és napok
című didaktikus eposzból származó gondolat=
ok,
ahol az eposzköltő elsőként fogalmaz meg egy
sajátos „jogbölcseletet” a költészet
nyelvén, és határozza meg, hogy az embereket az
állatvilágból az erőszak (bié)
elvetése, és a jog (diké) alkalmazása em=
eli
ki. A diké szót hagyományosan a deiknymi
(mutatni, rámutatni, megmagyarázni, bizonyságot tenni)=
ige
gyökéből vezetik le; irány, út=
, szokás
alapjelentése a szokásos eljárásmód=
i>, döntés,
határozat, per és jog jelentésekk=
el
egészül ki. Ha a vitát nem erőszakkal, hanem
békés döntés, vagyis a jog útján
kívánták eldönteni, de nem tudtak egymás
között megegyezni, harmadik elfogulatlan személyt
hívhattak segítségül, hogy tegyen a vita
eldöntésére javaslatot (dikadzein).
Megállapodhattak abban is, hogy több személytől
kérnek döntési javaslatot (dikai), s a
mindkettejük számára legelfogadhatóbbnak engedve
vetnek véget vitájuknak. A diké volt tehá=
;t a
döntési javaslat, ugyanakkor diké volt az
egész kontradiktórius eljárás maga.[4] A diké
ugyanakkor máshol az epikában a konkrét pert jelö=
li,[5] megint máshol p=
edig
a törvényes eljárást takarja.[6]
A szerz=
337;k
összeállítása tehát nemcsak a
történész-nyelvész, hanem a jogász
olvasó számára is haszonnal forgatható.
Kiemelendő, hogy ilyen típusú
szentenciagyűjtemény, amely a görög és latin
szöveghelyeket párhuzamba állítva szerves
egységként kezeli az elmúlt évtizedekben
külföldön sem jelent meg. Annál
figyelemreméltóbb azon tény, hogy a rangos német
kiadó, amely az „élő latinitás”
elsőszámú zászlóvivője a német
nyelvterületen éppen egy magyar szerzőpáros
munkáját jelentette meg Bibliotheca Latina
című sorozata negyedik köteteként.
[1] Dér Terézia–Nótári Tamás: Exemp= laria Graeca – Görög bölcsességek latin és mag= yar fordítással. Belvedere Segédkönyvtár I= I. Szeged, Belvedere Meridionale, 1999. 192 old.; Görög bölcsességek. Tanuld és tanítsd a jobbat! Sze= ged, Lectum, 2005. 288 old.
[2] Nótári T.: Szádeczky-Kardoss Samu (1918–2004)= . Aetas 2005/4. 186.
[3]= A regulák jelentőségéhez a jogi oktatásban lásd Nótári T.: A jognak asztalánál… 1111 jogi regula és szentencia latin= ul és magyarul. Budapest, Közlönykiadó, 2008. 7. s= kk.
[4] Homérosz és Hésziodosz műveinek jogbölcseleti aspektusait Nótári Tamás az elmúlt évek során külön tanulmányok keretében is tárgyalta: A mérleg mint az igazságszolgálta= tás jelképe Homerosnál. Collega 6. 2002/2. 43. skk.; H&eac= ute;siodos jogkoncepciója. Jogtudományi Közlöny 60. 2005/7= -8. 328. skk.; The Scales as the Symbol of Justice in the Iliad Acta Juridica Hungarica 46. 2006. 249. skk.; Hesiod und die Anfänge der Rechtsphilosophie. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Iuridica 47. 2006. 341. skk.
[5]= Iliász 16, 541–543.
[6]= Iliász 16, 384–388.
1<=
/span> |