Pekár Tamás

 

A jogi asszisztens – egy új jogászi professzió?

 

 

 

 

1. Kik azok a jogi asszisztensek? Miben különböznek a jogászoktól?

 

2. A szakma kialakulása és története

 

3. Hol foglalkoztatnak jogi asszisztenseket?

 

4. Mely területeken tevékenykedhetnek jogi asszisztensek?

 

5. Más országok hasonló professziói

 

 

 

 

Bevezetés

 

Az utóbbi években Magyarországon is felmerült az igény egy olyan munkavállalói réteg kialakítására, amely nagyban megkönnyítené az igazságszolgáltatási és a közigazgatási szervek működését, másrészt a magánszférában is könnyen hasznosíthatná tudását. A jogi asszisztensek, aki képzettségüket tekintve nem jogászok, olyan feladatokat is képesek hatékonyan ellátni, amelyeket eddig az ügyvédek vagy más jogászok végeztek el. Ezáltal a jogászok sokkal inkább arra tudnak koncentrálni, amihez valóban jogi végzettség szükséges, így az egész szervezet hatékonyabban és gyorsabban képes működni.

 

Magyarországon a jogi asszisztensek képzése még csak pár éve indult el, jelenleg különböző alapítványi iskolák, kamarák által működtetett szakiskolák látják el ezt a feladatot, egyetemek jogi karaival együttműködésben, amelyek a megfelelő oktatói gárdát biztosítják. Ugyanakkor az Egyesült Államokban már mintegy harminc- negyven éves múltra tekint vissza ez a szakma, ezért érdemes áttekinteni, ott miképpen alakult eme professzió fejlődése.

 

Ebben a munkában megkísérlem felvázolni, milyen okok "kényszerítették ki" a jogi asszisztens, mint önálló szakma létrejöttét, hogyan vált ez az amerikai munkaerőpiac szerves részévé, illetve milyen gyakorlati tapasztalatok mutatkoztak meg az elmúlt pár évtizedben. Az elemzés során nagymértékben támaszkodtam Barbara Bernardo: Paralegal- An Insider's Guide to One of the Fastest Growing Occupations of the 1990's című könyvére. Mivel szerzője is jogi asszisztensként dolgozik, így első kézből származó információkkal tud szolgálni a témáról.

 

 

 

1. Kik azok a jogi asszisztensek?

 

Általánosságban megfogalmazva, a jogi asszisztensek olyan, jogi végzettséggel nem rendelkező szakemberek, akik a jogász helyett bizonyos jogi jellegű feladatokat látnak el. Célszerűségi szempontok indokolják az alkalmazásukat: a jogász helyett az asszisztensek is el tudnak végezni bizonyos tevékenységeket, egyrészt megkönnyítik ezzel a jogász munkáját, másrészt ily módon olcsóbbá és hatékonyabbá tehető az ügymenet.

 

A könyv három hivatalos definíciót is felhoz, amelyek az amerikai gyakorlatban fogalmazódtak meg. Az elsőt az American Bar Association fogalmazta meg, eszerint a jogi asszisztensek olyan személyek, akik

-nem jogászok,

-képesítésüket tanulás vagy gyakorlati munka útján szerezték,

-ügyvéd, ügyvédi iroda, gazdasági társaság vagy állami szerv foglalkoztatja őket,

-jogi jellegű munkájukat jogász felügyelete mellett végzik, amely munkát egyébként jogász látná el.

 

A két amerikai egyesület, amely a jogi asszisztenseket fogja össze, is hasonló meghatározásokat állított fel, így az előző definíció is átfogja a szakma fő ismérveit.

 

Ehhez sokban hasonló eredményre jutunk, ha magyar nyelven próbálunk ilyen definíciót találni. A Pécsi Tudományegyetem Jogi Kara a jogi asszisztens- képzés célját a következőképpen határozza meg:

-jogi alapismeretekkel rendelkező és azokat munkájuk során alkalmazó (ám erre a munkára korábban intézményesen sem elméleti, sem gyakorlati képzéssel fel nem készített), a jogász munkáját segítő szakalkalmazottak képzése.

 

A Miskolci Egyetem erre vonatkozó Tájékoztatójában emellett a következőket is megtalálhatjuk:

-A jogi asszisztens tevékenységének arra kell irányulnia, hogy- a jogászok és a jogi szakismeretekkel nem rendelkező alkalmazottak közötti űrt kitöltve- előkészítse és elősegítse a szakszerű jogászi munkavégzést.

 

Emellett arra is találunk meghatározást, hogy a jogi asszisztensre milyen feladatok várnak az alkalmazása során:

 

"A jogi asszisztens bírósági alkalmazásban tehermentesíti a bírákat az ítélkező munkán kívüli tevékenység alól, ügyészségi alkalmazásban ellátja az ügyintézői és ügykezelői feladatokat, ügyvédi irodákban titkársági alkalmazottként jogi előkészítő munkát végez, közigazgatási szakterületen az önkormányzati igazgatásban, illetve az államigazgatás egyes területein ügyviteli (iratkezelési és ügyintézési) feladatokat lát el. Közjegyzői alkalmazásban ellátja mindazokat a feladatokat, melyekhez közjegyző jelenlétét jogszabály nem írja elő, földhivatali alkalmazásban ingatlan-nyilvántartási feladatokat lát el. Egyéb (vám- és pénzügyőrség, minisztériumi irodai alkalmazás, választottbírósági alkalmazás, kamarai alkalmazás, önálló bírósági végrehajtók) speciális jogi szakismeretet igénylő munkakörökben szakszerűen előkészíti a jogi szakmunkát."

 

Ebből a két definícióból kitűnik, hogy Magyarországon is hasonló feladatok várnak a végzett jogi asszisztensekre, mint a szakma szülőhelyén, az Egyesült Államokban. Azonban a magyar meghatározás nem tartalmazza a tanulás vagy gyakorlat útján szerzett képesítés követelményét, valószínű azért, mert a megfelelő felkészítést teljes egészében az iskolai rendszerű oktatásra bízza. Közös azonban a két definícióban, hogy az asszisztens a munkáját jogász felügyelete alatt végzi.

 

Más azonban a két definíció megközelítése a tekintetben, hogy mi is a jogi asszisztens feladata, illetve melyek az alkalmazásuk elsődleges területei. Az amerikai felfogás szerint leginkább az ügyvédi irodák profitálhatnak az asszisztensek foglalkoztatásából, az állami szervek nem számítanak tipikus munkahelynek, még a magáncégek is megelőzik az állami szerveket létszám tekintetében. Csak röviden előre utalva: a jogi asszisztenseknek mintegy 5 %- a dolgozik valamilyen állami szervnél, 75 %-ukat ügyvédi iroda alkalmazza. Ezzel szemben a magyar meghatározás elsődlegesnek az állami, közszolgálati alkalmazást tekinti. Igyekszik taxatíve meghatározni, mely területen milyen munkát képes a jogi asszisztens elvégezni, de a magánszféráról csak röviden és általánosan szól: "jogi előkészítő munkát végez". Tehát a magyar megközelítés az állami szerveknél lát olyan problémákat, amelyeket ilyen szakszemélyzet kiképzésével lát megoldhatónak.

 

Nyilvánvalóan a primer cél ennek a szakmának a létrehozásánál a következő volt: a bíróságok, bírák tehermentesítése azért, hogy a perek rövidebbek legyenek, hamarabb elintézést nyerjenek az államigazgatási ügyek. Ennek érdekében viszont a közeljövőben módosítani kell a polgári és büntető eljárási szabályokat is, melynek keretében meg lehetne pontosan határozni a jogi asszisztensek feladatait, jogosítványait. Ez azonban egy későbbi kutatás tárgyát képezi.

 

 

 

Miben különböznek a jogászoktól?

 

A szakma tartalmának megértéséhez hozzásegíthet minket, ha megnézzük, milyen tevékenységeket nem folytathatnak a jogi asszisztensek, milyen feladatokat láthatnak el csak a jogászok. Röviden megfogalmazva: az asszisztensek nem gyakorolhatják a jogot. Tehát nem adhatnak jogi tanácsot, nem képviselhetik az ügyfelet bíróság előtt és nem tarthatnak igényt tiszteletdíjra. Az amerikai szerző, Barbara Bernardo találó megfogalmazása szerint az ügyvéd tudja, mit kell tenni, az asszisztens tudja, hogyan kell azt végrehajtani. Tehát az ügyvéd a stratéga, az asszisztens, aki végrehajtja a feladatot, pedig a szakember. Ezen kívül fontos leszögezni: az ügy ellátásáért az ügyvéd viseli a teljes felelősséget. Viszont az asszisztensek nagy segítségnek számítanak a következő területeken (legalábbis az Egyesült Államokban):

 

- segítenek az ügyvédnek felkészülni bírósági tárgyalásokra, tanúmeghallgatásokra, megbeszélésekre,

- jogszabályokat, bírói döntéseket, jogtudományi műveket keresnek ki,

- írásos összefoglalót készítenek az ügy addigi menetéről, a keletkezett iratokról,

- rendszerezik az iratokat, az üggyel kapcsolatos fontos dokumentumokat,

- előkészítik a szerződéseket, végrendeleteket, alapító okiratokat.

 

 

Sok előny származik abból, ha egy ügyvéd jogi asszisztens segítségét veszi igénybe. Ha az ügyvéd a papírmunka egy részét átadja, amit hagyományosan ő végez el, jelentősen csökkenhetnek az eljárás költségei, mivel az asszisztens nem magas tiszteletdíjért, hanem a fizetéséért teljesíti a feladatot, ami sok esetben meg sem közelíti az ügyvéd díját. Ez értelemszerűen jó az ügyfélnek, az elégedett kliens pedig csak jól jöhet minden cégnek. A rutinfeladatok átruházásával az ügyvéd jóval bonyolultabb és nagyobb horderejű ügyekkel is foglalkozni tud, mert több ideje marad azok átgondolására és a megfelelő stratégia kiválasztására. A jogi asszisztens alkalmazása tehát mindkét félnek csak előnyére válhat.

 

 

 

2. A szakma kialakulása és története

 

A jogi asszisztens, mint professzió az 1960-as években jött létre az Egyesült Államokban, lassan átvéve a jogi titkár feladatköreinek egy részét. A 60-as évek társadalmi változásai egy sor új feladatot róttak a bíróságokra, az ügyvédekre és az egész jogrendszerre. (Elég, ha csak a faji megkülönböztetésre, a nők jogaira, a kisebbségek helyzetére gondolunk). A tipikus ügyvédi irodában ekkoriban az ügyvéd és az ún. jogi titkár dolgozott, a rájuk zúduló munkateherrel azonban már nem tudtak megbirkózni. A jogi titkárnak gyakran kellett a hivatalos iratokat nem csak legépelni, de meg is kellett azokat fogalmaznia. Amikor a titkári- ügykezelői feladatok mellett túlsúlyba kerültek az ilyen jogi jellegű munkák, onnantól beszélhetünk a jogi asszisztensi professzió létrejöttéről.

 

A szakma fejlődésében a következő mérföldkövet a hivatalos elismerés jelentette. 1968-ban az American Bar Association felállított egy bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként tudnának az ügyvédek hatékonyan együttműködni a nem jogász asszisztensekkel, másrészt hogy dolgozzák ki a rájuk vonatkozó képzési standardokat. A bizottság más szakmákat, például az orvoslást, az építészetet, megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a jog nagyszerűen profitálhat az asszisztensek alkalmazásából. 1975-ben megindult a képzés a szövetségi kormányzat intézetében (National Paralegal Institute), amely arra a célra képzett ki szakembereket, hogy a szegényebb és idősebb néprétegek joghoz jutását elősegítsék. A 70-es években aztán tömegével jöttek létre iskolák, melyben jogi asszisztenseket képeznek ki, a 90-es évek elejére számuk megközelítette a hatszázat (bár ezek közül csak mintegy százharmincat ismer el az ABA). Ezzel párhuzamosan a jogi asszisztensek is megalakították saját szervezeteiket, létrejött a National Federation of Paralegal Associations (NFPA), valamint a National Association of Legal Assistants (NALA). Tehát a professzió kialakulásának kezdeti szakaszában már megalakultak saját érdekképviseleti szerveik, mely minden kétséget kizáróan megmutatta: valóban létrejött ez az új szakma.

 

Azonban a 80-as évek végéig a jogászok nem nagyon tudták, milyen feladatokat bízhatnak az asszisztenseikre, milyen nehézségű munkákat adhatnak nekik. Ezért sokan egyszerű titkár(nő)ként kezelték őket, nem használták ki a tudásukat, így rá sem ébredhettek, mennyire meg tudják könnyíteni az asszisztensek a jogi munkát. Amint azonban egy nagy tömegű, jól képzett szakembergárda került ki az iskolákból, az ügyvédek elkezdték felfedezni a bennük rejlő lehetőségeket. A 90-es évekre az amerikai jogélet szerves részévé váltak a jogi asszisztensek, akiket egyre bonyolultabb és fontosabb feladatokkal bíznak meg az őket alkalmazó jogászok.

 

Magyarországon még nincs a jogi asszisztenseknek ilyen hosszú története, az egri főiskola 1996-ban próbálkozott a képzés beindításával 18 hallgató részvételével, de a későbbiekben ez a kezdeményezés leállt. Az első képzés Pécsett indult a 2000/2001-es tanévben, az oktatás négy féléven keresztül folyt 2002-ben 77 hallgató kapott jogi asszisztensi bizonyítványt. Mivel a pécsi jogi karnak sikerült akkreditáltatnia ezt a képzést, itteni szakértői csapat dolgozta ki a szakmai követelményrendszert, ezért a más városokban működő iskolák mind a Pécsi Tudományegyetemmel működnek együtt. A 2001/2002-es tanévben Pécs mellett már Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Zalaegerszegen, Kecskeméten, Gyöngyösön és Komlón is folyt jogi asszisztens-képzés. Miskolcon az első évben 42 hallgató iratkozott be, az idei tanévben tájékoztatásuk szerint mintegy 170- 180 hallgató jelentkezett.

 

Megvizsgálva, hogy milyen jogterületekkel kerülnek kapcsolatba a hallgatók a képzés során, a következők állapíthatók meg: először az elméleti, alapozó jellegű tantárgyakkal ismerkedhetnek meg, ebbe a körbe a jogi alaptan, a szociológiai, közgazdaságtani alapok, a közigazgatási alapfogalmak, az állam- és jogtörténet, valamint a kommunikáció tartoznak. A későbbi képzéssel kapcsolatban megfigyelhető, hogy gyakorlatilag minden olyan tantárgy oktatására sor kerül, amivel az egyetemi képzés során is találkozhatunk. Így a jogi asszisztensek tanrendjének részét képezi a büntető-, és büntető eljárásjog, a polgári jog, családi jog, a munkajog, a pénzügy-, adó- és illetékjog, továbbá a kereskedelmi jog. Emellett az ügyviteli és ügyintézési feladatokra is felkészítik őket, különböző tárgyak keretében, valamint általános menedzsment tárgyakkal is megismerkedhetnek.

 

 

 

3. Hol foglalkoztatnak jogi asszisztenseket?

 

A következő fontos kérdés, amit tisztázni kell: az iskola elvégzése után hol tudnak elhelyezkedni a jogi asszisztensek? Itt az amerikai adatokra kell támaszkodnunk, mert a magyar képzés még olyan új keletű, hogy hazai adatok erre vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre.

 

Az Egyesült Államokban a jogi asszisztensek 75 %-a ügyvédi irodában dolgozik, ez tehát a legnagyobb felvevő piac. 1988-ban több mint 42 ezer ún. jogi cég működött az USA-ban, az egyéni ügyvédektől kezdve egészen a 900 főt foglalkoztató óriáscégekig. A jogi asszisztensek ennek megfelelően a legkülönbözőbb munkákat végezhetik az ügyvédek mellett, ugyanis egy "magányos" ügyvéd mellett nyilván egész más feladataik lesznek, mint egy olyan cégnél, ahol összesen akár több ezren is dolgozhatnak. Talán érdekesebb a munka egy jogi asszisztens számára egy óriáscégen belül, mivel az ügyfélkör jóval változatosabb, nagy megbízásokhoz, ehhez tartozóan komplex feladatokhoz lehet jutni, míg egy egyéni ügyvéd mellett valószínűleg a titkárnői feladatok egy része is az asszisztensre fog hárulni.

 

Bár a társaságok a másodikak a foglalkoztatási rangsorban, mégis a jogi asszisztenseknek csak 15 %- a helyezkedik el ezen a területen. A társaságok közt szerepelhetnek bankok, biztosítótársaságok, brókercégek, kereskedelmi cégek. A jogi asszisztenseket általában a jogi osztályon, vagy jogi részlegen alkalmazzák, ahol gyakran több adminisztratív feladatot kell ellátniuk, mint egy nagy ügyvédi irodában. Emellett inkább üzleti ügyekkel kell foglalkozniuk, mint bonyolult jogi fejtegetésekkel, ez viszont előnyükre is válhat, mert ilyen módon üzleti ismereteket is szerezhetnek. A jogi cégekkel ellentétben csak egy ügyfélre kell koncentrálniuk- a saját munkaadójukra, nem pedig a különböző ügyfelek sokaságára.

 

Az amerikai jogi asszisztenseknek mindössze 5 %- a dolgozik valamilyen kormányzati szervnél, állami vagy kerületi ügyésznél. Ezen a területen a feladataik közé tartozhat a nyomozás segítése, iratok készítése vagy a perelőkészítés. Talán azért nem annyira népszerű az asszisztensek körében ez a terület, mert itt nem olyan magasak a fizetések, mint egy ügyvédi irodában, nem kapnak annyi juttatást, mint egy gazdasági társaságnál, és a munka is egysíkúbb egy állami hivatalban. Ezen kívül találkozhatunk jogi asszisztensekkel a nonprofit- szektorban, jogi klinikákon, jogsegély- egyesületeknél is, de számuk itt nagyon csekély, kb. a létszámuk 5 %- a látja el az ide tartozó feladatokat.

 

Magyarországon még nem állapítható meg, hogy a végzett jogi asszisztensek hol találnak legkönnyebben munkát, mivel nagyon kicsi a képesítettek száma. Sok tanuló emellett azért iratkozik be ilyen képzésre, hogy az egyetemek jogi karaira való bejutást ezzel megkönnyítse, mivel az alapvető jogi ismereteket az asszisztensképzés során megszerzi, néhány tárgyból a teljesített vizsgát pedig az egyetemek elismerik. Emellett több jogi karon a jogi asszisztensi bizonyítvány felvételi-mentességet biztosít.

 

Egyetlen meghatározást találunk arra nézve, hogy mi a képzés célja, illetve milyen területeken való elhelyezkedésre készít fel az iskolai oktatás, ez azonban arra korlátozódik, hogy felsorolja, milyen állami szerveknél végezhet munkát a jogi asszisztens, illetve hogy milyen feladatai lehetnek bírósági, ügyészségi, közjegyzői, önkormányzati, stb. alkalmazásban. Itt csak visszautalnék a tanulmány első fejezetében tárgyaltakra, ahol részletesen megvilágítottam ezt a témakört.

 

 

4. Mely területeken tevékenykedhetnek jogi asszisztensek?

 

Az amerikai jogéletben négy nagy terület van, ahol a jogi asszisztensek döntő hányada dolgozik. Mintegy 50 %-uk polgári peres ügyekkel foglalkozik, 15 %-uk társaságok ügyeit intézi, 10- 10 % pedig ingatlan- és örökösödési ügyeket visz. A polgári peres ügyek legtöbbje szerződésekkel és kártérítésekkel kapcsolatos, ezek megfelelő elintézése keretében a jogi asszisztens közreműködik a tények feltárásában, megvizsgálja az üggyel kapcsolatban keletkezett iratokat, jogi vagy ténybeli kutatómunkát végez. A peres eljárás során iratokat, beadványokat készít, az ügyvéd felügyelete mellett megfogalmazza a legfontosabb dokumentumokat.

 

A gazdasági társaságokkal kapcsolatos ügyekben a jogi asszisztens nélkülözhetetlen segítséget nyújt az ügyvédnek már a társaság létrehozásától kezdve. Megírja a bejegyzéshez szükséges alapító okiratokat, beszerzi a megfelelő adatlapokat, nyilatkozatokat; működő társaságok esetén pedig ellátja a legkülönbözőbb feladatokat az adóügyi tanácsadástól kezdve egészen a finanszírozási kérdésekig. Hasonlóképpen az ingatlanügyekben is egészen eltérő feladatai lehetnek egy jogi asszisztensnek. Képviselheti (természetesen nem a bíróság előtt) az eladót, a vevőt, a bérbeadót és a bérbevevőt is, eligazítást nyújthat a lerovandó adók és illetékek kérdésében. Örökösödési ügyekkel az amerikai jogi asszisztenseknek csak mintegy 10 %- a foglalkozik. Ők vizsgálhatják meg, hogy egy végrendelet érvényes-e, illetve hogy az örökösödési eljárás lefolytatásának nincs-e akadálya, közreműködhet az örökösök felkutatásában. Természetesen mindezt csak ügyvéd felügyelete mellett végezhetik, de jól látható, hogy minden területen a legváltozatosabb feladatok várnak egy jogi asszisztensre.

 

Röviden tehát ennyiben foglalható össze ennek a Magyarországon újnak számító professziónak a belső működése, bár előfordulhat, hogy nálunk, az eltérő társadalmi és politikai környezet miatt, egész máshogy fog alakulni a szakma fejlődése. Azonban mindenképpen hasznos, ha már előre tudjuk, milyen jelenségek várhatók, így talán sok olyan hibát ki lehet védeni, ami a nemzetközi kitekintés nélkül meglepetésként érhetné a professzió képviselőit. A továbbiakban érdemes áttekinteni, más országokban milyen szakmák léteznek, amelyek többé- kevésbé hasonlítanak a magyar jogi asszisztensi professzióra; az elemzés is sok hasznos tanulsággal szolgálhat.

 

 

 

5. Más országok hasonló professziói

 

Természetesen nemcsak az Egyesült Államokban és Magyarországon találkozhatunk a jogi asszisztensekkel, Európa egy sor más országában is szükség mutatkozott erre a szakmára. Ebben a fejezetben Németország, Ausztria és Franciaország hasonló professzióit kívánom megvizsgálni. Több helyen az eredeti elnevezést tartottam meg, mivel gyakran a jogi asszisztenstől eltérő kifejezést használ az adott ország szakmai nyelvezete, így a magyar fordítás nem biztos, hogy a legmegfelelőbb lenne.

 

Németországban már az 1970-es évek elején ismert volt a Rechtspfleger, mint olyan hivatalnok, aki a különböző jogszolgáltató szerveknél, túlnyomórészt a bíróságokon és az ügyészségeken tevékenykedik. Ezért ott napjainkban már részletesen kidolgozott szabályokkal, állandósult képzési formákkal és fontos érdekvédelmi szervekkel, egyesületekkel találkozhatunk.

 

A német felfogás különbözőségére már az elemzés elején ki kell térni: az egyik érdekvédelmi- tanácsadó egyesület megfogalmazása szerint a Rechtspfleger jogász, nem pedig egyszerű adminisztratív alkalmazott. Olyan szakjogász, specialista, akinek a tudása inkább mélységében, mint terjedelmében nagy, tehát inkább csak egy- két jogterületet ismer, de azt igen behatóan, nem pedig az adott jogrendszer egészét. Azon a szakterületen, amelyen tevékenykedik, és amivel kapcsolatban képesítést szerzett, önálló döntéshozatali jogosultsága van; ez a döntése sokszor megalapozottabb, kidolgozottabb, mint amilyet egy ún. Volljurist (teljes értékű jogász) meghozna.

 

A Rechtspflegerek eljárásuk során szabadon és függetlenül dönthetnek, a bírákhoz hasonlóan csak a törvényeknek és saját lelkiismeretüknek vannak alávetve. Mivel a döntési szabadságuk ilyen nagy, ezért az általuk kiadott határozatok is a bírói határozathoz hasonló jogerővel bírnak: döntésük megtámadható. A jogszolgáltatás önálló orgánumai, gyakorlatilag bírói feladatokat látnak el, de már azelőtt, hogy az ügy bírói szakaszba kerülne. Németországban minden bíróságon és ügyészségen alkalmaznak Rechtspflegereket, ahol önálló és felelősségteljes feladataik vannak.

 

A képzés némiképp hasonló a magyarországihoz, szintén három éves, és különböző főiskolákon, szakiskolákban lehet elsajátítani a szakma ellátásához szükséges ismereteket. Az elméleti oktatás 21- 24 hónapig tart, míg a gyakorlati képzés 12- 15 hónapot vesz igénybe, amit már a bíróságokon, ügyészségeken kell letölteni. Az egyes részek időtartama, aránya, illetve az oktatott tárgyak listája mindig az adott tartomány jogszabályaitól függ, de összességében a képzés a három iskolai évet nem haladja meg. A sikeres Rechtspfleger- vizsga után, diplomával a kezükben, jelentkezhetnek valamely felsőbb jogszolgáltató szervhez. A felvételnek különböző feltételei vannak, pl.:

- német állampolgárság,

- főiskolai oklevél, vagy államilag elismert, egyenrangú végzettséget bizonyító oklevél,

- büntetlen előélet,

- sikeres pályázati anyag,

- eltérő életkori feltételek (25. életév betöltése vagy legfeljebb 35 éves kor, stb.)

 

Viszont létezik egy érdekes kötelezettsége is a sikeresen pályázó, kezdő Rechtspflegernek: a felvételét követően öt éven át állami szolgálatban kell maradnia, ellenkező esetben az –egyébként ingyenes- képzés díjának egy arányos részét meg kell térítenie.

 

Tevékenységi körük, az amerikai példához hasonlóan, rendkívül kiterjedt. Vannak olyan feladatok, ügycsoportok, melyekben önállóan dönthet, teljes egészében az ő kezében van az eljárás, felügyeli és irányítja az alá beosztott dolgozókat, míg más ügyekben csak előkészítő, kisegítő jellegű a munkájuk.

 

Önállóan járhatnak el és dönthetnek gyámsági és gondnoksági ügyekben, különösen, ha a gyámolt és a gyám között érdekellentét van. Ekkor, mintegy a bíró helyett eljárva, őt tehermentesítve, megkísérli megszüntetni az érdekellentétet, vagy megteszi a szükséges intézkedéseket, cselekményeit és döntéseit határozatba foglalja, amivel szemben jogorvoslatnak van helye. Hagyatéki ügyekben részt vesz a hagyatéki eljárásban, megállapítja, hogy az öröklés feltételei fennállnak-e, örökösöket kutathat fel, és megtehet más hasonló eljárási cselekményeket a hagyaték átadása és felosztása érdekében. Ingatlanra vonatkozó bírósági végrehajtási eljárás esetén elnököl az árverésen; más esetekben, megbízás alapján bizonyos ellenőrzési, vizsgálati feladatokat is elláthat.

 

Ezen tevékenységi körökön túl rendes- és választott bírósági alkalmazásban előkészítő feladatokat lát el, igyekszik a bírót tehermentesíteni az adminisztratív, ítélkezéshez szorosan nem kötődő tevékenységek alól. Ügyészségeken a végrehajtási eljárásoknál jut szerephez a Rechtspfleger. E körben megtehet bizonyos intézkedéseket a követelésből eredő igények érvényesítése, a pénzbírságok, pénzfő- és mellékbüntetések, eljárási költségek, közlekedési bírságok beszedése területén. Ezek a feladatok mintegy átmenetet képeznek az önálló és az “alárendelt” tevékenységek közt.

 

 

Ausztriában a Rechtspflegerek a bírósági szervezet alkotmányjogilag is elismert tagjai. A szövetségi alkotmány és Rechtspflegerekről szóló 1985-ös törvény rendelkezései szerint a bíróság elé került ügyek meghatározott fajtái első fokon a szakképzett asszisztensekhez utalhatók. Ezen ügyek elintézésénél csak az ügyelosztásnál illetékes bíró utasításainak vannak alávetve. Itt látható a német és az osztrák szabályozás egy lényeges különbsége: míg a német Rechtspfleger csak a törvényeknek és saját lelkiismeretének van alávetve, addig osztrák társa a felettes bíró utasításait is köteles betartani. Ez sokkal inkább megköti a kezét, nincs akkora döntési szabadsága.

 

Ausztriában évente mintegy 3,2 millió ügy kerül bíróság elé, ennek 19 %-át a bírák, 81 %-át pedig a Rechtspflegerek intézik el! Látható, hogy egy jogrendszerben mekkora szerepe lehet a konkrét ítélkezési tevékenységet nem folytató, ún. kisegítő személyzetnek. Jelentős munkaterhet képesek a bíró hátáról levenni, ezzel is gyorsítva az eljárásokat, és biztosítva szakszerű, ügyfélbarát ügyintézést. A 695 osztrák Rechtspfleger egy harmada a nő, ez is érdekes adat, összehasonlítva az amerikai számokkal. Ott a jogi asszisztens tipikusan női foglalkozás, 94 %- uk nő, addig Ausztriában ez az arány csak egy harmad. Ennyire eltérően alakulhat egy szakma sorsa, az adott társadalmi viszonyok tükrében.

 

Franciaországban az ún. greffier-k látnak el hasonló feladatokat, akik tipikusan a kereskedelmi bíróságokon tevékenykednek. Részt vesznek a tárgyalásokon törvény által meghatározott esetekben, de ítélkező tevékenységet nem folytathatnak, csak a bíró munkáját segíthetik. Jelenleg 191 kereskedelmi bíróságon 250 greffier dolgozik, 168 férfi, 82 nő, tehát itt is jóval nagyobb a férfiak aránya, Ausztriához hasonlóan. 2000. január 1.-ig több kereskedelmi bíróság létezett, de egy reformprogram keretében 36-ot megszüntettek. Az igazságügyi miniszter nevezi ki a greffier-ket, munkájukat egyénileg vagy társaságban végzik.

 

Ahhoz, hogy valaki ilyen munkakört tölthessen be, a jogi egyetem elvégzése után egy éves gyakorlaton kell részt vennie egy kereskedelmi bíróságon, amely szakvizsgával zárul. Ennek sikeres letétele után nevezi ki az igazságügyi miniszter greffier-vé, és beosztja valamelyik bírósághoz. Itt azután két fontos funkciót tölt be: egyrészt biztosítja az általa őrzött bírósági iratok eredetiségét, másrészt a tárgyalás során a bíró asszisztenseként ő állítja ki és őrzi a határozatokat.  Ezen túlmenően bíróságon kívüli feladatai is vannak egy greffier-nek. Vezeti a kereskedelmi cégek jegyzékét, figyelemmel kíséri gazdasági és pénzügyi helyzetüket, állapotukat. Hatáskörének egy részét átruházhatja az ún. jegyzőre, aki helyettesítheti őt a tárgyalásokon, az őrzött iratokról pedig másolatot adhatnak ki. A greffier minden évben összefoglalót, értékelést készít az adott kereskedelmi bíróság tevékenységéről.

 

Az iménti rövid összefoglaló jó példát mutathat akár a magyar jogalkotás irányába is. A szakma magyarországi megjelenésével és elterjedésével időszerűvé fog válni a részletes jogi szabályozás is. Ha pontosan meghatározná a jogalkotó, hogy mely területeken milyen feladatokat láthat el a jogi asszisztens, megvalósulna az egyik legtöbbet emlegetett cél: a bíró tehermentesítése. Mind az asszisztens, mind a bíró pontosan tudná, melyikükre tartozik az adott ügy, a hatáskörök is teljesen el lennének választva, ez pedig elősegítené a gyors és hatékony ügymenetet. Ehhez természetesen mind a polgári, mind a büntető eljárási szabályokat meg kellene változtatni, sőt a közigazgatás területén is át lehetne gondolni az egyes beosztások feladatköreit. Ráadásként még egy pozitívuma lenne az ilyen változtatásoknak: maga a szakma is vonzóbbá válna a jövő munkaerői számára, többen választanák ezt a professziót hivatásnak, nem pedig csak ugródeszkának tekintenék az egyetemek jogi karaira.

 

 

 

 

 

 

 

 

Források:

 

Barbara Bernardo: Paralegal- An Insider's Guide to One of the Fastest- Growing Occupations of the 1990's, Peterson's Guides, Princeton, New Jersey, 1993

 

http://silver.uni-miskolc.hu/univ/jogasz/jogiassz.htm

 

http://schola.esa.hu/ja.htm

 

http://www.om.hu/j447b02.html

 

http://www.law.pte.hu/oktatas/jogi-asszisztens.html

 

http://www.staatsanwaltschaft-braunschweig.niedersachsen.de/rechtspfleger.htm

 

http://www.tic.de/mkrauel/rechtspfleger.htm

 

http://www.rechtspfleger.net

 

http://www.rechtspfleger.at

 

http://www.justiz.bayern.de/olgn/personal/berufe/rechtspfleger.htm

 

http://www.greffe-tc-paris.fr/generalites/greffier.htm

 

Köszönetet szeretnék mondani továbbá Dr. Szabó Miklós egyetemi tanárnak (ME ÁJK Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszék) az általa rendelkezésemre bocsátott adatokért.

2002/4. szám tartalomjegyzéke