Pekár Tamás
A jogi asszisztens – egy új jogászi professzió?
1. Kik azok a jogi asszisztensek?
Miben különböznek a jogászoktól?
2. A szakma kialakulása és története
3. Hol foglalkoztatnak jogi
asszisztenseket?
4. Mely területeken tevékenykedhetnek
jogi asszisztensek?
5. Más országok hasonló professziói
Bevezetés
Az utóbbi években Magyarországon is
felmerült az igény egy olyan munkavállalói réteg kialakítására, amely nagyban
megkönnyítené az igazságszolgáltatási és a közigazgatási szervek működését,
másrészt a magánszférában is könnyen hasznosíthatná tudását. A jogi
asszisztensek, aki képzettségüket tekintve nem jogászok, olyan feladatokat is
képesek hatékonyan ellátni, amelyeket eddig az ügyvédek vagy más jogászok
végeztek el. Ezáltal a jogászok sokkal inkább arra tudnak koncentrálni, amihez
valóban jogi végzettség szükséges, így az egész szervezet hatékonyabban és
gyorsabban képes működni.
Magyarországon a jogi asszisztensek
képzése még csak pár éve indult el, jelenleg különböző alapítványi iskolák,
kamarák által működtetett szakiskolák látják el ezt a feladatot, egyetemek jogi
karaival együttműködésben, amelyek a megfelelő oktatói gárdát biztosítják.
Ugyanakkor az Egyesült Államokban már mintegy harminc- negyven éves múltra
tekint vissza ez a szakma, ezért érdemes áttekinteni, ott miképpen alakult eme
professzió fejlődése.
Ebben a munkában megkísérlem
felvázolni, milyen okok "kényszerítették ki" a jogi asszisztens, mint
önálló szakma létrejöttét, hogyan vált ez az amerikai munkaerőpiac szerves
részévé, illetve milyen gyakorlati tapasztalatok mutatkoztak meg az elmúlt pár
évtizedben. Az elemzés során nagymértékben támaszkodtam Barbara Bernardo:
Paralegal- An Insider's Guide to One of the Fastest Growing Occupations of the
1990's című könyvére. Mivel szerzője is jogi asszisztensként dolgozik, így
első kézből származó információkkal tud szolgálni a témáról.
1. Kik azok
a jogi asszisztensek?
Általánosságban megfogalmazva, a jogi
asszisztensek olyan, jogi végzettséggel nem rendelkező szakemberek, akik a
jogász helyett bizonyos jogi jellegű feladatokat látnak el. Célszerűségi
szempontok indokolják az alkalmazásukat: a jogász helyett az asszisztensek is
el tudnak végezni bizonyos tevékenységeket, egyrészt megkönnyítik ezzel a
jogász munkáját, másrészt ily módon olcsóbbá és hatékonyabbá tehető az
ügymenet.
A könyv három hivatalos definíciót is
felhoz, amelyek az amerikai gyakorlatban fogalmazódtak meg. Az elsőt az American
Bar Association fogalmazta meg, eszerint a jogi asszisztensek olyan
személyek, akik
-nem jogászok,
-képesítésüket tanulás vagy
gyakorlati munka útján szerezték,
-ügyvéd, ügyvédi iroda, gazdasági
társaság vagy állami szerv foglalkoztatja őket,
-jogi jellegű munkájukat jogász
felügyelete mellett végzik, amely munkát egyébként jogász látná el.
A két amerikai egyesület, amely a
jogi asszisztenseket fogja össze, is hasonló meghatározásokat állított fel, így
az előző definíció is átfogja a szakma fő ismérveit.
Ehhez sokban hasonló eredményre
jutunk, ha magyar nyelven próbálunk ilyen definíciót találni. A Pécsi
Tudományegyetem Jogi Kara a jogi asszisztens- képzés célját a következőképpen
határozza meg:
-jogi alapismeretekkel rendelkező és
azokat munkájuk során alkalmazó (ám erre a munkára korábban intézményesen sem
elméleti, sem gyakorlati képzéssel fel nem készített), a jogász munkáját segítő
szakalkalmazottak képzése.
A Miskolci Egyetem erre vonatkozó
Tájékoztatójában emellett a következőket is megtalálhatjuk:
-A jogi asszisztens tevékenységének
arra kell irányulnia, hogy- a jogászok és a jogi szakismeretekkel nem
rendelkező alkalmazottak közötti űrt kitöltve- előkészítse és elősegítse a
szakszerű jogászi munkavégzést.
Emellett arra is találunk
meghatározást, hogy a jogi asszisztensre milyen feladatok várnak az alkalmazása
során:
"A jogi asszisztens bírósági
alkalmazásban tehermentesíti a bírákat az ítélkező munkán kívüli tevékenység
alól, ügyészségi alkalmazásban ellátja az ügyintézői és ügykezelői feladatokat,
ügyvédi irodákban titkársági alkalmazottként jogi előkészítő munkát végez,
közigazgatási szakterületen az önkormányzati igazgatásban, illetve az
államigazgatás egyes területein ügyviteli (iratkezelési és ügyintézési)
feladatokat lát el. Közjegyzői alkalmazásban ellátja mindazokat a feladatokat,
melyekhez közjegyző jelenlétét jogszabály nem írja elő, földhivatali
alkalmazásban ingatlan-nyilvántartási feladatokat lát el. Egyéb (vám- és
pénzügyőrség, minisztériumi irodai alkalmazás, választottbírósági alkalmazás,
kamarai alkalmazás, önálló bírósági végrehajtók) speciális jogi szakismeretet
igénylő munkakörökben szakszerűen előkészíti a jogi szakmunkát."
Ebből a két definícióból kitűnik,
hogy Magyarországon is hasonló feladatok várnak a végzett jogi asszisztensekre,
mint a szakma szülőhelyén, az Egyesült Államokban. Azonban a magyar
meghatározás nem tartalmazza a tanulás vagy gyakorlat útján szerzett képesítés
követelményét, valószínű azért, mert a megfelelő felkészítést teljes egészében
az iskolai rendszerű oktatásra bízza. Közös azonban a két definícióban, hogy az
asszisztens a munkáját jogász felügyelete alatt végzi.
Más azonban a két definíció
megközelítése a tekintetben, hogy mi is a jogi asszisztens feladata, illetve
melyek az alkalmazásuk elsődleges területei. Az amerikai felfogás szerint
leginkább az ügyvédi irodák profitálhatnak az asszisztensek foglalkoztatásából,
az állami szervek nem számítanak tipikus munkahelynek, még a magáncégek is
megelőzik az állami szerveket létszám tekintetében. Csak röviden előre utalva:
a jogi asszisztenseknek mintegy 5 %- a dolgozik valamilyen állami szervnél, 75
%-ukat ügyvédi iroda alkalmazza. Ezzel szemben a magyar meghatározás
elsődlegesnek az állami, közszolgálati alkalmazást tekinti. Igyekszik taxatíve
meghatározni, mely területen milyen munkát képes a jogi asszisztens elvégezni,
de a magánszféráról csak röviden és általánosan szól: "jogi előkészítő
munkát végez". Tehát a magyar megközelítés az állami szerveknél lát olyan
problémákat, amelyeket ilyen szakszemélyzet kiképzésével lát megoldhatónak.
Nyilvánvalóan a primer cél ennek a
szakmának a létrehozásánál a következő volt: a bíróságok, bírák
tehermentesítése azért, hogy a perek rövidebbek legyenek, hamarabb elintézést
nyerjenek az államigazgatási ügyek. Ennek érdekében viszont a közeljövőben
módosítani kell a polgári és büntető eljárási szabályokat is, melynek keretében
meg lehetne pontosan határozni a jogi asszisztensek feladatait, jogosítványait.
Ez azonban egy későbbi kutatás tárgyát képezi.
Miben
különböznek a jogászoktól?
A szakma tartalmának megértéséhez
hozzásegíthet minket, ha megnézzük, milyen tevékenységeket nem folytathatnak a
jogi asszisztensek, milyen feladatokat láthatnak el csak a jogászok. Röviden
megfogalmazva: az asszisztensek nem gyakorolhatják a jogot. Tehát nem adhatnak
jogi tanácsot, nem képviselhetik az ügyfelet bíróság előtt és nem tarthatnak
igényt tiszteletdíjra. Az amerikai szerző, Barbara Bernardo találó
megfogalmazása szerint az ügyvéd tudja, mit kell tenni, az asszisztens tudja,
hogyan kell azt végrehajtani. Tehát az ügyvéd a stratéga, az asszisztens, aki
végrehajtja a feladatot, pedig a szakember. Ezen kívül fontos leszögezni: az
ügy ellátásáért az ügyvéd viseli a teljes felelősséget. Viszont az
asszisztensek nagy segítségnek számítanak a következő területeken (legalábbis
az Egyesült Államokban):
- segítenek az ügyvédnek felkészülni
bírósági tárgyalásokra, tanúmeghallgatásokra, megbeszélésekre,
- jogszabályokat, bírói döntéseket,
jogtudományi műveket keresnek ki,
- írásos összefoglalót készítenek az
ügy addigi menetéről, a keletkezett iratokról,
- rendszerezik az iratokat, az üggyel
kapcsolatos fontos dokumentumokat,
- előkészítik a szerződéseket, végrendeleteket,
alapító okiratokat.
Sok előny származik abból, ha egy
ügyvéd jogi asszisztens segítségét veszi igénybe. Ha az ügyvéd a papírmunka egy
részét átadja, amit hagyományosan ő végez el, jelentősen csökkenhetnek az
eljárás költségei, mivel az asszisztens nem magas tiszteletdíjért, hanem a
fizetéséért teljesíti a feladatot, ami sok esetben meg sem közelíti az ügyvéd
díját. Ez értelemszerűen jó az ügyfélnek, az elégedett kliens pedig csak jól
jöhet minden cégnek. A rutinfeladatok átruházásával az ügyvéd jóval
bonyolultabb és nagyobb horderejű ügyekkel is foglalkozni tud, mert több ideje
marad azok átgondolására és a megfelelő stratégia kiválasztására. A jogi
asszisztens alkalmazása tehát mindkét félnek csak előnyére válhat.
2. A szakma
kialakulása és története
A jogi asszisztens, mint professzió
az 1960-as években jött létre az Egyesült Államokban, lassan átvéve a jogi
titkár feladatköreinek egy részét. A 60-as évek társadalmi változásai egy sor
új feladatot róttak a bíróságokra, az ügyvédekre és az egész jogrendszerre.
(Elég, ha csak a faji megkülönböztetésre, a nők jogaira, a kisebbségek
helyzetére gondolunk). A tipikus ügyvédi irodában ekkoriban az ügyvéd és az ún.
jogi titkár dolgozott, a rájuk zúduló munkateherrel azonban már nem tudtak
megbirkózni. A jogi titkárnak gyakran kellett a hivatalos iratokat nem csak
legépelni, de meg is kellett azokat fogalmaznia. Amikor a titkári- ügykezelői
feladatok mellett túlsúlyba kerültek az ilyen jogi jellegű munkák, onnantól
beszélhetünk a jogi asszisztensi professzió létrejöttéről.
A szakma fejlődésében a következő
mérföldkövet a hivatalos elismerés jelentette. 1968-ban az American Bar
Association felállított egy bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként
tudnának az ügyvédek hatékonyan együttműködni a nem jogász asszisztensekkel,
másrészt hogy dolgozzák ki a rájuk vonatkozó képzési standardokat. A bizottság
más szakmákat, például az orvoslást, az építészetet, megvizsgálva arra a
következtetésre jutott, hogy a jog nagyszerűen profitálhat az asszisztensek
alkalmazásából. 1975-ben megindult a képzés a szövetségi kormányzat intézetében
(National Paralegal Institute), amely arra a célra képzett ki
szakembereket, hogy a szegényebb és idősebb néprétegek joghoz jutását
elősegítsék. A 70-es években aztán tömegével jöttek létre iskolák, melyben jogi
asszisztenseket képeznek ki, a 90-es évek elejére számuk megközelítette a
hatszázat (bár ezek közül csak mintegy százharmincat ismer el az ABA).
Ezzel párhuzamosan a jogi asszisztensek is megalakították saját szervezeteiket,
létrejött a National Federation of Paralegal Associations (NFPA),
valamint a National Association of Legal Assistants (NALA). Tehát a
professzió kialakulásának kezdeti szakaszában már megalakultak saját
érdekképviseleti szerveik, mely minden kétséget kizáróan megmutatta: valóban
létrejött ez az új szakma.
Azonban a 80-as évek végéig a
jogászok nem nagyon tudták, milyen feladatokat bízhatnak az asszisztenseikre,
milyen nehézségű munkákat adhatnak nekik. Ezért sokan egyszerű titkár(nő)ként
kezelték őket, nem használták ki a tudásukat, így rá sem ébredhettek, mennyire
meg tudják könnyíteni az asszisztensek a jogi munkát. Amint azonban egy nagy
tömegű, jól képzett szakembergárda került ki az iskolákból, az ügyvédek
elkezdték felfedezni a bennük rejlő lehetőségeket. A 90-es évekre az amerikai
jogélet szerves részévé váltak a jogi asszisztensek, akiket egyre bonyolultabb
és fontosabb feladatokkal bíznak meg az őket alkalmazó jogászok.
Magyarországon még nincs a jogi
asszisztenseknek ilyen hosszú története, az egri főiskola 1996-ban próbálkozott
a képzés beindításával 18 hallgató részvételével, de a későbbiekben ez a
kezdeményezés leállt. Az első képzés Pécsett indult a 2000/2001-es tanévben, az
oktatás négy féléven keresztül folyt 2002-ben 77 hallgató kapott jogi asszisztensi
bizonyítványt. Mivel a pécsi jogi karnak sikerült akkreditáltatnia ezt a
képzést, itteni szakértői csapat dolgozta ki a szakmai követelményrendszert,
ezért a más városokban működő iskolák mind a Pécsi Tudományegyetemmel működnek
együtt. A 2001/2002-es tanévben Pécs mellett már Budapesten, Miskolcon,
Debrecenben, Zalaegerszegen, Kecskeméten, Gyöngyösön és Komlón is folyt jogi
asszisztens-képzés. Miskolcon az első évben 42 hallgató iratkozott be, az idei
tanévben tájékoztatásuk szerint mintegy 170- 180 hallgató jelentkezett.
Megvizsgálva, hogy milyen
jogterületekkel kerülnek kapcsolatba a hallgatók a képzés során, a következők
állapíthatók meg: először az elméleti, alapozó jellegű tantárgyakkal
ismerkedhetnek meg, ebbe a körbe a jogi alaptan, a szociológiai,
közgazdaságtani alapok, a közigazgatási alapfogalmak, az állam- és jogtörténet,
valamint a kommunikáció tartoznak. A későbbi képzéssel kapcsolatban
megfigyelhető, hogy gyakorlatilag minden olyan tantárgy oktatására sor kerül,
amivel az egyetemi képzés során is találkozhatunk. Így a jogi asszisztensek
tanrendjének részét képezi a büntető-, és büntető eljárásjog, a polgári jog,
családi jog, a munkajog, a pénzügy-, adó- és illetékjog, továbbá a kereskedelmi
jog. Emellett az ügyviteli és ügyintézési feladatokra is felkészítik őket,
különböző tárgyak keretében, valamint általános menedzsment tárgyakkal is
megismerkedhetnek.
3. Hol
foglalkoztatnak jogi asszisztenseket?
A következő fontos kérdés, amit
tisztázni kell: az iskola elvégzése után hol tudnak elhelyezkedni a jogi
asszisztensek? Itt az amerikai adatokra kell támaszkodnunk, mert a magyar
képzés még olyan új keletű, hogy hazai adatok erre vonatkozóan még nem állnak
rendelkezésre.
Az Egyesült Államokban a jogi
asszisztensek 75 %-a ügyvédi irodában dolgozik, ez tehát a legnagyobb felvevő
piac. 1988-ban több mint 42 ezer ún. jogi cég működött az USA-ban, az egyéni
ügyvédektől kezdve egészen a 900 főt foglalkoztató óriáscégekig. A jogi
asszisztensek ennek megfelelően a legkülönbözőbb munkákat végezhetik az
ügyvédek mellett, ugyanis egy "magányos" ügyvéd mellett nyilván egész
más feladataik lesznek, mint egy olyan cégnél, ahol összesen akár több ezren is
dolgozhatnak. Talán érdekesebb a munka egy jogi asszisztens számára egy óriáscégen
belül, mivel az ügyfélkör jóval változatosabb, nagy megbízásokhoz, ehhez
tartozóan komplex feladatokhoz lehet jutni, míg egy egyéni ügyvéd mellett
valószínűleg a titkárnői feladatok egy része is az asszisztensre fog hárulni.
Bár a társaságok a másodikak a
foglalkoztatási rangsorban, mégis a jogi asszisztenseknek csak 15 %- a
helyezkedik el ezen a területen. A társaságok közt szerepelhetnek bankok,
biztosítótársaságok, brókercégek, kereskedelmi cégek. A jogi asszisztenseket
általában a jogi osztályon, vagy jogi részlegen alkalmazzák, ahol gyakran több
adminisztratív feladatot kell ellátniuk, mint egy nagy ügyvédi irodában.
Emellett inkább üzleti ügyekkel kell foglalkozniuk, mint bonyolult jogi
fejtegetésekkel, ez viszont előnyükre is válhat, mert ilyen módon üzleti
ismereteket is szerezhetnek. A jogi cégekkel ellentétben csak egy ügyfélre kell
koncentrálniuk- a saját munkaadójukra, nem pedig a különböző ügyfelek
sokaságára.
Az amerikai jogi asszisztenseknek
mindössze 5 %- a dolgozik valamilyen kormányzati szervnél, állami vagy kerületi
ügyésznél. Ezen a területen a feladataik közé tartozhat a nyomozás segítése,
iratok készítése vagy a perelőkészítés. Talán azért nem annyira népszerű az
asszisztensek körében ez a terület, mert itt nem olyan magasak a fizetések,
mint egy ügyvédi irodában, nem kapnak annyi juttatást, mint egy gazdasági
társaságnál, és a munka is egysíkúbb egy állami hivatalban. Ezen kívül
találkozhatunk jogi asszisztensekkel a nonprofit- szektorban, jogi klinikákon,
jogsegély- egyesületeknél is, de számuk itt nagyon csekély, kb. a létszámuk 5
%- a látja el az ide tartozó feladatokat.
Magyarországon még nem állapítható
meg, hogy a végzett jogi asszisztensek hol találnak legkönnyebben munkát, mivel
nagyon kicsi a képesítettek száma. Sok tanuló emellett azért iratkozik be ilyen
képzésre, hogy az egyetemek jogi karaira való bejutást ezzel megkönnyítse,
mivel az alapvető jogi ismereteket az asszisztensképzés során megszerzi, néhány
tárgyból a teljesített vizsgát pedig az egyetemek elismerik. Emellett több jogi
karon a jogi asszisztensi bizonyítvány felvételi-mentességet biztosít.
Egyetlen meghatározást találunk arra
nézve, hogy mi a képzés célja, illetve milyen területeken való elhelyezkedésre
készít fel az iskolai oktatás, ez azonban arra korlátozódik, hogy felsorolja,
milyen állami szerveknél végezhet munkát a jogi asszisztens, illetve hogy
milyen feladatai lehetnek bírósági, ügyészségi, közjegyzői, önkormányzati, stb.
alkalmazásban. Itt csak visszautalnék a tanulmány első fejezetében tárgyaltakra,
ahol részletesen megvilágítottam ezt a témakört.
4. Mely
területeken tevékenykedhetnek jogi asszisztensek?
Az amerikai jogéletben négy nagy
terület van, ahol a jogi asszisztensek döntő hányada dolgozik. Mintegy 50 %-uk
polgári peres ügyekkel foglalkozik, 15 %-uk társaságok ügyeit intézi, 10- 10 %
pedig ingatlan- és örökösödési ügyeket visz. A polgári peres ügyek legtöbbje
szerződésekkel és kártérítésekkel kapcsolatos, ezek megfelelő elintézése
keretében a jogi asszisztens közreműködik a tények feltárásában, megvizsgálja
az üggyel kapcsolatban keletkezett iratokat, jogi vagy ténybeli kutatómunkát
végez. A peres eljárás során iratokat, beadványokat készít, az ügyvéd
felügyelete mellett megfogalmazza a legfontosabb dokumentumokat.
A gazdasági társaságokkal kapcsolatos
ügyekben a jogi asszisztens nélkülözhetetlen segítséget nyújt az ügyvédnek már
a társaság létrehozásától kezdve. Megírja a bejegyzéshez szükséges alapító
okiratokat, beszerzi a megfelelő adatlapokat, nyilatkozatokat; működő társaságok
esetén pedig ellátja a legkülönbözőbb feladatokat az adóügyi tanácsadástól
kezdve egészen a finanszírozási kérdésekig. Hasonlóképpen az ingatlanügyekben
is egészen eltérő feladatai lehetnek egy jogi asszisztensnek. Képviselheti
(természetesen nem a bíróság előtt) az eladót, a vevőt, a bérbeadót és a
bérbevevőt is, eligazítást nyújthat a lerovandó adók és illetékek kérdésében.
Örökösödési ügyekkel az amerikai jogi asszisztenseknek csak mintegy 10 %- a
foglalkozik. Ők vizsgálhatják meg, hogy egy végrendelet érvényes-e, illetve
hogy az örökösödési eljárás lefolytatásának nincs-e akadálya, közreműködhet az
örökösök felkutatásában. Természetesen mindezt csak ügyvéd felügyelete mellett
végezhetik, de jól látható, hogy minden területen a legváltozatosabb feladatok várnak
egy jogi asszisztensre.
Röviden tehát ennyiben foglalható
össze ennek a Magyarországon újnak számító professziónak a belső működése, bár
előfordulhat, hogy nálunk, az eltérő társadalmi és politikai környezet miatt,
egész máshogy fog alakulni a szakma fejlődése. Azonban mindenképpen hasznos, ha
már előre tudjuk, milyen jelenségek várhatók, így talán sok olyan hibát ki
lehet védeni, ami a nemzetközi kitekintés nélkül meglepetésként érhetné a
professzió képviselőit. A továbbiakban érdemes áttekinteni, más országokban
milyen szakmák léteznek, amelyek többé- kevésbé hasonlítanak a magyar jogi
asszisztensi professzióra; az elemzés is sok hasznos tanulsággal szolgálhat.
5. Más
országok hasonló professziói
Természetesen nemcsak az Egyesült
Államokban és Magyarországon találkozhatunk a jogi asszisztensekkel, Európa egy
sor más országában is szükség mutatkozott erre a szakmára. Ebben a fejezetben
Németország, Ausztria és Franciaország hasonló professzióit kívánom
megvizsgálni. Több helyen az eredeti elnevezést tartottam meg, mivel gyakran a
jogi asszisztenstől eltérő kifejezést használ az adott ország szakmai
nyelvezete, így a magyar fordítás nem biztos, hogy a legmegfelelőbb lenne.
Németországban már az 1970-es évek
elején ismert volt a Rechtspfleger, mint olyan hivatalnok, aki a
különböző jogszolgáltató szerveknél, túlnyomórészt a bíróságokon és az
ügyészségeken tevékenykedik. Ezért ott napjainkban már részletesen kidolgozott
szabályokkal, állandósult képzési formákkal és fontos érdekvédelmi szervekkel, egyesületekkel
találkozhatunk.
A német felfogás különbözőségére már
az elemzés elején ki kell térni: az egyik érdekvédelmi- tanácsadó egyesület
megfogalmazása szerint a Rechtspfleger jogász, nem pedig egyszerű
adminisztratív alkalmazott. Olyan szakjogász, specialista, akinek a tudása
inkább mélységében, mint terjedelmében nagy, tehát inkább csak egy- két
jogterületet ismer, de azt igen behatóan, nem pedig az adott jogrendszer
egészét. Azon a szakterületen, amelyen tevékenykedik, és amivel kapcsolatban képesítést
szerzett, önálló döntéshozatali jogosultsága van; ez a döntése sokszor
megalapozottabb, kidolgozottabb, mint amilyet egy ún. Volljurist (teljes
értékű jogász) meghozna.
A Rechtspflegerek eljárásuk
során szabadon és függetlenül dönthetnek, a bírákhoz hasonlóan csak a
törvényeknek és saját lelkiismeretüknek vannak alávetve. Mivel a döntési
szabadságuk ilyen nagy, ezért az általuk kiadott határozatok is a bírói
határozathoz hasonló jogerővel bírnak: döntésük megtámadható. A jogszolgáltatás
önálló orgánumai, gyakorlatilag bírói feladatokat látnak el, de már azelőtt,
hogy az ügy bírói szakaszba kerülne. Németországban minden bíróságon és
ügyészségen alkalmaznak Rechtspflegereket, ahol önálló és
felelősségteljes feladataik vannak.
A képzés némiképp hasonló a
magyarországihoz, szintén három éves, és különböző főiskolákon, szakiskolákban
lehet elsajátítani a szakma ellátásához szükséges ismereteket. Az elméleti
oktatás 21- 24 hónapig tart, míg a gyakorlati képzés 12- 15 hónapot vesz
igénybe, amit már a bíróságokon, ügyészségeken kell letölteni. Az egyes részek
időtartama, aránya, illetve az oktatott tárgyak listája mindig az adott
tartomány jogszabályaitól függ, de összességében a képzés a három iskolai évet
nem haladja meg. A sikeres Rechtspfleger- vizsga után, diplomával a
kezükben, jelentkezhetnek valamely felsőbb jogszolgáltató szervhez. A
felvételnek különböző feltételei vannak, pl.:
- német állampolgárság,
- főiskolai oklevél, vagy
államilag elismert, egyenrangú végzettséget bizonyító oklevél,
- büntetlen előélet,
- sikeres pályázati
anyag,
- eltérő életkori
feltételek (25. életév betöltése vagy legfeljebb 35 éves kor, stb.)
Viszont létezik egy érdekes
kötelezettsége is a sikeresen pályázó, kezdő Rechtspflegernek: a
felvételét követően öt éven át állami szolgálatban kell maradnia, ellenkező
esetben az –egyébként ingyenes- képzés díjának egy arányos részét meg kell
térítenie.
Tevékenységi körük, az amerikai
példához hasonlóan, rendkívül kiterjedt. Vannak olyan feladatok, ügycsoportok,
melyekben önállóan dönthet, teljes egészében az ő kezében van az eljárás,
felügyeli és irányítja az alá beosztott dolgozókat, míg más ügyekben csak
előkészítő, kisegítő jellegű a munkájuk.
Önállóan járhatnak el és dönthetnek
gyámsági és gondnoksági ügyekben, különösen, ha a gyámolt és a gyám között
érdekellentét van. Ekkor, mintegy a bíró helyett eljárva, őt tehermentesítve,
megkísérli megszüntetni az érdekellentétet, vagy megteszi a szükséges
intézkedéseket, cselekményeit és döntéseit határozatba foglalja, amivel szemben
jogorvoslatnak van helye. Hagyatéki ügyekben részt vesz a hagyatéki eljárásban,
megállapítja, hogy az öröklés feltételei fennállnak-e, örökösöket kutathat fel,
és megtehet más hasonló eljárási cselekményeket a hagyaték átadása és
felosztása érdekében. Ingatlanra vonatkozó bírósági végrehajtási eljárás esetén
elnököl az árverésen; más esetekben, megbízás alapján bizonyos ellenőrzési,
vizsgálati feladatokat is elláthat.
Ezen tevékenységi körökön túl rendes-
és választott bírósági alkalmazásban előkészítő feladatokat lát el, igyekszik a
bírót tehermentesíteni az adminisztratív, ítélkezéshez szorosan nem kötődő
tevékenységek alól. Ügyészségeken a végrehajtási eljárásoknál jut szerephez a Rechtspfleger.
E körben megtehet bizonyos intézkedéseket a követelésből eredő igények
érvényesítése, a pénzbírságok, pénzfő- és mellékbüntetések, eljárási költségek,
közlekedési bírságok beszedése területén. Ezek a feladatok mintegy átmenetet
képeznek az önálló és az “alárendelt” tevékenységek közt.
Ausztriában a Rechtspflegerek
a bírósági szervezet alkotmányjogilag is elismert tagjai. A szövetségi
alkotmány és Rechtspflegerekről szóló 1985-ös törvény rendelkezései
szerint a bíróság elé került ügyek meghatározott fajtái első fokon a
szakképzett asszisztensekhez utalhatók. Ezen ügyek elintézésénél csak az
ügyelosztásnál illetékes bíró utasításainak vannak alávetve. Itt látható a
német és az osztrák szabályozás egy lényeges különbsége: míg a német Rechtspfleger
csak a törvényeknek és saját lelkiismeretének van alávetve, addig osztrák társa
a felettes bíró utasításait is köteles betartani. Ez sokkal inkább megköti a
kezét, nincs akkora döntési szabadsága.
Ausztriában évente mintegy 3,2 millió
ügy kerül bíróság elé, ennek 19 %-át a bírák, 81 %-át pedig a Rechtspflegerek
intézik el! Látható, hogy egy jogrendszerben mekkora szerepe lehet a konkrét
ítélkezési tevékenységet nem folytató, ún. kisegítő személyzetnek. Jelentős
munkaterhet képesek a bíró hátáról levenni, ezzel is gyorsítva az eljárásokat,
és biztosítva szakszerű, ügyfélbarát ügyintézést. A 695 osztrák Rechtspfleger
egy harmada a nő, ez is érdekes adat, összehasonlítva az amerikai
számokkal. Ott a jogi asszisztens tipikusan női foglalkozás, 94 %- uk nő, addig
Ausztriában ez az arány csak egy harmad. Ennyire eltérően alakulhat egy szakma
sorsa, az adott társadalmi viszonyok tükrében.
Franciaországban az ún. greffier-k
látnak el hasonló feladatokat, akik tipikusan a kereskedelmi bíróságokon
tevékenykednek. Részt vesznek a tárgyalásokon törvény által meghatározott
esetekben, de ítélkező tevékenységet nem folytathatnak, csak a bíró munkáját
segíthetik. Jelenleg 191 kereskedelmi bíróságon 250 greffier dolgozik,
168 férfi, 82 nő, tehát itt is jóval nagyobb a férfiak aránya, Ausztriához
hasonlóan. 2000. január 1.-ig több kereskedelmi bíróság létezett, de egy
reformprogram keretében 36-ot megszüntettek. Az igazságügyi miniszter nevezi ki
a greffier-ket, munkájukat egyénileg vagy társaságban végzik.
Ahhoz, hogy valaki ilyen munkakört
tölthessen be, a jogi egyetem elvégzése után egy éves gyakorlaton kell részt
vennie egy kereskedelmi bíróságon, amely szakvizsgával zárul. Ennek sikeres
letétele után nevezi ki az igazságügyi miniszter greffier-vé, és
beosztja valamelyik bírósághoz. Itt azután két fontos funkciót tölt be:
egyrészt biztosítja az általa őrzött bírósági iratok eredetiségét, másrészt a
tárgyalás során a bíró asszisztenseként ő állítja ki és őrzi a
határozatokat. Ezen túlmenően bíróságon
kívüli feladatai is vannak egy greffier-nek. Vezeti a kereskedelmi cégek
jegyzékét, figyelemmel kíséri gazdasági és pénzügyi helyzetüket, állapotukat.
Hatáskörének egy részét átruházhatja az ún. jegyzőre, aki helyettesítheti őt a
tárgyalásokon, az őrzött iratokról pedig másolatot adhatnak ki. A greffier
minden évben összefoglalót, értékelést készít az adott kereskedelmi bíróság
tevékenységéről.
Az iménti rövid összefoglaló jó
példát mutathat akár a magyar jogalkotás irányába is. A szakma magyarországi
megjelenésével és elterjedésével időszerűvé fog válni a részletes jogi
szabályozás is. Ha pontosan meghatározná a jogalkotó, hogy mely területeken
milyen feladatokat láthat el a jogi asszisztens, megvalósulna az egyik
legtöbbet emlegetett cél: a bíró tehermentesítése. Mind az asszisztens, mind a
bíró pontosan tudná, melyikükre tartozik az adott ügy, a hatáskörök is teljesen
el lennének választva, ez pedig elősegítené a gyors és hatékony ügymenetet.
Ehhez természetesen mind a polgári, mind a büntető eljárási szabályokat meg
kellene változtatni, sőt a közigazgatás területén is át lehetne gondolni az egyes
beosztások feladatköreit. Ráadásként még egy pozitívuma lenne az ilyen
változtatásoknak: maga a szakma is vonzóbbá válna a jövő munkaerői számára,
többen választanák ezt a professziót hivatásnak, nem pedig csak ugródeszkának
tekintenék az egyetemek jogi karaira.
Források:
Barbara Bernardo: Paralegal- An Insider's
Guide to One of the Fastest- Growing Occupations of the 1990's, Peterson's
Guides, Princeton, New Jersey, 1993
http://silver.uni-miskolc.hu/univ/jogasz/jogiassz.htm
http://www.law.pte.hu/oktatas/jogi-asszisztens.html
http://www.staatsanwaltschaft-braunschweig.niedersachsen.de/rechtspfleger.htm
http://www.tic.de/mkrauel/rechtspfleger.htm
http://www.justiz.bayern.de/olgn/personal/berufe/rechtspfleger.htm
http://www.greffe-tc-paris.fr/generalites/greffier.htm
Köszönetet szeretnék
mondani továbbá Dr. Szabó Miklós egyetemi tanárnak (ME ÁJK Jogelméleti és
Jogszociológiai Tanszék) az általa rendelkezésemre bocsátott adatokért.