MIME-Version: 1.0 Content-Location: file:///C:/6086CF82/rothermel29b.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Rothermel
Dániel:
Hogyan nyerjük meg a
választásokat? Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályáz&oacu=
te;k
kézikönyve.
(Fordította, a jegyzeteket, az előszót és az
utótanulmányt írta Nót&aac=
ute;ri
Tamás. Szerkesztette és a kísérő
tanulmányt írta Németh György. Szeged, Lectum, 2006. 156 o.)
A politika Arisztotelésznél az emberrel
foglalkozó tudományok közül a legfontosabb, a
legelső: „A legfőbb és
leginkább vezető tudomány, ... az
államtudomány: ez szabja meg ugyanis, hogy milyen
tudományokra van szükség a városállamokban=
, s
hogy melyeket és milyen fokig kell mindenkinek tanulnia; látj=
uk,
hogy a legnagyobb becsben tartott képességek,
például a hadtudomány, a gazdaságtudomán=
y, s
a szónoklás művészete is alája
tartoznak.” Az alábbi rövid esszében egy
ókori kampánystratégiai iratot bemutatva
kívánok az arisztotelészi gondolat kapcsán
néhány szempontot felvetni.
A hivatalra pályázók kézikönyve=
(Commentariolum
petitionis) a ránk maradt
legrégebbi, Kr.e. 64-ben keletkezett kampánytaktikai irat. Eb=
ben Quintus Tullius Cicero az
antikvitás legkiválóbb szónokának, Marcus Tullius Cicer&oacu=
te;nak
öccse szolgál bátyjának tanácsokkal ahhoz,
hogy Marcus milyen úton és m&oacu=
te;don
nyerheti meg a consuli választáso=
kat,
és kerülhet a köztársaság legmagasabb
posztjára. A consuli választ&aacu=
te;sok
Róma életében kiemelkedő fontossággal
bírtak, hiszen meghatározók volt a Birodalom
politikájában, s döntően befolyásolták
Róma életét az elkövetkező esztendőben.=
A Commentariolum petitio=
nis-ban Qui=
ntus
intelmekkel látja el Marcust a két
vetélytárs, Catilina és An=
tonius
legyőzéséhez vezető út eszközeivel
kapcsolatban. Marcus személyére s=
zabva
gyűjtötte össze a consuli
tisztség elnyeréséhez szükséges
tudnivalókat. Elmondja, miként befolyásolhatja
(esetlegesen manipulálhatja) a tömegeket, hogyan tehet szert
ismertségre és népszerűségre a
választók között, biztosítva ezzel a
választók támogatását. A tisztség
elnyerése pedig azért mutatkozott nehéznek Marcus számára, mert ún. homo=
novus, vagyis új ember volt, ami azt
jelentette, hogy felmenői között nem volt olyan szemé=
ly,
aki komolyabb státuszt töltött volna be a római
államban, szemben két vetélytársával, ak=
ik
arisztokrata körökből származtak. A
levélként megírt feljegyzés szerzője, Quintus Tullius Cicero
tanácsait akként lehetne összefoglalni, hogy a tiszts=
ég
elnyerése érdekében a pályázónak
semmilyen trükktől, hamis ígérettől,
hazugságtól, és színleléstől nem sz=
abad
visszariadnia. Marcus =
Tullius
Cicero Kr.e. 63-ban el is nyerte a tisztséget, és
vélelmezhetjük, hogy a két testvér közö=
tti
szoros kapcsolatból eredően megfogadta Mar=
cus
testvére tanácsait.
A kötet második részében találhat&oacu=
te;
tanulmány az alkotás műfajával,
szerzőjével kapcsolatos kérdéseket tárgyal=
ja a
fordító: bemutatja Quintus &eacut=
e;s Marcus Tullius Cicero
karrierjét, a mű szerkezetét, a választások
társadalmi hátterét, majd rátér a
választási csalás (crimen ambitus) témájára. Nótári Tamás
fordítását és utótanulmányá=
;t
Németh György kísérő tanulmánya
követi, aki a köztársaságkori Róma
választási eljárását veszi
górcső alá.
A moralitás problematikája és létjogosults&=
aacute;ga
a politikában: e gondolat ötlött eszembe joghallgatóként Nótári Tamás és Né=
meth
György Hogyan nyerjük meg a választásokat? <=
span
class=3DGramE>című művének olvasása
közben. Moralitás – vagyis jó erkölcsö=
;k,
boni mores –mint olyan a politik&aacu=
te;ban
első ránézésre nemigen létezik. Nemcsak ma,
hanem kétezer éve sem volt ez másképp – ez
állapítható meg a moralitás
aspektusából összegzésként A
hivatalra pályázok kézikönyve
alapján. A mindennapok=
ban,
és különösen a most soron következő (mire e
sorok megjelennek, már lezajlott) 2006-os
országgyűlési választások kapcsán
számtalanszor hallhatjuk, hogy a politikusok a hatalom
megszerzése érdekében mi mindenre képesek, nem
riadnak vissza semmilyen eszköztől az elérni
kívánt cél érdekében. Ezek, mint
látni fogjuk, nem pusztán a XXI. századi magyar politi=
ka
sajátosságai, hanem már Cicero korában is jelen
voltak. A műből többek között az is kitűnik, =
hogy
egy több mint kétezer éves problémával
találjuk szembe magunkat, ha a moralitás oldalár&oacut=
e;l
közelítünk a témához. Amíg lesz polit=
ika
(és nem kell ahhoz a Delphoi jósdáig mennünk,
sőt, mindentudó üveggömböcskékre sincs
szükségünk ahhoz, hogy megjósolható legyen:
mindig is lesz hatalom és politika), nem beszélhetünk
politikai moralitásról, nemes egyszerűséggel azon
egyszerű oknál fogva, a politika nem a moralizálás
színtere. Másként megfogalmazva: nem a moralitás
jó-rossz értékduálja,
hanem a hatalmon lenni-ellenzékbe menni bináris kódja =
mentén kristályosodik ki.
Álláspontom szerint a politikumnak a társadalmi
mércével mért moralitást bizonyos szempontb&oac=
ute;l
már Rómában is nélkülöznie kellett, m=
ert
a rendszer másként nem, vagy csak elégtelenül
működhet. Az évenként esedékes római
választások során, különösen a szű=
kebb
értelemben vett kampányidőszakban azt tapasztalhattuk, h=
ogy
a jelöltek nem sokat törődtek a moralitással a
hatalomért vívott küzdelmük közepette. A hatal=
om
megszerzéséhez mindenekelőtt támogatókra v=
olt
szükség, amit különféle úton és
módon lehetett megszerezni és biztosítani. A quintus cicerói mondandó summázataként
olvashatjuk: Az ellenfelek lejáratásánál
fontosabb minél több barát megyerése. A rokonokon
kívül támaszkodni kell a tribust&aa=
cute;rsakra,
szomszédokra, cliensekre (a
családtól vagy az adott politikustól függő
szabadok), felszabadított rabszolgákra, sőt saját
rabszolgáira is. Ez utóbbiak természetesen nem
szavazhattak, de Quintus felhívja r&aacu=
te; a
figyelmet, hogy a politikus házából kiinduló
pletykák, rágalmak forrásai gyakran a családot
nagyon is jól ismerő rabszolgák.
A római honatyák, ha morális értékek
mezsgyéjére tévedtek, az érdekek egymásba
kapaszkodó hálózata miatt semmire sem mentek volna, nem
tudták volna akaratérvényesítő
képességüket célba juttatni,
következésképpen, fennakadtak volna a háló=
n. A
politikában nem volt megtehető a színfalak mögö=
;tt,
hogy ezzel vagy azzal a politikussal nem álltak szóba,
éppen az egymásrautaltság kényszere miatt ̵=
1;
nem véletlen, hogy a sajátos poltikai
szükségszerűség miatt megválasztása
előtt néhány évvel maga Marc=
us
Tullius Ciocero is
fontolóra vette az utóbb megvetett és veszedelmesnek
ítélt Catilina védelm&eacu=
te;t,
ami egy potenciális szövetség létrejött&eacu=
te;t
eredményezhette volna. Quintus Tullius Cicero azt tanácsolja, hogy a
közéleti tisztségek megszerzése
érdekében a pályázónak semmilyen
trükktől, hamis ígérettől,
hazugságtól és színleléstől sem sza=
bad
visszariadnia. Ha morálisak a politikusok, nem érnek el semmi=
t a
politika küzdőterén. Ha célszerűek, nem
morálisak. Jogos igény velük szemben, hogy
viselkedésükkel, tetteikkel mintegy példát mutass=
anak
a társadalomnak, de erről a célszerűség, az
elérni kívánt cél érdekében ab ov=
o le
kell mondani. Ha nem mondunk le, nem érj&=
uuml;k
el céljainkat (és ők sem). Felmerül a
kérdés, hogy nem legitimáljuk-e magunk helyett
immorális lépések sorozatára képvisel=
37;inket
az eredményesség érdekében?
Lényegében két kör állhatott már Ci=
cero
korában is szemben egymással. Az egyiket a társadalom
morális egésze adta, a másikat a politikum. Az egyik
kör tisztességet, eredményességet, érdekei=
nek
képviseletét várta a másik körtől, ez=
a
kör viszont nem ígérhetett tisztességes
döntéseket a politikai alkuk, manipulációk, a hat=
almi
érdekcsoportok, az egymásrautaltság és
érdekkapcsolatok hálózata miatt.
A hivatalra
pályázók kézikönyve álláspon=
tom
szerint nem pusztán a hivatalra pályázóknak adh=
at
tanácsokat, hanem hivatalukat megtartani, netán egy magasabb
pozíció eléréséhez is praktikus, gyakorl=
ati
tanácsokat adó kézikönyv. Megkerülhetetlen
gyakorlati útmutató a hatalom eléréséhez
és megtartásához vezető úthoz.
Véleményem szerint hiánypótló könyv=
et
foghat kezében az olvasó. A könyv nemcsak ókort&o=
uml;rténészek,
társadalomtudományokkal foglakozók
érdeklődésére tarthat számot, hanem a
korosztálytól függetlenül, a számos jegyzet
és magyarázó szövegnek köszönhetőe=
n, a
legszélesebb olvasóközönség figyelmére
is.