Szabó Kornél

A fiatalkori „sexual-reproduktiv-health”

néhány etikai, jogi kérdése

 

 

 

 

 

Ötven éve lehet „szex” reprodukció nélkül, 20 éve van reprodukciós szex nélkül, és ma már letetséges reprodukció a menopausa után, 60 éves kor felett.

A fiatalkori szexualitás, a prenatális diagnosztika és a magzati in utero terápia módszerei, a családtervezés, születésszabályozás napjainkban is alkalmazott destruktív („negativ”-nak nevezett módszerei), a fogamzásgátlás, a művi meddővététel és a terhességmegszakítás jogi szabályozása

számos nehezen megválaszolható, jogi és etikai kérdést vetnek fel. .

Újabbak az asszisztált reprodukció körébe tartozó módszerek (harmadik személy színrelépése), az embriókutatás, a szex-szelekció, az őssejtkutatás és végül a médiaslágere, a klónozás, a „halhatatlanság” biotechnológiai megoldása.

 

Ezen első közleményben a fiatalkori szexualitás néhány releváns kérdését

tekintjük át.

 

 

Az emberi szaporodás évezredek óta meghatározó kérdése minden humán társadalomnak, szabályok és egész szabályrendszerek alakultak ki.

         A témához kötődő etikai, jogi kérdések bizonyos szempontból tökéletesen azonos megítélés alá esnek a sporttal és a politikával. Nevezetesen mindenki beszél róla, mindenkinek van véleménye róla, és mindenki bizonyos benne, hogy ért hozzá. A többség szilárd elképzelésekkel rendelkezik, ezért a viták hevessége belátható időn belül nem fog csökkenni.

        

A kérdéskör egyik  legvitatottabb pontja a fiatalkori szexualitás.

 

Etikai és jogi szempontból is egy igen kényes területről van szó, hiszen napjainkban

a nemi érés de különösen a szexuális élet kezdete lefelé tolódó a reproduktív életszakasz extrem kezdeti végpontjára, sőt az alá a 10-11 éve korosztályba.

 

Ezen a jogilag „forró” területen számos megválaszolhatatlan kérdéssel találkozunk,

nem tudjuk, hogyan lehet megkerülni a szülői „beleegyzés” kérdését, hiszen

a serdülő, vagy még annál is fiatalabb gyakran szülei tudta nélkül létesít szexuális kapcsolatot, szülei tudta nélkül kér orvosi tanácsot.

 

Szomorú terület a nemi erőszak áldozatává vált kisgyermekek, személyiség, és adatvédelme.

 

 Az alábbiakban

 

 

A fiatalkori szexualitás kérdései

 

Közismert tény, hogy a javuló szociális és táplálkozási, nutritionalis feltételekkel párhuzamosan a fiatal lányok nemi érése az elmúlt évszázadban egyre alacsonyabb életkorra tolódott. Ezzel párhuzamosan a szexualitást sem veszi már körül a misztérium köde, sokkal könnyebb az információszerzés (internet, néhány évvel idősebb fiatalok stb.), a kortársak részéről is növekszik a nyomás az első szexuális élmény begyűjtésére.

         Természetszerűleg adódik a kérdés, a biológiai érettségen túl mikortól tekinthetünk érettnek egy embert/gyermeket/fiatalt szexuális kapcsolat létesítésére, esetleg életközösségi párkapcsolat kialakítására, végső soron pedig gyermek vállalására? A jogi szabályozáson kívül miféle külső és belső tényezők tesznek alkalmassá egy fiatalt az információk mérlegelésén alapuló, számára helyes döntés meghozatalára?

         Az elmúlt évekig a fiatalkori szexualitással foglalkozó tanulmányok főként a 15-19 éves korcsoporttal foglalkoztak, az e kor alatti nemi aktusok lehetőségét szigorúan a kriminalisztika tárgykörébe száműzve. Mégsem kerülhetjük meg a jelenséget, éppen növekvő gyakorisága okán. Helyesebbnek látszik a különböző fiziológiai, szociokulturális és jogi szempontok miatt három korcsoportban külön tárgyalni a kérdést: fiatal, közepes és kései adoleszcens életkori osztályokat felállítva. Míg a kései (18-19 évesek) és középső (15-17 évesek) csoportokba sorolás egyértelműnek látszik, a fiatal adoleszcens kor meghatározása nem alakult ki egyértelműen. Ide sorolhatjuk a 10-14 éveseket, de egyes szerzők külön csoportot hoztak létre a 10-11 évesek számára, főként fiziológiai éretlenségük miatt (1).

         Amennyiben egy fiatalt érettnek tekintünk a szexualitásra, akkor elsőként a test érettségét kell megvizsgálnunk, ez evidens alapfeltétel. A pubertással együtt járnak emocionális, kognitív és viselkedésbeli változások is, azonban ezeket már messze nem olyan könnyű számszerűleg paraméterezni, mint például a szexuálszteroidok szintjét vagy a másodlagos nemi jellegek kialakulását.  Közismert tény, a fiúk átlagban egy-két évvel később lépnek be a pubertásba. Lányoknál a nemi érettség talán legáltalánosabban elfogadott küszöbe az első menses megjelenése. Ez, a már említett életkori eltolódást okozó világtrendet is figyelembe véve, egyéni és környezeti faktoroktól függően általában 11 és 14-15 éves életkor között következik be.  A menses megjelenése ugyanakkor csak a leglátványosabb jele a nemi érésnek, de ezzel még nem teljes a kép. Vázizomrendszeri, csontrendszeri változások, az emlő és az uterus fejlődése ekkorra még nem fejeződtek be. Hiányosságok mutatkoznak a lubrikáció terén is, tehát ebben a korban egy felnőtt férfival történő aktus a pszichés sokkhatáson túl komoly fájdalmat is okoz, valamint a szöveteket traumatizálhatja. Ráadásként az érpálya megnyílásával járó sérülések nagyobb gyakorisága a szexuális úton terjedő betegségek átvitelét megkönnyíti. Mindezeket összefoglalva elmondhatjuk, 14 éves életkor alatt a lányok még nem érettek fiziológiailag a nemi aktushoz. A 15-17 évesek közt azok a lányok, akik relatíve korán tapasztalták meg első mensesüket (11-13 évesen), testileg már elég érettnek mondhatók, de később menstruáló társaik még nem. A 18. életév betöltésével gyakorlatilag minden lány belép az élettanilag alkalmas szakaszba.

         Fiúk esetében a nemi érés általában a 12-16. életév között zajlik (ellentétben a leányok 10-14. életévével), ennek első fázisa a test fizikai növekedése és fejlődése, az első ejakuláció (semenarche) ezt 12-24 hónappal követi csak. A fiúknál is megfigyelhető a semenarche idejének egyre korábbra tolódása a társadalmi jólét függvényében (például Maliban 16.8 év az átlag, az Amerikai Egyesült Államokban ugyanez 13.4 év). Az adoleszcens fiúk testi jegyeiket tekintve világátlagban a 16-17. életévükre válnak férfivá (2). Penetratív szexuális aktusra a férfi nemi szervek már jóval a semenarche és a herék mértének végleges elérése előtt alkalmassá válnak. Mindezek rávilágítanak arra, hogy a testileg még nem teljesen kifejlett fiúk esetében lezajlott szexuális aktus számukra nem jelent akkora veszélyt a szexuális úton terjedő betegségek szempontjából (kisebb penis, ezáltal a hámsérülések kisebb veszélye), továbbá kisebb a partner teherbe ejtésének valószínűsége is (alacsonyabb spermiumszám, semenarche előtt orgazmus ejakuláció nélkül). A probléma itt későbbi férfivá szocializálódásukban és helytelen magatartásminták elsajátításában rejlik inkább.

         A lányok fertilitása a menarchét követő első években viszonylagosan alacsony, köszönhetően a hosszú, rendszertelen, sokszor anovulációs ciklusoknak. Ilyenkor az esetlegesen megfogant terhességek vetélési kockázata is magasabb. Különválik ezáltal a nemi aktusra való alkalmasság és a gyermekszülésre való alkalmasság, utóbbi a korán serdülő lányok esetében a 15-16. életévre tehető, később serdülő társaiknál a 18. életév környékére. Ez a korai gyermekszülést érdemnek, elvárásnak tartó társadalmakban okozhat feszültségeket, kiváltképp a későn érő lányok számára. A még nem alkalmas életszakaszban teherbe eső lányoknál szignifikánsan magasabb a terhességet és szülést komplikáló szövődmények felléptének esélye. Ilyenek különösen a terhességi hypertonia, elhúzódó tágulási szak, téraránytalanság, urogenitális fistulák kialakulása, postpartum vérzés, koraszülés, alacsony születési súly, magasabb perinatalis morbiditás és mortalitás.

         Továbblépve a testi jegyeken, a serdülő fiatal agyi struktúrájában is fejlődés tapasztalható, aminek következtében másként éli meg érzelmeit és interperszonális kapcsolatait. Változik az empátia és a szociális kötődés tartalma is. Befolyásolják a viselkedésmintázatot a nemi hormonok (lányoknál a női szexuálszteroidok némileg libidocsökkentő hatással is vannak, míg fiúknál a beinduló tesztoszterontermelés hirtelen és nagymértékben emeli a szexuális vágyat). 10-12 éves kor előtt a prefrontális agyi kéreg még nem éri el végleges fejlettségét. Ez az a terület, mely az impulzuskontrollért, komplex gondolkodásmintákért és absztrakciós képességekért felelős. Körülbelül 12-14 éves lányokban és 13-15 éves fiúkban alakul ki az a képesség, amely segítségével a környezet ingereit megfelelő társadalmi és egyéni kontextusban képesek értékelni, azokra adekvát érzelmi válaszokat adni. A felnőttkorra jellemző, végleges absztrakt gondolkodási fenotípus leányoknál 14-16, fiúknál 15-17 éves korban állandósul.

         Továbbra is nyitott a kérdés, mikortól tekinthetünk valakit elég érettnek a szexualitáshoz és esetleg ennek folyományához, a gyermekvállaláshoz. Az mindenképpen elmondható, 14 éves életkor előtt sem testileg, sem kognitív szempontok alapján nem alkalmasak a fiatalok erre. Jóval magasabb a sérülések, fertőzések esélye, nehezen védik meg egészségüket és jogaikat. Többnyire 15-17 éves korban játszódik le az első nemi aktus, ekkorra jó esetben már alkalmasak többé-kevésbé a fiatalok minderre, de ideális esetben a 18. életév az, amikor már elég stabil élettani és mentális háttér birtokában vághatnak bele párkapcsolati életük testi fejezetébe.

 

 

 

 

 

 

 

Irodalom

1. Dixon-Mueller R. How Young Is „Too Young”? Comparative Perspectives on Adolescent Sexual, Marital and Reproductive Transitions.  Studies In Family Planning 2008;39:2-9.

2. Barker, G.

What About Boys? A literature Review on the Health and Development of Adolescent Boys.

2000, Geneva: World Health Organization.

3. Füzesi K A magzati és újszülöttsebészet lehetőségei hazánkban. Sikerek és gondok. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle 2004;8: 256-260.

 

4. Füzesi K. Praenatalisan diagnosztizált anomáliák elbírálása és sebészeti  megoldása. Lege Artis Medicinae 1996;6: 416-419.