MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C84109.A67A1970" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C84109.A67A1970 Content-Location: file:///C:/1E4552A2/szalai32b.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Szalai András
Minősített
többség a törvényhozásban az Európai
Unió tagállamaiban
A minősíte=
tt
többség meghatározása Magyarországon az
1989-1990 között lezajlott események alapjaiban
változtatták meg hazánk politikai- és
alkotmányos berendezkedését. A jogállamis&aacut=
e;g
kiépítésének eredményeképpen olyan
intézmények jelentek meg a magyar jogrendszerben, amelyek a
demokratikus országokban évtizedek óta jelen voltak
és amelyek ugyan korábban léteztek Magyarország=
on
is, de a szocialista rendszer jellegénél fogva kiiktatta
őket a politikai rendszerből (pl. Állami
Számvevőszék, köztársasági elnöki
intézmény). Vannak olyan intézmények is, amelyek
korábban nem voltak részei a magyar alkotmányos
berendezkedésnek sem 1848 után sem 1945-1949 között=
, de
az európai demokratikus országok alkotmányaiban gyakran
találkozhatunk velük. Legnyilvánvalóbb pél=
da az
ombudsmani intézmény vagy az
alkotmánybíróság.
Jelen tanulmányban minősített többségen olyan szavazati arányt értünk, amely a kormánypá= rt és az ellenzék kompromisszumát igényli a parlamentben a döntéshozatal során. Ez lehet kétharmados, háromötödös vagy más minősített többség is, az alapvető jellemzője, hogy a kormánytöbbség az ellenzék nélkül nem képes ezekben a kérdésekben egyedül döntést hozni. Le kell azonban szögeznün= k, hogy nyilvánvalóan amennyiben egy kormány minősített többséggel rendelkezik a törvényhozó hatalomban, akkor az ellenzék nélkül is képes akaratát érvényesíteni szinte bármely kérdésben[1], hacsak nem kívánja saját magát korlátozni és konszenzusra törekedni[2]. A minősített többséghez kapcsolódó alkotmányos szabályokból indulunk ki és ezeket kívánjuk meg bemutatni a dolgozatban, azt feltételezve, hogy többnyire egy kormánypárt (koalíció) = csak abszolút többséggel rendelkezik a parlamentben.
A minősített többséghez kötött törvényhozás és a kisebbségi vétó a konszenzusos demokráciák sajátossága, mivel a kormány és az ellenz&eacut= e;k kompromisszumát kívánja meg a legfontosabb törvények, döntések meghozatalakor[3]. A többségi demokráciákban a parlamenti abszol&uacut= e;t szuverenitás érvényesül, amelyben a kormánytöbbség korlátozhatatlan, ezért nem létezik a kétharmados többséghez kötött törvényhozás. Nem célunk, hogy elhelyezzük a vizsgált országokat ezekben az modellekben, figyelmünk kizárólag egyetlen szempontra koncentrál, a minősített többséghez között döntéshozatalra.
Nyugat - Európa=
Az országok bemutatásának első szereplője az Egyesült Királyság, amely az összes többi állam közül az egyik legkülönlegesebb a „kétharmadosság” szempontjából, miv= el a többségi demokráciák egyik modelljének tekinthető, ezért ebben az országban a minősített többséghez kötött jogalkotást és döntéshozatalt nem fogjuk megtalálni.
Az Egyesült Királyság történeti (íratlan) alkotmánnyal rendelkezik, ennek következtében nem tudunk megvizsgálni egy konkrét törvényt. Ráadásul nehéz kiválasztani, hogy milyen jogforrásokból áll valójában Anglia alkotmánya[4]. Összességében elmondható, hogy az Egyesült Királyságban a parlament (vagyis a kormánypárti többség) bármit megtehet, az ellenzéknek nincs lehetősége arra, hogy megakadályozzon egy javaslat törvényerőre emelkedését. Ismeretlen tehát a minősített többséghez kötö= tt döntéshozatal, a kormánypárt –amely a pártrendszer logikájából egy pártot jele= nt- keresztül tudja vinni akaratát a parlamentben.
Az 193= 7-ben született ír alkotmány sem tartalmaz különösebben szabályokat a minősített döntéshozatal vonatkozásában. A nemzeti parlament (Oireachatas) mindkét kamarája (Képviselőház-Dáil Éireann és a Szenátus-Seanad Éireann) főszabály szerint a jelenlevő és voksot leadó tagjai többségének szavazatával határoz. Írországban tehát az ellenzék nem rendelkezik -hasonlóan Angliához - olyan lehetőséggel, amely gátolná a kormánypártot a törvényhozó hatalomban javaslatainak keresztülvitel= ében[5]. =
N&eacu= te;hány kivételt találhatunk csak az alkotmányban. Az elnö= ;k elleni vádemelési javaslatot a parlament összes tagjának kétharmados többségével meghozott határozatban lehet kezdeményezni és az elnök elmozdítása is ugyanilyen többséggel történhet csak meg. Ennek az oka nyilvánvalóan az, hogy az elnököt a nép választja meg Írországban, a legitimációja nem a parlamenttől származik, ezért annak egyszerű többségével nem is mozdítható el a hivatalából még az elnök felelősségére hivatkozva sem. A másik kivé= tel a főszabály alól, hogy az Oireachtas kivételes szükséghelyzetben bármelyik kamarája zárt ülést tarthat, jelenlevő tagjai kétharmadának határozatával. Az alkotmány megváltoztatásához népszavazás szükséges Írországban.
Az alkotmányok típusai közül a történeti a= lkotmány klasszikus példája Anglia volt, míg a kartális (írott) alkotmányra a legjobb példaként általában Franciaországot szokták megjelöl= ni. A forradalmak országának több, mint 15 alkotmánya volt. Jelenleg az V. köztársaság 1958. évi október 4-i alkotmánya a hatályos alaptörvé= ;nye Franciaországnak.
Az org= anikus törvények tölti be azt a szerepet, amit hazánkban a kétharmados törvények, mivel ezek részletezik, hajtják végre az alkotmány egy-egy intézményét. Ilyenek a pl. köztársas&aacut= e;gi elnök megválasztásáról, bizonyos tisztségek, mandátumok helyettesítésének feltételeinek meghatározásáról szóló törvények, de az organikus törvénnyel megállapított feltételek szerint szavazza meg a parlament a költségvetési törvénytervezetet is.
Azokat= a törvényeket, amelyeket az alkotmány organikus jellegűnek minősít más eljárási módon alkotja meg a törvényhozó hatalom. A francia alkotmány szerint az a ház, amely elé először terjesztik az ilyen törvényjavaslatot, csak tizenöt nap elteltével kezdheti meg annak tárgyalását. Amennyiben nincs egyetértés a két ház között a Nemzetgyűlés az utolsó olvasat során csak abszolút többséggel fogadhatja el a szöveget. Az organikus törvények csak az Alkotmánytanács alkotmányossági vizsgála= ta után hirdethetőek ki.
Az org= anikus és a magyar kétharmados törvények hasonlóak abból a szempontból, hogy az alkotmány tehermentesítését szolgálják[6] azonban a magyar szabályozástól eltérően az organikus törvények nem kívánják meg a konszenzust a törvényhozó hatalomban, mivel –bár az általános döntéshozatalnál szigorúbb- de mégis csak abszolút többséget igényelnek.
Ha tovább vizsgáljuk, hogy milyen korlátokat állít az alkotmány a kormány számá= ;ra a jogalkotásban, akkor azt láthatjuk, hogy a végrehajtó hatalom dominanciája jellemző Franciaországban a törvényhozáshoz képest.= Nem pusztán arról van szó, hogy a félprezidenciális kormányzati rendszerből adódóan az államfőnek nagy tekintélye és erős jogkörei vannak valamint nagyobb súlya a miniszterelnökhöz képest, hanem arról is, hogy a kormány, programjának végrehajtása érdekében, kérheti a parlament felhatalmazását ahhoz, hogy meghatározott időtart= amra rendelet (ordonnance) útján hozzon olyan döntések= et, amelyek törvényi kompetenciába tartoznak. A rendeleteket= az Államtanács véleményének kikérése után a Minisztertanács bocsátja= ki.
Az alkotmány módosításának lehetősége már korlátozottabb más törvényekhez képest. Az alkotmány megváltozatására vonatkozó javaslatot ugyanis mindkét háznak el kell fogadnia és népszavazásnak kell megerősítenie. A francia alaptörvény lehetőséget biztosít arra is, ho= gy népszavazás nélkül történjen meg az a= lkotmánymódosítás. Nem szükséges a népszavazás, ha az államfő úgy dönt, hogy az alkotmánymódosítás tervezetét a kongresszusként összehívott parlament elé terjesz= ti, ilyenkor a leadott szavazatok háromötödös többsége szükséges annak elfogadásáho= z. Vannak olyan kérdések, amelyek nem módosíthatóak az alkotmányban. Nem képez= heti alkotmánymódosítás tárgyát a köztársasági államforma és nem folytatható le alkotmánymódosítási eljárás akkor sem, ha az a területi sérthetetlenséget érintené.
A Holl= and Királyság alkotmánya szűkszavú a minősített többséget illetően. Az egyik megjegyzésünk a kétharmadosság vonatkozásában az államformából következik. A trónörökléssel kapcsolatosan felmerül kérdések megvitatása ugyanis kétharmados többséget követel meg a képviselőktől. A trónöröklésbő= ;l való kizárás illetve trónörökös hiányában az utód kijelölésének tárgyában is a leadott szavazatok kétharmadának többségével hozható meg a döntés. A másik szabályt a minősített többségre vonatkozóan a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos= an tartalmazza a holland alkotmány. A nemzetközi szerződéseket főszabály szerint a parlament hozzájárulása nélkül nem hirdetik ki és, ha a szerződés olyan rendelkezéseket tartalma= z, melyek eltérnek az alkotmánytól a hozzájárulás csak a kamarák kétharmados többségének szavazatával adható meg. Az alkotmánymódosításhoz is a leadott szavazatok legalább kétharmados többsége szükség= es a holland alkotmány értelmében.
A Luxe= mburg Nagyhercegség 1868-as alkotmánya is általános szabályként abszolút többséget ír elő a Képviselőházban. A minősített többséget a luxemburgi alaptörvény is az alkotmánymódosítás esetén írja elő. Az alkotmánymódosításhoz a Képviselőháznak két egymást követ!= 7; szavazás során kell elfogadnia a javaslatot tagjai legalább kétharmadának többségével.= Az első szavazáskor a parlament által elfogadott tervezetet népszavazásra kell bocsátani, és ebben az esetb= en nincs szükség a Képviselőház második szavazására, ha a parlament tagjainak több, mint egynegy= ede vagy huszonötezer választópolgár kéri. Az alkotmány megváltoztatásához az érvényes szavazatok többsége szüksége= s.
A konszenzusos demokráciák legjellemz= 337;bb példája a Belga Királyság, amelynek 1831= -ben lépett hatályba az alkotmánya. Az 1968-1971 között létrejött négy nyelvi régi&oacut= e;[7], három régió[8] és három kulturális közösség[9] létrejötte egyértelmű bizonyítéka ann= ak, hogy Belgiumban a megosztottság miatt nagyfokú kompromisszum szükséges az ország egységének megőrzéséhez. A törvényhozó hatalom kamarái (Képviselő Kamara, Szenátus) az alkotmányban meghatározott bizonyos esetekben a képviselők francia és holland nyelvű csoportot alkotnak. A nyelvi-kulturális és etnika megosztottság miatt a belga alkotmányban sok olyan rendelkezést talá= lhatunk, amely minősített döntéshozatalt követel meg valamilyen szempontból.
Az uralkodó nem lehet a két kamara hozzájárulása nélkül egyidejűleg más ország államfője. A döntéshez a kamarák kétharmados szavazata szükséges. Kétharmados többséget ír elő az alaptör= vény a képviselővel szemben indított büntetőeljárás esetén. Az alkotmány szerint az a kamara dönt minősített többséggel, amelynek tagja a képviselő.
Az alkotmány 4. cikke értelmében a négy nyelvi régió határai csak a kamarák minden nyelvi csoportjában leadott többségi szavazattal elfogadott törvénnyel változtatható meg, a két nyelvi csoportban leadott támogató szavazatok aránya el kell érje a szavazatok kétharmadát. A belga alkotmány ezen cikke tartalmazza az egyik döntéshozatali formát, ugyanis az alkotmányban megtalálható egyes törvényeket a 4. cikkben megállapított mód= on kell meghozni. Számtalan rendelke= zést találhatunk a belga alaptörvényben, amely a 4. cikkben leírt döntéshozatalt tartalmazza. A teljesség igénye nélkül példaként említü= nk meg ezek közül néhányat. A következő törvényeket ilyen szavazati aránnyal és mó= don kell meghozni. Belgium régiói tartományokból állnak, bizonyos területeket a tartományokra való felosztás alól törvény vonhat ki, közvetlenül a végrehajtó hatalom alá rendelh= eti őket és saját jogállást biztosíthat= a számukra. A szövetségi hatalom olyan ügyekben rendelkezik hatáskörrel, amelyeket az alkotmány vagy törvény a hatáskörébe utal, így a régiók vagy a közösségek a szövetséghez nem tartozó kérdésekben szaba= don dönthetnek a 4. cikk szerinti szavazással megalkotott törvény értelmében[10].= A közösségek és a régiók kormányainak összetételét és működését is ilyen törvény szabályozza[11].= A 4. cikk szerint kell elfogadni az Alkotmánybírós&aacut= e;g működéséről, hatáskörér!= 7;l szóló törvényt[12].= A finanszírozással kapcsolatosan is találunk ilyen törvényeket, hiszen a 4. cikk szerint fogadják el a fran= cia közösség és a flamand közösség valamint a régiók tekintetében a finanszírozási rendszert.
A belga alkotmány nem csak a kétharmados törvényhoz&aacut= e;s és döntéshozatal következtében tekinthet!= 7; a konszenzusos demokrácia egyik modelljének, hanem a kisebbségi vétó intézményének lehetősége miatt is. A költségvetésen valami= nt a speciális többséget igénylő törvények kivételével egy nyelvi csoport tagjai háromnegyedének aláírásával ellátott indítvány megállapíthatja, hogy= egy adott javaslat súlyosan sérti a közösségek közötti kapcsolatot. Ebben az esetben ugyanis felfüggesztik a parlamenti eljárást, és az indítványt átadják a minisztertanácsnak, amely véleményezi azt.
Az alkotmány felülvizsgálatáról szóló VIII. cím tartalmazza az alaptörvény módosítására vonatkozó szabályoka= t. A törvényhozó hatalom hatáskörébe tarto= zik az alkotmánymódosítás, amennyiben ennek szándékát a parlament kijelenti, akkor két új kamara összehívására kerül sor. A módosításhoz a tagok legalább kétharmadának jelenléte és ugyanilyen arányú szavazattöbbség szükséges.
A kons= zenzusos demokrácia mintája azonban ezeknek a szabályoknak ellenére sem biztos, hogy egyben marad, hiszen egyre inkább kezelhetetlenné válnak a belga politikát megoszt&oacut= e; etnikai, nyelvi törésvonalak.
Az 194= 9-es Bonni alaptörvény volt hivatott Németország redemokratizálására. A Grundgesetz szövetsé= ;gi államot dekralált, amely kevésbé a region&aacut= e;lis eltéréseken, inkább politikai megfontolásokon nyugodott, mivel az államhatalmi ágak szétválasztása mellett a területi hatalommegosztást is biztosítja[13].=
Mindez=
ekből
kifolyólag az alkotmánymódosítás
nagyfokú konszenzust igényel, mivel a Szövetségi
Gyűlés és a Szövetségi Tanács tagjai
kétharmadának szavazata szükséges hozzá. A
német alaptörvény is tartalmazza a többi orsz&aacut=
e;g
alkotmányához hasonlóan az általános sza=
bályt,
hogy a határozathozatalhoz a leadott szavazatok többsége
szükséges. Kivételt jelent a nyilvánosság
kizárásának elrendelése a Szövetségi
Gyűlésben, mivel ehhez kétharmados
szótöbbséget kíván meg az alkotmány=
. A
Grundgesetz is tartalmazza azt a szabályt, hogy a
köztársasági elnökkel szemben a
vádemelési határozathoz kétharmados
többség szükséges. A törvényalkot&aacut=
e;s
folyamatában a második kamarának nagyobb súlya =
van,
mint Angliában vagy Franciaországban. Vannak olyan
törvények, amelyek elfogadásához a Szövets&e=
acute;gi
Tanács beleegyezése szükséges. Amennyiben a
törvényhez nem kell a második kamara
hozzájárulása, óvást emelhet. Ha az
óvást a Szövetségi Tanács
szavazattöbbséggel fogadta el, akkor ezt elutasíthatja a
Szövetségi Gyűlés többségi szavazattal.
Abban az esetben viszont, ha az óvást a Szövetségi
Gyűlés kétharmados szavazattöbbséggel fogadta
el, a visszautasításhoz a
Szövetségi Gyűlésben kétharmados
többség, de legalább a Szövetségi
Gyűlés tagjai többségének szavazata
szükséges[14].
Az Osztrák Köztársaság szövetségi alaptörvénye a legfontosabb alkotmányjogi szabály= okat tartalmazza, de mellette léteznek alkotmánytörvén= yek, amelyek szintén elsődleges jogforrásnak minősülnek.
A Nemz= eti Tanács az általános szabály szerint a határozatait a leadott szavazatok abszolút többségével hozza meg[15].= A második kamarában –amely a tartományok képviseletére hivatott- a határozathozatalhoz szintén abszolút többség szükséges, d= e a Szövetségi Tanács az ügyrendjét a leadott szavazatok legalább kétharmados többségével fogadja el.
Az alkotmánytörvényeket a Nemzeti Tanács a jelenlévő tagok kétharmadának többségével fogadja el. Amennyiben az alkotmánytörvény korlátozná a tartom&aacut= e;nyok törvényhozó és végrehajtó hatáskörét a Szövetségi Tanács jelenlevő tagjainak kétharmados hozzájárulá= ;sára is szükség van.
Az osztrák alkotmány is tartalmaz kétharmados törvényeket, amelyek részletszabályokat állapítanak meg. A külföldön történő szavazásról szóló szabályokat kétharmados törvény állapítja meg. A Nemzeti Tanács ügyrendjét= is olyan szövetségi törvény szabályozza, amelyet kétharmados többséggel fogadnak el.
A köztársasági elnököt a megbízatásának letelte előtt népszavazás útján mozdítható el tisztségéből. A népszavazásra akkor ker&uu= ml;lhet sor, ha a Szövetségi Gyűlés (a Nemzeti Tanács és a Szövetségi Tanács együttes ülése) ezt kívánja. A Szövetségi Gyűlés összehívásához a Nemzeti Tanács jelenlévő tagjainak kétharmados többs= égének indítványa szükséges. Az államfő elle= ni vádemelési határozat meghozatalához mindkét kamara jelenlevő tagjainak kétharmados többségének szavazatára van szükség[16].=
Min= 37;sített többséget ír elő Ausztria alkotmánya a tartományi gyűlés feloszlatásához[17], hiszen ehhez a Szövetségi Tanács jóváhagyása szükséges jelenlevő tagja= inak kétharmados többségének szavazatával.
Dél-Euró=
pa
Portug= ália alkotmányában megtaláljuk a kétharmados törvény kategóriáját, mivel ezeknek a jogforrási hierarchiában is nagyobb jogerőt tulajdonít az alaptörvény.
Az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokat szabályozó törvényeke= t a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával alkotják meg, de kétharmados törvénybe kell foglalni a katonai személyek, ügynökök alapvető jogainak korlátozásáról szóló törvényt is.
Portug= áliában is a köztársasági elnökkel szemben a vádemelés a nemzetgyűlési képviselők kétharmados többségének szavazatával történik.
Az alkotmány módosításához is a portug&aacu= te;l alaptörvény a képviselők kétharmadának szavazatát követeli meg.
Hasonl= óságokat fedezhetünk fel a francia és a spanyol alkotmányban. A spanyol alaptörvény Franciaország alkotmányához hasonlóan lehetővé teszi meghatározott formában a törvényhozó hatal= om átruházását a kormányra valamint megtaláljuk Spanyolország alkotmányában is az organikus törvények kategóriáját.
Az org= anikus törvények elfogadásához a Képviselőház abszolút többségé= nek egyetértése szükséges. Az organikus törvények tárgyát az alapvető jogok és szabadságok, az autonómia statútumok[18],= az általános választási rendszer és m&aacut= e;s az alkotmányban előírt esetek[19] képezik.
Az alkotmánymódosításához nagyfokú konszenzusra van szükség a kormány és az ellenzék között, mivel mindkét kamara részéről háromötödös többség szükséges. Amennyiben a két kamara között nincs egyetértés, egyeztető bizottságot kell létrehozni, amely egy szöveget terjeszt elő, amit mindkét kamara szavazásra bocsát. Amennyiben nem sikerült elfogadni a javaslatot, de a szöveg megka= pta a Szenátus abszolút többségének szavazatát, akkor a Képviselőház kétharmad= os többséggel elfogadhatja a módosítást.
Az alkotmány megváltoztatásán kívül a képviselők kompromisszuma szükséges az alkotmánybíróság tagjai egy részé= nek megválasztásánál, mivel a király által kinevezett alkotmánybírák[20] jóváhagyásához a Képviselőház és a Szenátus háromötödös többsége szükséges.
Az Ola= sz Köztársaság alkotmánya az államfő vonatkozásában követeli meg a képviselők konszenzusát. A köztársasági elnököt a parlament választja meg[21] tagjai együttes ülésén kétharmados többséggel. A magyar alkotmányhoz hasonlóan az ol= asz köztársasági elnök esetén is elegendő a harmadik forduló után az abszolút többség.= Az államfő felelősségre vonása viszont elt&eacu= te;r a magyar szabályozástól, mivel az olasz alkotmá= ny nem minősített, hanem abszolút többséget követel meg a köztársasági elnök vád alá helyezéséhez.
Az alkotmánymódosításhoz mindkét kamara tag= jai szavazatának abszolút többsége szüksé= ges és az ilyen törvényt bizonyos esetekben népszavazásra kell bocsátani[22], kivéve ha a törvényt kétharmados többséggel fogadta el mindkét kamara.
Gö= ;rögország alaptörvénye nagyfokú kompromisszumot kíván meg több esetben is a képviselőktől. Ez a konszenzus –mint látni fogjuk- nem merül ki a kétharmados t&a= acute;mogatottságban, hanem gyakran ennél is többet követel meg: a háromötödös többséget.
A görög alkotmányban vannak olyan törvényhozási tárgyak, amelyek elfogadásához minősített többség szükséges. Egy részük olyan törvény, am= elyhez nem elegendő a kétharmados támogatottság, hanem a képviselők háromötödének konszenzusa ke= ll annak elfogadásához.
A görög alkotmány lehetővé teszi, hogy más államokkal való együttműködés érdekében nemzetközi szerződések útján nemzetközi szervezetekre alkotmányos hatásköröket ruházzanak. Az ilyen szerződést ratifikáló törvény elfogad= ásához az összes képviselő háromötödös többsége szükséges. A törvényhozó hatalom adhat politikai bűncselekményekre közkegyelmet az összes képviselő háromötödös többségével elfogadott törvény formájában. A parlamenti képviselők kétharmadának támogatottságát követ= eli meg az alkotmány a külföldön élők választójogának gyakorlásáról szóló törvény megalkotásához. Háborús helyzet, külső és belső fenyegetettség esetén a kabinet javaslatára a parlament ostromállapotot rendelhet el, rendkívüli bíróságokat állíthat fel és felfüggesztheti az alkotmány egyes rendelkezéseit az összes képviselő háromötödének szavazatával elfogadott határozattal.
A köztársasági elnök megválasztása is nagyfokú konszenzust igényel. Az államfő megválasztásához az összes képviselő kétharmadának támogatása szükséges. Érdekes módon, amennyiben a sikertelen első fordul&oacut= e;t követő második szavazás alkalmával sem szerzi meg a jelölt a kétharmados támogatottságot a harm= adik fordulóban az összes képviselő háromötödös szavazata szükséges. Ha sikertelen a harmadik forduló is a parlamentet feloszlatják és új választásokat kell kiírni. Az alakuló ülés háromötödös többséggel szavaz az államfő megválaszt&aacu= te;sáról, ennek sikertelensége esetén az abszolút, majd az esetl= eges harmadik fordulóban a relatív többség is elegendő. Az elnök elleni vádemeléshez és bírósági eljárás megindításához az összes képviselő kétharmados többsége szükséges.
Az államfőhöz kapcsolódik a népszavazás kitűzésének jogköre, amellyel az elnök a képviselők abszolút többségének határozata után élhet, ugyanakkor a parlament á= ltal jóváhagyott, lényeges társadalmi kérdést szabályozó javaslatról tartott népszavazás kitűzéséhez a képvisel&= #337;k háromötödének támogatottsága szükséges.
V&eacu= te;gül elmondhatjuk a görög alaptörvényről is, hogy az alkotmánymódosításhoz a parlamenti képviselők háromötödének szavazata szükséges.
Er!= 7;teljes kormánydominancia jellemzi Málta alkotmányos-politikai rendszerét. Ezt nem csak az bizonyítja, hogy az alkotmányban csak alig találunk olyan rendelkezést, am= ely minősített többséget igényelne, hanem az is, hogy a választásokra vonatkozó szabályok eredményeképpen az alaptörvény póthelyeket biztosít a kormánypárt számára.
Az 1964-től független állam kormányformája parlamentáris köztársaság, amelyben formál= isan a végrehajtó hatalom feje az államfő, de a hatáskörök legnagyobb részét a miniszterelnök illetve a miniszterek javaslatára gyakorolja. Érdekessége az alkotmánynak, hogy a Képviselőházban az ellenzék vezetőjét= a köztársasági elnök nevezi ki[23] és amennyiben úgy látja, hogy a vezető elvesztett= e az ellenzék támogatását vissza is vonhatja a kinevezést.
Az alkotmány néhány rendelkezése tartalmazza a minősített többséget igénylő kérdéseket. A Felsőbíróság bíráját az államfő elmozdíthatja az összes képviselő kétharmadának szavazatával meghozott határozat alapján. A hivatalos nyelv meghatározásánál is megjelenik a kétharmadosság követelménye, mivel a máltai és az angol hivatalos nyelveken kívül a parlament az összes képviselő kétharmadának szavazatával határozhat meg más hivatalos nyelvet. A másik minősített többséget igényl!= 7; kérdés a demokratikus intézmények veszélyeztetettségének (veszélyhelyzet) a megállapítása, amely szintén kétharmados szavazataránnyal történik.
Nem t&= uacute;l sok lehetősége van tehát az ellenzéknek a kormánypárttal szemben ráadásul az alkotmánymódosítás is rendhagyó a Máltai Köztársaságban. A parlament módosíthatja az alkotmányt, de nem követeli meg az alaptörvény a minősített többséget általában, hanem ehelyett felsorolja azokat a cikkeket[24], amelyek megváltoztatásához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
A dél-európai uniós országok közül utolsóként bemutatásra kerülő Ciprusi Köztársaság alkotmánya 1960-ban született és a görög-török etnikai-kulturális törésvonalat[25] figyelembe véve próbálta rendezni a két n&eacut= e;p közötti antagonisztikus ellentétet. Gondosan kellett ezért ügyelni arra, hogy mindkét népcsoport elegendő beleszóláshoz juthasson az állam ügyeiben.
A prezidenciális kormányforma erős államfői jogállást hozott létre, így a végrehajtó hatalom feje az amerikai modellhez hasonlóa= n a köztársasági elnök, helyettese az alelnök. A Képviselőház négyötödös többs= égének szavazatával lehet felelősségre vonni őket hazaárulás vádjával.
A törvényhozó hatalom működésével kapcsolatosan találunk minősített többségre vonatkozó rendelkezéseket az alkotmányban. A Képviselőház létszámát meghatározza az alkotmány, amely létszámt&oacut= e;l abban az esetben lehet eltérni, ha a görög közösség által megválasztott képviselők kétharmada és a török kö= ;zösség által megválasztott képviselők kétharmada ilyen határozatot fogad el. A Képviselőház nyilvánosan ülésezik és sok más alkotmányhoz hasonlóan a zárt ülés elrendeléséhez az összes képviselő háromnegyedének szavazata szükséges.
Az alkotmánymódosítás is természetesen a török-görög közösségek kompromisszumát igényli, hiszen mindkét közösség képviselőinek a kétharmados többségű támogatása szükséges az alkotmány megváltoztatásához.
Észak-Eur&oacut=
e;pa
Saj&aa= cute;tos Dánia alkotmánya a minősített többség kérdésében. A Dán Királyság Alkotmánya ugyanis nem tartalmaz ilyen rendelkezéseket &eacut= e;s az alaptörvény módosítása sem a megszokott minősített többséggel történik. Amennyi= ben a parlament (Folketing) többsége megszavazza a javaslatot, népszavazásnak kell megerősíteni. Ha a népszavazáson résztvevők többsége és legalább az összes választópolgár negyven százaléka a törvényjavaslat mellett szava= zott az az alkotmány részévé válik.
A Sv&e= acute;d Királyságban négy alapvető törvény szabályozza az ország alkotmányos-politikai berendezke= dését [26]. Közülük a kormányzás szerkezetéről szóló törvény tekinthető a legátfogóbbnak, mivel ez viseli magán leginkább= a kartális alkotmányok jegyeit.
A törvény a döntéshozatal kapcsán azt az alapvető rendelkezést fogalmazza meg, amely szerint azt az álláspontot kell elfogadottnak tekinteni a parlamentben (Riksdag), amely megszerezte a leadott szavazatok többség&eacut= e;t. A főszabály alól kivételt tehet a kormányzás szerkezetéről szóló vala= mint a Riksdagról szóló törvény.
Az alaptörvények módosításához k&eacut= e;t olvasatban kell döntést hozni és népszavazá= ;s szükséges, amennyiben ezt a képviselők egyharmada indítványozza. A Riksdagról szóló törvényt is az általános törvényektől eltérő szabályok szerint l= ehet csak módosítani, kivéve, ha a jelenlévő képviselők háromnegyede egy döntéssel elfoga= dja a javaslatot. Végül a minősített többsé= ghez kötött döntéshozatalról elmondhatjuk a parlame= nt átruházhatja döntéshozatali jogkörét = az Európai Közösségre, amelyhez a Riksdag képviselői háromnegyedének leadott szavazata szükséges.
Finnor= szág alkotmánya szintén ismeri minősített többséget igénylő döntéshozatali módot. Kétharmados többséggel fogadja el a parlam= ent az elkülönített költségvetési alap létrehozásáról szóló törvényt. A képviselők ugyanilyen arány&uacu= te; többsége szükséges olyan nemzetközi szerződés jóváhagyásáról vagy felmondásáról szóló határozat elfogadásához, amely érinti az alkotmányt vagy módosítja az állam határait.
A finn alkotmány lehetőséget biztosít a parlament számára, hogy kétharmados szavazati aránnyal megfosszon egy képviselőt a mandátumától, amennyiben elhanyagolja képviselői feladatait. Ugyanilyen szabály vonatkozik arra a képviselőre is, akit szándékos bűncselekmény elkövetése mi= att szabadságvesztésre ítéltek. A parlament ugyanis megvizsgálja, hogy a képviselő folytathatja-e a megbízatását és kétharmados szavazattöbbséggel –az Alkotmányjogi Bizotts&aacut= e;g véleményének kikérése után- megszűntetheti a mandátumot. A képviselőt nem lehet vád alá helyezni a törvényhozó testületben kifejtett véleménye miatt vagy valamilyen ügyben való eljárása miatt, kivéve, ha ezt= a parlament öthatodos többséggel jóváhagyja. <= /p>
A felelősségre vonási szabályok a parlamenti biztos és a köztársasági elnök esetén is minősített többséget igényelnek a finn alkotmány szerint. Az ombudsmant tisztségétől megfoszthatja a törvényhozó testület rendkívüli esetben, a szavazatok kétharmados többségével. A köztársasági elnö= kkel szembeni felelősségrevonási eljárás kezdeményezéséhez a szavazatok háromnegyedes többsége szükséges.
Az alkotmánymódosítás szabályai között nem találunk sajátos rendelkezéseket, hiszen Finnországban is minősített többséget igényel ez, tehát a képviselők kétharmad&a= acute;nak szavazata szükséges a javaslat elfogadásához.
Kelet-Közé=
p-Európa
A kelet-közép-európai országok közül elsőként bemutatásra az Észt Köztársaság alkotmánya kerül. Az alkotmányban találunk néhány rendelkezés= t a minősített többség vonatkozásában. Az államfő megválasztása[27] a parlamenti képviselők kétharmadának támogatásával történik. A törvényhozó testület Észtországban is dönthet a zárt ülés elrendelésérő= ;l a képviselők kétharmadának szavazatával vala= mint ugyanilyen többség szükséges az ország határainak módosítására vonatkozó szerződés ratifikálásához.
Az alkotmánymódosítás
háromféleképpen történhet az Észt
Köztársaságban[28].
Az alkotmányt olyan törvénnyel lehet megváltoztat=
ni,
amelyet népszavazás fogad el vagy két egymást
követő ülésen a törvényhozó hatalom
fogad el és végül módosítható az
alaptörvény a parlament által sürgősségi
eljárásban is.
Népszavazás esetén a parlament
háromötödének támogatása kell ahhoz, =
hogy
népszavazásra lehessen bocsátani a javaslatot.
Két egymást követő
ülésen történő
alkotmánymódosításhoz szükséges, ho=
gy
az első fordulóban a képviselők
háromötödének többségével elfoga=
dott
javaslatot a második ülésen változtatás
nélkül abszolút többséggel elfogadja a parla=
ment.
Sürgős esetben akkor érvényes=
az
alkotmánymódosítás, ha először a
képviselők négyötöde megállapítj=
a a
módosítás sürgősségét majd
kétharmados többséggel elfogadja a
módosítást.
&=
nbsp; Az ellenzék lehetőségei
meglehetősen nagymértékben biztosítottak a lett
alkotmányban, hiszen elegendő a törvény
kihirdetésének felfüggesztéséhez a k&eacut=
e;pviselők
egyharmadának szavazata. Az ilyen módon felfüggesztett
törvényről népszavazás fog dönteni, ha a
választópolgárok legalább tíz
százaléka kéri. A népszavazás abban az
esetben kerülhető el, ha az összes képviselő
legalább háromnegyede a törvény
elfogadását támogatja. A kormány-ellenzék
viszonyában a törvényhozás folyamatában az
utóbbi megakadályozhatja[29]
a törvény kihirdetését, amennyiben a
választópolgárok sem értenek egyet a
törvényjavaslattal.
A lett alkotmányos-politikai
berendezkedésről ezért elmondhatjuk, hogy nem csak a
kisebbségben lévő ellenzéknek biztosít
lényeges jogkört a törvényhozásban, hanem a
népszavazás intézményét is fontosnak tar=
tja
a jogalkotás menetében. A törvényt akkor nem lehet
népszavazásra bocsátani, ha a parlament kétharm=
ados
többséggel megállapítja a törvény
sürgős voltát.
Nem mondható el a minősített
többség követelménye a köztársasá=
;gi
elnök megválasztásánál. Mivel az
államfő megválasztásához -ellentétb=
en
sok más vizsgált alkotmánnyal- elég az
abszolút többség a parlamentben. A
köztársasági elnök büntetőjogi
felelősségre vonásához valamint
felmentéséhez ellenben már megköveteli a lett
alaptörvény is a kétharmados többséget.
Az alkotmány módosítás&aa=
cute;nak
szabályainál is természetesen megtaláljuk a
minősített többség követelményét=
.
&=
nbsp; A
harmadik balti állam Litvánia alkotmánya a
törvények elfogadásához a jelenlévő
képviselők többségének szavazatát
követeli meg, ugyanakkor ismeri az alkotmányos törvé=
;ny kategóriáját[30].
Az alkotmányos törvények elfogadásához
elegendő az abszolút többség,
módosításukhoz viszont háromötödö=
;s
többséget kíván meg az alkotmány. Az
alkotmány egyes rendelkezésit[31]
csak népszavazás módosíthatja, más
fejezeteket a képviselők kétharmadának
szavazatával.
A köztársasági elnökkel
kapcsolatosan is találunk minősített többség=
hez
kötött rendelkezéseket. A litván államfő=
;t
az állampolgárok választják közvetlenü=
;l,
ezért a tisztség létrejöttének módj=
ánál
nem mondhatjuk el a kétharmadosság
követelményét, ellenben
megszűnésénél már igen Az elnök
megfosztható ugyanis tisztségétől a képvis=
elők
háromötödének szavazatával. Véget
ér az elnök megbízatása abban az esetben is ha a
parlament a képviselők háromötödének
többségének szavazatával úgy dönt, ho=
gy
képtelen ellátni hivatalát egészségü=
;gyi
okból.
A képviselők háromötöd&o=
uml;s
többségével elfogadott határozattal lehet
rendkívüli parlamenti választásokat tartani.
Amennyiben az államfő kitűzi a rendkívül parla=
menti
választásokat, akkor az újonnan megalakult
törvényhozó testület jogosult a képvisel!=
7;k
háromötödének többségének
döntésével kitűzni a köztársasági
elnök rendkívüli megválasztását.
&=
nbsp; A
Lengyel Köztársaság alkotmánya is tartalmaz olyan
rendelkezéseket, amelyek kompromisszumot igényelnek a
képviselőktől. A törvényhozás
folyamatában az államfő –hasonlóan a magyar
szabályozáshoz- visszaküldheti a törvényjava=
slatot
a Képviselőháznak megfontolásra, amely tagjai
többségének jelenlétében
háromötödös többséggel újra
elfogadhatja azt.
Kétharmados többséget igény=
el
mind a Képviselőháztól mind a
Szenátustól olyan nemzetközi egyezmény
ratifikálásáról szóló törv&e=
acute;ny
elfogadása, amellyel a Lengyel Köztársaság
meghatározott ügyekben az állami szervek
hatásköreit nemzetközi szervezetekre ruházza. A len=
gyel
alkotmány is a törvényhozó hatalom
mandátumát négy évben állapítja m=
eg,
de a Képviselőház lerövidítheti megbí=
zatási
idejét[32] a
képviselők legalább kétharmados
többségével elfogadott határozattal.
Az államfőt közvetlenül
választják, ezért itt sem mondhatjuk el a
minősített többség
szükségességét, de a felelősségre
vonási eljárás természetesen már a
Nemzetgyűlés (Képviselőház és a
Szenátus együttes ülése) tagjainak kétharmad=
os
többségét igényli.
Az alkotmány
módosításáról szóló
szabályok a Képviselőháztól
kétharmados, a Szenátustól abszolút
többséget követelnek meg.
A lengyel alaptörvényben, az átmen=
eti
rendelkezések között megtaláljuk az
alkotmánybíróság
korlátozásáról szóló
rendelkezést[33].
Ennek értelmében az alkotmány
hatálybalépésétől számított
két évig az alaptörvény
hatálybalépése előtt hatálybalép=
37;
törvények alkotmányosságának
vonatkozásában az alkotmánybíróság
határozatához a Képviselőház
jóváhagyására volt szükség, mivel a
képviselők felének jelenlétében
kétharmados többséggel elutasíthatta az
alkotmánybíróság döntését.
&=
nbsp; A
cseh alkotmány nem bővelkedik minősített
többséget igénylő rendelkezésekben. A
legtöbb alkotmányos szabály –amelyet más
alaptörvények minősített többséghez
kötnek- egyszerű többséget igényel. A cseh
alkotmány is lehetővé teszi egyes
hatáskörök átruházását
nemzetközi szervezetekre, amelyhez a képviselők
háromötödös és a jelenlévő
szenátorok háromötödös többsége
szükséges. Ugyanilyen szavazati eljárás
szükséges alkotmányos törvények
elfogadásához.
&=
nbsp; A
Szlovák Köztársaság alkotmányos
rendelkezései között sem találhatunk
számottevő rendelkezést a minősített
többség vonatkozásában. Szlovákia
átruházhatja egyes hatásköreit az Európai =
Unióra,
amelyhez a parlament (Nemzeti Tanács) képviselőinek
háromötödös szavazata szükséges.
Hasonló többséget ír elő az alkotmány=
a
Nemzeti Tanács számára a másik állammal
szembeni hadüzenet meghozatalához.
A köztársasági elnököt
közvetlenül választják Szlovákiában. =
Az
államfő visszahívható tisztségéb=
37;l
népszavazással, amelyhez szintén a parlamenti
képviselők háromötödének
támogatása szükséges. Ugyanilyen arány&uac=
ute;
többséget követel meg az alkotmány az elnök
felelősségre vonásához az alaptörvény=
szándékos
megsértése miatt vagy hazaárulás esetén.=
&=
nbsp; Románia
alkotmánya megkülönbözteti az alkotmányos
törvényeket, alaptörvényeket és
általános törvényeket[34].
Az alkotmányos törvényekkel az alkotmányt lehet
módosítani, az alaptörvény esetében meg van
határozva milyen tárgyköröket kell ilyen
törvényben szabályozni. Az alkotmány felsorolja
milyen kérdéseket kell alaptörvénybe foglalni[35].
Az alaptörvények hasonló
kérdéseket szabályoznak és hasonló szere=
pet
töltenek be, mint hazánkban a kétharmados
törvények. Az alkotmány tehermentesítés&ea=
cute;t
szolgálják, hiszen a legfontosabb kérdéseket
rendezik, de az alkotmányon kívüli törvények=
ben
jelennek meg. Mindezek ellenére meg kell jegyeznünk, hogy az
alaptörvények a Román Köztársaságban =
nem
kétharmados törvények, hiszen az alkotmány szerin=
t az
alaptörvényeket mindegyik ház
(Képviselőház és a Szenátus) tagjainak a
szavazattöbbségével fogadják el[36].
Az alkotmány tehát nem ír elő minősít=
ett
többséget az alaptörvények megalkotásá=
;hoz
és módosításához.
Az egyik rendelkezés amely minősít=
ett többséget
igényel az alkotmánybíróság és a
parlament viszonyában jelenik meg. Amennyiben az
alkotmánybíróság visszaküldi a
törvényt alkotmányellenesség miatt
újbóli megfontolásra a parlament
hatálytalaníthatja az alkotmányellenességet a
törvény változatlan formában való
elfogadásával mindkét ház kétharmados
szavazattöbbségével. A törvény
kihirdetése ebben az esetben kötelezővé váli=
k[37].
A köztársasági elnök
felelősségre vonásának szabályainál
szintén találhatunk minősített többsé=
get
igénylő rendelkezést az alkotmányban. Mindk&eacut=
e;t
ház együttes ülésén a parlament összes
tagjának kétharmados többségével vád
alá helyezheti az államfőt
hazaárulásért.
Az alkotmány módosítása
természetesen minősített többséget
igényel Romániában is. A módosítá=
si
javaslatot mindkét háznak el kell fogadnia kétharmados
többséggel. Amennyiben eltérés van a
Képviselőház és a Szenátus közöt=
t,
akkor közvetítői eljárást kell
kezdeményezni egy paritásos bizottság által[38]
–hasonlóan más általános
törvényekhez. Az alkotmánymódosítási
javaslatnál azonban, ha nem vezet eredményre az
egyeztetés, akkor szigorúbb feltételeket ír
elő az alkotmány, mint a rendes törvényeknél
mivel a parlament együttes ülésén legalább
háromnegyedes többséggel kell elfogadni a javaslatot.
&=
nbsp; Bulgária
alkotmánya csak néhány rendelkezése tartalmaz
minősített többségre vonatkozó szabál=
yt.
A parlament (Népgyűlés) ugyanis a törvényeket
és más döntéseket is főszabályk&eacut=
e;nt
relatív többséggel hozza. Az
alkotmánymódosításon kívül a
köztársasági elnök elleni vádemelés
igényli a képviselők kétharmadának
szavazatát.
Az alkotmány megváltoztatás&aacu=
te;nak
lehetősége a Népgyűlés kezében van, d=
e a
legfontosabb rendelkezések[39]
módosítása egy négyszáz tagú
alkotmányozó testület (Nagy Népgyűlés)
hatásköre. A Népgyűlés az alkotmány
megváltoztatására irányuló javaslatot az
összes képviselő háromnegyedének
szavazatával fogadja el három különböző n=
apon
megtartott szavazás után[40].
Amennyiben a javaslat nem kap ilyen arányú
támogatást, de legalább a képviselők
kétharmadának szavazatát elnyeri, akkor legkorá=
bban
két hónap legkésőbb öt hónap
elteltével megtartott új tárgyalás során=
a
javaslatot elfogadottnak kell tekinteni, ha elnyeri az összes ké=
;pviselő
kétharmados támogatását. A Nagy
Népgyűlés kompetenciájába tartozó
kérdések estén nagy népgyűlési
választásokat tartanak a Népgyűlés tagjain=
ak
kétharmados többségével hozott határozata
alapján. A megválasztott Nagy Népgyűlés a
döntéseit az összes képviselő
kétharmadának szavazatával hozza.
&=
nbsp; A
szlovén alkotmány is több alaptörvényhez has=
onlóan
minősített többséghez köti a szuverenitá=
;s
egy részének átruházását
nemzetközi szervezetekre. A nemzetgyűlési
képviselők kétharmadának szavazata
szükséges hozzá.
Ugyanakkor a kétharmados törvények
száma nem jelentős Szlovéniában. A
nemzetgyűlési választásokra vonatkozó
törvényt valamint az Államtanács[41]
tagjainak megválasztásáról szóló
törvényt fogadja el a Nemzetgyűlés kétharmad=
os
többséggel. A nemzetgyűlés ügyrendjének
elfogadásához is minősített többség
szükséges, hiszen a jelenlévő képviselők
kétharmadának a támogatásával
alkotják meg.
Az alkotmánymódosítás az
összes képviselő kétharmadának
szavazatával történik, de a javasolt alkotmánym&o=
acute;dosításról
népszavazásnak kell döntenie, amennyiben ezt legal&aacut=
e;bb
harminc képviselő kéri.
Összegzés
A nemzeti alkotmányok áttekintése
után láthatjuk, hogy a minősített
döntéshozatal szinte valamennyi tagállamban megjelenik
valamilyen formában. A két szélső pólus
Belgium és az Egyesült Királyság, mivel ezeket az
országokat nevezhetjük a konszenzusos illetve a
többségi demokráciák modelljeinek. Ehhez persze h=
ozzá
kell tennünk, hogy tudjuk jól, nem pusztán a
minősített többséghez kötött
törvényhozási tárgyak megléte alapjá=
;n
sorolják ezeket az országokat ezekbe a modellekbe, hiszen ezen
felül számos más intézmény
(végrehajtó hatalom, pártrendszer, népszavaz&aa=
cute;s
stb.) vizsgálata is szükséges hozzá.
A magunk részéről – ahogyan a tanulmány bevezető gondolatai között elmondtuk – csak a minősített többséghez kötött döntéshozatal meglétét vizsgáltuk az Európai Unió tagállamaiban. Ha ezeket az államo= kat kategóriákba sorolnánk, akkor elmondhatjuk, hogy az országok egyik csoportjában nem, vagy alig fordul elő a = minősített többséghez kötött törvényhozás. Ez= ek voltak az Egyesült Királyság, Írország, Luxemburg, Dánia, és Csehország. Az országok eg= y másik csoportjában – amelyhez Franciaországot és Spanyolországot sorolhatjuk – az organikus törvény= ek töltik be az alkotmány tehermentesítésének funkcióját, de ahogyan láthattuk, az organikus törvényeket a parlament abszolút többséggel fogadja el. Végül a harmadik kategória, amelyet azok az országok képeznek, amelyek alkotmányában jelentősnek mondható a „kétharmadosság̶= 1;, mint a sokszor említett Belgium, Görögország &eacut= e;s Ciprus.
A minősített többséget igénylő döntéshozatal kapcsán általában megállapítható, hogy van néhány tárgykör, amely ilyen többséget igényel a szavazáskor. A köztársaságok esetében, amennyiben a parlament választja az államfőt, akkor az elnök megválasztása és felelősségre vonása minősített többséget igényel. = Ez utóbbi esetben kivétel szinte csak Olaszország volt. Gyakori, hogy a nemzetközi szervezetekre való hatásk&oum= l;r átruházást is minősített többséghez kötik az alkotmányok, valamint szinte kivétel nélkül elmondható, hogy az alkotmánymódosításhoz szükséges eljárás is konszenzust követel meg a kormánypárti és az ellenzéki képviselőktől.
Nem vonható le következtetés a minősített többséghez kötött törvényhozási tárgyak számszerű mennyiségéből. Nem fejlettebb vagy nem elmaradottabb az a tagállam, amelynek alkotmánya sok ilyen tárgykört tartalmaz. Nem mutatható ki, hogy a kormány túlsúlya a parlamentben önmagában egy gyorsabb fejlődést tenne lehetővé az ország számára. Mindazonáltal hazánkban – mint tudjuk jól –= ; a kétharmados törvények száma jelentős é= ;s sokszor olyan kérdésekben is minősített többséget ír elő alkotmányunk, amelyek nem feltétlenül igényelnék a kormány és= az ellenzék egyetértését. A kétharmados törvények kialakulását a rendszervált&aacu= te;s időszakának sajátossága eredményezte, amel= ynek létjogosultsága mára megkérdőjeleződi= k. A kétharmados törvényeknek azonban nem a megszüntetésére van szükség (bár láthattuk ennek is a példáit az alkotmányokban)= , de nem látszik indokoltnak, hogy a belga vagy a ciprusi megosztottsághoz lenne hasonlítható a jobb és b= aloldali törésvonal Magyarországon, amely szükségessé tenné a kormány ilyen mértékű korlátozását a kétharmados törvények által.
Irodalom
Kardos József - Simándi Irén (szerk.)=
i>: Európai Politikai Rendszerek Osiris
Kiadó, Budapest 2004.
Körösé= ;nyi András – Tóth Csaba – Török Gábo= r : A magyar politikai rendszer Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
Gabriel A. Almond –= G. Bingham Powell : Összehasonlító politológia Osiri= s Kiadó Budapest, 1999.
Petrétei Jó= zsef: Törvények minősített többséggel Fundame= ntum 1999/3. szám.
Tóth Kár= oly (szerk.): Kelet-Európa új alkotmányai JATE Állam- é= ;s Jogtudományi Kar, Szeged, 2003.
Trócsányi László-Badó Attila
(szerk.): Nemzeti alkotmá=
;nyok
az Európai Unióban KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti
Kiadó Kft. Budapest, 2005.
[1] Minősített többséggel sem lehet pl. a ius cogens szabályit sértő döntést hozni.
<=
![if !supportFootnotes]>[2] Az 1994-1998 között regnál&oac=
ute;
minősített többséggel rendelkező kormány
több kérdésben is önkorlátozást
vállalt és alkotmányozási moratóriumot
hirdetett, mindezek mellett több alkalommal is
módosították az alkotmányt és
kétharmados törvényt is elfogadtak, lásd
Körösényi – Tóth – Török <=
/i>2003,
366. oldal.
[3]Lásd Arend Lijph= art: Typology of Democratic Systems valamint Körösényi – Tóth – Török 2003.
[4] A fő forrás, amelyre a tanulmányban támaszkodtam a Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban (szerk.: Trócsányi László-Badó Attila KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 200= 5) a Kovács István által szerkesztett munkát vette alapul (Nyugat-Európa Alkotmányai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998).
[5] Közel áll a többségi modellhez Írország. Lásd Körösényi – Tóth – Török <= /i>2003 597. oldal.
[6] Lásd erről Petrétei József: Törvények minősített többséggel Fundamentum 1999/3. szá= ;m.
[7] Holland, francia, Brüsszel-Főváros kétnyelvű Régió és Német nyelvű Régió.=
[8] Flamand Régió, Vallón Régió, Brüsszel-Főváros Régió.
[9] Flamand Közösség, Francia Közösség, Németajkú Közösség.
[10] 35. cikk.
[11] 123. cikk.
[12] 142. cikk.
[13] Európai Politi= kai Rendszerek szerk.: Kardos József-Simándi Irén Osiris Kiadó, Budapest 2004
[14] A 77. cikk (4) furcsa módon itt előírja a minősített többséget, majd utána hozzáteszi, hogy valójában elég az abszol&uacut= e;t többség,
[15] = Nem csak az alaptörvény, hanem a Nemzeti Tanács ügyrendjéről szóló szövetségi törvény is megállapíthat más szavazati arányt.
[16] Hasonlóan sok más alkotmányhoz az Alkotmánybíróság dönt a felelőss&eacu= te;g megállapításáról.
[17] A szövetségi elnök jogosult feloszlatni a tartományi gyűlést.
[18] = Az autonóm közösségeket szabályozzák.
[19] Ilyenek pl. az Államtanácsról szóló, a nép védőügyvédjéről szóló, riadókészültséget, kivételes &eacut= e;s ostromállapot feltételeit szabályozó törvények.
[20] = A 12 tagú testület közül négyet-négyet a parlament, kettőt a kormány, kettőt a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács.
[21] A választáson régiónként három küldött vesz részt.
[22] Népszavazásra kell bocsátani, ha valamelyik kamara tagjainak egyötöde, ötszázezer választópolgár vagy öt régió tanácsa kéri.
[23] = Ha több, azonos számú képviselővel rendelkez= 37; ellenzéki párt található a Képviselőházban azt a képviselőt nevezi ki, = aki az államfő szerint legjobban élvezi az ellenzéki pártok támogatását 90. cikk (2).
[24] = Pl. a nemzeti zászlóra, a személyek alapvető jogaira és szabadságaira vagy a köztársasági elnöki intézményre vonatkozó rendelkezések= , de nem kell minősített többség pl. az állampolgárságra vonatkozó szabályokra.<= span style=3D'mso-spacerun:yes'>
[25] = A 2. cikk (1) és (2) bekezdése kimondja, hogy A görög közösség a Köztársaság görög származású állampolgáraiból áll, akik anyanyelve görög, a görög kulturális hagyományokat ápolják, és a görögkeleti egyházhoz tartoznak. A török közösség a Köztársaság török származású állampolgáraiból áll, akik anyanyelve török, a török kulturális hagyományokat ápolják, és muzulmán vallásúak.
[26] A kormányzás szerkezetéről, a trónöröklés rendjéről, a sajtószabadságról és a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló törvénye= k.
[27] Észtországban is esetlegesen többfordulós a választás, de a harmadik szavazás után egy Választói Testület alakul a parlament tagjaiból és minden helyi önkormányzat küld egy tagot.
[28] Tizenötödik fejezet.
[29] Nyilván abban az esetben, ha az ellenzéki képvisel!= 7;k legalább a parlamenti mandátumok legalább egyharmadával rendelkeznek.
[30] Ilyen az 1991. február 11-i alkotmánytörvény a Litván államról és az 1992. június 8-i alkotmánytörvény a Litván köztársaság el nem kötelezettségér= 37;l a szovjet utódállamok keleti szövetségei vonatkozásában.
[31] = Pl. az alkotmány módosításáról szóló XIV. fejezetet is csak népszavazás módosíthatja.
[32] Ez maga után v= onja a Szenátus megbízatási idejének a lerövidülését is.
[33] 239. cikk.
[34] 72. cikk (1)
[35] Pl. választási rendszer, politikai pártok szervezete és működé= se, népszavazás szervezése és lebonyolítása, a helyi közigazgatás, a terül= eti szervezés, valamint a helyi autonómia általános rendszere 72. cikk (3)..
[36] 74. cikk (1).
[37] 145. cikk. Hasonlít a lengyel megoldáshoz.
[38] 76. cikk (1).
[39] = Pl. új alkotmány elfogadása, országhatárok módosítása, államszervezet megváltoztatása valamint az alkotmány megváltoztatására és kiegészítésére vonatkozó rendelkezések módosítása (158. cikk).
[40] 155. cikk (1), (2).= p>
[41] = Az Államtanácsnak negyven tagja van, a szociális, gazdasági, szakmai és helyi érdekeket képviselő tagokból áll (96. cikk).