Szalóki Gergely

Papp Tekla: Atipikus szerződések

(Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged 2oo4, 131 oldal)

 

 

 

A Szegedi Tudományegyetem Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszéke adjunktusának, “Atipikus szerződések” című munkáját tarthatja kezében az olvasó. Ezen munka témája alapján ritkának mondható a magyar jogi irodalomban, mert bár születtek szép számmal cikkek[1] – akár nyomtatásban, akár az interneten – és kötetek[2] az elmúlt években, melyek bemutatnak egy-egy típust, valamint jó néhány egyetemi tankönyv[3] illetve egyetemi jegyzet is elemzi némelyiküket valamely más átfogóbb tárgy keretein belül, azonban e speciális szerződések egy csokorba fogása és könnyen áttekinthető jogdogmatikai elemzése egyedülállóvá teszi e művet, különösen a hazai jogi felsőoktatásban.

A szegedi jogászképzésben – mint az közismert – az atipikus szerződéseket önálló tárgyként oktatják, melynek törzsanyagát képezi e mű: örvendetes és követésre méltó, hogy ily módon az oktatás a nem kodifikált, de gazdasági, sőt – egyes szerződések esetében bátran állíthatjuk – mindennapi életünkben egyre inkább előtérbe kerülő és ezáltal a jogi szférán belül is egyre meghatározóbbá váló jogviszonyokat érthető és jól tanulható rendszerbe illeszti.

 

 

Szükségesnek mutatkozik néhány szót szólni a mű tárgyát képező matériáról: az atipikus szerződésekről is.[4]

Ezen csoportba sorolt kontraktusok a XX. század elején, az Amerikai Egyesült Államokban alakultak ki a gazdasági fejlődés hatására, a XIX. századi magánjogi kódexek szerződési szabadságot biztosító bázisán. A gazdaság résztvevői pusztán praktikus szempontjaik figyelembe vételével hoztak létre különböző, az addigi típusokba be nem sorolható szerződéseket, amelyek aztán – egyre gyakoribb előfordulásuk miatt is – a típusosodás felé haladtak. Természetesen még részleges jogszabályi szabályozottságról sem beszélhetünk ekkor. Az II. világháború után a fejlettebb Nyugat-Európai országok gazdasági életében is megjelentek az Egyesült Államokban már kikristályosodott, önálló elnevezést nyert, de a XIX. századi nagy természetjogi kódexekben meg nem jelenő, nem szabályozott, így atipikusnak minősített kontraktusok. Ezen típusok megjelenése sokk-ként érte a római jogi tipológiai és dogmatikai hagyományokhoz kötődő európai jogi kultúrát, és a magánjogi gondolkodást új irányba vezetve a hangsúly áttevődött a dogmatikai szempontból logikusról a gazdaságilag funkcionáló jogintézményekre. Magyarországon a nyolcvanas években indult meg ezen szerződéstípusok meghonosodása, és ez máig ható problémát jelent egyfelől kodifikációs szempontból – hiszen nem létezik egy egységes kódex, sőt a legtöbb típus esetén még jogszabályi szabályozottságról sem beszélhetünk[5] –, másfelől részben az előzőből következően jogalkalmazási szempontból is.

A jelenleg hatályos Ptk. 200§ (1) bekezdése szerint a szerződések tartalmát a szerződő felek szabadon határozhatják meg, feltéve, hogy az nem ütközik jogszabályba. Ezen törvény helyet szokás megjelölni a különböző atipikus kontraktusok (lízing, franchise, faktoring, timesharing, know-how, management-consulting, konzorciós, koncessziós, szindikátusi stb. szerződések) létezhetésének alapjaként.[6]

Rendszertani-elhatárolási szempontból az atipikus szerződéseket sui generis kontraktusoknak tekintik, mivel a modern szerződések tipizálására kidolgozott contractus mixti kategóriáiba nem illeszthetőek bele: mindhárom (típuskombinációs, típusegyesítő és sajátos szolgáltatásra irányuló szerződések) csoport jegyeit magukon hordozzák.[7] Az egyszeri speciális jogügyleteket lefedő innominát szerződéseket éppen előbb említett sajátosságuk miatt nem tekintik atipikus szerződésnek; nevesített szerződésektől való elhatárolásuk alapja pedig kimaradásuk a magánjogi kódexből.[8]

Ezek alapján meghatározható főbb jellemzőik: Ptk.-ban nem, de külön jogszabályokban általában szabályozzák őket (ez alóli legszembetűnőbb kivétel a franchise szerződés), hosszabb távú, tartós jogviszonyokat rendeznek, továbbá egyik fél általában gazdálkodó szervezet, általános szerződési feltételek széles körűen alkalmazzák, külföldi gyakorlati mintákat követnek stb.[9]

E rövid excursus után visszatérnénk a hazai jogi oktatásban remélhetőleg mérföldkővé váló munka méltatásához. Mindenekelőtt a mű szerkezetét kell dicsérni, mely képet ad a szerző szisztematizáló-rendszerező látásmódjáról.

Az atipikus szerződések összegező bemutatása után, mely során a szerző – feltétlenül követendő módon – kitér e kontraktusok bírói gyakorlatban való meggyökeresedésére, következik az egyes típusok részletes dogmatikai elemzése, mégpedig következetesen egy adott séma alapján (fogalom, alanyok, tárgy, fajták, kötelezettségek, megkötés, megszűnés, megszegés), ami – egyetemi jegyzetről lévén szó – előnyére válik a tanulhatóság szempontjából. Másfelől nem csak a hallgató, de az egyetemi oktatók, gyakorló jogászok is áttekintő képet kaphatnak e területről, amely megkönnyíti a jogviszonyok összehasonlíthatóságát, összevetését. E séma csupán a szerződések bemutatását igénylő sajátosságokra tekintettel módosul az egyes fejezetekben. A jobb áttekinthetőséget és tanulhatóságot szolgálja haszonnal még ezen felül az igazán lényeges elemek kurziválása illetve félkövéren szedése, valamint a felsorolások pontokba rendezése.

A munka tartalmilag egyetemi jegyzethez méltóan tömör – mely azonban nem megy az érthetőség rovására – miközben igyekszik a lehető legtöbb aspektusra kitérni az egyes kontraktusok vonatkozásában. Ennek során betekintést nyerhetünk például a faktoring szerződés tételes jogába, az ezt érintő különböző elméletekbe, a vonatkozó bírói gyakorlatba, valamint a most készülő új Ptk. koncepciójának vonatkozó megállapításaiba. Akármelyik szerződés vonatkozásában ugyanezt tapasztalhatjuk: a szerző széles szakirodalomra, a tételes jog és a vonatkozó bírói gyakorlat feldolgozására támaszkodva mutatja be az egyes jogintézményeket, ezáltal komplex képet nyújtva azokról. Ugyanakkor kiemelendő annak jelentősége, hogy ez, valamint a felhasznált irodalmak és források fejezetenkénti dokumentálása a további tudományos kutatásokat jelentősen megkönnyíthetik az olvasó számára.