MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C723C0.658AD9C0" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C723C0.658AD9C0 Content-Location: file:///C:/1F272A78/szaloki28.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii" Szalóki Gergely

Szalóki Gergely=

A Csemegi kódex fiatalkorúakra vonatkozó szankciói

 

&= nbsp;

&= nbsp;

&= nbsp;

&= nbsp;

&= nbsp;

&= nbsp;

&= nbsp;

Jelen tanulmány célja, hogy a Csemegi kódex fiatalkorúakra vonatkozó szankcióit, azok változásait kronológiai sorrendben, szabályozásuk tükrében tudománytörténeti hátteret is felvillantva mutassa be. Ezen cél megvalósítása érdeké= ben igyekeztünk a lehető legszélesebb körben bemutatni mi= nden jogszabályt, amely e témára rendelkezést tartal= maz, azonban – leginkább terjedelmi okokból – részletes elemzést csak a törvényi szintű szabályoknál nyújthattunk. Tekintettel az értekezés témájára és céljára szükségképpen a deskriptív jelleg a túlnyomó, azonban ez elengedhetetlen a részle= tes elemzéshez.

 

 

A C= semegi kódex

&= nbsp;

Az 187= 8. évi V. törvénycikk, másnéven Csemegi kódex – nevét megfogalmazójáról, Csemegi Károly államtitkárról kapta – vol= t az első kodifikált, és országgyűlés által elfogadott büntetőtörvénykönyv Magyarországon. A kodifikáció során alkot&oacut= e;i külföldi büntetőtörvénykönyveket vizsgáltak, elemezték e büntetőtörvénykönyvek intézményeit, és megoldásaik mintául szolgáltak a kész= ülő kódex számára, valamint figyelembe vették az 18= 43. évi büntetőjogi törvényjavaslatot, megpróbálták követni a megkezdett utat, de végül több ponton is eltér a kódex ettő= l; ennek részben oka az addig eltelt harmincöt esztendő. Ez idő alatt átformálódott a büntetőjogi gondolkodás, melynek követése szükséges is v= olt; legplasztikusabb példái ennek egyfelől a halálbüntetés szabályozása,[1] másfelől a szabadságbüntetések végrehajtásának szabályozása.[2]

A Csem= egi kódex az akkori Európa egyik legsikerültebb büntetőtörvénykönyvének tekinthető nemcsak áttekinthető szerkezete miatt – a ma hatál= yos büntetőtörvénykönyvünk is nagy vonalakban e= nnek örökségét viseli – hanem azért is, mer= t a kor legelfogadottabb megoldásait alkalmazták, és a leg= korszerűbb intézményeket igyekeztek bevezetni, eközben nem megfeledkezve az akkori magyar körülményekről. Mindez= ek ellenére a kódexszel kapcsolatban negatívumként említhető – ami nem annyira a törvényben, mint inkább a magyar állapotokban keresendő – hogy a kódex hatályba lépésekor számos intézmény csak a törvényben létezett, éppen ezért nem volt végrehajtható a szabályozottak szerint. Ez szolgált okául a törvényben található néhány átmeneti rendelkezésnek, amelyek arra adnak választ, h= ogy hogyan kell eljárni, amíg az adott intézményt létre nem hozzák.

A k&oa= cute;dex főbüntetései a következők: halálbüntetés, fegyház, államfogház, börtön, fogház, pénzbüntetés. A ma isme= rt szabadságvesztés büntetés tehát nincs így nevesítve a kódexben.[3] A Csemegi kódex= nem ismeri a szabadságvesztést, mint büntetési nemet, hanem annak ma már fokozataiként ismert végrehajtási módozatait szabályozza kül&ou= ml;n büntetési nemekként. Ily módon négy fajta szabadságvesztés büntetés létezett, amelyn= ek a kódexben megvoltak a külön szabályai; az aprólékos szabályozás a kódex hatálybalépése után kiadott rendeltekben található meg.[4]

A törvény indokolásából, valamint a kódex különös részéből kiderül, hogy a szabadságbüntetések már ekkor is a büntetési rendszer gerincét adták. A legtöbb bűncselekményre – legyen az akár bűntett, akár vétség – a kódex valamely szabads&aa= cute;gbüntetést szabja ki. Annak magyarázata, hogy a kódex, miért éppen a személyi szabadság elvonásával járó büntetést tartja a legmegfelelőbbnek, az indokolásban csak elnagyoltan fejti ki. Eszerint a szabadságbüntetés nagy előnye, hogy könnyen, ésszerűen, és igazságosan lehet a büntetés mértékét az elkövetett bűncselekmény súlyához igazítani, valamint= “mert kiválólag a szabadságbüntetések azok, a me= lyek által az állam, a bűnhődésen kívü= ;l a büntetések egyéb czéljait is leginkább meg= valósíthatja.” A büntetések egyéb céljai között kell megemlíteni természetesen a speciális és generális prevenciót.

A kódex külön szabályokat tartalmaz a fiatalkorú fogházra ítéltek büntetésének végrehajtását illetően. E külön szabályozás okaira a részletes indokolás derít fényt,[5] mely szerint minden büntetés célja a nevelés-javítás, a= mire a fiatalkorúak különösen fogékonyak, de ugyana= kkor a negatív értelemben vett nevelés is hatással l= ehet rájuk; ez indokolja, hogy különösen körülte= kintőnek kell lenni a fiatalkorú elkövetők megbüntetése= kor, ugyanis ennek során a szankció nevelő-javít&oacut= e; szerepe fokozott hangsúlyt kapott. Ezzel magyarázza az indoko= lás, hogy a fiatalkorúnak ugyanazon cselekményért tulajdonképpen súlyosabb büntetést kellett kiállnia – hiszen adott esetben az egész büntetést magánelzárásban töltöt= te ki – mint az idősebb elkövetőknek. Ebben a szisztémában a fiatalkorút teljesen el lehetett különíteni a többi fogolytól, és ennek előnye az volt, hogy így kizárták a többi fo= golynak a fiatalkorúra ható negatív befolyását.<= o:p>

A huszadik életévét be nem töltött fogoly nevelése-javítása céljából a bíróság ítéletében elrendelhette, hogy a hat hónapnál nem súlyosabb büntetést – illetve amennyiben súlyosabb a büntetés, akkor legfeljebb hat hónapot – a fogoly magánelzárásban töltse ki, továbbá a fiatalkorút kímélendő elrendelhette, hogy magánelzárás helyett, az annak megfelelő idő= tartamot javító intézetben[6] töltse ki.[7] A büntetés végrehajtásának ezen módját, ha célszerűnek mutatkozott, a bíróságon kívül az igazságügy miniszter is elrendelhette, aki= a felügyelő bizottság javaslata alapján hozta meg döntését ebben az ügyben. “A felügyelő bizottság tagjai: a törvényszé= ;k elnöke illetőleg helyettese, a királyi ügyész, illetőleg királyi alügyész, az igazgató (felügyelő), a lelkész, a tanító, továbbá a törvényhatóság közigazgatási bizottsága által megválaszto= tt két egyén.”[8] Ez akkoriban teljesen új intézmény volt.[9]

 

 

A fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás módosításai=

 

A kódexet sok bírálat érte – tulajdonképpen már szinte hatályba lépésétől kezdve[10] – bizonyos hiányosságai és hibái miatt, amelyeket egyfelől a tudomány, másfelől a társadalmi élet változásai, valamint a kódex gyakorlati alkalmazása hozott felszínre. E kritikai hangok a következőkben foglalhatóak össze:[11]

= -      =    bü= ntetési rendszere igen bonyolult

= -      =    a pénzbüntetések szabadságvesztésre val&oacu= te; átalakítása hibás

= -      =    a mellékbüntetések rendszertelenül kapcsolódna= k a főbüntetésekhez a különös részben

= -      =    hib&aac= ute;s a fiatalkorúak és a visszaesők büntetési rendszere

= -      =    a különös részben több büntetési tétel túl magas illetve túl alacsony=

A módosít&aacut= e;sok egyik célja éppen ezen hiányosságok pótlása, másik motivációja pedig abban keresendő, hogy a hosszú idő alatt, amíg hatályban volt a kódex, lassan átalakult a büntetőjogi gondolkodás, némely elméletek, nézetek, intézmények elavultak, némelyek pedig utólag merültek fel, és kerültek beépítésre a törvénybe. A módosítások harmadik okaként említhet= 37;, hogy a majd hetven év alatt jelentősen átalakult a magyar társadalom, és a büntető jogalkotásnak ezt követnie kellett.

A következőkben a C= semegi kódex fiatalkorúakra vonatkozó szabályait módosító törvényeket mutatjuk be kronológiai sorrendben. A módosítások ismertetése mellett igyekszünk bemutatni, és elemezni az új szabályozást, valamint fényt deríteni okukra illetve céljukra.

 

 

Az 1908. évi XXXVI. törvénycikk

 <= /o:p>

E törvénycikk megalkotását heves vita előzte m= eg a szakirodalomban,[12] kérdésként vetődött fel, hogy milyen terjedelmű legyen a módosítás: novella, vagy revízió. A revízió mellett álltak ki oly= an neves büntetőjogászok mint például Edvi Illés, Angyal, vagy <= span style=3D'text-transform:uppercase'>Finkey, a jogalkotó m&eacu= te;gis megelégedett a novelláris szintű változtatással, amely álláspont támogatták a tudomány részéről: Vámbéry és <= span style=3D'text-transform:uppercase'>Balogh.[13]

Az 1908. évi törvénycikk az első úgynevezett büntetőnovella[14] a Csemegi kódex történetében, amely három nagyobb részre osztható aszerint, hogy a büntető igazságszolgáltatás mely területeit módosította: az első nagyobb rész a Csemegi kódexet, a második a kihágásról szóló 1879. évi XL. törvénycikket, a harma= dik rész pedig a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikket. Ezek közül csak a Csemegi kódexet módosító részt vesszük majd szemügyre, a törvénycikk többi része nem tarto= zik e témához.[15]

Ez az els= 37; nagyobb rész négy további kisebb részre bontható aszerint, hogy a kódex mely rendelkezéseit érinti; ezek közül kettő az általános részt érintette: amelyik a büntetés feltét= eles felfüggesztésének intézményét vezeti be, illetve amelyik a fiatalkorúakra vonatkozó speciál= is rendelkezéseket illeszti be a kódexbe. A másik k&eacut= e;t rész a kódex különös részét módosítja, így ezek kiesnek vizsgálód&aa= cute;saink köréből.[16] Számunkra természetesen most csak a fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezések bírnak relevanciával.

A törvénycikk létrehozásának három főbb oka a törvénycikk általános és részletes indokolásából derül ki: egyrészt orvosolni kívánta a kódex hatálybalépésétől kezdve folyamatosan jelz= ett hiányosságait. A kódex ugyanis eredetileg nem rendelkezett semmilyen külön szabál= lyal a fiatal bűnelkövetők tekintetében. A törvénycikk általános indokolása rámutat, hogy a módosítások révén nagyobb súlyt szándékozik helyezni a bűntettesek egyéniségére. Másrészt a novella feladatául tűzte, hogy a kódex hatálybalépése óta eltelt harminc év ala= tt továbbfejlődött büntetőjogi gondolkodás legkorszerűbb eredményeit beépítse a Csemegi kódex büntetési rendszerébe: példáu= l a büntetés feltételes felfüggesztését. = Arra törekedtek, hogy az első ízben és enyhe súlyú bűncselekményt elkövetők lehetőleg mentesüljenek a szabadságbüntetés megbélyegző hatása alól,[17] erre pedig remek lehetőséget nyújt a feltételes felfüggesztés intézménye. Harmadrészt a novella válaszolni kívánt a társadalmi változásokra, kezelni kívánta a visszaesé= ;sek számának növekedését, és ehhez a legjobb eszköznek a büntetés feltételes felfüggesztését tartották.

Az igazságügyminisztérium már 1888-ban megindította a munkálatokat, és 1892-ben a törvényjavaslatot Szilágyi Dezső – akkori igazságügyminiszter – a képviselőház elé terjesztette.  M&ea= cute;g ugyanebben az évben az új igazságügy miniszter – Erdélyi Sándor – visszavonta a javaslatot, így az még az igazságügyi bizottság előtti vitát sem érte el. Újabb törvé= nyelőkészítő munkálatokat indítottak, amelyek eredménye szinte mind= en második évben egy új javaslat lett. A sok évi m= unka alatt világossá vált, hogy amíg e munkál= atok befejezést nem nyernek, szükség van a legsürgő= sebb problémák kezeléséhez egy kisebb keretű módosításra. A leglényegesebb hiányok pótlásának céljából készült el 1906 októberében e törvény= cikk tervezete, amelyet az 1907-es esztendőben többször megvitatt= ak, és végül 1908-ban elfogadtak a parlamentben.[18]

 

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések

Ezen rendelkezéseket a törvénycikk 15.–32. §-a tartalmazza,[19] melyek megalkotása a magyar büntetőjogban rég&oacut= e;ta fennálló elvárás volt; hiányát tulajdonképpen már a Csemegi kódex megszületésekor rögtön a kódexszel szembeni kritikaként állították. A Csemegi kódex eredetileg is tartalmazott fiatalkorúakra vonatkozóan rendelkezéseket a beszámítást kizár&oacu= te; vagy enyhítő okok között, amelyek a törvé= ny hetedik fejezetében találhatóak.[20] A Csemegi kódex – merőben eltérően a hatályos szabályozástól – két lépcsőben határozta meg ezt a büntethetőséget kizáró okot,[21] továbbá ehelyütt szabályozta, hogy milyen enyhébb büntetésekkel[22] lehet súlytani= a kiskorúakat, valamint kimondta, hogy szabadságbüntetés esetén a többi elítélttől elkülönítve kell őket tartani.

Az 1908. évi XXXVI. törvénycikk a Csemegi kódex e rendelkezéseit telj= es egészében hatályon kívül helyezte, é= ;s helyükbe sokkal részletesebb szabályozást léptetett, mivel – a törvénycikk indokolása szerint – egyrészt a Csemegi kódex eredeti, fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései nem állt= ak a kor színvonalán,[23] tekintetbe vév= e a külföldi szabályozásokat; másrészt a gyakorlat rámutatott, hogy a kódex szabályai célszerűtlenek, és igazságtalanok, különösen, ami a javító intézeti nevelés és a büntetésvégrehajtás szabályait illeti; harmadrészt pedig a fiatalkorú elkövetők számának folyamatos emelkedése is = azt bizonyítja, hogy a kódex nem adott elegendő és megfelelő eszközt a büntetésvégrehajtási intézményeknek és a javító intézeteknek arra, hogy a fiatalkorúra megfelelő nevel&#= 337; hatást gyakorolhassanak.[24]

A törvénycikk fen= ntartotta a fiatalkorú fogalmának kettős definícióját, valamint azt a törvényi vélelmet, miszerint a tizenkét éven aluli elkövető nem rendelkezik belátási képess&eac= ute;ggel: amennyiben tényállásszerű magatartást tanúsítanak nem büntethetőek, hiszen a belátási képesség hiánya miatt nem tekinthetőek bűnösöknek. Ellenük bűnvá= di eljárás nem is indulhat meg, azonban a törvénycikk lehetőséget adott arra, hogy a hatóság a gyermeket – amennyiben bűntettet vagy vétséget követett= el – megfenyítés végett a házi fegyelem gyak= orlására jogosított személynek, vagy az iskolai hatóságn= ak átadja, mely utóbbi a gyermeket megdorgálhatta, vagy iskolai elzárással fenyíthette.[25] Ha a gyermek eddigi környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve, akkor mélyebbre ható intézkedések szükségesek – mutat rá az indokolás – amely akár a családi jogokat is érinthette: a hatóság értesítette a gyámhatóságot, amely a gyermek javító nevelése iránt intézkedett, mely intézkedésnek az képezte a célját, hogy a gyermeket kiemeljék addigi züllesztő környezetéből.[26]

A fiatalkorúak m&aacut= e;sik csoportja esetén a törvénycikk annyi változtatást hozott a kódexhez képest, hogy már nem tizenkettő és tizenhat, hanem tizenkettő és tizennyolc év közötti fiatalkorú esetén kell vizsgálni a belátási képess&= eacute;g meglétét.[27] Az indokolás fényt derít ennek okára: a törvényalkot&oa= cute; visszásnak tartja, hogy a kódex a fiatalkorúakkal szem= ben alkalmazható büntetések meghatározásánál nem helyez nagyobb hangsúlyt a javítás-nevelésre, ellenben m&eacut= e;g mindig hangsúlyos a megtorlás;[28] ezzel kapcsolatban a törvénycikk megalkotásakor nem érezték elég magasnak a fiatalkor felsőhatárát, hiszen a tizennyolc éves elkövetőt is inkább még neve= lni kell, a büntetések megtorló szegmensét ekkor inkább mellőzni érdemes. A fiatalkor felsőhatárának felemelése előtt a jogalkotó tanulmányozta e tekintetben a korabeli büntetőtörvénykönyveket Európában,= [29] valamint az orvostudomány akkori eredményeit, mely szerint egy tizennyolc éves ember általánosságban nem rendelkezik azza= l az erkölcsi és értelmi fejlettséggel, amely a teljes büntetőjogi beszámíthatósághoz szükséges.[30] Ez persze nem zárja ki azt, hogy konkrét esetben megállapítható legyen a belátási képessége.

Ha szükséges a bíróság elrendelheti, hogy a tizenkét-tizennyolc év közötti fiatalkorú elkövetőt a törvényes képviselője házi felügyelet a= latt tartsa, illetve – amennyiben az előbb említett intézkedés előre láthatólag nem vezetne eredményre – intézkedhet, hogy a fiatalkorú isko= lai fenyítést[31] kapjon. Amennyiben az ilyen fiatalkorú az eddigi környezetében erkölcsi romlásnak volt kitéve, a bíróság elrendelhette javító nevelésüket is.[32]

A továbbiakban természetesen csak a tizenkét-tizennyolc év közötti fiatalkorúkra vonatkoznak a törvénycikk rendelkezései, hiszen ők azok, akiket büntetőjogilag felelősségre lehet vonni.[33] A törvény= cikk további szakaszai a fiatalkorúakra vonatkozó intézkedéseket[34] sorolja fel, majd sor= ban szabályozza őket. Mi is a törvénycikk sorrendj&eacu= te;t követve fogjuk bemutatni az alábbi intézkedéseket= :[35]

-  = ;   dorgálás

-  = ;   próbára bocsátás

-      =    jav&iac= ute;tó nevelés

-      =    fogh&aa= cute;z- vagy államfogház-büntetés

Fiatalkorú ellen pénzbüntetés kiszabásának – sem f= 37;- sem mellékbüntetésként – nem volt helye, ez= en felül nem lehetett kiszabni hivatalvesztést, illetve politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését sem.[36]

A Csemegi kódex eredeti szabályozásához képest tehát azt lehet mondani, hogy összességében enyhült a fiatalkorúakra vonatkozó büntetési rendszer, hisz= en a módosítás után sem börtönbüntet&= eacute;st, sem pénzbüntetést nem lehetett kiszabni a fiatalkorúra. A pénzbüntetés mellőzésének oka kapcsán az indokolás megemlíti, hogy e büntetés nem bír nevelő erővel a fiatalkorú számára, nem jut el az erkölcsi rosszallás hozzá.

 

A dorgálás

A részletes indokol&aa= cute;s rámutat, hogy a dorgálás nem új büntetési mód. Mint erkölcsi büntetés – hasonlóan a büntetés feltételes felfüggesztéséhez – már korábban is létezett, sőt a családi életben is alkalmazott büntetési nem volt a kódex hatálya alatt, azonban= az erkölcsi büntetések a Csemegi kódex kodifikációja során elkerülték a jogalkotó figyelmét, és csak materiális bü= ntetésekben gondolkodott.

A dorgálás tartalmát a törvénycikk alapján így lehetne összefoglalni: dorgálás a bíróság által az elítélthez intézett “ünn= epélyes komoly intelem” és figyelmeztetés, hogy újabb bűncselekmény elkövetése esetén a bíróság szigorú büntetést fog kisza= bni. A büntetés végrehajtására közvetlenül az ítélet kihirdetése után került sor természetesen a fiatalkorú elítéltnek jelen kellett lennie.[3= 7] A törvénycikk 20.§-á= ;hoz fűzött részletes indokolás megemlíti, hogy bármilyen szankció végrehajtására elvileg csak jogerős ítélet[38] alapján kerülhetne sor, azonban= a fellebbezésnek – a törvénycikk szabályozása miatt – gyakorlatilag nincs értelme, hiszen ez a fajta szankció visszavonhatatlan; kijelenti, hogy itt c&= eacute;lszerűségből törik át a dogmatikát, ugyanis sokkal erőteljesebb hatás várható akkor, ha “a bíróság és az elítélt egyar&aacut= e;nt a lefolytatott tárgyalás befolyása alatt állanak.”.; éppen ezért a törvénycikk beiktat egy olyan szabályt, miszerint ha a királyi ügyész fellebbezett, akkor a dorgál&aacut= e;st nem lehetett foganatosítani. Ez azonban csak részben oldja me= g a problémát, hiszen nem ad arra választ, hogy mi történik akkor, ha például az elíté= lt vagy a magánvádló fellebbez? Utóbbira vonatkozóan az indokolás annyit tartalmaz, hogy mivel előreláthatólag a sértett és a magánvádló csak az elítélt materiá= ;lis megbüntetésével éri csak be – tehát = egy dorgálást kiszabó ítéletet mindenképpen súlyosítást kérve megfellebbeznének – lényegében így a fiatalkorút védik. Arra vonatkozóan viszont, hogy mi történik akkor, ha a fiatalkorú felmentésé= rt fellebbez, nem találunk semmilyen rendelkezést, és az indokolás is csak annyit fűz ehhez hozzá, hogy ezt a hátrányt[39] ellensúlyozza a dorgálá= ;s azonnali foganatosításához fűződő, fent= ebb már említett előny; amennyiben pedig a fellebbviteli bíróság felmentő ítéletet hoz, ez a tény – az indokolás szerint – már önmagában ellensúlyozza az erkölcsi büntetést: erkölcsi jóvátételnek lehet tekintetni. Edvi Illésnél találhatunk azonban választ kérdésünkre. Ő úgy értelmezi a törvényi rendelkezést, hogy mind a terhelt mind a sértett és a magánvádló e= leve kizártak a fellebbezésből, mivel a novella csak a királyi ügyész számára biztosítja e jogot. Nézetének alátámasztására = az indokolás általunk fentebb már ismertetett vonatkozó részeit idézi:[4= 0] tehát szerinte a sértett &eac= ute;s a magánvádló valamint – analógia alapján – a terhelt(!) is csa= k a materiális büntetéssel érnék be. Nézetünk csupán a törvényi rendelkezés értelmezéséig egyezik Edvi Illésével, az= ennek alátámasztására irányuló kísérletet elvetendőnek tartjuk.

Amennyiben az intézkedés foganatosítása bármely okból az ítélet kihirdetésekor nem volt lehetséges, a bíróság új határnap= ot tűzött, és arra az elítélt fiatalkorút megidézte. A dorgálás jellegénél fogva c= sak a megfelelő fogékonysággal rendelkező fiatalkorúval szemben alkalmazható, ennek folyománya egyrészt, hogy a törvénycikk meghatározza azokat = az eseteket, amikor a dorgálás mégsem alkalmazható, másrészt az a szabály, hogy amennyiben a fiatalkor&uac= ute; a dorgálást nem a kellő tisztelettel fogadta, a bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és új határozatot hozott, amelyben immár a dorgálásnál súlyosabb intézkedést alkalmazott.[41]

A dorgálás nem alkalmazható olyan bűncselekmény esetén, amelyre a kódex egy hónapot meghaladó fogház vagy államfogház intézkedést szab, valamint akkor, h= a a fiatalkorú egy hónapot meghaladó szabadságvesztéssel volt már bűntetve.[42] A dorgál&aacut= e;s alkalmazásának kizárására azért került sor, mert egyrészt – az első kizár&oac= ute; ok vonatkozásában – csak az enyhe bűncselekm&eacut= e;nyek, másrészt – a második kizáró ok von= atkozásában – csak az arra fogékony fiatalkorúval szemben van értelme alkalmazni, amelynek hiányát a fentebbiek alapján vélelmezték.[43]

 

A próbára bocsátás

Ez az intézkedé= s igen hasonló az ugyanezen törvénycikkben szabályozott büntetés feltételes felfüggesztése intézményhez, azonban van egy igen nagy különbség kettejük között azon túl, = hogy ezt az intézkedést kizárólag a fiatalkorú= ;, az előbb említett büntetést pedig a felnőtt elkövetőkkel szemben kellett alkalmazni. A legfőbb indok = 211; a kiépített felügyelő szervezet hiánya ̵= 1;, ami miatt a felnőttek esetében nem ezt a rendszert vezett&eacut= e;k be, a fiatalkorúak esetében nem áll: Magyarorszá= ;g közigazgatása már ekkoriban is rendelkezett a gyermekeket óvó szervezetekkel, ráadásul egyre több társadalmi szervezet jött létre e céllal.[44] A próbá= ra bocsátás esetén nem a büntetés végrehajtását, hanem az ítélet kiszabását mellőzték. Ez az intézked&eacut= e;s abban állt, hogy a bíróság megfelelő figyelmeztetés után a fiatalkorút ítélethozatal nélkül egy évi próbaidőre, felügyelet mellett – amelyről alább ejtünk részletesen szót – szabadlábon hagyja.[45] Azt, hogy mely bűncselekmények esetén kell alkalmazni a próbára bocsátást, a törvénycikk nem határozza meg; ebből arra lehet következtetni, hogy teljes mértékben a bíróra bízta, hogy mikor alkalmazza. Az indokolás rámutat, hogy a fiatalkorúakk= al szemben jobban kell érvényesíteni az individualizáció követelményeit, talán ez lehet az oka ezen meghatározatlanságnak.

A próbára bocsátás nem alkalmazható, ha a fiatalkorút korábban egy hónapot meghaladó szabadságvesztéssel már büntették.[46] E kizáró rendelkezés az indokolás szerint azért szükséges, mert nincs értelme egy enyhébb intézkedést alkalmazni, amikor a súlyosabb sem volt korábban hatásos.

A próbára bocsátott feletti felügyeletet a törvénycikk elsősorban a törvényes képviselőre bízt= a, mivel – amint az az indokolásból[47] kiderül – a jogalkotó a fiatalkorú nevelését illetően a lehető leginkább igyekszik tiszteletben tartani a családi jogokat. Ha azonban családi környezetében valamilyen okból a fiatalkorú erkölcsi fejlődése veszélyeztetve van a bíróság a felügyeletet állami menhelyre, a gyámhivatalra, vagy evégből létrehozott gyermekvédő egyesületre bízza.[48]

A törvénycikk a felügyelő feladatára vonatkozóan is tartalmaz szabályozást, még ha elnagyoltan is. A felügyelet= tel megbízott személy a fiatalkorú magaviseletét &a= acute;llandóan ellenőrzi, és a bíróságnak jelentést tesz. Arról a törvény expressis verbis nem rendel= kezik, hogy a bíróság előírhat-e magatartá= si szabályokat, de azon rendelkezés, mely szerint: “Ha a fiatalkorú…a felügyeleti szabályokat megszegi…”[49] erre lehet következtetni, és ennek ellenőrzése is valószínűleg a felügyelő feladata volt.

Amennyiben a próbaid&#= 337; eredményesen letelt, az eljárást megszüntették, mivel – az Amerikai Egyesült Államokban kialakult rendszer értelmében – ítéletet nem hoztak az ügyben. Ha viszont a próbaidő alatt a fiatalkorú újabb büntetend&= #337; cselekményt követ el, iszákos, erkölcstelen vagy csavargó életmódot folytat vagy egyébként erkölcsi züllésnek jeleit mutatja, avagy a felügyeleti szabályokat megszegi, a bíróság ítéletet hoz, amelyben a fiatalkorút javít&oacu= te; nevelésre avagy fogházra vagy államfogházra ítéli.[50] Arra vonatkozó= lag semmilyen értelmezést nem találunk sem a törvényben, sem az indokolásban, sem a szakirodalomban, = hogy mit kell az erkölcsi züllés jeleinek tekintetni; ezt a rendelkezést a bírói gyakorlat töltötte meg tartalommal.

 

A javító nevelés

A fiatalkorúakra vonatkozó intézkedések legfontosabbjaként határozza meg ezt az intézkedést az indokolás, amely egyúttal immár sokkal mélyebben nyúl bele= az úgynevezett családi jogokba, mint tette azt az előbb ismertetett próbára bocsátás.

Javító nevelést a bíróság akkor alkalmazhatott, ha a fiatalkorú az eddigi környezetében erkölcsi romlásnak vagy züllésnek van kitéve, illetől= eg ha bármely más okból értelmi fejlődé= ;se veszélyeztetve volt, és emiatt szükséges eddigi környezetéből kiemelni.

A javító nevelés relatíve határozatlan tartamú intézkedés, mivel a bíróság csak alkalmazását írta elő, tartamát nem szabta meg. A törvénycikk erre vonatkozó rendelkezései a következők: egyfelől akkor bocsáthatja két év próbaidőre[51] a felügyelő hatóság= [5= 2] meghallgatása után az igazságügyminiszter a fiatalkorút, ha előzőleg legalább egy évet javító nevelés alatt töltött, és teljesen megjavultnak látszik,[5= 3] másfelől a fiatalkorú huszonegyedik életévének betöltésén túl nem terjedhet a javító nevelés.[5= 4] Amennyiben a próbaidő eredménytelenül telt, a próbára bocsátottat visszaszállították a javítóintéze= tbe[5= 5] feltéve, hogy időközben huszonegyedik életévét nem töltötte be.[5= 6]

 

A fiatalkorúak fogházbüntetése

Ezen büntetés kiszabására egészen súlyos bűncselekmény elkövetésekor került sor, amikor= a fiatalkorú olyan fokú erkölcsi züllöttségről tett tanúbizonyságot, ame= ly szükségessé teszi a fogház kiszabásá= ;t. Egyébként e büntetés szabályozása kapcsán is a törvénycikk a középpontba ̵= 1; eltérően a felnőttek fogházára vonatkoz&oacu= te; szabályoktól – a megtorlás helyett a nevel&eacut= e;st helyezi.

A törvénycikk hatályon kívül helyezte a kódex 42.§-á= ;ban foglalt azon rendelkezéseit, amelyek a húsz éven aluli= ak fogházbüntetésének végrehajtásáról szólt, és merőben eltérően szabályozta a fiatalkorúak fogházbüntetését. A bíróság a fiatalkorút akkor ítélte fogházra, ha a kódex különös része szerint halállal, fegyházzal, börtönnel vagy fogházzal büntetendő cselekmény miatt vonták felelősségre.[57] A fogházbüntetés legrövidebb tartama ebben az esetben tizenöt nap, leghosszabb tartama öt év, viszont ha tizenötödik életévét betöltötte, és halállal vagy fegyházzal büntetendő cselekményt követett el, akkor tíz évig terjedhet= ett a fogház.[58] A fogházbüntetés külön erre a célra felállított intézetekben volt végrehajtand&oacu= te;,[59] amely rendelkez&eacut= e;st az indoklás úgy kommentál, hogy a tapasztalatok szerint jelentősen megemelkedett a visszaesések száma a fiatalkorúak körében, amelyet a jogalkotó meglátása szerint az okozott, hogy nem volt külön intézet a fiatalkorúak fogházbüntetésének végrehajtására; tehát ettől a rendelkezéstől a visszaesések csökkenés&eacu= te;t várják a fiatalkorúak körében.[60] Itt jelentkezik a legnagyobb különbség a kódex eredeti szabályozásához képest, hiszen aszerint a felnőttekkel együtt kellett végrehajtani a fiatalkorúakra kiszabott fogházat. A bírós&aacu= te;g elrendelhette, hogy tizennyolc és huszonegy év közö= tti fiatal is ebben a végrehajtási intézetben töltse = ki fogházbüntetését, azonban rájuk a további szabályok nem voltak alkalmazhatóak.

A bírósá= g, akár az ítéletében, akár késő= ;bb a felügyelő hatóság[61] javaslatára, dönthetett akként, hogy a fogházbüntetés kiállása után a fiatalkorút még javító nevelésben részesíti, ha ettő= ;l a fiatalkorú további jelentős javulása várható.[62] Ezt nem halmazati büntetésnek, hanem a fiatalkorú és a társadalom érdekében szükséges álla= mi intézkedésnek deklarálta az indokolásban a jogalkotó.

A fiatalkorút, példás magaviselete esetén, az igazságügyminiszter a felügyelő hatóság meghallgatásával a büntetés kétharmad részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsáthatta, melynek tartamára a fiatalkorúval szemben magatartási szabályokat szabhatt= ak ki, amelyek megszegése esetén vissza kellett szállítani őket a fogházba. Ilyenkor a feltételes szabadságon töltött idő nem számított be a büntetésbe.[63]

 

 

Az 19= 13. évi VII. törvénycikk

 

Az 1908. évi XXXVI. tc. fiatalkorúak fogházbüntetésének mértékére vonatkozó szabályozását ezen törvénycikk szigorította. A fogházbüntetés leghosszabb tartama alapvetően öt év maradt. Ha azonban a fiatalkorú tizenötödik életévét betöltötte, és a kódex határozott tartamú fegyházbüntetést állapít meg az elkövetett bűncselekményre, akkor a fogházbüntetés generális maximuma tíz év; ha a fiatalkorú tizenötödik életévét betöltötte, és cselekményére a kódex halálbüntetést vagy életfogytig tartó fegyházat állapít meg, a generális maximum tizenöt évre emelkedett.[64]

 

Az 1938. évi XVI. törvénycikk

 <= /o:p>

Ez a törvénycikk az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szól, és három rés= zre osztható. Egyrészt rendelkezett szervezeti kérdé= ;sekről, másrészt eljárásjogi kérdésekről, és harmadrészt anyagi jogi kérdésekről. A törvénycikk ez utóbbi legkisebb része azonban vizsgálódásunk szempontjából egy lényeges rendelkezést tartalm= az: a fiatalkorúak büntetési rendszerét ért módosítást, mely törölte a fiatalkorú= akra kiszabható büntetések közül az államfogházat, és helyette a fogházbüntetést írta elő.[65]

 <= /o:p>

Az egyébként korában kitűnőnek és modern= nek számító Csemegi kódex bizonyos szempontbó= ;l szerencsétlen korban lépett hatályba, hiszen a büntetőjog tudományában a XIX. század közepén történt azon paradigmaváltás, mely az addigi rigorózus tett-büntetőjogi felfogást fellazította azzal, hogy a figyelem középpontjába= a tettes személyét igyekezett helyezni. A magyar jogtudományban ezen nézet éppen a Csemegi kódex hatályba lépésekor vert gyökeret, ezért már a kódex hatályba lépésétő= ;l kezdve bírálatok érték a kódexet azért, mert nem fordít elegendő figyelmet az elkövető személyére, körülményeire; konkrétan a visszaesésre és a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozóan nem nyújt megfelelő szabályozást. Jelen tanulmány egyik célja volt – a szabályozás történetének bemutatása mellett –, hogy ezen büntetőjogi paradigmaváltás magyarországi lecsapódását a századfordulón a Csemegi kódex módosításain keresztül érzékeltesse.

 <= /o:p>



[1]   &= nbsp;   Az 1843. évi törvényjavaslat a felvilágosodás szellemi termékeként született abolícionista irányzat hatására mellőzte a halálbüntetést büntetési rendszeréből.

<= ![if !supportFootnotes]>[2]  &nbs= p;    Mind az 1843-as Deák-féle törvényjavaslat, mind a kódex relatíve határozott rendszert követett, ám közöttük egy igen lényeges különbség fedezhető fel. A Csemegi kódex az &a= acute;ltalános részben szabályozza a kiszabható büntetések alsó és felső határait, a javaslat viszont sem az általános részben, sem a különös részben az egyes bűncselekmények tekintetében nem határozott meg minimumot, teljes mértékben a bírói mérlegelés körébe utalva a büntetés kiszabását, széles teret engedve ezzel az individualizáció lehetőségének. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben az esetben nem beszélhetünk-e inkább relatíve határozatlan szankcióról. Nézetünk szerint a válasz egyértelműen nem, hiszen az alsó határ szabályozásának hiánya nem jelenti azt, hogy ne lenne egy tényleges minimuma a büntetésnek, ami ak&aacut= e;r a büntetés elmaradásáig is terjedhet. Meg kívánjuk továbbá jegyezni, hogy a javaslat büntetési rendszere jóval kevesebb büntetést alkalmazott (hatot), és nem ismerte a mellékbüntetéseket sem, emiatt rendszere is egyszerű= ;bb.

[3]  &n= bsp;    Ugyanakkor a szakirodalomban előfordul, hogy mint a szabadságbüntetés fokozatait említik ezeket. Lásd Récsy Géza: A büntetés rendszerének alapelvei, Jogtudományi Közlöny 1878/22. 180. o.

[4]  &n= bsp;    Ezek közül a legjelentősebb a 2106/1880. I.M.E rendelet, amely mellékleteiben minden egyes szabadságbüntetésre vonatkozólag tartalmazza a részletes szabályokat. Ezt a rendeletet később kiadott rendeletek kiegészítik; ezen rendeleteket később említjük meg.

[5]  &n= bsp;    Bővebben lásd 42.43.§-h= oz fűzött indokolásban.

[6]   &= nbsp;   Javító intézet alapvetően a tizenkét-tizenhat éves ̵= 1; beszámítási képességgel rendelkező – bűntettesekkel szemben alkalmazható szankció. (lásd 1878.V.tc. 84.§; Fayer László: A magyar büntetőjog kézikönyve. Franklin-társulat, Budapest 1905 182.188. o.)

[7]  &n= bsp;    Finkey a javító-intézetet nem büntetésnek tekintett= e, hanem “kényszernevelési eszköznek”, a= mely egy speciális terhelti körre – nevezetesen a húsz év alattiakra – alkalmazható végrehajtási mód. Álláspontját azzal indokolta, hogy a kódex nem vette fel a büntetések felsorolás&aacut= e;ba a javító-nevelést. (Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve. Politzer Zsigmond és fia könyvkereskedése, Budapest 1902 338. o.)

        1878.V.tc. 42.§; Bővebben lásd: A javítónevelés szabályozásáról szóló 27.200/1909. I.M. rendeletet; A fiatalkorúak fogház-, államfogház-, és elzárásbüntetésének végrehajt&aacut= e;sáról szóló 27.300/1909. I.M. rendeletet; A fiatalkorúak felügyelő hatóságáról szól&oac= ute; 27.400/1909. I.M. rendeletet. Ezen rendeletek bemutatására terjedelmi okokból nem kerül sor.

[8]  &n= bsp;    1878.V.tc. 43.§ továbbá 2106/1880. I.M. rendelet VII. melléklete.

[9]  &n= bsp;    Jeszenszky nem tartotta megfelelőnek a bizottság összetételét, mivel= a tagság túlméretezett létszámát feleslegesnek vélte, és jelezte, hogy az intézmé= ;ny emiatt nehézkessé válhat. Megjegyzi, hogy Németországban az intézmény létezik, és összetétele igen hasonló, ez alapján párhuzamot vonva jelzi előre a lehetséges problémákat. “A bizottság hivatásszerü tenorja a kir. ügyész  vagy a fegyintézeti igazgató. Csak ezen egyének valamelyike van hivatva arra, hogy alapos véleményt mondhasson a szabadon bocsátand&oacut= e; javulásáról;…” (Jeszenszky Sándor: A feltételes szabadságra bocsátás hazánkban. Jogtudomá= ;nyi Közlöny 1880/45. 307. o.)

[10]   &= nbsp; A módosítás előkészítésé= ;nek történetéhez bővebben lásd Balog Arnold: A büntetőtörvény módosítása. Jogtudományi Közlöny 1906/3. 17. o.; Balog Arnold: Szaktanácskozmány a büntetőnovella tárgyában. Jogtudományi Közlöny 1907a/2. 10.11. o.; Vámbéry Rusztem: A büntetőtörvény módosít&aacut= e;sa. Jogtudományi Közlöny 1906/4. 28-29. o.; Balogh Jenő: A büntető-törvénykönyvek módositása<= b> és kiegészitése. Jogtudományi Közlöny 1907/2. 9= . o.

[11]  &n= bsp;  Bővebben lásd Angyal Pá= ;l: A magyar büntetőjog tankönyve. Athenaeum, Budapest 1909=

[12]   &= nbsp; Kitekintésképpen megjegyezzük, hogy a kódex módosításával párhuzamosan ismét felvetődött a halálbüntetés és abolíció témája. Ezzel kapcsolatban lásd= Finkey Ferenc: A halálb&uu= ml;ntetés és a Btk. reviziója. Jogtudományi Közlöny 1909/5.

[13]   &= nbsp; Bővebben lásd Vámbéry<= /span> 1906, Balogh 1907a

[14]   &= nbsp; Földvári szerint a jogalkotó e törvénycikk megalkotásakor a Franz von List nevével fémjelzett közvetítő iskola tanítását vette alapul. (Földvári József: Magyar büntetőjog általános ré= ;sz. Osiris Kiadó, Budapest 2003 40. o.)

[15]   &= nbsp; Az 1908. évi büntetőnovella a kihágásról szóló törvény vonatkozásában is bevezette a kiszabott elzárás, illetve pénzbüntetés egy évre való feltétel= es felfüggesztésének intézményét, amel= ynek részletszabályai egyebekben megegyeznek a Csemegi kóde= xben bevezetett feltételes felfüggesztés szabályozásával. (lásd 1908. évi XXXVI. = tc. 8.§-át.)

A bűnv&aac= ute;di perrendtartásba a novella a feltételes felfüggeszt&eacut= e;s eljárási szabályait helyezte el. (lásd 1908. évi XXXVI. tc. 9.14= .§-át.)

[16]  &n= bsp;  A kódexszel együtt módosította a kihágásról szóló törvény lopásról szóló rendelkezéseit. (Bővebben lásd L&aacut= e;zár Emil: A Btk. novellájához. Jogtudományi Közlö= ;ny 1907/3. 21.22. o.) A novel= la egyfelől módosítja a kódex lopásra vonatkozó rendelkezéseit, másfelől bevezette a “leánykereskedés” bűntettét. Ez utóbbi rendelkezés azzal indokolható, hogy a kódex hatálybalépése óta Magyarországon megjelent ez a magatartás, amelyet kriminalizálni kívánt a törvény az akkori európai tendenciának megfelelően. A magatartás kriminalizálását sürgette Wlassics is. (Wl= assics Gyula: A büntetőnovella tervezetéről. Jogtudomá= ;nyi Közlöny 1907/10. 73. o.)

[17]  &n= bsp;  Az indokolás itt példaként említi az extrém rövid idejű büntetések – egy-két napi fogház vagy elzárás – hatását, ame= lyet az eddigi, csaknem harminc éves gyakorlatból szűrtek le.= A megbélyegzés mellett még e szankció ellen szól, hogy ilyen rövid időtartamú büntetésnek nincs semmi értelme, mert nem érheti = el javító-nevelő célját.

[18]  &n= bsp;  A kodifikáció menetéhez bővebben lásd 1908 évi XXXVI. tc.-hez fűzött általános indokolást; menetéhez, és elveihez bővebben lásd Balog 1906/3. 1= 7. o.; Balog 1907a/2. 10.&#= 8211;11. o.; Balog Arnold: A feltételes elítélés a Magyar Jogászegyletben. Jogtudományi Közlöny 1907b/12. 95.= 96. o.; Vámbéry 1906/4. 28.29. o.; Balogh 1907/2. 9. o.; Friedmann Ernő: A büntető-novella. Jogtudományi Közlöny 1907/28. 2= 28. o.

[19]  &n= bsp;  A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban nemcsak a Csemegi kódexet, hanem a kihágásokról szóló 1879. évi XL. tc.-t is, és mindezekkel kapcsolatban a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. tc.-t is módosították.

[20]   &= nbsp; 1878.V.tc. 83.86.§ tartalmazza e szabályokat.

[21]  &n= bsp;  1878.V.tc. 83.84.§: A tizenkét éven aluli elkövető, semmiképpen nem vonható felelősségre, a bűncselekmény elkövetés= ekor tizenkét és tizenhat év közötti szemé= ly pedig csak akkor, ha cselekménye bűnösségének felismeréséhez kellő belátással bír= t. Amennyiben nem bírt a szükséges értelmi képességekkel, akkor is lehetőség nyílt a kiskorú javító intézetben történ= 37; elhelyezésére. A szükséges belátásra való képességet minden esetben a bíróság vizsgálta, tehát csak ez esetben indult meg a bűnvádi eljárás, az első esetben erre sor sem került.

[22]  &n= bsp;  Halállal, vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett esetén kettőtől öt évig terjed= 37; börtönnel,

        öt évtől tizenöt évig terjedő fegyházzal v= agy államfogházzal büntetendő bűntett miatt k&eacu= te;t évig terjedő börtönnel vagy államfogház= zal,

        más bűntett esetén két évig terjedő fogházzal,

        vétség miatt rendőri büntetéssel büntetendő.=

        Valamint hivatalvesztés, illetve politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem volt megállapítható.

[23]   &= nbsp; Fayer már 1889-ben felvete= tte a korhatárok újragondolását, vagy legalább= is a 1618 éves fiatalkorúakra külön rendelkezéseket tartott kívánatosnak. (Fayer= László: Büntetési rendszerünk reformja I. – adalék a Btk. módosításához. Budapest 1889 29. o.)

[24]  &n= bsp;  Bővebben lásd 1908. évi XXXVI. tc. 15.§-ához fűzö= ;tt részletes indokolást.

[25]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 15.§ első és második bekezdés

[26]  &n= bsp;  Lásd 1908. évi XXXVI. tc. 15.§ harmadik bekezdését valamint a 15.§-hoz fűzött részletes indokolás utolsó bekezdését.

[27]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 16.§ első bekezdés

[28]   &= nbsp; Lengyel Aurél: A fiatalkoru büntettesek reformált büntetési rendszere és= a patronage. Jogtudományi Közlöny 1909/21. 184. o.

[29]  &n= bsp;  Európában igen nagy eltérésekkel találkozhattunk ekkoriban. A fiatalkor felsőhatára például Angliában, Olaszországban, Portugáliában csupán 14 é= ;v volt. A másik végletet a német büntető kódex jelentette: 18 életévben szabta meg a felső korhatárt. A magyar törvényhozás szintén e= zt a rendszert követte, részben az orvostudomány említ= ett megfigyelései nyomán.

[30]  &n= bsp;  Bővebben lásd 1908, évi XXXVI. tc. 16.§-ához fűzö= ;tt részletes indokolásban.

[31]  &n= bsp;  Az ehelyütt szabályozott iskolai fenyítés teljes mértékben megegyezett azzal, amit már fentebb, a tizenkét éven aluli fiatalkorúakkal kapcsolatban említettünk. Eszerint az iskolai fenyítés lehetett dorgálás vagy (iskolai) elzárás.

[32]  &n= bsp;  Lásd 1908. évi XXXVI. tc. 16.§ második és harmadik bekezdését valamint ugyanezen §-hoz fűzött részletes indokolást.

[33]  &n= bsp;  A továbbiakban fiatalkorún az említett korosztályt kell érteni.

[34]  &n= bsp;  A törvénycikk az intézkedés terminológi&aacu= te;t használja, nem nevezi büntetésnek a fiatalkorúakra kiszabható jogkövetkezményeket, így én is követni fogom a törvénycikk szóhasználatát. Azonban maga a törvénycikk= is következetlen, mert a fogház szabályozásánál néhol bünteté= ;sként említi. A büntetési rendszer monizmusa nézetü= ;nk szerint itt még nem törik meg, mivel e szankciók alkalmazása is kizárólag bűnösség jog= erős megállapítása esetén lehetséges. (kivételt jelent a dorgálás és a próbára bocsátás)

[35]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 17.§ első bekezdés

[36]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 17.§ második bekezdés

[37]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. 19.§ első bekezdés valamint a 20.§ első bekezdés

[38]   &= nbsp; A nulla poena sine crimine elv szerint kizárólag bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazható büntetés, ezt – valamint az elkövető bűnösségét (nulla poena sine culpa) – azonban csak jogerős ítélet állapíthatja meg.

[39]   &= nbsp; A “hátrány” mibenlétére csupán következtetni enged az indokolás. Nézetünk egyezik = Edvi Illés késő= ;bb ismertetett álláspontjával, miszerint a terhelttől ebben az esetben megvonták a fellebbezési jogot.

[40]   &= nbsp; Edvi Illés Károly: A magyar büntetőtörvénykönyv magyarázata. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. Kiadása, Budapest 1909 561. o.

[41]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 20.§ valamint az ezen szakaszhoz fűzött részletes indokolást.

[42]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 19.§ második bekezdés

[43]  &n= bsp;  Bővebben lásd a törvénycikk 19.§-ához fűzött részletes indokolást.

[44]  &n= bsp;  Bővebben lásd 1908. évi XXXVI. tc.22.§-ához fűzö= tt részletes indokolásban.

[45]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 21.§ első bekezdés

[46]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 21.§ második bekezdés

[47]  &n= bsp;  Bővebben lásd 1908. évi XXXVI. tc. 22.§-ához fűzö= ;tt részletes indokolásban.

[48]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 22.§ első bekezdés

[49]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 23.§ első bekezdés

[50]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 23.§

[51]  &n= bsp;  A törvénycikk próbaidőnek,<= /span> az indokolás kísérleti kihelyezésnek nevezi ezt= az intézményt. A kísérleti kihelyezésnek két év volt a tartama szemben az előbbi fejezetben tárgyalt próbára bocsátással, ahol a próbaidő egy év volt. Ennek okául az indokl&aacut= e;s szerint az szolgált, hogy a javító nevelést a bíróság súlyosabb esetekben, felügyeletre inkább szoruló fiatalkorúakkal szemben alkalmazta.

[52]  &n= bsp;  Felügyelő hatóságot minden javító intézet mellett = fel kellett állítani. Ha a javító nevelés állami gyermekmenhelyen, vagy nem állami intézetben történt felügyelő hatóság teendőit= a belügyminiszter által kijelölt hatóság végezte. A felügyelő hatóság szervezet&eacut= e;t és eljárását az igazságügy miniszter rendelettel szabályozta. Lásd 27.400/1909. I.M. rendeletet. A rendelet ismertetésére terjedelmi okokból nem kerü= ;lt sor.

[53]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 24.§ második bekezdés

[54]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 25.§ első bekezdés

[55]  &n= bsp;  A javító nevelést az erre külön létreho= zott intézetben kellett végrehajtani. A végrehajtás részletes szabályait az igazságügy miniszter, és a belügyminiszter közös rendeletben szabályozta. Lásd 27.200/1909. I.M. rendeletet. A rendelet ismertetésére terjedelmi okokból nem került sor. =

        A javító intézetek felállítása nem = volt gördülékeny, illetve vitáktól mentes. (A témában lásd Végh Árpád: = Az állami gyermekvédelem és javító-intézetek. Jogtudományi Közlöny 1906/20, Láday István: Az állami gyermekvédelem és a javító-intézetek. Jogtudományi Közlöny 1906/21, Záhorszky István: A hazai javító-intézmény teljes kiépítése. Jogtudományi Közlöny 1906/= 28.) Meg kell említeni, hogy a megfelelő mértékű és minőségű intézetek felállítással kapcsolatos munkálatokat a kormányzati támogatás elégtelen volta miatt soha nem végezték el. (N&= eacute;meth Péter: A züllött és bűnöző fiatalkorúak. Jogtudományi Közlöny 1949/12.  9. o.)

[56]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 25.§ második bekezdés

[57]  &n= bsp;  Ha a fiatalkorú még nem töltötte be tizenötö= dik életévét, akkor ebben az esetben is csak a legsúlyosabb esetben lehetett a fogházbüntetést kiszabni.

[58]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 26.§ első és negyedik bekezdés Ezt a rendelkezést később módosította az 1= 913. évi VII. tc. 68.§-a, amelyet lentebb részletesen bemutat= unk.

[59]  &n= bsp;  Az egy hónapot meg nem haladó fogházat más letartóztatási intézet magánzárkájában is végre lehetett hajtan= i. (27.§ első bekezdés) Az indokolás rámutat, h= ogy bár orvosi szempontból aggályos a fiatalkorú magánzárkában történő elhelyezé= ;se, mégis ezt a megoldást választotta a jogalkotó, = mert az ilyen rövid tartamú fogház büntetés végrehajtása csak bajosan oldható meg a külön intézetekben. (bővebben lásd az ezen szakaszhoz fűzött részletes indokolást, vö. Németh 1949/1–2. 9. = o.)

        A fiatalkorúak fogházára vonatkozó részlet= es szabályokat a 27.300/1909. I.M. rendelet tartalmazta. Ezen rendelet bemutatására terjedelmi okokból nem került sor. Lásd még Edvi Ill&ea= cute;s 1909 574.-576. o.

[60]  &n= bsp;  Bővebben lásd 1908. évi XXXVI. tc. 27.§-ához fűzö= ;tt részletes indokolásban.

    = ;    Balog rámutat arra is, hogy a fiatalkor&uacu= te;ak számára külön fogház nincsen. Vagyis a büntetési rendszer egy visszatérő elemét látjuk ismét: a törvényszöveg illetőleg= a tényleges állapotok nem esnek egybe. (Balog Arnold: Fiatalkoruak fogházai. Jogtudományi Közlöny 1908/41. 321. o.) Rickl úgy reagál Balog megállapítására, hogy a törvénycikk vonatkozó rendelkezése csak 1910-ben lép hatályba, és majd addigra készen lesznek a törvénycikk által megkövetelt feltételek. (<= span style=3D'text-transform:uppercase'>Rickl Gyula: Fiatalkoruak fogházai. Jogtudományi Közlöny 1908/42.  330.  o.)

[61]  &n= bsp;  Minden fiatalkorúak befogadására szolgáló fogház mellett felügyelő hatóságot kellett felállítani. (31.§ első bekezdés)

[62]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 28.§

[63]  &n= bsp;  1908. évi XXXVI. tc. 29.§

[64]   &= nbsp; 1913. évi VII. tc. 68.§

[65]  &n= bsp;  1938. évi XVI. tc. 4.§ második bekezdését.<= /o:p>

        Ezen túl a törvénycikk szűk körre vonta a felnőttekkel szemben is az államfogház büntet&eacut= e;s alkalmazhatóságát. Számos bűncselekményre, amelyet a törvénycikk felsorol, (A törvénycikk 1.§ 1-7. pontja tartalmazza ezt a felsorol&aac= ute;st: a felségsértés bizonyos esetei (1878. évi V. tc. 126.-138.§); 1930 évi III. tc. 57.-71.§-ában &eacut= e;s az 1934. évi XVIII. tc.-ben meghatározott hűtlensé= ;g; az 1930 évi III. tc. 152.-162.§-ában meghatározott lázadás; az 1930 évi III. tc. 171.-174.§-á= ban meghatározott izgatás; az 1921. évi III. tc.-ben meghatározott valamennyi bűntett; az 1924. évi XV. tc.-b= en meghatározott robbantószer és robbanóanyag előállításával, tartásával, és felhasználásával elkövetett bűntet= tek és vétségek; valamint mindezen bűncselekmé= nyekre vonatkozóan elkövetett bűnpártolás.) é= ;s egyébként államfogházzal volt addig bűntet= ve: ha öt évet nem haladja meg, akkor ugyanilyen tartamú b&o= uml;rtönt, ha öt évet meghaladja, akkor ugyanilyen tartamú fegyházat ír elő a törvénycikk. (1938. évi XVI. tc. 4.§ első bekezdés) Államfogház büntetést ezután már cs= ak két bűncselekmény: a királyház tagjai ellen elkövetett sértés és a párbaj esetén szabhatták ki. (Lásd bővebben Kádár Miklós: Gondolatok a büntetőjog reformja köréből. Jogtudományi Közlöny 1946/5.-6. = 75. o. Ezt is hatályon kívül helyezte, és az államfogházat, mint büntetési nemet törö= ;lte az 1946. évi XIV. törvény.)

 

------=_NextPart_01C723C0.658AD9C0 Content-Location: file:///C:/1F272A78/szaloki28_files/header.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"





1

 

------=_NextPart_01C723C0.658AD9C0 Content-Location: file:///C:/1F272A78/szaloki28_files/filelist.xml Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/xml; charset="utf-8" ------=_NextPart_01C723C0.658AD9C0--