Szalóki Gergely

Nótári Tamás: Jog, vallás és retorika

(Studia Mureniana Szeged, Lectum Kiadó, 2006. 322 oldal)

 

 

 

 

Nótári Tamás, a Károli Gáspár Református Egyetem Római Jogi Tanszéke docensének monográfiája nem csupán a római jog, hanem az ókortörténet, a klasszika filológia iránt érdeklődők, valamint az e területeket kutatók szemében is értéket képvisel, hiszen a szerző munkájának megírása során számos tudományág módszereit felhasználta, valamint eredményeit szintetizálta. Már a mű címe is utal a szerző egyedi, komplex látásmódjára, amellyel a római jog intézményeit kutatásai során megközelíti. Szemléletének sajátja, hogy a szerző nem ragad meg a jogi konstrukciók elemzésénél, hanem vizsgálat tárgyává teszi azon társadalmi és vallási intézményeket és folyamatokat is, amelyekbe ezen jogintézmények ágyazódnak.

Nótári Tamás jelen művében Marcus Tullius Cicero i.e. 63-ban Lucius Licinius Murena védelmében elmondott beszédének[1] huszonhatodik és huszonhetedik paragrafusa kapcsán fejti ki kutatásainak a római jogi, vallás- és retorikatörténeti eredményeit.[2] Az oratio ezen fejezeteiben a szónok a joggyakorlatban az archaikus formalitásokhoz való merev kötődésre (a rómaiakra olyannyira jellemző formakonzervativizmust) lövi ki iróniája nyilait. Idézzük fel itt a szerző előszavának azon gondolatát, mely nem csupán Cicero védőbeszéde e két fejezetének mögöttes tartalmába enged betekintést, hanem a monográfia vezérfonalát is feltárja előttünk: „A … huszonhatodik és huszonhetedik paragraphus központi magja az archaikus kor jogának Cicero által … megmosolyogtató színben feltüntetett formakonzervativizmusa, pontosabban merev, mondhatni görcsös, olykor a valós életviszonyokkal és az igazságosság ideáját megvalósítani hivatott iusszal szembehelyezkedő ragaszkodása a jogi aktusok szövegéhez. E merevségnek … az okát keresve, valamint Cicerónak a szó szerinti és méltányosságon alapuló jogértelmezéshez fűződő viszonyát kutatva számos ponton tesz e munka olyan kitérőket, amelyek tárgyában már nem a stricto sensu jogtörténeti vizsgálódás körébe, hanem a vallás- és irodalomtörténet témakörébe tartoznak, az általuk felvázolható analógiák s a belőlük levonható következtetések azonban talán az egyes jogi és vallási intézmények …  struktúrájának, illetve az antik gondolat- és képzeletvilágba ágyazódottságának jobb megértéséhez vezethetnek.”

A mű – szerkezetét tekintve – három részre tagolható, Az első fejezet a védőbeszéd jogi, történeti és retorikai hátterét vázolja fel, amely az olvasó számára hasznos segítséget nyújt ahhoz, hogy az oratiót történeti kontextusában szemlélhesse. Ennek során a szerző kitér olyan fontos, a beszéd komplex megközelítéséhez elengedhetetlen témákra, mint például a quaestiók, a crimen ambitus, a jogi háttér elemzésére, valamint Cicero és a jogtudomány viszonyára.

A második fejezet a Pro Murena 26. paragrafusa kapcsán a manum conserere, vagyis az ingatlanok feletti tulajdoni per eljárásából kiindulva a kimondott szó valóságot konstituáló erejének a római gondolkodásban betöltött szerepe hangsúlyozásával a legis actio sacramento in rem eredetét vizsgálja. A pálca és a lándzsa szimbolikáját igyekszik feltárni az ókori Rómában, majd elemzi az istenítéleti párviadalokat, melyekből levont következtetéseket a legis actio sacramento in rem mint sacrum duellum értelmezésben hasznosít. Eközben a szerző azonban olyan egyéb témákat is alaposan tárgyal, mint például az Ops Opifera templom dedicatiója, a flamen Dialist körülbástyázó tabuk szakrális szerepe, vagy Mars kultusza. (E kérdések első pillantásra nem illenek bele a fejezet fentebb vázolt gondolatmenetébe, azonban a szerző szándékának megfelelően azon tézist erősítik meg, melyet Nótári a legis actio sacramento in rem eredetének meghatározandó felállított.

A harmadik fejezet a beszéd 27. paragrafusa kapcsán először a házassági jog egyes elemeit mutatja be: az eljegyzés után a házasságkötés egyes formáit illetve a férji hatalom keletkezésének módjait, a válást és a manust megszüntető aktusokat vizsgálja. Ezt követően az uxor in manu és az agnatio viszonyának, valamint a házibíráskodás intézményét veszi górcső alá. Végül az interpretatio fogalmának elemzéséről és a summum ius summa iniuria proverbium kialakulásáról, cicerói értelmezéséről, továbbéléséről, valamint a scriptum–voluntas ellentét megvilágításáról olvashatunk tanulságos okfejtést.

A második fejezetben a szerző vizsgálódásának egyik fő eredménye a legis actio sacramento in rem eredetének meghatározásához kapcsolódik. E kérdéskör kapcsán két fő elmélet bontakozott ki a tudományos irodalomban. Az egyik a magánharcból vezeti le ezt a jogintézményt, a másik a vallási rituáléban fedezi fel a gyökereket. Nótári először a ius fetiale és a legis actio sacramento in rem eljárási rendjét veti össze, mely során számos aspektusból párhuzamot mutat ki a harci motívumok és a szakrális elemek tekintetében a két eljárási rend között, majd a Plautus Casinája alapján párviadalnak tekinthető, istenítéleti elemeket mutat ki a legis actio sacramento in rem eljárásban. Álljon ehelyütt a szerző néhány sora, mely a legplasztikusabban foglalja össze számunkra a legis actio sacramento in rem gyökereinek felkutatásában elért eredményeit: „A legis actio sacramento in rem eredetét vagy a magánharcban, vagy a szakralitásban kereső és jórészt egymás ellenében megfogalmazódó elméletek nézetünk szerint éppen egymást erősítő, feltételező, egyazon irányba konkludáló teóriává integrálhatók. A szakrális elem … a vindicatio világosan tetten érhető egyfelől az eskü, a sacramentum, másfelől az elmondandó carmen szó szerinti betartásának követelményében. A harc motívuma mind a vindicatio etimológiájában, mind pedig a pálca/lándzsa használatában megmutatkozik, azonban épp a hasta bír a rómaiak képzeletvilágában olyan szakrális többlettartalommal …, amelyet az archaikus civiljogi perben sem hagyhatunk figyelmen kívül…Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy eredetileg a legis actio sacramento in rem eljárását is fegyverekkel megvívott ordalium vezette el az általunk is ismert stádiumba.” A szerző tehát integrálja a két nézetet, és több ponton kimutatja, hogy ezek egymással nem ellentétben álló, hanem éppen ellenkezőleg, egymást erősítő, egymást kiegészítő teóriák.

E kiragadott példa után térjünk vissza a műhöz. A könyv szerkezetileg logikusan tagolt, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a rendkívül mélyreható elemzések során az olvasó követi tudja a szerző gondolatmenetét. Ezt segíti nagy haszonnal, hogy minden fejezet elején előrevetíti mondanivalóját, valamint a fejezetek végén ismét összefoglalja azokat. Ki kell emelnünk a felettébb gazdag jegyzetapparátust, jegyzékeket és mutatókat, melyek nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a bőséges lexikális anyagban történő eligazodáshoz. A jegyzetek, valamint az irodalom és forrásjegyzékek ritkán látható, ám feltétlenül példaértékű gazdagsága, precíz megszerkesztése jelzi számunkra, hogy a szerző több éves és alapos kutatómunkájának gyümölcsét tarthatjuk kezünkben

 



[1] A Pro Murena bevezetéssel és jegyzetekkel ellátott fordítását lásd: Cicero – Négy védőbeszéd. Fordította, jegyzetekkel ellátta és a bevezetést írta Nótári Tamás. Szeged 2004.

[2] A szerző számos korábban megjelent tanulmányának tárgya szervesen kapcsolódik a monográfiához, illetve megalapozza azt vö. Nótári T.: De iure vitae necisque et exponendi. JK 1998. 11;  Auloedi et citharoedi (Cic. Mur. 29.). Belv. 1999. 7–8; Megjegyzések a férji hatalom történetéhez az ókori Rómában. Belv. 1999. 1–2; Studiorum atque artium contentio (Cic. Mur. 22–30). Aetas 1999. 1–2; Medea Palatina (Megjegyzések Cicero Caelianájához, különös tekintettel Clodia személyére). Aetas 2000. 1–2; Servius Sulpicius orator. Belv. 2000. 5–6; Jogtudomány és retorika – Cicero pro Murena 26. JK 2001. 12; Megjegyzések Cicero pro Murenájának történeti hátteréhez. Belv. 2001. 5–8; Quaestio de ambitu. Collega 2001. 5; A mérleg mint az igazságszolgáltatás jelképe Homérosnál. Collega 2002. 2; M. Porcius Cato alakja Cicero pro Murenájában (Cic. Mur. 58–66). Belv. 2002. 3–4; De oratoris perfecti institutione. Collega 2003. 3; Excantatio és evocatio a római szakrális jogban. Collega 2003. 1; Megjegyzések a modern büntetőeljárási alapelvek római előzményeihez. In: A Büntető Törvénykönyv és a Büntető Eljárási Törvény módosításának elméleti és gyakorlati kérdései. Budapest 2003; Numen és numinozitás – a római tekintélyfogalom vallási aspektusai. Aetas 2003. 3–4; Fustel de Coulanges: Az antik városállam. Ókor 3. 2004. 4; Iuridicophilologica – Tíz tanulmány. Budapest 2004; Jogtörténeti adalékok a Pro Caecinához. Collega 2004. 1; Megjegyzések egy jogértelmezési maxima történeti hátteréhez. JK 2004. 7–8; Cicero – Négy védőbeszéd. Fordította, jegyzetekkel ellátta és a bevezetést írta Nótári T. Szeged 2004; Iuridicophilologica. Tíz tanulmány. (Az előszót írta Szádeczky-Kardoss Samu) Budapest 2004. Summum ius summa iniuria. MJ 2004. 7; Summum ius summa iniuria – Comments on the Historical Background of a Legal Maxim of Interpretation. AJH 45. 2004; The Function of the Flamen Dialis in the Marriage Ceremony. AnnUB 45. 2004; De matrimonio cum manu. JTSz 2005. 2; Hésiodos jogkoncepciója. JK 60. 2005. 7–8; On Some Aspects of the Roman Concept of Authority. AJH 46. 2005; Festuca autem utebantur quasi hastae loco. AUB 51. 2005; A római tekintélyfogalom vallási aspektusai. In: Hamza G.–Nótári T.: Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest 2006; Megjegyzések a confarreatio szertartásához. Belv. 2006. 5-6; Hesiod und die Anfänge der Rechtsphilosophie. AnnUB 2006; Szakralitás és szimbolikus harc – adalékok a legis actio sacramento in rem eredetéhez. In: Jogi kultúrák, processzusok, rituálék, szimbólumok. Szerk. Mezey Barna. Budapest 2006; Bürgergemeinschaft und Rechtsgedanke bei Hesiod. In: Politai et Cives. Epigraphica III. Hungarian Polis Studies 13. Ed. György Németh–Péter Forisek. Debrecen 2006; Duellum sacrum – gondolatok a legis actio sacramento in rem eredete kapcsán. ÁJ 2006/1; Comments on the Origin of the legis actio sacramento in rem. AJH 2006/2; Remarques sur le ius vitae necisque et le ius exponendi. Studia Iuris Caroliensia 1. 2006; A lándzsa mint hatalmi és tulajdoni jelkép az ókori Rómában. In: Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest 2006; Választási kampánystratégia az ókori Rómában. (társszerző Németh Gy.) JK 2006/7-8; Kampánystratégia az ókori Rómában. In: Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest 2006; Hogyan nyerjük meg a választásokat? Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kézikönyve. Fordította, a jegyzeteket, az előszót és az utótanulmányt írta Nótári T. Szerkesztette és a kísérő tanulmányt írta Németh Gy. Szeged 2006. Minden menyasszonyt Gaiának hívtak? Adalék a római házassági szertartás egy eleméhez. Jogelméleti Szemle 2007/1.