MIME-Version: 1.0 Content-Type: multipart/related; boundary="----=_NextPart_01C8410A.0455F640" This document is a Single File Web Page, also known as a Web Archive file. If you are seeing this message, your browser or editor doesn't support Web Archive files. Please download a browser that supports Web Archive, such as Microsoft Internet Explorer. ------=_NextPart_01C8410A.0455F640 Content-Location: file:///C:/0B563292/szibrik32.htm Content-Transfer-Encoding: quoted-printable Content-Type: text/html; charset="us-ascii"
Szirbik Dorottya
Irodalomszociológiai elmélked&eacu=
te;sek
a jelenkori angolszász kultúráról
A Harry Potter sorozat a hetedik könyvvel a végé= hez ért. Marketing szempontból a sorozat hihetetlen sikernek számít, a társadalomra tett hatása óriási. Szerzője gyermekkönyvnek szánta művét, ám ahogyan a könyvek szatirikus jellege egyre meghatározóbb lett, a könyveket a kidult[1] regények közé sorolták, mely egyaránt ajánlhat&oacu= te; gyermek és felnőtt olvasók számára is. Az a tény, hogy minden generáció szívesen olvassa, segíthet a társadalmi különbségek csökkentésében, illetve a korkülönbségek okozta ellentétek egyengetésében. A kiadók azon= ban külön készítettek gyermek és felnőtt borítójú változatokat is. Tapasztalatuk azt mutatja, hogy a felnőtt olvasók színvonalukon alulinak találják a gyermekregények olvasását. A végeredmény az, hogy a társadalom szinte minden rétege olvassa a Harry Potter regényeket. Társadalmunk szatirikus, olykor kíméletlen bemutatása Rowling egyik fő célja, amely nyomon követhető a regénysoroz= at mindkét világában.
Rowling műve egy rendkívül ügyesen megszerkesztett regénysorozat, amely sokat merítve elődeiből egy lehengerlő mikrokozmosz. Ebben a mikrokozmoszb= an helyezte el a mai Angliában élő diákhármas= t, akik érdekes módon egy középkorinak tűnő varázsvilágba kerülnek középiskolába.= Az ellentét ellenére a két társadalom, a varázstalan – mugli és a varázsvilág, mel= yben a szereplők mozognak, mindkettő a mi világunk tükörképei. A könyvek alaptémája a varázslat, ez azonban csak kellék az egész sorozaton végigvonuló erkölcsi tanításhoz, melyhez a legalapvetőbb emberi értékeket és bűnök= et mutatja be: a szeretetet és a félelmet. Társadalmunk szempontjából a félelem eszközeit érdemes megvizsgálni, hiszen ezt mindkét társadalomban nagy kritikával használja az írónő. A mugli világban a Dursley család társadalmi korlátoltságában és sznobizmusában jelen= ik meg a félelem, míg a varázsvilágban Voldemort nagyúr használja hatalma biztosításához.= Itt az egyeduralom tekintélyelvű vezetése és a teljes megfélemlítés az eszköz, melyet viszont mé= g a Mágiaügyi Minisztérium korrupt és buta vezetése is kiegészít. A Minisztérium megjelenítése a mi társadalmunk vezetésé= nek szinte teljesen hű ábrázolása. Az egész regénysorozat nyílt támadást mutat a mai társadalmak érdekelvű vezetése ellen. Regé= ny lévén azonban inkább társadalmi szatíráról kell beszélnünk. Mindezeket rengeteg humorral vegyítve tálalja Rowling, mellyel minden társadalmi réteghez szólni tud.
Az ügyes szerkesztésre utaló jegyek köz&uum= l;l az egyik legfontosabb, hogy az arányok általában nagyon jók. Rengeteg a műben a varázslat, viszont ezt bámulatos realitással fogalmazta meg az írón= 37;. Így a mai világunk posztmodern kérdését, hogy mi a valóságos és mi az illúzió, Rowling egy romantikus mesevilágon keresztül járja körül. Sok kritikus tartja a sorozatot középszerűnek, azt viszont mindenki kiemeli, – ez szintén a posztmodern világ minőségét tükrözi – hogy a gyors ütem és a fordulatokkal = teli fogalmazás teszi a könyveket letehetetlenné. Ebből a bevezetőből tehát az derül ki, hogy a Harry Potter= sorozat azokkal a témákkal foglalkozik, amelyek a posztmodern művészetet jellemzik, ilyenek a valóság meghatározása, a mai kor emberének erkölcsi irányvesztettsége, a stíluskeveredés, és= a jó és rossz egyenlőtlen küzdelme. Ezek mind olyan kérdések, amelyek a XX. század filozófusait is elgondolkodtatták, mint például Heideggert, aki az emb= er lételméleti problémáit tárgyalta, &eacut= e;s Rowling társadalma hűen tükrözi ezeket. A csavar Rowlingnál ott található, hogy mivel két társadalom is szerepel a regényekben, így megismerhetjük a társadalom problémáit mugli, vag= yis varázstalan szemmel, és a varázslótársad= alom oldaláról is. Látszik tehát, hogy a kérdések nagyon újszerűek a sorozatban, mindamell= ett az újszerű köntös ellenére Rowling realitása nem különbözik alapvetően a korá= ;bbi társadalmakétól. A könyvsorozat társadalom ábrázolásának kérdését az = egyenlőség kifejezése felől közelítem meg.
Az egyenlőség is sok oldalról vizsgálható a műben: a nemek közti egyenlőség, az emberek és varázslények közti egyenlőség, a mugli- és a varázslótársadalom embereinek egyenlősége, és végül a faji különbségek felől = is. Rowling különös hangsúlyt fektet az egyenlőségek tisztázására és megőrzésére, a házimanók rabszolgasorból való felszabadítása pedig állandó témája a regénysorozatnak. Nézzük meg tehát külön-külön a fent felsorolt szempontokat, hogy hogyan erősítik vagy gyengí= tik az egyenlőségről alkotott elképzeléseinket. A legszembetűnőbb szempont talán a nemek közti egyenlőség-egyenlőtlenség. Ez már rögtön a könyv borítóján kiütközik, hiszen a címlapra tekintve nem is tudjuk, hogy = a Harry Potter sorozatot férfi vagy nő írta-e. Ráadásul nem véletlen a J. K. rövidítés, hiszen a kiadó nem merte vállal= ni, hogy egy nő által írt könyvnek sikere lehet. Joanne Rowling neve így változott J. K. Rowlinggá. Amint elkezdjük olvasni az első részt, az első szereplő egy mugli férfi, aki retteg a varázslóvilágtól, és abban reménykedik, hogy ami történik vele, az nem a valóság. Ezek után megismerkedünk két var&= aacute;zslóval, a híres Dumbledore professzorral, a varázslóiskola igazgatójával, valamint McGalagony professzorasszonnyal, aki, korántsem ok nélkül, felnéz az igazgatóra. Eddig minden úgy történt, ahogy ez megszokott a feministák által vitatott és támadott hí= mközpontú társadalom regényeiben. Az első ember, akivel megismerkedünk, férfi, és jellemző rá a férfitársadalom minden jellemzője: otthon várja felesége, akié a másodlagos szerep, míg a férj, a családfő igazgatói székében ülve keresi a pénzt családjának. Rögtön szembetűnik azonban, hogy a varázslóvilágban sinc= s ez másképp, hiszen az igazgató természetesen hímnemű, és a másodhegedűs szerepét k= apja a professzorasszony. Minden bizonnyal Rowlingnak más volt az elképzelése a szerepek osztásánál, hiszen minden esetben figyel arra, hogy ugyanannyi nő tanár szerepelje= n, mint férfi. A látszategyenlőség tehát tökéletes, és pont ezt a számbeli egyenlőséget emlegetik pozitívumként a Harry Potter regényekről szóló kritikák. A végeredmény mégis az ellenkezője, hiszen a regényben előrehaladva meggyőződhetünk ró= la, hogy a férfi ereje valahogyan mégis túlszárnyal= ja a nőkét.
Nézzünk még erre több példát = is. A következő szereplő, akivel megismerkedünk, Harry Pott= er, aki a regény abszolút értelemben vett főszereplője. Itt már nem is kell csodálkoznunk, ho= gy ő is hímnemű. Az érdekesség azonban az, hogy Rowling egy főszereplő-hármast hozott létre, melyben 2:1 arányban a hímneműek vannak többen. Másik oldalról is felfoghatjuk a dolgot, és arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyház Szentháromságából, melyben csak hímneműek vannak, Rowling egy olyan hármast hozott létre, melyben megjelenik a nő. Az arány akkor is magáért beszél. Hermione, a lányszereplő, azonban olyan tudással rendelkezik, mely mindkét barátját megszégyeníti. Az eredmény ennek ellenére mégis a férfi javára dől el, hisz= en bármit tesz Hermione, azt mindig Harry Potter érdekébe= n, őt segítve teszi. Szinte anyaszerepben láthatjuk Hermion= ét, amint Harryt védelmezi. Hatalmas tudása ellenére szere= pe mindig másodlagos, mivel a nő, Hermionét is beleértve, a századok alatt megszokott módon azé= ;rt van a férfi oldalán, hogy segítse őt. Természetesen végig az érzékelhető a soroz= atban, hogy Rowling az egyenlőséget szeretné megvalósítani, hiszen egyenlőség is van diá= ;kok és diáklányok között, a Quidditch nevű sportban éppúgy játszanak lányok is, mint fiúk, de a vezető szerep valahogyan mégiscsak a fiúknak jut.
Egy igazán feminista megközelítésben odáig is elmehetünk, hogy az sem véletlen, hogy a borzal= mas baziliszkuszt rejtő Titkok kamrája a női vécéből nyílik. Tudjuk, hogy a feminista kritika ellenzi azt a megközelítést, mely szerint a világ= ot kétfelé oszthatjuk, melyben az egyik oldalra sorolható= a nap, a világosság, a nappal, a férfi, az értele= m; míg a másik oszlopba sorolhatjuk ezek ellentété= t a holdat, a sötétséget és a rejtett dolgokat, az éjszakát, a nőt és az érzelmeket. A lista persze hosszan bővíthető, a Titkok kamrája szempont= jából viszont az látszik, hogy a sötét és rejtett kamra= a lányvécéből nyílik, amely erősí= ;ti azt az elképzelést, hogy a női princípium egyenlő a rejtett, sötét, éjszakai dolgokkal. A nem= ek összehasonlításával arra a következtetésre juthatunk, hogy Rowling bár újszerűt alkotott, a régi klisék megmaradtak tovább erősítve azt a nézetet, hogy tökéletes egyenlőség férfi és nő között nem lehet.
A következő vizsgálati szempont a varázslények és varázslók közö= tti egyenlőség kérdése. Itt más megközelítést használ Rowling. Pontosan a varázslények és varázslók közt feszülő ellentéteken és egyenlőtlensége= ken keresztül kívánja szemléltetni azt, hogy az emberiség saját magát pöffeszkedő, felsőbbrendű lénynek tartja. Szemléltetése tökéletes, éppen úgy ábrázolja a varázslóvilág társadalmának felsőbbrendűségét, ahogyan az a mi társadalmunkra is igaz. A Mágiaügyi Minisztérium előcsarnokában lévő szoborcsoport az egész egyenlőtlenség szimbóluma, melyen középen és legmagasabban a varázsló áll, akire felnéznek más varázslények. Rowling meg is fogalmazza elképzelését erről a helyzetről, hiszen egy harcban pont a szoborvarázsló feje esik le. Másik esetben a kentaurok mondják el véleményüket az emberiségről, akikről úgy tartják, hogy sokat hisznek magukról, és ezért felsőbbrendűnek gondolják magukat, miköz= ben nem is sejtik, mennyire hiányos a tudásuk a kentauroké= val összehasonlítva.
Az egyenlőtlenség kifejezésére használja Rowling a házimanók sorsának bemutatását is. Ők, akik rabszolgasorban élnek, n= em is vágynak a felszabadulásra; ez megint fontos filozóf= iai kérdéseket világít meg, mint Platón Az Állam című művében leírt hí= ;res barlang epizódja, amelyben a leláncolt foglyok a valóság helyett annak reflexióját, a falra vetülő képét ismerik csak. Nem is vágynak a szabadulásra, hiszen nem is ismerik a valóságot. A házimanók elégedettsége a rabszolgasorral is hasonló helyzetet mutat be. A hosszú idők során ők talán elvesztették realitásérzéküket. Az egyetlen ember, aki másképp látja sorsukat, az Hermione. Valódi felszabadítási frontot hoz létre; az eddig megjelent kötetekben azonban semmilyen eredményt nem sikerült elérnie, mivel minden egyes varázsló, még az oly tökéletes Dumbledore, vagy Harry és Ron is egyeté= rt azzal, hogy a házimanókat, mivel elégedettek sorsukkal, nem kell felszabadítani.
A következő szempontunk talán a
legsokrétűbb, mely a mugli- és a
varázslótársadalom egyenlőségével
foglalkozik. Tudjuk, hogy van átjárhatóság a
két világ között, de ez a legtöbb esetben csak=
a
varázslók számára elérhető. Kev&eac=
ute;s
mugli fordul meg a varázslóvilágban; egyik példa
lehet Hermione családja, akik elkísérik lányuka=
t a
bevásárló körútra az Abszolúton, ah=
ol
nem járnak egyébként muglik. A muglik és
varázslók nem lehetnek egyenlők egy óriási
különbség miatt. A különbség a kép=
ességeikben
mutatkozik meg, hiszen a varázslók olyan extra
varázslási képességgel rendelkeznek, mellyel
befolyásolni tudják az egész mugli világot is[2]. Voldemort, a gonosz
varázsló tehát nem téved akkor, amikor
lenézi a muglikat. A varázslók éppúgy, a=
hogy
saját varázslótársaik elméjét man=
ipulálják,
megtehetik ezt a muglikkal is. A posztmodern-színezet pedig abban
áll, hogy a muglik egyáltalán nem is tudnak a
varázsvilágról a felejtés-átok és
egyéb láthatatlansági óvintézkedés
miatt. Mi, muglik így elgondolkozhatunk megint, hogy vajon
platóni barlang-foglyok vagyunk-e, akik nem is ismerik a
valóságot. A varázslók tehát annyival
állnak a muglik felett, amennyire a görög istenek is a
halandók fölött álltak.
Erről sokat tudhatunk meg a hatodik könyv elején, melynek címe Harry Potter és a Félvér Herceg= [3]. Amikor találkozik a mugli miniszterelnök a Mágiaügyi miniszterrel, Rowling leírja, hogy a miniszterelnököt zava= rja az, hogy a varázsvilág minisztere előtt állni oly= an, mintha egy buta gyerek lenne. A miniszter eljön elmesélni a varázsvilág tragikus eseményeit, és ebből = azt tudhatja meg a mugli miniszterelnök, hogy semmilyen eszköz vagy hatalom nem áll rendelkezésére, hogy a varázsvilágra, annak eseményeire, és ezen események mugli világra vonatkozó következményeire bármilyen hatással legyen.
Végezetül nézzük meg, mennyire kezeli siker= esen Rowling a faji különbségeket. Hermione házimanó-felszabadító frontja mindenképp= en az egyenlőséget hirdeti, és felhívja figyelmünket a fajok közti különbségekre. Ezt a témát a vér és öröklődés kérdésével mutatja be az írónő. A gonosz nagyúr, Lord Voldemort ki akarja irtani a nem varázsl&= oacute;családból származó varázslókat. Őket hívja sárvérűeknek. Aranyvérűek azok a varázslók, akiknek szülei is varázslók. Az= a tény, hogy Voldemort félvérű, Hitler helyzetére és hasonló faji elképzeléseire emlékeztet. Így kívánja bemutatni az írónő, mennyire nem ért egyet a faji megkülönböztetésekkel.
Szembetűnő, hogy a varázslóvilágban minden főszereplő fehér bőrszínű, é= ;s csak elvétve találunk más bőrszínű szereplőket a könyvekben. De miért is vannak egyáltalán más bőrszínűek? Rowling a másság elfogadását, és a más bőrszínűek egyenlőségét kívánja hirdetni jelenlétükkel. Tény az, h= ogy valóban egyenlők is a varázslóiskolában. M= égis az ellenkezőjét érte el Rowling jelenlétükke= l, hiszen szerepük mellékes, ráadásul semmilyen megmérettetésen nem érnek el soha jobb eredményt fehér társaiknál. Vagyis megállapíthatju= k, hogy a sorozatban előforduló minden versenyt és kiemelkedő eredményt biztosan fehérbőrű nyer m= eg. Sőt, a megkülönböztetés oly erős, hogy a Trimágus Tusa első két helyezettje természetesen brit. Bár más iskolák diákjaival is megismerkedhetünk (az egyik iskola francia, a másik bolgá= ;r), egyikőjük sem nyerhet, mert a főszerep az angoloké. Rowling él minden népcsoportra jellemző sztereotípiával. A francia iskola diáklányai mi= nd gyönyörűek és kifinomult a mozgásuk, bár nem az eszükről híresek. A bolgár iskola diá= kjai ezzel szemben követik a Kelet-Európáról kialakított sztereotípiákat: tagbaszakadt, ügyes legények, kissé morózus külsővel, akik szintén nem eszükkel, hanem erejükkel tudnak kiemelkedni. Harry első szerelme, Cho Chang ázsiai lány, aki kecsess&= eacute;ggel reprezentálja népét. Az indiai ikerlány-p&aacut= e;r szerepe gyarmati kisebbségre emlékeztet. Így a varázslótársadalom különféle né= ;pei hűen tükrözik a mai angol társadalom hozzáállását, valamint a jelenlegi szerkezetét, melyben más népek is élnek, de mindenképpen degradáltabb pozícióban.
Összefoglalva a fent taglalt szempontoka= t azt vehetjük észre, hogy Rowling minél inkább megpróbált egyenlőségi problémákkal küzdeni, és minél inkább belevett más lényeket és fajokat, paradox módon annál jobban eltávolodott annak az esélyétől, hogy az egyenlőség megvalósulhasson a regénysorozatban. E= zzel az a probléma, hogy valóban látható, hogy Rowli= ng hangsúlyt helyezett az egyenlőtlenség feloldására, a végeredményt tekintve viszont újabb precedenst teremtett egy olyan világ bemutatására, amely alapvetően férfiközpontú, és képtelen bármilyen módot találni, hogy megvalósítsa az egyenlőséget.
[1] Az angol kidult kifejezés az kid=3Dgyerek és az adult=3Dfelnőtt szavak összetétele.
[2] Gupta, S.: Re-Reading Harry Potte= r. Basingstoke, Macmillan, 2003.
[3] Rowling, J. K.: Harry Potter és a Félvér Herceg. Budapest, Animus kiadó, 200= 1.
|
4 |