Tamási Erzsébet

Egy törvény exportja. A prostitúció szabályozásának svéd modellje.

.

 

 

 

 Az 196o-as 197o-es években a szexuális szabadság ígéretföldjének tartott, a pornográfiát elsőként legalizáló „liberálisnak” mondott Svédországban, ahol törvény nem bünteti az incesztust és az abortuszt, ma már szigorú drog, alkohol, gyerek-védelmi és prostitúciós politika van. A morális puritanizmus vált az ország védjegyévé és ezt a folyamatot koronázza meg az 1999-től érvényes prostitúciós törvény is.

Írásomban szemügyre veszem a nevezetes jogszabály előzményét, tartalmát, hatását, vélt és valós eredményességét és nem utolsó sorban a körülötte zajló jobbára politikai vitákat. A részletesebb megismerést főként az indokolja, hogy a svéd politika hatalmas erőbedobással érvel a prostitúció klienseit büntető megoldás[1] nemzetközi, követendő példája mellett. Igencsak tanulságos lehet egy nemzetközi mintának tartott törvény formálódása. Megismerhető, milyen előnyökkel jár, és mennyi hátrányt hordoz a kliensek büntetése. Talán az is, ami valóban követésre alkalmas és mi meggondolandó, sőt kerülendő.

Mindemellett számos fontos, meghatározó ok és indok kerülhet napvilágra. Így arra is rávilágíthatunk, hogy miként védi magát a jóléti állomok minta országa a kapitalista szisztéma válsága közepette és próbálja fenntartani biztonságát, szabadságát és legfőként a jócskán megtépázott önmagáról kialakított tökéletesség képet. Meddig terjed a svéd szabadság? Ilyen és hasonló kérdések vizsgálatát veti fel a sokat hivatkozott, klienseket büntető prostitúciós törvény, amelynek nemzetközi terjesztését missziós küldetésnek tartja a svéd állam.

A törvény, mint minden jogszabály az adott politikai hatalom tükre, így értelmezéséhez nélkülözhetetlen az adott ország ideológiai erőviszonyainak ismerete.

 

Prostitúció és feminizmusok

 

A feministák között a prostitúció megítélése viták tárgya a 8o-9o-es évek óta [2]. A liberális felfogást vallók védik a nők jogát saját testük felett, ezért a szexuális szolgáltatás önkéntességét támogatják, és nem tartják áldozatoknak a szolgáltatást nyújtó nőket. A pragmatisták szerint  - miközben különbséget tesznek kényszerítés és önkéntesség között -,   a prostitúció büntetőjogi szabályozása hatástalan, ésszerű megoldás lehet a legalizálás, a dekriminalizálás és a szex piac szabályozása, de leginkább a jelenség munkaként való kezelése[3].  A prostitúciót a nők elleni erőszakkal azonosító radikális feminista álláspont,  egyetlen szabályozási formát fogad el, mégpedig a prostitúció teljes tiltását. Nem ismeri el az önkéntesség és kényszerítés distinkcióját, és élesen tiltakozik minden fajta gyakorlatias megközelítés ellen [4]. Ezenközben a „prostituálódott” nőket minden körülmények között áldozatoknak tartja, akiket a férfi uralta világ választási lehetőséget kizáró kényszere taszít testük eladására. Filozófiájuk alapja, hogy minden férfi felelős egyetlen nő megerőszakolásáért és egyetlen nő megerőszakolása a női nem egészének megalázását jelenti.

Hosszú idő óta Svédország számára a nemek közötti teljes egyenlőségre törekvés a demokrácia lényege, hogy mennyire komolyan gondolják ezt az elvet, arra bizonyíték a nők közel 50%-os részvétele a politikai hatalomban. Az állami kriminálpolitika vállaltan a radikális feminizmus álláspontját képviseli és valósítja meg. A prostitúció itt nem más, mint a férfiak szexuális erőszak tétele a nőkön és a gyerekeken[5]. Meglátásuk szerint a férfiak szexuális kívánalmai nélkül, amelyek a nők és gyerekek kizsákmányolására irányulnak, a teljes prostitúciós ipar nem virágozna és terjeszkedhetne. Éppen ezért a prostituált nő és gyerek a férfi erőszak áldozata, azé a férfié, akinek nem kell tartania jogi szankcióktól. Mindazok, egyértelműen férfiak, akik a szexipar haszonélvezői, kitartók, futtatók, kliensek, kihasználják az áldozatok - egyértelműen a nők és a gyerekek- helyzetét. Azt a társadalmi szituációt, amelyet a nemi egyenlőtlenség generálta szegénység, munkanélküliség, munkapiaci diszkrimináció és a férfiuralom, a nőkkel és gyerekekkel szembeni erőszak rendszere hoz létre. A svéd elképzelések szerint, mindennek megszüntetése a nemek közötti egyenlőség megvalósításával, azaz a férfihatalom túlsúlyának visszaszorításával, azaz a szexuális kizsákmányolás kiküszöbölésével, a szegénység csökkentésével, a fenntartható fejlődéssel, és olyan szociális programmal érhető el, amely speciálisan a nőkre fókuszál.

 Ebben az állami feminizmus áztatta gondolati fürdőben született meg a prostitúcióról szóló svéd törvény is.

 

Előzmények

 

A „bukott nőktől” az áldozatokig

 

A XIX. században a prostitúció szabályozása a morál, az egészség és a közösségi rend védelme alapján történt, szinte mindenütt a világon. Svédországban a jelen törvény bevezetéséig a prostitúció nem volt tiltott. 1918-ig a prostitúció reglementációs formája volt érvényben, amely két dologra törekedett, egyrészt a nemi betegségek kiküszöbölésére, másrészt a „bukott nők” társadalomra veszélyességének csökkentésére[6]. Helyi rendeletek szabták meg, hogy a prostituáltaknak mikor és hol kell orvosi vizsgálatokon megjelenniük. Megtiltották bizonyos ruhák viseletét, és szabályozták utcái jelenlétük helyét és időpontját.

Majd 1918-tól a Lex Veneris törvény nemcsak a nőket, de a férfi klienseket is felelőssé tette a nemi betegségek terjesztésében és a prostitúció abolicionista formájára tért át. 1976-ban állami szintű bizottság foglalkozott a hatályos törvény felülvizsgálatával, de csak 1990-től változott meg a svéd parlamentben a prostitúcióval kapcsolatos párbeszédek iránya[7].

Az 1999-ben életbe lépő törvényt megelőzően több vizsgálat[8] is történt a prostitúcióval való társadalmi szembesülés céljából. 1993-ban, a jobb-közép kormány egyenlőségért felelős (férfi) minisztere által létrehozott Svéd Bizottság a Prostitúcióról [9] , azt a feladatot tűzte ki célul, hogy a svéd szexipar aktuális állapotát felmérje és javaslatot tegyen a további jogi lépésekre. A korábbi (1982-es majd 1989-es) vizsgálatok a nagyobb svéd városokban a prostitúció 198o-as évekhez viszonyított 40 %-os csökkenését mutatták, majd 1994-re a számok gyors növekedést regisztráltak. A prostitúció nem csak mennyiségében, de karakterben is komoly változást jelzett, amelyet az általános recessziónak, a munkanélküliség emelkedésének, de főként a kelet-európai nyitásnak tulajdonítottak. Így a prostitúció már nem egyszerűen svéd belpolitikai kérdésként fogalmazódott meg, hanem nemzetközi üggyé vált.

A Bizottság munkájában, kínosan ügyelve a nemi egyenlőség elvének megtartására, egyenlő arányban vettek részt férfiak és nők, vezetője az igazságügy minisztérium magas rangú hivatalnoka Inga-Britt Törnell volt. Tagjainak és tanácsadóinak kiválasztása a civil szervezetek képviselőitől, a szociális munkásokon, rendőrökön át, a kutatókon keresztül a prostituáltak rehabilitációját segítőkön és a drogambulanciákban dolgozókig terjedt. A Bizottság jelentésében[10] a közhelyesen általános megállapításokat rögzítette. Mindenekelőtt az utcai prostitúció állt a vizsgálódás középpontjában. Leszögezte, hogy a prostitúció káros minden résztvevőre, a prostituáltakra, a kliensekre, a családokra és a társadalom egészére. Ráadásul veszélyes betegségek, például az AIDS melegágya. Bár tudomásul vette, hogy a prostituálódás nem korlátozódik csak a nőkre, de az elenyészőnek tartott férfi prostituáltakkal nem foglalkozott. Sőt megállapította, hogy a prostituálttá válás egyik fő oka a nőkön elkövetett korábbi fizikai és nemi erőszak ténye, amely nemcsak a családon belül történik, de a foglalkozás során is folytatódik, nem ritkán a rendőrök és a kliensek által. Mindehhez járul a prostituálódott nők többségének alkohol- és drogfüggősége is, ezért különféle bűncselekmények elkövetőjévé és áldozatává is válnak.

Az 1995-ben megjelent bizottsági jelentésben kiemelt jelentőséget kapott a szexipar nemzetközi, idegen jellege és terjeszkedése. Számszerű adatok ugyan nem támasztották alá, de a Bizottság komoly aggodalmát fejezte ki a Kelet-Európa felől várható, szervezett keretekben beáramló prostitúció és emberkereskedelem miatt. Nemcsak a prostituáltak inváziója okozott félelmet, hanem egyes európai államok, nevezetesen Hollandia, Dánia és Németország liberális szemlélete, amely a prostitúciót munkaként, a prostituáltakat szexmunkásként kezelte.

A Bizottság összegzésében a prostitúció teljes kriminalizálását javasolta, és a résztvevők büntetését (nőket és férfiakat egyaránt), beleértve szex eladóját és vásárlóját, nemre való tekintet nélkül. Sőt nemcsak a szexuális aktus szolgáltatását, de a szex kereskedelem olyan megjelenési formáit is büntetésre javasolta, mint a pornográf filmek előállítása és forgalmazása, amelyeket a szexuális érintkezések hasznaként értelmeztek.[11]

A kriminalizálást a Bizottság három fő érv köré fűzte:

1. A szex kereskedelem ellentmond a nemi egyenlőség elvének, mert a női testet áruvá teszi.

2. Azokban az európai országokban, ahol a prostitúció dekriminalizált, ott ez a jelenség egyre kiterjedtebbé válik.

3. A prostitúció a társadalom egészének sokba kerül, akár a betegségek terjesztését, akár a bűnözést tekintve, ezért társadalmilag elfogadhatatlan jelenség.

 

A Bizottság előterjesztése ellen mindössze egyetlen ellenvetés volt, amely figyelmeztetett, hogy a tiltás következményeként a prostitúció az utcáról a láthatatlan és ellenőrizhetetlen mezőbe kerülhet. Hozzátéve, hogy Svédországban a prostitúció elterjedtsége egyáltalán nem indokolja az effajta erős törvényt. Akkor még csak egy bizottsági tag vélte úgy, hogy nem szabadna a prostituált nőket büntetni, csak a férfi klienseket. A törvénytervezet társadalmi megítélése sem volt egységes. Néhány szervezet támogatta a mindkét fél kriminalizálására tett javaslatot, míg többen a kriminalizálás gondolatát teljességgel elvetették. Ez utóbbiak közé tartoztak a jogi intézmények, az ügyészségek és bíróságok valamint a rendőrség és a büntetés-végrehajtás szervezeteinek képviselői. Számos olyan szervezet is akadt, amelyek nem értettek egyet ugyan a bizottság előterjesztésével, helyette csak a kliensek kriminalizálását javasolták, mint például a Közegészségügyi Intézet, az egyenlőségi ombudsman, a pornográfia ellenes csoport, a bántalmazott nők menhelyének országos szervezete és még jó néhány feminista nőszervezet.

 

 A svéd nőmozgalom harca

 

 Az 1999-es törvény létre jöttében főszerepet játszott az igen erős svéd feminista nőmozgalom. Már az 1880-as években az angol abolicionista mozgalom nemzetközi szervezete Svédországban is alapított csoportot [12]. A radikális feminista közösség azt követelte, hogy a férfiak változtassanak szexuális moráljukon, mert a szexuális szabadosság a család és a házasság normáival nem összeegyeztethető, így a prostitúció minden nőre veszélyes. A XX. század elején egy nő a stockholmi prostitúcióval foglalkozó hivatalhoz a következőket írta: „..a férfiak azok, akiket büntetni és megbélyegezni kellene. Ha a férfiak nem fizetnének, a nők nem választanának ilyen erkölcstelen foglalkozást, ezért a férfiak a legbűnösebbek és őket kell büntetni” [13].

Közel száz évvel később, az 198o-as években a svéd feminista szervezetek felelevenítették ezt a gondolatot, a kliensek büntetése a korábbinál élesebb megfogalmazásban került a politikai porondra. 1987-ben a ROKS[14], ez a radikális feminista szervezet javasolta először, hogy nyilvánítsák a prostitúciót a nők elleni erőszak egyik megjelenési formájának, hasonlóan a pornográfiához, a gyerekek elleni szexuális erőszakhoz és a nők hirdetésekben való megjelenítéséhez, amelyek mind a férfi erőszakot és elnyomást jelentik, s ezek nem egyszerűen „női”, hanem emberjogi kérdések is. Az akkortájt kisebbségben lévő csoport az 1990-es évekre politikai hangadóvá vált és nem kis része volt abban, hogy ez időre a svéd parlament 40%-a nő, és nőkből állt a kormány fele. Ugyanakkor ellenállás mutatkozott a szociáldemokrata párton belül, 1997-ben a párt kongresszusán Leila Freivalds igazságügyi miniszter igencsak ellenezte a törvényt és nem kis munkába került a meggyőzése. Két frontossá vált a vita, egyik oldalon a kriminalizáció ellen  főként a jogi szervezetek, szemben a feminista csoportokkal, amelyek a  kliensek büntetése mellett érveltek. Még a városok között is különbség volt, Stockholm képviselői a feminista oldalon, Göteborg hangadói a büntetés ellen, sőt a kérdés a vallási csoportokat is megosztotta.

A tudományos kutatók szinte kivétel nélkül a kliensek büntetése mellett foglaltak állást, érveiknek azonban kevés szakmai, annál több politikai-ideológia alapja, moralizáló indoka volt. Mondván a kliensek büntetésével, a svédek különleges törvényt és üzenetet küldenek a világnak, mégpedig azt, hogy a nők megbecsülését és a nemek közötti egyenlőséget hirdető országban a prostitúció tűrhetetlen, és más országoknak is követniük kell ezt a modellt[15] . Hasonlóképpen megjelent az érvek között a balti, orosz, lengyel prostituáltak inváziójának víziója is[16]

 

A büntetést ellenzők érvelése

 

A prostitúció kriminalizálása elleni érvek sokkal inkább a pragmatikus, semmint a liberalizálás szemléletét tükrözték, amennyiben a prostitúciót, minden ideologizálástól mentesen, ha úgy tetszik „gender-semlegesen”, szociális problémának tekintették.  A szociális munkások közelről ismerve a jelenséget igen szkeptikusnak mutatkoztak a törvény gyakorlati eredményessége iránt.[17] A legfőbb ellenérv a prostitúció láthatatlanná válása és a nők kiszolgáltatottságának növekedése miatti aggodalom volt. A Szexuális Felvilágosítás Országos Szövetségének tikára így nyilatkozott: „ A prostituálták fogják fizetni az árat annak, hogy a politikusok üzeneteket küldenek olyasvalami ellen, amelyen a táradalom már rég túltette magát”,[18]. Egy göteborgi klienseket segítő szervezet védelmébe vette a férfiakat, a törvényt a militáns feminizmus jelének és férfiellenesnek bélyegezte. Véleményük szerint a kliensek fenyegetése, megbüntetése, bebörtönzése nem fogja megoldani a prostitúció kérdését, de zsarolhatóvá, áldozattá teheti a férfiakat [19].

 A liberális nézeteket főként a prostituáltak hangoztatták. A törvényt képmutatónak, a prostituáltakat kirekesztő, lenéző, patoligizáló szabálynak nevezték. Az érveket légből kapottnak, minden bizonyítékot, tudományos megállapítás nélkülözőnek tartották és leginkább azt nehezményezték, hogy az előkészület a prostituáltak véleményének tejes mellőzésével történt [20]. Meggyőződésük szerint a kliensek büntetésének törvénye az fejezi ki, hogy a nem-prostituálódott nők miként uralkodnak a prostituáltak felett, miközben az általuk patriarchálisnak nevezett szisztémákat rögzítik, amikor megkülönböztetnek tisztességes és bukott nőket[21].

 Egy lemezkiadó és ex-dzsigoló sokkal erősebben fogalmazott: „ A drogosoktól, a hajléktalanoktól és a bevándorlóktól szovjet módra megtisztított városunk után a szex munkások következnek…A szociálfasiszták meghatározzák, hogy más embereknek hogyan kell élniük. Svédországnak szexuális pluralizmus kell…Ironikus, hogy a szex munka az egyetlen olyan foglalkozás, ahol a nők többet keresnek, mint a férfiak…”.[22].

 

A törvény elfogadása[23]

 

A prostitúciós törvény a parlament elé már a szociáldemokrata kormányzás időszakában került. A vitában a konzervatív képviselő elutasította a kriminalizálást, tartotta magát ahhoz az állásponthoz, hogy a prostitúció szociális kérdés és nem kriminális probléma. A környezetvédők pártjának politikusa viszont figyelmeztette a konzervatívokat, hogy a drogról vallott nézeteik ellentétesek a prostitúcióról megállapítottakkal. Ha ott a test feletti jogot nem ismerik el, akkor a prostitúció estén miért?[24]. Véleményük szerint Svédországban senki sem választja szabad akaratából ezt a tevékenységet azért, mert minden formájában kényszer és elnyomás okozza. A feminista szervezetek visszautasították azokat a megjegyzéseket, amelyek nem tartották elégségesnek a szakmai információkat és kutatásokat. Azzal érveltek, hogy a több évtizedes nőmozgalmi tapasztalat elégséges a jelenség feltárásához és a bizonyításhoz. „Mi patriarchális társadalomban élünk, ahol a nők állandó férfiak általi alávetésben léteznek, a szexualizált erőszak a legkirívóbb példája ennek az elnyomásnak”,- jelentette ki a Baloldali Párt képviselője[25]. A szavazás szerint a szociáldemokrata, a baloldal pártja és a zöldek támogatták a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot, a konzervatív és a liberális párt ellene szavazott. A kereszténydemokraták a prostituáltak büntetését is javasolták. Összesen 181 parlamenti képviselő szavazott a kliensek kriminalizálása mellett, 92 ellene, 13 tartózkodott és 63 nem szavazott.

 

Összegezve, a svéd törvény elfogadását három lényeges körülmény határozta meg:

 

1.     A svéd nőmozgalom szervezettsége, politikai ereje és hallatlan erős szolidaritása, nem kevésbé a radikális feminista nézetéhez való rendíthetetlen ragaszkodás.

2.     A feminista szemlélet hangerejének erőssége mögött kevésbé hallható, de létező az idegenektől való félelem, a jóléti állam illúziójának fenntartása, amelyet jól példáz nemcsak a prostitúcióval szembeni ellenállás, de a droggal kapcsolatos kriminalizáló attitűd is[26].

3.     A svéd politikai hagyományok az erős államot, a paternalista tradíciókat preferálják és igen gyenge a liberális hagyomány és liberális ellenzék. A szegény agrár-ipari országból, erős városi kultúra nélkül vált a XIX. század során jóléti állammá Svédország, szemben a nyugat-európai demokráciákkal, ahol erős liberális gondolkodás volt a jellemzője a feminista mozgalmaknak is.

 

Prostitúcióval kapcsolat svéd szabályozás[27]

 

1. Az 1999.évi svéd prostitúciós törvény, a szexuális szolgáltatások vételének tilalmáról (Kvinnofrid, azaz „béke és tisztaság a nőkért)

 

Az a személy, aki alkalmi szexuális kapcsolatot létesít fizetség ellenében, büntetendő – hacsak a cselekmény nem büntetendő a Svéd Büntető törvénykönyv alapján – szexuális szolgáltatások vétele miatt. A büntetés pénzbírság vagy hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztés. A szexuális szolgáltatások vételének kísérlete a SBtk.23. fejezete szerint büntetendő.” ( SFS, 1998, 408, 6. fejezet, 11. rész

2005.április 1-től a törvény kiegészült „Mindaz, ami az első bekezdésben áll alkalmazandó, ha valaki fizetséget ígér vagy fizet valaki másnak.”

A törvény meghatározza a büntetés minimumát, ami 50 nap elzárás vagy ennek megfelelő pénzbüntetés (az elkövető fizetését alapul véve), amennyiben az elkövető többször is elköveti a tettét, 15o napig terjedhet a büntetése.

 

2. Kerítés (SFS,1984,399, kiegészítve 1998,393, Svéd Btk. 6. fejezet,8. rész)

Az a személy, aki elősegít, vagy szeméremsértően anyagilag kihasznál egy alkalmi, fizetett szexuális kapcsolatot létesítő másik személyt, kerítés bűntettét követi el. Négy évig terjedő, súlyos esetben 2-8 évig terjedő börtönbüntetésre ítélhető.

 

3. Szexuális célból történő emberkereskedelem tilalmának törvénye 2003, kiegészítve 2004, az un. Palermo protokollal (SFS 2003, 4. fejezet,1a rész)

 

4. Ingatlan használatának tilalma bordély céljából (SFS 1984,399, kiegészítve 1998,393, Svéd Btk, 6.fejezet 8.rész). Az, aki egy helyiség jogaival rendelkezik, és jogot biztosít másnak, annak tudtában, hogy a helyiség teljesen vagy döntő részben alkalmi fizetett szexuális kapcsolat létesítésére szolgál, 4 évig terjedő elzárással, ha súlyos a cselekmény 2-8 év közötti szabadságvesztéssel büntetendő. Ha nincs tudatában az ott folyó cselekménynek, vagy nem tanúsít elvárható viselkedést annak érdekében, hogy megszüntesse a biztosított jogot, és a tevékenység folytatódik vagy újra kezdődik a helyiségben, ezzel elősegíti a tevékenységet, kerítés bűncselekményét követi el. Ez azt is jelenti, ha a prostituált lakást bérel, ahol szolgáltatásáért fizetséget kap, a bérbeadó, amennyiben tudomást szerez erről a tevékenységről és nem jelenti, büntettet követ el.

 

5. Fiatalkorúak fizetett szexuális szolgáltatásának tilalma (SFS 1984, 399, módosítva 2005, Svéd Btk, 6 fejezet 9. rész). Az a személy, aki ígérettel vagy viszonzás fejében, megszerez vagy megszerezni igyekszik alkalmi szexuális kapcsolat létesítése céljából 18 év alatti személyt, büntettet követ el. Büntetése pénzbírság vagy 2 évig terjedő elzárás.

 

 6. Közrend elleni vétség (SFS 1991,240, Svéd Btk, 16 fejez, 16 rész)

Az a személy, aki közterületen hangoskodik vagy más módon illetlen viselkedéssel mások nyugalmát zavarja vagy botránykeltően viselkedik, büntetendő rendzavarás vétségében. Pénzbüntetés a büntetése.

 

Nem véletlen, hogy a törvény már javaslat formájában sem nyerte el a jogászok tetszését.  A logikája önmagában is problematikus, miután nem kívánatosnak tartja magát a prostitúció intézményét, ugyanakkor nem tiltja a prostituálttal való szexuális kapcsolatot, csak abban az esetben, ha mindezt ellenszolgáltatás kíséri.  Így mindkét felet érdekeltté teszi a törvényszegésben.

Nem kevésbé érthetetlen, hogy miért nevezik „szexuális erőszaknak” a prostituálttal való kapcsolatot, amikor a törvény szövegében kifejezetten üzleti (szexuális eladás-vásárlás) fogalmakat használják, és sem a tényállás, sem a büntetési tételek nem a szexuális erőszak jogi helyén jelennek meg.[28]

 

 

 

 

Néhány a vitatott jogi szempontú megállapítások közül[29] :

 

1.     Mit kell érteni az „alkalmi” szexuális kapcsolat alatt?  Mi van, ha a kliens és a prostituált között állandó és hosszan tartó a kapcsolat?[30]

2.     Mi történik, ha a szexuális szolgáltatást harmadik fél, sőt jogi személy fizeti? Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére 2001-ben kiegészült a törvény, amely ez esetben is közvetlenül a klienset  bünteti[31].

3.      Van-e büntetés, ha az aktus megtörténik, de a fizetés nem, vagy éppen fordítva?

4.     Mit jelent a fizetség? Bár a törvény magyarázatában említi, hogy a drog, alkohol, vagy nemes szőrme is ellenszolgáltatásnak számít, de hogyan kell értelmezni a drága étterem drága vacsoráját, vagy az ajándék ékszert, a luxusszállást és utazást?

5.     Mit jelent a szexuális kapcsolat? A közvetlen genitális érintkezés vagy minden más, szexuális kielégítést szolgáló egyéb technika is?

6.     Nem bizonyult egyszerűnek az elkövetés bizonyítása sem. A svéd törvények igen szigorú feltételekhez kötik a bűncselekmény törvényben előírt bizonyítást [32]. A rendőrségtől megköveteli a fizikai szexuális érintkezés egyértelmű megtörténtének rögzítését, valamint a fizetés végbementét is.  A kísérlet tényének regisztrálása is körülményes, szükséges hozzá a prostituált tanú vallomása vagy a kliens „in flagranti” tetten érése.

 

Prostitúció a svéd valóságban

 

A prostitúció körüli svéd viták intenzitását követve, a jelenséget a svéd társadalom egyik legzavaróbb, legégetőbb problémájának gondolhatnánk. Milyen volt a svéd prostitúció a kérdéses időszak mindennapjaiban?

Nagyszabású országos felmérés[33]  az 1998-1999 között időszakot hasonlította össze a törvény bevezetésének első évében. Megállapította, hogy a 8.5 milliós Svédország 201 önkormányzatából 48-ban észleltek jobbára utcai prostitúciós tevékenységet. A felmérés alapvetően rendőrségi adatokra, a szociális hálózat megfigyeléseire támaszkodott. Így a prostitúció számszerűsége csak megbecsülhető volt, ami Svédországban azt jelentette, hogy 1/3 utcán, 2/3 zárt térben zajlott.

 A vizsgálat leszögezte, hogy a pénzért árult szex a három nagyváros, Stockholm (280 utcai prostituált), Göteborg (286) és Malmö (160) területére összpontosult.

 A helyiségekben zajló szex ipar azonban nem látható, így adatokkal sem rendelkeznek. Ráadásul nincs egyetértés abban sem, mi is értendő prostitúció alatt. Kérdés, hogy különféle masszázsszalonok, sztriptíz bárok, escort tevékenységek, az internetes hirdetések, pornográf filmezés mennyiben kapcsolódnak a prostitúcióhoz[34].  A vizsgálat 1000-1500 főre becsülte az utcai prostituáltak számát. Tíz- tizenöt svéd szex klubot rögzít a felmérés, ahol hozzávetőlegesen 500 nő dolgozott, többségük Stockholmban és Göteborgban. A prostitúcióval kapcsolatba hozható személyek pontos számát azonban „nem megállapíthatónak” mondta[35].

A svéd jóléti és egészségügyi minisztérium 1998-ban több felmérést is készített az a prostitúció internetes elterjedtségéről [36]. A különféle chat szobák, fórumok és burkolt hirdetések megfigyelésének eredménye szerint igen alacsonyra tehető az interneten szexet pénzért cserélni kívánok száma[37], a durva becslések 100 főre tették az interneten szexuális szolgáltatást kínáló nők számát.

Egy frissebb felmérés [38] szerint a svéd utcai prostituáltak száma 425 fő, száz fő az interneten és ötszáz a szex klubokban dolgozik, így az országban kb.1025 prostituált tevékenykedik. Ez a szám messze alatta marad a szakirodalom szerte-citált 2500 főnek, ami  természetesen adódhat a lakáson, masszázs szalonokban, bárokban és hotelekben dolgozó, nehezen pontosítható nők számából[39] . A felmérés végső megállapítása szerint „a prostitúció, a nők pénzért történő szexuális szolgáltatása úgy tűnik igencsak marginális jelenség Svédországban” [40].

 

Mindent összevetve a kérdéses időszakban a svéd prostitúció társadalmi megjelenése és intenzitása, számaránya messze az európai átlag alatt volt, amelynek többféle magyarázata gyűjthető össze[41]:

1. Az állam politikai berendezkedése, az állam feminizmus léte, amely nagy erőkkel támogatja a nőmozgalmat, a nők egzisztenciális függetlenségét, különösen a nők jól fizetett részmunkáját.

2. Az igen erős szociális háló.

3. A prostitúcióból való kilépés lehetőségének biztosítása.

5  A szigorú adózási rendszer, amely minden jövedelemforrást ellenőriz, így a prostituált eltitkolt jövedelmét összeveti a lehetséges javadalmaival.

6. A hatóságok különleges figyelme a fiatalkorúak mindenfajta sérelmére, különös tekintettel a szex iparban való megjelenésükre

7. A prostituáltak kapcsolata a rendőrökkel, akik igen gyorsan jelzik a nem kívánt versenytársak, főként a külföldiek jelenlétét.

8. Az európai átlagnál magasabb életszínvonal, amely megnehezíti az országban való tartós megélhetést.

9. A prostitúcióval szembeni előítélet, így a prostituáltak stigmatizálása. Miközben a „mainstream” egyenjogúság- igenlő állami diskurzus a nők védelmét propagálja, egyértelműen megkülönbözteti a „bukott, döntésképtelen magatehetetlen, kényszerített áldozatot, aki eladja a testét, a többi nőtől, aki nem teszi ezt[42].

 

Természetesen más oka is lehet, hogy Svédországban az európaihoz képest lényegesen alacsonyabbnak mutatkozik a prostitúció. Lehetséges, hogy az adatok pontatlanok, alábecsülik a szex munka előfordulását az országban. A kliensek oldaláról való vizsgálatok segíthetnének a számok pontosításában. Az 1996-ban végzett felmérés szerint[43] kb. 400.000 (minden nyolcadik) 18 év feletti svéd férfi élete során fizetett már szexért, 30%-uk legalább öt alkalommal, 5%-uk több mint 100 alkalommal[44]. Számolható akárhogy, vagy az 1000-2500 svéd prostituáltak száma mélyen alábecsült vagy a klienseké túlbecsült. A kutatások szerint a szexet vásárló svéd férfiak 79% külföldre jár üzleti vagy turista útja során az effajta szolgáltatásért[45]. Talán ez lehet a legracionálisabb magyarázat a svéd prostituáltak viszonylagosan csekély számára.

 

A törvény hatása, eredményessége

 

Hatásvizsgálatok

 

Számos felmérés közül három foglalkozik részletesen a törvény hatásának és eredményességének megállapításával.

 

1. A hatályba lépés után a bűnmegelőzési tanács [46] és a már korábban ismertetett országos egészségügyi és jóléti minisztérium is készített felmérést[47]. Az utóbbi szerint az új törvény bevezetése óta országos szinten nem volt érzékelhető radikális változás és számottevő visszaesés sem volt tapasztalható. Kezdetben, a három nagyvárosban teljes eltűnésről számoltak be a jelentések, azaz az utcai prostitúció szó szerint látványosan csökkent, majd néhány hónap múlva újra megjelentek a lányok, de már lényegesen kisebb számban. A bűnmegelőzési felmérés szerint a nők és a kliensek is utcáról utcára vándoroltak, sokkal nagyobb területeken mozogtak, így igen nehéz volt valós számukat megállapítani. A felmérés abban is bizonytalan volt, hogy a prostitúciós törvény következménye lenne az interneten, a mobil telefonon közvetített üzletkötés növekedése vagy a helységekbe visszahúzódó rejtett prostitúció.

 A kormány hivatalos értékelése szerint a törvénynek pozitív és negatív tapasztalatai egyaránt megállapíthatóak. A legfontosabb eredmény a törvény szimbolikus üzenetének közvetítése, azaz a női test nem vásárolható, a nők és gyerekek férfiak általi kizsákmányolása megállítható, ahogy az emberkereskedelemé is, köszönhetően a kellő szigorral fellépő rendőrségnek. Így az évi 2oo-5oo közötti szex kereskedelem áldozata össze sem hasonlítható a szomszédos Finnország évi 17 ezres számával[48]

A közvélemény kutatások is pozitív eredményt mutattak, a törvény hatására megváltozott a svédek attitűdje a prostitúcióhoz, a megkérdezettek 80%- támogatta a kliensek büntetését, igaz ugyanezen vizsgálatok szerint ugyancsak 80%-uk a prostituáltak megbüntetését is jogosnak tartaná[49].

 

 2. Felmérés 2003-ban

 

Az egészségügyi és jóléti minisztérium 2003-ban újabb felmérést végzett a svéd prostitúció aktuális helyzetéről [50]. Megállapításait 35 prostitúcióval kapcsolatban álló szociális munkásokkal, rendőrökkel, egészségügyi alkalmazottakkal készített egyéni interjúkra alapozta. A szociális munkások szerint két városban alig változott, míg Malmöben növekedett a prostituáltak száma, a rendőrök viszont ugyanezen helyekről csökkenésről számoltak be. A felmérés végső konzekvenciája, hogy az 1999-es eredményekhez képest a három nagyvárosban (Stockholm, Göteborg, Malmö) átlag kevesebb utcai prostituált jelenléte érzékelhető. Hasonló megállapítás született az utcán érdeklődő kliensek létszámáról. A rejtett prostitúció, amely különféle helyiségekben zajlik nehezen megközelíthető a prostitúcióval foglalkozó szakemberek számára, a felmérésben résztvevők semmiféle konkrét adatot, de még becsült számokat sem voltak képesek megadni, megérzéseik szerint nem emelkedett az itt dolgozó nők száma.

 Az interneten zajló prostitúcióról hasonlóképpen nehezen lehet valós adatokat szerezni, annak anonimitása, a hirdetések burkoltsága ( „nő keres nagylelkű férfit „) , ugyanazon személy több helyen való jelentkezése miatt . A felmérés becsült adatai szerint ezidőtájt kb. 80-100 svéd nő árulta magát az interneten keresztül, ugyanakkor a stockholmi rendőrség becslése 200-250 nőt rögzített. A prostituált nők körében végzett kutatás alapján megállapították, hogy a hirdetők egyedül dolgoznak, tapasztalatlanok, 27-30 év közöttiek.[51] A szakemberek jellemzései szerint ezek a nők bizalmatlanok, érzelmileg zavartak, családi körülményeik rendezetlenek, sokan mentális és drog problémákkal küzdenek. A szakirodalomban elterjedt ugyan, hogy 30-70 %-ukat gyermekkorban szexuálisan abuzálták, a vizsgálatok szerint azonban a prostituáltak többségére ez nem érvényes [52].

 

A szexmunkások álláspontja

 

A törvény következményét leginkább nehezményező csoport, a magát mellőzöttnek tekintő szexmunkásoké volt. Petra Östergren [53] svéd szexmunkásokkal és szociális munkásokkal készített interjúkat, akik szerint a törvény ellentmondó, logikátlan és diszkrimináló. Alapvetően kifogásolták, hogy sem a politikusok, sem a nőmozgalom képviselői, de a törvény összeállítói közül senki sem volt kíváncsi a prostituáltak véleményére, elképzeléseikre. Tehetetlen, önmagukért tenni képtelen áldozatoknak jellemezték őket, akiket minden emberi és női tartásuktól megfosztva stigmatizáltak. Állítják, hogy nem a kliensek, hanem sokkal inkább az állam jelent elnyomást számukra. Tapasztalataik szerint a törvény óta a veszélyes, beteges kliensek maradtak az utcán. A kereslet csökkenése miatt a védekezés nélküli szex lett a keresendő, ami növeli a nemi fertőzések lehetőségét. A kliensek sokkal inkább védett helyekre húzódtak vissza, bárok, hotelek, masszázs szalonok szolgáltatásai iránt érdeklődnek, a lányok pedig az interneten és a mobiltelefon segítségével keresnek klienseket. A szociális munkások így nehezebben érték el a problémákkal küszködő nőket, akik utcáról utcára vándorolnak, hogy a rendőrség figyelő kamerái elől kitérjenek. A szex munkások szerint gondot okoz a prostituáltakkal együtt élő családtagok, szülők gyerekek, vagy férfi partnereik helyzete is, akik a kerítés bűntettét követhetik el.  Nemcsak egzisztenciális bizonytalanságot jelent, de gyerekeik családból való eltávolítását is kockáztatják, ha árulják szolgáltatásaikat. Az illegálisan megjelenő külföldi prostituáltakat rögvest deportálják, akik így nem jelentik még az ellenük elkövetett erőszakot sem. [54].  A törvénynek a szexmunkások szempontjából elméletileg egyetlen „előnyösnek” mondható következménye lehetett, hogy a kliensek zsarolhatóbbá váltak, a prostituált több pénz követelhetett, de ugyanakkor, ha ez a kísérlete a rendőrség elé kerül, sokkal keményebb büntetésnek nézett volna elébe, mint a kliense[55] .

 

 

A „láthatatlan” és „értelmezhetetlen”: a férfiprostitúció és a törvény

 

A törvényhozók és elemzők értekezéseiből szinte teljesen hiányzik a férfi prostitúció kezelésének problémája, bár a különböző felmérésekben utalnak a jelenségre. Az ok egyszerű, a férfiak effajta foglalkozása nemigen illeszthető a férfi elnyomás radikális feminista koncepciójába, de a svédek homoszexuálisokkal szembeni igen toleráns elveivel is nehezen összeegyeztethető. Így igen rövidre zárják a kérdés elvi oldalát: „..ők nem azért erőszak áldozatai, mert férfiak vagy fiúk, hanem mert kevésbé bírnak hatalommal. Amíg a prostituált nők női mivoltuk miatt válnak áldozatokká, addig a prostituált férfiak osztályhelyzetük és a rasszizmus áldozatai”[56] .

Igaz a számuk még kevésbé megbecsülhető, mint a nőké (2002-ben Stockholmban 50 fő 18-25 év közötti férfi prostituáltat azonosítottak,[57]. Körükben nincs adat gyermekkori abúzusra, leggyakrabban a pénzszerzés a fő motívum, többnyire heteroszexuális fiatalok, bevándorlói háttérrel, sokan diákok, hajléktalanok és munkanélküliek. Sokkal sérülékenyebbek, az erőszak is gyakoribb velük szemben, miközben sokkal kevésbé hajlamosak ezt jelenteni a rendőrségnek. A nők és a házaspárok számára nyújtott szex szolgáltató férfiakról még kevesebb adattal rendelkeznek a szakemberek, akik többnyire diákok, extra pénzért dolgoznak, gyakran interneten jelentkeznek, de leginkább, kézről kézre adják őket. A homoszexuális férfi prostituáltak saját bevallásuk szerint nem érzik magukat ”kurvának”, nincs érzelmi problémájuk, sokkal jobban felmérik a tevékenységgel járó kockázatokat és többnyire stratégiájuk is van a negatív következménye elkerülésére [58].

 

Kliensek

 

A kliensek száma valamennyi megfigyelő szerint láthatóan csökkent a nagyvárosokban, átlagéletkoruk is változott a korábbikhoz képest, (5o évről 45-re), sokkal rövidebb időt töltenek az utcán lányok keresésével és megkurtult az együttlétek időtartama is.  1999-2005 között 1300 férfi vált gyanúsítottá, többségük utcai prostituáltakkal került kapcsolatba[59].

 

Intézkedések, segítő szolgálatok

 

A törvény következményeként megerősítették azokat az intézményeket, amelyek a prostitúcióban résztvevőket érintették. A fiatalok szexuális felvilágosítását rendkívül fontosnak ítélték, annál is inkább, mert 4 343 gimnazistával készült felmérés szerint a lányok 1%, a fiúk 1,8%-a jelezte, hogy részt vett már szexuális szolgáltatásban valamilyen ellenszolgáltatás fejében[60].

Segítő szolgálatok jöttek létre, amelyek lehetőséget biztosítanak a klienseknek, hogy megváltoztassák szexuális szokásaikat.[61] A KAST- projekt a nagyvárosokban működik, segítségével a kliensek megtanulhatják, hogyan terelhetik más irányba szexuális vágyaikat. A Szexuális Felvilágosítás Szervezetének klinikája 2000 óta a prostitúcióban résztvevő férfiak és nők számára egyaránt kínál segítséget, közel 16o fővel van kapcsolatuk, főként férfiakkal, leginkább telefonon és interneten keresztül. Kínálnak csoportterápiát, életmód tanácsadást, 30 férfi és 25 nő járt a vizsgált időszakban pszichoterápiára. Természetesen foglalkoznak a nők prostitúcióból való kikerülésével, betegségeik kezelésével is.

Az 1999 januárjában érvényessé vált törvény 7 millió svéd koronát jutatott a rendőrségnek, majd 2003-ban újabb 30 milliót az emberkereskedelem és prostitúció kezeléséhez. Az összeg nagy része az utcai prostitúció vizuális ellenőrzésére szolgált, valamint országos kampányok, hirdetések és plakátok finanszírozására.

A rendőrség helyzete különösen nehéz, bár igen nagy összeget fordítottak a kritikus városrészek bekamerázására, a járőrözésre, a rendőri szervezetre különösen a média és közvélemény gyakorolt erős nyomást. ” Az első években nehéz dolgunk volt, különösen a média akarta mindenáron megtudni tőlünk a prostituált nők pontos számát. Nagyon óvatosaknak kellett lennünk a számokat illetően, mert ha bármit mondunk is nem a növekedésről beszélünk, hanem a rendőrségi jelenlét aktivitásáról”[62] ,- nyilatkozta egy svéd rendőr.

 

Ünnepi értékelés, 2010

 

2010. július 2-án nyilvánosságra hozták a svéd kormány hivatalos értékelését a prostitúciós törvény tíz évéről, az un. Skarhed-jelentést[63].

Az értékelés politikai beszámoló, ünnepi igazolás, egy pénzt és fáradtságot nem kímélő törvény sikeréről. Az értékelésben mindhárom, a törvény megalkotásában is szerepet játszó mozzanat megjelenik, úgymint a radikális feminizmus skandináv határokat átlépő nőmozgalmának erejébe vetett hit, az idegenektől való félelem és a liberalizmus iránti idegenség.

Az értékelés alapját képező források[64] a korábbi vizsgálatok írott anyagai, (az 1998-1999; 2003; 2007) a rendőrség jelentései, a prostituáltakkal foglalkozó szervezetek beszámolói, a bűnmegelőzés felmérései, közvélemény kutatások, valamint a segítő szervezetekkel kapcsolatba került 14 prostituált válaszai és különféle internetes megkérdezések jelentették. Az értékelés megállapítja, hogy igen nehéz tiszta képet adni a változások nagyságáról, és a jelentés nem is állítja, hogy képes határozott választ adni a prostitúció csökkenésének vagy növekedésének dilemmájára. A számszerűsítés így becsléseken alapul, a prostituáltak számát az 1993-ban, a korábbi felmérések eredményeként országosan 2500-3000 főben rögzíti, ehhez képest 2009-re ez a létszám a felére csökkent, állapítja meg az értékelés. Nem terheli olvasóit túl sok számmal a jelentés, azok is becslések, vagy igen kis mintával dolgozó másodlagos források. Mindezek ellenére igen határozottan érvel a törvény eredményessége és hatékonysága mellett.

 A jelentés nem egyszerűen a svéd állapotok elemzésére koncentrál, hanem a skandináv államok /Norvégia, Finnország, Dánia, Izland) és Hollandia prostitúciós állapotának összehasonlítására. Ki is jelenti, hogy az összes felsorolt országban lényegesen magasabb a prostitúció, mint Svédországban. Norvégia és Dánia fővárosaiban az utcai prostitúció a svéd törvény bevezetése előtt közel azonos volt mindhárom helyen, de 2008-tól drámaian megnőtt a dán és norvég prostitúció, míg a svéd radikálisan csökkent. Miután a három ország gazdasága, társadalmi helyzete hasonlónak értékeli, ezt az állapotot csakis a törvény bevezetése idézhette elő. A 2009  januárban életbe léptetett, a svéd mintára megalkotott norvég prostitúciós törvény ezt a nézetet igazolja. Az utolsó öt évben a külföldi nők jelenléte az északi országok utcáin lényegesen megemelkedett, ahogy az interneten hirdetett prostitúció is . Svédországban nőtt a legkevésbé az interneten keresztül bonyolított prostitúció, az emelkedés különösen a fiatalokat érintette. Ez az apró többlet, az értékelők szerint, biztosan nem a törvény következménye, mert minden országban hasonló tendencia figyelhető meg az internetes szex vásárlás területén.

A szociális munkások és rendőrök sem tapasztalták a rejtett, helységekben zajló prostitúció növekedését, ahogy a szexuális célzatú emberkereskedelem esetében sem, míg a szomszédos országokban lényeges emelkedést mutatnak a számok.

A közvélemény kutatások szerint a svédeknek tetszik törvény, határozott norma változás következett be a törvény életbe lépése óta, a népesség 70 %-a pozitív véleménnyel van a tiltásról[65].

 Az értékelés sorra cáfolja az ellenvéleményeket, bár adatokkal nem szolgál. Alaptalannak tartja azt a feltételezést, amely szerint a prostitúció az utcáról rejtett helyekre települt volna, ahogy a prostituáltak helyzetének romlása sem következett be. A rendőrök és szociális munkások szerint látványosan csökkent a kereslet a fizetett szexuális szolgáltatások iránt. A férfiakat elrettenti a szex vásárlás, ennek egyik legfőbb oka, hogy a rajtakapott kliensek büntetéséről szóló iratot a lakására küldik, így a férfi családja is értesülhet az esetről.

Az értékelés szerint természetesen vannak a törvénynek ellenzői is, például egyes prostituáltak szerint a törvény nem elég szigorú, a büntetés jelentéktelen, ezért nincs kellő elrettentő hatással.

 Megállapítják, hogy a rendőrség speciális akciókkal lépett fel az utcai prostitúció és az emberkereskedelem ellen, már a rendőrök látványa is elriasztotta a klienseket. Sokat segített a 2002.július 1.-én életbe lépett emberkereskedelemmel kapcsolatos törvény is. 1999-2008 között a kliensek átlagéletkora 43 év volt, akik készpénzzel fizettek. Az elítélt kliensek száma 1999-2009 között állandó emelkedést mutat [66] , de  a gyanúsítottak 85 %-a 50 napos büntetést, azaz a legenyhébb pénzbüntetést kapta, amit elfogadhatatlannak tartanak az értékelők.

 A Legfelsőbb Bíróság jelentése szerint sem a vádemelésnél, sem a bizonyításnál nincsenek gondok, igaz leginkább a kísérletet nehéz bizonyítani, bár a rendőrség a kivárás taktikáját alkalmazza és csak az esemény látható bekövetkeztekor lép közbe.

Az értékelés néhány további feladatot is megfogalmazott. Megállapította, hogy követéses és szisztematikus vizsgálatokat kell végezni a prostituáltak körében, hogy a kilépésüket elősegítsék. Mindenekelőtt azonban a büntetések szigorítását javasolta, mégpedig a maximális 6 hónapot 1 évre emelni és súlyosabban büntetni a drogos, hátrányos helyzetűvel, közvetítő útján folytatott szexuális vásárlást. Véleményük szerint külön kell kezelni a külföldön elkövetett szex vásárlást. Meg kell oldani, hogy sem területi, sem nemzeti akadálya ne legyen a svéd állampolgárok által más nemzet területén elkövetett szex vásárlás büntethetőségének, bár a kettős kriminalitás elvet lehetne alkalmazni, ha az adott országban más törvény vonatkozik erre a cselekményre.

 

Az értékelés nem hozott változást a kliens büntetésének módszerét támogatók és ellenzők táborában. A médiában éljenzők és ellenzők egyaránt megszólaltak, általában ugyanaz az ideológiai és szakmai kör, mint korábban.[67]

A tanulságot maga az érékelés mondta ki, amikor megállapítja, hogy akik kiszabadultak a prostitúcióból azok pozitívan nyilatkoznak, akik viszont hasznot húzhatnak belőle negatívan értékelik a törvény hatását. [68]

 

 A skandináv egység mítosza

 

A svéd sajtóban és politikában természetes volt a skandináv egység gondolata, a közös történeti múlt, a gazdasági, társadalmi hasonlóság, az ideológiai, morális azonosság képzetének hangsúlyozása. A jóléti államok önállóságának és különlegeségének misztifikálása mögött jól felfogott politikai érdek figyelhető meg.

1999-ig az északi államok prostitúciós szabályozása alig tért el egymástól, a szexuális szolgáltatás adás vétele jogilag nem szankcionált, míg a kerítés, kitartás, azaz az élősdi jellegű cselekmények igen. Dánia és Svédország útjai még ebben az évben elváltak, az előbbi a prostitúció teljes legalizálása mellett döntött, a svédek a vásárló kriminalizálása mellett. 2006-ban a finn parlament elfogadta a kliensek büntetését, ha az emberkereskedelem során történik, majd 2009-től Norvégia a svéd mintára rendezte a prostitúció kérdését, és ugyanezen évben Izland is ezt a megoldást választotta. A svéd törvény igen nagy hatással volt a szexturizmusra, rögvest a törvény bevezetésekor érezhetően[69] a svéd szexmunkások külföldre, főként a szomszédos országokba mentek dolgozni, ahogy a svéd férfiak is, jó hagyományukat megőrizve szintén a térség örömlányait látogatták [70]. Így nemcsak a közös ideológia, de a „ határokon átívelő” valóságos társadalmi események is hatással voltak a térség prostitúcióval kapcsolatos szabályozására.

 

 

Finnország: nők a keleti végeken

 

Finnországot geopolitikai egységként a skandináv országok vagy az északi államok részeként tartják számon. A teória és a vágy nem mindig a napi valóságot követi, ékes példa erre a prostitúció szabályozása Finnországban.

A prostitúció kezelésében Finnország nem tér el a többi európai országtól, 1907-től a prostitúciót főleg a rendőrség kontrollálta, és működésüket nyilvántartotta. 1936-ban még  az un. Vagrant Act ( 57/1936) a prostituáltakat a csavargók negyedik csoportjaként jelölte meg, akik „erkölcstelen és morálisan elfogadhatatlan módon keresik a kenyerüket” [71]. 1943-ra a rendőrségtől az egészségügyi ellenőrzés felé tért el a szabályozás, az un. Lex Veneris szüntette csak meg az egészségügyi felügyeletet a prostituáltak felett. 1949-ben 135o csavargót írtak össze, 90 %-uk volt prostituált, majd a törvény következtében 1970 és 1980 között már csak pár száz prostituáltat számoltak össze Helsinkiben. A város nem hasonlított más európai fővárosokhoz, az utcai prostitúció szinte egyáltalán nem létezett, az elit prostitúció pedig a hotelek, klubok falai között zajlott. 1986-ban teljes mértékben legalizálták a prostitúciót, csak a kerítés és a profit szerzést büntette a törvény. A prostitúció Finnországban  a 7o-es 8o-as években a finn hétköznapok marginális jelensége volt, nem jelentett érzékelhető problémát. A kutatók szerint [72] ennek oka a korszak szexuális liberalizmusa lehetett, többek között az elfogadottnak tartott házasságon kívüli kapcsolatok, a születésszabályozás liberalizálása. Nem elhanyagolható a nők gazdasági helyzetének rohamos javulása, és nem utolsó sorban a társadalmi különbségek, a társadalmi egyenlőtlenség radikális csökkenése, ami egyben a prostitúció iránti kereslet csökkenését is eredményezte. A 9o-es évek második felétől a gazdasági recesszió következményekét, a női munkanélküliség emelkedése, a külföldi prostituáltak megjelenése megnövelte a prostituáltak számát. Az okok között nem lebecsülendő az emberi kapcsolatokban világ szerte megjelenő és egyre erősödő üzleti szellem, hedonista felfogás, a „minden megvehető, ha megengedheted magadnak” elv. Szaporodtak a különféle szex klubok, a telefonos szex szolgáltatás és a levelezés útján kötött házasságok, különösen a Fülöp-szigeteki nők iránt növekedett meg a kereslet a finn férfiak körében. Mindez együttesen éles vitákat generált a finn közvélemény körében, amelynek következtében 1998-ban törvény kriminalizálta a 18 év alattiak szexuális szolgáltatásának vásárlását, otthon és külföldön egyaránt (Sex Crime Act, 1999)[73]. A prostitúció leginkább a finn –orosz/észt határon jelentkezett igen erőteljesen, mindkét irányban. Az orosz és az észt nyelv, a finn után a harmadik és a negyedik leggyakoribb az országban. Köztudott, hogy a kulturális és a nyelvi hasonlóság megnöveli a bevándorlás intenzitását[74]. 1999-ben az idegenrendészeti törvény (RP378/1991) megváltozott és engedélyezte azoknak a külföldieknek a kitoloncolását, akik szexuális szolgáltatással vádolhatók, kivéve az EU polgárait és a schengeni államok tagjait.[75] Ettől kezdve már helyi kormányzati szinten is foglalkoztak a prostitúcióval. Helsinki városi tanácsa saját rendeletben tiltotta be 2000-ben a prostitúció adás-vételét a nyilvános, közösségi területeken és hasonlóan intézkedtek a nagyobb városokban és a határ menti településeken, ahol az utcai prostitúció zavarta a közrendet. 2003-ban a parlament a közrendészeti törvényben (RP20/2002) többek között megtiltja a szexuális adás-vételt a közterületeken.

 Mindeközben a finn nőmozgalom is bekapcsolódott a prostitúció körüli polémiákba[76].

Helsinki önkormányzatának 47 %-a ugyanis nő volt, a vezetést a Nemzeti Koalíció Pártjának három nő tagja adta. A nőmozgalom liberális szárnya a prostituált és a kliens közötti egyenlőséget hangsúlyozta, míg a radikális feminista csoport a kliensek büntetése és prostituáltak ártatlansága, áldozatisága mellett érvelt.

 2006 október 1-től  [77] Finnországban eldőlt a kérdés. A szexuális szolgáltatás nem tilos, az adás- vétel egyaránt megengedett, de harmadik fél profitszerzése büntetendő, ahogy a prostitúció más szervezett formája, így a szexuális szolgáltatások hirdetése, bordélyházak létesítése is. Az un. thai masszázs szalonok engedélyezettek, ha a szex munkás egyéni vállalkozó, és nincs „menedzsere”[78].  

Az emberkereskedelem áldozataival történő prostitúció esetén a kliens büntetendő, mégpedig 6 hónapig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel. A 18 év alatti személy prostitúcióra kényszerítése is büntetés alá esik.

 Az életbe lépett törvény hatásáról és következményeiről megoszlanak a vélemények.  A helsinki rendőrség egyik vezetője szerint szinte lehetetlen megvédeni az emberkereskedelem áldozatait, ezt a törvény sem képes garantálni. Hietajarvi-Ryhanen (a kerítés és szervezett bűnözés csoport vezetője) úgy nyilatkozott, hogy a törvény homályosan fogalmaz. A finn prostituáltak nem értik és a kliensek sem. „Sokszor hallottuk, hogy a kliensek megkérdezik a lányokat, hogy kényszerből dolgoznak vagy emberkereskedelem áldozatai-e?” Természetesen a válasz tagadó és a férfiak ezt készpénznek veszik. Szerinte a prostitúció vagy az emberkereskedelem megállításának, kontrollálásának nem a kliensek büntetése a legjobb módja.[79]

Az egyik prostituáltakat segítő szervezet tagja, Johanna Sirkia, osztja a rendőrök véleményét, szerinte „Gyakran az emberek azt gondolják, hogy a jog a problémák megoldásának kulcsa. Így aztán rengeteg törvényünk van, de még mindig rengeteg problémánk”. Az a véleménye hogy a svéd modell csak a politikusok védelmét szolgálja, távol tartja őket a bonyolultabb problémákkal való foglalkozástól és semmit sem old meg a valós gondok közül, mindössze politikai vita. „Semmi okom azt hinni, hogy kevesebb prostituált és kevesebb probléma lenne Svédországban a törvény bevezetése óta.”[80]

Ugyanakkor egyes radikális feminista csoportok képviselői szerint a finn törvény legalizálta a prostitúciót, amennyiben különbséget tett a kényszerített és az önkéntes prostitúció között, és csak az emberkereskedelem áldozataival és a fiatalkorúakkal folytatott szex vásárlását rendeli büntetni. Ezzel nem a skandináv modellt, hanem a német vagy holland szabályozást követi [81].

A finn prostitúciós törvény végül is sem az ideában, sem a gyakorlatban nem a svéd modellt követte. Gyakorlati, mindennapos problémát kívánt orvosolni, az idegen prostituáltak és emberkereskedők jelenlétét csökkenteni és szabályozni az országban.

 

Norvégia: fekete nők a téren

 

A  XIX.század végéig  a  norvég büntetőtörvény 315. szakasza szabályozta a prostitúciót.  Azt nem tiltotta, de a prostituáltaknak meghatározott időben jelentkezniük kellett a rendőrségen, egészségügyi ellenőrzésen. 1899-ben törölték a törvényt, bezárták a bordélyházakat, de továbbra sem büntették a prostituáltakat, csak a prostitúcióból profitra szert tevőket [82] . Az 197o-es években 30-40 nőszervezet, különféle ideológiai bázison, kereszténytől a maoistáig, háziasszonyoktól a diákokig, közel félmillió nő szerte Norvégiában direkt akciókat szervezett a pornó és a prostitúció betiltása és büntetése érdekében.  1985-ben a mozgalom sikerét a pornográfia ellenes törvény zárta. Ez idő tájt számtalan házasság közvetítő ügynökség foglalkozott Fülöp-szigeteki, thai, maláj nők közvetítésével, l és norvég férfiak tömege repült „alázatos feleség” szerzésére ezekbe az országokba . A norvég feminista szervezetek a nők elnyomása és áruvá tétele, nem kevésbé az idegen nők beutazása miatt a repülőtársaságok, közvetítő irodák és természetesen a kalandvágyó norvég férfiak ellen komoly tiltakozásokat szerveztek.  Az oslói és manilai reptereken demonstrálók várták a férfiakat, és nem is eredménytelenül, számos e térségben működő utazási iroda csődbe is ment[83].  A szexturizmus  elleni harc kiterjedt a külföldön állomásozó norvég katonákra is . A 1990-es évek nemzetközi eseményei és a norvégok idegenekkel szembeni félelmét  a keleti blokk összeomlása csak megerősítették, a prostituáltak Norvégiában már nem a bukott, drogfüggő hazai nők, hanem idegenek, főként kelet-európaiak.

2000 elejére, nem kis részben a svéd szomszéd propagandája folytán felélénkült a prostitúció körüli vita. Ennek hatására a fiatalkorúak (18 év alattiak) szexuális szolgáltatásának tilalmát fogadja el a parlament. A Palermói Jegyzőkönyv, az emberkereskedelemről szóló európai egyezmény aláírása után,  2003-ban nigériai prostituáltak jelentek meg Oslo belvárosában. A közel 130 prostituáltat a rendőrség a peremkerületekre szorította vissza.  A jelenség óriási média botrányt eredményezett, a megszólalók egy része a” szegény áldozatok és kizsákmányoló norvég férfiakról” cikkezett, míg mások az „erőszakos néger nők” jelenlétét emelte ki.[84] 2006-ra már közel 4oo prostituált okoz gondot a norvég rendőrségnek, ekkor kerül a jelenség a politikai viták középpontjába. Az egyik képviselő a parlamentben felvetette a prostituáltak és a kéregetők kitiltásának kérdését, mondván zavarják a közrendet és a közlekedést.  Közben a norvég nőmozgalom is a kliensek büntetését támogatta, kiemelve, hogy nem az utcák megtisztítása a kívánatos, hanem a nemek közötti egyenlőség eszméjének erősítése, hasonlóan a svédekéhez.[85] A másik alternatíva a finn minta volt, azaz csak az emberkereskedelem áldozatainak klienseit büntetné.

 A 2008-ban a parlament elé kerülő törvénytervezet, majd a 2009. január 1. életbe lépő törvény (a norvég Btk, 202a cikkely)[86] szövege, a kliensek büntetését tartalmazza, azaz csak a vásárlót bünteti az eladót nem. A büntetés 6 hónap börtön vagy pénzbüntetés, vagy mindkettő. Hasonlóképpen bünteti azt a norvég állampolgárt, aki külföldön követi el ezt a cselekményt. Három évre nőhet a büntetés, ha 18 év alatti az áldozat. A norvég hatóságok lehallgathatják a gyanúsítottak telefonbeszélgetéseit és a számítógépes kommunikációjukat is figyelhetik. Az indoklásban a szexuális célzatú emberkereskedelem megakadályozását tartják célnak, mondván a törvénnyel a szervezett bűnözés számára nem kívánatos országgá teszi Norvégiát.

 A törvény hatását mérő vizsgálatok szerint az első hat hónapban, Oslóban 26 férfit, Bergenben 6 főt tartoztattak le és ítéltek pénzbüntetésre. A megfigyelések szerint 50%-al csökkent az utcai prostitúció és 60 %-al a szexhirdetések száma.[87]

A törvény fogadtatása itt sem egyöntetű, prostituáltak tiltakoznak és panaszkodnak, csökkent a keresetük[88], eltűntek a kliensek[89] . Az egyik oslói szexmunkásokat segítő szervezet munkatársa szerint „a norvég kormány a prostitúciót egy másik országba lökte át”.[90] Ugyanakkor a norvég kormány a prostitúcióból kilépni szándékozók számára ingyenes oktatást, továbbképzést, egészségügyi ellátást is kilátásba helyez.

Tulajdonképpen elmondható, hogy a norvég prostitúciós törvény szó szerint megegyezik a hatályban lévő svéd törvénnyel, de annál szigorúbb, amennyiben a külföldön elkövetett hasonló cselekményre is kiterjed. Életbeléptetésének azonban más gyökerei és indokai vannak. A norvég nőmozgalom lényeges motorja volt ugyan a törvény létrejöttének, de a radikális feminista érvelésnek sokkal kisebb hatása volt, sokkal inkább az idegen prostituáltak megjelenése váltotta ki a törvény elfogadását.

 

Izland: prostitúció a világ „legfeministább országában”

 

A 320.000 főt számláló ország a világ legfeministább címével, a világ első vállaltan leszbikus miniszterelnöknőjével, a nemek közötti különbségeket számon tartó World Economic Forum’s 2010 Global Gender Gap Rankings listájának első helyével dicsekedhet és a 2008-ban kezdődő pénzügyi válság előtt a leggazdagabb országok között tartották számon. A politikai közbeszédben a férfiak vezette politika és gazdaság összefonódott a pénzügyi összeomlással. A válság következményeként az ország ”viking hipermaszkulin értékrendjét a női értékek„ korszaka váltotta fel[91].  2009-ben a már korábban erős nőmozgalom támogatásával a baloldal és a zöldek (Szociáldemokrata Szövetség és a Baloldali Zöld Mozgalom) koalíciója nyomán nőbarát politizálás  vette kezdetét, s ezt a törvények is tükrözték. 2010-ben 40% -os női kvótát rendelt el a törvény valamennyi kormányzati felügyelet alatt álló kis-és középvállalatnál.  A következő jogszabály legalizálta az azonos neműek házasságát és engedélyezte egyedülálló nők és homoszexuális párok számára a sperma és petesejt bankok igénybevételét. Hasonlóképpen számos intézkedést hoztak a gyermekgondozás, a gyermekintézmények igénybevételének nemek közötti egyenlő megosztásának lehetősége területén.

A prostitúció az első intézkedések között szereplő központi kérdése volt az új kormánynak.[92]

Az izlandiak a XX. századig nem találkoztak a prostitúció szóval, szótárukban sem szerepelt, sőt a büntetőtörvénykönyvükben a prostitúció szó (vaendi) megfelelője 1869-ben még meg sem található. Helyette a „pénz fejében történő promiszkuitást” büntették, minősített esetként azokat, akik gyerekkorút kényszerítettek e műveletre. Az 1985-ben készült első tanulmány, amely a prostitúció szót használta, három változatát említette, azaz a fiatal kábítószeresek, a szervezett formában és a hirdetésekben megjelenő prostitúciót különböztette meg. 1992-ben használták először a szót az izlandi jogban (Izl.Btk, 19/194o/206 ). A 206-os cikkely kimondja, hogy „ aki prostitúciós cselekményeket végez saját megélhetése érdekében 2 évig terjedő börtönbüntetést kaphat”. A törvény a klienseket nem, de ha az „jelentős profit” megszerzése érdekében történik akkor az elősegítését, az élősdieket is büntetni rendeli.

Valószínűleg az éghajlat és a kis létszámú népesség okozhatta, hogy a prostitúció nem a látható, utcai formájában jelent meg Izlandon, hanem bárokban, szex boltokon, szex telefonon, hirdetéseken keresztül, a klubok szinte bordélyokként üzemeltek.[93]  Így a prostitúcióról zajló viták is ezek körül az intézmények körül forogtak. 2000-re, öt év alatt az izlandi szex bárok és klubok száma meghaladta a Koppenhágában működőkét[94].

A prostitúcióval való politikai foglalkozást korántsem a kérdés társadalmi súlya, irritációja indokolta, annál is inkább, mert számadatokat alig találhatunk a kérdést tárgyaló munkákban.[95]  A jelenséget sokkal inkább az erősödő nőmozgalom ereje és az ehhez szorosan kapcsolódó nemzetközi kapcsolatok miatt vetették fel. Mondván, ami nem látható az nincs is, és miután a prostitúció nem volt a polgárok szeme előtt, a rejtettség erősítette a tökéletes, minden gonosz nélküli jóléti állam imázsát. Éppen ezért a jogi szabályozások is főként az emberkereskedelem miatt születtek meg. Izland 2000-ben aláírta a Palermói Jegyzőkönyvet, majd 2003-ban az izlandi btk-ban (IzlBtk.19/1940, 227.cikkely) rögzítik az emberkereskedelem tilalmáról és büntetéséről szóló szakaszt[96].

2007-ben azonban változik a prostitúció kriminálpolitikai attitűdje. A jobboldali kormány döntése szerint módosítják a 206. cikkelyt, a prostitúciót dekriminalizálják, csak a prostitúció harmadik oldalát (kerítést, kitartást, elősegítést) büntetik, valamint a szexhirdetések útján történő pénzkeresést is.

A 2009-es financiális összeomlás a prostitúciós törvény gyökeres változtatását hozta.

A Baloldali Párt és a Szociáldemokrata Párt került hatalomra, a 206.cikkely ismét módosult és svéd mintára büntetni rendeli a kereslet minden formáját, a szex egyedi vásárlását 1 éves börtönbüntetéssel fenyegetve, 18 év alatti személy esetében 2 évre emelten.  2010-ben betiltják a sztriptízt, az asztal - és rúdtáncot, valamennyi szexuális indíttatású színpadi megjelenést, az összes szex és sztriptíz klubot, a félmeztelen munkavégzést a szórakoztató intézményekben. Változatlanul tilos a szexhirdetés és büntetés alá esik a prostitúció harmadik fél általi kizsákmányolása. A prostituáltakat, azaz a szex eladását törvény nem bünteti.

Az izlandi törvény kriminálpolitika filozófiája a nemek közötti egyenlőségre hivatkozik, a nők elleni erőszak, a férfi elnyomás csak utána következik. Ahogy egyik szakértő írja: „Tradicionálisan a férfiaknak nagyobb hatalma van mint a nőknek, a nagyobb hatalom több pénzt jelent, a több pénz pedig azt jelenti, hogy az egyes személynek nem kell addig elmennie, hogy pénzért árulja a testét, ahogy arra néhány nő kényszerítve van.[97]

Látható, hogy 2007-ig Izlandon a prostitúció, a kerítés és a szexkereskedelem tilos volt, majd a jobboldali Független Párt és a Progresszív Párt koalició dekriminalizálta a szex eladást és vásárlás. A harmadik fél számára a prostitúcióból való profitszerzést azonban tiltotta.[98] 2009-ben gyökeres fordulatot vett a szabályozás, a svéd modell került bevezetésre, a prostitúciónak csak az eladását engedélyezték, minden más formáját tiltották, és büntetni rendelte a törvény a vásárlókat, a klienseket[99].

 

 

Államfeminizmus, idegenektől való félelem, a liberalizmustól való tartózkodás

 

 A skandináv prostitúciós politika elemzéséhez két fő kriminálpolitikai modell használatos [100].

 Az egyik a hatalom- érdekeltség modellje, amikor is a feminista aktivisták, a (női) politikusok és a tudományos szakértők hármasa harcol a „nőbarát politika” győzelméért, ami a svéd törvény meghozatalára és az izlandi szabályozás körülményeire illik.

A másik megoldás, morális pánik modellje. A médiában megjelenő és a mindennapi valóságban érzékelhető jelenségek intenzív vitákká erősödnek és a politika által kijelölt fő kérdések gyakorolnak nyomást az aktuális törvényhozói, politikai hatalomra, ahogy ez a norvég és a finn esetben történt.

 Fogalmazhatunk egyszerűbben is: a svéd és az izlandi prostitúciós törvény a valóságban társadalmi jelenségként szinte észlelhetetlen prostitúciót használta ürügyül morális üzenetek továbbítására és exportálására. Nyilvánvalóan azon okokból, hogy távol tartsa a nem kívánt elemeket az országtól, az illegális bevándorlóktól, a szervezett bűnözéstől, idegen ideológiáktól, mint pl. a liberalizmus.

A norvég prostitúciós politikát valóságosan megtapasztalt jelenség inspirálta. [101] Idegen, színes bőrű prostituáltak megjelenése a belváros utcáin azt a morális pánikot generálta, amelynek következtében a törvényt össze kellett egyeztetni az országról kialakított nőbarát, egyenlőségpárti (ön)kép és a nem kívánt idegenekkel szembeni intézkedések jogosságával.

 A sorból kilógni látszik a finn prostitúciós szabályozás, hiszen csak az emberkereskedelem áldozataival való szexkereskedelem esetén bünteti a klienseket. A skandináv egység mítoszának fenntartása azonban a valóság jelenségeinek értelmezését is átfonja. A neves NIKK magazin radikális feminista szerzői például úgy interpretálják a finn jogszabályt, mint amely „félúton áll”, de követi a svéd modellt és csatlakozik a prostitúció keresleti oldalának megszüntetésére való törekvéshez, azaz, büntetni rendeli a szex vásárlóját. „ Az északi államok valamennyien korlátozni kívánják a prostitúciót, mialatt számos európai ország úgy tekint a prostitúcióra mint legitim foglalkozásra”,- írja a szám szerkesztője a svéd Bosse Parbring [102]. A norvég jogász professzor, Madeleine Leijonhufvud  2008-ban megállapítja, hogy a norvégok bevezetik a svéd modellt, a finnek az emberkereskedelem kapcsán már büntetik a klienseket. Azt kérdezi, hogy a dánok vajon követik-e az északi államok példáját, hogy ne váljanak „észak bordélyházává?”[103].

A háttérben azonban az idegenekkel szembeni félelem komoly motiváló erő. A finn adatok pedig ennek a félelemnek nem sok alapot adnak. A finn statisztikák szerint 2008-ban a finn népességnek mindössze 2,7% volt külföldi származású. Az OECD 19 fejlett országot vizsgáló felmérése szerint Finnországban a legalacsonyabb (11,2%) valamennyi ország közül az idegen származású lakos [104]. Ugyanakkor az idegenekkel szembeni attitűd a felmérések szerint egyáltalán nem tükröz magas toleranciát. A finnek 59%-a 2010-ben nem kívánt több külföldit az országába, ami gyökeres változás a korábbi évek vendégszerető attitűdjével szemben[105].  A turkui egyetem egyik professzora szerint ez a kevésbé befogadó attitűd azért is érthetetlen, mert az átlag finn embernek szinte egyáltalán nincs napi kapcsolata bevándorlókkal. ”A bevándorlás nagyságrendje Finnországban olyan alacsony, hogy a külföldiekkel való személyes kapcsolat aligha lehet hatással az emberek véleményére”, - mondja Heikki Ervasti társadalomkutató[106]. Az emberkereskedelem áldozatait segítő szervezetek sem jeleznek magas számokat.  2007 és 2009 között a két állami segítő központ 48 áldozatot kezelt, ebből 12 kiskorú volt[107]. A felmérések azonban figyelemre méltó jelzést adnak. A svéd közvélemény igen toleránsnak mondja magát a bevándorlókkal szemben[108], ahogy a norvég is, miközben a szélsőjobb, bevándorlás ellenes pártok populista programjai egyre nagyobb tömegeket vonzanak[109].

A történeti tanulságok szerint a skandináv országok jóléti állam modellje a 80-as évekre elvesztette mintaadó formáját. A korábbi szociálpolitika exportját láthatóan felváltotta a morál politika exportja.

Az életszínvonal ugyan még így is az átlaghoz képes magas maradt, de valami elveszett. Nem az olaszok és a franciák álmodnak arról, hogy Svédországban vagy Norvégiában éljék le életüket, hanem Kelet-Európa szegényei, balti, orosz prostituáltak, afrikai éhezők, és nem utolsó sorban drogkereskedők és emberkereskedők. Nem csoda, ha norvégok és svédek olasz tájakon vagy Dél-Franciaországban vágynak inkább letelepedni, - írja 1988-ban „Elveszett Paradicsom-Skandinávia” címmel a National Review kommentátora.[110]

„Nem vagyunk többé a világ közepe, ahová magunkat korábban helyeztük. Hirtelen erőszak áldozatokként tekintünk magunkra, úgy mint az  Európai Unió, az ázsiai kistigrisek, az iszlám fundamentalisták áldozataiként. A mi politikai és társadalmi közvetői szerepünknek vége. Befellegzett a külföldi delegációk irántunk érzett csodálatának is. Ma, Európa szegényebb feléhez tartozunk, és messze távol találjuk magunkat a centrumtól. Azt is mondhatjuk az Európai Unió Svédországot provinciálissá tette” - jegyzi meg az egyik lap kommentátora.[111]

Don Kulick amerikai kutató szerint a svéd prostitúciós törvény valójában a svédek és az EU közötti viszonyról szól[112].  A törvény meghozatala előtt a médiában megjelenő cikkek Svédország perifériára kerülését vizionálták[113]. Kézenfekvő volt a hasonlóság, a kis, védtelen, erős és „mocskos” idegenek által fenyegetett ország és a klienseknek kiszolgáltatott prostituált áldozatisága között.  A prostitúciós törvény így válhatott az idegenektől való félelem szimbólumává. A törvény több szempontból is alkalmasnak látszott az ország identitásának védelmére. Politikusok, politizáló szervezetek és az újságírók jól használhatták a félelem kifejezésére, a morális pánik gerjesztésére, amely az ország semlegességének, internacionalitásának és a morális igazságosság eszméjének elvesztését jövendölte[114] .

A jog egyébként már a múltban is lehetőséget adott a svéd morális felsőbbrendűség bizonyítására. Az 1997-ben meghozott gyerekekkel szembeni fizikai bántalmazás teljes tiltásáról szóló törvény[115] párhuzamba állítható a prostitúciós törvénnyel. Mindkét esetben áldozatok állnak az egyik oldalon, gyerekek és prostituáltak, akiknek szexuális önrendelkezése nincs. A gyerek és a nő, a prostituált, azaz gyerek, hiszen nem képes saját sorsa felett dönteni, nem rendelkezik saját teste felett, így éppen úgy erőszak áldozata, mint a bántalmazott gyerek. Így válik érthetővé, miért kerül a prostitúciós törvény a nők elleni erőszak jogi csomagjába.

 Ez az elv a normatív törvény mottója is. Úgy tűnik azonban, hogy csak „a svéd férfiak számára jelent előírt normát”, mert a férfiak sokkal több hivatalos segítséget és anyagi támogatást kapnak, - nyilatkozta a Svéd Női Lobby egyik tagja[116].

Hasonló elvek alapján született meg a szigorú drog törvény[117] is, amelynek elvi álláspontja szerint a drogmentes társadalom a cél, ahol a kereslet megszüntetése garancia a jelenség eltűnésére is, ezért a fogyasztás visszaszorítása a megoldás. A drogfogyasztás, ahogy a prostitúció sem jelentett lényeges, számokban is jelentős mértéket az országban. A svéd álláspont szerint a drogfogyasztó, ahogy a gyerek és a prostituált is sebezhető, olyan függő helyzetben van, amikor nem ura döntéseinek, nincs hatalma saját élete és teste felett, tehát védelemre, támogatásra szorul. A drogtól való félelem mögött újfent az idegenektől, a keletről beáramló drogkereskedőktől és fogyasztóktól, valamint azt az idegen moralitást jelentő ideológiától való riadalmat mutatja, amely a svédek szerint „kapitulál a probléma előtt, amikor ártalomcsökkentést, dekriminalizálást alkalmaz”[118].

Számtalan tényezővel magyarázható, miért válthatott a svéd, de láthatóan az egész skandináv drog, gyerek és prostitúciós politika, korlátozó irányba, 1988 óta. Szinte minden korban megfigyelhető, hogy virágzó, fellendülőben lévő gazdaság idején a politikai filozófia a liberális, megengedő, toleráns irányban működik. Nehéz időkben, regresszió, válság periódusokban konzervatív, megszorító megoldásokat alkalmaznak. Az északi államok történeti fejlődése ráadásul a kapitalista szisztémából és a szocialista verzió jó oldalaiból gyúrta össze a maga paternalista, fegyelmezett, józan [119] és racionalitásra épülő modern jóléti minta államát.

Arthur Gould szerint, ez az „apollóni” társadalmi attitűd, az ellenőrzés, rend, józanság és racionalitás mélyen a svéd történeti hagyományokban gyökerezik. A globalizáció, a begyűrűző gazdasági válság és az ennek megfelelő posztmodern ideológia a „dionüszoszi” értékek, a rendetlenség, a sponteneitás, az irracionalitás és a mértéktelenség fenyegetést jelentenek az északi államok számára[120]. Az amerikai szabad kapitalista ideológia terjeszkedése, a globalizálódás gazdasági és politikai nyomása leszűkíti az egyes országok belső mozgásterét és olyan nemzetközi hatásnak teszi ki, amely nem kedvez a nemzeti jólétnek. A konkrét fenyegetést az „idegenek”jelentik, mégpedig a szegény országokból áramló menekültek, gazdagodást remélő bevándorlók, és természetesen bűnözők, drogosok, prostituáltak, egészségre veszélyes HIV terjesztők.

 

Nem nehéz megérteni, hogy miért éppen a nők, mégpedig a radikális feminizmus morális abszolutista ideológiáját favorizáló nőmozgalom érzi veszélyesnek a prostitúciót és a nőkereskedelmet.  Az 1994-es EU csatlakozás Svédország számára gazdasági visszaesés hozott, ami munkahelyek számának csökkenésével is járt. Az az ország, amely oly büszke a nemek közötti egyenlőség terén elért eredményeire, joggal félhetett a nők megszerzett gazdasági és politikai státusának elvesztésétől. A prostitúció így nemcsak sok idegen és szegény nő beáramlását jelentheti, de szimbóluma is a nők általános alávetettségének.

 

Részletesebb magyarázatra szorul viszont az az ellentmondás, amely a skandinávok egyenlőség - pártiságát, idegenek iránti toleranciáját és ugyanakkor idegenektől való félelmét, távolságtartását mutatja és nemzeti büszkeségüket, önmaguk csodálatát jelenti.  A svéd gondolkodás alapjának számít, az egész skandináv világban a XVIII. század óta templomban és iskolában tanított viselkedési és erkölcsi norma, az un. Jante törvény[121]. Az íratlan törvény alapja, hogy senki sem gondolhatja, hogy jobb vagy többet ér a másiknál. A hiúság és az önzés, a harácsolás és kivagyiság helyett az uniformitás az érték. „Ne tűnj ki, ne különbözz a szomszédtól”- elv, a társadalmi egyformaságot hirdeti, amelynek gyökere a svéd paraszti világ és a protestáns -lutheránus etikában rejlik. Egyformaság és a társadalmi egyenlőség összefonódott, a közösség tagjai számára az egyformaság és a kooperáció volt az előírás. Ugyanakkor a közösségen kívülieket ez az elv kizárta és előmozdította a nem svédekkel szembeni intoleranciát. Nem utolsó sorban a saját közösség mindenek feletti különlegességének és morális felsőbbrendűségének tudatát erősítette. A kívülállók pedig csodálták, mintának tartották az északi államokat. A jólétet, az elégedettséget, az egyenlőség terén elért eredményeiket. Azok pedig saját módszerüket, köztük elveiket és törvényeiket is mindenki számára követendőnek tartják. A világ „svédesítésének” elve jelenik meg a prostitúciós törvényben is, amelyet maguk a korabeli újságok ”export termékként” aposztrofáltak[122].

 

Morális export

 

 Kérdés azonban, hogy követhető-e és követendő-e a svéd modell más országok számára is. Az már biztos, hogy néhány szomszédos - a norvég, az izlandi társadalom- számára igen, de más történeti-társadalmi rokonságban álló szomszédok így a finnek, a dánok, hollandok számára nem volt vonzó.

Melyek a sikeres átvétel alapvető feltételei? Először is jólét, azaz a család, az állam és a piac együttműködése (Espig-Andersen, 1990), másodsorban erős nőbarát politika, lehetőleg radikális feminista állami ideológiával, és a gondoskodó-védő állam, amelyet legalább fele-fele arányban nők irányítanak.

 Tagadhatatlan, hogy a világ számos helyén, ahol elég erős és hangos radikális feminista csoport működik a svéd modell (vonatkozzon az prostitúcióra, gyerekjogokra, drogra, pornográfiára) átvételét sürgetik, ezideig sikertelenül[123]. Legalábbis azokban az államokban, ahol a prostituáltak száma magas, nem a svéd modellt választja a politika.

Tekintsünk most el a nagyon is racionális érvtől, hogy eredményes-e, sikeres-e, hatékony-e a svéd modell, hiszen a korábban ismertetett svéd és nemzetközi jelentések és vizsgálatok, ha minden szavukat hitelesnek tartjuk is, legfeljebb az amúgy igen csekély mértékben érzékelhető jelenség csökkenését regisztrálták, azaz a svéd célokkal ellenkezően, a teljességgel elítélt „ártalomcsökkentés” módszerét erősíthetik és nem a megszűnés felé mutatnak, ahogy azt a modell célul tűzte ki.

Számos országban tudományos szempontok szerint is vizsgálódtak, vajon alkalmazható-e az adott kultúra számára a svéd modell. Az indiai társadalom esetében arra a következtetésre jutottak, hogy általában a fejlődő országok nem rendelkeznek a svéd szisztéma bevezetéséhez szükséges egyetlen feltétellel sem.

India nem nevezhető jóléti államnak, a nőmozgalma erejét, ideológiáját tekintve sem hasonlítható a svédéhez. Az államberendezkedés, a közösségek és a nők történeti szerepe sem nyújt elégséges alapot a modell átvételére[124]. Természetesen nemcsak az olyan gazdasági és társadalmi szerkezetében szélsőségesen különböző országokban sem szimpatizálnak a svéd modellel, mint India, de az említett három országon kívül a világ egyetlen államában sem került elfogadásra a kliensek teljes spektrumának büntetése[125].

Arthur Gould a svéd társadalom ismeretében azt a végső következtetést vonja le, hogy az olyan restriktív politika, amely irreális elvárásokat és célokat tűz maga elé,

aligha lehet modell más országok számára[126]. Az sem lehet közömbös, hogy bár  a törvény nőpárti és emberjogi érveket használ, az „idea” fontosabbnak látszik, mint a hús-vér prostituált [127]. Tegyük hozzá, hogy  az egyenlőség, a nők elleni erőszak megszüntetése, és hasonló hangzatos és morálisan támogatandó üzenetek mögött  nagyon is jól kivehető nemzeti önvédelem áll. Védekezés az idegen, gazdasági nehézséget okozó külföldi munkaerővel[128], a nemzeti identitást és kultúrát felhígító idegen szokások szerint élő bevándorlókkal, a közbiztonságot veszélyeztető prostituáltakkal, emberkereskedőkkel, bűnözőkkel szemben.

Az azonban tény marad, hogy a skandináv országok lakói az államok közötti elégedettségi listákon rendre elsők között vannak, boldognak és elégedettnek tartják életüket, várható élettartamuk, egészségi állapotuk a legjobb mutatókkal rendelkezik. Az vessen hát rájuk követ, akinek számára nem saját jól felfogott érdeke és megdolgozott munkájának eredménye a fontos. Azt sem gondolhatjuk, hogy a skandináv egység és jólét akár az országokon belül is vitán felül áll. A külföld számára nyelvtudás és közelebbi ismeretek híján csak azok az üzenetek és adatok érhetnek el, amelyek a szépet és jót közvetítik. Csakhogy Svédországon belül is komoly tudományos és politikai viták folynak a jólétiségről, az egyenlősítő politika árnyoldalairól, a skandináv országok különbözőségéről[129].

Mindenesete megszívlelendő a prostitúció jeles magyar kutatójának véleménye, amely szerint „rendkívül fontos, hogy a prostitúció szabályozási modelljének kiválasztásakor figyelemmel legyünk azokra a tapasztalatokra, kutatási eredményekre, statisztikai mutatókra, amelyek feltárják, hogy egyik vagy másik modell milyen hatással van[130] a prostitúcióra. Nem mellőzhető az sem, miként illeszthető az adott társadalom jogi, morális rendszerébe, politikai elképzeléseibe és nem utolsó sorban milyen segítséget jelenthet a különféle érdekekkel átszőtt mindennapi valóságban. És az sem lehet közömbös, ha tudjuk, mi van a szavak mögött…

 

 

 

 

Irodalom

 

Agustín, Laura (2002): The (crying) need for different kinds of research. Research for Sex Work, No.5, pp.30-32

 

Agustín, Laura (2008): Sex and Limits of Enlightenment: The Irrationality of Legal Regimes to Control Prostitution. Sexuality Research and Social Policy Vol.5.,No.4., pp.73-86

 

Analysnorden (2010): The rise of populism in the Nordic region. 12/10, 2010.

Htt://www. norden.org/da/analys-norden/tema/indvandrerdebatten-stadig-hoejt-paa-d

 

Barry, Katleen (1995): The Prostitution of Sexuality. New York University Press

 

Berman, Jaqueline (2003): (Un)Popular Strangers and Crises. (Un)bounded: Discourses of Sex-trafficking the European Political Community and the Panicked State of Modern State. European Journal of International Relations. Vol.9, No.1.pp 37-86.

 

Blom, Ida (2006): Fighting Veneral Diseases: Scandinavian Legislation c.1800 to c.1950. Medical History, Vol.50, pp.209-234

 

Brown, David (2010) :Finland’s hidden sex economy. Helsinki Times, March 24, Issue 11, No.141. http:/www.bayswan.org/swed/Prost-Finland-Sweden.pdf

 

BRA(2000): National Council for Crime Prevention. www.bra.se

 

Bucken-Knapp, Gregg – Schaffer, Johan K.(2010): Why Norway banned the purchase of sexual services: Ideas and prostitution policy . www.pol.gu.se/digitalAssets/1316/1316607_gbk-jksch-norway-prostitution_­policy.pdf.

 

Bucken-Knapp, Gregg - Schaffer, Johan K.(2011): The Same Policy, but Different Ideas: The Ideational Underpinnings of the Norwegian and Swedish Bann on the Purchase of Sexual Services.

http://nppr.se/wp-content/uploads/NPPR_ECPG_2011.pdf

 

 Clausen, V.(2007): An assessment of Ekberg’s account of Swedish prostitution policy. http://www.sexworkeurope.org/site/images/PDFs/Ekberg_kritik.pdf

 

Csepeli György- Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely Kiadó

 

Dodilet, Susanne - Petra Östergren (2011): The Swedish Sex Purchase Act: Claimed Success and Documented Effects. www.chezstella.org/docs/etude-suede-2011.pdf

 

Edwards, S. (1997): The legal regulation of prostitution: a human rights issue. In: G.Scambler-A.Scambler (eds): Rethinking prostitution.Purchasing Sex int the 1990’s. Routledge, London, pp.57-82

 

Ekberg, Gunilla (2004): The Swedish Law that Prohibits the Purchase of Sexual Services. Violence Against Women, Vol.10, October , pp.1187-1218

 

Eriksson, Johannes (2005): The „Swedish model” –arguments. Consequences.

http://www.glow-boell.de/media/de/txt_rubrik_2160305LLVortrag-Eriksson.pdf.

 

Fehér Lenke (2006) : A prostitúció szabályozásának európai modelljei. Állam-és Jogtudomány, 4.szám, 523-542.o.

 

Gould, Arthur (2001/a): The Criminalisation of Buying Sex: The Politics of Prostitution in Sweden. Journal of Social Policy, Vol.30, No.3, pp.437-456.

 

Gould, Arthur (2001/b): Developments in Swedish Social Policy: Resisting Dionysus. Palgrave, Basingstoke, UK

 

Gould, Arthur (2003): Drugs, Prostitution, and the Swedish Welfare State: Modernist Morality in a Postmodern World. Journal of Societal and Social Policy, Vol.2, No.1., pp. 1-12.

 

Hackman, Rose (2009): Sweden. Prostitution: „clients are guilty, women are victims”.

Vita Europe , Vita Magazine, December 08,

 

Hauksdóttir, Katrín (2010): Combating Human Trafficking and Prostitution. State Mechanism and Civil Sciety in a Nordic Context . Universitatis Islandiae Sigillum.

http://skemman.is/stream/get/1946/5014/15004/1/FINAL_THESIS.23.4.2010.pdf

 

Helsingin Sanomat (2010): Survey: Finns’ attitudes toward immigration have become more negativ. 15.3. 2010. www.hs.fi/english/article/1135254422096

 

Holli, Anna Maria (2000): The fall of innocence and the rise of a new prohibitionism. Prostitution, policies and women’s policy machinery in Finland. ECPR European Consortium for Political Research Joint Sessions Workshops, Copenhagen, 14,19. April, 2000,1-23.o.

 

Holli, Anna Maria (2004/a): Debating Prostitution/Trafficking in Sweden and Finland. Second Pan-European Conference on EU Politics, June 24, 2004 http://www.jhubc.it/ecpr-bologna/docs/561.pdf

 

Holli, Anna Maria (2004/b): Towards a new prohibitionism, State feminism, women’s movements and prostitution policies in Finland. In:  J. Outshoorn(ed): im.,  pp.103-122.

 

Hubbard, Phil - Roger Matthews - Jane Scoular (2007): Regulation of sex work in  EU. Gender, Place and Culture, Vol.15., No.2. pp.137-152.

 

Jafnréttisstofa, (2009): A New Law Makes Purchese of Sex Illegal in Iceland. http://www.jafnretti.is/jafnretti/?D10cID=ReadNewss&ID=523

 

Jeffreys, Sheila (1997): The Idea of Prostitutiton. Spinifex Press

 

Jóhannsdóttir, Ninas Katrin (2009): Patriarchy and the subordination of women from a radical feminist pont of view. http://skemman.is/stream/get/1846/3017/9955/1/Nina_Katrin_Johannasdottir-fixed.pdf

 

Johnson, Janet Elise (2011): The Most Feminist Place in the World. The Nation February 3, http://www.thenation.com

 

 Kabeer, Naila - Agneta Stark- Edda Magnus(eds)( 2008): Global Perspectives on Gender Equality. Reversing the Gaze.  Routledge, NY.

 

Kilpi, Elina (2008): Prejudis as a response to changes in competitive threat.Finnish attitudes toward immigrants, 1986-2006. Sociology Working Papers. www.sociology.ox.ac.uk/swp.html

 

Kulick, D. (2003): Sex in the New Europe. The Criminalization of Clients and Swedish Fear of Penetration. Anthropological Theory, Vol.3. No. 2, pp.199-218

 

 Kulick, Don (2004a): Talk delivered at Beijing Plus Ten Meetings ont the „Swedish model”.www.globalrights.org/trafficking

 

 Kulick, Don (2004b): Ideologies, Policy and Legislation.Problems encountered so far in Sweden. In: „Hidden Stories” Male Sex Work in Northern Europe. Report Stockholm Hearing, 23-24th May 2004, pp.37-41.

 

Kulick, D.(2005): Four Hundred Thousand Swedish Perverts. GLQ: A Journal of Lesbian and Gay Studies,Vol.11, No.2, pp.205-235

 

Kuehnelt-Leddihn, Erik von (1988): Paradise lost- Scandinavia. National Review, Dec.9. ,pp.1-2. http://findarticles.com/p/articles/mi_m1282/is_n24_v40/ai_6859636/

 

Léderer Pál (2006): Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén. Budapesti Negyed, Vol.51, No.1., 3-30.o.

 

Magnusson, B.- Bjorling, M.- Pappila, M.(2005): Illegal activities: experimental calculations of prostitution, narcotics and smuggling of alcohol and tabacco. Statistiska Centralbyran NR-PM, 2005-http://www.scb.se/statistik/NR/NR0102/illegal.pdf

 

Mansson, S-A. (2001): Men’s Practices in Prostitution: The Case of Sweden. In: B. Pease –K. Pringle (eds): A Man’s World? Changing Men’s Practice in a Globalized World. London, Zed, pp.135-149.

 

Mansson, S-A. – Hedin , U.C. (1999): Breaking the Matthew effect on women leaving prostitution. International Journal of Social Welfare, Vol.8, pp.66-77.

 

Marneffe, de Peter (2010): Liberalism and Prostitution. Oxford UP

 

Matthews, Roger(1993): Kerb Crawling, Prostitution and Multi Agency Policing. Home Office, Police Research Group, Paper No.43, London

 

Moustgaard, Ulrikke (2009): Prostitution Legislation: Will They Go the Same Way? NIKK Magasin, No.1.pp.24-27.

 

Niemi, Johanna (2010): What We Talk About When We Talk About Buying Sex. Violence Against Women, Vol.16, No.2., pp.159-172.

 

O’Neill, Maggie (2001): Prostitution and Feminism: Forwards a Politics of Feeling. Wiley-Blackwell

 

Outshoorn, Joyce (2004): Introduction: Prostitution, Women’s Movements and Democratic Politics. In: J.Outshoorn(ed) The Politics of Prostitution- Women’s Movements, Democratic States and the Globalozation of Sex Commerce. Cambridge U.P, pp.1-20.

 

Östergren, Petra ( 2004): Sexworkes Critique of Swedish Prostitution Policy. www.petraostergeren.com/english/studier.magister.asp

 

Parbring, Bosse (2009): Nordic countries vs.Europe NIKK Magasin, 2009,.No.1.pp.31-33.

 

Pettersson, E.-Sjogren, T. (2000): Country report fom Sweden to the European Network for HIV/STD Prevention in Prostitution. European Network for HIV/STD Prevention in Prostitutiton 1998-2000. Final Report Eu Commission DGV London

 

Report (2010) The Finnish National Rapporteur on Trafficking in Human Beings. Vahemmisstövaltuutettu, Helsinki. www.raja.fi/intermin/vvt/home.nsf

 

Sárosi Péter (2006): Az emberi jogok margóján. „A legősibb mesterség”. Beszélő,11.évf., 4.sz.

 

 Schaffer, Johan K. (2009): Finland’s prostitution law and the hope of Nordic unity. http://nppr.se/2009/10/12/finlands-prostitution-law-and-hope-of-nordic-unity/

 

Stark, Agneta (2008): Don’t Disturb the Men. A Viable Gender-Equality Strategy?.

In: Kabeer et al: im. pp.136-243.o.

 

Subrahmanian, Ramya (2008): Sexual Politics and Social Policy. Swedish Policy Reviewed. In: Kabeer at al (eds).im. pp.11-135

 

Self, J..Helen (2005): The Swedish Model of Criminalizing the Purchase of Sexual Services. www.salli.org/info/lib/self2005com.pdf

 

Socialstyrelsen (2000): Knowledge of prostitution 1998-1999. English summary. http//www.sos.se/SOS/PUBL/REFERENG/003005E.htm

 

Socialstyrelsen (2004): Prostitution in Sweden 2003. Knowledge, Beliefs and Attitudes of Key Informants. www.socialstyrelsen.se, oktober 2004

 

SOU (2010): The Ban against the Purchase of Sexual Services. An evaluation 1999-2008. Selected extract of the Swedish government report SOU 2010:49, Swedish Institute

http://www.si.se/upload/Human%20Trafficking

 

Strom, Agnete(2009):A glimpse into 30 years of struggle against prostitution by the women’s liberation movement in Norway. Reproductive Health Matters, 2009,, Vol.17, No.34, pp.29-37

 

Svanström, Yvonne (2005): Through the Prism of Prostitution: Conceptions of Women and Sexuality in Sweden at Two Fins-de-Siécle. Nordic Journal of Women`s Studies, Vol.13, No.1.pp.48-58

 

Tamási Erzsébet (2004): Jogok és pofonok. A svéd testi fenyítés elleni törvény és hatékonysága. Ügyészek Lapja, 1.sz., 23-36-o.

 

Turausky, J., Kevin (2011): The Jante Law and Racism: A Study ont he Effects of Immigration on Swedish National Identity.Thesis. University of Massachusetts Amherst.

 

Valdimarsdóttir, Frida Rós (2009): Also in Iceland. Report on the Nature and Scope of Trafficking in Persons. A summary in English.

www.jafnretti.is/D10/_Files/mangasskyrsla.pdf

 

Viuhko, Minna (2010): Human Trafficking for Sexual Exploitation and Organized Procuring in Finland. European Journal of Criminology, Vol.7, No.1. pp.61-75.

 

Wallace, Bob (2010): The Ban on Purchasing Sex in Sweden: The so-called „Swedish Model”.

http://www.pla.gld.gov.au/Resources/PLA/reportsPublications/documents

 

Waltman, Max (2011): Sweden’s prohibition of Purchase of Sex: The Law’s Reasons, Impact, and Potential.  Women’s Studies International Forum, Vol.34, No.5. pp. 449-74.

 

 Weitzer Ronald (2010): The Mythology of Prostitution: Advocacy Research and Public Policy. Sexuality  Research and  Social Policy,No.7,. pp.15-29.



[1] A svéd törvény megalkotói gyakran hivatkoznak a „ világelsőségre”, ami a kliensek büntetését illeti. Ehhez képest  Nagy-Britanniában, igaz nem a nők elleni erőszak  indoklásával, de sokkal korábban  született meg a „kerb-crawling” törvény (Sexual Offences Act, 1985), amely a prostitúció klienseit rendeli büntetni, ha azok autóval körözve, a köznyugalmat zavarva keresnek szexuális partnert, Matthews, 1993

[2]  Barry, 1995; O’Neill,2001. Szigorú összefoglalás magyarul, Léderer, 2006

[3] Edwards,1997, 64-69.o;Marneffe, 2010

[4] Jeffreys, 1995;

[5] Ekberg, 2004

[6] Svanström, 2005

[7] U.o.; Gould, 2001/a

[8] A svéd „gondoskodó” állam rendszeres felmérései, vizsgálatai bizonyos nem kívánt társadalmi jelenségek állandó ellenőrzését jelentik (Svanström, 2005; Hubbard et al, 2007)

[9] A. Gould (2001/a) angol kutató behatóan foglalkozott a svéd törvény körüli vitákkal. Svéd nyelvismerete birtokában számos interjút készített svéd politikusokkal, szociális munkásokkal, tanulmányozta a különféle törvény előkészítési anyagokat, figyelemmel kísérte a korabeli média diskurzust, mindezek ismeretében távolságtartó, előítéletek nélküli beszámolót készített a törvény létrejöttéről.

[10] Könshandel, azaz Szexkereskedelem, SOU, 1995,9-19.o.

[11] Gould, 2001/a.

 

[12] Svanström, 2005

[13]U.o. 53.o

[14] A Női Menhelyek és a Fiatal Nők Menhelyeinek Svédországi Országos Szervezete

[15] Mansson, 2001; Ekberg, 2004

[16] Kulick, 2003

[17]Gould, 2001/a

[18]  U.o.446.o

[19]  U.o.

[20] Gould, 2001/a; Östergren, 1998

[21] Östergren,1998

[22] Gould, 2001/a,446.o

[23] U.o.

[24] A svéd drogtörvény alapgondolata, ugyanaz, mint a prostitúcióé: ha nincs kereslet nincs kínálat sem

[25] Gould, 2001/a,448.o.

[26] Gould,2003; Kulick, 2003

[27] A svéd törvény szövege angolul: Act on prohibiting the purchase of sexual services , Swedish Code of Statutes, SFS, 1998/408. http://www.sweden.gov.se/sb/d/3926/a/25631.

[28]  Különösen jól látszik ez a fiatalkorúakkal kapcsolatos esetekben. A svéd, a finn és a norvég törvényben például a gyermekprostitúció 1  (finn) vagy 2  (svéd, norvég) év szabadságvesztéssel fenyegetett és nem a gyermekkorúakkal szemben elkövetett nemi erőszak tényállásához tartozik Az Egyesült Királyságban ugyanakkor a kiskorúval létesített prostitúciós aktus a gyerek korától és az aktus természetétől függően) 7 év és életfogytiglani szabadságvesztés is lehet (Niemi,2010,169.o)

[29] Kulick, 2003 és  u.ő. 2004/a

[30] Kulick 2004/a, 203.o.

[31] Ekberg, 2004

[32] idézi Hubbard et al.,2007; „Az érintkezés a genitáliák érintkezése, amely a behatoló szexuális vágyát kielégíti”(Socialstyrelsen, 2001, 296.o.).

[33] Socialstyrelsen, 2000

[34] Mansson, 2001

[35] Mansson-Hedin, 1999

[36] U.o..

[37] Az egy hónap alatt megfigyelt 2 668 esetből mindössze 27 szólt közvetlen szexuális szolgáltatásról, ráadásul a hirdetők többsége férfi volt, aki nőknek ajánlotta fel szexuális szolgálatait (Mansson-Hedin, 1999). Az azonban figyelembe kell venni, hogy 1999 előtt a Svédországban az internet hozzáférési lehetőség igen korlátozott volt (Hubbard, 2007, 28.o.)

[38] Magnusson et al, 2005

[39] Hubbard et al ,2007

[40] Socialstyrelsen, 2000, 3.o..

[41] Hubbard et al, ,2007, 7.o.

[42] A kormány álláspontját képviselő, a törvény létrejöttében kulcsszerepet játszó Ekberg (2004) tanulmányában teljes képet ad a feminista álláspont sikeréről. Ugyanakkor vitatja és cáfolja a felsorolt állításokat Clausen , 2007, és hasonló ellenérvekkel kritizálja Ekberget Wallace, 2010

[43] A vizsgálat, igaz igen kis mintával dolgozott, de eszerint nők egyetlen alkalommal sem fizettek szexért (Kulick, 2005).

[44] U.o

[45] Mansson, 2001

[46] BRA, 2000

[47] Socialstyrelsen, 2000

[48] Holli, 2004

[49] U.o.

[50] Socialstyrelsen, 2004

[51] A felmérés eredményeként Göteborgban a szociális segítő csoport 731 elektronikus levelet küldött a hirdetőknek 2002-ben,a többség nem tartott igényt a segítségre, mindössze 13 fő kívánt kapcsolat létesíteni a küldőkkel (Socialstyrelsen, 2004, 31.o.)

[52] Mansson-Hedin, 1999, 66-69.o.

[53] Östergren 2004

[54] Kulick, 2003; Self, 2005

[55] Kulick, 2003

[56] Ekberg,2004, 1210.o.

[57] Socialstyrelsen, 2004, 55.o

[58]A kliensekről szól ugyan a törvény, de róluk esik a legkevesebb szó az előkészítés és a következmények vizsgálatakor egyaránt, Kulick, 2004/b; Östergren,2003. A kliensekről megjelent tudományos vizsgálatok eredményeiről külön tanulmányt készítek. 

[59] Kulick, 2003

[60] Socialstyrelsen, 2004, 31.o.

[61] U.o.73.o.

[62] Hubbard et al, 2007, 24.o.

[63] A svéd kormány 2008 nyarán hozta létre Anna Skarhed igazságügyi miniszter vezetésével azt a bizottságot, amelynek feladata volt, hogy értékelje a törvény hatását, gyakorlati működését (SOU, 2010)

[64] U.o.

[65] A közvélemény kutatások igen változatos számokat eredményeztek, az 1996-ban a megkérdezettek közül még csak 44 % nő és 20% férfi támogatta a kliensek büntetését (Mansson, 2001), egy másik felmérés szerint 1999-ben a megkérdezett nők 81% -ban és 70%-ban a férfiak támogatásáról ír. Nem esik szó azonban arról, hogy a megkérdezetteknek feltették-e a „büntetné-e a szex eladását is” kérdést, ebben az esetben, ugyanis  a nők 78%-a  igennel válaszolt 1999-ben (Waltman, 2010) 2008-ban 79% nő és 60 %férfi támogatta a törvényt (Jakobsson-Kotsadam, 2009).

[66] Waltman, 2010

[67] A vélemények érdekes gyűjteménye olvasható a Swedish Sex Law Report :”We’re Sorry We Haven’t a Clue” (or How to Make the Channel Runnel Profitable) internetes oldalon http://stephenpaterson.wordpress.com/2010/07/05the-swedish-sex-law-%E2%80%98

[68] A legfrissebb elemzés a jelentésről és a hatékonyságról,Dodilett-Östergren, 2011

[69] Sárosi, 2006,

[70] Pettersson-Sjogren, 2000

[71] Holli, 2000,6-9.o.

[72] U.o.,6.o.

[73] Másfajta a prostitúcióhoz kapcsolódó intézkedés és szabályozás is született ezidőtájt, pl. Az erotikus bárok alkoholfogyasztásának szabályozása, a felnőtt szórakoztató szolgáltatók telefonos hívásainak limitálása, idegenrendészeti szabályok, stb .U.o.8.o.

[74] Minna Viuhko, 2010, 68.o.

[75] Schaffer, 2009

[76] Holli, 2004/b,114-115.o.

[77] A törvény a finn btk.(RP 221/2005) 20. fejezetének megújított 8. paragrafusa „Exploitation of a Person Who is the Object of Sex Trade címet viseli. Angolul hozzáférhető hivatalos fordítás: www.finlex.fi

[78] Finnországban a prostituáltak számát 8.ooo becsülik, de mindössze 200 nőt regisztráltak egyéni vállalkozóként, aki szexmunkásként fizet adót (Brown, 2010, 3.o.)

[79] Brown, 2010,

[80] U.o.

[81] Karlsson, 2009

[82] Strom, 2009,31.o

[83] U.o.

[84] Bucken-Knapp-Schaffer, 2011,10-11.o.

[85] A Norvég Szakszervezeti Konföderációnak 867 ezer tagságának fele nő volt és igen nagy nyomást gyakoroltak a prostitúciós politikára (Strom, 2009, 36.o.)

[86] A törvény angolszövege. http://www.regjeringen.no/upload/JD/Vedlegg/Norsk-engelsk_lovvedtak.pdf

[87] Strom, 2009, 36.o.

[88] Az átlag 45o-560 eurós egy éjszakai kereset a törvény hatására a negyedére csökkent, nyilatkozta az egyik prostituált OSLO AFP 2009, Febr.8.

[89] Hivatalos felmérés és adat itt sem készült, 2008-ban a Munka és Szociális Kutatás Intézetének felmérése szerint háromezer nő dolgozik prostituáltként Norvégiában, többségük nigériai, a balti államokból jött vagy Romániából (ProSentret OSLO Kommune)

[90] OSLO AFP 2009, Febr,8.,2,o,

[91] Johnson, 2011,2.o.

[92] Johannsdottir,2009, 1-37.o.

[93] Hauksdóttir, 2010,87.o.

[94] U.o.

[95] Az izlandi Vörös Kereszt által készített 2009-es felmérés adata szerint 3 év alatt 18 fő volt az szexuális célzatú emberkereskedelem áldozatainak száma Izlandon, és 2010-ben született meg az első ítélet emberkereskedelem ügyben, amikor is 5 litván férfi kapott börtönbüntetést egy 19 éves lány prostitúcióra kényszerítése miatt (Valdimarsdóttir, 2009,2-6.o).

[96] „akit bűnösnek találnak egy másik személy folyamatos szexuális kizsákmányolásában, munkára kényszerítésében, szervkereskedelemben., az emberkereskedelem büntette miatt 8 évig terjedő börtönbüntetésre ítélendő” /Almenn Hegningarlör azaz Izl.Btk. 19/1940.227/angolul eng.domsmalaraduneyti.is/law-and regulation/nr

[97] Johannsdóttir, 2009, 27.o.

[98] Jafnréttisstofa, 2009

[99] Moustgaard, Ulrikke, 2009, 26.o.

[100] Bucken-Knapp- Schaffer, 2010

[101] Svédek és a norvégok prostitúcióról alkotott véleményét összehasonlító vizsgálat megállapította, hogy a konzervatív gondolkodásúak és a nemek közötti egyenlőség híve sokkal negatívabban gondolnak a prostitúcióra, a bevándorlást ellenzők viszont morálisan elfogadóbbak a szex vásárlóival iránt és a norvégok 18%-a nem kriminalizálná a prostitúció vásárlóit (Jakobsson-Kotsadam,2009, 16-19.o.)

[102] Parbring, 2009

[103] Schaffer,2009,2.o.

[104]  1986-ban a finn népesség 0,35 % volt idegen származású, ami 2006-ra 2,3%-ra emelkedett, bár a legalacsonyabb az EU államok közül ma is a bevándorlás aránya, az egy év alatt bevándorlók száma viszont a legmagasabb volt, Elina Kilpi, 2008, 3.o.

[105] Helsingin Sanomat 15/3. 2010

[106] U.o.

[107] Report 2010,166.o.A jelentés szerint a szexuális célzatú  emberkereskedelem révén a finn segítőszervezeteknél megjelenő áldozatok száma „meglepően alacsony(U.o.)

[108] Csepeli-Prazsák, 2010,195-201.o.

[109]  1993-ban a svédek 52%-a mondta, hogy sok az idegen az országban, 2009-ben 36%. SOM Institute at University Gotheborg, Goteborg Daly, 24,05,2010, www.goteborgdaly.se

[110] Kuehnelt-Leddihn, 1988,1-2.o.

[111] Hivatkozik Kulick, 2003, 209.o.;

[112] Kulick, 2003

[113] „Százezer keleti nő a határon”, „maffia prostitúció Svédországba”…” a prostitúció beömlik a volt kommunista országokból”…”nálunk az orosz nők félévi fizetést keresnek néhány szexuális aktusért”, ilyen és hasonló szövegek jelentek meg a lapokban. A Kulick által átnézett 4000 újságcikkek közül szinte egyetlenre sem akadt, amely a kliensek büntetésén kívül bármely más európai országban alkalmazott prostitúciós modellt ismertetett volna.

[114] Kulick, 2003,211.o.

[115] Tamási,2004

[116] Interjú Wiveca Holst-tal a Svéd Női Lobby vezetőségi tagjával, Hackman (2009)

[117] A svéd drogtörvény angol fordításban Narcotic Drugs Punishments Act in Sweden (1968:64)

[118] Gould, 2003, 6.o.

[119] A józanság nemcsak képletes látva a svéd alkoholpolitikát.

[120]  A Platontól eredő értékrend szerint apollóniak azok az értékek, amelyeket a rend, a logika, a szerkesztettség igénye jellemez, amikor a józanság, a racionalitás és a kontroll dominál. A dionüszoszi világot az energia, a vitalitás, a kreativitás, a kalandvágy és a szenvedély, a kockázat vállalás, a mértéktelenség, a rögtönzés irányítja (Gould, 2001/b

[121] A Jante törvény elnevezés egy dán-norvég író Aksel Sandmose 1936-ban megjelent szatirikus könyvéből való, amely tíz parancsolatban foglalja össze ezt az elvet. Így például: ne gondold, hogy valaki vagy…, nem gondold, hogy bölcsebb vagy nálunk,… hogy többet tudsz nálunk,… hogy felettünk állsz ..stb. A törvényről részletesen ír Turausky, 2011, 41-42.o.

[122]Kulick, 2003, 210.o.

[123] Franciaországban, Írországban, Németországban és még a világ számos helyen olvashatunk a svéd modell bevezetésének lehetőségéről,  még Magyarországon is létezik internetes találat a prostitúció nélküliség propagálásáról.

[124] Subrahmanian, 2008, 131.o.

[125]  Magyarországon is folyt igen csekély érdeklődéssel kísért, leginkább belterjesnek mondható értelmiségi polémia a svéd modell, azaz a kriminalizálás vagy legalizálás kapcsán. A „parttalan ideológiai csörte”,” süketek párbeszéde” és hasonló megjegyzésekkel kísért viták nemigen válhatnak sem a tudomány, sem az érdekvédelem dicsőségére.(Olvasható a Prostitúcióvita az ideológiák fogságában címmel.   www.tusarok.org/rovatok/cikk.php?id=2269)

[126] Gould, 2003,11.o.

[127] Eriksson, 2005, 3.o.

[128] Aligha túlzás az a megállapítás, hogy a nemzeti és nemzetközi idegenrendészeti „mainstream” az illegális migrációt és a munkavállalási céllal történő vándorlást a nők elleni erőszak (rasszizmus-szexizmus) az ártatlanság és szervezett bűnözés keretein belül fogalmazza meg. Minden olyan tevékenységet, amely a vándorlással kapcsolatos a kriminalizálás kategóriájába sorol. Figyelemre méltó elemzést ad Berman, 2003 

[129] Stark, 2008, 236.o.

[130] Fehér, 2006; A tudományos és az annak látszó prostitúciós kutatások problematikus módszertani, elméleti gondjairól részletesen ír Agustín, 2002 és 2008, valamint Weitzer, 2010.