TÁRCZY EDIT ZSUZSANNA
Irányelvjavaslat a fogyasztói jogokról
Bevezetés
Az Európai Unió jelenleg azzal a kihívással néz szembe, hogy a 2009. december 1. - én hatályba lépett Lisszaboni Szerződés módosította az EK és az EU Szerződést is, és – bár nem lépett azok helyébe – számos változást hoz. Főbb célkitűzései között szerepel a hatékonyság növelése, ezen belül pl. a jobb életszínvonal biztosítása az európai polgárok számára. Ehhez viszont a fogyasztóvédelmi terület fejlesztése feltétlenül szükséges. Az Európai Unió az elmúlt évek fogyasztóvédelmi irányelveivel új útra lépett, melyen már nem akarja a tagállamokra bízni a szabályozást. Így szakít a minimál klauzulák alkalmazásával és teljes harmonizációra törekszik. Erre a folyamatra tökéletes példa a fogyasztói jogokról szóló irányelvjavaslat.
Célok, vélemények, szerkezet
2008 októberében látott napvilágot a Bizottság - a fogyasztók jogaira vonatkozó - irányelvjavaslata. Ez a dokumentum annak a 2004- ben megkezdett felülvizsgálatnak az eredménye, melynek célja a meglévő szabályozási keret egyszerűsítése és kiegészítése volt, valamint „olyan valódi fogyasztói belső piac kialakítása, amely megfelelő egyensúlyt teremt a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozások versenyképessége között, a szubszidiaritási elv tiszteletben tartása mellett”.[i] Ennek érdekében került sor a fogyasztóvédelmi irányelvek átvizsgálására.
A javaslat megalkotásának alapvető oka, hogy a fogyasztóvédelmi irányelvek tipikusan minimál klauzulákat alkalmaznak és ennek eredményeképpen a tagállamok gyakran eltérnek az adott jogforrás rendelkezéseitől, így kialakítva egy széttagolt szabályozást az Unión belül. Ennek pedig egyenes következménye a fogyasztók bizalmatlansága és idegengedése a határon átnyúló ügyletek lebonyolításától.
Ezen problémák megszüntetése érdekében a javaslat az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekről szóló 85/577/EGK irányelvet, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvet, a távollevők között kötött szerződésekről szóló 97/7/EK irányelvet, valamint a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló 1999/44/EK irányelvet egyetlen jogi aktusba foglalja, és eltávolodik a minimál klauzulák alkalmazásától. Végül pedig, - akárcsak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló 2005/29/EK, valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv esetében - a teljes harmonizációra törekszik. Ezen kívül, az eddigi ágazati megközelítés helyett horizontális megközelítéssel él.
A Bizottság 2007. február 8.- án fogadta el a fogyasztóvédelmi joganyag átvizsgálásáról szóló zöld könyvet és felszólította az érdekelteket véleményeik benyújtására.
A válaszolók nagy része szorgalmazta az olyan horizontális aktus elfogadását, ami a vállalkozások előtt álló és /vagy a fogyasztókat a határon túli vásárlásoktól elriasztó lényeges akadályok felszámolását célozza. [ii]
A Régiók Bizottsága ugyan támogatta a belső piac egységesítését, valamint a fogyasztók és a vállalkozások közötti ügyletek belső piaca működőképességének javítását, de úgy vélte, a szóban forgó irányelvjavaslat nem alkalmas arra, hogy megerősítse a fogyasztók határon átnyúló kereskedelembe vetett bizalmát, továbbá ellenezte a teljes harmonizációt is. Ez utóbbi indoka, hogy - a testület véleménye szerint - a teljes harmonizáció megfosztaná a tagállamokat a speciális fogyasztóvédelmi szabályozás lehetőségétől.
Mindezek miatt a Régiók Bizottsága egy differenciált megközelítést támogat, mely meghagyná a tagállamok szabályozási mozgásterét. Mindazonáltal, a technikai jellegű szabályozásoknál elfogadhatónak tartja a teljes körű harmonizációt.[iii]
Az Európai Parlament is több kritikát fogalmazott meg. Így kifejtette, hogy a Bizottság javaslata eltávolítja az Unió fogyasztóvédelmi kötelmi jogát az általános kötelmi jogtól és ezzel egy európai fogyasztóvédelmi kódex felé haladó folyamatot indít el. Ez a kódex nélkülözné a nemzeti jelleget, és élesen megkülönböztetné a vállalkozások és a fogyasztók, valamint a vállalkozások közötti szerződéseket. A Parlament nem kifogásolja egy ilyen joganyag létrejöttét, de felhívta a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű tájékoztatást a terveit illetően. A Parlament további vizsgálatokat is sürget, mivel nem biztos benne, hogy a fent említett szabályozási széttöredezettséget valóban a minimál klauzulák alkalmazása okozta, illetve arról sincs meggyőződve, hogy a problémát megoldaná a teljes harmonizáció.
Az irányelvjavaslat - indoklásában - rögzítette, hogy tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét. Ennek értelmében - azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe - a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók.
A Parlament aggodalmát fejezte ki az elv tiszteletben tartásával kapcsolatban, kifejtve, hogy ha megvalósul a teljes harmonizáció, a készülő irányelv - és a jövőben ennek mintájára megalkotott jogforrások is - rendeletként működne. Ez problémát jelentene, egyrészt mert a nemzeti kötelmi jogi szabályokat nem lehetne alkalmazni a rendeletként funkcionáló irányelvvel szemben, másrészt - mivel rendelet - jellegről beszélünk - a tagállamok nem rendelkeznének mérlegelési jogkörrel. Vagyis összességében a fogyasztóvédelmi kötelmi jog szabályait - a kötelmi jogét, melynek legtöbb viszonya a felek szabad akarata szerint alakul - egységesen és kötelező jelleggel szabályozná egy irányelv.
Itt kell megemlíteni, hogy eredetileg a Bizottság nem a fogyasztóvédelmi kötelmi jog átalakítását, hanem a kötelmi jogra vonatkozó közös referenciakeret (Common Frame of Reference, azaz: CFR) kialakítását tűzte ki célul. Ennek feladata - a közös terminológia és szabályok tekintetében - a legjobb megoldások biztosítása lett volna, illetve az, hogy ilyen módon a közösségi jogalkotó számára eszköztárként működhessen az inkonzisztenciák kiszűrésére, valamint a meglévő rendelkezések egyszerűsítésére és egyértelművé tételére. 2005 - ben a Bizottság háttérbe szorította ezt a tervet és az irányelvjavaslat már nem is utal a közös referenciakeretre. A Parlament ezt a lépést is nehezményezte, és javasolta a közös referenciakeret és az irányelvjavaslat közötti különbségek vizsgálatát, annak érdekében, hogy a két gyakorlatot össze lehessen kötni.
A Parlament kétségét fejezte ki a megalkotandó irányelv gyakorlati hatásainak jellegével kapcsolatban is, mivel a javaslat hatálya nem egyértelmű, így nem definiálható a nemzeti szabályokkal való kapcsolata, az alkalmazás vonatkozásában. A Parlament véleménye szerint e miatt még növekedhet is a nemzeti szabályok széttöredezettsége.[iv]
A Bizottság nem osztja a Parlament - szubszidiaritási elvvel kapcsolatos - aggodalmát. Véleménye szerint az irányelvjavaslat megfelel nemcsak ennek az elvnek, hanem az arányosság elvének is.
Előbbi azért alkalmazandó, mert bár a javaslatot illetően a Közösség nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel, de a tagállamok nem tudják megoldani a széttagoltság problémáját, mivel a már létező irányelvek minimális harmonizációs záradékait eltérő módon alkalmazzák. A problémát csak egy közösségi összehangolt fellépés tudná megszüntetni, több okból kifolyólag.
Egyrészt, mivel a javaslat teljes harmonizáción alapul, hatása kedvező lenne a kiskereskedelmi piacra. Másrészt, a javaslat egységes szabályrendszert alkotna, így biztosítva egységesen magas szintű fogyasztóvédelmet.
Az arányosság elvének való megfelelést először is az indokolja, hogy a javaslat csak a fogyasztói szerződések jogának alapvető elemeit szabályozza. Továbbá, a javaslat belföldi és határon átnyúló szerződésekre egyaránt vonatkozik. Előbbiek bevonása a javaslat hatálya alá arányban van a közösségi szabályok egyszerűsítésének céljával, mivel így elkerülhetővé válik a kettős szabályozás.[v]
Malcolm Harbour – az Európai Néppárt – Európai Demokraták frakció koordinátorának - véleménye szerint ez az irányelv majd egyszerűsíti a tagállamok különböző szabályait, csökkenti a fogyasztók útjában álló akadályok számát és növeli a fogyasztók választási lehetőségeit. A javaslat rapporteur – e Andreas Schwab. Ő kifejtette, hogy az irányelv csak a fogyasztó és a kereskedő közötti szerződési aspektusok harmonizációját akarja megvalósítani, vagyis egyéb szerződési aspektusok szabályozása még várat magára.[vi]
A javaslat szerkezete a következő: az első fejezet definíciókat tartalmaz és megállapítja a teljes harmonizáció elvét. A második fejezet azokat a lényegi információkat tartalmazza, amelyeket a kereskedő köteles közölni valamennyi fogyasztói szerződés megkötése előtt, valamint a fogyasztók nevében szerződést kötő közvetítők tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeit. A harmadik fejezet - amely csak a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozik - konkrét tájékoztatási kötelezettségeket ír elő, valamint az elálláshoz való jogot is szabályozza.
A negyedik fejezet rögzíti, hogy a kereskedő két éves időtartamon keresztül felelős a fogyasztó felé, amennyiben az áruk nem felelnek meg a szerződésnek. Új szabályt vezet be, amely alapján a fogyasztóra csak akkor száll át az árukkal kapcsolatos kárveszély, ha a fogyasztó - vagy az általa kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy – az árut átveszi. Az ötödik fejezet olyan tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozik, melyeket egyedileg nem tárgyaltak meg.
A hatodik fejezet az általános rendelkezésekről szól, a hetedik a záró rendelkezésekről.
A 2005/29/EK irányelvhez hasonlóan, ez az irányelv is listát fog tartalmazni a tisztességtelen feltételekről, méghozzá kettőt. Az elsőn (II. számú melléklet) azon feltételek szerepelnek majd, melyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek, a másodikon (III. számú melléklet) pedig azok, melyeket - a kereskedő ellenkező bizonyításáig - tisztességtelennek kell tekinteni.[vii]
A javaslat főbb elemei 1.
A tervezett irányelv preambuluma több pontban kifejti a jogforrás megalkotásának okait. Ezek bővebben ugyanazokat az okokat ismertetik, mint amikről már korábban szó volt.
A 41. pont hangsúlyosabb a többinél, mivel itt a jogalkotó külön kiemeli, és vastaggal jelöli, hogy a fogyasztó nem tartozik kártalanítani a kereskedőt a hibás áru használatáért. Ez a szabály akkor alkalmazandó, mikor az áru nem rendeltetésszerű.
A javaslat az irányelv első fejezet 4. cikkében rögzíti a teljes harmonizáció alkalmazásának tényét, rögzítve, hogy: „a tagállamok nem tarthatnak fenn, vagy vezethetnek be a nemzeti jogaikba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő rendelkezéseket, azaz eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú előírásokat”.[viii]
Az 5. cikk (második fejezet) felsorolja, hogy a kereskedő – a szerződés megkötése előtt adott tájékoztatása során – milyen információról köteles tájékoztatni a vevőt. Ez feladat csak akkor terheli, ha a felsorolt információk a körülmények alapján nem nyilvánvalóak. Ugyanakkor a javaslat előírja, hogy ezek az adatok az adásvételi és a szolgáltatási szerződés elválaszthatatlan részét képezik.
A 7. cikk (második fejezet) a közvetítőkre vonatkozó külön tájékoztatási kötelezettségről szól. A közvetítő – a szerződés megkötését megelőzően – köteles tájékoztatni a fogyasztót arról, hogy ő egy másik fogyasztó nevében vagy javára jár el. Ez azért fontos, mert az így létrejött szerződés két fogyasztó – és nem kereskedő és fogyasztó – között jön létre, és így nem tartozik az irányelv hatálya alá.
Amennyiben a közvetítő e tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, úgy kell tekinteni, mintha a szerződést a saját nevében kötötte volna.[ix]
A harmadik fejezet a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozik, és – akárcsak az előző fejezet – azoknak az információknak a felsorolásával kezdődik, melyek a szerződés elválaszthatatlan részét képezik. A kereskedő az említett két szerződéstípus esetében is köteles ezeket közölni, viszont itt már nem találjuk az „amennyiben azok a körülmények alapján nem nyilvánvalóak” kitételt az adatokra vonatkozóan.
Minthogy a távollévők közötti szerződések jellegüknél fogva számos kockázatot hordoznak a fogyasztók számára, a javaslat külön cikkben foglalkozik a formai követelményekkel.
A szerződés elválaszthatatlan részét képező információkat világosan, közérthető nyelven kell megfogalmazni – olvasható módon – és át kell azokat adni a fogyasztónak, vagy a rendelkezésére kell bocsátani, még a szerződés megkötése előtt.
Amennyiben a felek telefonon tárgyalnak, a telefonbeszélgetés elején a kereskedő köteles felfedni személyazonosságát és a telefonhívás kereskedelmi célját.
A tájékoztatási kötelezettség szélesebb körű abban az esetben, ha a szerződést olyan adathordozón kötik, melyen az információk megjelenítésére korlátozott hely és/vagy idő áll rendelkezésre. Ilyenkor ugyanis a kereskedő – az említett adathordozón – köteles megadni a termék lényeges tulajdonságait és az – a második fejezetben, az általános tájékoztatási követelményeknél említett – adóval növelt árat, vagy – amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módját. Továbbá köteles közölni – adott esetben – az összes fuvardíjat, szállítási, vagy postaköltséget, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, fel kell tüntetnie azt a tényt, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel.
Mindezeken felül, a fogyasztó – távollévők közötti szerződések megkötése után – tartós adathordozón megerősítést kap az információkról.
Bár a javaslat már korábban rögzítette a teljes harmonizáció alkalmazását, de a távollévők közötti szerződések formai követelményeire vonatkozó rendelkezések után még egyszer megtiltja, hogy a tagállamok a fent említettektől eltérő formai követelményeket tegyenek kötelezővé.[x]
A javaslat meglehetősen hosszan tárgyalja a fogyasztó elállási jogát.
A fogyasztó tizennégy napon belül elállhat – indoklás nélkül – a távollévők között, vagy az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésektől. Utóbbiak esetében az elállási időszak attól a naptól kezdődik, amikor a fogyasztó aláírja a megrendelőlapot, vagy – azokban az esetekben, amikor a megrendelőlap nem papír alapú – amikor a fogyasztó a megrendelőlap egy példányát egy másik tartós adathordozón megkapja. Előbbiek esetében az elállási időszak attól a naptól kezdődik, amelytől a fogyasztó, vagy az általa megjelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy átveszi a megrendelt árukat, de csak akkor, ha a szerződés áruk értékesítésére vonatkozik. Amennyiben a szerződés szolgáltatás nyújtására vonatkozik, az elállási időszak a szerződés megkötésének napjától kezdődik.
Minthogy a kereskedő kötelessége tájékoztatni a fogyasztót az elállási jogáról, ezért ha ezt elmulasztja, az elállási időszak kitolódik az ő kárára, vagyis az említett időszak három hónappal az után jár le, hogy a kereskedő maradéktalanul teljesítette szerződéses kötelezettségeit.
Két garanciát még rögzít a javaslat. Az első, hogy a fogyasztó még az elállási határidő előtt köteles értesítést küldeni. Ez garancia a másik fél számára, mivel csak az elküldés teljesítésével lehet az elállási határidő teljesítettnek tekinteni.
A második garancia mindkét fél felé irányul, mivel azzal, hogy a javaslat megtiltja a tagállamoknak, hogy azok megtiltsák a felek – elállási időszak alatti – teljesítését – a szerződésből eredő kötelezettségeikre nézve -, megerősíti, hogy a szerződéses viszonyok alakulása azért alapvetően a felek szabad akaratától függ.
Az első garancia esetében a fogyasztó a kereskedőt elállási szándékáról tartós adathordozón, vagy egy saját szavaival megírt nyilatkozatban tájékoztatja. Annak érdekében, hogy a fogyasztó ne hibázzon, a javaslat I. melléklete tartalmaz egy szabvány elállási nyilatkozatot. Annak érdekében, hogy a fogyasztó helyzete az elállás vonatkozásában – a tagállamok egyéb szabályai miatt – ne legyen eltérő államonként, a javaslat megtiltja, hogy az általa felsorolt formai követelményeken túl a tagállamok továbbiakat írjanak elő.
Az Interneten megkötött, távollévők közötti szerződés esetén a kereskedő megteheti, hogy biztosítja a fogyasztó számára a szabvány elállási nyilatkozat elektronikus formában történő kitöltését a saját honlapján. Ez tehát csak lehetőség, nem kötelesség.
Elállás esetén mindkét felet terhelik kötelezettségek.
A kereskedő mindenekelőtt – az elállásra vonatkozó nyilatkozat kézhez vételétől számított harminc napon belül – visszatéríti a fogyasztó bármilyen befizetését. Adásvételi szerződésnél viszont visszatarthatja a visszatérítést addig, míg vissza nem kapta az árukat, vagy a fogyasztó bizonyítékot nem szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az árukat visszaküldte. A kettő közül a korábbi időpontot kell figyelembe venni.
Azon adásvételi szerződések esetében, amelyeknél az árukat a fogyasztó, vagy a fogyasztó kérésére egy harmadik személy az elállási időszak lejárta előtt átveszi, a fogyasztó – attól az időponttól számított 14 napon belül, amikor értesítette a kereskedőt az elállásról – köteles visszaküldeni az árukat vagy átadni azokat a kereskedőnek, vagy a kereskedő által az átvételre felhatalmazott személynek, kivéve, ha a kereskedő maga ajánlja fel az áruért történő kiszállást.
A fogyasztó csak az áruk visszaküldésének közvetlen költségeit viseli, kivéve, ha a kereskedő beleegyezik ennek a költségeknek a viselésébe. A fogyasztó csak az áruk természetének és működésének felméréséhez szükséges kezelésből adódó értékcsökkenést meghaladó értékcsökkenésért felel. A fogyasztó nem felel az értékcsökkenésért, amennyiben a kereskedő az elállási jogról való értesítést elmulasztotta.
Amennyiben a szerződés szolgáltatási jellegű és az irányelv hatálya alá tartozik, a fogyasztó nem viseli az elállási időszakban teljesített szolgáltatás teljes vagy részleges költségeit.
A javaslat ezután felsorolja – mind a távollévők közötti, mind az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában – azokat az eseteket, melyeknél nem alkalmazható az elállási jog. A rendelkezés tehát nem kogens jellegű, a javaslat rögzíti is, hogy a felek megállapodhatnak arról, hogy az esetek két kategóriájára vonatkozó tilalmat nem alkalmazzák.
A harmadik fejezet végén, a javaslat felsorolja, hogy a fejezet rendelkezései milyen távollévők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre nem vonatkoznak. Ide tartozik pl. a 2008/48/EK irányelv hatálya alá tartozó hitel; illetve az üzlethelyiségen kívül kötött, biztosításra vonatkozó szerződés is.[xi]
A javaslat főbb elemei 2.
Külön fejezet szól az adásvételi szerződésre jellemző fogyasztói jogokról. A hatály azonban itt már nem annyira szigorú, mivel a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a használt áruk nyilvános árverésére nem alkalmazzák a fejezet rendelkezéseit.
Ugyanakkor eleve nem is kell a szabályokat alkalmazni a kereskedő által kicserélt alkatrészekre, ha a kereskedő javítással orvosolta a hibát. Továbbá, a fejezet vonatkozik az előállítandó vagy legyártandó áruk szállítására irányuló szerződésekre is.[xii]
Uniós szinten új elem a szállításra és a kárveszély fogyasztóra történő átszállására vonatkozó szabályozás.
A rendelkezések értelmében a kereskedő a szerződés megkötésétől számított legkésőbb harminc napon belül szállítja az árukat. Amennyiben ennek nem tesz eleget, a fogyasztó jogosult az addig befizetett összeg visszatérítésére a szállítási időponttól számított hét napon belül.
Főszabály szerint a kárveszély akkor száll át a fogyasztóra, amikor a fogyasztó – vagy az általa kijelölt harmadik fél – a szállítótól átveszi az árukat. Ugyanakkor, ha a fogyasztó – vagy az általa kijelölt személy – nem tette meg az áruk átvételéhez szükséges, megfelelő lépéseket, akkor az átszállásra a felek által elfogadott időpontban kerül sor.
A javaslat szól a szerződésszerűségről és arról, hogy milyen feltételek teljesítése esetén kell vélelmezni a szerződésszerűséget.
Ezt követően a javaslat szól az áru hibájáról és arról, hogy ez esetben a fogyasztó milyen jogokkal rendelkezik. Ezek a jogok (javítás/csere, az ár csökkentése, a szerződés felmondása) a szavatossági jogokra hasonlítanak.
Ha a kereskedő bizonyítja, hogy a hiba orvoslása javítás vagy csere útján jogellenes, lehetetlen vagy a számára aránytalan erőfeszítéssel járna, a fogyasztó választhat az árengedmény és a szerződés felmondása között. Kiegészítő feltétel azonban, hogy a fogyasztó nem mondhatja fel a szerződést jelentéktelen hiba esetén.
A fogyasztó védelme érdekében a javaslat négy olyan esetet határoz meg, melyek esetében a fogyasztó az említett négy jog közül bármelyikkel élhet. Ezek a helyzetek: a kereskedő kifejezetten vagy hallgatólagosan visszautasította a hiba orvoslását; a kereskedő ésszerű időn belül elmulasztotta a megfelelés hiba orvoslását; a kereskedő megpróbálta orvosolni a hibát, jelentős kényelmetlenséget okozva ezzel a fogyasztónak; vagy ugyanaz a hiba rövid időn belül többször előfordult.
A kereskedő a kárveszély átszállásától számított két évig felel a fogyasztó felé.
Végül, a negyedik fejezet szól a jótállásról is. Meghatározza, hogy mit kell tartalmaznia és kijelenti, hogy a jótállási nyilatkozatot tartós adathordozón is a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani, ha kéri.
A fogyasztó védelme érdekében a javaslat rögzíti, hogy a jótállás érvényességét nem érinti, ha a kötelező tartalmi elemekre, illetve a tartós adathordozóra vonatkozó rendelkezéseket nem tartják be.[xiii]
A javaslat ötödik fejezete azokra a kereskedő által előre megszövegezett szerződési feltételekre vonatkozik, amelyeket a fogyasztó elfogadott, anélkül, hogy lehetősége lett volna azok tartalmának befolyásolására, különösen amennyiben ezek a szerződési feltételek egy előre kidolgozott szabványos szerződés részei.
Minthogy a tervezett irányelv teljes harmonizációt alkalmaz, ez a fejezet a legvitatottabb, hiszen tulajdonképpen kogens jelleggel valamennyi tagállam számára meghatározza az általános szerződési feltételek szabályait. Ugyanis a jelenleg hatályos magyar Ptk. is a következőképpen definiálja az általános szerződési feltételeket: az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.[xiv] Az Új Ptk. ettől csak annyiban tér el, hogy a definíció végén „és amelyet a felek utóbb egyedileg nem tárgyaltak meg” tétel szerepel.[xv]
A fogyasztók védelme érdekében a szerződési feltételeknek világosan, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lenniük. Ezen túl, ezeket a fogyasztó rendelkezésére olyan módon kell bocsátani, hogy ő valóban megismerhesse azokat a szerződés megkötése előtt.
A javaslat megtiltja a tagállamok számára, hogy formai követelményt írjanak elő a szerződési feltételek kifejezésmódját és azoknak a fogyasztó rendelkezésre bocsátásának módját illetően.
A bizonyítási terhet a kereskedő viseli, mivel ő bizonyít, ha azt állítja, hogy a feltételt egyedileg megtárgyalták.
Bár a javaslat két listát is tartalmaz a tisztességtelen szerződési feltételekről, de természetesen előfordulhat, hogy egy adott tagállamban alkalmazandó feltétel tisztességtelen voltához nem férhet kétség, ugyanakkor nem szerepel az említett listákon. Ezért a tagállamoknak kell gondoskodniuk arról, hogy az adott szerződési feltétel tisztességtelennek minősüljön, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
Persze nem csak a jelentős egyenlőtlenség előidézése az egyetlen támpont a tisztességtelennek minősítés szempontjából, hanem a tisztességtelen jelleget azon termékek természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték. Ezen kívül hivatkozni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményre, amely szerepet játszott annak megkötésében, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy olyan más szerződés feltételeire, amelytől az adott szerződés függ. Végül, az illetékes hatóság köteles figyelembe venni a szerződés kereskedő által történő megszövegezésének és a fogyasztóval való közlésének módját is.
Minthogy a II. melléklet a minden körülmények között tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazza, a tagállamok kötelesek a listát egészében átvenni. A III. mellékletet is, csak itt a kereskedő bizonyíthatja a feltétel tisztességes voltát.
A javaslat a tagállamok feladatává teszi a megfelelő és hatékony eszközökről való gondoskodást annak érdekében, hogy ezekkel megakadályozzák a tisztességtelen feltételek – a tisztességtelen jelleg megállapítása utáni – további alkalmazását. Továbbá az államok feladata gondoskodni arról, hogy a jogi eljárások megindíthatóak legyenek.
Ezen túl, a javaslat feljogosítja az olyan személyeket vagy szervezeteket, akiknek a nemzeti joga szerint jogos érdeke fűződik a fogyasztók védelméhez, hogy eljárást kezdeményezzenek bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt annak eldöntésére, hogy az általános használatra szánt kidolgozott szerződési feltétel tisztességtelen-e. A nemzeti közigazgatási hatóságok és bíróságok is kötelesek megfelelő és hatékony eszközökkel megakadályozni a tisztességtelen feltételek kereskedő általi alkalmazását.[xvi]
A hatodik (általános rendelkezések) és a hetedik (záró rendelkezések) fejezet a tagállamok átvétellel kapcsolatos kötelezettségeivel foglalkozik.
Az irányelvhez három melléklet tartozik.
Az első az elállási jog gyakorlására vonatkozó információkkal foglalkozik, ennek keretében először felsorolja az elállási nyilatkozat kötelező tartalmi elemeit, majd az elállási nyilatkozat mintát csatolja.
A második melléket ( a fekete lista) meglepően kevés tételt tartalmaz. Csak öt olyan feltételt sorol fel, melyek mindig tisztességtelennek minősülnek.
Így tisztességtelen az a feltétel, melynek tárgya, vagy hatása: 1. a kereskedő felelősségének kizárása vagy korlátozása a kereskedőnek a fogyasztó halálát vagy sérülését okozó cselekedete vagy mulasztása miatt.
Tisztességtelen az a feltétel, melynek tárgya, vagy hatása: 2. a kereskedő felelősségének korlátozása a nevében eljáró képviselők által vállalt kötelezettségek vonatkozásában, illetve a kereskedő kötelezettségeinek teljesítését egy olyan egyedi feltételnek rendelik alá, amely kizárólag a kereskedőtől függ.
Tisztességtelen továbbá a feltétel, melynek tárgya, vagy hatása: 3. a fogyasztó jogai érvényesítésének kizárása vagy akadályozása bíróság előtti jogorvoslati eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében, különösen azzal, ha a fogyasztót arra kötelezik, hogy kizárólag jogszabályi rendelkezések által nem kötött döntőbírósághoz forduljon.
Végül tisztességtelen az a feltétel, melynek tárgya, vagy hatása: 4. a rendelkezésére álló bizonyítékok korlátozása, vagy olyan bizonyítási teher fogyasztóra rovása, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie; illetve 5. a kereskedő feljogosítása annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások szerződésszerűek-e, illetve a szerződés bármely feltételének értelmezésére vonatkozó kizárólagos jog megadása a számára
A tisztességtelennek vélelmezett szerződési feltételekről szóló III. melléklet (szürke lista) már jóval hosszabb, tizenegy tételt tartalmaz, viszont azok közül háromhoz kapcsolódóan külön szabályozza, hogy az említett három tétel mikor nem alkalmazandó.
Az utolsó, negyedik melléklet a hatályon kívül helyezett irányelveket sorolja fel.[xvii]
Az irányelvjavaslat és a közös referenciakeret (CFR)
Ahogy arról már volt szó, a Bizottság eredetileg a kötelmi jogra vonatkozó közös referenciakeret kialakítását tűzte ki célul, melynek feladata - a közös terminológia és szabályok tekintetében - a legjobb megoldások biztosítása lett volna, illetve az, hogy ilyen módon a közösségi jogalkotó számára eszköztárként működhessen az inkonzisztenciák kiszűrésére, valamint a meglévő rendelkezések egyszerűsítésére és egyértelművé tételére.
A közös referenciakeret alapvető célja segíteni a fogyasztókat a határokon átnyúló ügyeltek vonatkozásában, és erősíteni a belső piacba megfelelő működésébe vetett bizalmukat. A Bizottság 2003 – ban tette közzé Akciótervét, mely egy sokkal koherensebb európai kötelmi jog megalkotását tűzte ki célul. Azonban 2005 - ben a Bizottság háttérbe szorította ezt a tervet. Ezt a mellőzést az okozta, hogy politikai szemléletváltás következett be, miután a francia és a holland népszavazás elutasította az Alkotmányos Szerződést. Ezt követően ugyanis az első vitafórumon a felszólalók túl ambiciózusnak találták a CFR – t, a megalkotását viszont túl lassúnak.
A CFR – rel kapcsolatban az is felmerült, hogy egy új Európai Civil Code – ként fog működni. A referenciakeret alkotói azonban ezt tagadták, legalábbis abban a vonatkozásban, ha a „Civil Code” kifejezés kapcsán olyan jogi alkotásokra gondolunk, mint pl. a Code Napoléon. Ehhez még azt is figyelembe kell venni, hogy a „Code” (Kódex) kifejezéssel a tagállamok más – más jellegű joganyagokat illetnek, vagyis nem létezik egységes fogalom.[xviii]
Ugyanakkor a már szintén említett, - 2007 februárjában elfogadott - a fogyasztóvédelmi joganyag átvizsgálásáról szóló zöld könyv már elválasztotta egymástól a CFR – t és a fogyasztóvédelmi acquis – t. A zöld könyv ugyanis már nem is célzott a CFR – re és úgy tűnt, hogy helyette inkább egy Európai Fogyasztóvédelmi, illetve egy Fogyasztói Jogokról szóló Kódex kialakítása felé haladó útra lépett az Unió. Az egyik – ezen úton megtett – lépés az irányelvjavaslat. Ez a dokumentum eltávolítja a fogyasztóvédelmi szerződési jogot az általános szerződési jogtól, ezzel is elősegítve az Európai Fogyasztóvédelmi Kódex létre hozását.
A születő irányelv és a CFR között több különbség is van. Először is, előbbi a fogyasztói szerződésekre vonatkozik, míg utóbbi szélesebb hatállyal bír, hiszen a CFR a tervek szerint mind a fogyasztói (B2C), mind a kereskedelmi (B2B) szerződésekre vonatkozó jogot tartalmazza majd. Továbbá, a közös referenciakeret az integráció útját választotta, míg az irányelv – a tervezete alapján – hozzá fog járulni a fogyasztói és a kereskedelmi szerződések közötti elkülönítés fenntartásához az európai szerződési jogban.
Az irányelvhez képest a közös referenciakeret magasabb szinten védi a fogyasztókat. Az irányelvtervezet tartalmazza a tájékoztatási kötelezettséget, de nem mondja meg a fogyasztóknak, hogy milyen jogorvoslati lehetőségekkel élhetnek, ha a szerződő fél nem tesz eleget az említett kötelezettségnek. A közös referenciakeretből viszont nem hiányzik a jogorvoslatok leírása.
Az irányelv fenntartja a - nem az információs kötelezettség elmulasztásához kapcsolódó – jogorvoslatok hierarchiáját, míg a CFR nem, valamint az irányelv meghagyja majd az eladó csere és javítás közötti választáshoz fűződő jogát. Az irányelv alapján a fogyasztó köteles tájékoztatni a kereskedőt a megfelelősség hiányáról - a felfedezésétől számított két hónapon belül -, ellenkező esetben elveszti jogorvoslati lehetőségét. A CFR nem tartalmaz sem ilyen tájékoztatási kötelezettséget, sem a jogorvoslati jog elvesztésének lehetőségét sem.
Kérdés persze, hogy ha az irányelvjavaslat alapján megszületik az irányelv, elfogadásra kerül, és alkalmazásra, akkor vajon szükség lesz – e még a CFR – re? A Bizottság nem vetette el a CFR ötletét, és 2010 – re tervezi a megalkotását. Jelenleg úgy tűnik, hogy a közös referenciakeret – az eredeti terveknek megfelelően – eszköztárként fog működni, de már azzal a céllal, hogy segítse az Unió szerződési jogának fejlesztését. Az eszköztár funkció nemcsak azt jelenti, hogy a CFR – t fogják segítségül hívni az acquis felülvizsgálata során, hanem azt is, hogy felhasználják majd az új acquis tervezésekor is.
A Bizottság azt sugallja, hogy a tagállamoknak a CFR – t kellene alkalmazniuk az EU irányelvek implementálása során. Azonban, ez azt jelenti, a közös referenciakeretet a fogyasztói jogokról szóló irányelv végső szövegéhez kell majd igazítani.[xix]
Összegzés
A fogyasztói jogokról szóló irányelvjavaslat meglehetősen vitatott, mivel a születő irányelv nagy mértékű beavatkozást jelent majd a tagállamok kötelmi jogába, így pl. a szerződési feltételek területén, ráadásul két melléklet is alkalmazandóvá válik a jogforrás megalkotása után.
Az aggodalom nem alaptalan, hiszen az irányelv a kötelmi jog szabályait tenné egységessé - ami még nem lenne baj - és - bizonyos részeken - kogensé. Márpedig a kötelmi jog alapvetően diszpozitív és az egyenrangú felek akaratától függő viszonyokból áll. Így az Unió megoldása vitatható.
2010 márciusában már olyan hír látott napvilágot, hogy a Bizottság – a Parlament és a tagállamok nyomására – fontolóra vette a teljes harmonizáció elvetését. Bár a javaslat céljait az említettek is támogatják, de szerintük az irányelv módosításokra szorul. Hangsúlyozzák, hogy a javaslatból nem tűnik ki annyira egyértelműen a szándék a fogyasztók védelmének erősítésére, mint a szándék a piac fejlesztésére nézve.[xx]
Több kutatásra és tanulmányra, szakmai fórumokra lenne szükség ahhoz, hogy egy ilyen kaliberű irányelv – megfelelő formában - elfogadhatóvá váljon.
Ez irányba ható első lépésként a javaslat rapporteur – e Andreas Schwab 2010 – ben ismertette a javaslat módosításáról szóló jelentésének első felét. Kifejtette, hogy a fogyasztói jogok teljes harmonizációja minden területen és minden típusú szerződésre alkalmazva jelenleg lehetetlen, így Schwab csak bizonyos területekre nézve kívánja alkalmazni a teljes harmonizációt, míg a többieknél meghagyja a minimum harmonizációt.
Dokumentumának első része a fogalmak átfogó rendszerét nyújtja, pl. a távollévők között kötött szerződés új fogalmát is itt találjuk. A jelentés másik része egy rövid listát tartalmaz azokról az információkról, melyek ismertetése szükségesek bizonyos szerződéstípusok esetében. A jelentés tizennégy naptári napban határozza meg azt az időszakot, mely alatt a fogyasztó elállhat ezektől a szerződésektől. Schwab javasolja ezen időszak kiterjesztését egy évre, abban az esetben, ha a kereskedő elmulasztotta informálni a fogyasztót elállási jogáról.[xxi]
Június 24. – én Schwab ismertette a jelentés második felét, a szavazást valószínűleg idén ősszel tartják majd.
[i] Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a fogyasztók jogairól Indoklás 1. pont, 2. o.
Elérhető az alábbi honlapon:
http://ec.europa.eu/consumers/rights/docs/COMM_PDF_COM_2008_0614_F_HU_PROPOSITION_DE_DIRECTIVE.pdf
(utolsó lekérdezés: 2009. november 23.)
[ii] Javaslat i. m. Indoklás 1., 2. pont, 3., 4. o.
[iii] A Régiók Bizottsága véleménye;
Elérhető az alábbi honlapon:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:200:0076:0078:HU:PDF
(utolsó lekérdezés: 2010. január 26.)
[iv] Európai Parlament, Jogi Bizottság: Munkadokumentum a fogyasztók jogairól 4. - 6. o.
Elérhető az alábbi honlapon:
(utolsó lekérdezés: 2010. január 26.)
[v] Javaslat i.m. Indoklás 2. pont, 6. - 8. o.
[vi] Consumer Rights Directive: Step forward for cross-border shoppers but further safeguards needed. Malcolm Harbour MEP and Andreas Schwab MEP
Elérhető az alábbi honlapon:
(utolsó lekérdezés: 2010. március 16.)
[vii] Javaslat i. m. Indoklás 2. pont, 10. o.
[viii] Javaslat i. m. 17., 24. o.
[ix] Javaslat i.m. 24., 25. o.
[x] Javaslat i.m. 26., 27. o.
[xi] Javaslat i.m. 27. - 31. o.
[xii] Javaslat i. m. 32. o.
[xiii] Javaslat i. m. 32. - 35. o.
[xiv] 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 205/A.§ (1) bek.
[xv] 2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről 5:46.§ (1) bek.
[xvi] Javaslat i. m. 35. - 38. o.
[xvii] Javaslat i.m. 42. -47. o.
[xviii] Christian von Bar: A Common Frame of Reference for European Private Law - Academic Efforts and Political Realities, ELECTRONIC JOURNAL OF COMPARATIVE LAW (May 2008); Vol. 12.1; 3. o.
[xix] Prof. Martijn Hesselink: The consumer rights directive and the CFR: Two worlds apart?
European Parliament – Briefing note; Legal Affairs February 2009; 2. – 4., 7. – 11. o.
Elérhető az alábbi honlapon:
(utolsó lekérdezés: 2010. március 16.)
[xx] Consumer rights: „full harmonisation no longer an option”
Elérhető az alábbi honlapon:
http://www.europarl.europa.eu/pdfs/news/expert/infopress/20100317IPR70798/20100317IPR70798_en.pdf
(utolsó lekérdezés: 2010. augusztus 18.)
[xxi] Consumer Rights: Better protection for consumers. Andreas Schwab MEP
Elérhető az alábbi honlapon:
(utolsó lekérdezés: 2010. szeptember 4.)
IRODALOMJEGYZÉK
Szakcikkek:
Consumer Rights Directive: Step forward for cross-border shoppers but further safeguards needed. Malcolm Harbour MEP and Andreas Schwab MEP
Elérhető az alábbi honlapon:
(utolsó lekérdezés: 2010. március 16.)
Christian von Bar: A Common Frame of Reference for European Private Law - Academic Efforts and Political Realities, ELECTRONIC JOURNAL OF COMPARATIVE LAW (May 2008); Vol. 12.1
Prof. Martijn Hesselink: The consumer rights directive and the CFR: Two worlds apart?
European Parliament – Briefing note; Legal Affairs February 2009
Elérhető az alábbi honlapon:
(utolsó lekérdezés: 2010. március 16.)
Consumer Rights: Better protection for consumers. Andreas Schwab MEP
Elérhető az alábbi honlapon:
(utolsó lekérdezés: 2010. szeptember 4.)
Egyéb Internetes források:
Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a fogyasztók jogairól
Elérhető az alábbi honlapon:
http://ec.europa.eu/consumers/rights/docs/COMM_PDF_COM_2008_0614_F_HU_PROPOSITION_DE_DIRECTIVE.pdf
(utolsó lekérdezés: 2009. november 23.)
A Régiók Bizottsága véleménye;
Elérhető az alábbi honlapon:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:200:0076:0078:HU:PDF
(utolsó lekérdezés: 2010. január 26.)
Európai Parlament, Jogi Bizottság: Munkadokumentum a fogyasztók jogairól
Elérhető az alábbi honlapon:
(utolsó lekérdezés: 2010. január 26.)
Consumer rights: „full harmonisation no longer an option”
Elérhető az alábbi honlapon:
http://www.europarl.europa.eu/pdfs/news/expert/infopress/20100317IPR70798/20100317IPR70798_en.pdf
(utolsó lekérdezés: 2010. augusztus 18.)
JOGSZABÁLYOK
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 205/A.§ (1) bek.
2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről