TÁRCZY EDIT ZSUZSANNA
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozása Máltán, Olaszországban és Bulgáriában – nemzeti sajátosságok
Bevezetés
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv sajátossága, hogy - a korábbi irányelvektől eltérően - teljes harmonizációt kívánt meg a tagállamoktól. Ez azt jelenti, hogy azok nem térhettek el a jogforrás szövegétől, illetve csak annyi szabad mozgásterük volt, amennyit számukra az irányelv alkotói engedélyeztek (pl. a jogorvoslati eszközök alkalmazásánál, vagy egyes hatáskörök átruházásánál).
Ettől függetlenül a tagállamok jelenleg hatályos jogszabályai elemzése során találkozhatunk eltérésekkel, melyek alapot adhatnak a kritikáknak is. E tanulmány célja ezen eltérések és a nemzeti sajátosságok bemutatása Málta, Olaszország és Bulgária vonatkozásában.
A nemzeti jogszabályok szerkezeti felépítése
A 2005/29/EK irányelv szerkezetileg a következő fejezetekre oszlik:
- az első fejezet tartalmazza a célkitűzést és a fogalmakat, továbbá szól a hatályról és a belső piacról is
- a második fejezet tartalmazza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló általános tilalmat, továbbá a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokról szóló szakaszokat is
- a harmadik fejezet a magatartási kódexekről szól
- a negyedik fejezet tartalmazza a záró rendelkezéseket
- az I. melléklet az ún. feketelista, mely tartalmazza a minden körülmény között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatokat. Ez a lista két részre oszlik: megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok (23 tényállás) és az agresszív kereskedelmi gyakorlatok (8 tényállás)
- a II. melléklet közösségi jogi rendelkezéseket tartalmaz a reklámozás és kereskedelmi kommunikáció szabályainak meghatározására vonatkozóan
A tagállamok – tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó – hatályos szabályainak szerkezetét az implementálás módja határozta meg.
Az EU tagállamai hatféleképpen oldották meg az implementálást:
a) önálló törvény született
b) a fogyasztóvédelemre vonatkozó törvényt módosította a jogalkotó
c) a tisztességtelen verseny elleni jogszabályt módosította a jogalkotó
d) a piaci gyakorlatokat szabályozó külön törvények módosítása
e) a polgári, illetve a fogyasztóvédelmi jog szabályai közé történő implementáció
f) új törvény alkotása és egyidejűleg a reklámtörvény módosítása.[i]
Málta a második megoldást választotta, azaz a 2008. évi II. törvény módosította a Fogyasztói Ügyekről szóló 1994. évi XXVIII. törvényt (továbbiakban: Consumer Affairs Act) és egyúttal beemelte a 2005/29/EK irányelv rendelkezéseit is. E technika előnye, hogy a fogyasztókkal kapcsolatos rendelkezések egy jogszabályban szerepelnek, megkönnyítve a felmerülő problémákkal kapcsolatos rendelkezések keresését, viszont hátránya, hogy kissé átláthatatlanná teszi az adott jogszabályt a különböző típusú ügyekre vonatkozó szakaszok nagy száma.
Ami a szerkezeti felépítést illeti, az irányelv részeit Málta teljesen átvette, még a feketelistát is úgy építette be a jogalkotó a törvénybe, hogy a lista – az irányelvhez hasonlóan - két részből áll: megtévesztő, valamint agresszív gyakorlatokat tartalmazó fejezetekből. A magyar jogalkotó például eltekintett a tagolástól.
Olaszországban a polgári, illetve a fogyasztóvédelmi jog szabályai közé történő implementáció valósult meg, vagyis a jogalkotó két törvényalkotási rendelet (legislative decree) megalkotásával implementálta a 2005/29/EK irányelvet. Az első (Legislative Decree 2 August 2007, No. 146.) a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról, a második (Legislative Decree 2 August 2007, No. 145.) pedig a reklámozásról szól. Mindkettő 2007. szeptember 21. – én lépett hatályba.[ii] Az első rendelet jelenleg a Fogyasztói Kódexben található meg.[iii] Ez utóbbi tény miatt a félrevezető reklámok és a reklámok szabályainak helye megcserélődött, mivel a megtévesztő (vagy eredetileg: félrevezető) reklámok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok közé kerültek a 2005/29/EK irányelv implementációját követően, vagyis jelenleg a Fogyasztói Kódexben találhatóak.[iv] A reklámozás szabályai ugyanakkor jelenleg a fent említett második rendeletben (Legislative Decree 2 August 2007, No. 145.) találhatóak, és nem a Fogyasztói Kódexben, ahogy az 2007 előtt volt.[v]
Az olasz Fogyasztói Kódexben a jogalkotó a feketelista megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó részét a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokról szóló szakaszok után, a feketelista agresszív kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó részét pedig az agresszív kereskedelmi gyakorlatokról szóló szakaszok után helyezte el, vagyis mellőzte a feketelista alkalmazását. Talán Olaszország megoldása jobbnak tekinthető Máltáéhoz képest, mivel így átláthatóbb rendelkezések születtek, melyek a fokozatosságot is tükrözik, hiszen a fogyasztó láthatja a bizonyos feltételek esetén megtévesztőnek/agresszívnak minősülő - és vizsgálatot igénylő - gyakorlatok után közvetlenül azokat is, melyek esetén az ő panasza már nem igényel majd hosszadalmas vizsgálatot, hiszen azok a gyakorlatok minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek.
Bulgária jogalkotója – a máltai jogalkotóhoz hasonlóan – a fogyasztóvédelemről szóló törvényt (továbbiakban: Consumer Protection Act) módosította és abba emelte be a 2005/29/EK irányelv rendelkezéseit. A módosító törvény a 2007. évi LXIV. törvény volt.
Az olasz jogszabályhoz hasonlóan a Consumer Protection Act – ben is a feketelista megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó része a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokról szóló szakaszok után, a feketelista agresszív kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó része pedig az agresszív kereskedelmi gyakorlatokról szóló szakaszok után található. Az olasz jogalkotó viszont úgy jelölte meg a feketelistás gyakorlatokat, hogy azok „minden körülmény között megtévesztőnek/agresszívnak tekintendőek”,[vi] azonban a bolgár jogszabályban csupán annyi szerepel, hogy a „következő megtévesztő/agresszív gyakorlatok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok”.[vii]
Ugyan csak árnyalatnyi a különbség, de a 2005/29/EK irányelvben található megjelöléshez („minden körülmény között tisztességtelennek minősülő”)[viii] az olasz megoldás áll közelebb, ami még pontosabban is meghatározza az adott gyakorlatokat. Így a bolgár megoldás nem tükrözi a feketelista szellemiségét, amit például a máltai jogalkotó úgy épített be a jogszabályba, hogy a – később említésre kerülő – Első Jegyzéknek a „Kereskedelmi Gyakorlatok, melyek ipso iure tisztességtelennek minősülnek”[ix] címet adta. Összességében a bolgár megoldás egyértelműen pontatlan és hiányos.
Nemzeti sajátosságok I. - fogalmak
Ami a fogalmakat illeti, érdekesség, hogy Máltán a 2008. évi II. törvényben bizonyos irányelvbeli fogalmak nem szerepelnek. Így hiányzik – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló fejezetből - a fogyasztó és a kereskedő definíciója is. Ugyanakkor ez a hiány érthető, minthogy a módosító törvény az eredeti törvényben található fogyasztó fogalmát szűkítette le az irányelvben szereplőnek megfelelőre – a gyakorlatok vonatkozásában.
A Consumer Affairs Act - ban ugyanis három bekezdés során határozta meg a jogalkotó a fogyasztót. Az első bekezdés azonos az irányelvbelivel: „az a természetes személy, aki az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el.”[x] A Consumer Affairs Act – beli fogalom csak annyiban tér el, hogy „kereskedelmi gyakorlat” helyett „ügyletet”, az „irányelv szabályozási köre” helyett pedig természetesen „törvényt” említ. Ez a bekezdés maradt tehát, míg a másik kettőt[xi] hatályon kívül helyezte a 2008. évi II. törvény – a gyakorlatok vonatkozásában
Málta esetében egyértelműen érvényesülni látszott a 2005/29/EK irányelv alkotóinak szándéka, vagyis: átlátható és egységes fogalmak alkalmazása. Előbbi a két említett bekezdés hatályon kívül helyezésével - hiszen így egy sokkal egyszerűbb fogalom alkalmazandó - utóbbi követelmény pedig a maximális harmonizációs előírásával érvényesül.
Sajnos azonban a fogyasztó fogalma a Consumer Affairs Act jelenleg hatályos verziójában nem tükrözi az átláthatóság megvalósulását. A törvény ugyanis tartalmazza a fenti három bekezdést és csak – ahogy arról már volt szó – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában alkalmazandó az az egy bekezdésbeli fogalom.[xii] Ebből pedig az következik, hogy Máltán két fogyasztó fogalom alkalmazandó – egy a gyakorlatok esetén, egy pedig azokon kívül - ami ellentétes a 2005/29/EK irányelv egységes fogalmak alkalmazását kívánó céljával.
Míg a fogyasztó fogalmát szűkíteni, addig a kereskedő fogalmát bővíteni kellett. Így a jogalkotó a Consumer Affairs Act – ben szereplő két bekezdés közé beékelt egy harmadikat is (illetve számozás szerint másodikat, mivel az eredeti második bekezdésből – az átszámozás során – harmadik lett).[xiii]
Az irányelv a következőképpen határozza meg a kereskedőt: „az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el.”[xiv] Az említett két bekezdés lefedte nagyjából ezt a fogalmat, de a 2008. évi II. törvény kiegészítette ezeket a következővel: „minden olyan szervezet – társaság, vagy nem társasági formában működő szervezet - mely díj ellenében javakat és szolgáltatásokat nyújt a fogyasztónak.”[xv]
A kereskedő fogalma azért némi aggodalomra ad okot, minthogy így egy hosszú és több elemből álló fogalmat sikerült alkotni. Azonban nagyobb problémát jelent, hogy - a fentiek alapján – a Consumer Affairs Act kereskedő fogalma így három részből áll, melyek csak együtt fedik le az irányelvben szereplő fogalmat, viszont sem a módosító 2008. évi II. törvény, sem a Consumer Affairs Act nem írja elő, hogy a három bekezdés együtt jelenti a „kereskedőt”.
Ez viszont az átláthatóság elvét hagyja figyelmen kívül és – amennyiben a három bekezdés külön – külön kerül alkalmazásra - sérti az egységes fogalmak alkalmazásának elvét is.
Olaszország esetében a fogalmak terén nem található eltérés a 2005/29/EK irányelvhez képest, de figyelembe kell venni, hogy e tagállam önálló jogszabályt alkotott, viszont Málta jogszabályt módosított és a meglévő rendelkezések közé emelte be az új rendelkezéseket. Ennek ellenére a – különösen a kereskedővel kapcsolatos - fogalmi változtatások érzékeltetik, hogy a jogalkotó inkább a meglévő fogalmakat igazította az irányelvben szereplőkhöz, mintsem, hogy új fogalmakat alkosson, ami azonban nem vált a jogszabály előnyére, mivel nehezítik a megértést.
Bulgária esetében is hasonló megállapítást tehetünk a fogalmakkal kapcsolatban, mint Málta esetén. A fogalmak - általában - lefedik ugyan a 2005/29/EK irányelvben szereplőket, de nem azonosak azokkal. A fogyasztó törvénybeli fogalma pl. valamivel szűkebb: „természetes személy, aki kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében szerez termékeket, vagy vesz igénybe szolgáltatásokat, illetve azon természetes személy, aki - a Consumer Protection Act hatálya alá eső szerződés egyik feleként – kereskedelmi, vagy szakmai tevékenységén kívül jár el.”[xvi] E fogalom azért szűkebb az irányelvbelinél, mivel itt a kereskedelmi és szakmai tevékenység mellett a törvény nem említi a ipari, illetve kézműipari tevékenységet, illetve míg az irányelv kereskedelmi gyakorlatot említ, addig a törvény termékek megszerzését, illetve szolgáltatás igénybe vételét említi. E hiányok miatt a törvénybeli fogalom nem azonos az irányelvbelivel, ami miatt nem teljesül az egységes fogalom – alkalmazás követelménye, ami eleve kritikus pont, de a szűkebb definíció még nagyobb problémát jelent, hiszen így Bulgáriában nem minősül fogyasztónak az – és így nem részesül a fogyasztóvédelmi rendelkezések védelmében az - aki más tagállamban igen.
Hasonló probléma merül fel a kereskedő esetében. A törvénybeli fogalom visszatükrözi a bolgár fogyasztó fogalmat, és szintén szűkebb irányelvbeli megfelelőjénél: „természetes vagy jogi személy, aki fogyasztók számára termékeket ad el, vagy felkínálja az eladást, vagy szolgáltatást nyújt, vagy kereskedelmi/szakmai tevékenységén belül szerződést köt a fogyasztóval – akár a köz -, akár a magánszektorban - vagy aki a kereskedő nevében vagy javára jár el.”[xvii] Itt is hiányzik az ipari, kézműipari tevékenység kitétel, illetve a törvény részletezi a kereskedő tevékenységét, míg az irányelv összefoglalóan „kereskedelmi gyakorlatok során”[xviii] eljárónak jelöli a kereskedőt. Ez a megfogalmazás is ugyanazokat a problémákat okozza, mint amik felmerültek a fogyasztó fogalmánál.
A termék fogalma teljesen eltér az irányelvbelitől, mely szerint termék: „az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is.”[xix] Ehhez képest a törvény így határozza meg: „munka bármely terméke, melyet fogyasztásra szánnak, vagy fogyasztók használják – még ha nem is nekik szántják – és melyet kereskedelmi tevékenység során szolgáltatnak, vagy tesznek elérhetővé, akár ellenszolgáltatás ellenében, akár nem, akár új, akár használt, akár javított.”[xx] E fogalom – az eltérés miatt – kritikus pontja a törvénynek és az implementálásnak egyaránt.
Nemzeti sajátosságok II.
Míg Málta 2008. évi II. törvényében a feketelista az ún. Első Jegyzék, addig szerepel ezt követően egy Második Jegyzék is, mely a bírságokról szól, s mely nem része a 2005/29/EK irányelvnek. A bírságok összegét eredetileg lírában is kifejezte a jogalkotó, de jelenleg már csak az euróban kifejezett összegek szerepelnek, ezzel is elősegítve az egységesség érvényesülését.[xxi]
A Második Jegyzék rendelkezései értelmében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatóval – függetlenül attól, hogy a generál klauzulát, vagy a megtévesztő, vagy az agresszív gyakorlatok tilalmát sérti – e meg – szemben kiszabható bírság alapösszege 2329.37 euró.[xxii]
A tényleges bírság kiszabása során figyelembe kell venni a súlyosbító körülményeket is. A Második Jegyzék a következőket említi:
- amennyiben a megvalósított gyakorlat feketelistás, a bírság alapját fel kell emelni, minimum 1747.03, maximum 4658.75 euróval
- egyéb gyakorlatok esetén minden gyakorlatért 2329.37 euróval növelendő az alap
- amennyiben a gyakorlat sebezhető fogyasztói csoportot sért, az alapot 2329.37 euróval kell növelni
- ha a gyakorlat zaklatás, kényszerítés alkalmazásával jár együtt, az alap növelendő minimum 1747.03, maximum 4658.75 euróval
- ha a gyakorlat az alapja a kereskedő tevékenységének, az alap növelendő minimum 1747.03, maximum 4658.75 euróval
Továbbá az enyhítő körülményeket is figyelembe kell venni a bírság kiszabása során:
- amennyiben az érintett bizonyítja, hogy a gyakorlattal felhagyott az ellene folyó vizsgálat megindításakor, az alap csökkentendő maximum húsz százalékkal
- amennyiben az érintett bizonyítja, hogy megfelelő lépéseket tett annak érdekében, hogy csökkentse a negatív hatásokat, az alap csökkentendő maximum tíz százalékkal
A végső bírság összege nem haladhatja meg a 46.587.47 eurót, és nem lehet kevesebb, mint 465.87 euró. Amennyiben az érintett vita nélkül kifizeti a bírságot, az – figyelembe véve a fenti szabályokat – csökkentendő maximum húsz százalékkal.[xxiii]
E jegyzék érdekessége, hogy eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz és teszi azokat egy fogyasztóvédelmi törvény részévé, habár ez nem unikum, más jogalkotó (pl. a román) is beépített ilyen rendelkezéseket. Ez azzal magyarázható, hogy a 2005/29/EK irányelv előírja a tagállamok számára egyrészt, hogy biztosítsák a rendelkezések betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket, másrészt, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg.[xxiv]
Olaszországban a jogalkotó szintén beiktatta az eljárásjogi rendelkezéseket a törvényalkotási rendeletbe. Olyannyira eleget tett a 2005/29/EK irányelvben előírtaknak, hogy egy teljes fejezet foglalkozik a végrehajtással. Érdekesség, hogy Olaszországban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra nézve egy adminisztratív kontrollrendszert alkottak, mely három szintből áll:
- az Olasz Versenyhivatal[xxv] (Autorita’ Garante Della Concorrenza e Del Mercato, továbbiakban: AGCM): az adminisztratív szint
- bíróság: az igazságszolgáltatási szint
- önszabályozási szint
A törvényalkotási rendelet értelmében az AGCM szabálysértés esetén felhívhatja a sértő felet a magatartás megszüntetésére, vagy elrendelheti, hogy a felelős vállalkozás saját költségén tegyen közzé helyreigazító állításokat, [xxvi] valamint kiszabhat bírságot, mely 500.000 és 500.000.00 € közötti összeg lehet. Az AGCM döntései végrehatásának elmulasztása esetén a bírság 10.000 € - tól 150.000 € - ig terjedhet. Valótlan információk és dokumentumok esetén a bírság 4.000 € - tól 40.000 € - ig terjedhet.
Amennyiben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot adminisztratív intézkedés révén jóváhagyják, mely egyben a nem – tisztességtelen jelleg megállapítására is szolgált, személyek és szervezetek védelmi szervezetei jogi érdekkel rendelkeznek arra nézve, hogy fellebbezzenek az említett adminisztratív intézkedés ellen az Adminisztratív Bíróság előtt.[xxvii]
Míg az adminisztratív és az igazságszolgáltatási szint egy alfejezetben találhatóak, az önszabályozási szint egy önállóban. Az önszabályozás azt jelenti, hogy az adminisztratív és az igazságszolgáltatási szint előtt a fogyasztók és a versenytársak – közvetve, vagy szervezeteiken, vagy társaságaikon keresztül – előzetesen megállapodhatnak a kereskedővel, hogy egy önszabályozó testület előtt eljárást indítanak. Ez nem érinti a fogyasztók azon jogát, hogy az AGCM – hez forduljanak. Amennyiben egy önszabályozó testület[xxviii] előtt megindul az eljárás, a felek megállapodhatnak abban, hogy nem fordulnak az AGCM – hez a végső döntés kibocsátása előtt, vagy kérelmezhetik az AGCM előtti eljárás felfüggesztését, amennyiben azt egy jogi érdekkel rendelkező fél kezdeményezte, az önszabályozó testület döntésére várva. Valamennyi körülmény vizsgálatát követően az AGCM dönthet úgy, hogy legfeljebb harminc napra felfüggeszti az eljárást.[xxix]
Az olasz jogalkotó a megtévesztő tevékenységről szóló szakaszok végére beiktatott egy plusz szakaszt: „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatként azonosítható, ha a termékek valószínűleg sértik/veszélyeztetik a fogyasztók egészségét és biztonságát, e valószínűség alátámasztható/elvethető annak vizsgálatával, hogy a fogyasztókat a gyakorlat arra bírja rá, hogy ne vegye/hogy figyelembe vegye a gondosság és körültekintés normál szempontjait.”[xxx] E szakasz egyértelműen pozitív lépés volt, mivel a fogyasztók fokozott védelmét írja elő azzal, hogy a védett jogi tárgyak: a fogyasztó egészsége és biztonsága. A valószínűség, mint fogalmi elem szerepel a megtévesztő - és az agresszív gyakorlatok - esetében is, de egyrészt, mint alternatíva a ténylegesen bekövetkező cselekmény/mulasztás mellett, másrészt azok eredménye minden esetben az, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, melyet egyébként nem hozott volna meg. E rendelkezés esetében viszont a valószínűség a fogalmi elem, ami prevencióra való törekvést sugall, továbbá az egészség és biztonság védelme a cél, nem pedig ügyleti döntés megelőzése, vagy következményeinek orvoslása, továbbá e szakasz tárgyai a jog által tipikusan fokozottan védettek és sérelmük/veszélyeztetésük is súlyosabb szankciókat von maga után. A gondosság és körültekintés szempontjai figyelembe vétele vizsgálatának előírása már jellemzően a 2005/29/EK irányelv szellemében született.
Bulgáriában a jogalkotó szintén eleget tett a 2005/29/EK irányelvben szereplő végrehajtási és szankciós előírásoknak. A rendelkezések értelmében a Fogyasztóvédelmi Bizottság (Commission on Consumer Protection) gyakorolja a kontrollt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felett.[xxxi]
Említést érdemel, hogy a kiegészítő rendelkezések között találkozhatunk azzal az előírással, hogy ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi rendelkezések ellentétbe kerülnek a közösségi jog hatályos rendelkezéseivel – ideértve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos speciális rendelkezéseket – a közösségi jog szabályai alkalmazandóak. Ezt követően pedig a jogalkotó előírta, hogy ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi rendelkezések ellentétbe kerülnek olyan egyéb jogszabályi rendelkezésekkel, melyek szigorúbban rendelkeznek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról, ez utóbbiak alkalmazandóak. Mindkét rendelkezés célja a fogyasztók fokozott védelme, és egyértelműen a törvény pozitív elemeinek tekinthetőek.[xxxii]
Összegzés
Jelen tanulmány három olyan tagállam szabályozásának elemzését nyújtja, melyek egy elemzésben való előfordulása meglepő lehet. Ugyanakkor a fenti szabályok és megállapítások tükrében talán érthető, hogy miért esett rájuk a választás.
A tagállamok nem módosíthattak az irányelv rendelkezésein, viszont nyilván nem született huszonhét azonos szövegű nemzeti jogszabály. Az implementálás során hat féle módszert alkalmaztak, melyek meghatározták a születendő szabályok szerkezetét és előrevetítették a lehetséges hibákat/hiányosságokat (pl. a fogalmak terén) is, hiszen nyilván nem ugyanolyan mértékű munkával és hibalehetőséggel jár az implementáció, ha új jogszabályt kell alkotni – ráadásul egy adott tartalommal – mint ha pl. módosítani kell egy másikat – és annak következményeként pedig továbbiakat – és beemelni az új rendelkezéseket.
Olaszország, Málta és Bulgária tökéletes példák erre. Olaszország, bár a polgári, illetve a fogyasztóvédelmi jog szabályai közé történő implementációt választotta, de attól ez még önálló jogforrás alkotását jelentette (igaz, kettőét), míg a másik két állam jogalkotója több problémával küzdött meg a fogyasztóvédelmi törvény módosítása során. Málta és Bulgária szabályozásának együttes elemzése az azonos módszert választók, míg Olaszország és kettőjük szabályozásának együttes elemzése a különböző módszert választók összehasonlítását teszik lehetővé.
Szerkezetileg Málta és Bulgária jogszabályai kevésbé átláthatóak az olaszhoz képest, de ez csak azért van így, mert utóbbi nem a meglévő rendelkezések közé ékelte be az újakat. Viszont a feketelista beépítése a törvény megtévesztő, illetve agresszív gyakorlatokról szóló szakaszai közé az olasz és a bolgár megoldást helyezi a máltai elé, a már korábban részletezettek miatt. A fogalmakat illetően egyértelműen az olasz jogszabály tekinthető a legjobbnak, míg a máltai már problémás a fogalmak számát és terjedelmét illetően, míg a bolgár egyértelműen mellőzi az irányelv fogalmait. Az eljárásjogi rendelkezéseket illetően mindhárom állam jogalkotója szólt az eljáró szervekről, itt a bolgár rendelkezések a legszűkszavúbbak, azonban az irányelv a végrehajtás és a szankciók terén a tagállamokra bízta a megfelelő alternatíva kidolgozását.
E három tagállam szabályainak elemzése után megállapítható, hogy a 2005/29/EK irányelv alkotói által kitűzött célok még nem valósultak meg, azonban figyelembe kell venni, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egy új jogintézményt jelentenek, a gyakorlatban nem könnyű sem a vizsgálatuk – főleg az összetett, több elemből álló meghatározások miatt - sem a megítélésük. Néhány tagállamban a mai napig alig fordulnak elő a gyakorlatban (pl. Ciprus), máshol több szerv munkáját kell összehangolni vizsgálatuk során (pl. Magyarországon). Mindezek - és egyéb okok - miatt a gyakorlat még nem tükrözi a hibákat, hiányosságokat a jogalkotók felé, de amint ismertebbé válnak, remélhetőleg ez is bekövetkezik, utat engedve egy jobb, hatékonyabb szabályozás, és végső során egy hatékonyabb fogyasztóvédelem felé.
http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/949712D46A1107D4.pdf (2009. október 25. - i letöltés)
[ii] Lydia Mendola: Italy gets tough on unfair commercial practices
http://www.allenovery.com/AOWEB/AreasOfExpertise/PrintEditorial.aspx?contentTypeID=1&itemID=44837&prefLangID=410 (2011. január 7. – i letöltés)
[iii] State of play of the implementation of the provisions on advertising in the unfair commercial practices legislation 9. o.
http://augenhofer.rewi.hu-berlin.de/doc/IMCO_2010-04_REV_28_July.pdf (2011. január 8. – i letöltés)
[iv] Mendola i. m. 1. o.
[v] Francesca Prati, Rucellai & Raffaelli: ITALIAN DEVELOPMENTS 2007/2008
Commercial advertising & Unfair Practices: Legislative Decrees of 2 August 2007, No. 145 and 146
http://www.oasisadvocates.org/italy2008.htm (2011. január 7. – i letöltés)
[vi] Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005
Consumer Code Chapter II Subchapter I Section 23, 26
http://www.agcm.it/AGCM_ENG/NORMATIV/E_NORMNA.NSF/5ee2c81dd777ecb4c125653d0046d38c/17e0d44aa9fb2424802564a4005a9647?OpenDocument (2011. január 8. – i letöltés)
[vii] Consumer Protection Act Chapter Four Section IV Article 68g., 68j.
(2011.április 11. – i letöltés)
[viii] 2005/29/EK irányelv I. melléklet
[ix] Consumer Affairs Act First Schedule
http://www.eccnetmalta.gov.mt/filebank/imagebank/pdf/chapt378.pdf (2010. december 28. – i letöltés)
[x] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk a) pont
[xi] Ezek a következők voltak: 2.) egyéb olyan egyén – aki nem a vevő, vagy a haszonélvező, vagy nem tagja a fogyasztó háztartásának – akit a fogyasztó kifejezetten, vagy hallgatólagosan felhatalmazott, vagy számára engedélyt adott arra, hogy használja, fogyassza, vagy élvezze az előnyeit azoknak a javaknak, melyek a fogyasztót illetik meg, kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenység folytán
3.) egyéb természetes, vagy jogi személyi kategóriába tartozó egyén, akit/amit fogyasztóként határoztak meg a törvényi (az 1994. évi XXVIII. törvénybeli) célok érdekében
Consumer Affairs Act Part I Preliminary 2. (ii), (iii)
[xii] Consumer Affairs Act Part I Preliminary 2.
[xiii] ACT No. II of 2008 Part I 6. b) pont
http://ec.europa.eu/consumers/rights/docs/transpos_laws_malta.pdf (2010. december 12. – i letöltés)
[xiv] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk b) pont
[xv] ACT No. II of 2008 Part I 6. e) pont f) alpont
[xvi] Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 1.
[xvii] Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 2.
[xviii] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk b) pont
[xix] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk c) pont
[xx] Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 13.
[xxi] ACT No. II of 2008 Second Schedule
[xxii] A törvény értelmében a megjelölt összegeknél a pont utáni összeg cent, a megelőző euró, így pl. az itt található 2329.37 euró = 2329 euró és 37 cent
[xxiii] Consumer Affairs Act Second Schedule 2., 4. – 7. pont
[xxiv] 2005/29/EK irányelv 4. fejezet 11. cikk (1), 13. cikk
[xxv] Az AGCM egy független hatóság, melynek feladata a versenypolitika végrehajtása, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vizsgálata és szankcionálása.
A szabályok értelmében az AGCM hivatalból (ex officio) vizsgálhatja a valószínűsíthetően tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat – a megtévesztő és az összehasonlító reklámokkal egyetemben – vagyis nincs szüksége panaszra a vizsgálat megindításához. Vizsgálati hatásköre magában foglalja a releváns dokumentumokhoz való hozzáférést, információ és dokumentumok kérését, büntetés kiszabását (amennyiben a szolgáltatott információ és dokumentumok nem felelnek meg a valóságnak, vagy szolgáltatásukat megtagadják), szemle lefolytatását, és szakértő útján történő bizonyítás elrendelését is.
Szabálysértés esetén az AGCM felhívhatja a sértő felet a magatartás megszüntetésére, vagy elrendelheti, hogy a felelős vállalkozás saját költségén tegyen közzé helyreigazító állításokat, valamint kiszabhat bírságot, mely 5.000 és 500.000 € közötti összeg lehet.
Guido Foglia: Types of remedies, enforcement, investigating and punishing false publicity/propaganda
5. - 8., 10. o.
http://www.ipr2.org/storage/EPO_Presentation_%28Italy%29_-_Day2_MUP831.pdf
(2011. január 8. – i letöltés)
[xxvi] Foglia i. m. 5. - 8., 10. o.
[xxvii] Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005
Consumer Code Chapter III Section 27 4., 9., 12., 14. bek.
[xxviii] Az önszabályozás szintjén – a Fogyasztói Kódex szabályai alapján – két önszabályozó szervezet van: a Jury és a Felülvizsgálati Bizottság (Review Board). Bárki, aki sérelmet szenvedett a Piaci Kommunikációs Kódexszel ellentétes piaci tevékenység folytán, kérelmezheti, hogy a Jury lépjen fel azokkal szemben, akik elfogadták a Kódexet és kárt okoztak a kérelmezőnek. A fogyasztók és a fogyasztói jogvédő szervezetek díjtalanul nyújthatnak be panaszt a Felülvizsgálati Bizottságnak, arra nézve, hogy az adott piaci tevékenység állítólag megsértette a Piaci Kommunikációs Kódex szabályait
Foglia i. m. 22., 25. o.
[xxix] Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005
Consumer Code Chapter III Section 27 – ter
[xxx] Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005
Consumer Code Chapter II SUBCHAPTER 1 Section 21 3. bek.
[xxxi] Consumer Protection Act Chapter Eight Section I Article 165. (3) 2.
[xxxii] Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 1a.§, 1b.§