TÁRCZY EDIT ZSUZSANNA
A UCP irányelv átültetése a tagállami jogrendszerekbe – módosítások révén implementáló államok
Bevezetés
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelvet (továbbiakban: UCP irányelv)[i] az Unió tagállamai alapvetően kétféleképpen vették át: meglévő jogszabály módosítása, vagy önálló, új jogszabály alkotása révén. E cikk célja az első csoportba tartozó államok szabályainak bemutatása és megítélése, alapul véve a UCP irányelv teljes harmonizációs jellegét.
A módosítások révén implementáló tagállamokat két csoportra lehet osztani: a fogyasztóvédelemről szóló jogszabályt módosító és a versenyre vonatkozó jogszabályt módosító államok csoportjaira. Előbbiekhez tartozik: a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, Málta, Bulgária, Észtország, Hollandia, Írország, Luxemburg[ii] és Görögország. Utóbbiak: Németország, Ausztria és Spanyolország.
Hollandia igazság szerint egy önálló, harmadik kategória is lehetne, mivel egyedi megoldásként a jogalkotó egyszerre több törvényt módosított, köztük a fogyasztóvédelmi törvényt, és a polgári törvénykönyvet is – egyetlen törvénnyel. Ráadásul a UCP irányelv rendelkezéseit a jogalkotó az utóbbiban helyezte el, és nem a fogyasztóvédelmi törvényben.
Meg kell még említeni Belgiumot, mely a felsoroltaktól eltérően nem fogyasztóvédelmi, vagy versenyre vonatkozó jogszabályt módosított, hanem a jogalkotó módosította, átnevezte – és átszámozta – az 1991. évi Kereskedelmi/Piaci Gyakorlatok Törvényét (Trade Practices Act) és abba emelte be az irányelv rendelkezéseit. A jelenlegi belga törvény (Act on Marketing Practices and Consumer Protection, továbbiakban: AMPCP, korábbi nevén: Trade Practices Act) nemcsak a fogyasztóvédelemre, hanem a piaci gyakorlatokra is vonatkozik.[iii] Mivel Belgium az implementálást megelőzően is elválasztva kezelte a B2B és B2C viszonyokat, így különösebb problémát az átvétel nem jelentett.[iv]
E fejezetben – különösen a tartalmak vizsgálatánál - érdemes szétválasztani a fogyasztóvédelmi jogszabályt módosító és a versennyel foglalkozó jogszabályt módosító tagállamokat, mivel ez utóbbiak jogalkotói nem tudtak elszakadni teljesen a verseny – elemektől, és ez jól látszik a három állam (Németország, Ausztria, Spanyolország) együttes, de a többi államoktól elkülönített elemzésénél.
1. A jogszabályok szerkezeti felépítése
A szerkezeti felépítés kapcsán a Parlament aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyes tagállamok a feketelistát több darabban implementálták. Ezt alapul véve, a szerkezeti felépítésekkel foglalkozó fejezet kiemelten foglalkozik a feketelista átvételével, kitérve ugyanakkor az egyes állami jogszabályok egyéb részeire is, ha azok valamilyen sajátosságot hordoznak, mind a UCP irányelv, mind más tagállami jogszabályok szerkezeti felépítéséhez képest.
1.1. A fogyasztóvédelemre vonatkozó jogszabályt módosító tagállamok
A feketelista átvétele alapján a szóban forgó tagállamok a következő csoportokra oszthatóak:
a) két lista a jogszabály végén:
A Cseh Köztársaságban a No. 36/2008 Coll. sz. törvény módosította 2008 – ban a No. 634/1992 Coll. sz., fogyasztóvédelemről szóló törvényt (továbbiakban: cseh Fogyasztóvédelmi törvény) és egyúttal beemelte a UCP irányelv rendelkezéseit is. A cseh Fogyasztóvédelmi törvény végén két lista van, az egyik a megtévesztő, a másik az agresszív gyakorlatokat tartalmazza. Azonban a cseh törvényben nem szerepel az egyik irányelves gyakorlat: „annak valótlan állítása, hogy egy magatartási kódexet valamely közjogi, vagy egyéb szervezet jóváhagyott.”[v] Ez a hiány azért jelent komoly problémát, mert így egy minden körülmény között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlat hiányzik, ami nem igényel vizsgálatot. Hiánya sérti a fogyasztók érdekeit.[vi]
b) egy lista a jogszabály végén, abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztja:
A Szlovák Köztársaságban a 2007. évi 250. sz. törvény (továbbiakban: szlovák Fogyasztóvédelmi törvény) hatályon kívül helyezte a fogyasztóvédelemről szóló korábbi, 1992. évi 634. sz. törvényt, és átvette a UCP irányelv rendelkezéseit is. A feketelistás megtévesztő és agresszív gyakorlatok egy listában vannak, de elválasztva. A szlovák Fogyasztóvédelmi törvényben a megtévesztő tevékenységek és a mulasztások egy fejezetben vannak, a jogalkotó nem választotta el őket, mint az irányelvben.[vii]
Máltán a 2008. évi II. törvény módosította a Fogyasztói Ügyekről szóló 1994. évi XXVIII. törvényt (továbbiakban: Consumer Affairs Act) és egyúttal beemelte a UCP irányelv rendelkezéseit is. Málta teljesen átvette az irányelv szerkezeti felépítését, még a feketelistát is úgy építette be a jogalkotó a törvénybe, hogy a lista – az irányelvhez hasonlóan - két részből áll: megtévesztő, valamint agresszív gyakorlatokat tartalmazó részekből.[viii]
c) a lista a jogszabályban helyezkedik el, a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztja és nem egymás után helyezi el őket:
Bulgária jogalkotója is a fogyasztóvédelemről szóló törvényt (továbbiakban: Consumer Protection Act) módosította és abba emelte be a UCP irányelv rendelkezéseit. A módosító törvény a 2007. évi 64. sz. törvény volt. Az olasz, a lengyel és szlovén jogszabályokhoz hasonlóan a bolgár Consumer Protection Act – ben is a feketelista megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó része a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokról szóló szakaszok után, a feketelista agresszív kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó része pedig az agresszív kereskedelmi gyakorlatokról szóló szakaszok után található.[ix] Az olasz jogalkotó viszont úgy jelölte meg a feketelistás gyakorlatokat, hogy azok „minden körülmény között megtévesztőnek/agresszívnak tekintendőek”,[x] azonban a bolgár jogszabályban csupán annyi szerepel, hogy a „következő megtévesztő/agresszív gyakorlatok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok”.
Ugyan csak árnyalatnyi a különbség, de a UCP irányelvben található megjelöléshez („minden körülmény között tisztességtelennek minősülő”)[xi] az olasz megoldás áll közelebb, ami pontosabban határozza meg az adott gyakorlatokat. Így a bolgár megoldás[xii] nem tükrözi a feketelista szellemét, amit például a máltai jogalkotó úgy jelenített meg a jogszabályban, hogy az Első Jegyzéknek a „Kereskedelmi Gyakorlatok, melyek ipso iure tisztességtelennek minősülnek”[xiii] címet adta. Összességében a bolgár megoldás egyértelműen pontatlan és hiányos.
Ugyanakkor – ha a rendelkezések elhelyezését nézzük – pozitívum, hogy így megjelenik a fokozatosság, hiszen a fogyasztó láthatja a bizonyos feltételek esetén megtévesztőnek/agresszívnak minősülő - és vizsgálatot igénylő - gyakorlatok után közvetlenül azokat is, melyek esetén az ő panasza már nem igényel majd hosszadalmas vizsgálatot, hiszen azok a gyakorlatok minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek.
Görögországban a fogyasztóvédelemről szóló jogszabályba (Law 2251/1994 on Consumer Protection) emelte be a jogalkotó – a módosító 2007. évi 3587. sz. jogszabállyal - az irányelv rendelkezéseit egy külön fejezetbe. A szabályok 2007. július 10. – én léptek hatályba. Szerkezetileg a jogszabály követi az irányelvet – és a fogalmak terén is.[xiv] Meg kell említeni ugyanakkor, hogy a jogszabály nem „kereskedőről”, hanem „szolgáltatóról” szól (bár a UCP irányelvbeli kereskedő fogalmát alkalmazza rá). A feketelista elhelyezésénél a bolgár megoldással találkozunk.[xv]
Észtországban a jogalkotó – az implementálás során - a fogyasztóvédelmi törvényt módosította, és párhuzamosan a kötelmekről szóló törvényt is. A feketelista átvételénél a bolgár mintát találjuk.[xvi] Ugyanez érvényes a holland törvényre is.[xvii]
d) a lista egységesen a jogszabályban helyezkedik el:
Az ír fogyasztóvédelmi törvényben a feketelista a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló rész egy önálló fejezetében található, a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat ugyan elválasztották egymástól, de nem nevezték meg a két kategóriát.[xviii]
1.2. A versenyre vonatkozó jogszabályt módosító tagállamok
Az itt bemutatásra kerülő államok – a feketelista átvétele szempontjából - három kategóriát képviselnek:
a) egy lista a jogszabály végén, abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat nem választja szét:
Németország tisztességtelen verseny elleni törvényének (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb, továbbiakban: UWG, 2010) érdekessége, hogy módosítása és az irányelv rendelkezéseinek implementálása úgy történt, hogy kikerültek a kifejezetten versenyjogi elemek, így a kartell és az összefonódás jelenleg egy külön törvényben szerepelnek (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, GWB).[xix]
Az UWG – ben nem szerepelnek az agresszív gyakorlatok. A törvény melléklete az irányelv feketelistája, egy agresszív gyakorlat hiányzik: „Telefonon, faxon, e-mailen, vagy más távközlési eszközön keresztül tartósan és nem kívánt módon a fogyasztó sürgetése, kivéve azon feltételek esetén és abban a mértékben, amelyet a nemzeti jog a szerződéses kötelezettség végrehajtásának érdekében jogszerűnek ismer el.”[xx] A probléma ugyanaz, mint a cseh Fogyasztóvédelmi törvény kapcsán: így egy olyan minden körülmény között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlat hiányzik, ami nem igényel vizsgálatot.
b) egy lista a jogszabály végén, abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztja (pl. Szlovák Köztársaság, Málta):
Az osztrák jogalkotó is a tisztességtelen verseny elleni törvényt (Federal Act Against Unfair Competition of 1984, továbbiakban: osztrák UWG) módosította. Az osztrák UWG melléklete a feketelista, ami – eltérően a német melléklettől – megtévesztő és agresszív gyakorlatokra oszlik.[xxi]
c) a lista egységesen a jogszabályban helyezkedik el (pl. Írország):
Spanyolország jogalkotója a tisztességtelen verseny elleni jogszabályt (Law 3/1991, továbbiakban: Unfair Competition Law) a Law 29/2009 számú jogszabállyal módosította.[xxii]
A spanyol Unfair Competition Law nem tartalmaz feketelistát, sem külön – külön megtévesztő és agresszív részt, hanem a gyakorlatok önálló cikkekben szerepelnek, egy önálló – „fogyasztókat és használókat érintő kereskedelmi gyakorlatok” című – fejezetben. Ezek:
- a fogyasztókat befolyásoló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok
- a fogyasztók között összetévesztést okozó megtévesztő gyakorlatok
- magatartási kódexekre, vagy minőségjelzésekre vonatkozó megtévesztő gyakorlatok
- csalogató reklám és megtévesztő eladásösztönző gyakorlatok
- termékek és szolgáltatások természetére és tulajdonára, felhasználhatóságukra és a vásárlást követő szolgáltatásokra vonatkozó megtévesztő gyakorlatok
- piramis – elvre épülő eladási gyakorlatok
- összetévesztést okozó megtévesztő gyakorlatok
- rejtett kereskedelmi gyakorlatok
- egyéb megtévesztő gyakorlatok
- kényszer általi agresszív gyakorlatok
- zaklatás általi agresszív gyakorlatok
- kiskorúakkal kapcsolatos agresszív gyakorlatok
- egyéb agresszív gyakorlatok[xxiii]
Ez a megoldás annyiban különbözik az írtől, hogy a spanyol jogalkotó a listát több cikkre osztotta fel, megtörve így az eredeti lista egységét.
2. A rendelkezések tartalmi szempontból
A fejezet egyik célja, hogy a UCP irányelv fogalmaihoz képest vizsgálja meg a tagállami fogalmakat, mivel ezek esetében fokozottan érvényesülnie kell(ene) a maximális harmonizációnak, hiszen eltérő – vagy egyenesen hiányzó – definíciók esetében a jogalkalmazó már az adott gyakorlat azonosításánál akadályokba ütközhet, a tagállami gyakorlatok pedig eltérhetnek egymástól. A fogalmak közül főleg a jogviszonyok két alanyára – vagyis a fogyasztóra, a kereskedőre – és tárgyára – a termékre – vonatkozó állami megfogalmazások bemutatására kerül sor.
A másik cél pedig a nemzeti sajátosságok bemutatása a rendelkezések tartalmát illetően. Az előző fejezetbeli felosztás fenntartása a már ismertetettek miatt itt is indokolt.
2.1. A fogyasztóvédelemre vonatkozó jogszabályt módosító tagállamok
Ha az alapvető fogalmakat – fogyasztó, kereskedő, termék – nézzük, a következő kategóriák alkothatóak:
a) a fogalmak eltérnek (vagy hiányoznak) a UCP irányelvben találhatóakhoz képest:
Görögország kivételével – ahogy erről már korábban volt szó – ez valamennyi szóban forgó államra igaz. A cseh Fogyasztóvédelmi törvény szerint - bár az irányelvbeli fogyasztó természetes személy - a fogyasztó: „az egyén, vagy jogi személy aki/ami termékeket vásárol, vagy szolgáltatásokat használ – a termékek vagy szolgáltatások révén megvalósuló üzleten kívüli célból”. A kereskedő fogalma nem szerepel a cseh Fogyasztóvédelmi törvényben, a termék fogalma szerepel, de különbözik az irányelvbeli meghatározástól. A cseh Fogyasztóvédelmi törvényben: „tárgy, vagy érték, melyet a fogyasztóknak akarnak felajánlani, s mely egy jogviszony tárgya lehet”; az irányelvben: „az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is;”.[xxiv]
Mivel a fogyasztó törvénybeli fogalma nem azonos az irányelvbelivel, nem teljesül az egységes fogalom – alkalmazás követelménye – a termék fogalma kapcsán sem - ami eleve kritikus pont, de az eltérő definíció még nagyobb problémát jelent, hiszen így a Cseh Köztársaságban nem minősül fogyasztónak az – és így nem részesül a fogyasztóvédelmi rendelkezések védelmében az - aki más tagállamban igen. A kereskedő fogalmának hiánya jogalkotói mulasztás, ráadásul a hiány miatt nem lehet azonosítani a kereskedelmi gyakorlatok egyik alanyát.
Ugyanezek érvényesek a holland törvény kapcsán is, mivel abban a fogalmak szintén nem azonosak a UCP irányelvbeliekkel.[xxv]
Észtország esetében a kereskedelmi gyakorlat definíciója - tartalmi szempontból - nagyvonalakban a UCP irányelvbeli fogalommal azonos. Az eltérést az jelenti, hogy a gyakorlat megjelenési formáinak felsorolását követően a UCP irányelv azokat közvetlen kapcsolatban állónak jelöli a következőkkel: „(…) valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával.”[xxvi] Az észt törvény ugyanakkor a formákat termékeknek és szolgáltatásoknak a fogyasztó részére történő reklámozásával, felajánlásával, értékesítésével vagy kézbesítésével hozza kapcsolatba. Ezeken túl, a formák között nem szerepel a magatartási forma.[xxvii]
Az ír fogyasztóvédelmi törvény fogalmai kisebb részletekben különböznek a UCP irányelvbeli megfelelőiktől (pl. a fogyasztó és a kereskedő fogalmaiból hiányzik a „kézműipari tevékenység” fogalmi elem).[xxviii]
b) a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest szűkebbek:
Bulgária esetében is a fogalmak - általában - lefedik ugyan a UCP irányelvben szereplőket, de nem azonosak azokkal. A fogyasztó törvénybeli fogalma pl. valamivel szűkebb: „természetes személy, aki kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében szerez termékeket, vagy vesz igénybe szolgáltatásokat, illetve azon természetes személy, aki - a Consumer Protection Act hatálya alá eső szerződés egyik feleként – kereskedelmi, vagy szakmai tevékenységén kívül jár el.”[xxix] A kereskedelmi és szakmai tevékenység mellett a törvény nem említi az ipari, illetve kézműipari tevékenységet, illetve míg az irányelv kereskedelmi gyakorlatot említ, addig a törvény termékek megszerzését, illetve szolgáltatás igénybe vételét említi. E hiányok és pontatlanságok miatt ugyanaz a probléma merülhet fel a jogalkalmazás során, mint a Cseh Köztársaságban.
A kereskedő törvénybeli fogalma visszatükrözi a bolgár fogyasztó fogalmat, és szintén szűkebb irányelvbeli megfelelőjénél: „természetes vagy jogi személy, aki fogyasztók számára termékeket ad el, vagy felkínálja azokat eladásra, vagy szolgáltatást nyújt, vagy kereskedelmi/szakmai tevékenységén belül szerződést köt a fogyasztóval – akár a köz -, akár a magánszektorban - vagy aki a kereskedő nevében vagy javára jár el.”[xxx] Itt is hiányzik az ipari, kézműipari tevékenység kitétel, illetve a törvény részletezi a kereskedő tevékenységét, míg az irányelv összefoglalóan „kereskedelmi gyakorlatok során”[xxxi] eljárónak jelöli a kereskedőt. Itt is gyakorlati problémákkal kell majd számolni, azzal az eltéréssel, hogy a kereskedők esetében nyilván nem a védelmet nyújtó rendelkezések, hanem főleg a kötelességek miatt fontos az egységes fogalom.
A termék fogalma teljesen eltér az irányelvbelitől, a törvény így határozza meg: „munka bármely terméke, melyet fogyasztásra szánnak, vagy fogyasztók használják – még ha nem is nekik szánták – és melyet kereskedelmi tevékenység során szolgáltatnak, vagy tesznek elérhetővé, akár ellenszolgáltatás ellenében, akár nem, akár új, akár használt, akár javított.”[xxxii] E fogalom – az eltérés miatt – kritikus pontja a törvénynek és az implementálásnak egyaránt.
c) a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest tágabbak:
Hasonlóan a cseh megoldáshoz, bár az irányelvben a fogyasztó természetes személy, a szlovák Fogyasztóvédelmi törvényben a fogyasztó: „természetes személy vagy jogi személy aki/ami termékeket vásárol vagy szolgáltatásokat vesz igénybe saját, vagy családtagjai szükségleteinek kielégítése céljából.”[xxxiii]
A kereskedő a UCP irányelvben: „az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el”[xxxiv]
A szlovák Fogyasztóvédelmi törvényben azonban a kereskedő három kategóriát jelent:
- a vállalkozó, aki a fogyasztónak terméket kínál, vagy ad el, illetve szolgáltatást nyújt számára;
- természetes személy, aki növényt és állati termékeket ad el a fogyasztónak, melyek saját – kis kaliberű – mezőgazdasági tevékenységéből származnak, vagy nem fa jellegű erdei termékeket (non-wood forest products) ad el
- természetes személy, aki saját, általa használt termékét adja el, az élelem kivételével[xxxv]
A szlovák Fogyasztóvédelmi törvényben a termék:
- „egy új, használt vagy módosított ingó dolog, melyet előállítanak, termelnek, vagy más módon megszereznek, tekintet nélkül arra, hogy a termék a folyamat mely szakaszában van, s melyet a fogyasztónak akarnak felkínálni, vagy amit a fogyasztó feltételezhetően használ, ellenszolgáltatás fejében, vagy annak hiányában;
- termék továbbá az egyéb ingó dolog, vagy ingatlan részét, vagy alkatrészeit tartalmazó ingó dolog is, az elektromos áram, gáz, víz, vagy hő, a fogyasztónak szánva.”[xxxvi]
Mind a kerekedő, mind a termék fogalma tágabb a törvényben, mint az irányelvben. A fogyasztó fogalma kapcsán ugyanazok a problémák merülnek fel, mint a cseh és a bolgár törvény kapcsán - a kereskedő esetében pedig a bolgár kereskedő fogalomnál rögzítettek itt is érvényesek.
d) a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest tágabbak és több meghatározás létezik egyszerre:
Ami a fogalmakat illeti, érdekesség, hogy Máltán a 2008. évi II. törvényben – ami a módosító törvény volt az implementálás során - bizonyos irányelvbeli fogalmak nem szerepelnek. Így hiányzik – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló fejezetből - a fogyasztó és a kereskedő definíciója is. Ugyanakkor ez a hiány érthető, minthogy a módosító törvény az eredeti törvényben található fogyasztó fogalmát szűkítette le az irányelvben szereplőnek megfelelőre úgy, hogy a három bekezdésből álló definíció kapcsán két bekezdést hatályon kívül helyezett – de csak a gyakorlatok vonatkozásában.
A Consumer Affairs Act - ban ugyanis a jogalkotó három bekezdéssel határozta meg a fogyasztót. Az első bekezdés azonos az irányelvbelivel: „az a természetes személy, aki az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el.”[xxxvii] A Consumer Affairs Act – beli fogalom csak annyiban tér el, hogy „kereskedelmi gyakorlat” helyett „ügyletet”, az „irányelv szabályozási köre” helyett pedig természetesen „törvényt” említ. Ez a bekezdés maradt tehát, míg a másik kettőt[xxxviii] hatályon kívül helyezte a 2008. évi II. törvény – a gyakorlatok vonatkozásában.
Úgy tűnhet, hogy Málta esetében érvényesül a UCP irányelv alkotóinak szándéka, vagyis: átlátható és egységes fogalmak alkalmazása. Előbbi a két említett bekezdés hatályon kívül helyezésével teljesül - hiszen így egy sokkal egyszerűbb fogalom alkalmazandó. Sajnos azonban a fogyasztó fogalma a Consumer Affairs Act jelenleg hatályos verziójában mégsem tükrözi az átláthatóság megvalósulását. A törvény ugyanis tartalmazza a fenti három bekezdést és csak – ahogy arról már volt szó – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában alkalmazandó az az egy bekezdésbeli fogalom.[xxxix] Ebből pedig az következik, hogy Máltán két fogyasztó fogalom alkalmazandó – egy a gyakorlatok esetén, egy pedig azokon kívül - ami ellentétes a UCP irányelv egységes fogalmak alkalmazását kívánó céljával.
Míg a fogyasztó fogalmát szűkíteni, addig a kereskedő fogalmát bővíteni kellett. Így a jogalkotó a Consumer Affairs Act – ben szereplő két bekezdés közé beékelt egy harmadikat is (illetve számozás szerint másodikat, mivel az eredeti második bekezdésből – az átszámozás során – harmadik lett).[xl] Az említett két bekezdés lefedte nagyjából a UCP irányelvbeli fogalmat, de a 2008. évi II. törvény kiegészítette ezeket a következővel: „minden olyan szervezet – társaság, vagy nem társasági formában működő szervezet - mely díj ellenében árukat és szolgáltatásokat nyújt a fogyasztónak.”[xli]
A kereskedő fogalma némi aggodalomra ad okot, minthogy így egy hosszú és több elemből álló fogalmat sikerült alkotni. Azonban nagyobb problémát jelent, hogy - a fentiek alapján – a Consumer Affairs Act kereskedő fogalma így három részből áll, melyek csak együtt fedik le az irányelvben szereplő fogalmat, viszont sem a módosító 2008. évi II. törvény, sem a Consumer Affairs Act nem írja elő, hogy a három bekezdés együtt jelenti a „kereskedőt”.
Ez viszont az átláthatóság elvét hagyja figyelmen kívül és – amennyiben a három bekezdés külön – külön kerül alkalmazásra - sérti az egységes fogalmak alkalmazásának elvét is. Úgy tűnik tehát, hogy – és ezt különösen a kereskedővel kapcsolatos fogalmi változtatások érzékeltetik - a jogalkotó inkább a meglévő fogalmakhoz igazította az irányelvben szereplőket, mintsem, hogy új fogalmakat alkosson, ami azonban nem vált a jogszabály előnyére, mivel nehezítik a megértést.
A görög jogszabály kapcsán szintén az egységes fogalom – alkalmazás hiányát állapíthatjuk meg, mivel a jogszabály ugyan – a UCP irányelvvel egyezően - meghatározza a fogyasztót és a szolgáltatót a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában, de ismét definiálja őket – eltérően – a jogszabály elején az egyéb viszonyokra nézve.[xlii] Így – akárcsak Máltán – két fogalom létezik, de nemcsak a fogyasztóra, hanem a szolgáltatóra/kereskedőre nézve is.
Ezeken kívül – tartalmi szempontból - a következők a jogszabályok kritikus pontjai:
a) a UCP irányelvben rögzített, de tartalommal ki nem töltött fogalmak:
A UCP irányelv ugyan mindig az átlagfogyasztóról beszél, de nem határozza meg. Így a tagállamok maguk határozták meg ezt a fogalmat, ami komoly akadályt jelent az egység megteremtése szempontjából. Így pl. az észt jogalkotó is meghatározta az átlagfogyasztót: „fogyasztó, aki megfelelően informált, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a szociális, kulturális és nyelvi faktorokat.”[xliii]
b) a UCP irányelvben meghatározott, de az adott jogrendszertől idegen fogalmak:
A görög jogszabályban a szakmai gondosság fogalma teljesen egyezik az irányelvbelivel, problémát a szakmai gondosság követelményeinek meghatározása okoz, mivel ez a fogalom idegen a görög jogrendszertől. A magatartási kódexektől várták a megoldást, mivel azonban – 2008 – ban – még alkalmazott kódex – ami definiálta volna a követelményeket – nem létezett, így a „szakmai gondosság követelményei” kitétel akkor még csak üres kifejezés volt.[xliv]
c) a nemzeti jogszabályokban található kifejezések:
A spanyol Unfair Competition Law esetében, mivel a cikkek egy része azt mondja a gyakorlatokra, hogy azok „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak tekintendőek”, más részük pedig azt, hogy „tisztességtelennek kell tekinteni őket” és nem jelzik, hogy ezek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek, a probléma ugyanaz, mint a bolgár megoldásnál: nem tükrözik a feketelista szellemét.[xlv]
A spanyol rendelkezésekhez hasonlóan a holland rendelkezésekben található kifejezések sem fejezik pontosan az adott gyakorlat hatását az agresszív gyakorlatok esetén, és az általános tilalomnál sem. Utóbbinál: míg a UCP irányelv szerint „a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását (…)” addig a törvény szerint „az átlagfogyasztó informált döntés meghozatalára való képességét jelentősen korlátozza (…)”. A „korlátozás” nem fejezi ki azt a negatív hatást, amit a „torzít” viszont sugall. Az agresszív gyakorlatoknál a holland törvény „jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak (…)”[xlvi] kitétellel él, míg a UCP irányelvben „jelentősen rontja” szerepel.[xlvii] A probléma ugyanaz.
2.2. A versenyre vonatkozó jogszabályt módosító tagállamok
A német UWG kapcsán később lesz szó az összetett védendő személyi körről és arról, hogy a jogszabály a megtévesztő mulasztásoknál nem a „kereskedelmi gyakorlattal”, hanem „személlyel” szemben védi a fogyasztót. Ezekhez kapcsolódóan: a jogszabály a kereskedelmi gyakorlat fogalmánál is nem a kereskedő által kifejtettekről beszél, hanem ismét személyről. A magatartási kódexnél sem „kereskedőt”, hanem „vállalkozót” (entrepreneur) említ, itt azonban kiküszöböli a hibát, mivel lentebb a vállalkozót az irányelvbeli kereskedővel megegyezően definiálja.[xlviii]
Az osztrák UWG sem alkalmazza a kereskedő fogalmát, hanem a vállalkozás (enterprise) fogalmát használja. Így a kereskedelmi gyakorlat és a magatartási kódex fogalmánál szintén nem „kereskedőt”, hanem „vállalkozást” említ, de nem definiálja azt. Hiányzik a fogyasztó fogalma is.
A szakmai gondosság fogalmánál viszont már „vállalkozót” (entrepreneur) említ a törvény és nem említi a jóhiszeműség általános alapelvének való megfelelést. Kifejezetten zavaró a fogalmak/kifejezések összekeverése, ami a mellékletben is jelen van, a törvény hol „vállalkozásról”, hol „vállalkozóról”, sőt még „kereskedőről” is beszél.[xlix]
A német UWG fő célja a versenytársak, a fogyasztók és a piac egyéb szereplőinek védelme a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, illetve a közösség érdekeinek védelme, a verseny kapcsán.[l]
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok általános tilalmánál a törvény nem pontosan úgy fogalmaz, ahogy az irányelv, de tartalmilag azonosak a vonatkozó rendelkezések, egy kivétellel. Az irányelvbeli „a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását”[li] helyett az UWG a „kereskedelmi gyakorlatok, melyek (…) alkalmasak arra, hogy érzékelhetően rontsák a fogyasztó képességét arra nézve, hogy – megfelelő és elegendő információk alapján – döntést hozzon,” kitételt tartalmazza.[lii]
Ez a megfogalmazás – az irányelvhez képest – egy lehetséges negatív következményt is tartalmaz, továbbá a törvény ezek után még tartalmazza a megtévesztő és az agresszív gyakorlatok eredményét is, itt, az általános tilalomnál: a fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, melyet egyébként nem hozott volna meg. Alapvetően nem tűnik negatívnak az a lépés, hogy a német jogalkotó – az irányelvhez képest – jóval részletesebben írta le az általános tilalmat, de a gyakorlatban gondot okozhat, hiszen, ha egy gyakorlatot már csak az általános tilalom alapján lehetne tisztességtelennek minősíteni, az UWG számos feltétele mellett talán erre nem lesz lehetőség, míg az irányelvbeli feltételek mellett lenne, hiszen az ezért annyira általánosan megfogalmazott.
A tilalmat követően az UWG példákat hoz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra.
Ez a lista azért (is) érdekes, mert nemcsak a fogyasztókat, hanem a versenytársakat és a piac egyéb szereplőit is sértő cselekmények is szerepelnek benne, pl. ha egy személy szándékosan akadályozza a versenytársakat, vagy megsért olyan kötelező előírást, mely a piaci szereplők érdekeinek védelmében szabályozza a piaci magatartást.[liii]
A megtévesztő tevékenység fogalma sem teljesen azonos az irányelvbelivel és több elem is eltér – részben vagy egészben – az irányelvtől. Így pl. hiányzik az eredmény (fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, melyet egyébként nem hozott volna meg), illetve az összehasonlító reklámbeli információt tartalmazó megtévesztő gyakorlatnál az UWG példaként hozza a képeslapi illusztrációt, ami nem szerepel az irányelvben.[liv] A megtévesztő mulasztásoknál is hiányzik az említett eredmény, de az UWG utal rá, azzal, hogy „egy személy befolyásolja a fogyasztó döntési képességét”.[lv] Azon túl, hogy ez nem azonos az irányelvvel, van egy komolyabb probléma is: az UWG „személyről” beszél, míg az irányelv „kereskedelmi gyakorlatot” említ – ez egyébként a már említett példákat tartalmazó listánál is így van - amit az irányelv úgy definiál, hogy „a kereskedő által kifejtett (...)”.[lvi] Így tehát míg az irányelv kereskedővel szemben védi a fogyasztót, addig az UWG elvileg még egy másik fogyasztóval szemben is, ami egyértelmű és komoly hiba a jogalkotó részéről, és a törvény – irányelvhez képest – összetettebb – védendő személyi köréből fakadhat, akárcsak az, hogy a továbbiakban az összehasonlító és a kéretlen reklámokkal kapcsolatos rendelkezésekkel találkozunk a törvényben,[lvii] utóbbiaktól ráadásul a törvény a piaci szereplőket védi.
Az említettek tükrözik annak a törekvésnek a megvalósítását, hogy Németország szerette volna megtartani a törvény eredeti hatályát és az új rendelkezéseket a B2B viszonyokra is alkalmazni kívánta. Ezekkel a szabályokkal kitágította a UCP irányelv eredeti hatályát (a lista például alkalmazandó B2B és B2C viszonyokra is). Ausztriában hasonló a helyzet, itt is megmaradt a két viszony együttes szabályozása.[lviii]
Érdekesség, hogy az osztrák UWG először az agresszív gyakorlatokkal foglalkozik, de azok megfogalmazása csak a már ismertetett eredményben azonos az irányelvével (fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, melyet egyébként nem hozott volna meg), a zaklatás, kényszerítés, és nem megengedett befolyásolás alkalmazásáról szóló cikk pedig hiányzik. A megtévesztő gyakorlatokról ugyanaz mondható el, mint az agresszívakról, mindkét esetben a törvény nem „fogyasztót”, hanem „piaci szereplőt” említ, mint sérelmet szenvedett felet, illetve nem kereskedőről, hanem vállalkozóról/vállalkozásról beszél. A megtévesztő tevékenységekről szóló szakaszok a továbbiakban is hiányosak, pontatlanok, a megtévesztő mulasztások pedig hiányoznak.[lix]
Spanyolországban, mivel az Unfair Competition Law tartalmaz rendelkezéseket mind a versenyre, mind – a UCP irányelv implementációja után – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra, vagyis egy fogyasztóvédelmi jellegű jogintézményre nézve, a megfogalmazások is tükrözik ezt a kettősséget, és ezért térnek el az irányelvbeliektől. A generálklauzula erre tökéletes példa. A 4. cikk szerint azon magatartások melyek ellentétesek a jóhiszeműség követelményével, „tisztességtelennek tekintendőek”.[lx] Az „ellentétesek a jóhiszeműség követelményével” kitétel vállalkozók és szakemberek magatartására vonatkozik, melyek ellentétesek a szakmai gondossággal, és „torzítják, vagy jelentősen torzíthatják az átlagfogyasztó, vagy – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a fogyasztói csoport átlagos tagjának gazdasági magatartását.[lxi] Mint látjuk Spanyolország jogalkotója sem tudott elszakadni a vállalkozó kategóriájától.
Bár a „jóhiszeműség” elemmel a megfogalmazás különbözik az irányelvbelitől, az „ellentétesek a jóhiszeműség követelményével” kitétel tartalma miatt a generálklauzula ugyanazzal a tartalommal bír, mind az irányelvbeli megfelelője.
Ugyanakkor a generálklauzula után a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a „jelentősen torzítja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását” kifejezés „kereskedelmi gyakorlat használatát jelenti abból a célból, hogy észlelhetően rontsa a fogyasztó informált döntés meghozatalára való képességét, így késztetve arra, hogy gazdasági magatartására nézve olyan döntést hozzon, melyet egyébként nem hozott volna meg.”[lxii] Így viszont már nem egyezik az irányelvvel, mivel ott az eredmény – a döntés – nem fogalmi elem.[lxiii] Vagyis a spanyol generálklauzula egy további feltételt tartalmaz, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy adott kereskedelmi gyakorlatot már csak a generálklauzula alapján lehetne tisztességtelennek minősíteni, és minden fogalmi elem igaz rá, csak a döntéssel kapcsolatos nem, akkor – bár a bíróságnak itt van mérlegelési jogköre – elvileg Spanyolországban a gyakorlat nem minősül tisztességtelennek, míg más tagállamban – ahol a generálklauzula egyezik az irányelvbelivel – viszont igen. Ugyanazzal a problémával találkozunk, mint a német generálklauzula esetén. Mindkét klauzula akadályozza a gyakorlat egységét.
A megtévesztő tevékenységek esetében a vonatkozó rendelkezés majdnem azonos az irányelvbelivel, de a vége: „és megváltoztatja/módosítja a gazdasági magatartásukat”.[lxiv] Ez pedig ellentétes a „ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg”[lxv] irányelvbeli kitétellel. A spanyol jogalkotó hibát követett el, mivel csak változtatást/módosítást említ, és nem beszél arról, hogy ez negatív vagy pozitív hatással jár – e, viszont a UCP irányelv sugallja a negatív hatást, vagy – pontosabban – az ”illetéktelen befolyásolást”. Tehát a spanyol jogszabály pontatlan.
Az agresszív gyakorlatok esetén a helyzet majdnem ugyanaz, de itt nem változtatással/módosítással, hanem befolyásolással/ráhatással – a gazdasági magatartásra nézve – találkozunk (a „rontja a választási szabadságot” kitétel a spanyol jogszabályban is megvan). Így nem szerepel a „ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg” kitétel, bár ez az irányelvben megtalálható. Ugyanez a probléma a megtévesztő mulasztásoknál is: nem szerepel ez az eredmény.[lxvi] Ez komoly hiány.
Utólag itt még érdemes visszatérni Görögországra, két, versenyt is érintő elem kapcsán:
- az implementálást követően sajátos helyzet alakult ki a reklámokkal[lxvii] kapcsolatos generálklauzulák esetében, ugyanis mind a fogyasztóvédelmi törvény, mind a tisztességtelen verseny elleni törvény tartalmazta ugyanazt, a tisztességtelen és megtévesztő reklámokra vonatkozó generálklauzulát, továbbá ezek a reklámok mindkét törvény hatálya alá tartoztak.
Az implementációt követően tehát most van egy generálklauzula a tisztességtelen verseny elleni és a fogyasztóvédelmi törvényben is. Így most kérdéses, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat esetén – melyek közé a tisztességtelen reklámok is tartoznak – melyik klauzula alkalmazandó, ugyanis természetesen a tisztességtelen verseny elleni törvény klauzulája elvileg a B2B viszonyokra alkalmazandó, de előfordul, hogy az adott gyakorlat jelentősen torzítja a fogyasztó gazdasági magatartását és jelentősen befolyásolja döntését, így már a fogyasztóvédelmi törvény szabálya(i) is alkalmazható(ak). A két klauzula bizonytalanná teszi a fogyasztók helyzetét.
- hasonlóan Németországhoz, Ausztriához és Spanyolországhoz, a jogszabály hatálya Görögországban is tágabb, csak nem az alanyi kört, hanem az időt tekintve, ugyanis a fogyasztóvédelmi jogszabály tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló fejezetét nemcsak a kereskedelmi gyakorlatokra kell alkalmazni, hanem azon gyakorlatokra is, melyeket a kereskedelmi tranzakció alatt és után folytatnak.[lxviii]
Előfordul, hogy egyes jogszabályok nemcsak a hatály kérdésével foglalkoznak, hanem a lehetséges jogszabályi ütközések problémájával is. Így a bolgár jogszabályban a kiegészítő rendelkezések között találkozunk azzal az előírással, hogy ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi rendelkezések ellentétbe kerülnek a közösségi jog hatályos rendelkezéseivel – melyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra nézve speciális előírásokat tartalmaznak – a közösségi jog szabályai alkalmazandóak. Ezt követően pedig a jogalkotó előírta, hogy ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi rendelkezések ellentétbe kerülnek olyan egyéb jogszabályi rendelkezésekkel, melyek szigorúbban rendelkeznek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról, ez utóbbiak alkalmazandóak. Mindkét rendelkezés célja a fogyasztók fokozott védelme, és egyértelműen a törvény pozitív elemeinek tekinthetőek.[lxix]
3. Összefoglalás
Az államok elemzése két alapvető szempontot követ: a jogszabályok szerkezeti felépítése – kitérve különösen a feketelista átültetésére – és a tartalmuk – főleg a fogalmak és a kifejezések szempontjából.
A módosítások révén implementáló államok a feketelistát öt féleképpen vették át:
- két listát helyeztek el a jogszabály végén (Cseh Köztársaság)
- egy listát helyeztek el a jogszabály végén, és abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztotta (Szlovák Köztársaság, Málta, Ausztria)
- a listát a jogszabályban helyezték el, a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztotta és nem egymás után helyezte el őket (Bulgária, Görögország, Észtország, Hollandia)
- a listát egységesen a jogszabályban helyezték el (Írország, Spanyolország)
- egy listát helyeztek el a jogszabály végén, és abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat nem választotta szét (Németország)
Amennyiben a Parlament – a feketelista feldarabolásához kapcsolódó – aggodalmát vesszük alapul, a fentiek közül a harmadik az, ami nem fogadható el. Ugyanakkor e tanulmány írója ezt tartja az egyik legjobb megoldásnak, mivel – ahogy erről már volt szó Bulgária kapcsán - így megjelenik a fokozatosság, hiszen a fogyasztó láthatja a bizonyos feltételek esetén megtévesztőnek/agresszívnak minősülő - és vizsgálatot igénylő - gyakorlatok után közvetlenül azokat is, melyek esetén az ő panasza már nem igényel majd hosszadalmas vizsgálatot, hiszen azok a gyakorlatok minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek.
A fogalmakat illetően a tagállamok a következő csoportokba sorolhatóak:
- a fogalmak eltérnek (vagy hiányoznak) a UCP irányelvben találhatóakhoz képest (pl. Cseh Köztársaság, Hollandia, Észtország, Írország)
- a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest szűkebbek (Bulgária)
- a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest tágabbak (Szlovák Köztársaság)
- a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest tágabbak és több meghatározás létezik egyszerre (Málta, Görögország)
A versenyről szóló jogszabályt módosító (Németország, Ausztria, Spanyolország) államok esetében mind a fogalmak, mind a rendelkezések alapján megállapítható, hogy a verseny – jelleg – ha kis részben is – megmaradt, és – főleg Németországban és Ausztriában - a szabályok mind a B2B, mind a B2C viszonyok esetére alkalmazandóak.
A kifejezések és a fogalmak eltérése a UCP irányelv rendelkezéseitől komoly problémát jelentenek. A Parlament főleg a feketelista átültetésével foglalkozott, ugyanakkor inkább a következők jelentik a legfontosabb akadályokat az egység megteremtése szempontjából:
- a fogalmakkal kapcsolatos eltérések, hiányok
- a kifejezések pontatlansága (pl. Hollandia jogszabályában az agresszív gyakorlatok meghatározása)
- egyes feketelistás gyakorlatok hiánya (pl. Cseh Köztársaság).
[i] A gyakorlatok angol elnevezéséből = unfair commercial practices
[ii] A fogyasztói kódex tartalmazza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezéseket
Unfair commercial practices
http://www.abbl.lu/dossiers/client-information/unfair-commercial-practices#dropdownbox [2011.08.03.]
[iii] Szintén a piacról szóló törvényt módosította a dán jogalkotó.
Company & Commercial – Belgium, New commercial practices legislation: still falling short?
Belgium: Implementation of Unfair Competition Practices Directive
http://www.linklaters.com/Publications/Publication1392Newsletter/PublicationIssue20080201/Pages/PublicationIssueItem3012.aspx [2011.04.24.]
Act amending the Danish Marketing Act
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=32&languageID=EN [2011.07.31.]
[iv] A belga AMPCP kapcsán a főbb változtatások: a hármas megítélési rendszer bevezetése; továbbá, hogy a bíróságok megváltoztathatják a bizonyítási terhet a fogyasztó javára; illetve, hogy a feketelista megsértése esetén a fogyasztó visszakaphatja a kifizetett összeget anélkül, hogy vissza kellene szolgáltatnia a vásárolt javakat, szolgáltatásokat.
Gömöri Tamás: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló Irányelv átültetése a tagállamokban és hazánkban 15. p.
http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/949712D46A1107D4.pdf [2009.10.25.]
Belgium: Implementation of Unfair Competition Practices Directive i. m.
[v] 2005/29/EK irányelv I. melléklet 3.
HL L 149/22 2005.6.11.
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:149:0022:0039:HU:PDF [2008.06.09.]
[vi] A cseh törvény újdonságai:
- a tisztességtelen, megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatok fogalmainak bevezetése
- a fogyasztók diszkriminációja elleni szabályok: a cseh Fogyasztóvédelmi törvényben: „az eladó nem alkalmazhat diszkriminációt a fogyasztókkal szemben semmilyen módon a termékek értékesítése vagy a szolgáltatások nyújtása során”
- általános tilalom a humanitárius célokra szánt termékek kereskedelmi árusítására nézve
- az ökológiai jelekkel való visszaélés általános tilalma
Petr Frischmann: Czech Republic Developments 2007/2008
http://www.oasisadvocates.org/czech2008.htm [2011.02.28.]
No. 634/1992 Coll. Act on Consumer Protection Part Two Section 6, Section 7b, Annex 1, 2
[vii] Act No. 250/2007 Act 8§, 30§, Annex 1
[viii] Consumer Affairs Act First Schedule
http://www.mjha.gov.mt/DownloadDocument.aspx?app=lom&itemid=8845 [2011.04.11.]
[ix] Consumer Protection Act Chapter Four Section IV Article 68g., 68j.
http://www.badi-bg.org/downloads/104_Consumer_Protection_Act.2007064_897158553314445921684c3923e8fe20.pdf [2011.04.11.]
[x] Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005
Consumer Code Chapter II Subchapter I Section 23, 26
[xi] 2005/29/EK irányelv I. melléklet
[xii] A törvény egy másik fordításában ugyanakkor a következő megfogalmazás szerepel: „következő megtévesztő/agresszív kereskedelmi gyakorlatok tisztességtelennek tekintendőek”. Ez a megoldás már megjeleníti a feketelista funkcióját.
Consumer Protection Act Chapter Four Section IV Article 68(g), 68(k)
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=86&languageID=EN [2011.07.31.]
[xiii] Consumer Affairs Act First Schedule
[xiv] A főbb módosítások: az új, gyakorlatokkal kapcsolatos rendelkezések beemelése, a fogyasztó új fogalmának bevezetése és a fogyasztói szervezetek által alkalmazható kollektív kereset vázának bevezetése.
Lisa Alexandridou: The Harmonization of the Greek law with the Directive on Unfair Commercial Practices
http://plos.deepdyve.com/lp/de-gruyter/the-harmonization-of-the-greek-law-with-the-directive-on-unfair-geKyQyBy0B [2011.05.30.]
[xv] Law 3587 – Amendment and supplementation of Law 2251/1994 on Consumer Protection
Part II Article 12 Article 9a b), Article 9f, Article 9h
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=77&languageID=EN [2011.07.31.]
[xvi] Act Amending The Consumer Protection Act and The Law Of Obligations Law 123§ (8) bek,, 125§ (4) bek.
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=466&languageID=EN [2011.07.31.]
[xvii] Act of 25 September 2008 bringing Volumes 3 and 6 of the Civil Code and other Acts into line with the Directive concerning unfair business – to – consumer commercial practices in the internal market Article II Article 193g, Article 193i
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=48&languageID=EN [2011.07.31.]
[xviii] Consumer Protection Act 2007 Part 3 Chapter 4
http://www.oireachtas.ie/documents/bills28/acts/2007/a1907.pdf [2011.01.24.]
http://www.iuscomp.org/gla/literature/heidenreich.htm#sdfootnote2anc [2011.05.19.]
[xx] 2005/29/EK irányelv I. Melléklet 26.
The Act Against Unfair Competition Annex
http://www.gesetze-im-internet.de/englisch_uwg/englisch_uwg.html [2011.05.19.]
[xxi] Federal Act Against Unfair Competition of 1984 Annex
http://www.ris.bka.gv.at/Dokumente/Erv/ERV_1984_448/ERV_1984_448.pdf [2011.05.19.]
[xxii] Updates unfair competition and adertising 1. p.
http://www.garrigues.com/es/Publicaciones/Novedades/Documents/Updates_Litigation_Feb2010_24022010190254.pdf [2011.04.17.]
[xxiii] Law 29/2009 of 30 December 2009 amending the statutory regime of unfair competition and advertising in order to enhance protection afforded to consumers and users
IV Article one Chapter III
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=29&languageID=EN [2011.07.31.]
[xxiv] No. 634/1992 Coll. Act on Consumer Protection Part One Section 2 a), f)
2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk a), c)
[xxv] A „szakmai gondosság” helyett pl. „professzionalizmus” kifejezést használ a törvény.
Act of 25 September 2008 bringing Volumes 3 and 6 of the Civil Code and other Acts into line with the Directive concerning unfair business – to – consumer commercial practices in the internal market Article II Article 193a 1., Article 193a 1 f.
[xxvi] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk d)
[xxvii] Act Amending The Consumer Protection Act and The Law Of Obligations Law 12§ (1) bek.
[xxviii] Consumer Protection Act 2007 Part 1 2.
[xxix] Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 1.
[xxx] Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 2.
[xxxi] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk b)
[xxxii] Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 13.
[xxxiii] Act No. 250/2007(Act 250 of 9 May 2007) 2.§ a)
[xxxiv] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk b)
[xxxv] Act No. 250/2007 2§ b)
[xxxvi] Act No. 250/2007 2§ f)
[xxxvii] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk a)
[xxxviii] Ezek a következők voltak:
2.) egyéb olyan egyén – aki nem a közvetlen vevő, vagy a haszonélvező, és tagja/nem tagja a fogyasztó háztartásának – akit a fogyasztó kifejezetten, vagy hallgatólagosan felhatalmazott, vagy számára engedélyt adott arra, hogy használja, fogyassza, vagy élvezze az előnyeit azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, melyek a fogyasztót illetik meg, egy kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenysége folytán eljáró kereskedő révén. Ideértve az ajándékozás céljából/részeként, vagy ehhez hasonló célból nyújtott javakat vagy szolgáltatásokat is, és
3.) egyéb természetes, vagy jogi személyi kategóriába tartozó egyén, akit/amit fogyasztóként határoztak meg valamennyi/egyes törvényi (az 1994. évi XXVIII. törvénybeli) célok érdekében
Consumer Affairs Act Part I Preliminary 2. (ii), (iii)
[xxxix] Consumer Affairs Act Part I Preliminary 2.
[xl] ACT No. II of 2008 Part I 6. f) pont
http://ec.europa.eu/consumers/rights/docs/transpos_laws_malta.pdf [2010.12.12.]
[xli] ACT No. II of 2008 Part I 6. e) pont f) alpont
[xlii] Law 3587 – Amendment and supplementation of Law 2251/1994 on Consumer Protection
Part I Article 1 4.
[xliii] Act Amending The Consumer Protection Act and The Law Of Obligations Law 122§ (2) bek.
[xliv] Alexandridou: i. m.
[xlv] Updates unfair competition and adertising i. m. 6. – 9. p.
[xlvi] Act of 25 September 2008 bringing Volumes 3 and 6 of the Civil Code and other Acts into line with the Directive concerning unfair business – to – consumer commercial practices in the internal market Article II Article 193b 2. b. , Article 193h 1.
[xlvii] Meg kell jegyezni, hogy az irányelv magyar fordításában nem rontás szerepel, hanem korlátozás. Ez hibás fordítás, mivel az irányelv angol változatában az „impair” szó szerepel, ami rontást jelent. A hiba már csak azért is érdekes, mert a fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzításánál is az „impair” szerepel, és ott a magyar verzióban rontás szerepel.
2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk e), 2. fejezet 2. szakasz 8. cikk
2005/29/EC Directive Chapter 1 Article 2 (e), Chapter 2 Article 8
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:149:0022:0039:EN:PDF [2011.03.05.]
[xlviii] The Act Against Unfair Competition Chapter 1 Section 2, 1., 5., 6.
[xlix] Federal Act Against Unfair Competition of 1984 Chapter I Section 1 (4) 2., 4., 8., Annex
[l] The Act Against Unfair Competition Chapter 1 Section 1
[li] 2005/29/EK irányelv 2. fejezet 5. cikk (2) b)
[lii] The Act Against Unfair Competition Chapter 1 Section 3 (2)
[liii] E lista az implementálás előtt is létezett, hiszen az eredeti törvény kifejezetten a tisztességtelen versenyre vonatkozott. A 2004. évi módosítást követően az említett jogszabály egyaránt védte a versenytársak, a piaci szereplők és a fogyasztók érdekeit is. A törvény – példálózó jelleggel – tizenegy tényállást nevesített, mint tisztességtelen versenycselekményt.
The Act Against Unfair Competition Chapter 1 Section 4 10., 11.
Telegdi: i. m. 18. p.
[liv] The Act Against Unfair Competition Chapter 1 Section 5 (1) (3)
[lv] The Act Against Unfair Competition Chapter 1 Section 5a (2)
[lvi] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk d)
The Act Against Unfair Competition Chapter 1 Section 5a (2)
[lvii] The Act Against Unfair Competition Chapter 1 Section 6, Section 7
[lviii] Gömöri: i.m. 14., 15. p.
[lix] Federal Act Against Unfair Competition of 1984 Chapter I Section 1a., Section 2.
[lx] Updates unfair competition and adertising i. m. 3. p.
[lxi] Law 29/2009 of 30 December 2009 amending the statutory regime of unfair competition and advertising in order to enhance protection afforded to consumers and users
IV Article one Article 4. 1.
[lxii] Law 29/2009 of 30 December 2009 amending the statutory regime of unfair competition and advertising in order to enhance protection afforded to consumers and users
IV Article one Article 4. 1.
[lxiii] 2005/29/EK irányelv 2. fejezet 5. cikk (1)
[lxiv] Updates unfair competition and adertising i. m. 4. p.
[lxv] 2005/29/EK irányelv 2. fejezet 1. szakasz 6. cikk (1) bek.
[lxvi] Law 29/2009 of 30 December 2009 amending the statutory regime of unfair competition and advertising in order to enhance protection afforded to consumers and users
IV Article one Article 7. 1., Article 8. 1.
2005/29/EK irányelv 2. fejezet 1. szakasz 7. cikk (1), 8. cikk
[lxvii] 2007 előtt Görögországban a jogszabályi rendelkezések olyan reklámokra is vonatkoztak, mely célja, vagy tényleges eredménye a fogyasztók babonákkal kapcsolatos érzéseinek és félelmeinek előidézése, vagy kihasználása volt - vagy bűncselekmény elkövetésére irányuló ösztönzés - továbbá vonatkoztak olyan reklámokra is, melyek társadalmi diszkriminációt alkalmaztak, nem, faj, kor, vallás, nemzetiség, származás, meggyőződés, és fizikai vagy mentális hátrány alapján.
A vonatkozó cikk jelenleg már csak az összehasonlító és a közvetlen reklámra alkalmazandó.
Alexandridou: i. m.
[lxviii] Law 3587 – Amendment and supplementation of Law 2251/1994 on Consumer Protection
Part II Article 12 Article 9c 1.
2007 óta az áruk adásvételével, fizetéssel, stb. kapcsolatos gyakorlatokat a bennük megjelenő/nem megjelenő méltányosság/igazságosság alá rendelték, ez az előírás korábban nem létezett.
Alexandridou: i. m.
[lxix] Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 1a.§, 1b.§