Tóth J. Zoltán
Büntetőjog az irodalomban, irodalom a büntető eljárásban. Recenzió a Kiss Anna (szerk.): Bűntények a könyvtárszobából c. kötetről
A Kiss Anna szerkesztésében megjelent „Bűntények a könyvtárszobából” című könyv[1] egyike azon kevés, magyar szerzők által írott munkának, amelyek a jogelméletben „jog és irodalom” („law and literature”) névvel illetett jogtudományi irányzat körében születtek.[2] Mint ahogy a hetvenes évektől mozgalommá vált irányzat neve is mutatja, az e körben publikáló szerzők (részben irodalmárok, részben jogászok, részben e két tudományterület határán mozgó egyéb értelmiségiek) ötvözni igyekeznek a jogtudomány és az irodalomtudomány megközelítéseit, módszertanát és eredményeit, hogy az egyik diszciplína belátásait a másik tudományterületre átvíve hozzájárulhassanak annak fejlődéséhez. Bár elvileg mindkét diszciplína művelői profitálhatnának a másik felhalmozott tudásanyagából, a gyakorlatban mégis inkább a jogászok használják az irodalmat (illetve a filológia eredményeit), mintsem az irodalomtudósok a jogot. Ez alól a most bemutatandó kötet sem kivétel; a „Bűntények…” kifejezetten azzal a céllal született, hogy a jogászok számára segítsen a jog mélyebb megértésében irodalmi szövegek, mégpedig (jelen esetben) regények, novellák, drámák, illetve elbeszélő költemények jogi szempontú elemzésén keresztül. Ezt a célt azáltal próbálja elérni, hogy olyan „irodalmi jogeseteket” dolgoz fel, amelyek beleütköznek valamely büntetőjogi tényállásba, és ezen bűncselekmények elkövetői felelősségre vonásának útját igyekszik a büntető eljárás különböző lépcsőfokain keresztül bemutatni. A könyv alcíme is erre utal: „Interaktív iratmintatár büntetőjogi komplex gyakorlathoz és szakvizsgához”.
A „jog és irodalom” mozgalmához különböző típusú elemzések tartoznak. Ezeknek hagyományosan két fő formáját különböztetik meg: a „jog az irodalomban” („law in literature”) és a „jog mint irodalom” („law as literature”) irányzatait.[3] Előbbi azt vizsgálja, hogy a jog (egyes jogszabályok, jogintézmények), a jogászság (egyes jogászi szakmák vagy a jogászság általában), a jog és erkölcs viszonya, a jog és igazságosság kapcsolata stb. hogyan jelenik meg az egyes irodalmi művekben vagy azok valamely, adott korszakhoz és/vagy helyhez és/vagy szerző(k)höz kötött csoportjában; míg utóbbi abból indul ki, hogy a jog- és az irodalomtudomány elemzési tárgya közös: az írott szövegek, illetve az azok által használt nyelv, és ezért az irodalmi szövegek értelmezése során nyert tapasztalatok felhasználhatók a jogi szövegek analízise során, a jogi szövegek helyes értelmének feltárása érdekében is (vagy éppen a filológiai hermeneutika révén bizonyítható be a jogszabályszövegek megszüntethetetlen többértelműsége, immanens nyitottsága). Végül a „jog az irodalomban” alirányzat írásai (esszéi, tanulmányai, monográfiái stb.) lehetnek analitikusak, melyek egy-egy konkrét irodalmi műben (vagy ilyenek valamely körében) megjelenő jogi vonatkozásokat ismertetik és értelmezik; reflexívek, melyek az előbbi altípusba sorolható írások átfogó bemutatását adják, tehát azok összefüggéseit, a mozgalom történetét, a lehetséges klasszifikációkat stb. vizsgálják; és végül instrumentálisak, melyek az irodalmi műveket kifejezetten és közvetlenül valamely gyakorlati jogi cél érdekében használják fel.
A Bűntények a könyvtárszobából is ez utóbbi csoportba tartozik, melyben a szerzők egy-egy irodalmi jogesetet vetítettek rá a való életre, és azt képzelték el, mi lenne, ha az adott regény, novella, dráma vagy elbeszélő költemény valamely szereplője által elkövetett bűncselekményt itt és most, a XXI. század Magyarországán bírálnák el. Hogyan indulna meg, hogyan folyna le, és hogyan fejeződne be az eljárás; milyen iratok keletkeznének, és azoknak milyen tartalmi és formai elemeknek kellene megfelelniük. Mivel a bemutatandó kötet nem más, mint egy (valódi) iratmintatár, még akkor is, ha azok az esetek, amelyek alapján ezen iratminták készültek, fiktívek, ezért a könyvben megjelent írásoknak a szerzők elsődlegesen azt a szerepet szánták, hogy segítsenek megérteni a joghallgatóknak, a büntető eljárásjogban tájékozódni kívánó gyakorló jogászoknak, de legfőképpen a büntetőjogi (írásbeli) szakvizsgára készülőknek, hogy milyen eljárási lépcsőfokokon keresztül vezet vagy vezethet az út egy bűntény elkövetésétől kezdve a jogerős bírói ítéletig. Ehhez kapcsolódóan a könyv szerzői a különböző jogeseteket felhasználják arra, hogy teljességében bemutassák mindazokat az iratfajtákat, amelyek egy büntető eljárásban egyáltalán létrejöhetnek (és mindezt a büntető eljárás dinamikáját, időbeliségét szemmel tartva teszik meg), illetve hogy az egyes eljárási lépések kapcsán konkrét (bár természetesen fiktív) iratokon szemléltessék azt, hogy az egyes határozatoknak, jegyzőkönyveknek, felterjesztéseknek stb. pontosan milyen alaki kellékei és milyen kötelező tartalmi elemei vannak.
A könyv tematikus felépítéséhez a szerkesztő a büntető anyagi jogot, ezen belül is – egy kivétellel[4] – a Btk. Különös Részében található bűncselekményi típusokat (konkrétan a Btk. Különös Rész egyes fejezeteinek vagy címeinek a megnevezését) hívta segítségül. Ennek alapján a könyv nyolc részből, egyes részek kisebb fejezetekből, azok pedig esetleg további alfejezetekből állnak,[5] amelyeket a könyv elején Nagy Tamás kitűnő bevezetése („Mint/h/a iratokba lépnénk”) egészít ki. A nyolc rész nemcsak a leggyakrabban támadott jogi tárgyakat öleli fel, hanem tartalmaz igazi jogi kuriózumokat is, mint például a „jog és irodalom” mozgalom szerzői között meglehetősen ritkán elemzett katonai bűncselekmények köre (a Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényében a várat a töröknek titokban átadni kívánó Hegedüs István hadnagy és társai által elkövetett különböző katonai bűntettek miatt lefolytatott eljárást ismerteti Hautzinger Zoltán).[6] A kötetben található írások egy része továbbá nem a „legrövidebb utat” választja a történet lezárásához, hanem szerzőjük (épp úgy, mint egy igazi író) belesző az iratok ismertetésének dinamikus rendjébe olyan fordulatokat is, melyek nem vagy csak kevéssé tipikusak a büntető eljárások során, de a való életben kisebb-nagyobb rendszerességgel előfordulnak (természetesen azért, hogy az ilyen, nem tipikus iratokat is megismerhessék a büntető eljárásjog gyakorlati aspektusai iránt érdeklődők). Így például Kosztolányi Dezső Aranysárkánya kapcsán (szerző: Róth Erika) az elkövető, Liszner Vilmos fiatalkorú terhelt büntetőügyében házkutatás és lefoglalás elrendeléséről; Shakespeare „A velencei kalmár” című drámája kapcsán (szerzők: Mészáros Ádám és Szabó Imre) tartózkodási hely megállapítása érdekében tanú körözésének elrendeléséről, illetve annak visszavonásáról; ugyancsak Shakespeare (egy másik) hősével, Othellóval szemben megindult büntetőeljárásnak – annak halála miatti – megszüntetéséről (szerző: Kiss Anna); Csáth Géza „A kis Emma” című novellájában (szerző: Herke Csongor) az állatkínzással gyanúsított Csáti Gáborral szemben vádemelés elhalasztásáról, majd – annak eredményes eltelte miatt – szintén az eljárás megszüntetéséről szóló határozat is születik.
Két jogeset-feldolgozás külön is figyelmet érdemel, mégpedig azért, mert ezek írói nemcsak a konkrét ügyben szereplő iratokat mutatják be, hanem általánosságban ismertetik, hogy milyen fajtájú iratok keletkezhetnek egyáltalán egy büntető eljárásban; az egyik feldolgozott történet Kosztolányi Dezső Édes Annája, melyet a kötet szerkesztője, Kiss Anna, továbbá Gyepesi Áron és Lajtár István, a másik pedig Guillaume Apollinaire-től az „Egy ifjú Don Juan emlékiratai”, melyet Váradi Erika írt meg. E vonatkozásban az előbbi munka esetében a 23., az utóbbi esetében pedig a 166-170. oldalt ajánlhatjuk különösen az érdeklődő olvasó figyelmébe. Az utóbbi rész ráadásul abból a szempontból is kiemelkedő, hogy egy komplett táblázatba van foglalva, mégpedig időrendi sorrendben (külön nyomozati, ügyészségi és bírói szakra lebontva) az összes lehetséges eljárási cselekmény (illetve az annak során keletkező vagy keletkezhető irat), jelölve az irodalmi jogeset kapcsán az eljárás alá vont személy nevét, az irat keletkezésének (az eljárási cselekmény elvégzésének) időpontját, a cselekmény elvégzésére nyitva álló határidőt, az irat sorszámát és az oldalszámot is. Továbbá utóbbi olyan iratokat is bemutat, melyekkel egy joghallgató vagy nem gyakorló büntetőjogász egyébként meglehetősen kevés eséllyel találkozhat, és így nem is nagyon ismerhetne meg, mint például megkeresést környezettanulmány vagy születési anyakönyvi kivonat beszerzéséhez.
Ezenkívül vannak a kötetben olyan írások is, melyek továbbmennek a büntető eljárás szakaszán, és mintát adnak az olvasó számára a büntetés-végrehajtás során születhető iratokból is. Ilyen az Édes Anna elemzése, de ilyen Stendhaltól a „Vörös és fekete” (szerzők: Kiss Anna és Mészáros Ádám) bemutatása is. Megtalálhatók továbbá a könyvben a Zola Nanáját bántalmazó, súlyos testi sértéssel vádolt Z. Fontan elleni; Ibsen magánokirat-hamisítással vádolt Nórájával szembeni (mindkettő szerzője: Fantoly Zsanett); Jókai Mór „arany emberével”, a gazdasági bűncselekmények egész sorát elkövető Tímár Mihállyal szembeni (szerző: Elek Balázs); valamint Fazekas Mihály Lúdas Matyijában a rablással vádolt Döbrögi elleni eljárás egyes eljárási cselekményei során született iratok mintái is. Végül a kötetet Mészáros Ádámnak egy olyan tanulmánya zárja , mely – némileg kilógva a fentiekben bemutatott írások köréből – Radbruchnak a tételes törvény feletti valódi, igazságos jog általi primátusát valló híres formuláját mutatja be, amely (mármint a jog és igazságosság, tételes /pozitív/ jog és természetjog kapcsolata) szintén kedvelt írása a „jog és irodalom” mozgalom híveinek, és amelynek elemzése (vagy legalább a probléma felvetése) már-már elmaradhatatlan kelléke egy hasonló tárgyú tanulmánykötetnek.
Összességében a Bűntények a könyvtárszobából egy olyan, büntető eljárásjogi és (kisebb részben) büntetés-végrehajtási iratmintákat prezentáló gyűjteményes mű, mely, ha – pusztán ezen vonatkozást tekintve – nem is egyedülálló a büntetőjogi, illetve büntető eljárásjogi szakirodalomban,[7] de újszerű, interdiszciplináris megközelítésével és a mindenki által ismert irodalmi jogesetek feldolgozása miatti közérthetőségével és könnyű megszerethetőségével képes közelebb hozni a büntető eljárások gyakorlati ismereteit nemcsak a joghallgatókhoz, de egyfelől a gyakorló jogászokhoz, másfelől talán még a jog iránt érdeklődő laikusokhoz is.
[1] Kiss Anna (szerk.): Bűntények a könyvtárszobából. Complex Kiadó, Budapest, 2010, 301 p.
[2] Ezek körébe tartoznak (a teljesség igénye nélkül): Nagy Tamás több munkája (például: Nagy Tamás: Néhány eljárás: Kafka-olvasatok a jogirodalomban. Jogelméleti Szemle, 2001/3. szám; Nagy Tamás: Jog és irodalom az antebellum korszak Amerikájában I. Jogelméleti Szemle, 2005/3. szám; Nagy Tamás: Josef K. nyomában / – jogról és irodalomról – /. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő–Gödöllő, 2010.); H. Szilágyi István művei (például: H. Szilágyi István: A Gyűrűk Ura: a mese és a bontakozó jogászi bölcsesség. In: Amabilissimus – A legszeretetreméltóbbak egyike /Loss Sándor Emlékkönyv/. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Debrecen, 2005, 223-250. o.; H. Szilágyi István: Néhány megjegyzés a 'jog és irodalom' európai recepciójáról. In: Paksy Máté (szerk.): Európai jog és jogfilozófia. Konferenciatanulmányok az európai integráció ötvenedik évfordulójának ünnepére. Szent István Társulat, Budapest, 2008, 187-200. o.; H. Szilágyi István: Jog – Irodalom. Tanulmányok a „jog és irodalom” köréből. Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Összehasonlító Jogi Intézet, Szeged, 2010); a 2006 májusában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán „Jog és irodalom” címmel megrendezett szimpóziumon tartott előadások írott változatai (Cs. Kiss Lajos, Fekete Balázs, H. Szilágyi István, Horkay-Hörcher Ferenc, Nagy Tamás, Simon Attila, Sólyom Péter, Tattay Szilárd és – a jog és irodalom mozgalom egészével szemben szkeptikus – Varga Csaba tollából), melyek a Iustum Aequum Salutare folyóirat 2007/2., ez irányú tematikus számában jelentek meg; Kiss Anna: Bűnbe esett irodalmi hősök. Publicitas Art Media, Budapest, 2009 (illetve az e kötet alapjául szolgáló, eredetileg a Mozgó Világban és a Csagyiban napvilágot látott, a „jog és irodalom” tárgykörébe tartozó elemzések /ezek felsorolását lásd e könyv 8. oldalán, a 2. sz. lábjegyzetben!/); a Fekete Balázs – H. Szilágyi István – Könczöl Miklós (szerk.): Iustitia kirándul – Tanulmányok a jog és irodalom köréből című tanulmánykötetben megjelent írások (Nagy Tamás, Hörcher Ferenc, Horváth Attila, Fekete Balázs, Tallár Ferenc, Somlai Dorottya, Könczöl Miklós, H. Szilágyi István, Jany János, P. Szabó Béla, Falusi Márton, Cserne Péter és Frivaldszky János tollából); Tóth J. Zoltán: Irodalom és büntetőjog: Koestler és Camus a halálbüntetésről. In: Studia in honorem István Balogh. Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, Budapest, 2007, 117-129. o.; valamint az Ügyészek Lapjának „Jog és irodalom” című állandó rovatában megjelenő cikkek, tanulmányok, elemzések.
[3] Vö. pl.: Aristodemou, Maria: A jog és irodalom tanulmányozása: irányok és kapcsolódások, 194. o. In: Szabadfalvi József (szerk.): Mai angol-amerikai jogelméleti törekvések. Bíbor Kiadó, Miskolc, 1996, 167-198. o.; illetve H. Szilágyi István: Jog és irodalom, 5. o. In: Iustum Aequum Salutare, 2010/1. szám, 5-27. o.! Ezek mellett Nagy Tamás önálló kutatási irányoknak tartja az ún. „narratív jogtudományt” („narrative jurisprudence”) vagy – másképpen – „jogi történetmondást” („legal storytelling”), valamint azokat az „intertextuális elemzéseket”, amelyek azt mutatják meg, vajon „miként gyakorol és gyakorolt a múltban hatást egy-egy jogi szöveg valamely irodalmi mű szövegének a formálódására”. (Vö.: Jog és irodalom: A Gutenberg-galaxis fénye. Kiss Anna interjúja Nagy Tamással. In: Ügyvédvilág, 2010. május, 10-11. o.!) E. V. Gemmette abban a felmérésében, melyben azt vizsgálta, hogy az amerikai jogi karok tartanak-e, és ha igen, milyen típusú „jog és irodalom” kurzusokat, három irányzatot különböztetett meg: „law in literature”, „literature in law”, „legal imagination”. (Vö.: Gemmette, Elizabeth Villiers: Law and Literature: Joining the Class Action, 668. és 670. o. In: Valparaiso University Law Review, 1994-1995, pp. 665-859.!) Mindezek mellett célszerű önálló belső kutatási ágként elhatárolni továbbá (legalább) azokat az elemzéseket, melyek azt vizsgálják, hogy egy-egy konkrét irodalmi mű (vagy ezek valamely csoportja) hogyan befolyásolta a hatályos jog megváltoztatását, de lege ferenda elképzelések kialakítását és/vagy azok törvénnyé válását, mint például Charles Dickens írásai az árvaházakra vagy az adósok börtönére vonatkozó szabályokat (vö. pl.: Aristodemou: i. m. 175-176. o.!); illetve azokat a kutatási irányokat, melyek az irodalom jogára („law of literature”) vonatkoznak, például szerzői joggal, irodalmi plágiumvitákkal stb. foglalkoznak, vagy irodalmi művekben (azok által) elkövetett bűncselekmények, szabálysértések vagy kártérítési követelést megalapozó polgári jogi (személyiségi jogi) jogsértések jogi szempontú elemzését tartalmazzák (ez utóbbi, ritkán előforduló írások közé tartozik például Sólyom Péter: A művészet szabadsága és az esztétikai ítéletek című tanulmánya / Iustum Aequum Salutare, 2007/2. szám, 95-109. o./). (A rendkívül tág problémahorizont általános bemutatásához összefoglaló módon lásd Aristodemou és H. Szilágyi e lábjegyzet elején említett műveit!)
[4] Ez a könyv II. része, amely a „Családon belüli erőszak” nevet viseli, amely fogalom nem büntetőjogi, hanem kriminológiai kategória.
[5] A fejezetek elnevezésével kapcsolatos kritikaként elmondható, hogy az I. rész címe („Személy elleni bűncselekmények”) és e rész 3. fejezetének címe megegyezik egymással, holott az 1. és a 2. fejezet is a személy elleni bűncselekmények egy-egy kategóriájával foglalkozik, amint arra ez utóbbiak címe is utal („Élet elleni bűncselekmények”, illetve „Testi épség elleni bűncselekmények”), míg a 3. fejezet alapjául szolgáló „A velencei kalmár” esetében ez a kategorizálás nem történik meg, holott e dráma elemzése kapcsán valójában kifejezetten az emberi méltóság elleni bűncselekmény(ek) bemutatásáról (nem pedig – hasonlóképp az I. rész 1. és 2. fejezetéhez – általánosságban a személy elleni bűncselekményekről) van szó.
[6] A könyv egyes részeinek címei a következők: „A személy elleni bűncselekmények” (I. rész); „Családon belüli erőszak” (II. rész); „A házasság, a család, az ifjúság és a nemi bűncselekmények” (III. rész) [valójában, a Btk. szóhasználatával nem „nemi”, hanem „nemi erkölcs elleni” bűncselekmények – T.J.Z.]; „A közrend elleni bűncselekmények” (IV. rész); „Gazdasági bűncselekmények” (V. rész); „Vagyon elleni bűncselekmények” (VI. rész); „Katonai bűncselekmények” (VII. rész); „Az emberiség elleni bűncselekmények” (VIII. rész).
[7] Hasonló iratmintatárt tartalmaz például Herke Csongor: Büntető eljárásjog c. könyve (Dialóg–Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2007) a 357-463. oldalak között.