Ujvári Ákos[1]
A jogos védelem alakuló szabályozása a Btk. kodifikációjának tükrében
Bevezetés
Az ezredfordulót követő kodifikáció kezdeti szakaszában Nagy Ferenc a büntethetőségi akadályok szabályozását trichotóm rendszerben képzelte el.[2]
1. A cselekmény bűncselekményi jellegét kiküszöbölő büntethetőséget kizáró okok,
2. az elkövetett cselekmény bűncselekményi jellegét érintetlenül hagyó büntethetőséget megszüntető okok,
3. a bűncselekményi jelleget ugyancsak nem kizáró, a büntethetőséget és a büntetőeljárást egyaránt akadályozó okok.[3]
A felelősségre vonás akadályainak rendszerét tekintve a fentitől eltérő, de szintén trichotóm felépítést vázolt fel Wiener A. Imre.[4] E szerint a büntethetőségi akadályok a következő alegységekbe sűrítendőek:
1. a cselekmény büntetendőségét-,
2. a személy büntethetőségét-,
3. a büntetőeljárás megindítását akadályozó körülmények.
A jelenleg kidolgozás alatt álló új Btk. esetében több hivatalos szövegtervezet is napvilágot látott. Ezek az alábbiak, időrendi sorrendben.
I.
Az első szövegszerű elképzelések szerint a törvényi megfogalmazás a következő lenne:
25.§. (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely személyek, javak vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges és azzal arányos.
(2) A testi épséget fenyegető támadás elhárítása során az arányosság értékelésekor a támadás lehetséges távoli következményét is figyelembe kell venni.
(3) Nem büntethető, aki az elhárítás mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni.
(4) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozta az elhárítás szükséges és arányos mértékének felismerésében.[5]
A jogos védelmi helyzetben lévő személy arányos védekezésének törvényi szintre emelt megkövetelése formális értelemben megszüntetheti ugyan az eddigi contra legem jogértelemezést, de szembefeszülő jogi tárgyak esetleges heterogenitásából eredő problémán (reltivitás) tartalmi szempontból semmit sem változtat. (A (2) bekezdésbe beépített „támadó viseli a kockázatot” tétel csak helyeselhető, bár nem találom elvi indokát annak, hogy ez milyen alapon szűkítendő csupán a testi épséget fenyegető támadásokra.)
Ha a megalkotandó új Btk. alapjául szolgáló büntetőpolitikai célkitűzések szerint is a védekező pozicíóját kellene erősíteni[6], akkor szembe kellene nézni az arányosság megkövetelése mögött meghúzodó ellentmondásokkal.
Az objektíve arányos védekezés elvárása, nem hogy erősíti, inkább gyengíti, ellehetetleníti a jogos védelmi helyzetben lévő személy védekezési lehetőségét.
A közvetlen személy elleni erőszakkal, vagy fenyegetéssel nem járó vagyon elleni támadások leggyakoribb, és legtöbbször egyetlen elhárítási módja testi épség elleni elhárító magatartásban nyilvánul meg. A védekezés támadással szembeni objektív arányosságának megkövetelése, az egymással szemben álló különnemű jogi tárgyakra tekintettel fogalmi képtelenség.
Ha mégis ezt a követelményt támasztjuk, ez önkényes, kiszámíthatatlan jogalkalmazáshoz vezet.
Ez a törvényi szintre emelendő, a joggyakorlatból származó „megoldás” a védekezés határait csak látszólag jelöli ki objektív mérce alapján, mivel a jogalkalmazó az összemérhetelenség folytán csak tetszőlegesen minősíthet valamely elhárító magatartást a vagyon elleni támadáshoz mérten „objektíve” arányosnak.
Az olyan törvényi szabályozás, amely fogalmi meghatározásából fakadóan kiszámíthatalan joggyakorlati megoldásokhoz vezethet – amellett, hogy a jogbiztonság sérelmén keresztül az alkotmányos büntetőjog követelményét sérti - nem, vagy csak véletlenszerűen szolgálhatja a védelmi pozicíóban lévő érdekeit.
Ha a védekező kezét az „objektív arányossággal” összekötözzük, miután fogalma sincs róla – mert elvileg fogalma sem lehet róla -, hogy meddig terjedhet a jogos védekezése határa, a felelősségre vonástól való megalapozott félelmében eltűri az ő vagy más sérelmére véghez vitt vagyon elleni támadást, és ezzel másodlagosan növeli a jogtalan támadó „önbizalmát”, későbbi bűnelkövetési lehetőségeit.
Mindezekre tekintettel, úgy gondolom, hogy a felvázolt probléma döntően jogalkalmazásbeli és nem jogalkotásbeli, kodifikációs kérdéseket vet fel.
Álláspontom szerint, a jogos védelem hatályos szabályozásából kiindulva, annak határait a joggyakorlatnak kell megrajzolnia a támadás elhárítás szükségessége, az elhárítási célzat, a védelmi szándék megkövetelésén keresztül.
II.
A második szövegtervezet 2006. októberében született.[7] A jogos védelmet a büntetőjogi felelősséget kizáró és korlátozó okok között helyezi el.
24.§. (1) Nem büntetendő, akinek a cselekménye a saját, illetőleg más személye vagy javai ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni.
(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében.
Dogmatikai szempontból csak helyeselhető, hogy a jogalkotó él a terminológiai különbségtétel adta kifejezési lehetőséggel, és a cselekmény jogellenességét kizáró jogos védelem esetében a büntetendőség, - míg az alanyi oldalon a büntethetőséget kizáró (2) bekezdés szabályozásánál az elkövető büntethetőségének - kizártságáról rendelkezik.
A büntetendőség – büntethetőség dichotómiájának e helyen történő tételes jogi megjelenítése más szempontból is világos helyzetet teremt.
Nincs kétségünk afelől, az (1) bekezdés szerinti magatartásból hiányzik a jogellenesség, míg a (2) bekezdés esetében a cselekmény büntetendő, azaz jogellenes, így azzal szemben a jogos védelem is megnyílhat.
A fenti fogalmi distinkció hazai jogirodalomba történő bevezetése Wiener A. Imre nevéhez fűződik.[8] Wiener definíciója alapján a bűncselekmény didaktikai meghatározása szerint, a bűncselekmény büntetendő cselekmény, amelynek az elkövetője büntethető. Büntetendő cselekmény alatt a jogtárgyat sértő vagy veszélyeztető diszpozíciószerű magatartást érti. Ebben a fogalmi rendszerben a büntetőjogi felelősségrevonás feltételeit az objektív és szubjektív tényállási elemek írják le. A felelősség alapja a pozítiv objektív és szubjektív elemek megléte mellett, a negatív feltételek fennállásának hiánya. Elsősorban a pozítiv feltételekt kell megvizsgálni, ha ezek fennállnak, akkor következhet a negatív kritériumok ellenőrzése.
A negatív feltételek között tárgyalja a büntetendőséget kizáró objektív körülményeket.[9] A büntetendőséget kizáró objektív körülmények, olyan kritériumok, amelyek megvalósulása esetén minden elkövetőre nézve kizárt a bűncselekmény megvalósulása.
Ezzel szemben a büntethetőséget kizáró okok személyre szólóak, elkövetőnként vizsgálandóak.
Helyénvaló a tárgyi és alanyi ismérvek ilyen éles megkülönböztetése. Garanciális – dogmatikai, és módszerbeli szempontból is ez tűnik járható útnak.
Az ítélkező bíró a vád tárgyává tett cselekmény megítélése során is a tárgyi (objektív) ismérvektől halad az alanyi (szubjektív) ismérvek felé.
A cselekmény büntetendősége, és az elkövető büntethetősége közötti különbségtételnek más szempontból is lehetnek előnyei. Ez a felosztás megkönnyítheti a fogalmi rendszer terminológiájának idegen nyelvre való átültetését. Erre hívta fel a figyelmet Györgyi Kálmán.[10] Az „Unrechtsausschluss” (a jogtalanság kizárása) és a „Schuldausschluss” (a bűnösség kizárása) szerepel a német büntetőjogban, ahol az Unrecht a tilalmazott magatartások körét jelöli ki, míg a Schuld a bűnösség miatti büntetést érdemlőséget fejezi ki. Ebben a fogalmi rendszerben a megfelelő életkor és a normális elememűködés a Schuld előfeltételeként szerepel. Györgyi Kálmán értelmezése szerint a büntetendőség kategóriája lehetővé teszi a mérlegelést, pl.: a jogos védelem arányossága tekintetében.
Békés Imre is elfogadhatónak tartja a cselekmény büntetendősége és az elkövető büntethetősége szerinti fogalmi elválasztást pl.: a gyermekkor mint abszolút büntethetőséget kizáró ok tekintetében.[11] Figyelemre méltó, hogy Békés Imre álláspontja is a jogos védelem szabályozását körülölelő, múlt rendszerhez tapadó felfogás és joggyakorlat kritikáját tükrözi, amelyben, ha nem is univerzális igénnyel de megjelenik az arányossági kritérium eltörlésének szükségessége is.
Békés szerint ugyanis a jogos védelemnek a szocialista állam védelmi igéretét hordozó felfogása és szabályozása a jelenlegi viszonyok között kiszolgáltatottá teszi az állampolgárt.[12] Javasolta, hogy az új Btk. engedjen tágabb körű büntetlenséget a védekezőnek oly módon, hogy személy elleni (élet, testi épség, nemi függetlenség sértésére irányuló) támadásoknál eltörölnék az arányosság kritériumát, ez a változtatás azonban csak az önvédelem esetére vonatkozna. Ehhez kapcsolódóan a személy elleni támadás fogalmát értelmező rendelkezés tartalmazná, és e fogalomba az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények (rablás, kifosztás, zsarolás, jármű önkényes elvételének erőszakos esetei) is beletartoznának.
A változtatás indoka szerinte az, hogy minden személy elleni támadás jelentős, quasi praeterintencionális sérelem lehetőségét hordozza magában (pl.: egy egyszerű ütés következtében is könnyen bekövetkezhet a halál, maradandó fogyatékosság, vagy súlyos egészségromlás).
Arra is kitért, ha a kodifikáció során a fentieket nem lehet keresztülvinni és kompromisszimut kell kötni, akkor olyan szabályozást javasolna, ahol a jogos védelmet kizáró okot jelentene a feltűnően és nyilvánvalóan aránytalan védekezés.
A jelenleg hatályos törvényhez képest változást jelent, hogy a közérdek védelmében való jogszerű védekezés lehetősége kimaradt a tervezetből. Ennek nem látom elvi indokát, ugyanis számos esetben a jogtalan támadás konkrét sértett hiányában irányulhat közvetlenül a közrend (közérdek) ellen, ekkor feltétlenül indokolt az elhárító cselekmény jogellenességének kimondása. Ilyen jogtalan támadások a gyakorlatban leginkább a garázdaság alap-, vagy minősített esetét megvalósító azon cselekemények, amelyekkel alaki halmazatban nem valósul meg vagyon elleni-, vagy testi épség elleni bűncselekmény.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2007. számú Büntető jogegységi határozata azt az évtizedekre visszanyuló gyakorlatot erősítette meg miszerint a garázdaság csoportosan elkövetettként minősül akkor is, ha a három vagy több személy nem együttesen, egymást támogatva, hanem egymással szemben vesz részt az elkövetésben (BH 1985/299) (A Btk. 271.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minösülő garázdaság bűntette társtetteseinek szándék – és akarat egysége szempontjából csak annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal – szembeni erőszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. Az elkövetők személyes motivációja, indítékai a szándékegység megítélésénel figyelmen kívül marad. 4/2007. BJE II. pont)
A jogegységi határozat a garázdaságot elhárítani, a jogellenes helyzetet megszüntetni szándékozó, jogos védelmi helyzetben lévő személy cselekvési lehetőségét is helyesen, a Btk. 29.§-ban megfogalmazottakra figyelemmel rendezi. Kimondja: a jogtalan támadás ellen jogosan védekező, vagy közérdekből beavatkozó, illeteve a rend helyreállítása érdekében cselekvő személy nyilvánvalóan nem vonható a garázdaságot megvalósító csoport fogalma alá, mert nem a köznyugalom ellen fejti ki tevékenységét.
A fentiek helyes értelmezéséből az is következik, hogy egy garázdaságot kimerítő cselekménnyel szemben jogszerű a védelmi cselekmény, ha az a közérdek elleni jogellenes támadás felszámolására irányuló szándékkal történik. Ilyen esetekben a szétválasztási szándékkal közbeavatkozó, a közrendet helyreállítani kívánó jogszerűen fellépő személy szükségszerűen testi épség elleni, személyi szabadság elleni magatartást fejt ki.
A fenti jogegységi határozat alapjául szolgáló joggyakorlattal, életbeli helyzetek sokaságával nem néz szembe sem Nagy Ferenc[13] sem a kodifikációs tervezet[14], amikor a közérdek, mint védendő jogi tárgy elvetése mellett foglal állást. A 4/2007. BJE, valamint az alapul fekvő bírói gyakorlat a puszta létével mond ellent Nagy Ferenc elvárásának, miszerint a közérdek fogalma a jogos védelem definíciójából elvetendő, “előfordulhatatlanságára tekintettel”.
Örvendetes, hogy az elöző tervezethez képest az arányosság fogalma már nem ismérve a jogos védelemnek, nyílvánvalóan üzenetértékű, tudatos jogalkotói elképzelés megnyilvánulásaként.
Szintén helyeselhető, hogy a (2) és (3) bekezdés rendelkezései – a fent írt dogmatikai formaváltás mellett – tartalmilag megörzik a ma hatályos szöveg szabályait.
III.
Ahogy haladunk előre az időben, egyre rövidebb szövegtervezetek kerülnek az utunkba. A harmadik megfogalmazás szerint:
24.§. (1) Nem büntetendő, akinek a cselekeménye, a saját valamint más személye vagy javai ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás arányos mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.[15]
A Tervezet indokolása szerint büntetőpolitikai kiindulópont, hogy a jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselni. A hatályos rendelkezéssel, és a második szövegtervezettel szemben a (2) bekezdésben foglaltak szélesebb védekezési lehetőséget biztosít a megtámadottnak, mert a büntethetőség kizárásához nem kívánja meg, hogy a megtámadott képtelen legyen felismerni az elhárítás arányos mértékét.[16]
A jelenleg hatályos német kódex (StGB.)[17] sem differenciál az arányosságbeli túllépés esetén a beszámítási képességet kizáró és korlátozó tényezők között. A jogos védelmi helyzetben cselekvő személy pozícióját erősítve, egységesen büntethetetlennek nyilvánítja azon elhárító magatartásokat amelyek az elhárítás szükséges mértékét a támadás által kiváltott félelem, zavarodottság vagy ijedtség folytán lépték túl.
Ez a megoldás számol azzal a körülménnyel, hogy egy előre fel nem mérhető jogtalan támadás által kiváltott pszichés állapotban lévő személy, védekező magatartásának utólagos megítélése során kevés esély van a tudatszűkület fokozatainak megállapítására, és ez semmiképpen sem eshet a jogosan védekező terhére.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy veszélyeket is magában hordoz a fenti szabályozás. Nem lehet előre kiszámítani, hogy a joggyakorlat mit fog kezdeni azokkal az esetekkel, amikor jogtalan támadás okozta, viszonylag csekélyebb súlyú pszichés hatás alatt jelentősebb arányosságbeli túllépés kerül megállapításra. Ilyen helyzetekben a bíró két rossz megoldás közül választhat, vagy elveti a jogos védelmet vagy nem rendeltetésének megfelelően alkalmazza.
IV.
A sokáig utolsónak tekintett normaszöveg-tervezet[18] esetében a jogalkotó meghatározta a hatálybalépés tervezett időpontját is. Számolva azzal a körülménnyel, hogy a Btk. Különös Része 2010. évig nem készíthető el, a tervek szerint 2010. január 1. napján egy új “Btá” fog hatályba lépni[19]. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen új Btk. Általános Rész mellett továbbra is hatályos marad a csak egyes részeiben felülvizsgált jelenleg is hatályos Különös Rész.
Ami a jogos védelmet illeti:
22.§. (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetőleg más személye vagy javai ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból épi túl.
A fenti tervezettel kapcsolatos lényegi észrevételeim, az eggyel korábbi szövegváltozathoz fűzöttekkel azonos tartalmúak, figyelemmel a közel azonos normaszövegre. A büntetendőség – büntethetőség kettősségéből levezethető végső fogalom tisztulásnak lehetünk szemtanúi. A cselekmény büntetendőségét kizáró jogos védelem leírásából (22.§.(1)) a formálisan diszpozicíószerű magatartást tanúsító alany - vélhetően szándékosan – kimaradt. Ez helyeselhető, mivel ez még egyértelműbben fejezi ki, hogy ekkor az “elkövető” személyétől függetlenül hiányzik a cselekmény jogellenessége.
Stiláris szempontból kifogásolható, hogy egy bekezdésen belül kétszer is felbukkan az “illetőleg”.
Vannak helyzetek, amikor az egzakt fogalmazás oltárán a nyelvi sokszínűség, stílus feláldozandó. Ez azonban nem az az eset.
Az “illetőleg” joglogikai jelentéstartalmát tekintve alternáció (vagylagosság) ezért az ezt kifejező “vagy”, “avagy”, “valamint” szóval – mint ahogy ezt a korábbi szövegtervezetben is olvashatjuk – a felesleges szóismétlés elkerülése érdekében helyettesíthető.
V.
A jelenleg[20] hatályos szabályozásban három ponton is jelentős áttörést hozott a 2009. augusztus 9-én hatályba lépett törvény.[21]
E szerint:
A Btk. 29.§.(2) (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.
(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
29/A.§. Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.
Egyfelől: a hatályos jogunk részévé vált a fent már részletesen leírt német szabályozási módszer, amely nem differenciál a jogtalan támadás okozta tudatszűkűlet minőségén belül. A jogellenes támadás által létrejött ijedtség, menthető felindulás egységesen a büntetőjogi felelősség hiányát eredményezi az elhárítás szükséges mértékének túllépésekor.
Másfelől: az új törvény a kitérési kötelezettség deklaratív eltörlésével megszünteti azt az alkotmányellenes helyzetet, amely szerint korábban a Legfelsőbb Bíróság a törvény szövegével ellentétesen, a 15. irányelven keresztül a kitérési kötelezettség előírásával szűkítette a jogos védelem hatókörét.
A fentiekre is figyelemmel csupán látszólag felesleges kimondani – az amúgy is létező főszabályt erősítendő – a menekülési kötelezettség hiányát. Ha ezt nem tette volna meg a jogalkotó, a Legfelsőbb Bíróság e körben contra legem jogértelmezését a bíróságoknak az új rendelkezések hatályba lépése után is követniük kellett volna.
A harmadik változtatás a megelőző jogos védelem törvényi szintű megjelenítése.
Véleményem szerint a védelmi berendezések útján gyakorolható jogos védelemnek nincsenek többlet feltételei a személyesen kifejtett védekezéshez képest. Ezért ezt a kérdést a bírói jogfejlesztésre kellet volna bízni.
Megengedhetetlen, hogy miközben a jogalkotó a jogszerű védekezés határait tágítani kívánta, ténylegesen többlet kritériumokhoz köti a védelmi eszközök révén kifejtett jogos védelmet.
Ezért nem érthető, hogy egy élet ellen irányuló jogtalan támadást védelmi eszköz útján megelőző jogos védelmi magatartás az élet kioltására miért ne lehetne - jogszerűen - alkalmas.
[1] egyetemi adjunktus (PhD) (PPKE JÁK), bíró BKKB
[2] Nagy Ferenc: A büntethetőségi akadályok szabályozása az új büntető törvénykönyvben, különös tekintettel a jogellenességet kizáró okokra (Büntetőjogi Kodifikáció 2001/1., 27-32.o.)
[3] Nagy Ferenc: A büntethetőségi akadályok… im. 26-27.o.
[4] Wiener A. Imre: Elméleti alapok a büntetőtörvény általános része kodifikálásához (MTA Jogtudományi Intézete, Közlemények Nr. 12., Budapest, 2000. 79.o.)
[5]Wiener A. Imre: A Büntető Törvénykönyv Általános Része de lege ferenda (2003. 108.o.)
[6]Wiener (2003.) id. mű uo.; a védelmi helyzetben lévő pozicíójának erősítését Berkes György is alapvető büntetőpolitikai célkitűzésnek tekinti A büntetőjogi felelősség feltételei című tanulmányában (Büntetőjogi Kodifikáció, 2002/3. 27.o.)
[7] Büntetőjogi és Rendészeti Kodifikációs Főosztály IM/BÜNT/2006/446 Budapest, 2006.október
[8] Wiener A. Imre (szerk.): Büntetendőség büntethetőség (1999.), Wiener A. Imre szerzőként: Büntetendőség büntethetőség (felelősségtan) 165-212.o.
[9] Wiener (1999.) im. 169-170.o.
[10] In.: Wiener A. Imre: A Büntető Törvénykönyv Általános Része de lege ferenda, 2003. 101.o.
[11]In.: Wiener A. Imre: A Büntető Törvénykönyv Általános Része de lege ferenda, 2003. 101-102.o.
[12] In.: Wiener (2003.) im. uo.
[13] Nagy Ferenc: A büntethetőségi akadályok…32.o.
[14] Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. 5.o.
[15] Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. Törvénytervezet a Büntető Törvénykönyvről
[16] A következő Tervezet esetében ugyanerre helyezi a hangsúlyt Kondorosi Ferenc is A büntetőjogi jogalkotás feladatai című írásában (Magyar Jog 2007/10. 579.o.)
[17] 32.§. (1) Aki a cselekményt jogos védelmi helyzetben követi el, nem cselekszik jogellenesen.
(2) Jogos védelemnek tekintendő az olyan védekezés, amely szükséges a saját, vagy másokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.
A jogos védelem túllépése
33.§. Nem büntethető az elkövető, ha a jogos védelem határát zavarodottságból, félelemből vagy ijedtségből túllépi.(www.iuscomp.org/gla/statutes/StGB.htm)
[18] Összefoglaló A Büntető Törvénykönyv új Általános Részének Tervezetéhez Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (2008.)
[19] Ebben a formában erre nem került sor.
[20] A kézirat lezárva: 2010. január 15-én.
[21] 2009.évi LXXX. Törvény 4.§ és 5.§-ai