Vértesy László

A biztosítás és jogi környezete az elmúlt években

 

 

 

 

 

 

A tanulmány célja a biztosítási szektor gazdasági és a jogi környezetében bekövetkezett változások, tendenciák bemutatása, valamint elemző értékelése.

A biztosítás nukleusza a kockázat, azaz a kockázat vállalása, még pontosabban a kockázat kezelése (risk management). A kockázat általában valami veszély vagy veszteség esetleges bekövetkezése, illetve ennek tudatos vállalása. Nem tekinthető biztosításszakmailag kockázatnak azt, ami bizonyosan bekövetkezik vagy biztosan nem következik be, így ezekre biztosítást sem köthető.[1] A kockázatokkal kapcsolatban vizsgált társadalmi jelenségek általában a katasztrófavédelem, növényvédelem, egészségvédelem, biztosítás, munkavédelem, pénzügyek, kriminalisztika, politika stb., amelyek jogi szabályozási környezete több-kevesebb részletességgel tárgyalja a kockázat konkrét fajtáit. A biztosítás tartalma a kockázatfelosztással történő biztonságteremtés. A biztosítási tevékenység keretében a biztosító – alapuljon tevékenysége biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági viszonyon – megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás ésszerű ellenértékét (díját), azokból meghatározott pénzalapot (tartalékokat) is képez, és a helytállási kötelezettségének időtartama alatt bekövetkezett biztosítási eseményeknél – kizáró ok hiányában – teljesíti a vállalt kötelezettségeket.

A biztosítási jog – hasonlóan a bank- és tőzsdejoghoz, amelyek a pénzügyi ágazatok jogába tartozó jogterületek[2] – két elkülöníthető, de egymástól el nem választható részre tagolható: biztosítási közjogra és biztosítási magánjogra. A két szemléletmód eltérően kezeli a biztosítást: i) a biztosítási közjog ágazatnak, ágnak, terméknek tekinti, a kockázat(ok)ra illetve a biztosítási szereplők és tevékenységük engedélyezésére, prudens működésére valamint annak ellenőrzésére koncentrál;[3] ezzel ellentétben ii) a biztosítási magánjog központjában a szerződés áll, így a felek közötti jogviszony, jogok és kötelezettségek kerülnek a szabályozás fókuszába.

 

1. A biztosítási szektor általános helyzete

 

 

A biztosítási szektor elemzése és bírálata a díjbevétel alapulvételével történik. Az elmúlt évek jelenségeinek lefolyását az idősor elemző statisztika módszerével vizsgáljuk. Az állapotidősorok ekvidisztansak, mindig az év végi adatokat tartalmazza a mellékletben közölt táblázat. A hazai biztosítási szektor szereplőinek éves kumulált díjbevétele 2000 óta folyamatosan növekszik. A stock-típusú idősor[4] kronologikus átlagos díjbevétele 596,644 milliárd Ft volt, a mediánja 580,737; így tipikus éveknek a 2003 és 2004 mondható. A szórás (σ) 212,27. Ez a magas érték abból adódik, hogy az idősor megközelítőleg exponenciálisan nő. Amennyiben analitikus trendszámítást végzünk és lineáris függvényt illesztünk az idősorra, akkor pontosabb, kiszámíthatóbb értéket kapunk: y = 63,692x + 182,67 esetén R² = 0,9468, tehát szinte tökéletesen illeszkedik (6 %-os az eltérés).

 

A biztosítók kumulált éves díjbevétele milliárd forintban

 

Ezek tükrében inkább érdemes meghatározni az éves növekedés átlagos ütemét (relatív változás; l),[5] amely 2005-ig 12 %, a változás átlagos mértéke (abszolút változás; d) pedig 60 milliárd, ennyivel emelkedett a díjbevétel. 2006-ban kiugró érték tapasztalható, a növekedés is jelentős: 36 %-os (!), 129 milliárd Ft került a szektorba, amely 2007-ben tovább emelkedett mintegy 113 milliárd Ft-tal, bár a növekedés az előző nagy összeg miatt csak 13% volt. Ez megfelel a korábbi átlagos növekedési ütemnek. 2007-ig az éves átlagos növekedés (d) 77,4 milliárd Ft, ennek megfelelően a változás átlagos üteme (l) is magasabb 13 %.

2008 és 2009 a magas díjbevételek ellenére a pénzügyi válság évei voltak, amely a hazai biztosítási szektorban is éreztette kedvezőtlen hatásait, statisztikai kifejezéssel élve véletlen ingadozás, amely az idősor tekintetében nem mutat semmilyen szisztematikusságot.[6] 2008. II. félévtől ugyanis a korábbi években tapasztalt dinamikus díjbevétel-növekedés megszakadt és csökkenés következett be: 2008-ban 40 milliárd Ft, ami 4,5 %-nak felel meg. Ennek ellenére a biztosítók 2008-ban még eredményes gazdálkodási évet zártak, összesített adózott eredményük az előző évi 56,2 milliárd Ft-hoz képest 62,7 milliárdra emelkedett. A pénzügyi válság hatása a 2008. év végi adatokon már mérhető volt, a 2009. első félévin pedig már látványosan megmutatkozott. A félévi összegzés azt mutatta, hogy a díjbevétel 13,33 %-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Érdekesség hogy a két ág eltérő mértékben változott: a life 23 %-kal, a non-life csak 3 %-kal. Ez a keresetek reálértékének csökkenésével, az elhalasztott vásárlásokkal, valamint a megtakarítási kedv mérséklődésével egyaránt magyarázható.

 

A lakosság válságmagatartására jellemező, hogy először az alapvetőnek ítélt létszükségletein túli kiadásait fogja vissza, és ennek okán a biztosítási ráfordítások visszaestek.[7] 2009-ben további 65 milliárd Ft hagyta el a biztosító társaságokat, amely jelentős, mivel ez az érték a korábbi évek fejlődési átlagának felel meg, a magas számok miatt azonban csak 7 % körüli. A biztosítás iránti kereslet kedvezőtlen alakulására jelentős hatással volt a hitelpiac válságkezelési – egyébként természetes – magatartása is. A hitelezési feltételek szigorítása, a kamatok és költségek emelkedése a nem-életbiztosítási (non-life) piacon is éreztetette hatását.

A vállalati finanszírozással összefüggő biztosítások díjbevételei is hasonlóképpen alakultak, mint a kumulált díjbevétel. Az elmúlt 10 évben az általános felelősségbiztosítás, a hitelbiztosítás és a különböző pénzügyi veszteségekre kötött biztosítások fejlődésnek üteme kiegyensúlyozott ütemben változott. A szektor díjbevétele 2000 és 2005 között megnégyszereződött. A banki kondíciók – válság miatti – zord változása visszavetette a hitelbiztosítást és a kezesség ágazatot is (ez utóbbi a felére csökkent 1,36-ról 0,78 milliárd Ft-ra), valamint a hitelfedezeti jellegű megoldásokat (különösen a life-termékek esetében). A helyzetet tovább nehezítette, hogy ezek a piaci jelenségek a pénzügyi szolgáltató szféra iránti bizalomvesztéssel is párosultak. A jogvédelmi biztosítás később startolt, csak 2002-től kezdődik a növekedés de öt év alatt ugyanazt az ütemet mutatatta, mint az előbbiek. Sőt érdemes felhívni a figyelmet, hogy a kutatási témával szorosan összefüggő ágazatok közül a jogvédelmi és a felelősségbiztosítás mutatott a válság ellenére is töretlen növekedést. Ez talán azzal a magyar per- és jogkultúrára olyannyira jellemző mondással magyarázható: Fiat iustitia et pereat mundus – Legyen igazság, pusztuljon bár a világ![8] A növekedés hátterében a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság is közre játszott. A különböző pénzügyi veszteségek ágazat azért nem emelkedett, mert a biztosító társaságok számára már nem lett volna nyereséges, kifizetődő a foglalkoztatással összefüggő kockázatok, az elégtelen jövedelem, a nyereségkiesés, a folyó és előre nem látható üzleti mellék- és többletköltségek, az értékvesztés, a közvetett kereskedelmi veszteségek, és a pénzügyi veszteségek biztosítása. A kezesség és garancia biztosítás alakulása mutatja a legfurcsább képet. 2001 és 2002 a növekedés 68%, azonban 2003-ban szinte ugyanennyivel csökkent is a díjbevétel. Hasonló hullámzás tapasztalható 2006-2008 között.

 

Mindezek tükrében az 2010-es év nagyjából a 2008-as helyzetből indult. Ennek ellenére a hazai biztosítási piac és a biztosítók is egyaránt válságállónak bizonyultak. A dinamizált értékesítési csatornák mára pótolták a kiesett díjbevételeket, a termék innováció azonban most is a biztosítók gyors reagálását dicséri. A hazai biztosítók feltűnő gyorsasággal vezették be a piacra – az eddig ismeretlen – munkanélküliségi kockázatot kezelő termékeiket. A szektor tőkefeltöltöttsége 215 %-os. Az előrejelzések szerint a konszolidáció éveit követően a piac újbóli, látványos növekedésére lehet számítani. Erre további garancia lehet – többek között – hogy az EU tagországaiban az egy főre eső éves biztosítási díj mintegy 2200 €, míg hazánkban ez az összeg ma még mindössze 315 €.

 

2. A biztosítási közjog

 

A biztosítási közjog alapvetően két részre tagolható az egyik a 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről (Bit.) és a 2007. évi CXXXV. törvény a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről; a másik terület a kapcsolódó jogszabályok, különös tekintettel az adó törvényekre, illetve a gépjármű felelősség biztosításra.

 

2.1. A biztosítási törvény

 

A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lépett hatályba: 2004. május 1-én. Azóta az elmúlt évek jogalkotása a Bit. rendelkezésit is érintette, legkiemelkedőbb ezek közül a 2007. évi L. törvény.

 

A 2007-es módosítás hatálybalépésével emelkedtek a szavatoló tőke és a minimális biztonsági tőke követelmények is. A Bit. így már €-ban határozta meg a minimális biztonsági tőkeszükségleteket, amely az életbiztosító és a felelősségbiztosítást is művelő non-life biztosító részvénytársaságok esetében 3 200 000 €, illetőleg 2 200 000 € a felelősségbiztosítást nem művelő non-life biztosító részvénytársaságok számára.[9] A tőkekövetelmény „forintosítása” úgy történik, hogy az előző év első tíz hónapjára vonatkozó, az MNB által közzétett hivatalos napi devizaárfolyamaiból számított átlagárfolyamot kellet meghatározni a társaságoknak és ezt kell figyelembe venniük a forintban számított töke követelmények kiszámításakor. Az így kiszámított tőke követelménnyel kell rendelkezniük a társaságoknak a következő naptári év folyamán. Első alkalommal a biztosítóknak 2008. január 1-től kellett teljesíteniük a megnövekedett tőkefeltételeket. Ugyancsak 2008-tól a független biztosításközvetítők szakmai felelősségbiztosításának minimum értékeit euróban rögzíti a törvény, hasonlóan a biztosítók szavatoló tőke követelményeihez. A hatályos törvény már magasabb értékeket ír elő a minimális biztonsági tőke tekintetében: i) az életbiztosítási ág esetén 3 500 000 €, ii) a nem életbiztosítási ág esetén 2 300 000 euró, azonban egyes ágazatok[10] esetében 3 500 000 €, iii) viszontbiztosítási tevékenységet végző nem életbiztosító esetén 3 200 000 euró, de egyes ágazatok[11] művelésére vonatkozó engedéllyel rendelkező viszontbiztosítási tevékenységet végző nem életbiztosító esetén 3 500 000 €.

A gazdasági válság – a bank szektor prudens követelményének ellentétben – nem érintette a biztosítók szolvens működésének szigorítását. A Szolvencia II. alapján tevékenykednek továbbra is.[12] Solvency III-ről még kósza híreket sem lehet olvasni, szemben a teljesen kidolgozott Basel III. csomag CRD I-IV. uniós irányelveivel.[13]

 

2008. december végén (2008. évi CIII. törvény) – a MÁV biztosító csődjének kapcsán – módosultak az egyesület működésére vonatkozó szabályok (pótbefizetés, szolgáltatás-csökkentés, PSZÁF hatásköre), illetve a biztosító részvénytársaságban történő részesedésszerzés szabályai, valamint pontosítások történtek a biztosítók felszámolási és végelszámolási szabályaiban.

 

A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény ugyancsak módosította a Biztosítási törvényt. A legfontosabb változást az jelentette, hogy amennyiben a biztosító a tőke megóvására, illetve a hozamra vonatkozóan garanciát vállal, akkor a tőkére, illetve a hozamra vonatkozó garanciát a biztosító köteles bankgaranciával biztosítani. A törvénymódosítás indoka az volt, hogy a befektetési vállalkozások termékeire, illetve a biztosító unit-linked típusú (befektetési)termékeire ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. Az azonos szabályozást sikerült megvalósítania a jogalkotónak, azonban az előírt bankgarancia számos problémát vetett fel. Ezt a szabályt módosította a 2008. évi XV. törvény 3. §-a, amely szerint a törvény által megkövetelt garanciát biztosító, illetve viszontbiztosító is nyújthatja.

A szakma szerette volna a derivatív pénzügyi instrumentumok alkalmazását elősegíteni, azonban az erre irányuló 2007-es MABISZ kezdeményezés nem vezetett eredményre, az akkori pénzügyi tárca, valamint a Felügyelet is ellenállt a javaslatnak.[14]

2008. január 1-től változott a biztosítók által térítendő személyi sérüléses károk felső határa: a biztosító, illetve a Kártalanítási Számla kezelője egy biztosítási esemény vonatkozásában személyi sérülés miatti károk esetén káreseményenként legfeljebb 1500 millió Ft összeghatárig köteles helytállni, függetlenül a károsultak számától. Dologi károk esetén a káreseményenkénti 500 millió Ft-os összeghatár nem változott.

 

A biztosításközvetítők képzési követelményeinek szigorítása is 2007-ben kezdődött. Az egyeztetések eredményeként a 24 hónapos felmentés (türelmi idő) 2008. június 30-ig még hatályban maradhatott, és csak ezt követően érvényesült az a szabály, hogy a közvetítőnek már a regisztrációhoz is rendelkeznie kell az előírt képesítéssel – tehát a korábbi középfokú végzettség már nem elegendő – és hatósági vizsgával. A törvény tehát pontosította a biztosításközvetítők fogalmát, illetve bizonyos területeken a közvetítők nyilvántartási, illetve képzési kötelezettségét. A biztosításközvetítők által az ügyfeleknek adott tájékoztatási előírásokat is kiegészítették. A pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi CIII. törvény értelmében a biztosításközvetítők hatósági vizsgájával kapcsolatos módosítások átkerültek a törvénybe. Ezzel párhuzamosan ugyancsak december végén lépett hatályba a biztosításközvetítők hatósági képzésére és vizsgáztatására vonatkozó PM rendelet módosítása. A hatósági vizsga követelmény- és vizsgarendszerét a szakma dolgozta ki együttműködve a vizsgáztatásért felelős PSZÁF-el, és a FBAMSZ és a MABIOSZ, valamint a Brókernet és a BOI szakértőivel.

 

A nemi diszkriminációval kapcsolatos irányelv által lehetővé tett opciós lehetőség 2007-ben bekerült a magyar jogrendszerbe. Ennek alapján – hasonlóan az Európai Unió legtöbb országához – a magyar biztosítók továbbra is alkalmazhatják a nemi hovatartozást díjalakító tényezőként, amennyiben rendelkeznek azt ezt megalapozó statisztikákkal, és ezeket nyilvánosságra is hozzák.[15] A terhesség és az anyaság azonban 2007. december 13. után már nem befolyásolhatja a biztosítási díjakat.[16]

 

2007. október 1-től hatályba lépett a felügyeleti díjak számításának új rendszere. Az új felügyeleti díjrendszer kiterjesztette a díjfizetési kötelezettséget a függő biztosításközvetítőkre is, amelynek mértéke évi 50 000 Ft. Az egyéni vállalkozó ügynökök továbbra is mentesültek a felügyeleti díj fizetése alól. 2008-ban bevezették a felügyeleti eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakat. Ennek pénzügyi kihatását nem lehetett még akkor ismerni, mivel a díj konkrét mértékét meghatározó rendelet csak később jelent meg.

 

A felügyeleti rendszer is változott. Európai Uniós szinten frankfurti központtal, az Európai Központi Bank elnökének vezetésével és a központi bankok európai rendszerének alárendelten létrejön az Európai Rendszerkockázati Tanács (ERT), amelynek feladata a pénzügyi rendszer egészét érintő kockázatok folyamatos nyomon követése és elemzése lesz. Az ERT célja, hogy időben felhívja a figyelmet a veszélyes jelenségekre, és szükség esetén ajánlásokkal forduljon a tagállamok szakhatóságaihoz. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság korábbi javaslatai értelmében három új hatóság létrehozásával próbálna európai szintű, de nem egységes banki, biztosítási és értékpapír-piaci felügyeletet létrehozni. Az új testületeket a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER – ESFS: European System of Financial Supervisors) fogja egybe.[17] A három új szerv javaslatokat dolgozhat ki a felügyeleti tevékenység szabványosítására, a szabályoknak a tagállamok közötti konzisztens alkalmazásának garantálására, bizonyos technikai standardokra. Feladatuk lesz a nemzeti pénzügyi felügyeletek közötti információcsere kereteinek kialakítása és a közösségi szabályok következetes alkalmazásának szavatolása.

A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének hatékonyabbá tételéhez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXLVIII. törvény értelmében 2010-től a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) felépítése és jogköre is módosult. A szervezetet a korábbi kormányhivatali státuszból autonóm, az Országgyűlés felügyelete alá tartozó közigazgatási szervvé alakították. Szintén ez a törvény hozta létre a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot, amely a Felügyelet munkáját segítő testület. A Tanács a pénzügyi stabilitási célok érdekében folyamatosan értékeli a pénz-, tőke-, biztosítási és pénztári piac stabilitását, szükség esetén javaslatot tesz a Kormánynak jogszabály megalkotására vagy törvényalkotás kezdeményezésére, illetve a Kormány tagjának jogszabály megalkotására.

 

2.2. Egyéb jogszabályok

 

Az egyéb jogszabályi változások különösen az adózás és a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás területét érintik.

A 2007-es adóváltozások tovább csökkenték az életbiztosítási személyi jövedelemadó kedvezmények igénybevehetőségének felső jövedelemhatárát, az új korlát 3,4 millió Ft lett. A Szja rendszerében a 2009-ig hatályos szabály szerint az összevont adóalap adója meghatározott – jövedelemhatárhoz kötötten –, 100 000 Ft keretben hétféle jogcímen volt csökkenthető,[18] az egyes jogcímekhez tartozó külön részletszabályokkal és korlátokkal. A 2009. január 1-től hatályos törvény ezekre a korlátozás alá vont kedvezményekre egyszerűbben kezelhető összevont szabályt alkalmazott. A kedvezményekre jogosító igazolt jövedelem-felhasználások összegéből összevont kedvezményalapot kell képezni és legfeljebb ennek az összevont kedvezményalapnak a 30 %-ával lehet az összevont adóalap adóját csökkenteni legfeljebb 100 ezer Ft-nyi összeggel.

2006. szeptember 1-től változott meg a kamatadó mértéke. A legalább 10 éves tartamú életbiztosítások és a legalább 3 éves tartamú nyugdíjbiztosítások szolgáltatása továbbra is kamatadómentes maradt, így – különösen a befektetéssel kombinált – életbiztosítás, mint hosszú távú megtakarítás, tovább növelte adóelőnyét a „hagyományos” megtakarítási formákkal szemben.[19] A 2006. augusztus 31. előtt megkötött befektetési életbiztosítások mentesek maradtak az új közteher alól.

Az akkori szigorító kormánylépések között szerepelt, hogy a banki különadót a biztosítókra is ki kell terjeszteni biztosítási különadó formájában, ez a lépés azonban – a szakma tiltakozása és érvei miatt – elmaradt. Ugyanakkor 2010-ben újra előkerült a kérdés. A biztosítók kétharmada veszteséges lehet 2010-ben. Több cég eredménye a „különadó” miatt fordul át mínuszba. A korrigált díjbevétel alapján kivetett adó túlzott mértékű, amelyet a társaságok egy része újabb költségcsökkentési intézkedésekkel sem lesz képes kigazdálkodni. 38 milliárd forinttal, azaz 85%-kal növeli meg a biztosítási szektor befizetéseit a különadó.[20]

2007. év végén módosult viszont az általános forgalmi adóról szóló törvény, ami több vonatkozásban is hátrányosan érinti a biztosítók tevékenységét, különösen a kiszervezett tevékenységek esetében. A biztosítási szolgáltatások továbbra is tárgyi adómentesek maradtak ugyan, azonban csak a teljes szolgáltatás nyújtása adómentes, a résztevékenységekre a mentesség már nem vonatkozik, kivéve a biztosításközvetítői szolgáltatásokat, amelyeket a törvény külön nevesíti. Kedvezőtlen változást jelentett az ún. fordított adózás bevezetése is. Ezt a problémát megoldotta a törvény 2009. évi módosítása. Az érdekképviseletek nyomására módosították a törvényt; a fordított adózás köréből kikerült több, a biztosítói kárrendezést is érintő tevékenység.

 

A biztosítási törvény 2007-es módosulásával (2007. évi L. törvény) egyidejűleg változott a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításokat szabályozó 134/2007. (VI.13.) Korm. rendelet is. A módosítás elsődleges indokát az 5. számú EU gépjármű biztosítási irányelv átültetési kötelezettsége jelentette.[21] Itt érdemes kiemelni, hogy az ún. CASCO biztosítás vagyonbiztosítás, a biztosítási esemény a gépjárművek károsodása,[22] míg a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás (KGFB) célja, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse a biztosítottat[23] olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást kínáló egyesületeknek a részvénytársaságok számára előírt minimális biztonsági tőke 75 %-ával kell rendelkezniük. 2008 februárjában a PM államtitkárával egyeztetve ígéretet kapott a biztosítási szakma a gépjármű-felelősségbiztosítási kormányrendelet megreformálására. A minisztérium a törvényi szintű szabályozást preferálta egy öt párti megállapodás alapján, amellyel a MABISZ nem értett egyet, mert megfelelőnek tartotta a kormányrendeleti szintű szabályozást. Az országgyűlés a 2009. június 8-i ülésén fogadta el a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvényt. Az új szabályozás részletesebben rendezi a jogterületet, de az eddigi rendszeren alapvetően nem változtat, azonban – sajnálatosan – nem tartalmazza a gépjármű-felelősségbiztosítás általános feltételeit. Garanciális szabály, hogy a biztosító a meghirdetett díjait év közben nem változtathatja meg. A jogszabály legfontosabb jellemzői:[24]

– A szerződéskötés kötelezettje a forgalmi engedélybe bejegyzett üzembentartó, ennek hiányában a tulajdonos.

– Megmarad az ajánlatelfogadási kötelezettség, viszont új elemként megjelenik a „klasszikus biztosítási ajánlat” intézménye a 15 napos ajánlat elbírálási, visszautasítási határidővel.

– A biztosítók évente egyszer hirdethetnek díjat, megmarad tehát a jelenlegi rendszer a két országos napilapban történő megjelenítést illetően is, a meghirdetett díj év közben nem változtatható.

– Fontos változás, hogy a biztosítók a gépjármű forgalomból történő kivonásáról, forgalomba helyezéséről, a tulajdonjogot érintő változásokról, az üzembentartói jog bejegyzéséről és változásáról a központi nyilvántartóból automatikusan értesülnek.

– A limit a személyi sérüléses károknál 1500 millió Ft-ról 1600 millió Ft-ra emelkedik.

– A biztosítási időszak első napja a kockázatviselés kezdete. A következő évfordulót megelőző 50 napig tájékoztatja a biztosító az ügyfelet a következő időszakra várható díjról.

– A biztosító kockázatviselése (a biztosítási fedezet) a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában, illetve az üzembentartó bejegyzésének járműnyilvántartásban szereplő időpontjában kezdődik.

– A szerződés felszólítás hiányában az esedékességtől számított 30. napon, felszólítás esetén a 60. napon szűnik meg. A biztosító a szerződés díj nemfizetéssel történő megszűnéséről az üzembentartót 15 napon belül igazolható módon értesíteni köteles.

– Az elmaradt díjat, amelyet a törvény „fedezetlenségi díjnak” keresztelt el, a szerződést megkötő biztosító köteles beszedni egységes, a MABISZ által egy évre előre meghirdetett tarifával.

– A biztosítóknak központi kártörténeti nyilvántartási rendszert kell létrehozniuk és üzemeltetniük.

– Módosító javaslattal kerül be a törvénybe a fizetésképtelenné vált biztosítók kötelezettségeinek teljesítésére létrehozott garancia alap létrehozása, amelyhez a biztosítási szakmának évi 1%-nyi díjbevétellel kell hozzájárulniuk mindaddig, amíg az alapban az éves bevétel 6%-ának megfelelő forrás nem áll rendelkezésre. A biztosítók konkrét hozzájárulása várhatóan a járművek darabszámával és az egyes járműkategóriák „kockázatosságával” lesz arányos.

 

3. A biztosítási magánjog

 

A biztosítási magánjog a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben (továbbiakban Ptk.) található. Az új Polgári Törvénykönyv is hasonlóan rendezi a biztosítási szerződést azonban alapvetően változtatja meg az elmúlt ötven év gyakorlatát.

 

 

3.1. A Polgári Törvénykönyv

 

A Polgári Törvénykönyv XLV. fejezete rendelkezik a biztosításról. Az elmúlt években ez a rész érdemben nem változott, így csak a fontosabb rendelkezéseket tárgyaljuk. Először a közös szabályokat rendezi, majd nevesíti a vagyon-, a felelősség-, az élet- és a balesetbiztosítást. Természetesen a biztosítási piacon ezen kívül más biztosítások is létrejöhetnek, illetve az egyes elemek keveredhetnek akár egy szerződésen belül is, mivel a Ptk. 200. § (1) bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, továbbá a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

 

A törvény 536. §. (1) bekezdése szerint a biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. A szerződés keretében a biztosítónak, mint fő kötelezettnek kettős helytállási kötelezettsége van. A biztosítónak az általában blankettaszerűen megfogalmazott általános szerződési feltételekben nemcsak a biztosítási eseményt, hanem a biztosítási feltételeket is egyértelműen kell megfogalmaznia. A biztosítási szerződések értelmezésére is a Ptk. 207. §-ában rögzített alapelv az irányadó, a melynek lényege az, hogy a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazását a törvény tiltja.[25] A biztosítási szerződés főszabályként írásban jön létre.[26] Amennyiben jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. Tekintettel arra, hogy a Ptk. röviden definiálja a biztosítási szerződés fogalmát, ezért a Bit. idevonatkozó, 96. § (1) bekezdését is figyelembe kell venni, amely a biztosítási termék minimális tartalmi követelményeit rendezi. A biztosítónak a szerződés hatálybalépésétől helytállási (præstare) kötelezettsége keletkezik, majd a biztosítási esemény bekövetkezésekor ez a kötelezettség szolgáltatási (dare) kötelezettséggé változik.

A biztosítási szerződés olyan jogviszonyt is keletkeztethet, amelynek akár négy, vagy több alanya is lehet: a biztosító, a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett, mivel az érintettek száma tovább gyarapodhat a károsult(ak), a kárért felelős(ök) és a károkozó(k) személyével. A (magán) biztosító olyan szervezet, amely kifejezetten ebből a célból jött létre és részvénytársasági, szövetkezeti, illetőleg egyesületi formában működhet.[27] A biztosító egyesület kizárólag tagjaival létesíthet biztosítási jogviszonyt. A Ptk. fenti definíciója szerint – összhangban a Bit-tel – magán személy csak kivételesen állhat a biztosító oldalon.

A szerződő fél az, aki a biztosítóval a szerződést megköti, tehát lehet maga a biztosított is, ebben az esetben saját vagyonára, személyére köti a biztosítási szerződést. A szerződő fél fő kötelezettsége a szerződésben foglalt esedékesség szerint a biztosítási díj fizetése. A biztosított az, akinek vagyontárgyát, vagy személyét ért károsodás minősül biztosítási eseménynek és váltja ki a biztosító szolgáltatási kötelezettségét. A kedvezményezett az, aki a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító által teljesítendő szolgáltatást, a hazai biztosítói gyakorlat szerint általában pénzösszeget, azaz a biztosítási összeget kapja. A károkozó személye problematikus, általában a biztosító kerül majd vele később kapcsolatba, a megtérítési igény érvényesítésekor. Azonban a felelősségbiztosítás keretében biztosítási eseménynek minősülő károkozás esetén nem a tényleges károkozó, hanem a biztosító teljesít a kötelezett helyett. Ebben a különleges biztosítási jogviszonyban jelentkezik a károsult, aki igényét a károkozó helyett a helytállni köteles biztosítóval szemben – a törvény rendelkezéseitől eltérő biztosítási szabályzatok szerint – akár közvetlenül is érvényesítheti. A felelősségbiztosítás biztosítottja a kárért felelős személy, akinek az őt terhelő kártérítést meg kell fizetnie.

 

A megfelelő tájékoztatás szerepe nagyon fontos, mivel ezen alapul a biztosító kockázatviselése, illetve gazdasági szempontból a díjszabása. A Ptk. generál klauzulái körében rögzített jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelő (bona fides), kölcsönösen együttműködve történő eljárás, valamint az 540. § (1) szerint, a biztosított a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie kellett.[28]

A biztosítási szerződés visszterhes, a szolgáltatás ellenértéke a biztosítási díj, amelynek megfizetése a szerződő fél kötelezettsége. Az első díja a szerződés létrejöttekor, minden későbbi díj pedig annak az időszaknak első napján esedékes, amelyre a díj vonatkozik. Az egyszeri díjat a szerződés létrejöttekor kell megfizetni. Természetesen a szerződő felek megállapodással eltérhetnek (például halasztás).[29] A Ptk. 546. § a díjfizetés szabályait annyiban egészíti ki, hogy ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító az egész évre járó díj megfizetését követelheti, vagy levonhatja a fizetendő biztosítási összegből,[30] kivéve ha a felek rövidebb időszakban állapodtak meg. A díjfizetés a biztosítási szolgáltatás ellenértéke, ezért ide kapcsolódik, hogy a törvény nem korlátozza a biztosító által nyújtandó szolgáltatás tárgyát kizárólag pénzösszegre, ezért nem kizárt, hogy a biztosító természetbeni reparálást nyújtson a károsultnak (pl. a megrongálódott vagyontárgy kijavításával, helyreállításával stb.), meg kell azonban jegyezni, hogy ez megoldás egészségbiztosítás esetén ritka, a gyakorlat az egyösszegű kifizetést alkalmazza.

A Ptk. szerint biztosítási esemény lehet különösen: i) a szerződésben megállapított károsító esemény; ii) halál bekövetkezése, meghatározott életkor elérése; iii) testi sérülést, rokkantságot vagy halált okozó baleset. Az 544. §. (1) bekezdése szerint a biztosítási esemény bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt a biztosítónak be kell jelenteni, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni,[31] és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését. A biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben a biztosított az előírt kötelezettségeket nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak. Önmagában a késedelmes vagy pontatlan bejelentés azonban – ha más eszközökkel a releváns körülmények feltárhatók – nem eredményezi a biztosító mentesülését a helytállási kötelezettség alól.

A biztosítási szerződések esetében is alkalmazandó a clausula rebus sic stantibus elvének érvényesülése, azaz a körülmények lényeges változása kizárhatja a már megkötött szerződés eredeti tartalom szerinti megvalósítását. Ennek megfelelően amennyiben a biztosítás hatályának kezdete előtt a biztosítási esemény bekövetkezett, bekövetkezése lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő része nem válik hatályossá. Ha a szerződés hatálya alatt a biztosítási esemény bekövetkezése lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő része a hónap utolsó napjával megszűnik. Tekintettel arra, hogy ilyenkor a biztosítási szerződés a jövőre nézve szűnik meg, nem jár vissza a biztosítási díjnak azon része, amelyet a szerződő fél arra az időszakra fizetett be, amikor a biztosítási szerződés még érvényben volt.

A biztosítási szerződésekre vonatkozó vegyes rendelkezések közül az 567. § (1) bekezdését kell kiemelni, amely kimondja, hogy a jelen fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el.[32] A szabályzat azonban kimondhatja, hogy ha a biztosítási esemény meghatározott rendkívüli körülményekkel kapcsolatosan következik be, a biztosító nem köteles teljesíteni.[33]

 

3.2. Az új Polgári Törvénykönyv

 

Az új Ptk. kodifikációs munkálatai a biztosítási szerződésekről, valamint a kártérítésről szóló fejezeteket is érintették. 2007-ben indult meg ezen részek társadalmi és tudományos vitája. 2008 folyamán tovább folytatódtak a Ptk. reform előkészületi munkálatai, az év végén megélénkült és döntő szakaszába érkezett a polgári jogi kodifikáció.

A több évig elhúzódó előkészítő munka után a Kormány 2008 júniusában beterjesztette a Parlamenthez a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot. A biztosítási jogviszonyok alapvető megújulása hosszú távra meghatározza a szakma civiljogi környezetét. A szektort átfogóan képviselő MABISZ a Kodifikációs bizottság tagjaként vett részt a jogszabály előkészítésben, ahol következetesen képviselte a szakma által meghatározott koncepciót. A törvény előkészítésében közreműködők számos alkalommal, rendszeresen beszámoltak a munka állásáról, mindenekelőtt a jogi tagozatban, de részletes elemző anyag készült más tagozatok véleményének kialakítására, elősegítésére, illetőleg tájékoztatására. A törvényalkotás folyamata értelemszerűen magával hozza, hogy az országgyűlési képviselők módosító javaslatokat tesznek. Több mint 400 ilyen javaslatot kellett számba venni és értékelni a biztosítók nézőpontjából. A MABISZ is több módosító javaslatot terjesztett elő. A kodifikáció vitás kérdéseit a szövetség igyekezett mind tagsága, mind a nagyobb nyilvánosság számára megjeleníteni, ezért vállalt közreműködést a hazai és nemzetközi tudományos és szakmai konferenciákon (pl. a polgári jogi felelősség határait vizsgáló AIDA X. Budapesti Kollokviumon), és rendelkezésre bocsátotta a Biztosítási Szemle hasábjait az idevágó közlemények megjelentetésére.

A Ptk. újrakodifikált biztosítási fejezete végső soron megfelelő árnyaltsággal tükrözi vissza az elmúlt fél évszázadban végbement, mélyreható gazdasági változásokat, lehetőséget adva a biztosítottaknak és a biztosítóknak, hogy megállapodásaikat egymás differenciált igényeihez igazodva, a nemzetközi piac fogalomkészletét a magyar jogba újólag bevezetve (kárbiztosítás és összegbiztosítás, betegségbiztosítás), a viszontbiztosítók szempontjait is érvényesítve köthessék meg.[34]

A jelenlegi szabályozás az egyoldalú kógencia elvén alapul. Ez azt jelenteti, hogy a biztosított és a szerződő fél terhére a biztosító nem térhetett el a Ptk. biztosítási fejezetének szabályaitól. Az egyes biztosítási termékeket leíró szerződések mögé emiatt olykor nehéz volt viszontbiztosítót találni, miután ez a jogi megoldás idegen – különösen az angolszász – jogrendszerekben lényegében ismeretlen. [35] Az egyoldalú kógencia előnyeit az új Ptk. hatálybalépését követően csak a fogyasztók, és ők is csak bizonyos megkötésekkel élvezhetik.

A változások közül érdemes kiemelni, hogy a biztosító a törvény szigorú szabályainak betartásával a biztosítási szerződés időtartama alatt is módosíthatja egyoldalú nyilatkozatával saját általános szerződési feltételeit (ÁSZF), ha erre a szerződés megkötésekor hatályos ÁSZF lehetőséget adott, azaz ha ebben a felek (biztosító és biztosított) a jogviszony megkötésekor megegyeztek.

A ráutaló magatartással ezután csak akkor jöhet létre biztosítási szerződés, ha az ajánlatot a fogyasztó a törvénynek megfelelő tájékoztatás alapján, mégpedig a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabás szerint tette, és erre a biztosító 15, vagy ha az ajánlat elbíráláshoz ez szükséges, hatvan napon belül nem válaszol[36].

A „törvénytervezet” jelenleg elérhető szövege szerint a kockázatelbírálás határideje is módosul, a korábbi 15 naphoz képest a biztosítónak ezután 60 nap áll rendelkezésére az ajánlat elbírálására, ha a kockázat megfelelő értékeléséhez orvosi vizsgálatra van szükség. Az ügyfelek részére kedvezőtlen szabály lesz, hogy a biztosító a biztosított ajánlatát elutasítsa, ha a biztosítási esemény a kockázat-elbírálási határidőn belül következett be. A Ptk. kivételt enged ez alól, ha „nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához vagy elutasításához a kockázat egyedi elbírálására van szükség”. A biztosító a kockázatnak a szerződéskötést követő lényeges változása nyomán kezdeményezheti a biztosítási szerződés megfelelő módosítását, illetőleg azt az érintett kockázatokra végső soron fel is mondhatja, ha vonatkozó viszontbiztosítási fedezete érdekkörén kívül, lényeges mértékben csökkent vagy megszűnt, és emiatt a biztosító a releváns kockázatok további fedezésére nem képes.

A határozott időre kötött biztosítási szerződésekkel kapcsolatban újdonság, hogy a felek kiköthetik, hogy a következő biztosítási időszak végéig automatikusan meghosszabbodik, ha a szerződéses határidőn belül egyik fél sem közli a másikkal a szerződés megszüntetésére irányuló nyilatkozatát.

A biztosítási összeg szabályait is érintik a változások a biztosító, a biztosítási összeg keretein belül a kárenyhítésnek csupán szükséges költségeit, nem pedig annak valamennyi költségét téríti meg, mindkét esetben és változatlanul az arra való tekintet nélkül, hogy a kárenyhítés eredményre vezetett-e. A felelősségbiztosítás alapján kifizetett kártérítés összegét pedig a biztosítottól, a vele közös háztartásban élő családtagtól, vagy azon személytől, akinek eljárásáért a biztosított felelős, a szándékos vagy súlyos gondatlan károkozás eseteiben akkor is visszakövetelheti, ha ebben a felek előzetesen nem állapodtak meg.

4. Összegzés

 

A hazai biztosítási szektor és a kapcsolódó jogi környezet európai színvonalú. A gazdasági válság sem rázta meg számottevően a biztosítási piacot és a szereplőket. A díjbevétel visszaesést a 2010-es év – az erőjelzések szerint – korrigálja. A joganyag lépést tart a hazai, illetve a nemzetközi gazdasági és szabályozási tendenciákkal. A biztosítási közjog e tekintetben jobb helyzetben van, mint a magánjog. A hatályos Ptk. rendelkezései az elmúlt évek tapasztalatai szerint beváltak, kielégítették az olyan új termékeket is, mint például a unit-linked alapú életbiztosításokat, vagy az ún. kombihiteleket. Az új Ptk. körüli zavarok esetleges bizonytalanságot eredményeznek a fogyasztóvédelmi, kockázatértékelés során, a tekintetben, hogy melyik időponttól kell-lehet alkalmazni az új rendelkezéseket. Ezzel párhuzamosan a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak és a Gazdasági Versenyhivatalnak is fel kell készülnie a változásokra, esetlegesen a panaszok dömpingszerű kezelésre is.


Melléklet

 

A biztosítóintézetek díjbevétele (éves kumulált adatok) (milliárd Ft)

Megnevezés

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Életbiztosítási ág összesen

181,557

176,197

204,813

224,680

244,048

302,757

412,678

510,919

464,750

415,611

327,796

Biztosítótársaságok

178,377

172,601

200,614

220,095

239,448

297,801

407,315

504,830

459,046

410,632

324,699

Elérésre szóló életbiztosítás

4,132

4,294

4,277

4,635

5,358

4,563

4,500

4,597

4,161

3,679

2,518

Halálesetre szóló életbiztosítás

3,351

3,732

4,807

6,600

6,302

9,360

9,878

12,414

13,511

14,890

11,464

Vegyes életbiztosítás

88,294

96,400

113,901

120,351

107,288

111,278

117,326

111,052

110,737

101,762

69,270

Járadékbiztosítás

3,254

2,982

2,582

2,251

1,851

1,720

1,590

1,483

5,512

2,258

0,771

Házasság, születés biztosítás

0,796

0,711

0,807

0,901

1,000

1,070

1,065

1,044

1,001

0,937

0,577

Egyéb életbiztosítások

1,463

2,281

2,500

2,725

30,607

30,651

35,019

35,617

34,969

33,483

24,330

Befektetéshez kötött életbiztosítás

77,088

62,201

71,738

82,633

87,043

139,160

237,938

338,622

289,155

253,623

215,769

Nagy egyesületek

3,180

3,596

4,199

4,585

4,600

4,955

5,363

6,089

5,704

4,978

3,097

Nem életbiztosítási ág összesen

206,888

245,130

293,500

335,962

356,783

386,300

405,790

419,835

426,262

410,183

308,357

Biztosítótársaságok

205,965

242,633

289,292

329,880

348,467

375,653

390,040

402,954

409,747

400,983

302,321

Baleset

5,521

6,543

7,209

8,107

9,515

10,271

11,122

13,158

11,974

11,564

9,429

Betegség

3,175

3,720

4,164

4,672

4,906

6,170

6,497

6,979

8,238

7,593

6,464

Casco összesen

53,132

65,468

78,323

88,918

95,180

100,511

103,909

101,313

98,395

89,454

63,031

Szállítmány

2,656

3,090

3,647

3,330

3,414

3,020

3,041

3,205

3,007

2,614

2,199

Tűz- és elemi kockázatok

29,600

34,049

49,240

57,453

62,504

66,172

69,206

75,602

79,483

80,900

64,819

Egyéb vagyoni kockázatok

35,832

42,974

46,491

53,080

42,386

47,567

51,298

54,564

58,313

57,220

46,067

Jármű felelősség összesen

65,262

72,116

82,542

93,767

106,357

116,466

117,892

119,688

121,048

123,126

89,419

Általános felelősség

8,173

11,083

12,137

14,310

16,538

15,395

16,284

15,943

17,648

17,345

12,886

Hitel

0,820

1,488

1,693

2,285

2,424

3,302

3,663

3,937

3,434

3,601

2,191

Kezesség

0,385

0,433

0,728

0,447

0,482

0,672

0,834

1,366

0,780

0,786

0,415

Különböző pénzügyi veszteségek

0,951

1,079

2,316

2,423

3,353

4,299

4,275

4,665

4,633

4,141

3,123

Jogvédelem

0,069

0,073

0,112

0,241

0,456

0,607

0,750

1,040

1,288

1,427

1,317

Segítségnyújtás

0,390

0,404

0,526

0,586

0,749

0,872

0,929

1,147

1,147

0,855

0,722

Temetkezési biztosítás

n.a.

0,114

0,165

0,260

0,202

0,328

0,340

0,347

0,360

0,358

0,238

Nagy egyesületek

0,922

2,497

4,208

6,081

8,146

10,477

15,515

16,881

16,515

9,200

6,036

Kis egyesületek

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

0,170

0,170

0,235

0,310

0,000

0,414

n.a.

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Módozatok összesen

388,444

421,328

498,313

560,642

600,831

689,057

818,468

931,064

891,012

825,793

636,153

Biztosítótársaságok

384,342

415,234

489,906

549,976

587,915

673,454

797,356

907,784

868,794

811,615

627,020

Nagy egyesületek

4,102

6,093

8,407

10,666

12,745

15,432

20,878

22,970

22,218

14,178

9,133

Kis egyesületek

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

0,170

0,170

0,235

0,310

0,000

0,414

n.a.

Forrás: www.pszaf.hu

 



[1] Ez alól egyetlen kivétel az életbiztosítás, hiszen a halál mindenkinél bekövetkező esemény, azonban itt a kockázati elem leginkább annak időpontja. Ezért is különül el az életbiztosítás a többi biztosítás típustól.

[2] lásd bővebben in Vértesy László: A pénzügyi finanszírozás helye a jogrendszerben. in Jogelméleti Szemle 2008/3. szám

[3] Ezzel részletesen a Bit. mellett az IAIS (Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége) és az EU Biztosítási Bizottsága a Szolvencia I. és a Szolvencia II. projektben foglalkozik, amelyek rendelkezésit beépítették az uniós, így a magyar joganyagba is.

[4] in Kerékgyártó – Mundróczó – Sugár: Statisztikai módszerek és alkalmazásuk. Aula kiadó, 2003. 443. o.

[5] in Hunyadi László – Vita László: Statisztika I. Aula 2008. 263. o.

[6] in Kerékgyártó – Mundróczó – Sugár: Statisztikai módszerek és alkalmazásuk. Aula kiadó, 2003. 448. o.

[7] in Trunkó Barnabás: A biztosítási szektor 2009-ben. in Biztosítási Szemle 2009. december

[8]  A mondást I. Ferdinand német-római császárnak (1531-1564, 1526-tól magyar király is volt) tulajdonítják, azonban Immanual Kant: Az örök béke. (Zum ewigen Frieden, 1795) című írásából híresült el.

[9] in Magyar Biztosítók Évkönyve 2007. Magyar Biztosítók Szövetsége, 2007. 8. o.

[11] Bit. 1. számú melléklet a 2003. évi LX. törvényhez A) rész – A nem életbiztosítási ág ágazatok szerinti besorolása: 10. Önjáró szárazföldi járművekkel összefüggő felelősség; 11. Légi járművekkel összefüggő felelősség; 12. Tengeri, tavi és folyami járművekkel összefüggő felelősség; 13. Általános felelősség; 14. Hitelbiztosítás; 15. Kezesség, garancia

[12] SZOLVENCIA II - Bevezető Ismertető. MABISZ 2006.

[13] CRD (Capital Requirements Directives): a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkekövetelmény szabályozását tartalmazó irányelvek CRD I: Technikai rendelkezések; 2009/27/EK; 2009/83/EK; CRD II: 2009/111/EK; Hibrid tőke, Nagykockázat-vállalás, Felügyeleti együttműködés, Likviditás, Értékpapírosítás CRD III: Kereskedési könyv, Értékpapírosítás, Javadalmazás; CRD IV: Dinamikus tartalékolás, FX lakóingatlan többlettőke, Nemzeti diszkréciók, Fiók közzététel

[14] in

[15] Bit. 96/A. § (1) A biztosító a nemi hovatartozás alapján kizárólag az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 30/A. §-ában meghatározott feltételek teljesülése esetén alkalmazhat eltérő díjakat és nyújthat eltérő szolgáltatásokat. (2) A biztosító köteles a termék terjesztésének megkezdésével egyidejűleg nyilvánosságra hozni, és évente az éves adatszolgáltatás teljesítésekor aktualizálni azokat a biztosításmatematikai és statisztikai adatokat, amelyek alapján a nemek között arányos különbségeket alkalmaz a díjakban, illetve a szolgáltatásokban. A biztosító gondoskodik az adatok folyamatosan hozzáférhető módon történő közzétételéről.

[16] in Magyar Biztosítók Évkönyve 2008. Magyar Biztosítók Szövetsége, 2008. 8. o.

[17] in Zsolnai Alíz: A pénzügyi szektorbeli felügyelet kérdései az Európai Unió tükrében. in Hitelintézeti Szemle, 2009/5.szám

[18] Ezek közül az életbiztosítások adókedvezménye volt az egyik.

[19] in Magyar Biztosítók Évkönyve 2007. Magyar Biztosítók Szövetsége 2007. 8. o.

[20] www.mabisz.hu – lekérdezés dátuma: 2010. december 8.

http://www.mabisz.hu/images/stories/docs/sajto/mabiszsajtotajekoztato20101112-valsag.pdf

[21] in Magyar Biztosítók Évkönyve 2008. Magyar Biztosítók Szövetsége 2008. 8. o.

[22] Tehát a CASCO biztosítási szerződés célja, hogy a tulajdonunkban, használatunkban levő gépjárműben (leggyakrabban személyautóban) keletkezett károkat megtérítse. Egy általános CASCO általában fedezetet nyújt az autó töréskáraira (akár sajáthibás balesetről, akár ismeretlen általi rongálásról legyen szó), elemi és tűzkárokra, az egész autó vagy alkatrészeinek ellopására, de kiegészítőként tartalmazhat poggyász-, extratartozék- és balesetbiztosítási modult, vagy akár kölcsöngépjármű-szolgáltatást is.

[23] 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról 1. § d) biztosított: a gépjármű üzemben tartója és vezetője

[24] in Magyar Biztosítók Évkönyve 2009. Magyar Biztosítók Szövetsége 2009. 10-11. o.

[25] Ptk. 209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. (4) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

Ptk. 209/A. § (1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről

[26] Ptk.217. § (1) Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis. Ptk.218. § (1) Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. (2) Ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges. (3) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, az ilyen alakban kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott alakban érvényes. A szerződésnek a megszabott alak mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

[27] részletesebben lásd a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény I. és II. fejezete.

[28] A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul hagyása egymagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését.

[29] EBH 2007. 1607. Az első biztosítási díj megfizetésére adott halasztás a biztosítási szerződés lényeges tartalmi eleme, ezért írásbeli alakot igényel (1959. évi IV. törvény 539. §, 542. §).

BH 2008. 148. Az első biztosítási díj megfizetésére adott halasztás a biztosítási szerződés lényeges tartalmi eleme, ezért írásbeli alakot igényel (1959. évi IV. törvény 218. §, 537. §, 539. § és 542. §).

[30] FPK 1995/52. A casco szerződés alapján a biztosítottat megillető összegből a biztosító jogszerűen levonhatja a biztosítási év végéig még fennálló hatályos biztosítási díjat [Ptk. 546. § (1) bek.], (41. Pf. 22.416/1994/2.)

[31] A bejelentésnek nem érvényességi kelléke az írásbeliség, bizonyos káreseményeket a biztosítási szabályzatok szerint például akár rövid úton telefonon is be lehet jelenteni. in Polgári Törvénykönyv Magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, DVD Jogtár 2009.

[32] Egyébként az értelmezési sorrend a következők szerint alakul: elsődlegesen a felek konkrét egyedi szerződését, majd az adott biztosítási ágra vonatkozó - általános szerződési feltételnek minősülő - biztosítási szabályzat rendelkezéseit kell vizsgálni, és ezek rendelkezése hiányában érvényesül a Ptk-nak a biztosítási szerződésekre vonatkozó általános rendelkezése.

[33] Ilyen lehet például egy rendkívül nagy kiterjedésű és mértékű földrengés, árvíz, terrorcselekmény stb.

[34] in Kiss Ferenc Kálmán: A szerződések általános szabályai az új Ptk vitatervezetében. in Biztosítási szemle 2007. október

[35] in Oroszlán Zsuzsa: Biztosítási szerződés az új Ptk-ban. in Ügyvédvilág 2010/1. szám

[36] in Takáts Péter: A polgári jogi kodifikációról – biztosítási szemszögből. MABISZ, 2009.