Bakos Kitti

Bakos Kitti

A tisztességes eljáráshoz való jog: új jogalkotói irányok

1. Bevezetés

A tisztességes eljáráshoz való jog több nemzetközi egyezmény által garantált alapvető jog.[1] Deklarálása – bár nem expressis verbis – legmagasabb szintű jogforrásunkban, az Alkotmányban[2] is megjelenik.[3] A Pp-be[4] az 1999. évi CX. törvény iktatta be a 2. § (1) bekezdésében foglalt eljárási alapjogokat, köztük az eljárás tisztességes lefolytatásának a követelményét is, amelynek érvényesítését a törvény a bíróság feladatául szabja. A törvény 2. § (3) bekezdése szankciót is fűz ezen alapelv megsértéséhez: a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható.

Az új Ptk. kodifikációs folyamata során megjelent az a jogalkotói szándék, amely a tisztességes eljáráshoz való jog megsértéséhez kapcsolódó, a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt felelősségi alakzatot az anyagi jogszabályba ültetné át, valamint az elfogadott normaszöveg magát a tisztességes eljáráshoz való jogot is a személyhez fűződő jogok körébe integrálja. Erre tekintettel szükségesnek tartjuk a jogintézmény lényegének a feltárását a szakirodalmi álláspontok és a bírói gyakorlat elemzésével, valamint meghatározott szempontok kidolgozásával szeretnénk rávilágítani azokra az aspektusokra is, amelyek az újonnan induló kodifikációs munkálatok számára is hasznos támpontokat nyújthatnak a normaszöveg kialakításánál és hozzá kapcsolódóan más jogszabályok módosításánál. Bár a jogalkotási folyamat újraindulása látszólag szükségtelenné teszi egy meg nem valósult szabályozás vizsgálatát, azonban tekintettel arra, hogy a Pp. 2. §-ának vagy annak egyes elemeinek anyagi jogszabályba való átültetése során, rövid időn belül, egymástól igen eltérő szabályozási koncepciók jelentek meg, nem mellőzhető egy olyan átfogó elemzés és szempontrendszer kialakítása, amelynek mérlegelése és átgondolása egy megfontolt szabályozás érdekében elengedhetetlenül szükséges.

A tanulmány felépítését tekintve először a tisztességes eljáráshoz való jog fogalmának, valamint megsértéséhez kapcsolódóan a méltányos elégtételt biztosító kártérítés jogintézményének a bemutatására kerül sor, majd meghatározott szempontok alapján (rendszertani elhelyezés, a felelősség megállapításának a feltételei, a Pp. 2. § (2) bekezdésében foglalt, az ésszerű idő megítélésének a szempontjai, a jogkövetkezmények és a kimentés problematikája) az új jogalkotói irányok (a Szakértői Javaslat, az Országgyűléshez benyújtott eredeti törvényjavaslat és a 2009. évi CXX. törvény) elemzésére térünk ki. Az elfogadott normaszöveghez kapcsolódóan szükségesnek tartjuk a személyhez fűződő jogok immanens ismérveinek a vizsgálatát is annak megállapítása érdekében, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog hová és hogyan illeszthető be az új Ptk. rendszerébe. A tanulmány végén a bemutatott elméleti háttér szintézisével következtetések levonására kerül sor.

2. A tisztességes eljáráshoz való jog

A tisztességes eljáráshoz való jog fogalmát tekintve nem találunk egységes definíciót a jogirodalomban. Meghatározásakor elsődlegesen az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatait kell górcső alá vennünk, hiszen az Alkotmánybíróság végzett jelentős jogértelmezési tevékenységet a fogalom elemeinek kibontása érdekében.[5] Emellett polgári eljárásjogi kontextusban a bírói gyakorlat vizsgálata adhat támpontot a tisztességes eljáráshoz való jog jelentésének a feltárása során.

A magyar Alkotmány a tisztességes eljárás követelményét kifejezetten, explicit módon nem nevesíti, de tartalma megtalálható az alapvető jogok és kötelességek között, az Alk. 57. § (1) bekezdésében, ahol az „igazságos tárgyalás” követelménye a tisztességes eljáráshoz való jog kifejeződését is jelenti egyben.[6] Emellett azonban a tisztességes eljáráshoz való jog túlmutat az Alk. 57. § (1) bekezdésén, és annál szélesebb spektrumú: magában foglalja az Alk. 57. §-ában rögzített valamennyi rendezőelvet, illetve az Alk. 2. § (1) bekezdéséből levezetett eljárási garanciák védelmének egymásra vonatkoztatásából olyan alkotmányos alapjogot jelent, amely egy komplex követelményrendszert testesít meg. Ebből fakadóan ezen követelmények teljesítése egy olyan minőséget jelent, amelyet csak az eljárás egészének a figyelembe vételével ítélhetünk meg. A tisztességes eljárás kereteit tehát garanciák sokasága tölti ki, fogalma nem képez egy zárt rendszert, jogi és nem jogi elemeket egyaránt tartalmaz. Olyan abszolút jog, amellyel szemben más mérlegelhető jog nem létezik, hiszen már maga is mérlegelés eredménye; ez a rendelkezés azonban nem zárja ki azt, hogy egyes részelemei korlátozhatóak legyenek. A tisztességes eljárásjogot olyan emberi jogként indokolt felfogni, amelyet akkor lehet igénybe venni, amikor az egyén egy meghatározott speciális helyzetbe kerül.[7]

A tisztességes eljáráshoz való jog követelménye olyan jogalkalmazói eljárást foglal magában, amely a jogállam értékrendjének megfelelő, a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott alapelvek és szabályok alapján zajlik. Minden eljárásra vonatkozik, amely az állam jogalkalmazói tevékenységével kapcsolatos.[8] Bár az Alk. 57. §-ának döntő része a büntetőjogra és a büntetőeljárásra koncentrál, ezek az elvek nem csak a büntetőeljárásban érvényesülnek. A perek tisztességes lefolytatásához és a tisztességes eljáráshoz való jog a polgári eljárásjog kontextusában azt jelenti (bár a törvény nem definiálja a fogalmat), hogy a bírósági eljárás minden mozzanatában meg kell, hogy feleljen az alapelvi rendelkezéseknek, és biztosítania kell a Pp. I. fejezetében foglalt alapelvek maradéktalan érvényesülését.[9] Ennek keretében biztosítani kell, hogy mindenki egyenlő és azonos esélyekkel vehessen részt az eljárásban: a tisztességes eljárás lényege, hogy minden fél azonos jogokat gyakorol és minden felet azonos kötelezettségek terhelnek. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy mindkét fél részletesen kifejthesse jogi és ténybeli álláspontját, csatolhassa bizonyítékait, megismerhesse a másik fél beadványát, észrevételeket tehet, indítványokat terjeszthet elő, és ha ezek az alapelvek és feltételek teljesülnek, akkor a tisztességes eljáráshoz való jog nem sérül.[10]

3. A méltányos elégtételt biztosító kártérítés

A méltányos elégtételt biztosító kártérítés mibenlétére és fogalmának meghatározására vonatkozóan igen kevés szakirodalom áll rendelkezésünkre, legyen az akár polgári jogi, akár polgári eljárásjogi témájú. Szakirodalom hiányában a jogintézmény lényegének feltárásánál a bírói gyakorlat vizsgálata segíthet minket, melynek keretében legfelsőbb bírósági, ítélőtáblai, megyei bírósági döntéseket és véleményeket elemeztünk.

Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény, a méltányos elégtételt biztosító kártérítés, amelyet a jogalkotó a tisztességes eljáráshoz való jog és az ésszerű idő követelményének a megsértéséhez fűz, anyagi jogi rendelkezés függetlenül attól, hogy a Pp-ben, mint eljárási törvényben került elhelyezésre.[11] A bírói gyakorlat a Pp. 2. § (3) bekezdését önálló kártérítési felelősséget megalapozó tényállásnak tekinti, amely az alkalmazandó jogkövetkezményeket teljes mértékben rendezi. Ennek keretében a fél méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, nem követelhet azonban jogszabályi rendelkezés hiányában olyan objektív alapú szankciót, amelyet a Ptk.[12] 84. §-a a személyhez fűződő jogok megsértése esetén alkalmaz.[13]

Nem egységes azonban a bírói gyakorlat abban, hogy a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, amely szerint a kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható, vajon objektív jogalapú, felróhatóságtól független felelősségi alakzatot teremt-e meg a tisztességes eljáráshoz való jog és az ésszerű idő követelményének a megsértéséhez kapcsolódóan,[14] vagy a rendelkezés csak a bíróság nevében eljáró bíró objektív felelősségét írja elő.[15]

Az első álláspont értelmében ez a felelősségi alakzat egy objektív jogalapú, felróhatóságtól független tényállás, amely mentesülésre egyáltalán nem ad lehetőséget.[16] A második álláspont szerint azonban az, hogy a rendelkezés csak az eljáró bíró személyéhez kapcsolódóan követeli meg azt, hogy felróhatóság esetében nem mentheti ki magát, nem feltétlenül kell, hogy kizárja azt is, hogy maga a bíróság más körülményekre hivatkozva kimenthesse magát. A BDT 2008. 1811. sz. közzétett eseti döntés az ésszerű idő követelményéhez kapcsolódóan veti fel ezt a kérdést: az eljáró bíró halála esetén a bíróság úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, hiszen a meghalt bíró helyett új bírót jelölt, amelynek következtében megfelelően kimentette magát az ebből eredő késedelem alól. A döntés megjegyzi, hogy a kimentési esetkör szabályozási konstrukciója speciális: nem azt nevezi meg, hogy a bíróság mire hivatkozva mentheti ki magát, hanem azt, hogy mire nem hivatkozhat a kimentés érdekében. A szabályozás hiányossága következtében nem tárható fel, hogy egyéb körülményekre tekintettel sikeres lehet-e a kimentés, hiszen ennek a felelősség objektív jellege nem mond ellent (például fokozott felelősség esetén). Ehhez kapcsolódóan (az eljáró bírónak nem volt felróható a jogsértés) ugyanez a döntés kiemeli még azt is, hogy a jogi szabályozásból az sem derül ki, hogy pontosan ki ellen, kivel szemben kell megindítani ezt a kártérítési pert (bíró, bíróság, állam).

Nem egységes a bírói gyakorlat abban sem, hogy a méltányos elégtételt biztosító kártérítés tulajdonképpen milyen kompenzációt takar a jogsérelem esetén. A dilemmát szintén a BDT 2008. 1811. sz. alatt közzétett eseti döntés artikulálja: a vagyoni kár a Ptk. rendelkezései alapján nem lehet méltányos; emellett pedig a tisztességes eljáráshoz való jog eljárási alapjog, nem pedig személyez fűződő jog, így a nem vagyoni kár jogintézménye sem alkalmazható, hiszen ez utóbbi tipikusan a személyhez fűződő jogok megsértéséhez kapcsolódik. Más bírósági vélemények a méltányos elégtételt biztosító kártérítés lényegét a nem vagyoni kárral azonosítják, amelynek összegét nem kell bizonyítani, míg emellett a sérelmet szenvedett fél vagyoni kárát is érvényesítheti, ennek összegét azonban már bizonyítania kell.[17]

4. Az új jogalkotói irányok

Ahogyan az már a Bevezetésben is említésre került, az új jogalkotói irányok elemzése során a Szakértői Javaslat, az Országgyűléshez benyújtott eredeti normaszöveg, valamint az elfogadott törvény ezirányú rendelkezéseit vesszük górcső alá. Az összehasonlíthatóság, valamint az egyes szabályozási formák előnyeinek és hátrányainak a kidomborítása érdekében az elemzés során egységes szempontrendszert alkalmazunk: ennek keretében egyrészt vizsgáljuk a rendszertani elhelyezést és az átültetés részletességét (a felelősség megállapításának feltételeit és az ésszerű idő megítélésének a szempontjait), másrészt pedig az alkalmazni rendelt jogkövetkezmények és a kimentési esetkör problematikáját is.

A Szakértői Javaslat a gyakorlat által felvetett egyes kérdésekre és problémákra részben reagált: önálló felelősségi alakzatként nevesítette a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt tényállást az új Ptk. Ötödik Könyvében. Ennek megfelelően a jogintézmény anyagi jogi jellege elismerésre került, valamint a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően a speciális felelősségi alakzatok között önálló, sui generis tényállásként konstituálták meg a bíróságok felelősségét a perek tisztességtelen lefolyása és időbeni elhúzódása esetén.[18] A Javaslat azonban csak egy rövid rendelkezést szentel a felelősségi alakzat szabályozásának: „ha a bíróság a per tisztességes lefolytatásának és ésszerű időn belül történő befejezésének követelményét megsértve kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A közhatalom gyakorlásával okozott károkért való felelősség szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felelősség alóli kimentésnek nincs helye.” [19] E szűkszavúan fogalmazott utaló norma mellett (vagy utaló normában) a Javaslat nem tartalmazza a Pp. 2. § (2) bekezdésében foglalt szempontokat az ésszerű idő megítélésére vonatkozóan (ezt a Javaslathoz fűzött indokolás nyilvánvalónak és magától értetődőnek tekinti, így nem tartja szükségesnek a törvényszövegben is kimondani),[20] valamint a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt, a felelősség megállapításához szükséges feltételeket az alkalmazott utaló norma révén a közhatalom gyakorlásával okozott károkért való felelősség szabályai között találjuk. A Javaslat hiányosságai között említhető még meg, hogy nem rendezi a jogkövetkezmények körét sem: a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt méltányos elégtételt biztosító kártérítés terminológiája a Javaslattól idegen, valamint nem utal arra, hogy vagyoni kár mellett nem vagyoni kár/sérelemdíj is érvényesíthető a tisztességes eljáráshoz való jog és a perek ésszerű időn belül történő befejezésének megsértése esetén. Pozitívuma azonban, hogy szövege egyértelművé teszi, hogy a felelősség alól kimentésnek helye nincs – nem említve egyúttal a hatályos szabályozás azon rendelkezését, amely szerint a bíróság felelősségét nem zárja ki, hogy az okozott jogsérelem a bíróság nevében eljáró személynek nem volt felróható. A kimentési lehetőségek kizárásával a Javaslat egyértelműen az objektív jogalapú, feltétlen fokozatú felelősség mellett foglal állást.[21]

Az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat eredeti szövege,[22] még mindig a Ptk. Ötödik Könyvében a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt felelősségi alakzat anyagi jogszabályba történő átültetésével,[23] a Szakértői Javaslattól és az elfogadott normaszövegtől is különbözik: a Szakértői Javaslaton túllépve – helyesen – részletesen tartalmazza azokat a szempontokat, amelyeket az ésszerű idő megítélésénél a jogalkalmazónak figyelembe kell vennie,[24] valamint azokat a feltételeket, amelyeket a Pp. 2. § (3) bekezdése is előír: megköveteli, hogy a jogorvoslati eljárásban a sérelem ne legyen orvosolható, elhagyja azonban annak követelményét, hogy a fél alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással terjeszthesse elő keresetét. A bírói gyakorlat által felvetett igénynek megfelelően rendezi, hogy ezt a kártérítési pert ki ellen kell megindítani (az OIT Hivatala ellen).[25] Az eredeti normaszöveg sem tartalmazza azonban, hogy a fél igénye érvényesítése során pontosan milyen, vagyoni és nem vagyoni (sérelemdíj) kártérítésre tarthat igényt, és a Szakértői Javaslattól eltérően nem reagál a kimentési esetkörök értelmezési nehézségeire sem: átveszi a Pp. eredeti szövegét, amely szerint nem zárja ki a felelősség megállapítását, ha a jogsértés az eljáró bírónak nem volt felróható.[26]

Az eredeti normaszöveghez képest az Országgyűlés Elnökéhez 2008. december 18-án érkezett módosító indítvány, amely javasolta, hogy a felelősségi alakzaton túlmenően maga tisztességes eljáráshoz való jog és a megsértéséhez kapcsolódó felelősségi szabályok kerüljönek be/át a személyhez fűződő jogok körébe azzal az indoklással, hogy a Pp. 2. §-ában említett „méltányos elégtételnek” a törvényjavaslat rendszerében nem csak a kártérítés, hanem a sérelemdíj és a kártérítés is megfelel, így e rendelkezésnek a személyhez fűződő jogok között van a helye, a kapcsolódó szankciónak pedig a személyhez fűződő jogok szankciói között.[27] A 2009. évi CXX. törvény elfogadott normaszövege a módosító indítványnak megfelelően tehát már a személyhez fűződő jogok között helyezi el magát a bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való jogot is, amelyet a bíróságok előtti valamennyi eljárásra, így a büntetőeljárásra is ki kíván terjeszteni. Az új törvény emellett rendezi azokat a szempontokat és feltételeket is, amelyek az ésszerű idő és a felelősség megállapításához szükségesek,[28] valamint külön rendelkezést szentel a tisztességes eljáráshoz való jog megsértéséhez kapcsolódó szankcióknak: a személyhez fűződő jogok objektív alapú jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak, viszont szubjektív jogalapú szankciói, a sérelemdíj a nem vagyoni kár megtérítésére és a kártérítés igen.[29] Nem reflektál azonban az elfogadott normaszöveg sem a kimentés problematikájára, hiszen továbbra is úgy rendelkezik, hogy a sérelemdíj és a kártérítés akkor is megítélhető, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.[30]

5. A személyhez fűződő jogokról

Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a Javaslattól és az eredeti normaszövegtől eltérően az anyagi jogszabályban magát a tisztességes eljáráshoz való jogot is nevesíti, valamint annak megsértésének jogkövetkezményét is eltérő helyen helyezte el a törvény rendszerében, szükséges annak vizsgálata, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog maradéktalanul beilleszthető-e a személyhez fűződő jogok körébe vagy sem.

A személyiségi jogok szoros kapcsolatban állnak az emberi jogokkal és az Alkotmányban is nevesített alapjogokkal/alapvető jogokkal. A személyek polgári jogi védelmének kérdése nem különíthető el tehát az emberi jogok és az alapvető jogok védelmének a kérdésétől, azonban a személyiségi jogok ezeknél tágabb és szűkebb kört is felölelhetnek.[31] A Ptk. 75. §-a általános jelleggel deklarálja a személyhez fűződő jogok védelmét: ez egy olyan generálklauzula, amely a törvényben fel nem sorolt, nem nevesített személyiségi jogoknak is képes védelmet nyújtani.[32] A polgári jogra vetítve a személyiségi jogok, emberi jogok és az alapvető jogok egymáshoz való közelsége az alábbi elhatárolás kérdését veti fel: mi az, ami még a Ptk. 75. §-ában foglalt generálklauzula ernyője alá vonható, és mi az, ami már a polgári jog által biztosított védelmi határon kívül esik. Ez a kérdés jelen témánkban is megjelenik: a tisztességes eljáráshoz való jog, mint a nemzetközi egyezmények által is nevesített emberi jog és az Alkotmányban foglalt alapvető jog, egyben személyhez fűződő jognak minősíthető-e.

A személyhez fűződő jogok fogalmának meghatározását tekintve a szakirodalmi álláspontok nem egységesek. A szerzők többsége a személyiség, tehát az emberre és csak az egyedi emberre jellemző sajátos, konkrét minőség körülírásával keres kiindulópontot, és az így elvont, absztrahált, jogiasított emberi lényeget állítja elénk, mint a személyiségi jogok által védendő speciális jogtárgyat. A személyiségi jogokat alapvetően az ember szubjektumából, egyéniségéből vezetik le, ahol a személyiség értéke, társadalmi értékjellege és minősége az, amelyet a jog védelmez.[33]

A fentiekben már említett generálklauzula a személyhez fűződő jogok abszolút szerkezetét mutatja: a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A jogosulttal szemben tehát mindenki más köteles tartózkodni az olyan magatartástól, amely alkalmas a személyiség megsértésére, valamint a jogosult mindenkitől követelheti személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartását. A személyhez fűződő jogok kapcsán relatív szerkezetű jogviszony csak a jogsértő magatartás következtében alakul ki a sérelmet szenvedett és a jogsértő személy között.[34]

A személyhez fűződő jogok polgári jogi védelmének további sajátos jellemvonása a személyhez fűződő jogok megsértése miatt igénybe vehető speciális szankciórendszer, amely eltér a hagyományos polgári jogi eszközöktől.[35] A védelmi rendszer vegyes: többsége objektív alapú, inkább erkölcsi és társadalmi érdeket és értékeket fejez ki,[36] még akkor is, ha a személyhez fűződő jogok megsértéséhez vagyoni következmények is járulhatnak. Az alapvető, vagyoni jellegű reparációt hordozó polgári jogi védelmi eszközök e területen szűkebb körben alkalmazhatóak (például a kártérítés), így a személyhez fűződő jogok jogkövetkezményei között elsődlegesen egy sajátos, erkölcsi jellegű szankciókat felvonultató védelmi rendszerről, valamint a nem vagyoni kár jogintézményéről beszélhetünk.[37]

A nem vagyoni kártérítés jogi természetének megítélését tekintve azt az Alkotmánybíróság a személyhez fűződő jogok speciális szankciójának tekinti, ezen túlmenően azonban tekintettel arra, hogy az Alkotmány alapjogi fejezetében foglalt alapvető jogok magukban foglalják a polgári jogi személyiségi jogokat is, így a nem vagyoni kártérítés jogintézményen keresztül az alkotmányos alapjogok védelme is kiteljesedik.[38] Az alkotmánybírósági ítélet alapján tehát a nem vagyoni kártérítés nem csak a személyiségi jogok, hanem az alkotmányos alapjogok jogvédelmi eszközeként is funkcionálhat.[39] Az új Polgári Törvénykönyv a nem vagyoni kártérítés helyett a sérelemdíj intézményét vezeti be, amelyet „a személyhez fűződő jogok megsértésének közvetett kompenzációjaként és pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetéseként” fog fel. Erre tekintettel az új törvénykönyv a sérelemdíjat nem a kártérítési jogban, hanem a személyiségi jogvédelem szankciói között helyezi el.[40]

6. Következtetések

a) A tisztességes eljáráshoz való jog és megsértésének jogkövetkezménye az új Ptk-ban

Az új jogalkotói irányok, ahogyan az a korábbiakban már kifejtésre került, több utat járnak. Azzal mindenképpen egyet kell értenünk, hogy a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt méltányos elégtételt biztosító kártérítés jogintézményének eljárási törvényből történő átültetése az anyagi jogi jogszabályba megkerülhetetlen egy elhibázott jogalkotói lépés korrekciójaként. Vizsgálni kell azonban, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és megsértésének jogkövetkezménye az új Polgári Törvénykönyv rendszerébe hogyan, hová és milyen formában illeszthető be.

A törvény elfogadott normaszövege a személyhez fűződő jogok közé integrálja a tisztességes eljáráshoz való jogot, megsértésének szankciójaként pedig a sérelemdíjat és a kártérítést nevesíti. A rendszertani elhelyezés indokául az alkalmazandó jogkövetkezmények szolgáltak: azért helyezhető el a tisztességes eljáráshoz való jog a személyhez fűződő jogok között, mert a méltányos elégtételt biztosító kártérítésnek nem csak a vagyoni jellegű kártérítés, hanem a sérelemdíj is megfelel, amelyet az új Ptk. kifejezetten a személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményeként nevesít. Emellett azonban a normaszöveg a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése esetén kizárja a személyhez fűződő jogok megsértésének objektív jogalapú szankcióinak az alkalmazhatóságát.

Álláspontunk szerint önmagában az, hogy egy adott jogintézmény megsértése esetén milyen szankció alkalmazható, nem ad alapot és megfelelő indokot annak dogmatikai, rendszertani besorolására. Azt, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog, mint alapvető jog egyben személyhez fűződő jognak is minősül-e, a személyhez fűződő jogokra jellemző általános ismérvek elemzése alapján dönthetjük el. Ide tartozik a személyhez fűződő jogok azon immanens ismérve, amely szerint – bár egységes szakirodalmi álláspont nem létezik a személyhez fűződő jogok fogalmára vonatkozóan – a személyhez fűződő jogok összefüggésben állnak az ember lényegi tulajdonságaival, értékminőségével. Emellett a személyhez fűződő jogok a dologi jogi viszonyokhoz hasonlóan abszolút szerkezetűek, valamint specialitásuk az a szankciórendszer is, amely döntően objektív alapú, erkölcsi társadalmi elégtételt biztosító jogkövetkezményekből áll.

A személyhez fűződő jogok és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének kapcsolata és elhatárolása a bírói gyakorlatban is jelentős kérdés. A felek gyakran személyiségi pert indítanak a tisztességes eljáráshoz való jog és a perek ésszerű időn belül történő befejezésének sérelme miatt objektív alapú szankciókat követelve (a jogsértés bíróság általi megállapítása, elégtételadás) a méltányos elégtételt biztosító kártérítés mellett. Az első két felvetésünkre (személyhez fűződő jogok mibenléte és a személyhez fűződő jogok abszolút szerkezete) a bírói gyakorlatban is választ találunk.

Egységes a bírói gyakorlat álláspontja abban, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése esetén személyhez fűződő jogok sérelme csak akkor állapítható meg, ha a bíróság a fél személyének lényegét alkotó tulajdonságai, jellemzői és ismérvei miatt követte el az eljárási szabálysértést. Ezzel szemben, ha a felet csak eljárási jogaiban éri sérelem, és ez nem kifejezetten az adott személynek vagy az adott személy értékminőségének szól, akkor a jogsértés nem ad alapot a személyiségvédelemre.[41] Ennek keretében vizsgálták az eljáró bíróságok azt is, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog része-e a Ptk. 75-76. §-ában foglalt személyhez fűződő jogoknak, bevonható-e a generálklauzula ernyője alá. Az ezzel kapcsolatos álláspont egyöntetű: a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme együtt járhat ugyan a személyhez fűződő jogok megsértésével, de ez nem szükségképpeni. Az, hogy bizonyos esetekben a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme egyben személyhez fűződő jogot is sért, még nem jelenti azt, hogy maga a tisztességes eljáráshoz való jog személyhez fűződő jog is lenne. A tisztességes eljáráshoz való jog a bírósági eljárások alkotmányos garanciája, eljárási alapjog, amely az Alkotmányban biztosított alapvető jog ugyan, de ha ez a jog csorbul is, nem érinti a személyiség értékminőségét.[42] A személyhez fűződő jogok jogi természetét tekintve az eljáró bíróságok megállapították azt is, hogy ezek a jogok a dologi jogi szabályozáshoz hasonlóan abszolút szerkezetűek, tehát mindenki köteles azokat tiszteletben tartani. Ezzel szemben azonban a tisztességes eljáráshoz való jog és az ésszerű idő követelménye relatív szerkezetű, mert polgári eljárásjogi vonatkozásban vizsgálva csak a bíróság és a felek viszonylatában áll fenn, kötelezettje pedig az eljáró bíróság lesz.[43]

A kikristályosodott bírói gyakorlat elemzéséből tehát megállapítható, hogy a bírói gyakorlat a tisztességes eljáráshoz való jogot önmagában nem tekinti személyhez fűződő jognak, hanem eljárási alapjognak minősíti azt. A személyhez fűződő jogok megsértését csak abban az esetben látja megállapíthatónak, ha az eljárási szabálysértés többletelemet, a személy értékminőségének a sérelmét is megvalósítja. Teszi ezt úgy, hogy a Ptk. 75. §-ában foglalt generálklauzula alapján lehetősége lett volna személyhez fűződő jognak minősíteni a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is, hiszen a rendelkezés valamennyi, tehát a nem nevesített személyhez fűződő jogok védelmét is szolgálja.

Végül pedig a szankciórendszer vizsgálata érdemel figyelmet: a normaszöveg indoklása szerint az elhelyezés és a rendszertani besorolás azért a személyhez fűződő jogok között indokolt, mert a sérelemdíj, mint jogkövetkezmény is alkalmazható a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése esetén. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a személyhez fűződő jogok azon sajátos jellemzője, amely szerint megsértésük esetén elsődlegesen objektív alapú, erkölcsi és társadalmi elégtételt megvalósító, a polgári jogi jogkövetkezmények rendszerétől eltérő, speciálisan a személyhez fűződő jogok jogkövetkezményeként szabályozott szankciók alkalmazhatóak. Az új Ptk. 2:95. §-a azonban a tisztességes eljáráshoz való jog esetében kizárja az objektív alapú szankciók alkalmazásának a lehetőségét. Az új törvény ezt a szabályozási konstrukciót más személyhez fűződő jog esetében egyáltalán nem alkalmazza. A jogkövetkezmények tekintetében tehát nincs más olyan személyhez fűződő jog, ahol a normaszöveg olyan megszorításokat tartalmazna, mint a tisztességes eljáráshoz való jog tekintetében, a szankciók valamennyi alakzatra egységesen alkalmazandóak, kivéve a tisztességes eljáráshoz való jogra.

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog, mint az Alkotmányban is biztosított alapvető jog, nem felel meg a személyhez fűződő jogok immanens ismérveinek, így dogmatikai besorolását tekintve nem tekinthetjük annak. A bírói gyakorlat többször rámutatott arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog tulajdonképpen eljárásjogi alapelv és annak fogalma (bár nincs rá pontos meghatározás) csak a vonatkozó eljárási szabályok alapján értelmezhető. A probléma magvát a tisztességes eljáráshoz való jog eljárásjogi szerepe és kötődése, valamint ezzel szemben a hozzá kapcsolt felelősségi alakzat anyagi jogi beágyazottsága adja.

A fentiek mellett a Pp. 2. §-ában foglalt szabályok átvétele során a jogalkotónak mérlegelnie kell az átültetés részletességét (milyen mértékben veszi át a szabályokat, a felelősség megállapításának feltételeit), valamint reflektálni kell a bírói gyakorlat által felvetett problémákra is. Következtetéseink ebből fakadóan kétirányúak:

Amennyiben a jogalkotó azt a koncepciót követi, hogy nem csupán a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt felelősségi alakzatot ülteti át az anyagi jogi törvénybe, hanem magát, a Pp. 2. § (1) bekezdésében nevesített tisztességes eljáráshoz való jogot is, ahogyan azt az elfogadott normaszöveg is tette, akkor a tisztességes eljáráshoz való jogot nem a személyhez fűződő jogok körében, hanem egy további lehetséges megoldásként az alapelvi rendelkezések között tartjuk indokoltnak elhelyezni az új Ptk. 1:7. §-ához kapcsolva. Az új Ptk. 1:7. §-a rendelkezik arról, hogy a törvényben biztosított jogok érvényesítése bírói útra tartozik, amennyiben törvény másként nem rendelkezik. Ehhez kapcsolódóan a bíróságok előtti tisztességes eljáráshoz való jog, mint jogrendszeri és alkotmányos alapelv jogági leképeződése generális jelleggel garantálná nem csupán a bíróság és a felek, hanem a felek egymás közötti viszonylatában is a tisztességes magatartás követelményét a jogviták rendezése és a bírói úton történő igényérvényesítés során. Amennyiben a fél jogainak érvényesítése végett bírósághoz fordul, akkor mindenre tekintet nélkül megilleti őt a tisztességes eljáráshoz való jog, amely nem csupán a bíróságot, hanem a peres feleket is kötelezi. Emellett a tisztességes eljáráshoz való jog megsértéséhez kapcsolódó felelősségi alakzat elhelyezése megint differenciálható: egyrészt vagy további bekezdésben szabályozva adnánk neki helyet az 1:7. §-ában (ide értve a Pp. 2. § (2) bekezdésében foglalt ésszerű idő követelményét is) azzal, hogy az érvényesíthető jogkövetkezmények meghatározásánál utaló normát vennénk igénybe; vagy a tisztességes eljáráshoz való jog megsértéséhez kapcsolódó felelősségi tényállást a Ptk. 1:7. §-ába foglalt tisztességes eljáráshoz való jog deklarálása mellett elkülönülten, a Ptk. Ötödik Könyvében a speciális felelősségi alakzatok között rendeznénk.

Amennyiben azonban az anyagi jogi jogszabály nem fogja kifejezetten tartalmazni a tisztességes eljáráshoz való jog klauzuláját a Pp. 2. § (1) bekezdéséből, hiszen az egy eljárásjogi alapelv, hanem csak a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglalt, a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése esetén alkalmazható felelősségi alakzatot veszi át, akkor a korábbiakban kifejtett indokok alapján egyetértünk a Szakértői Javaslattal és a törvény eredeti normaszövegével, amelyek a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését önálló, sui generis felelősségi alakzatként szabályozták az új Ptk. Ötödik Könyvében. Ennek nem mond ellent az sem, ha a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme esetén nem csupán vagyoni jellegű reparáció, hanem nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj is alkalmazható, hiszen az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatából következően a nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj jogintézménye nem csupán a személyhez fűződő jogok, hanem az alapvető jogok, köztük a tisztességes eljáráshoz való jog hatékony védelmét is szolgálhatja. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme tehát egy olyan speciális felelősségi alakzat lenne a Ptk. Ötödik Könyvében, ahol tekintettel arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog egyben alapvető jog is, a kártérítés mellett a sérelemdíj is alkalmazható lenne – erre vonatkozóan azonban egy leendő normaszövegnek mindenképpen kell majd utalást tartalmaznia.

Az anyagi jogi szabályozásnál a fentieken túlmenően figyelni kell még arra is, hogy mindenképpen egyértelműen kell rendezni a kimentési esetkörök szabályozását, valamint azt, hogy a kártérítési pert pontosan ki ellen kell megindítani.

b) A Pp. módosítása

A Pp. 2. §-ának vagy annak egy részének az átültetésére vonatkozó jogalkotói döntés nem csupán az anyagi jogi jogszabály rendelkezéseit érinti, hanem a fentiekben vázolt jogalkotói irányok és szándékok felvetik a Pp. módosításának is a szükségességét függetlenül attól, hogy a jövőben a jogalkotó melyik variáció vagy esetleg egy újabb konstrukció mellett foglal állást. A Pp. módosításának irányait mindenképpen az anyagi jogszabályba való átültetés mikéntje és részletessége határozza meg, azzal koherensen és arra figyelemmel kell, hogy történjen.

A Pp. 2. § (1) bekezdését, a tisztességes eljáráshoz való jogot tekintve a fentiekben kifejtetteken túlmenően az alábbi észrevételt tehetjük: a tisztességes eljárás követelménye a Bszi-ben[44] is szabályozásra és kifejeződésre kerül, melynek következtében generális jelleggel kellene érvényesülnie mind a polgári, mind pedig a büntetőeljárásokban.[45] Ebből fakadóan mérlegelendő, hogy annak megismétlése az eljárásjogi törvényekben mindenképpen szükségképpeni-e, vagy a Bszi. 9. §-a egy olyan ernyőt és háttéralapelvet képez, amely valamennyi eljárásban feltétlen érvényesülésre kell, hogy jusson anélkül is, hogy azt az eljárási törvényekben megismételnénk és kifejezetten kimondanánk. Amennyiben azonban a Pp. tartalmazza a tisztességes eljáráshoz való jog követelményét, akkor a büntetőjoghoz és a büntetőeljáráshoz kapcsolódó jogszabályok módosítása sem hagyható el a „felemás szabályozás” elkerülése érdekében.

Amennyiben a jogalkotó a tisztességes eljáráshoz való jog megsértéséhez kapcsolódó felelősség megállapításának feltételeit áthelyezi az anyagi jogi törvénybe (jogorvoslati eljárásban nem orvosolható, valamint az ésszerű idő megítélésének szempontjai), akkor a Pp. 2. § (2) bekezdését a szabályozási ismétlések elkerülése érdekében hatályon kívül kell helyezni, és a Pp. 2. § (3) bekezdésének utaló normát kell tartalmaznia arra nézve, hogy a fél a Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt jogok megsértése esetén (köztük a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése esetén) a Ptk. mely §-ában foglalt igényeket érvényesítheti. Nem tartjuk ezért megfelelőnek a Ptké.[46] azon rendelkezését, bár annak hatályba léptető rendelkezéseit az Alkotmánybíróság megsemmisítette, amely csak a Pp. 2. § (3) bekezdését módosította volna és a Pp. 2. § (2) bekezdését változatlanul hagyta volna, holott a Pp. 2. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést az elfogadott normaszöveg majdnem szó szerint megismétli. Amennyiben azonban a jogalkotó a Szakértői Javaslat koncepciójának megfelelően nem helyezi át az anyagi jogi törvénybe a felelősség megállapításának a feltételeit és az ésszerű idő megítéléséhez szükséges követelményeket, akkor a Pp. 2. § (2) bekezdése nem helyezhető hatályon kívül.

[1] EJEE 6. cikk 1. bekezdése; PPJNE 14. cikk

[5] A mi Alkotmányunk – Vélemények és elemzések Magyarország Alkotmányáról (főszerk.: Trócsányi László, Complex, Budapest, 2006.) 376. o.

[6] 220/B/2004. AB hat.; Chronowski – Drinóczi – Petrétei – Tilk – Zeller: Magyar alkotmányjog III. – Alapvető jogok (Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2006.) 270. o.; A mi Alkotmányunk i.m. 374. o.

[7] 19/2009. AB hat.; 11/2007. AB hat.; 1/2008. AB hat.; 14/2004. AB hat.; 6/1998. AB hat.; 14/2002. AB hat.; 15/2002. AB hat.; 35/2002. AB hat.; 605/D/2006. AB hat.; Magyar alkotmányjog III. i.m. 270-272. o.; Az Alkotmány magyarázata (KJK-Kerszöv, Budapest, 2003.) 560. o.

[9] Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2006. véleménye a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogásról; Vita, fórum – Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiumának 3/2003. (X. 10.) ajánlása a bíróságok kártérítési felelősségéről

[10] FIT-H-PJ-2008-810.; SZIT-H-GJ-2009-27.; A Polgári Perrendtartásról szóló törvény magyarázata I. kötet (szerk.: Szabó Imre, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2007.) 18. o.; A Polgári Perrendtartás magyarázata 1. (szerk.: Németh János – Kiss Daisy, Complex Kiadó, Budapest, 2007.) 86-87. o.

[11] Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2006. véleménye a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogásról; GYIT-H-PJ-2008-15.; GYIT-H-PJ-2008-181.

[13] BDT 2008. 1811.; FIT-H-PJ-2008-239.; DIT-H-PJ-2008- 118.

[16] BDT 2006. 1496.; Vita, fórum – Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiumának 3/2003. (X. 10.) ajánlása a bíróságok kártérítési felelősségéről

[17] Vita, fórum – Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiumának 3/2003. (X. 10.) ajánlása a bírósági kártérítési felelősségről; Vita, fórum – Csongrád Megyei Bíróság Polgári, Gazdasági és Közigazgatási Kollégiumának 4/2002. (XI. 22.) ajánlása a bírósági ügykörben okozott károkról

[18] Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (SZJ) (szerk.: Vékás Lajos, Complex, Budapest, 2008.) 1138-1139. o.

[19] SZJ 5:549. §: Felelősség a perek tisztességtelen lefolytatása, időbeni elhúzódása esetén

[23] T/5949. 5:526. §: Felelősség a bíróság előtti eljárás tisztességtelen lefolytatása, időbeni elhúzódása esetén

[24] T/5949. 5:526. § (2) bek.; T/5949. sz. törvényjavaslathoz fűzött indokolás (http://www.parlament.hu/irom38/05949/05949.pdf) az 5:526. §-hoz (1291. o.)

[27] T/5949/217 sz. módosító javaslat (http://www.parlament.hu/irom38/05949/05949-0217.pdf); Kézikönyv az új Polgári Törvénykönyvhöz: törvényszöveg, egységes szerkezetű indoklás, megjegyzések (szerk.: Gárdos Péter, Complex, Budapest 2009.) 158. o., 164. o.; A Legfelsőbb Bíróság észrevételei az új Polgári Törvénykönyv 2007. október 27-én közzétett tervezetére 5:528. §-hoz 72. o. (http://www.lb.hu/tajekozt/uj_PTK_eszrevetelek.pdf)

[28] új Ptk. 2:88. § (2) bek.; új Ptk. 2:95. § (1) bek.

[31] Az Alkotmány magyarázata i.m. 560. o.; A Polgári Törvénykönyv magyarázata 1. (Komm Complex) (szerk.: Gellért György, Complex, Budapest, 2007.) 251. o., 257. o.; Jobbágyi Gábor: Személyi és családi jog (Szent István Társulat, Budapest, 2008.) 62. o.; Lenkovics Barnabás – Székely László: A személyi jog vázlata (Eötvös Kiadó, Budapest, 2001.) 94-96. o., 100-101. o.

[32] A Polgári Törvénykönyv magyarázata I. kötet – A személyek joga (Komm Közlöny) (szerk.: Török Gábor – Boóc Ádám, Magyar Közlönykiadó, Budapest; 2006.) 297. o.; Komm Complex 256. o.; Besenyei Lajos – Bíró György: A személyek joga (Novotni; Miskolc; 2007.) 161. o.; Jobbágyi i.m. 68. o.

[33] Lenkovics – Székely: 93. o.; Jobbágyi i.m. 61-62. o.; Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979.) 19-25. o.

[34] Komm Közlöny 297. o.; Komm Complex 256. o.; Besenyei – Bíró i.m. 163. o.; Jobbágyi i.m. 68. o.; Lenkovics – Székely: 102. o.; Törő 40-41. o.

[35] Komm Közlöny 330. o.; Komm Complex 252. o.; Besenyei – Bíró i.m. 188. o.

[37] Jobbágyi i.m. 64. o.; Lenkovics – Székely: 135. o.; Kecskés László: Polgári jog – a személyek joga (Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2007.) 448-449. o.

[39] Gyekiczky Tamás: A kártérítés határai (Debreceni Jogi Műhely, 2006/1., http://www.law.klte.hu/jogimuhely/02_hun_index.htm)

[42] BDT 2009. 1976.; DIT-H-PJ-2009-23.; FIT-H-PJ-2008-618.; GYIT-H-PJ-2008-15.; GYIT-H-PJ-2008-181.