Bató Szilvia
Kriminológiai nyári egyetem Pécsett
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Strafrecht (MPICC, Freiburg) együttműködésének keretében – Prof. Dr. Korinek László és Prof. Dr. Dr. h.c. Hans-Jörg Albrecht jóvoltából – Pécsett minden páros évben kriminológiai, a páratlan években pedig anyagi büntetőjogi kurzusokat szerveznek a büntetőjog-tudomány és a praxis aktuális kérdéseiről. Az összejövetelek célja egyrészt a fiatal magyar kutatók és gyakorlati szakemberek „költséghatékony” továbbképzése, ugyanis a MPICC vezető munkatársai az intézet legújabb kutatási eredményeiről tartanak előadásokat, „megspórolva” ezzel néhány ösztöndíjat. Másrészt kiváló lehetőséget teremtenek az adott kutatási terület ifjú művelőinek nemzetközi kapcsolatok kiépítésére, mivel a MPICC holdudvarához tartozó fiatal európai kutatók is részt vesznek a kurzuson. Az előadásokat követő diszkusszióban így nemcsak német és magyar szempontból vitathatják meg a résztvevők a hallottakat, hanem megismerhetik a környező államokban képviselt álláspontokat is.
Ennek a sorozatnak a keretében került sor 2010. június 7-10. között a harmadik kriminológiai nyári egyetemre (Dritter Kriminologischer Sommerkurs), amely ebben az évben a büntetés-végrehajtás és a veszélyes bűnelkövetőkkel szemben alkalmazható eszközök kérdését járta körül. A kurzus a hagyományoknak megfelelően délelőtt és délután is egy-egy problémakört dolgozott fel. A résztvevők nemcsak a formális vitákban, hanem a kávészünetekben és minden félhivatalos eseményen aktívan folytatták az eszmecserét a legizgalmasabb kérdésekről. Idén Magyarországról egyetemi kutatók és oktatók mellett ügyészek, büntetés-végrehajtási szakemberek (nevelő, pszichológus) vettek részt, sőt grúz, bolgár, cseh és horvát kollégák is voltak. A szervezők – és öntevékeny módon a résztvevők is – kihasználták a kulturális főváros kínálta lehetőségeket, nemcsak a szervezett programokon (pl.: városnézés), hanem önállóan is „felfedezték” Pécset.
Hétfőn (június 7.) reggel a nyári egyetem „alapító atyáinak” bevezetője és az ismerkedést követően Albrecht professzor úr tartott egy áttekintő előadást az utóbbi években megfigyelhető változásokról (Strafvollzug und gefährliche Straftäter – Internationale und nationale Entwicklungen). Az előadásból kiderült, hogy a bűnözés új jelenségeire a kriminálpolitika számos országban a szabadságvesztés kiterjesztésével, sőt kifejezetten a hosszú tartamú (sőt életfogytig tartó) szabadságvesztés gyakoribb alkalmazásával reagált. Ennek kapcsán az előadó ismertette a szabadságelvonás végrehajtására vonatkozó legújabb nemzetközi normákat. A veszélyesnek minősíthető elkövetők – a hagyományosan ilyennek tekintett karrier-bűnözők mellett – négy újabb csoportjára koncentrál a jogalkotás és a büntetés-végrehajtás nemzetközi szinten: szexuális bűncselekmények elkövetőire, erőszakos tettesekre, terroristákra és a szervezett bűnözés miatt elítéltekre. Ezek a fogvatartottak a cselekményük, a végrehajtás során tanúsított magatartásuk és a visszaesés nagy kockázata miatt a „szokványos” elítéltekhez képest eltérő bánásmódot igényelnek. Ezeket az eltéréseket (izoláció, kommunikáció korlátozása, az ilyen elítéltek koncentrációja, speciális kezelés) mutatta be Hans-Jörg Albrecht, és kitért a különleges végrehajtási szabályok és az elítélteket megillető jogosítványok közötti feszültségekre is.
Délután Prof. Dr. Helmut Kury Der rechtliche Rahmen und die praktische Bedeutung von Gutachten im Strafvollzug in Deutschland címmel tartotta megelőadását, amely egy magyar viszonyok között nem létező szakértői tevékenységet mutatott be: az elkövetőre vonatkozó személyes pszichológiai prognózist. Az előadás részletesen taglalta a pszichológiai szakvélemény német szabályozását, a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit és a tényleges megvalósulást. Ennek kapcsán a legizgalmasabb kérdés a „téves pozitív szakvélemény (falsch Positiven Gutachten)” volt: azaz mi van akkor, ha a szakértő tévesen veszélyesnek minősíti a fogvatartottat, pedig valójában nem az. A diszkusszióban többen is érintették ezt a problémakört.
A német szabályozás és gyakorlat után Kulcsár Gabriella (PTE) a magyar viszonyokkal ismertette meg a résztvevőket.
A kedd (június 8.) délelőtti blokkban Dr. Gunda Wößner a szexuális bűnelkövetők végrehajtás során megvalósítható terápiáját (Die Behandlung von Sexualstraftätern in der Sozialtherapie und im Regelvollzug) mutatta be. Az előadó a politikai kívánalomként megfogalmazott terápia tényleges megvalósulásának kereteit ismertette elsőként: a büntetőjogi feltételeket (bűncselekmények, életkor, büntetés) és az ún. klinikai kritériumokat (kezelés szükségessége, kezelhetőség és a motiváció) példákkal támasztotta alá. Ezt követően részletesen ismertette a terápiás lehetőségeket, sőt a hallgatóságot is aktivizálta a terápia során alkalmazott és erre a kurzusra kiválogatott tesztek kitöltésére buzdítva. A vitában a terápia részletszabályaira (nyelvi akadályok, tartam, gyakoriság) és a teszt bizonyos részeire kérdeztek rá a résztvevők.
Délután Dr. Rita Haverkamp számolt be a nők büntetés-végrehajtásáról (Frauenstrafvollzug in Deutschland) egy már lezárt empirikus kutatás alapján. A női bűnözés alapvető jellemzőinek bemutatása után a végrehajtó hálózat általános jellemzőiről (tartományonként eltérő szabályozás, külön intézethálózat hiánya, szakemberek hiánya) tájékoztatta a hallgatóságot. A női fogvatartottak speciális jellemzőik (képzettség hiánya, eltérő egészségügyi követelmények, eltérő kommunikáció, az őrszemélyzethez való sajátságos viszony) miatt egészen más bánásmódot igényelnek. Ilyen például az, hogy egészségügyi okok miatt a saját ruha viselésének szabályai eltérőek, különbözőek a vásárlási lehetőségek, valamint a baba-mama körleteket alakítottak ki. A női fogvatartottak visszailleszkedése és az utógondozása a férfiakénál is nehezebb, hiszen lényegesen képzetlenebbek és nem tudnak igazi perspektívát nyújtani nekik. A diszkusszió során a fiatalkorú és a fiatal felnőtt női fogvatartottak helyzetére is kitért az előadó.
Különösen a külföldi résztvevők számára volt érdekes a szerda (június 9.) délelőtti börtönlátogatás, amelynek során két intézetet (Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézetét és a Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetet) és a magyar börtönügy két korszakát ismerhették meg. A fiatalkorúak az európai ajánlásoknak és követelményeknek mindenben megfelelő modern intézményben nyertek elhelyezést, viszont a felnőttek a 19. század végén épült – többször felújított, de a korszerű végrehajtási elveknek és normáknak csak részben megfelelni képes – szárnyban várják a jogerős ítéletet.
Délután Dr. Michael Kilchling előadásában a Németországban alkalmazott biztonsági őrizet problémáját járta körül (Die Sicherungsverwahrung – ein deutscher Sonderweg?). Az előadó felvázolta a szankciórendszeren belüli helyét és a történeti kialakulását a német egységig. Ezt követően részletesen ismertette a jelenleg alkalmazható hét (!) változat jogi feltételeit, és megállapította, hogy a biztonsági őrizetre vonatkozó rendelkezések valójában nem alkotnak zárt rendszert, hanem egy ad hoc jogalkotási folyamat eredménye a jelenlegi szabályozás. Behatóan foglakozott továbbá a szabályozásból fakadó alkotmányossági és alapjogi kérdésekkel, valamint a végrehajtás során jelentkező problémákkal. Az előadást lezáró eszmecserében az is elhangzott, hogy a politikusok a jogalkotás során valójában senkinek a véleményét sem vették figyelembe.
A nap két kriminálstatisztikai előadással fejeződött be: Dr. Volker Grundies a visszaesést meghatározó körülményeket elemezte (Determinanten des Rückfalls: Ergebnisse aus der Freiburger Kohortenstudie), majd Dr. Carina Tetal foglalkozott a szankciók és a visszaesés kapcsolatával (Beeinflusst die Sanktion die Legalbewährung?).
A csütörtök (június 10.) délelőtti blokkban egy Magyarországot kevéssé érintő, de mégis számos problémát felvető, aktuális előadás hangzott el (Anna Petrig, LL.M.: Strafvollzug im Völkerrecht und Völkerstrafrecht, insbesondere im Hinblick auf Piraten und Kriegsverbrecher). A szomáliai kalózok és a háborús bűnösök büntetőjogi felelősségre vonása kapcsán a büntetés végrehajtásának helye, a végrehajtási körülmények, valamit a büntetés letöltése utáni „bánásmód” szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a nemzetközi közösséget. Az előadó bemutatta az eddigi kísérleteket, amelyekből az derült ki, hogy az európai szemléletből fakadóan anakronisztikus helyzeteket teremtettek, például a kalózoknak külön modern börtönt építettek, miközben az átlag szomáliai bűnelkövető európai mércével mérve elviselhetetlen körülmények között tölti a büntetését.
Korinek László professzor úr moderálta a záró beszélgetést, amelyen a résztvevők összegezték a tapasztalataikat, valamint – a hagyományoknak megfelelően – megfogalmazták, hogy milyen problémakörről hallanának szívesen a következő összejövetelen.