Cservák Csaba

A véleménynyilvánítás szabadságjoga a média (szem)üvegén keresztül

   A véleménynyilvánítás szabadságjoga az emberi jogok (és ennek konkrét alaptörvényekbeli leképeződései: az alkotmányos alapjogok) elismertté válásától kezdve közülük is az egyik legalapvetőbb; a nemzetközi dokumentumok, emberjogi nyilatkozatok, külhoni alkotmányok és a nemzetközi jogdogmatika viszonylatában – nagyon szűk kivételekkel – szinte szent és sérthetetlen.[1]

A magyar Alkotmánybíróság döntésein is ennek hangja vonul át.

Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett tehát az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog objektív, intézményes oldala nemcsak a sajtószabadságra, oktatási szabadságra stb. vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az oldalára is, amely a véleménynyilvánítási szabadságot általánosságban a többi védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatároznia, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék. (…..) A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a fentiek szerint nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése egyben a közvélemény, mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti. (64/1991. (XII. 17.) AB hat.).

Az anyagjog jellegből fakadóan az alkotmánybírák az ezt esetleg korlátozó, más alapjogok értelmezésére fektettek le egy általános normatív támpontot: „A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog - az élethez, vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan - korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely "intézmény" közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya. (….) A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt - az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot - biztosítja, s nem annak tartalmára. (36/1994 AB határozat)

A véleménynyilvánítás szabadságát a 30/1992. (V. 26.) AB határozattal tehát kitüntetett pozícióba helyezte az Alkotmánybíróság: [2]

Mit nevezünk a véleménynyilvánítás korlátozásának? Közelítsük meg indirekt módon, a contrario. Tehát: nincs semminemű korlátozás, ha bárki bármikor és bárhol bármilyen gondolatát szabadon elmondhatja. (Rögtön feltűnhet persze, hogy a de iure szólásszabadság még nem jelent föltétlenül de facto szólásszabadságot. Ha valaki anyagi okokból nem tud lapot/médiumot alapítani, akkor messze nem biztos, hogy a meglévő orgánumok lehozzák gondolatait)

A véleménynyilvánítás- és szólásszabadság, illetőleg (a média vonatkozásában is) a sajtószabadság[3] kifejezéseket felváltva, gyakran egymásba mosva használják sokan a szakirodalomban. Koltay András igyekszik tisztázni kiváló monográfiájában a terminológiát[4].

A sajtó- és média formális szabadságába való beavatkozás tényleges lehetőségei (a materiális értelemben vett véleménynyilvánítási szabadság kiteljesítése végett) az alábbi elméleti kategóriákba csoportosíthatóak:

- műszaki értelemben szükségszerű (frekvenciák leosztása, különben káosz alakulna ki)

- nem szükségszerű

      Negatív előírások (mit ne tegyen)

         -     Médiajogi tiltások (pl.: reklám, hazai műsorok aránya stb.)

         - Általános tiltások (személyiségi jogok, becsületsértés, vagy áttételesen gyermekvédelem, adatvédelem, fogyasztóvédelem, szellemi tulajdon védelme stb[5].)

       Pozitív előírások (mit tegyen)

- Műsorkövetelmények

              Konkrét

            Átfogó: a kiegyensúlyozottság

- válaszadás

- műsoridő átadása

- „must carry” kötelezettségek

E tanulmányban a szólásszabadság rádiós és televíziós aspektusait, főképp a sajtószabadság formális értelemben vett korlátozásait vesszük górcső alá.

A speciális szabályozás indokoltsága

Amennyiben a sajtó- és szólásszabadságot eltérően szabályozzuk, ekképp a sajtót az utcai szónoktól különbözően kezeljük, többletjogokkal ruházzuk fel, akkor ebből következően egyes, kikényszerítő többletkötelezettségeket is telepítenünk kell azokhoz.[6] Ez pedig szükségszerűen vonja maga után az állami beavatkozást, ami nagyon veszélyes vizekre vinne.

A másik megközelítés szerint a sajtót többletjogok megilletik, többletkötelezettségekkel azonban nem terhelhető. Ez persze aggályos, hisz mivel legitimálhatnánk így a privilégiumokat? Jogok és kötelezettségek válhatatlan egységet alkotnak.

Ez teremtheti meg az alapját a harmadik felfogásnak, amely értelmében a szólás- és sajtószabadság egyértelműen eltér, a sajtónak az utcai szónokhoz képest igenis többletjogai és többletkötelezettségei egyaránt vannak. E megközelítés alapján a sajtószabadság nem egyéni, individuális jogosultság, hanem a sajtót mint intézményt illeti meg.[7]

A jog tehát eszerint intézményes jog, nem a sajtóban dolgozó egyént (akit természetesen megillet maga a szólásszabadság), hanem az intézményt védi, így a többletjogok és -kötelezettségek is az intézményt terhelik. E felfogás szerint tehát a sajtószabadság egyértelműen eszköz, (instrumentális jog), célja pedig a közérdek előmozdítása az információ- és gondolatcsere megvalósításával, a nyilvánosság előtt megnyilatkozási fórumok biztosításával.

Az intézmény tulajdonosának quasi tulajdonjoga mellett persze, a szólásszabadság „ikerjogából” is levezetve, a sajtószabadság jogát az újságírókra és a szerkesztőkre vonatkozólag is értelmeznünk kell. Amaz tehát őket is megilleti. De mi a jogi helyzet, amennyiben az ő szabadságuk a tulajdonos szabadságával kerül kollízióba? Lehet egyáltalán szaavtolni a szerkesztő függetlenségét a tulajdonosi befolyástól? Érdekes, hogy a szakirodalomban, de főképp a hatályos joganyagban ez egy agyonhallgatott aspektus.[8]

     Felhívhatjuk a figyelmet, hogy a sajtószabadság eszköz jellegét, illetőleg intézményes mineműségét azok is kiemelik, akik egyébként a szólásszabadság vonatkozásában az individuális, tehát az egyéni autonómiát elsődleges értéknek vélő felfogást vallják.[9] A szólásszabadságot az egyén korlátozhatatlan jogaként vélhetjük igazolhatónak, a sajtószabadságra ezt az elvet már nem terjeszthetjük ki. A sajtó intézményes mivolta okából, mivel működése során alapvetően háttérbe szorul az egyén önkifejezéshez való joga, és elsősorban más (anyagi) érdekek diktálnak, az individuális megközelítés értelmét veszti.

„Az Rttv.-nek számos olyan rendelkezése van, ami korlátozza a szerkesztés szabadságát. Ilyenek a hírekhez fűzött véleményre, a vallási vagy hitbéli meggyőződést sértő tartalomra vonatkozó szabályok, továbbá a kiskorúak fokozott védelmét biztosító rendelkezések.[10] Ezek a korlátozások meglátásunk szerint nem a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozzák, hiszen az idevágó vélemények, információk megjelenhetnek.[11] Ugyanakkor korlátozzák a sajtószabadság részét képező szerkesztési szabadságot, mert vagy címkézni kell az információt, vagy korlátozni kell a megjelenítés időpontját.

Nem vitatjuk, hogy indokolható a szerkesztési szabadság ilyen korlátozása. Sőt, meglátásunk szerint e korlátozás nem is alkotmányellenes. Egyrészt a korlátozás törvényben előírt, másrészt szükséges, mert a kiskorúak védelme, a lelkiismereti és vallásszabadság védelme más eszközzel nehezen képzelhető el; s harmadrészt nem is aránytalan, hiszen csak rövid felhívásra kötelez vagy ésszerű időkorlátok közé szorítja a megjelentetést. Ilyen vagy hasonló szabályok fenntarthatók tehát, azonban csak az alkotmányos keretek között.”[12]

A pluralizmus

Az átfogó értelemben vett sajtószabadság a pluralitás kategóriájában váltódik ki. Mikor szabad a sajtó teljesen? Ha mindenki minden gondolatát mindenkor és mindenhol elmondhatja. (Az emberi méltóság megsértésének szűken vett eseteit kirekesztőleg.) Ez persze illúzió, nyilván teljes sajtószabadság nem létezik. A pluralitás tekintetében azt vizsgáljuk, mennyire sokszínű a vélemények halmaza.

Túlzottnak tekinthetjük a véleménybefolyásoló erőt, amennyiben a média néhány (vagy főleg ha egy) társadalmi csoportnak kiszolgáltatottan működik ténylegesen, amely csoportok jelentős mértékben egyoldalú befolyást gyakorolnak a közvéleményre, a „körből kimaradt” csoportok pedig kirekesztetnek a véleményalakítás folyamatából.[13]

 A német alkotmánybíróság gyakorlata szerint a médiaszabadság nem a médiumok tulajdonosainak (illetve alkalmazottainak) kibontakoztatását, véleményük szabad kifejtését szolgálja, hanem a véleményszabadság globális érvényesülését, vagyis a szabad és átfogó tájékoztatást, és ezáltal az egyéni és közösségi vélemények alakíthatóságát mozdítja elő.[14]

A véleménynyilvánítás alapjoga kitüntetett szerepet képez, még az alapjogok tekintetében is. Tehát lényegében a legerősebb korlátozási ok más emberi jog, így különösképp az emberi méltósághoz való jog lehet. Az elmélyültebb megközelítés azonban rávilágít, hogy a felületesebben nézve (és a túlzottan individualista megközelítés szerint) „véleménynyilvánítási korlátozásának” titulált jogintézmények valójában éppenhogy a véleménynyilvánítás – társadalmi léptékű – kiteljesítésének szavatosai.

Képzeljük el a véleménynyilvánítás szabadságjogának érvényesülését egy élő ember szólásszabadsága példájára (E sorok írója ezt perszonalizált fikció manifesztáció elméletének nevezi el.) A sajtószabadságot – a szólásszabadság mintájára – sokan az elveiért kiálló, a hatalom által elnyomni szándékozott, minden korlátozás ellen tiltakozó szónok egyszerű modelljére építik.

Mikor mondhatjuk, hogy egy személy véleménynyilvánítása szabad? Ha elmondhatja korlátozás nélkül gondolatait. Kényszeríthető-e egy személy más gondolatának közlésére? A válasz főszabály szerint: nem. Gondolkozzunk el azonban, nem lehet-e kivétel erkölcsi értelemben? Álláspontom szerint lehet. Például képzeljük el, ha valahol vihar közeleg, nem várható el az éppen beszélőtől, hogy megszakítva röviden gondolatait, közölje a veszélyt a jelenlévőkkel. (Magam azt a distinkciót tenném, hogy nyilvánvalóan senki nem kényszeríthető más gondolatainak sajátjaként történő elmondására, hanem utalhat annak „mástól származó” tartalmára.)

Jelképesebb és kifejezőbb azonban, ha nem korlátlan számú beszélgetőt képzelünk el korlátlan időkerettel, hanem mondjuk egy agorát mint a véleménycsere terepét. A modern elektronikus sajtót napjaink közösségi fórumának, mintegy az ókori agora virtuális manifesztációjának tekinthetjük. Ennek megfelelően jellegadó funkciója, hogy a közösség ügyeinek eldöntéséhez megfelelő információkat, tájékoztatást adjon.[15] Ez tehát a közösségi szemléletmód csillámköve. Itt ugyanis véges számú személy fér el. Ki léphet be először, az érkezési sorrend dominál? Van akinek alanyi joga van bekerülni a megérkezés időpontjától függetlenül? Számtalan olyan kérdés, mely átvitt értelemben, a médiára kiterjesztve szintén elvi éllel vetődik föl.

A véges számban rendelkezésre álló frekvenciák előzetes elosztása szinte fizikai kényszerűség; annak hiányában a káosz és „kalózkodás” uralkodna el. A fikciós elmélet szerint: ha egy szűk zárt szobába valakik be akarnak menni beszélgetni, ahhoz el kell kérni a kulcsot, de már a később érkező emberek nem fognak beférni.

Az alkotmányjog egyes elméletalkotói (így Ádám Antal) a kérdéses kategória alapjogának nem is a véleménynyilvánítás szabadságát tartják, hanem a kifejezés, a közlés szabadságát, mely magában foglalja nem csupán a vélemény-jellegű szubjektív, hanem a neutrális információk közkincsé tételét, továbbá a közérdekű információkhoz való hozzájutás szabadságát is. Ekképp a kifejezés szabadsága a kommunikációs szabadságjogok genus proximuma.[16] Ennek össztársadalmi relációja pedig a tömegközlés szabadsága. (Ez tehát egyértelműen a közösségi megközelítés tolmácsjegye.)

Az egyéni szabad véleményeknek úgy kell integrálódniuk, hogy a vélemények összessége is szabad legyen.

Az sajtó teljes szabadságának és a cenzúra mentességének elvén az elektronikus sajtó kifejlődése tört rést. Nevezetesen az, hogy a frekvenciák véges volta fizikailag zárja ki, hogy mindenki szabadon kifejthesse véleményét. Képletesen szólva: újságpapírt nyomtatni korlátlanul lehet, médiacsatornát üzemeltetni viszont nem…

A fentiek hangsúlyozása azért kardinális jelentőségű, mert csak így legitimálhatjuk azt, hogy a médiajogi szabályozásnak egészen sajátlagos kívánalmaknak is meg kell felelnie.

Erre a kihívásra először az Egyesült Államok 1927-es médiatörvényes és 1934-es kommunikációs törvénye adott választ a hullámsávokat elosztó Szövetségi Kommunikációs Bizottság felállításával. Ekkor lett uralkodó elv, hogy – bár a közlés szabadságának egyéni kifejezés szabadságán túl magában kell foglalnia a média intézményi szabadságát is – „a hallgató és a néző jogának van elsőbbsége, nem a rádióállomásénak.” Vagyis a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében meg kell akadályozni a piac monopolizálását.

A német Alkotmánybíróság gyakorlata még tovább ment a tárgykör specifikusságának megítélésében (1981). A kiegyensúlyozottság biztosításában a tartományi jogalkotóknak kétféle lehetőségük van. Az ún. „belső plurális” modellben minden egyes médiumnak önmagában is kiegyensúlyozott programot kell kínálnia. A „külső plurális” rendszerben a kiegyensúlyozottságot a programok összességének együtthatása alakítja ki. (Magam az előbbi modellt tartom a jogállamiság megfelelő szavatosának.) Az NSZK-ban merült fel először igen markánsan, hogy bizonyos fokú közfeladatokat a magánállomásoknak is el kell látniuk, illetőleg hogy a nem állami médiumok tekintetében is ki kell alakítani az egyoldalú uralkodó véleményhatalom meggátolásának és vélemény-sokszínűség kialakításának szervezeti és működési garanciáit.

Hangsúlyozhatjuk: ekkor még egyértelműen a frekvenciák véges mineműsége volt a sajátlagos szabályozás indoka.

A német alkotmánybíróság már kifejezetten a digitális médiarendszerre tekintettel leszögezte, hogy „a médiának a műsorszórási célú frekvenciák szűkössége miatt fennálló különleges helyzete (Sondersituation) megszűnésével a médiarendszer kialakítására irányuló törvényi szabályozás nem válik nélkülözhetővé. Ez alapjaiban az utóbbi évek technikai újdonságai és az ennek következtében megtöbbszöröződő terjesztési kapacitások miatt sem változott meg. A médiarendszer törvényi kialakításának oka az a kiemelkedő jelentőség, amire a műsorszolgáltatás széleskörű hatása, aktualitása, és meggyőző ereje alapján tesz szert. (…) Ezek a potenciális hatások erősödnek azáltal, hogy az új technológiák kibővítik és differenciálják a kínálatot, a terjesztési formákat és utakat, és új típusú műsor-vonatkozású szolgáltatások nyújtását teszi lehetővé.” (BVerfG, 1 BvR 2270/05)[17].

A legfejlettebb országokban, leggazdagabb államokban is számottevő azok aránya, akiknek nincs kábeltévé-előfizetésük, nem rendelkeznek digitális vevőkészülékkel, továbbra is kizárólag a földi sugárzású, külön előfizetési díj nélkül is fogható (tehát változatlanul szűkös) műsorszolgáltatók programjait nézhetik.[18]

Érdekes meglátás, miszerint Polyák Gábor álláspontja: a magyar Alkotmánybíróság vonatkozó határozatában összekeverte a szabályozási célt és a szabályozási eszközt: a szabályozási célok szintjén nem értelmezhető önálló célként a külső és belső pluralizmus.[19] A pluralizmus, a sokszínűség a médiarendszer, illetve a tartalomkínálat egészének jellemzője, a jogalkotó pedig széles mozgástérrel rendelkezik a belső és külső pluralizmushoz sorolható szabályozási eszközök megválasztásában. Az ellentmondást fokozza, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a belső pluralizmust biztosító kötelezettségek előírása a ”kereskedelmi rádiók és televíziók” közül csak azokkal szemben indokolt, „amelyek véleményformáló ereje jelentőssé válik”. Következendőleg az a kötelezettség hárul(na) a jogalkotóra, hogy meghatározza a jelentős véleményformáló erő azonosításának kritériumait, és a kiegyensúlyozottság követelményét az e szempontok alapján egyértelműen azonosítható szolgáltatókra korlátozza.[20]

A német Wolfgang Hoffmann Riem a sokszínűség számos „dimenzióját” különbözteti meg.

· a tartalmi sokszínűség, vélemény-sokszínűség biztosítása, azaz a társadalomban jelen lévő releváns vélemények lehető legszélesebb körének figyelembevétele, illetve az egyoldalú véleménybefolyásolás lehetőségének kizárása,

· a személyi, csoport- és intézményi vonatkozású sokszínűség biztosítása, azaz a jelentős társadalmi erők megszólalási lehetőségének biztosítása,

· „tárgyi sokszínűség”, a műsorkínálat sokszínűsége, a különböző életviszonyokat érintő események, információk és témák megjelenítése,

· területi sokszínűség, azaz a különböző helyi, regionális, országos és országokon átnyúló területeket érintő információk, és vélemények megjelenítése,

· tematikus sokszínűség, azaz a különböző közlési formák és tematikák figyelembevétele,

· vételi sokszínűség, a kommunikáció különböző útjainak biztosítása.

Meier és Trappel ezt kiegészíti a médiafunkciók sokszínűségével, ami a tájékoztatást, szórakoztatást, oktatást stb. szolgáló programok sokféleségét jelenti.[21]
 Never elmélete szerint a pluralizmus, mint kiegyensúlyozott többszínűség előírása – mondhatni „vélemény-tervgazdaság” – torzítja a véleményalkotás folyamatát: „Azzal, hogy a bíróság a hangsúlyt a létező véleményspektrum lehető legkiegyensúlyozottabb bemutatására helyezi, az új vélemények nyilvánosságra kerülésének intézményi biztosítását háttérbe szorítja.”

Álláspontja szerint a vélemények sokszínűsége „az előzetesen biztosított véleményszabadság bizonytalan terméke”. Ebből következendőleg a sokszínűség kialakítása nem írható elő pozitív módon; a sokszínűség manifesztációja a vélemények piacán végbemenő, maximálisan szabad verseny sikeres következménye.

A szabályozás eszerint, nem törekedhet arra hogy súlyozza az egyes véleményeket, hanem kizárólag arra fókuszálhat, hogy a lehető legnagyobb mértékben előmozdítsa a piacra lépés szabadságát, az egyes vélemények letéteményeseinek megjelenítését a médiarendszerben.

Eme a koncepció az intézményvédelmi kötelezettség jelentőségét kiemelő német alkotmányjogi értelmezéssel ellentétben a szubjektív-egyéni sajtószabadsági beállítás mellett tesz hitet.

Úgy tehetnénk konszenzust a két különböző álláspont között a „tervgazdaság” ökonómiai hasonlata tekintetében, hogy a tervezés kizárólag a vállalkozás szabadsága kiteljesítésének tudatos koncepciója lehet.[22]

Az AKTI keretében kidolgozott Alternatív médiatörvény a jogszabály értelmezési alapját is képező alapelveket áttételesebben, szabatosabban bontaná ki.

A törvény célja a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságának érvényre juttatása érdekében a szabad és független, a vélemények és a kultúra sokszínűségét megjelenítő rádiózás és televíziózás szabályozási feltételeinek biztosítása, a tájékoztatási és vélemény monopóliumok kialakulásának és működésének a megakadályozása. (Ennek megfelelően a véleménynyilvánítási szabadság érvényesítése céljából biztosítani kell, hogy a társadalomban meglévő különböző vélemények társadalmi súlyuknak megfelelően kapjanak nyilvánosságot a műsorszolgáltatások összességében. )

 A szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog intézményes oldalának elismerése a közvélemény, mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti. Ennek érdekében e törvény rendelkezéseit úgy kell alkalmazni, hogy ezek biztosítsák a társadalomban lévő jelentős vélemények közvéleménnyé formálódásának lehetőségét. A tájékoztatási monopólium, egyes társadalmi csoportok véleményhatalmának kialakulása sérti a véleménynyilvánítási jog intézményi oldalát, ezért e szabályozás értelmezésében úgy kell eljárni, hogy ezt meg lehessen akadályozni.

A hosszas alapjogi elemzésnek azért éreztem szükségét, mert egyrészt ez határolja be a parlament jogalkotói mozgásterét, másrészt értelmezési háttérként szolgál a jogalkalmazás bizonytalansága esetén.

A magyar Alkotmánybíróság (főképp az 1/2007. sz. AB határozatban) némileg összemossa a pluralizmus és a kiegyensúlyozottság kritériumrendszerét. A kiegyensúlyozottság speciális szabály a pluralizmushoz képest; általában csak a tájékoztató műsorokban érvényesülő kötelezettség.[23]

Úgy lehetne legszemléletesebben árnyalni a kategóriákat, hogy a kiegyensúlyozottság az egymással valamilyen összehasonlíthatósági viszonyban lévő[24], besorolható vélemények közötti korrekt elosztást célozza, addig a pluralizmus a „megismételhetetlen, egyedi és nem egy napon említhető” megnyilvánulások egyensúlyának záloga.[25]

A kiegyensúlyozottság

A kiegyensúlyozottság előírását az Rttv. 4. § (1) bekezdése deklarálja. Eszerint a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Ugyanezen törvény a 49. § (1) bekezdése érdekes módon más fordulattal utal ezen előírásra: Ha a műsorszolgáltató a vételkörzet lakosságát foglalkoztató társadalmi kérdésben egyoldalúan tájékoztat, különösen ha a vitatott kérdésben egyetlen vagy egyoldalú álláspont megjelenítésére vagy kifejezésére ad lehetőséget, vagy ha egyéb módon súlyosan megsérti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője vagy a sérelmet szenvedett (a továbbiakban: kifogást tevő) kifogásával a műsorszolgáltatóhoz fordulhat.

A kiegyensúlyozottság átfogó követelmény, ami a részkövetelmények együttes teljesülését feltételezi. „a tájékoztatás csak akkor lehet kiegyensúlyozott, ha sokoldalú és tárgyilagos – ekkor már teljesül a tényszerűség is, amihez kapcsolódik az időszerűség.”[26]

A kiegyensúlyozottság követelményének, az ebből adódó beavatkozásnak alkotmányos alapja a tájékozódáshoz való jog. Ebből következően eme követelmény az alkotmányosan előírható körben nemhogy sértené a véleménynyilvánításhoz való jogot, hanem éppen elősegíti annak érvényesülését.[27]

E követelményt azonban az Alkotmánybíróság csakis abban a körben találta indokolhatónak, amelyre érvényesül a szűkös hozzáférés korlátja,[28] alapvetően ezáltal az Egyesült Államok vonatkozó joggyakorlatát fogadva el. [29] Nem juthatunk ebből más következtetésre, mint hogy csak azokra a médiumokra lehet a kiegyensúlyozottsági követelményt előírni, amelyek szűkös erőforrásokkal gazdálkodnak, ezzel szemben a korlátlan terjesztési lehetőségű médiumok (pl. kábelcsatornák) számára e követelmény előírása nem összeegyeztethető az Alkotmánybíróság eredeti szándékával sem. Polyák Gábor szerint „A törvényhozó túlteljesítette az Alkotmánybíróság által támasztott követelményeket: a kiegyensúlyozottságot minden egyes műsorszolgáltatóval szemben megköveteli.”[30].

A német alkotmánybíróság 1986-ban a szolgáltatások tekintetében a „külső kiegyensúlyozottságot” kizárólag olyan szolgáltatások vonatkozásában tartotta megvalósíthatónak, melyek egymást valóban képesek kiegyensúlyozni, a külső pluralizmus mércéjének ezért minden egyes műsorterjesztési rendszerben, és minden vételkörzetben meg kell valósulnia.[31]

A belső pluralizmusra irányuló kötelezettségek a szolgáltató piaci pozíciójától függőek.[32] Vagyis a sokszínű tájékoztatásra vonatkozó szabályozási eszközöknek annál hatékonyabbnak kell lenniük, minél kevésbé érvényesül a külső pluralizmus, minél több kereskedelmi szolgáltató verseng egymással. [33]

A pluralizmus követelménye nem pusztán tartalmi kötelezettségeket, hanem a médiapiac rendszerét befolyásoló strukturális korlátozásokat is előír, továbbá korlátozza a lehetséges piaci viselkedést is.[34]

Egyesek felvetik, hogy a kiegyensúlyozottság most érvényesülő, generális előírását de lege ferenda szűkíteni kellene, és elegendő volna csupán a közszolgálati (vagy legföljebb a földi sugárzású, országos lefedettségű) csatornák tekintetében előírni.[35]

A médiatartalmak „meritórikus” jellegének kútforrása részint a fogyasztók tekintetében fennálló információhiány – a fogyasztók ugyanis a politikai, tájékoztató, aktuális, kulturális tartalmakkal kapcsolatban sem a tartalom minőségét, sem fogyasztásának hasznait nem tudják objektíven megítélni, ezért nem hajlandóak a színvonalasabb és magasabb árú tartalmakért többet fizetni.[36]

A bírói gyakorlat némiképp megszorító értelmezést követ a kiegyensúlyozottság tekintetében.[37] Eszerint a műsorszolgáltatónak csak a szerkesztéskor már ismert, nyilvánosságra került információk tekintetében áll fenn kiegyensúlyozottságot előíró kötelezettsége, ha később merül fel valamely, az időközben bemutatott kérdéssel kapcsolatos adat, nem kell feltétlenül visszatérni a témára (BH 2005, 80.).

Nem kötelező minden egy műsorszámnak kiegyensúlyozottnak lennie, elégséges az egymást követő műsorszámoknak átfogóan elérni azt; mindazonáltal az adott műsorszámban megvalósuló, egyoldalú tájékoztatáskor utalni kell a bemutatott állásponttal szemben létező ellenvélemények meglétére.[38]

Vezérelvként kiemelhetjük Alexander Meiklejohn elméletét: „Nem az a fontos, hogy mindenki beszéljen, hanem hogy minden, ami fontos ki legyen mondva.” Tehát nem az egyes egyének tekintetében kell az egyensúly (és ezáltal a pluralitás) elvét érvényre juttatni, hanem az egyes álláspontok vonatkozásában.[39]

  A kiegyensúlyozottság érvényre juttatását a Panaszbizottságról szóló részben tárgyaljuk.

     Az angol rendszer specifikuma, hogy nem határolja be a kiegyensúlyozottság elvárását a pusztán a tájékoztató jellegű műsorokra, hanem mindenhol megköveteli, ahol valamely közéleti kérdésről fejtenek ki véleményt. Ez jóval nagyobb feladatot ró a műsorszolgáltatóra, mint a magyar megoldás, de talán jobban megfelel a szabály létét igazoló megfontolásoknak. A lehetőség, ami alapján a közönség bármely tagja panaszt emelhet a kiegyensúlyozottság megsértés esetén, tovább növeli a szabály hatékonyságát. A közszolgálati BBC még precízebben szabályozza és kényesebben óvja pártatlanságát,., mint ahogyan azt a törvény elvárná tőle  a BBC e tekintetben megmaradt az önszabályozásnál,  a kiegyensúlyozottság megsértése esetén az Ofcom vele szemben nem járhat el), és ez így van rendjén. De a kiegyensúlyozottság nem szorulhat vissza a közszolgálati adók szférájába. 

Szükségszerű „beavatkozás” – a pályáztatás

Az engedélyezési rendszer feladata a terjesztési kapacitások használatának szabályozása és a kapacitások elosztásánál felmerülő konfliktusok kezelése.[40] A kapacitások elosztása a plurális médiarendszer kialakításának fontos eszköze. A műsorterjesztési kapacitások szűkössége – vagy más megközelítésben a pályázóknak a rendelkezésre álló kapacitásokat meghaladó szám a piacra lépés szabályozását minden esetben  szükségessé teszi.  (Hoffmann-Riem, 2000, 37.; Charissé, 1999,52.) Ez főképp a kizárólag állami tulajdonban  lévő műsorszórási célú frekvenciák elosztásánál legitimálja olyan engedélyezési rendszer létre hívását, melyben a meghatározott szerv (médiahatóság) választja ki az adott frekvencián műsorszolgáltatásra jogosult szolgáltatót. Hozzátehetjük azonban, az állam kapacitáselosztási jogköre nem is tulajdonosi pozíciójából, hanem a médiarendszer kialakításában fennálló alkotmányos kötelezettségéből fakad.[41]

( Míg a földfelszíni – analóg – kapacitások esetében e jog letéteményese az állam, más terjesztési modern kapacitások a műsorterjesztési rendszert működtető vállalkozások hatáskörébe tartoznak.)

A szűkösen rendelkezésre álló erőforrások elosztása lehet kizárólag pénzügyi szempontú (árverés), illetőleg a szolgáltatások minőségét érintő vállalások összehasonlításra alapozó („szépségverseny” – beauty contest a nemzetközi szakirodalomban).[42] A puszta árverési alapú modell aligha teljesíti az alkotmányos médiaszabályozási célkitűzéseket, vagyis a pluralizmus kiteljesítését, legalábbis a német, osztrák magyar mérce alapján.[43] A „szépségverseny”-modell igen nagy mozgásteret biztosít a médiahatóságnak. A német és osztrák modell e rendszert képezi le, míg a magyar a vegyes kategóriába sorolható. A piacra lépés szabályait a médiatörvény, az ORTT által elfogadott általános pályázati feltételek (ÁPF), valamint a konkrét pályázati felhívás tartalmazzák. Az egyes értékelési szempontokhoz rendelt pontszámok nagyságát és az összpontszámhoz viszonyított arányát az ORTT határozza meg. A pontszámok nagyságának és súlyozásának kialakításában a sem a pályázati felhívások, sem az ORTT-határozatok indokolása alapján nem figyelhető meg tudatos médiapolitikai koncepció. Az egyes értékelési szempontokhoz rendelt pontszámok kialakítása vagy a különböző ajánlatok összehasonlítása alapján, egymáshoz viszonyítva arányosan, összehasonlítás nélkül, a pályázó saját vállalásai alapján történik.[44] (A legmagasabb pontszám általában a pályázati felhívások alapján a műsorszolgáltatási díjhoz, a műsortervhez, illetve a vállalt heti műsoridőhöz kötődik.)

A magyar rendszer a földfelszíni kapacitások elosztásra irányuló kiválasztási eljárást nem különíti el a műsorszolgáltatási jogosultság megszerzésétől. A földfelszíni műsorszolgáltatási jogosultsággal rendelkező szolgáltatás más terjesztési hálózaton külön engedély nélkül továbbítható.[45]

Jelentős problémát okoz, hogy a műsorszolgáltatási szerződéseket illetően az ORTT hatósági és szerződő fél szerepe torz ötvényt képezett (, részint mert a pályázatok nyerteseivel a Testület polgári jogi szerződést kötött).[46] Az Alkotmánybíróság ezt 2007-ben – főképp a jogbiztonság sérelmére hivatkozva – alkotmányellenesnek minősítette. A parlament módosította a fönnérintett jogszabályt, miszerint a törvénysértések szankcionálásában és a műsorszolgáltatási szerződések felmondása terén a KET. szabályai szerint jár el. Továbbra is fennáll azonban annak lehetősége, hogy az ORTT magánjogi jogviszonyaiban is mintegy hatósági jogkört gyakoroljon.[47]

Hozzá kell tennünk, hogy a vételt lehetővé tevő legmodernebb műszaki módszerek hárulataképpen egyre kevesebb infrastruktúra-szabályozási hatáskör marad nemzetközi összevetésben a médiahatóságoknál. (És innentől már átkerül az eset a „nem szükségszerű beavatkozás” kategóriájába.) Az állam általában csupán e körben a kábelfektetés és a műholdvevők felhelyezésének feltételeibe szól bele. Azt, hogy azokon milyen műsorok váljanak elérhetővé, legföljebb a „must carry” módszerrel ösztönzik.[48]

Mégis mi korlátozza a jogalkotónak ezt a szabadságát? Az Alkotmány további rendelkezései valamint az Alkotmánybíróság[49] által kifejtett elvek. A műsorszolgáltatás elnyerésének gazdaságilag semleges környezetben kell történnie, biztosítani kell a tulajdoni formák egyenlő védelmét, a gazdasági verseny szabadságát. A szabályozásnak nyilvánvalóan figyelembe kell venni az Európai Unió szabályait is. Az engedélyezés szabályai nem sérthetik a diszkrimináció tilalmát, a jogbiztonság elvének megfelelően szabályozott eljárásban biztosítani kell a megfelelő jogorvoslatot. Nem utolsósorban az engedélyezés során figyelemmel kell lenni arra, hogy a médiumok a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését előmozdító, a gyakorlatban biztosító szervezetek, ezért már az engedélyezésnél figyelembe kell venni ezt az alkotmányi alapjogot is.[50]

Az értékelési szempontok meghatározása és az engedély tartalmának kitöltése terén az ORTT külföldi kollégáival (főleg német és osztrák) összevetve óriási mozgástérrel rendelkezik. Ez a túlzottan célszerűségi döntés az egyébként jogszerűségi kontrollt ellátó szervezetet szubjektivizálja, független testületi jellegét hátrányosan érinti. Álláspontom szerint a „jogi testületi” mineműség letéteményese a döntési szempontok taxatívebb meghatározása és a mérlegelés lehetőségének lehatárolása volna.

A digitális műsorszórásban „erős multiplex modell” a földfelszíni sugárzás tekintetében is lemond a műsorszolgáltatások kiválasztásáról, és a tevékenységet pusztán bejelentéshez köti. Ilyenkor a multiplex-szolgáltató aktívan alakítja a programcsomag összetételét, lényegében szabadon dönt a frekvencián létező kapacitások elosztásáról. A belga, osztrák, holland, angol rendszer követi eme modellt.

A gyenge multiplex-modellben a szolgáltatás pusztán technikai jellegű tevékenységbe merül ki, és annak nem része a multiplex-kötegekbe kerülő tartalomszolgáltatások kiválasztása. Ilyen a francia, svéd és finn szabályozás. Mindazonáltal még a „legerősebb multiplex-rendszert” követő angol modell is fenntart néhány (kereskedelmi) műsorszolgáltatási jogosultságot, , amit a médiahatóság egyedi kiválasztás alapján oszt el. A magyar jog viszont szinte példátlanul teljességgel lemond a piacra lépés érdemi befolyásolhatóságáról! [51]

Kiemeljük: a Digitális átállásról szóló törvény a műsorterjesztés és platformüzemeltetés rendezését univerzálisan hírközlési hatáskörbe utalta, mindazonáltal számos alkotmányos médiaszabályozást érintő aspektust voltaképp visszatelepített az ORTT-hez. Bizonyos piacfelügyeleti eljárásokba a törvény az ORTT-t szakhatóságként vonta be.  A közigazgatási eljárási törvény értelmében a megkereső hatóság a saját döntésének meghozatalánál a szakhatóság állásfoglalásához köttetik; az állásfoglalás figyelmen kívül hagyása, illetve a megkeresés mellőzése esetén a szakhatóság felügyeleti eljárást kezdeményezhet (Ket.44.§ (4).) „Az ORTT tehát erős hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a médiaszabályozási szempontokat  az NHH eljárásának keretében érvényesítse. Ha a szakhatósági hatáskör minden olyan szabályozási és felügyeleti kérdésre kiterjed, amelynek alkotmányos vonatkozásai vannak, akkor e szabályozási megoldás hosszú távon is megfelelő megoldást jelent a hatásköri integrációra.”[52]

A válaszadás joga

Válaszadásnak a médiajog (sajtójog) vonatkozásában a jogszabály által az értékelő vélemények után kötelességszerűen biztosított, meghatározott válaszolási lehetőséget tekintjük.

Kiemeljük: a válaszadás joga nem helyreigazítás. Míg utóbbi fogalmilag magában hordozza a jogilag releváns „hibát”, szankciós jellegű, ezzel szemben előbbi csak a véleménynyilvánítás kiegyensúlyozására szolgáló eszköz. Egyáltalán nem evidencia, hogy a válaszadással érintett alapvélemény jogi értelemben kifogásolható. (Sőt, lehet, hogy erkölcsi értelemben sem az. De ezt döntsék el az olvasók…) Ezért tarthatjuk a pozitív és nem a negatív előírások kategóriájába tartozónak.

Magam azt a regulát állítanám föl: a kártérítés helytállóságáról a bíróság dönt, míg a válaszadás helytállóságáról az olvasó.

Az Egyesült Királyságban nem létezik a sajtóban általánosan érvényesülő  válaszjog. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos körben ne léteznének ahhoz nagyban hasonlító vagy hasonló eredményt hozó előírások.

   Az írott sajtóban meglehetős hatékonysággal bíró –  ott sokat kritizált, Magyarországon szinte elképzelhetetlen ideálnak tűnő -, a sajtóval szembeni panaszokat vizsgáló bizottságon, a Press Complaints Comissionön keresztül megvalósuló önkorlátozás működik. A PPC kódexének 2. pontja értelmében a sajtó köteles biztosítani a bármely közleményére adandó válasz lehetőségét, amennyiben a közlemény – tényállításait tekintve – pontatlan volt.

A törvényben meghatározott általános kötelezettséget az Ofcom által kiadott, szintén kötelezőerejű kódex részletezi. Így, közvetett formában mégis csak megvalósul a válaszadás, legalábbis kiegészítésre lelnek a mögötte álló, indokoltságát alátámasztó igények.

   Németországban az írott sajtóban létezik a válaszadás intézménye, mely kifejezetten hangsúlyozhatjuk jóval tágabb a hazai sajtóhelyreigazításnál, ugyanis minden olyan esetben megilleti a válaszjog az állampolgárt, amikor tényállítás jelenik meg róla, függetlenül az állítás sérelmes voltától, sőt, annak igazságtartalmától

A válaszjog egye szabályozásait időről időre megtámadják ugyan az Alkotmánybíróságon, de a német Alkotmánybíróság kivétel nélkül alkotmányosnak ítélte azokat (Lásd például aq hamburgi sajtójoggal kapcsoaltos döntést: 97 BVerfGE 125 (1998)).

   Az elektronikus sajtóban sincs egységes, szövetségi szintű  szabályozás, tagállami szinten azonban a televíziókkal és a rádiókkal kapcsolatban is létezik a válaszjog, szintén a tényállításokkal összefüggésben.

   A francia válaszjog az európai államokat tekintve a legterjedelmesebb, így persze a legvitatottabb is egyúttal. A Magyarországon is egyesek körében etalonként emlegetett francia modell nálunk nem talált igazán támogatásra, de a francia sajtójog kiemelkedő személyisége, Roger Errera szerint a válaszadás szabálya, mely egyébként a francia sajtótörvény egyik legrégebbi előírása, kiválóan működik. A valóban rendkívül széleskörű szabály jogot ad mindenkinek, akiről az írott sajtóban valami megjelenik, hogy bármely, őt érintő tényállításra vagy véleményre választ adjon, függetlenül annak igaz vagy sértő voltától. [53]

Válaszjoghoz hasonló intézmény, az említettem példákon felül, Ausztriában, Hollandiában, Norvégiában, Spanyolországban is.

Igencsak figyelemre méltó, hogy Dél-Afrikában majdnem az Alkotmányba is bekerült a válaszadás joga, míg az 1969-es Emberi Jogok Amerikai Egyezménye kifejezetten a részes államok kötelezettségévé teszi a válaszadás jogának biztosítását, ezáltal quasi az emberi jognak tekintve amazt. (14. cikk).

Összefoglalólag megállapíthatjuk, leggyakrabban a hamis tények helyesbítésére szolgál, de nem mindenhol feltétele a valóság bizonyítása, részint bármely tényállítás ellenében (Németország), máskor pedig a véleményekkel szemben is alkalmazható (Franciaország), más megoldás szerint (például az Egyesült Királyságban) csupán közvetetten, a kiegyensúlyozottság követelményének generálklauzulája szavatolja.

Az USA-ban a médiahatóság kialakította az ún. „fairness-doktrínát”. Eszerint a média adásidejének egy részét meghatározott közügyeknek kell szentelje. Ha valakinek személyét, akár személyes tulajdonságát[54] közösségi ügyben támadás éri, módot kell számára nyújtani a válaszadásra. Emellett fel kell a csatornának hívnia az érintett személy figyelmét az esetre, hogy ténylegesen reagálhasson. Választási időszakban, ha egy médium véleményt nyilvánít (pro vagy kontra) egyik jelölt tekintetében, úgy az ellenfelet, illetőleg a kritizáltat értesíteni kell, és jogot adni számára a válaszolásra.[55] Ezen fölfogás tökéletesen reagál arra a problémára, miszerint „jogvesztő ügyek” (tipikusan választások) esetében a későbbi polgári jogorvoslat már olyan hatékony, mint halottnak a csók.

   Az utóbbi években az USA-ban némiképp megváltozott a joggyakorlat, bizonyos körben a Legfelsőbb Bíróság is a sajtószabadságba való túlzott beavatkozásnak ítélte.[56] Viszont változatlanul jellegadó az a jogértelmezés, miszerint a sajtótermék jó hírnevet sértő állítás esetén a későbbi peres kártérítés összegét jelentősen mérsékelheti, ha hajlandó a kiigazító véleményt közzé tenni.

Érdekes, hogy a szakirodalomban nemigen merül föl a viszontválasz kérdése. A válaszjog túlzottan kitágított értelmezése ugyanis tényleg parttalanná teheti a sajtó- és médiavitákat. Azonban a médiumnak válaszra történő későbbi utalása, amennyiben nem jelenít meg novumot, aligha vonhatja maga után az újabb válaszadást. Ez viszont a válaszjog legjobb támokolása: a médium (sajtóorgánum) a későbbi „utalgatások” lehetőségével úgyis védettebb pozícióba kerül a „megtámadott félhez” képest.

Pokol Béla, a jogbölcselet és a politológia professzora országgyűlési képviselőként érdekes, a kiegyensúlyozottságot nagyon határozottan elősegítő reformtervvel állt elő. [57]Eme „Lex Pokolként” emlegetett tervezet értelmében válaszjog járt volna azoknak, akikről társadalmilag hátrányos vélemény jelenik meg a sajtóban. A tervezet – annak ellenére, hogy épp a véleménynyilvánítás szabadsága kiterjesztését szolgálta volna – nagy viharokat váltott ki a véleménynyilvánítás szentségét hangsúlyozók körében.[58]

Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese 2001-ben az alábbi, az előzőhöz képest enyhébb, a szerkesztési szabadságba kevésbe beavatkozó normákat illesztett volna a Ptk-ba. (Ezt nevezi a szakzsargon „Lex Répássynak”) Az országgyűlés a törvényjavaslatot megszavazta.

Eszerint:

Akinek személyhez fűződő jogát napilapban, folyóiratban (időszaki lapban), rádióban vagy televízióban közölt valamely vélemény vagy értékelés sérti, a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül – követelheti saját véleményének vagy értékelésének  közzétételét is (válaszadás). (Ez lett volna a Ptk. 79. § (2) bekezdése)

Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. Ha a jogsértés napilap, folyóirat (időszaki lap, rádió vagy televízió útján történt, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszab. A közérdekű célra fordítható bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az visszatartsa a jogsértőt a további jogsértésektől.”

(Ez lett volna a Ptk. 84. § (2) bekezdése)

Még ez az elképzelés is egyes közéleti- és újságírói körök támadásának pergőtüzébe került, míg végül az Alkotmánybíróság 57/2001. sz. határozatában megsemmisítette.

Koltay András álláspontja szerint[59] viszont nem érte volna el a kívánt célt, mert kizárólag a személyhez fűződő jogok megsértése esetében engedte volna meg a válaszadást, tehát csak ha a  vélemény becsületsértő, vagyis kifejezésmódjában aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó, lealázó, lekicsinylő.[60] Lényegében tehát alig jelentett volna elmozdulást a jelenlegihez képest a személyhez fűződő jogok tekintetében.

Érdekes, hogy az AB nem magát a válaszadás jogintézményét tekintette alkotmányellenesnek, hanem a konkrét jogtechnikai megvalósítást, a közérdekű bírság intézményét, illetőleg azt, hogy a jogalkotó nem határozta meg a válaszadás terjedelmét, ekként jogbizonytalanságot keletkeztetett.[61] Ekként (bár nem feltétlenül szükségtelen, de) aránytalan sérelmet jelent a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga tekintetében. Néhány különvélemény viszont magát a válaszadás kategóriáját is alkotmányellenesnek vélte[62]. E körben felmerült, hogy ha valakiről sértő vélemény jelenik meg, máshol úgyis reagálhat rá, nem feltétlenül szükségeltetik éppen a sértő orgánumban.[63] Ennek margójára érdekes gondolatok kívánkoznak. Tekinthető az általánosnak, hogy valaki egyszerre több napilapot, több műsor hírrovatát megtekinti? Aligha; előfordulhat, de semmiképp nem jellemző. Nem is az a feltétlen követelmény, hogy a korrigáció ugyanahhoz a közönséghez jusson el mint a „sértés”, hanem hogy a tájékoztatás szélesebb körű legyen.[64] Magam viszont kiemelem: ha egy bizonyos médiumban (újságban) jelenik meg a „társadalmilag hátrányos vélemény”, akkor az azt konkrétan olvasó társadalmi réteg/csoport előtt az érintett személy lejáratódik, azt semmilyen, akár máshol megjelenő „piedesztálra állító” közlés nem orvosolhatja teljes értékűen.

Morális alapon (a perszonalizációs fikció manifesztációja alapján) hozzátehetjük, semmiképp nem védhető az a fölfogás, mely esetében valakiről beszélnek úgy, hogy az érintettnek hallgass a neve, ő maga még csak később sem szólhat hozzá, még csak röviden sem. A szólásszabadság morális eredeztetése kapcsán kiemelhetjük, ez legföljebb a kritikai morál azon legszélsőségesebb értelmezése szerint férhet bele, mely a közmorált teljességgel távoztatván kizárólag a szubjektív erkölcsiség létjogát ismeri el.[65]

E sorok írója a sajtót ellehetetlenítő, tehát kifejezetten az ő saját sajtószabadságát sértő, parttalan terjedelmű válaszjogot tartja aggályosnak. A fenti levezetés szerint viszont egy cizelláltan szabályozott intézmény a személyiségi jogok védelmének letéteményes őre volna.

Magam az alábbi csapásirányokban látnám igazán indokoltnak a válaszjog intézményét. Amennyiben valakinek személyiségi (emberi méltósághoz) való jogát egy médiabeli (sajtóbeli) vélemény sértheti, közölhesse véleményét indokolt terjedelemben. A hatóige használata azért nem véletlen, mert jogilag akkor nem sérti (csak sértheti) ha a véleménynyilvánítás szabadsága valakinek megengedi a sérelmezett döntést. Azonban, ha a cselekmény formális, és nem materiális értelemben sérti valakinek személyhez fűződő jogait[66], akkor a kártérítésnek nem lehet helye, de válaszjognak igen. Elgondolkodtatónak látom azon amerikai módszert, mely határesetben (ha személyiségi jogi per is felmerül) később mérsékli a kártérítés összegét, ha a médium teret adott a válaszadásra.[67]

Továbbá mindenképpen felmerül a jogintézmény létjoga két esetben:

- Ha bűncselekmény elkövetésére utalnak a sértett személlyel összefüggésben,

- Vagy ha valamilyen releváns határidő (főképp választás) közeleg, és a hagyományos jogorvoslati út még átütő sikeressége esetében is okafogyottá süllyedhet.

Tartalmi előírások

A médiatörvény viszonylag szigorú, generális tartalmi kötelezettségeket („pozitív beavatkozás”) fogalmaz meg a médiumok műsorkínálata tekintetében.

A televíziós műsorszolgáltató az évi teljes műsoridő több mint felét európai művek és több mint harmadát eredetileg magyar nyelven készített művek bemutatására köteles fordítani.

A televíziós műsorszolgáltató évi teljes műsoridejének legalább tíz százalékát olyan európai művek, legalább hét százalékát olyan eredetileg magyar nyelven készített művek számára köteles fenntartani, amelyeket tőle független előállítóval készíttetett, vagy attól öt évnél nem régebben készült műként szerzett be.

A fentebb meghatározott arányokat - a műsorszolgáltatónak a nézői iránt viselt tájékoztatási, oktatási, kulturális és szórakoztatási felelősségére tekintettel -, ha szükséges, fokozatosan kell elérnie. Amennyiben a műsorszolgáltató nem teljesíti az előbb említett arányt, őt terheli annak bizonyítása, hogy ilyen gyakorlata e bekezdésre figyelemmel jogszerű.

A televíziós műsorszolgáltató műsorkészítésre rendelkezésre álló forrásainak legalább tizenkettő százalékát olyan műsorszám költségeire köteles felhasználni, amelyet tőle független előállítóval[68] készíttetett, vagy attól öt évnél nem régebben készült műsorszámként szerzett be. Az így meghatározott műsorszámoknak - a filmalkotások kivételével - eredetileg magyar nyelven[69] készítetteknek kell lenniük.

   E tekintetben az 1996. évi I. törvény[70] szerint, műsorszolgáltató[71] az országos és körzeti műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltató, továbbá az a műsorszolgáltató, amely a hálózatba kapcsolódás eredményeként folytat országos műsorszolgáltatást és a teljes műsoridő megállapítása során a hírt vagy sportközvetítést, játékot, reklámot tartalmazó műsorszámok, illetve a képernyőszöveg-szolgáltatás részére biztosított műsoridőt figyelmen kívül kell hagyni. A műsorkészítésre rendelkezésre álló források alatt a számvitelről szóló törvény eredmény meghatározásra vonatkozó elvei szerint az éves, illetve egyszerűsített éves beszámolót készítőnél adott időszakhoz kapcsolódóan ráfordításként elszámolható költségeket kell érteni. Az országos és a körzeti műsorszolgáltató - a szakosított műsorszolgáltató  kivételével - napi műsoridejének tíz százalékában köteles közszolgálati műsorszámokat szolgáltatni.

Közszolgálati műsorszámokat a főműsoridőben legalább huszonöt percben kell szolgáltatni. Ha a műsorszolgáltató a főműsoridőben nem ad műsort, 7.00 és 18.30 óra közt kell közszolgálati műsorszámokat szolgáltatnia legalább huszonöt percnyi műsoridőben.

Az országos televízió főműsoridőben legalább húsz perc, országos rádió legalább tizenöt perc önálló hírműsort köteles egybefüggően szolgáltatni. A más magyarországi műsorszolgáltatótól átvett híranyag a hírműsor húsz százalékát nem haladhatja meg. 

A reklámok mint „negatív korlátozási eszközök”

A reklámokra vonatkozó előírásokat (nyilvánvalóan a kreativitás szabadságából következően nem azt határozzák meg, hogy milyen legyen) a „negatív beavatkozás” kategóriájába sorolom.

Reklámnak eredetileg olyan megnyilvánulást tartottak, amely kizárólag a közlő és a közlés címzettjének gazdasági érdekeivel van kapcsolatban.[72] Később a jogtudomány is tudomást vett arról, hogy léteznek politikai és karitatív elemeket tartalmazó reklámok is, illetőleg más közlés irányulhat szinte kizárólag haszonszerzésre, mint a reklám.

A ma bevett álláspont szerint a reklámok a szólásszabadság tág kategóriájába tartoznak, de nem formálhatnak igényt annak teljes körű védelmére, azaz jobban (nem szigorúan a szükségességi és arányossági teszt szerint) korlátozhatóak.[73]

A reklám tényállításaiért - a tudatos félrevezetés kivételével - a műsorszolgáltató e törvény szerint felelősséggel nem tartozik.

Lelkiismereti, illetőleg világnézeti meggyőződés reklám útján a műsorszolgáltatásban nem terjeszthető. Nemzeti ünnepek eseményeiről, vallási és egyházi szertartásokról készített műsorszámok közlését közvetlenül megelőzően és azt közvetlenül követően reklám nem közölhető.

A műsorszolgáltató híreket közlő és időszerű politikai tájékoztató műsorszámokban rendszeresen szereplő belső és külső munkatársai sem képben, sem hangban nem jelenhetnek meg reklámban és politikai hirdetésben.

Burkolt, illetve tudatosan nem észlelhető reklám nem közölhető.

A reklám tényállításainak valósnak és tisztességesnek kell lenniük.

Nem tehető közzé vallási vagy politikai meggyőződést sértő reklám.

A reklám nem ösztönözhet az egészségre, a biztonságra és a környezetre ártalmas magatartásra.

Választási időszakban az országgyűlési képviselők, illetőleg a helyi, területi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról, továbbá a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvények szabályai szerint lehet politikai hirdetést műsorszolgáltatásban közzétenni. Választási időszakon kívül politikai hirdetés kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető. Külföldre irányuló műsorszolgáltatásban politikai hirdetés közzététele tilos.

A reklám, a közérdekű közlemény, a jótékonysági felhívás és politikai hirdetés közzétételének megrendelője, továbbá az, akinek ezek közzétételéhez érdeke fűződik, nem gyakorolhat szerkesztői befolyást más műsorszámok tartalmára.

A műsorszolgáltató a közérdekű közlemény, a jótékonysági felhívás és a politikai hirdetés tartalmáért e törvény szerint felelősséggel nem tartozik.

Nem szabad közzétenni dohányárut, fegyvert, lőszert, robbanóanyagot, kizárólag orvosi rendelvényre igénybe vehető gyógyszert, továbbá gyógyászati eljárást népszerűsítő, ismertető reklámot.

Az alkoholtartalmú italok reklámja tekintetében a törvény igen részletesen korlátozás-rendszert vezet be; áttételesen az emberi méltóság és a társadalom érdekében.[74]

A reklám nem szólíthat fel közvetlen formában kiskorúakat, hogy szüleiket vagy más felnőtteket játékok, illetve más áru vagy szolgáltatás vásárlására vagy igénybevételére ösztönözzék.

A reklám a játék tényleges természetét és lehetőségeit illetően nem lehet félrevezető. Nem mutathat be kiskorút erőszakos helyzetben, és nem buzdíthat erőszakra. Nem építhet a kiskorúaknak a szüleik, tanáraik vagy más személyek iránti bizalmára, továbbá a kiskorúak tapasztalatlanságára és hiszékenységére.

Televíziós vásárlás nem szólíthatja fel a kiskorúakat áruk beszerzésére (vásárlására, bérletére) vagy szolgáltatások igénybevételére.

   Reklámot, közérdekű közleményt, jótékonysági felhívást, politikai hirdetést

1. e jellegének a közzétételt közvetlenül megelőző és azt követő megnevezéssel, továbbá

2.) egyéb műsorszámoktól jól felismerhetően, optikai és akusztikus, rádió esetében akusztikus módon elkülönítve, alapvetően blokkokban kell közzétenni.

A közérdekű közlemény időtartama a két percet nem haladhatja meg.

A napi műsoridőnek legfeljebb tizenöt százaléka lehet klasszikus reklám. A reklámidő elérheti a húsz százalékot, ha az magában foglalja a televíziós vásárlásnak a televíziós vásárlási műsorablak nélkül számított időtartamát. A műsoridő - bármely módon számított - egy óráján belül a reklám nem haladhatja meg a tizenkét percet, ide nem értve a televíziós vásárlási műsorablakot.

A nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató óránként három perc reklámot sugározhat.[75]

A fönnérintett feltételek szerint műsorszámon belül is közzétehető reklám úgy, hogy az ne sértse a műsorszám értékét, egységét - figyelembe véve a műsorszám időtartamát, a műsorszámon belüli természetes szüneteket és a műsorszám jellegét -, valamint a műsorszám szerzői vagy szomszédos jogi jogosultjának jogát és jogos érdekét.[76] A kereskedelmi médiumokban gyakran előfordul, hogy a filmek markáns jellegéhez erőteljesen kapcsolódó zárózenét (mely esztéták szerint a katarzis-élmény integráns része) reklámmal lekeverik. Ezen gyakorlat a fentiek fényében jogsértőnek vélelmezendők.

Olyan műsorszámokban, amelyek önálló részekből állnak össze, továbbá a sport- és más olyan műsorszámokban, amelyekben szünetek vannak, reklám kizárólag a részek között és a szünetekben tehető közzé.

  Nem lehet reklámmal megszakítani vagy megrövidíteni jó néhány fajta műsorszámot.[77]

A műsorszámon belül közzétett reklám vagy reklám-összeállítások között legalább húsz percnek kell eltelnie.

A negyvenöt percnél hosszabb filmalkotás - a sorozatok, a könnyű szórakoztató műsorszámok és a dokumentumfilmek kivételével - negyvenöt perces időszakonként egyszer szakítható meg reklámmal. Ha a filmalkotás időtartama legalább húsz perccel hosszabb kétszer vagy többször negyvenöt perces időszaknál, akkor az további egy esetben szakítható meg reklámmal.

Az alternatív médiatörvény burkolt reklám fogalmát árnyaltabban definiálná. A gyakorlat ugyanis a rigorózus törvényi megszorítások miatt  kereste a kiskapukat. Eszerint Burkolt reklám: az a műsorszám vagy műsorszámon belüli tájékoztatás, amely a megnevezett vagy ábrázolt terméket, szolgáltatást, ingatlant, jogot vagy kötelezettséget (a továbbiakban együtt: áru), illetőleg az azokat előállító vagy biztosító természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság nevét, védjegyét hangban vagy képben úgy jeleníti meg, hogy a megjelenítés szándéka ezek reklámozása, miközben a megjelenítés célját tekintve az alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Nem tekinthető burkolt reklámnak, ha a fogyasztókat a reklámjellegről – a műsorszámot közvetlenül megelőzően vagy azt követően közvetlenül – tájékoztatják.

A szólásszabadság korlátozása a polgári- és büntetőjog hagyományos rendszerében

A szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát egyes polgári- és büntetőjogi intézmények korlátozzák; főképp az emberi méltóság védelmére hivatkozva. Ezen kategóriák nem tartoznak kifejezetten a szűk értelemben vett médiajogba, ehelyütt a média voltaképp a nagy nyilvánosság legmagasabb szintje miatt a jogsértés minősítő, illetőleg súlyosbító tényezője, az okozott kár „négyzetre emelője.” Ezért itt és most csak dióhéjban teszünk említést a kérdéskörről.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény értelmében, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Minősített esetben a büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, amennyiben a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt,

c) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el. (179. §)

   Aki (a rágalmazás tényállását ide nem számítva) mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben,

b) nagy nyilvánosság előtt

a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Aki nagy nyilvánosság előtt

a) a magyar nemzet,

b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen

gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet

a) terjeszt;

b) nagy nyilvánosság előtt használ;

c) közszemlére tesz;

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.

Nem büntethető az előbb meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.

A fenti rendelkezések az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkoznak.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény az alábbiak szerint szabályozza (a médiára nézvést is) a személyiségi jogokat.

A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve ha a védelem - jellegénél fogva - csak a magánszemélyeket illetheti meg.

A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. (Ptk. 75-76. §)

A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.

A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.

Ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás).

A helyreigazítást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül, folyóirat, illetőleg filmhíradó esetében a legközelebbi számban azonos módon, rádió, illetőleg televízió esetében pedig - ugyancsak nyolc napon belül - a sérelmes közléssel azonos napszakban kell közölni. (78-79. §)[78]

A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.

Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.

Az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.

Személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki a magántitok vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél.[79]

Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:

a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;

d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;

e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.[80]

E szabályok irányadók akkor is, ha a jogsértés tilos reklám közzétételével történt.

A személyhez fűződő jogokat néhány kivétellel csak személyesen lehet érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai védelmében maga is felléphet.[81]

A médiajogra tekintettel fölhívjuk a figyelmet, hogy a valótlan tényközlés, vagy a tények hamis színben való feltüntetése történhetik képi úton is; így akár a valóságtól eltérő fénykép, ábra, tervrajz, alaprajz közzétételével.[82]

Modern médiajogi „beavatkozások”

A médiajog tudománya a kábeltelevíziózás megjelenésére válaszul érdekes módszert dolgozott ki: meghatározott tartalmak kötelező terjesztésének előírását (must carry) mintegy a platformüzemeltetők és a műsorszolgáltatók kapcsolatát befolyásoló szabályozási eszközként. Az univerzális hozzáférést biztosító földfelszíni műsorszórás kizárólagosságának megszűnésével, az újabb terjesztési hálózatok megjelenésével a jogalkotóknak arra a kockázatra kellett kell választ adnia, hogy a közönség egy része az információs alapellátást nyújtó tartalmakhoz sem fér hozzá.

A must carry rendszere alapján a platform-üzemeltető a kapacitások egy részét köteles a szabályozó által meghatározott műsorszolgáltatások terjesztésére felhasználni, hangsúlyozandóa viszont: a fennmaradó kapacitásokkal szabadon gazdálkodhat.

A szabályozás voltaképp a közönségtájékozódáshoz való jogának, és ezzel a véleménynyilvánítás szabadságának szavatosa.[83]

A magyar szakirodalomban még kevéssé ismert az a külföldön már meghonosodott jogintézmény, melyet must offerként (quasi az előző ellenpárjaként) emlegetnek. Eszerint egyes tartalomszolgáltatókra ajánlattételi kötelezettséget hárítanak, mintegy az exkluzív tartalomterjesztési megállapodási gyakorlat ellenszereként. Egyes csatornák nélkül ugyanis a fogyasztó nem fogja megvásárolni az érintett csomagot; ez versenyjogi aggályokat is felvet.[84]

Az Országos Rádió és Televízió Testület jogállása és szervezete

Az Országos Rádió és Televízió Testület védi és előmozdítja a szólásszabadságot a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítésével, a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelmével; figyelemmel kíséri a sajtószabadság alkotmányos elveinek érvényesülését, erről tájékoztatást ad az Országgyűlésnek.

A Testület és tagjai csak a törvénynek vannak alárendelve, és tevékenységük körében nem utasíthatók.

Az ORTT az Országgyűlés felügyelete alatt álló, önálló jogi személy, amely a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó jogszabályok értelemszerű alkalmazásával gazdálkodik, ideértve, hogy számláit a kincstár vezeti. A Testület költségvetését az Országgyűlés önálló törvényben hagyja jóvá.[85]

Az ORTT irodája a Testület hivatali szerve. (Hasonlóan az Alkotmánybíróság Főtitkárságához vagy az ombudsmani Hivatalhoz.)

A Testület tagja megbízatásának időtartama a megbízatás megszűnését követően mindenkor munkaviszonyban, illetve közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban, bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban töltött időnek számít.

A Testület tagját a Testület megalakulásától a munkáltató - a tag kérelmének megfelelően - a megbízatás időtartamára vagy annak egy részére köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni. A fizetés nélküli szabadság időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít.[86]

Az iroda alkalmazottai köztisztviselők, reájuk a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt (a továbbiakban: Ktv.) kell alkalmazni az e törvényben foglalt eltérésekkel. Az iroda vezetőjét a Testület elnöke nevezi ki és ő gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. Az iroda vezetőjének (főigazgató) a jogállása a szakállamtitkáréval azonos.

Az iroda megbízás alapján külső szakértőket is alkalmazhat; ellentétben például az Alkotmánybírósággal.

Több alkotmánybírósági beadványban fölmerült, hogy az Alkotmány és a Rttv. szerinti pártatlan médiafelügyelet kötelezettsége sérül, mert az ORTT-be pártok jelölnek tagokat. (A civil jelölés egyébként a médiakuratóriumokkal való összehasonlítás alapján is hiányzik…)

Az Alkotmánybíróság 46/2007. sz. AB határozatában viszont kimondta: „az a tény, hogy a parlamenti képviselők szavaznak az ORTT tagjairól, biztosítja, hogy a személyekről való döntés demokratikus eljáráseredménye…A képviselők szabadon döntenek arról, hogy szavazatukkal támogatják a jelölt személyek megválasztását vagy sem.” A jelöltek ezután függetlenednek, utasítást nem fogadhatnak el, kizárólag a törvényeknek vannak alárendelve.[87]

A Testületet az Országgyűlés - a képviselők több mint felének szavazatával - négy évre választja. A Testület elnöke és tagjai (a továbbiakban együtt: a Testület tagjai) nem hívhatók vissza.

A Testület létszáma legkevesebb öt fő.

A Testület elnökét a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttesen jelöli.

A Testület többi tagját az Országgyűlési képviselőcsoportok jelölik. Minden képviselőcsoport egy-egy tagot jelölhet. Ha a kormánypárti vagy ellenzéki oldalon csak egy képviselőcsoport van, az a képviselőcsoport két tagot jelölhet.[88]

A választást a jelöltállítástól számított tizenöt napon belül meg kell tartani. A meg nem választott jelölt helyére új jelöltet kell állítani tizennégy napon belül. Nem jelölhető újra az a személy, aki az előző választás során nem kapta meg az összes képviselő szavazatainak legalább tíz százalékát.

A Testület akkor alakul meg, ha valamennyi tagját megválasztják. Nem akadálya a Testület megalakulásának, ha valamelyik képviselőcsoport fent említett határidőn belül nem állít jelöltet; ha a képviselőcsoport a jelölés jogát a Testület megalakulása után gyakorolja, ennek alapján - a Testület megbízatásának hátralévő idejére - az Országgyűlés új tagot választ a Testületbe.

Hiányolhatjuk ama garanciális szabályt, miszerint a „nem megválasztásnak” mi a következménye. Médiatestület nélkül a pluralizmust deklaráló állam nem maradhat! Ilyenkor a köztársasági elnöknek lehetne rendkívüli jogköre, mely alapján ideiglenesen meghosszabbíthatná a korábbi testület mandátumát, vagy – egy másik közjogi méltósággal konszenzusban – átmeneti időre ügyvivőket nevezhetne ki. A Testület ilyenkor korlátozott hatáskörű lehetne.[89]

Ha a Testület megválasztását követően új képviselőcsoport alakul, e képviselőcsoport jelölése alapján - a Testület megbízatásának hátralévő idejére - az Országgyűlés új tagot választ a Testületbe.

A Testület tagjává az a büntetlen előéletű, felsőfokú végzettségű magyar állampolgár választható, aki legalább ötévi szakmai gyakorlattal rendelkezik. Szakmai gyakorlatnak tekintendő különösen[90] a tájékoztatási, műsorszerkesztési és -készítési, a műsorszolgáltatási, a távközlési, a frekvenciagazdálkodási, továbbá az ezekkel összefüggő műszaki, jogi, igazgatási, gazdasági, kulturális, tudományos és közvélemény-kutatási tevékenység.[91]

A Testületnek nem lehet tagja

· a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a Kormány tagja, államtitkár, főpolgármester, polgármester, megyei közgyűlés elnöke és ezek helyettese, országgyűlési képviselő vagy fizetett alkalmazottja, köztisztviselő, párt országos vagy területi szervezetének tisztségviselője,

· a műsorszolgáltató, a műsorterjesztő, a lapkiadó, a lapterjesztő vezetője, vezető testületének tagja, ügyvezetője, illetőleg, aki műsorszolgáltatóval, műsorterjesztővel, lapkiadóval vagy lapterjesztővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll,

· a műsorszolgáltató, a műsorterjesztő, a lapkiadó, a lapterjesztő, illetőleg, aki ilyen gazdasági társaságban rendelkezik közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedéssel,

· a Magyar Rádió Közalapítvány, a Magyar Televízió Közalapítvány és a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának tagja vagy a közalapítványok alkalmazottja.

· Nem lehet a Testület tagja az előbbi a)-c) pontjai alá eső személynek a Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozója.

A jelölt köteles megválasztása előtt írásban nyilatkozni arról, hogy vele szemben nem áll fenn összeférhetetlenségi ok, illetőleg, hogy megválasztása esetén az összeférhetetlenségi okot haladéktalanul megszünteti.

A Testület tagja

- műsorszolgáltatóval, műsorterjesztővel, hetilap vagy napilap kiadójával, lapterjesztővel nem állhat munkavégzésre irányuló jogviszonyban,

- nem lehet az a) pontban felsorolt szervezet tulajdonosa (tagja, részvényese, igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagja, ügyvezetője, továbbá könyvvizsgálója), ideértve az alapítvány kezelő szervezetének tagját.

(Ezen összeférhetetlenségi előírásokat, a testületi tagsági megbízatás megszűnését követő hat hónapban is alkalmazni kell.

A Testület tagjának a Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozója nem lehet az előbbi a) pontban felsorolt szervezet tulajdonosa (tagja, részvényese), kuratóriumi, igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagja, ügyvezetője, továbbá könyvvizsgálója.

A Testület tagja a műsorszolgáltatási jogosultság időtartama alatt, a Testület tagjának a Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozója pedig a jogosultság időtartamának első fele alatt nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt olyan műsorszolgáltatóval, amely az ő megbízatási ideje alatt kapott műsorszolgáltatási jogosultságot. A műsorelosztóként történt nyilvántartásba vétel tekintetében ezek a határidők a Testület tagja esetén négy év, a közeli hozzátartozó esetén két év, a testületi tagsági megbízatás megszűnésétől számítva.

A Testület tagja pártpolitikai tevékenységet nem folytathat, pártpolitikai nyilatkozatot nem tehet.

A Testület tagja tudományos, oktató, irodalmi, művészeti és más szerzői jogvédelem alá eső tevékenység kivételével egyéb kereső foglalkozást nem folytathat, tudományos, oktató, irodalmi, művészeti és más szerzői jogvédelem alá eső tevékenységért műsorszolgáltatótól díjazást nem fogadhat el.

Összeférhetetlenség miatt meg kell szüntetni a Testület tagjának megbízatását, ha vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének teljesítését megtagadja, a teljesítést elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában lényeges adatot, tényt valótlanul közöl.[92]

A Testület tagja a feladata ellátása során tudomására jutott államtitkot, szolgálati és üzleti titkot köteles megőrizni.

A Testület tagja hivatalba lépése alkalmával az Országgyűlés elnöke előtt a törvény melléklete szerinti szövegű esküt tesz.

A Testület tagjainak megbízatása megszűnik[93]:

a) a Testület megbízatási idejének lejártával,

b) lemondással,

c) összeférhetetlenségi okból,

d) felmentéssel,

e) kizárással,

f) a megbízatás elvesztésével,

g) a tag halálával,

h) a tagot jelölő képviselőcsoport megszűnésével,

i) a Testület megbízatása megszűnésével

A h) pont kapcsán komoly aggályok vetődhetnek fel, mert ha a testületi tag pártatlan, független a jelölőtől, nem indokolt, hogy „ossza annak jogi sorsát.”

Ha a Testület tagjával vagy elnökével szemben összeférhetetlenségi ok merül fel és az ok keletkezésétől, illetve az összeférhetetlenséget megállapító ülés időpontjától számított tíz napon belül az összeférhetetlenségi ok megszüntetése nem történik meg, a Testület teljes ülése határozatban megállapítja, hogy a tag vagy az elnök testületi tagsága megszűnt. A Testület tagja, illetőleg elnöke az összeférhetetlenséget megállapító határozat meghozatalának időpontjától a tisztségéből eredő jogkörét nem gyakorolhatja.

Felmentéssel szűnik meg a megbízatás, ha a Testület tagja több mint három hónapon át folyamatosan, neki fel nem róható okból nem képes ellátni a megbízatásából eredő feladatait.

   Kizárással is megszűnhet a testületi tagság.[94]

Ha valamelyik képviselőcsoportnak megszűnik a joga a két testületi tag jelölésére, a képviselőcsoport tizenöt napon belül nyilatkozhat, hogy az azonos időpontban megválasztott tagok közül melyik tag megbízatását tartja fenn. Ha a képviselőcsoport nem nyilatkozik, az azonos időpontban megválasztott tagok megbízatása egyszerre vész el és a képviselőcsoport újra élhet a jelölés jogával. Ha a két tag nem egy időben került megválasztásra, a később megválasztott tag megbízatása vész el.

Ha a Testület ülése összeférhetetlenségről, felmentésről vagy kizárásról dönt, az érintett tag a szavazásban nem vehet részt, ilyen ügyekben a szavazásra jogosultak egyhangú határozata szükséges. Ha az említett kérdésekről megismételt szavazás esetén egyhangú döntés nem születik, a Testület elnöke az Országgyűlésnek javasolja a döntés meghozatalát. Ebben az esetben az összeférhetetlenségről, a felmentésről vagy a kizárásról a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával az Országgyűlés dönt.

  Az új tag megbízatása annyi időre szól, amennyi a Testület megbízatásából hátravan.

A Testület elnöke a miniszter, tagja az államtitkár[95] illetményével azonos összegű díjazásban, valamint az e tisztségeket betöltő személyt megillető járandóságban részesül. A Testület elnökét és tagját naptári évenként negyven-negyven munkanap szabadság illeti meg. A tagot és az elnököt megbízatási idejének lejártát követően - amennyiben nem választják meg újra - további hat hónapon keresztül a havi díjazásának megfelelő összegű ellátás illeti meg.

A Testület tagját egészségügyi ok miatt történő felmentése esetén végkielégítés illeti meg, amelynek összege a hathavi - ennél kevesebb ideig tartó megbízatás esetén legfeljebb a megbízatás ellátásának időtartamára járó - díjazása mértékének felel meg.

Összeférhetetlenségi okból történő felmentés, illetőleg kizárás esetén a tagot vagy elnököt végkielégítés nem illeti meg.

A Testület maga határozza meg ügyrendjét, amelyet a Magyar Közlönyben közzétesz.

Az ügyrend tartalmazza a tagok és az elnök tevékenységével kapcsolatos, e törvényben nem szabályozott kérdéseket. Ha a Testület elnöke a Testület ülésén akadályoztatása miatt nem vesz részt, az elnöki feladatokat a testület tagjai az ügyrendben meghatározott sorrendben, egymást követően látják el. Az elnöki feladatokat ellátó tag a szavazásban részt vehet.

A Testület feladatköre:

a) ellátja a műsorszolgáltatási jogosultság és a kormányzati rendelkezésben lévő műsorszolgáltatás céljára biztosított műholdas csatornák pályáztatásának és a pályázat elbírálásának feladatát;

b) ellátja a törvényben előírt felügyeleti és ellenőrzési feladatokat;

c) Panaszbizottságot működtet az eseti bejelentések kivizsgálására;

d) műsorfigyelő és -elemző szolgálatot működtet; e szolgálat által végzett vizsgálatok és értékelések rájuk vonatkozó teljes anyagát a Magyar Rádió Közalapítványnak, a Magyar Televízió Közalapítványnak, a Hungária Televízió Közalapítványnak, a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaságnak, valamint a közszolgálati műsorszolgáltatóknak folyamatosan és térítésmentesen átadja. A vizsgálati szempontokra a Közalapítványok és a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság javaslatot tehetnek;

e) véleményt nyilvánít a frekvenciagazdálkodással és a távközléssel kapcsolatos jogszabályok tervezetéről;

f) külön törvényben meghatározott számú tagot jelöl a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsba;

g) ellátja a műsorszolgáltatási szerződésekkel összefüggő feladatokat;

h) nyilvános nyilvántartást vezet a műsorszolgáltatási szerződést kötött műsorszolgáltatókról, valamint a bejelentés alapján nyilvántartásba vett műsorszolgáltatókról, műsorelosztókról és műsorszétosztókról;

i) rendszeresen ellenőrzi a vele kötött műsorszolgáltatási szerződések megtartását;

j) állásfoglalásokat, javaslatokat dolgoz ki a magyar műsorszolgáltatási rendszer fejlesztésének elvi kérdéseire vonatkozóan, ideértve a sokcsatornás vezetékes rendszereket, valamint az audiovizuális ágazattal való összefüggéseket is, és részt vesz e területtel kapcsolatos döntések előkészítésében;

k) kezdeményezi a fogyasztóvédelemmel és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmával kapcsolatos eljárásokat;

l) biztosítja a központi költségvetés tervezéséhez és végrehajtásának ellenőrzéséhez szükséges információkat;

m) megállapítja a műsorelosztással, valamint a műholdas terjesztéssel történő műsorszolgáltatás díjának mértékét (mértékeit), és ezt közzéteszi;

n) beszámolót készít az 1996. évi I. törvény 7. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltak teljesítéséről az Európai Bizottság részére;

o) ellátja az egyes jogszabályokban meghatározott egyéb feladatait.

A Testület a kultúráért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi a műsorszolgáltatást érintő frekvenciakészlettel való gazdálkodásra vonatkozó koncepcióját.

Sárközy Tamás szerint az ORTT új államhatalmi ág, voltaképp a médiák alkotmánybírósága, ami egy kiegyensúlyozó, értelmező szerepet is maga után von.[96] Ennek némileg ellentmond, hogy a médiaszabályok kidolgozásában is vezető szerepe van.[97]

Nemzetközi jogösszehasonlításban a médiahatóságok kisebb-nagyobb szabályozó szerepe figyelhető meg, értelmezhetik, sőt, pontosíthatják, hovatovább kiegészíthetik a jogi szabályozást. Működtetik az engedélyezési rendszert, ellenőrzik, szankcionálják a tartalmi korlátok betartását. (Sőt még néhol elő is írják azokat.)[98]

Kiemelendő a lengyel médiatörvény, mely értelmében a műsorszolgáltatási engedély visszavonható, ha a programok sugárzása veszélyezteti a nemzeti kultúrát, vagy átlépi a közízlés határát, illetőleg ha a szolgáltató domináns pozíciót szerez a programok sugárzása által a média adott területén.[99]

A határozathozatal szabályai

A B és C pontokban meghatározott esetekben az elnök nem szavaz.

    A Az elnök szavazati jogának mértéke az alábbiak szerinti törtszám értékével azonos:

a) ha a kormánypárti és ellenzéki képviselőcsoportok által jelölt tagok száma egyenlő, akkor a törtszám számlálója egy, nevezője a tagok számának összege plusz egy,

b) ha a kormánypárti és az ellenzéki képviselőcsoportok által jelölt tagok száma nem egyenlő, a törtszám számlálója egy, nevezője pedig a kormánypárti vagy ellenzéki képviselőcsoportok által nagyobb számban jelölt testületi tagok számának kétszerese plusz egy.

A Testület tagjai szavazati jogának mértékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a) ha az elnök a szavazásban részt vehet, a szavazatok összességéből le kell vonni az elnök szavazatának mértékét, az így kapott szavazatok ötven százaléka egyenlő arányban oszlik meg a kormánypárti képviselőcsoportok által jelölt tagok között, másik ötven százaléka egyenlő arányban oszlik meg az ellenzéki képviselőcsoportok által jelölt tagok között;

b) ha az elnök a szavazásban nem vehet részt, a szavazatok ötven százaléka egyenlő arányban oszlik meg a kormánypárti képviselőcsoportok által jelölt tagok között, másik ötven százaléka egyenlő arányban oszlik meg az ellenzéki képviselőcsoportok által jelölt tagok között.

(A Testület a döntéseit a föntebbiek szerint számított szavazatok alapján - az alább következő kivételével - egyszerű többséggel hozza.)

B Az országos rádió és televízió műsorszolgáltatási jogosultságokra kiírt pályázatok elbírálásának módja a következő:

a) a szavazás első fordulójában a Testület elnöke nem jogosult szavazni. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak kétharmados többsége szükséges;

b) ha a szavazás első fordulójában nem született határozat, a Testület legkevesebb három nap, legfeljebb nyolc nap elteltével új szavazást tart. Ebben a fordulóban az elnök is szavazati joggal rendelkezik. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak kétharmados többsége szükséges;

c) ha a b) pontban jelzett szavazás is eredménytelen, a Testület megbízatása - az elnök megbízatásának kivételével - megszűnik. A megbízatás megszűnését követő harminc napon belül az Országgyűlés új testületi tagokat választ az 33. §-ban leírt jelölési és választási rend szerint, azzal az eltéréssel, hogy ennek során az előző Testület tagjai nem jelölhetők.

Az előbbi c) pont szerint megválasztott Testület - új pályázat kiírása nélkül - az alábbiak szerint dönt a benyújtott pályázatokról:

a) a szavazás első fordulójában az elnök is szavazati joggal rendelkezik. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak kétharmados többsége szükséges;

b) ha a szavazás első fordulójában nem született határozat, a Testület legkevesebb három nap, legfeljebb nyolc nap elteltével új szavazást tart. Az elnök ebben a fordulóban is szavazati joggal rendelkezik. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak egyszerű többsége szükséges. Ha ekkor sem születik döntés, hatvan napon belül új pályázatot kell kiírni.

C Az általános pályázati feltételek, továbbá az országos és a körzeti műsorszolgáltatási pályázati felhívás meghatározása, valamint a körzeti rádió és televízió műsorszolgáltatási jogosultságokra kiírt pályázatok elbírálása az alábbiak szerint történik:

a) a szavazás első fordulójában a Testület elnöke nem jogosult szavazni. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak kétharmados többsége szükséges;

b) ha a szavazás első fordulójában nem született határozat, a Testület legkevesebb három nap, legfeljebb nyolc nap elteltével új szavazást tart. Ebben a fordulóban az elnök is szavazati joggal rendelkezik. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak kétharmados többsége szükséges;

c) ha az általános pályázati feltételek vagy a pályázati felhívások tárgyában a szavazás második fordulójában nem született határozat, a Testület legkevesebb harminc, legfeljebb hatvan nap elteltével új szavazást tart. Az elnök ebben a fordulóban is szavazati joggal rendelkezik. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak egyszerű többsége szükséges;

d) ha a körzeti rádió és a körzeti televízió műsorszolgáltatási jogosultságokra kiírt pályázatok elbírálása során a szavazás második fordulójában sem született döntés, hatvan napon belül új pályázatot kell kiírni.

A helyi rádió és televízió műsorszolgáltatási jogosultságokra kiírt pályázatok elbírálásának módja:

a) a szavazás első fordulójában a Testület elnöke jogosult szavazni. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak kétharmados többsége szükséges;

b) ha a szavazás első fordulójában nem született határozat, a Testület legkevesebb három nap, legfeljebb nyolc nap elteltével új szavazást tart. Az elnök ebben a fordulóban is szavazati joggal rendelkezik. A határozat érvényességéhez a szavazásra jogosultak egyszerű többsége szükséges.

Ha a pályázatok elbírálása során nem született döntés, hatvan napon belül új pályázatot kell kiírni.[100]

Az ORTT igen sajátlagos helyet foglal el a „független közjogi testületek” sorában. Főképp jogszerűségi kontrollt ellátó szerv, mely részben a KET. alapján hatóságként jár el, de emellett jó pár célszerűségi döntés is megtalálható jogkörei között.

Álláspontom szerint – a független jogi testületi mineműség jegyében – a célszerűségi döntési kört mérsékelni szükséges, legalábbis a mérlegelés szempontjainak alaposabb törvényi megkötésével. Amennyiben a jog négy rétege közül az írottjogi és a bírói nem ad választ az ORTT tagjainak egy kérdés eldöntésére, úgy az alkotmányos alapjogi és a jogdogmatikai réteget kell támasztékul hívni. (Tehát semmiképp sem politikai alapon ildomos dönteni, főképp ha rendelkezésre áll még valamilyen, a jog átfogó rendszerén belüli eszköztár.)

Az emberi jogok speciális, ORTT általi védelme

Az alkotmányos alapjogok (és ennek polgári jogi vetületei: a személyiségi jogok) garantálását az 1996. évi I. törvény is előírja. A Médiatörvény alapelvi rendelkezései között kiemelten szerepel, hogy a műsorszolgáltatás nem sértheti meg az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a „személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport” elleni gyűlölet felkeltésére (3.§ (2) bekezdés).

A „gyűlöletkeltés” alacsonyabb mérce, mint a „gyűlöletre uszítás”, így tehát az elektronikus sajtóban tehát szigorúbb szabályozás érvényesül.[101] Ezt mondta ki konkrét esetben, elvi éllel a Legfelsőbb Bíróság is BH2006. 270. számon közzétett határozatában.[102]

Úgy is megfogalmazhatnánk, a tényállásszerű, tehát formálisan jogellenes cselekmény egyéb aspektusait figyelembe véve még nem biztos, hogy materiálisan is törvénysértő. Tehát amennyiben a „Rechtfertigungsgründe” és „Entschuldigungsgründe” kategóriái felmerülnek, a cselekmény nem büntethető.[103] A médiatörvény ez eme (tehát alanyi oldalt nem vizsgálva) formálisan jogellenes (materiálisan nem feltétlenül törvénysértő) megnyilvánulásokat is büntetni rendeli, mintegy a közlőre hárítván a felelősséget.

A fenti szabály alapján az ORTT a személyiségi jogok megsértése esetén hivatalból maga is eljárást indíthat, és ennek nyomán kiszabhat meghatározott szankciókat, a hírnevében, becsületében sértett fél hozzájárulása nélkül is. Ez a norma kiváltotta a szakma egyes köreinek bírálatát, és az Alkotmánybíróságot is megjárta.[104] Végeredményében összegezhetjük: mindez nem minősül az önrendelkezési jog megsértésének, mert továbbra is módot hagy a sértett számára az egyes személyiségvédelmi eszközök igénybevételére.[105] Az ORTT által indítható közigazgatási eljárás egyébként is elsősorban a nézők és a hallgatók érdekeit szolgálja, mintsem a személyiségi jogok védelmét. Tehát a polgári- és büntető, valamint e médiajogi jogorvoslat nem konkurál, egymást nem helyettesítik. Érdekes jogdogmatikailag, hogy a törvény „emberi jogok” megfogalmazást használ az általában bevettebbnek számító alkotmányos alapjogok helyett – ezáltal a nemzetközi gyakorlat és tudomány követelményeire is utalva. Ez egyébiránt felveti az alapjogi bíráskodás és az emberi jogok közvetlen alkalmazásának hazánkban általában elutasított lehetőségét is.[106] Tehát az ORTT-t quasi „alapjogi bíráskodásra” jogosítja fel a fönnérintett norma.[107] Mindenesetre ezáltal a Testület jogértelmezési lehetőségei között ezáltal az „alkotmányos alapjogok szerinti értelmezés” jelentős támokolást nyer. 

(Az emberi jogokkal – is – kapcsolatban lévő egyéni panasz kérdésével alább foglalkozunk.)

A Panaszbizottság

A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének ( Médiatörvény 4. §) megsértése miatti panaszokat a Testület Panaszbizottsága (a továbbiakban: Panaszbizottság) bírálja el. A Panaszbizottság tagjait - öt évre szólóan - a Testület bízza meg.

A Panaszbizottság tagjai függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve, tevékenységük végzése során nem utasíthatók.

Nem lehet a Panaszbizottság tagja a Testület, továbbá a Magyar Rádió Közalapítvány, a Magyar Televízió Közalapítvány és a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának tagja, illetve az sem, aki a Testületnek sem lehetne tagja. A Panaszbizottság tagjai megbízatásának részletes szabályozását a Testület ügyrendje tartalmazza.

A Panaszbizottság tagja az összeférhetetlenségi okot haladéktalanul köteles bejelenteni a Testület elnökének. Ha a Panaszbizottság tagjával szemben büntetőeljárás indul, erről a nyomozó hatóság a Testületet értesíti. A Testület a Panaszbizottság tagját jogköre gyakorlása alól erre tekintettel felfüggesztheti.

A Testület a Panaszbizottság tagjának megbízatását megszünteti összeférhetetlenség esetén, továbbá akkor, ha a bíróság a Panaszbizottság tagját szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélte.

Az egyes ügyekben háromtagú tanács jár el. Az eljáró tanács egyik tagja jogi végzettségű személy.

A Panaszbizottság ügyrendjét és az egyes ügyekben eljáró tanácsok eljárási rendjét - ideértve az eljáró Panaszbizottság tagjának elfogultság miatti kizárására vonatkozó szabályokat is - a Testület állapítja meg. Ennek során figyelemmel kell lenni a felek egyenlősége, a nyilvánosság és a pártatlanság elvének érvényesítésére.

A Panaszbizottság működésével kapcsolatos hivatali feladatokat a Testület irodája látja el.

A Testület legalább félévente megvitatja és értékeli a Panaszbizottság által hozott állásfoglalásokat.

Ha a műsorszolgáltató a vételkörzet lakosságát foglalkoztató társadalmi kérdésben egyoldalúan tájékoztat, különösen ha a vitatott kérdésben egyetlen vagy egyoldalú álláspont megjelenítésére vagy kifejezésére ad lehetőséget, vagy ha egyéb módon súlyosan megsérti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője vagy a sérelmet szenvedett (a továbbiakban: kifogást tevő) kifogásával a műsorszolgáltatóhoz fordulhat.

A kifogást tevő a kifogásolt közlés megjelenésétől, többszöri közlés esetén az utolsó ismétléstől számított negyvennyolc órán - a Magyar Köztársaság határain kívül élő (tartózkodó, működő) személy esetében nyolc napon - belül írásban kérheti a műsorszolgáltatótól álláspontjának - a kifogásolt álláspont megjelenéséhez hasonló körülmények közötti - ismertetését. Nem élhet a kifogásolás jogával a kifogást tevő, ha az ismertetésre nem juttatott álláspontja ismertetésére ezen álláspont más képviselője már lehetőséget kapott, vagy ha e lehetőséget a kifogást tevő kapta, de azzal nem élt.

A műsorszolgáltató a kifogás elfogadásáról vagy elutasításáról, annak kézhezvételétől számított negyvennyolc órán belül dönt. A döntésről a kifogást tevőt haladéktalanul értesíteni kell. A kifogást tevő a döntés közlésétől számított negyvennyolc órán belül - a döntés közlésének elmaradása esetén a kifogásolt vagy sérelmezett megjelenítéstől számított hat napon - külföldi esetén tizenkét napon - belül a kifogásolt műsorszám és a műsorszolgáltató pontos megnevezésével írásban panaszt nyújthat be a Panaszbizottsághoz. A Panaszbizottsághoz akkor is benyújtható a panasz, ha a műsorszolgáltató a kifogást elfogadó nyilatkozata ellenére a kifogásban foglaltakat nem teljesíti. Ebben az esetben a Panaszbizottsághoz a kifogás teljesítésére vállalt határidő lejártát követő negyvennyolc órán belül kell a panaszt benyújtani.

A Panaszbizottság a panasz benyújtásától számított tizenöt napon belül állást foglal a kifogást tevő által előterjesztett kérdésekben.

A műsorszolgáltató a Panaszbizottság felhívására haladéktalanul a Panaszbizottság rendelkezésére bocsátja a vitatott műsorszámot rögzítő anyagot, és megadja a Panaszbizottságnak az üggyel kapcsolatban kért felvilágosítást.

A Panaszbizottság a műsorszolgáltatót és a kifogást tevőt meghallgathatja. A meghallgatástól való távolmaradás az állásfoglalásnak nem akadálya.

A Panaszbizottság az alaptalan, illetve az e törvényben meghatározott feltételeknek nem megfelelően benyújtott panaszt elutasítja.

Ha a bizottság állásfoglalása szerint a műsorszolgáltató megsértette a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát, a műsorszolgáltató a határozatban megjelölt időpontban és módon - a Panaszbizottság állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően - értékelő magyarázat nélkül közli a bizottság állásfoglalását, vagy lehetőséget ad a kifogást tevőnek álláspontja megjelenítésére.

A tájékoztatás kiegyensúlyozottságának súlyosabb vagy ismételt sérelme esetén a Panaszbizottság kezdeményezheti[108], hogy a Testület bírságot szabjon ki.

A Panaszbizottság állásfoglalása ellen jogorvoslati kérelemmel a Testülethez lehet fordulni az állásfoglalás közlésétől számított negyvennyolc órán belül. A műsorszolgáltató jogorvoslati kérelme halasztó hatályú.

A Testület a jogorvoslati kérelemről nyolc napon belül határoz. A Testület elmarasztaló határozatát, illetve ha a Testület a műsorszolgáltató kérelmét elutasítja, a Panaszbizottság állásfoglalását azonnal teljesíteni kell.

A Testület határozatának felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. A bíróság a polgári perrendtartásról szóló - többször módosított - 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének szabályai szerint jár el. A bíróság a Testület határozatát megváltoztathatja.[109]

   A Panaszbizottság a gyakorlat szerint elsődlegesen a kiegyensúlyozottság megsértése elleni panaszokkal szemben jár el, de a Legfelsőbb Bíróság a BH 2007. 253-ban rámutatott: a törvény szövegéből közvetve kiolvasható azon értelmezés lehetősége, hogy – mivel a törvény Panaszbizottságot létrehozó 47.§ (1) bekezdése a 4. §-ra utal, abban pedig szerepelnek egyéb kötelezettségek is – a kiegyensúlyozottsággal egylényegű kötelezettség még  a 4. §- ban meghatározott sokoldalú, tényszerű, időszerű és tárgyilagos tájékoztatás is, tehát ezek megsértése esetén is hatásköre a Panaszbizottságnak eljárni.

 A jelenlegi hatályos eljárás némiképp a sajtó-helyreigazítási eljáráshoz hasonló rendszert honosít meg. (47-51. §).[110] Ha a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének megsértését megállapítják, a bizottság kötelezi a műsorszolgáltatót állásfoglalása közzétételére vagy a kifogást tevő álláspontjának megjelenítésére; a két eszköz egyidejűleg nem alkalmazható (BH2005.80.). A Panaszbizottság döntése ellen bármely fél az itt másodfokú hatóságként működő ORTT-hez fordulhat. Az ORTT döntése ellen polgári bírósághoz lehet fordulni, de a lépésnek már nincsen a jogerős határozat végrehajtására nézve halasztó hatálya.

   A panasztételi jog alanyai a törvény alapján nem határolhatóak be kristálytisztán. A „kifejezésre nem juttatott álláspont képviselőjén” túl a törvény nem definiálja, kit tekinthetünk „sérelmet szenvedett” félnek. Az ORTT újabban követett gyakorlata alapján panasz csak személyes érintettség esetén tehető, tehát csak attól fogadható el, akinek az álláspontja kimaradt a műsorból vagy nem a megfelelő módon került adásba.[111]

Komoly érvek merülnek föl amellett, hogy a fenti értelmezés téves, ekképp alkotmányos aggályok is támadhatnak.  A kiegyensúlyozottság megsértése miatti panasz ugyanis nem a személyhez fűződő jogok megsértése esetére szolgáló védelmi eszköz, arra rendelkezésre áll a helyreigazítási kérelem vagy a személyiségvédelmi per megindítása.   A kiegyensúlyozott tájékoztatás elemi közérdek, ezért annak védelmében mindenkinek lehetőséget kellene adni a fellépésre.

   Amennyiben a műsorszolgáltató a törvény valamely egyéb rendelkezését vagy a műsorszolgáltatási szerződését szegi meg, az ORTT hivatalból jár el (112.§). Nemrég még létezett az úgynevezett egyéb panasz intézménye, amelyet az Alkotmánybíróság 1/2007. (I. 18.) számú határozatával megsemmisített. A Médiatörvény 48. § (3) bekezdésében található eljárásban gyakorlatilag a törvény bármely, a műsorszolgáltatás tartalmát érintő rendelkezésének megsértése miatt emelhető volt panasz (bárki által).  Az ezen esetekben történő eljárást azonban nem szabályozta a törvény, azt a Panaszbizottság ügyrendjébe utalta. A lehetséges szankció az érintettek, illetve a közvélemény tájékoztatása volt. Az „egyéb panasz” lehetősége a döntés értelmében alkotmányellenes, mert bár a sajtószabadság erőteljes korlátját képezi, ennek ellenér híjával van a megfelelő törvényi garanciáknak, amelyek egy ilyen mértékű korlátozás alkotmányosságát formailag is megalapozhatják, és egyébként sincs a törvényben.

A tény, hogy az állampolgároknak nincsen általánosan elismert panasztételi joguk, és az a kiegyensúlyozottság tekintetében is megszorító értelmezést szenved, mintegy akaszkereke a média demokratikus, a „nép” által ellenőrizhető működésének.[112] Ez érdekes összevetve a Választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénnyel, ott ugyanis álláspontom szerint a minden jogi érdekre tekintet nélkül meglévő popularis actio átgondolandó.[113]

Figyelemre méltó, hogy a kiegyensúlyozottság angol szabálya jóval szigorúbb és részletesebb, mint a magyar megoldás. (Amit az angol dogmatika „pártatlanságnak, impartialitynek definiál.) A műsorszolgáltató nem fejezheti ki saját álláspontját közéleti, politikai, vagy gazdasági kérdésekben, kivéve a médiapolitikával kapcsolatos – tehát saját helyzetét közvetlenül érintő – kérdéseket. A „megfelelő” pártatlanság valamennyi televízióadó és az országos rádióadó számára előírt kötelezettség, amely nem korlátozódik kizárólag a tájékoztató műsorokra, hanem a tárgyalt témák szerint meghatározott[114]

Az alternatív médiatörvény a panaszbizottság rendszerét az alábbi módon átalakítaná.

Létrehoznák a „Pártatlanságot és Kiegyensúlyozottságot Felügyelő Tanácsot”, az alábbi jogállással.

A pártatlanság és a kiegyensúlyozottság követelményének megsértése miatti bejelentéseket a Pártatlanságot és Kiegyensúlyozottságot Felügyelő Tanács (a továbbiakban: Felügyelő Tanács) bírálja el, továbbá pártatlansági és kiegyensúlyozottsági mutatók készítésével biztosítja e követelmények érvényesülését a televíziós műsorszolgáltatók működésében.

A Felügyelő Tanács tizenkettő tagból áll. Tagjait az országgyűlési képviselőcsoportok jelölik oly módon, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselőcsoportok együttesen tizenkettő-tizenkettő tagot jelölnek.[115] Az egyes képviselőcsoportok egyenlő arányban állíthatnak jelöltet. A köztársasági elnök a képviselőcsoportok jelöltjei közül nevezi ki a Felügyelő Tanács tagjait kilenc évre szólóan oly módon, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselőcsoportok által jelöltek közül egyenlő arányban, továbbá mindegyik képviselőcsoport jelöltjéből legalább egyet ki kell neveznie. A Felügyelő Tanács korábbi tagját ismételten nem lehet kinevezni. A Felügyelő Tanácsba első alkalommal való kinevezést követő 30 napon belül közjegyző előtt lebonyolított sorsolás útján ki kell választani azt a négy - négy tagot, akiknek a mandátuma három, hat, illetőleg kilenc év múlva szűnik meg. A sorsolási eljárást úgy kell lebonyolítani, hogy a kormánypárti és ellenzéki képviselőcsoportok által jelölt tagok egyenlő aránya a Felügyelő Tanács működésének teljes időtartama alatt fennmaradjon. Ebben az esetben a jelölés joga azokat a kormánypárti, illetőleg ellenzéki képviselőcsoportokat illeti meg, amelyik oldalon létrejött képviselőcsoport jelöltjének szűnt meg a Felügyelő Tanácsban a tagsága. A jelölésre jogosult képviselőcsoportnak legalább két jelöltet kell állítania. A jelölési, a kinevezési és a sorsolási eljárást a Köztársasági Elnöki Hivatal bonyolítja le. A Felügyelő Tanács tagjai csak a törvénynek vannak alávetve, és tevékenységük végzése során nem utasíthatók. A Felügyelő Tanács tagjainak összeférhetetlenségére, a tagság megszűnésére a Testület tagjaira vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a Tanács tagja nem lehet a Testület tagja. A Felügyelő Tanács tagja a helyettes államtitkár illetményével azonos összegű díjazásban részesül.A Felügyelő Tanács tagjai közül a teljes ülésen három éves időtartamra elnököt választ. Az elnök egy alkalommal újraválasztható. A Felügyelő Tanács eljárására, amennyiben e törvény másként nem rendelkezik, a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Felügyelő Tanács ügyrendjét maga állapítja meg. Az ügyrendet nyilvánosságra kell hozni. A Felügyelő Tanács az egyes ügyekben háromtagú tanácsokban jár el. Az eljáró tanácsok hat hónapig működnek azonos összetételben. Hat hónapot követően az ügyrendben meghatározott módon új összetételű eljáró tanácsokat kell kialakítani. Az e törvényben meghatározott esetekben a Felügyelő Tanács teljes ülése jár el. A teljes ülés a tagok összességéből áll. A teljes ülés határozatképességéhez nyolc tag jelenléte.

A közszolgálati médiumok – beavatkozás a szerkezetbe

A közszolgálati műsorszolgáltatás biztosítására, függetlenségének védelmére az Országgyűlés létrehozta a Magyar Rádió Közalapítványt, a Magyar Televízió Közalapítványt és - alapítójának kezdeményezésére - átalakítja a Hungária Televízió Közalapítványt (a továbbiakban együtt: közalapítványok).

A közalapítványok alapító okiratát (a Hungária Televízió Közalapítvány alapító okiratának módosítását) az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmados szavazatával fogadja el. A közalapítvány működésének és szervezetének e törvényben nem szabályozott kérdéseit az alapító okiratban kell meghatározni.

A közalapítványokra e törvény eltérő rendelkezése hiányában a közalapítványokra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.

A közalapítvány induló vagyonát az Országgyűlés az alapító okiratban állapítja meg.[116]

A közalapítványok kezelő szervei a kuratóriumok.

A kuratóriumok az Országgyűlés által választott, illetőleg az e törvényben meghatározott szervezetek által delegált tagokból állnak.

Az Országgyűlés által választott tagok alkotják a kuratórium elnökségét.

Az Országgyűlés mindhárom kuratóriumba külön-külön legalább nyolc tagot választ a képviselők több mint felének szavazatával, egyenként.

Az Országgyűlés által a kuratóriumba választható tagok felét a kormánypárti, másik felét az ellenzéki képviselőcsoportok jelölik úgy, hogy minden képviselőcsoport legalább egy jelöltjét meg kell választani. A jelöltekre a javaslatot a választásra irányuló eljárás megkezdését követő nyolc napon belül kell megtenni. A választást a jelöltállítástól számított tizenöt napon belül meg kell tartani. Ha valamelyik képviselőcsoport a jelölésben nem vesz részt, az adott oldal másik (többi) képviselőcsoportja(i) jelölhetik a négy-négy személyt. A meg nem választott jelölt helyére új jelöltet kell állítani, és az új választást tizenöt napon belül meg kell tartani. Nem jelölhető újra az a személy, aki az előző választás során nem kapta meg az összes képviselő szavazatainak legalább tíz százalékát.

A kuratórium elnöksége akkor alakul meg, ha valamennyi tagját megválasztják. Nem akadálya a kuratórium elnöksége megalakulásának azonban, ha a kormánypárti vagy az ellenzéki oldal valamelyike nem állít jelöltet.

A kuratórium elnökségét négyévi időtartamra választják.[117]

Ha az elnökség megbízatásának ideje alatt a kormánypárti és az ellenzéki képviselőcsoportok tekintetében változás következik be, ez az elnökség tagjainak megbízatását nem érinti, de ha ez az egyenlő arány fenntartása érdekében szükséges, új jelölés alapján új tagot vagy tagokat kell választani az elnökség megbízatásának hátralévő idejére. Ha az adott oldal képviselőcsoportjai nem tudnak közös jelölt(ek) állításában megállapodni, a jelölést sorsolással kell eldönteni.

A kuratórium - egyben az elnökség - elnökét a kormánypárti képviselőcsoport(ok), elnökhelyettesét az ellenzéki képviselőcsoport(ok) jelölése alapján az Országgyűlés választja, az elnökség tagjai közül.

Ha az elnök, illetve az elnökhelyettes jelöléséről a képviselőcsoportok nem tudnak megállapodni, akkor a jelölést sorsolással kell eldönteni.

A Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumába (ún. nagykuratórium), a Magyar Televízió és a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumába 21, illetőleg 23 tagot delegálnak meghatározott civil szervezetek.[118]

Sorsolás alapján egy szervezet egy időben csak egy kuratóriumba delegálhat képviselőt. Ha több delegálásra lenne így jogosult, meg kell jelölnie azt a kuratóriumot, amelyben a delegálási jogával élni kíván. A másik (többi) kuratórium tekintetében a sorsolást meg kell ismételni.

Ha egy szervezet már élt delegálási jogával és a vele azonos csoportba tartozó más szervezetek közül van olyan, amely még nem delegált, ezen szervezet a kuratóriumi megbízatásának lejártától számított három éven belül nem vehet részt sem a megállapodásban, sem a sorsolásban.[119]

Ez az érdekes megoldás egy sajátos demokrácia-felfogás hordnoka, mintegy az ókori cserépszavazások folytatója. John Burnheim elmélete szerint a sorsolással létrehívott valószínűségi minta a demokrácia foganatosabb kovásza a demokráciának, és napjainkban is többet kellene alkalmazni.[120]

Mindazonáltal a sorsolásos rendszer ellenzőinek kedvéért (ti.: a véletlen nem legitimál, csak a népakarat) felvetődhet, hogy a hivatkozott civil szervezeti delegáltak tekintetében a köztársasági elnökhöz volna célszerű telepíteni a végső kinevezési jogot.[121]

A kuratórium jogköre:

a) a közszolgálati műsorszolgáltató részvénytársaság vonatkozásában a gazdasági társaságokról szóló törvény (a továbbiakban: Gt.) alapján - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a közgyűlés jogainak gyakorlása,

b) a közalapítvány éves gazdálkodási tervének elfogadása és mérlegének megállapítása,

c) javaslattétel a Testületnek az üzemben tartási díjbevétel növelése érdekében,

..

e) amit a közalapítvány alapító okirata - e törvény keretei között - a hatáskörébe utal.

Az elnökség a közalapítvány kezelőjének jogkörében gazdálkodik a közalapítvány vagyonával.

 A kuratórium tagjainak (ideértve az elnökség tagjait, az elnököt és az elnökhelyettest is) szavazati joga egyenlő.[122]

Az ülés határozatképes, ha azon a tagok több mint fele és az elnök vagy az elnökhelyettes jelen van. A határozat meghozatalához a jelenlévők többségének szavazata szükséges. Kuratóriumi ülésen a jelenlévők kétharmadának szavazata szükséges azonban a közszolgálati műsorszolgáltató elnöke megválasztásához, megbízatásának egyszeri meghosszabbításához.

Ezzel szemben az összes tag kétharmadának szavazatával hozható döntés többek között az elnök visszahívásáról, illetve az alelnökök megbízásának vagy megbízatása visszavonásának megtiltásáról. Az összes kuratóriumi tag több mint fele tehet javaslatot az elnök visszahívására.

Az ülés napirendjét az elnök állítja össze, és vezeti az ülést. A napirendre bármely tag írásban előzetesen javaslatot tehet, amelynek napirendre vételéről az ülés határoz.

Ha az elnökség nem tud az összes tag kétharmados többségével javaslatot tenni a műsorszolgáltató elnökének személyére, és ugyanilyen szavazataránnyal új pályázat kiírásáról sem tud dönteni a pályázat beadási határidejétől számított harminc napon belül, megbízatása megszűnik. Az Országgyűlés egy hónapon belül új elnökséget választ. Ennek során az előző elnökség tagja nem jelölhető.

A kuratórium ügyintéző, ügykezelő és ügyviteli teendőit a kuratórium titkársága látja el. A kuratórium titkárságának szervezetére és működésére vonatkozó további szabályokat az alapító okirat állapítja meg.

A közalapítvány kuratóriumának tevékenységét ellenőrző testület ellenőrzi. Az ellenőrző testület elnökből és két tagból áll.

Az ellenőrző testület elnökét és egy tagját az Országgyűlés ellenzéki képviselőcsoportjai, egy tagját a kormánypártok képviselőcsoportjai jelölik a kuratóriumi elnökségre irányadó szabályok szerint azzal, hogy országgyűlési képviselő is jelölhető. Megválasztásukra a kuratórium elnöksége tagjaira irányadó szabályokat kell alkalmazni.

Az ellenőrző testület a kuratóriumtól tájékoztatást kérhet, és az iratokba betekinthet. A kuratóriumra kötelező döntést nem hozhat. A kuratórium jogellenes döntései, illetve a közalapítvány gazdálkodásával kapcsolatos hiányosságok és az alapítványi célok megvalósítását sértő vagy veszélyeztető döntések esetében értesíti az Országgyűlés elnökét, illetve az Állami Számvevőszéket. A kuratórium éves beszámolóját az ellenőrző testület véleményével kell az Országgyűlés elé terjeszteni.

Az elnökség tagjait az országgyűlési képviselők alapdíja száznegyven százalékának, az elnököt az alapdíj kétszáz százalékának, az elnökhelyettest az alapdíj száznyolcvan százalékának, az ellenőrző bizottság tagjait az alapdíj hetven százalékának, az ellenőrző bizottság elnökét az alapdíj száz százalékának megfelelő összegű díjazás illeti meg, továbbá költségtérítésre tarthatnak igényt. Költségtérítés a kuratórium többi tagját is megilleti.

A Magyar Rádió Részvénytársaság, a Magyar Televízió Részvénytársaság és a Duna Televízió Részvénytársaság

A nemzeti közszolgálati rádió, illetőleg a televízió feladatainak ellátására a Magyar Rádió Közalapítvány, illetőleg a Magyar Televízió Közalapítvány zártkörűen megalapítja a Magyar Rádió Részvénytársaságot (a továbbiakban: MR Rt.) illetőleg a Magyar Televízió Részvénytársaságot (a továbbiakban: MTV Rt.).

Az MR Rt.-re, az MTV Rt.-re és a Duna TV Rt.-re (a továbbiakban együtt: részvénytársaságok) e törvényben foglalt eltérésekkel a Gt.-nek a részvénytársaságokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, ideértve a gazdasági társaságok közös szabályait is. A részvénytársaságnak egy forgalomképtelen részvénye van.[123]

A kuratórium széles hatáskörét is behatóan, taxatíve rendezi a törvény.[124]

A kuratórium elnöksége kizárólagos feladat- és jogkörébe az alábbi, taxatíve meghatározott kérdések tartoznak:

a) a részvénytársaság elnöki tisztségére nyilvános pályázati felhívás kiírása, elbírálása, az elnök díjazásának megállapítása,

b) javaslattétel az elnök megválasztására, vagy új pályázat kiírása, javaslat az elnök visszahívására, illetve az elnöki megbízatás pályázat kiírása nélküli egyszeri meghosszabbítására;

c) a részvénytársaság gazdálkodásának ellenőrzése,

da) egymilliárd forintnál vagy a tervezett éves forgalom tíz százalékánál magasabb értékű szerződésekhez előzetes tárgyalási felhatalmazás megadása,

db) hitelfelvétel, illetve háromszázmillió forintnál vagy a tervezett éves forgalom három százalékánál nagyobb értékű szerződések előzetes jóváhagyása,

dc) ingatlan-elidegenítés, illetve százmillió forint feletti vagyoni értékű jog elidegenítésének engedélyezése,

e) javaslattétel a felügyelő bizottsági tagok megválasztására és visszahívására, díjazásuk megállapítása,

f) javaslattétel a könyvvizsgáló megbízására és megbízásának felmondására, díjazásának megállapítása,

g) a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat érvényesülésének ellenőrzése, a kuratórium éves értékelésének előkészítése,

h) a részvénytársaság elnöke pályázatában foglalt célkitűzések megvalósításának folyamatos ellenőrzése, a kuratórium éves értékelésének előkészítése.

A részvénytársaságok ügyvezetését az elnök látja el, igazgatóság nem működik. Az elnök gyakorolja mindazon hatásköröket, amelyeket a Gt. a részvénytársaság igazgatóságának hatáskörébe utal. Az elnökkel megbízási jogviszonyt kell létesíteni, díjazását - évente egyszer - az általa vezetett társaság terhére meghatározott havi összegben kell megállapítani. A részvénytársaságok alelnöke(i) munkaviszonyban állnak.

A részvénytársaság elnöke beszámol a kuratóriumnak (elnökségnek) az általa irányított részvénytársaság tevékenységéről.

Nem választható a részvénytársaság elnökévé, aki a választást megelőző két évben köztársasági elnök, miniszterelnök, a Kormány tagja, államtitkár, szakállamtitkár, országgyűlési képviselő, főpolgármester, politikai párt országos vagy területi szervezetének tisztségviselője volt.

A részvénytársaság elnökét a pályázat alapján a kuratórium titkos szavazással választja négy évre. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó részletes elképzeléseit a részvénytársaság tájékoztatási és kulturális műsorpolitikai célkitűzéseiről, üzletpolitikájáról, valamint az elnökség által meghatározott egyéb kérdésekről.

Az elnökség a részvénytársaság elnöke megbízatása lejártát megelőzően százhúsz nappal, az elnöki megbízás egyéb okból megszűnése esetén azt követően legkésőbb tizenöt nappal a pályázatot köteles meghirdetni.

A kuratórium a részvénytársaság elnöke megbízatását egy ízben pályázat kiírása nélkül a megbízatás lejártától számított további négy évre meghosszabbíthatja.

A részvénytársaság elnökével szemben a megbízatási ideje alatt szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak.[125]

A részvénytársaság elnöke pártpolitikai tevékenységet nem folytathat, pártpolitikai nyilatkozatot nem tehet.[126] Tevékenységének megkezdése előtt írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenségi ok nem áll fenn. Megbízatásának lejártát követő két évben nem lehet többségi állami részesedéssel rendelkező gazdasági társaságban vezető tisztségviselő.

A részvénytársaság elnöke e törvény, más jogszabályok, az alapító okirat, a kuratórium (elnökség) határozatai és a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat keretei között irányítja a részvénytársaságot.

Ennek keretében:

a) dönt a műsorrendről,

b) megállapítja a szervezeti és működési szabályzatot,

c) előterjeszti a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatot és gondoskodik végrehajtásáról,

d) előterjeszti az archiválás rendjéről szóló szabályzatot és gondoskodik végrehajtásáról,

e) meghatározza és jóváhagyásra bemutatja az éves gazdálkodási tervet és gondoskodik végrehajtásáról,

f) elkészíti a mérleg- és eredménykimutatást és jóváhagyásra előterjeszti a kuratóriumnak,

g) előterjeszti a szerződés engedélyezésére vonatkozó javaslatokat,

h) előterjeszti a tárgyalási felhatalmazást, illetve előzetes jóváhagyást igénylő javaslatokat,

i) gyakorolja a részvénytársaság alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat, beleértve az alelnök(ök) alkalmazását,

j) gondoskodik mindazon további előterjesztések előkészítéséről, amelyeket e törvény és az alapító okirat vagy a kuratórium határozata előír,

k) gyakorolja - az e törvényben foglalt eltérésekkel - mindazokat a jogokat, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló törvény a részvénytársaság igazgatóságának hatáskörébe utal.

 A részvénytársaság elnöke a részvénytársaság tulajdonosától semmilyen jogcímen nem kaphat díjazást.

A részvénytársaság ügyvezetését a felügyelő bizottság ellenőrzi. Jogában áll az elnöktől, a társaság dolgozóitól jelentést vagy felvilágosítást kérni, a társaság könyveit, pénzforgalmi számláját, iratait és pénztárát bármikor megvizsgálni, vagy szakértővel a társaság költségére megvizsgáltatni.

A felügyelő bizottság három tagból áll. Tagjait a dolgozók által választott tag kivételével a kuratórium választja négy évre. A felügyelő bizottság tagjainak részleges cserélődése vagy a felügyelő bizottság új tagokkal való kiegészítése esetén az új tag(ok) megbízatása a felügyelő bizottság eredeti megbízásának időpontjáig szól.

A felügyelő bizottság első ülésén tagjai közül elnököt választ. A bizottság maga állapítja meg működésének szabályait, ügyrendjét a kuratórium elnöksége hagyja jóvá. Határozatképes, ha az ülésen legalább kettő tag jelen van.

A felügyelő bizottság köteles megvizsgálni a kuratórium (elnökség) elé terjesztendő minden olyan jelentést, amely a kuratóriumnak, illetve az elnökségnek a részvénytársaság közgyűlési hatáskörébe tartozó vagyoni jellegű ügyeire vonatkozik.

A részvénytársaság belső ellenőrzési szervezete a felügyelő bizottság irányítása alá tartozik. (A felügyelő bizottság szervezetére, működésére egyebekben a Gt. és az alapító okirat előírásai az irányadóak.)

A részvénytársaság - a főtevékenységének elősegítése érdekében - vállalkozási tevékenységet végezhet. Nyereségét kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltatás folytatására, fejlesztésére, illetve vállalkozásainak fejlesztésére használhatja fel.

A részvénytársaságnak nem lehet részesedése más műsorszolgáltatóban.

A Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót megillető, e törvény hatálybalépése előtt keletkezett szerzői jogosultság alapjául szolgáló műveket a közszolgálati műsorszolgáltatók, a birtokos műsortervének sérelme nélkül, kölcsönösen, térítés nélkül - kizárólag saját műsorukban - felhasználhatják. E rendelkezés nem érinti - a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót megillető szomszédos jogi jogosultságok kivételével - a szerzői jogi jogszabályok alkalmazását.

A részvénytársaság elnöke, alelnöke, a szervezeti és működési szabályzatban e korlátozás alól nem mentesített dolgozója a részvénytársaság nevében nem köthet olyan szerződést, amelyben másik félként maga, a Ptk. 685. § b) pontja szerinti hozzátartozója, illetve olyan társaság szerepel, amelyben maga vagy a Ptk. 685. § b) pontja szerinti hozzátartozója közvetett vagy közvetlen tulajdoni részesedéssel, más vagyoni értékű joggal, illetve személyes érdekeltséggel rendelkezik.[127]

Az Alkotmánybíróság első Rttv.-t elemző döntése a médiakuratóriumok kapcsán a 22/1999. (VI. 30.) AB határozat. Az itt vizsgált rendelkezés óriási belpolitikai vihart kavart, amit csak e határozat tudott próbált volna elrendezmi, bár a konfliktust okozó feszültség továbbra is fennmaradt. 

Az Rttv. rendelkezései szerint az MR-t és az MTV-t részvénytársasági formában kell megszervezni. A közszolgálati médiumok függetlenségét a tulajdonosi (részvényesi) jogokat gyakorló közalapítványok biztosítják, melyeket kuratóriumok irányítanak. A kuratóriumok legalább 8 tagú elnökségét az Országgyűlés választja oly módon, hogy a választható tagok felét a kormánypárti, másik felét az ellenzéki képviselők jelölik. A kuratórium elnöksége valamennyi tag megválasztásával alakul meg, mégsem akadálya a megalakulásnak, ha valamelyik oldal nem állít jelöltet. A megbízatási idő 4 év, tehát független a kurátorokat megválasztó országgyűlés mandátumától.

A viharok forrása a 93/1998. (XII. 29.) OGY határozat és a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma Elnökségének tisztségviselőjének és tagjainak megválasztásról rendelkező 2/1999. (II. 11.) OGY határozat volt. Eme határozat kizárólag az akkori kormánykoalíció által jelölt kurátorokat (és elnököt) választotta meg, az ellenzék jelölésének híján. Az ún. csonka kuratórium megalakulását több aspektusból vitatták az indítványozók.

Az Rttv. (és a nemzeti hírügynökségről szóló 1996. CXXVII. törvény, MTItv.) szabályai nem rendezik azon kérdést, miszerint a megszűnt képviselőcsoportok által a kuratóriumba jelölt tagokat ellenzéki vagy kormánypárti frakciók tekintetében kell-e figyelembe venni. Így a parlamentből kiesett MDNP-t és KDNP-t az Országgyűlés ellenzékinek minősítette az arány meghatározásánál. A koalícióban részt nem vevő MIÉP-et is ellenzékinek titulálta a Parlament a kuratórium belső arányainak meghatározásánál. Az, hogy a szabályozás nem tartalmaz ilyen esetre kristálytiszta rendelkezéseket, sértheti a szabad véleménynyilvánítás alapjogát, alkotmányellenes mulasztást valósít meg. Ehhez hasonlatos volt azon érvelés, miszerint mulasztásos alkotmánysértésnek minősül, hogy a parlamenten kívüli pártok kormánypárti vagy ellenzéki minősítésére nem alkotott kategorizálási szempontokat a törvény. Támadták a törvényt abból a szempontból is, hogy a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatban megkívánt befolyás-mentesség követelményét sem elégíti ki: „olyan helyzet állt elő, amelyben sem az Országgyűlésnek, sem az Országgyűlés egyik oldalának, sem a pártoknak a médiára való befolyásnövekedése nem zárható ki”. Ezt a veszélyt pedig az Mtv. azon rendelkezése fokozza, hogy csak az egyik oldal jelöltjeiből is megalakulhat a kuratórium elnöksége. E szabály nem csak a véleménynyilvánítás szabadságát sérti, de a megalakulás bizonytalan feltételei és időpontja miatt a jogbiztonság sérelmére is vezet.

A határozat részben elfogadta az egyik indítványozó érvelését, ami szerint a parlamenten kívüli pártok által delegált kurátorokat figyelmen kívül kell hagyni a kormánypárti-ellenzéki arány számításánál. Ezt az álláspontját azzal is alátámasztotta a testület, hogy „csak a parlamenti pártok konszenzusa még kevésbé alkalmas arra, hogy alkotmányos garanciát nyújtson a véleményszabadság teljességére, mint általában a pártok konszenzusa”.[128] Márpedig az alkotmányosság végső mérőfoka az, hogy a szabályozás biztosítsa a vélemények teljes körű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű kifejezésre jutását, az elfogulatlan tájékoztatást.

Nagy vitát kavart az Rttv. azon rendelkezése, amely lehetővé tette csak az egyik oldal jelöltjeiből megalakított kuratórium megválasztását és működése megkezdését. A többségi határozat a normát világosnak és értelmezhetőnek találta: egyszerű főszabálynak és kivételnek tekintette. Amíg a főszabály a kuratórium teljes létszámban való megválasztása, addig a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését garantáló kivétel az, hogy csak az egyik oldal jelöltjeiből megalakult kuratórium is megkezdheti működését. A testület meglátása szerint olyan szabályról van itt szó, ami „a politikai erők megállapodását, konszenzusát hivatott előmozdítani”, ennek elmaradása nem alkotmányossági kérdés, hanem politikai felelősség.

Jóllehet az Alkotmánybíróság elismeri, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, ha egyik parlamenti oldal meghatározó befolyáshoz jut a kuratórium elnökségében, álláspontja szerint e korlátozás kényszerű és elkerülhetetlen, „mert az elnökség egyoldalú megalakulása alkotmányos szempontból „kisebb veszélyt” jelent a véleménynyilvánítás szabadságjogára nézvést, mint az, ha az elnökség megalakulásának hiányában a közszolgálati médiakuratóriumok egyáltalán nem működnének”. A kisebb veszély doktrínája tehát ehelyütt nyer alkalmazást a véleményszabadságra, ami erőteljes kritikát váltott ki.

Annak érdekében, hogy az Országgyűlés által választott elnökségi tagok ne kerüljenek túlsúlyba a társadalmi kurátorokkal szemben, az Alkotmánybíróság az alkotmánnyal összhangban értelmezte választhatóságuk szabályait és megállapította: „az Országgyűlés által választott elnökségi tagok létszáma nem haladhatja meg a delegált kurátorok létszámát”. Különösen érdekes ez a megoldás, mivel a hatályos jog kímélete érdekében eltekint a mulasztás (az elnökség tagjai létszámának felső határa megállapítása) kimondásától, de nem a határozat rendelkező részében megjelenő alkotmányos követelményt állapít meg, „csak” az alkotmánnyal összhangban értelmezi az Mtv. idevágó szakaszát.[129]

A határozat utóéletéhez hozzátartozik, hogy 2004-ben is részlegesen csonka kuratórium alakult, amikor is az ellenzéknek csak egyik frakciója képviseltette magát az elnökség megválasztásánál.[130] Ennek jogszerű lehetősége következik a vizsgált AB határozatból, hiszen alkotmányos szempontból „még kisebb veszély” csak az egyik ellenzéki párt jelöltjeinek megválasztása, mint mindkét ellenzéki párt távolmaradása a kuratórium elnökségéből.[131]

Érdekes jogértelmezési kérdés vetődött föl a KDNP-frakció megalakulásakor is 2006-ban. Ha az elnökség megbízatásának ideje alatt a kormánypárti és az ellenzéki képviselőcsoportok tekintetében változás következik be, ez az elnökség tagjainak megbízatását nem érinti, de ha ez az egyenlő arány fenntartása érdekében szükséges, új jelölés alapján új tagot vagy tagokat kell választani az elnökség megbízatásának hátralévő idejére.

Viszont szakmai berkekben felvetődött, hogy a megszorító jogértelmezéssel úgy érvelhetnénk: a fentiek értelmében csupán az egyenlő arány fenntartása érdekében van lehetőség új tagok megválasztására. Márpedig a kormányoldal és ellenzéki oldal kurátorainak aránya nem változott, tehát a KDNP nem jelölhet új kurátorokat. A frakciók aránya (2:2 helyett 3:2) ugyanis változott. (Viszont ördög ügyvédjeként hozzátehetjük: ez nem helytálló értelmezés, mert a frakcók közötti arány nem szükségszerűen egyenlő. A fenti kitétel arra vonatkozik, ha egyik frakció „átáll”, és mondjuk kormánypártiból ellenzéki lesz.)

Az Rtv.55. § (8) bekezdése értelmében a kuratórium elnöksége akkor alakul meg, ha valamennyi tagját megválasztják. Nem akadálya a kuratórium elnöksége megalakulásának azonban, ha a kormánypárti vagy az ellenzéki oldal valamelyike nem állít jelöltet. Viszont a contrario: ha valamelyik frakció él jelölési jogával (akár ciklus közben is), de jelöltjét nem választják meg, akkor addig a kuratórium nem határozatképes!

Viszont az „egyenlő arány” követelménye kiterjesztően, a KDNP számára előnyösebben értelmezhető is lehetett volna. Az MTV kuratóriumába ugyanis a 2004-ben az MDF 2 jelöltet kívánt jelölni a 4 ellenzékiből, majd a Fidesz emiatt távol maradt a választástól, így a jobboldal mind a 4 delegáltját az MDF adta. Ebből levezethetően a KDNP (mivel az MDF a 4-ből 2-t a quasi Fidesz helyett jelölt) nem 1, hanem 2 személyt is jelölhet az állami TV vezető testületébe. Sőt, ad absurdum, az MDF-fel egyenlő arány érdekében, mivel a KDNP-nek a 2004-ben fogalmilag nem is volt lehetősége jelölni, most szintén 4 személyt delegálhat! Az Rtv. 55. § (4) bekezdése ugyanis a 8 fős kuratóriumot csak minimális létszámként határozza meg, a testület létszáma korlátlanul bővíthető az arányosság érdekében. Ez utóbbi értelmezést persze aligha fogadta volna el a parlamenti többség…

2008-ban újra forgószelet kavart a fönnérintett szabályozás.

A magyar kormányzati modellben nem kristálytiszta az, hogy kit tekinthetünk kormánypártinak.[132]

A fenti elméleti kérdés akkor vált égetően gyakorlativá, amikor 2009. május 26-án az SZDSZ ellenzékinek való önminősítését követően (mivel a kormánypárti és ellenzéki kurátorok számát a törvény azonosnak rendeli) még további delegáltakat választottak a 3 közmédium kuratóriumi elnökségébe, így a balliberális pártok kétharmados többségbe kerültek. Ez teljességgel ellentmond a pártatlan irányítású és kiegyensúlyozott média jogállami vezérelvének. Az ilyen jellegű aktualizált viharokat úgy lehetne elkerülni, ha még jóval fölmerülésük előtt előre, szakmai konszenzus alapján leszabályoznák a később esetlegesen felmerülhető vitás kérdéseket.

Egyszerűsíthetjük úgy, hogy azon frakció tagjai kormánypártiak, akik megszavazzák a miniszterelnököt. Ám mi van, ha nem az egész frakció szavazza meg? Mi van, ha utólag kihátrálnak a kormány mögül, csak a konstruktív bizalmatlanságból fakadólag nem tudják leváltani? Továbbá, ha egy kormányt kívülről támogató pártnak egy jelöltje, mint „független szakember” van bent a kormányban a pártra utalás nélkül, az a politikai erő ellenzékinek számít-e, főleg ha megszavaz jó pár stratégiai törvényt és interpellációra adott választ? Ezek mind megválaszolandó kérdések, melyeket a jogalkotónak kellene rendeznie.(A magam javaslata: azon frakció, mely tagjainak számtani többsége megszavazza a kormányfőt, a költségvetési törvényt, illetőleg a bizalmi szavazáson támogatja a kormányt, az kormánypárti.)

A kereskedelmi médiumokra vonatkozóan az állam felügyeleti, kinevezési szabályokat nem állapíthat meg, hiszen e médiumok felett az Alkotmány értelmében felügyeletet nem gyakorolhat. A rájuk vonatkozó szabályozás hatóköre az engedélyezésre terjed ki, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának pozitív jogi garanciáit határozza meg. Az engedélyezés szabályozásának elveiről az Alkotmány jelen szakaszában semmit nem szól, ebből az következik, hogy a jogalkotót meglehetősen széles szabadság illeti meg.[133]

Az alternatív médiatörvény az alábbi módon alakítaná át a kuratórium szerkezetét.

Az egyes kuratóriumok nyolc tagjából hármat a kormánypártok képviselőcsoportjai, hármat az ellenzéki pártok képviselő csoportjai jelölnek, kettőt pedig a kormánypártok és ellenzéki pártok képviselőcsoportjai által paritásos alapon létrehozott jelölő bizottság jelöl a történelmi egyházak, a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai, a jelölő bizottság által megkeresett határon túli magyar nemzetek és országos szakmai szervezetek ajánlásai alapján. (Elképzelhető ez utóbbi kettő bizottság helyetti köztársasági elnök általi jelölése is.)

A kuratóriumok tagjainak jelölésével azonos módon összesen hat-hat póttagot is jelölni kell.

Ha a Kuratórium bármely tagjának megbízatása megszűnik, helyére az őt jelölő által jelölt póttag lép a jelölő által előre meghatározott sorrend szerint.

A kuratóriumok működésére, hatáskörére, a kuratóriumi tagok díjazására vonatkozó rendelkezéseket a Gt. keretei között az Országgyűlés a közalapítványok alapító okiratában határozza meg, melyeket tagjai többségi szavazatával fogad el.

Ez a tervezet tehát a még inkább pártatlan struktúra felé kíván elmozdulni, ugyanakkor a klasszikus részvénytársasági jellegből adódóan a tiszteletdíj megállapítását a szervezet autonómiájára bízná.[134]

E sorok írójának reformterveit az alábbi csapásirányokban lehetne vázolni. Megszűntetném a „két cég – három adó”-rendszert. Elegendő volna egy MTV és egy Duna Tv. Anyagi eszközök hiányában ugyanis még két adót is meglehetősen nehéz színvonalas tartalommal megtölteni. Az elnök választása hasonló lehetne a mostanihoz. A két adót (az SZMSZ szerint meghatározott viszonylag széles hatáskörben) két alelnök vezetné. Az egyiket a kormánypárti, másikat az ellenzéki kurátorok jelölnék, hangsúlyozottan független szakemberek közül. Megválasztásukhoz a kuratóriumban egyszerű többségre volna szükség – a záró alkatelem a köztársasági elnöki kinevezés lehetne. A politikai pártatlanságot az mozdítaná elő, ha a választási időszakban többször kellene minden párt hirdetéseit ingyen lehozni.[135]

Javaslatok a közszolgálati médiumok reformjára

A közszolgálati televíziózás megreformálására különböző érdekes elképzelések születtek.[136]

Egyetlen közszolgálati televíziós szervezetre volna szükség, a mai Duna televízió ennek részeként működne, egy alelnök vezetésével.

Szakítva a részvénytársasági formával közintézményként kellene működtetni, élén az Országgyűlés kétharmados többségével, ciklusával megegyező időtartamra választott két társelnökkel, melyek közül az egyiket a legnagyobb kormánypárt, másikat a legnagyobb ellenzék párt frakciója jelölné. Az összes döntést - ezen belül a Duna televíziót vezető alelnök kinevezését is - csak konszenzussal hozhatnának meg, és ezzel spontán módon egy középre húzást lehetne megvalósítani a szembenálló parlamenti erők és politikai táborok érdekei, politikai véleményei és morális értékfelfogásban megmutatkozó eltéréseik között.

Teljes mértékű költségvetési finanszírozást irányoznak elő, az éves költségvetésben külön fejezetcímmel megjelenve, a reklám és a promóciók teljes tilalmával egyetemleg.

A fő adónak alapvetően politikai hír- és magazinjellegű műsorokat kellene sugároznia, ám a nagy nézettséget biztosítandó, e műsorok elé-után az esti főműsor-időben izgalmas filmeket, kabarékat és népszerű sporteseményeket kellene beiktatni, és erre bőven adni a költségvetésből. A Duna televízió lehetne erősebben a külhoni magyarokat érintő témák mellett a hazai kulturális adó is egyben, de az itteni magasabb nézettség biztosítására népszerű műsorokat is be kellene iktatnia.

A közszolgálati televíziózásnak alapvetően a politikai demokráciákban döntő fontosságú közvélemény-kialakításban részvétel és ehhez információszolgáltatás a középponti feladata ebben a modellben, és a főadó politikai hír- és magazin műsorok körüli megszervezése ezt szolgálja. A kereskedelmi adók ugyanis egy-egy (hazai vagy külföldi) nagytőkés vagy tőkés társaság tulajdonában lévén szükségszerűen meghatározott csoport érdekek felé tolják el a közvélemény-kialakításban való közreműködésüket. Ezzel pedig a gazdasági tőkét politikai tőkévé képesek konvertálni, és a jogállami demokráciát menthetetlenül eltorzítják. Ebből az adottságból kiindulva a közszolgálati televíziózásnak tudatosan és határozottan a különböző csoportérdekek felé eltorzított közvélemény-formálással szemben szükséges tevékenykednie. A két politikai oldal kompromisszumából kinövő irányító elnök-páros konstrukciója e középre húzás letéteményese lehetne. Ezen szerepből adódik, hogy a közszolgálati televíziónak egy részleget kellene kialakítania, amely empirikus felmérésekkel éves gyakorisággal a nyilvánosság elé tárná az országos televíziós adók politikai és politikailag releváns műsoraiban a különböző politikai táborok felé az esetleges elfogultság mértékeit, kibővítve ezt mindig az országos politikai napilapok és hetilapok kiegyensúlyozottságának mérésével. Eme részleg vezetése és kutatóinak kinevezése az elnök-páros által paritásos alapon jönne létre, és ezzel az egy irányú felmérések akadályba ütköznének. Így a mai, sokszor egy-egy politikai tábor mellé települt közvélemény-kutató cégek fölé egy kiegyensúlyozottabb szerkezetű felmérő egységet lehetne kiépíteni. Az így a teljes médiát átfogó kiegyensúlyozottsági vizsgálatok alapján a hátrányban levő politikai táborok hetenként egyszer, főműsor-időben - mondjuk, „Politikai kiegyensúlyozó” műsornév alatt - egy órás műsort kapnának, és a hátrányban levő táborból származó elnökpáros-fél irányítása mellett a számukra fontos témákat tűzhetnék műsorra egészen addig, amíg a következő éves felmérések a hátrány eltűnését nem állapítják meg.[137]

A médiaszolgáltatók független működésének biztosítékait érintően az alábbi igények fogalmazódtak meg tudományos körökben.[138]

A médiaszolgáltatók tevékenységüket politikai befolyástól mentesen végzik. Ez megköveteli, hogy egyetlen politikai erő se kerülhessen abba a helyzetbe, hogy nyomást gyakorolhasson műsorszolgáltatásuk tartalmára, illetve, hogy szakmai vagy személyi döntéseiket befolyásolhasson. Ennek érdekében:

a) A pártoknak, kormányzati vagy önkormányzati szerveknek, politikai és ideológiai mozgalmaknak nem lehet befolyása műsorpolitikájukra, műsorstruktúrájukra, továbbá arra sem, hogy mikor, milyen sorrendben, milyen rendszerességgel, formában, arányban jelennek meg a médiaszolgáltatók műsoraiban.

   c) Az állampolgárok tájékozódási szabadságához fűződő joga megköveteli, hogy a műsorkészítő munkájában a közérdekűség pártpolitikailag semleges szakmai követelményét érvényesítse. A mindenkori események közérdekűségének megfelelően kell a pártok, a szervezetek és a gazdasági élet képviselőit, valamint más közszereplőket szerepeltetni, véleményüket ismertetni.

d) Politikus szerepeltetését elsősorban a műsor témájának kell indokolnia. Nem kötelező bármely vagy valamennyi párt politikusát a műsorban való közreműködésre felkérni. A műsorban fel kell hívni a figyelmet arra, ha egy közéleti szereplő visszautasítja a részvételt, ami nem azonos azzal, hogy nem áll módjában elfogadni a felkérést. Az egyik párttól kapott visszautasítás nem indokolja egy másik párt megfosztását a közreműködés lehetőségétől.

f) Szervezetek politikai állásfoglalása vagy politikai tartalmú közleménye indokolt esetben szerkesztett formában a műsorkészítő felelősségére közölhető.

g) Pártok tisztségviselői, szakértői, tanácsadói, az önkormányzati és országgyűlési képviselők a közszolgálati műsorszolgáltatók hírműsoraiban kommentárt, hírmagyarázatot nem közölhetnek, és szerzőként nem közöltethetnek.

h) Pártok tisztségviselőinek, szakértőinek, tanácsadóinak, önkormányzati és országgyűlési képviselőknek a megszólaltatása esetén közölni kell a megszólaló tisztségét és pártállását. Ez alól kivétel, ha a szereplés nem politikai jellegű, hanem más, például tudományos, oktatói vagy sport-, illetve szerzői jogvédelem alá eső tevékenységgel függ össze.

i) A politikai hovatartozás közlésének célja, hogy segítse a nézőket a bonyolult jelenségek és a politikában fontos árnyalatok megértésében. A politikai hovatartozás bemutatása nem hordozhat előítéletet, sem negatív, sem pozitív véleményt, minősítést. A miniszterelnök, illetve kormánytag, továbbá főpolgármester, polgármester és alpolgármester megszólaltatása esetén a politikai hovatartozás közlése csak akkor szükséges, ha ezt különleges okok (pl. koalíciós vita) indokolják.

j) A szervezetek megjelölésénél érvényesíteni kell az egyenlő elbánás elvét. A szimbólumokat a műsorokban azonos hangsúllyal, lehetőleg azonos képkivágásban kell alkalmazni.

E taxatív regulák kodifikálása jelentősen csökkenthetné a pártatlan, kiegyensúlyozott tájékoztatás megsérthetőségét; közvetetten nagy valószínűséggel előmozdítaná a média pluralitását.

Műsorkészítés tekintetében az alábbi kritériumokat ítélnék üdvösnek

A politikai tájékoztató és hírszolgáltató műsorszámokban a médiaszolgáltató részéről résztvevők és a műsor készítői sem nyíltan, sem burkoltan nem jeleníthetik meg az adott témára vonatkozó véleményüket és értékelésüket. Az e műsorokon kívüli műsorszámok megmutathatják készítőik személyiségét és véleményét is, de nem kelthetnek olyan benyomást, hogy a készítő egyoldalúan, előítélettel közelített a témához. Ahol a műsorvezető állást foglal vagy véleményt nyilvánít, ott a szokásosnál is szigorúbb követelmény ezt megelőzően a különböző álláspontok pártatlan bemutatása.

A médiaszolgáltatásra vonatkozó további követelményként esetleg még szóba jöhet néhány aspektus:

· A jellemző véleményeket, nézeteket, álláspontokat - ha lehetséges - ugyanabban a műsorszámban kell bemutatni.

· Ha valamely álláspont meghívott képviselője nem kíván szerepelni, az nem lehet akadálya a műsorszám közzétételének. A meghívás tényét és - ha ismert - a távolmaradás okát azonban a nézőkkel közölni kell.

· Ha bármilyen más okból nem kerülhet sor valamely fontos vélemény megismertetésére, arra a gyors és pontos tájékoztatás követelményét kielégítően ésszerű időn belül lehetőséget kell teremteni.

· A műsorkészítőnek egyenrangúan kell bánnia a szereplőkkel, sem magatartásával, sem stílusával, metakommunikációjával vagy egyéb módon nem tehet különbséget a szereplők között.

· Ha a műsorba a nézők betelefonálhatnak, a hívásokat lehetőleg úgy kell adásba kapcsolni, hogy azok a különböző véleményeket képviseljék. Tilos az egyoldalú válogatás. Ha a hívások a sokoldalú nézetismertetést nem teszik lehetővé, a műsorvezetőnek kell biztosítania azt, hogy a hívásokban nem szereplő ismert álláspontok kérdés formájában elhangozzanak.

Hírek és politikai műsorok készítésénél a médiaszolgáltatóknak a következő szempontokat kellene érvényesíteni:

 a) A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről szóló tájékoztatásnak tényszerűnek, sokoldalúnak, időszerűnek és elfogulatlannak kell lennie. Ezen túlmenően a médiaszolgáltatók feladata az említett eseményekről rendszeresen, átfogóan, elfogulatlanul, hitelesen és pontosan tájékoztatni, összefüggéseket feltárni, valamint a vételkörzetében élőket (regionális műsorok) jelentősen érintő ügyekről alkotott jellemző véleményeket bemutatni, ideértve az eltérő véleményeket is.

 b) A médiaszolgáltatók műsorkészítőinek átfogó, igényes, pártatlan politikai és információs műsorokat kell készíteniük a politikai sokféleség teljes bemutatásával, amelyek lehetővé teszik az állampolgárok véleményformálását.

 c) A műsorkészítőknek feladataikat úgy kell ellátniuk, hogy a pártok eltérő álláspontjai a nézők számára megismerhetőek legyenek, és a műsorszámok kiegyensúlyozottan, a közérdekűség követelményének megfelelően tükrözzék az eltérő álláspontokat.

  d) Mindenkor tekintettel az esemény, illetve a téma jelentőségére és időszerűségére, a közszolgálati műsorszolgáltatók a műsorrendjüknek megfelelő legrövidebb idő alatt biztosítják az egyedi programok, programsorozatok és az állandó műsorok elfogulatlanságát, kiegyensúlyozottságát.

 e) Ugyanabban a műsorszámban jelenjen meg a két vagy több ellentétes vélemény, ha a probléma jelentősége és időszerűsége megkívánja, illetve ha az adott médiaszolgáltató nem tervezi (a műsorban bejelenthető módon), hogy az adott témával a közeljövőben más szempontból is foglalkozni fog. A kiegyensúlyozottságot bizonyíthatóan meg kell teremteni azon az időn belül, amíg a probléma időszerű. A társadalmilag mérvadó valamennyi véleményt ismertetni kell addig az időpontig, amíg a vita nyugvópontra jut.

f) Az egyes médiaszolgáltató műsorszerkezete kiegyensúlyozottságának elbírálása szempontjából  külön-külön kategóriába kell sorolni a politikai és hírműsorokat illetve a nem politikai és hírműsorokat. Figyelembe kell venni ennél a különböző politikai pártokhoz tartozó pártpolitikusok szerepléseire fordított idő mennyiségét,  de ugyanígy az egyes pártpolitikusok és politikai pártok pozitív és negatív kontextusba állítását, valamint a főműsoridő illetve az ezen kívüli műsoridő eltérését szerepeltetésüknél.

 g) Az állampolgárok széles körét érintő, különösen vitatott kérdésekben a műsorkészítő kiemelt kötelessége a vélemények sokféleségét bemutatni. A különböző vélemények megszólaltatásánál a műsorkészítőnek abból kell kiindulnia, hogy az alkotmányosság keretein belül bárki szabadon kifejtheti a vitatott kérdéssel kapcsolatos véleményét, hangot adhat politikai meggyőződésének. Ugyanakkor a műsorkészítőnek ügyelnie kell arra, hogy ez lehetőleg mások jó hírét vagy jó érzését ne sértse. Ha ilyen vélemények megjelenése elkerülhetetlen - pl. élő adás - vagy szükségszerű - pl. bizonyos veszélyes jelenségre való figyelemfelhívás - akkor hangsúlyozottan közölni kell a műsorban, hogy az elhangzott vélemény a megszólaló egyéni véleménye.

    h) A műsorkészítő pártpolitikai hovatartozásának nem adhat hangot, azt még közvetve sem sugallhatja. Saját véleményét nem közölheti a nézők befolyásolására. A köztudottan pártokhoz közelálló szervezetek vagy csoportok esetében is ugyanígy kell eljárni.

 i) A hírműsorokban a műsorkészítő újságírói és szakvéleményén túl személyes véleményének nem adhat hangot. A hírmagyarázatokat és hírelemzéseket oly módon kell közölni, hogy azok a hírektől mindenkor világosan megkülönböztethetőek legyenek.

  j) Vitaműsorokban a műsorkészítőknek az objektivitás igényének megfelelően elfogulatlanul kell törekedniük arra, hogy az eltérő politikai vélemények és nézetek az alkotmányosság keretein belül a műsorban elhangozhassanak, a különböző nézetű ellenfelek érveiket összemérhessék, ily módon lehetőséget adva a nézőnek, hogy saját maga vonja meg a szóváltások egyenlegét.

 k) Teret kell adni azoknak a műsoroknak is, amelyekben egyetlen személy vagy csoport kap lehetőséget arra, hogy összefüggően kifejtse a maga sajátos, akár vitatott véleményét egy ellentmondásos ügyről. Az ilyen személyes véleményeket ismertető műsorban is a szerkesztők kötelesek gondoskodni arról, hogy tényeikben pontosak és korrekt hangvételűek legyenek.

 m) Ha egy személy vagy csoport kap lehetőséget a vitát kiváltó felfogásának kifejtésére, akkor ugyanabban a témában más álláspontnak is nyilvánosságot kell kapnia ugyanakkor, vagy a gyors tájékoztatás követelményét kielégítő ésszerű időhatáron belül ugyanannak a műsornak egy későbbi adásában.

  n) A hangnak és a képnek összhangban kell lennie. Tilos a valóságban össze nem tartozó hírek és képek manipulatív egymás mellé szerkesztése. A nem az esemény helyén vagy idején készült képek alkalmazását jelezni kell.

 o) Minden megtámadott személynek vagy intézménynek lehetőséget kell biztosítani az azonnali vagy mielőbbi válaszadásra. Ha ez abban a műsorban, amelyben a sérelmes kijelentés elhangzott, nem történt meg, akkor fel kell ajánlani azt a lehetőséget, hogy rövid időn belül válaszolhasson ugyanannak a műsornak a következő adásában, vagy más hasonló nézettségű műsorban.

   p) Statisztikai és közvélemény-kutatási adatok kezelése: Különös óvatossággal kell kezelni a szavazási szándékokról szóló felméréseket. Közölni kell a felmérést végző szervezet nevét és azt is, kinek a megbízásából készítette a vizsgálatot. Tájékoztatást kell adni a kérdezés időszakáról, a minta és a mérési hiba nagyságáról. A pártatlanság érdekében a pártok politikai támogatottságáról közölni kell valamennyi nagy közvélemény-kutató szervezet országos vizsgálatának eredményét.

    s) Műsorkészítés különleges helyzetekben: A műsorkészítőnek olyan magatartást kell tanúsítania, hogy a sztrájkban, utcai tüntetésben, demonstrációban stb. érintett egyik féllel se azonosíthassák. Tilos az indulatos, érzelmekre ható megfogalmazás és hangvétel, a sztrájk, a tüntetés, demonstráció melletti vagy ellene szóló hangulatkeltés.

   t)  Erőszakos cselekmények közvetítése: Tilos az erőszakos események valószínűsítése. A tudósításnak tárgyilagosnak, mértékadónak és mértéktartónak kell lennie, különös gondot kell fordítani a tudósítás során használt kifejezésekre, kerülni kell a minősítő jelzőket és az uszító kifejezéseket. A beszámoló nem növelheti a feszültséget, illetve a ténylegesen meglévő konfliktust.

    z) A képi közlés szabályai: A rendezőnek, az operatőrnek tilos a szereplőre hátrányos képi beállítást alkalmazni.

De lege ferenda

A média jövője szinte forradalmi technikai változásokat ígér. A digitalizáció és a konvergencia által hozott változások gyökeresen átalakíthatják a médiaviszonyokat.

„A jövő digitalizált  médiájában egységes adatokat lesz képes értelmezni és megjeleníteni a mobiltelefon, a számítógép és a televízió – az egyes médiumok vagy platformok  egymáshoz közeledését hívjuk konvergenciának. A számítógép és a telefon ’egy dobozba költözésével’ számos, ma még ismeretlen vagy kevéssé ismert lehetőség nyílik meg a felhasználók előtt: a lineáris műsorszolgáltatás megszűnhet, a jövő televíziónézője maga választja majd ki, hogy milyen műsort és mikor szeretne lehívni. Akár a világ valamennyi műsorszolgáltatója közül választhat majd. E fejlemények következtében megkérdőjeleződnek a ’televízió’ és a ’rádió’ korábban használt fogalmai is. A német Alkotmánybíróság 1990-es  határozata e tekintetben megelőzte korát, amikor kimondta, hogy az „elektronikus média” fogalma nem határozható meg teljes pontossággal, és a sajtószabadság fogalma, alkalmazási köre semmiképp sem köthető konkrét technikához.”[139]

A digitális médiarendszerben összehasonlíthatatlanul több műsorszolgáltató lesz képes egyidejűleg működni. A „szupertechnológia” számottevően megnöveli a földi frekvenciák által terjeszthető műsorok számát, és digitális kábelek lefektetésével vagy műholdról érkező digitális jelek befogadásával módot ad, hogy a ma elérhető csatornák többszöröse váljék foghatóvá, számos, egymástól különböző (földfelszíni, vezetékes, műholdas sugárzás, sőt online műsorszolgáltatás.) platformon  A technikai eredeztetésű szűkösség így már teljességgel a múltba vész.

   Amennyiben ingyenesen és univerzálisan elérhető lesz többszáz műsorszolgáltató műsora, ahogyan azt a földfelszíni digitális sugárzás előre vetíti, végleg megszűnik majd a szűkösség. De ez még önmagában nem vezet el a szabályozás radikális átalakításának szükségességéhez, mert annak indokai, mint láttuk, már ma is elsősorban máshol keresendők.

A digitális televíziózás jellegadó ismérve az értékesítési lánc kibővülése olyan modern szolgáltatásokkal, amelyek (a platform-üzemeltetőhöz hasonlatosan) a tartalomszolgáltató és a közönség között sajátos, megkerülhetetlen szűrő funkciót látnak el. „A tartalomszolgáltatóknak a feltételes hozzáférési rendszerekhez, az alkalmazási program interfészhez, illetve az elektronikus műsorkalauzhoz való hozzáférési lehetősége jelentősen befolyásolja az esélyegyenlőség és sokszínűség érvényesülését, ezek kialakítása és működtetése ezért nem egyszerűen technikai kérdés.” [140]

Az európai közösségi jogban meghatározott hozzáférési feltételek tartalma ugyanakkor nem egyértelmű, az alkotmányos szabályozási célokkal való összhang feltétele, hogy a tagállami jogalkotó és szabályozhatóság e feltételeket a médiaszabályozási célokra ( így a pluralitásra) tekintettel értelmezze.

A frekvenciák kiosztása után az ORTT a hivatkozott AB-határozatot követően sem klasszikus közjogi szerződést köt a nyertesekkel. Ez megváltoztatandó oly módon, hogy inkább a közérdeket jobban védő közigazgatási, vagy legalábbis vegyes típusú szerződések megkötésére kerüljön sor. Az is aggályos, hogy a frekvenciát elnyerő pályázók az ORTT gyakorlata szerint nem csupán a frekvenciák használatát és birtoklását nyerik, el, hanem lényegében a frekvenciák feletti rendelkezési jogot is. Így valósulhatott meg, hogy a műsorszolgáltató gyakorlatilag felvásárolt számos vidéki – eredetileg más célra használatba adott frekvenciát – mindenfajta pályáztatás nélkül.[141]

A Testületnek – ha van is elvi gyakorlata – csak eseti jelleggel rendelkezik hatáskörrel kötelező érvényű határozathozatalra. Elgondolkodtató valamilyen normatív aktuskibocsátási jog telepítése a testülethez; például az MNB jegybanki rendelkezésének analógiájára.

Felmerülhet, hogy a német gyakorlat alapján be kellene vezetni minden csatorna kiegyensúlyozottságának ellenőrzésére egy pártatlansági mutatót, mint mérőszámot. Egy rendkívül alacsony érték elérése esetén egy panaszbizottságnál szélesebb hatáskörű Pártatlansági Tanács lépne fel, és alkalmazna szankciókat. (lásd fentebb) A közmédiumok tekintetében a Tanács elmozdíthatná a vezető tisztségviselőt, és ideiglenesen pártatlansági megbízottra bízhatná a Tv/rádió irányítását. A magánmédia esetében is bevezetésre kerülne a kuratóriumok mintájára egy programtanács, mely a centralisztikus irányítás ellenszere volna. Tehát elképzelhető a magánmédia tekintetében is a „beavatkozás a szerkezetbe.” Egyáltalán nem ördögtől való gondolat ez, hisz úgy általában a gazdasági társaságok, sőt az egyesületek szerkezetébe is mintegy beavatkozik az állam – pont azért, hogy más alapjogok és alkotmányos értékek garanciát nyerjenek.

A frekvenciák véges száma és az így kialakulható monopólium miatt a kereskedelmi televíziókat bizonyos országos lefedettség esetén kötelezni lehetne arra, hogy műsor- és reklámidejük egy részét meghatározott feltételek mellett értékesíteniük kelljen, illetőleg műsoridejük egy része fölött külső szerkesztők kapnának rendelkezési lehetőséget.[142] Ennek elméleti legitimációját az képezheti, hogy a koncessziót elnyerő társaságok olyan versenyelőnybe kerülnek, amiből így mintegy valamit – az igazságosság és esélyegyenlőség jegyében – visszaadnak.

A programcsomag-szerkesztés „másodlagos tartalomösszeállító, aggregáló szolgáltatás, mintegy sajátlagos tartalomszolgáltatás, aminek keretében a szolgáltató a maga által kiválasztott, jellemzően csomagokba szerkesztett műsorokat és egyéb tartalmakat értékesíti a fogyasztók részére. [143]

Mivel a médiaszabályozási célok megvalósítását főképp nem a jeltovábbítás (az hírközlési jog), hanem a kiválasztási, szerkesztési tevékenység szolgálja, a médiarendszer kialakítását előgyámolító előírásoknak is elsősorban e tevékenységre kell vonatkoznia.

De lege ferenda e kérdéskör is felveti a hatályos szabályozás átgondolását, cizellálását, a csomagban való értékesítés túlnyomóságának megváltoztatását.

Felhasznált irodalom

· Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai, Századvég 2009.,

· Polyák Gábor: A médiarendszer kialakítása, HVG-Orac, Budapest 2008..

· Sárközy Tamás: A kommunikációs törvény gazdasági joga

· Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, Budapest, Kjk-Kerszöv, 2005.

· Pokol Béla: Középkori és újkori jogtudomány, Campus 2008.

· Pokol Béla: Autentikus jogelmélet, Dialog Campus 2010.

· Pokol Béla: Gondolatok a közszolgálatiságról; kézirat (AKTI)

· Pokol Béla: Gondolatok a közszolgálati televíziózásról, kézirat (AKTI)

· Pokol Béla: A médiaszolgáltatók független működésének biztosítékai; kézirat (AKTI)

· Pokol Béla: Jogelmélet, Századvég Kiadó 2005.

· Sári János-Somody Bernadett: Alapjogok, Osiris 2008.

· Udvary Sándor: Egyes médiajogi alkotmányossági kérdések

· Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás, Osiris 1998.

· Emberi jogok (szerk.: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila) Osiris, Budapest 2003.

· Jakab András: A magyar jogrendszer szerkezete, Dialóg Campus, Pécs 2007.

· Nemzeti Alkotmányok az Európai Unióban (szerk.: Trócsányi László-Badó Attila) KJK-KERSZÖV, Budapest 2005.

---

[1] Lásd ehhez Sári János-Somody Bernadett: Alapjogok, Osiris 2008. 161-165. o.

[2] Maga a hierarchizálás azonban kérdéseket vet fel: nem terjeszkedik-e túl hatáskörén, s nem vállalja-e fel az alkotmányozó felelősségét az Alkotmánybíróság, amikor rangsort állít egyes alapjogok tekintetében. Ádám Antal véleményével[2] Holló András és Balogh Zsolt is egyetért: „az Alkotmánybíróság szerepéből, az alkotmányosság értékeinek védelméből következik az értékeket kifejező normák értelmező rangsorolásának lehetősége…”.ld Udvary Sándor: Egyes médiajogi alkotmányossági kérdések id. mű  7. o.

[3] A média fogalmán sokan egyszerűen az elektronikus sajtót (televízió-rádió) értik, de a két kategória nem feltétlenül esik egybe. A média fogalomkörébe ugyanis még beletartozhatnak akár a mozifilmek, egyes mobiltelefonon letölthető tartalmak, sőt az internet is. Ld.: Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai, Századvég 2009., 192. o.

[4] Ld. Koltay id. mű .,192-201. o.

[5] Rendkívül sajátos viszonyban van, némileg hasonlító, de más eszköztárú és célú az össztársadalmi és ekképp a szubjektumot is védő versenyjog a médiajoghoz képest. Erről alaposan Polyák Gábor: A médiarendszer kialakítása, HVG-Orac, Budapest 2008. 85-87. o.

[6] Koltay: id. mű 198. o.

[7] Az elmélet alapvetője Potter Stewart, az amerikai Legfelsőbb Bíróság bírája. William Brennan bíró is hasonló fölfogást bontakoztatott ki.

[8] Koltay hívja fel erre a figyelmet, ld. id. mű 216. o. Bár több bírósági ítélet is hangsúlyozta a szerkesztői szabadság fontosságát, de nem tisztázza a fönnérintett viszonyrendszer jellegét. (Lásd például az USA Legfelső Bíróságát)

[9] Koltay András Edwin Baker „liberty-model”-jére utal. i. m. 200. o.

[10] Rttv. 4. § (4); 5. § (1)-(2); 5/A.-5/F. §§

[11] Kivéve a szélsőségesen erőszakos, pornográf jeleneteket tartalmazó képsorokat, amelyek megjelenése is tiltott.

[12] Udvary Sándor nyomán, ld. id mű 70. o., 76. o

[13] Polyák Gábor utal erre német AB-határozatokra alapozva; BVerfGE 73, 118, 160. Id. mű 51. o.

[14] Polyák: id. mű 26. o.

[15] Koltay: id. mű 212. o.

[16] Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás, Osiris

[17] A német alkotmánybíróság döntése, kiemele Polyák Gábor; idézett mű 27. o.

[18] Koltay: id. mű 209-210. o.

[19] Polyák Gábor: id. mű 395. o.

[20] Ugyanakkor – hozzáteszi –  ha elvi síkon lehetnek jelentős véleményformáló erejű szolgáltatók, akkor a külső pluralizmus megvalósulása eleve nem maradéktalan. Ld. uo.

[21] Ld. Polyák Gábor: id. mű 48. o.

[22] Ld. Polyák id. mű 56. o.

[23] De nem szűkül kizárólag a hírműsorokra, ld. Koltay: id. mű 307., 308. o.

[24] Főképp politikailag, társadalmilag, pl. jobboldal, baloldal, konzervatív, radikális  stb….Vagy akár egy bizonyos népszavazást támogató vagy ellenző; EU-rajongó, EU-szkeptikus vagy az „EU-val szemben a lehetőségek hatékonyabb igénybevételéért küzdő”

[25] E sorok írójának új megvilágításba helyezése

[26] Polyák Gábor, i.m. 103.

[27] Ld. Udvary id. mű 78. o.

[28] v.ö.: 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, Indokolás II. 2. c) pont, 230. 

[29] Ekként idézi a Red Lion ügyet Polyák Gábor, i.m. 102.

[30] Polyák Gábor, i.m. 103.

[31] Polyák 64. o.

[32] Ha a perszonalizációs fikció lemmáját vesszük alapul, akkor arra utalhatunk: a halkabb szavú (esetleg fájó torkú) személyek egy „emberek közti kommunikáció”, egy beszélgetés során is mintegy többletvédelmet igényelhetnek erkölcsileg; a többieknek az átlagnál jobban ildomos elcsendesedniök, és átadni a szót a hátrányosabb helyzetűeknek. Az óriások között eltörpülő apró szónoknak még az agórán is járhat egy dobogó, hogy a tömeg jobban hallja szavait…

[33] Polyák 117. o.

[34] Koltay id. mű 305. o.

[35] Utalhatunk itt többek között Gálik Mihály és Kertész Krisztina felvetéseire. Ld. Koltay id. mű 309. o.

[36] Polyák 83. o. A szerző Beckre és Kiferre is hivatkozik.

[37] Az ORTT korábban teljesen indokolatlanul egy különös elvet fogadott el. Eszerint a médiában az esélyegyenlőséget az egyharmad kormány-egyharmad kormánypártok-egyharmad ellenzéki pártok arány testesíti meg. (A kormányt és a kormánypártokat külön-külön tényezőként veszik számba.) Vagyis ezen logika alapján kormányoldal dupla szerepeltetése teljesen elfogadható; ez az esélyegyenlőség letéteményese! Annál inkább, mert az ORTT többsége minden törvényi indokoltságot nélkülözve, a francia médiahatóság hasonló gyakorlatára alapozva építette fel elméletét. Egy külhoni állam joggyakorlata eleve nem lehet szolgai másolás tárgya egy más jogrendben. Elég csupán itt konkrétan arra utalni, hogy a francia állammodell nem miniszterelnöki, hanem ún. félprezidenciális (az államfő a kormányfő feletteseként részt vesz a gyakorlati kormányzásban) rendszerű, a miniszteri tisztség pedig összeférhetetlen a képviselőséggel. Már emiatt sem lehet zsinórmérték a francia gyakorlat, nem beszélve a konkrét, tételes jogszabályi háttér különbözőségéről.

[38] E kötelezettséget a döntés kizárólag a közszolgáltató műsorszolgáltatók számára írja elő, ami érthetetlen, tekintettel arra, hogy a kiegyensúlyozottság általánosan érvényesülő szabály, minden adót érintő feladat.

(BH 2006. 270.)

[39] Ld. Koltay: id. mű 141. o. Álláspontom szerint e lemma csak akkor nem igaz, ha egyes vélemények annyira egy bizonyos személyiség elválaszthatatlan részét képezik, szinte összeforrnak vele.

[40] Polyák idézi Holznagelt, ld. id. mű 184. o.

[41] Ld. Polyák id. mű 184. o.  A piacra lépés szabályozásának legitimációjával kapcsolatban Hoffmann-Riem hangsúlyozza, hogy az végső soron nem a szűkös kapacitások elosztásának szükségességére, hanem arra vezethető vissza, hogy a médiarendszer szabályozásánál az utólagos korrekció nem megfelelő hatékonysága miatt előzetes beavatkozást biztosító eszközökre van szükség. (Hoffmann-Riem, és. BVerfGE 57, 295, 323.)

[42] Polyák 190. o.

[43] Polyák 191. o.

[44] Polyák 194. o.

[45] Polyák 199. o.

[46] E sorok írója ezt 2006-ban Veszedelmes viszonyok a hazai médiában című cikkében megállapította!

[47] Ld. Polyák id. mű 184-185. o.

[48] Ld. Koltay: id. mű 220. o.

[49] A frekvencia-elosztást illetően az Alkotmánybíróság már 48/1993. (VII. 2.) AB határozatában leszögezte, hogy

„A frekvenciagazdálkodásról szóló törvény keretében kiadandó hatósági engedélyek - köztük a frekvenciakijelölési engedély is - lényegüket tekintve technikai jellegű feltételekhez kötöttek. … Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a frekvenciakijelölési eljárás, nyilvántartás és adatszolgáltatás, a frekvenciagazdálkodás hatósági feladatainak ellátása, a rádióállomások létesítésének és működésének engedélyezése és ezek ellenőrzése, illetve a frekvenciagazdálkodás polgári célú hatósági feladatait ellátó szervek hatás- és feladatkörének a Kormány által történő megállapítása nem függ össze olyan intenzíven a véleménynyilvánításhoz vagy a sajtó szabadságához való joggal, hogy törvényi szabályozásuk alkotmányos követelmény lenne.”[49]

[50] Ld. Udvary: id. mű 69. o., 48/1993. AB határozat

[51] Ld. Polyák id. mű 200. o., 228. o.

[52] Polyák Gábor id. mű 366. o.

[53] Ld. Koltay: id. mű 346-347. o.

[54] Ez tehát igen tág kör, jóval túlmegy a helyreigazítás intézményén.

[55] Ld. Koltay id. mű 349-350. o.

[56] Ld. Koltay id. mű 354. o.

[57] Bár a gyakorlat a társadalmilag hátrányos mivolt tekintetében nagyon hektikus is lehetett volna, így (különösen az azóta alakuló bírói gyakorlat okából) részletesebb szabályozás igényét vethetné föl.

[58] Annak dacára, hogy a válaszjog  nem is a jogalkotó által kitalált újdonság, sőt, régóta létező sajtóetikai normát kodifikál. Szerepel például a legnagyobb magyar újságíró-szervezet, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének etikai kódexében is (5. szakasz, (2) bekezdés). 

[59] Ld. Koltay id. mű 334. o.

[60] BH. 1993.89.

[61] Ld. Koltay id. mű 334-335. o.

[62] Így Holló András

[63] Kukorelli István. Ő eme határozatban utal arra, hogy szerinte a szűkösség megszűnése feltétlenül maga után vonja a jóval enyhébb beavatkozást most már a médiába.

[64] Ld. Koltay id. mű 337-338. o. A szerző mutat rá: a digitalizált médiavilágban az óriási működési költségek, vagyis a nagy tőkéjű társaságok miatt nagy színvonalkülönbségek lehetnek az egyes médiumok között. Ekként kialakulhat egyfajta véleménymonopólium. Hozzátehetjük, ez nem feltétlenül igényel médiajogi kezelést, de a személyiségi jogok erre tekintettel lévő foganatos védelmét igen.

[65] Ld. Pokol Béla: Autentikus jogelmélet, Dialog Campus 2010, 43-51. o.

[66] Ld. ehhez az ORTT büntetőjoginál szigorúbb mércéjét az emberi jogsértéseknél!

[67] Kritikája azonban, hogy ha az orgánum biztos abban, hogy személyiségi jogsértés nem történt (tehát a súlyosabb eset), akkor nem engedi a „csupán hátrányos véleményre” való válaszolást.

[68] A független előállítónak az olyan vállalkozás minősül, amelyben a műsorszolgáltatónak nincs közvetett vagy közvetlen tulajdoni részesedése, illetőleg a műsorszolgáltató vezetőjének, vezető állású alkalmazottjának, valamint ezek - a Ptk. 685. § szerinti közeli hozzátartozóinak nincs munkavégzésre irányuló jogviszonya vagy tulajdoni érdekeltsége

[69] Eredetileg magyar nyelven készített az a mű, műsorszám, amely az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik: eredetileg teljes egészében magyar nyelven készült, eredetileg két nyelven készült, de időtartamának több mint fele eredeti magyar nyelvű, eredetileg három vagy több nyelven készült, de időtartamát tekintve eredeti magyar nyelvű része hosszabb, mint bármelyik másik nyelven készült része, eredetileg valamely magyarországi kisebbség nyelvén készült, ha tárgya az adott kisebbség életével, kultúrájával van összefüggésben, olyan zenei műsorszám, amely magyar nyelven kerül előadásra, vagy amely valamely magyarországi kisebbség nyelvén kerül előadásra. Ha az adott kisebbség kultúrájával van összefüggésben, olyan instrumentális zenei műsorszám, amely a magyar vagy valamely magyarországi kisebbségi kultúra részét képezi.

[70] A szakzsargon szerint Rttv., ill. médiatörvény

[71] Technikai értelemben a műsorszolgáltató lehet analóg, illetőleg digitális  – földfelszíni, - digitális, - és műholdas

[72] Ld. Koltay id. mű 655. o., az amerikai Powell bíróra hivatkozik.

[73] Ld. Koltay id. mű 657. o.

[74] a) nem szólhat kiskorúakhoz, és nem ábrázolhat alkoholt fogyasztó kiskorút,

b) nem ösztönözhet túlzott alkoholfogyasztásra, és nem ábrázolhatja a túlzott alkoholfogyasztást pozitív, az alkoholfogyasztástól való tartózkodást negatív megvilágításban,

c) nem kelthet olyan benyomást, hogy az alacsony alkoholtartalmú italok fogyasztása esetén a túlzott alkoholfogyasztás elkerülhető, illetve, hogy a magas alkoholtartalom az ital pozitív tulajdonsága,

d) nem állíthatja, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztásának serkentő, nyugtató vagy bármilyen jótékony egészségügyi hatása van, illetve, hogy az alkoholtartalmú italok a személyes problémák megoldásának egyik eszközét jelentik,

e) nem tehető közzé főműsoridőben, az alacsony alkoholtartalmú ital kivételével,

f) nem tehető közzé kiskorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, illetve közvetlenül azt követően,

g) kiemelkedő fizikai teljesítményt vagy járművezetést nem mutathat be alkoholtartalmú italok fogyasztásának hatásaként,

h) nem kelthet olyan benyomást, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerekhez.

[75] Az országos és a körzeti televízió - a nem filmre szakosodott műsorszolgáltató kivételével - a reklámbevételének hat százalékát új, eredetileg magyar nyelven készült filmalkotás létrehozására köteles fordítani. Ez legalább fele részében játékfilm, dokumentumfilm, népszerű tudományos film vagy animációs film, harminc százalékában nem saját gyártású alkotás. E kötelezettség filmgyártást támogató közalapítvány vagy állami alap részére - a bemutatási jogon kívüli egyéb megkötés nélkül - befizetett pénzösszeggel is teljesíthető. E kötelezettség szempontjából a befizetett összeget kétszeres szorzóval kell figyelembe venni.

Reklámot műsorszámok között lehet közzétenni.

[76] Ti. az ORTT ilyen esetekben is eljárhat.

[77]

Amely

a) hírt vagy időszerű eseményeket tartalmaz, ha időtartama nem haladja meg a harminc percet,

b) tizennégy év alatti kiskorúakhoz szól, és időtartama nem haladja meg a harminc percet,

c) nemzeti ünnepek eseményeiről tudósít, vagy

d) vallási, illetve egyházi tartalmú,

e) dokumentumfilm, és időtartama nem haladja meg a harminc percet.

[78] Felvetődött egy olyan teória, mely alapján a sajtó-helyreigazítás bővítendő lenne olyan módon, hogy az az elkövetett jogsértéssel azonos időszakban, terjedelemben stb. több alkalommal is közzéteendő lehetne, hátha az egyetlen alkalomról lemaradt valaki elvileg, súlytalanná téve a korrekciót.

[79] Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult - ide nem értve a magyar államot - jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.

Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét.

[80] Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.

[81] A cselekvőképtelen személyhez fűződő jogok védelmében törvényes képviselője, az ismeretlen helyen távollevő személyhez fűződő jogok védelmében pedig hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel.

Meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy (megszűnt jogi személy) jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.

Ha a jogsértést valószínűsítették, és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat, a bíróság ideiglenes intézkedést tehet; ennek során elrendelheti a jogsértés eszközének bírósági zár alá vételét is.

[82] Ld. Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme – a sajtó-helyreigazítás, HVG-Orac, 2001., 251. o.

[83] Polyák id. mű 281. o. Polyák Gábor Reinemannra is hivatkozik e körben.

[84] Ld. Polyák id. mű 305. o. Írország, Anglia és Belgium alkalmaz hasonló szabályt.

[85] A törvényjavaslatot az Országgyűlés költségvetési ügyekben illetékes bizottsága a tárgyévet megelőző év október 31-éig - a Testület augusztus 31-ig megküldött javaslata, ennek hiányában a bizottság által felkért szakértő(k) szakértői véleménye alapján - nyújtja be az Országgyűlésnek. A Testület gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.

[86] További „védelmi szabály”:

Ha a Testület tagja megválasztása előtt munkaviszonyát, illetve közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyát, szolgálati jogviszonyát, bíróságnál és ügyészségnél fennálló szolgálati viszonyát az e törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok miatt szüntette meg, megbízatása megszűnésétől számított harminc napon belül benyújtott írásbeli kérelmére őt eredeti munkakörébe, illetőleg szolgálati viszonyába vissza kell helyezni.

[87] A joggyakorlat azonban mintha felülírta volna a fentieket. Az ORTT tagjait a sajtó pártdelegáltnak tekinti. Megkérdőjeleződik tehát az „élő jog” alapján a függetlenségük. Az „MSZP delegáltja”, a „Fidesz delegáltja” – így nevezik általában a tagokat. (A delegált kifejezés nem felel meg a törvény terminológiájának, és magában hordozza a folyamatos függést és utasíthatóságot.) Eszerint a megválasztott tisztségviselőknek megmarad a pártkötődésük. Sőt előfordul, hogy az alábbi módon jelölik meg az egyik testületi tagot a neve mellett: az ORTT tagja (SZDSZ). A fenti hivatalos jogi állásponttal összevetve, ilyeténképpen még a sajtó-helyreigazítás lehetősége is felvetődhet.

[88] A jelöltekre a javaslatot a Testület megválasztására irányuló eljárás megkezdését követő nyolc napon belül kell megtenni. A jelölteket az Országgyűlés kulturális és sajtó ügyekben hatáskörrel rendelkező bizottsága - szavazás nélkül - meghallgatja. Azt a jelöltet, akit sikertelen választás után a képviselőcsoport újra jelölt, nem kell ismét meghallgatni.

[89] Például meghatározott „befolyásolási erejű” csatornák tekintetében nem bírálhatna el páylázatot, bizonyos összeg felett nem ítélhet meg támogatást, „elsötétítést” nem alkalmazhat stb.

[90] Bár az AB-törvényhez hasonlóan nem mondja kis a  norma, de a helyes értelmezés szerint az ahhoz szükséges végzettség megszerzése után azt követően eltöltött gyakorlati idő számít bele az 5 éves terminusba.

[91] Érdekes, hogy jóllehet az ORTT lényegében alkotmányértelmező- és védő funkciót tölt be, egyes pártok nem jogász végzettségű személyeket jelölnek a testületbe.

[92] A Testület tagja az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szabályok szerint köteles vagyonnyilatkozatot tenni, első ízben a megválasztását követő harminc napon belül. A vagyonnyilatkozat kezelésére, nyilvántartására, ellenőrzésére az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatának kezelésére, nyilvántartására, ellenőrzésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

[93] A Testület tagja megbízatásának megszűnése esetén a jelölési eljárást nyolc napon belül meg kell kezdeni. Az új tag személyére az a képviselőcsoport tesz javaslatot, amely a megüresedett hely betöltésére korábban javaslatot tett.

[94] a) neki felróható okból több mint három hónapon át nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak,

b) bűnösségét - szabadságvesztés kiszabásával - jogerős ítélet állapította meg.

A Testület tagjával vagy elnökével szemben indult büntetőeljárásról a nyomozó hatóság a Testületet értesíti. A Testület teljes ülése többségi szavazattal a Testület tagját, kétharmados szavazattal a Testület elnökét a tisztségéből eredő jogköre gyakorlása alól a bűncselekmény jogerős elbírálásáig felfüggesztheti.

[95] A pártatlannak szánt tisztség mellett szóló érv, hogy a korábbi struktúrában kifejezetten a közigazgatási államtitkári besorolás volt a zsinórmérték.

[96] És persze kiemelten egy független, jogszerűségi kontrollt ellátó közjogi testületi mineműséget is – tehetjük hozzá.

[97] Sárközy Tamás: A kommunikációs törvény gazdasági joga

[98] Ld. Koltay: id. mű 219. o.

[99] Ld. 38. Cikkely

[100] A bonyolult szavazási rendszer lényege, hogy ne kizárólag a frakciók számán – tehát voltaképp a véletlenen –  múljék a szavazatok aránya a tagok között.

[101] Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, Budapest, Kjk-Kerszöv, 2005. 146-148

[102] Ehelyütt előjön: a jogsértés megállapításakor csupán a gyűlöletkeltésre való alkalmasságot lehet vizsgálni, a közlő szándékát például nem, és nem vizsgálható a gyűlölet kialakulásának konkrét, közvetlen, azonnali veszélye sem.

[103] Ld. Pokol Béla: Középkori és újkori jogtudomány, Campus 2008., 187. o.

[104] 1006-6B—62001. AB határozat

[105] A norma alkotmányosságát az 1006/B/2001. AB határozat állapította meg.

[106] Ld. a kérdésről Jakab András: A magyar jogrendszer szerkezete, Dialog Campus 2007., 125-130. o.

[107] Jó néhány határozatukban a döntés alkotmányos alapját is kifejezetten, konkrétan elemzik.

[108] Érdekes, hogy a fentiekből szó szerinti értelmezéssel az következik: a Panaszbizottság kedvezőtlen döntése esetében a Testületnek nincs „önindítási joga” bírság kiszabatására.

[109] Az alaposnak bizonyult kifogásnak a műsorszolgáltató műsorában történt közlésén túlmenően a műsorszolgáltatót marasztaló jogerős határozatot a kultúráért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapjában is közzé kell tenni.

[110] Mivel a sérelem bekövetkezte után elsőként a műsorszolgáltatóhoz kell fordulni, az esetleges elutasítás után kerülhet sor csak a Panaszbizottság előtti panasztételre.

[111] Koltay András nyomán, Ld. Koltay: id. mű 311-312. o.

[112]

Erre utal Kovács Péter alkotmánybírónak a fenti AB határozat többségi indokolásához fűzött párhuzamos indoklása is, amelynek megállapítása szerint – Magyarország nemzetközi kötelezettségeit is figyelembe véve - szükséges volna egy új panaszeljárási rendszer kidolgozása.

[113] Koltay András nyomán, ld. idézett mű 312. o.

[114] Van mód arra, hogy ún. „beszélgetős” és a „betelefonálós”  műsorokban, hogy a műsorvezető is kifejezze saját véleményét, de ez esetben is teret kell engedni az eltérő nézőpontoknak A pártatlanság tehát nem egyenértékű a teljes semlegességgel (csak a műsorszolgáltató, tehát a tulajdonos nem nyilváníthat véleményt saját csatornáján)  

[115] A Felügyelő  Tanács az állami költségvetés szerkezeti rendjében, a Testület fejezet alatt önálló címet képezne.

[116] Az alapító pótlólagos vagyonrendeléssel, célra rendelt vagyonként

a) a Magyar Rádió költségvetési szerv állami tulajdonban lévő ingó és ingatlan vagyonát, valamint vagyoni értékű jogait a Magyar Rádió Közalapítvány,

b) a Magyar Televízió költségvetési szerv állami tulajdonban lévő ingó és ingatlan vagyonát, valamint vagyoni értékű jogait a Magyar Televízió Közalapítvány,

c) a Magyar Rádió és a Magyar Televízió költségvetési szervek állami tulajdonban lévő közös használatú ingó és ingatlan vagyonát a tulajdonjogi megosztást követően vagy a részvénytársaságok alapító okirataiban meghatározottak szerint a Magyar Rádió Közalapítvány, illetve a Magyar Televízió Közalapítvány

tulajdonába adja.

[117] Az OVB-hez képest e sorok írójának szakmai véleménye szerint kristálytisztán szabályozza a visszahívást a Rttv. Tv.

A kuratórium megbízatását annak lejárta előtt a Ptk. 74/C. § (6) bekezdésében foglaltak alapján az illetékes országgyűlési bizottság javaslatára az Országgyűlés vonhatja vissza. A kuratórium egyes tagjainak vagy elnökének (elnökhelyettesének) összeférhetetlenségi okból, illetve a törvénynek a 37. § (4)-(5) bekezdéseiben foglaltak miatti felmentéséről az Országgyűlés, a szervezetek delegáltjairól a küldő szervezet határoz. E kérdésekben az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmados szavazati arányával dönthet.

A kuratórium tagjai (elnöke) a közalapítvánnyal nem állhatnak munkaviszonyban. Reájuk a 35. § (5) bekezdése irányadó. Semmilyen jogcímen nem fogadhatnak el díjazást az általuk felügyelt közszolgálati műsorszolgáltatótól.

[118] A Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumába és a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumába huszonegy-huszonegy Tagokat delegálnak az alábbi szervezetek. A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai, ennek hiányában országos szövetségei egy főt, a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége egy főt, az alábbiakban említett egyházak egy főt. Az emberi jogi országos szervezetek egy főt, az irodalom, a színház-, a film-, az előadó-, a zene-, a tánc-, a képző- és az iparművészet, valamint a kultúra egyéb területén működő országos szakmai szervezetek négy főt. Az oktatás és tudomány területén működő országos szakmai szervezetek kettő főt. A szakszervezetek országos szövetségei egy főt. A munkaadók és a vállalkozók országos szakmai, érdekképviseleti szervezetei egy főt. Az újságírók országos szakmai, érdekképviseleti szervezetei egy főt. A környezetvédők, természetvédők, állatvédők országos szervezetei egy főt. A nők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, a gyermekek és az ifjúság országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, a nyugdíjasok országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, a testi állapotuk miatt súlyosan hátrányos helyzetben lévők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, a sport országos érdekképviseleti szervezetei egy főt. A települési önkormányzatok országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, a határon túli magyar szervezetek egy főt.

A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumába huszonhárom tagot delegálnak az alábbi szervezetek. A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai, ennek hiányában országos szövetségei egy főt. A Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége egy főt, említett egyházak egy főt, az emberi jogi országos szervezetek egy főt, az irodalom, a színház-, a film-, az előadó-, a zene-, a tánc-, a képző- és az iparművészet, valamint a kultúra egyéb területén működő országos szakmai szervezetek három főt. Az oktatás és a tudomány területén működő országos szakmai szervezetek kettő főt, az újságírók országos szakmai, érdekképviseleti szervezetei egy főt, a környezetvédők, természetvédők, állatvédők országos szervezetei egy főt, a nők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, a gyermekek és az ifjúság országos érdekképviseleti szervezetei egy főt. A testi állapotuk miatt súlyosan hátrányos helyzetben levők országos érdekképviseleti szervezetei egy főt, a sport országos érdekképviseleti szervezetei egy főt. A szomszédos országokban működő magyar szervezetek képviselői hét főt, a szórvány magyarságot a Magyarok Világszövetségében képviselni jogosult testület egy főt. 

[119] Érdekes részletszabály, hogy a kuratóriumi tagokra és elnökökre a Rttv. Tv. 34. § (2) bekezdésében - a d) pont kivételével - és a 35. § (1) bekezdésében foglalt összeférhetetlenségi szabályok irányadók. Az elnöknek, illetve az elnökségi tagnak a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozója nem lehet az érintett közszolgálati műsorszolgáltató vezető állású dolgozója. A kuratóriumi tagok a tagságuk megszűnését követő egy éven belül nem létesíthetnek munkavégzésre irányuló jogviszonyt azzal a közszolgálati műsorszolgáltatóval, amelynek kuratóriumában tagok voltak. Ez a határidő az elnökre és az elnökségi tagokra két év.

[120] Ld. Fábián György (szerk): Választási rendszerek, Osiris, 1998. Budapest, 39. o.

[121] Hasonlóan a szlovák alkotmánybíró-jelölési rendhez, ahol kétszeres számú jelölt közül a köztársasági elnök választ.

[122] A kuratórium, illetve az elnökség a feladatai ellátásához szükséges gyakorisággal, de a kuratórium legalább negyedévente, az elnökség legalább havonta ülésezik. Az ülést a kuratórium (elnökség) elnöke hívja össze akkor is, ha az közgyűlési ügyekben kíván dönteni. Ezekhez a napirendi pontokhoz a közszolgálati műsorszolgáltató elnökét meg kell hívni. Az elnök köteles a kuratórium (elnökség) rendkívüli ülését a kuratórium (elnökség) tagjai többségének a napirend megjelölésével előterjesztett kérésére nyolc napon belüli időpontra összehívni. Ennek elmulasztása esetén a kezdeményezők együttesen jogosultak a rendkívüli ülés összehívására.

[123] A közalapítványok gyakorolják a részvénytársaságok vonatkozásában a Gt. 288-300. §-ában meghatározott alapítói, illetve részvényesi jogokat. Nem jogosultak azonban:

a) megváltoztatni a részvénytársaságok alapvető tevékenységi körét,

b) a részvénytársaságokat megszüntetni, egyesíteni, szétválasztani vagy más szervezeti formába átalakítani,

c) a részvénytársaságoktól vagyont vagy nyereséget (osztalékot) elvonni,

d) a részvénytársaságok műsorszerkezetét, továbbá műsorainak, illetve műsorszámainak tartalmát meghatározni,

e) a részvénytársaság elnökének az általa gyakorolt munkáltatói jogkörökre nézve utasítást adni,

f) olyan kérdésben dönteni, amely e törvény alapján más szerv vagy a részvénytársaság elnökének hatáskörébe tartozik.

[124] a) a közszolgálati műsorszolgáltató, mint részvénytársaság alapító okiratának megállapítása, módosítása, annak a Magyar Közlönyben történő közzététele,

b) a részvénytársaság elnökének megválasztása, a megbízatás egyszeri meghosszabbítása,

c) a részvénytársaság elnökének visszahívása, alelnökei megbízásának, a megbízás visszavonásának megtiltása - a részvénytársaság elnöke intézkedését követő kuratóriumi ülésen,

d) a részvénytársaság elnöke visszahívásának kezdeményezése,

e) a részvénytársaság függetlenségének védelme,

f) a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat jóváhagyása, a kultúráért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapjában történő közzététele, a szabályzat követelményeinek érvényre juttatása, érvényesülésének évenkénti értékelése,

g) az archiválás rendjéről szóló szabályzat jóváhagyása,

h) a részvénytársaság elnöke pályázatában foglalt célkitűzések évenkénti értékelése,

i) az alaptőke felemelése, leszállítása,

j) az éves gazdálkodási és pénzügyi terv elveinek és fő összegeinek a jóváhagyása,

k) az évi adásidő jóváhagyása, módosításának engedélyezése,

l) az új, magyarországi gyártású műsorszolgáltatásban felhasználásra kerülő mozgóképes alkotásokra fordítandó pénzösszegek meghatározása, a külső gyártás arányaira is kiterjedően,

m) a mérleg- és az eredménykimutatás jóváhagyása,

n) a részvénytársaságok felügyelő bizottsági tagjainak megválasztása, visszahívása,

[125] Nem lehet

a) országgyűlési képviselő,

b) párt tagja,

c) a kuratóriumnak, a Testületnek tagja, elnöke,

d) olyan gazdasági társaságban tulajdoni részesedéssel rendelkező tag, illetve olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy felügyelő bizottsági tagja, amely a részvénytársaságok bármelyikével üzleti kapcsolatban áll,

e) más, műsorszolgáltatással, illetőleg lapkiadással foglalkozó gazdasági társaságban tulajdoni részesedéssel rendelkező tag,

f) olyan gazdasági társaságban tulajdoni részesedéssel rendelkező tag, illetve olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy felügyelő bizottsági tagja, amelyben a Magyar Államnak többségi részesedése van.

[126] A contrario: ezen megszorítás a kuratórium (elnökség) tagjaira nem vonatkozik

[127] Ha a korlátozásban érintettek érdekeltségi körébe tartozó szerződést a részvénytársaság más dolgozója köti meg, a szerződést a részvénytársaság felügyelő bizottságának haladéktalanul meg kell küldeni.

A részvénytársaság elnöke a megbízatásának ideje alatt tudományos, oktató, irodalmi, művészeti és más szerzői jogvédelem alá eső tevékenység kivételével egyéb kereső foglalkozást nem folytathat, az irányítása alatt álló részvénytársaságtól e jogcímeken sem jogosult díjra, illetve az irányítása alatt álló részvénytársaságtól járó szerzői jogdíját jótékony célra köteles felajánlani.

[129] A határozathoz több alkotmánybíró fűzött különvéleményt. Holló András, Németh János és a hozzájuk csatlakozó Czúcz Ottó nem találta elégségesnek a delegált kuratóriumi tagok befolyását biztosító rendelkezéseket, álláspontjuk szerint meg kellett volna állapítania a mulasztást az elnökségi tagok létszámának felső határára vonatkozóan. Ezen túl a szabályozáson belüli ellentétnek, ezért megsemmisítendőnek látták azt a szabályt, ami szerint a kuratórium egyoldalúan (a Kormány vagy az ellenzék választottjaiból) is megalakulhat. Kiss László arra mutat rá, hogy bár a lavinát elindító Országgyűlési határozatok valóban nem minősülnek az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek, mégis szorosabb az összefüggésük az alkotmányossági problémával, mint az a többségi határozatból kitűnik: „az indítványokat is az idézett OGY határozatok – mint okok – motiválták”. Nem ért egyet maradéktalanul a frakció nélküli kuratóriumi tagok jogállására vonatkozó fejtegetésekkel, valamint a kormánypárt-ellenzék formai és objektív alapú elhatárolási szempontjával. Vörös Imre pedig azt hangsúlyozza, hogy a kuratórium csonka megalakulását lehetővé tévő jogszabály meghatározó befolyásolást tesz lehetővé az elnökségen belül, ezzel szembe fut a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatban kifejtet elvekkel, sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.

[130] 21/2003. (III. 13.) OGY határozat

[131] Udvary Sándor nyomán, ld. id. mű 40. o.

[132] Azon modellnek, ahol a kormánytagoknak szükségszerűen képviselőknek kell lenniök, kétségkívül van egy előnyük: egyértelmű a kormánypárti/ellenzéki pozíció. Akinek képviselője tagja a kormánynak, az kormánypárti, mindenki más ellenzéki.

[133] Ld. Udvary: id. mű 69-70. o

[134] (Ezt magam kissé aggályosnak tartom, mert a befolyásmentes működésre ad absurdum hatást lehetne gyakorolni a tiszteletdíj összegének mozgatásával.)

[135] Jelenleg az 1997. évi C. törvény az alábbiak szerint rendelkezik:

93. § (1) Az országos közszolgálati műsorszolgáltatók az országos listát állító jelölő szervezetek, a körzeti közszolgálati műsorszolgáltatók a vételkörzetükben területi listát állító jelölő szervezetek, a helyi közszolgálati műsorszolgáltatók a vételkörzetükben induló egyéni választókerületi jelöltek politikai hirdetéseit a szavazást megelőző 18. naptól legkésőbb a szavazást megelőző 3. napig legalább egyszer ingyenesen közlik.

(2) A választási kampány utolsó napján az (1) bekezdésben megjelölt műsorszolgáltatók az (1) bekezdésben meghatározottak szerint, ingyenesen közzéteszik a jelölő szervezetek, illetőleg jelöltek által készített politikai hirdetéseket.

[136] Ld. Pokol Béla: Gondolatok a közszolgálatiságról; kézirat

[137] Pokol Béla nyomán: ld. Pokol Béla: Gondolatok a közszolgálati televíziózásról, kézirat

[138] Ld. Pokol Béla: A médiaszolgáltatók független működésének biztosítékai; kézirat

[139] Koltay: id. mű 366. o.

[140] Polyák Gábor: id. mű 394. o. A szerző hozzáteszi, hogy a tisztességes, ésszerű és megkülönböztetés-mentes hozzáférés előírása összességében alkalmas lehet arra, hogy lehetővé tegye a hozzáférést igénylő egyedi körülményeinek figyelembe vételét, és annak mérleglését, hogy az adott szolgáltatás hogyan befolyásolja a plurális médiarendszer kialakulását. Így az érintett technikai és adminisztratív szolgáltatásokkal kapcsolatban az alkotmányos médiaszabályozási célok elérésének alkalmas, a felülvizsgálat lehetőségével pedig arányos eszköze.

[141] Elképzelhetetlen lenne még a mai Magyarországon is, ha egy cég egy gyorsforgalmi út megépítésére nyer el egy állami tendert, majd félidőben közli, hogy elfogyott a lendülete, és eladja a megnyert pályázatot egy másik társaságnak, aki a gyorsforgalmi út helyett vasutat kezd el építeni. A médiában ez ma így működik.

[142] Az USA-ban egyes csatornákon meghatározott összegért bárki műsoridőt vásárolhat. A modell etalonja Németország, ahol egyes tagállamokban még infrastruktúrát is biztosítanak civileknek külső gyártású műsorkészítésre, is ezek adásba is kerülnek.

[143] Médiaszabályozási jelentőségüket Wichmann szerint az adja, hogy a „műsorcsomagolás és értékesítés nem merül ki a tartalomsemleges továbbító és közvetítő funkcióban. Műsorcsomagjaik összeállításánál a kábelüzemeltetők szerkesztői jellegű kiválasztási döntéseket hoznak, és ezzel tartalmi vonatkozású alakító funkciót látnak el, ami a hálózat ellátási területén hat a véleményformálási folyamatra. Ld. Polyák id. mű 352. o.