FANTOLY ZSANETT:

GONDOLATOK A JOGI SZEMÉLYEK BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE BTK-BA TÖRTÉNŐ BEVEZETÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL

 

 

 

BEVEZETŐ

 

A jogi személyek büntetőjogi felelőssége ezidáig ismeretlen intézmény a magyar büntetőjogban. Bevezetésének szükségességét azok a gazdasági - társadalmi változások hívták életre, amelyek a privatizáció és a dinamikus fejlődés általános velejárói.

Magyarországon 1988 óta szemtanúi lehetünk egy átalakuló világnak. Ez a tendencia gazdasági társaságok ezreit hozta létre, és a magyar gazdaság és társadalom arculatát alapjaiban változtatta meg. A szabad piacgazdaság bevezetésével a profit lett a vállalkozások kizárólagos célja. Sorra alakultak azok a társaságok, amelyek az új társasági formák jogi keretei között próbáltak meg sikereket elérni változó világunkban.

A múlt rendszer sajátos arculatát átalakítani és új tulajdonosi struktúrát kialakítani egyik napról a másikra lehetetlen lett volna alapvető jogszabályi változások nélkül. Ezen új jogszabályok viszont helyenként jogi túlszabályozást, máshol pedig jogilag lefedetlen területeket eredményeztek.

Az átalakulás nem volt zökkenőmentes. Az ezrével alakuló gazdasági társaságok nagy tömege az idők során kihullott a versenyből, csődbe ment, felszámolták vagy végelszámolták.

Mindezek ellenére - a tulajdonosi átalakulás felszabadítása révén - ma is gazdaságunk alapjait a kisebb - nagyobb cégek tevékenységei alkotják. Ezen társaságok - kiterjedt gazdasági tevékenységük során - a külvilágban önálló jogalanyként lépnek fel, saját cégnevük alatt jogokat szereznek és kötelezettségek terhelik őket.

Fentiek ismeretében felelősségi körük is meghatározott. Abból adódóan, hogy megalakulásuk egyetlen célja a profit, a gazdasági haszon realizálása, felelősségük is elsősorban e tekintetben: a gazdasági- és a polgári jog területén körülhatárolt. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az sem, hogy ezen társaságok - akarva-akaratlan - esetenként olyan cselekmények realizálására is képesek lehetnek, amelyek elbírálása már a büntetőjog területére tartozik.

Ehelyütt nem feltétlenül és kizárólagosan csak a gazdasági bűncselekmények vagy a szervezett bűnözés kategóriáira kell gondolnunk. Elkövethető adott esetben akár gondatlan emberölés is a jogi személy által, ha például egy híd leszakadása folytán több ember veszti életét. (Megint más kérdés e körben a felelősség konkretizálása: a hidat tervező vagy azt kivitelező céget terheli a felelősség, amennyiben természetesen nem valamely elháríthatatlan természeti katasztrófa (például nagy erejű földrengés) okozta a balesetet).

Vagy megemlíthető a környezeti ártalmak elleni fokozott fellépés szükségessége, amely során szintén jelentős elvárások jelentkeznek a jogi személyek felé. A környezet szennyezése - talán furcsán hangzik - de sok esetben még mindig "érdeke" lehet az adott társaságnak, lévén kifizetődőbb eljárás lehet a bírság megfizetése, mint költséges tisztítóberendezések felszerelése.

A gazdasági - társadalmi változások egy új jogalanyt teremtettek: a jogi személyeket. El kell  ismernünk ezen új jogalanyok büntetőjogi jogképességét és cselekvőképességét is: a külvilágban megjelenő eljárásaik során bűncselekmény(eke)t valósíthatnak meg.

E bűncselekmény(ek)ért a felelősséget valakinek vállalnia kell. Kit büntessünk tehát? Elegendő a személyi felelős felkutatása a társaságon belül (ha és amennyiben ez egyáltalán az adott ügyben lehetséges) vagy maga a társaság váljon a büntető eljárás terheltjévé?

Ha az utóbbit fogadjuk el: milyen büntetőjogi szankciókat alkalmazhatunk jogi személyekkel szemben? Hogyan szabjunk ki - bűnösséget feltételező - büntetést a jogi személlyel szemben? 

Vagy törjük meg a kettős értékelés tilalmának klasszikus elvét és vonjuk felelősségre (akár más - más szankciórendszer alapján) a jogi személyt és a társaságon belüli természetes személy konkrét elkövetőt egyaránt? 

Mindezen - a teljesség igénye nélkül - felvetődő kérdések megválaszolása időszerű feladattá vált.


 

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ

 

Magyarország az Európai Unió tagállamává kíván előlépni. A társulási tárgyalások során a Közösség alapvető igényként, “kiemelt prioritásként” fogalmazta meg, hogy hazánk tegye jogrendszerének szerves részévé a jogi személy büntetőjogi felelősségének jogintézményét.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az Unió nem minden tagállama fogadja el a jogi személyek büntetőjogi felelősségét. A tendencia azonban afelé mutat, hogy előbb vagy utóbb minden tagállam kodifikálja e jogintézményt.

 

I. Az Európa Tanács R. (88) 18. számú ajánlása

 

A jogi személy büntetőjogi jogalanyiságának elfogadása nem új intézmény az Európa Tanács joggyakorlatában. Az 1970 - es évek végén és az  1980 - as években több olyan ajánlás született, amelyek elismerik a jogi személyek jogalanyiságát a büntetőjog területén. Ilyenek pld.: az 1977 - es határozat a büntetőjog hozzájárulásáról a környezetvédelemhez, az 1981 - as ajánlás a gazdasági bűnözésről, az 1982 - es ajánlás a büntetőjog szerepéről a fogyasztóvédelemben és az - itt tárgyalandó - 1988 - as ajánlás a jogi személyiséggel rendelkező vállalkozásoknak a tevékenységük gyakorlása során elkövetett bűncselekményekért való felelősségéről.[1]

Az Európa Tanács 1988 - ban elfogadott 18. számú ajánlása felhívja a tagállamok figyelmét:  "Azok a jogállamok, amelyek büntetőjoga még nem tartalmazza a jogi személyek büntetőjogi felelősségét, fontolják meg újra a kérdést!"

Természetesen, mint ajánlás nem kötelező normatíva, ám olyan alapelveket fektet le, amelyek követése ajánlott a tagállamok számára.

A jogi személyek büntetőjogi felelősségével kapcsolatban az alábbi elveket rögzíti, mindamellett, hogy jelzi: a jogi személyek büntetőjogi felelőssége idegen testként ékelődhet több ország büntető kódexébe:

1. A társaságoknak vállalniuk kell a felelősséget akár tevékenységi körükön kívül elkövetett bűncselekményeikért is.

2. A társaság felelőssége független a konkrét elkövető természetes személy felelősségétől.

3. A társaság felelősségének megállapításánál:

 a.) a büntetőjogi felelősség megállapítására és büntetés kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény jellege, a bűnösség foka, a társadalomra veszélyesség és az újabb bűncselekményektől való hatékonyabb visszatartás ezt teszi szükségessé

    b.) ha pedig az elkövetett tiltott cselekmény nem teszi szükségessé, hogy az elkövetőt

          bűnözőként kezeljék, más felelősségi formák és szankciók megállapítása elegendő

4. A társaság mentesül a felelősség alól, ha a management tevékenysége nem hozható összefüggésbe a bűncselekménnyel és a management az eredmény bekövetkezésének megakadályozása céljából minden szükséges intézkedést megtett.

5. A társaság felelősségre vonása nem mentesíti a felelősségre vonás alól a természetes személy konkrét elkövetőt. Különösen él ez a managerekre, ha kötelességszegésük a bűncselekmény elkövetéséhez vezetett.

Az Ajánlás a szankciók közül általánosságban megemlíti a sértett kárának megtérítését, az eredeti állapot helyreállítását, a figyelmeztetést, a megrovást, a felelősség szankció kibocsátása nélküli megállapítását, a pénzbüntetést, a bűncselekmény elkövetéséhez használt vagy annak eredményeként létrejött dolog elkobzását. Speciálisan vállalkozásokra kiszabható szankciók: bizonyos tevékenységektől eltiltás, különösen a közintézményekkel és állami hatóságokkal való üzleti kapcsolattól eltiltás, kizárás a költségvetési kedvezményekből és támogatásokból, áruk, szolgáltatások reklámozásának megtiltása, engedélyek visszavonása, a szankciót vagy intézkedést tartalmazó határozat publikálása, managerek eltávolítása és az igazságügyi hatóság által ideiglenes ügyvezető management kinevezése, a vállalkozás bezárása, felszámolása.

 

 

II. A Corpus Juris Europae [2]         

 

Az Európai Unió gazdasági arculatát védő tényállásokat átfogó modell törvénykönyv 1997 tavaszán jött létre. Mind anyagi jogi, mind eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz. Életre hívó főbb alapelvei az asszimiláció, a kooperáció és a jogharmonizáció, célja egy egységes európai büntetőjogi térség kialakítása. A büntetőjogi felelősség körében rendelkezik a jogi személy és az üzleti vállalkozás vezetőjének felelősségéről is.

Anyagi jogi részében kilenc olyan pénzügyi, ún. euro - bűncselekményt kodifikál (közösségi költségvetést károsító csalás, piac manipulálása, vesztegetés, hivatali visszaélés, hűtlen kezelés, hivatali titok megsértése, pénzmosás, orgazdaság, konspiráció), amelyek sértettje a Közösség, mint jogi személy. Eljárásjogi részében a territorialitás, a bírói kontroll és a kontradiktórius eljárás alapelvei jutnak főszerephez. 

A CJ - ban szabályozott euro - bűncselekmények elkövetői (a hivatali visszaélés és a hűtlen kezelés kivételével, ahol csak közösségi hivatalos személy lehet az elkövető) természetes és jogi személyek, illetve önálló tulajdonjogi jogalanyisággal rendelkező szervezetek egyaránt lehetnek. Jogi személyek és önálló gazdasági egységek esetén a büntetőjogi felelősség feltétele, hogy a bűncselekményből a jogi személynek vagy szervezetnek származzon haszna és az elkövető a szervezet valamely szervezeti egysége, képviselője vagy döntési joggal rendelkező tagja, alkalmazottja legyen. Amennyiben - bár az elkövetés réven a szervezet jogtalan haszonhoz jut -, de a cselekményt képviseleti vagy döntési jogkörrel nem rendelkező személy, “szimpla” alkalmazott követi el, az üzleti vállalkozás vezetője, illetve az üzleti vállalkozáson belül döntési vagy ellenőrzési joggal rendelkező személy büntetőjogi felelőssége állapítandó meg, ha az elkövetésre utasítást adott vagy annak megakadályozása érdekében elmulasztotta a szükséges intézkedéseket. (A jogintézmény sok tekintetben rokon az angol jogból ismert “vicarious liability” - mögöttes felelősség intézményével). Szűk körben elfogadott az üzleti vállalkozás vezetőjének felelősség alóli mentesülése, amennyiben sikerrel hivatkozik hatáskör - átruházásra. Ennek feltételi azonban (talán túl) szigorúan körülhatároltak. 

A CJ elfogadja a kumulált felelősséget, ugyanazon bűncselekmény miatt a jogi személy mellett természetes személy elkövető is felelősségre vonható.

A CJ Befejező Rendelkezései rögzítik, hogy a jogszabály az Unió minden tagállamában hatályba lép. A CJ Kommentárja szerint követendő példa az Európai Bíróság esetjoga, amely - szemben azzal az idejétmúlt jogi koncepcióval, hogy több országban a büntetőjogi felelősség még mindig csak a természetes személyekhez kötött - a büntetőjogi felelősség kategóriáját az önálló gazdasági egység kritériuma felől közelíti meg és nem feltétlen jogi személyiséghez köti.

A jogi személyekkel szemben kiszabható főbüntetések köre a CJ rendszerében meghatározott: (fő szabály szerint öt évig terjedő) felügyelet alá helyezés és /vagy (fő szabály szerint max. egy millió ECU, de az elkövetési érték ötszöröséig emelhető) pénzbüntetés, a bűncselekmény eszközének, hasznának vagy hozadékának elkobzása és az elítélés nyilvános közzététele.

A mellékbüntetések konkrét bűncselekményekhez kapcsolódnak: a közösségi költségvetést károsító csalás esetén kizárás a támogatásokból, a piac manipulálása esetén max. öt évre kizárás a szerződésekből.

 

III. Az Európai Közösség pénzügyi érdekei védelméről szóló konvenció második jegyzőkönyvének harmadik és negyedik cikkelye[3]

 

A konvencióhoz kapcsolt - 1997 júniusában keletkezett - jegyzőkönyv kimondottan a jogi személyek büntetőjogi felelősségével, az elkobzással, a pénzmosással, a tagállamok és a Bizottság együttműködésével foglalkozik abból a célból, hogy a Közösség pénzügyi érdekei biztonságot élvezzenek.

A konvenció harmadik cikkelye kimondja: “1. Minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatóak legyenek csalásért, aktív vesztegetésért és pénzmosásért, amennyiben azt a jogi személy érdekében követte el bármely olyan természetes személy vagy a jogi személy valamely szerve, aki / ami a jogi személynél vezető pozíciót tölt be, amely pozíció

- képviseleten

- döntési jogkörön

- ellenőrzési jogkörön

alapul, csakúgy mint meg kell teremteni a jogi személyek felelősségre vonásának lehetőségét a bűnsegédi, illetve felbujtói alakzatokért is mind befejezetti szak, mind kísérlet esetén is.

2. Az 1. paragrafusban foglaltakon túl minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatóak legyenek azon alkalmazottaik cselekményei által, akik ellenőrzésének hiányossága miatt nyílt lehetőség az 1. paragrafusban jelölt bűncselekmények elkövetésére vagy amennyiben az aktív korrupciót vagy a pénzmosást olyan személy követte el a jogi személy javára, aki a jogi személy hatalma alatt dolgozott.

3. A jogi személy felelősségre vonása nem zárja ki az 1. és 2. paragrafusokban megjelölt ugyanazon cselekmény miatt a természetes személy elkövető felelősségre vonását akár tettesi, akár bűnsegédi vagy felbujtói minőségben.”

A negyedik cikkely foglalkozik a jogi személyekkel szemben kiszabható büntetésekkel: a pénzbüntetésen és az egyéb bírságokon túl ismeri a közösségi előnyökből és támogatásokból történő kizárást, az időszakos vagy állandó kizárást a gazdasági tevékenységekből, az igazságügyi ellenőrzés alá helyezést és a felszámolást.

 

 

NEMZETI JOGOK

 

Az Európai Közösség tagállamainak joggyakorlata alapvetően két csoportra osztható aszerint, hogy az országok büntetőjogi kódexei elismerik - e a jogi személyek büntetőjogi felelősségét vagy nem.

Azon országok, amelyek a societas delinquere non potest elvét vallják: Belgium, Görögország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. Belgium és Olaszország kivételével azonban ezen országok is elismerik a jogi személyek szabálysértési felelősségét.

Azon tagállamok, amelyek elismerik a jogi személyek büntetőjogi felelősségét: Anglia, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország.

Maga a jogi személy büntetőjogi felelőssége, mint felelősségi forma az angolszász, praktikus joggyakorlatot folytató jogrendszerből indult, ma is ott a legfejlettebb. Tekintettel azonban arra, hogy az angolszász jogi kultúra alapjaiban különbözik a kontinentális európaitól, az Angliában meghonosodott szabályozás nem szolgálhat az európai jogharmonizáció alapjául. A kontinentális Európában a legfejlettebbnek a francia és a holland modell bizonyult.

 

I. Franciaország

 

Franciaországban már az 1670. évi büntetőkódexben, a Grande Ordonnance Criminelle - ben megjelenik a jogi személyek büntetőjogi felelőssége: “a városi közösségek, mezővárosok és falvak, testületek és társaságok, amelyek lázadást, erőszakot vagy más bűntettet követtek el” büntetőeljárás alanyai lettek. A büntetőeljárás alá vont közösségeknek képviselőt kellett választaniuk, aki ellátta védelmüket. A kiszabható büntetések skálája széles körű volt: a kártérítésen, az elkobzáson és a pénzbüntetésen túl ismerték a privilégiumok és kiváltságok megvonását csakúgy, mint a “falak, erődök, helyiségek vagy épületek” lerombolását. A Grande Ordonnance Criminelle - ben a felelősség kumulációja érvényesült: a jogi személy felelősségre vonása nem volt akadálya a természetes személy elkövető megbüntetésének.[4]

A francia forradalom egyén - központúsága nem adott teret a társulásoknak. Az, hogy az 1810. évi Code Napoleon nem szabályozta a kérdést, elméleti és gyakorlati okokkal egyaránt magyarázható. Az alapvető gyakorlati okot az szolgáltatta, hogy a XIX. századi Franciaországban egyáltalán nem terjedt el a gazdasági társasági forma. Másrészről - elméleti okként - megemlítendő, hogy a francia törvényalkotók figyelmét sem kerülhette el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének alapvető büntetőjogi elvekbe (mens rea, ultra vires...) ütköző természete.

A francia Semmítőszék (Cour de cassation) a múlt század végén az alábbi álláspontra helyezkedett, fenntartva ezzel a jogi személyek büntethetőségének tilalmát: “a pénzbüntetés egy fajta büntetési nem és minden büntetés személyre szabott, kivéve ha a törvény másképpen rendeli, ennélfogva nem lehet egy jogi ”lénnyel” szemben büntetést kiszabni, mivel az csak polgári jogi felelősséggel bír.”[5]

A század első felében meginduló gazdasági és jogelméleti fejlődés azonban Franciaországban is éreztette a hatását. A francia gazdasági társaságok vezető személyiségei sokat tettek a gazdasági kibontakozás és a jogi élet felvirágoztatása érdekében. Az e témakörben kialakult ideológia kapcsán, miszerint egy törvénysértés esetén hiába távolítja el a gazdasági társaság a ”csaló” vezetőt, ha újat tesz a helyébe és a társaság üzletpolitikája nem változik, a jogi személyek büntetőjogi felelősségének kérdése is napirendre került. Mindenki számára egyértelművé vált, hogy szükség van a jogi személyek büntetőjogi felelősségének törvénybe iktatására.

Az 1934 - es és a - kereskedelmi, ipari vagy pénzügyi társaságok büntetőjogi felelősségéről szóló - 1976 - os Btk. reform már ez irányba mozdult el. A szabályozás útjából jelentős akadályt gördített el a francia Alkotmánytanács, amikor 1982 - ben alkotmány értelmezésében kimondta, hogy a francia alkotmány nem tiltja a jogi személyek felelősségre vonását.[6]

Végül az 1992 - ben bevezetett és máig is hatályos büntetőkódex, a Nouvel Code Penal (NCP)[7] 121 - 122 § - ával a jogi személyek felelősségének és büntethetőségének kinyilvánítása törvényi szinten is elfogadottá vált. 

A jogi személyek büntetőjogi felelősségét az NCP 121 § - a határozza meg:

"Az állam kivételével a jogi személy a 121 - 4 - től a 121 - 7. cikkelyben (a bűncselekmény tettesének, társtettesének és a kísérlet fogalmát meghatározó cikkek) megfogalmazott megkülönböztetések szerint és törvény vagy rendelet által meghatározott esetekben büntetőjogilag felelős a saját érdekkörében irányító szervei vagy képviselői által elkövetett bűncselekményekért.

Azonban a helyi, területi önkormányzatok és ezek társulásai csak azon tevékenységi körben elkövetett bűncselekményekért felelősek büntetőjogilag, amelyeket a közszolgáltatási tevékenység átengedéséről szóló megállapodás lehetővé tesz.

A jogi személy büntetőjogi felelőssége nem zárja ki az ugyanazon bűncselekményt tettesként vagy részesként elkövető természetes személyek büntetőjogi felelősségét." 

A francia törvény indokolása szerint - az állam kivételével - bármely jogi személy alanya lehet a felelősségi formának. Különbséget tesz nyereségorientált (pld.: kereskedelmi vagy polgári jogi társaságok, gazdasági célú társulások) és nem nyereségorientált (pld.: egyesületek, pártok, szakszervezetek) polgári jogi személy között, továbbá kiemeli a közjogi személyeket is. Ezen utóbbiak büntetőjogi felelősségét a 121 - 2. cikk második bekezdése azokra a bűncselekményekre korlátozza, amelyeket "a közfeladat átruházásáról szóló megállapodás lehetővé tesz". Külföldi jogi személyre ugyancsak vonatkozik a szabályozás.

A francia Btk - ban a jogi személy felelőssége nem általános, az adott bűncselekménynél a törvényhozó kifejezetten meghatározza, hogy a cselekmény elkövetése esetén a jogi személy felelőssége megállapítható - e. Ezáltal taxatív felsorolás készíthető azon bűncselekményekről, amelyek jogi személy által is elkövethetők. Legtipikusabb tényállások a személy, vagyon, állam, közbéke és nemzet elleni fejezetben találhatók, de ezeken túlmenően az NCP végrehajtási törvénye más törvényekben szereplő törvénysértések esetén is megállapíthatónak tartja a jogi személy büntetőjogi felelősségét - a teljesség igénye nélkül -, nevezetesen: szerzői jogok megsértése, csődbűntettek, levegőszennyezés, környezetvédelem alá tartozó létesítményekre vonatkozó rendelkezések megsértése, versenytörvény előírásainak megsértése. . . stb.

A 121 - 2. cikk értelmében alapfeltétel, hogy a bűncselekményt a jogi személy érdekkörében kövessék el irányító szervei vagy képviselői. Ahogyan azt a francia törvény megfogalmazza: a társaság csak akkor felelős, ha a cselekményt "saját maga számára és szervei vagy képviselői által" követte el. Az "érdekkör" értelmezésekor a szavak általános jelentése irányadó: a ténykedés a társaság számára előnyt, nyereséget, profitot biztosítson, avagy a társaság alapvető érdekeit szolgálja. Ezen felül még elengedhetetlen feltétel, hogy a tevékenység a társaság céljai között szerepeljen. Nem lehet tehát elítélni a jogi személyt olyan tevékenységért, amely nem szerepel törvényes céljai között. Másrészről - az "irányító szerv vagy képviselő" vonatkozásában - Franciaországban a közvetlen, direkt felelősség elve az uralkodó. Ebben a korlátozott modellben csak a felsőbb, vezető hivatalnokok cselekményei bírnak jelentőséggel és lényeges az is, hogy a vezető a számára delegált hatalom, hatáskör keretein belül járjon el. Itt nincs tehát meg az a fajta szociális felelősség, amivel a holland jogban találkozhatunk: nevezetesen, hogy a vezető felelős alkalmazottai cselekményeiért, hiszen utasítási joga van felettük, megakadályozhatja törvénysértő magatartásukat. A francia törvény indokolása kiemeli: "A jogi személy büntetőjogi felelősségét nem állapíthatjuk meg az esetben, ha hatáskörének gyakorlásakor vagy annak alkalmával egyik alkalmazottja követi el a törvénysértést, de ez a személy kizárólag saját kezdeményezésére cselekszik így, még akkor is, ha ebből a jogi személynek előnye származhat." Ugyanakkor a francia büntető kódex lehetővé teszi ugyanazért a cselekményért - a jogi személy felelősségének megállapítása mellett - a jogi személy vezetőjének felelősségre vonását is. A francia Btk - ban ehhez speciális feltételeknek kell teljesülniük: “a jogi személy vezetőinek büntetőjogi felelősségét  a jogi személy felelőssége mellett is meg lehet állapítani, ha a.) bizonyított, hogy ezen vezetők személyesen részt vettek a törvénysértést eredményező döntés meghozatalában, illetve annak végrehajtásában vagy b.) ha a törvény kifejezetten előírja, hogy bizonyos törvénysértésekért személyesen feleljenek.” Egyebekben a francia jogban a gazdasági társasságnak szerzett bármely előny jelentőséggel bír a jogi személy felelősségének megállapításakor.

A szubjektív tényállási elemek szempontjából megállapítható, hogy a jogi személy felelősségre vonható szándékos és gondatlan elkövetés miatt egyaránt, ugyanakkor - elkövetői szempontból - tettes és részes ugyancsak egyaránt lehet. A francia törvény indokolása részletesen meghatározza a részesség feltételeit, felsorakoztatva azokat a tipikus bűncselekményeket, ahol a részesség kiemelt szerephez juthat: “A jogi személyt minden esetben felelősségre lehet vonni bűnrészesként, ha egy harmadik személy követte el a törvénysértést és ez a harmadik személy a jogi személy szervének vagy képviselőjének utasítására cselekedett. Kifejezetten ez az eset valósul meg az ipari dokumentumokra vonatkozó lopás, elektromos áram lopása kapcsán...” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a természetes személy felelősségét is a jogi személy vállalná magára, a természetes személy által elkövetett önálló tettesi cselekményhez kapcsolódik a jogi személy járulékos részesi cselekménye.

Franciaországban a Btk. általános része taxatíve felsorolja, hogy mely büntetések szabhatók ki jogi személyekre: pénzbüntetés (amely a természetes személyekre kiszabható pénzbüntetés max. ötszöröséig, visszaesők esetén tízszereséig terjedhet), feloszlatás (ha a jogi személy kiemelkedően súlyos bűncselekményt követett el és már megalakulásának célja is bűncselekmények elkövetése volt, vagy eredeti céljától eltérően követte el a bűncselekményt. Kizárt azonban a közjogi jogi személyek, pártok, politikai csoportosulások, szakszervezetek feloszlatása.), egy vagy több szakmai vagy gazdasági tevékenység gyakorlásától való eltiltás, igazságügyi ellenőrzés alá helyezés max. öt évre (a jogi személy tevékenységének bírói megbízott általi ellenőrzése), vállalati részleg(ek) bezáratása, piaci kapcsolatokból történő kizárás, külső tőke bevonásának megtiltása, csekk kibocsátás megtiltása, az elkövetési eszköz elkobzása, az ítélet kifüggesztése avagy sajtó útján történő közzététele.

 

II. Hollandia

 

A kereskedelmi tevékenység csírái már rendkívül korán megjelentek Hollandiában (gondoljunk csak a Hamza városok 1241. évi szövetségére), hogy 1602 - ben a Kelet - Indiai Társaság megalakulásával - a gyarmatokról történő kereskedelemmel - betetőzzék az ország gazdasági fejlődését.[8]

A kereskedelmi társaságok előtérbe kerülése - angol hatásra - a XVIII. századra tehető, és 1870 - ben egy adótörvényben találkozunk először a kereskedelmi társaságok felelősségi formájával. (Nem véletlen a társasági felelősség adójogban történő megjelenése, hiszen a pénz - mint a kereskedelem gyümölcse - meghatározó eleme volt a fejlett holland gazdaságnak). Az említett adójogi szabályozás egy speciális adótörvényben létezett, tehát nem büntetőjogi kódex tartalmazta. Az első, 1886 - ban bevezetett és beccariai elveken alapuló holland büntető törvénykönyv egyértelműen elzárkózott a társaságok büntetőjogi felelősségének lehetősége elől, kimondva, hogy csak természetes személyeket lehet büntetőjogi úton felelősségre vonni.

Az 1920 - 30 - as években ez a merev elhatárolás bizonyos mértékig oldódott azáltal, hogy elkezdtek büntetőjogi szankciókat kivetni olyan személyekre, akik "társadalmi pozíciójukból" adódóan feltehetően megakadályozhatták volna a bűncselekmény bekövetkezését. (Pld. 1933 - ból ismert egy eset, amikor egy nyomdában bekövetkezett és nyomdaipari dolgozó által elkövetett büntetendő cselekményért az alkalmazott helyett a nyomda igazgatóját vonták felelősségre). Ahogy Hollandiában nevezték, ez volt az ún. "intellektuális elkövetés" esetköre.[9]

Az 1951 - ben bevezetett, gazdasági bűncselekményekre vonatkozó speciális törvényben találkozunk először a gazdasági társaságok büntetőjogi felelősségével, azonban itt igen széles körben nyert elismerést. A jogi személyek bármely gazdasági bűncselekményért felelősségre vonhatóak voltak: az alkalmazottaik magatartásáért csakúgy, mint külső, harmadik személy által elkövetett cselekményért, amennyiben az a gazdasági társaság hatáskörébe, működési körébe tartozott. (Gyakorlatilag ez az angolszász jogból ismert "strict liability": csak az eredményt előidéző kötelességszegést kellett bizonyítani, a bűnösséget nem). Ebből következőleg nem kellett bizonyítani a gazdasági társaság morális felróhatóságát sem, elég volt, ha alkalmazottja vagy mások kötelességet szegtek. Jellegzetes büntetés a gazdasági társaság felszámolása volt.

A ma is hatályos 1976. évi büntetőjogi kódex[10] 51. § - a bevezeti a jogi személyek büntetőjogi felelősségét: bármely bűncselekményre megállapítható és közvetlenül a jogi személyre büntetés szabható ki.

A holland Btk. 51. § (3) bekezdése kiemeli, hogy a gazdasági társaságon túlmenően a jogi személyiség nélküli kereskedelmi társaságok, vállalkozások, illetve a hajózási társaságok magatartása is megalapozza a büntetőjogi felelősséget.[11]

Ellentétben a francia kódex - szel, a holland jogban nincs konkrétan meghatározva, hogy a bűncselekmények mely körére vonatkozhat a jogi személy cselekményének büntetendővé nyilvánítása. Hollandiában - elméletileg - bármely bűncselekmény elkövethetése megalapozhatja a gazdasági társaság felelősségét, a konkrét esetben mindig a bíró mérlegelésétől függ, hogy - álláspontja szerint - a cselekmény megvalósítható - e jogi személy által vagy sem.

Hollandiában az ún. "helyettesítő felelősség" - i forma létezik, amelynek lényege, hogy a gazdasági társaság büntetőjogi felelősségét bárki (igazgató, alkalmazott, beosztott...) magatartása megalapozhatja, aki a gazdasági társaság érdekében cselekszik.

A híres "vasdrót" - esetben[12] egy export manager nem megfelelően töltött ki néhány formanyomtatványt, továbbá az exportálás során is helytelenül járt el, amikor az illetékes hatóságoknak nem küldte meg a szükséges okmányokat. A büntetőeljárás a cég tulajdonosa ellen indult (nem az export manager ellen), és amikor a Hoge Raad (holland Legfelsőbb Bíróság) elmarasztaló ítéletében megállapította a cégtulajdonos felelősségét, ezt azzal indokolta, hogy a tulajdonos kontrollt gyakorolt az export manager felett és a tevékenység elfogadott volt a tulajdonos által. Jelen eset kapcsán alakult ki a holland jogban az a kritérium, hogy a konkrét elkövetőnek minden esetben a gazdasági társaság hatáskörén belül kell cselekednie és még ekkor is csak abban az esetben áll meg a gazdasági társaság felelőssége, ha a.) a gazdasági társaságnak joga (és kötelessége) volt meghatározni, hogy az alkalmazott hogyan cselekedjék, illetve b.) a cselekmény besorolható a társaság normális üzleti tevékenységi körébe.

A "vasdrót- export" esetből eredeztethető kérdés: vajon mely cselekmények tekinthetők a gazdasági társaság cselekményeinek, a "gyakorlati elkövető" kritérium bevezetését eredményezte. A "gyakorlati elkövető" a holland büntetőjogban az a személy, aki közvetlenül - fizikai úton - ugyan nem vett részt a cselekmény elkövetésében, de társadalmi és gazdasági funkciója által úgy tekintendő, mint a bűncselekmény elkövetője. A "gyakorlati elkövető" intézményére adott példa az 1981 - es "halászati eset".[13]

Egy halászattal foglalkozó gazdasági társaság ellen indult büntető eljárás, mivel állítólag tőkehalakra vadásztak tiltott övezetben. A Hoge Raad azt állította, hogy az eljárás ugyanúgy megindítható lett volna a hajótulajdonos ellen, ha bizonyítást nyer, hogy megvalósította a törvénysértést azáltal, hogy ellenőrzést gyakorolt a hajó fedélzetén folyó tevékenység felett, akár azáltal, hogy a törvénysértő cselekmények elfogadást nyertek általa. Jelen esetből következtetve néhány holland büntetőjogász arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindig a törvény célja dönti el, mi a célszerűbb: az egész társaság vagy a felelősök megbüntetése.

A - francia mintával ellentétben - a holland jogban nem elvárás a pénzügyi, anyagi előny, de a tettesség - részesség szempontjából azonosság állapítható meg, Hollandiában is lehet a jogi személy a bűncselekményben tettes és részes egyaránt. Ugyanakkor a holland jogban is ismert a jogi személy vezetőjének önálló felelősségre vonása.

További közös vonás, hogy mind a francia, mind a holland jogban az alanyi oldal szándékos vagy gondatlan volta egyaránt megalapozza a társaság büntetőjogi felelősségét.

A jogi személyre kiszabható büntetések vonatkozásában a holland törvényalkotó nem él taxatív felsorolással, ehelyett úgy rendelkezik, hogy bármely büntetés kivethető jogi személyre, amelyet a jogi személy természete nem zár ki. (Nyilvánvaló, hogy a büntetés természetéből adódó kizárás esetén mindenekelőtt a szabadságvesztés jöhet szóba.)

 

PROBLEMATIKUS KÉRDÉSEK A JOGI SZEMÉLY BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE KAPCSÁN

 

A jogi személy büntetőjogi felelősségének lényegi vonásait elemezve választ keresünk azokra a kérdésekre, vajon mi lehetne a jogi alapja a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásának, vajon valóban szükséges - e ez a felelősségi forma, összeegyeztethető - e ez a jogintézmény a büntetőjog hagyományos elveivel, avagy azokat át kell - e törni a felelősség megalapozásához, milyen bűnösséget lehet a jogi személyekhez kapcsolni, és nem utolsósorban, hogy milyen szankciókat lehetne és kellene a jogi személyekkel szemben alkalmazni.

Hatályos büntetőjogunk az egyéni felelősség elvét vallja, így a jogi személy büntetőjogi felelősségének bevezetése számos büntetőjogi alapelv újraértékelését vetné fel. Hazánk jogalkotóinak is szembesülniük kell azokkal a problémákkal, amelyek a fejlett nyugat - európai jogállamok törvényhozói is foglalkoztatják e tárgykörben.

 

I. A jogi személy, mint jogi fikció (ultra vires elve)

 

Az alapelv lényege, hogy a jogi személy nem más, mint a "jog" alkotta intézmény: jogi fikció. Ez meghatározza cselekvési lehetőségeit is: csak olyan "cselekedetei" lehetnek, amelyekre a törvény feljogosítja. Hogyan léphetünk hát fel egy - magunk alkotta - fikcióval szemben?

Választ a francia büntető kódex indoklásában[14] kapunk: a jogban a jogi személy igenis valóság, hiszen törvénysértéseket, hibákat követhet el, ha nem is a maga fizikai valóságában, de képviselői, dolgozói által. Ezen hibák viszont már az érzékelhető valóság részei és a bűnös(ök) azonosítása rendkívül nehézkes lehet a gazdasági társaság keretein belül. Arról nem is beszélve, hogy általában több személy által elkövetett, önmagában ártalmatlan tevékenységek összessége lesz a bűnös magatartás.

 

II. A mens rea elve[15] 

 

Az előbbi ponttal szorosan összefüggő bűnösség kérdését már a római jogban ismerték: "actus non facit reum, nisi mens rea sit" (a cselekmény nem bűnös, bűnös agy nélkül).

A jogi személyekkel kapcsolatban jelentkező probléma lényege e témakörben: a jogi személy büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg egy esetben sem, tekintettel arra, hogy a jogi személynél nem beszélhetünk a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges bűnös szándékról. (Visszakapcsolódva az előbbi ponthoz: mivel a jogi személynek nincs önálló fizikai léte, nincs agya, csak a jogban létezik, így a szándékosság - gondatlanság kérdésköre is erősen vitatható.)

A francia törvényhozók sajátos megoldáshoz folyamodtak, azt állítván, hogy a jogi személy esetében is beszélhetünk önálló szándékról, amely lényegében nem más, mint a bűncselekmény elkövetésében résztvevő egyének szándékainak összegzése.

Mindössze az érdekesség kedvéért megemlítve az angolszász civiljogból vett Tesco Supemarket c/o. Nattras ügyből Lord Reid magánvéleménye:[16]

"Egy élő személynek van agya, így lehet szándékos vagy gondatlan magatartása és vannak kezei, amelyekkel képes megvalósítani szándékát. A gazdasági társaságnak egyik sincs: élő személyek által tud csak cselekedni, nem mindig egy és nem mindig ugyanazon személy által. Ez a személy nem a társaság érdekében beszél vagy cselekszik. Úgy cselekszik, mint maga a társaság, az agya és cselekedetei nem sajátjai többé, hanem a társaságé. Nem kérdéses a társaság felelőssége. A személy nem szolgaként, képviselőként, ügynökként vagy küldöttként jár el. Megtestesíti a társaságot, vagy úgy is megközelíthetjük a kérdést, hogy hall és beszél a társaság személyiségén keresztül, az ő agya a társaság agya. Ha bűnös az agya, az a társaság bűnös agyát jelenti".

Japánban a jogi személyek büntetőjogi felelősségének szabályait legtöbbször ún. speciális mellék - büntetőjogi törvények tartalmazzák, az ezekben szereplő előírások a jogi személy párhuzamos vagy járulékos büntetőjogi felelősségét alapozzák meg. Ha ugyanis valamely természetes személy a jogi személy képviselőjeként, alkalmazottjaként, vagy egyéb módon foglalkoztatottjaként meghatározott bűncselekményt követ el, amely cselekmény elkövetésére a jogi személynél végzett tevékenysége vonatkozásában került sor, akkor a jogi személlyel szemben pénzbüntetést szabnak ki, amelynek értéke egyezik a természetes személy által elkövetett bűncselekmény törvényi (pénz)büntetési tételével. Az előbbi megoldással szemben Makoto Ida japán jogtudós szerint nehezen tartható, hogy ebben a konstrukcióban a jogi személyt bűnösség nélkül vonják felelősségre. 1965 - ben a japán Legfelsőbb Bíróság csatlakozott a tudományos nézetekhez annyiban, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásához "vélelmezett gondatlanságot" követel meg, amely abban a feltételes kötelességszegésben áll, hogy a jogi személy az alkalmazottak visszaéléseinek elkerülése, illetve megakadályozása érdekében nem tanúsította a megfelelő gondosságot az alkalmazás, az ellenőrzés stb. terén. Ha a jogi személy bizonyítja, hogy szervei a fenti kötelezettségüket nem szegték meg, akkor sor kerülhet a jogi személy kimentésére, azaz a "bűnösségének" kizárására.[17]

 

III. A jogi személlyel szemben kiszabható büntetések

 

A büntetések meghatározott fajtái fizikai valóságot feltételeznek, csak élő személyeken hajthatók végre. Ezáltal a jogi személynél értelmetlenné válik a halálbüntetés és a szabadságvesztés értelmezése, ami a pénzbüntetés előtérbe kerülését vonja maga után. A probléma ezzel kapcsolatosan röviden úgy foglalható össze: lehetséges, hogy egy tekintélyes összegű pénzbüntetés kiszabása árán is "megéri" a gazdasági társaságnak, hogy tovább folytassa a büntetendő cselekedetet (pl. környezetszennyezés). (Itt megemlítendő, hogy ehelyütt követendő lehet a japán szabályozás, ahol a tipikusan jogi személyek által elkövetett bűncselekmények (pénz)büntetési tételeit jelentősen megemelték.) Ugyanakkor nem elhanyagolandó, hogy - a jogi személyek felelősségének megállapítása mellett - természetes személyek is felelősségre vonhatóak legyenek, akikkel szemben viszont már valószínűleg nagyobb visszatartó hatással bír a szabadságvesztéssel történő fenyegetés. Másrészről, ahogyan azt a francia törvény indokolása kiemeli: "el kell kerülni, hogy a társaságok büntetőjogi felelőssége olyan ernyő legyen, amelyet a természetes személyek felelősségének eltakarására használjanak".

A hatályos magyar szabályozásban tehát - tekintettel arra, hogy szabadságvesztést értelmetlen jogi személlyel szemben kiszabni - kizárólag a pénzbüntetésre korlátozódna a gazdasági társaságokkal szemben alkalmazandó büntetések köre. A pénzbüntetés azonban meglehetősen polgári jogi illetve közigazgatási jogi természetű, így elgondolkodtató a kérdés: "miért hiányzik egyeseknek a büntetőjogi szankciórendszer a jogi személlyel szemben, amikor más jogágakban a jogi személy "halálbüntetése" is rendelkezésre áll?"[18]

Valójában Nyugat - Európában speciális szankciók széles köre szabható ki a jogi személyekkel szemben: a vállalat felszámolása, kapuinak bezáratása, a bűncselekmény sajtóban történő közzététele és ezáltal a társaság "jó hírnevének" ("good will" - jének) rontása, ingyenes közszolgáltatásokra kötelezés, illetve Hollandiában pl. a bűncselekményből származó pénz visszaszolgáltatása. (A büntetőjogon kívül tipikusan alkalmazzák ezt a munkajogban is, ahol a napi nyolc órát maghaladó tiltott túlmunka ellenértékét be kell szolgáltatni).

Hogy mi a hatékony büntetés a jogi személy törvénysértő magatartásával szemben, nehéz megválaszolni, különös tekintettel arra, hogy a gazdasági társaságnak nincs szégyenérzete, így a büntetés nevelő hatása is csorbát szenved.     

 

IV. A kétszeres értékelés tilalma

 

Ha - az előző pontban ismertetett módon - a jogi személy felelőssége mellett a természetes személy felelősségét is meg akarjuk állapítani, a kétszeres értékelés tilalmába ütközünk. Kétségtelen azonban, hogy lényegesen nagyobb visszatartó erővel bír, ha - a jogi személy felelősségének megállapításán túl - azt is megbüntetjük, aki a tényleges törvényszegő volt.

 

V. Nulla poena sine crimen 

 

A jogi személyek büntetőjogi felelősségének megállapítása során esetenként olyan személyek is büntetést szenvednek, akik ténylegesen nem vettek részt a cselekmény elkövetésében (pl. részvénytulajdonosok). A jogi személyekkel szemben alkalmazható újabb, alternatív szankciók bevezetésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy szigorú és súlyos következményekkel járó szankciók esetén (pl. a jogi személy tevékenységének felfüggesztése, vagy megszüntetése, közhasznú munka végeztetése) a jogi személy vétlen alkalmazottjai is "vezekelnek" (munkaviszony szüneteltetése, pótmunkavégzés stb).

Miért kellene e személyeknek felelősséget vállalniuk a vezetésben bekövetkezett hibákért, ha nem tudják közvetlenül kontrollálni a management - et?

A - nem éppen kielégítő - magyarázat úgy foglalható össze, mivel ők választják vezetőiket, akik képviselik őket, felelősek az ezen személyek által elkövetett hibákért is.

 

JAVASLAT A "DE LEGE FERENDA" MAGYAR SZABÁLYOZÁSHOZ

 

Amennyiben a magyar joggyakorlatban bevezetésre kerülne a jogi személy büntetőjogi felelőssége, ahhoz elengedhetetlen feltétel a hatályos szankciórendszer jelentős mértékű kibővítése. A szankcionálás azonban mindig felelősséget feltételez, mértéke a felelősség fokához igazodik. Mivel a büntetések kiszabásához szükség van a bűnösség megállapítására (és láthattuk, hogy a klasszikus alapelvek: ultra vires, mens rea miatt ez meglehetősen nehézkes), így célszerűbb lenne speciálisan a jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedések bevezetése, amelyek alkalmazásának alapja nem a bűnösség, hanem a társadalomra veszélyesség.

Fentieken túlmenően büntetés kiszabására olyan feltételek mellett kerülhet sor, hogy vagy - a jogi személy alkalmazottai, munkavállalói és munkáltatói által átfogott - kollektív felelősséget teremtünk, vagy pedig kizárólag a jogi személy vezetőit, direktorait büntetjük.

Ez utóbbi megoldás speciális fajtájával találkozhattunk az osztrák Btk - ban "gazdagodás lefölözése" néven bevezetett mellékbüntetéssel. Ennek értelmében a jogi személy vezető alkalmazottja által elkövetett büntetendő cselekmény esetén, ha a bűncselekményből nyert haszon az egy millió schillinget meghaladta, a gazdagodó cég a büntetendő cselekményből származó nyereség visszafizetésére volt kötelezhető. Az osztrákok az 1996 - os Btk. módosításukban újra szabályozták a jogintézményt akként, hogy megszűnt az intézmény mellékbüntetés jellege. A módosítás értelmében a "gazdagodás lefölözése" a büntetéssel fenyegetett cselekmény elkövetéséhez kapcsolódik és nem feltétele a - mellébüntetéshez elengedhetetlen - bűnösség.

Napjainkban sajátos megoldásként jelentkeznek a szankciók egy harmadik fajtái az ún. mellékkövetkezmények. Az új spanyol Codigo Penal  129. Cikke ugyan továbbra is a jogi személyek büntetőjogi felelőssége ellen van (annak megengedhetősége mellett csak a szabálysértési jogban törtek lándzsát a spanyolok, mivel ott nem sérti a bűnösségi elvet), azonban a bíróságnak lehetőséget ad arra, hogy azokban az esetekben, amelyekben a különös rész kifejezetten előírja, a jogi személyekkel szemben mellékkövetkezményeket rendeljen el. Ezen mellékkövetkezmények arra irányulnak, hogy a büntetendő magatartás folytatását megakadályozzák. Ilyen mellékkövetkezmények a spanyol Btk - ban: a vállalkozás tevékenységének átmeneti vagy végleges betiltása, a társaság feloszlatása, meghatározott tevékenységek folytatásának maximum öt évre történő felfüggesztése, a bűncselekménnyel összefüggő tevékenységektől történő eltiltás, vagy a vezetésbe történő beavatkozás. Ezen mellékkövetkezmények alkalmazásával a dualista jogkövetkezmény rendszerről trichotóm rendszerre térnénk át.

Fenti megoldással szemben elképzelhető egy olyan gyakorlat is, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelőssége - a hatályos Btk - től elkülönítve - egy speciális törvényben nyer szabályozást. (Ezt a mintát láthatjuk pld. a német büntető jogszabályoknál, ahol az alapkódex - Kernstrafrecht - mellett számos kisebb törvény - Nebenstrafrecht - létezik önálló szabályozási területtel. Pld. külön törvény vonatkozik a fiatalkorúakra, katonákra, a gazdasági -, kábítószer - , közlekedési bűncselekményekre stb.) Hatályos büntetőjogunktól 1996 óta nem idegen az a gyakorlat, hogy büntetőjogi rendelkezéseket nem csak a Btk - ban szabályozunk (gondoljunk csak a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. tv. bevezetésére), ám kétségtelen, hogy tényállásokat és jogkövetkezményeket napjainkig kizárólag a - többször módosított - 1978. évi IV. törvény tartalmaz.

Ugyanakkor - a megfelelő anyagi jogi szabályozás megteremtése után - ki kell dolgoznunk a jogi személyek büntetőjogi felelősségének eljárásjogi garanciáit is.

 

 



[1] Az Európa Tanács Igazságügyminiszteri Bizottságának ajánlása - Council of Europe Publications and Documents 1990. (Országgyűlési Könyvtár Európa Tanács gyűjteménye)

[2] A Direction Générale du Controle Financier Kiadványa. 1997. Párizs

[3] Official Journal of the European Communities. No. C221/11.

[4] Mireille Delmas - Marty: Droit pénal des affaires (Presse Universitaires de France) 1973. Paris. 121. old.

[5] Nagy Gábor: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége a francia jogrendszerben. Bírák Lapja. 1995. 91. old.

[6] Nagy Gábor: i. m.

[7] Code Pénal et Nouveau Code Pénal (Dalloz) 1996 - 1997. Paris.

[8] Stewart Field, Nico Jörg: Corporate Liability and Manslaughter: should we be going Dutch? Criminal Law Review. January, 1991.

[9] Hoge Raad, 13. Mar. 1933. (Nederlandse Jurisprudentie - továbbiakban N.J.) 1385. , R. A. Torringa: De rechtspersoon als dader: strafbaar leidinggeven van rechtspersonen. 1994. 19. old.

[10] T.J.Noyon, G.E. LangemeAer: Het wetboek van strafrecht (Gonda Quint) 1972. Arnham. 382a - 389. old.

[11] Guy Stressens: Corporate criminal liability: a corporative perspective. International and Corporative Law Quarterly. January, 1994.

[12] Hoge Raad, 23. February 1954. N.J. 1954. 378. old.

[13] Hoge Raad, 1. july 1981. N. J. 1982. 80. old.

[14] Code Pénal et Nouveau Code Pénal (Dalloz) 1996 - 1997. Paris.

[15] Simon P. Robert - Tissot: A fresh insight into the corporate criminal mind: Meridian Global Funds Management Asia Ltd. v. Securuties Commission. The Company Lawyer. 1996/4.

[16] Card, Cross, Jones: Criminal law. (Butterworth) 1992. London. 166 - 167. old.

[17] Karsai Krisztina: Büntetőjog - tudomány határok nélkül (Das erste deutsh - japanisch - polnische Strafrechtskolloquium) Jogtudományi Közlöny. 1999/4. 186. old.

[18] Fülöp Sándor: A jogi személyek büntető jogalanyisága. Magyar jog. 1993/6. 343 - 351. old

2001/2. szám tartalomjegyzéke