FANTOLY ZSANETT:
GONDOLATOK A JOGI SZEMÉLYEK BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE
BTK-BA TÖRTÉNŐ BEVEZETÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL
BEVEZETŐ
A jogi személyek büntetőjogi felelőssége ezidáig
ismeretlen intézmény a magyar büntetőjogban. Bevezetésének szükségességét azok a
gazdasági - társadalmi változások hívták életre, amelyek a privatizáció és a
dinamikus fejlődés általános velejárói.
Magyarországon 1988 óta szemtanúi lehetünk egy
átalakuló világnak. Ez a tendencia gazdasági társaságok ezreit hozta létre, és a
magyar gazdaság és társadalom arculatát alapjaiban változtatta meg. A szabad
piacgazdaság bevezetésével a profit lett a vállalkozások kizárólagos célja.
Sorra alakultak azok a társaságok, amelyek az új társasági formák jogi keretei
között próbáltak meg sikereket elérni változó világunkban.
A múlt rendszer sajátos arculatát átalakítani és
új tulajdonosi struktúrát kialakítani egyik napról a másikra lehetetlen lett
volna alapvető jogszabályi változások nélkül. Ezen új jogszabályok viszont
helyenként jogi túlszabályozást, máshol pedig jogilag lefedetlen területeket
eredményeztek.
Az átalakulás nem volt zökkenőmentes. Az ezrével
alakuló gazdasági társaságok nagy tömege az idők során kihullott a versenyből,
csődbe ment, felszámolták vagy végelszámolták.
Mindezek ellenére - a tulajdonosi átalakulás
felszabadítása révén - ma is gazdaságunk alapjait a kisebb - nagyobb cégek
tevékenységei alkotják. Ezen társaságok - kiterjedt gazdasági tevékenységük
során - a külvilágban önálló jogalanyként lépnek fel, saját cégnevük alatt
jogokat szereznek és kötelezettségek terhelik őket.
Fentiek ismeretében felelősségi körük is
meghatározott. Abból adódóan, hogy megalakulásuk egyetlen célja a profit, a
gazdasági haszon realizálása, felelősségük is elsősorban e tekintetben: a
gazdasági- és a polgári jog területén körülhatárolt. Nem hagyható figyelmen
kívül azonban az sem, hogy ezen társaságok - akarva-akaratlan - esetenként olyan
cselekmények realizálására is képesek lehetnek, amelyek elbírálása már a
büntetőjog területére tartozik.
Ehelyütt nem feltétlenül és kizárólagosan csak a
gazdasági bűncselekmények vagy a szervezett bűnözés kategóriáira kell
gondolnunk. Elkövethető adott esetben akár gondatlan emberölés is a jogi személy
által, ha például egy híd leszakadása folytán több ember veszti életét. (Megint
más kérdés e körben a felelősség konkretizálása: a hidat tervező vagy azt
kivitelező céget terheli a felelősség, amennyiben természetesen nem valamely
elháríthatatlan természeti katasztrófa (például nagy erejű földrengés) okozta a
balesetet).
Vagy megemlíthető a környezeti ártalmak elleni
fokozott fellépés szükségessége, amely során szintén jelentős elvárások
jelentkeznek a jogi személyek felé. A környezet szennyezése - talán furcsán
hangzik - de sok esetben még mindig "érdeke" lehet az adott társaságnak, lévén
kifizetődőbb eljárás lehet a bírság megfizetése, mint költséges
tisztítóberendezések felszerelése.
A gazdasági - társadalmi változások egy új
jogalanyt teremtettek: a jogi személyeket. El kell ismernünk ezen új jogalanyok büntetőjogi
jogképességét és cselekvőképességét is: a külvilágban megjelenő eljárásaik során
bűncselekmény(eke)t valósíthatnak meg.
E bűncselekmény(ek)ért a felelősséget valakinek
vállalnia kell. Kit büntessünk tehát? Elegendő a személyi felelős felkutatása a
társaságon belül (ha és amennyiben ez egyáltalán az adott ügyben lehetséges)
vagy maga a társaság váljon a büntető eljárás terheltjévé?
Ha az utóbbit fogadjuk el: milyen büntetőjogi
szankciókat alkalmazhatunk jogi személyekkel szemben? Hogyan szabjunk ki -
bűnösséget feltételező - büntetést a jogi személlyel szemben?
Vagy törjük meg a kettős értékelés tilalmának
klasszikus elvét és vonjuk felelősségre (akár más - más szankciórendszer
alapján) a jogi személyt és a társaságon belüli természetes személy konkrét
elkövetőt egyaránt?
Mindezen - a teljesség igénye nélkül - felvetődő
kérdések megválaszolása időszerű feladattá vált.
AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ
Magyarország az Európai Unió tagállamává kíván
előlépni. A társulási tárgyalások során a Közösség alapvető igényként, “kiemelt
prioritásként” fogalmazta meg, hogy hazánk tegye jogrendszerének szerves részévé
a jogi személy büntetőjogi felelősségének jogintézményét.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt,
hogy az Unió nem minden tagállama fogadja el a jogi személyek büntetőjogi
felelősségét. A tendencia azonban afelé mutat, hogy előbb vagy utóbb minden
tagállam kodifikálja e jogintézményt.
I. Az Európa Tanács R. (88) 18. számú
ajánlása
A jogi személy büntetőjogi jogalanyiságának
elfogadása nem új intézmény az Európa Tanács joggyakorlatában. Az 1970 - es évek
végén és az 1980 - as években több
olyan ajánlás született, amelyek elismerik a jogi személyek jogalanyiságát a
büntetőjog területén. Ilyenek pld.: az 1977 - es határozat a büntetőjog
hozzájárulásáról a környezetvédelemhez, az 1981 - as ajánlás a gazdasági
bűnözésről, az 1982 - es ajánlás a büntetőjog szerepéről a fogyasztóvédelemben
és az - itt tárgyalandó - 1988 - as ajánlás a jogi személyiséggel rendelkező
vállalkozásoknak a tevékenységük gyakorlása során elkövetett bűncselekményekért
való felelősségéről.[1]
Az Európa Tanács 1988 - ban elfogadott 18. számú
ajánlása felhívja a tagállamok figyelmét:
"Azok a jogállamok, amelyek büntetőjoga még nem tartalmazza a jogi
személyek büntetőjogi felelősségét, fontolják meg újra a
kérdést!"
Természetesen, mint ajánlás nem kötelező
normatíva, ám olyan alapelveket fektet le, amelyek követése ajánlott a
tagállamok számára.
A jogi személyek büntetőjogi felelősségével
kapcsolatban az alábbi elveket rögzíti, mindamellett, hogy jelzi: a jogi
személyek büntetőjogi felelőssége idegen testként ékelődhet több ország büntető
kódexébe:
1. A társaságoknak vállalniuk kell a
felelősséget akár tevékenységi körükön kívül elkövetett bűncselekményeikért
is.
2. A társaság felelőssége független a konkrét
elkövető természetes személy felelősségétől.
3. A társaság felelősségének
megállapításánál:
a.)
a büntetőjogi felelősség megállapítására és büntetés kiszabására csak akkor
kerülhet sor, ha a bűncselekmény jellege, a bűnösség foka, a társadalomra
veszélyesség és az újabb bűncselekményektől való hatékonyabb visszatartás ezt
teszi szükségessé
b.) ha pedig az elkövetett
tiltott cselekmény nem teszi szükségessé, hogy az elkövetőt
bűnözőként kezeljék, más felelősségi formák és szankciók megállapítása
elegendő
4. A társaság mentesül a felelősség alól, ha a
management tevékenysége nem hozható összefüggésbe a bűncselekménnyel és a
management az eredmény bekövetkezésének megakadályozása céljából minden
szükséges intézkedést megtett.
5. A társaság felelősségre vonása nem mentesíti
a felelősségre vonás alól a természetes személy konkrét elkövetőt. Különösen él
ez a managerekre, ha kötelességszegésük a bűncselekmény elkövetéséhez
vezetett.
Az Ajánlás a szankciók közül általánosságban
megemlíti a sértett kárának megtérítését, az eredeti állapot helyreállítását, a
figyelmeztetést, a megrovást, a felelősség szankció kibocsátása nélküli
megállapítását, a pénzbüntetést, a bűncselekmény elkövetéséhez használt vagy
annak eredményeként létrejött dolog elkobzását. Speciálisan vállalkozásokra
kiszabható szankciók: bizonyos tevékenységektől eltiltás, különösen a
közintézményekkel és állami hatóságokkal való üzleti kapcsolattól eltiltás,
kizárás a költségvetési kedvezményekből és támogatásokból, áruk, szolgáltatások
reklámozásának megtiltása, engedélyek visszavonása, a szankciót vagy intézkedést
tartalmazó határozat publikálása, managerek eltávolítása és az igazságügyi
hatóság által ideiglenes ügyvezető management kinevezése, a vállalkozás
bezárása, felszámolása.
II. A Corpus Juris Europae [2]
Az Európai Unió gazdasági arculatát védő
tényállásokat átfogó modell törvénykönyv 1997 tavaszán jött létre. Mind anyagi
jogi, mind eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz. Életre hívó főbb alapelvei az
asszimiláció, a kooperáció és a jogharmonizáció, célja egy egységes európai
büntetőjogi térség kialakítása. A büntetőjogi felelősség körében rendelkezik a
jogi személy és az üzleti vállalkozás vezetőjének felelősségéről
is.
Anyagi jogi részében kilenc olyan pénzügyi, ún.
euro - bűncselekményt kodifikál (közösségi költségvetést károsító csalás, piac
manipulálása, vesztegetés, hivatali visszaélés, hűtlen kezelés, hivatali titok
megsértése, pénzmosás, orgazdaság, konspiráció), amelyek sértettje a Közösség,
mint jogi személy. Eljárásjogi részében a territorialitás, a bírói kontroll és a
kontradiktórius eljárás alapelvei jutnak főszerephez.
A CJ - ban szabályozott euro - bűncselekmények
elkövetői (a hivatali visszaélés és a hűtlen kezelés kivételével, ahol csak
közösségi hivatalos személy lehet az elkövető) természetes és jogi személyek,
illetve önálló tulajdonjogi jogalanyisággal rendelkező szervezetek egyaránt
lehetnek. Jogi személyek és önálló gazdasági egységek esetén a büntetőjogi
felelősség feltétele, hogy a bűncselekményből a jogi személynek vagy
szervezetnek származzon haszna és az elkövető a szervezet valamely szervezeti
egysége, képviselője vagy döntési joggal rendelkező tagja, alkalmazottja legyen.
Amennyiben - bár az elkövetés réven a szervezet jogtalan haszonhoz jut -, de a
cselekményt képviseleti vagy döntési jogkörrel nem rendelkező személy, “szimpla”
alkalmazott követi el, az üzleti vállalkozás vezetője, illetve az üzleti
vállalkozáson belül döntési vagy ellenőrzési joggal rendelkező személy
büntetőjogi felelőssége állapítandó meg, ha az elkövetésre utasítást adott vagy
annak megakadályozása érdekében elmulasztotta a szükséges intézkedéseket. (A
jogintézmény sok tekintetben rokon az angol jogból ismert “vicarious
liability” - mögöttes felelősség intézményével). Szűk körben elfogadott az
üzleti vállalkozás vezetőjének felelősség alóli mentesülése, amennyiben sikerrel
hivatkozik hatáskör - átruházásra. Ennek feltételi azonban (talán túl) szigorúan
körülhatároltak.
A CJ elfogadja a kumulált felelősséget,
ugyanazon bűncselekmény miatt a jogi személy mellett természetes személy
elkövető is felelősségre vonható.
A CJ Befejező Rendelkezései rögzítik, hogy a
jogszabály az Unió minden tagállamában hatályba lép. A CJ Kommentárja szerint
követendő példa az Európai Bíróság esetjoga, amely - szemben azzal az idejétmúlt
jogi koncepcióval, hogy több országban a büntetőjogi felelősség még mindig csak
a természetes személyekhez kötött - a büntetőjogi felelősség kategóriáját az
önálló gazdasági egység kritériuma felől közelíti meg és nem feltétlen jogi
személyiséghez köti.
A jogi személyekkel szemben kiszabható
főbüntetések köre a CJ rendszerében meghatározott: (fő szabály szerint öt évig
terjedő) felügyelet alá helyezés és /vagy (fő szabály szerint max. egy millió
ECU, de az elkövetési érték ötszöröséig emelhető) pénzbüntetés, a bűncselekmény
eszközének, hasznának vagy hozadékának elkobzása és az elítélés nyilvános
közzététele.
A mellékbüntetések konkrét bűncselekményekhez
kapcsolódnak: a közösségi költségvetést károsító csalás esetén kizárás a
támogatásokból, a piac manipulálása esetén max. öt évre kizárás a
szerződésekből.
III. Az Európai Közösség pénzügyi érdekei
védelméről szóló konvenció második jegyzőkönyvének harmadik és negyedik
cikkelye[3]
A konvencióhoz kapcsolt - 1997 júniusában
keletkezett - jegyzőkönyv kimondottan a jogi személyek büntetőjogi
felelősségével, az elkobzással, a pénzmosással, a tagállamok és a Bizottság
együttműködésével foglalkozik abból a célból, hogy a Közösség pénzügyi érdekei
biztonságot élvezzenek.
A konvenció harmadik cikkelye kimondja: “1.
Minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak
biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatóak legyenek
csalásért, aktív vesztegetésért és pénzmosásért, amennyiben azt a jogi személy
érdekében követte el bármely olyan természetes személy vagy a jogi személy
valamely szerve, aki / ami a jogi személynél vezető pozíciót tölt be, amely
pozíció
- képviseleten
- döntési jogkörön
- ellenőrzési jogkörön
alapul, csakúgy mint meg kell teremteni a jogi
személyek felelősségre vonásának lehetőségét a bűnsegédi, illetve felbujtói
alakzatokért is mind befejezetti szak, mind kísérlet esetén
is.
2. Az 1. paragrafusban foglaltakon túl minden
tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy
a jogi személyek felelősségre vonhatóak legyenek azon alkalmazottaik
cselekményei által, akik ellenőrzésének hiányossága miatt nyílt lehetőség az 1.
paragrafusban jelölt bűncselekmények elkövetésére vagy amennyiben az aktív
korrupciót vagy a pénzmosást olyan személy követte el a jogi személy javára, aki
a jogi személy hatalma alatt dolgozott.
3. A jogi személy felelősségre vonása nem zárja
ki az 1. és 2. paragrafusokban megjelölt ugyanazon cselekmény miatt a
természetes személy elkövető felelősségre vonását akár tettesi, akár bűnsegédi
vagy felbujtói minőségben.”
A negyedik cikkely foglalkozik a jogi
személyekkel szemben kiszabható büntetésekkel: a pénzbüntetésen és az egyéb
bírságokon túl ismeri a közösségi előnyökből és támogatásokból történő kizárást,
az időszakos vagy állandó kizárást a gazdasági tevékenységekből, az igazságügyi
ellenőrzés alá helyezést és a felszámolást.
NEMZETI JOGOK
Az Európai Közösség tagállamainak joggyakorlata
alapvetően két csoportra osztható aszerint, hogy az országok büntetőjogi kódexei
elismerik - e a jogi személyek büntetőjogi felelősségét vagy nem.
Azon országok, amelyek a societas delinquere
non potest elvét vallják: Belgium, Görögország, Németország, Olaszország,
Portugália, Spanyolország. Belgium és Olaszország kivételével azonban ezen
országok is elismerik a jogi személyek szabálysértési
felelősségét.
Azon tagállamok, amelyek elismerik a jogi
személyek büntetőjogi felelősségét: Anglia, Dánia, Franciaország, Hollandia,
Írország.
Maga a jogi személy büntetőjogi felelőssége,
mint felelősségi forma az angolszász, praktikus joggyakorlatot folytató
jogrendszerből indult, ma is ott a legfejlettebb. Tekintettel azonban arra, hogy
az angolszász jogi kultúra alapjaiban különbözik a kontinentális európaitól, az
Angliában meghonosodott szabályozás nem szolgálhat az európai jogharmonizáció
alapjául. A kontinentális Európában a legfejlettebbnek a francia és a holland
modell bizonyult.
I. Franciaország
Franciaországban már az 1670. évi
büntetőkódexben, a Grande Ordonnance Criminelle - ben megjelenik a jogi
személyek büntetőjogi felelőssége: “a városi közösségek, mezővárosok és falvak,
testületek és társaságok, amelyek lázadást, erőszakot vagy más bűntettet
követtek el” büntetőeljárás alanyai lettek. A büntetőeljárás alá vont
közösségeknek képviselőt kellett választaniuk, aki ellátta védelmüket. A
kiszabható büntetések skálája széles körű volt: a kártérítésen, az elkobzáson és
a pénzbüntetésen túl ismerték a privilégiumok és kiváltságok megvonását csakúgy,
mint a “falak, erődök, helyiségek vagy épületek” lerombolását. A Grande
Ordonnance Criminelle - ben a felelősség kumulációja érvényesült: a jogi személy
felelősségre vonása nem volt akadálya a természetes személy elkövető
megbüntetésének.[4]
A francia forradalom egyén - központúsága nem
adott teret a társulásoknak. Az, hogy az 1810. évi Code Napoleon nem
szabályozta a kérdést, elméleti és gyakorlati okokkal egyaránt magyarázható. Az
alapvető gyakorlati okot az szolgáltatta, hogy a XIX. századi Franciaországban
egyáltalán nem terjedt el a gazdasági társasági forma. Másrészről - elméleti
okként - megemlítendő, hogy a francia törvényalkotók figyelmét sem kerülhette el
a jogi személyek büntetőjogi felelősségének alapvető büntetőjogi elvekbe (mens
rea, ultra vires...) ütköző természete.
A francia Semmítőszék (Cour de cassation)
a múlt század végén az alábbi álláspontra helyezkedett, fenntartva ezzel a jogi
személyek büntethetőségének tilalmát: “a pénzbüntetés egy fajta büntetési nem és
minden büntetés személyre szabott, kivéve ha a törvény másképpen rendeli,
ennélfogva nem lehet egy jogi ”lénnyel” szemben büntetést kiszabni, mivel az
csak polgári jogi felelősséggel bír.”[5]
A század első felében meginduló gazdasági és
jogelméleti fejlődés azonban Franciaországban is éreztette a hatását. A francia
gazdasági társaságok vezető személyiségei sokat tettek a gazdasági kibontakozás
és a jogi élet felvirágoztatása érdekében. Az e témakörben kialakult ideológia
kapcsán, miszerint egy törvénysértés esetén hiába távolítja el a gazdasági
társaság a ”csaló” vezetőt, ha újat tesz a helyébe és a társaság üzletpolitikája
nem változik, a jogi személyek büntetőjogi felelősségének kérdése is napirendre
került. Mindenki számára egyértelművé vált, hogy szükség van a jogi személyek
büntetőjogi felelősségének törvénybe iktatására.
Az 1934 - es és a - kereskedelmi, ipari vagy
pénzügyi társaságok büntetőjogi felelősségéről szóló - 1976 - os Btk. reform már
ez irányba mozdult el. A szabályozás útjából jelentős akadályt gördített el a
francia Alkotmánytanács, amikor 1982 - ben alkotmány értelmezésében kimondta,
hogy a francia alkotmány nem tiltja a jogi személyek felelősségre vonását.[6]
Végül az 1992 - ben bevezetett és máig is
hatályos büntetőkódex, a Nouvel Code Penal (NCP)[7]
121 - 122 § - ával a jogi személyek felelősségének és büntethetőségének
kinyilvánítása törvényi szinten is elfogadottá vált.
A jogi személyek büntetőjogi felelősségét az NCP
121 § - a határozza meg:
"Az állam kivételével a jogi személy a 121 - 4 -
től a 121 - 7. cikkelyben (a bűncselekmény tettesének, társtettesének és a
kísérlet fogalmát meghatározó cikkek) megfogalmazott megkülönböztetések szerint
és törvény vagy rendelet által meghatározott esetekben büntetőjogilag felelős a
saját érdekkörében irányító szervei vagy képviselői által elkövetett
bűncselekményekért.
Azonban a helyi, területi önkormányzatok és ezek
társulásai csak azon tevékenységi körben elkövetett bűncselekményekért felelősek
büntetőjogilag, amelyeket a közszolgáltatási tevékenység átengedéséről szóló
megállapodás lehetővé tesz.
A jogi személy büntetőjogi felelőssége nem zárja
ki az ugyanazon bűncselekményt tettesként vagy részesként elkövető természetes
személyek büntetőjogi felelősségét."
A francia törvény indokolása szerint - az állam
kivételével - bármely jogi személy alanya lehet a felelősségi formának.
Különbséget tesz nyereségorientált (pld.: kereskedelmi vagy polgári jogi
társaságok, gazdasági célú társulások) és nem nyereségorientált (pld.:
egyesületek, pártok, szakszervezetek) polgári jogi személy között, továbbá
kiemeli a közjogi személyeket is. Ezen utóbbiak büntetőjogi felelősségét a 121 -
2. cikk második bekezdése azokra a bűncselekményekre korlátozza, amelyeket "a
közfeladat átruházásáról szóló megállapodás lehetővé tesz". Külföldi jogi
személyre ugyancsak vonatkozik a szabályozás.
A francia Btk - ban a jogi személy felelőssége
nem általános, az adott bűncselekménynél a törvényhozó kifejezetten
meghatározza, hogy a cselekmény elkövetése esetén a jogi személy felelőssége
megállapítható - e. Ezáltal taxatív felsorolás készíthető azon
bűncselekményekről, amelyek jogi személy által is elkövethetők. Legtipikusabb
tényállások a személy, vagyon, állam, közbéke és nemzet elleni fejezetben
találhatók, de ezeken túlmenően az NCP végrehajtási törvénye más törvényekben
szereplő törvénysértések esetén is megállapíthatónak tartja a jogi személy
büntetőjogi felelősségét - a teljesség igénye nélkül -, nevezetesen: szerzői
jogok megsértése, csődbűntettek, levegőszennyezés, környezetvédelem alá tartozó
létesítményekre vonatkozó rendelkezések megsértése, versenytörvény előírásainak
megsértése. . . stb.
A 121 - 2. cikk értelmében alapfeltétel, hogy a
bűncselekményt a jogi személy érdekkörében kövessék el irányító szervei vagy
képviselői. Ahogyan azt a francia törvény megfogalmazza: a társaság csak akkor
felelős, ha a cselekményt "saját maga számára és szervei vagy képviselői által"
követte el. Az "érdekkör" értelmezésekor a szavak általános jelentése irányadó:
a ténykedés a társaság számára előnyt, nyereséget, profitot biztosítson, avagy a
társaság alapvető érdekeit szolgálja. Ezen felül még elengedhetetlen feltétel,
hogy a tevékenység a társaság céljai között szerepeljen. Nem lehet tehát
elítélni a jogi személyt olyan tevékenységért, amely nem szerepel törvényes
céljai között. Másrészről - az "irányító szerv vagy képviselő" vonatkozásában -
Franciaországban a közvetlen, direkt felelősség elve az uralkodó. Ebben a
korlátozott modellben csak a felsőbb, vezető hivatalnokok cselekményei bírnak
jelentőséggel és lényeges az is, hogy a vezető a számára delegált hatalom,
hatáskör keretein belül járjon el. Itt nincs tehát meg az a fajta szociális
felelősség, amivel a holland jogban találkozhatunk: nevezetesen, hogy a vezető
felelős alkalmazottai cselekményeiért, hiszen utasítási joga van felettük,
megakadályozhatja törvénysértő magatartásukat. A francia törvény indokolása
kiemeli: "A jogi személy büntetőjogi felelősségét nem állapíthatjuk meg az
esetben, ha hatáskörének gyakorlásakor vagy annak alkalmával egyik alkalmazottja
követi el a törvénysértést, de ez a személy kizárólag saját kezdeményezésére
cselekszik így, még akkor is, ha ebből a jogi személynek előnye származhat."
Ugyanakkor a francia büntető kódex lehetővé teszi ugyanazért a cselekményért - a
jogi személy felelősségének megállapítása mellett - a jogi személy vezetőjének
felelősségre vonását is. A francia Btk - ban ehhez speciális feltételeknek kell
teljesülniük: “a jogi személy vezetőinek büntetőjogi felelősségét a jogi személy felelőssége mellett is
meg lehet állapítani, ha a.) bizonyított, hogy ezen vezetők személyesen részt
vettek a törvénysértést eredményező döntés meghozatalában, illetve annak
végrehajtásában vagy b.) ha a törvény kifejezetten előírja, hogy bizonyos
törvénysértésekért személyesen feleljenek.” Egyebekben a francia jogban a
gazdasági társasságnak szerzett bármely előny jelentőséggel bír a jogi személy
felelősségének megállapításakor.
A szubjektív tényállási elemek szempontjából
megállapítható, hogy a jogi személy felelősségre vonható szándékos és gondatlan
elkövetés miatt egyaránt, ugyanakkor - elkövetői szempontból - tettes és részes
ugyancsak egyaránt lehet. A francia törvény indokolása részletesen meghatározza
a részesség feltételeit, felsorakoztatva azokat a tipikus bűncselekményeket,
ahol a részesség kiemelt szerephez juthat: “A jogi személyt minden esetben
felelősségre lehet vonni bűnrészesként, ha egy harmadik személy követte el a
törvénysértést és ez a harmadik személy a jogi személy szervének vagy
képviselőjének utasítására cselekedett. Kifejezetten ez az eset valósul meg az
ipari dokumentumokra vonatkozó lopás, elektromos áram lopása kapcsán...” Ez
természetesen nem jelenti azt, hogy a természetes személy felelősségét is a jogi
személy vállalná magára, a természetes személy által elkövetett önálló tettesi
cselekményhez kapcsolódik a jogi személy járulékos részesi
cselekménye.
Franciaországban a Btk. általános része taxatíve
felsorolja, hogy mely büntetések szabhatók ki jogi személyekre: pénzbüntetés
(amely a természetes személyekre kiszabható pénzbüntetés max. ötszöröséig,
visszaesők esetén tízszereséig terjedhet), feloszlatás (ha a jogi személy
kiemelkedően súlyos bűncselekményt követett el és már megalakulásának célja is
bűncselekmények elkövetése volt, vagy eredeti céljától eltérően követte el a
bűncselekményt. Kizárt azonban a közjogi jogi személyek, pártok, politikai
csoportosulások, szakszervezetek feloszlatása.), egy vagy több szakmai vagy
gazdasági tevékenység gyakorlásától való eltiltás, igazságügyi ellenőrzés alá
helyezés max. öt évre (a jogi személy tevékenységének bírói megbízott általi
ellenőrzése), vállalati részleg(ek) bezáratása, piaci kapcsolatokból történő
kizárás, külső tőke bevonásának megtiltása, csekk kibocsátás megtiltása, az
elkövetési eszköz elkobzása, az ítélet kifüggesztése avagy sajtó útján történő
közzététele.
II. Hollandia
A kereskedelmi tevékenység csírái már rendkívül
korán megjelentek Hollandiában (gondoljunk csak a Hamza városok 1241. évi
szövetségére), hogy 1602 - ben a Kelet - Indiai Társaság megalakulásával - a
gyarmatokról történő kereskedelemmel - betetőzzék az ország gazdasági
fejlődését.[8]
A kereskedelmi társaságok előtérbe kerülése -
angol hatásra - a XVIII. századra tehető, és 1870 - ben egy adótörvényben
találkozunk először a kereskedelmi társaságok felelősségi formájával. (Nem
véletlen a társasági felelősség adójogban történő megjelenése, hiszen a pénz -
mint a kereskedelem gyümölcse - meghatározó eleme volt a fejlett holland
gazdaságnak). Az említett adójogi szabályozás egy speciális adótörvényben
létezett, tehát nem büntetőjogi kódex tartalmazta. Az első, 1886 - ban
bevezetett és beccariai elveken alapuló holland büntető törvénykönyv
egyértelműen elzárkózott a társaságok büntetőjogi felelősségének lehetősége
elől, kimondva, hogy csak természetes személyeket lehet büntetőjogi úton
felelősségre vonni.
Az 1920 - 30 - as években ez a merev elhatárolás
bizonyos mértékig oldódott azáltal, hogy elkezdtek büntetőjogi szankciókat
kivetni olyan személyekre, akik "társadalmi pozíciójukból" adódóan feltehetően
megakadályozhatták volna a bűncselekmény bekövetkezését. (Pld. 1933 - ból ismert
egy eset, amikor egy nyomdában bekövetkezett és nyomdaipari dolgozó által
elkövetett büntetendő cselekményért az alkalmazott helyett a nyomda igazgatóját
vonták felelősségre). Ahogy Hollandiában nevezték, ez volt az ún.
"intellektuális elkövetés" esetköre.[9]
Az 1951 - ben bevezetett, gazdasági
bűncselekményekre vonatkozó speciális törvényben találkozunk először a gazdasági
társaságok büntetőjogi felelősségével, azonban itt igen széles körben nyert
elismerést. A jogi személyek bármely gazdasági bűncselekményért felelősségre
vonhatóak voltak: az alkalmazottaik magatartásáért csakúgy, mint külső, harmadik
személy által elkövetett cselekményért, amennyiben az a gazdasági társaság
hatáskörébe, működési körébe tartozott. (Gyakorlatilag ez az angolszász jogból
ismert "strict liability": csak az eredményt előidéző kötelességszegést
kellett bizonyítani, a bűnösséget nem). Ebből következőleg nem kellett
bizonyítani a gazdasági társaság morális felróhatóságát sem, elég volt, ha
alkalmazottja vagy mások kötelességet szegtek. Jellegzetes büntetés a gazdasági
társaság felszámolása volt.
A ma is hatályos 1976. évi büntetőjogi kódex[10]
51. § - a bevezeti a jogi személyek büntetőjogi felelősségét: bármely
bűncselekményre megállapítható és közvetlenül a jogi személyre büntetés szabható
ki.
A holland Btk. 51. § (3) bekezdése kiemeli, hogy
a gazdasági társaságon túlmenően a jogi személyiség nélküli kereskedelmi
társaságok, vállalkozások, illetve a hajózási társaságok magatartása is
megalapozza a büntetőjogi felelősséget.[11]
Ellentétben a francia kódex - szel, a holland
jogban nincs konkrétan meghatározva, hogy a bűncselekmények mely körére
vonatkozhat a jogi személy cselekményének büntetendővé nyilvánítása.
Hollandiában - elméletileg - bármely bűncselekmény elkövethetése megalapozhatja
a gazdasági társaság felelősségét, a konkrét esetben mindig a bíró
mérlegelésétől függ, hogy - álláspontja szerint - a cselekmény megvalósítható -
e jogi személy által vagy sem.
Hollandiában az ún. "helyettesítő felelősség" -
i forma létezik, amelynek lényege, hogy a gazdasági társaság büntetőjogi
felelősségét bárki (igazgató, alkalmazott, beosztott...) magatartása
megalapozhatja, aki a gazdasági társaság érdekében
cselekszik.
A híres "vasdrót" - esetben[12] egy export manager nem megfelelően töltött ki néhány formanyomtatványt, továbbá az exportálás során is helytelenül járt el, amikor az illetékes hatóságoknak nem küldte meg a szükséges okmányokat. A büntetőeljárás a cég tulajdonosa ellen indult (nem az export manager ellen), és amikor a Hoge Raad (holland Legfelsőbb Bíróság) elmarasztaló ítéletében megállapította a cégtulajdonos felelősségét, ezt azzal indokolta, hogy a tulajdonos kontrollt gyakorolt az export manager felett és a tevékenység elfogadott volt a tulajdonos által. Jelen eset kapcsán alakult ki a holland jogban az a kritérium, hogy a konkrét elkövetőnek minden esetben a gazdasági társaság hatáskörén belül kell cselekednie és még ekkor is csak abban az esetben áll meg a gazdasági társaság felelőssége, ha a.) a gazdasági társaságnak joga (és kötelessége) volt meghatározni, hogy az alkalmazott hogyan cselekedjék, illetve b.) a cselekmény besorolható a társaság normális üzleti tevékenységi körébe.
A "vasdrót- export" esetből eredeztethető
kérdés: vajon mely cselekmények tekinthetők a gazdasági társaság
cselekményeinek, a "gyakorlati elkövető" kritérium bevezetését eredményezte. A
"gyakorlati elkövető" a holland büntetőjogban az a személy, aki közvetlenül -
fizikai úton - ugyan nem vett részt a cselekmény elkövetésében, de társadalmi és
gazdasági funkciója által úgy tekintendő, mint a bűncselekmény elkövetője. A
"gyakorlati elkövető" intézményére adott példa az 1981 - es "halászati eset".[13]
Egy halászattal foglalkozó gazdasági társaság ellen indult büntető
eljárás, mivel állítólag tőkehalakra vadásztak tiltott övezetben. A Hoge Raad
azt állította, hogy az eljárás ugyanúgy megindítható lett volna a hajótulajdonos
ellen, ha bizonyítást nyer, hogy megvalósította a törvénysértést azáltal, hogy
ellenőrzést gyakorolt a hajó fedélzetén folyó tevékenység felett, akár azáltal,
hogy a törvénysértő cselekmények elfogadást nyertek általa. Jelen esetből
következtetve néhány holland büntetőjogász arra az álláspontra helyezkedett,
hogy mindig a törvény célja dönti el, mi a célszerűbb: az egész társaság vagy a
felelősök megbüntetése.
A - francia mintával ellentétben - a holland
jogban nem elvárás a pénzügyi, anyagi előny, de a tettesség - részesség
szempontjából azonosság állapítható meg, Hollandiában is lehet a jogi személy a
bűncselekményben tettes és részes egyaránt. Ugyanakkor a holland jogban is
ismert a jogi személy vezetőjének önálló felelősségre
vonása.
További közös vonás, hogy mind a francia, mind a
holland jogban az alanyi oldal szándékos vagy gondatlan volta egyaránt
megalapozza a társaság büntetőjogi felelősségét.
A jogi személyre kiszabható büntetések
vonatkozásában a holland törvényalkotó nem él taxatív felsorolással, ehelyett
úgy rendelkezik, hogy bármely büntetés kivethető jogi személyre, amelyet a jogi
személy természete nem zár ki. (Nyilvánvaló, hogy a büntetés természetéből adódó
kizárás esetén mindenekelőtt a szabadságvesztés jöhet
szóba.)
PROBLEMATIKUS KÉRDÉSEK A JOGI SZEMÉLY
BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE KAPCSÁN
A jogi személy büntetőjogi felelősségének
lényegi vonásait elemezve választ keresünk azokra a kérdésekre, vajon mi lehetne
a jogi alapja a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásának, vajon valóban
szükséges - e ez a felelősségi forma, összeegyeztethető - e ez a jogintézmény a
büntetőjog hagyományos elveivel, avagy azokat át kell - e törni a felelősség
megalapozásához, milyen bűnösséget lehet a jogi személyekhez kapcsolni, és nem
utolsósorban, hogy milyen szankciókat lehetne és kellene a jogi személyekkel
szemben alkalmazni.
Hatályos büntetőjogunk az egyéni felelősség
elvét vallja, így a jogi személy büntetőjogi felelősségének bevezetése számos
büntetőjogi alapelv újraértékelését vetné fel. Hazánk jogalkotóinak is
szembesülniük kell azokkal a problémákkal, amelyek a fejlett nyugat - európai
jogállamok törvényhozói is foglalkoztatják e tárgykörben.
I. A jogi személy, mint jogi fikció (ultra vires
elve)
Az alapelv lényege, hogy a jogi személy nem más,
mint a "jog" alkotta intézmény: jogi fikció. Ez meghatározza cselekvési
lehetőségeit is: csak olyan "cselekedetei" lehetnek, amelyekre a törvény
feljogosítja. Hogyan léphetünk hát fel egy - magunk alkotta - fikcióval
szemben?
Választ a francia büntető kódex indoklásában[14]
kapunk: a jogban a jogi személy igenis valóság, hiszen törvénysértéseket,
hibákat követhet el, ha nem is a maga fizikai valóságában, de képviselői,
dolgozói által. Ezen hibák viszont már az érzékelhető valóság részei és a
bűnös(ök) azonosítása rendkívül nehézkes lehet a gazdasági társaság keretein
belül. Arról nem is beszélve, hogy általában több személy által elkövetett,
önmagában ártalmatlan tevékenységek összessége lesz a bűnös
magatartás.
II. A mens rea elve[15]
Az előbbi ponttal szorosan összefüggő bűnösség
kérdését már a római jogban ismerték: "actus non facit reum, nisi mens
rea sit" (a cselekmény nem bűnös, bűnös agy nélkül).
A jogi személyekkel kapcsolatban jelentkező
probléma lényege e témakörben: a jogi személy büntetőjogi felelőssége nem
állapítható meg egy esetben sem, tekintettel arra, hogy a jogi személynél nem
beszélhetünk a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges bűnös szándékról.
(Visszakapcsolódva az előbbi ponthoz: mivel a jogi személynek nincs önálló
fizikai léte, nincs agya, csak a jogban létezik, így a szándékosság -
gondatlanság kérdésköre is erősen vitatható.)
A francia törvényhozók sajátos megoldáshoz
folyamodtak, azt állítván, hogy a jogi személy esetében is beszélhetünk önálló
szándékról, amely lényegében nem más, mint a bűncselekmény elkövetésében
résztvevő egyének szándékainak összegzése.
Mindössze az érdekesség kedvéért megemlítve az angolszász civiljogból vett Tesco Supemarket c/o. Nattras ügyből Lord Reid magánvéleménye:[16]
"Egy élő személynek van agya, így lehet szándékos vagy gondatlan magatartása és vannak kezei, amelyekkel képes megvalósítani szándékát. A gazdasági társaságnak egyik sincs: élő személyek által tud csak cselekedni, nem mindig egy és nem mindig ugyanazon személy által. Ez a személy nem a társaság érdekében beszél vagy cselekszik. Úgy cselekszik, mint maga a társaság, az agya és cselekedetei nem sajátjai többé, hanem a társaságé. Nem kérdéses a társaság felelőssége. A személy nem szolgaként, képviselőként, ügynökként vagy küldöttként jár el. Megtestesíti a társaságot, vagy úgy is megközelíthetjük a kérdést, hogy hall és beszél a társaság személyiségén keresztül, az ő agya a társaság agya. Ha bűnös az agya, az a társaság bűnös agyát jelenti".
Japánban a jogi személyek büntetőjogi felelősségének szabályait legtöbbször ún. speciális mellék - büntetőjogi törvények tartalmazzák, az ezekben szereplő előírások a jogi személy párhuzamos vagy járulékos büntetőjogi felelősségét alapozzák meg. Ha ugyanis valamely természetes személy a jogi személy képviselőjeként, alkalmazottjaként, vagy egyéb módon foglalkoztatottjaként meghatározott bűncselekményt követ el, amely cselekmény elkövetésére a jogi személynél végzett tevékenysége vonatkozásában került sor, akkor a jogi személlyel szemben pénzbüntetést szabnak ki, amelynek értéke egyezik a természetes személy által elkövetett bűncselekmény törvényi (pénz)büntetési tételével. Az előbbi megoldással szemben Makoto Ida japán jogtudós szerint nehezen tartható, hogy ebben a konstrukcióban a jogi személyt bűnösség nélkül vonják felelősségre. 1965 - ben a japán Legfelsőbb Bíróság csatlakozott a tudományos nézetekhez annyiban, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásához "vélelmezett gondatlanságot" követel meg, amely abban a feltételes kötelességszegésben áll, hogy a jogi személy az alkalmazottak visszaéléseinek elkerülése, illetve megakadályozása érdekében nem tanúsította a megfelelő gondosságot az alkalmazás, az ellenőrzés stb. terén. Ha a jogi személy bizonyítja, hogy szervei a fenti kötelezettségüket nem szegték meg, akkor sor kerülhet a jogi személy kimentésére, azaz a "bűnösségének" kizárására.[17]
III. A jogi személlyel szemben kiszabható
büntetések
A büntetések meghatározott fajtái fizikai
valóságot feltételeznek, csak élő személyeken hajthatók végre. Ezáltal a jogi
személynél értelmetlenné válik a halálbüntetés és a szabadságvesztés
értelmezése, ami a pénzbüntetés előtérbe kerülését vonja maga után. A probléma
ezzel kapcsolatosan röviden úgy foglalható össze: lehetséges, hogy egy
tekintélyes összegű pénzbüntetés kiszabása árán is "megéri" a gazdasági
társaságnak, hogy tovább folytassa a büntetendő cselekedetet (pl.
környezetszennyezés). (Itt megemlítendő, hogy ehelyütt követendő lehet a japán
szabályozás, ahol a tipikusan jogi személyek által elkövetett bűncselekmények
(pénz)büntetési tételeit jelentősen megemelték.) Ugyanakkor nem elhanyagolandó,
hogy - a jogi személyek felelősségének megállapítása mellett - természetes
személyek is felelősségre vonhatóak legyenek, akikkel szemben viszont már
valószínűleg nagyobb visszatartó hatással bír a szabadságvesztéssel történő
fenyegetés. Másrészről, ahogyan azt a francia törvény indokolása kiemeli: "el
kell kerülni, hogy a társaságok büntetőjogi felelőssége olyan ernyő legyen,
amelyet a természetes személyek felelősségének eltakarására
használjanak".
A hatályos magyar szabályozásban tehát -
tekintettel arra, hogy szabadságvesztést értelmetlen jogi személlyel szemben
kiszabni - kizárólag a pénzbüntetésre korlátozódna a gazdasági társaságokkal
szemben alkalmazandó büntetések köre. A pénzbüntetés azonban meglehetősen
polgári jogi illetve közigazgatási jogi természetű, így elgondolkodtató a
kérdés: "miért hiányzik egyeseknek a büntetőjogi szankciórendszer a jogi
személlyel szemben, amikor más jogágakban a jogi személy "halálbüntetése" is
rendelkezésre áll?"[18]
Valójában Nyugat - Európában speciális szankciók
széles köre szabható ki a jogi személyekkel szemben: a vállalat felszámolása,
kapuinak bezáratása, a bűncselekmény sajtóban történő közzététele és ezáltal a
társaság "jó hírnevének" ("good will" - jének) rontása, ingyenes
közszolgáltatásokra kötelezés, illetve Hollandiában pl. a bűncselekményből
származó pénz visszaszolgáltatása. (A büntetőjogon kívül tipikusan alkalmazzák
ezt a munkajogban is, ahol a napi nyolc órát maghaladó tiltott túlmunka
ellenértékét be kell szolgáltatni).
Hogy mi a hatékony büntetés a jogi személy
törvénysértő magatartásával szemben, nehéz megválaszolni, különös tekintettel
arra, hogy a gazdasági társaságnak nincs szégyenérzete, így a büntetés nevelő
hatása is csorbát szenved.
IV. A kétszeres értékelés
tilalma
Ha - az előző pontban ismertetett módon - a jogi
személy felelőssége mellett a természetes személy felelősségét is meg akarjuk
állapítani, a kétszeres értékelés tilalmába ütközünk. Kétségtelen azonban, hogy
lényegesen nagyobb visszatartó erővel bír, ha - a jogi személy felelősségének
megállapításán túl - azt is megbüntetjük, aki a tényleges törvényszegő
volt.
V. Nulla poena sine crimen
A jogi személyek büntetőjogi felelősségének
megállapítása során esetenként olyan személyek is büntetést szenvednek, akik
ténylegesen nem vettek részt a cselekmény elkövetésében (pl.
részvénytulajdonosok). A jogi személyekkel szemben alkalmazható újabb,
alternatív szankciók bevezetésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem,
hogy szigorú és súlyos következményekkel járó szankciók esetén (pl. a jogi
személy tevékenységének felfüggesztése, vagy megszüntetése, közhasznú munka
végeztetése) a jogi személy vétlen alkalmazottjai is "vezekelnek" (munkaviszony
szüneteltetése, pótmunkavégzés stb).
Miért kellene e személyeknek felelősséget
vállalniuk a vezetésben bekövetkezett hibákért, ha nem tudják közvetlenül
kontrollálni a management - et?
A - nem éppen kielégítő - magyarázat úgy
foglalható össze, mivel ők választják vezetőiket, akik képviselik őket,
felelősek az ezen személyek által elkövetett hibákért is.
JAVASLAT A "DE LEGE FERENDA" MAGYAR
SZABÁLYOZÁSHOZ
Amennyiben a magyar joggyakorlatban bevezetésre
kerülne a jogi személy büntetőjogi felelőssége, ahhoz elengedhetetlen feltétel a
hatályos szankciórendszer jelentős mértékű kibővítése. A szankcionálás azonban
mindig felelősséget feltételez, mértéke a felelősség fokához igazodik. Mivel a
büntetések kiszabásához szükség van a bűnösség megállapítására (és láthattuk,
hogy a klasszikus alapelvek: ultra vires, mens rea miatt ez meglehetősen
nehézkes), így célszerűbb lenne speciálisan a jogi személyekkel szemben
alkalmazható intézkedések bevezetése, amelyek alkalmazásának alapja nem a
bűnösség, hanem a társadalomra veszélyesség.
Fentieken túlmenően büntetés kiszabására olyan
feltételek mellett kerülhet sor, hogy vagy - a jogi személy alkalmazottai,
munkavállalói és munkáltatói által átfogott - kollektív felelősséget teremtünk,
vagy pedig kizárólag a jogi személy vezetőit, direktorait
büntetjük.
Ez utóbbi megoldás speciális fajtájával
találkozhattunk az osztrák Btk - ban "gazdagodás lefölözése" néven bevezetett
mellékbüntetéssel. Ennek értelmében a jogi személy vezető alkalmazottja által
elkövetett büntetendő cselekmény esetén, ha a bűncselekményből nyert haszon az
egy millió schillinget meghaladta, a gazdagodó cég a büntetendő cselekményből
származó nyereség visszafizetésére volt kötelezhető. Az osztrákok az 1996 - os
Btk. módosításukban újra szabályozták a jogintézményt akként, hogy megszűnt az
intézmény mellékbüntetés jellege. A módosítás értelmében a "gazdagodás
lefölözése" a büntetéssel fenyegetett cselekmény elkövetéséhez kapcsolódik és
nem feltétele a - mellébüntetéshez elengedhetetlen - bűnösség.
Napjainkban sajátos megoldásként jelentkeznek a
szankciók egy harmadik fajtái az ún. mellékkövetkezmények. Az új spanyol Codigo
Penal 129. Cikke ugyan továbbra is
a jogi személyek büntetőjogi felelőssége ellen van (annak megengedhetősége
mellett csak a szabálysértési jogban törtek lándzsát a spanyolok, mivel ott nem
sérti a bűnösségi elvet), azonban a bíróságnak lehetőséget ad arra, hogy azokban
az esetekben, amelyekben a különös rész kifejezetten előírja, a jogi
személyekkel szemben mellékkövetkezményeket rendeljen el. Ezen
mellékkövetkezmények arra irányulnak, hogy a büntetendő magatartás folytatását
megakadályozzák. Ilyen mellékkövetkezmények a spanyol Btk - ban: a vállalkozás
tevékenységének átmeneti vagy végleges betiltása, a társaság feloszlatása,
meghatározott tevékenységek folytatásának maximum öt évre történő
felfüggesztése, a bűncselekménnyel összefüggő tevékenységektől történő eltiltás,
vagy a vezetésbe történő beavatkozás. Ezen mellékkövetkezmények alkalmazásával a
dualista jogkövetkezmény rendszerről trichotóm rendszerre térnénk
át.
Fenti megoldással szemben elképzelhető egy olyan
gyakorlat is, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelőssége - a hatályos Btk -
től elkülönítve - egy speciális törvényben nyer szabályozást. (Ezt a mintát
láthatjuk pld. a német büntető jogszabályoknál, ahol az alapkódex -
Kernstrafrecht - mellett számos kisebb törvény - Nebenstrafrecht - létezik
önálló szabályozási területtel. Pld. külön törvény vonatkozik a fiatalkorúakra,
katonákra, a gazdasági -, kábítószer - , közlekedési bűncselekményekre stb.)
Hatályos büntetőjogunktól 1996 óta nem idegen az a gyakorlat, hogy büntetőjogi
rendelkezéseket nem csak a Btk - ban szabályozunk (gondoljunk csak a nemzetközi
bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. tv. bevezetésére), ám kétségtelen,
hogy tényállásokat és jogkövetkezményeket napjainkig kizárólag a - többször
módosított - 1978. évi IV. törvény tartalmaz.
Ugyanakkor - a megfelelő anyagi jogi szabályozás
megteremtése után - ki kell dolgoznunk a jogi személyek büntetőjogi
felelősségének eljárásjogi garanciáit is.
[1] Az Európa Tanács Igazságügyminiszteri Bizottságának ajánlása - Council of Europe Publications and Documents 1990. (Országgyűlési Könyvtár Európa Tanács gyűjteménye)
[2] A Direction Générale du Controle Financier Kiadványa. 1997. Párizs
[3] Official Journal of the European Communities. No. C221/11.
[4] Mireille Delmas - Marty: Droit pénal des affaires (Presse Universitaires de France) 1973. Paris. 121. old.
[5] Nagy Gábor: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége a francia jogrendszerben. Bírák Lapja. 1995. 91. old.
[6] Nagy Gábor: i. m.
[7] Code Pénal et Nouveau Code Pénal (Dalloz) 1996 - 1997. Paris.
[8] Stewart Field, Nico Jörg: Corporate Liability and Manslaughter: should we be going Dutch? Criminal Law Review. January, 1991.
[9] Hoge Raad, 13. Mar. 1933. (Nederlandse Jurisprudentie - továbbiakban N.J.) 1385. , R. A. Torringa: De rechtspersoon als dader: strafbaar leidinggeven van rechtspersonen. 1994. 19. old.
[10] T.J.Noyon, G.E. LangemeAer: Het wetboek van strafrecht (Gonda Quint) 1972. Arnham. 382a - 389. old.
[11] Guy Stressens: Corporate criminal liability: a corporative perspective. International and Corporative Law Quarterly. January, 1994.
[12] Hoge Raad, 23. February 1954. N.J. 1954. 378. old.
[13] Hoge Raad, 1. july 1981. N. J. 1982. 80. old.
[14] Code Pénal et Nouveau Code Pénal (Dalloz) 1996 - 1997. Paris.
[15] Simon P. Robert - Tissot: A fresh insight into the corporate criminal mind: Meridian Global Funds Management Asia Ltd. v. Securuties Commission. The Company Lawyer. 1996/4.
[16] Card, Cross, Jones: Criminal law. (Butterworth) 1992. London. 166 - 167. old.
[17] Karsai Krisztina: Büntetőjog - tudomány határok nélkül (Das erste deutsh - japanisch - polnische Strafrechtskolloquium) Jogtudományi Közlöny. 1999/4. 186. old.
[18] Fülöp Sándor: A jogi személyek büntető jogalanyisága. Magyar jog. 1993/6. 343 - 351. old