Mészáros Ádám

A jogos védelem szabályozásának lehetséges irányai

 

 

 

 

 

 

A jogos védelem törvényi szabályai az elmúlt majd negyven éven keresztül szinte változatlanok voltak. Áttörő változást a 2009. évi LXXX. törvény hozott. Az abban szereplő módosítások között van olyan, amely üdvözlendő, így például a szembeszállási jog kivételt nem tűrő lefektetése (pontosabban a kitérési kötelezettség immár általános (törvényi) eltörlése), van azonban olyan is, amelyről ugyanez nem mondható el. Ilyen például a felismerési képességet korlátozó túllépés szabályainak a megszüntetése.

 

A jelenleg hatályos szabályozásnak az említett módosítással nem érintett részeiről sem állítható azonban, hogy azok ne lennének hiányosságoktól vagy problémáktól mentesek. A megelőző jogos védelem mint új jogintézmény szabályozása pedig kiváltképp részletes elemzést és értékelést igényel.

 

A dolgozat első részében a jogos védelem általános szabályait tekintem át, és mutatom be azokat a problematikus területeket, amelyek egy általánosabb büntetőjogi jogalkotás esetén figyelembe vehetők lehetnek. A második rész a megelőző jogos védelem terrénuma: itt kerül sor az új szabályok indokainak, főbb elemeinek az ismertetésére és azok értékelésére. A harmadik részben tizenöt európai ország jogos védelmi szabályozását mutatom be, az utolsó részben pedig az elemzés eredményeinek figyelembe vételével javaslatot teszek a jogos védelem de lege ferenda szabályozására.

 

(Arra való tekintettel, hogy a tanulmány elkészültének és megjelenésének ideje egybeesik az új Alkotmány megalkotásának időszakával, amely kapcsán a jogos védelem és az önvédelem joga erőteljesen előtérbe került, zárójelben tartom szükségesnek azt megjegyezni, hogy mind az elemzés, mind a megoldási javaslatok megfogalmazása szigorúan szakmai elvek, szempontok figyelembe vételével, a dogmatikai elemzés objektív módszerével történt.)

 

 

 

 

I.

A JOGOS VÉDELEM ALAPVETŐ SZABÁLYAI

 

A hatályos Büntető törvénykönyv a jogos védelmet az alábbiak szerint szabályozza.

A jogos védelem

29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.

(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

 

Figyelembe véve a törvényi szabályokat, a büntetőjogi dogmatikát és a bírói gyakorlatot, a jogos védelem főbb szabályai a következők.

 

1. A jogtalan támadás

 

A jogos védelem esetén a támadás értelmezése az első feladat. A támadás a törvény szerint intézett vagy közvetlenül fenyegető és jogtalan is egyben.

A támadás akkor intézett, amikor éppen bekövetkezik, folyamatban van. A közvetlenül fenyegetettség az azonnali bekövetkezés reális lehetőségét hordozza magán. Ami megemlítendő, az a támadás puszta előkészítése. Ez önmagában még nem alapoz meg jogos védelmi helyzetet.[1]

A jogtalanság értelmezése ennél bonyolultabb. Alapvetésül azt kell lefektetni, hogy a „jogtalan támadás” voltaképp jogellenes támadást jelent.[2] Ennek döntő jelentősége van abból a szempontból, hogy milyen cselekmény (támadás) alapoz meg büntetőjogilag értékelhető jogos védelmi helyzetet. Az kétségtelen, hogy a bűncselekménynek minősülő cselekményben megnyilvánuló támadás megalapozza a jogos védelmet. A jogtalan támadás azonban nem követeli meg a fogalmilag bűncselekménynek minősülő cselekményt, elegendő a büntetendő cselekmény megvalósulása. A támadással szemben támasztott követelmény az, hogy jogellenes, mégpedig büntetőjog-ellenes legyen.[3]

 

Nem elszigetelt azonban az a nézet, amely szerint azok a szabálysértések, amelyeknek a tényállását a Btk. határozza meg, és a cselekmény minősülése adott esetben bizonyos értékhatárhoz kötött, megalapozzák a büntetőjogi értelemben vett jogos védelem fennállását[4], míg a többi szabálysértés esetén a szabálysértési törvény szerinti jogos védelem jöhet szóba.[5] Sőt, olyan vélemény is van, amely a büntetőjogi jogos védelem szempontjából jogtalan támadásnak tekinti azt, ha a tulajdonos a jogszerű birtokostól megpróbálja titokban visszavenni a saját dolgát.[6]

 

Ez a nézet azonban – legalábbis dogmatikai szempontból – nem feltétlenül aggálymentes. A büntetőjog hatálya alá a büntetőjog-ellenes cselekmények és azok megítélése tartozik. A büntetőjog-ellenesség a formális jogellenesség szintjén akkor valósul meg, ha a tényállásszerű cselekmény büntetőjogi normába ütközik, és büntetőjogi szankcióval fenyegetett.[7]Ebből következően nem minden jogtalan magatartás alapoz meg büntetőjog-ellenességet, hanem csupán annak a jogágnak a szempontjából, amelyet a támadás sért. A jogtalan magatartásokkal szembeni fellépést a polgári jog éppúgy lehetővé teszi, mint a szabálysértési jog [1999. évi LXIX. törvény 8. § (1) bek.].

 

Már ehhez a problémakörhöz kapcsolódóan is meg kell említeni a szükségesség és az arányosság kérdését. Abból kiindulva, hogy a szabálysértések között ritka az olyan, amellyel egy szabálysértésben megnyilvánuló támadást el lehet hárítani, el lehet jutni oda, hogy a bűncselekményi szintet elérő védekezés szükséges lehet. Elvi aggályt vet fel azonban, hogy egy pusztán szabálysértési cselekmény elhárítása egy egyébként bűncselekménynek minősülő cselekménnyel nem sérti-e az arányosság követelményét?

 

Annyi mindenképpen és aggály nélkül leszögezhető, hogy a támadás jogtalansága a cselekmény objektív jellegére utaló sajátosság.[8] Ebből következően a gyermekkorú vagy elmebeteg személy támadása is megalapozza a jogos védelmi helyzetet.

 

A támadás értelmezése sem mentes a problémáktól. Az elterjedt nézet szerint a támadás kizárólag aktív (emberi) magatartás lehet.[9] Ide tartozik az is, hogy ha a támadó állattal valósítja meg a támadást. Ez ugyanis a jogos védelem szempontjából emberi cselekmény lesz.[10]

Szintén nem egyedi az az álláspont sem, hogy a mulasztás végszükséghelyzetet hozhat létre.[11] Véleményem szerint nincs dogmatikai indoka annak, hogy elvessük a mulasztásos jogtalan támadás lehetőségét. Azonban itt több dologra kell figyelemmel lenni. Az első, hogy nem lehet eltekinteni attól, hogy a mulasztás önmaga intézett vagy közvetlenül fenyegető jogtalan támadást valósítson meg. Szintén fontos utalni a mulasztás büntetőjogi értelmezésére, ami nem azonos pusztán a passzív magatartással, a nemtevéssel. A mulasztás fogalmához hozzátartozik a cselekvési lehetőség és képesség, illetve a cselekvési kötelesség elleni nem-tevés. Dogmatikai értelemben csak az ezeknek megfelelő magatartás alapozhat meg mulasztásos támadást a jogos védelem körében. A jogellenes állapotot létrehozó, megelőző aktív magatartást követő puszta passzivitás így nem tartozik a mulasztásos támadás alá. Ez a helyzet az ún. állapot bűncselekmények esetén, ahol a jogos védelem kérdése a befejezettség-bevégzettség stádiumának értelmezésével oldható meg.[12] Ilyen például a személyi szabadság megsértése [Btk. 175. §] vagy az azt magában foglaló bűncselekmény (emberrablás [Btk. 175/A. §][13]). Ez a bűncselekmény nyitott törvényi tényállás, amely mulasztással is megvalósítható, ám csak akkor, ha az elkövetőt valamilyen speciális jogi kötelezettség terheli az eredmény elhárítása érdekében.[14] Ha viszont a személyi szabadságtól megfosztott állapotot büntetőjogilag értékelhető aktív magatartás hozta létre, ez kizárttá teszi a mulasztásos változat megvalósulását. A megfosztott állapot fenntartása kétségtelenül passzív magatartás, de (intézett) támadásként nem értékelhető. Ezért az ilyen esetekben az állapot bűncselekmény kategóriájának jellemzője nyújthat megoldást.

 

2. A jogos védekezés

 

A jogtalan támadással szemben a jogos védekezés áll. A védekező magatartás olyan cselekmény, amely egy bűncselekmény törvényi tényállása alá illeszkedik, azonban azért nem minősül bűncselekménynek, mert egy intézett vagy közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ez pedig kizárja a cselekmény tényállásszerűségen felüli jogellenességét. A védekezés jellemzően tevékenység, azonban adott esetben passzív magatartásban is megnyilvánulhat, így ha a megtámadott nem hívja vissza a segítségére siető és a támadó ellen forduló kutyáját.[15]

 

Ami problémás lehet a védekezési cselekménnyel kapcsolatban, az az ún. védekezési szándék kérdése. Egyet lehet érteni azzal az állásponttal, amely a védekezési szándéknak kettős szerepet tulajdonít: eszerint egyrészt az objektíve arányos elhárító cselekmény túllépéssé válik, ha a kísérleti szándék szerinti elmaradt eredmény már aránytalan sérelmet jelentene; másrészt a védekezés arányossága szempontjából figyelmen kívül marad az olyan sérelem, amelyet az elhárító cselekmény kifejtőjének szándéka nem fog át.[16] Valóban szükséges annak kimondása, hogy jogos védelmi helyzetben a védekező a szándékán túlterjedő eredmény okozásáért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel.

 

A védelmi szándékkal kapcsolatban egyetlen megjegyzést kell csupán tenni, pontosabban ezt a kérdést kell föltenni, hogy mi a helyzet akkor, ha az hiányzik? Kizárja-e ez szükségképpen a jogos védelmet, avagy sem. A probléma ott jelentkezik, ha a megtámadott nem tud arról, hogy vagy őt, vagy mást éppen jogtalan támadás ér, azt azonban elhárítja. Tehát nem vélt jogos védelmi helyzet van, mert a „védekező” nem azt hiszi, hogy jogtalan támadás érte (közben pedig nem), hanem nem tudja, hogy az áll fenn, és mégis elhárítja. Tokaji Géza példája szerint a járdán szabálytalanul kerékpározó az utcasarkon felbukkanó támadót elütve akadályoz meg egy élet elleni támadást.[17] Belovics Ervin helyesen utal arra, hogy az ilyen, és hasonló esetekben, figyelemmel a bűncselekmény és a jogos védelem törvényi fogalmára, „rendeltetésére”, valójában nincs ok arra, hogy elvessük a jogos védelem megállapítását a „védekező” javára.[18] Ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg Ujvári Ákos, aki szerint a védelmi szándék hiánya vagy korlátozottsága esetén az objektíve arányos sérelmet okozó védekezés nem tekinthető jogszerűnek.[19]

 

Végül azt kell kiemelni, hogy a jogos védekezésre nem csak a saját személyt ért jogtalan támadás esetén van lehetőség, hanem arra a mással szembeni[20], vagy a közérdek elleni  jogtalan támadás is alapot adhat.

 

3. A szükségesség

 

A jogos védelem keretében ki kell térni a szükségesség és az arányosság kérdésére. Ennek során azt az álláspontot tartom elfogadhatónak, amely a két kategória között különbséget tesz.[21]

 

A szükségesség Tokaji Géza szerint a szembeszálláson belüli kettős korlát, amely magában foglalja a legenyhébb elhárítási mód követelményét (amennyiben nyilvánvaló, hogy többféle, egyaránt teljes biztonságot nyújtó elhárítási mód is rendelkezésre áll), és bizonyos mérvű arányosságot.[22] Tokaji szerint nem szükséges az, ami nem felel meg a bizonyos mérvű arányosságnak.[23] Ez jelenik meg több, a Legfelsőbb Bíróság által közzétett eseti döntésben, így például a BH 1996. 508. szerint a szükségesség fogalmilag magában foglalja azt, hogy az elhárító tevékenység nem idézhet elő aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna.[24]

 

Ezzel szemben a védekezés Békés Imre szerint akkor szükséges, ha a támadás jellege és intenzitása ezt indokolja.[25] A szükségesség fennállása esetén kell azt vizsgálni, hogy a védekezés mértéke arányban állt-e a támadó cselekménnyel.[26] Ez a felfogás szintén megjelenik a Legfelsőbb Bíróság döntéseiben, így a BH 1996. 405. sz. alatt közzétett eseti döntésben is, ahol a Legfelsőbb Bíróság előbb arra mutatott rá, hogy a jogtalan támadás elhárításához a kés igénybevétele szükséges volt, majd ezt követően foglalkozott az arányosság kérdésével.[27]

 

Mint említettem, én ez utóbbi álláspontot tartom elfogadhatóbbnak, annak ellenére, hogy a törvény az arányosság követelményét jelenleg nem tartalmazza. Ennek helyességére a következőkben még visszatérek.

 

A szükségesség szerepe végül abban is megjelenik, hogy a szükséges mértéket meghaladó védekező cselekmény már nem tekinthető jogtalannak.[28] Másrészről az elhárító magatartás csak akkor szükséges, ha a támadás másképpen nem elhárítható, csak tényállásszerű cselekménnyel.

 

4. Az arányosság

 

Az arányosság megítélésével kapcsolatban két felfogás áll szemben egymással. A kiindulópontja mindegyiknek az, hogy a törvény nem említi az arányosság követelményét.

 

A joggyakorlat és a jogirodalom által a jogos védelem körében megkövetelt arányossági kritériumot a jogos védelem témakörében írt doktori értekezésében Ujvári Ákos elvetendőnek tartja[29], mivel az a törvény szövegén túlterjeszkedő, az alkotmányos büntetőjogban megengedhetetlen contra legem, in peius jogértelmezés eredménye.[30]Az arányosság fogalmát alkotmányos, jogértelmezési és elvi szempontból is kritika tárgyává teszi.[31] Az arányosság megkövetelése mint felelősséget tágító bírói jog, véleménye szerint a büntethetőséget konstituáló bírói jog alkotmányos tilalmába ütközik. Ennek alátámasztására hivatkozik egyrészt az Alkotmány nullum crimen elveket lefektető rendelkezésére: senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény [57. § (4) bek.]; illetve a jogalkotási törvény azon passzusára, mely szerint az Országgyűlés törvényben állapítja meg az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, ezek feltételeit és korlátait, illetve törvényben kell szabályozni a bűncselekményeket. [1987. évi XI. törvény 2.§, 3. §] Mindezekből a pozitív jog kizárólagosságára következtet, és elveti minden olyan tételes jogon kívüli „tantétel” alkalmazhatóságát, amelyre nem utal pozitív jog, ezáltal nem része a jogrendnek.[32] Ujvári további érvei között szerepel, hogy az arányos védekezés megkövetelése csak azon az alapon lenne lehetséges, ha az egymással szembenálló jogi tárgyak minden esetben homogének, és így egymással összemérhetőek lennének, azonban a tisztán vagyon elleni támadások is elháríthatóak testi épség elleni védekezéssel.[33] Ez Ujvári szerint a testi épség forintra átválthatóságát eredményezi, illetve nincs tekintettel a megtámadott vagyoni helyzetére, nevezetesen előfordulhat olyan eset, amikor az elkövetési tárgy viszonylag csekély értékű, és így az arra irányuló cselekmény csekély absztrakt társadalomra veszélyességgel bír, azonban a vagyon elleni bűncselekmény a megtámadottnál egzisztenciális problémákat vet fel.[34]

Az ebben a kérdéskörben kialakult jogirodalmi vita kapcsán számomra Belovics Ervin a büntetendőséget kizáró okok, így a jogos védelem témájában is írt doktori értekezésében tett megállapításai tűnnek meggyőzőbbnek. Belovics szerint az absztrakt társadalomra veszélyességet kifejező törvényi büntetési tétel az a közös nevező, amely alapján minden bűncselekmény „megmérhető”, így a javak elleni támadás is elhárítható a testi sértés alap, vagy bármely minősített esetét megvalósító védekezéssel. A jogtalan támadó életének szándékos kioltása  itt azonban nem jöhet szóba.[35] (Ujvári „viszontválaszában” arra utal, hogy ez a megközelítés nem veszi figyelembe, hogy a törvény nem támaszt ilyen feltételt, azaz nincs törvényi alapja az „egybevetésnek”, illetve az elhárítás szükséges mértékének meghatározása nem szűkíthető le a törvényhozó által büntetéstani, kriminálpolitikai szempontok alapján megállapított büntetési tételek vizsgálatára, végül, hogy a jogos védelem vizsgálatánál az eset összes körülményeit, így a tényállásszerű cselekmények konkrét tárgyi súlyát is figyelembe kell venni.[36]) A testi épség forintra való átválthatóságának kérdése során Belovics a polgári jogi nem vagyoni kártérítés szabályaira utal, és a jogrend egységének elvére figyelemmel nem látja semmilyen dogmatikai akadályát ezen elv büntetőjog területén való alkalmazásának. (Ezt Ujvári azzal próbálja kivédeni, hogy a nem vagyoni kártérítésre utalás a büntetőjogtól mind előfeltételeit, mind jogkövetkezményeit, mind dogmatikai természetét tekintve idegen, a más jogág által szabályozott jogintézmény szabályrendszere nem adhat választ a felvetett kérdésre.[37]) A megtámadott vagyoni helyzetének, egzisztenciájának kérdését pedig azzal válaszolja meg, hogy az nem releváns, mert nem dogmatikai érv, így cáfolni sem szükséges.[38]

 

Ujvári a megoldást egyfajta teleologikus szemlélet érvényesítésében látja, mely szerint a támadás elhárítás mint cél szabja meg a jogos védelem határát, ez jelöli ki a jogszerű védekezés érvényességi területét.[39] Abból kiindulva, hogy a törvény nem nevesíti az arányosság követelményét, a támadás elhárításának szükséges mértékét véleménye szerint két egymásba kapcsolódó kritérium hordozza: a szükségesség és a támadás elhárítására irányuló védelmi szándék. Ujvári szerint a védelmi szándék hiánya vagy korlátozottsága esetén az objektíve arányos sérelmet okozó védekezés nem tekinthető jogszerűnek.[40] Ennek az elgondolásnak a helyességéről korábban már volt szó. Ki kell viszont emelni azt, hogy a hatályos törvény szövege, mint általában a jogos védelem eddigi megfogalmazásai, nem tartalmaznak semmiféle utalást a védelmi szándékra. Ezért az az érvelés, hogy az arányosság kritériuma azért ne lehetne alkalmazható, mert tételes jogon kívüli, igencsak kétségessé válik egy olyan érvelés nyomán, amely egy szintén nem nevesített kategóriában látja az üdvözítő megoldást. Arról nem is beszélve, hogy ez a fajta értelmezés bizonyos esetben büntetőjogi felelősséget alapít, mivel „a védelmi szándék hiánya vagy korlátozottsága esetén az objektíve arányos sérelmet okozó védekezés nem tekinthető jogszerűnek”, azaz az ilyen esetben kifejtett formálisan bűncselekményi tényállást megvalósító cselekmény eszerint valóságosan is megalapozza a büntetőjogi felelősséget.

 

Végül az említendő meg, hogy az felelne meg a határozott normaalkotás jogállami követelményének, és az jelente megnyugtató megoldást, ha az arányosság fogalma valamilyen formában megjelenne a jogos védelem definíciójában.[41] Ekkor ugyanis a szükségességet a támadásból kellene származtatni, az arányosságot pedig kizárólag a védelmi cselekményre lehetne vonatkoztatni, így már normára hivatkozva.[42]Az arányosság törvényszövegbeli hiánya jelenleg problémás, nem utolsó sorban jogállami szempontból. Az arányosság túllépése, ha nem ijedtségből vagy menthető felindulásból származik, nem szolgálhat alapul a büntetőjogi felelősség megállapítására, mert nincs olyan törvényi rendelkezés, amelynek hiánya ezt megalapozná. Azaz, mivel a törvény nem követeli meg az arányosságot a jogos védelem Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti fogalmában, ha a védekezés egyébként szükséges, de az arányosságot túllépi úgy, hogy az nem ijedtségen vagy menthető felinduláson alapul, a jelenlegi szabályozás szerint a túllépőt fel kellene menteni, mivel a törvény csak a szükségességet követeli meg (ami megvalósul), az arányosságot ellenben nem (aminek a túllépése következik be). A Legfelsőbb Bíróság egy döntésében kimondta a jogos védelem fennállását, majd azt is, hogy az nem alkalmazható, mivel olyan mértékben aránytalan volt. Azonban a büntetőjogi felelősségnek egy, a törvényben nem megkövetelt kategória hiányán alapuló megállapítása ellenkezik a nullum crimen sine lege elvével.

 

Az arányosság kodifikálására korábban Berkes György is felhívta a figyelmet[43], majd arra a jogos védelem fogalmában Ligeti Katalin általános részi koncepciójában volt is törekvés. [44] Ennek főbb indokai, hogy a törvény juttassa kifejezésre azt, a bírói gyakorlatban megszilárdult tételt, hogy az elhárítás legfőbb jellemzője az arányosság, ami megkívánja, hogy az elhárító magatartás ne okozzon aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amit a jogtalan támadás okozott volna. Egyebekben az arányosság értelmezését a tervezet a bírói gyakorlatra bízta volna.[45] Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Általános részi tervezete azonban az arányosság kérdésével már nem foglalkozott.[46]

 

Az arányosság értelmezése kapcsán annyit mindenképpen meg lehet állapítani, hogy a jogos védelmi helyzetben okozott sérelemnek arányosnak kell lennie azzal a sérelemmel, amelyet a jogtalan támadás okozott volna, ha nem hárítják el[47], ez az arányosság azonban nem követeli meg a kisebb sérelem okozását, mint a végszükség esetén, hanem megengedi, hogy a védekező magatartás ne okozzon aránytalanul nagyobb sérelmet, mint aminek az elhárítására törekedett.[48]  A védekező a támadó szándékától függetlenül – amelyről nem tudhat – csak a külső megjelenési formákból következtethet, hogy milyen veszély fenyegeti. Ilyen objektív megjelenési formák: a sértett fenyegetései, az egyre élesebb fellépés, a tettlegesség, amely megfelel a korábbi fenyegető kijelentéseknek. Az arányosság nem jelenthet azonosságot, és a megtámadottnak nem kell kivárnia azt, hogy a támadás teljesen kifejlődjék és egyértelműen világossá váljék, hogy mire irányul a támadó szándéka: a testi épség ellen vagy az élet ellen, és ennek megfelelően mérje fel a védelem módját, mert ebben az esetben a védekezés lehetősége is kizárt lenne.[49]

 

Az arányosság megítélése során – a bírói gyakorlatot is figyelembe véve – a következőket lehet megállapítani.

 

1.    Az arányosság kérdése az általános felfogás szerint fel sem merülhet, ha élet elleni

támadásról van szó.[50] Megemlítendő azonban, hogy azt az esetet, amikor az élet elleni támadást a megtámadott az élet kioltásával járó védekezéssel hárítja el, alapvetően más paradigma mentén kell megítélni, mint ahogy azt sokan, így az Alkotmánybíróság korábbi tagjai tették. Ebben az esetben voltaképp szó nincs ölési jogról, vagy annak átengedéséről, szó nincs a „halálbüntetés átengedéséről”[51](ennek felvetése már csak azért is abszurd, mert a jogos védelem körében kifejtett cselekmény nem lehet megtorlás!), és valójában szó nincs jogon kívüli állapotról sem.[52] Védekezési jogról van szó: az állam a védekezés jogát adja át a polgárnak abban az esetben, ha maga a védekezésről nem képes gondoskodni. Mivel pedig senki sem köteles az életét veszni hagyni, ha van módja menteni azt, ez a védekezési jog adott esetben elmehet odáig, ami a támadó életének kioltásához vezet.

 

2. A testi épség elleni támadással arányos védekezés tekintetében a bírói gyakorlat korábban ingadozott. A testi épség elleni támadás elhárítását életveszélyt okozó testi sértéssel néha túllépésnek[53], néha arányosnak[54] tekintette.  Az utóbbi időszakot tekintve azonban az állapítható meg, hogy a testi épség elleni támadás alapvetően elhárítható a testi sértés bármely alap vagy minősített esetével[55], így akár életveszélyt[56], akár halált okozó testi sértéssel is, mivel a gondatlanság kívül áll a védekezési szándékon.[57] Ebből következően a támadó halálát okozó védekezés is jogszerű lehet. Ebben a körben azonban két korlátot kell megemlíteni. Az egyik az, hogy a testi épség elleni támadás nem hárítható el szándékos emberölést jelentő védekezéssel, az mindenképp túllépésnek minősül.[58] A támadó halálát okozó védekezés arányossága akkor állapítható meg, ha a védekezés testi sértés okozására irányul, és a halálos eredményre a védekezőnek csupán a gondatlansága terjed ki (halált okozó testi sértés).[59] A másik – voltaképp a joggyakorlatban fellelhető korlát – pedig, hogy a könnyű testi sérüléssel fenyegető támadás elhárítása maradandó fogyatékosságot okozó (vagy ennél szándékosan (!) súlyosabb eredményt okozó) testi sértéssel, túllépésnek minősül.[60] Azaz, összefoglalva, a súlyos testi sértéssel fenyegető támadás elhárítható a testi sértés bármilyen szándékos és gondatlan eredményt okozó alakzatával, a könnyű testi sértéssel fenyegető azonban legfeljebb szándékos súlyos testi sértéssel, illetve a súlyosabb eredményt okozó gondatlan testi sértéssel. Azaz szándékos maradandó fogyatékosságot okozó testi sértéssel nem, de halált okozó testi sértéssel igen.

Szintén furcsa eredményre vezethet a következő eset. Ha a testi sértéssel fenyegető jogtalan támadást a védekező úgy hárítja el, hogy a támadót tenyérrel ellöki magától, aki az esés következtében beveri a fejét az útpadkába és ennek következtében életét veszti, a védekező gondatlan emberölés miatt felel, mivel a védekezés és a támadás eltérő törvényi tényállás alá esik. Ha viszont a védekező ököllel üti meg a támadót, aki szintén elesik, beveri a fejét és meghal, nem fog felelősséggel tartozni, mert a gondatlan eredmény kívül esik a védekezési szándékon, az elhárító magatartás pedig a támadással azonos törvényi tényállás keretein belül van (halált okozó testi sértés).

 

3. A vagyoni jogokat érő támadás esetén az elhárítás arányosságára kevés Legfelsőbb bírósági döntés született. Az egyik a vagyon elleni és személy elleni jogtalan támadás esetén a könnyű testi sértés okozásával járó védekezést szükségesnek és arányosnak tartotta.[61] A másik a vagyon elleni támadás elhárítását halált okozó testi sértéssel aránytalannal.[62] Ezek a döntések majd tizenöt évvel ezelőtt születtek. A jelenlegi viszonyok között helyesnek tekinthető Belovics Ervin álláspontja, aki szerint a javak elleni támadás elhárítható olyan módon, hogy a védekező a testi sértés alap- vagy bármely minősített esetét valósítja meg.[63] E körben szerinte az arányosságra nézve egyértelmű eligazítást adhat a támadó által elkövetett bűncselekmény, a védekezés során megvalósuló diszpozíciószerű magatartás jogi minősítése, illetve az ezekhez kapcsolódó – az absztrakt társadalomra veszélyességet kifejezésre juttató – törvényi büntetés. A védelmi cselekménynek csupán egyetlen korlátja van: a javak ellen intézett támadás nem hárítható el a támadó életének szándékos kioltásával.[64] Ezzel a felfogással egyet is lehet érteni. Kiegészítést csupán annyit kell tenni, hogy a vagyon elleni támadás büntetési tételével a testi sértésben megnyilvánuló elhárító magatartás szándékos alakzatának büntetési tétele állhat, a gondatlan eredményt okozó alakzat (így például a halált okozó testi sértés) büntetési tétele e tekintetben nem kerülhet a mérleg serpenyőjébe. A védekezési szándéknál megállapítottakból ugyanis ez következik.

 

4. Az egyéb jogokat sértő támadás esetén három dolgot kell megemlíteni. Az egyik a nemi erkölcs elleni erőszakos támadás. Ennek elhárítása során az uralkodó nézet  – hasonlóan az élet elleni támadáshoz – nem követel meg arányosságot, és megállapítja a jogellenességet kizáró jogos védelmet a támadó életének kioltásával járó védekezés esetén is.[65] A másik a becsületet érő támadás, amely esetén az ítélkezési gyakorlat egységesnek definiálja magát abban, hogy a becsületsértő kijelentés nem alapoz meg jogos védelmet.[66] A tettleges becsületsértéssel szemben ellenben lehet jogos védelem, azonban annak elhárítása emberölés kísérletével még akkor is túllépés, ha az önkéntes eredmény-elhárítás folytán a maradék-bűncselekmény életveszélyt okozó testi sértés.[67] A harmadik pedig, hogy a személyi szabadság megsértése esetén a könnyű testi sértéssel járó védekezés szükséges és arányos.[68]

 

5. A kitérési kötelezettség

 

A 2009. évi LXXX. törvény jogos védelmet újraszabályozó rendelkezéseinek 2009. augusztus 9-i hatályba lépését megelőzően a Legfelsőbb Bíróság 15. sz. irányelve a főszabályként érvényesülő szembeszállási jog mellett kitérési kötelezettséget írt elő a megtámadott részére bizonyos esetekben. Az irányelv szerint büntetőjogilag közömbös elhárítási mód terheli a hozzátartozót a felmenője, testvére vagy házastársa részéről ellene intézett/fenyegető támadás esetén, illetve bárkit a súlyos fokban kóros elmeállapotú, szemmel láthatóan tudatzavarban lévő személyek támadása esetén.[69] Az ítélkezési gyakorlat később az önhibájából eredő ittas támadóval szembeni kitérési kötelezettséget nem követelte meg.[70]

 

A kitérési kötelezettség megkövetelése alkotmányossági aggályokkal volt terhes.

 

Ujvári Ákos arra mutat rá, hogy a kitérési vagy menekülési kötelezettség alkotmányellenes azért, mert egy, a büntetőjogi felelősségre vonást kizáró körülmény (jogos védelem) hatókörét törvényi felhatalmazás nélkül a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve leszűkíti, ezáltal büntetőjogi felelősséget alapít olyan helyzetekre is, amelyeket a jogalkotó a felelősséget kizáró normaszöveg megalkotásakor kivett a kriminalizáció alól.[71] Belovics Ervin – annak törvénysértő voltára tekintettel – szintén felhívja a figyelmet az említett irányelven alapuló ítélkezési gyakorlat helytelenségére, mivel a jogos védelem törvényi szabálya semmilyen formában nem említi a kitérési kötelezettséget.[72]A már említett érveket azzal egészíti ki, hogy az irányelv a támadó személyére tekintettel konstituál büntetőjogi felelősséget, azaz jogszabályi háttér nélkül tesz különbséget megtámadott és megtámadott között, melynek következtében az ugyanolyan jellegű jogellenes magatartás az egyik esetben megalapozza a jogszerű védekezést, a másik esetben ellenben nem.[73]  Végkövetkeztetése szintén az, hogy az irányelven alapuló jogalkalmazói gyakorlat összeegyeztethetetlen a jogbiztonság alkotmányos elvével.[74]

 

A problémakört az említett törvény végül megoldotta azzal, hogy előírta: a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Ennek indoka azonban egészen más volt, mint az előbb említett alkotmányossági aggály. A törvény indokolása ugyanis kizárólag a megváltozott társadalmi viszonyokra, a családon belüli erőszak megváltozott megítélésére utal.[75]

 

6. A túllépés

 

A túllépésnek a jogos védelem kapcsán két változatát kell megkülönböztetni: az időbeli és a szükséges mértékben való túllépést.

 

Az időbeliség kapcsán azt kell kiemelni, hogy a jogos védelmi helyzet addig tart, amíg a jogtalan támadás, vagy a támadás folyatatásának, felújításának közvetlen veszélye.[76] Ez magában foglalja azt is, hogy megszűnik a védekezés jogossága, ha a támadó kétséget kizáróan felismerhetően felhagy a további támadás szándékával. Amennyiben viszont a jogtalan támadás megismétlődése fenyeget, a jogos védelmi helyzet fennáll. Ehelyütt két dolog igényel kiemelést. Az egyik az ún. tartós vagy állapot bűncselekmények esete, illetve ahol elválhat egymástól a befejezettség és a bevégzettség stádiuma. Ezekben az esetekben a jogtalan támadás addig tart, amíg a jogi tárgy sértése fennáll, így jogos védelem ennek megszűnéséig kifejthető. Problémát a lopás jelent, amit többen olyan bűncselekménynek tartanak, ahol a jogos védelem a büntetőjogi értelemben vett befejezetté válás után is tovább tarthat.[77]Ebből azonban az következne, hogy mindaddig, amíg a tulajdonjog sértése fennáll, a jogos védelem kifejthető. A másik pedig az, hogy amennyiben a jogos védelem időbeli túllépése utáni, immár támadásba áthajló magatartás indoka a korábbi jogtalan támadás miatti erősen felindult állapot, amely a belső egyensúly megbomlását és a tudat elhomályosulását idézi elő, az ennek során kifejtett ölési cselekmény az erős felindulásban elkövetett emberölés [Btk. 167. §] szerint minősülhet.[78] Megjegyezendő, hogy a testi sértés esetén nincs olyan privilegizált tényállás, ami hasonló „kedvezményt” jelentene az időbeli túllépő részére.

 

A szükséges mérték túllépése kapcsán két esetet kell megkülönböztetni. Ha a védekező az elhárítás szükséges mértékét felismeri, azonban azt szándékosan haladja meg a védekezés során, ezért a túllépésért büntetőjogi felelősséggel kell tartoznia. Az más kérdés, hogy a már korábban az arányosság vizsgálatánál említettek szerint a felelősség megállapítását az arányosság túllépése miatt jelenleg pozitív jogi rendelkezés nem alapozza meg.

Kivételt az önkéntes visszalépés jelenthet. Ilyenkor az esetleges maradék-bűncselekményért tehető felelőssé a túllépő, azonban a jogos védelmi arányosságot az eredetileg szándékolt bűncselekmény kísérlete szerint kell megítélni.

Ha viszont a védekező az elhárítás szükséges mértékét ijedtsége vagy a támadás miatti menthető felindulása miatt lépi túl, nem fog felelősséggel tartozni. Az arányosságbeli túllépés szabályai azonban sajátosan alakulnak a 2009. évi LXXX. törvény hatályba lépése után. Korábban a törvény egyértelművé tette, hogy amennyiben az ijedtség vagy menthető felindulás kizárta a védekező felismerési képességét az elhárítás szükséges mértékével kapcsolatban, a bűnössége hiányában (a felismerési képesség a beszámítási képesség elemeként a bűnösség fogalmi eleme) nem volt büntethető, míg a felismerési képesség korlátozottsága esetén (amikor a bűncselekmény egyébként fogalmilag megvalósul), a büntetés korlátlanul enyhíthető volt. A jelenleg hatályos törvény csupán annyit rögzít, hogy nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi. A törvény miniszteri indokolása szerint az ijedtség/menthető felindulás továbbra is büntethetőséget kizáró ok, amely a beszámítási képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül minden esetben kizárja a büntethetőséget.[79] Ez a megoldás azért teremt sajátos helyzetet, mert eddig csak a bűncselekmény fogalmát kizáró objektív vagy szubjektív okok jellemzője volt a büntetendőség/büntethetőség kizártsága (a bűnösséghez szükséges megfelelő életkort kizáró gyermekkor, a felismerési képességet kizáró kóros elmeállapot, az akarati képességet kizáró kényszer vagy fenyegetés, a szándékosságot kizáró tévedés, a jogellenességet és a felismerési képességet kizáró jogos védelem, végszükség). A bűncselekmény fogalmát érintetlenül hagyó, a büntetőjogi felelősséget korlátozó szubjektív okok (a felismerési képességet korlátozó kóros elmeállapot, az akarati képességet korlátozó kényszer vagy fenyegetés, a felismerési képességet korlátozó jogos védelem, végszükség) következménye ellenben a büntetés korlátlan enyhítése.

 

További problémák is adódnak a törvényi változásból. Ennek szemléltetésére álljon itt

néhány eset.

 

1. A sértett és a vádlott közti szóváltás közben a sértett elővett a zsebéből egy gázspray-t és azzal a vádlott feje irányába fújt, a permet azonban teljes egészében nem érte el a vádlott arcát, aki azonban emiatt olyannyira feldühödött, hogy kihúzott a földből egy 125 cm hosszúságú fakarót, és azzal legalább két alkalommal, nagy erővel a sértett feje irányába ütött. A kórházban elvégzett koponyaműtét ellenére a sértett meghalt. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ügyben eljárt bíróságok helyesen vontak következtetést a vádlott ölési szándékára. Kiemelte azonban, hogy a vádlott javára értékelhető a jogos védelem túllépése, és az akkori 29. § (3) bekezdés értelmében a vádlott büntetését 8 évi börtönről 6 évi börtönre enyhítette. Indokolása szerint a vádlott az arányosság követelményét messze túllépte, amikor testi épség elleni kisebb támadást a sértett életének kioltását eredményező módon hárította el. Az elhárítás szükséges mértékének felismerésében azonban korlátozta őt az a menthető felindulása, amit benne a sértettnek a teljesen váratlan és jogtalan támadása keltett. Mindezen túl az, hogy a permet az arcát elérte, a sértett eljárása a vádlottban a megalázottság érzését is alappal kiválthatta.[80]

 

2. A sértett a vádlott lakásában jogtalan, bűncselekményt is megvalósító magatartást tanúsított a vádlottal szemben, magatartása a vádlott testi épsége ellen irányult. Közvetlenül a vádlott cselekménye előtt újabb, annak testi épségét fenyegető jogtalan támadást indított a vádlott ellen. E jogtalan támadás elhárítása érdekében a vádlott jogszerűen cselekedett, magatartása a jogtalan támadás elhárítása érdekében szükséges volt, tehát jogos védelmi helyzetben cselekedett. Azonban a testi épségét közvetlenül fenyegető jogtalan támadást élet elleni cselekménnyel hárította el, így az elhárítás szükséges mértékét túllépte. A sértett magatartása folytán a vádlottban olyan, menthető okból származó felindulás alakult ki, amely őt jelentős mértékben korlátozta az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében, abban, hogy a megfontolás szokásos formáinak megfelelően cselekedjék, tehát javára alkalmazhatónak találta a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezést.[81]

 

3. A vádlott számára idegen sértett a vádlott lakásában támadt rá a vádlottra, megragadta, a fotelba lökte, agyonveréssel fenyegetve a fejét és a tarkóját ütötte. A sértett magatartása a vádlott testi épsége ellen intézett jogtalan támadás volt, a vádlott ennek elhárítása végett, jogos védelmi helyzetben cselekedett. A vádlott azonban a testi épségét fenyegető veszélyt a sértett egyenes szándékkal végrehajtott megölésével, az elhárítás szükséges mértékét túllépve hárította el. A tényállás szerint a vádlott nagyfokú ijedtség állapotába került, illetve az ölés túlméretezett végrehajtási módjából a felindult állapotra lehet következtetni. Az ijedtség és a felindulás azonban nem volt olyan mértékű, hogy képtelenné tette volna a vádlottat annak felismerésére, hogy a sértett által kézzel végrehajtott bántalmazás elhárításához nincs szükség a támadó megölésére, mindez csupán korlátozta a vádlottat a védekezés szükséges mértékének a felismerésében, ez pedig lehetővé tette a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tévő 29. § (3) bek. alkalmazását. Ennek figyelembe vételével a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8 évi börtönbüntetést kiszabó ítéletét 6 évi börtönre enyhítette.[82]

 

Hasonlóan eseteket tett közzé a Legfelsőbb Bíróság BH 2002. 419.; BH 2002. 125. sz. alatt. De volt olyan eset is, amikor a támadás könnyű testi sértéssel fenyegetett, ezt a védekező maradandó fogyatékosságot okozó testi sértéssel (hereletépés) hárította el. A korlátozott felismerési képességre tekintettel a bíróság viszonylag enyhe büntetést szabott ki.[83]

 

A mostani szabályozás szerint ezekben az esetekben a vádlottakat föl kell menteni, mert nincs lehetőség a megkülönböztetésre. Ez azonban objektíve nézve túl enyhe értékelése az ilyen jellegű túllépéses cselekményeknek. A másik megoldás az lehet, hogy ha bíróság úgy gondolja, hogy azért mégsem kellene felmenteni a vádlottat, akkor nem tehet mást, mint nem állapítja meg, vagy nem veszi figyelembe  az egyébként fennálló méltányolható felindulást, és a túllépés miatt szigorú büntetést szab ki. Ez viszont azon túl, hogy nem fér össze a törvény szövegével, túl szigorú megítélése az ilyen jellegű bűncselekményeknek. A törvény módosításakor többször hangoztatott azon érv, hogy a korábbi (3) bekezdés szerinti eset azért fölösleges, mert ilyenkor a bíróság ahelyett, hogy felmentené, csak „kicsit megbünteti” a túllépőt, ezek fényében nem állja meg a helyét, mert adott esetben 6 évi börtönbüntetés kiszabásáról van szó.

 

II.

A MEGELŐZŐ JOGOS VÉDELEM

 

 

A hatályos büntető törvény szerint:

 

29/A. § Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

 

1. A Btk. módosítás

 

A megelőző jogos védelem intézményét a 2009. évi LXXX. törvény 5.§-a vezette be a Btk-ba 2009. augusztus 9-i hatállyal. Ezt megelőzően az ítélkezési gyakorlat nem ismerte el az előzetes védekezés jogszerűségét arra való hivatkozással, hogy támadás, illetve annak közvetlen veszélye hiányában nem áll fenn jogos védelmi helyzet.[84] A Legfelsőbb Bíróság szerint a formai ismérvek alapján bűncselekményt megvalósító védekező tevékenység jogszerűsége kizárólag akkor vizsgálható, ha az már megindult, folyamatban lévő jogtalan támadás, vagy jogellenes támadás közvetlenül fenyegető veszélyének leküzdésére irányul. Az általános fenyegetettségi érzés, a jogtalan támadás bekövetkezhetőségének távoli veszélye a Btk. 29. §-a szerinti jogos védelmet nem alapozhatja meg.[85] Szintét gátját állta a megelőző jogos védelem elismerésének az a felismerés, hogy a védelmi rendszer az adott körülmények között nem alkalmas arra, hogy vizsgálja az elhárítás szükségességét, annak mértékét és az arányosságát sem, vagyis jelentéktelen támadás esetén is alkalmas igen súlyos, visszafordíthatatlan sérelem okozására, illetve az „önműködő rendszer” nemcsak a közvetlenül fenyegető, jogtalan támadás esetén léphet működésbe, hanem támadás, vagy annak közvetlen veszélye hiányában is, és alkalmas arra, hogy nemcsak jogtalan támadókat, hanem másokat, így ártatlanokat is sértsen.[86]

 

Korábban a jogos védelem intézményével behatóan foglalkozó Székely János – azt is figyelembe véve, hogy a jövőbeli, még csak potenciálisan létező jogsértést nem lehet előre konkretizálni – nem látta indokát annak, hogy a jog lemondjon a fenyegető sérelmek elhárítását biztosító berendezésekről, arról, hogy a technika haladásával lépést tartó bűnözéssel szemben védelmi technika ne legyen alkalmazható. Székely szerint a jogos védelem védőberendezés útján is gyakorolható, a szükségszerű bizonytalanságból eredő kockázatot pedig nem a jogot védelmezőnek, hanem az „agresszornak” kell viselnie.[87]

 

Belovics Ervin szerint az előzetes óvintézkedések jogszerűségének a bírói gyakorlat általi kategorikus elutasítása nem helyeselhető, mert bár igaz, hogy jogtalan támadás nélkül nincs jogos védelem, de a védelmi berendezés éppen akkor lép működésbe és fejti ki védelmi funkcióját, amikor a támadás megkezdődik. A védelmi berendezés létrehozása akkor nem tekinthető jogellenesnek, ha annak telepítésére, működtetésére úgy kerül sor, hogy csupán a jogellenes támadást tanúsítóval szemben fejti ki hatását, a támadás megindulásával egyidejűleg. [88] Belovics összegzése szerint a védelmi berendezések általi védekezés jogszerűségét el nem ismerő ítélkezési gyakorlat szemben áll a törvényi rendelkezésekkel.[89]

 

Ujvári Ákos szintén nem tartja helyesnek, hogy a bírói gyakorlat a Btk. 29.§-ának a védelmi helyzetben lévőre nézve túlzottan szűk értelmezése folytán segítséget nyújtson ahhoz, hogy a „jogküzdelem jogellenes küzdelemmé váljék” azáltal, hogy „a bűnös nyert oltalmat a megtámadott lett védtelen”.[90] Véleménye szerint az olyan önműködő rendszer, amelyet kizárólag a jogtalan támadás (annak közvetlen veszélye) hoz működésbe, a Legfelsőbb Bíróság szerint is megengedett.[91] Ennek alapja az a megjegyzés, amit a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntése végén tett. Eszerint a „közbiztonság sajnálatos romlása tagadhatatlanul szükségessé teszi, hogy a polgárok – különböző jelző és védő mechanizmusok létesítésével – önmaguk is gondoskodjanak a személyes biztonságuk és javaik megvédéséről. A bűnelkövetés megelőzését, illetve megnehezítését szolgáló ezek a megoldások, berendezések […] azonban csak olyanok lehetnek, amelyek kellő körültekintés és figyelem mellett alkalmazva, mások életét, testi épségét egészségét nem veszélyeztetik. Ennek a követelménynek az őrzött épület kerítésének, nyílászáróinak – halálos áramütésre alkalmas módon történő – feszültség alá helyezése nyilvánvalóan nem felel meg, még akkor sem, ha az ilyen akadály létesítésére az építmény, lakás belső – bárki által engedély nélkül meg nem közelíthető – részében kerül sor. Aligha vitatható ugyanis, hogy egyfelől a védett területre való behatolás nemcsak jogellenes, hanem […] jogszerű is lehet, márpedig a jó szándékú közbeavatkozó személyek ilyen – előre fel nem ismerhető és mérhető – veszélynek értelemszerűen nem tehetők ki; másfelől az sem kétséges, hogyha  a jogtalan támadás vagy annak közvetlenül fenyegető veszélye elleni védekezés csupán az arányosság határain belül megengedett, akkor e kereteken a preventív eszközök hatása sem éphet túl.”[92] Végül Ujvári az arányosság kérdése kapcsán arra utal, hogy annak van jelentősége, hogy mi az a maximális sérelem, amelyet a potenciálisan fenyegető támadás az adott körülmények között objektíve okozhat, vagy okozhatott volna.[93]

 

2. A módosítás indokai

 

A jogintézményt bevezető törvényi rendelkezés indokai a következők voltak:

 

„A jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint nem áll fenn jogos védelmi helyzet, ha valaki a saját vagy más személye, vagy javai elleni esetleges jövőbeli támadás megelőzése érdekében olyan védőberendezést alkalmaz, amely a támadónak sérülést okozhat. A törvény a jogos védelem kriminálpolitikai céljának hangsúlyosabb előtérbe állítása érdekében kifejezetten megengedi az ilyen eszköz alkalmazását. A törvény ezért a jogos védelem körében új rendelkezésként szabályozza az ún. megelőző jogos védelmet. A törvény értelmében nem a védekezőnek kell viselnie a jogos védelem jelenlegi szabályai szerint nem, vagy csak aránytalan nehézségek árán védelmezhető javak (például a tulajdonos szokásos tartózkodási helyétől távol lévő ingatlan) elleni jogtalan támadás eshetőségének a kockázatát.

 

A megelőző jogos védelem olyan jogtalan támadás megelőzésére irányul, amely a jövőben a védekező vagy más személye vagy javai ellen irányulhat. A megelőző jogos védelem szabálya a jogos védelemtől eltérően nem utal a védendő értékek között a saját, illetve mások személye és javai mellett a közérdekre. Ezzel a törvény kifejezi azt, hogy a megelőző jogos védelem csak abban a szűkebb körben értékelhető, ha ténylegesen személyek vagy javak elleni támadás veszélye áll fenn.

 

A jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatban a jogos védelemre vonatkozó általános szabályok itt is irányadóak. A jogos védelmi helyzettől eltérően itt azonban a jogtalan támadással nem elhárító cselekmény áll szemben, hanem megelőző jogos védelmi eszköz alkalmazása.

 

A megelőző jogos védelem csupán akkor zárja ki a büntetendőséget, ha három feltétel együttesen érvényesül. A megelőző védelmi eszköz alkalmazása egyrészt nem lehet az élet kioltására alkalmas. További feltétel, hogy a megelőző védelmi eszköz alkalmazása folytán a jogtalan támadó szenvedjen sérelmet. A megelőző védelmi eszköz alkalmazójával szemben az is követelmény, hogy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót tegyen meg a sérelem elkerülése érdekében.

 

A törvény ésszerű korlátokat állít a lehetséges védelmi eszközök alkalmazása útjába a szélsőséges esetek elkerülése érdekében. Az élet kioltására alkalmas védelmi eszköz használata (így például szúró, vágó fegyver, lőfegyver automatikus működésbe hozatala, vagy nagy erősségű, illetőleg magas feszültségű áram alkalmazása) nem eredményezhet büntetlenséget. Az élet kioltására alkalmas eszköz fogalma nem ismeretlen a magyar büntetőjogban, a Btk. 137. § 4. pont b) alpontjában szereplő, „felfegyverkezve” fogalom is használja azt.

 

A megelőző jogos védelem során maga a védekező is kockázatot vállal. Nem zárható ki ugyanis az, hogy a jogtalan támadás végül nem következik be, ám az annak eshetőségére történő védekező felkészülés mégis büntetőjogilag tilalmazott eredményre vezet, így például nem a jogtalan támadót éri sérelem, hanem egy vétlen személyt. Jogtalan támadás hiányában a megelőző jogos védelem kockázatát a védekezőnek kell viselnie, ami azt jelenti, hogy ha a védelmi eszköz vétlen személynek okoz sérelmet, e sérelem gondatlanságból történt okozásáért (például testi sértés, vagy foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gondatlan vétsége miatt) a védekező felel.

 

Végezetül a törvény előírja a védekező fél számára azt a kötelezettséget, hogy a sérelem elkerülése érdekében az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtegyen. Ez a kötelezettség teljesíthető például a jogtalan támadás esetleges következményire a figyelmet közvetlen, vagy közvetett módon felhívó valamely jelzés (felirat, ábrázolás, fény-, vagy hangjelzés) alkalmazásával. A „tőle elvárhatóság” fogalma nem ismeretlen a magyar büntetőjogban, a gondatlanság egyik formája, a hanyagság is (Btk. 14. §), valamint a segítségnyújtás elmulasztása tényállása (Btk. 172. §) is használja. A „tőle elvárhatóság” minden esetben az ügy egyedi körülményei szerint állapítható meg. Az „adott helyzetben” elvárhatóság pedig azt fejezi ki, hogy nem csupán a védekező személye, hanem a választott eszköz is befolyásolja, hogy milyen módon kell a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent megtennie. Mindezek alapján tehát a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a védekező minden tőle elvárhatót, és minden tőle az adott helyzetben elvárhatót megtett-e a sérelem elkerülése érdekében.”[94]

 

3. Külföldi példák?

 

Új jogintézmények bevezetése, illetve jelentős módosítások esetén az indokok nem szokták nélkülözni a különböző európai országok hasonló megoldására utaló érveket. A megelőző jogos védelem kapcsán azonban tizenöt európai ország büntető törvénykönyvének áttekintése során az állapítható meg, hogy a jogos védelem szabályai nem terjednek ki a megelőző jogos védelemre.

 

4. Problémák

 

4.1                       A jogtalan támadás

 

A miniszteri indokolásból kitűnően a jogtalan támadással kapcsolatban a jogos védelem általános szabályai irányadóak. Ezzel kapcsolatban azonban a következő probléma vetődik fel.

 

A jogtalan támadással kapcsolatos alapvető követelmény, hogy valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítsa meg, amellyel kapcsolatban nem állhat fenn jogellenességet kizáró ok. Azonban, ha a „támadó” adott esetben végszükséghelyzetben van, mert például egy kóbor kutya támadása elől átugrik a kerítésen, a védelmi eszköz annak ellenére működésbe lép, hogy nincs jogtalan támadás. Szintén kizárhatja a „támadás” jogellenességét, ha arra jogszabály engedélye alapján, hivatali, hatósági jog/kötelezettség gyakorlása során kerül sor (pl. tűzoltó vagy mentő behatolása válik szükségessé).

 

A törvény indokolása szerint, ha a védelmi eszköz vétlen személynek okoz sérelmet, e sérelem gondatlan okozásáért a védekező felel.[95] Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy ki a vétlen személy? Többen hozzák fel példaként a kerítésen labdáért bemászó gyermeket vagy fiatalkorút. Ezzel szemben azt kell megállapítani, hogy a vétlenségről ilyen esetben aligha lehet beszélni, mert az eset körülményeihez képest a tényállásszerűség szintjén minimum a magánlaksértés szabálysértése megvalósul, de az is lehet, hogy a bűncselekményi alakzata, a gyermekkor pedig nem zárja ki a támadás jogtalanságát jogos védelem esetén. A vétlenségre utalás egyébként az indokolás részéről dogmatikailag sem helyes. A vétlenség ugyanis rendszertanilag az objektív jogellenesség helyett a szubjektív bűnösség fogalma körében nyer elhelyezést és értelmezést, mint a szándékosságon és a gondatlanságon kívül álló, ezért bűnösség megállapítására nem vezethető kategória. Vétlenség esetében hiányzik mind az akarati, mind az érzelmi oldal, és ez a bűnösség hiányát eredményezi. A bűnösség hiánya azonban nem érinti a tényállásszerű (diszpozíciószerű) cselekmény büntetőjog-ellenességét.

 

Szintén probléma, hogy a szabálysértésben megnyilvánuló támadás – legalábbis a jogos védelem szabályainál kifejtettek szerint a helyes értelmezés szerint – nem alapoz meg büntetőjogi értelemben vett jogos védelmet. A védelmi eszköz azonban nem tud olyan szabálysértést produkálni, amely megalapozná a szabálysértési jogos védekezést. Másfelől, a védelmi berendezés nem is tud mérlegelni, hogy a támadás milyen jellegű, és annak az elhárításához milyen mérvű védekezés szükséges. Így, a szabálysértésben megnyilvánuló támadás elhárítása magában hordozza a túllépés veszélyét. A túllépés miatti felelősség megszüntetésére vagy csökkentésére azonban itt nincs törvényi lehetőség.

 

4.2                       A védelmi eszköz

 

A védelmi eszközzel szemben támasztott követelmény, hogy nem lehet az élet kioltására alkalmas. A miniszteri indokolás ezzel kapcsolatban hivatkozik a Btk. felfegyverkezve történő elkövetést meghatározó értelmező rendelkezésére, eszerint: felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. [Btk. 137. § 4. b) pont]. Mint arra az 1978. évi IV. törvény e rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolása is utal, az emberi élet kioltására alkalmas eszköz lehet bármiféle fegyver, robbanóanyag, de egyéb célt szolgáló eszköz is, például kalapács, csákány.[96] Ez kiegészítendő azzal, hogy „megfelelő” használat mellett szinte bármi lehet az emberi élet kioltására alkalmas.

 

Problémát jelent, hogy mi történik akkor, ha az eszközt annak tudatában telepítik, hogy az nem alkalmas az élet kioltására, és egyébként általában nem is alkalmas arra, de a támadó mégis meghal: pl. csapdába esik, és hosszú idő alatt elvérzik. Ezért felelősség terheli a telepítőt? És ha igen, milyen címen? A szándékos emberölés nem valósulhat meg, mivel az eszköz telepítője nem kívánta és nem is nyugodott bele a támadó életének kioltásába. A gondatlan emberölés szintén nem, mivel testi sértés okozására irányuló szándék egyértelműen van. Annyi bizonyos, hogy testi sértés okozására irányuló szándék van, és az is bizonyos, hogy az eszköz a konkrét esetben alkalmas volt az emberi élet kioltására, hiszen a támadó meghalt. A halálos eredmény tekinttében a védekezőt szándékosság nem terhelte, így legfeljebb a halált okozó testi sértés maradhat. Annak megállapításához egyrészt szükséges az eredményre kiterjedő gondatlanság, másrészt a korábban említettek értelmében az meg beleférhet a védekezés arányosságába, így túllépésként nem értékelhető.

 

Egy másik, a téma szempontjából többször idézett bírósági határozat szerinti esetben, miután az elkövető áram alá helyezett vezetéket telepített a kerítésen belül a gyümölcsös köré, „az ezt követő napokban többször is elfordult, hogy megfeledkezve a fűben elhelyezett vezetékről, őt is megrázta a vezetékben lévő 230 voltos áram, de jelentősebb áramütést nem szenvedett.” Majd, amikor a 18 éves sértett belegabalyodott a vezetékbe, őt végül úgy rázta meg, hogy meghalt.[97] Ehhez azonban az kellett, hogy a sértett belegabalyodjon, kézzel is hozzáérjen, stb. Kérdés tehát, hogy ha a vádlottat az áram többször megrázta, és nem lett tőle baja, ez nem alapozza-e meg az alkalmatlanságot, még, ha a konkrét és szerencsétlen esetben halálos eredményt is okozott? Vagy: ebben az esetben fennállhat-e valóban az eshetőleges szándék, ha az elkövető a saját példáját tapasztalva nem gondolta halálos eredményt okozónak az áramot? Mint arra a döntés indokolása is rámutat, a tudatos gondatlanság megállapításához nem a véletlen bizakodás, hanem konkrét, reális tényeken alapuló bizakodás szükséges. A saját tapasztalás – úgy gondolom – megalapozza a reális tényeken alapuló bizakodást.

 

4.3                       A védekezési szándék

 

A védekezési szándék hiányával itt nincs különösebb probléma. A gondot azonban maga a védekezési szándék terjedelme jelenti. A védelmi berendezés ugyanis nem tudja felmérni azt, hogy a jogtalan támadás milyen veszéllyel fenyeget. Nem tudja felismerni azt, hogy a támadás mire irányul, mik lehetnek a lehetséges következményei. Így, hogy az csupán egy „egyszerű” magánlaksértés, vagy lopásra, rablásra, esetleg nyereségvágyból elkövetett emberölésre irányul.

 

A jogos védelem általános szabályainál kifejtettek szerint elfogadott az, hogy vagyon elleni támadás esetén a testi sértést okozó védekezés nem aránytalan. De az is elfogadott, hogy a gondatlan eredményért a védekező nem tartozik büntetőjogi felelősséggel. Így adott esetben a védekezés nem aránytalan, ha halált okozó testi sértésben nyilvánul meg.

 

Az indokolásnak az a kitétele, mely szerint a vétlen személyt érő sérelemokozás miatt az elkövető gondatlan bűncselekményért felel, nem feltétlenül állja meg a helyét. Az indokolás nyilvánvalóan nem a hanyag gondatlanságra gondol. A tudatos gondatlanság fogalma szerint gondatlanul követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Az eshetőleges szándéktól eltérően az elkövetőnek itt van valami reális alapja abban bízni, hogy a cselekményének a következménye elmarad, és ebben bízik könnyelműen. Kérdés azonban, hogy az abban való bizakodás, hogy illetéktelen személy nem hatol be a védett területre, mennyire tekintető könnyelműnek? Főleg, ha eleget tesz annak az elvárásnak, hogy a védelmi eszköz létére utaló figyelmeztető táblát helyez el a kerítésen, stb-n.

 

4.4                       Szükségesség, arányosság

 

A bírói gyakorlat szerint az elhárító tevékenység arányosságának vizsgálatánál a támadás lehetséges következményeinek és nem a támadó szándéka felismerésének van jelentősége[98]. Kérdéses azonban, hogy a „védekező” hogyan ismeri fel előre a még be sem következett támadás lehetséges következményeit? Mi ellen védekezik? Magánlaksértés, lopás, esetleg rablás, testi sértés, emberölés, vagy mi ellen? A védekező a védelmi eszköz telepítésekor sem a támadó személyét, sem annak cselekvési módját, sem annak eszközeit nem ismeri[99], azonban mindennek ellenére, a rendszer úgy alkalmas jelentéktelen támadás esetén is igen súlyos és visszafordíthatatlan sérelem okozására, hogy nem alkalmas arra, hogy vizsgálja az elhárítás szükségességét, annak mértékét és az arányosságát sem.[100]

 

Belovics Ervin szerint[101], ha a rendszer olyan, hogy nem okozhat aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amivel a kivédeni kívánt jogtalan támadás objektíve fenyegethet, nem lehet szó az arányosság követelményének sérelméről.[102]Belovics további érvelése azonban meglehetősen sajátos. Véleménye szerint, ha az eszköz legfeljebb csupán súlyos testi sértést okoz, az elhárítás a vagyon elleni támadást megvalósítók vonatkozásában biztosan arányos lesz. Ha viszont az élet kioltására alkalmas módon telepítik, a védekezés megsérti az arányosság követelményét, kivéve, ha az ilyen módon létrehozott berendezés az emberölést megvalósítani szándékozó életét oltja ki, mert akkor az arányosság kérdése szóba sem kerülhet.[103] Ebből az a sajátos helyzet következik, hogy a támadó adott esetben már fel sem ismerhető szándéka dönti el a védekezés arányosságát.

 

A helyzetet bonyolítja, hogy az új törvény egyértelművé tette, hogy a védelmi eszköz nem lehet ­alkalmas az élet kioltására. Ebből következően élet védelmére nem lehet alkalmazni védelmi berendezést. Még abban az esetben sem, ha a támadás egyértelműen élet ellen irányul?

 

Szintén problémás, ha az dönti el a védekezés arányosságát, hogy milyen támadás ellen építették ki a rendszert. Ha pusztán magánlaksértés ellen lett kalibrálva (pl. hajléktalanok távol tartására), akkor a lopás megakadályozására már nem lesz hatásos. Ha pusztán lopás ellen, akkor a rablás megakadályozására már nem lesz hatásos. A másik oldalról viszont, ha rablás megakadályozására, akkor a puszta lopás vagy magánlaksértés bekövetkezése esetén a rendszer már eleve a túllépés talaján áll.

 

A túllépéshez jutva, szintén meg kell tenni a vonatkozó kritikai észrevételeket.

 

4.5                        Túllépés

 

A túllépésnek, mint arról már szó volt, alapvetően két iránya van: időbeli és mértékbeli. Mindkét fajta túllépés kapcsán merülnek fel kérdések.

 

Az időbeli túllépés szempontjából az az alapvető probléma, hogy az hogyan akadályozható meg? Hogy védhető ki az időbeli túllépés, ha a védekező nincs jelen? Pl. a jogtalan támadás pillanatában a védelmi berendezés működésbe lép, a jogtalan támadás megszűnik, de a csapda még fogva tartja, és ezzel súlyosabb sérelmet okoz a támadónak, aki akkor már nem támadó, mert támadásra képtelen állapotban van. A védekezést nem lehet leállítani, mert a védekező nincs ott.

 

A törvény az arányosságbeli túllépésről nem rendelkezik, azaz nem biztosít büntetlenséget a védekező részére. A védelmi eszköz esetén nyilvánvalóan nem beszélhetünk ijedtségről, menthető felindulásról, ami az arányosság túllépését büntetlenné tenné.

 

Az arányosságbeli túllépéshez kapcsolódva kell szót ejteni az önkéntes eredményelhárítás problémájáról. Az önkéntes eredményelhárítás lehetőségétől és az ahhoz kapcsolódó büntetlenségtől a védekező itt – a jogos védelem „alapesetétől” eltérő módon[104] – meg van fosztva. Ha a védelmi eszköz által okozott sérelmet, illetőleg annak a támadáshoz viszonyított aránytalanságát a jelen lévő védekező észlelné, még lehetősége lenne az eredményt elhárítani, így viszont erre esélye sincs.

 

Végül, a túllépés kérdése még egy helyen jelentkezhet. A kérdés itt az, hogy ha a védelmi berendezés a törvényi feltételeit túllépi, ez jogellenes helyzetet, azaz olyan jogtalan támadást keletkeztet-e, amivel szemben (az addigi jogtalan támadó részéről) helye van jogos védelemnek? A jogos védelem szabályai szerint ugyanis – a kölcsönös és egyidejű támadás esetén kívül[105] – ha a védekezés támadásba lép át, ezzel szemben lehet szó jogos védekezésről.[106]Az elhárítás szükséges mértékének túllépése jogtalannak minősül, még abban az esetben is, ha a védekező büntetőjogi felelősségét az ijedségre vagy menthető felindulásra alapított ok kizárja.[107]

 

4.6. A tőle elvárhatóság a sérelem elkerülése érdekében

 

Fontos törvényi előírás, hogy a védekezőnek a büntetlenséghez a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami tőle az adott helyzetben elvárható. A miniszteri indokolás ennek körében arra utal, hogy ez teljesíthető például a jogtalan támadás esetleges következményire a figyelmet közvetlen, vagy közvetett módon felhívó valamely jelzés (felirat, ábrázolás, fény-, vagy hangjelzés) alkalmazásával. Ezzel kapcsolatban csak egyetérteni lehet Belovics Ervinnel, aki azt hangsúlyozza, hogy a jogos védelem esetén a személyesen védekezőt sem terheli olyan kötelezettség, hogy a védelmi cselekmény kifejtése előtt előzetesen tájékoztassa a támadót arról, hogy védekezni fog. A védekezés joga ugyanis törvényben biztosított alapjog, így annak gyakorlásával minden külön figyelmeztetés nélkül kell számolnia annak, aki jogellenes magatartást tanúsít.[108]

 

A másik ehhez kapcsolódó probléma az, hogy a jogos védelemnek a lényege, hogy visszaverje a jogtalan támadást, ez pedig tipikus esetben sérelmet okoz a támadónak. A jogos védelem esetén sem kitérési kötelezettség nincs, és a szükséges esetben és mértékben nem kell törekedni a sérelem elkerülésére. Nem látom sem ésszerű indokát, sem módját annak a törekvésnek, amely ezt a védelmi berendezés telepítése esetén megköveteli.  Nehezen képzelhető el a gyakorlatban az olyan eszköznek a hatékonysága, amely meglétére egyrészt előre figyelmeztetnek (lehetővé téve az ezzel való számolást, az arra való felkészülést, ártalmatlanná tételt), másrészt amely nem okozhat sérelmet (mert nyilvánvaló, ha a vétlennek nem okozhat sérelmet, akkor a jogtalan támadónak sem tud).

 

III.

JOGOS VÉDELEM EURÓPÁBAN

 

A következőkben a jogos védelem európai szabályozását mutatom be, leszűkítve azt tizenöt országra. Ennek során előbb az említett államok büntető törvénykönyvének szabályozását ismertetem,majd röviden kitérek azok értékelésére.

 

1.      A jogos védelem szabályozása az európai büntető törvényekben

A részletes ismertetés előtt mindenképpen meg kell említeni azt, hogy a jogintézményt mindenhol a „jogos védelem” mint bevett terminológia szerint használom. Annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk az egyes országok által használt fogalom természetéről, zárójelben jeleztem a pontos fordítást, illetve lábjegyzetben az eredeti megnevezést.

1.1.                     Németország

Jogos védelem (kényszerű védelem)[109]

32. § (1) Az a cselekmény, amit jogos védelmi helyzetben követnek el, nem jogellenes.

(2) Jogos védelmi cselekmény az, amely a saját maga ellen vagy más ellen intézett, jogtalan támadás elhárításához szükséges.

 

A jogos védelem túllépése

33. § Nem büntethető az, aki a jogos védelem mértékét zavarodottság, félelem vagy ijedtség miatt lépi túl.

 

1.2.                     Ausztria

Jogos védelem (kényszerű védelem)[110]

3. § (1) Nem cselekszik jogellenesen az, aki olyan védekezést használ, amely szükséges a saját vagy más élete, egészsége, testi épsége, szabadsága vagy tulajdona elleni közvetlen vagy közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. A cselekmény azonban nem jogszerű, ha nyilvánvaló, hogy a megtámadottat csupán jelentéktelen hátrány fenyegeti és a védekezés – különösen a támadás elhárításához szükséges beavatkozás súlyossága miatt – aránytalan.
 
(2) Aki a védekezés jogszerű mértékét túllépi, vagy nyilvánvaló aránytalan védekezést alkalmaz (lásd az előző szakaszt), feltéve, hogy ez pusztán zavarodottságból, félelemből, vagy ijedségből történik, csak akkor büntetendő, ha a túllépés gondatlanságon alapul és a törvény a gondatlan cselekményt is büntetni rendeli.

 

1.3.                     Svájc

Jogos védelem[111]

15. cikk

Annak, akit jogellenes módon megtámadtak, vagy ilyen közvetlen támadás veszélye fenyeget, joga van arra, hogy elhárítsa a támadást oly módon, amely arányos a támadás körülményeivel; ez a jog megilleti a kívülállókat (más személyeket) is.

 

Menthető védekezés

16. cikk

1. Ha a tettes a támadás elhárítása során túllépi a 15. cikkben említett jogos védelem kereteit, a bíró a büntetést enyhíti.

2. Ha a túllépés a támadás miatti menthető felindulás vagy trauma miatt következett be, a védekező nem cselekedett bűnösen.

 

1.4.                     Olaszország

52 Jogos védelem[112]

Nem büntethető, aki a cselekményt a saját vagy más jogát közvetlenül veszélyeztető jogtalan támadás által kiváltott szükséghelyzetbe kényszerülve követte el, ha a védekezés arányban állt a támadással.

 

1.5.                     Franciaország[113]

122-5. cikk: Nem felelős büntetőjogilag, aki az ellene vagy mással szemben intézett jogtalan támadás előtt, vagy azzal egy időben olyan cselekményt fejt ki, amit a saját maga vagy más jogos védelme tesz szükségessé, kivéve, ha aránytalanság van a védekezés alkalmazott eszköze és a támadás súlya között.

Nem felelős büntetőjogilag, aki azért, hogy egy vagyon elleni bűntett vagy vétség végrehajtását megszakítsa, védekező cselekményt fejt ki, amely nem lehet szándékos emberölés, amennyiben ez a cselekmény feltétlenül szükséges a cél eléréséhez, és az alkalmazott eszközök arányban állnak a bűncselekmény súlyával.

122-6. cikk: Vélelmezni kell, hogy jogos védelmi helyzetben cselekszik az, aki azért fejt ki egy cselekményt, hogy:

1. éjszaka, lakott helyiségbe, betöréssel, erőszakkal, vagy megtévesztéssel való bejutást akadályozzon meg

2.     rablás vagy kifosztás tetteseivel szemben védje meg magát.

 

 

1.6.                     Oroszország

37. cikk Jogos védelem (kényszerű védelem)[114]

1. Nem minősül bűncselekménynek, ha a sérelmet jogos védelmi helyzetben okozzák a támadónak, azaz a megtámadott vagy más személyének és jogainak, a társadalom vagy az állam jogvédte érdekeinek védelme esetében egy társadalomra veszélyes cselekménnyel szemben, ha az ilyen támadás magában foglalja a megtámadott vagy más személy életét fenyegető erőszakot vagy ilyen erőszak alkalmazásának közvetlen veszélyét.

2. Az olyan támadással szembeni védekezés, amely nem foglal magában az előző cikkben említett erőszakot vagy ilyen erőszak alkalmazásnak közvetlen veszélyét, szintén törvényes, ha nem lépi túl a jogos védelem kereteit, azaz ha nem foglal magában olyan szándékos cselekményt, amely nem áll összhangban a támadás jellegével és veszélyével.

2.1. Nem minősül a jogos védelem túllépésének a cselekmény, ha a megtámadott nem tudta helyesen felmérni a támadással érintett fenyegetés fokát és természetét.

3. A jogos védelem joga egyaránt megillet mindenkit, függetlenül a hivatásától vagy egyéb speciális hátterétől vagy helyzetétől. Ez a jog mindenkit megillet, függetlenül  attól, hogy elkerülhette volna a társadalomra veszélyes támadást vagy segítségül hívhatott volna más személyt vagy hatóságot.

 

1.7.                     Észtország

28. cikk Jogos védelem[115]

(1) Nem jogellenes az a cselekmény, amelyet a saját vagy más személy törvényes jogai ellen irányuló közvetlen vagy azonnali jogtalan támadással szemben fejtenek ki úgy, hogy ezzel megsértik a támadó törvényes jogait, ha e cselekmény nem lépi túl a jogos védelem kereteit.

(2) Túllépi a jogos védelem kereteit, aki megfontolt vagy egyenes szándékkal úgy hajtja végre a védelmi cselekményt, hogy az nyilvánvalóan nincs összhangban a támadásból eredő veszéllyel, vagy aki megfontolt és egyenes szándékkal nyilvánvalóan súlyosabb sérelmet okoz a támadónak.

(3) Nem zárja ki a jogos védelemhez való jogot az, ha a megtámadottnak lehetősége lett volna kitérni a támadás elől, vagy lehetősége lett volna más személytől segítséget kérni.

 

1.8.                     Lettország

29. szakasz Jogos védelem (kényszerű önvédelem)[116]

(1) Jogos védelmi cselekmény az, amelyet az állam vagy a köz érdekének, a saját vagy más személy jogainak védelmében, illetve személy elleni vagy azt fenyegető támadással szemben fejtenek ki, ha a sérelem a támadót éri. Büntetőjogi felelősség ezért a cselekményért csak azt terheli, aki a jogos védelem kereteit túllépi.

(2) A jogos védelem túllépésének minősül az a támadás természetével és veszélyével arányban nem álló védekező cselekmény, amely nem szükséges a támadás megelőzéséhez vagy elhárításához a támadónak okozott sérelemre is tekintettel.

(3) Nem büntethető, aki a támadónak gondatlanságból okoz sérelmet a támadás elhárítása során.

(4) A jogos védelem joga attól függetlenül fennáll, hogy a védekezőnek lehetősége lett volna elkerülni a támadást, vagy mástól segítséget kérni.

 

30. szakasz Vélt jogos védelem

 

(1) Vélt jogos védelemben cselekszik, aki tévesen hiszi azt, hogy a 29. cikkben említett tényleges támadás áll fenn.

(2) Úgy kell tekinteni, mint aki jogos védelemben van azt, aki egy elkövetett bűncselekmény körülményei miatt gondolta azt, hogy tényleges támadás áll fenn, azonban nem tudta, és nem is tudhatta, hogy a feltételezése tévedésen alapult.

(3) Aki túllépi az önvédelemnek az a keretét, ami megengedhető lenne egy tényleges támadás esetén, hasonlóan felelős, mint a jogos védelem kereteinek túllépéséért.

(4) Aki olyan sérelmet okoz a a látszólagos támadónak, ami egy bűncselekmény törvényi tényállása alá illik, és nem tudja, hogy a támadás látszólagos, ha a fennálló körülmények között ezt tudhatta vagy tudnia kellett volna, felelős e hanyagsága által elkövetett bűncselekményért.

 

1.9.                     Albánia

19. cikk Jogos védelem (kényszerű védelem)[117]

Nem felelős büntetőjogilag, akinek a cselekménye szükséges a saját vagy más élete, egészsége, joga vagy jogos érdeke elleni jogtalan, fennálló és váratlan támadással szembeni védekezéshez, ha a védekezés arányban áll a támadás súlyával.

A támadás és a védekezés közti nyilvánvaló aránytalanság a szükséges védelem túllépésének minősül.

 

1.10. Ukrajna

36. cikk Jogos védelem (kényszerű védelem)[118]

1. Jogos védelmi cselekmény az, amelyet azért fejtenek ki, hogy megvédjék a védekező vagy más személy törvény által védett jogait és érdekeit, a köz-, illetve az állam érdekét egy társadalomra veszélyes jogsértéssel szemben, ha ez olyan sérelmet okoz a támadónak, amely szükséges és elégséges az adott helyzetben ahhoz, hogy azonnal elhárítsa vagy megállítsa a támadást, ha a szükséges védelem kereteit nem lépi túl.

2. Mindenkit megillet a jogos védelem joga, tekintet nélkül arra, hogy lehetősége volt-e elkerülni a társadalomra veszélyes jogsértést, vagy hogy lehetősége lett volna más személy vagy hatóság segítségét kérni.

3. A jogos védelem túllépését jelenti a támadónak szándékosan okozott súlyosabb sérelem, amely nem áll összhangban a támadás veszélyével vagy a védekezés körülményeivel. A szükséges védelem túllépése csak a törvény 118. és 124. cikkben említett esetekben[119] von maga után büntetőjogi felelősséget.

4. Nem tartozik büntetőjogi felelősséggel az, aki erős felindultsága miatt nem volt képes felmérni azt, hogy a támadónak okozott sérelem arányban állt-e a támadás veszélyével vagy a védekezés körülményeivel.

5. A fegyver vagy más hasonló eszköz használata a felfegyverkezett személlyel szembeni, vagy egy csoport általi támadással szembeni védekezés során, illetve a lakásba vagy más helyiségbe való erőszakos behatolás megakadályozása során nem minősül a jogos védelem túllépésének és nem von maga után büntetőjogi felelősséget, tekintet nélkül a támadónak okozott sérelem súlyosságára.

37. cikk Vélt jogos védelem

1. Vélt jogos védelemben elkövetett az a cselekmény, amely egy valódi társadalomra veszélyes támadás hiányában okoz sérelmet azáltal, hogy elkövetője – félreértve az áldozat magatartását – tévesen hiszi valódinak a támadást.

 

2. A vélt jogos védelem csak akkor zárja ki az okozott sérelem miatti büntetőjogi felelősséget, ha annak körülményei elfogadható alapot szolgáltattak arra, hogy az elkövető azt higgye, hogy valódi támadás állt fenn, azonban nem volt és nem is lehetett tudatában annak, hogy a feltevése tévedésen alapult.

 

3. Aki nem volt és nem is lehetett tudatában annak, hogy a feltevése tévedésen alapult, azonban egy valódi támadás körülményei miatt túllépte a jogos védelmet, felelős a jogos védelem túllépéséért.

4. Aki az eset körülményei miatt nem volt tudatában a valódi társadalomra veszélyes támadás hiányának, azonban azt fel kellett volna ismernie, felelős azért a sérelemért, amit hanyagsága miatt okozott.

1.11                  . Szerbia

19. cikk Jogos védelem (szükséges védelem)[120]

 

(1) A jogos védelem során kifejtett cselekmény nem minősül bűncselekménynek.

(2) Jogos védelem az a védekezés, amely szükséges ahhoz, hogy az elkövető visszaverje a saját magát vagy mást érő egyidejű jogtalan támadást.

(3) Annak a büntetését, aki a jogos védelem kereteit túllépi, csökkenteni lehet. Azt, aki durva provokáció vagy a támadás okozta félelem miatt lépi túl az önvédelem kereteit, fel lehet menteni.

 

1.12. Bulgária[121]

12. cikk

(1) A cselekmény nem veszélyes a társadalomra, ha az államot vagy a közérdeket, a magát vagy mást védő személyt vagy személyek jogait érintő közvetlen és jogtalan támadással szembeni elkerülhetetlen védelmi helyzetben követték el, ha a támadónak okozott sérelem a szükségesség keretein belül marad.

(2) Az elkerülhetetlen védelem keretei túllépésének minősül, ha a védekezés nyilvánvalóan nem áll összhangban a támadás természetével és veszélyével.

(3) Az elkerülhetetlen védelem kereteit nem lehet túllépettnek tekinteni, ha a támadás valamely helyiségbe való erőszakos behatolásban vagy erőszakos betöréses lopásban nyilvánul meg.

(4) Nem büntethető, aki az elkerülhetetlen önvédelem kereteit ijedtség vagy zavarodottság miatt lépi túl.

 

1.13. Románia

Jogos védelem[122]

22. cikk –  (1) A jogos védelemben elkövetett cselekmény nem minősül bűncselekménynek.

(2) Jogos védelemben van az, aki azért követ el egy cselekményt, hogy megakadályozzon egy önmaga, más személy vagy a közérdek ellen intézett anyagi, közvetlen és jogtalan támadást, amely a megtámadott személyt, jogait vagy a közérdeket veszélyezteti.

(3) Vélelmezni kell, hogy az a személy, aki azért követ el egy cselekményt, hogy a lakásba, házba, vagy ehhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, megtévesztéssel, kényszerítéssel vagy más hasonló módon behatolót ebben megakadályozzon, szintén jogos védelmi helyzetben van.

(4) Az a büntető törvénybe ütköző cselekmény, amelyet a támadás súlyossága vagy a támadás körülményei tekintetében az arányos védekezés túllépésével követnek el, nem minősül bűncselekménynek, ha a túllépés a védekező zavarodottsága vagy ijedtsége miatt következett be.

 

1.14. Svédország

24. fejezet A büntetőjogi felelősség alóli mentesülés[123]

1. szakasz

A jogos védelmi helyzetben elkövetett cselekmény csak akkor minősül bűncselekménynek, ha – tekintettel a támadás természetére, annak fontosságára és általában az eset körülményeire – nyilvánvalóan igazolhatatlan.

A jogos védelem joga fennáll:

1.     a személy vagy vagyon elleni megkezdett, illetve közvetlenül fenyegető támadással szemben

2.     azzal a személlyel szemben, aki erőszakkal, erőszakkal fenyegetve vagy más hasonló módon megakadályozza valamely vagyontárgy visszavételét, a tettenérés pillanatában

3.     azzal a személlyel szemben, aki jogtalanul tör be vagy kísérel meg betörni egy lakásba, házba, vagy az ezekhez tarozó területre, illetve hajóra, végül

4.     azzal a személlyel szemben, aki felszólítás ellenére nem hagyja el a lakást.

4. szakasz

Az a cselekmény, amely nem szükséges, bűncselekménynek minősül, ha a veszély természetére, a másnak okozott sérelemre, és az eset körülményeire tekintettel elkerülhetetlen. Mindenképpen szükséges a cselekmény, ha a veszély az életet, egészséget, tulajdont vagy más fontos jogvédte érdeket érint.

 

1.15. Norvégia[124]

48. § Senki sem büntethető olyan cselekmény miatt, amelyet jogos védelem során követett el.

Jogos védelem az, amikor egy egyébként büntetendő cselekményt egy jogtalan támadás megelőzése érdekében vagy azzal szemben követnek el, ha ez nem lépi túl azt, ami ennek érdekében szükségesnek tűnik, és ez nem lehet teljesen aránytalan atekintetben, hogy nem okozhat akkora sérelmet, mint amit a cselekmény a támadás veszélyessége, a támadó bűnössége, és a megtámadott jogok veszélyére tekintettel okozni akart

Az előbbi, a jogtalan támadás megelőzősére vonatkozó rendelkezések alkalmazandók azokra a cselekményekre is, amelyeket egy jogos letartóztatás érdekében fejtenek ki, vagy azzal a céllal, hogy megakadályozzák a fogvatartott szökését a börtönből vagy a letartóztatásból.

Aki a jogos védelem kereteit túllépi, akkor nem lesz felelős a cselekményért, ha a túllépést egyedül a támadás miatti félelem vagy felindulás okozta.

 

2.     Következtetések

Általános következtetésként azt lehet levonni – és ez tanulságul szolgálhat bármely kodifikációs munkára –, hogy önmagában egy ország törvényi szabályozásának az ismerete szükséges, de nem elégséges feltétele a jog-összehasonlító munkának vagy a hazai jogalkotás fejlesztésének. Ismerni kell ugyanis a szabályok mögött húzódó elméleti rendszert, dogmatikai hátteret és azt, hogy az adott jogszabály hogyan érvényesül a gyakorlatban. Ennek a követelménynek az elmulasztása, azaz egy más jogrendszer törvényi szabályozásának a mechanikus átvétele súlyos hibának tekinthető, ha a két büntetőjogi rendszer (beleértve a dogmatikai rendszert is), nem áll azonos alapokon. Erre mindenfajta kodifikáció során különös figyelmet kell fordítani.

 

A külföldi büntető törvények áttekintéséből a következők vonhatóak le.

 

1. A törvények a jogos védelem fogalmában a védelemben részesített érdekek között általában nem említik a közérdeket. Ezt a vizsgált tizenöt Btk. közül csupán négy teszi meg: az orosz, az ukrán, a bulgár és a román. Általánosnak mondható, hogy a törvények a saját vagy más személy elleni jogtalan támadást részesítik védelemben. Több ország azonban tovább pontosítja a védelemben részesített érdekek körét. Így például az osztrák Btk. a saját vagy más életét, egészségét, testi épségét, szabadságát, tulajdonát; az albán a saját vagy más életét. egészségét, jogát vagy jogos érdekét részesíti védelemben.  A francia Btk. külön rendelkezést tartalmaz a vagyon jogos védelméről, illetve speciális szabályt a lakott helyiségbe való bejutás meghatározott módozataira. Végül, a svéd Btk. a jogos védelmet a személy vagy vagyon elleni, a vagyontárgy visszavétele érdekében kifejtett és a magánlaksértés aktív és passzív változatának esetiben teszi lehetővé.

 

2. A vizsgált országok döntő többsége a jogos védelem szabályozása kapcsán utal a védekezés szükségességére. 

 

3. A külföldi büntető törvénykönyvek szintén döntő többsége a jogos védelem fogalma kapcsán megköveteli a védekezés arányosságát a támadáshoz képest. Ezt vagy kifejezetten az arányosság szó használatával, vagy az arra való utalással teszik, hogy a védekezés akkor jogos, ha nem lépi túl a jogos védelem kereteit. Kiemelést érdemel a francia törvény, amely kifejezetten az eszközarányosságot, illetve a bulgár törvény, amely kifejezetten a kár-arányosságot követeli meg.

        

4. A túllépést vizsgálva az állapítható meg, hogy találni példát mindenfajta megoldásra. Nem tartalmaz semmiféle törvényi rendelkezést a francia és az olasz Btk. A rendelkezést tartalmazó országokkal kapcsolatban elmondható, hogy általában a valamilyen szubjektív ok miatti (ijedtség, zavarodottság, menthető felindulás, félelem) túllépés esetén kizárt a védekező büntetőjogi felelőssége. Egyes országok (Németország, Románia, Norvégia) csak ennek a szabálynak a kimondására szorítkoznak. Más országok azonban további részletszabályokat is lefektetnek. A svájci és a szerb Btk. szabályozása nagyon hasonló: ha a túllépés ijedtség vagy félelem miatt következett be, az elkövető nem büntethető (a svájci szerint nem bűnös, a szerb szerint fel lehet menteni), a „sima” túllépés esetén pedig a büntetést enyhíteni lehet. Az osztrák Btk. csak akkor bünteti a félelem, ijedtség, vagy zavarodottság miatt túllépőt, ha a túllépés gondatlanságon alapul és a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti. Az orosz Btk. nem tekinti a jogos védelem túllépésének azt, ha a megtámadott nem tudta helyesen felmérni a támadással érintett fenyegetés fokát és természetét. Az észt Btk. szerint az lépi túl a jogos védelem kereteit, aki megfontolt vagy egyenes szándékkal fejt ki aránytalan védelmi cselekményt, vagy okoz aránytalan sérelmet. Az ukrán Btk. különbséget tesz a szándékos túllépés és az erős felindulás miatti menthető túllépés között.

 

5.  A kitérési kötelezettség hiányát a vizsgált országok közül csupán három fektette le törvényi szinten (Oroszország, Lettország és Észtország). Ezek az országok a szembeszállási jogot lehetővé teszik akkor is, ha a védekezőnek lett volna lehetősége mástól segítséget kérni.

 

6. Egyik vizsgált állam büntető törvénye sem tartalmaz rendelkezést a megelőző jogos védelemre vonatkozóan.

 

7. Egyes országok a jogos védelem szűken vett fogalmán kívül speciális rendelkezéseket is tartalmaznak. Így a lett és az ukrán Btk. szabályozza a vélt jogos védelmet. A lett Btk. rendelkezést tartalmaz a sérelem gondatlan okozásával kapcsolatban. A francia és a román Btk. a jogos védelem vélelmét állítja fel bizonyos esetekre vonatkozóan.  

 

 

IV.

JOGALKOTÁSI JAVASLATOK

 

1. A vizsgálat végén a konkrét javaslatok megfogalmazása előtt általános jelleggel ki kell emelni azokat a főbb szempontokat, amelyek egy jövőbeni szabályozás során nem hagyhatók figyelmen kívül. Ezek a következők: az új rendelkezések feleljenek meg az alkotmányos elveknek, a büntetőjog, illetve a jogalkotás szakmai követelményeinek. Az alkotmányos elvek tekintetében a normák pontos és egyértelmű meghatározása, a normavilágosság követelménye emelendő ki. Mindez jelenti egyrészt azt, hogy a szabályozás az állampolgárok számára közérthetően rögzítse a büntetőjogi tilalmakat, másrészt azt, hogy azok mind az állampolgárok, mind a jogalkalmazók számára egyértelműek, és felismerhetően értelmezhetőek legyenek.[125] A büntetőjog szakmai követelményei közül a hazai büntető-jogalkotás és -alkalmazás majd 130 éves hagyományait, a modern büntetőjogi elveknek való megfelelést, a rendelkezések alkalmazhatóságát kell kiemelni. A büntetőjogi normákat végül olyan formában kell rögzíteni, amely megfelel a jogszabályszerkesztés technikai követelményeinek, különös tekintettel az érthetőség, adekvátság, határozottság és a koherencia szempontjaira.[126]


2. A konkrét javaslatok megfogalmazása kapcsán elsőként utalni kell arra a messzebbről

induló igényre, amely a korábbi kodifikáció kapcsán is felmerült, nevezetesen, hogy a büntetőjogi felelősséget kizáró okok többfélék lehetnek, és ezt nemcsak a büntetőjogi dogmatikának, hanem a törvény szövegének is tükröznie kellene. A büntetőjogi felelősséget kizáró okok egyfajta csoportosítás szerint lehetnek objektív természetűek, amelyek a cselekmény büntetendőségét zárják ki (jogos védelem, végszükség), és szubjektív természetűek, amelyek az elkövető bűnösségét (vagy büntethetőségét) zárják ki (gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés, tévedés). Üdvözlendő lenne, ha ezt a terminológiai megkülönböztetést a törvény is akceptálná. Ennek megfelelően a jogos védelem szabályában nem a személy büntethetőségének, hanem a cselekmény büntetendőségének a hiányáról kellene rendelkezni.

 

3. Szükségesnek tartom az arányosság fogalmát megjeleníteni a jogellenességet kizáró jogos védelem [Btk. 29. § (1) bek.] fogalmában. A határozott normaalkotás jogállami követelményének ugyanis ez felelne meg.[127] Ekkor ugyanis a szükségességet a támadásból kellene származtatni, az arányosságot pedig kizárólag a védelmi cselekményre lehetne vonatkoztatni, így már normára hivatkozva.[128]A szükségesség és az arányosság fogalmának elkülönülése a bírói gyakorlatban is általánossá vált. Az arányosság törvényszövegbeli hiánya jelenleg problémás, nem utolsó sorban jogállami szempontból. Az arányosság túllépése ugyanis de lege lata ha nem ijedtségből vagy menthető felindulásból származik, nem szolgálhat alapul a büntetőjogi felelősség megállapítására, mert nincs olyan törvényi rendelkezés, amelynek hiánya ezt megalapozná, vagy amely azt kifejezetten lehetővé tenné. Azaz, mivel a törvény nem követeli meg az arányosságot a jogos védelem Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti fogalmában, ha a védekezés egyébként szükséges, de a védekező az arányosságot túllépi úgy, hogy az nem ijedtségen vagy menthető felinduláson alapul, a jelenlegi szabályozás szerint a túllépőt fel kellene menteni, mivel a törvény csak a szükségességet követeli meg (ami megvalósul), az arányosságot ellenben nem (aminek a túllépése, pontosabban hiánya következik be). Ennek furcsa megnyilvánulása érhető tetten abban a paradox helyzetben, amelyben a Legfelsőbb Bíróság egy döntésében előbb kimondta a jogos védelem fennállását, majd azt, hogy az nem alkalmazható, mivel olyan mértékben aránytalan volt. Azonban a büntetőjogi felelősségnek egy, a törvényben nem megkövetelt kategória hiányán alapuló megállapítása ellenkezik a nullum crimen sine lege elvével. A helyzet rendezésére jogtechnikailag két megoldást tartok elképzelhetőnek: Az egyik az, hogy a Btk. 29. § (1) bek. szabálya egészüljön ki azzal a szövegrésszel, hogy „szükséges és azzal arányos.” A másik pedig, hogy a törvényi fogalom változatlanul hagyása mellett egy új (2) bekezdés írja elő azt, hogy „Aki a jogos védelem szükséges mértékét szándékosan túllépi, felelős ezért a cselekményért.” Véleményem szerint ez az utóbbi megoldás teljesebb körű szabályozást nyújtana. Ez deklarálná a „főszabályt”, amely alól a kivétel a menthető túllépés lenne.

 

4. Volt arról szó, hogy esetleg korrigálni kellene a jogos védelem törvényi fogalmát a támadás tekintetében, utalva arra, hogy az nemcsak tevékenység, hanem mulasztás is lehet. Erre irányuló konkrét javaslat már született, amely szerint a „jogtalan támadás” helyett a „jogtalan cselekmény” szerepelhetne a törvényben.[129] Véleményem szerint mind a jogtalanság, mind a támadás fogalma pontosításra vagy helyesbítésre szorul. A jogtalanság helyett a jogellenesség kategóriáját kellene a definíciónak tartalmazni, arra való tekintettel, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy a támadónak nincsen joga a támadáshoz, hanem cselekménye kimondottan ellenszegül a jognak. A jogos védelem esetén pedig pont erről van szó. Másrészről a bűncselekménytani szempontból a jogellenesség kategóriája az értelmezhető és alkalmazandó fogalom. A jogos védelemnél arról van szó, hogy az objektíve jogellenes, azaz tényállásszerű és büntetőjog-ellenes cselekménnyel szemben már helye van jogos védelemnek, az nem szükséges, hogy a támadó ezen felül bűnösnek is tekinthető legyen (a gyermekkorú vagy kóros elmeállapotú személy támadása is megalapozza a jogos védelmi helyzetet). Azzal az említett felfogással pedig egyet lehet érteni, hogy a támadás valójában nemcsak aktív magatartás lehet, hanem akár mulasztás, akár valamely jogellenes állapot fenntartása. Ezt viszont a „cselekmény” terminológia jobban kifejezi, az esetköröket jobban átfogja.

 

5. A védelemben részesített értékek újrafogalmazása, pontosítása vagy kiterjesztése is indokoltnak tűnik. A jelenlegi törvény a saját vagy mások személyét, javait, illetve a közérdeket említi. A legegyszerűbb nyelvtani értelmezésből az következik, hogy – figyelembe véve a többes számot – a saját személyét érő támadáson kívül csak az cselekszik jogszerűen, aki legalább két másik személy elleni támadással szemben védekezik, illetve egyetlen vagyontárgy elleni támadás szintén nem alapoz meg jogos védelmi helyzetet. Véleményem szerint a védelemben részesített értékek kapcsán utalni kellene a saját személyt, a más személyt, a saját vagy más jogát, vagyonát, végül a közérdeket érő támadásra. Így válik lehetővé az egyetlen személy vagy vagyontárgy elleni támadás során a jogos védelem.[130] A „jog” mint új elem megjelenítését az indokolja, hogy nem csupán a személyt érő, hanem adott esetben annak jogát sértő támadás esetén is lehetőség van, és lehetőséget is kell biztosítani a jogos védelemre, így például a magánlaksértés esetén. A jelenleg hatályos törvény személy ellen intézettségét nem lehet azonosítani a Btk. személy elleni bűncselekmények kategóriájával, mert akkor a más fejezetben említett bűncselekmények, mint például az erőszakos közösülés (amely nem személy elleni, hanem nemi erkölcs elleni bűncselekmény), kívül állnának a védelem körén.

 

     6. Meggondolandónak tartom az arányosságbeli túllépés korábbi szabályainak a visszaállítását. A közzétett bírósági döntéseket áttekintve számos olyan eset van, amikor a jogos védelem szükséges mértékét az elkövető úgy lépi túl ijedtségből vagy menthető felindulásból, hogy az elhárítás szükséges mértékének felismerésében az említett állapota csupán korlátozza őt, és így követ el indokolatlanul súlyos bűncselekményt. Olyat, amely miatt a jelenlegi szabály szerint a felmentés is indokolatlan. A mostani szabályozás szerint azonban ezekben az esetekben a vádlottakat föl kell menteni, mert nincs lehetőség a megkülönböztetésre. Ez azonban objektíve nézve túl enyhe értékelése az ilyen jellegű túllépéses cselekményeknek. A másik megoldás az lehet, hogy ha bíróság úgy gondolja, hogy azért mégsem kellene felmenteni a vádlottat, akkor nem tehet mást, mint nem állapítja meg, vagy nem veszi figyelembe az egyébként fennálló méltányolható felindulást, és a túllépés miatt szigorú büntetést szab ki. Ez viszont azon túl, hogy nem fér össze a törvény szövegével, túl szigorú megítélése az ilyen jellegű bűncselekményeknek. A törvény módosításakor többször hangoztatott azon érv, hogy a korábbi (3) bekezdés szerinti eset azért fölösleges, mert ilyenkor a bíróság ahelyett, hogy felmentené, csak „kicsit megbünteti” a túllépőt, a korábban felhozott példák fényében nem állja meg a helyét, mert adott esetben – mint arra több példa is szerepelt az előzőekben – 6 évi börtönbüntetés kiszabásáról van szó.

 

Az előző pontok összegzéseként a jogos védelem szabályai a következőképpen hangoznának:

 

29. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogos védelemben követnek el.

(2) Jogos védelem az (vagy: Jogos az a védekezés), amely a saját vagy más személye, joga, vagyona vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogellenes cselekmény elhárításához szükséges.

(3) Aki a jogos védelem szükséges mértékét szándékosan túllépi, felelős ezért a cselekményért.

(4) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni.

(5) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében.

(6) A megtámadott nem köteles kitérni a jogellenes cselekmény elől.

 

 

7.    A ­­megelőző jogos védelem szabályait a következők miatt tartom érdemesnek az átgondolásra:

 

a.     A jogtalan támadással kapcsolatos alapvető követelmény, hogy valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítsa meg, amellyel kapcsolatban nem állhat fenn jogellenességet kizáró ok. Azonban, ha a „támadó” végszükséghelyzetben van, mert például egy kóbor kutya támadása elől átugrik a kerítésen, a védelmi eszköz annak ellenére működésbe lép, hogy nincs jogtalan támadás. Szintén kizárhatja a „támadás” jogellenességét, ha arra jogszabály engedélye alapján, hivatali, hatósági jog/kötelezettség gyakorlása során kerül sor (pl. tűzoltó vagy mentő behatolása válik szükségessé).

b.    A védelmi eszközzel szemben támasztott követelmény, hogy nem lehet az élet kioltására alkalmas. A miniszteri indokolás ezzel kapcsolatban hivatkozik a Btk. felfegyverkezve történő elkövetést meghatározó értelmező rendelkezésére, eszerint: felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. [Btk. 137. § 4. b) pont]. Mint arra az 1978. évi IV. törvény e rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolása is utal, az emberi élet kioltására alkalmas eszköz lehet bármiféle fegyver, robbanóanyag, de egyéb célt szolgáló eszköz is, például kalapács, csákány. Ez kiegészítendő azzal, hogy „megfelelő” használat mellett szinte bármi lehet az emberi élet kioltására alkalmas. Problémát jelent továbbá, hogy mi történik akkor, ha az eszközt annak tudatában telepítik, hogy az nem alkalmas az élet kioltására, és egyébként általában nem is alkalmas arra, de a támadó mégis meghal: pl. csapdába esik, és hosszú idő alatt elvérzik. Ezért felelősség terheli a telepítőt? És ha igen, milyen címen? A szándékos emberölés nem valósulhat meg, mivel az eszköz telepítője nem kívánta és nem is nyugodott bele a támadó életének kioltásába. A gondatlan emberölés szintén nem, mivel testi sértés okozására irányuló szándék van. Annyi bizonyos, hogy testi sértés okozására irányuló szándék van, és az is bizonyos, hogy az eszköz a konkrét esetben alkalmas volt az emberi élet kioltására, hiszen a támadó meghalt. A halálos eredmény tekinttében a védekezőt szándékosság nem terhelte, így legfeljebb a halált okozó testi sértés maradhat. Annak megállapításához egyrészt szükséges az eredményre kiterjedő gondatlanság, másrészt a korábban említettek értelmében az meg beleférhet a védekezés arányosságába, így túllépésként nem értékelhető.

c.     A védekezési szándék hiányával itt nincs különösebb probléma. A gondot azonban maga a védelmi szándék terjedelme jelenti. A védelmi berendezés ugyanis nem tudja felmérni azt, hogy a jogtalan támadás milyen veszéllyel fenyeget. Nem tudja felismerni azt, hogy a támadás mire irányul, mik lehetnek a lehetséges következményei. Így, hogy az csupán egy „egyszerű” magánlaksértés, vagy lopásra, rablásra, esetleg nyereségvágyból elkövetett emberölésre irányul.

d.    A bírói gyakorlat szerint az elhárító tevékenység arányosságának vizsgálatánál a támadás lehetséges következményeinek és nem a támadó szándéka felismerésének van jelentősége. Kérdéses azonban, hogy a „védekező” hogyan ismeri fel előre a még be sem következett támadás lehetséges következményeit? Mi ellen védekezik? Magánlaksértés, lopás, esetleg rablás, testi sértés, emberölés, vagy mi ellen? A védekező a védelmi eszköz telepítésekor sem a támadó személyét, sem annak cselekvési módját, sem annak eszközeit nem ismeri, azonban mindennek ellenére, a rendszer úgy alkalmas jelentéktelen támadás esetén is igen súlyos és visszafordíthatatlan sérelem okozására, hogy nem alkalmas arra, hogy vizsgálja az elhárítás szükségességét, annak mértékét és az arányosságát sem.

e.     Az időbeli túllépés szempontjából az az alapvető probléma, hogy az hogyan akadályozható meg? Hogy védhető ki az időbeli túllépés, ha a védekező nincs jelen? Pl. a jogtalan támadás pillanatában a védelmi berendezés működésbe lép, a jogtalan támadás megszűnik, de a csapda még fogva tartja, és ezzel súlyosabb sérelmet okoz a támadónak, aki akkor már nem támadó, mert támadásra képtelen állapotban van. A védekezést nem lehet leállítani, mert a védekező nincs ott.

f.      Az arányosságbeli túllépéshez kapcsolódva kell szót ejteni az önkéntes eredményelhárítás problémájáról. Az önkéntes eredményelhárítás lehetőségétől és az ahhoz kapcsolódó büntetlenségtől a védekező itt – a jogos védelem „alapesetétől” eltérő módon – meg van fosztva. Ha a védelmi eszköz által okozott sérelmet, illetőleg annak a támadáshoz viszonyított aránytalanságát a jelen lévő védekező észlelné, még lehetősége lenne az eredményt elhárítani, így viszont erre esélye sincs.

g.     Fontos törvényi előírás, hogy a védekezőnek a büntetlenséghez a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami tőle az adott helyzetben elvárható. A miniszteri indokolás ennek körében arra utal, hogy ez teljesíthető például a jogtalan támadás esetleges következményire a figyelmet közvetlen, vagy közvetett módon felhívó valamely jelzés (felirat, ábrázolás, fény-, vagy hangjelzés) alkalmazásával. Ezzel kapcsolatban csak egyetérteni lehet Belovics Ervinnel, aki azt hangsúlyozza, hogy a jogos védelem esetén a személyesen védekezőt sem terheli olyan kötelezettség, hogy a védelmi cselekmény kifejtése előtt előzetesen tájékoztassa a támadót arról, hogy védekezni fog. A védekezés joga ugyanis törvényben biztosított alapjog, így annak gyakorlásával minden külön figyelmeztetés nélkül kell számolnia annak, aki jogellenes magatartást tanúsít.

h.    A másik ehhez kapcsolódó probléma az, hogy a jogos védelemnek a lényege, hogy visszaverje a jogtalan támadást, ez pedig tipikus esetben sérelmet okoz a támadónak. A jogos védelem esetén sem kitérési kötelezettség nincs, és a szükséges esetben és mértékben nem kell törekedni a sérelem elkerülésére. Nem látom sem ésszerű indokát, sem módját annak a törekvésnek, amely ezt a védelmi berendezés telepítése esetén megköveteli.  Nehezen képzelhető el a gyakorlatban az olyan eszköznek a hatékonysága, amely meglétére egyrészt előre figyelmeztetnek (lehetővé téve az ezzel való számolást, az arra való felkészülést, ártalmatlanná tételt), másrészt amely nem okozhat sérelmet (mert nyilvánvaló, ha a vétlennek nem okozhat sérelmet, akkor a jogtalan támadónak sem tud).

 

Mindezeket figyelembe véve én ennek a rendelkezésnek az elhagyását javasolom. A megelőző jogos védelem jelenlegi szabálya olyan felelősséget terhel a védelmi berendezés telepítőjére, amit ő maga az eszköz telepítésékor fel sem tud mérni. A közrend és közbiztonság megteremtése mint állami feladat hiányának a megoldását nem lehet az állampolgár kezébe adni. Az állampolgárnak természetesen joga van különféle riasztóberendezéseket használni, de a bizonytalan kimenetelű védelmi berendezések telepítése nem lehet a bűnözés elleni harc eszköze.

 


[1] Tokaji Géza: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. KJK. Bp., 1984. 250. p.

[2] Ujvári Ákos: A jogos védelem megítélésének új irányai. Ad Librum. Bp., 2009. 73. p.

[3] Békés Imre – Földvári József – Gáspár Gyula – Tokaji Géza: Magyar büntetőjog. Általános rész. BM. Bp., 1980. 173. p.

[4] BH 1996. 70.

[5] Belovics Ervin: A büntetendőséget kizáró okok. HVGORAC. Bp., 2009. 86-88. p.

[6] Tokaji: i.m. 251. p., Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. Korona. Bp., 2001.191. p.

[7] Mészáros Ádám: A bűncselekmény elkövetői. Elméleti és gyakorlati alapkérdések. Ad Librum. Bp., 2008. 44. p., ill. Nagy: i.m. 174. p.

[8] Földvári József: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris. Bp., 2006. 136. p.

[9] Ujvári: i.m. 82. p., 230. p., Békés…: i.m. 174. p.

[10] Wiener A. Imre (szerk.): Büntetőjog. Általános rész. KJK-KERSZÖV. Bp., 2002. 119. p.

[11] Tokaji: i.m. 249. p., Belovics: i.m. 81. p., Földvári: i.m. 135. p. Megjegyezendő, hogy Belovics Ervin egy 2003-ban megjelent tankönyvfejezetben még határozottan amellett foglalt állást, hogy a támadás kizárólag tevékenység lehet (Belovics Ervin: A büntethetőséget kizáró okok. in: Békés Imre (szerk.): Büntetőjog. Általános rész. HVGORAC. Bp., 2003. 152. p.), későbbi disszertációjában azonban már szintén határozottan elismeri a mulasztásos támadás lehetőségét (Belovics: i.m. 81. p. 203. p.).

[12] Tokaji: i.m. 298. és 332. p.

[13]Lásd ennek példájául: BH 1997. 512.

[14] Tokaji: i.m. 178. p.

[15] Tokaji: i.m. 253. p.

[16] Tokaji: i.m. 261. p.

[17] Tokaji: i.m. 253-254. p.

[18] Lásd erről bővebben: Belovics: i.m. 55-56. p.

[19] Ujvári: i.m. 225. p.

[20] BH 2003. 175., BH 2002. 419.

[21] Lásd erről bővebben: Belovics: i.m. 122-124. p.

[22] Tokaji: i.m. 255. p.

[23] Tokaji: i.m. 256. p.

[24] Szintén úgy értelmezi a szükségességet, mint ami magában foglalja az arányosságot a BH 2003. 394. sz. alatt közzé tett döntés is.

[25] Békés…: i.m. 176-177. p.

[26] Békés…: i.m. 177. p.

[27] Szintén külön vizsgálja a szükségesség és az arányosság követelményét a BH 2007. 178., a BH 2004. 92., vagy a BH 2004. 91. sz. alatt közzé tett döntés.

[28] Földvári: i.m. 136. p.

[29] Ujvári: i.m. 10. p.

[30] Ujvári: i.m. 204. p.

[31] Ujvári: i.m. 217. p.

[32] Ujvári: i.m. 206. p.

[33] Ujvári: i.m. 217. p.

[34] Ujvári: i.m. 219. p.

[35] Belovics: i.m. 118-119. p.

[36] Ujvári: i.m. 221-223. p.

[37] Ujvári: i.m. 223. p.

[38] Belovics: i.m. 121. p.

[39] Ujvári: i.m. 224. p.

[40] Ujvári: i.m. 225. p.

[41] Mészáros Ádám: Megjegyzések az új büntető törvénykönyv tervezetének a büntetőjogi felelősséget érintő rendelkezéseihez. In: Rendészeti Szemle 2008. évi 3. szám. 62-63. p.

[42] Belovics: i.m. 124. és 203. p.

[43] Berkes György: A büntetőjogi felelősség feltételei. in: Büntetőjogi Kodifikáció. 2002. évi 3. sz. 27. p.

[44] Ligeti Katalin:Az új Büntető törvénykönyv általános részének koncepciója. In: Büntetőjogi Kodifikáció. 2006. évi 1. sz. 20., illetve 39-40. p.

[45] Ligeti: i.m. 20. p.

[46] Törvénytervezet a Büntető törvénykönyvről. In: Büntetőjogi Kodifikáció. 2007. évi 1. sz. 5., illetve 29. p.

[47] Földvári: i.m. 139. p.

[48] Békés (szerk.): i.m. 155. p., BH 2003. 394., BH 1993. 534.

[49] BH 1996. 292.

[50] BH 1992. 566.

[51] Sólyom László párhuzamos véleménye 23/1990. (X. 31.) AB határozathoz, 4. pont.

[52] Sólyom László: uo.

[53] BH 1990. 8., BH 1993. 534.

[54] BH 1990. 3., BH 1993. 75.

[55] BH 1996. 405.

[56] BH 2008. 260., BH 2004. 92., BH 2003. 140., BH 2002. 213.

[57] Belovics: i.m. 110-111. p., 113.p., 114. p., Ujvári: i.m. 104. p., 106-107. p., 110. p., BH 2008. 260., BH 2004. 92., BH 2003. 394.

[58] BH 2007. 178., BH 2005. 1., BH 2003. 175., BH 2002. 419.

[59] BH 2003. 394., BH 1999. 193.

[60] BH 2002. 42.

[61] BH 1995. 441.

[62] BH 1996. 508.

[63] Békés (szerk.): i.m. 156. p.

[64] Belovics: i.m. 119. p.

[65] Földvári: i.m. 139. p., Belovics: i.m. 117. p.

[66] BH 2000. 335.

[67] BH 2001. 204.

[68] BH 1998. 471.

[69] 15. sz. irányelv III. 2. pont. in: Berkes György: Legfelsőbb Bíróság büntetőjogi és büntető eljárásjogi testületi állásfoglalásai. HVBORAC. Bp., 1996. 20. p. Megemlítendő, hogy találni példát a kitérési kötelezettség „kiterjesztésére”, így az ügyben eljárt elsőfokú bíróság a szomszédok között létrejött konfliktus értékelésénél azt az álláspontot fejtette ki, hogy a terhelt terhére azért nem állapítható meg jogos védelem, mert az ellene irányuló jogtalan támadást kivédhette volna azzal, hogy visszahúzódik a lakásába és értesíti a rendőröket, ezzel szemben viszont dulakodásba kezdett, aminek során két sértettnek súlyos testi sérülést okozott. (BH 2004. 44.)

[70] BH 2003. 140., 1998. 158.

[71] Ujvári: i.m. 9. p. 231. p.

[72] Belovics: i.m. 103. p.

[73] Belovics: i.m. 105. és 206. p.

[74] Belovics: i.m. 105. p.

[75] A 2009. évi LXXX. törvény 4. §-ához fűzött részletes indokolás 2. pontja.

[76] BH 2006. 239

[77] Tokaji: i.m. 253. p.

[78] BH 2001. 310.

[79] A 2009. évi LXXX. törvény 4. §-ához fűzött részletes indokolás.

[80] BH 2007. 178.

[81] BH 2004. 91.

[82] BH 2003. 225.

[83] BH 2002. 42.

[84] Belovics: i.m. 125. p.

[85] BH 1995. 685.

[86] BH 2000. 97.

[87] Székely János: Egy betöltésre váró joghézag. In: Magyar Jog. 1994. évi 3. sz. 164. p.

[88] Belovics: i.m. 127-128. p.

[89] Belovics: i.m. 207. p.

[90] Ujvári: i.m. 168. p.

[91] Ujvári: i.m. 170. p.

[92] BH 1995. 685.

[93] Ujvári: i.m. 171. p.

[94] A 2009. évi LXXX. törvény 5. §-ához fűzött részletes indokolás.

[95] A 2009. évi LXXX. törvény 5. §-ához fűzött részletes indokolás.

[96] Büntető törvénykönyv. KJK. Bp., 1979. 184. p.

[97] BH 2000. 97.

[98] BH 1989. 138.

[99] Székely: i.m. 164. p.

[100] BH 2000. 97.

[101] Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Belovics Ervin könyvének lezárásakor a megelőző jogos védelmet előíró törvényi rendelkezés még nem lépett hatályba. A szerző által támasztott feltételrendszer azonban a későbbi törvényi kritériumokkal több tekintetben összhangban van (v.ö.: Belovics: i.m. 128-129. p.), ezért válik lehetővé ehelyütt az eredményeire való hivatkozás.

[102] Belovics: i.m. 127. p.

[103] Belovics: i.m. 129. p.

[104] BH. 2001. 204.

[105] BH 2004. 93., BH 2002. 171.

[106] Tokaji: i.m. 251. p., Nagy: i.m. 191. p. Megjegyezendő, hogy egy viszonylag újabb legfelsőbb bírósági döntés értelmében, ha a kölcsönös tettlegesség során az erőviszonyok azért változnak meg, mert az egyik félhez utóbb – előzetesen fel nem ismerhetően – további támadó személy csatlakozik, az emiatt hátrányba kerülő fél javára a jogos védelem megállapítása már nem zárható ki. (BH 2008. 260.)

[107] Földvári: i.m. 136. p.

[108] Belovics: i.m. 130. p.

[109] Notwehr, törvényi szabályozását lásd német nyelven: Strafgesetzbuch. 38. Auflage. Dtv. München. 2002. 21-22. p., angol nyelven: http://www.legislationline.org/documents/action/popup/id/9015/preview

[110] Notwehr, törvényi szabályozását lásd német nyelven:

http://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10002296

[111] Légitime défence, Rechtvertigende Notwehr, Legittima difesa esimente, törvényi szabályozását lásd francia, olasz és német nyelven:http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes.

[112] Difesa legittima, törvényi szabályozását lásd olasz nyelven:

 http://www.bosettiegatti.it/info/norme/statali/codicepenale.htm

[113] Légitime défense, törvényi szabályozását lásd francia nyelven: Code pénal. Dalloz. 2003. Paris. 117. p., 122. p.; illetve:

http://www.legifrance.org/affichCode.do?idSectionTA=LEGISCTA000006149818&cidTexte=LEGITEXT000006070719&dateTexte=20101206

[114] Необходимая оборона, törvényi szabályozását lásd angol nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1697/file/0cc1acff8241216090943e97d5b4.htm/preview

[115] Hädakaitse, törvényi szabályozását lásd angol nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1280/file/4d16963509db70c09d23e52cb8df.htm/preview, észt nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1665/file/d020d95fbdb7ad9c52f595ad9c1c.htm/preview

[116] Nepieciešamā aizstāvēšanās, törvényi szabályozását lásd angol és lett nyelven:

 http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes

[117] Mbrojtja e nevojshme, törvényi szabályozását lásd angol nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1565/file/d46a10bcf55b80aae189eb6840b4.htm/preview; albán nyelven:http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes

[118] Необхідна оборона, törvényi szabályozását lásd angol nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1710/file/e7cc32551f671cc10183dac480fe.htm/preview,és ukrán nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1709/file/18691871f696ac66b9fe4d9a4fdd.htm/preview

[119] Szándékos emberölés és szándékos súlyos testi sértés okozása a szükséges védelem túllépése során.

[120] Nužna odbrana, törvényi szabályozását lásd angol nyelven:

 http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes, szerb nyelven:

http://www.ilo.org/dyn/natlex/docs/ELECTRONIC/71947/72713/F1188924123/SRB71947.pdf

[121] Törvényi szabályozását lásd angol nyelven:

 http://www.legislationline.org/documents/action/popup/id/8881/preview

[122] Legitima aparare, törvényi szabályozását lásd angol nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1695/file/c1cc95d23be999896581124f9dd8.htm/preview, román nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1694/file/f06d07077ac1cf3a8d79429d38e0.htm/preview

[123] Szabályozását lásd angol nyelven: http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes

[124] Törvényi szabályozását lásd angol nyelven:

http://www.legislationline.org/download/action/download/id/1690/file/c428fe3723f10dcbcf983ed59145.htm/preview

[125] Lásd 11/1992. (III. 5.) AB határozat, 42/1997. (VII. 1.) AB határozat, 1/1999. (II. 24.) AB határozat.

[126] Lásd bővebben: Drinóczi Tímea – Petrétei József: Jogalkotástan. Dialóg Campus. Bp.-Pécs. 2004. 313-377.p.

[127] Mészáros Ádám: Megjegyzések az új büntető törvénykönyv tervezetének a büntetőjogi felelősséget érintő rendelkezéseihez. In: Rendészeti Szemle 2008. évi 3. szám. 62-63. p.

[128] Belovics: i.m. 124. és 203. p.

[129] Belovics: i.m. 203. p.

[130] Vesd össze: 1878. évi V. tcz. 79. § (2) bek.: „Jogos védelem az: mely akár a megtámadottnak, akár másnak, személye, vagy vagyona ellen intézett […]” (kiemelés tőlem: M. Á.)