Papp Tekla

A koncesszió – nemzetközi kitekintés

 

 

 

 

 

            E tanulmány célja az, hogy a külföldi szerzők koncesszióval foglalkozó munkái alapján átfogó és rendszerezett képet nyújtson.

- a koncesszió fogalmáról,

- a koncessziós szerződés kategóriájáról és minősítéséről,

- a koncessziós rendszer történeti fejlődéséről, jelenéről és jövőjéről.

 

Az esszé – a szerző magánjogi irányultsága miatt – nemzetközi jogi vetületekkel nem foglalkozik.

            Megjegyzendőnek tartjuk még, hogy a koncesszió témájával foglalkozó nemzetközi művek túlnyomó része a XX. század ’60-as, ’70-es éveiben keletkezett; valamint az e tárgyú nemzetközi jogirodalom igen szűk keresztmetszetű, és sokféle felfogásban íródott.

 

 

I. A koncesszió fogalmi megközelítései a nemzetközi jogirodalomban

 

            A koncesszió lényegi ismérveinek felvázolása két síkon jelenik meg a nemzetközi jogirodalomban:

                        a) egyrészt értik a kifejezés alatt azt, hogy valamely állam a felségjogot egy vagy több másik államnak nemzetközi jogi szerződések útján átengedi (pl. a Panama-csatornáról szóló szerződések vagy a haszonbérleti területek Kínában)[1];

                        b) másrészt a koncesszió fogalma alá tartozónak tekintik azt, ha valamely állam vagy a felségjogok birtokosa nem nemzetközi szerződés útján jogokat ruház át más jogalanyokra. (Az ilyen jellegű koncessziók megjelenhetnek a “charter”, “grant”, “license”, “contract” kifejezések alatt is.)[2] E két, alapvető fogalmi megközelítés alapján megállapíthatjuk, hogy nemzetközileg különbséget tesznek államon belüli és nemzetközi jogi jogalanyokat érintő koncessziók között. Az alábbiakban ebben a tagolásban ismertetjük a nemzetközi jogirodalomban leggyakrabban előforduló fogalmi értelmezéseket.

 

I/A Az államon belüli koncesszió

 

            1.) Jogképességet adó koncesszió

 

            A német Polgári Törvénykönyv értelmében[3] a gazdasági egyesülés létrehozatala ún. koncessziós rendszerben történik: a társulások jogképességének megszerzéséhez nem elég az, ha több személy tartós célok elérésére tárulási szerződés alapján egyesül, hanem a jogképesség az állam különleges odaítélésétől függ.[4] Tehát az állam a jogképesség megadásával engedélyezi valamely gazdasági társulás működését.

 

            2.) Privilégiumot adó koncesszió

 

            Az állam vagy közigazgatási hatóság ellenőrzése alá tartozó tevékenységek elvégzésére, gyakorlására adományozott jog.[5] Ide tartoznak a közszolgálati, a közmű, a kikötői, a bányászati, a vasúti, a postai stb. koncessziók vagy az adók és hasonló illetékek behajtására vonatkozó koncessziók.[6] Az ilyen jellegű koncessziók általános jellegű meghatározására többen tettek kísérletet:

            - Batbie szerint ez “egy aktus, mely által a közigazgatás egy egyént vagy vállalatot saját jogaiba rendel”;[7]

            - Buell véleménye alapján a koncesszió “egy egyénnek vagy csoportnak egy kormány által bizonyos erőforrások kitermelésére, vagy bizonyos közösséget szolgáló eszközök elkészítésére adott privilégium”;[8]

            - Kienitz törvényhozási aktusként fogja fel, amely jogi alapot szolgáltat egy sajátos, kivételes jog engedélyezéséhez;[9]

 

            3.) Használati koncesszió

 

            Ebbe a körbe tartoznak a földkoncessziók, a területfoglalási koncessziók, temetkezési (temetőnek eladott vagy kiadott terület vonatkozásában) koncessziók.[10] A francia jogrendből a közjavak különös használati jogának megadása (pl.: plakátolási jog, fürdőkabinok felállításához való jog) sorolható ide.[11]

 

I/B A nemzetközi jogalanyok közötti koncesszió

 

            A koncesszió - hagyományos formájában - a nemzetközi befektetés egyik formája. Hyde szerint “a koordináció egy eszköze, ami által egy állam és egy külföldi befektető (ez másik állam is lehet a szerző megjegyzése) egymást kiegészítő kapcsolatok rendszerét alakítja ki határozott időre egy vállalkozás irányítására.”[12] Gyakran ez odavezetett, hogy a koncesszió megtestesítette egy nemzetközi társaság virtuális rendelkezési jogát a befogadó ország természeti erőforrásai felett.[13]

            A koncessziót beruházási modellként is szokták értelmezni, amely jogtechnikailag különböző engedélyeket foglal magába:

            - gazdasági jogi engedély (egy adott országban engedélyezik a külföldi beruházást),

            - technikai engedély (pl.: bányászati koncessziónál a terület átengedése),

            - és inkorporációs engedély (a külföldi beruházónak az adott állam - helyi jogi személy felhasználásával vagy anélkül - jogképességet ad).[14] Ezt szemlélteti az alábbi ábra:[15]

 

                                   állam                            beruházó

 

                                                                       üzemeltető társaság

 

 

II. A koncessziós szerződés nemzetközi kategorizálása

 

            Formális értelemben a koncesszió az állam és egy természetes vagy jogi személy között létesít jogviszonyt, azaz a koncesszió jogi megjelenési formája egy szerződés.[16]  A koncessziós szerződésben valamely jog vagy feladat átruházása az állam vagy a jogkör birtokosának - az állam belső jogrendjének megfelelő, területileg illetékes testületének - hatalmánál fogva történik ellenérték fejében, gazdasági előnyhöz juttatva a koncesszió tulajdonost.[17]

            A koncesszió egyik lényeges tulajdonsága, hogy az adományozás nem jogi kényszer hatására következik be, hanem teljes mértékben az adományozó állam belátására van bízva.[18] Felvetődik tehát, hogy a koncesszió jogi természetét tekintve valódi szerződés-e vagy egyoldalú aktus? A kérdést főként francia jogtudósok döntötték el.

            - volt aki  (pl.: Gaston Jéze) nem minősítette a koncessziót szerződésnek, mert nem jön létre általal különálló jogi helyzet, mivel a koncesszió kedvezményezettjére jogszabályilag meghatározott jogállást ruház, amit a közigazgatás a törvényi rendelkezéseknek megfelelően megszüntethet;[19]

            - a többségi álláspont alapján azonban valódi szerződésről van szó; ez a felfogás tükröződik az elméletben (pl.: Laferriére szerint közigazgatási szerződéses aktusról van szó; Gidel pedig azt állítja, hogy “jogokról, a szó teljességében csak akkor beszélhetünk, ha létezik egy szerződés, mert a közigazgatási aktus csak lehetőségeket és felhatalmazásokat hoz létre”) és az ítélkezési gyakorlatban (pl.: Cour de Cassion Civ. 1848. május 2., Dalloz 1848 ítélete, a Civil Court of Rome 1954. július 24-i döntése az Anglo-Iranian Oil Ltd. v. Societa S.U.P.O.R. ügyben) egyaránt [20]

            A tekintetben tehát, hogy a koncesszió szerződéses jogviszonyt hoz létre, szinte egységes minősítésről beszélhetünk. Arról viszont a legteljesebb mértékben megoszlanak a vélemények, hogy milyen jellegű szerződésről van szó. Itt ugyanaz a dilemma jelentkezik, mint a koncessziós szerződés magyar szerzők általi besorolásánál: közjogi vagy magánjogi szerződésről van-e szó?

            Vannak szerzők, akik a francia felfogást[21] követik, és közigazgatási szerződésnek minősítik a koncessziós szerződést, mivel a tárgya közszolgáltatás, közcélú feladatok ellátása vagy ezek biztosítása, elősegítése.[22] Mások[23] (pl.: Mosler) vegyes jellegűnek tekintik “mivel közjogban gyökerezik, ám hatását a magánjogban fejti ki".[24] A “gordiuszi csomót” megpróbálták úgy is elvágni, hogy sui generis szerződésnek tekintették a koncessziós szerződést (Swiss Federal Tribunal Sapphire International v. National Iranian Oil Company ügyben hozott ítélete).[25]

            A koncessziós szerződés minősítésére való törekvés a nemzetközi szakirodalomban a következő teóriákat[26] kristályosította ki:

a)      közigazgatási,

b)      magánjogi és

c)      komplex.

a)      Közigazgatási elméletek:

            aa) abszolút állami szuverenitás-teória: a koncesszió az állam olyan szuverén aktusa, mely törvényi erejű; a koncesszor az állam "alattvalója"; Seiber fennhatósági elméletnek aposztrofálta ezt a már idejétmúlt vonulatot;

            ab) relatív állami szuverenitás-teória: Otto Mayer álláspontja a koncesszióval kapcsolatban; a koncessziót közjogi és egyoldalú állami aktussá nyilvánítja ez a felfogás is, az abszolút állami szuverenitás-elmélet három lényeges ponton tér el:

- szükségesnek tekinti a koncesszor alávetési nyilatkozatát,

- az állam felmondási joggal csak közérdekből élhet,

- a koncesszor méltányossági szempontok alapján igényt tarthat kártérítésre;

            ac) monisztikus közigazgatási szerződés teória: az állam "felemeli" a koncesszort a közjogi szférába egy harmadik személy javára vagy terhére szóló szerződéssel; a koncessziós jogviszonyból származó konfliktusokban a közigazgatási bíróság hatáskörét mondják ki; a polgári jogi rendelkezések nem alkalmazhatóak e megítélés szerinti koncesszióra, hanem a közigazgatási jog előírásai; Blondean "le plus administratif des contrats administratifs"-nak minősíti;

            ad) dualisztikus közigazgatási szerződés teória: ennek az elméletnek az a lényege, hogy a koncessziós jogviszonyt két részből állónak tekinti: az állam és a koncesszor közötti viszonyrendszert rendező szerződés az egyik, és a közérdekkel összefüggő szabályok alkotják a másik részt; ezt a megközelítést Haurion alakította ki;

b)      Magánjogi felfogás

            E szerint az állam "leszáll" a magánjogi jogviszonyokban, és ott, mint magánjogi jogalany (általában jogi személy) köt - az akarategységet hangsúlyozó - megállapodást a közérdek szempontját háttérbe szorítva; ez a teória ott hódított és hódít teret, ahol a közigazgatási szerződés fogalma nem került kidolgozásra; az elmélet képviselői Haberer (Ausztria), Rüttimann, Roguin és Carrard (Svájc), Bornhaupt és Romberg (Németország);

c)      Komplex teóriák

            ca) privilégium elmélet: a koncesszort kiemelik a jogalanyok köréből egy olyan viszonyrendszerbe, amely az állam által védendő magánjogokban manifesztálódik; Seiber szerint a koncessziós vagyoni jogosultságoknál az állami önkorlátozás jelenik meg a magánjog keretében;

            cb) "acte mixte" francia tana (Duguit dolgozta ki): közjogi (általános relevanciájú) és magánjogi (a koncesszióba adó és vevő között releváns) szerződési elemek keverednek a koncessziós jogviszonyban;

            Megjegyzendőnek tartjuk még, hogy az általunk felvázolt elméleti kategóriák között átmeneti teóriák (ún. mutációs teóriák) is találhatóak: pl.: Giorgi a koncessziót keletkezésekor egyoldalú aktusnak tekinti, míg a kölcsönös kötelezettségek jelentkezésekor már bilaterálisnak minősíti.

            Rá kívánunk mutatni arra is, hogy a szerzők többsége - főként jogrendszere sajátosságai miatt - nem küszködött a koncessziós szerződés jogági besorolásával,[27] vagy új kategóriát felállítva, állami szerződésnek aposztrofálta azt.[28] El kell azonban ismernünk, hogy dolgu(n)kat megnehezíti az is, hogy a koncessziós szerződések általában teljesen más elnevezés alatt szerepelnek, úgy mint: kétoldalú megállapodás, beruházási szerződés, szolgáltatási szerződés, gazdaságfejlesztő megállapodás, projektszerződés stb.[29]

 

III. A koncessziós rendszer fejlődése Európában

 

III/A Az ókortól a XX. századig

 

l.) Az ókori “nyomok”

 

            Bár van olyan vélemény, hogy a koncesszió fogalma az állam fogalmával egyidős, a mai koncessziós kifejezés a latin ”concessio” szóból, a “concedere” igéből származik. A főnévi alak ritkán jelenik meg a Justinianus előtti szövegekben, ha mégis, akkor a magánjogban előforduló sajátos adományozásra utal, mint például egy rabszolga feletti tulajdonjog (concessio peculii).[30] A “concedere” ige azonban az adományozás sok fajtáját jelölte: dologi és személyiségi jogokat egyaránt.[31] A közjogban a “concessio” kifejezést közhatalmi jogosítványok egyénekre való átruházására használták (pl.: concessio testamenti factionis, vagy a közmunkákban való részvétel alóli mentesség).[32] Hasonlóan használták még a “ius concedendi” értelemben “in publico” épületek építési jogára, amik nem közhatalmak birtokában voltak, feltéve, hogy a “lex municipalis” nem rendelkezett másként.[33]

            A koncesszió legmarkánsabb jelenlétét a bányászat területén tapasztalhatjuk. A bányászati jog a föld tulajdonjogához kapcsolódott a görögöknél és a rómaiaknál is.[34] A Vispasca-i érctáblák tartalmazzák, hogy a föld a római államé, de a természeti kincsek bányászati jogáért bárki folyamodhat.[35]

 

2.) A középkori előfordulások

 

            A koncesszió gazdasági eleme csak a középkorban fejlődött ki teljesen a “iura regalia”, az uralkodói felségjog fogalmának megszületésével.[36] A “regalia majora” természeténél fogva elidegeníthetetlen volt; ide tartozott például a törvényhozói jogkör vagy a katonai szolgálat igénybevételének joga.[37] A “regalia minora” ezzel szemben átruházható volt kisebb fejedelmekre, vagy városokra vagy egyénekre, de az adományozót megillette az adományozott jog gyakorlása feletti ellenőrzési jogkör.[38] A “regalia minora” jelenthette:

            - a kereskedők (ius conductus), a zsidók (Judengeleit; 1236-ban II. Frigyes császár a zsidókat az államkincstár tisztviselőivé nyilvánította), a pilgrim zarándokok védelmét; vagy II. Frigyes által 1226-ban a német lovagrendnek adott koncesszió; vagy a Hanza-városok külföldi kereskedelmi előjogait tartalmazó monopólium;

            - a vámszedés jogát (pl.: III. Ferdinánd 1653-ban Franz von Nádasdnak adományozta azt a Leitha folyón Neufeldnél); ez magában foglalta (ius telonii) a vámtarifa megállapításának, a vámsorompók és vámövezetek kialakításának, a vám beszedésének, és a vámmentesség adásának a jogát;

            - a pénzverés, a pénzverde működtetésének a jogát (pl.: I. Frigyes 1166-ban Aix-la-Chapelle-nek adományozta az árfolyam-meghatározás és pénzverés jogát);

            - a különböző ásványok kitermelésének a jogát (ius soli);[39] a bányaregálé a hűbériség korában a Német-Római Birodalomban az uralkodót illette meg, és az ingatlan tulajdonával nem rendelkezett a nyersanyagok (só, arany, ezüst) kitermelési jogával, azt bányaművelők szerezhették meg ellenérték fejében.[40] Angliában János király minden bányára megpróbálta kiterjeszteni a regálét (az arany- és ezüstbányák képezték csak a korona tulajdonát), de 1305-ben a korona elismerte, hogy ez nem áll jogában.[41]

            Európa különböző országaiban különböző formákat öltött a feudális rendszer: Franciaországban központosított monarchia, Angliában parlamentáris rendszer, míg a Német-Római Birodalomban nem egységes állam, hanem fejedelemségek jöttek létre. A német uralkodót kötelezte az 1180-ban alapított “Leihenzwang”, hogy római császárrá való koronázása után mondjon le minden visszaszálló hűbérbirtokról.[42] A nagyobb hűbérbirtokok adományozásánál állandósult az a gyakorlat, hogy az adományozó okirat tartalmazta a visszaszálló hűbérbirtokról való szinte azonnali lemondást; ezekben gyakran alkalmazott kifejezések a “concedere” ige és a “concessio” főnév.[43] Hasonlóan alakult az egyházi hűbérbirtokok esetében is (feuda-ecclesiastica): a hűbéresnek éves összeget kellett fizetnie a Szentszéknek közhatalmi jogok gyakorlásáért. Ezzel kapcsolatban

            a.) a “concedere” ige használatára példa:

                        - VII. Gergely pápa Robert Guiscardot beiktató rendelete,

                        - II. Ince birtokadománya 1133-ban II. Lothar császárnak és Riget császárnőnek,

                        - III. Ince 1204-es episztolája János angol királynak;

            b.) a “concessio” főnév alkalmazására példa:

                        - IV. Hadrianus pápa 1155-ben II. Henriket arra kötelezte, hogy évente, házanként egy dinárt fizessen Írország megszállásának engedélyezéséért,

                        - III. Sándor 1255-ös bullája, melyben Edwardnak, III. Henrik angol király fiának adja a Szicíliai Fejedelemséget.[44] A pápai koncesszió egy különleges csoportját alkották a tanyaépülethez legközelebb eső termőföld-adományok azokon a VIII-IX. század folyamán az iszlám által meghódított területeken, ahol nem volt alkalmazásban a hűbérúri rendszer. A pápák ezt később - a kereszténység terjesztése címén - az újonnan felfedezett és felfedezetlen területekre is kiterjesztették. Az alapító bullákban törvénykezési, ítélkezési és adóztatási jogot adományoznak a pápák, de már nemcsak uralkodóknak, hanem magánszemélyeknek is (lásd: VII. Gergely 1073. áprilisi episztolája és VI. Kelemen “Tue devotionis sinceritas” kezdetű 1344-es bullája).[45]

            Feudális formák jellemezték a korai francia koncessziókat (concessions des travaux publics), ahol a koncesszióvevő vállalta utak, hidak, csatornák építését vámszedési jog átengedése fejében. Ezt követte a “concession de service public”, ahol a hangsúly olyan közszolgáltatásokon volt, mint a postai vagy más kapcsolattartási (később a vasúti).[46]

            Kiemelést érdemel még egy precedens értékű megállapodás: a spanyol I. Fülöp 1505-ben egyezményt kötött a velencei Francisco de Tassis (vagy Taxis)-sal Franciaországot, Spanyolországot, Németországot és Hollandiát lefedő postahálózat felállítására. A szerződés értelmében Taxis - mint postamester - egy, rangban az állammal egyenlő, állami feladatokat ellátó magánvállalkozás gyakorlatilag független vezetőjévé vált. A felek vitája esetében a megállapodás feltételei elsőbbséget élveztek a municipális jog szabályaival szemben.[47]

            Az eddig ismertetett esetekben egy meglévő jog helyi uralkodónak vagy magánszemélynek való adományozásával találkozhattunk: a megajándékozottnak hódolattal kellett adóznia, le kellett tennie a hűbéresküt és ellenszolgáltatást kellett nyújtania. Így egy feudális kapcsolat jön létre, melyet az alá- és fölérendeltségi viszony jellemez: a hangsúly a hűbéres kötelezettségein van, a hűbérúr többnyire csak védelmet nyújt.[48]

            Megállapíthatjuk, hogy a koncesszió a középkorban közjogok adományozásaként nyomon követhető, és a modern koncesszió elemei már ekkor fellelhetőek:

            - átruházás történik,

            - közjogokat érint,

            - más uralkodóra vagy magánszemélyekre,

            - pénzszolgáltatás fejében.[49]

 

3.) A koncesszió XVII-XIX. századig tartó időszakban

 

            A XVII. században megjelent a koncesszióért történő verseny és ezzel “árujellegűvé” vált a monopólium.[50]

            Figyelmet érdemel a Portugália és Hollandia közötti kapcsolat: a két állam 1661-es békeszerződésének XXV. cikkelye rendelkezett - mai kifejezéssel élve - állampolgári követelések rendezéséről. Ennek a rendelkezésnek az értelmében Donckner (a hágai polgármester) és Gisbert de Wittel szerződést kötöttek a portugál uralkódóval (1663): mindketten brazíliai követeléseiket a portugál királyra ruházták át vámszedési jog ellenében.[51] Érdekessége a megállapodásnak, hogy vita esetére vegyes választott bírói testületek felállítását mondta ki, és kötelezte a választott bírákat, hogy döntéseiket a jog és az igazságosság alapján hozzák meg.[52]

            Ebben a korszakban kezdődik el az, hogy bizonyos tevékenységek gyakorlásának átengedése összekapcsolódik a társaságalapítási jog adományozásával:[53] ekkor jelennek meg a “chartered company”-k (az angol társasági jogban ezeknek az engedélyi társaságoknak a létesítése királyi felségjogon alapul: a korona által adott engedély révén nyerik el jogképességüket és jutnak a monopóliumhoz).[54] Ilyen volt például az I. Erzsébet által 1600-ban alapított Kelet-Indiai Társaság és később a Holland-Kelet-Indiai Társaság:[55] a brit társaság saját nevében lépett szerződésre másokkal, míg a holland az indiai kormányzóval vagy az állami kormánnyal közösen, akik ratifikálták szerződéseit.[56] A főként kereskedelmi monopóliumot szerzett társaságok jogi helyzete zavaros volt, mert államiság szerzésére törekedtek: “az angol társaság, a franciához hasonlóan, hosszú ideje status mixtus volt az indiai jogi színtéren; uralkodójának egy félig szuverén megbízottja volt, de  jure a Mogul Birodalom vazallusa, de facto uralkodó volt más helyi de facto uralkodókkal szemben...”[57]

            A charter-társaságoknak adott kiváltságok (concessiones inter potestates) nem voltak egyedüli esetek: Franciaország és az úgynevezett berber államok (Algír, Tunisz) közötti békeszerződéseket is kísérték koncessziós szerződések (az Algírral kötött 1628-as békeegyezményt 1690-ben, Tunisszal kötött 1665-ös békeszerződést 1666-ban).[58] Ezek alapján francia kereskedők várakat tarthattak fenn a berber államok területén, a part menti korallzátonyokat kizárólagosan kizsákmányolhatták, kereskedhettek a bennszülött lakossággal és a kikötői vám fizetése alól mentességet élveztek, a bejnek vagy a Dívánnak évente fizetett pénzösszegek ellenében.[59]

            Franciaországban az Ancien Régime ideje alatt a “concession de travaux publics” már átfogja valamennyi közérdekű építmény létesítésére vonatkozó jogokat. A tevékenység folytatása mellett a magánvállalkozókat megillette az építményekhez kapcsolódó járulékok beszedésének joga, valamint az általa létesített tárgyak feletti tulajdonjog.[60]

            A porosz és a szász bányajogban - az állam monopóliumát képező ásványféléken kívül - az eredményesen kutató magánvállalkozó előjogot nyert az ásványkincsek kiaknázására. Ezzel szemben Franciaországban 1791-től a bányászható ásványok a francia nép tulajdonát képezték, és koncesszió révén lehetett őket kiaknázni.[61] A legfeljebb 50 éves időtartamú koncesszió alapján a bánya üzemeltetője nem tett szert különleges bányatulajdonra, hanem a bányatelek korlátozott terhelésére kapott engedélyt.[62]

            Az ipari forradalom következtében megnövekedett népesség víz-gáz, elektromos energia ellátásának, közlekedésének, hírközlésének megoldására Franciaországban egyre inkább előtérbe került - a “közszolgáltatásokra” korábban kifejlesztett - “concession de service public”.[63]

            A XIX. század végére a koncesszió jogintézménye már hordozza minden mai jellemzőjét, és kialakultak azok az alkalmazási területei, ahol jelen korunkban is használják.

 

III./B A koncesszió a XX. században

 

            Ebben a részben országonkénti tagolásban (feltéve, hogy állt joganyag rendelkezésünkre) foglalkozunk a koncesszióhoz kapcsolódó jogi előírásokkal és szerződésekkel.

 

1.) Franciaország

 

            Az előbbiekben már többször tárgyalt “concessions des travaux publics” és “concession de service public” mellett a francia jogrend ismeri még a közjavak különös használati jogára vonatkozó “concession d’occupation du domaine public”-ot. Ennek a koncessziós szerződésfajtának a tárgya lehet:

            - egyrészt egyéni használatra fenntartott közjavak [például a piaccsarnokban való kiállítási jog (concession d’emplacament), vagy a nyilvános temetőben való temetkezési jog (concession de sépultures)];

            - másrészt magáncélú berendezések létesítése közterületeken [például a plakátolási jog (concession d’affichage), vagy kikötőben történő fürdőkabin felállításának joga].[64]

            A francia jogrendszer felhasználja a koncessziót olyan ingatlanokkal kapcsolatos használati és elidegenítési jog átruházásához, amelyek ugyan az állam vagy helyi közösségek tulajdonában vannak, de közhasználatra nem nyitják meg ezeket. Ez a “concession d’utilisation on d’aliénation du domaine privé” a bérlethez hasonló jogügylet, amelynél hiányoznak a koncesszor közérdekű kötelezettségei; így az eddigiekben ismertetett francia koncessziós szerződésekkel ellentétben ez nem közigazgatási, hanem polgári jogi szerződés.[65]

            A koncessziós szerződést szívesen igénybe veszik a vállalkozók is termékeik forgalmazására (például gépkocsik értékesítésénél): “contrat de concession exclusive”. Ezzel a szerződéssel egy vállalkozás egy adott kereskedőnek meghatározott területen kizárólagos értékesítési jogot biztosít. A francia bírói gyakorlat ezt a szerződést sem tekinti közérdekű szerződésnek.[66]

            E főtípusok mellett Franciaországban létezik még a bányászati koncesszió (concession miniere), melynek tárgya a kutatás, feltárás, kinyerés és a hasznosítható ásványok feldolgozása, szállítása, beleértve a szénhidrogént is, akár gáz, akár folyékony halmazállapotban.[67] A bányajogot az 1957-ben hatályba lépett bányászati törvény (“Code minier”; módosították 1970-ben és 1977-ben) szabályozza. Ez a jogszabály az ásványi nyersanyagok lelőhelyeit két osztályba sorolja: bányák (fosszilis tüzelőanyagok, vas, kobalt, mangán, réz, nemesfém és radioaktív elemek lelőhelyei) és kőfejtők.[68] A lelőhelyek kutatása csak kizárólagos kutatási engedély (permis exlusif) birtokában indulhat meg, és általában 3 éves időtartamra adható ki.[69] A bányaművet vagy az állam üzemelteti, vagy koncesszió vagy kitermelési engedély alapján magánszemély.[70] A bányászati koncessziót (ami legfeljebb 50 évre szólhat, de többször meghosszabbítható, egyenként 25 évvel) nyilvános meghallgatást követően az államtanács határozatával ítéli oda annak a pályázónak, aki igazolja szükséges technikai és pénzügyi alkalmasságát, és akit a kormány előnyben részesít.[71] A koncesszió birtokosa - a határozatban meghatározott - éves díjat köteles fizetni az államnak.[72]

            Az 1963-ban hozott 63-1226. számú rendelet (módosították 1973-ban) a magtechnikai berendezések (atomreaktor, részecskegyorsító, nukleáris előállító, újrafeldolgozó berendezések, nukleáris hulladék telephelyei) létesítését engedélyhez kötötte.[73] Az engedély iránti kérelmet a gazdasági miniszterhez kell benyújtani, és a népegészségügyi miniszter jóváhagyó állásfoglalása után a miniszterelnök dönt róla véglegesen.[74]

 

2.) Az Egyesült Királyság

 

Angliában nem tesznek hivatalosan különbséget közjogi és magánjogi szerződések között, illetve az ezekre vonatkozó jogszabályok tekintetében: a szerződések általában azonos jogi megítélés alá esnek, a szerződő felek minőségétől függetlenül[75] Ezen kívül a tradicionális common law-ban a koncesszió a belső jogban nem használatos, “concessions”-ként csak olyan jogokat jelöl, amelyeket angol állampolgároknak más államok engednek át.[76] A koncesszió helyett az angol jog használja:

            - a “grant”, “royal grant” kifejezéseket adományozásra;

            - a “charter”-t a korona által fenntartott jogok átruházására (a korábban már említett “charter company”-k manapság elenyésző számban léteznek, főként jótékonysági, karitatív tevékenységeket végeznek főiskolák, művészeti társulatok mellett);[77]

            - a “franchise”, a “license” szavakat engedély értelemben (az állam közfeladatok ellátását magánszemélyekre ruházza, például hírközlés, postai szolgáltatás vagy adók beszedése kapcsán).[78] Kiemelést érdemel még a “public utility” jogintézménye: magántőkével működő vállalkozások közérdekű tevékenységeket végeznek kommunális engedély alapján olyan területeken, mint a (vízi, közúti vasúti) közlekedés és a lakossági víz-, gáz- vagy áramellátás; a működési engedélyeket a “franchise”, “license” vagy “municipal permit” kifejezések jelölik.[79]

            Az ipari forradalom után a common law-ban - kivéve a királyi ásványokat (arany, ezüst) - kialakultak az ásványok kiaknázásával kapcsolatos elvek:

            - a feldolgozatlan ásvány - természetes helyén - magántulajdon tárgya;

            - a feldolgozatlan ásvány tulajdonjoga általában a felszín tulajdonosát illeti meg;

            - a tulajdonos kiaknázhatja az ásványokat.[80] Az ásványok kiaknázásának jogát érintik a szolgalmi és birtokháborítási jogok, valamint a közösség érdekének a tulajdonos által történő figyelembevételi kötelezettsége.[81] 1946-ig a brit bányászat magántársaságok kezében volt, ekkor született meg a szénbányászatot államosító törvény. A Nemzeti Széntanács (“National Coal Board”; ma Brit Széntársulás) kapta meg a széntársaságok bányáit, tőkéjét és személyzetét kompenzációk ellenében. Innentől a NCB kötelezettsége volt szenet kinyerni és feldolgozni Nagy-Britanniában.[82] Az első kőolaj-kitermelési törvény 1918-ban született; eszerint kőolaj utáni kutatást vagy fúrást csak az végezhetett, aki a kormány nevében járt el, vagy kormányengedéllyel rendelkezett. Az 1934-es újabb kőolajkitermelési törvény (módosították 1935, 1984) az uralkodót ruházta fel a kőolaj tulajdonjogával, és a király rendelkezhetett a kőolajkutatás, -fúrás jogával. A kőolajfúrás és - nyerés jogának adományozásához ma már kell az Energiaügyi Minisztérium jóváhagyása is. Az 1964-es kontinentális tengeri törvény a tengerfenéken található ásványok kiaknázására vonatkozóan átvette az 1934-es jogszabály jogi konstrukcióit. Az 1946-ban hozott atomenergia törvény szerint pedig azon ásványok kutatásának és feldolgozásának odaítélése, amelyekből atomenergia állítható elő, az Energiaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik.[83]

            Érdekességként kitérnénk még a skót utazási koncesszióra, ami az útiköltség csökkentését vagy megszüntetését jelenti. Ezt a helyi vagy regionális tanács adhatja olyan magánszemélyeknek, akik bizonyos szempontok alapján kategorizálhatóak, például:

            - 65 év feletti férfiaknak és 60 év feletti nőknek;

            - 16 év alattiaknak;

            - vakoknak;

            - mozgáskorlátozottaknak

            - értelmi fogyatékosoknak stb. Általában több helyi vagy regionális tanács is együttműködik a személyszállítás terén: nyilvános utazási koncessziós tervet készítenek és az ebben résztvevő üzemeltetőknek - feltéve, hogy eleget tesznek a terv előírásainak - a felmerült költségeiket megtérítik.[84]

 

            A Franciaország és Nagy-Britannia között épült csatornaalagút kapcsán kitérnénk még az úgynevezett “BOT”-projektekre (Build-Operate-Transfer): a beruházó egy adott állammal koncessziós megállapodást köt létesítmények megalkotására, üzemeltetésére, komplex finanszírozás mellett úgy, hogy a beruházó használati jogának időtartama rövidebb a létesítmény várható élettartamánál. Az alagút-projekt jogi alapját a Franciaország és Nagy-Britannia közötti 1986-os nemzetközi jogi szerződés adja, amely a koncessziós rendszert is meghatározta. A koncesszió-megadásához szükséges volt még a brit és a francia koncessziótulajdonosok (“France Manche S.A.” és “Channel Tunnel Group Ltd.”) megállapodására is. Ezek a társaságok 65 évre kapták a koncessziót, és kötelesek voltak megállapodni a csalagút használatáról a nemzeti vasúttársaságokkal. A projekt finanszírozási alapját a koncesszió alapján tervezett hozamok képezték.[85]

 

3) Németország

 

            A német jogszabályok engedélyezés (Genehmigung) értelemben több kifejezést használnak egyenrangúként, így “Erlaubnis” (engedély), “Bewilligung” (engedély), “Gestattung” (engedély), “Konzession”, “Verleihung” (használatba adás), “Ausnahme” (kiadás), “Befreiung” (mentesítés, mentesség).[86] Emellett a jogirodalom sem egységes a koncesszió megítélésében:

            - Otto Mayer szerint egy darab államhatalom közérdekű vállalkozásra való átengedését jelenti;

            - Kienitz úgy véli, hogy minden törvényhozási aktus, mely jogi alapot teremt sajátos jogok engedélyezésére, ennek minősül;

            - Mosler, Kormann közigazgatási aktusnak tekintik;

            - Huber közjogi privilégiumokat ért alatta; stb.[87] Peter Fischer a témát összefoglaló monográfiájában megállapítja, hogy

            a.) Németországban a koncesszió csak elszigetelten szétszórva jelenik meg;

            b.) a jogtudomány dualista szemléletű: közigazgatási és különleges használati koncessziókat különböztet meg;

            c.) a valódi koncesszió lényegi ismérve az állam vagy önkormányzat jogainak magánszemélyre történő átruházása.[88]

            Ennek tükrében felvázolnánk néhány német koncessziós “szórványt”:

            1.) A bányászatról szóló német szövetségi törvény (BBergG; 1980) az ásványi anyagok kitermelésével kapcsolatban kétfokú rendszert fektet le: koncessziós eljárás előzi meg a tényleges engedélyezési eljárást.[89] A szabadon bányászható ásványi anyagok kutatásához és feltárásához vagy engedély vagy bányatulajdon szükséges.[90]

            2.) A távközlésnél a koncessziót a szabályozó hatóság adja írásbeli kérelemre, ebben a kérelmezőnek fel kell tüntetnie a tevékenység jellegére, az ellátási területre, valamint az üzemeltetés szervezeti, pénzügyi és technikai követelményeire vonatkozó adatokat. A koncesszió meghatározott szolgáltatási területekre vagy adott telekommunikációs szolgáltatásokra korlátozódhat. A koncessziót meg kell adni, ha a pályázó:

            - rendelkezik a szükséges technikai eszközökkel;

            - nincs ok azt feltételezni, hogy a pályázó nem fogja nyújtani a koncessziónak megfelelő szolgáltatást, különös tekintettel minőségteljesítési és ellátási kötelezettségére;

            - nyilvános mobilszolgáltatásra irányuló koncessziónál már rendelkezik a szükséges frekvenciákkal, vagy azt a koncesszióval együtt kapja meg.[91]

            3.) A villamosenergia-iparban az áramszolgáltató vállalatok a vezetékek lefektetésénél rá vannak utalva a közutak használatára, főleg zárt ellátási területeken belül. Ezért a helyi közösségekkel koncessziós szerződést kötnek, hogy megkapják a közutak használatának jogát. Ezeket a koncessziós szerződéseket az áramszolgáltató vállalatok egymás között kötött demarkációs szerződéssel egészítik ki; ebben megegyeznek, hogy nem tevékenykednek a másik által ellátott területen.[92] Az önkormányzatok csak egy áram-, vagy gáz-, vagy vízszolgáltatónak adják meg a vezetékek közutakon (vagy azok alatt) történő lefektetésének jogát.[93]

            4.) A fentiekben kifejtett energiagazdasági koncessziós szerződéseknek kartelljogi kihatásai is vannak.[94] A IV. Kartelltörvény-novella 1980-ban bevezetett rendelkezése szerint az áram- és gázellátásról szóló koncessziós szerződések időtartama nem haladhatja meg a 20 évet. Az 1990. január 1-jén hatályba lépett V. Kartelltörvény-novella célja az volt, hogy megakadályozza a területi monopóliumok elmerevedését a fogyasztók hátrányára; ennek következtében a koncesszióba adó kommunális területi testületek és a koncesszor energiaszolgáltató vállalat területvédelmi megállapodásokat kötnek, amelyeket be kell jelenteni a kartellhatóságnál. Ez a bejelentés különösen azért fontos, mert az ellátási szerződések versenykorlátozó klauzulákat tartalmazhatnak, úgy mint

            a.) osztott útjog (a koncessziós szerződésben az útra vonatkozó rendelkezések egy legfeljebb 20 évre szóló kizárólagos úthasználati jogra, és egy időbelileg ehhez csatlakozó egyszerű úthasználati jogra tagolódnak);

            b.) belépési záradék (az a megállapodás, mely az energiaellátást eddig végző vállalatnak a koncessziós szerződés időtartamának lejárta után is előjogot biztosít a konkurenciával szemben a terület további ellátásáról szóló megegyezés megkötésére; feltéve, hogy az eddigi koncesszor ugyanazokat az árakat és feltételeket nyújtja);

            c.) automatikus vagy nyitott meghosszabbítási záradék (olyan megállapodás, mely szerint a koncessziós szerződés egy alapfutamidő után újra, minden további nélkül meghatározott időtartamra meghosszabbodik, ha egy megadott időpontig nem mondják fel a szerződést);

            d.) további ellátás fenntartása megkülönböztetett átvevők számára a szerződési határidő letelte után;

            e.) statuálási klauzula (a felek kötelezettséget vállalnak minden ahhoz szükséges intézkedés megtételére, hogy a szerződést vagy egyes jogosultságokat a 20 év letelte után is hatályban tartsanak);

            f.) a statuálási klauzulához hasonló a szóláskötelezettségi záradék (a szerződő társak kötelezik magukat arra, hogy a koncessziós szerződés lejárta előtt tárgyalásokat folytatnak annak meghosszabbításáról);

            g.) záró kitételek (veszteségkiegyenlítési, vagy községi kötelékbe olvasztási klauzula stb.).[95]

            Németországban a hulladék- és szennyvíz-eltávolításnál is alkalmaznak koncessziót.[96]

 

5) Belgium

 

            Belgiumban közszolgáltatási koncesszió gyakorlatilag nem létezik, helyette a nagy infrastrukturális beruházások koncessziója került előtérbe: a hulladékeltakarítási, hulladékégető, halottszállítási, a színházi és a nyilvános parkolóházak koncessziója.

            A Vallon Régióban a csővezetékes gázszállításnál, az autópályák kapcsán és az autóbuszközlekedésben is alkalmaznak koncessziókat.[97]

 

6) Hollandia

 

            Ebben a Benelux államban a koncesszió az állami részvétel új formájaként jelenik meg. A koncessziós modell alkalmazható:

            - általános társadalmi, gazdasági érdekekkel kapcsolatban,

                        - állami tulajdonnál (pl.: ásványi anyagok esetén),

                        - ha a törvényhozás úgy dönt,

                        - a monopóliumok területén.

            A kormány ad engedélyt a koncesszornak bizonyos tevékenység folytatására: ásványi kincsek feltárására és kiaknázására, gáz- és kőolajkitermelésre, vasút működtetésére, energiaellátásra, postai szolgáltatásra, távközlésre.

            A koncesszió lehet közjogi (egyoldalú döntéssel keletkező) és magánjogi (kétoldalú megállapodás révén adható) jellegű is.[98]

 

7) Olaszország

 

            Olaszországban a koncesszió révén közületi funkciókat adnak át magánszemélyeknek. Előfordul a köztulajdonú, önkormányzati intézmények koncessziója; a közszolgáltatási koncesszió (közművekre vonatkozik); és a közjavak koncessziója.

            A különböző ágazati törvények alapján megszerezhető koncessziókra projekteket alkotnak, és ezek megvalósítására a Koncessziós Intézettel köt megállapodást egy társaság, amely alvállalkozókat is igénybe vehet a koncessziós projekt végigvitelére. A tevékenységet felügyelő miniszter könyvvizsgálót delegál a koncessziós társasághoz.[99]

 

8) Ausztria

 

            A “Konzession” kifejezés használatára két törvényben bukkanhatunk:

            a.) a rendszeres gazdasági tevékenységként végzett, gépjárművekkel történő áruszállításról szóló jogszabály (Güterbeforderungsgesetz; 1995)

            b.) a nem menetrend alapján, rendszeres gazdasági tevékenységként végzett, gépjárművekkel történő személyszállításról (Gelegenheitsverkerhrs-Gesetz; 1996).

            Rendszeres gazdasági tevékenységként végzett, gépjárművel történő közúti áruszállítás kizárólag koncesszió alapján végezhető,[100] ha a törvény másként nem rendelkezik (például postai küldemények szállításánál, belső üzemi forgalomnál, utasok poggyászainak szállításánál, vagy vasútvállalatok szállítmányozási tevékenységeinél).[101] A koncesszió adható belföldi és külföldre irányuló áruforgalomra is,[102] és csak meghatározott számú gépjárműre.[103] A koncesszió megadásának feltételei - az engedélyköteles szolgáltatás általános követelményein felül - a megbízhatóság, a pénzügyi teljesítőképesség és a szakmai alkalmasság (képesítésről szóló igazolás);[104] ezeket 5 évenként igazolni kell a koncessziót adó hatóság felé.[105] Ezen felül a koncessziót igénylőnek az Európai Gazdasági Térség tagjának kell lennie, és jogi személyeknek, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági-társaságoknak, emellett ausztriai székhellyel kell rendelkezniük.[106]

            A nem menetrend szerinti, rendszeres gazdasági tevékenységként végzett, gépjárművel történő személyszállításhoz (beleértve az autóbuszos kiránduló- és bérkocsi-szolgáltatást is) koncesszió szükséges.[107] Ezen koncessziós tárgya lehet:

            - kirándulókocsi szolgáltatás;

            - városnéző szolgáltatás;

            - bérkocsi szolgáltatás;

            - személytaxi szolgáltatás;

            - vendégkocsi szolgáltatás.[108] A koncesszió megadására vonatkozó előírások azonosak a Gütbef G-nél ismertetettekkel.[109]

 

9) Norvégia

 

            Norvégiában 1917-ben és 1974-ben születtek koncessziós törvények az ingatlan adásvételével és az ingatlanon fennálló bérleti joggal kapcsolatban. Ha külföldi - a hasznosítási célra tekintet nélkül - akár épület-, akár földingatlant akar szerezni, akkor ahhoz koncesszióra van szüksége, amit vagy az Ipari, vagy a Mezőgazdasági Minisztériumtól kaphat meg. Ebből a szempontból külföldinek minősül minden társaság, melynek legalább egy külföldi tagja van.

            Ezen kívül - a fenti jogszabályok értelmében - koncessziót kell kérni 5000 kW-ot meghaladó villamos energia használatára, importjára és exportjára. Speciális körülmények között külföldi magánszemély és részvénytársaság koncessziót igényelhet vízesés tulajdonjogának megszerzésére. Szén (ideértve a mészkövet és a kvarcot is) kiaknázására is adható koncesszió, feltéve, hogy ez nem ütközik közérdekbe.

            A korlátozott felelősségű társaság törzstőkéje meghatározott százalékát meghaladó hányadának megszerzése is koncesszióhoz kötött; külföldi a társasági tőke 1/3-nál nagyobb részt nem tulajdonolhat.[110]

 

10) Kelet-európai koncessziók

 

10/1) Románia

 

            A koncesszióra vonatkozó szabályokat a 15/1990 számú törvény, és a 140/1991, illetve 1228/1990. számú kormányhatározatok foglalják magukba.

            A koncesszió a közszolgálat egyik eszköze: országos vagy helyi szinten a köz érdekében gazdálkodási tevékenységet folytathatnak ennek révén. Koncessziós szerződést államigazgatási szerv, önkormányzat vagy autonóm közösség köthet belföldi vagy külföldi magánszeméllyel, vállalkozóval vagy társasággal, valamint romániai non-profit szervezettel.

            A koncessziós szerződés közjogi (a) és magánjogi (b) részekre osztható:

            a.) a közcélú feladatokat (a pályázati feltételekkel összhangban) meghatározó rendelkezések;

            b.) a szerződés időbeli hatályával, a szolgáltatással és ellenszolgáltatással kapcsolatos előírások.

            A közfeladatok változása magával vonhatja a szerződés egyoldalú módosítását, de ekkor a koncesszor számára megfelelő kompenzációt kell nyújtani.

            A koncessziós szerződés megszűnésekor a koncesszió időtartama alatt eszközölt beruházások tárgyai tehermentesen a koncesszióba adó tulajdonában maradnak.[111]

 

10/2) Oroszország

 

            A külföldiek beruházásáról (1991. július. 4-i törvény) és az ásványkincsekről (1991. február 21-i törvény) szóló orosz jogszabályok tartalmaznak rendelkezéseket a koncesszióra vonatkozóan.

            A koncessziós szerződés (koncesszionnij dogovor) az Orosz Köztársaság minisztertanácsának vagy általa felhatalmazott állami szervvel köthető, legalább 50 évre.

            A koncesszió tárgyai az Oroszország területén található természeti kincsek, erőforrások lehetnek. Koncesszió meghatározott hasznosítási célokra adható:

            - geológiai kutatás;

            - ásványi anyagok kiaknázása;

            - nem kitermelési célú föld alatti berendezések létesítése, használata;

            - tudományos, kulturális, esztétikai, egészségügyi szempontból jelentős, és különleges védelmet élvező geológiai objektumok kialakítása.

            A törvények rendezik még a koncesszió-adás feltételeit, a lehetséges koncesszorokat, az egyéb határidőket (geológiai munkáknál 10 év, kitermelésnél 20 év), a használati díjakat, a visszavonási jogot és a választottbírósági klauzulát.[112]

 

10/3) Kazahsztán

 

            A kazah parlament 1991. decemberében fogadta el a koncesszióról szóló törvényt.

            Koncessziós szerződést az állami tulajdont felügyelő állami bizottság  helyi hatóságai köthetnek külföldi természetes vagy jogi személlyel különleges jellegű gazdasági tevékenység folytatására.

            A koncessziós szerződés 5-től 40 évig terjedő időtartamra köthető, sikeres koncessziós pályázat után.

            A koncessziós díj több összetevőből áll:

                        - egyszeri díj a koncessziós tevékenység megkezdése előtt,

                        - időszakonként, visszatérően fizetendő összegek,

                        - a kitermelési berendezések használata után, rendszeren fizetett ellenérték.

            A koncessziós szerződés kapcsán felmerülő vitás ügyekben választott bíróság illetékes.[113]

 

10/4) Horvátország

 

            A horvát koncessziós törvény 1993. január 5-én lépett hatályba.

            A koncesszió tárgya lehet a Horvát Köztársaság érdekeivel egyező gazdasági célú, természeti és más erőforrás kiaknázása, nemzetgazdaságilag lényeges tevékenységek gyakorlása, és az ezekhez szükséges berendezések, eszközök használata. Tilos koncessziót adni állami tulajdonú erdőkre és külön jogszabályban megállapított, állami erőforrásokra.

            Belföldi vagy külföldi, természetes vagy jogi személyt legfeljebb 99 évre illethet meg koncesszió.

            A koncesszióba adásról a horvát országgyűlés képviselőháza hoz döntést, de ezt a jogkörét átengedheti a kormánynak. A döntést vagy nyilvános pályázat, vagy versenytárgyalás, vagy kérelem előzi meg. A koncesszió odaítélésénél fontos szempontok

            - a koncessziót igénylő goodwillje,

            - alkalmas-e, képes-e a koncessziós tevékenység gyakorlására,

            - ajánlatának technikai és pénzügyi előnyei,

            - a környezetvédelmi kihatások.

            A koncessziós szerződést az állam nevében vagy a kormány, vagy az illetékes miniszter, vagy a megye, város, község illetékes végrehajtó szerv köti meg a koncesszió jogosultjával; a koncessziós díj ezek költségvetését illeti meg. A koncessziós szerződéseket bevezetik a Pénzügyminisztérium által vezetett koncessziós nyilvántartásba.[114]

 

10/5) Lengyelország

 

            Lengyelországban hét koncesszióköteles tevékenység van:

a)      felszín alatti és a meddőhányókban visszamaradt ásványi anyagok kutatása, feltárása és kiaknázása;

b)      robbanóanyagok, fegyverek és lőszerek előállítása, kereskedelme;

c)      hajtóanyagok és energia előállítása, kereskedelme;

d)      személy- és vagyonvédelem;

e)      légi szállítás és egyéb légi szolgáltatások;

f)        útdíjas autópályák építése, üzemeltetése;

g)      rádiós és televíziós programok sugárzása;

ezek jelentős közérdekből, vagy az állam biztonsága , illetve védelmi képességének biztosítása érdekében lettek ilyenként minősítve. A koncessziót adó mindig hatóság:

a)      esetén az adott vajdasági központ vezetője, illetve a környezetvédelmi, természeti erőforrás- és erdészeti miniszter;

b)      esetén a belügyi közigazgatási miniszter;

c)      esetben az Energiahivatal vezetője;

d)      esetén a belügyi és közigazgatási miniszter;

e)      esetben a szállítási és tengergazdálkodási miniszter

f)        esetkörben a gazdasági miniszter

g)      esetén a hírközlési miniszter

            A keret-szabályozás alapján koncesszió legalább kettő és legfeljebb ötven évre adható, de ez mindig igazgatási elismerés kérdése. A koncessziót nyújtót ellenőrzési és - ehhez kapcsolódóan - koncesszió-visszavonási jog illeti meg, viszont információs kötelezettség terheli a koncesszió-odaítélési eljárás alatt. A koncesszornak lehetősége van ún. ígérvény előterjesztésére: folyamodhat koncesszió-nyújtásért; azaz a lengyel koncessziós rendszerben mód nyílik alkoncesszióra.[115]

 

III/B. A koncesszió jelene

 

            Az Európai Unióban a közbeszerzési szerződések (public contracts) - ahová a koncessziós szerződés is tartozik - jelentős szerepet játszanak. Szabályozásuk háromszintű, ez megmutatkozik:

            a) alapelvi szinten; Az EK Szerződés azon rendelkezéseit, amelyek az áruk, a személyek és a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó korlátozásokat tiltják, megsértik, ha egy tagállamban a szerződéskötést megelőzően alkalmazott pályáztatási eljárás egyes elemei eleve kizárják a más tagállamokból származó árukat, személyeket vagy szolgáltatásokat.[116] Így például az EK Szerződés 48. cikkelyét sérti a helyi munkaerő alkalmazásának kikötése,[117] vagy például a 30. cikkely prima facie megsértése egyoldalúan meghatározott, nemzeti műszaki szabványok teljesítésének előírása,[118] továbbá ellentétben áll például az 59. cikkellyel az a feltétel, hogy a pályázó a szerződés teljesítési helyét jelentő tagállamban alapítási engedéllyel rendelkezzen.[119]

            b) az ún. közbeszerzési irányelvek szintjén; A közbeszerzési szerződések odaítélésének átláthatóvá tétele, valamint az eljárási mechanizmusok harmonizálása érdekében több irányelv született a közbeszerzések szabályozására:

                        - 71/304/EGK a közmunka szerződések odaítéléséről,

                        - 71/305/EGK az építési beruházási szerződések odaítéléséről,

- 77/62/EGK az árubeszerzési szerződések odaítéléséről,90/531/EGK a víz-, energia-, szállítási és távközlési szektorban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól,

                        - 92/50/EGK a közszolgáltatási szerződésekkel kapcsolatos beszerzési szabályokról (szolgáltatási irányelv),

                        - 93/36/EGK az árubeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (árubeszerzési irányelv),

                        - 93/37/EGK a nyilvános építési beruházási szerződések odaítélési eljárásáról (építési beruházási irányelv),

                        - 93/38/EGK a víz-, energia-, szállítási és távközlési szektorban működő jogalanyok beszerzési eljárásainak összehangolásáról (közmű irányelv),

- azon jogorvoslati lehetőségeket taglalja a 89/665/EGK irányelv, amelyek a szolgáltatási, az árubeszerzési és az építési beruházási irányelvek, valamint a 92/13/EGK irányelv alapján a közmű irányelv előírásainak megszegésekor alkalmazhatóak. Ezen irányelvek révén lefektetett, közös szabályok keretein belül a tagállamok fenntarthatnak és hozhatnak közbeszerzési szerződésekre irányadó szabályokat, feltéve, hogy azok összhangban állnak a közösségi joggal.

            c.) és bizottsági ajánlás révén; A 95/198/EK bizottsági ajánlás intézkedési lehetőségeket vázol fel a közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos fizetési határidők megszegésére vonatkozóan. A 95/198/EK bizottsági ajánlás 6. cikkelye alapján a közbeszerzési szerződések teljesítésének ellenértékével kapcsolatos fizetési határidők vonatkozásában a tagállamok kötelesek:

            - biztosítani azt, hogy minden érintett közjogi jogalany tisztában legyen a késedelmes fizetésnek a gazdasági szereplők pénzügyi helyzetére gyakorolt következményeivel;

            - betartani a 60 napos fizetési határidőt, feltéve, hogy nincs hatályban rövidebb határidőt megszabó előírás;

            - pontos adminisztratív eljárásokat meghatározni a minél korábbi kifizetések érdekében;

- rendszeresen ellenőrizni és közzétenni a közjogi jogalanyok kifizetéseit;

            - a szerződésileg előírt határidőig ki nem fizetett számla késedelmi kamatának megfizetéséről gondoskodni;

            - és biztosítani azt, hogy az alvállalkozók ésszerű határidőn belül megkapják az ellenszolgáltatást.

(A továbbiakban a közbeszerzési irányelvek adta szabályokat tekintjük át.)

 

1.) A közbeszerzési irányelvek hatálya

 

            Az építési beruházási irányelv az építési beruházási, illetve az általános mérnöki projektek tervezésével és/vagy kivitelezésével kapcsolatos szerződésekre vonatkozik.[120] Az árubeszerzési irányelv szabályozási tárgyát azon megállapodások adják, amelyek termékek beszerzéséről, elhelyezéséről, üzembe helyezéséről szólnak.[121] A szolgáltatási irányelv vonatkozik azokra a kontraktusokra, amelyekről sem az árubeszerzési, sem az építési beruházási irányelv nem rendelkezik.[122] A vegyes közbeszerzési szerződés - amely termékekre és szolgáltatásokra is tartalmaz rendelkezéseket - esetén a termékek és a szolgáltatások értéke az irányadó a tekintetben, hogy melyik irányelv alkalmazandó: ha a szolgáltatások értéke meghaladja a termékek értékét, akkor a szerződésre a szolgáltatási irányelvet kell alkalmazni.[123] Az eddig említett három irányelv közül egyik sem érinti a közmű irányelv hatálya alá tartozó közbeszerzési szerződéseket,  amelyek a vízügyi szektorba (pl.: az ivóvíz előállítása, szállítása és elosztás céljából kötött hálózatok rendelkezésre bocsátása, működtetése),[124] az energiaszektorba (pl.: áram-, gáz-, vagy hő-előállítása, szállítása és elosztása céljából kötött hálózatok rendelkezésre bocsátása, működtetése, és közszolgáltatás nyújtása; kőolaj, földgáz, szén vagy más szilárd tüzelőanyag felkutatása és felszínre hozatala céljából egy adott földrajzi terület kiaknázása),[125] a közlekedési szektorba (pl.: vasúti, közúti, közszolgáltatást nyújtó hálózatok üzemeltetése; földrajzi területek repülőtérként, tengeri vagy folyami kikötőként való felhasználása)[126] és a távközlési szektorba (pl.: nyilvános távközlési hálózatok rendelkezésre bocsátása, működtetése; nyilvános távközlési szolgáltatás nyújtása)[127] tartozó tevékenységeke terjednek ki.

Az irányelvek nem vonatkoznak:

            - az EU egyik tagállama és egy nem EU tagállam nemzetközi egyezménye alapján közösen megvalósítandó árubeszerzési, építési beruházási vagy szolgáltatási projektről szóló közbeszerzési szerződésre,

            - a nemzeti törvények szerint titkosnak minősített megállapodásokra,

- azokra a szerződésekre, melyek teljesítése különleges biztonsági intézkedéseket, vagy nemzetbiztonsági érdekek védelmét igénylik,

- továbbá olyan kontraktusokra, amiket külföldi csapatok állomásoztatásáról szóló nemzetközi egyezmény, vagy egy nemzetközi szervezet eljárása kapcsán ítélnek oda.[128]

 

2.) A közbeszerzési szerződések irányelvek szerinti fajtái, fogalmai, tárgyai

 

            a.) Árubeszerzési szerződés

 

Olyan szerződés, amely egy beszállító és egy közjogi intézmény között jön létre, és termékek vásárlásáról, bérbeadásáról, kölcsönzéséről vagy opciós, illetve anélküli lízingeléséről szól.[129] Ezen szerződés tárgya minden - akár honvédelmi célra beszerzett - termék lehet, kivéve a nemzetbiztonsági érdekekkel összefüggő hadifelszereléseket.[130] Minden, ÁFA nélkül legalább 200.000 ECU, becsült értékű árubeszerzési közbeszerzési szerződés az árubeszerzési irányelv hatálya alá tartozik.[131]

            b.) Építési beruházási közbeszerzési szerződés

            Ebbe a fogalomkörbe az építési beruházások és a műszaki beruházások tervezéséről és/vagy kivitelezéséről szóló megegyezések tartoznak.[132] Minden, ÁFA nélkül legalább 5.000.000 ECU becsült értékű építési beruházási közbeszerzési szerződésre kiterjed az építési beruházási irányelv hatálya.[133]

            c.) Építési beruházásra irányuló koncessziós szerződés

            Az építési beruházási közszerződés olyan alfaja, ahol az elvégzendő építési beruházásért járó ellenszolgáltatás vagy az építmény hasznosítási joga, vagy ez a jog pénzbeli ellenértékkel növelve.[134] A koncessziós szerződésre akkor vonatkozik az építési beruházási irányelv, ha a szerződés értéke legalább 5.000.000 ECU.[135]

            Az ajánlattévő megkövetelheti:[136]

            - a koncesszió jogosultjától, hogy az építmény -amelyre vonatkozólag adják a koncessziót- összértékének legalább 30 %-át képviselő szerződéseket 3. személyeknek ítélje oda. Ezt a százalékarányt bele kell foglalni a szerződésbe, és a jelentkezőknek (ajánlattevőknek) pedig lehetőséget kell biztosítani ennek növelésére;

- a koncessziós szerződésre jelentkezőktől (ajánlattevőktől), hogy ajánlatukban rögzítsék a koncessziós szerződés tárgyát képező építmény összértékének azt a százalékát, amely vonatkozásban 3. személy(eke)t kívánnak megbízni. Nem tekintendők 3. személynek azok a vállalkozások, amelyek a koncesszió elnyerése érdekében csoportba tömörültek, illetve ezek kapcsolt vállalkozásai sem.[137]

            d.) Szolgáltatási közbeszerzési szerződések

Olyan kontraktusok, amiket közjogi intézmények mint ajánlatkérők közszolgáltatásokra (pl.: szárazföldi szállítás; légi személy- és teherszállítás; szárazföldi és légiposta; szennyvíz- és hulladéktárolás, tisztítás; kutatási és fejlesztési szolgáltatások; kiadói és nyomdai szolgáltatások; piackutatás; számítástechnikai szolgáltatások stb.) kötnek egy szolgáltatóval.[138] Minden, ÁFA nélkül legalább 200.000 ECU becsült értékű ilyen szerződésre,[139] valamint közjogi intézmény által kiírt tervpályázatra[140] kiterjed a szolgáltatási irányelv hatálya.

            A közmű irányelv hatálya ugyanilyen típusú szerződésekre terjed ki annyi specialitással, hogy az ajánlatkérő közjogi intézmény ezeket az árubeszerzési, építési beruházási és szolgáltatási szerződéseket a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozásokkal köti meg.[141]

Az ismertetett kontraktusokat írásban kell megkötni és visszterhesek; és tilos ezeket a közbeszerzési irányelvek megkerülése céljából részekre bontani.

 

3.) A közbeszerzési szerződések alanyai

 

            A közbeszerzési szerződéseket köti egyrészről az ajánlatkérő:[142]

                        - állam,

                        - regionális vagy helyi önkormányzat,

- közjogi intézmény (minden olyan intézmény, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű jogi személy, közfeladat ellátására alapították és az állam, regionális vagy helyi önkormányzat vagy egyéb közjogi intézmény finanszírozza, vagy felügyeli/irányítja, vagy kinevezi ügyvivő testületei és felügyelő bizottsága tagjainak több mint felét),

-         vagy ezek által létrehozott társulások;

másrészről az ajánlattevő (ajánlatot benyújtó vállalkozó) vagy részvételre jelentkező (a megbízásos vagy tárgyalásos eljárásban való részvételre jogosító meghívásért folyamodó vállalkozó).[143]

 

4.) A közbeszerzési szerződések megkötése

 

            A közbeszerzési irányelvek hatálya alá tartozó szerződések szerződéskötési folyamata az ajánlatkérő szándéknyilatkozatával (felhívás ajánlattételre) indul, melyben valamely közszerződés odaítélésére vonatkozó szándékát közli. Ezen szándék közlésére egységes kiírási szabályok vonatkoznak: hirdetmény formájában lehet megtenni. A hirdetményt az irányelvekben megadott minták alapján kell összeállítani.[144] Ez az építési beruházásra irányuló koncessziós szerződéseknél a következőképpen néz ki:

 

a.) Az építési beruházásra irányuló koncesszióról szóló hirdetmény mintája[145]

 

1.      Az ajánlatkérő neve, címe, telefonszáma, távirati címe, telex- és telefaxszáma.

2.      a) A teljesítés helye.

b) A koncesszió tárgya, a teljesítendő szolgáltatások jellege és terjedelme.

3.      a) A jelentkezések kézhezvételének határnapja.

b) Az a cím, amelyre a jelentkezéseket küldeni. kell.

c) A jelentkezés nyelve vagy nyelvei.

4.      A jelentkezők által teljesítendő személyi, műszaki és pénzügyi feltételek.

5.      A szerződés odaítélésének feltételei.

6.      Adott esetben a harmadik feleknek odaítélt, építési beruházásra irányuló szerződések minimális százalékos aránya.

7.      Egyéb információk.

8.      A hirdetmény feladásának időpontja.

9.      A hirdetmény Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala általi kézhezvételének időpontja.

 

 

b.) A koncesszió jogosultja által odaítélt, építési beruházásra irányuló szerződések hirdetménymintája[146]

 

1.      a) A teljesítés helye.

b) A teljesítendő szolgáltatások jellege és terjedelme, valamint az építmény általános jellege.

2.      Az építési beruházási munka kivitelezésének határideje.

3.      Az ajánlattételhez szükséges dokumentációt és a kiegészítő dokumentációt rendelkezésre bocsátó szervezet neve és címe.

4.    a) A részvételi jelentkezések és/vagy az ajánlatok kézhezvételének határnapja.

b) Az a cím, amelyre a jelentkezéseket küldeni kell.

c) A jelentkezés nyelve vagy nyelvei.

5.      Adott esetben, a kikötött óvadék és biztosítékok.

6.      Az ajánlattevőtől megkövetelt gazdasági és műszaki alkalmassági követelmények.

7.      A szerződés odaítélésének feltételei.

8.      Egyéb információk.

9.      A hirdetmény feladásának időpontja.

10.  A hirdetmény Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala általi kézhezvételének időpontja.

 

 

            Minden minta tartalmaz személyi és pénzügyi jellegű, valamint műszaki követelményeket. Az árubeszerzési, az építési beruházási, illetve a szolgáltatási szerződések esetében a műszaki előírások között lehetnek minőségi, teljesítmény-, biztonsági vagy méretre vonatkozó szintek, beleértve az anyagra, termékre vagy árura vonatkozó minőségbiztosítási, terminológiai, jelölési, tesztelési és kipróbálási módszerekkel kapcsolatos, csomagolási, marketing vagy címkézési feltételeket. A műszaki követelményeket az EU jogával összhangban álló, kötelező érvényű nemzeti műszaki előírások csorbítása nélkül kell meghatározni, az európai szabványokat, az európai műszaki engedélyeket vagy az egységes műszaki előírásokat végrehajtó nemzeti szabványokra hivatkozva.

A hirdetményben meg kell jelölni az ajánlattétel módját is; háromféle eljárásra van lehetőség:[147]

- nyílt eljárás (valamennyi érdekelt ajánlatot tehet),[148]

- meghívásos eljárás (az ajánlatkérő által meghívottak tehetnek ajánlatot),[149]

- tárgyalásos eljárás (az ajánlatkérő az általa kiválasztottakkal szabadon tárgyal a szerződés feltételeiről;[150] erre csak akkor kerülhet sor, ha a nyílt vagy meghívásos eljárásra rendhagyó ajánlatok érkeztek, vagy az irányelveknek nem megfelelő ajánlatok esetén, feltéve, hogy a szerződés eredeti feltételei érdemben nem változnak meg).[151]

A szerződésekről szóló hirdetményeket a lehető leggyorsabban és legmegfelelőbb módon meg kell küldeni az EU Hivatalos Kiadványai Hivatalának. Ez pedig közzéteszi az EU hivatalos nyelvein (de csak az eredeti nyelvű változat tekinthető hitelesnek) az EU Hivatalos Közlönyében és a TED (elektronikus tenderújság) adatbankjában.[152] A hirdetményt a Hivatalhoz való megküldése után lehet - a Közlönyben megjelenttel egyező tartalommal - az országos lapokban megjelentetni.[153]

Nem szükséges hirdetményt közzétenni:

-       ha nyílt vagy meghívásos eljárásra nem érkeznek ajánlatok, vagy azok nem feleltek meg a közbeszerzési irányelveknek;

-       árubeszerzési szerződéseknél, ha az érintett terméket kizárólag kutatási, kísérleti, tanulmányozási vagy fejlesztési célból állítják elő (hogy a piacképességet biztosítsák, vagy a kutatás és fejlesztési költségeit fedezzék);

-       műszaki sajátosságok, vagy művészeti szempontok, vagy kizárólagos jogok védelme miatt a terméket, szolgáltatást, vagy beruházást csak egy meghatározott ajánlattevő tudja szolgáltatni, illetve teljesíteni;

-       a pályázat rendkívüli sürgőssége esetén;

-       ha a szolgáltatási szerződés tervpályázatot követ, és a vonatkozó szabályok értelmében a szerződést az egyetlen, vagy az egyik sikeres jelentkezőnek kell odaítélni;

-       olyan az eredeti tervektől vagy az első megkötött szerződésből kimaradt építési beruházások és szolgáltatások, amelyek előre nem látható körülmények miatt a beruházás kivitelezéséhez, illetve a szolgáltatás nyújtásához szükségessé váltak;

-       árubeszerzési kontraktusok esetében a rendes szállítás vagy üzembe helyezés részleges kicserélésére, vagy bővítésére;

-       az eredeti ajánlattevőre bízott beruházáshoz vagy szolgáltatáshoz hasonló beruházások vagy szolgáltatások teljesítése szükséges az alapprojekthez igazodva.[154]

A hirdetményben közzétett közbeszerzési szerződés-odaítélési szándékra meghatározott határidőn belül kell reagálni:

a.) Nyílt eljárás esetén[155] az ajánlatok beérkezésének az ajánlatkérő által megállapítható határideje a hirdetménynek az EU Hivatalos Kiadványai Hivatalához való megküldésétől számított legalább 52 nap. Olyan építési beruházási és szolgáltatási szerződéseknél, ahol az ajánlatkérő a kötendő szerződésről már tett közzé hirdetményt, 36 napra csökkenthető a határidő. Az ajánlattevők számára - feltéve, hogy időben kérték - a kérelem kézhezvételétől számított 6 napon belül meg kell küldeni a szerződési és kísérő iratokat. Ha a szerződési iratokkal kapcsolatban új információ merül fel, akkor erről értesítést kell küldeni az ajánlattételre nyitva álló határidő letelte előtt legalább 6 nappal. Az ajánlatok beérkezési határidejét szükség szerint meg lehet hosszabbítani akkor, ha

-       az ajánlattételhez szükséges a teljesítés helyének megtekintése,

-       vagy a kísérő iratok helyszíni ellenőrzése kell az ajánlat benyújtásához,

-       vagy a szerződési iratokhoz kapcsolódó új információk túl terjedelmesek az előbbiekben vázolt határidő betartásához.

b.) Meghívásos, illetve a tárgyalásos eljárásoknál a részvételi kérelmek beérkezésének határideje a hirdetmény Hivatalhoz való megküldésétől számított legalább 37 nap, írásbeli felkérés esetén 10 nap.[156] Ezek a határidők 26 napra csökkenthetőek, ha az odaítélni kívánt szerződésről az ajánlatkérő már tett közzé hirdetményt.[157] A kiválasztott jelentkezőket egy időben kell írásban felkérni, hogy nyújtsák be ajánlataikat. A felkérésben meghatározandók:

-       a szerződési és kísérő iratok,

-       ezen iratok hozzáférhetőségével kapcsolatos információ,

-       ajánlatok beérkezési határideje utolsó napja, a beküldési cím, valamint a pályázati nyelv,

-       a jelentkezők által melléklendő dokumentumok,

-       a szerződés odaítélésének feltételei.[158]

A közbeszerzési irányelvek értelmében, ha a pályázat rendkívüli sürgőssége miatt ezek a határidők nem tarthatók be, a részvételi jelentkezések beadási határidejét a hirdetmény megküldésétől számított legalább 15 napra lehet korlátozni, az ajánlatok beérkezési határidejét pedig tilos az ajánlattételi felkéréstől számított 10 napon belülre csökkenteni. Az ajánlatkérő köteles legkésőbb 4 nappal az ajánlatok beérkezési határidejének letelte előtt kiadni a szerződési iratokkal kapcsolatos egyéb információkat, amennyiben kéri az ajánlattevő.[159]

c.) Építési beruházásra irányuló koncessziós szerződésre irányadó határidők:[160]

-       a koncesszióra történő jelentkezések kézhezvételének határideje a hirdetmény feladásától számított legalább 52 nap,

-       az építési koncesszió nem ajánlatkérő jogosultja esetén a részvételi jelentkezések beérkezési határideje a hirdetmény feladásának napjától számított legalább 37 nap, az ajánlattételi határidő pedig a hirdetmény vagy az ajánlattételi felhívás feladásának napjától számított legalább 40 nap.

Az ajánlattételből kizárható az a jelentkező, aki:

-       ellen csőd-, vagy felszámolási eljárás, illetve üzleti ügyek miatt peres eljárás van folyamatban, aki a hitelezőkkel egyezséget kötött, aki felfüggesztette üzleti tevékenységét, illetve a nemzeti jog alapján hasonló eljárás miatt ilyen helyzetben van;

-       ellen csőd-, felszámolási vagy peres eljárás, vagy bármilyen egyéb nemzeti jog szerinti eljárás indul, a hitelezőkkel való egyezség miatt;

-       szakmai tevékenységgel kapcsolatos szabálysértés miatt elítélték;

-       súlyos, a szakmai etikába ütköző cselekedetet követett el;

-       saját vagy az ajánlatkérő államának törvényei alapján nem tett eleget társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének;

-       saját vagy az ajánlatkérő államának törvényei szerint nem teljesítette adófizetési kötelezettségét;

-       hamis adatok szolgáltatásával súlyosan megtévesztette az ajánlatkérőt.[161]

A közbeszerzési irányelvek a közbeszerzési szerződések odaítélésének minimális szintű átláthatóságát célozzák, és az esélyegyenlőség elve alapján előírják, hogy az ajánlatkérőnek minden ajánlattevőt a szerződéskötési eljárás minden szakaszában egyenlő bánásmódban kell részesítenie.[162] Az irányelvek kritériumokként különböző követelményeket állítanak fel:

-       minőségi (pl.: minőségbiztosítási szabványoknak való megfelelőség tanúsítása, képzettség igazolása),[163]

-       szakmai (pl.: szakmai tagság, adott tagállam cégjegyzékében szerepel, elismert szaknévsorban feltüntetik),[164]

-       pénzügyi és gazdasági (pl.: a pályázatot megelőző 3 évre vonatkozó, pénzügyi intézménytől beszerzett nyilatkozat, mérleg, vagy a forgalomról szóló jelentés),[165]

-       műszaki (pl.: az ajánlattevőnek a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódó korábbi tevékenységeinek listája (műszaki felszereltség leírása).[166] Egy közbeszerzési szerződést csak a legalacsonyabb ár alapján, vagy a gazdaságilag legkedvezőbb ajánlatot tevőnek lehet odaítélni.[167] Ha egy ajánlatban az adott terméket, beruházásokat vagy szolgáltatásokat túlságosan alacsony áron kínálják, az ajánlatkérő az ajánlat elutasítása előtt köteles írásban részletes tájékoztatót kérni az ajánlat érintett részeiről, és ennek figyelembe vételével újraértékelni a kérdéses elemeket.[168] A gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztásánál figyelembe veszik: az árat, a szállítás időpontját, a befejezés határidejét, a működési költségeket, a költséghatékonyságot, az eredményességet, a minőséget, az esztétikai és funkcionális jellemzőket, a műszaki előnyöket, a vevőszolgálatot és szerviz, az alkatrészekre és az áruk biztonságára vonatkozó garanciákat.[169]

Minden egyes közbeszerzési szerződés esetében az ajánlatkérő köteles írásbeli jelentést (jegyzőkönyvet) készíteni a következő minimális tartalommal:

-       az ajánlatkérő neve, címe;

-       az ajánlattevők neve, címe;

-       a szerződés tárgya;

-       a szerződés értéke;

-       az ajánlattevők kiválasztásának és elutasításának indokai;

-       az eredményes ajánlattevő milyen arányban szándékozik a szerződés teljesítésével alvállalkozókat megbízni;

-       a tárgyalásos eljárás estén, ennek alkalmazását igazoló követelményeket.[170] Az ajánlatkérő - ha ezt kérik tőle - köteles tájékoztatást adni az erre irányuló kérelmek kézhezvételétől számított 15 napon belül az elutasított jelentkezőknek az elutasítás indokairól és az eredményes ajánlattevő nevéről, címéről.[171]

Az ajánlattételi eljárás eredményének kihirdetéséről az ajánlatkérőnek kell gondoskodnia: a közbeszerzési szerződés odaítélésétől számított 48 napon belül az eredményt tartalmazó közleményt el kell küldenie az EU Hivatalos Kiadványai Hivatalához. Ezután kerül sor a közzétételre az EU Hivatalos Közlönyében és a TED adatbankjában az EU hivatalos nyelvein (de csak az eredeti nyelvű változat tekinthető hitelesnek).[172]

            A 89/665/EGK és a 92/13/EGK irányelvek lehetővé teszik a közbeszerzési szerződések odaítélésének felülvizsgálatát, ha felmerül a gyanú, hogy megsértették az EU közbeszerzési előírásait, vagy az azoknak érvényt szerző nemzeti jogszabályokat. Az kérhet felülvizsgálatot,

-       akinek érdeke fűződött, vagy fűződik egy közbeszerzési szerződés megszerzéséhez,

-       és az, akit kár ért, vagy érhet egy állítólagos közbeszerzési szabálysértés miatt.[173] A közbeszerzési irányelvek megsértése miatt indult felülvizsgálati eljárásokban a következő jogorvoslatok alkalmazhatóak:

            - ideiglenes intézkedések,[174] (ezek célja a kármegelőzés vagy a szabálysértések kiküszöbölése; így például a közbeszerzési szerződés-odaítélési eljárás felfüggesztése),

            - törvénytelen döntések érvénytelenítése[175] (pl.: hátrányosan megkülönböztető műszaki, gazdasági vagy pénzügyi előírás kiiktatása a szerződéskötési folyamatból),

            - kártérítés megítélése.[176] A közbeszerzési szerződés megkötése után a felülvizsgálat megindításának szerződési kihatásait  a nemzeti jogok határozzák meg.

A Bizottság beavatkozhat, ha úgy ítéli meg, hogy a közbeszerzési irányelvek hatálya alá tartozó szerződések megkötése előtt egyértelműen megszegték az idevágó EU előírásokat a közbeszerzési szerződés odaítélése során. Ilyen esetekben a Bizottság - az indokok megjelölésével - korrekcióra hívja fel az ajánlatkérőt és annak tagállamát, amely a megtett intézkedésekről tájékoztatni köteles a Bizottságot.[177]

* * *

 

A közbeszerzési szerződésekre irányadó európai uniós előírások áttekintése után röviden összehasonlítjuk az építési beruházásra irányuló koncessziós szerződés irányelvi szabályait a magyar koncessziós törvény megfelelő rendelkezéseivel.

A 93/37/EGK irányelv értelmében[178] az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéssel azonos típusú megállapodás az ilyen tárgyú koncessziós szerződés, amely csak az ellenszolgáltatás milyenségében (hasznosítási joggal kombinált pénzbeli ellenérték) tér el a főtípustól. Ahogy azt már egy korábbi munkánkban kifejtettük,[179] a magyar koncessziós szerződés atipikus magánjogi szerződés.

Mindkét koncessziós szerződés visszterhes és írásbeliséghez kötött.[180]

A szerződéskötő feleknél a koncesszióba adók köre (állam, önkormányzat, általuk létrehozott társulás) nagyobb részt megegyezik,[181] míg az előbbiekben már kifejtett "közjogi intézmény"[182] kategóriával és jogalannyal nem találkozunk a magyar jogszabályban. A 93/37/EGK irányelv I. sz. melléklete tagállamonként meghatározza, hogy mely jogalanyokat ismeri el "közjogi intézménynek". A koncesszorok lehetséges körére vonatkozóan az irányelv nem tartalmaz semmilyen megszorítást,[183] ezzel szemben a Ktv. belföldi és külföldi természetes személynek, jogi személynek és ezek jogi személyiség nélküli társaságainak[184] (kkt, bt)[185] ad szerződéskötési lehetőséget. A 93/37/EGK irányelv lehetővé teszi[186] harmadik személy bevonását is a szerződésbe, a Ktv. viszont nem tartalmaz erre vonatkozóan előírásokat.

A koncessziós megállapodások közvetlen tárgya az 1991. évi XVI. törvény 2. § (1) b) pontja szerint az állami, önkormányzati tevékenység gyakorlási jogának időleges átengedése. E megállapításhoz hasonlót a 93/37/EGK irányelv nem tartalmaz; sőt a kizárólag állami (önkormányzati) tulajdonban lévő vagyontárgyak működtetését (hasznosítási jogát) szerződési ellenértékként kezeli, míg ez a magyar koncessziós szerződés közvetlen tárgyát képezi.[187]

A két koncessziós szerződés közvetett tárgyában a tekintetben nem mutatkoznak eltérések, hogy dolog és tevékenység is lehet ez, de abban már jelentős különbség mutatkozik, hogy mely dolgok és tevékenységek jöhetnek ilyenként szóba:

a.) az irányelv szerint[188] csak az Európai Unión belüli Gazdasági Tevékenységek Általános Ipari Osztályozása (NACE) szerinti nomenklatúra 50. osztályának 502. csoportjába tartozók,[189] valamint a kórházak, sport-, szórakozási és szabadidő-létesítmények, iskolaépületek és felsőoktatási épületek, valamint a közigazgatási célokra használt épületek, és ezek építési munkái

b.) míg a magyar koncessziós alapjogszabály 1. § (1)-ben felsoroltak csak az utak, vasutak és csatornák tekintetében mutatnak átfedést az irányelvi szabállyal, egyebekben sokrétűbbek és széleskörűbbek.

A koncessziós szerződés megkötése mindkét szabályozás alapján nyilvános és meghatározott eljárás szerint zajlik:

-       hirdetményt kell kiírni, amelynek tartalma nagyrészt megegyezik (elbírálási szempontok; pénzügyi, jogi és egyéb feltételek; koncesszió tárgya; teljesítés módja, helye, ideje);[190]

-       Magyarországon a törvény alapján nyílt eljárásra van lehetőség[191] (kivéve: a liberalizált tevékenységeknél (1991. évi XVI. tv. 1. § (2)) nem kerül sor pályáztatásra, a zártkörű pályázat (1991. évi XVI. tv. 4. § (1), (2), 8. § (1)) esetén meghívásos eljárásra kerül sor.]

-       az irányelvi rendelkezés értelmében[192] a pályázatok (ajánlatok) benyújtására nyitva álló határidőnek legalább 52 napnak kell lennie a hirdetmény feladásától számítva, a Ktv. pedig minimális határidőként némileg hosszabb időtartamot állapít meg: a pályázati határidő nem lehet kevesebb 60 napnál;[193]

-       míg az 1991. évi XVI. törvény elbírálási határidőt (legfeljebb 90 nap)[194] is tartalmaz, addig ilyen rendelkezés az irányelvben nem található;

-       viszont a 93/37/EK kötelezően előírja a szerződés odaítélésének (a szerződéskötési eljárás eredményét) közzétételét: a döntéstől számított 48 napon belül az EU Hivatalos Közlönyében és a TED adatbankjában;[195]

-       közös jellemző, hogy a döntéshozónak - irányelvi elnevezéssel - jelentést (jegyzőkönyvet), illetve – Ktv-beli megfelelőjeként emlékeztetőt kell készítenie szinte teljesen azonos tartalommal.[196]

A koncesszió odaítélésének felülvizsgálatát két irányelvben[197] is rendezik, a magyar jogszabály viszont konkrétan nem tér ki erre, hanem az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság elé utalja a koncessziós szerződésből eredő jogviták elbírálását.[198]

A fenti összevetésekből megállapíthatjuk, hogy a koncessziós szerződést érintő 93/37/EGK irányelv hatályba lépése előtt kiadott magyar koncessziós törvény a szabályozott kérdéskör (szerződéskötés) tekintetében EU-konform.

 

III/C. A koncesszió jövője

 

Két fejlődés ív vázolható fel a koncesszió jövőjével kapcsolatban:

 

1.) az Európai Unió erre vonatkozó szabályainak átdolgozása,

2.) a PPP (public private partnership) jogi formájának igénybevétele.

 

1.) Az Európai Unió koncessziót érintő regulációs koncepciója

 

1999-ben a Bizottság közleménytervezetet[199] készített a koncesszióval és a közbeszerzéssel kapcsolatos bizonyos kérdések értelmezéséről. A következő problémaköröket vázolták fel:

a.) a szolgáltatási koncesszió természetének leírása jellemzőinek összegyűjtése révén:

-       a koncesszor nem díjat kap a szolgáltatás elvégzésének ellenértékeként, hanem a szolgáltatás "kiaknázásának" jogát (a szolgáltatás 3. személyek felé való értékesítése),

-       a szolgáltatás "kiaknázásának" kockázata a koncesszió kedvezményezettjét terheli;[200]

b.) A közüzemi koncesszió szabályozásának megoldása:

-       ha a koncesszor közüzemnek minősül, nem bírálhat el szabadon szerződéseket meghirdetés nélkül a társulni kívánó beruházó konzorciumok tekintetében;[201]

c.) mely területeken érdemes a koncessziókat alkalmazni (például a közüzemi irányelv bonyolult eljárási rendjének elkerülésére);[202]

d.) a ppp-k használata a beruházási és szolgáltatási koncesszió kombinációjára;[203]

e.) a vegyes koncessziókat milyen kritériumok alapján, pontosan mely irányelvek hatálya alá lenne célszerű besorolni;[204]

f.) az egyenlő bánásmód, a nyilvánosság, az arányosság, a kölcsönös elismerés elveinek interpretálása a koncesszió vonatkozásában.[205]

2000-ben megszületett a közösségi jog szerinti koncesszióról szóló bizottsági értelmező közlemény.[206] A Bizottság azért látta szükségesnek értelmező állásfoglalását közzétenni, mert a koncessziót napjainkban jelentős infrastrukturális beruházásoknál és szolgáltatásoknál egyre gyakrabban alkalmazzák, mint a gazdaság szereplői közötti együttműködési formát.[207]

Ezen Bizottsági Közlemény olyan cselekményekre vonatkozik, melyek az államhoz rendelhetőek és ahol közjogi jogalany 3. személyre bízza olyan szolgáltatások teljes vagy részleges ellátását, amikért általában ő lenne felelős, és aminek a kockázatát a 3. személy vállalja.

A Bizottság nem foglalkozott viszont olyan eljárásokkal,

-       ahol a közhatóság gazdasági tevékenység folytatását engedélyezi [még akkor sem, ha ezt egyes tagállamokban koncessziónak tekintik, pl.: taxi-koncesszió, állami autópálya használati joga (újságoskioszkok, kávéházi teraszok), gyógyszertárakkal és töltőállomásokkal kapcsolatos jogok],

-       ami nem gazdasági tevékenységhez kapcsolódik (pl.: társadalombiztosítás, kötelező iskoláztatás).[208]

A Közlemény értelmezi:

a.) a 93/37/EGK irányelv szerinti koncesszió ismérveit,

b.) a szolgáltatási koncessziók jellemzőit,

c.) a koncesszióval kapcsolatban alkalmazandó alapelveket,

d.) a közmű szektorban kötött koncessziós szerződések kategorizálhatóságát.

 

a.) A beruházási koncesszió ismérvei[209]

A koncesszor tevékenysége ellenértékeként használati jogot kap, mely lehetővé teszi, hogy az általa felépített létesítmény használóitól fizetést kérjen (pl.: kiszabott díjat).

A használati jogi velejárója, hogy az építési beruházás kockázatát (műszaki, pénzügyi, működtetési stb.) a koncesszió kedvezményezettje viseli. Ha a közhatóság a szerződéses tevékenységhez kapcsolódó bármelyik kockázatot (az építmény működtetésének rizikóját) vállalja az már nem koncessziós, hanem egyszerű építési beruházási szerződés.

 

b.) A szolgáltatási koncesszió jellemzői[210]

Itt némileg nehezebb dolga volt a Bizottság, mert míg a 93/37/ EGK irányelv definiálta az építési beruházásra irányuló koncessziós szerződést, addig 92/50/EGK irányelvben nem lelhető fel a szolgáltatási koncesszió fogalma.

Az Értelmező Közlemény szolgáltatási koncessziónak tekinti, ha

-       a szolgáltatás nyújtója vállalja a szolgáltatás ellátásából származó kockázatokat,

-       a koncesszor bevételének jelentős részét a szolgáltatás igénybevevőjétől kapja használati díj formájában,

-       a szolgáltatás természetes célja és jogi szabályozása tekintetében az államhoz tartozik, és kizárólagos vagy speciális jog alá esik.

Ha kevert koncessziós szerződésről van szó[211] (beruházási és szolgáltatási elemeket is hordoz magában) a Gestion Hotelero Internacional[212] ügyben hozott európai bírósági ítéletet tekinti mérvadónak a Bizottság: ahol a beruházások a koncesszió főtárgyának szempontjából csupán mellékesek, akkor nem beszélhetünk beruházásra irányuló koncessziós szerződésről. Tehát a szerződés megítélése attól függ, hogy a beruházás vagy a szolgáltatás fő- vagy mellékszolgáltatásnak minősül-e.

 

c.) A koncesszióra is alkalmazható alapelvek

ca.) Az egyenlő bánásmód elve[213]

Az Egyezmény 43. és 49. cikkelyei nemcsak a nemzeti alapon történő diszkriminációt, hanem a diszkrimináció minden rejtett formáját tiltják, ami más alapon történő megkülönböztetést jelent és ugyanahhoz az eredményhez vezet. Ez a koncesszióra leképezve az jelenti, hogy

-       minden potenciális koncesszor előre ismeri a szabályokat,

-       a szabályok mindenkire ugyanúgy vonatkoznak,

-       garantálni kell az ajánlatok közötti objektív összehasonlítást (pl.: minden ajánlatnak meg kell felelnie a pályázati kiírásoknak)

-       nem vehető figyelembe az eredeti ajánlat módosítása (mert így a pályázó a többiekkel szemben előnyhöz jutna),

-       a koncesszió-odaítélési eljárást minden stádiumában objektív kritériumok alapján kell lefolytatni az eredetileg lefektetett feltételekkel és eljárási előírásokkal összhangban.

Az egyenlő bánásmód elvének megsértését jelenti:

-       ha a koncessziós szerződéseket olyan társaságoknak tartják fenn, melyekben az állam vagy az állami szektor közvetlenül vagy közvetve, jelentős vagy teljes részesedéssel bír,

-       ha lehetővé teszik olyan pályázatok elfogadását, melyek nem felelnek meg a követelményeknek, vagy megváltoztatták őket, vagy alternatív megoldásokat tartalmaznak ilyen jellegű kiírás hiányában.

cb.) Az átláthatóság elve[214]

Ez az elv szorosan összefügg az egyenlő bánásmód princípiumával, mivel a megfelelő nyilvánosság hiánya ezt is torzítja. Az átláthatóságot bármilyen megfelelő módon biztosítani kell: a hirdetmény használata az irányelvek szerinti elvárás.

cc.) Az arányosság elve[215]

Minden intézkedésnek megfelelőnek és szükségesnek kell bizonyulnia a kitűzött célhoz viszonyítva (p.: megelőzést lehetővé tevő környezetvédelmi kötelezettség betartása), és zavarmentes gazdasági tevékenység folytatását kell lehetővé tennie. Nem lehet olyan technikai, szakmai vagy pénzügyi feltételeket támasztani a pályázókkal szemben, melyek túlzottak és aránytalanok a koncesszió tárgyához képest. A versenynek és a pénzügyi stabilitásnak is összhangban kell állnia egymással: olyan koncessziós határidőt kell megállapítani, mely nem versenykorlátozó hatású, de a befektetett tőke méltányos megtérülését is lehetővé teszi.

cd.) A kölcsönös elismerés elve[216]

A tagállam, ahol koncesszióba adás történik, köteles elfogadni azokat a technikai feltételeket, igazolásokat, képesítéseket, melyeket egy másik tagállam megkövetel, feltéve, hogy egyenértékűnek ismerik el ezeket a koncessziót megvalósító tagállam által igényeltekkel.

 

            d.) A közmű szektorban kötött koncessziók megítélése[217]

A 93/38/EGK irányelv nem tartalmaz rendelkezést a koncesszióra vonatkozóan, de kérdéses, hogy víz, energia, szállítás és telekommunikáció területén kötött koncessziós megállapodások milyen szerződésfajtának minősülnek. A megítélési szempontokat a koncesszióba adó besorolhatósága és a koncessziós tevékenység jellege adja. Ha a koncesszióba adó nem a 93/38/EGK irányelv hatálya alá tartozó szektorokban tevékenykedik, de vízzel, energiával, szállítással vagy telekommunikációval kapcsolatos koncessziót ad, akkor a beruházásra irányuló koncessziónak tekintendő, és a 93/37/EGK irányelv rendelkezései az irányadóak rá. Ha a koncesszióba adót az említett négy szektor valamelyikében működő közmű és idetartozó koncessziót ítél oda, akkor a közmű irányelv alkalmazandó; ha azonban a koncesszió tárgya nem a négy területhez tartozik, akkor az előbbiekben ismertetett elvek és az Egyezmény előírásai mérvadóak, mert a 93/37/EGK irányelv szerint a közműszektorban ténykedő koncesszióba adók nem tartoznak a hatálya alá.

 

A Bizottság bízik abban, hogy ezzel az Értelmező Közleménnyel segít a szabályok tisztázásában és a koncesszió területén a piaci verseny megnyitásában.

A Tanács 2003. március 20-án fogadott el egy Közös Álláspontot a víz, energia, szállítási és postai szolgáltatási szektorban működő jogalanyok közbeszerzési eljárásainak koordinálásáról.[218]

 

2.) Public Private Partnership (PPP)

 

A PPP-nek nincs egzakt és általános érvényű fogalmi meghatározása,[219] ezt a konstrukciót a közszféra magántőke bevonásával megvalósuló tőkeigényes beruházásaihoz használják.[220] A PPP-t mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unióban széles körben alkalmazzák: olyan sikeres fejlesztési technika, amely főként állami feladatok ellátását jelenti a magán- és közszféra együttműködése révén, kölcsönösen előnyös költség- és kockázatmegosztással.[221] Magára a kifejezésre sincs találó magyar elnevezés: "állami-magán társas viszonyként"[222] aposztrofálják; német nyelvterületen a "kommunal-privatwirtschaftlichen Kooperationsmodell"[223] (kommunális-magángazdasági együttműködési modell) szóösszetételt próbálják megfeleltetni a PPP-nek; javasolnánk a "köz- és magántársulás" elnevezés meghonosítását.

A PPP elterjedését a vele járó előnyök is elősegítették/-tik:

-       az állam beruházásai során fel tudja használni a magánszektor innovációs képességét és hatékonyságát, szakértelmét és költséghatékonyságát;

-       az állam a beruházási kockázatok jelentős részét át tudja hárítani a magánszférára;

-       a magánszféra bevonásával gyorsabban megvalósulnak a beruházások.[224]

A PPP formán belüli együttműködési variációkra többféle modellt állítottak fel:

a.) van ahol ezt a privatizációs (teljes magánosítás) modelltől az ún. "Outsourcing" (kiaknázási: koncessziós vagy vegyes vállalkozási) modellekig tartó skálán szemléltetik;[225]

b.) a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által közzétett szakmai anyag[226] szerint a magánbefektető által vállalt feladatok szerint az alábbi modellek ismeretesek:

-       DB (design and build): tervezés és építés;

-       DBO (design, build and operate): tervezés, építés és működtetés;

-       DBFO (design, build, finance és operate): tervezés, építés, finanszírozás és működtetés;

-       koncesszió;

-       kooperációs közös vállalkozás (joint venture).[227]

 

A PPP fogalma a GKM által közzétett szakmai tájékoztató[228] alapján "egy olyan együttműködése a privát és a közszférának, ahol a befektetők átvállalják az állami feladatok teljesítéséhez szükséges beruházásokat, valamint az adott beruházásban megvalósított eszközök üzemeltetését, és az állam által felvállalt szolgáltatások nyújtásának egy részét".

A PPP projekteknél szerződéses viszony jön létre az állam és a magántőkével alapított, magánszféra biztosította managementtel működő "special purpose company" (a beruházás megvalósítására létrehozott, ezért speciális célú társaság) között.[229] A jogviszony alanyai - az államon és a társaságon kívül - a beruházást finanszírozó bank[230] vagy egy garanciavállaló[231] (a teljesítést és a hitelvisszafizetést garantálja) lehet. A társaság létesítmények és/vagy intézmények kialakításában, fenntartásában és üzemeltetésében vesz részt az állami feladatok és szolgáltatások ellátása révén.[232] Ezért az állam szolgáltatási díjat fizet; ez az elvégzett tevékenységek ellenértékből, a finanszírozási kamatköltségekből és törlesztő részletekből, valamint a befektető hasznából tevődik össze.[233]Az is előfordulhat, hogy az állam nem szolgáltatási díjat fizet, hanem lemond a működtetésből származó bevételekről a társaság javára.[234] A PPP konstrukciót általában hosszabb távra: 20-30 évre hozzák létre,[235] és domináns összetevőjük az ún. kockázati mátrix (ld.: 2. sz. melléklet).

A PPP struktúrában történő beruházás megvalósítási fázisai:[236]

-       cél meghatározása,

-       megvalósítási változatok mérlegelése,

-       PPP üzleti tervének elkészítése,

-       a projektet irányító csapat kialakítása,

-       (ha a koncessziós modellt követjük) koncessziós pályázat kiírása a beruházás pontos paramétereinek ismertetésével,

-       a pályázat elbírálása és az eredmény közlése,

-       a szerződés megkötése.

A PPP-vel foglalkozó német jogirodalomban[237] hangsúlyozzák azt, hogy az állam és a pályázat elnyerése után létrejött projekt-társaság által kötött szerződésnek - a teljesítés érdekében - feltétlenül és részletesen rendelkeznie kell a beruházási szempontok mellett a következőkről:

-       jogszabályi előírások betartásáról,

-       informálási kötelezettségekről.

-       kölcsönös támogatási kötelezettségről,

-       az állam ellenőrzési jogáról,

-       a konfliktusok megoldására tanácsadó alkalmazásáról,

-       a szerződés megszűnési eseteiről, és azok jogkövetkezményeiről,

-       a visszaszállási jogról.

Úgy véljük, hogy a PPP, a köz- és magántársulás - a fenti ismertetésből is kitűnően - alkalmas jogi formája lesz a koncesszió továbbfejlesztésének Magyarországon is. Még akkor is hangot adunk ebbéli reményünknek, ha a hazai, PPP-t meghonosítani igyekvő, kezdeti próbálkozások nem túl sikeresek:

-a beruházó kudarcot vallott például az M1-es közcélú infrastruktúra-projektbe koncessziós szerződés révén történő magántőke-befektetéssel.[238] A Nemzeti Színháznál felépítendő kulturális tömbnél már sikeresebb kísérlet történik a PPP-modell magyarországi alkalmazására.

 

 

IV. A koncesszió az Európán kívüli világban

 

            Az Európán kívüli világban - Észak-Amerikát kivéve - a koncesszió általában egy adott állam és külföldi befektetők (magánszemélyek vagy nagyvállalatok) által kötött szerződések tárgya. Azonban az a tény, hogy az állammal szerződő fél külföldi, a szakirodalom szerint[239] önmagában nem teszi a koncessziós szerződést nemzetközivé. Ezért egy általános bemutatást adnánk a leggyakrabban alkalmazott bányászati szerződésekről (1), majd a koncessziós szerződés tárgyát szűkítve, a gazdasági szempontból igen jelentős olajkoncessziókról (2), és végül földrészenként néhány szemléletes példát hoznánk a koncessziós szerződések sokszínűségére (3).

 

1)      Bányászati (ásványi anyagok, erőforrások kiaknázására irányuló) szerződések

 

            Az ásványi erőforrások kiaknázását többféleképpen szabályozzák, de három módszert lehet megemlíteni legelterjedtebbekként[240]:

a)        egy átfogó bányászati törvény rendelkezik a tárgykörről; a törvényi rendelkezés folytán engedélyt lehet szerezni meghatározott időtartamra, megállapított ásványok és területek kizárólagos kutatási, feltárási és kitermelési jogára díjfizetés ellenében;

b)        államok közötti nemzetközi megállapodások mellékleteként jelenik meg az ásványi anyagok kiaknázására vonatkozó megegyezés;

c)        széleskörű bányászati kontraktusokban rögzítik a szerződő felek a bányászati projekt minden aspektusát, és az ezekhez kapcsolódó jogaikat, kötelezettségeiket.

            A bányászati megállapodások tradicionális változata a koncessziós szerződés. Kezdetben az ilyen szerződések aránylag egyszerű okiratok voltak, melyek a koncesszornak 50-60 éves időtartamokra kizárólagos jogot biztosítottak kiterjedt területeken folytatható bányászatra, valamint az ásványok piacára (termelés mértéke, ár, marketing, újraberuházás) is. A bányászati jogot rendelkezésre bocsátó államot ellenszolgáltatásként némi adó és royalty (csekély bevételrészesedés) illette meg.[241]

            Az 1960-as, '70-es évektől már egy módosított típusa jelent meg a bányászatra irányuló koncessziós szerződéseknek, jellemzője:

-          a kutatás, feltárás, fejlesztés költségei a befektetőt terhelik,

-          rövidebb koncessziós idő,

-          az államot (a koncesszióba adót) ellenőrzési jogok is megilletik.[242]

            A XX. század utolsó negyedévében jelentek meg az ún. 3. generációs megállapodások, amelyek a módosított koncessziós szerződések továbbfejlesztését jelentik;[243] ezek

a)        ún. munkaszerződések, vagy termelést megosztó szerződések,

b)        ún. szolgáltatási szerződések,

c)        ún. közös vállalkozási megállapodások.

 

 

E bányászati megállapodások[244] a következőképpen szemléltethetőek:

 

A. Szerződéses együttműködés

 

            (1) Koncessziós szerződés

 

(2) Munkaszerződés

           

            (3) Szolgáltatási szerződések

           

 

B. Közös vállalkozási megállapodások (társasági együttműködés)

 

Alaptőkét megosztó közös vállalkozás

 

a)        A munkaszerződés, vagy szerződést megosztó szerződés

Ez egyfajta fordított koncesszió, mivel a külföldi befektető egy helyileg bejegyzett vállalkozást hoz létre, és ez állapodik meg az állammal minden bányászati munkafázis elvégzésére részletes munkaprogram alapján. Az állam a jogdíj és adó mellett bérleti díjakra is jogosult lesz, valamint a nemzeti érdekek előmozdítására is törekszik, olyan szerződési kikötések beruházóval való elfogadtatásával, melyek a helyi állampolgárok alkalmazását vagy a vállalkozásból részesedés szerzésüket, vagy helyi anyagfeldolgozást írnak elő. A koncesszor pedig kutatási, feltárási és kitermelési költségeinek megtérüléséhez jut azzal, hogy a termelést, illetve annak eredményeit a befogadó állam szerződésileg meghatározott százalékban megosztja vele.[245]

b)        A szolgáltatási szerződések

Ez azon megállapodások összefoglaló elnevezése, melyek a bányászati projekt egyes elvégzendő elemeire vonatkozó részszerződéseket fogják össze. Így a kutatástól kezdve a kitermelésen keresztül a vállalkozás működtetéséig felosztják az átfogó szerződést több különálló, de egymással összefüggő megegyezésekre. Az állam minden résztevékenységre "vásárol" kivitelezőt, aki finanszírozza azt, és a termelés hasznából vár cserébe meghatározott százalékot vagy a projektet összefogó vállalkozásból részesedést.[246]

c)        Közös vállalkozásra irányuló megállapodások

A külföldi befektető és a befogadó ország szerződéssel társult vállalkozást hoz létre

- vagy úgy, hogy az állam a beruházó már működő társaságban szerez részesedést,

- vagy eleve közös vállalatot alapítanak. Ennél a modellnél kezdetben 50-50%-os tőkemegosztásra törekedtek, ma már egyre jobban dominál a management kézben tartása, hogy ki irányítja a közös vállalkozást.[247]

 

E leggyakoribb és legelterjedtebb szerződéstípusok mellett megjelentek egyéb variációk is, például operációs szerződés (csak a bányászati projekt irányításával bízzák meg a külföldi befektetőt)[248], vagy a technikai segítségről szóló megállapodás (a külföldi vállalkozó meghatározott összeg ellenében az ásványi anyag bányászatához teremti meg a technikai hátteret anélkül, hogy közvetlenül vagy közvetve érdekeltséget szerezne a termelésben).[249] A legújabb megállapodások a bányászati befektető és befogadó ország közötti együttműködés összetett, a fentiekben ismertetett formák hibridazációjának széles skáláját mutatják.[250]

 

2) Az olajkoncesszió

 

2/A Rövid történeti áttekintés[251]

A XIX. század második felében a Royal Dutch Company (később Royal Dutch Shell) működésével indult a kőolaj külföldi társaságok általi kitermelése a Holland-Kelet-Indiákon (Indonézia). Az első külföldi, aki kőolaj-koncessziót kapott, az angol William Knox D' Arcy volt: 1901-ben 60 évre a Perzsa Birodalom egész területén kizárólagos jogot szerzett kőolajfeltárásra és az ezzel kapcsolatos tevékenységekre. A koncessziós megállapodások őspéldáját az Iraq Petroleum Company (IPC) 1925-ös koncessziója szolgáltatta. Az 1920-as évek végére a közép-keleti, távol-keleti, észak-afrikai és latin-amerikai olajfeltárások és kitermelések jogát az ún. Hét Nővér, vagy más néven "az óriások" (Exxon, Mobil, Gulf Oil Corporation, Texaco, Socal, BP, Shell) tartották a markukban. A tengeri kitermelésre adott olajkoncessziók az 1930-as években indulnak el: Szaúd-Arábia és Kuvait felségvizein, partjainál. Ezen korai koncessziókat a következők jellemezték:

-          óriási területekre (akár 500.000 km²) terjedt ki,

-          hosszú időtartam (legalább 60 év),

-          a kőolajjal kapcsolatos mindenféle tevékenység végzésére kizárólagos jogot nyer a külföldi cég,

-          a kőolajforrásra tulajdonjogot szerez a külföldi befektető,

-          a beruházó adó- és vámmentessége,

-          csekély összegű royalty (pl.: minden nyersolaj tonnája után 4 arany shilling) a kitermelt kőolaj mennyisége után,

-          a koncesszió időtartamának lejáratával a befogadó ország kormányára száll át a kőolajforrás tulajdonjoga.

Az 1940-es évektől a befogadó országok a rájuk nézve előnytelen koncessziós szerződési feltételeket igyekeztek kedvezőbbekké tenni:

-          egyenlő arányú nyereségmegosztás kikötése,

-          royalty összegének növelése, készpénz vagy természetbeni "fizetés" bevezetése,

-          adómentesség eltörlése,

-          árszabásba beleszólási jog (az OPEC 1960-as megalapítását is ez motiválta),

-          felmondási jog alkalmazása,

-          koncesszióval rendelkezőre nézve feltárási kötelezettség bevezetése,

-          állami részvétel a kőolajmunkálatokban és a vállalkozás irányításában,

-          kőolajforrások tulajdonjogának állam általi megszerzése.

Az 1970-es évekre kialakult az olajkoncessziós szerződések új generációja:

-          az ásványi anyag forrás tulajdonjoga és a kitermelési jog az államé,

-          a külföldi társaság vállalja a feltárás kockázatát és költségeit pénzbeli vagy természetbeni ellenszolgáltatásért,

-          a kőolaj-vállalkozás felett ellenőrzési jogokat szerez a befogadó állam,

-          a koncesszor kiegészítő kötelezettségeknek is köteles eleget tenni:

i)     az ország lakosainak foglalkoztatása

ii)    helyi áruk és szolgáltatások használata

iii)    környezetvédelem

iiii)   a helyi állampolgárok képzéséhez való hozzájárulás.

 

2/B Az olajkoncesszió természete[252]

Az olajkoncesszióra irányuló szerződést sui generis szerződésnek tekintik, amely magánjogi (feltárási, termelési, eladási, stb. jogok, kötelezettségek kérdése) és közjogi (koncesszió formája, jogi meghatározottsága) elemeket is hordoz magában.

Az olajkoncessziót törvényi jóváhagyáshoz kötik, mert

-     egyrészt általában az alkotmány előírja, hogy állami tulajdonban lévő természeti kincseket csak törvény alapján engedhetnek át 3. személynek,

-     másrészt az adójogszabályok módosítását is magával vonja.

Az olajkoncesszióra irányuló megállapodás odaítélését és megkötését általában pályáztatás előzi meg (pl.: 1961-es líbiai kőolajtörvény 7.§; Szahara kőolajtörvény 39.§; 1958-as marokkói kőolajtörvény 13.§).

A koncesszióba adó állam részéről vagy a kormány, vagy az uralkodó (pl.: Bahrein, Katar, Abu Dhabi esetében), vagy az illetékes miniszter (pl.: Líbiában, Egyiptomban), vagy állami vállalat (pl.: Iránban a NIOC) köti meg a koncessziós szerződést.

Az olajkoncessziós szerződés két fő típusra oszlik az alapján, hogy szokványos szerződési formában (azaz a felek tárgyalásai és megegyezése alapján) vagy standard formában (azaz kőolajtörvények által lefektetett feltételek alapján) kötik-e meg. Az utóbbira szolgáltatnak példát a líbiai, az algériai, a tunéziai és a marokkói kőolajtörvény mellékletei.

 

            3.) Koncessziós példák az Európán kívüli világból

 

3/A Az iszlám jog országai

 

Az iszlám jogban alapvető elv, hogy a termelés, a kereskedelem és a javak szétosztásának egésze összhangban álljon az iszlám igazságossággal és méltányossággal. Az iszlám célja az, hogy mindennemű gazdasági tevékenység és annak bármilyen formája ennek az elvnek minden körülmények között megfeleljen.[253]

Az iszlám jog szerint elismerik, hogyha a bánya az állam területének része, akkor kiaknázását koncesszió keretében engedélyezhetik; ez általában az uralkodó jogköre. A koncesszió alapja az "Iqta" (hűbérjog), amit a próféta adományozott bizonyos arab törzseknek.[254] A korai iszlám közösségek koncessziói nem annyira az ásványi anyagok kitermelésére, mint inkább a földterületek újrahasznosítására, felfrissítésére vonatkoztak.[255] A próféta és kalifa követői által adományozott "Iqta" jellemzői:

-     közföldekre, állami tulajdonú és tulajdonos nélküli földekre vonatkozott,

-     meghatározott területre terjedt ki, amely méretét az imám határozta meg,

-     a koncesszió kezdő periódusát (mely letelte után határozatlan idejűvé vált a koncesszió) is az imám állapította meg (általában 3 évben),

-     az imám engedélye alapján jutott hozzá a befektető a kutatás és termelés kizárólagos jogához,

-     a kitermelt ásványi anyag tulajdonjoga a koncesszort illette meg,

-     a koncesszió jogosultja pénzbeli vagy természetbeni ellenszolgáltatást volt köteles teljesíteni,

-     ellenkező kikötés hiányában, mód volt arra, hogy a koncesszor jogait 3. személyre a megállapodás keretein belül átruházza,

-     az imámnak egyoldalú joga volt az Iqta visszavonására (pl.: ha a kezdő periódusban a befektető nem tesz eleget szerződési kötelezettségeinek).[256] Az iszlám szerzők szerint az "Iqtá"-ból fejlesztették ki a muzulmán uralkodók a XX. századi koncessziós megegyezéseket.[257] Bár azt hangsúlyozzák, hogy a 3. generációs megállapodások (munkaszerződések, szolgáltatási szerződések, vegyes vállalkozások) nem állnak összhangban az iszlám szerződési joggal, mivel bizonytalansági tényezőket és kamatot ("riba") tartalmaznak.[258]

            Irán volt az első kőolajtermelő ország, amely 1951-ben államosította a kőolajiparágat. 1954-ben azonban a sah Konzorciumi Olajegyezményt kötött 8 jelentős amerikai, brit és más európai olajtársasággal, melyben rögzítik, hogy a kőolaj Irán tulajdona, de 25 éven keresztül a konzorcium termeli ki és értékesíti azt az iráni kormánynak a nettó hasznából 50 %-os adó fizetéséért. Ezt a megegyezést kétszer módosították: egyszer 1967-ben (a koncessziós területet csökkentették), és másodszor 1971-ben (az Iránnak fizetendő jogdíjat 5 %-kal növelték.) A kőolajhoz hasonlóan a földgáz és a radioaktív anyagok is állami tulajdonban vannak, a többi ásvány nincs köztulajdonban, de kitermelésük az ipari miniszter által adományozott engedély alapján történhet csak meg. 1971 óta a kőolajra vonatkozó koncessziós megállapodásokat a NIOC (lásd 2/B pont) köti Iránban.[259]

Egyiptomban a földgáz és a kőolaj feltárására és kiaknázására az EGPC (Egyiptomi Általános Kőolajtársulás) és a befektető a köztük létrejött megállapodás alapján részvénytársaságot létesítettek, ahol az Rt. részvényeinek 50 %-a az EGPC tulajdonában van. A részvények másik fele a kitermelők tulajdonába kerül, olyan arányban, amilyen mennyiséggel a projekthez hozzájárultak. Emellett a kitermelésre alapított Rt. mellett a kőolaj- és földgázmezők feltárására és kialakítására külön vállalkozást hoztak létre. A szerződő felek a költség- és termelésmegosztás elveit is érvényre juttatják a szerződésben. A koncesszor 3. személyt is bevonhat a szerződésbe, ha annak magatartásáért felelősséget vállal. A kormány engedélyével a szerződő felek a koncesszióval kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket átruházhatják. Szerződésszegés esetén - ha az erre való figyelmeztetéstől számított 90 napon belül a koncesszor ezt nem orvosolja - a kormány felbonthatja a megállapodást.[260]

 

3/B Távol-Kelet[261]

 

            Thaiföld az egyike azoknak a délkelet-ázsiai országoknak, melyek kőolaj- és földgáz kitermelésére vonatkozóan modernizált koncessziós rendszert alkalmaz. Az MCC (modernised concession contract) olyan megállapodás, mely megtartja a hagyományos koncesszió jogi formáját, de a prototípus olyan tulajdonságait, melyek hátrányosak az ásványi anyaggal rendelkező ország számára, jelentősen módosítja (lásd: 3. számú melléklet).[262]

Az Ipari Minisztérium köti a koncessziós szerződést a beruházóval, annak sikeres pályázata után. Pályázatot nemcsak a munkafolyamat egészére, hanem résztevékenységekre is be lehet nyújtani. A koncessziós szerződés hatálya alá tartozó földgáz, kőolaj tulajdonjoga - mely kiaknázatlan állapotban az államé - átszáll a koncesszorra, amint a felszínre ér. A koncesszornak joga van a kőolaj-finomításon kívül - melyet az állam számára tartanak fenn - minden olajipari tevékenységre. A koncessziós tevékenység 2 fázisra oszlik: kutatásra (összesen 6 év, bővíthető 3 évvel) és kitermelésre (összesen 20 év; bővíthető 10 évvel). Az állammal szerződő fél számos általános kötelezettségnek kell, hogy eleget tegyen:

            - megfelelő szorgalommal kell végeznie a koncessziós tevékenységeket,

- a tevékenység gyakorlása során nem alkalmazhat olyan módszert, mely a közérdekkel ellentétes,

- kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség terheli,

- ésszerű időn belül kiképez és alkalmaz thaiföldieket,

            - a szállításnál thaiföldi felségjelű hajókat részesít előnyben,

            - a kőolaj-tevékenységek során felmerült költségekről összefoglalót ad le,

            - a földgáz felhasználásánál tekintettel van a prioritási sorrendre,

            - kőolaj- és földgáz-alapmennyiségek után 15 % kamatot fizet. A koncesszió időtartamának végén vagy visszavonása esetén a koncesszor köteles a területeket, felszereléseket, mindent, amit a tevékenység végzése során használt, ingyen át-, visszaadni a thaiföldi kormánynak. A kormány a koncessziót visszavonhatja:

            - ha a koncesszor nem fizeti a bérleti díjat, a jövedelemadót, a speciális juttatásokat (bónusz) a kormánynak,

            - ha a koncesszióba adás időpontjától számított 6 hónapon belül nem kezdi meg a kutatást az arra jogosult,

            - ha nem kellő szorgalommal és nem az olajipari gyakorlatnak megfelelően tevékenykedik a szerződő fél,

            - ha a koncesszor csődbe megy vagy a jogátruházásra vonatkozó szerződési rendelkezéseket megsérti; a visszavonás nem érvényteleníti a koncesszióval járó kötelezettségeket. A thaiföldi MCC tartalmaz egy "stabilizációs klauzulát" is: a koncesszió időtartama alatt az állam nem államosíthatja a koncesszor tulajdonát és a kőolajjal vagy földgázzal kapcsolatos tevékenységek gyakorlásának jogát, valamint egyoldalúan nem is módosíthatja a koncesszor jogait és kötelezettségeit. A koncessziós szerződés megszűnik, ha

            - lejár a koncessziós határidő,

            - a kormány visszavonja a koncessziót,

            - a koncesszor jogi személyisége megszűnik,

            - a kötelező vagy önkéntes lemondás következében megszűnik a koncessziós terület.

            Indonéziában a bányászati szektorban az 1880-as évektől 1960-ig a hagyományos koncesszió uralkodott. 1963-ban az indonéz kormány a 3. generációs szerződések alkalmazására tért át: a termelés-megosztási szerződés első változatát itt alakították ki. A termelés-megosztási megállapodás értelmében a külföldi társaság a befogadó állam vállalkozójaként végzi tevékenységét, a termelésből fedezi költségeit, és a tiszta hasznot a szerződésben foglalt arányban osztja meg egymás között a koncesszióba adó és vevő. Indonéziában a természeti erőforrások felett az állam rendelkezik (az ásványi kőolaj és földgáz állami tulajdon) és a nép javára hasznosítja azokat. A kőolaj és földgáz kitermelési joga a Pertamina-t (az indonéz nemzeti kőolaj hivatal) illeti meg, és ez köti meg a szerződést, ami a bányászati és energetikai miniszter jóváhagyásával hatályos, a külföldi befektetőkkel. Tehát a külföldi társaság nem a kútnál, hanem az export-pontnál szerzi meg a nyersanyag feletti rendelkezési jogot. Valamennyi olaj- és földgázipari tevékenység irányításáért a Pertamina felelős, a munkafolyamatba bevont vállalkozó csak az általa végzett résztevékenységért köteles helytállni; további szerződéses jogaikat és kötelezettségeiket lásd a 4 sz. mellékletben.[263]

A megállapodás tartalmaz egy "gazdaságossági záradékot is: a felfedezett kőolaj- vagy földgázlelőhelyet csak akkor lehet kiépíteni, ha annak az állami olajtársaság kereskedelmi státuszt (ez jelzi a kutatási szakasz végét, a fejlesztési rész kezdetét) ad.

 

3/C Afrika[264]

 

            A gyarmati Afrikában az anyaországi társaságok széleskörű koncessziókat szereztek fa-, ásványi anyagok és más természeti erőforrások kitermelésére. A koncessziókat általában a bennszülött vezetők vagy hatóságok adományozták a gyarmattartó ország társaságainak, a gyarmati hatóságok funkciója a megállapodások "előkészítésére" terjedt ki. A koncessziós határidő igen hosszú volt: Sierra Leoneban 99 évre adtak gyémántkoncessziót, Ghánában 77 évre, Szváziföldön pedig 100 évre szereztek azbeszt-koncessziót. A koncesszor-társaságokat teljes körű bányászati jog illette meg a koncesszió hatálya alá tatozó területen talált valamennyi ásványi anyagra. E gyarmati koncesszióknál a területek és jogok bennszülöttekre való visszaszállásáról nem rendelkeztek és névleges összegeket határoztak meg ellenértékként. Így a koncessziós rendszer egyfajta enklávé helyzetet teremtett a koncesszorok számára.

            Az afrikai államok politikai függetlenségük elnyerése után az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1962-es határozatára (Resolution on Permanent Sovereignty over Natural Resources) támaszkodva elutasították a természeti erőforrások feletti befektetői tulajdonjogot, és vagy államosították azokat, vagy a külföldi társaság helyi leányvállalataiban többségi tőkeérdekeltséget szereztek: Líbia és Zaire az előbbi, míg Ghána, Libéria, Nigéria és Sierra Leone az utóbbi megoldást választotta. A koncesszor részvényei többségének megvásárlása azonban legtöbbször nem eredményezte azt, hogy a kormány irányítási pozícióba kerüljön: gyakran szavazatra és osztalékrészesedésre ezek a részvények nem biztosítottak tagsági jogokat, így a management és a felügyelő bizottság személyi összetételét se tudták befolyásolni. Így a befogadó ország törekedett arra, hogy az igazgatókat kormánya nevezze ki és tanácsadó technikai bizottságokat is rendeltek az operatív szervük mellé (pl. Botswanában).

            Az 1970-es évektől Afrikában is alkalmazni kezdik a 3. generációs megállapodásokat: így például a Nigerian National Corporation az indonéz modellt követő termelés-megosztási szerződést kötött 1973-ban az Ashland Oil Company-vel. Ez a megegyezés az indonéz mintától eltérően kiköti, hogy a feleknek járó nyersolajrészesedés tulajdonjoga már a kútnál átszáll a felekre.

 

            3/D Latin-Amerika[265]

 

            Latin-Amerikában az állam - mint a földfelszín alatti ásványok tulajdonosa - adományozza a bányakoncessziókat általában óriási földterületekre (néha több millió hektárra). A kormányok általában operációs jellegű munkaszerződéseket kötnek: így 1971-ben Peruban egy állami hivatal (Petropern) kötött egy amerikai tulajdonú magánvállalkozással megállapodást. A befektető vállalta, hogy biztosítja a kutatáshoz és kitermeléshez szükséges tőkét és technikai eszközöket, ezért a termelt hidrokarbonátok 45-50 %-át kapta meg, de ebből levonásra került még a perui kormánynak fizetendő adó. A szerződés előnye a befogadó ország szempontjából, hogy

-  nem jár tőkebefektetéssel és kockázattal sem,

- a hidrokarbonátok Peru tulajdonát képezik, a koncesszor sikeres tevékenysége esetén csak természetbeni juttatást kap; ezt a modellt követték a panamai, uruguayi guatemalai, bolíviai és brazil kormányok is.

            Brazíliában a kőolajra vonatkozó munkaszerződések megkötésére a Petrobrást (nemzeti olajhivatal) hatalmazta fel a kormány; ezek tartalmát jól foglalja össze az 5. számú melléklet.[266]

 

3/E Észak-Amerika[267]

 

            Kanadában, Új-Foundlandon a Churchill vízeséssel kapcsolatos hidro-elektronikus energiaprojektre kötöttek koncessziós szerződést. Ez a koncesszornak kizárólagos jogot biztosít arra, hogy a Churchill folyó meghatározott vízmennyiségét hidro-elektronikus energiatermelésre használja és az energiát a tartományból exportálja. A megállapodás 1961-től 1980-ig volt hatályban, mikor minden koncessziós jog tehermentesen visszaszállt Új-Foundlandra államosítás következtében. A kanadai bíróság 1984-ben hozott ítéletében annullálta az államosítást és a koncesszort visszahelyezte jogaiba.

            Az erdő-koncesszió is ismert, két alfaja van:

a)         erdőhasznosítási (faanyagra)

b)        és erdőgazdálkodási (erdő fenntartására és újratelepítésére); ezek a gyakorlatban keveredve, együttesen jelennek meg. Az ilyen tárgyú koncesszióknál már a pályázati eljárás előtt szükséges a koncessziós terület feltérképezése és a faállomány felmérése. A koncessziós szerződéshez környezetvédelmi, erdőgazdálkodási és erdőhasznosítási terveket is csatolni kell.[268]

 

Az Amerikai Egyesült Államokban a Szövetségi Jegyzékben megtalálhatjuk a "Standard Concession Contract" című szabályozást (Fed. Reg. 26,052 - 26,085). E szerint a koncessziós szerződés nem beszerzési szerződés, mert a beszerzés a szövetségi kormány közvetlen hasznára van, vétel, bérlet vagy csere útján megszerzett ingatlan vagy szolgáltatás révén /(Bonneville Assocs. v United States,43 F 3d 649, 653 Fed. Cir. 1994)/. A beszerzéssel ellentétben a koncessziós szerződésnél a kormány nem eszközöl kifizetést a koncesszornak, hanem az fizet díjat a koncessziós üzlet működtetési jogáért. Továbbá a koncessziós megállapodás keretében a koncesszor a "köznek" nyújt hasznot, míg a beszerzési szerződésnél a hasznot a kormány "fölözi le". A beszerzéshez képest a koncessziós szerződés esetében a kormány nem vállal pénzügyi kötelezettséget. Alapvető ismérveiket tekintve tehát a koncessziós szerződés különbözik a tipikus beszerzési szerződéstől, és inkább meghatalmazási szerződésnek minősíthető.

            Az 1998-as "National Parks Omnibus Management Act" (16 U.S.C. 5951-5966) alapján a Nemzeti Park-szolgálatot (National Park Service; NPS) felhatalmazták, hogy koncessziós szerződéseket kössön; magánszemélyeket, társaságokat és más jogalanyokat feljogosítva arra, hogy a nemzeti parkok látogatói számára szállást, felszereléseket és szolgáltatásokat nyújtson. Az YRT Services Corp. perben (28 Fed. Cl. at 392 n. 23) a bíróság vállalkozási tevékenység folytatására adott engedélynek, s nem beszerzésnek minősítette a Nemzeti Park-szolgálat koncessziós kontraktusait.[269]

 

            Talán a fentiekben leírtakból is kitűnik, hogy a koncesszió jogintézménye mennyire szerteágazó funkciót tölt be a világban és milyen sokszínű.

 

 

 

 

 

 

1. sz. MELLÉKLET

 

SZAKMAI TEVÉKENYSÉGEK JEGYZÉKE AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEKEN BELÜLI GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK ÁLTALÁNOS IPARI OSZTÁLYOZÁSÁNAK (NACE) MEGFELELŐEN

 

 

Osztályok	Csoportok	Alcsoportok és tételek	Megnevezés
50	500         501                     502                   503                 504	500.1. 500.2.       501.1. 501.2. 501.3. 501.4. 501.5. 501.6. 501.7.       502.1. 502.2. 502.3. 502.4. 502.5. 502.6.   502.7.     503.1. 503.2. 503.3.   503.4. 503.5. 503.6.     504.1. 504.2. 504.3.   504.4. 504.5. 504.6.	ÉRTESÍTÉS ÉS MÉLYÉPÍTÉS   Általános építési és mélyépítési munkák (további részletezés nélkül), valamint bontási munkák   Általános építési és mélyépítési munkák (további részletezés nélkül)   Bontási munkák   Lakások, irodaházak, kórházak és egyéb, lakó-, illetve nem lakóépületek építése   Általános építési munkák   Tetőfedés   Kémények, égetőkemencék és kályhák építése   Víz és nedvesség elleni szigetelés   Külső falak helyreállítása és karbantartása (újravakolás, tisztítás, stb.)   Állványzat össze- és szétszedése   Egyéb, építési munkákkal kapcsolatos szaktevékenységek (beleértve   az ácsmunkát)   Mélyépítés: utak, hidak, vasutak stb. építése   Általános mélyépítési munkák   Földmunkák (kotrás)   Hidak, csatornák és aknák építése; fúrás   Vízépítés (folyók, csatornák, kikötők, átfolyók, zsilipek és gátak)   Útépítés (beleértve repülőterek, és kifutópályák szaképítését)   Vízzel (pl. öntözéssel, lecsapolással, vízellátással, szennyvízelvezetéssel,   csatornázással, stb.) kapcsolatos építési szakmunkák   A mélyépítés egyéb területein végzett szakmunkák   Épületgépészet (épületszerelvények és alkatrészek)   Általános épületgépészet   Gáz- és vízszerelés, valamint szerelvényezés   Fűtő- és szellőzőkészülékek (központi fűtés, légkondicionáló, szellőző-   berendezés) beszerelése   Hang- és hőszigetelés, rezgés elleni szigetelés   Elektromos szerelvények   Antennák, villámhárítók, telefonok stb. beszerelése   Befejező építőmunkák   Általános befejező építési munkák   Vakolás   Épületasztalosmunka, elsősorban utólagos szerelés és/vagy beszerelés   beleértve a parketta lefektetését)   Festés, üvegezés és tapétázás   Csempézés és egyéb padló- és falburkolati munkák   Egyéb befejező építési munkák (kandallók beépítése, stb.)

 

 

 

 

2. sz. MELLÉKLET

 

Ez a kockázati mátrix egy angliai bérlakás-építési program kockázati tényezőit vázolja fel:[270]

 

Projekt fázis	Kockázat típusa	Kockázatviselő a magán oldal	Kockázatviselő az állam
Telek megvásárlása  és birtokbavétele	Késés   Költségek	kompenzáció az állam felé   késik a bevétel   költségnövekedés
Építési engedély megszerzése	A terület nem felel meg előírásoknak   A tervezés nem az előírások szerint történt   Oktalan támadások az épülettel szemben	Másik hely keresése   Költségnövekedés   Újratervezés költsége   Bevételek késése
Tervezés	Költségek   Az előírások be nem tartása   Nem várt hibák   Várható időtartam csökkenése   Az elvárások megváltoztatása	Áttervezés költsége     A nem vár hibákból adódó növekvő karbantartási költségek   A bevételek késése	Az átadás csúszása     A változtatásokból eredő többlet díjfizetés
Kivitelezés	A kivitelezési költségek növekedése   Helyszíni körülmények   Az építkezés biztosítása és biztonsága	Minden költségnövekedés a költségvetéshez képest
A projekt előre menetele	Projekt management     Alvállalkozói hibák     Anyagszállítási késések   Megváltozott ipari háttér     Váratlan időjárási viszonyok	A befejezés kérése és ezzel együtt a bevételek késése     Új beszállítók, alvállalkozók keresése     Az állam kompenzálása a késésért	Az átadás késése kompenzáció nélkül
Finanszírozás	Finanszírozási költségek   A szabályozási feltételek megváltozása   Infláció	Többletköltségek	Többlet díjfizetés az inflációnak megfelelő mértékben
Bérbeadás, üzemeltetés	Üres lakások   Bevételek nem megfelelő beszedése   Karbantartás   Takarítás	A bevételek elmaradása, kiesése   Az elvárt szolgáltatási szint elmaradása   Az állam által fizetett szolgáltatási díj elvesztése	Egy főre jutó állami ráfordítás emelkedése     Kevesebb rászoruló elhelyezése
Tervezett karbantartás, felújítás	Költségek növekedése   Rejtett hibák   Esetleges környezetvédelmi gondok	Többletköltségek
Közüzemi szolgáltatások	Költségek   Folyamatos szállítás, ellátás   Közüzemi berendezések meghibásodása	Többletköltségek   Hibák esetén az épületet ért károsodások   Használati érték csökkenése

 

 

 

 

3. sz. MELLÉKLET

A hagyományos és a modern koncessziós szerződések összehasonlítása

 

                                                                              Hagyományos koncesszió                                Modern koncesszió

                                                                                 (1925. IPC)                                                        (1985. Gopher)

_______________________________________________________________________________________________

Időtartam                                                             75 év                                                                     38 év + két hosszabítás, egyenként

                                                                                                                                                             4 és 10 évre

 

Terület                                                                  35.000 km2                                                           10.436 km2

Biztosított jogok                                                 Kizárólagos jog a kőolajjal kapcsolatos          Kizárólagos jog minden kőolaj-

                                                           tevékenység minden ágazatára             tevékenységre, kivéve a finomítást

 

További jogok                                                    Széleskörű jog kommunikációs                        Olajvezeték építésére való jog és a

                                                                              Rendszerek működtetésére, valamint              föld használatának joga a koncessziós

                                                                              a főld használatára a koncessziós                    területen belül és kívül

                                                                              területen belül és kívül

 

A jogok átruházása                                            Nincs korlátozás                                                 Kormányzati engedélytől függ

Ügyvezetés                                                         Kizárólag a szerződő fél kezében                     Többnyire a szerződő fél kezében

Kormányzati                                                        Nincs                                                                    A társaság és tevékenységének

Ellenőrzés                                                                                                                                          korlátozott ellenőrzése

 

Bónusz                                                                 Nincs                                                                    Aláírási bónusz (speciális juttatás

                                                                                                                                                             az államnak)

                                                                                                                                                             40.000$

                                                                                                                                                             Éves/termelési bónusz

                                                                                                                                                             10.000-20.000 h/n, 27,5 %

                                                                                                                                                             20.000-30.000 h/n, 37,5 %

                                                                                                                                                             30.000+           h/n, 43,5 %

 

A mindenkori                                                      Van                                                                       Nincs

legalacsonyabb ár

garanciája

A terület átadása                                                Nincs                                                                    50% az 5. év végén; 25 % a 8. év végén;

                                                                                                                                                             a végére megmaradt terület nem lehet

                                                                                                                                                             több az eredeti 12,5%-nál

 

A kutatás megkezdése                                       8 hónapon belül                                                  6 hónapon belül

 

A munkára vonatkozó                                       Nincs                                                                    1. kötelezettségi időszak: 200 km

kötelezettségek                                                                                                                                 szeizmikus kutatás és 2.400 km indukált

                                                                                                                                                             polarizációs kutatás, legalább két prónakút,

                                                                                                                                                             min. költség 6 millió $.

                                                                                                                                                             2. kutatási időszak: további geofizikai

                                                                                                                                                             felmérések, legalább egy kút, min. költség

                                                                                                                                                             7 millió $;

                                                                                                                                                             3. kutatási időszak: kötelezettségekről

                                                                                                                                                             tárgyalásos úton döntenek

 

 

 

 

A hagyományos és a modern koncessziós szerződések összehasonlítása

 

                                                               Hagyományos koncesszió                                               Modern koncesszió

 

                                                                              (1925. IPC)                                                           (1985. Gopher)

________________________________________________________________________________

További kötelezettségek                   Egy legalább 3 tonna kapacitású                     Éves haszon; Belföldi szolgáltatások

                                                               vezeték építése és egy finomító, ha                 előnyben részesítése, a kitermelés

                                                               a kormány kéri                                                     idején 500.000 Baht Közösségi Nyereség

                                                                                                                                             Alap, a felszín megóvásának díja; és más

                                                                                                                                             pénzbeli hozzájárulások 5,75 millió Baht

                                                                                                                                             értékben

 

Jelentés a munkáról                            Minden év végén jelentés a működésről        Éves jelentés az előrehaladásról és a

                                                                                                                                             kötelezettségekről szóló összefoglaló

 

Bérleti díj                                              Kötött bérleti díj, 4 aranyshilling                     12,5 % készpénz vagy 1/7 természetbeni

                                                               tonnánként; évi 400.000 aranyshilling            juttatás

 

Adó                                                       Nincs                                                                    50 %

 

Az olaj tulajdonjoga                           A felszínre jutástól számítva a szerződő         A felszínre jutástól számítva a szerződő fél

                                                               fél tulajdona                                                        tulajdona

 

A felszerelés tulajdonjoga                 A szerződő fél tulajdona és a koncesszió       Ugyanaz, mint korábban, kivéve az

                                                               lejáratakor ingyen a kormány tulajdonává     olajvezetéket, amely elkészültekor a kormány

                                                               válik                                                                      tulajdonává válik

 

Belföldi ellátás                                     Ha kormány kéri                                                  Kötelező, a kormány elsőbbséget elves

 

Hazai részvétel                                    Nincs                                                                    A kormány döntése alapján, max. 20%

 

Foglalkoztatás és képzés                   Nincs                                                                    Kötelező

 

Vámkötelezettség                                               Felmentve                                                            Felmentve, de vámmentes áru szállítása

                                                                                                                                             a kormány engedélyéhez kötött

 

Árak                                                      Kizárólag a szerződő fél határozza meg           A szerződő fél határozza meg a kormány

                                                                                                                                             felügyelete mellett

 

Vitás esetek megoldása                     Ad hoc bizottság                                                Ad hoc választott bizottság

 

Vonatkozó törvény                             Nincs megadva                                                   Thaiföld törvényei és nemzetközi törvények

 

Visszavonás                                        Nincs                                                                    Lehetséges

 

 

 

 

 

 

 

 

4. sz. MELLÉKLET

A vállalkozó és a Pertamina jogai és kötelezettségei

________________________________________________________________________________

                                   Vállalkozó                                                             Pertamina

________________________________________________________________________________

a. Megelőlegez minden szükséges anyagi eszközt, és megvásárol vagy bérel minden felszerelést;

b. Biztosít minden technikai segítsége, ideértve a külföldi személyzetet is;

c. Biztosítja azokat az anyagi eszközöket, amelyek a valutában történő fizetéshez szükségesek;

d. Szakszerűen elvégzi a munkaprogramot, és megelőzi a tenger elszennyeződését;

e. Joga van szerződési jogairól lemondani;

f. Jogában áll a szerződés alá tartozó területre bármikor belépni, vagy onnan kilépni;

g. Jogában áll a Pertamina által birtokolt információkat használni;

h. Benyújtja az összes eredeti okiratot;

j. Joga van megszabadulni a nyereségétől;

k. Teljesíti a belföldi kötelezettségeket;

l. Előnyben részesíti a helyi árukat és szolgáltatásokat;

m. Fizeti az indonéz adókat

 

 

 

a. Joga van minden tevékenység irányításához;

 

b. A vállalkozó nevében beszed és kifizet minden adót, kivéve a társasági adót és osztalékadót;

c. Elősegíti vállalkozó munkáját, azáltal, hogy segítséget nyújt;

d. Rendelkezésre bocsátja a munkaprogram kivitelezéséhez szükséges forrásokat rúpiában;

e. Joga van minden eredeti adathoz;

 

f. Használja a felszereléseket a vállalkozó hátráltatása nélkül.

 

5. sz. MELLÉKLET

 

A munkaszerződéses vállalkozók kötelezettségei és jogai

________________________________________________________________________________

           

a. Fizessen egy vissza-nem-térítendő összeget (pl.: 500 000 dollárt);

b. A munkálatok minimum költségét fizesse ki;

c. Kezdje meg a fúrást a megadott határidőn belül;

d. A kutatási szakasz végén jelentés készít Petrobrásnak a kiadásokról, és kifizet minden különbséget, ami befizetések és a kötelezettségek között fennáll;

e. Bankutalványt mutat be a kutatási kiadások minimum összegéről;

f. A Petrobrás segítségére van a termék szállításában;

g. A jó kőolaj gyakorlatnak megfelelően végezze a szolgáltatásokat, úgy, hogy azokkal nem okoz a köz- és magánvagyonban ökológiai kárt, szennyezés esetén végezzen tisztítást;

h. Napi, heti, és/vagy havi beszámolókkal tájékoztassa a Petrobrás-t a munkálatok előrehaladtáról, valamint készítsen végsőpénzügyi beszámolót minden egyes munkálat befejezésekor;

i. Lássa el a Petrobrás-t a megfelelő felszerelésekkel, hogy az bármikor ellenőrizesse a munkálatokat;

j. A technikai munkálatokról részletes feljegyzéseket készít, és minden tevékenységről beszámolót ír;

k. Betartja az illetékes hatóságok megfelelő rendelkezéseit;

l. A Petrobrás rendelkezésére bocsát minden a munkálatokkal kapcsolatos információt, adatot, és megfigyelést;

m. Tiszteli az iparjogvédelmi jogokat, és nem sérti meg azokat;

n. Mindig Brazília és a Petrobrás jogait és érdekeit tartja szem előtt

 

 

 

 

 

 

a. Ha kereskedelmi mennyiségű felfedezést tesz, akkor a fejlesztéshez szükséges kifizetéseket ebből kivegye;